1
T/1979/24.. számú
E G Y S É G E S J A V A S L A T
a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl rendelkezõ törvényjavaslat
zárószavazásához
Dr.Vastagh Pál
igazságügy - miniszter
B u d a p e s t , 1996.május
1996.évi ... törvény
a nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl
I. Fejezet
Általános szabályok
1.§ E törvény célja, hogy szabályozza a büntetõ ügyekben más
államokkal folytatott együttmûködést.
2.§ (1) A jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthetõ és nem
terjeszthetõ elõ, ha csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogait,
veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata az igazságügy-miniszter,
illetve a legfõbb ügyész hatáskörébe tartozik.
3.§ E törvényt akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerzõdés eltérõen
nem rendelkezik.
4.§ (1) A bûnügyi jogsegély formái: a kiadatás, a büntetõ eljárás
átadása, illetve átvétele, a szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen
intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, az eljárási
jogsegély, valamint a feljelentés külföldi államnál.
(2) A bûnügyi jogsegélyt az igazságügy-miniszter, vagy a
legfõbb ügyész teljesíti, illetve kéri.
5.§ (1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti
megkeresés akkor teljesíthetõ vagy terjeszthetõ elõ, ha
a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga
szerint büntetendõ;
b) a jogsegély nem politikai bûncselekményre, vagy azzal szorosan
összefüggõ egyéb bûncselekményre és nem katonai bûncselekményre vonatkozik.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a cselekmény nem tekinthetõ
politikai bûncselekménynek, ha annak elkövetésénél, figyelemmel az összes
körülményre, így a bûncselekmény által elérni kívánt célra, a bûncselekmény
indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy kilátásba helyezett
eszközökre, a bûncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz
képest.
(3) A szándékos emberölés, illetve a szándékos emberölést is magában
foglaló bûncselekmény köztörvényi jellege mindig túlnyomó a politikaihoz
képest.
6.§ (1) Az igazságügy-miniszter a külföldi államtól viszonossági
nyilatkozatot kérhet, és a külföldi állam kezdeményezésére viszonossági
nyilatkozatot tehet.
(2) Viszonosság hiányában a jogsegély iránti külföldi megkeresés
teljesítésérõl az igazságügy-miniszter, illetõleg a legfõbb ügyész a
külügyminiszterrel egyetértésben dönt.
7.§ A jogsegély iránti megkeresés teljesítését az igazságügy-miniszter,
illetõleg a legfõbb ügyész megfelelõ garanciákhoz kötheti, a garanciavállalás
elutasítása esetén pedig megtagadhatja a teljesítést, ha feltételezhetõ, hogy
a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak végrehajtása nincs
összhangban az Alkotmánynak, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok
védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.
8.§ A más állam által a magyar bûnügyi jogsegélykérelem teljesítéséül
szabott azokat a feltételeket, melyek e törvény alapján a külföldi
jogsegélykérelmek teljesítésének feltételéül szabhatók, a Magyar Köztársaság
nevében az igazságügy-miniszter illetõleg a legfõbb ügyész elvállalhatja. Az
igazságszolgáltatás megfelelõ mûködésének érdekében egyéb ésszerû, és a 2.§
rendelkezéseivel nem ellentétes feltétel is elvállalható. A külföldi állam
által a jogsegélykérelem teljesítéséül szabott, és a Magyar Köztársaság által
elvállalt feltételeket teljesíteni kell.
9.§ Ha a jogsegély iránti megkeresésnek helyt adnak, az útlevél-, vízum-
, deviza- és vámjogszabályok rendelkezései nem képezhetik akadályát a
személyek ki- és beutazásának, valamint a tárgyak átadásának és átvételének.
10.§ E törvény eltérõ rendelkezésének hiányában a büntetõ eljárásról
szóló törvényt a nemzetközi bûnügyi jogsegélyforgalomban is megfelelõen
alkalmazni kell.
II. Fejezet
A kiadatás
1.Cím
Kiadatás Magyarországról
11.§ (1) Magyarországon tartózkodó személy külföldi állam
megkeresésére büntetõ eljárás lefolytatása, szabadságvesztés büntetés,
illetõleg szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kiadható.
(2) Büntetõ eljárás lefolytatása céljából akkor van helye
kiadatásnak, ha az a cselekmény, amely miatt a kiadatást kérik, mind a magyar
törvény, mind a megkeresõ állam törvénye szerint egy évet meghaladó
szabadságvesztéssel büntetendõ; szabadságvesztés büntetés vagy
szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtás céljából pedig akkor, ha a
kiszabott szabadságvesztés vagy az alkalmazott intézkedés még végrehajtható
része hat hónapot meghalad.
12.§ Nincs helye a kiadatásnak, ha
a) az a bûncselekmény, illetõleg az a büntetés, amely miatt a
kiadatást kérik, akár a megkeresõ államban, akár Magyarországon elévült ,
b) a kiadni kért személy e bûncselekményre, vagy büntetésre nézve
kegyelemben részesült,
c) a megkeresõ államban a büntetõ eljárás lefolytatásához szükséges
magánindítványt, vagy más ezzel azonos hatályú indítványt nem terjesztették
elõ, illetve hozzájárulást nem adtak meg,
d) magyar bíróság a kiadatás alapjául szolgáló cselekményt
jogerõsen elbírálta.
13.§ (1) Magyar állampolgár kiadatásának csak akkor van helye, ha a
kiadni kért személy egyidejûleg más állam állampolgára is, és állandó
lakóhelye külföldön van.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseire tekintet nélkül kiadatási
eljárás lefolytatásának mellõzésével továbbadható külföldi államnak az a
magyar állampolgár, akinek kiadatását Magyarország részére azzal a feltétellel
engedélyezték, hogy a vele szemben lefolytatott büntetõ eljárás, illetõleg
kiszabott büntetés végrehajtásának befejezését követõen e külföldi állam
kiadatási kérelme teljesítésének céljából sor kerül továbbadására.
14.§ (1) Meg kell tagadni annak a kiadatását, aki menedékjogot kapott.
