ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Dr.Gál Zoltán
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló T/1662..
számú törvényjavaslathoz az alábbi módosító indítványokat terjesztjük elõ:
. A 11. § (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
(2) Az (1) bekezdés szerinti jogosult [több] legfeljebb egy kizárólag állami
tulajdonban levõ vadászterületet [is] hasznosíthat.
Indokolás:
Nem fogadható el a törvényjavaslat 11. § (2) bekezdése, mivel az állam
vadászati jogát hasznosító szervnek, gazdasági társaságnak több jogosultságot
kíván biztosítani vadászterület tekintetében, mint más haszonbérlõ esetében.
Az ilyen diszkrimináció alkotmányellenes.
2. A törvényjavaslat 15. § (2) bekezdése módosul; és új (3) bekezdéssel
egészük ki:
A mezõgazdasági földterület haszonbérbeadása [csak a felek e törvényben
írtaknak megfelelõ tartalmú megállapodása esetében jelenti egyben a vadászati
jog haszonbérbeadását is] esetén a vadászati jog a földhaszonbérlõre száll
át, kivéve ha e jogáról írásban lemond, az törvényi tilalomba ütközik.
/3/A /2/ bekezdés alkalmazása szempontjából haszonbérbeadás a legalább 5 éves
idõtartamra szóló haszonbérleti szerzõdéssel jön létre.
Indokolás
A vadgazdálkodás a földhasználat alternatív vagy kiegészítõ lehetõsége, a föld
tulajdonosának, haszonbérlõjének lehetséges bevételi forrása. Tekintettel
arra, hogy a mezõ- és erdõgazdálkodás mint alaptevékenység, a
vadgazdálkodással térben és idõben együtt folyik és nem választható szét, az
összefüggés közöttük nemcsak szoros, hanem feltételezi az érdekek és a
tevékenységek mindennapi összehangolását. Erre csak a teljes tevékenység
minden részletében érdekelt tulajdonos ill. földhaszonbérlõ képes. Az
alaptevékenység és a vadgazdálkodás közötti harmonikus kapcsolatban sem a
tulajdonos sem a földhaszonbérlõ nem tekinti feleslegesnek a vadat, hanem azt
az adott életközösség szerves részének tekinti, és így hosszútávon fejlõdhet a
vadgazdálkodás. Jelenleg a bérleti jogviszony a döntõ a földhasználatban ezzel
egyszerûíthetõ az egyeztetési eljárás a vadászati jog tekintetében.
3. A 17. § (1) bekezdése egy új f. ponttal egészük ki.
(1) a haszonbérleti szerzõdésnek tartalmaznia kell:
. A földhaszonbérlõt megilletõ vadászati jogról való lemondást.
Indokolás:
A vadászati jog - figyelemmel a Ptk. 452. § (1) bekezdésére - a földterületnek
más hasznot hajtó dolgaként értelmezhetõ, így a haszonbérleti szerzõdés
természetes részének indokolt tekinteni. lásd még a 2. ponthoz irt indokolást
4. A 28. § (2) bekezdése kiegészül illetve módosul:
/2/ A vad [élõhelyének] védelme érdekében [a jogosult hozzájárulása nélkül]
tilos a vad búvó[helyét], lakó- és táplálkozási [helyét], valamint szaporodási
vagy költési helyét zavarni. Nem minõsül zavarásnak az okszerû mezõ- és
erdõgazdálkodással összefüggõ tevékenység, ideértve a halastavak lehalászását
is.
Indokolás:
A vadászatra jogosult a mezõ- vagy erdõgazdálkodó tevékenységet teljesen
megakadályozhatja, lehetetlenné teheti "zavarás" ürügyén, ami teljesen
elfogadhatatlan. Halastavak esetén pl. egyetlen lehalászást sem lehetne
elvégezni a vadászatra jogosult hozzájárulása nélkül.
5. A 40. § a következõképpen egészül ki:
40. §. E törvény alkalmazásában vadgazdálkodásnak - mint alternatív
földhasználatnak - minõsül a vadállomány és az élõhelyének - ide értve a
biológiai életközösséget is - védelmével, a vadállomány szabályozással
kapcsolatos tevékenység.
Indokolás:
Egyes területek gazdaságos földhasznositása vadgazdálkodással oldható meg. A
magasszintû vadgazdálkodás segithet a föld eltartóképességének javitásában.
6. A 75. § (1) és (4) bekezdése a következõk szerint módosul:
(1) A jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni a
károsultnak a [gímszarvas, a dámszarva, az õz, a vaddisznó, valamint a muflon
által a mezõgazdaságban és az erdõgazdálkodásban, továbbá az õz, a mezei nyúl
és a fácán által a szõlõben, a gyümölcsösben, az erdõsítésben, valamint a
csemetekertben okozott kár öt százalékát meghaladó részét (a továbbiakban
együtt: vadkár)] vadászható nagy - illetve apróvad által a mezõgazdaságban és
erdõgazdálkodásban okozott teljes kártételét, továbbá a vadászható vízi
madarak, valamint a pézsma pocok által halgazdaságokban okozott kárt (a
továbbiakban együtt: vadkár.)
(4) A[z (1) bekezdésben fel nem sorolt vad, valamint a] nem vadászható vad
által okozott kárért kártérítési igény az állammal szemben [nem]
érvényesíthetõ.
Indokolás:
Az eredeti javaslatbból hiányzik, több vadászható vad, valamint jelentõs
mezõgazdasági kultúrákban okozott kártételek felsorolása. Ez elfogadhatatlan,
mert a vad által okozott kártételével szemben semmilyen kártéritési igény
érvényesitését nem teszi lehetõvé.
A nem vadászható vadfajok kártétele esetén a mezõ- és erdõgazdálkodót ért
kárért az állam tartozik helytállni.
7. A 77. § a következõk szerint egészül ki:
77. § Aki a vad elpusztításával a jogosultat a vadászati jog gyakorlásában,
vagy hasznosításában vétkes magatartással akadályozza, köteles az ebbõl eredõ
kárt megtéríteni.
Indokolás:
Az eredeti törvényjavaslat a vétlenséget kizárja.
A gazdálkodás során pl. a gépi szénakaszáláskor, aratáskor fennállhat a nem
szándékozott károkozás a vadállományban. Ez indokolja a vétlenség
figyelembevételét a károkozás során.
8. A 80. § (1) bekezdése a következõk szerint módosul, illetve egészül ki:
(1) Ha egyes vadfajok állománya a mezõgazdasági termékeket, mezõgazdasági és
az erdészeti kultúrát, a mesterséges vizek halállományát, a vadászterület
[biológiai] életközösségét, valamint a védett természeti területet
veszélyezteti, az adott vadfaj állományát csökkenteni kell.
Indokolás:
A törvényjavaslat a vadállomány, ill. annak túlszaporodásából eredõ
veszélyeztetését a mezõgazdaság esetében csupán a termékre szûkíti, holott az
utóbbi végtermék és nem veszi figyelembe pl. a kikelt vetést, továbbá az
erdõsítést azaz vetéstõl (ültetéstõl) a betakarításig (véghasználatig) tartó
folyamat egyes szakaszait, összességében a kultúrát érõ károsítást.
Budapest, 1996. március 27.
Karakas János Fodor Sándor Dr. Solymosi József
képviselõ képviselõ képviselõ