1

T/2098/162..

EGYSÉGES JAVASLAT

a természet védelmérõl

szóló törvényhez

Elõadó: dr. Baja Ferenc

környezetvédelmi miniszter

Budapest, 1996. június

1996. évi ...... törvény

a természet védelmérõl

Az Országgyûlés felismerve, hogy a természeti értékek és természeti területek

a nemzeti vagyon sajátos és pótolhatatlan részei, fenntartásuk, kezelésük,

állapotuk javítása, a jelen és jövõ nemzedékek számára való megõrzése, a

természeti erõforrásokkal történõ takarékos és ésszerû gazdálkodás

biztosítása, a természeti örökség és a biológiai sokféleség oltalma, valamint

az ember és természet közötti harmonikus kapcsolat - nemzetközi

kötelezettségvállalásainkkal összhangban történõ - kialakítása, mint az

emberiség fennmaradásának alapvetõ feltétele a természet hatékony védelmének

létrehozását igényli, ezért a következõ törvényt alkotja:

I.rész

Általános rendelkezések

A törvény célja

1. §

E törvény célja:

a) a természeti értékek és területek, tájak, valamint azok

természeti rendszereinek, biológiai sokféleségének általános védelme,

megismerésének és fenntartható használatának elõsegítése, továbbá a

társadalom egészséges, esztétikus természet iránti igényének kielégítése;

b) a természetvédelem hagyományainak megóvása, eredményeinek

továbbfejlesztése, a természeti értékek és területek kiemelt oltalma,

megõrzése, fenntartása és fejlesztése.

2. §

(1) E törvény rendelkezéseit alkalmazni kell:

a) a természeti értékek és területek állapotának értékelése, megóvása,

fenntartása, helyreállítása, fejlesztése;

b) a magyar részrõl elfogadott nemzetközi szerzõdésekkel összhangban, az

élõvilág és élõhelyei, a biológiai sokféleség, a természeti rendszerek,

természeti erõforrások védelmezése és mûködõképességük fenntartása;

c) az állam, a természetes és jogi személyek, valamint más szervezetek

természet védelmével kapcsolatos jogainak és kötelezettségeinek

meghatározása;

d) a természet védelméhez fûzõdõ érdekek érvényesítése, különösen a

gazdasági, pénzügyi, oktatásügyi politika és szabályozórendszer

kialakítása;

e) a természet védelmével kapcsolatos nyilvántartási, megelõzési,

tervezési, szabályozási, hatósági, valamint természetvédelmi kezelési

tevékenységek;

f) a természet védelmével kapcsolatos kutatási, bemutatási, oktatási,

nevelési, ismeretterjesztési és tudományos tevékenység szakmai

irányítása és támogatása;

g) a természet védelme felelõsségi rendszerének meghatározása;

h) a természet védelme intézményrendszerének kialakítása, fejlesztése

során.

(2) A természetvédelem (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõ feladata, hogy

a) a kiemelt oltalmat igénylõ, föld-, víz-, növény- és állattani, tájképi,

kultúrtörténeti szempontból, illetõleg más közérdekbõl kiemelt

védelemre érdemes természeti értékek és területek körét megállapítsa;

b) a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket

veszélyeztetõ jelenségeket feltárja;

c) a védett természeti értékek és a védett természeti területek

károsodását megelõzze, elhárítsa, a bekövetkezett károsodását

csökkentse vagy megszüntesse;

d) a védett természeti értékeket és a védett természeti területeket a

jelen és a jövõ nemzedék számára megõrizze, azokat szükség szerint

helyreállítsa, fenntartásukat, fejlõdésüket biztosítsa.

A törvény hatálya

3. §

(1) A törvény hatálya kiterjed valamennyi természeti értékre

és területre, tájra, továbbá a velük kapcsolatos minden tevékenységre,

valamint a nemzetközi egyezményekbõl és együttmûködésbõl fakadó

természetvédelmi feladatokra, kivéve ha nemzetközi egyezmény másként

rendelkezik.

(2) A természetvédelemmel összefüggõ e törvényben nem szabályozott

kérdésekre, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi

LIII. törvény (a továbbiakban: Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni.

Alapfogalmak

4. §

E törvény alkalmazásában

a) természeti érték: a természeti erõforrás (Kt. 4. § c) pont),

az élõvilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint

más - e törvényben meghatározott - természeti erõforrásnak nem minõsülõ

környezeti elem (Kt. 4. § a) pont), beleértve a védett természeti értéket

is;

b) természeti terület: valamennyi olyan földterület, melyet elsõsorban

természetközeli állapotok jellemeznek;

c) természetes állapot: az az élõhely, táj, életközösség, melynek

keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy - helyreállításuk kivételével

- alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenõ

folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi;

d) természetközeli állapot: az az élõhely, táj, életközösség, amelynek

kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító

körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az

önszabályozás jellemzi, de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is

fennmaradnak;

e) védett természeti érték (természetvédelmi érték): e törvény vagy más

jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított - kiemelt

természetvédelmi oltalomban részesülõ - élõ szervezet egyede, fejlõdési

alakja, szakasza, annak származéka, illetõleg az élõ szervezetek

életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, õsmaradvány;

f) élõ szervezet (élõlény): mikroorganizmusok, gombák, növények

és állatok fajai, alfajai, változatai (a továbbiakban együtt: fajok);

g) védett természeti terület: e törvény vagy más jogszabály által védetté,

vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt természetvédelmi oltalomban

részesülõ) földterület;

h) élõhely: az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élõ szervezet

és állománya (populáció), vagy élõlények életközössége a természeti

rendszerben elõfordul és a kialakulásához, fennmaradásához,

szaporodásához, tenyészéséhez szükséges környezeti feltételek adottak;

i) biológiai sokféleség: az élõvilág változatossága, amely magában

foglalja az élõ szervezetek genetikai (fajon belüli), valamint a fajok és

életközösségeik közötti sokféleséget és maguknak a természeti rendszereknek

a sokféleségét;

j) természeti (ökológiai) rendszer: az élõ szervezetek, életközösségeik,

valamint ezek élettelen környezetének dinamikus és természetes egysége;

k) életközösség (társulás): az élõvilág egy meghatározott élõhelyen található

olyan szervezõdése, amelyben a különbözõ élõ szervezetek állományai

meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt;

l) fenntartható használat (hasznosítás): a természeti értékek olyan módon és

ütemben történõ használata, amely nem haladja meg megújuló képességüket,

nem vezet a természeti értékek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez,

ezzel fenntartva a jelen és jövõ generációk életlehetõségeit;

m) természetkímélõ megoldás (természetkímélõ gazdálkodás): olyan, a

fenntartható használat részét képezõ eljárás, módszer, gazdálkodási mód,

technológia vagy más, a természettel kapcsolatos magatartás, amely csak

olyan mértékben befolyásolja a természeti értékeket, területeket, a

biológiai sokféleséget, hogy természetes vagy természetközeli állapotuk

fennmaradjon.

Alapelvek

5. §

(1) Minden természetes és jogi személy, valamint más szervezet

kötelessége a természeti értékek és területek védelme. Ennek érdekében a

tõlük elvárható mértékben kötelesek közremûködni a veszélyhelyzetek és

károsodások megelõzésében, a károk enyhítésében, következményeik

megszüntetésében, a károsodás elõtti állapot helyreállításában.

(2) A természeti értékek és területek csak olyan mértékben

igénybevehetõk, hasznosíthatók, hogy a mûködésük szempontjából alapvetõ

természeti rendszerek és azok folyamatainak mûködõképessége fennmaradjon,

továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen.

(3) A természet védelméhez fûzõdõ érdekeket a nemzetgazdasági tervezés,

szabályozás, továbbá a gazdasági, terület- és településfejlesztési,

illetõleg rendezési döntések, valamint a hatósági intézkedések során

figyelembe kell venni.

(4) A Magyar Köztársaság a természet védelme érdekében együttmûködik más

államokkal és nemzetközi szervezetekkel, illetve nemzetközi

természetvédelmi szerzõdések részesévé válik. A Magyar Köztársaság

nemzetközi egyezmény hiányában is figyelembe veszi más államoknak a

természet védelméhez fûzõdõ érdekeit.

II.rész

A természeti értékek és természeti területek általános védelme

Tájvédelem

6. §

(1) A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes

felépítésû és sajátosságú része, a rá jellemzõ természeti értékekkel és

természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel

együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erõk és a mesterséges

(ember által létrehozott) környezeti elemek.

(2) A tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során meg kell

õrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá

gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó

természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek

fennmaradásáról.

(3) Egyedi tájértéknek minõsül az adott tájra jellemzõ természeti érték,

képzõdmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem,

amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy

esztétikai szempontból a társadalom számára jelentõsége van.

(4) Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásbavétele a

természetvédelem állami területi szervei (nemzeti park igazgatóság illetve

természetvédelmi igazgatóság [a továbbiakban együtt: igazgatóság])

feladata.

(5) A területrendezési terv tartalmazza az egyedi tájértékek jegyzékét.

7. §

(1) A történelmileg kialakult természetkímélõ

hasznosítási módok figyelembevételével biztosítani kell a természeti

terület használata és fejlesztése során a táj jellegének, esztétitkai,

természeti értékeinek, a tájakra jellemzõ természeti rendszereknek és

egyedi tájértékeknek a megóvását.

(2) A táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és

esztétikai adottságok megóvása érdekében:

a) gondoskodni kell az épületek, építmények, nyomvonalas létesítmények,

berendezések külterületi elhelyezése során azoknak a természeti

értékek, a mesterséges környezet funkcionális és esztétikai

összehangolásával történõ tájba illesztésérõl;

b) gondoskodni kell a használaton kívül helyezett épületek, építmények,

nyomvonalas létesítmények, berendezések új funkciójának

megállapításáról, illetve ennek hiányában megszüntetésükrõl,

elbontásukról, az érintett területnek a táj jellegéhez igazodó

rendezésérõl;

c) a település-, a területrendezés és fejlesztés, különösen a

területfelhasználás, a telekalakítás, az építés, a használat során

kiemelt figyelmet kell fordítani a természeti értékek és rendszerek, a

tájképi adottságok és az egyedi tájértékek megõrzésére;

d) mûvelési ág változtatás, más célú hasznosítás csak a táj jellegének,

szerkezetének, a történelmileg kialakult természetkímélõ használat

által meghatározott adottságoknak és a természeti értékeknek a

figyelembevételével lehetséges;

e) biztosítani kell, hogy a gazdálkodással összefüggõ épületek,

építmények, létesítmények és berendezések elhelyezése, mérete, formája,

funkciója és száma alkalmazkodjon a táj jellegéhez;

f) a táj jellegének megfelelõen rendezni kell a felszíni tájsebeket;

g) autópályát, valamint a vadon élõ állatfajok ismert vonuló útvonalait

keresztezõ vonalas létesítményt úgy kell építeni, hogy a vadon élõ

állatfajok egyedeinek átjutása - megfelelõ térközönként - biztosítva

legyen;

h) biztosítani kell a jellegzetes tájképi elemek fennmaradását.

(3) Külterületi ingatlan, különösen természeti terület belterületbe vonására

akkor kerülhet sor, ha annak következtében a táj jellege, esztétikai és

természeti értéke nem károsodik helyreállíthatatlanul.

(4) A tájvédelemre vonatkozó elõírások érvényesítése érdekében a Kormány

által rendeletben meghatározott és a (2) bekezdésben foglalt

tevékenységekkel, valamint az egyedi tájértékekkel kapcsolatos eljárásokban

az igazgatóság szakhatóságként mûködik közre.

A vadon élõ élõvilág általános védelme

8. §

(1) A vadon élõ szervezetek, továbbá ezek állományai, életközösségei

megõrzését élõhelyük védelmével együtt kell biztosítani.

(2) Õshonosak mindazok a vadon élõ szervezetek, amelyek az utolsó két

évezred óta a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában - nem

behurcolás vagy betelepítés eredményeként - élnek, illetve éltek.

(3) Behurcoltak vagy betelepítettek azok az élõ szervezetek, amelyek az ember

nem tudatos (behurcolás) vagy tudatos (betelepítés) tevékenysége folytán

váltak a hazai élõvilág részévé.

(4) Tájidegen fajok azok az élõ szervezetek, melyek növény- és

állatföldrajzi szempontból nem minõsülnek õshonosnak és megtelepedésük,

alkalmazkodásuk esetén a hazai életközösségekben a természetes folyamatokat

az õshonos fajok rovására károsan módosíthatják.

(5) Visszatelepülõk azok az õshonos élõ szervezetek, amelyek

hazánk területérõl eltûntek (kipusztultak), de természetes elterjedésük

folytán ismét megjelennek hazánk természetes élõvilágának részeként.

(6) A vadon élõ szervezetekre vonatkozó rendelkezések kiterjednek a faj

minden egyedére, annak valamennyi fejlõdési szakaszára, alakjára,

állapotára, részére.

9. §

(1) A vadon élõ szervezetek igénybevételével és terhelésével járó

gazdasági, gazdálkodási és kereskedelmi tevékenységet a természeti értékek

és rendszerek mûködõképességét és a biológiai sokféleséget fenntartva kell

végezni.

(2) Tilos a vadon élõ szervezetek gyûjtésének,

pusztításának, vadon élõ állatok befogásának, életük kioltásának olyan

eszközét és módszerét használni, mely válogatás nélküli vagy tömeges

pusztulásukkal, sérülésükkel, kínzásukkal jár.

(3) Tilos a vadon élõ szervezetek genetikai állományainak mesterséges úton

történõ megváltoztatása, az így keletkezett egyed terjesztése,

életközösségek közötti szándékos áthurcolása.

(4) Növény- és állatföldrajzi szempontból új élõ szervezet betelepítése akkor

engedélyezhetõ, ha megtelepedésük, alkalmazkodásuk esetén a hazai

életközösségekben a természetes folyamatokat az õshonos fajok rovására nem

módosítják károsan.

(5) Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott rendelkezések nem vonatkoznak az

emberi egészség, a termesztett növények, valamint a tenyésztett állatok

védelme érdekében végzett, az élõ szervezetek állományának - külön

jogszabályban meghatározott - szabályozására, valamint az élõ

szervezetekkel folytatott rendeltetésszerû gazdálkodásra.

(6) A biológiai sokféleséget befolyásoló, genetikailag módosított szervezetek

létrehozása, az azokkal folytatandó kísérletek, termesztésük,

tenyésztésük, terjesztésük, az országból történõ kivitelük és behozataluk

- e törvény rendelkezéseivel összhangban - külön törvényben meghatározott

feltételekkel és módon történhet.

10. §

(1) Vadon élõ szervezet egyedének az országba történõ behozatala,

átszállítása, kivitele, mesterséges körülmények közötti szaporítása,

tartása, termesztésbe, tenyésztésbe vonása, keresztezése, természetbe

kijuttatása, értékesítése a Kormány által rendeletben meghatározott

feltételekkel és módon történhet.

(2) Vadon élõ szervezet állományának csökkentését szolgáló új eljárás

bevezetéséhez a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (a

továbbiakban: Minisztérium) hozzájárulása szükséges.

11. §

(1) A vadgazdálkodás, vadászat, halgazdálkodás, halászat és horgászat során

biztosítani kell a természet védelméhez fûzõdõ érdekek érvényesülését, a

fenntartható használatot, ami a vadon élõ vadászható, halászható

(horgászható) vad- és halfajok biológiai sokféleségre alapozott

fenntartását jelenti.

(2) A vadászható és halászható vad- és halfajok vadászata, halászata és

horgászata csak olyan mértékû lehet, amely a faj természetes állományának

sokféleségét, fennmaradását nem veszélyezteti.