(2) A menekültként elismert személy és a menedéket kérõ személy
annak az államnak, ahonnan elmenekült , nem adható ki.
15.§ Ha a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bûncselekmény miatt a
megkeresõ állam törvényei halálbüntetés kiszabását teszik lehetõvé, az
igazságügy-miniszter a kiadatást csak abban az esetben engedélyezheti, ha a
megkeresõ állam kellõ biztosítékot nyújt arra, hogy amennyiben a kiadott
személlyel szemben halálbüntetést szabnak ki, azt vele szemben nem hajtják
végre.
16.§ (1) A kiadatás az egyéb feltételek fennállása esetén is csak
akkor engedélyezhetõ, ha biztosított, hogy
a) a kiadni kért személlyel szemben a kiadatását megelõzõen
elkövetett olyan más bûncselekmény miatt, amelyre a kiadatást nem
engedélyezték, a megkeresõ államban nem folytatnak le büntetõ eljárást, vagy
nem foganatosítanak személyi szabadságot korlátozó intézkedést, továbbá nem
adják ki és nem adják át harmadik országnak ezen cselekmény miatt,
b) a kiadott személy a vele szemben a kiadatását követõen
lefolytatott büntetõ eljárás vagy büntetés végrehajtásának befejezése után
elhagyhatja a megkeresõ állam területét.
(2) Az igazságügy-miniszter a kiadatást engedélyezõ döntést követõen
a megkeresõ állam kérésére hozzájárulhat az (1) bekezdés a) pontban
meghatározott korlátozások feloldásához, ha a kiadatás feltételei e
tekintetben is fennállnak.
17.§ Ha ugyanazon személy kiadatása iránt több állam terjeszt elõ
kérelmet, a kiadatásról szóló döntésnél figyelemmel kell lenni különösen az
elkövetés helyére, a kiadni kért személy állampolgárságára, a megkeresések
érkezési sorrendjére és, ha a megkeresések különbözõ bûncselekményekre
vonatkoznak, azok súlyára.
18.§ (1) A kiadatás iránti megkereséseket az igazságügy- miniszter
fogadja és, ha a 2.§ nem zárja ki annak teljesítését, haladéktalanul
megküldi a Fõvárosi Bíróságnak.
(2) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó ügyben kizárólag
a Fõvárosi Bíróság jár el egyesbíróként. Határozata ellen, ha e törvény nem
zárja ki, fellebbezésnek van helye, melyet a Fõvárosi Bíróság másodfokú
tanácsa bírál el tanácsülésen. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
19.§ (1) Ha a kiadni kért személy ismeretlen helyen tartózkodik, a
Fõvárosi Bíróság elrendeli a kiadni kért személy felkutatását. Ha ez az
intézkedés sikerre vezet, a rendõrség a kiadni kért személyt õrizetbe veszi,
és a Fõvárosi Bíróság elé állítja. A kiadatási õrizet legfeljebb hetvenkét
óráig tarthat.
(2) Ha a megkeresõ állam ezt kéri, a Fõvárosi Bíróság elrendeli a
30. § (1) bekezdésében megjelölt tárgyaknak a rendõrség általi felkutatását és
lefoglalását.
20.§ (1) A Fõvárosi Bíróság
a) a kiadni kért személlyel kapcsolatos iratokat indítványtétel
végett megküldi az ügyésznek;
b) ha az eljárásban a védõ részvétele kötelezõ, és a kiadni kért
személynek nincs meghatalmazott védõje, védõt rendel ki számára;
c) a kiadatás kérdésében meghallgatást tart; fiatalkorú esetében a
védõ részvétele a meghallgatáson kötelezõ;
d) a meghallgatásról az ügyészt értesíti, a védõt értesíti vagy
idézi;
e) a kiadni kért személyt meghallgatja, különösen
személyazonosságára, állampolgárságára; és a kiadatás feltételeit e törvény
alapján befolyásoló körülményekre, ha erre nyilatkozni kíván;
f) tájékoztatja a kiadni kért személyt az egyszerûsített kiadatási
eljárás lehetõségérõl (23.§) és annak jogkövetkezményeirõl; jegyzõkönyvben
rögzíti a kioktatást, és a kiadni kért személy nyilatkozatát arról, hogy élni
kíván-e az egyszerûsített kiadatási eljárás lehetõségével;
g) ha a kiadni kért személy nem kíván élni az egyszerûsített
kiadatási eljárás lehetõségével, megállapítja, hogy a kiadatásnak az 5.§-ban
és a 11-14.§-ban meghatározott feltételei fennállnak-e.;
h) amennyiben a kiadatás feltételei fennállnak, elrendeli a kiadni
kért személy kiadatási letartóztatását.
(2) Ha a kiadni kért személy nem tartózkodik Magyarországon, vagy a
felkutatására tett intézkedés nem vezetett eredményre, értesíteni kell az
igazságügy-minisztert, aki errõl tájékoztatja a megkeresést elõterjesztõ
államot.
21.§ A 20.§. és a 23.§. szerinti eljárásban, ha a védõ a Fõvárosi Bíróság
értesítése ellenére nem jelent meg, a meghallgatás a védõ távollétében is
megtartható. A védõ értesítésérõl feljegyzést kell készíteni.
22.§ (1) A kiadatási letartóztatás legfeljebb hat hónapig tarthat, azt a
Fõvárosi Bíróság egy alkalommal legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatja. Ha
a kiadatást szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtása céljából kérik, a kiadatási letartóztatás tartama nem haladhatja
meg a végrehajtandó szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó intézkedés
tartamát.
(2) A kiadatási letartóztatást az igazságügy-miniszter
haladéktalanul megszünteti, ha
a) a kiadatást megtagadta,
b) a kiadatási kérelmet visszavonták,
c) a kiadott személyt a megjelölt idõpontot követõ tizenöt napon
belül a megkeresõ állam nem vette át.
