- 1 -
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán Úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A T/1978.. számon beterjesztett az "Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról"
szóló" törvényjavaslathoz az alábbi
módosító indítványt
nyújtjuk be:
A törvénytervezet 5.§-ával módosítani kívánt Törvény 12. §-ának (2) és (3)
bekezdése az alábbiak szerint módosul:
"(2) A munkáltatói hozzájárulási kötelezettséget vállaló munkáltató a
munkáltatói hozzájárulásból egyetlen olyan alkalmazottját sem zárhatja ki,
aki nála legalább hat hónapja munkaviszonyban (közalkalmazotti,
közszolgálati, szolgálati jogviszonyban) áll. A munkáltató
alkalmazottanként mindhárom eltérõ típusú pénztárban egyidejûleg is
vállalhat hozzájárulási kötelezettséget. [Ha azonban az egészségpénztár
önsegélyezõ pénztári tevékenységet, illetõleg az önsegélyezõ pénztár
egészségpénztári tevékenységet is ellát (Tv. 10. § (2) bekezdés), a
munkáltató ezek közül, illetõleg az önállóan tevékenykedõ ilyen típusú
pénztárak közül alkalmazottanként csak egy pénztárban vállalhat
kötelezettséget.]
(3) A munkáltatói hozzájárulás minden pénztártag alkalmazottra nézve
azonos összegû vagy az alkalmazott munkabérének azonos százaléka, amelyet
a munkáltató köteles az alkalmazott által választott pénztártól és
pénztártípustól függetlenül egységesen megállapítani.
Indokolás
A (2) bekezdés második fele egyfelõl ellentmondásos, mivel az "illetõleg
önállóan tevékenykedõ" kitétel szabályozási tartalma meghatározhatatlan,
másfelõl nincs összhangban a bekezdés második mondatában megfogalmazottakkal.
E rendelkezés szerint ugyanis, ha az alkalmazott ugyanazon a pénztártípuson
belül (!) például 3 eltérõ szolgáltatást nyújtó különálló önsegélyezõ pénztár
(táppénz-munkanélküli segély-özvegyi segély és árvaellátás) tagja, akkor a
munkáltató döntéseitõl függõen akár mindhárom pénztárban részesülhet
munkáltatói hozzájárulásban. A vegyes üzemmódú önsegélyezõ és
egészségpénztáraknál viszont ez a lehetõség kizárt.
A (2) bekezdés kiegészítése egyértelmûbbé teszi a szabályozást és megszünteti
azt a lehetõséget, hogy a munkáltató csak egy pénztártípust például a
nyugdíjpénztárt preferálja, kizárva azon alkalmazottjának támogatási igényét
(hozzájárulási), aki megtakarításait élethelyzeteibõl adódóan egészségügyi
vagy önsegélyezési célokra akarja fordítani.
A (3) bekezdés kiegészítése erõsíti a munkáltatói hozzájárulás intézményének
normatív jellegét és nem engedi a különbségtételt a hozzájárulás mértékében
sem pénztáranként sem pénztártípusonként.
Budapest, February 21, 1996
Csépe Béla Dr. Semjén Zsolt
KDNP KDNP
Dr. Surján László Szilágyiné Császár Terézia
KDNP KDNP