(3) A nem halászható (horgászható) fajokról, a halászati (horgászati)

tilalmakról és fajok szerinti tilalmi idõkrõl az erdõ- és vadgazdálkodási,

halászati és földmûvelésügyi feladatok ellátásáért felelõs miniszter (a

továbbiakban: földmûvelésügyi miniszter) a természetvédelmi feladatok

ellátásáért felelõs miniszterrel (a továbbiakban: miniszter) együttesen

rendelkezik.

(4) A vadászható állatfajok (vad) körének meghatározására, vadászati idény és

vadászati tilalom megállapítására a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról

valamint a vadászatról szóló törvény rendelkezései az irányadóak.

12. §

(1) Ha valamely területen a vadászható vadfaj, illetve a

halászható (horgászható) halfaj állománya a vadászat, illetve halászat

(horgászat) vagy más tényezõ miatt veszélyeztetetté válik, az igazgatóság

kezdeményezheti a vadászati, illetõleg a halászati hatóságnál vadászati,

illetve halászati (horgászati) korlátozás vagy tilalom elrendelését.

(2) A vadászható vad- és a halászható (horgászható) halfaj túlszaporodása

esetén, illetve a nem õshonos, nem meghonosodott, a hazai állatvilágtól

idegen állomány felszámolása érdekében, az igazgatóság a vadászati

(halászati) hatóságnál az állomány szabályozását vagy felszámolását

kezdeményezi.

13. §

(1) Ha természeti területen gazdasági tevékenység, így különösen a

vadgazdálkodási, vadászati, halászati, horgászati tevékenység

gyakorlásának módja a természet védelméhez fûzõdõ érdekeket súlyosan sérti

vagy veszélyezteti, az igazgatóság a tevékenység korlátozását, megtiltását

kezdeményezi.

(2) Vadászható állatfajnak nem nyilvánított, nem õshonos vadon élõ

állatfaj betelepítéséhez, továbbá vadon élõ állatfaj visszatelepítéséhez a

miniszter - a földmûvelésügyi miniszter hozzájárulásával kiadott -

engedélye szükséges.

(3) A vadászati hatóság az igazgatóság kezdeményezésére kötelezheti a

vadászatra jogosultat a tájidegen vadon élõ állatfajok állományának

vadászati módszerekkel történõ csökkentésére vagy felszámolására.

(4) A (2) bekezdésben foglalt kivétellel a nem õshonos élõ szervezetek

betelepítéséhez vagy élõ szervezet visszatelepítéséhez - a földmûvelésügyi

miniszter hozzájárulásával - a miniszter engedélye szükséges.

14. §

Tilos a nem õshonos halfajok természetes vagy természetközeli vizekbe

telepítése, továbbá halgazdasági célú halastavakból az ilyen halfajok más

élõvizekbe való juttatása.

Természeti területek körének meghatározása

15. §

(1) Természeti területnek minõsül, ha a 4. § d) pontjában meghatározott

feltételeknek megfelel:

a) az erdõ, gyep, nádas, mûvelési ágú termõföld;

b) a mûvelés alól kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény

elhelyezésére szolgál, vagy ha e törvény hatálybalépésekor, jogerõsen

jóváhagyott bányászati mûszaki üzemi terv alapján nem áll bányamûvelés

alatt;

c) a mezõ- és erdõgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó természeti területek jegyzékét a

miniszter folyamatosan, de legkésõbb e törvény hatálybalépésétõl számított

2 éven belül a földmûvelésügyi miniszterrel együttes rendeletben

közzéteszi.

Az élõhelyek általános védelme

16. §

(1) A mezõ-, erdõ-, nád-, hal-, vadgazdálkodás (a továbbiakban:

gazdálkodás) során biztosítani kell a fenntartható használatot, ami magában

foglalja a tartamosságot, a természetkímélõ módszerek alkalmazását és a

biológiai sokféleség védelmét.

(2) A gazdálkodást a talajfelszín, a felszíni és felszín alatti formakincs, a

természetes élõvilág maradandó károsodása, a védett élõ szervezetek,

életközösségek tömeges pusztulása, biológiai sokféleségük számottevõ

csökkenése nélkül kell végezni.

(3) Erdõ telepítése - ha a termõhelyi adottságok lehetõvé teszik - elsõsorban

õshonos fafajokkal, természetes elegyarányban, természetkímélõ módon

történjék.

(4) Gyepgazdálkodás elsõsorban a gyeptípushoz igazodó legeltetéssel,

kaszálással, valamint a vegyi anyagok mérsékelt, természetkímélõ

használatával történhet.

(5) A vízfolyások és tavak természetes és természetközeli állapotú partjait -

a vizes élõhelyek védelme érdekében - meg kell õrizni. A vízépítési

munkálatok során a természetkímélõ megoldásokat kell elõnyben részesíteni.

17. §

(1) A 8.§ (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelõen a vadon élõ

szervezetek élõhelyeinek, azok biológiai sokféleségének megóvása érdekében

minden tevékenységet a természeti értékek és területek kíméletével kell

végezni.

(2) A természeti területek hasznosítása során figyelemmel kell lenni az

élõhely típusára, jellemzõ vadon élõ szervezetek fajgazdagságára, a

biológiai sokféleség fenntartására.

(3) A termõföld hasznosítása, illetve a hasznosításra alkalmatlan területek

használata, igénybevétele, meliorációs tervek készítése és végrehajtása,

egyéb mezõgazdasági tevékenységek folytatása, valamint a vízgazdálkodás és

a vízrendezés során a természetes és természetközeli állapotú

vízfelületeket, nádasokat és más vizes élõhelyeket, valamint a

mezõgazdasági termelés számára kedvezõtlen termõhelyi adottságú területek

természetes növényállományát meg kell õrizni.

(4) A növényvédõszerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj

termékenységét befolyásoló vegyi anyagok forgalomba hozatalának,

felhasználásának, alkalmazásának kísérleti célú, ideiglenes vagy végleges

engedélyezése a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel lehetséges,

az engedélyezéshez a Minisztérium hozzájárulása szükséges.

(5) A talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok természeti területen

történõ felhasználása - külön jogszabályban foglaltak szerint - csak

indokolt esetben, talajvizsgálatok eredményeire alapozva, természetkímélõ

módon történhet.

(6) Természeti területen a természeti értékek és a biológiai sokféleség

fenntartása érdekében egyes növényvédõszerek, vagy a talaj termõképességét

befolyásoló vegyi anyagok alkalmazását a természetvédelmi hatóság

korlátozhatja vagy megtilthatja.

18 . §

(1) A természetes és természetközeli állapotú vizes élõhelyen, a természeti

értékek fennmaradásához, a természeti rendszerek megóvásához,

fenntartásához szükséges ökológiai vízkészletet mesterséges beavatkozással

elvonni nem lehet.

(2) Az ökológiai célú vízkészlet mértékét a vízügyi hatóság - az igazgatóság

szakhatósági hozzájárulásával - állapítja meg. Ökológiai célú vízkészlet

megállapítását az igazgatóság is kezdeményezheti.

(3) Természeti területen - a település belterülete kivételével - tilos a

természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élõhelyek

partvonalától számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren

belül, valamint a vízfolyások hullámterében új épületek, mesterséges

létesítmények elhelyezése. A vízi létesítmények, a hajózást, a halastavakon

a halászati hasznosítást szolgáló létesítmények elhelyezésére a külön

jogszabályban meghatározott módon és esetben, az igazgatóság

hozzájárulásával (21. § (3) bekezdés b) pont) kerülhet sor.

(4) Tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes

élõhelyek partvonalától számított 1000 méteren belül - a vízkárelhárításhoz

szükséges vegyi anyagok kivételével - a külön jogszabályban meghatározott,

a vizekre és a vízben élõ szervezetre veszélyes vegyi anyagok kijuttatása,

elhelyezése.

A földtani természeti értékek általános védelme

19. §

(1) A földtani természeti értékek védelme a tájvédelmet, továbbá az

élettelen és meg nem újítható természeti erõforrások és az élõvilág

létfeltételeinek megóvását szolgálja. A földtani természeti értékek

általános védelme kiterjed a földtani, felszínalaktani képzõdményekre,

ásványokra, ásványtársulásokra, õsmaradványokra.

(2) A természeti érték igénybevételével járó tevékenység, így különösen a

beruházás, építés, létesítés tervezése, kivitelezése során biztosítani

kell, hogy a földtani természeti értékek, valamint a nyilvántartott

ásványvagyon csak a lehetõ legkisebb mértékben károsodjon.

(3) Nyílt (fedetlen) karsztos kõzetbõl álló felszínen tilos a karsztos kõzet,

illetve a karsztvíz szennyezése vagy állapotának jogellenes

megváltoztatása. A nyílt karszt területek jegyzékét a miniszter a törvény

hatálybalépésétõl számított 3 éven belül közzéteszi. A jegyzék tájékoztató

jellegû, nem érinti az e törvény hatálybalépésével bekövetkezõ és az egyéb

jogszabályok által biztosított védettségeket, korlátozásokat.

(4) Tilos az ásványok, ásványtársulások, õsmaradványok jogellenes

károsítása.

20. §

(1) A bányászati tevékenységet a természeti területek lehetõ legkisebb

mértékû igénybevételével kell folytatni. A felhagyott bányaterületen a

felszíni tájsebeket folyamatosan meg kell szüntetni, és - ha lehetséges -

természetszerû állapotot kell kialakítani.

(2) A bányászati tevékenység folytatása alatt elõkerült természeti érték

megóvása érdekében - az igazgatóság kezdeményezésére - a bányászati hatóság

a bányászati tevékenységet korlátozhatja vagy megtilthatja, illetõleg a

bányatelket módosítja.

(3) A miniszter közremûködik a bányászati koncessziós területek

kijelölésében, a koncessziós szerzõdésnek a természet, a táj védelmére

vonatkozó feltételei meghatározásában. A szerzõdéskötéskori helyzet elõre

nem látott lényeges

megváltozása esetén kezdeményezheti a koncessziós szerzõdés természet- és

tájvédelmi indokból történõ módosítását.

A természeti értékek és a természeti területek védelmével

kapcsolatos eljárási szabályok

21.§

(1) Természeti területen az igazgatóság engedélye szükséges:

a) a gyep és nádas mûvelési ág megváltoztatásához;

b) a gyep, valamint a nád és más vízinövényzet égetéséhez.

(2) Természeti területen az igazgatóság szakhatósági hozzájárulása

szükséges:

a) a termõföld más célú hasznosításához, mûvelés alól kivett terület

újrahasznosításához;

b) a földtani kutatáshoz és az ásványi nyersanyag kutatására vonatkozó

mûszaki üzemi terv jóváhagyásához, a bányatelek megállapításához, az

ásványi nyersanyag feltárására, kitermelésére, a kitermelés

szüneteltetésére, továbbá a bányabezárásra vonatkozó mûszaki üzemi

tervek és a tájrendezési terv jóváhagyásához;

c) vizekben a halászati üzemtervek jóváhagyásához.

(3) Természetes és természetközeli állapotú

a) vizes élõhelyek, különösen folyóvizek, tavak partvonalának, valamint a

vizeket kísérõ természetes életközösségek (növénytársulások)

állapotának megváltoztatásához;

b) vízfolyások, vizes élõhelyek partvonalától számított 50 méteren belül,

tavak partjától számított 100 méteren belül meglévõ épületek,

építmények, létesítmények átépítéséhez, átalakításához, vízi

létesítmények, kikötõk, illetve a halászati célú hasznosítást szolgáló

létesítmények létesítéséhez, kivitelezéséhez

az igazgatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges.

(4) A körzeti vadgazdálkodási terv természeti területet érintõ

részének jóváhagyásához a miniszter egyetértése szükséges.

(5) A kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló természeti értékekre és

természeti területekre - a 6-21. §-ban foglaltakon túl - külön

rendelkezések vonatkoznak.

III.rész

Természeti területek és értékek kiemelt oltalma

Védetté nyilvánítási eljárás

22. §

Kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani a

tudományos, kulturális, esztétikai, oktatási, gazdasági és más közérdekbõl

valamint a biológiai sokféleség megõrzése céljából arra érdemes

a) vadon élõ szervezeteket, életközösségeiket, továbbá termõ-,

tartózkodó-, élõhelyeiket;

b) régi hazai háziállat- és növényfajokat, fajtákat, változatokat;

c) természetes, természetközeli tájakat, tájrészleteket;

d) növénytelepítéseket, így különösen parkokat, arborétumokat, történelmi

vagy botanikus kerteket és egyes növényeket, növénycsoportokat;

e) élõállat gyûjteményeket;

f) földtani képzõdményeket és alapszelvényeket, ásványokat,

ásványtársulásokat, õsmaradványokat;

g) védett ásványok, õsmaradványok jelentõs lelõhelyeit;

h) felszíni, felszínalaktani képzõdményt és barlangok felszínét;

i) álló és folyóvizeket, így különösen tavat, patakot, mocsarat;

j) tipikus és ritka talajszelvényeket;

k) természethez kötõdõ kultúrtörténeti emlékeket.

23. §

(1) Természeti érték és terület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön

létre.

(2) E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi

forrás, láp, barlang, víznyelõ, szikes tó, kunhalom, földvár. Az e

bekezdés alapján védett természeti területek országos jelentõségûnek (24. §

(1) bekezdés) minõsülnek.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában:

a) a barlang a földkérget alkotó kõzetben kialakult olyan

természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és -

jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni - mérete egy

ember számára lehetõvé teszi a behatolást;

b) a forrás a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a

vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha idõszakosan

elapad;

c) a víznyelõ az állandó vagy idõszakos felszíni vízfolyás karsztba

történõ elnyelõdési helye.

(4) A (2) bekezdés hatálya alá tartozó lápok, szikes tavak és a

kunhalmok jegyzékét a miniszter a törvény hatálybalépésétõl számított 3

éven belül közzéteszi és a jegyzéket évente felülvizsgálja. A jegyzék

tájékoztató jellegû és nem érinti a (2) bekezdés alapján, e törvény

hatálybalépésével bekövetkezõ védelmét.

(5) Ha védett természeti érték, terület védelme csak különleges

intézkedésekkel biztosítható, a természeti értéket, területet vagy annak

egy részét fokozottan védetté kell nyilvánítani.

24. §

(1) Természeti területet (15. § (1) bekezdés) és más - e törvény 22. §-a

alapján - védelemre érdemes földterületet

a) országos jelentõségû terület esetén a miniszter

b) helyi jelentõségû terület esetén a települési - Budapesten a

fõvárosi - önkormányzat

rendeletben nyilvánít védetté.

(2) A miniszter rendeletben nyilvánítja védetté, illetve fokozottan

védetté a természeti értéket (pl. vadon élõ szervezetet, életközösséget),

továbbá fokozottan védetté a területet.

(3) A védetté nyilvánítást kimondó jogszabály tartalmazza

a) a védetté nyilvánítás tényét, a természetvédelmi értékek megnevezését,

b) terület esetében annak jellegét, kiterjedését, a védetté

nyilvánítás indokát, természetvédelmi célját, a földrészletek helyrajzi

számait, az e törvényben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak

alóli esetleges felmentést, továbbá a természetvédelmi hatóság

engedélyéhez illetve hozzájárulásához kötött - a 21. §-ban, a 38-39. §-

ban nem szabályozott - tevékenységek körét, valamint lehetõség szerint

a földrészlet határvonalának töréspont koordinátáit.

(4) Fel kell oldani a természeti érték vagy terület védettségét, fokozottan

védettségét, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a

továbbiakban nem indokolják. A védettség feloldása során a védetté

nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket megfelelõen alkalmazni kell azzal,

hogy a helyi védett természeti terület védettségének a feloldásához az

igazgatóság véleményét be kell szerezni.

25. §

(1) Védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet. A védetté nyilvánítás

elõkészítése hivatalból indul meg.