(3) Ha a kiadni kért személy a kiadatási letartóztatás, vagy az
ideiglenes kiadatási letartóztatás elrendelésének idõpontjában elõzetes
letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti, illetõleg vele szemben
szabadságelvonással járó intézkedést hajtanak végre, a kiadatási
letartóztatást, illetve az ideiglenes kiadatási letartóztatást attól az
idõponttól kezdõdõen kell foganatba venni, amikor az elõzetes letartóztatás
megszûnik, illetõleg a szabadságvesztés vagy szabadságelvonással járó
intézkedés végrehajtása befejezõdik.
23.§ (1) A Fõvárosi Bíróság a meghallgatás során a kiadni kért személyt
tájékoztatja, hogy ha a kiadatásához hozzájárul, a 16.§-ban foglalt
rendelkezések nem kerülnek alkalmazásra (egyszerûsített kiadatás).
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott hozzájárulás nem vonható
vissza.
24.§ (1) Sürgõs esetben - különösen ha szökés veszélye áll fenn - a
megkeresõ állam a kiadatási kérelem elõterjesztése elõtt is kérheti azon
személy ideiglenes kiadatási letartóztatásának elrendelését, akinek kiadatása
iránt megkeresést szándékozik elõterjeszteni.
(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatás iránti megkeresést az
Országos Rendõrfõkapitányság Interpol Magyar Nemzeti Iroda (a továbbiakban:
Interpol) útján is elõ lehet terjeszteni. Az Interpol intézkedik a keresett
személy kiadatás céljából történõ õrizetbe vétele és a Fõvárosi Bíróság elé
állítása iránt. Az õrizet tartama legfeljebb hetvenkét óra lehet.
25.§ (1) Az ideiglenes kiadatási letartóztatást meg kell szüntetni, ha
annak elrendelésétõl számított negyven napon belül a kiadatás iránti
megkeresés nem érkezik meg. Ha a kiadatás iránti megkeresést utóbb
elõterjesztik, az ideiglenes kiadatási letartóztatás megszüntetése nem zárja
ki a 20.§ (1) bekezdésének h) pontja szerinti kiadatási letartóztatás
elrendelését.
(2) Az ideiglenes kiadatási letartóztatásról az igazságügy-miniszter
haladéktalanul értesíti az intézkedést kérõ államot. Az értesítésben
tájékoztatást ad arról is, hogy az (1) bekezdés rendelkezésének megfelelõen
mikor szûnik meg az ideiglenes kiadatási letartóztatás.
26.§ (1) A kiadatás kérdésében az igazságügy-miniszter dönt. Ha a
bíróság határozata szerint a kiadatásnak a törvényben meghatározott feltételei
nem állnak fenn, a kiadatást a bíróság határozatára utalással tagadja meg.
(2) Az igazságügy-miniszter döntésérõl értesíti a megkeresõ külföldi
államot.
27.§ A kiadott személy átadásáról az Interpol a rendõrség
közremûködésével gondoskodik.
28.§ Ha a kiadatást az igazságügy-miniszter megtagadta, vagy a kiadott
személyt a megkeresõ állam nem vette át, a büntetõ eljárás megindításának vagy
egyéb intézkedésnek a megfontolása céljából az igazságügy-miniszter az
iratokat megküldi a legfõbb ügyésznek.
29.§ (1) Ha a kiadott személy ellen Magyarországon más bûncselekmény
miatt eljárás van folyamatban, vagy szabadságvesztését tölti, az eljárás
befejezéséig, illetõleg a büntetés végrehajtásának befejezéséig az átadását
az igazságügy-miniszter elhalaszthatja.
(2) Ha a kiadott személy átadását az igazságügy-miniszter az (1)
bekezdés rendelkezései alapján elhalasztotta, a megkeresõ állam kérésére
engedélyezheti, hogy sürgõs eljárási cselekmény lefolytatása érdekében
ideiglenesen átadják a megkeresõ államnak. A kiadni kért személy akkor adható
át ideiglenesen, ha biztosított, hogy õt a megkeresõ államban õrizetben
tartják, és meghatározott idõn belül visszaadják.
30.§ (1) A kiadatási eljárás során a Fõvárosi Bíróság engedélyezheti
olyan tárgyak átadását a megkeresõ állam részére, amelyek a kiadatás iránti
megkeresés alapjául szolgáló bûncselekmény eszközéül szolgáltak, vagy azokat
az elkövetõ e bûncselekmény útján szerezte meg, illetõleg a bûncselekmény
útján megszerzett tárgyak helyébe léptek, vagy tárgyi bizonyítás eszközéül
szolgálhatnak.
(2) E tárgyak átadását akkor is engedélyezni lehet, ha a kiadatást
engedélyezték, de a kiadni kért személy átadására nem került sor.
(3) A tárgyak átadásának engedélyezése esetén az átadást
a) el lehet halasztani addig, amíg azokra Magyarországon folyó
hatósági eljárásban szükség van, vagy
b) ahhoz a feltételhez lehet kötni, hogy azokat meghatározott idõn
belül visszajuttatják.
(4) Ha a kiadatást kérõ állam valószínûsíti, hogy az (1) bekezdésben
említett tárgyakat a kiadni kért személy vagy más elrejti, megsemmisíti vagy
egyéb módon kivonja az eljárás alól, a Be.101-105. §-ainak megfelelõ
alkalmazásával intézkedés tehetõ ennek megakadályozására.
(5) E § rendelkezései nem érintik az e tárgyakon fennálló
tulajdonjogot és egyéb jogokat.
2.Cím
Külföldi állam megkeresése kiadatás iránt
31.§ Kiadatás iránti megkeresés büntetõ eljárás lefolytatása,
szabadságvesztés büntetés, illetõleg szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtása érdekében terjeszthetõ elõ külföldi államnál.
32.§ (1) Ha külföldön tartózkodó olyan terhelt ellen kell büntetõ
eljárást lefolytatni, akivel szemben kiadatásnak van helye, a bíróság
elfogatóparancsot bocsát ki, és az iratokat megküldi az igazságügy-
miniszternek.
(2) Ha jogerõsen kiszabott szabadságvesztést külföldön lévõ
terhelttel szemben kell végrehajtani, a büntetés-végrehajtási bíró
elfogatóparancsot bocsát ki.
