1
Válasz: a K/1880.. sz. kérdésre
Tárgy: a prostitúció jogi szabályozásának,
ill. a prostitúcióval szembeni fellépés
lehetõségei
Kósáné dr.Kovács Magda asszonynak,
országgyûlési képviselõ
B u d a p e s t
Tisztelt Képviselõ Asszony!
Képviselõ Asszony - a hozzám intézett kérdésében - egy rendkívül aggasztó, a
társadalmat, illetõleg annak bizonyos rétegeit kétségkívül irritáló
jelenséggel, nevezetesen a prostitúcióval és annak kísérõjelenségeivel
kapcsolatos kérdéseit fogalmazza meg.
A téma napirendre kerülését üdvözlöm, hiszen olyan társadalmi problémáról van
szó, amelynek orvoslása iránt egyre nagyobb igény jelentkezik mind az
állampolgárok, mind pedig az érintett önkormányzatok, hatóságok részérõl.
A Belügyminisztérium több éve törekszik a prostitúció problémáját megoldó jogi
konstrukció kialakítására. A munka neves kriminológusok, jogászok
közremûködésével folyik.
A közelmúltban nyilvánosságra került koncepció-változat részét képezi a kérdés
által is idézett "vállalkozói prostitúcióra" vonatkozó alternatíva. A rádió, a
televízió és a sajtó több alkalommal ismertette e koncepció fõbb téziseit, így
ezek már nagyrészt ismertek a közvélemény elõtt.
Tisztelt Képviselõ Asszony!
A konkrét kérdéseire vonatkozóan az alábbiakról tájékoztatom:
1./ A prostitúció napjainkra a szervezett bûnözés rentábilis üzletágává nõtte
ki magát: ma már tény, hogy egyes frekventált területeken, s így a fõváros
egyes körzeteiben, illetve - szezonális jelleggel - a kiemelt üdülõterületeken
durva elburjánzásának lehetünk tanúi. E jelenség mögött elkerülhetetlenül
megjelentek a hazai és nemzetközi szervezett bûnözõ csoportok, az egyéni
prostitúció kizsákmányolásának gátlástalan haszonélvezõi. Hatékony kezeléséhez
ezért nyomós jogi- és társadalompolitikai érdekeink fûzõdnek.
Az olyan jogi konstrukció a továbbiakban nemkívánatos, amelynek hatékonyságát
kizárólag a rendõri erõszaktól várhatjuk, egyébként anélkül, hogy - további
eszközök hiányában - az e jelenséget kitermelõ, rendkívül sokrétû társadalmi,
gazdasági okokra és feltételekre eredményesen hatni tudnánk.
A prostitúció üldözése megoldhatatlan nehézségek elé állította a jogalkalmazó,
s elsõsorban a rendõri szerveket; a prostituált tevékenységét is tiltó jogi
konstrukció ugyanis konzerválta a prostituált és prostitútor közötti, végül is
a jelenséget kezelhetetlenné tevõ érdekszövetséget.
A prohibícionista rendszerre települõ kriminálpolitikai stratégia végül is
kudarcot vallott, a közhatalom nem volt eredményes az illegitimációba vonuló
prostitúcióval szemben.
A Büntetõ Törvénykönyvbõl 1993. májusában került ki az üzletszerû kéjelgés
tényállása, az üzletszerû kéjelgés elõsegítésének, a kitartottságnak és a
kerítésnek a büntetési tételei pedig jelentõsen megemelkedtek. Ugyanakkor a
tiltott kéjelgés szabálysértési alakzata megmaradt. A prostitúció e részbeni
liberalizációjával az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának
elnyomása tárgyában New Yorkban 1950-ben kelt nemzetközi egyezmény
elvárásaihoz kívántunk közelíteni.
A látencia azonban az új szabályozással sem csökkent. A büntetõjog ugyan
büntetlenséget szolgáltat az üzletszerû kéjelgõ számára, de nem oldja fel a
szabálysértési fenyegetettséget, továbbá a prostituáltnak e konstrukcióban is
nagyobb érdeke fûzõdik a háborítatlansághoz, mint az õt megalázó, kizsigerlõ,
de ugyanakkor "védelmet" és piacot biztosító kitartottjától való
megszabaduláshoz.
A szakértõk egy csoportjának álláspontja szerint az iménti tapasztalatok
indokolttá teszik annak megfontolását, hogy a megoldást a prostitúció szigorú
jogi feltételekhez kötött liberalizálásában keressük. ("Vállalkozói
prostitúció.") Nézetük szerint a prostituált szolgáltatásának térben, idõben
korlátozott engedélyezésével - hosszabb távon - visszaszoríthatók lennének a
jelenség illegális szegmentumai; másrészt a legalizáló rendszerben
megbonthatónak tûnik a prostituált és a hozzá kapcsolódó kriminális
"holdudvar" közötti kapcsolatrendszer.