(2) Terület védetté nyilvánítását - helyi jelentõségû védett természeti

terület kivételével - az igazgatóság készíti elõ. Ha az elõkészítés helyi

jelentõségû védett természeti területté nyilvánításra irányul, a helyi

védetté nyilvánítást elõkészítõ települési önkormányzati jegyzõnek,

fõjegyzõnek (a továbbiakban együtt: jegyzõ), a terület védetté

nyilvánításának indokoltságát alátámasztó iratok megküldése mellett meg

kell keresnie az igazgatóságot, hogy kívánja-e a terület országos

jelentõségû védett természeti területté nyilvánítását.

(3) Az igazgatóság - a Minisztérium állásfoglalása alapján - a (2) bekezdés

szerinti nyilatkozatát 60 napon belül megadja. Ha a terület országos

jelentõségû védett természeti területté nyilvánítása indokolt, az

igazgatóság a védetté nyilvánítás elõkészítését hivatalból folytatja le.

(4) Természeti érték védetté, fokozottan védetté nyilvánítását a

Minisztérium készíti elõ.

(5) A (2)-(4) bekezdésben szabályozott elõkészítés során meg kell vizsgálni

a védetté nyilvánítás indokoltságát, a védelem céljainak megvalósításához

szükséges intézkedéseket és a védelemhez szükséges feltételek, pénzügyi

eszközök biztosíthatóságát, valamint a védelem várható következményét.

(6) A természeti terület védetté nyilvánításának elõkészítése során az

elõkészítést végzõ - az érdekeltek álláspontjának megismerése érdekében -

egyeztetõ megbeszélést és a szükséghez képest helyszíni szemlét tûz ki,

amelyre - a kitûzött idõpont elõtt legalább 15 nappal - meghívja az (1)

bekezdésben említett javaslattevõt, valamennyi érdekelt hatóságot, továbbá

mindazokat, akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek

hárulnak, illetõleg akik jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül

érinti. Jelentõs számú érdekelt esetén a meghívás történhet hirdetménynek a

helyi önkormányzat hirdetõtábláján történõ kifüggesztésével vagy más

helyben szokásos módon történõ közhírré tétele útján is.

(7) Az elõkészítést végzõ az egyeztetõ tárgyalásról jegyzõkönyvet és

összefoglalót készít, amelyet a védetté nyilvánításra vonatkozó javaslattal

együtt elõterjeszt a védetté nyilvánításra jogosulthoz.

(8) Helyi jelentõségû védett természeti terület országos jelentõségûvé

nyilvánítása esetén a (6)-(7) bekezdésben foglaltakat akkor kell

alkalmazni, ha a védelmi elõírások az e törvényben foglaltaknál, illetve

korábbi önkormányzati rendeletben meghatározottaknál szigorúbb

rendelkezéseket tartalmaznak.

(9) A 24. § (1) bekezdése alapján alkotott önkormányzati rendeletben, a

felmentésre vonatkozó szabályok (24. § (3) bekezdés b) pont) alkalmazásával

biztosítani kell a területen a védetté nyilvánítás elõtt megkezdett

közérdekû tevékenységnek - a közérdekû cél megvalósításához szükséges

mértékû - folytatását.

26. §

(1) A védett természeti területet a természetvédelmi hatóságnak meg

kell jelölnie és fel kell hívnia a figyelmet annak védettségére, valamint a

fõbb korlátozó rendelkezésekre.

(2) Terület védetté, fokozottan védetté nyilvánításának tényét az

ingatlanyilvántartásba be kell jegyezni, védettség feloldását követõen a

védettség tényét pedig törölni kell. A bejegyzést, illetve annak törlését

a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi.

27. §

(1) Ha valamely védelemre tervezett terület jelentõs károsodásának veszélye

áll fenn, a természetvédelmi hatóság - az érdekelt hatóságok véleményének

kikérése mellett - a területet azonnal végrehajtható határozattal, egy

alkalommal ideiglenesen védetté nyilváníthatja. A határozatban elõírhatja a

terület kezelésével, a természeti értékek megóvásával kapcsolatos

kötelezettségeket, továbbá a veszélyeztetõ tevékenység folytatását

korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve megtilthatja.

(2) Az ideiglenes védettség a végleges védettséget kimondó jogszabály

hatálybalépéséig, de legfeljebb 3 hónapig tartható fenn. Országos

jelentõségû védelemre tervezett természeti terület esetén a miniszter - egy

ízben - további 2 hónappal meghosszabbíthatja az (1) bekezdés alapján

elrendelt ideiglenes védettséget, ha a védetté nyilvánításról szóló

miniszteri rendelet kihirdetése folyamatban van.

(3) Ha valamely terület idõszakosan fokozottan védett élõ szervezetek

élõhelyéül szolgál, amelyek megóvása másként nem biztosítható, az

igazgatóság a területet, vagy annak egy részét meghatározott idõre - de

legfeljebb 3 hónapra az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett -

azonnal végrehajtható határozattal átmenetileg védetté nyilváníthatja.

A védett természeti területek

28. §

(1) A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának,

hazai és nemzetközi jelentõségének megfelelõen lehet:

a) nemzeti park,

b) tájvédelmi körzet,

c) természetvédelmi terület,

d) természeti emlék.

(2) Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban

lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésû területe,

melynek elsõdleges rendeltetése a különleges jelentõségû, természetes

növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek

védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan

mûködésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés

elõsegítése.

(3) Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban

gazdag nagyobb, általában összefüggõ területe, tájrészlete, ahol az ember

és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból

jól megkülönböztethetõ jelleget alakított ki, és elsõdleges rendeltetése a

tájképi és a természeti értékek megõrzése.

(4) Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti

értékekben gazdag, kisebb összefüggõ területe, amelynek elsõdleges

rendeltetése egy vagy több természeti érték illetve ezek összefüggõ

rendszerének a védelme. A 23. § (2) bekezdés alapján védett láp, szikes tó

természetvédelmi területnek minõsül.

(5) Természeti emlék valamely különlegesen jelentõs egyedi természeti érték,

képzõdmény és annak védelmét szolgáló terület. A 23.§ (2) bekezdés alapján

védett forrás, víznyelõ, kunhalom, földvár természeti emléknek minõsül.

(6) Nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a

miniszter jogosult.

(7) Valamennyi nemzeti park területét - a nemzetközi elõírásokkal összhangban

a miniszter által rendeletben meghatározott elvek szerint - természeti,

kezelt és bemutató övezeti kategóriákba kell besorolni.

(8) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott országos jelentõségû

védett természeti területet, vagy annak meghatározott részét a miniszter

jogszabályban tudományos célokra kijelölheti (tudományos rezervátum). E

terület fokozottan védetté nyilvánításáról a kijelölõ jogszabályban kell

rendelkezni.

29. §

(1) Nemzeti parkot, tájvédelmi körzetet, természetvédelmi területet, vagy

azok meghatározott részét - ha az nemzetközileg kiemelkedõ tudományos

értéket képvisel - a miniszter jogszabályban, nemzetközi kötelezettség-

vállalásainkkal összhangban bioszféra-rezervátummá minõsíthet.

(2) A bioszféra-rezervátumon belül a kiemelkedõ természetvédelmi érték

közvetlen megóvására magterületet kell kijelölni.

(3) A természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség

megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a

kutatások folytatását szolgáló erdõterületeket a miniszter, a

földmûvelésügyi miniszterrel egyetértésben jogszabályban - a 28. § (1)

bekezdés szerinti védett természeti területi kategóriába sorolva -

erdõrezervátummá nyilvánítja. Az erdõrezervátum magterületét a (2)

bekezdésben foglaltak szerint kell kijelölni.

(4) E törvény erejénél fogva fokozottan védett a nemzeti park természeti

övezete, a bioszféra-rezervátum magterülete, továbbá az erdõrezervátum

magterülete.

Védõövezet

30. §

(1) Védett természeti területet - szükség esetén - védõövezettel kell

ellátni. A védõövezet kiterjedésérõl - a 24. § (3) bekezdés b) pontja

figyelembevételével - a védettséget kimondó jogszabályban kell rendelkezni.

(2) A védõövezetben a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy

hozzájárulásához kötött tevékenységek körét:

a) országos jelentõségû védett természeti terület esetében a miniszter,

b) helyi jelentõségû védett természeti terület esetében a települési

önkormányzat - fõvárosban a fõvárosi önkormányzat -

rendeletben határozza meg.

(3) A védõövezet rendeltetése, hogy megakadályozza vagy

mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a védett

természeti terület állapotát vagy rendeltetését kedvezõtlenül

befolyásolnák.

(4) Az e törvény hatálybalépése elõtt védetté nyilvánított természeti

területek védõövezetét a törvény hatálybalépésétõl számított 2 éven belül,

a (2) bekezdésben meghatározott jogszabályban kell kijelölni.

(5) A védõövezet kiterjedését meghatározó jogszabály hatálybalépése elõtt

jogszerûen megkezdett tevékenységek folytatását a felmentésre (24. § (3)

bekezdés b) pontja) vonatkozó szabály alkalmazásával biztosítani kell.

Védett természeti területre vonatkozó szabályok

31. §

Tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a

természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni.

32. §

(1) A védett természeti területen lévõ erdõ elsõdlegesen védelmi

rendeltetésû.

(2) Az e törvény hatálybalépése után védett természeti területté nyilvánított

erdõk esetében a már meglévõ üzemterv érintett részét a védetté

nyilvánítást követõen az erdészeti hatóság haladéktalanul, a

természetvédelmi hatóság szakhatósági közremûködésével felülvizsgálja és

szükség szerint módosítja.

(3) E törvény hatálybalépése elõtt védett természeti területté nyilvánított

erdõk üzemterveit - ha azokat a védetté nyilvánítás elõtt hagyták jóvá -

az erdészeti hatóság a törvény hatálybalépésétõl számított 1 éven belül a

természetvédelmi hatóság szakhatósági közremûködésével felülvizsgálja és

szükség szerint módosítja.

33. §

(1) Fokozottan védett természeti területen lévõ erdõben erdõgazdálkodási

beavatkozás csak a természetvédelmi kezelés részeként, a kezelési tervben

(36.§ (3) bekezdés) foglaltakkal összhangban, a természetvédelmi hatóság

hozzájárulásával végezhetõ.

(2) Védett természeti területen lévõ erdõben kerülni kell a teljes talaj-

elõkészítést és a vágásterületen az égetést.

(3) Védett természeti területen lévõ erdõben, a kezelési tervben foglaltakkal

összhangban

a) erdõnevelést a természetes erdõtársulások fajösszetételét és

állományszerkezetét megközelítõ, természetkímélõ módszerek

alkalmazásával,

b) erdõfelújítást a termõhelynek megfelelõ õshonos fajokkal és - az (5)

bekezdés a) pontja kivételével - természetes felújítási (fokozatos

felújító vágás, szálalás, szálaló vágás) módszerekkel kell végezni.

Védett természeti területen erdõtelepítés kizárólag õshonos fafajokkal,

természetkímélõ módon és a termõhely típusra jellemzõ elegyarányoknak

megfelelõen végezhetõ.

(4) Védett természeti területen lévõ erdõben a fakitermelést vegetációs

idõszak alatt csak kivételesen indokolt esetben (pl. növény-egészségügyi

okból), a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával lehet végezni.

(5) Védett természeti területen lévõ erdõben

a) tarvágás csak nem õshonos fafajokból álló, vagy természetes felújulásra

nem képes állományokban - összefüggõen legfeljebb 3 hektár

kiterjedésben - engedélyezhetõ,

b) a fokozatos felújítást követõ végvágás összefüggõ kiterjedése az 5

hektárt nem haladhatja meg,

c) a végvágással, illetve tarvágással érintett erdõterülethez kapcsolódó

állományrészekben további végvágásra, illetve tarvágásra csak akkor

kerülhet sor, ha a korábban véghasznált területen az erdõfelújítás

befejezõdött.

(6) A (5) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott tar- illetve végvágás

kiterjedése növény-egészségügyi okból és az újulat fennmaradása érdekében

vagy természetvédelmi indok alapján kivételesen meghaladhatja az ott

meghatározott területnagyságot.

(7) Védett természeti területen lévõ, nem õshonos fafajokból álló erdõben a

természetközeli állapot kialakítására a pótlás, az állománykiegészítés, az

erdõszerkezet átalakítása, a fafajcsere, az elegyarány-szabályozás és a

monokultúrák felszámolása útján kell törekedni.

(8) Véghasználat a (6) és a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel csak a

biológiai vágásérettséghez közeli idõpontban végezhetõ.

34. §

(1) A miniszter kezdeményezésére - a természet védelméhez fûzõdõ érdekbõl -

külön törvény szerinti különleges rendeltetésû vadászterületté

nyilvánítható az a vadászterület, vagy annak az a része, ahol

a) fokozottan védett természeti terület,

b) nemzeti park,

c) bioszféra rezervátum vagy erdõrezervátum,

d) nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó terület

található.

(2) A természet védelméhez fûzõdõ érdekbõl különleges rendeltetésû

vadászterületté nyilvánításra a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról,

valamint a vadászatról szóló törvény rendelkezései az irányadóak.

(3) A természet védelméhez fûzõdõ közérdekbõl különleges rendeltetésû

vadászterületté nyilvánított területeken a vad állományszabályozását, a

vadászatot az igazgatóság kezdeményezésére, illetve az általa meghatározott

természetvédelmi feltételekkel a vadászati hatóság határozata alapján a

vadászatra jogosult köteles elvégezni.

(4) Ha a védett természeti érték megóvása más módon nem érhetõ el, az

igazgatóság kezdeményezésére a vadászati hatóság állományszabályozást

rendel el.

35. §

(1) Védett természeti területen a 7. § (2) bekezdésében foglaltakon túl:

a) tilos olyan tevékenységet folytatni, illetõleg olyan épületet,

építményt, nyomvonalas létesítményt, berendezést létesíteni, vagy

üzemeltetni, amely annak jellegét és állapotát zavarja, veszélyezteti,

károsítja, vagy ott a tájképi egységet megbontja;

b) gondoskodni kell a vadon élõ szervezetek, életközösségeik, a biológiai

sokféleség fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek

között a talajviszonyok, vízháztartás megõrzésérõl;

c) a terület vagy annak meghatározott része felett a természetvédelmi

hatóság kezdeményezésére vagy szakhatósági hozzájárulásával repülés

számára tiltott vagy korlátozott légteret kell kijelölni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítésére a

természetvédelmi hatóság, vagy megkeresésére az arra hatáskörrel rendelkezõ

hatóság kötelezi az érdekelteket és meghatározza a kötelezettség

teljesítésének módját, így különösen a tevékenység abbahagyását, az eredeti

állapot helyreállítását, valamint határidejét.

(3) Védett természeti területen lévõ termõföld hasznosítási kötelezettségét a

természetvédelmi hatóság függeszti fel.

36. §

(1) A védett természeti területen a természetvédelmi kezelési módokat,

korlátozásokat és tilalmakat továbbá az egyéb kötelezettségeket a védetté

nyilvánító jogszabályban kell megállapítani.

(2) Természetvédelmi kezelésnek minõsül a védett természeti érték, terület

felmérését és nyilvántartását, megóvását, õrzését, fenntartását,

bemutatását, valamint helyreállítását célzó valamennyi tevékenység.

(3) Valamennyi védett természeti területre - az ott tevékenységet folytatókra

kötelezõ erejû - kezelési tervet kell készíteni. A kezelési tervet 10

évenként felül kell vizsgálni.

(4) A kezelési tervek készítésére, tartalmára, jóváhagyására, a terv

készítésére kötelezettre vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben

állapítja meg.