(3) Az elfogatóparancsot és a jogerõs ítéletet meg kell küldeni az
igazságügy-miniszternek.
33.§ A kiadatási kérelem elõterjesztésérõl az igazságügy-miniszter dönt;
döntésérõl az elfogató parancsot kibocsátó bíróságot értesíti.
34.§ (1) Szabadságvesztés végrehajtására irányuló kiadatás esetén,
amennyiben halmazati büntetést szabtak ki, és a kiadatást az igazságügy-
miniszter nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott büntetés végrehajtására
kéri, illetõleg a külföldi állam nem valamennyi cselekmény alapján kiszabott
büntetés végrehajtására engedélyezi, az elsõ fokon eljárt bíróság állapítja
meg az arra a cselekményre esõ büntetésrészt, amellyel kapcsolatban a
kiadatást az igazságügy-miniszter kéri vagy a külföldi állam engedélyezi.
(2) Az (1) bekezdésben írt büntetésrészt a halmazati büntetés
alapját képezõ bûncselekmények büntetési tételei felsõ határának egymáshoz
viszonyított arányából kiindulva kell megállapítani.
(3) Ha a szabadságvesztést, amelyre a kiadatást az igazságügy-
miniszter kéri, illetve amelyre a kiadatást a külföldi állam engedélyezi
összbüntetésbe foglalták, azt az alapítéletben kiszabott szabadságvesztést
kell végrehajtani, amelyre a kiadatást kérik, illetve engedélyezik. Az (1) -
(2) bekezdést értelemszerûen alkalmazni kell, ha az alapítéletben halmazati
büntetést szabtak ki.
(4) Ha a kiadatást az összbüntetésbe foglalt valamennyi
szabadságvesztés végrehajtására kérik, illetve engedélyezik az összbüntetésben
megállapított szabadságvesztést kell végrehajtani.
35.§ A 24.§ (1) bekezdését, a 29.§ (2) bekezdését és a 30.§ (1) és (4)
bekezdését külföldi állam kiadatás iránti megkeresése esetén is értelemszerûen
alkalmazni lehet.
36.§ A kiadatási kérelem teljesítése esetén a kiadatási kérelem alapján
külföldön történt fogva tartás idejét a bíróság által megállapított büntetésbe
be kell számítani.
III. Fejezet
A büntetõ eljárás átadása és átvétele; feljelentés külföldi államnál
1.Cím
A büntetõ eljárás átadása
37.§ (1) A büntetõ eljárás átadható, ha célszerû, hogy azt más állam
hatósága folytassa le.
(2) A büntetõ eljárás átadása - a sértett jogos érdekeit is
mérlegelve - különösen akkor célszerû, ha
a) a Magyarországon tartózkodó terhelt annak az államnak az
állampolgára, amelynek részére az eljárás átadása történik, vagy abban az
államban van az állandó lakóhelye, illetve a szokásos tartózkodási helye,
b) a terhelt az eljárás során külföldön tartózkodik, kiadatásnak
nincs helye, kiadatását megtagadták, vagy kiadatási kérelem elõterjesztésére
nem kerül sor.
38.§ A büntetõ eljárás átadását a vádirat benyújtásáig az ügyész a
legfõbb ügyésznél, azt követõen a bíróság az igazságügy-miniszternél
kezdeményezi. A büntetõ eljárás átadásáról a legfõbb ügyész, illetõleg az
igazságügy-miniszter dönt. A döntésrõl a külföldi hatóságoknak a büntetõ
eljárás átadása céljából történõ megkeresésével egyidejûleg az ügyészt,
illetõleg a bíróságot értesíteni kell.
39.§ Ha a külföldi hatóság az eljárást átveszi, a legfõbb ügyész,
illetõleg az igazságügy-miniszter errõl szóló értesítése alapján az ügyész,
illetõleg a bíróság az eljárást megszünteti.
40.§ (1) A 39.§-ban szabályozott intézkedéssel egyidejûleg a bíróság - a
vádemelésig az ügyész indítványára, azt követõen hivatalból - elrendelheti a
terheltnek a büntetõ eljárás átadása céljából történõ letartóztatását. Ha a
terhelt elõzetes letartóztatásban van, az eljárás átadása céljából történõ
letartóztatást elrendeli, és egyidejûleg az elõzetes letartóztatást
megszünteti.
(2) A büntetõ eljárás átadása céljából elrendelt letartóztatás addig
tart, amíg a megkeresett állam a terheltet át nem veszi, de legfeljebb három
hónapig. Errõl a külföldi hatóságot értesíteni kell.
41.§ A terhelt átadásáról az Interpol a rendõrség közremûködésével
gondoskodik.
42.§ Ha a megkeresett állam a terheltet nem veszi át a 40.§ (2)
bekezdésében megjelölt határidõig, vagy ha a terhelt kivonja magát a külföldi
eljárás alól, a 39.§. alapján megszüntetett büntetõ eljárást folytatni lehet.
2.Cím
A büntetõ eljárás átvétele
43.§ Külföldi állam igazságügyi hatósága elõtt folyó büntetõ eljárás e
hatóság megkeresésére akkor vehetõ át, ha a terhelt magyar állampolgár, vagy
Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár.
44.§ (1) A büntetõ eljárás átvételérõl a legfõbb ügyész dönt.
(2) Az átvett eljárást befejezõ határozatról a legfõbb ügyész
értesíti a megkeresõ külföldi hatóságot.
(3) Ha az átvett eljárás során a terhelttel szemben a bíróság
büntetést szab ki, vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmaz, ennek
tartamába be kell számítani a külföldön végrehajtott elõzetes fogva tartást.
