ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán úrnak,
az Országgyûlés elnöke részére
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. § (1) bekezdés és a 102. § (1) bekezdése alapján a vad
védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló T/1662.. számú
törvényjavaslathoz a következõ
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elõ.
A 75. § (2)-(3) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:
"(2) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára
jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett [, illetõleg
akinek vadászterületérõl a vad kiváltott]."
[(3) A jogosult a Polgári Törvényvnek a fokozott veszéllyel járó
tevékenységére vonatkozó szabályai szerint köteles megtéríteni a károsultnak a
vad által a mezõgazdálkodáson és erdõgazdálkodáson kívül másnak okozott
kárt."]
I n d o k o l á s
A törlésre javasolt részek fenn kívánják tartani a korábbi évtizedek (már
akkor is furcsa, de anyagilag még nem ilyen veszélyes) gyakorlatát; mely
szerint annak ellenére, hogy az élõ, nem befogott vad állami tulajdon, és a
károkozás vadászterületen kívül történik, mégis a vadászatra jogosult felel
érte anyagilag és erkölcsileg. Emellett fel kell hívniuk a figyelmet arra,
hogy a vadászat ugyan fokozott veszéllyel járó tevékenység, de a vad élete,
természetes mozgása és táplálkozása ezen kívül esik, márpedig a kár
túlnyomórészt ebbõl származik. Mivel (remélhetõleg senki sem kívánja vagy
várja el az összes vadászterület totális bekerítését, a vad kármegelõzés címén
történõ állandó zavarását vagy kiirtását, ezért a vad vadászterületrõl való
kiváltása olyan elháríthatatlan oknak minõsül, amely a Ptk. 345. § (1)
bekezdése szerint is mentesíti a vadászatra jogosultat a felelõsség alól. Ha
viszont elfogadjuk a fokozott veszéllyel járó tevékenység minõsítést a vad
életére - mint a vadgazdálkodás részére - is, általánosan alkalmazhatóvá válik
a Ptk. 345. § (3) bekezdése, mely szerint, ha a fokozott veszéllyel járó
tevékenység körében rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát -
felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli. Szerintem ugyanis - hacsak
nem hajtják neki a vadat a közútnak - a vadászati törvény és a hatóság által
engedélyezett keretek között tartott vad mozgása nem minõsülhet
"rendellenesség"-nek. (Egyébként pl. a közút - mint veszélyes üzem - kezelõje
is kötelezhetõ lenne az út vadtól való megvédésére.) Pontos jogi megoldást nem
tudok ajánlani, de a legközelebb talán az állna a valósághoz, ha a
vadászterületen kívül a vad által okozott kárt a vad tulajdonosa - a Magyar
Állam - vagy a károsult saját biztosítása (ha van) fedezné. Annak
megállapítása egyébként, hogy a vad honnan váltott ki, visszatért-e a
vadászatra jogosult területére, vagy csak átvonulóban volt stb., sokszor
gyakorlatilag lehetetlen. Mégis az a tapasztalat, hogy ezen károk térítése,
illetve a rájuk kötött biztosítások díja jelenti a legnagyobb, és meg nem
térülõ anyagi terheket a vadászatra jogosult számára.
Budapest, 1996. március 11.
(Gyõr Sándor)
MSZP