37.§

(1) Védett természeti területen lévõ közúton a közlekedést (tartózkodást) -

ha az a védett természeti területet vagy értéket zavarja, veszélyezteti,

károsítja - a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére az útügyi hatóság

korlátozza vagy megtiltja. Helyi közút esetében a korlátozást vagy tilalmat

a jegyzõ rendeli el.

(2) Védett természeti területen vagy annak meghatározott részén a közlekedést

és a tartózkodást, az (1) bekezdésben foglalt kivétellel - ha a védelem

érdekei szükségessé teszik - a természetvédelmi hatóság korlátozhatja,

illetve megtilthatja.

(3) Védett természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes

zavarása esetén a természetvédelmi hatóság köteles az ilyen magatartás

tanúsítóját a tevékenység folytatásától eltiltani.

(4) Védett természeti területen a hatáskörrel rendelkezõ hatóság - szükség

esetén a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére - építési,

telekalakítási tilalmat, illetõleg egyéb, jogszabályban meghatározott

használati korlátozást köteles elrendelni.

(5) Külterületi védett természeti terület belterületbe csak akkor vonható, ha

a település belterülete is védett természeti terület.

38. §

(1) Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye

szükséges különösen:

a) kutatás, gyûjtés, kísérlet végzéséhez;

b) a gyep feltöréséhez, felújításához, felülvetéséhez, öntözéséhez,

legeltetéshez, kaszáláshoz;

c) a terület helyreállításához, jellegének, használatának

megváltoztatásához;

d) termõföldnek nem minõsülõ földterület rendeltetésének, termõföld

mûvelési ágának a megváltoztatásához;

e) az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvény hatálya alá nem tartozó

fa, facsoport, fasor, fás legelõn lévõ fa kivágásához, telepítéséhez;

f) nád és más vízinövényzet égetéséhez, irtásához, gyep- és

parlagterület, tarló és szalma égetéséhez, valamint - a kijelölt és

kiépített tûzrakóhely kivételével - erdõterületen tûz gyújtásához;

g) növényvédõszerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj

termékenységét befolyásoló vegyi anyagok felhasználásához;

h) horgászathoz;

i) közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez,

technikai jellegû sporttevékenység folytatásához.

(2) A (1) bekezdés e) pontjában meghatározott eljárásban az erdészeti hatóság

szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.

(3) Növény- és állategészségügyi karantén fertõzés és járványhelyzet

elhárítása során, az (1) bekezdés g) pontja szerinti eljárás lefolytatása

helyett, a természetvédelmi hatóságnak egyidejûleg be kell jelenteni a

felhasználandó készítmény fajtáját.

(4) A kezelési terv meghatározhatja a védett természeti területen folytatandó

tevékenységnek azokat a feltételeit, amelyek teljesítése a 38.§ (1)

bekezdésében meghatározott engedély beszerzése alól mentesít.

39. §

(1) Védett természeti területre közvetlen kihatással lévõ vagy azt

közvetlenül érintõ más hatósági eljárás során a természetvédelmi hatóság

szakhatóságként mûködik közre, így különösen:

a) földrészlet megosztása, alakjának, terjedelmének megváltoztatása;

b) telekalakítás, területfelhasználás, építés, létesítés és

használatbavétel;

c) nyomvonalas létesítmény és földmû építése;

d) vízimunka, vízilétesítmény és vízhasználat;

e) ipari, mezõgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges

telep létesítésének engedélyezése során;

f) az erdészeti, vadászati, halászati hatósági eljárásokban;

g) bányatelek megállapításának, módosításának, az ásványi nyersanyag

feltárására, kitermelésére, valamint a meddõhányó hasznosítására, a

kitermelés szünetelésére, a bánya bezárására vonatkozó mûszak üzemi

tervek és a tájrendezési terv jóváhagyásának, továbbá a bányászati

létesítmények építésének és üzembehelyezésének, valamint egyes gépek és

berendezések bányabeli használatának engedélyezésekor, továbbá a

bányászattal összefüggõ vízjogi hatósági eljárásokban;

h) termõföld más célú hasznosításának;

i) külön jogszabályban meghatározott veszélyes anyag átszállításának,

tárolásának

engedélyezésekor.

(2) A külön jogszabályban meghatározott, környezetvédelmi szempontból történõ

határértékek megállapítására vonatkozó hatósági eljárásokban - ha az védett

természeti területet érint - az igazgatóság szakhatóságként mûködik közre.

40. §

(1) Fokozottan védett természeti területen a 38. § (1) bekezdésében

foglaltakon túl az igazgatóság engedélye kell a területre történõ

belépéshez, kivéve - feladatuk ellátásához szükséges mértékben - a külön

jogszabályok alapján erre feljogosított személyeket.

(2) Fokozottan védett természeti területen csak természetvédelmi kezelés, a

38. § (1) bekezdése alapján engedélyezett tevékenység, továbbá - a

lehetõséghez képest - a természetvédelmi hatósággal egyeztetett közvetlen

élet- és vagyonvédelmi beavatkozás végezhetõ.

41. §

(1) A tulajdonos, vagyonkezelõ, használó köteles tûrni a természetvédelmi

hatóságnak a védett természeti érték és terület oltalma, tudományos

megismerése, bemutatása érdekében végzett tevékenységét, így különösen a

természetvédelmi érték megközelítését, bemutatását, õrzését, állapotának

ellenõrzését és a hatósági tájékoztató, valamint eligazító táblák

elhelyezését.

(2) A tulajdonos, vagyonkezelõ, használó köteles tûrni, hogy a

természetvédelmi hatóság a természeti érték oltalma, tudományos megismerése

érdekében ingatlanát idõlegesen használja, arra használati jogot szerezzen

vagy tulajdonjogát egyébként korlátozza.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott tevékenységekkel okozott tényleges

kárt meg kell téríteni.

Védett növény- és állatfajok, társulások

42. §

(1) Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli

elpusztítása, károsítása, élõhelyeinek veszélyeztetése, károsítása.

(2) Gondoskodni kell a védett növény- és állatfajok, társulások

fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a

talajviszonyok, vízháztartás megõrzésérõl.

(3) Az igazgatóság engedélye szükséges védett, illetve - ha nemzetközi

egyezmény vagy jogszabály másként nem rendelkezik - nemzetközi egyezmény

hatálya alá tartozó növényfaj:

a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének

gyûjtéséhez;

b) egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez;

c) egyedének külföldre viteléhez, az országba behozatalához, az országon

való átszállításához;

d) egyedének preparálásához;

e) egyedének betelepítéséhez, visszatelepítéséhez, kertekbe, botanikus

kertekbe történõ telepítéséhez, termesztésbe vonásához;

f) egyedével vagy egyedén végzett nemesítési kísérlethez;

g) egyedének biotechnológiai célra történõ felhasználásához;

h) természetes állományai közötti mesterséges géncseréjéhez.

(4) Védett növényfajokból álló gén és szaporítóanyag bank

létrehozásához, védett növényfaj gén és szaporítóanyag bankban történõ

elhelyezéséhez az igazgatóság engedélye szükséges.

(5) Védett fasorban lévõ, valamint egyes védett fák és cserjék természetes

állapotának megváltoztatásához, kivágásához a természetvédelmi hatóság

engedélye szükséges. A természetvédelmi hatóság az engedélyrõl - a cserjék

esetének kivételével - tájékoztatja az erdészeti hatóságot.

(6) Fokozottan védett növényfaj egyedének, virágának, termésének vagy

szaporításra alkalmas szervének eltávolításához, elpusztításához,

megszerzéséhez az igazgatóság engedélye szükséges.

(7) Fokozottan védett vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó

növényfajok esetén a (3) illetõleg (6) bekezdés szerinti engedély csak

természetvédelmi vagy más közérdekbõl adható meg.

(8) Fokozottan védett fajok esetében a (3) bekezdés c), f), g), h) pontjaiban

meghatározott tevékenységek engedélyezése során elsõ fokon a Minisztérium

jár el.

43. §

(1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása,

elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése,

lakó-, élõ-, táplálkozó-, költõ-, pihenõ- vagy búvóhelyeinek lerombolása,

károsítása.

(2) Az igazgatóság engedélye szükséges védett, illetve - ha nemzetközi

egyezmény vagy jogszabály másként nem rendelkezik - nemzetközi egyezmény

hatálya alá tartozó állatfaj

a) állományának szabályozásához;

b) egyedeinek gyûjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához,

idomításához;

c) egyedeinek mesterséges szaporításához;

d) egyedének kikészítéséhez, preparálásához, a preparátumok birtokban

tartásához;

e) egyedének élõállat gyûjteményben történõ tartásához;

f) hazai állatfaj- állományának külföldi állományból származó egyeddel

történõ kiegészítéséhez;

g) állományai közötti mesterséges géncseréhez;

h) egyedének cseréjéhez, adás-vételéhez;

i) egyedének külföldre viteléhez, onnan történõ behozatalához, az országon

való átszállításához;

j) egyede visszatelepítéséhez, betelepítéséhez;

k) kártételének megelõzése érdekében riasztási módszer alkalmazásához;

l) egyede fészkének áttelepítéséhez;

m) egyedének háziasításához.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott engedély a külön jogszabályok szerinti

állategészségügyi engedélyek beszerzése alól nem mentesít.

(4) Fokozottan védett, illetve nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó

állatfajok esetén a (2) bekezdés szerinti engedély csak természetvédelmi

vagy más közérdekbõl adható meg. Nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó

állatfaj esetében akkor is megadható az engedély, ha az a természetvédelem

érdekeivel nem ellentétes.

(5) Fokozottan védett fajok esetében a (2) bekezdés c), f), g), i), j), m)

pontjaiban meghatározott tevékenységek engedélyezése során elsõ fokon a

Minisztérium jár el.

(6) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott védett állat befogására,

elejtésére irányuló hatósági eljárásban a vadászati, illetve a halászati

hatóság szakhatóságként mûködik közre.

44. §

(1) Az igazgatóság engedélye szükséges állatgyûjtemények, állatkertek,

illetve egyéb vadon élõ védett állatok tartására, idomítására szolgáló

létesítmények, telephelyek kialakításához, fenntartásához, üzemeltetéséhez.

(2) Elhullott, elejtett védett állat egyedét a megtalálónak - ha e törvény

másként nem rendelkezik - az igazgatósághoz be kell jelentenie, illetve be

kell szolgáltatnia.

(3) Fokozottan védett növény- és állatfaj élõhelye körül - a miniszter által

rendeletben meghatározottak szerint és mértékben - használati,

gazdálkodási korlátozást rendelhet el az igazgatóság. A kártalanítására a

72. § rendelkezései az irányadóak.

(4) A védett növény- és állatfajok védelmére, tartására, bemutatására,

hasznosítására vonatkozó részletes szabályokat, feltételeket a Kormány

rendeletben állapítja meg.

45. §

(1) A visszatelepülõ élõ szervezetek védetté nyilvánítására a 24. §

(2) bekezdését és a 25. § (4) bekezdését megfelelõen alkalmazni kell.

(2) A miniszter eltérõ rendelkezéséig a visszatelepülõ élõ szervezetekre a

42-44. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) Védett, illetve fokozottan védett fajnak minõsülnek a védett, illetve

fokozottan védett növényfajok, illetõleg állatfajok keresztezõdései

(hibridjei). Az ilyen fajok védettségére a magasabb védettségi szinthez

tartozó szülõfajra vonatkozó szabályok az irányadóak.

46. §

(1) Régi hazai (õshonos) háziállatfaj és fajta az, amelynek kialakulása a

Kárpát-medence természetföldrajzi területén történt, vagy tartása,

tenyésztése történelmi múltra tekint vissza.

(2) A védett régi hazai háziállatfajok és fajták megõrzésére, egyedei

törzskönyvezésére vonatkozó szabályokat, tenyésztési és

teljesítményvizsgálati elveket a földmûvelésügyi miniszter és a miniszter

együttes rendeletben állapítja meg.

47. §

(1) A védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó

korlátozások és tilalmak körét a Kormány rendeletben állapítja meg. Eltérõ

rendelkezés hiányában e fejezet rendelkezései értelemszerûen irányadóak a

védett életközösségekre is.

(2) A védett növény- és állatfajnak nem minõsülõ védett élõ

szervezetekre a 42-44. §-ok, valamint az (1) bekezdés rendelkezéseit

megfelelõen alkalmazni kell.

A barlangok védelme

48. §

(1) Barlang védettsége kiterjed bejáratára, teljes járatrendszerére, a

befoglaló kõzetére, képzõdményeire, formakincsére, bármilyen halmazállapotú

kitöltésére, természetes élõvilágára, továbbá a mesterségesen létrehozott,

bejárati vagy barlangrészeket összekötõ szakaszára.

(2) Azokat a teljesen, vagy túlnyomóan mesterséges üregeket, amelyeknek a

felületén utólag létrejött szakmai, tudományos szempontból jelentõs

képzõdmények alakultak ki, vagy természetvédelmi szempontból kiemelkedõ

jelentõségûek, a miniszter rendelettel védetté nyilváníthatja. A védetté

nyilvánított mesterséges üregekre e fejezet elõírásait kell megfelelõen

alkalmazni.

(3) Barlang vagy a (2) bekezdés szerinti üreg védettségét, vagy fokozott

védettségét a miniszter rendeletben feloldhatja, ha a védelmének, fokozott

védelmének fenntartásához természetvédelmi érdek többé nem fûzõdik.

(4) Ha a barlang természetes állapotának fenntartása szükségessé teszi,

felszíni területére jogszabály, az igazgatóság, vagy az igazgatóság

kezdeményezésére más, hatáskörrel rendelkezõ hatóság korlátozást rendelhet

el, illetve az védett természeti területté nyilvánítható. Felszíni

területnek minõsül a földfelszínnek az a része, amely a barlang természetes

állapotára közvetlen kihatással van.

(5) Barlang védõövezetét a felszíni területen a miniszter jogszabályban

állapítja meg és ebben rendelkezik a védõövezetre irányadó korlátozásokról

is.

(6) Barlangot, barlangszakaszt a népjóléti miniszter által jogszabályban

kijelölt szerv - a Minisztérium szakhatósági hozzájárulásával -

határozatban gyógybarlanggá nyilváníthat. Egyidejûleg meghatározhatja a

gyógybarlang éghajlati tényezõinek védelme és a gyógyítás zavartalanságának

biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket.

(7) A gyógybarlanggá nyilvánítás és gyógyászati célú hasznosítás feltételeit

és eljárási rendjét a népjóléti miniszter a miniszterrel együttes

rendeletben határozza meg.

49. §

(1) A barlangokat és a 46. § (5) bekezdése szerinti védõövezetet az

ingatlannyilvántartásban, külön jogszabályokban meghatározottak szerint -

az igazgatóság kezdeményezése alapján - fel kell tüntetni.

(2) A barlangokról - az ingatlannyilvántartástól függetlenül - közhiteles

nyilvántartást kell vezetni, az ennek vezetésére jogosult szervet,

illetve a nyilvántartás tartalmát és vezetésének módját a miniszter

rendeletben határozza meg.

(3) Barlang, illetve barlangszakasz felfedezését nyolc napon belül be kell

jelenteni az igazgatóságnak.

50. §

(1) Az ingatlan tulajdonosa (vagyonkezelõje, használója) tûrni köteles, hogy

az igazgatóság, illetve az általa erre feljogosított személyek, továbbá az

állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv felhatalmazásával eljáró személyek

a barlangot megközelítsék, az idegenforgalom számára kiépített barlangot

meglátogassák. Az e tevékenység során okozott tényleges kárt az

ingatlantulajdonos (vagyonkezelõ, használó) részére meg kell téríteni.