(4) Ha a bûncselekmény a magyar törvény szerint csak
magánindítványra üldözendõ, és a külföldi eljárásban a magánindítványt az arra
irányadó jogszabályok szerint elõterjesztették, azt az átvett eljárásban is
szabályszerûen elõterjesztettnek kell tekinteni. Ha a külföldi eljárásban
azért nem terjesztettek elõ magánindítványt, mert a megkeresõ hatóság
országának törvényei szerint magánindítvány elõterjesztése nem szükséges, a
jogosultat fel kell hívni a magánindítvány elõterjesztésére. A magánindítvány
elõterjesztésére nyitva álló határidõt (Be.123.§ (3) bekezdés) a felhívás
kézbesítésétõl kell számítani.
3.Cím
Feljelentés külföldi államnál
45.§ (1) Ha nem került sor a büntetõ eljárás átadására, a terhelt a
büntetõ eljárás során külföldön tartózkodik, és a tárgyalás a távollétében
nem tartható meg (Be. 192.§ (3) bekezdés a) pont), a vádirat benyújtásáig az
ügyész a legfõbb ügyésznél, azt követõen a bíróság az igazságügy-miniszternél
kezdeményezheti feljelentés megtételét az ügy elbírálására joghatósággal
rendelkezõ más államnál.
(2) A feljelentés megtételérõl a legfõbb ügyész, vagy az igazságügy-
miniszter dönt. A feljelentés megtételérõl az ügyészt, illetve a bíróságot
értesíteni kell. Az ügyész, illetõleg a bíróság az értesítés alapján az
eljárást megszünteti.
(3) Az eljárásnak a (2) bekezdés alapján történõ megszüntetése nem
akadálya a büntetõ eljárás késõbbi folytatásának.
IV. Fejezet
Szabadságvesztés büntetés és szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtásának átvétele és átadása
1.Cím
Külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele
46.§ Külföldi bíróság által kiszabott, végrehajtható szabadságvesztés
végrehajtását át lehet venni, ha az elítélt a végrehajtás átvételéhez
hozzájárult, és az átvétel iránti kérelemnek az igazságügy-miniszterhez
történõ érkezésekor az elítéltnek legalább egy év letöltendõ büntetése van
hátra, vagy ha a büntetés határozatlan idõre szól, feltéve, hogy az elítélt
magyar állampolgár és állandó lakóhelye Magyarországon van, illetõleg
Magyarországra bevándorolt nem magyar állampolgár.
47.§ Nem vehetõ át a végrehajtás, ha a külföldi elítélés alapjául
szolgáló cselekményt magyar bíróság már jogerõsen elbírálta.
48.§ (1) A büntetés végrehajtásának átadása iránti külföldi
megkereséseket az igazságügy-miniszter fogadja, és ha a 2. § nem zárja ki
annak teljesítését, megküldi a Fõvárosi Bíróságnak.
(2) A Fõvárosi Bíróság a külföldi ítéletet megvizsgálja, és
határozatot hoz arról, hogy a büntetés végrehajtásának e törvény szerinti
feltételei fennállnak-e. Határozatát, mely ellen nincs helye fellebbezésnek,
az iratokkal együtt megküldi az igazságügy-miniszternek.
(3) A büntetés végrehajtásának átvételérõl az igazságügy-miniszter
dönt. Ha a bíróság határozata szerint a büntetés végrehajtása átvételének e
törvény szerinti feltételei nem állnak fenn, a megkeresést a bíróság
határozatára utalással utasítja el.
(4) Döntésérõl az igazságügy-miniszter értesíti a megkeresõ külföldi
államot.
49.§ (1) Ha a külföldi bíróság által hozott ítélet végrehajtásának
átvétele iránti megkeresés idõpontjában az elítélt ellen a megkeresés alapjául
szolgáló cselekmény miatt büntetõ eljárás folyik, az eljárást a végrehajtás
átvételérõl szóló döntés meghozataláig fel kell függeszteni.
(2) Ha az igazságügy-miniszter a büntetés végrehajtását átveszi, a
büntetõ eljárást meg kell szüntetni.
(3) A felfüggesztésrõl, illetõleg a megszüntetésrõl az az ügyész,
vagy az a bíróság dönt, amely elõtt a büntetõ eljárás folyamatban van.
50.§ (1) A büntetés végrehajtásának átvétele esetén az elítélt
átvételérõl az Interpol a rendõrség közremûködésével gondoskodik.
(2) A külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés
végrehajtására átvett elítéltet az 52.§-ban szabályozott eljárás befejezéséig
a Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell fogva tartani. Az elítélt
fogva tartására az elõzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni.
51.§ (1) Az e Cím alapján bírósági hatáskörbe tartozó kérdésekben a
Fõvárosi Bíróság egyesbíróként jár el.
(2) A Fõvárosi Bíróság határozatai ellen, ha e törvény nem zárja ki,
fellebbezésnek van helye. A fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
(3) A fellebbezést a Fõvárosi Bíróság másodfokú tanácsa bírálja el
tanácsülésen.
(4) A büntetés végrehajtásának átvételét követõen az ügyész
indítványára a Fõvárosi Bíróság tárgyaláson a külföldi ítélet alapján
megállapítja a Magyarországon végrehajtásra kerülõ büntetést. A tárgyaláson az
elítélt, az ügyész és a védõ részvétele kötelezõ.
(5) A Fõvárosi Bíróságot határozatának meghozatalánál köti a
külföldi bíróság által megállapított tényállás.
52.§ (1) A Fõvárosi Bíróság az elítélt átvételétõl számított három
hónapon belül a külföldi bíróság által kiszabott büntetés nemének, illetve
végrehajtási fokozatának megfelelõ és azzal azonos tartamú szabadságvesztést
állapít meg.
(2) Ha a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés nemét
,illetve végrehajtási fokozatát, vagy tartamát illetõen nem egyeztethetõ
össze a magyar törvénnyel, a Fõvárosi Bíróság a magyar törvény szerint az
ítélet alapjául szolgáló azonos bûncselekményre elõírt büntetési tétel
keretein belül állapítja meg a büntetést. Ennek a büntetésnek nemét, illetve
végrehajtási fokozatát, valamint tartamát tekintve a lehetõ legnagyobb
mértékben meg kell felelnie annak a büntetésnek , amelyet a külföldi bíróság
kiszabott.