Nem lehet ugyanakkor eltekinteni attól, hogy valószínûleg az érintetteknek
csak egy kis hányada kerülne a "megtûrt" övezetekbe, továbbá a jogi
szabályozás anomáliáival is szembe kellene nézni.
A prostitúció teljes liberalizálása számunkra követendõ nem lehet. Csupán a
liberalizálással a prostitúció kísérõjelenségei, a "holdudvar" nem lennének
megszüntethetõk. A bordély pedig a már idézett New York-i Egyezményben olyan
tipikus intézmény, amelynek lényege a prostituált folyamatos kizsákmányolása,
ezért üldözendõ még akkor is, ha a társadalom tolerálná az ilyen
szolgáltatást.
Európa több országában a prostitúció olyan "megtûrt" változataival
találkozhatunk, ahol önkormányzati, illetve rendõrségi hatáskörben történik a
jelenség ellenõrzése és szankcionálása, amennyiben már az ajánlattételre a
jogszabályban tilalmazott helyeken vagy idõtartamokban kerül sor. Tilalom alá
esik a kapcsolatteremtés durva formája; nevezetesen, ha valaki közterületen
vagy nyilvános helyen a polgárokat zaklató módon kínálja fel szexuális
szolgáltatásait.
E változat támogatása esetén meg kellene teremteni a jogállamiságnak is
megfelelõ önkormányzati rendeletalkotás lehetõségét, azonban figyelembe kell
venni, hogy - a felszíni jelenségek visszaszorítása mellett - a
szabálysértésért fizetendõ pénzbüntetés nagyobb "teljesítményre" ösztönzi az
érintetteket.
A fentiekbõl látható, hogy a jogalkotás rendkívül összetett probléma elõtt
áll. A fentiekben vázolt követhetõ irányokon belül a konkrét jogi megoldás
eldöntésére változatok készülnek. Irányadónak tekintem annak elõsegítését,
hogy ezeket mihamarabb meg lehessen vitatni.
Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a jog eszközein túl a komplex módon
megközelített bûnmegelõzésre kiemelt szerep hárul, ez azonban már meghaladja a
Belügyminisztérium lehetõségeit. (szociál-, kisebbség-, adó-, oktatás-,
mûvelõdésügy-, gyámügy-, lakás-, foglalkoztatás- és településfejlesztés-
politika feladatai.)
2./ A prostitúció utcai formájának visszaszorítására szinte lehetetlen igazán
jó megoldást találni. A jövõbeni eszközök az elkövetkezendõ jogi
szabályozástól is nagymértékben függnek.
A lakosság érdekét, védelmét szolgálná, ha a prostitúciót a helyi
önkormányzatok közremûködésével a lakónegyedektõl, a köz- és
kultúrintézményektõl távolabb esõ helyre szoríthatnánk vissza.
A rendõri jelenlét, a bûnfelderítés intenzitásának fokozása és egyéb
fellépések (pl. forgalomelterelés) csak tüneti kezelésnek ítélhetõk, jórészt
azért, mert a kriminálpolitikai eszközök bizonyítottan alkalmatlanok e súlyos
társadalmi, de kiváltképpen a gazdasági okból eredõ jelenség kezelésére.
Alkalmazásukról azonban nem mondhatunk le, mivel, ha átmenetileg is, de
segítséget nyújtanak.
3./ A "vállalkozói prostitúció" néven ismertté vált megoldás egyike a
prostitúciót kezelõ koncepcióban szereplõ jogi konstrukcióknak.
A tervezet a hivatkozott Egyezmény tûréshatárán belül maradna. E rendszer
elõnye lehetne a korábbiakban említetteken túl, hogy e kontrollált
szolgáltatás legális formái kiemelkedhetnének az illegalitásból, a
feketegazdaság körébõl.
Türelmi zónákba kényszerítené a szolgáltatást, és az engedély megadásához,
valamint a tevékenység gyakorlásához rendszeres egészségügyi vizsgálatot is
megkövetelne. A meghatározott hely közrendi és közerkölcsi alkalmasságáról az
engedélyezõ hatóság dönthetne.
A szolgáltatást az egyéni vállalkozó végezhetné, ezzel a tervezet gátat kíván
vetni a szervezett és társas szolgáltatásnak.
A türelmi zónán kívüli prostitúciót továbbra sem büntetné a büntetõjog
eszközével, hanem az emberkereskedelem tényállást fogalmazná meg, amelyben
valamely személynek prostitúció céljából külföldre közvetítését rendelné
büntetni.
A Szabálysértési kódexben a tiltott kéjelgés helyett olyan új alakzat jelenne
meg, amely a meg nem engedett helyen, idõben és módon gyakorolt, vagy
megfelelõ orvosi igazolás nélküli szexuális szolgáltatást rendelné büntetni.
Elõnyei mellet a tervezetnek számos vitatható része és következménye van.