(2) A barlangbejáratot az ingatlantulajdonos (vagyonkezelõ, használó) nem

veszélyeztetheti, nem rongálhatja meg, nem tömheti el, nem zavarhatja a

barlangot élõhelyül használó állatokat és nem akadályozhatja a barlang

hasznosítását.

(3) A barlang bejáratának biztonságáról, ha szükséges szakszerû lezárásáról

az igazgatóság gondoskodik.

(4) Az (1) bekezdésben foglaltak biztosítására az igazgatóságot szolgalmi jog

illeti meg, illetve annak az ingatlannak a tulajdonosát (vagyonkezelõjét,

használóját), amelyrõl a barlang nyílik, szolgalmi jog terheli (szolgáló

telek). Ennek tényét az ingatlannyilvántartásba - az igazgatóság

kezdeményezésére - be kell jegyezni.

51. §

(1) A Minisztérium engedélye szükséges:

a) barlang, barlangszakasz hasznosításához, illetve a hasznosítási mód

megváltoztatásához;

b) barlang, barlangszakasz kiépítéséhez;

c) barlangi képzõdmények kimentéséhez, hasznosításához, értékesítéséhez,

külföldre juttatásához.

(2) Gyógybarlang esetében az (1) bekezdés a) pontja szerinti gyógyászati

hasznosításra vagy ennek módosítására irányuló eljárásban a népjóléti

miniszter által a gyógybarlanggá nyilvánításra (48. § (6) bekezdés)

jogszabályban kijelölt szerv szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.

(3) Az igazgatóság engedélye szükséges a barlangban végzett, az (1) bekezdés

hatálya alá nem tartozó tevékenységhez, továbbá a barlang állagára,

állapotára, természetes élõvilágára kiható valamennyi tevékenység

megkezdéséhez, így különösen:

a) jogszabályban meghatározott barlangok látogatásához;

b) barlangban, barlangszakaszban végzendõ kutatáshoz, kísérlethez,

gyûjtéshez;

c) barlangi búvármerüléshez;

d) az (1) bekezdés b) pontja kivételével mûszaki beavatkozáshoz, így

különösen bejárat vagy barlangszakasz lezárásához, mûtárgy

elhelyezéséhez, azok felújításához, helyreállításához;

e) filmezéshez, elektronikus képrögzítéshez;

f) a védõövezetet megállapító miniszteri rendeletben (48. § (5) bekezdés)

meghatározott tevékenységekhez.

(4) A miniszter rendeletben határozza meg az (1) bekezdés b) pontjában

meghatározott barlang, barlangszakasz kiépítése körébe tartozó mûtárgyak

és tevékenységek körét, valamint azokat a barlangokat, amelyeknek

látogatása a (3) bekezdés a) pontja alapján engedélyköteles. A (3) bekezdés

a) pontja alapján látogatási engedélyhez kötött barlangokban történõ

túravezetés, valamint a barlangok kutatásának képesítési feltételeit a

miniszter rendeletben állapítja meg.

(5) Barlangban végzendõ robbantáshoz, vízjogi engedélyhez kötött tevékenység

megkezdéséhez az igazgatóság szakhatósági hozzájárulását be kell szerezni.

(6) Az igazgatóság hozzájárulása szükséges a barlang védõövezetében végzendõ

valamennyi tevékenységhez, így különösen:

a) az építési, fennmaradási engedély kiadásához;

b) vegyi anyag tárolásához, felhasználásához, illetve hulladék

elhelyezéséhez;

c) területfelhasználás, telekalakítás engedélyezéséhez;

d) ipari, mezõgazdasági, erdõgazdasági, szolgáltató tevékenység

gyakorlásához szükséges telep létesítéséhez, berendezéseinek

felújításához, az alkalmazott technológia megváltoztatásához;

e) nyomvonalas létesítmény és földmû építéséhez;

f) a védõövezetet megállapító miniszteri rendeletben (48. § (5) bekezdés)

meghatározott tevékenységekhez.

Védett ásványi képzõdményekre vonatkozó szabályok

52. §

(1) A ritka, különleges nagyságú, kifejlõdésû, vagy szakmai, tudományos

szempontból kiemelkedõ jelentõségû ásványok, ásványtársulások (együtt

ásványok) és õsmaradványok körét, eszmei értékét a miniszter rendeletben

állapítja meg.

(2) A védett ásványokat, õsmaradványokat lehetõleg eredeti helyükön kell

megõrizni, ha ez nem lehetséges, akkor a legkisebb károsodást okozó

módszerrel a lelõhelyrõl eltávolítva, úgy kell elhelyezni, hogy az

oktatási, tudományos és bemutatási célokat szolgáljon.

(3) A bányászati tevékenység során feltárt védett ásványokat, õsmaradványokat

az igazgatóságnak be kell jelenteni és lehetõvé kell tenni a leletmentést.

(4) Védett ásványok, õsmaradványok gyûjtéséhez és forgalombahozatalához az

igazgatóság engedélye szükséges.

IV. rész

A természet védelmének tervezési és szervezeti rendszere

A természet védelme és a területi tervezés

53. §

(1) A természet védelmével, a biológiai sokféleség megõrzésével kapcsolatos

állami feladatok és politika meghatározása, a természeti és táji értékek,

természetes élõhelyek, vadon élõ növény- és állatfajok, valamint más

természeti értékek felmérésének, értékelésének, védelmének és

helyreállításának biztosítása, az ezzel kapcsolatos tevékenységek

összehangolása érdekében a Nemzeti Környezetvédelmi Program (Kt. 40.§)

részét képezõ Nemzeti Természetvédelmi Alaptervet (a továbbiakban:

Alapterv) kell készíteni.

(2) Az Alapterv tartalmazza:

a) az ország természeti területei állapotának általános leírását, a

biológiai sokféleség megõrzése szempontjából jelentõs folyamatok,

tevékenységek meghatározását;

b) a természeti értékek és területek megóvására vonatkozó általános

követelményeket, ágazati és ágazatközi feladatokat;

c) a védett természeti értékek és területek megóvásának, továbbá újabb

védett természeti területek létesítésének hosszú- és középtávú

szempontjait;

d) az ökológiai hálózat és az ökológiai (zöld) folyosók kialakításának és

fenntartásának hosszú- és középtávú szempontjait;

e) az érzékeny természeti területek, rendszerek kialakításának és

fenntartásának hosszú- és középtávú szempontjait;

f) a természet védelmének az a)-e) pontokhoz kapcsolódó legfontosabb

feltételrendszereit, intézkedési elveit;

g) a természet védelme kutatás-fejlesztési, oktatási, bemutatási,

népszerûsítési feladatainak hosszú- és középtávú programját;

h) a természeti értékek és területek megfigyelését, adatgyûjtését,

nyilvántartását és értékelését végzõ rendszer kiépítésének és

fenntartásának elveit.

(3) A (2) bekezdés d) és e) pontjában meghatározott

a) ökológiai (zöld) folyosó a természeti és természetközeli területek

között, a biológiai kapcsolatot biztosító vagy ezt elõsegítõ területek,

sávok és mozaikok láncolatát;

b) ökológiai hálózat a természeti, természetközeli területek, valamint

védett természeti területek és védõövezetük ökológiai folyosókkal

biztosított biológiai kapcsolatainak egységes elnevezését jelenti;

továbbá az

c) érzékeny természeti terület az olyan extenzív mûvelés alatt álló

terület, amely a természetkímélõ gazdálkodási módok megõrzését,

fenntartását, ezáltal az élõhelyek védelmét, a biológiai sokféleség

fennmaradását, a tájképi és kultúrtörténeti értékek megóvását szolgálja.

(4) A miniszter az Alapterv végrehajtása érdekében, szükség szerint:

a) regionális,

b) adott tájra vagy védett természeti területre,

c) természeti értékekre vonatkozó

tervet készít, készíttet illetõleg kezdeményezi annak elkészítését.

(5) A miniszter az Alapterv végrehajtása érdekében rendeletben szabályozza az

ökológiai folyósó és az ökológiai hálózat létesítésére vonatkozó

elõírásokat. Az érzékeny területek létesítésére vonatkozó elõírásokat a

miniszter a földmûvelésügyi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza.

54. §

(1) Területrendezési, területfejlesztési, vízrendezési, meliorációs és a táj

jellegét megváltoztató egyéb terv jóváhagyására, módosítására a külön

jogszabályok rendelkezései szerint, a Minisztérium illetve az igazgatóság

bevonásával kerülhet sor.

(2) Ha az (1) bekezdésekben meghatározott tervek hatósági eljárás keretében

kerülnek elfogadásra, jóváhagyásukhoz, módosításukhoz az ott megjelölt

szervek szakhatósági hozzájárulása szükséges.

(3) Település külterületét a 7. § (3) bekezdése, valamint a 37. § (5)

bekezdése figyelembevételével, továbbá az Alaptervvel és a település

környezetvédelmi programjával összhangban lehet belterületbe sorolni.

(4) Település külterületének belterületbe vonásához az igazgatóság elõzetes

véleménye szükséges. A külterület bevonásáról szóló önkormányzati rendelet

egy elfogadott példányát meg kell küldeni az igazgatóságnak.

55. §

(1) A települési önkormányzat, - fõvárosban a fõvárosi önkormányzat - az

illetékességi területén található helyi jelentõségû védett természeti

területek fenntartására tervet készít. A tervnek az országos, a regionális

tervekkel összhangban kell lennie. A tervet a települési önkormányzat

képviselõtestülete, a fõvárosban és a megyei jogú városban a közgyûlés (a

továbbiakban együtt: képviselõtestület) rendelettel fogadja el.

(2) A tervek elõterjesztéséhez az igazgatóság elõzetes véleménye szükséges.

Az elfogadott önkormányzati természetvédelmi terv egy példányát meg kell

küldeni az igazgatóságnak.

A természetvédelem állami szervezete

56. §

A miniszter:

a) irányítja a törvényben vagy kormányrendeletben feladatkörébe utalt, a

természet védelmével kapcsolatos tevékenységeket;

b) irányítja a természetvédelem területi államigazgatási szerveit;

c) közremûködik a természet védelmére irányuló nem állami kutatások

megszervezésében;

d) gondoskodik a természet védelmével kapcsolatos állami kutatások

tervezésérõl, koordinálásáról, az állapotfelvételi és folyamatos

információs, megfigyelõ és értékelõ (monitoring) rendszerek

kialakításáról, mûködésérõl;

e) irányítja a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó, a természet

védelmével kapcsolatos feladatok végrehajtását;

f) terveket készít és készíttet a természet védelmével kapcsolatban;

g) az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott esetben hatósági

jogkört gyakorol;

h) a természet védelme érdekében együttmûködik a társadalom önszervezõdõ

csoportjaival, érdekképviseleti szervezeteivel;

i) közremûködik a természet védelmével kapcsolatos oktatási,

ismeretterjesztési tevékenységek irányításában, valamint a

természetvédelmi ismeretek oktatási tanrendbe illesztésében.

57. §

(1) A természetvédelmi igazgatás feladatait e törvény és más jogszabályok

rendelkezései alapján a miniszter irányítása alatt álló hivatali szervezet,

továbbá az igazgatóságok, a települési önkormányzat és szervei, valamint a

jegyzõ látják el.

(2) Az igazgatóságok feladat- és hatáskörét a Kormány, illetékességi

területét a miniszter rendeletben állapítja meg.

58. §

A természetvédelmi hatósági feladatokat elsõ fokon

a) a települési önkormányzat államigazgatási, hatósági hatáskörébe nem

tartozó ügyekben az igazgatóság,

b) a települési önkormányzat államigazgatási, hatósági hatáskörébe

tartozó ügyekben a jegyzõ [az a) és a b) pontok együtt:

természetvédelmi hatóság] látja el.

59. §

(1) A természeti értékek, és területek, különösen a védett természeti értékek

és területek õrzése, megóvása, károsításának megelõzése érdekében -

egyenruhával és szolgálati lõfegyverrel ellátott tagokból álló -

Természetvédelmi Õrszolgálat mûködik valamennyi igazgatóság szervezetében.

(2) A Természetvédelmi Õrszolgálat tagjainak, valamint az igazgatóság

részérõl eljáró hatósági személyeknek a jogait és kötelezettségeit külön

törvény határozza meg.

(3) A kizárólag honvédelmi célokat szolgáló és honvédelmi szervek kezelésében

álló ingatlanok területére történõ belépését - a halaszthatatlan eljárási

cselekmények kivételével - a természetvédelmi õr elõzetesen egyezteti a

kezelõ szervvel.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott keretek között a Természetvédelmi

Õrszolgálatra valamint az igazgatóság részérõl eljáró hatósági személyek

körére vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

A Természetvédelmi Õrszolgálat szolgálati szabályzatát a miniszter

rendeletben határozza meg.

Az ügyész szerepe a természetvédelemben

60. §

(1) Az ügyész a büntetõeljárásról szóló törvényben meghatározottak szerint

jár el a természeti területek, értékek, különösen a védett természeti

területek és értékek a Büntetõ Törvénykönyvben tilalmazott módon való

megsértése esetén.

(2) Természeti érték, terület veszélyeztetése esetén az ügyész keresetet

indíthat a tevékenységtõl való eltiltás, illetõleg a tevékenységgel okozott

kár megtérítése iránt.

(3) Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a rá vonatkozó

jogszabályok alapján különös figyelemmel közremûködik a természetvédelmi

hatóságok eljárásai és döntései törvényességének biztosításában.

Az önkormányzatok természetvédelmi feladatai

61. §

(1) A megyei önkormányzat gondoskodik a megye területén található helyi

jelentõségû védett természeti területek védelmével kapcsolatos

tevékenységek összehangolásáról.

(2) A megyei önkormányzat az (1) bekezdésben meghatározott feladatkörében:

a) javaslatot tesz helyi jelentõségû védett természeti területté

nyilvánításra;

b) a települési önkormányzat felkérése alapján részt vesz a helyi

jelentõségû védett természeti területté nyilvánítás elõkészítésében;

c) elõsegíti a települési önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét.

(3) A megyei önkormányzat a helyi jelentõségû védett természeti területek

fenntartása érdekében a települési önkormányzatokkal megállapodást köthet,

vagy társulást hozhat létre.

62. §

(1) Törvényben meghatározott esetekben természetvédelmi feladatokat

települési önkormányzatok is ellátnak.

(2) A helyi jelentõségû védett természeti terület fenntartásáról, természeti

állapotának fejlesztésérõl, õrzésérõl a védetté nyilvánító települési

önkormányzat köteles gondoskodni.

(3) A települési önkormányzat a természet védelmének helyi-területi

feladatai ellátására az önkormányzat környezetvédelmi alapjában (Kt.58.§)

természetvédelmi célokat szolgáló részt hozhat létre.

63. §

(1) A települési - fõvárosban a fõvárosi - önkormányzat képviselõtestülete

önkormányzati természetvédelmi õrszolgálatot mûködtethet.

(2) Az önkormányzati természetvédelmi õr feladata a helyi jelentõségû védett

természeti terület védelme érdekében a külön törvényben és az 59. §-ban

meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben foglalt keretek között az önkormányzati

természetvédelmi õrszolgálat tagjaira vonatkozó részletes szabályokat a

Kormány rendeletben határozza meg. A 59. § (4) bekezdésében meghatározott

szolgálati szabályzat hatálya az önkormányzati természetvédelmi õrre is

kiterjed.

Az állampolgárok részvétele a természet védelmében

64. §

(1) A Kt. 54-55. §-ában foglaltakon túl, a természet védelmével kapcsolatos

ismereteket valamennyi oktatási intézményben oktatni kell, azok a Nemzeti

Alaptanterv részét képezik. Ezeknek az ismereteknek oktatásával, - az

állami, önkormányzati intézmények és más szervezetek bevonásával - elõ kell

segíteni, hogy a társadalom természetvédelmi kultúrája növekedjen.