(3) A Fõvárosi Bíróság által megállapított büntetés tartama nem
lehet hosszabb a külföldi bíróság által kiszabott büntetés tartamánál.
53.§ (1) Az ügyben külföldön fogva tartásban töltött idõt, valamint az
50.§ (2) bekezdése alapján történõ fogva tartás idejét a Fõvárosi Bíróság
által megállapított büntetésbe be kell számítani.
(2) A feltételes szabadságra bocsátásra és a büntetés
végrehajtására a magyar jogot kell alkalmazni.
54.§ A külföldi ítéletnek a Fõvárosi Bíróság határozatával elrendelt
végrehajtását haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a külföldi ítélet
végrehajthatósága megszûnt.
2.Cím
Magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átadása
55.§ Magyar bíróság által jogerõsen kiszabott szabadságvesztés
végrehajtása más állam részére átadható.
56.§ (1) A szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha
a) a külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem
hajtott részének végrehajtására,
b) az elítélt a végrehajtás átengedéséhez hozzájárult, feltéve, hogy
az átengedés az elítélt átadásával jár együtt.
(2) Magyar állampolgárral szemben kiszabott szabadságvesztés
végrehajtása akkor adható át, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási
helye külföldön van.
57.§ (1) A végrehajtás átadása iránt az igazságügy-miniszter keresi meg a
külföldi államot.
(2) A szabadságvesztés végrehajtásának átadása esetén az elítélt
átadásáról az Interpol a rendõrség közremûködésével gondoskodik.
58.§ Ha a végrehajtást átvették, az elítélttel szemben a büntetés
végrehajtását csak akkor lehet Magyarországon folytatni, ha a végrehajtást
átvevõ államban az elítélt kivonta magát a végrehajtás alól.
59.§ Ha a végrehajtás átengedését követõen az ítéletet perújítás vagy
felülvizsgálat folytán megváltoztatják, vagy a végrehajtás közkegyelmi
rendelkezés alapján nem folytatható, illetve a büntetés tartama csökken, az
átvevõ államot errõl értesíteni kell.
3.Cím
Külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtásának átvétele és magyar bíróság által elrendelt szabadságelvonással
járó intézkedés végrehajtásának átadása
60. § (1) Ha az e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, a
külföldi bíróság által elrendelt szabadságelvonással járó intézkedés
végrehajtását át lehet venni, illetve a magyar bíróság által elrendelt ilyen
intézkedés végrehajtását át lehet adni.
(2) A külföldi bíróság által elrendelt intézkedés akkor vehetõ át,
ha a magyar jog ismer azonos vagy hasonló intézkedést, vagy büntetést.
(3) Az intézkedés átvételére, illetve átadására az 1. és 2. Cím
rendelkezéseit értelemszerûen alkalmazni kell.
V. Fejezet
Eljárási jogsegély
1. Cím
Eljárási jogsegély nyújtása külföldi hatóság részére
61.§ (1) Külföldi hatóság megkeresésére a magyar hatóságok eljárási
jogsegélyt nyújtanak.
(2) Az eljárási jogsegély kiterjedhet különösen nyomozási
cselekmények teljesítésére, bizonyítási eszközök felkutatására, a terhelt és
a tanú kihallgatására, a szakértõ meghallgatására, szemlére, házkutatásra,
motozásra, lefoglalásra, Magyarországon való átszállításra, a büntetõ
eljárással kapcsolatos iratok és tárgyak megküldésére és iratok kézbesítésére,
külföldön büntetõ eljárás alá vont magyar állampolgár bûnügyi nyilvántartásban
szereplõ személyes és egyéb adatairól való felvilágosítás-adásra, ideiglenes
átadásra.
62.§ Az eljárási jogsegély iránti kérelem az 5.§ (1) bekezdés a)
pontjában megszabott feltétel hiányában is teljesíthetõ, ha a megkeresett
állam e tekintetben is biztosítja a viszonosságot.
63.§ Irat kézbesítésére irányuló jogsegélykérelem csak akkor
teljesíthetõ, ha a kézbesítendõ irat magyar nyelven készült, vagy azt magyar
nyelvû fordítással látták el.
64.§ (1) Az eljárási jogsegély teljesítése során a magyar büntetõ
eljárási szabályok szerint kell eljárni. A megkeresõ hatóság kérelmére más
eljárásmódot is alkalmazni lehet, ha ez nem összeegyeztethetetlen a magyar
jogrendszer alapelveivel.
(2) Ha a jogsegély iránti megkeresésben kérik, a megkeresést
teljesítõ magyar igazságügyi hatóság az eljáró külföldi hatóságot kellõ idõben
értesíti a megkeresés teljesítésének helyérõl és idejérõl. Ha az eljáró
külföldi hatóság képviselõje jelen kíván lenni a megkeresés teljesítésénél,
részére, illetõleg az elõtte folyó büntetõ eljárásban részt vevõ és általa
megjelölt személyek részére ezt a megkeresést teljesítõ bíróság vagy az ügyész
engedélyezheti. Ha az eljárás során a külföldi hatóság jelenlévõ képviselõje
az eredeti megkeresést kiegészítve további bizonyítás felvételét kéri, e
kérelmét a lehetõséghez képest teljesíteni kell.
65.§ Ha a megkeresõ hatóság olyan személy részvételét kéri a megkeresés
teljesítésénél, aki a megkeresõ hatóság államában elõzetes letartóztatásban
van, vagy szabadságvesztését tölti, e személy a megkeresés teljesítése
céljából ideiglenesen átvehetõ; õt Magyarországon õrizetben kell tartani, és a
megkeresés teljesítését követõen haladéktalanul vissza kell küldeni a
megkeresõ hatóság államába.
66.§ Ha a külföldi hatóság által tanúként megidézett személy
Magyarországon elõzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztését tölti,
õt a megkeresõ hatóságnak ideiglenesen át lehet adni, ha a megidézett személy
ehhez hozzájárul és biztosítják, hogy a megkeresõ hatóság államában továbbra
is õrizetben tartják, valamint, hogy a meghallgatását követõen visszaadják.