Nem kényszeríthetõ senki sem a fenti vállalkozói igazolvány kiváltására. Nem
mérhetõ fel, hogy a prostituáltak mekkora hányadának lesz érdeke a legális,
bizonyos kötöttségekkel, adó- és egyéb fizetési kötelezettséggel járó formát
választani. Egy részük eleve nem felelne meg a követelményeknek (pl. kiskorú;
külföldi és nincs tartózkodási engedélye sem; megszökött otthonról, az
intézetbõl és eltûntként keresik; a rendõrség bûncselekmény tetteseként
keresi, stb.) vagy pedig semmiképpen nem adná fel az illegalitást (pl.
megélhetési gondok miatti, családját eltartó, tevékenységét szégyellõ vagy
jelenleg is titkoló prostituált, kereset-kiegészítés miatt erre vállalkozó
személy; kalandvágyból vagy idõlegesen prostituáltak; fizikai kényszer és
súlyos fenyegetettség alatt állók stb.). A prostituáltak is tudatában vannak
annak, hogy a szolgáltatásaikat igénybe vevõk kilétének homályban maradása az
illegalitásban lévõ prostituálttal közös érdek és az egyik legnagyobb elõny, a
vállalkozói formánál viszont ez megingani látszik.
Mivel a vállalkozói formát nem választókat a büntetõjog továbbra sem üldözné
(kivéve az új tényállást), ezért átütõ változás nem valószínûsíthetõ.
Az elérni kívánt cél (kitartottak, bûnözõk leválasztása, társas vállalkozások
megakadályozása, kontroll biztosítása, "zónákba" terelés stb.) érdekében a
tervezet elfogadása esetén számos jogszabályt kellene módosítani.
Így az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény egyes rendelkezései
nem vonatkozhatnának erre a tevékenységre. A törvény a preambulumban
hivatkozik az Alkotmánynak a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságára, a
magántulajdon védelmére és a vállalkozások és befektetések védelmére vonatkozó
rendelkezéseire, továbbá a vállalkozói szabadság és az azonos
versenyfeltételek biztosítására, ennek ellenére a törvény 10.§ (2)
bekezdésében az alkalmazott, bedolgozó, segítõ családtag és középfokú
szakoktatási intézményi tanuló foglakoztatására vonatkozó jogot a
prostituálttól meg kellene vonni.
Vitathatóvá válna a törvény 4.§-a azon rendelkezésének módosítása, amely
szerint a vállalkozó egyidejûleg több tevékenységet folytathat és egyidejûleg
több telephelyet, fióktelepet tarthat fenn; a "zónásítás" ugyanis ennek
ellentmond, a szabad telephely megválasztás is csak adott területen belül
lenne elképzelhetõ.
A fenti elvek miatt a prostituáltat ki kellene zárni abból a törvény által
biztosított jogból is, amely szerint egyéni cégként való bejegyzését kérheti a
cégbíróságtól, az egyéni céget pedig egyszemélyes korlátolt felelõsségû
társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakíthatja át.
Mivel a törvény 8.§ (2) bekezdése elõírja, hogy az egyéni vállalkozó
tevékenységét a tevékenység folytatására irányadó jogszabályok szerint
folytathatja, nem megkerülhetõ a szolgáltatás leírása, elhatárolása az egyéb,
szexualitást tartalmazó tevékenységektõl.
Az adózást illetõen is problémák merülnének fel. A személyi jövedelemadóról
szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint az átalányadózás kötelezõen nem írható
elõ, mivel az adózó joga, hogy ezt választhassa, ezért az általános adózási
szabályokat is át kell alakítani, a fentiekhez, valamint a szolgáltatás
speciális voltához kellene igazítani.
Az egyéni vállalkozó bejelentkezhet a társasági adóról szóló törvény hatálya
alá is.
A szolgáltatást igénybe vevõk személyiségi jogainak megsértése nélkül nehezen
alkalmazható a számlaadási kötelezettség, az adóhatóság által alkalmazható
becslés az adóalap valószínûsítésénél, továbbá a hasonló tevékenységet végzõk
jövedelmének alapulvételénél, megoldatlannak tûnik az adóhatóság helyszíni
ellenõrzése a forgalom ellenõrzését illetõen, a számviteli, könyvvezetési,
bizonylati fegyelem ellenõrzése.
Különös helyzetet idézne elõ a vállalkozó (prostituált) és az ügyfél
jogvitája, amely eldöntésére a szolgáltatásoknál a Ptk. egyébként lehetõséget
ad (pl. hibás teljesítés, beleértve a minõségi kifogást, fizetési késedelem
vagy ennek elmaradása stb.).
Mindezek csak törvénymódosítással lennének feloldhatók.
A "vállalkozói prostitúció" jogrendszerünkbe nehezen lenne beilleszthetõ,
továbbá a várt, kedvezõ kriminálpolitikai és egyéb hatások teljesülése nem
mondható biztosnak, ezért a konstrukció átgondolásra szorul.
Kérem Képviselõ Asszonyt válaszom elfogadására, egyúttal elnézését kérem a
válaszadás késedelméért.
Budapest, 1996. március " "
Üdvözlettel:
Kuncze Gábor