(2) Az ismeretterjesztés, oktatás, tudományos kutatás és az idegenforgalom

részeként a védett természeti területek látogatásának lehetõségét a

bemutatásra alkalmas területeken és a védettség érdekeivel összhangban

biztosítani kell. Ennek érdekében az igazgatóságok oktatási bemutató

létesítményeket tartanak fenn.

(3) Minden év május 10-e a Madarak és Fák Napja. E nap megemlékezéseinek,

rendezvényeinek a lakosság - különösen az ifjúság - természet védelme

iránti elkötelezettségét kell szolgálnia.

65. §

(1) A természeti területek és értékek jogellenes károsítása,

veszélyeztetése vagy zavarása esetén a természet védelme érdekében a

természetvédelmi célú társadalmi szervezetek jogosultak fellépni, és

a) állami szervektõl, önkormányzatoktól a megfelelõ és hatáskörükbe

tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy

b) a védett természeti érték, terület károsítója, veszélyeztetõje,

zavarója ellen pert indítani.

(2) A (1) bekezdés b) pontja szerinti perben a felperes kérheti a

bíróságot, hogy a veszélyeztetõt (károsítót, zavarót):

a) tiltsa el a jogsértõ magatartástól (mûködéstõl);

b) kötelezze a kár megelõzéséhez szükséges intézkedések megtételére.

66. §

(1) Az igazgatóságok, önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét polgári

természetõrök segíthetik.

(2) A polgári természetõr az igazolványában meghatározott területen jogosult:

a) védett természeti területekre belépni;

b) szolgálati jelvényt és igazolványt használni;

c) természeti értéket veszélyeztetõ, vagy károsító cselekményt elkövetõ

személyt figyelmeztetni a jogellenességre, illetve annak

jogkövetkezményeire, valamint távozásra felszólítani;

d) a védett természeti területekrõl, értékekrõl, ezekkel kapcsolatos

engedélyköteles tevékenységekrõl tájékoztatást adni.

(3) A polgári természetõrökre vonatkozó részletes szabályokat a miniszter

rendeletben állapítja meg.

Természetvédelmi információs rendszer

67. §

(1) A természet védelmével kapcsolatos egységes, a nemzetközi

követelményeknek is megfelelõ információs rendszert a miniszter az Országos

Környezetvédelmi Információs Rendszer (Kt. 49. §) önálló részeként

mûködteti.

(2) A természetvédelmi hatóság eljárásához szükséges adatokat valamennyi

hatóság, állami, önkormányzati szervezet köteles a természetvédelmi hatóság

rendelkezésére bocsátani.

(3) A védett természeti területek és értékek nyilvántartása, törzskönyvének

vezetése - a miniszter által rendeletben meghatározottak szerint - a

Minisztérium feladata.

V. rész

A természet védelmének tulajdoni és gazdasági alapjai

Tulajdonjogi rendelkezések

68. §

(1) Kizárólagos állami tulajdonban áll és forgalomképtelen valamennyi

barlang.

(2) A védett növény- és állatfaj egyede, továbbá a védett ásványi képzõdmény

állami tulajdonban áll.

(3) A 42-44. §-okban, valamint a 74. § (2) bekezdésében meghatározott

engedélyekben rendelkezni kell a védett növény- és állatfaj vagy a védett

ásványi képzõdmény tulajdonjogáról.

(4) Az e törvény hatálybalépése elõtt jogszerûen létesített gyûjteményekben,

így különösen kertekben, parkokban, állatkertekben található, védett

növény- és állatfajok egyedei, védett ásványi képzõdmények tulajdonjogára

a korábbi rendelkezések az irányadóak.

(5) A barlang kivételével a védett természeti értékek és területek

korlátozottan forgalomképesek. Külföldi természetes és jogi személy védett

természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg.

(6) Védett természeti érték és terület tulajdonjogának változásakor az

államot elõvásárlási jog illeti meg, amelyet az igazgatóság - más

jogosultakat megelõzõen - jogosult gyakorolni. Helyi jelentõségû védett

természeti terület esetében - sorrendben az igazgatóságot követõen - a

települési önkormányzatot is megilleti az elõvásárlási jog.

(7) Állami tulajdonban álló

a) védett természeti terület elidegenítése, - a miniszter egyetértésével,

legalább azonos természetvédelmi értékû és kiterjedésû védett

természeti területtel történõ csere kivételével - nem lehetséges,

b) védett természeti érték elidegenítésére - barlang kivételével -

kizárólag akkor kerülhet sor, ha az természetvédelmi célokat szolgál és

az elidegenítéssel a miniszter egyetértett.

Gazdasági és pénzügyi jogi elõírások

69. §

(1) A központi költségvetés, az elkülönített állami és fejezeti kezelésû

pénzalapokkal összhangban

a) támogatja az Alaptervben meghatározott kiemelt természetvédelmi és a

nemzetközi kötelezettségvállalásokból adódó feladatok megoldását,

b) támogatja a természetvédelmet szolgáló intézkedéseket, különösen a

természetvédelmi információs rendszer kiépítése és mûködtetése, a

közigazgatási ellenõrzés, az oktatás, ismeretterjesztés és

tudatformálás, a kutatás, a társadalmi természetvédelmi tevékenység

területén.

(2) A természet védelme céljainak eléréséhez szükséges pénzügyi fedezetet

elsõsorban a központi költségvetésben és a természet védelmét is szolgáló

elkülönített állami és fejezeti kezelésû pénzalapokban, különösen a

Központi Környezetvédelmi Alapban kell biztosítani.

(3) A védett élõ szervezetek, életközösségek, ásványi képzõdmények pénzben

kifejezett értékét a miniszter rendeletben állapítja meg.

70. §

A védett természeti terület nevének, jelképének, illetve a természetvédelem

jelképének felhasználásáért - a jogosult és a felhasználó közötti polgári jogi

szerzõdésben meghatározottak szerint - a felhasználó díjat köteles fizetni.

.

Támogatások és kártalanítás

71. §

(1) A védett természeti értékek és területek megõrzését állami támogatás

nyújtásával, adókedvezmény biztosításával, a természetkímélõ gazdálkodást

segítõ hitelrendszerrel is támogatni kell.

(2) Támogatást kell biztosítani különösen:

a) a természetkímélõ gazdálkodást folytatóknak,

b) élõhely rekonstrukciót, élõhely kialakítást végzõknek, kivéve, ha az

erre irányuló kötelezettség megállapítására szankcióként került sor.

(3) A támogatás eseteit, mértékét, feltételeit, a kifizetés módját - e

törvény keretei között - a Kormány rendeletben szabályozza.

(4) A kötelezettségek megtartását - a támogatás megfizetésének feltételeként

- az igazgatóság rendszeresen, de évente legalább egy alkalommal

ellenõrzi.

72. §

(1) A védett természeti területeken természetvédelmi érdekbõl - az e törvény

hatálybalépését követõen - elrendelt mezõ- és erdõgazdasági korlátozás,

illetve tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentõs

megváltoztatásának elõírása következtében a tulajdonos tényleges kárát meg

kell téríteni. A természeti kár megelõzése és megakadályozása érdekében

jogszerûen elõírt korlátozás vagy tilalom kártalanítási igényt nem

keletkeztet.

(2) Amennyiben az ideiglenes védetté nyilvánítást annak indokolatlansága

miatt nem követi végleges védetté nyilvánítás, a tulajdonos részére az

ideiglenes védetté nyilvánításból eredõ tényleges kárt meg kell téríteni.

(3) Ha védett természeti területen kívül elrendelt természetvédelmi célú

korlátozás, tilalom, egyéb hatósági kötelezés miatt a tulajdonos jelentõs

mértékû termelésszerkezet változtatásra kényszerül, kártalanítására a (2)

bekezdésben meghatározottak az irányadóak. A (1)-(3) bekezdés szerinti

kártalanítás részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

Felelõsségbiztosítás és biztosíték

73. §

(1) Az a jogi személy, más szervezet, egyéni vállalkozó vagy mezõgazdasági

tevékenységgel élethivatásszerûen foglalkozó gazdálkodó, aki védett

természeti területen veszélyes anyagot használ, vagy egyébként a természeti

érték állagára, állapotára veszélyt jelentõ tevékenységet folytat, - külön

jogszabályban meghatározottak szerint - köteles biztosítékot adni, vagy

felelõsségbiztosítást kötni.

(2) A biztosítékadási kötelezettség és a felelõsségbiztosítás részletes

szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

Védett állat kártételének megelõzésére,

a kárviselésre vonatkozó szabályok

74. §

(1) Védett állatfaj egyede kártételeinek megelõzésérõl, illetve

csökkentésérõl a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, illetve

használója a tõle elvárható módon és mértékben gondoskodik. Ha a kártételt

a kötelezett nem képes megelõzni, kérheti az igazgatóság hasonló célra

irányuló intézkedését.

(2) Riasztási módszerek alkalmazása, illetve - kivételes esetben - a

túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak az

igazgatóság engedélyével és felügyeletével végezhetõ.

(3) Az igazgatóság szükség esetén vagy a tulajdonos, használó kérésére

közremûködik a riasztásban, befogásban, gyérítésben vagy végzi azt. Az

igazgatóság saját kezdeményezése esetén az ebbõl eredõ költségeket maga

viseli. Ha az igazgatóság beavatkozásával a tulajdonos, használó kérésének

tett eleget, a költségek viselésére a közöttük létrejött megállapodás az

irányadó.

(4) Az igazgatóság kártalanítást fizet, ha a védett állatfaj egyedének

kártétele azért következett be, mert az igazgatóság:

a) nem tett eleget az (1) bekezdésben meghatározott, megalapozott

kérelemnek;

b) indokolatlanul nem engedélyezte riasztási módszer alkalmazását, vagy a

túlszaporodott állomány egyedeinek befogását, gyérítését;

c) indokolatlanul nem teljesítette a (3) bekezdésben meghatározott

kérést.

Más esetben az ingatlan tulajdonosa maga viseli a kárt.

VI. rész

A természetvédelem eljárásjogi szabályai és szankciói

Eljárási rendelkezések

75. §

Az e törvény szerinti hatósági eljárásokra az államigazgatási eljárás

általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e

törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

76. §

(1) Az eljárási határidõ a természetvédelmi hatósági engedélyezési

eljárásokban 90 nap.

(2) A szakhatósági közremûködésre a 39. § (1) bekezdésében meghatározott

eljárásokban 30 nap áll rendelkezésre, amely egy alkalommal, további 15

nappal meghosszabbítható.

(3) Ha hatósági engedély iránti kérelem az egész ország területére kiterjedõ

tevékenységre irányul, az elsõfokú hatósági engedélyezési jogkört a

Minisztérium gyakorolja.

77. §

Az igazgatóság, illetve helyi védett természeti terület esetén a jegyzõ,

jogszabályban meghatározott elõírások teljesítése érdekében az ügyfeleket

kötelezheti az eredeti állapot helyreállítására, különösen a károsodott

természeti érték és terület, továbbá a védett természeti érték és terület

helyreállítására.

78. §

(1) Az igazgatóság, illetõleg helyi védett természeti terület esetében a

jegyzõ korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja a védett természeti

értéket és területet károsító vagy súlyosan veszélyeztetõ tevékenységeket.

A határozat - a védett természeti érték, terület közvetlen vagy súlyos

sérelme, illetve veszélyeztetése esetében - a jogorvoslatra tekintet nélkül

azonnal végrehajthatóvá nyilvánítható.

(2) A jogellenesen szerzett, birtokban tartott védett természeti értéket - ha

az nem áll állami tulajdonban - az igazgatóság határozattal lefoglalja,

illetõleg elkobozza. Ha a védett természeti érték állami tulajdonban áll

(68. §), akkor azt az igazgatóság lefoglalja és az állam tulajdonosi jogait

gyakorló szerv döntéséig gondoskodik a megõrzésérõl.

(3) Az elkobzott védett természeti értékek csak a miniszter által rendeletben

meghatározottak szerint használhatók fel.

A természeti állapotfelmérés

79. §

(1) Ha a jogszabályban meghatározott tevékenység megkezdése környezeti

hatásvizsgálat (Kt. 67. §) elvégzéséhez kötött, annak részeként természeti

állapotfelmérést kell készíteni.

(2) Az állapotfelmérés magában foglalja:

a) az érintett terület természeti értékeinek, azok helyzetének a

felmérését;

b) a természeti értékeket, - beleértve a védett természeti értékeket -

jelentõsen befolyásoló, veszélyeztetõ, károsító tevékenységek

bemutatását;

c) a tervezett tevékenységek megvalósítása és a gazdálkodás nyomán a

várható változásokat, továbbá a természeti értékek megóvására,

elkerülhetetlen károsodásuk csökkentésére vonatkozó intézkedéseket is.

Természetvédelmi bírság

80. §

(1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával

a) a természet védelmét szolgáló jogszabály, illetve egyedi határozat

elõírásait megsérti;

b) a védett természeti értéket jogellenesen veszélyezteti, károsítja,

elpusztítja, vagy védett természeti terület állapotát, minõségét

jogellenesen veszélyezteti, rongálja, abban kárt okoz;

c) a védett természeti területet, továbbá barlangot jogellenesen

megváltoztatja, átalakítja, illetve azon vagy abban a védelem céljával

össze nem egyeztethetõ tevékenységet folytat;

d) a védett élõ szervezet, életközösség élõhelyét, illetõleg

élettevékenységét jelentõs mértékben zavarja;

e) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához kötött

tevékenységet engedély, hozzájárulás nélkül vagy attól eltérõen végez

természetvédelmi bírságot köteles fizetni.

(2) A természetvédelmi bírságot az igazgatóság, helyi jelentõségû védett

természeti terület esetében pedig a jegyzõ szabja ki.

(3) A bírság kiszabására a természetvédelmi hatóságnak az (1) bekezdésben

meghatározott cselekményrõl való tudomásszerzésétõl számított 1 éven túl

nincs lehetõsége. Az elkövetésétõl számított öt éven túl nem szabható ki

bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerûtlen állapot fenntartásával valósul

meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdõdik meg, amíg a

jogszerûtlen állapot fennáll.

(4) Ha a természetvédelmi bírságot

a) az igazgatóság szabta ki, akkor a Központi Környezetvédelmi Alap

természetvédelmi célokat szolgáló részének,

b) a jegyzõ szabta ki (80. § (2) bekezdés), akkor az önkormányzat

környezetvédelmi alapja, vagy annak természetvédelmi célokat szolgáló

részének (62. § (3) bekezdés) bevételi forrása. Ha a települési

önkormányzat nem rendelkezik környezetvédelmi alappal, akkor a b)

pontban foglalt bevétel is a Központi Környezetvédelmi Alapot illeti

meg.

(5) A természetvédelmi bírság nem mentesít a büntetõjogi, a szabálysértési,

a kártérítési felelõsség, valamint a tevékenység korlátozására,

felfüggesztésére, tiltására, továbbá a helyreállításra vonatkozó

kötelezettség teljesítése alól.

(6) A természetvédelmi bírság kiszabására vonatkozó eljárási szabályokat,

valamint a bírság mértékét és megállapításának módját a Kormány rendeletben

állapítja meg.

Polgári jogi felelõsség

81. §

(1) Az, aki a természet védelmére vonatkozó jogszabályokat, egyedi hatósági

elõírásokat megszegve kárt okoz, a kárt a Polgári Törvénykönyv 345-346. §-

aiban foglalt szabályok szerint köteles megtéríteni.

(2) A természet védelmének szabályai megszegésével okozott kár magában

foglalja:

a) a tényleges vagyoni kárt;

b) az elmaradt hasznot;

c) a károkozás felszámolásával kapcsolatban felmerült indokolt költséget;

d) a természeti állapot és minõség károsodásából eredõ, illetve

e) a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek

romlásában kifejezõdõ nem vagyoni kárt.