67.§ Jogsegély iránti megkeresés alapján tárgyaknak és eredeti
ügyiratoknak, valamint egyéb eredeti okiratoknak a megkeresõ hatóság részére
történõ megküldése feltételéül szabható, hogy azokat az átadáskorival azonos
állapotban fogják visszaszolgáltatni. A tárgyak megküldése nem érinti az
azokon fennálló tulajdonjogot és egyéb jogokat.
68.§ Az igazságügy-miniszter engedélyezheti, hogy a nem magyar
állampolgárokat, továbbá azokat a magyar állampolgárokat, akik egyúttal más
államnak is állampolgárai és állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási
helyük külföldön van, külföldi államok közötti bûnügyi jogsegély teljesítése
céljából a Magyar Köztársaság területén a magyar rendõrség õrizete alatt
átszállítsák.
69.§ (1) Ha az átszállítást légi úton, leszállás nélkül tervezik, és a
Magyar Köztársaság területén elõre nem látott közbensõ leszállás történik, az
átszállítandó személyt a magyar rendõrség õrizetében kell tartani.
(2) Ha az átszállítás leszállással, vagy nem légi úton történik, az
átszállítás engedélyezésekor meg kell határozni mindazokat a feltételeket,
melyek mellett az átszállítás történik, így különösen az igénybevehetõ
határátkelõhelyeket.
70.§ (1) Az eljárási jogsegély iránti megkereséseket a legfõbb ügyész
fogadja és - ha a jogsegély teljesítésének e törvényben meghatározott
elõfeltételei fennállnak - gondoskodik azoknak az általa a jogsegély
teljesítésére kijelölt ügyészhez történõ eljuttatásáról.
(2) Ha a külföldi igazságügyi hatóság az eljárási jogsegélynek
kifejezetten bíróság által történõ teljesítését kéri, vagy ha az a magyar jog
szerint a bíróság által teljesíthetõ, a legfõbb ügyész a jogsegélykérelmet
megküldi az igazságügy-miniszternek, aki azt a teljesítés végett az illetékes
bíróságnak továbbítja.
(3) A megkeresés teljesítését követõen, illetõleg ha a megkeresés
teljesítése elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy ha a megkeresés
teljesítése során olyan körülmények merülnek fel, amelyek folytán e törvény
rendelkezései szerint nincs helye az eljárási jogsegély iránti megkeresés
teljesítésének, az iratokat az akadály megjelölésével az ügyész a legfõbb
ügyésznek, a bíróság pedig az igazságügy-miniszternek küldi meg.
71.§ Az eljárási jogsegély teljesítésérõl a legfõbb ügyész, illetõleg az
igazságügy-miniszter értesíti a megkeresést elõterjesztõ igazságügyi
hatóságot. Ugyancsak értesíti e hatóságot - az ok megjelölésével - arról is,
ha a jogsegély iránti megkeresés nem, vagy csak részben volt teljesíthetõ.
2. Cím
Külföldi hatóság megkeresése eljárási jogsegély iránt
72.§ Magyar bíróság vagy ügyész által külföldi hatósághoz intézett
eljárási jogsegély iránti megkeresésre e Fejezet 1. Címének rendelkezéseit
kell megfelelõen alkalmazni.
73.§ A külföldi igazságügyi hatósághoz intézett megkereséseket a bíróság
az igazságügy-miniszternek, az ügyész a legfõbb ügyészhez küldi meg továbbítás
végett.
74.§ (1) Az eljárási jogsegély következtében a büntetõ ügyekben eljáró
magyar hatóság idézésére külföldrõl megjelenõ tanú vagy szakértõ ellen - a (2)
bekezdés kivételével - büntetõeljárás nem indítható, illetve nem folytatható
azon cselekmény miatt, amelyet az országba történõ beutazása elõtt követett
el.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott mentesség nem illeti meg a
tanút, a szakértõt 8 nappal azt követõen, hogy a tanú vagy a szakértõ az
eljáró hatóság beleegyezésével az ország területét elhagyhatta volna, továbbá,
ha késõbb ide önként visszatért.
75.§ Ha a külföldön tartózkodó személy a magyar bíróság vagy az ügyész
idézésére nem jelenik meg, a Be.-nek az idézéssel szembeni mulasztásra
vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók.
VI. Fejezet
Alaki és költségviselési szabályok
76.§ (1) A bûnügyi jogsegély iránti megkereséseket írásban, diplomáciai
úton kell elõterjeszteni. Az igazságügy-miniszter, illetve a legfõbb ügyész a
nem diplomáciai úton elõterjesztett megkeresést is elfogadhatja; ugyanilyen
módon maga is terjeszthet elõ megkeresést.
(2) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, a megkeresésnek
tartalmaznia kell
a) a megkeresõ igazságügyi hatóság megnevezését,
b) a megkeresés tárgyát,
c) az eljárás tárgyát képezõ bûncselekmény leírását és a
bûncselekmény jogi minõsítését,
d) a terhelt vagy az elítélt személyi adatait, beleértve
állampolgárságát is.
(3) A külföldi államtól származó megkeresés esetén csak akkor
követelhetõ meg, hogy a megkeresést és mellékleteit magyar nyelvû fordítással
lássák el, ha a megkeresett állam nem fogadja el a magyar nyelven
elõterjesztett azonos jellegû megkereséseket.
(4) Ha a megkeresés olyan mértékben hiányos, hogy emiatt a
teljesíthetõsége kérdésében nem lehet állást foglalni, vagy szakszerûen nem
lehet elintézni, a legfõbb ügyész vagy az igazságügy-miniszter a megkeresõ
államot felhívja a hiány pótlására, illetve a kiegészítõ adat közlésére. A
felhívás nem akadálya a külföldi állam által kért sürgõs intézkedés
megtételének, ha az a megkeresés alapján elvégezhetõ, és a magyar jogszabályok
lehetõséget adnak ilyen intézkedésre. A hiány nem, vagy nem megfelelõ pótlása
alapul szolgálhat a megkeresés teljesítésének elutasítására.
