ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán Úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr !
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján a helyi
önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló T/1912.. számú
törvényjavaslathoz az alábbi
módosító javaslatot
terjesztem elõ:
A II. fejezet az adósságrendezés megindításának idõpontjához fûzõdõ
jogkövetkezmények 11.§ (1) bekezdése a következõképpen módosul:
"(1) A helyi önkormányzattal szemben követeléseket az adósságrendezés
megindításának idõpontjától kezdõdõen csak az adósságrendezési eljárásban
lehet érvényesíteni az e törvényben meghatározott módon. [Az adósságrendezés
megindításának idõpontjában a helyi önkormányzat és költségvetési szervének
azon vagyoni jellegû kötelezettségei is lejárttá válnak, amelyeket a le nem
járt követeléssel rendelkezõ hitelezõk jelentettek be.]"
Indokolás
A törvényjavaslat szerint az adósságrendezési eljárás megindításának
idõpontjában az önkormányzat még le nem járt kötelezettségei is lejárttá
válnak. Ezt a rendelkezést semmi sem indokolja, mivel a hitelezõnek a
törvényben biztosított határidõn belül joga van a tartozást bejelenteni, de
nem minden esetben fûzõdik érdeke ahhoz, hogy a tartozás lejárttá váljon.
Az egyezség keretében vélelmezhetõen fenntartható az eredeti fizetési
határidõ, ezért ezen idõre többszörös ellenõrzés, un. gyámság alá kerül az
önkormányzat.
Az önkormányzatok -akár csak az állam- sok esetben hosszú távra, évekre
vállalnak kötelezettségeket, ezeket "egy csapásra" lejárttá tenni sem az
önkormányzat, sem a hitelezõk igényét nem szolgálhatja. Egy több évre kötött,
s idõarányosan teljesített szerzõdés esetében pl. a hitelezõnek is fontos egy
hosszú távú -részletekben teljesített- pénzügyi bevétel, mintsem
követelésének azonnali lejárttá válása, s ezzel egy biztos szerzõdéses
kapcsolat megszakadása.
Megállapítható az is, hogy az önkormányzatok kötelezõ feladataik ellátása
érdekében sokszor elõre vállaltak kötelezettségeket, nem számíthattak arra,
hogy az állami támogatások változatlanok maradnak, s a feladatok
költségigényeinek sokszor csak töredékét fedezik.
Mind az állam, mind az önkormányzatok esetében nyilvánvaló, hogy -a
gazdasági társaságokkal szemben- nem áll fenn annak a veszélye, hogy
felszámolják õket, így a hosszabb lejáratú követelés jogosultjának követelését
egy korábbi adósságrendezési eljárás nem veszélyezteti, viszont e
kötelezettségek lejárttá tétele adott esetben még a többi hitelezõ érdekeit is
sértheti.
A törvényjavaslat indokolása szerint, ha az önkormányzat az adósságrendezés
során egyezséget köt, akkor az egyezség alapján fogja a kötelezettségeit
fizetni, ha nem jön létre egyezség, akkor a vagyon szétosztásával történik meg
a kötelezettség teljesítése.
Azonban a vagyon felosztása egy visszafordíthatatlan folyamat, s nem biztos,
hogy a hitelezõ érdekeit szolgálja meghatározott vagyontárgyak tulajdonába
adása, s ezzel hitelállományának megszüntetése, továbbá nem tisztázott az a
kérdés, hogy mi történik akkor, ha a hitelezõ a felajánlott vagyontömeget nem
fogadja el, vagy nem tudja értékesíteni.
Valamennyi követelés lejárttá válása azzal a következménnyel is jár, hogy az
önkormányzat pénzintézeti hitel felvételére kényszerül, amelynek
visszafizetése hosszú távon nem biztosított, tekintettel arra az esetre is,
ha az önkormányzat minden mozdítható vagyontárgyát már felosztották a
hitelezõk között.
Mindezek alapján a javasolt módosítás lehetõséget biztosít a helyi
önkormányzatnak a további folyamatos mûködésre, s vagyonának -legalábbis
részleges- megõrzésére.
Budapest, 1996. március 01.
Dr. Rapcsák András
országgyûlési képviselõ
KDNP