(3) Károkozás esetén elsõsorban a természetbeni helyreállítást kell

megkísérelni, és a kár ebben az esetben - hacsak a helyreállítást nem a

károkozó végzi - magában foglalja az eredeti állapot helyreállításának

költségeit is.

(4) A (2) bekezdés e) pontja alapján a társadalom vagy csoportjainak

életkörülményei romlásából fakadó nem vagyoni kár megtérítése iránt

keresetet az ügyész indíthat (60. § (2) bekezdés), és a megítélt

kártérítést a Központi Környezetvédelmi Alap részére kell megfizetni.

Vegyes és záró rendelkezések

82. §

(1) E törvény 1997. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejûleg a

természetvédelemrõl szóló 1982.évi 4. törvényerejû rendelet, valamint - a

(2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a végrehajtásáról szóló, az

58/1986.(XII.10.)MT rendelettel, a 26/1987.(VII.30.)MT rendelettel, a

88/1990.(V.30.)MT rendelettel, a 24/1992.(I.28.) Korm.rendelettel, továbbá

a 71/1994.(V.7.)Korm. rendelettel módosított 8/1982.(II.15.) MT rendelet

hatályát veszti.

(2) A Tvhr. 27. §-ának rendelkezéseit az e törvény 59. § (2) bekezdésében

meghatározott törvény hatálybalépéséig alkalmazni kell.

(3) E törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követõen megindult

közigazgatási ügyekben kell alkalmazni.

(4) Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévõ védetté nyilvánítások

elõkészítésére és védetté nyilvánítására a védetté nyilvánítás

elõkészítésének megindulásakor hatályban lévõ jogszabályok az irányadóak.

(5) E törvény nem érinti a hatálybalépése elõtt rendelettel, rendelkezéssel,

határozattal védetté nyilvánított természeti területek, természeti emlékek

védettségét. Ahol e törvény védetté nyilvánítást kimondó jogszabályt említ,

az alatt érteni kell a védetté nyilvánítást kimondó határozatot is.

(6) Az (5) bekezdés szerinti országos jelentõségû védett természeti területek

jegyzékét a miniszter közzéteszi. E jegyzék szükség szerint kiegészíthetõ

az e törvény hatályba lépése után védetté nyilvánított védett természeti

területekkel.

(7) Az (5) bekezdés alapján létesített, védett (fokozottan védett) természeti

területekre - ha a védetté nyilvánítást kimondó határozat, vagy jogszabály

szigorúbb szabályokat nem állapít meg - e törvény rendelkezéseit kell

alkalmazni.

(8) Az 53. § (1)-(3) bekezdései szerinti Alaptervet elsõ alkalommal a Kt.

110. § (3) bekezdésében meghatározott idõpontban a Nemzeti Környezetvédelmi

Program részeként kell benyújtani.

83. §

(1) A szabálysértésekrõl szóló, többször módosított 1968. évi I. törvény (a

továbbiakban: Sztv.) az alábbi 32/A. §-sal egészül ki:

"32/A. §

Természetvédelmi szabálysértés esetén elsõ fokon a nemzeti park

igazgatóság, illetve természetvédelmi igazgatóság, másodfokon a

Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium jár el."

(2) Az Sztv. 39. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A nemzeti park igazgatóság, illetve természetvédelmi igazgatóság

illetékességét az elkövetés helye alapozza meg, ha ez nem állapítható

meg, vagy az elkövetés több igazgatóság mûködési területén történt,

elsõ fokon a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság jár el."

(3) Az Sztv. az alábbi 116/D. §-sal egészül ki:

Természetvédelmi szabálysértés

116/D. §

(1) Aki

(a) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött

tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytõl,

hozzájárulástól eltérõ módon végez vagy végeztet, bejelentési

kötelezettségének nem tesz eleget,

(b) természeti területen - beleérve a védett természeti területet is - a

természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethetõ tevékenységet folytat,

szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik,

tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak,

(c) a védett élõ szervezet egyedét, származékát, barlangi képzõdményt

jogellenesen elpusztítja, megrongálja, illetõleg védett állatfaj

egyedét élettevékenységében jelentõs mértékben zavarja,

(d) a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti,

feltéve, hogy a cselekmény nem bûncselekmény, ötvenezer forintig terjedõ

pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szabálysértés elkövetõjére a

természetvédelmi õr, valamint a természetvédelmi hatóság részérõl eljáró és

erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki.

(3) A nemzeti park, illetve természetvédelmi igazgatóság a jogellenesen

szerzett, illetõleg birtokban tartott védett növény- és állatfaj egyedét,

annak bármely fejlõdési alakját, származékát, a védett ásványi képzõdményt,

továbbá barlangi képzõdményt határozattal elkobozza. Ha az elõbbiekben

felsorolt védett természeti érték állami tulajdonban áll, akkor azt az

igazgatóság lefoglalja és az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv

döntéséig gondoskodik a megõrzésérõl.

(4) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni fokozottan védett

természeti terület és érték esetében is, ha a cselekmény nem bûncselekmény.

84. §

A termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény 46. § (4) bekezdése helyébe az

alábbi rendelkezés lép:

"(4) A honvédelmi vagy rendészeti feladatok ellátásával, illetve a fokozottan

védett természeti területté nyilvánítással kapcsolatos más célú

hasznosításra a külön jogszabályok rendelkezései az irányadóak.

85. §

Felhatalmazást kap a

a) Kormány, hogy rendeletben szabályozza a 7. § (4) bekezdésében, 10. § (1)

bekezdésében, 44. § (4) bekezdésében, 47. § (1) bekezdésében, 57. § (2)

bekezdésének elsõ fordulatában, 59. § (4) bekezdésének elsõ mondatában, 63.

§ (3) bekezdésében, 71. § (3) bekezdésében, 72. § (3) bekezdésében, 73. §

(2) bekezdésében, 80. § (6) bekezdésében;

b) miniszter, hogy rendeletben szabályozza a 24. § (1) és (2) bekezdéseiben,

28. § (7) bekezdésében, 29. § (1) és (3) bekezdéseiben, 30. § (2)

bekezdésében, 36. § (4) bekezdésében, 44. § (3) bekezdésében, 48. § (2)-

(3) és (5) bekezdésében, 49. § (2) bekezdésében, 51. § (4) bekezdésében,

52. § (1) bekezdésében, 53. § (5) bekezdésének elsõ fordulatában, 57. § (2)

bekezdésben, 59. § (4) bekezdésének második mondatában, 66. § (3)

bekezdésében, 67. § (3) bekezdésében, 69. § (3) bekezdésében, 78. § (3)

bekezdésében;

c) miniszter, hogy a földmûvelésügyi miniszterrel együttes rendeletben

szabályozza a 15. § (2) bekezdésében és az 53. § (5) bekezdésének második

fordulatában;

d) miniszter, a földmûvelésügyi miniszter és a népjóléti miniszter, hogy

együttes rendeletben szabályozza a 9. § (5) bekezdésében;

e) földmûvelésügyi miniszter, hogy a miniszterrel együttes rendeletben

szabályozza a 11. § (3) bekezdésében, valamint a 46. § (2) bekezdésében;

f) népjóléti miniszter, hogy a miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a

48. § (7) bekezdésében

foglaltakat.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A természet élõ és élettelen elemeinek a modern értelemben vett védelme

Magyarországon - a nemzetközi gyakorlattal egybeesõen - a múlt század második

felében, végén intézményesült. A természetvédelem magas szintû, átfogó

törvényi szabályozására elsõ ízben 1935-ben, az erdõkrõl és a

természetvédelemrõl szóló 1935. évi IV. tc-ben került sor. Önálló, az

erdõtörvénytõl független szabályozása elõször 1961-ben törvényerejû rendelet

szintjén történt meg.

A jelenleg hatályos, kódexszerû szabályozás 1982-ben keletkezett. (1982. évi

4. tvr.és végrehajtási rendelete a 8/1982. (III.15.) MT. rendelet).

A hatályos szabályozás a keletkezésének idõpontjában átfogóan és jól rendezte

a természetvédelem jogi hátterét (ezt jelzi, hogy csak néhány kisebb

módosítására volt szükség), de az idõközben lezajlott változások és

felismerések új, törvényi szintû szabályozás megteremtését indokolják.

Napjainkban a természet védelme alapvetõen három feltétel teljesülését

igényli.

Az egyik feltétel az, hogy szakítani kell a XX. század középén uralkodó

felfogással, amely szerint a természet védelme egyenlõ a védett természeti

értékekrõl való gondoskodással. A mai felfogásnak, a természet védelme

alapvetõen új nézetét jellemzõ, a biológiai sokféleség tiszteletének és

fenntartásának más szemléletmód felel meg, nevezetesen a természet egészének

válogatás nélküli védelme. Ez nem zárja ki, hogy a védelem szintjei ne

legyenek eltérõek és eltérõ jogok, kötelezettségek ne járulhassanak az egyes

természeti értékekhez.

A második feltétel, hogy a rendelkezésünkre álló természeti erõforrásokkal oly

módon kell gazdálkodni, hogy azok tartósan rendelkezésre álljanak, megújuló és

önfenntartó képességük ne kerüljön veszélybe. Átmeneti veszélyeztetés esetén e

képességeket akár mesterségesen is pótolni kell. A meg nem újítható természeti

erõforrásokra pedig a takarékosság és védelem különösképpen jellemzõ.

A harmadik feltétel, hogy az egész társadalom a tõle elvárható módon és

mértékben együttesen vegyen részt a természet védelmének megvalósításában,

azon elv alapján, hogy az érdekek ütközése esetén a természetvédelmi érdek

elsõdlegességét kell vélelmezni, az elõzõ két feltétel teljesedése miatt. Így

az állam, az állampolgárok, a jogi személyek és más szervezetek egyaránt

részesei a természet védelme tartós folyamatának.

A természet védelmének feltételei számos követelmény teljesítését igénylik.

Ezek közül csak a legfontosabbakat kiemelve:

A társadalmi tudat befolyásolása, az oktatás, az ismeretterjesztés, a nevelés

hatékonyságának növelése.

A szabályozás és a szervezetrendszer fejlesztése, elsõsorban a megelõzési

eszközök elsõdlegességének biztosításával, de nem megfeledkezve a felelõsségi

eszközökrõl sem.

A gazdaság befolyásolása széleskörû eszközrendszerének megteremtése, a

preferenciák és diszpreferenciák hálózatával.

A hatékonyan mûködõ és ehhez a befolyásolás, beavatkozás jogosítványaival

rendelkezõ hatósági rendszer mûködtetése.

A társadalom részvételének biztosítása.

A nemzetközi kapcsolatok alakítása és a természetvédelmi

kötelezettségvállalások teljesítése, mint az állam kötelezettsége.

A természetvédelem tradicionálisan önálló törvénykezési tárgykör, és az elmúlt

években lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi változások, az ezekhez

kapcsolódó új jogi, közgazdasági környezet, a jogállamiság követelményeinek

maradéktalanul megfelelõ szabályozás is új jogszabályi, törvényi háttér

megteremtését indokolja.

Részletes indokolás

I. rész

1-5.§

A célok meghatározása körében mind a hagyományos természetvédelem, mint pedig

a védett természeti területeken kívüli természeti értékek védelme

megfogalmazásra került. Az általános cél a természeti értékek védelme, a

kiemelt cél a különleges oltalomra érdemes területek és értékek megõrzése.

A törvény hatálya a természet védelme esetében értelemszerûen az ország

területét jelenti és ezen belül kiterjed valamennyi természeti értékre és

területre.

A javaslat koncepciója, hogy a környezetvédelem és a természet védelme nem

egymás részei, hanem egymást kiegészítõ, szerves egységes alkotó állami és

társadalmi funkciók. Éppen az egység érdekében, azokban az esetekben, ahol a

jelen törvény kifejezetten eltérõ rendelkezéseket nem tartalmaz, a környezet

védelme új törvényi szabályozásának rendelkezései irányadóak. A nemzetközi

kötelezettségvállalásból fakadó feladatok teljesítésére e törvény

rendelkezéseit kell alkalmazni, hacsak az egyezmény másképp nem rendelkezik.

Az alapfogalmak körében szerepelnek mindazok a kulcsfontosságú meghatározások,

amelyek nélkül a törvényi rendelkezések értelmezése nehézzé vagy lehetetlenné

válna, de melyek részleteit a javaslat a késõbbiekben részletesebben is

meghatározhatja (pl. fenntartható használat).

A javaslat nem sorolja fel taxatív módon mindazokat az alapelveket, amelyek a

természet védelme kapcsán szóba kerülhetnek. A nevesített alapelvek nem

tartalmaznak közvetlen rendelkezéseket a jogérvényesítés, jogalkalmazás

számára, sokkal inkább arra szolgálnak, hogy a törvény rendelkezéseinek

értelmezését, koncepcióját segítsék érvényre jutni.

A javaslat fõbb alapelvei:

A közérdekû védelem elve, amely erkölcsi és jogi kötelezettség egyben. Magában

foglalja a veszélyhelyzetek és károsodások megelõzésében, a károk

enyhítésében, következményeik megszüntetésében, a károsodás elõtti állapot

helyreállításában való közremûködés minden jogalany számára elsõdleges

kötelezettségét.

A biológiai sokféleség és a természetes egyensúly fennmaradásának elve.

Az együttmûködés elve, amely a természetre legkisebb terhelést jelentõ

megoldás kialakításában jelentkezik, mind hazai, mind pedig a külkapcsolatok

terén.

II. rész

6-7.§

A tájvédelem védett jogi tárgya a táj, amely a természet részét képezõ,

rendkívül összetett funkcionális természeti egység. A táj a természeti erõk

által formált, sajátos, a rá jellemzõ természeti rendszerrel együtt megjelenõ

természeti érték(rendszer), melyet az emberi tevékenység jelentõs mértékben

alakított és folyamatosan befolyásol. A táj különféle meghatározó elemeire

tekintettel kizárólag a természetvédelem keretében való szabályozása nem

lehetséges. A táj ökológiai, ökonómiai és esztétikai potenciáljának a védelme

több törvény szabályozási körébe tartozhat. Az épített környezetnek alakító,

némelykor meghatározó szerepe lehet, ugyancsak ez vonatkozik a gazdálkodásra,

vagy egyéb használati formákra.

8-14.§

A Föld biológiai sokféleségét és az életformáknak sokféleségét, gazdagságát,

illetve annak egységeit, a fajokat, életközösségeiket, azok állapotát,

egyedeit megóvni az emberi élet létfeltételeinek biztosítása szempontjából is

kötelességünk. A biológiai sokféleség védelmének elvébõl az is következik,

hogy valamennyi vadon élõ szervezetet megilleti a védelem valamilyen mértéke,

a védelmi minimum.

A túlzott hasznosítás a fajok által képviselt élõ termszeti erõforrásokat is

egyre inkább kimeríti, az erõforrásokban bekövetkezõ veszteségekhez, sõt azok

pusztulásához vezethet, nélkülözhetetlen tehát, hogy a vadon élõ szervezetek,

illetve azok élõhelyeivel kapcsolatos jogok és kötelezettségek, felelõsségi

rendszer átfogóan szabályozásra kerüljön.

A javaslat meghatározza a vadon élõ szervezetek igénybevételének elveit, a

megóvásuk érdekében szükséges tiltott befogási, elejtési stb. módokat.

A genetikailag módosított szervezetek a biológiai sokféleséget

befolyásolhatják, ezért létrehozásuk, termesztésük, tenyésztésük,

terjesztésük csak jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén

engedélyezhetõ.