77.§ A kiadatásra vonatkozó megkeresésnek a 76.§ (2)
bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell
a) a kiadatás alapjául szolgáló bûncselekményre és az elévülésre
vonatkozó törvényi rendelkezéseket,
b) külföldrõl érkezett kiadatási kérelem esetén a 15.§, a 16.§ (1)
bekezdése és a 30.§ (3) bekezdésének b) pontja szerinti
kötelezettségvállalásokat is.
78.§ (1) Az eljárás átadására és átvételére, valamint a külföldi
hatóságnál tett feljelentésre vonatkozó megkeresésnek a 76.§ (2) bekezdésében
felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell, illetõleg ahhoz mellékelni kell:
a) az eredeti ügyiratokat, illetõleg azok hiteles másolatát,
felajánlás esetén a bûncselekményre vonatkozó magyar törvényszöveget;
b) a bizonyítékok megjelölését;
c) a terhelt tartózkodási helyére, illetõleg valószínû tartózkodási
helyére utaló adatokat, és ha elõzetes letartóztatásban van, a letartóztatás
kezdõ idõpontját, az õrizet vagy az elõzetes letartóztatás befejezõ
idõpontját;
d) magánindítványra üldözendõ bûncselekmény esetén a
magánindítványt;
e) a polgári jogi igényt, ha ilyet elõterjesztettek.
(2) Mindazt mellékelni lehet, amit az ügy megalapozott elbírálásához
a hatóság szükségesnek tart.
79.§ (1) A büntetés végrehajtásának átadása és átvétele iránti
megkeresésnek az 76.§ (2) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia
kell
a) ha a büntetést részben már végrehajtották az arra vonatkozó
adatokat, különösen a fogva tartásban töltött idõre vonatkozó pontos
adatokat;
b) az elítélt hozzájáruló nyilatkozatát.
(2) Csatolni kell a jogerõs bírósági határozat kiadmányát vagy
hiteles másolatát.
80.§ (1) Az eljárási jogsegély iránti megkeresésnek a 76.§ (2)
bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell a megkeresés szakszerû
elintézéséhez szükséges adatokat.
(2) A megkeresést el kell látni a megkeresõ igazságügyi hatóság
képviselõjének aláírásával és pecsétjével.
(3) A kézbesítés iránti megkeresés esetében elegendõ, ha a
megkeresés az ügy tárgyát és a címzett nevét és lakcímét, eljárásbeli
minõségét, valamint az irat nemét tartalmazza.
(4) A házkutatásra, a motozásra és a lefoglalásra irányuló
megkereséshez mellékelni kell a hatóság elrendelõ határozatának kiadmányát
vagy hiteles másolatát. E megkereséseket sürgõs esetben az Interpol útján is
elõ lehet terjeszteni.
81.§ (1) Ha a bûnügyi jogsegélykérelem teljesítését e törvény hozzájáruló
nyilatkozattól teszi függõvé, a hozzájáruló nyilatkozatról külön jegyzõkönyvet
kell készíteni, amelyet aláír a tanács elnöke, a nyilatkozattevõ, - amennyiben
a nyilatkozattevõ jogérvényes hozzájárulásra képtelen - a képviselõje. A
jegyzõkönyvet a bíróság pecsétjével kell ellátni.
(2) Ha a nyilatkozattevõ fogva van, a fogva tartás helye szerint
illetékes büntetés-végrehajtási bíró a hozzájáruló nyilatkozatot az (1)
bekezdésben írt módon jegyzõkönyvezi, és azt az elsõ fokon eljárt bíróságnak
megküldi.
82.§ Ha a külföldi állam megköveteli, hogy a megkeresést és mellékleteit
fordítással lássák el, vagy valószínû, hogy a jogsegélykérelmet az iratok
lefordítása nélkül nem teljesítik, az ügyésznek, illetve a bíróságnak
gondoskodnia kell a bûnügyi jogsegély iránti magyar nyelvû megkeresés és
mellékleteinek a megkeresett állam hivatalos nyelvére vagy nyelveinek egyikére
történõ lefordíttatásáról. Ha a fordítás e nyelvre aránytalan nehézséggel vagy
költséggel járna, az iratokat a megkeresett államban használatos közvetítõ
nyelvre kell lefordíttatni.
83.§ (1) Személyeknek kiadatás, ideiglenes átadás (29.§ (2) bekezdés),
büntetõ eljárás átadása, szabadságvesztés - vagy szabadságelvonással járó
intézkedés végrehajtásának átadása, letartóztatásban levõ - vagy
szabadságvesztést töltõ személyek tanúkénti meghallgatás (66.§) céljából
történõ ideiglenes átadása, valamint nem légi úton történõ átszállítása (69.§
(2) bekezdés) költségei a megkeresõ külföldi államot terhelik. Ugyanezen
célból külföldön tartózkodó személyek Magyarországra szállításának költségei,
valamint a 82.§ alkalmazásával felmerült költségek bûnügyi költségek.
(2) Az eljárási jogsegély nyújtásával kapcsolatos egyéb költségek a
Magyar Köztársaságot terhelik, feltéve, hogy a viszonosság e tekintetben is
biztosított. Ha azonban a külföldi hatóság által kért eljárási jogsegély
jelentõs költségekkel jár, teljesítésének feltételéül szabható a költségek
teljes vagy részleges megtérítése.
(3) Ha az ügyész vagy a bíróság külföldrõl eljárási jogsegély
keretében tanút, vagy szakértõt idéz, részükre az utazás és a magyarországi
tartózkodás költségének fedezésére elõleg folyósítható.
VII.
Hatálybalépés
84.§ (1) Ez a törvény a kihirdetését követõ második hónap 15. napján lép
hatályba. Ezzel egyidejûleg hatályát veszti a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló
1978. évi IV. törvény 6.§ (1) bekezdésének b) pontjában a " (8.§)" szövegrész
és a 7-9. §-ai, valamint a büntetõ eljárásról szóló 1973. évi I. törvény 388-
393.§-ai, 394.§-a és 394/B.§-a.