A vadgazdálkodás, a vadászat, halászat és horgászat csak a természet

védelmére vonatkozó szabályokkal összhangban folytatható. E korlátozás egyben

a kérdéses tevékenységek önérdeke is. Különösen kiemelkedik ebbõl a körbõl a

vadászati, halászati, horgászati tilalmak elrendelésének, az

állományszabályozásnak a lehetõsége.

A szabályozás célja, hogy a természet élõ elemeinek, így a vadon élõ

állatfajoknak védelmét biztosítsa, a megõrzési elvek alapján.

Szabályozni kell a nem õshonos élõ szervezetek betelepítését és

visszatelepítését is, hiszen tevékenységük a természeti rendszert jelentõs

mértékben befolyásolhatják. A betelepítés és visszatelepítés csak egyedi

elbírálás alapján, engedéllyel lehetséges.

.

15.§

A törvényjavaslat a természeti területek meghatározását az alapfogalmak

körében adta meg, viszont ex lege természeti területi kategóriába sorolja

azokat a földterületeket, amelyek a természeti értékek legfontosabb

elõfordulási helyei.

Nem tartoznak ebbe a körbe az utak, építmény elhelyezésére szolgáló területek,

stb.

16-18.§

Az élõhely megóvása napjainkban különösen fontos, hiszen felismert tény, hogy

a fajok kipusztulása, a biológiai sokféleség csökkenése gyakran éppen annak a

következménye, hogy hiányzik a megfelelõ élõhely, vagy az nem kellõ

minõségben fenntartott. Az élõhelyek védelmének érdekeit valamennyi gazdasági

tevékenység folytatása során figyelembe kell venni. A gazdálkodást a biológiai

sokféleség megõrzésével lehet csak folytatni.

Különösen jelentõs a termõföldek hasznosításának, a növényvédõszerek valamint

a talaj termékenységét befolyásoló anyagok természeti területen való

felhasználásának szabályozása. Ezek kereteit törvényi szinten kell

meghatározni.

A vizes területeken, vizes élõhelyeken, éppen ezek jellege miatt, a

beavatkozások meghatározó változásokat eredményezhetnek, amelyek a természeti

értékeket, a területek természeti rendszerét veszélyeztethetik.

19-20.§

A földfelszín jelenlegi arculatát a földtani értékek, morfológiai elemek

jelentõs mértékben meghatározzák. Ezen túlmenõen a természet abiotikus elemei

teremtik meg a feltételeket az élõvilág fennmaradásához.

A földtani, felszínalaktani értékek védelme érdekében általános szabály, hogy

bármilyen tevékenységet csak úgy lehet végezni, hogy az a földtani,

felszínalaktani képzõdményeket ne károsítsa, illetve a károsító hatás

minimális legyen.

Különösen érzékenyek a fedetlen karsztterületek, amelyek a terhelést,

szennyezést nem képesek tolerálni. A hazai ivóvízkészletünk jelentõs része is

karsztos kõzetekben található, emiatt a felszíni, fedetlen karsztterületek

indokolatlan, természetkárosító, környezetszennyezõ használata

összeegyeztethetetlen a fenntartható használat elveivel.

A földtani értékek sajátos formakincsei az ásványok, ásványtársulások, továbbá

az ember elõtti élet földtörténeti nyomai, az õsmaradványok. Károsításuk a

megismerésüket, a tudományos kutatást lehetetlenné teszi, ezért ezt minden

esetben el kell kerülni. Nem sorolható ebbe a körbe a kõzetalkotó mennyiségben

elõforduló ásványok, õsmaradványok igénybevétele (pl. bányászott kõzetek).

A földtani, felszínalaktani képzõdmények, értékek szempontjából a bányászati

tevékenység lehet a legkedvezõtlenebb emberi tevékenység, ugyanakkor a

gazdaság számára szükséges nyersanyagok biztosítása csak e tevékenység

folytatásával lehetséges. Ennek is figyelemmel kell azonban lennie a

természeti értékek - lehetõség szerinti - megõrzésére.

21.§

A természeti területek és értékek védelme érdekében szükséges hatósági és

szakhatósági jogköröket a javaslat taxatív módon felsorolja, összhangban más,

ágazati jogszabályokban meghatározott eljárásokkal.

III.rész

22-27.§

A természet védelme szempontjából különleges értéket képviselõ élõhelyeknek,

területeknek, valamint egyes élõ szervezeteknek tudományos, kulturális vagy

más közérdekbõl külön intézkedéssel biztosítani kell a kiemelt oltalmat, a

nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban. Ezt az oltalmat a védetté

nyilvánítás jelenti.

A javaslat meghatározza a törvény erejénél fogva védett természeti értékeket,

és meghatározza azok pontos fogalmát.

Azon természeti értékeket, melyek valamilyen szempontból további kiemelt

oltalmat érdemelnek, fokozottan védetté kell nyilvánítani és e minõségének

megfelelõ védelemben részesíteni.

A védetté nyilvánításnak, - amely hivatalból indul, de a védetté nyilvánítást

bárki kezdeményezheti - alapos tényfeltáró tevékenységen kell alapulnia. Az

elõkészítés során a védettség indokát és annak megvalósításához szükséges

feltételek meglétét kell az elõkészítõ hatóságnak tisztáznia.

A javaslat részletesen meghatározza a védetté nyilvánítás elõkészítésének

rendjét (eljáró szerv, egyeztetõ megbeszélés stb.).

A területek országos vagy helyi jelentõségû védelemben részesítését a közérdek

országos vagy szûkebb területi esetleg települési érdeke határozza meg.

Ennek megfelelõen alakul a védetté nyilvánítási jogkör telepítése is, de a

védettség kimondása minden esetben jogszabályban (miniszteri rendelet,

önkormányzati rendelet) történik.

A védettség jogszabályban történõ deklarálása meghatározza a természeti

terület természetvédelmi szempontú státuszát, így a területtel való

rendelkezésre és annak használatára a törvényben elõírt különleges szabályok

vonatkoznak, de egyben a törvény feljogosítja a természetvédelmi hatóságokat

is a védett területtel kapcsolatos használati, kezelési módok, korlátozások

és tilalmak elõírására. Ezek betartása mindenki számára kötelezõ, hiszen azok

a terület megóvását, a természeti értékek fennmaradását, lehetõség szerinti

megújítását szolgálják.

Figyelemmel arra, hogy a védetté nyilvánítás elõkészítése idõigényes, hosszú

folyamat, a terület hirtelen bekövetkezõ károsodásának veszélye esetén annak

megakadályozása érdekében az igazgatóság ideiglenesen védetté nyilváníthatja a

területet és jogosult érvényesíteni mindazokat az elõírásokat, melyek

egyébként a védett természeti területek vonatkozásában alkalmazhatóak. Az

ideiglenes védettség a végleges védetté nyilvánítás elõzetes intézkedése.

Indokolt esetben, ha a védettség valamely okból csupán idõlegesen indokolt, és

végleges védelemre nincs szükség, sor kerülhet átmeneti védetté nyilvánításra

is, amely az indokoltság megszûntével maga is megszûnik.

A védettség feloldásáról gondoskodni kell abban az esetben, ha annak

fenntartását továbbiakban természetvédelmi indokok nem teszik szükségessé.

28-29.§

A védett természeti területek - a hatályos jogi szabályokkal összhangban -

nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és a természeti

emlék kategóriájába tartozhatnak. A kategóriák létrehozása során a terület

kiterjedését és fontosságát egyaránt figyelembe kell venni. A védett területek

kategóriái közül a nemzeti parkká, tájvédelmi körzetté minõsítés feltételeit

indokolt a nemzetközi természetvédelmi elõírásoknak megfelelõen megállapítani,

létrehozásukra csak a miniszter jogosult.

Természetvédelmi területként célszerû kezelni többek között a régészeti,

õslénytani lelõhelyeket, botanikus kerteket, arborétumokat. Természeti emlékek

pl. az egyes fák, facsoportok, sziklák, földtani szelvények.

Nemzetközi programban foglalt elvek alapján egyes területek - a miniszter

által - bioszféra rezervátummá minõsíthetõk, melyek legértékesebb területei a

magterületek.

Különösen értékes erdõterületeken a természeti folyamatok emberi

beavatkozástól mentes megõrzése a cél, melynek érdekében - a természeti

értékek fennmaradása, természetes úton való megújulása miatt - szükséges lehet

megtiltani az erdõgazdálkodási tevékenységet. Erre alkalmasak az

erdõrezervátumok. A tudományos kutatás céljaira szolgáló területek lehetnek a

tudományos rezervátumok.

Mindkét védettségi forma csak valamely "alap-kategóriába" is besorolt

terület esetén alkalmazható, külön miniszteri rendelet alapján.

30.§

A védõövezet elsõdleges feladata az, hogy biztosítsa a védett természeti

területek közvetlen közelében a természeti értékek megõrzését, fenntartását,

átmenetet képezve a védett és nem védett területek között.

A védõövezetben a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, hozzájárulásához

kötött tevékenységek körét jogszabályban kell rendezni.

A védõövezet nagyságát a védettséget kimondó jogszabály, vagy más jogszabály

határozza meg.

31-41.§

A kiemelt védettség kötelezettséggel, korlátozással jár együtt, melyeket

részben a törvény, részben a védettséget kimondó jogszabály, részben pedig a

természetvédelemért felelõs hatóságok állapítanak meg. A védettségbõl eredõ

kötelezettségek többnyire passzívak, tehát negatív tartalmúak, de sor kerülhet

pozitív tartalmú kötelezettségek létesítésére is. Az eseti határozatok mindkét

típusú kötelezettséget elõírhatják.

Védett természeti területen nem feltétlenül szükséges mindenfajta tevékenység

ex lege tilalmának vagy korlátozásának kimondása, ehelyett egyes

tevékenységek engedélyhez vagy szakhatósági hozzájáruláshoz köthetõek. Védett

természeti terület esetén általánosan jellemzõ az engedélyhez, szakhatósági

hozzájáruláshoz kötött, kivételes a szabad tevékenység gyakorlás.

A javaslat meghatározza a védett természeti területen található erdõkre

vonatkozó különleges szabályokat, felsorolja a védett természeti területen

természetvédelmi hatósági engedélyhez, vagy hozzájáruláshoz kötött

tevékenységek körét.

Fokozottan védett természeti területen - a természetvédelmi kezelésen kívül -

más tevékenység általában nem végezhetõ.

A védelem többnyire a fentieknek megfelelõen a tulajdon, használat

szükségszerû korlátozásával jár együtt, ami általában nem haladja meg a rendes

gazdálkodás kereteit.A tulajdonjogi, használati korlátozások körét a javaslat

részletesen felsorolja, megjelölve a kártalanítási kötelezettséget is.

42-47.§

A vadon élõ szervezetek közül a nagyfokú pusztulásnak kitett, veszélyeztetett

fajok, állományok, valamint életközösségek különleges oltalmát védettségük

kimondásával és a kapcsolódó kötelezettségek meghatározásával szükséges

biztosítani, mégpedig a fennmaradáshoz szükséges természeti rendszerekkel

egyetemben.

A védelemre szoruló veszélyeztetett fajok, illetve életközösségeik hatékony

védelme élõhelyük védelmével együtt valósítható meg eredményesen. A törvény

lehetõséget biztosít ugyanakkor arra is, hogy az igazgatóság - kivételesen a

Minisztérium - engedélyt adjon egyes, a védett fajokkal kapcsolatos

tevékenységekhez.

Külön rendelkezik a javaslat a természetes úton visszatelepülõ fajokról,

melyek a miniszter eltérõ rendelkezéséig védett fajnak tekintendõk.

A régi hazai állatfajok és fajták védelmére vonatkozó speciális szabályokat az

érintett miniszterek állapítják meg.

48-51.§

A barlangok, mint a föld méhének sajátos kincsei, 1961 óta - a világon

egyedülállóan - ex lege természetvédelmi oltalmat élveznek Magyarországon. A

barlangok védelmére mindig kiemelt figyelmet fordítottak hazánkban, az elsõ

barlangvédelmi törvénytervezetet már 1929-ben elkészítették.

A védettség kiterjed a barlang valamennyi részére, képzõdményére, kitöltésére,

de a tervezet lehetõséget teremt arra is, hogy a mesterségesen létrehozott,

barlang méretû üregek is védetté nyilváníthatók legyenek, ha jelentõs

képzõdményekkel rendelkeznek (ilyenek pl. a felhagyott mûvelésû bányajáratok).

Elõfordulhat az is, hogy a barlang valamely engedélyezett tevékenység

akadályát képezi. Erre tekintettel a tervezet lehetõséget teremt arra, hogy ha

a védettség fenntartásához természetvédelmi érdek egyáltalán nem fûzõdik, a

védettséget a miniszter feloldhassa. Ilyen esetekben az igazgatóságnak kell

arról rendelkeznie, hogy az oltalom alatt nem álló barlang megszüntetésére

milyen módon kerüljön sor (pl. tömedékelés, lefejtés, stb.).

A barlangok állagát, állapotát nem csupán a bennük folytatott emberi

tevékenység befolyásolhatja, hanem a barlangok felszínén zajló cselekmények

is. Emiatt a barlangok felszíni területein korlátozások rendelhetõk el, vagy

azok védetté nyilvánítására is lehetõséget teremt a tervezet.

A barlangok klimatikus sajátosságaira tekintettel gyógybarlanggá

nyilváníthatók. Ez esetben a gyógybarlang megóvására és természetkímélõ

hasznosítására vonatkozó szabályokat is rögzíteni kell.

A barlangokról, mint kiemelt természeti értékekrõl önálló nyilvántartást kell

vezetni.

Valamennyi barlang esetében az ingatlan tulajdonosa tûrni köteles, hogy a

barlangot az erre felhatalmazott személyek felkeressék (pl. a barlang

látogatása, kutatása, használata érdekében).

A tervezet meghatározza, mely esetekben kell beszerezni a Minisztérium vagy az

igazgatóság engedélyét valamely barlangi vagy barlanggal kapcsolatos

tevékenységhez. Az igazgatóság szakhatósági jogköreinek tételes felsorolására

nincsen mód, ezért a tervezet erre csupán példákat említ.

Külön rendelkezés vonatkozik a barlangindikációra, hiszen ezek a föld mélyében

lévõ barlangok jelenlétére utalnak. A bejelentési kötelezettség, valamint az

igazgatóság engedélyezési - hatósági - jogköre a még nem ismert barlang

védelmére is kiterjed.

52.§

Az ásványok, ásványtársulások, õsmaradványok szakmai, tudományos vagy

ritkaságuknál, nagyságuknál fogva jelentõs köre, a miniszter által védetté

nyilvánítható. A védetté nyilvánítást kimondó rendeletben meg kell határozni a

képzõdmények eszmei értékét.

A védett ásványi képzõdményeket - lehetõség szerint - elõfordulási és

lelõhelyén kell megõrizni, ha ez nem lehetséges, akkor leletmentésük után úgy

kell elhelyezni õket, hogy természetvédelmi célokat is szolgáljanak.

A védett ásványi képzõdmények valamennyi fontos elõfordulási és lelõhelye

védelem alá helyezendõ, ezekre a területekre a védett természeti területekre

vonatkozó elõírások az irányadóak.

A védett ásványi képzõdményekkel való kereskedelem figyelemmel kísérése,

ellenõrzése rendkívüli fontosságú, ezt szolgálják a javaslat vonatkozó

rendelkezései.

IV. rész

53-55.§

A természet védelme nem lehet spontán, ötletszerû tevékenység, sokkal inkább

tudományosan megalapozott, eszközrendszerében és az egyes jogalanyokra

vonatkozó kötelezettségek, feladatok kialakításában alaposan kimunkált

magatartási mód. Ennek pedig nem lehet más alapja, csak a vonatkozó tervek

rendszere, amelyek lehetõvé teszik mindenki számára, hogy magáévá tegye a

természet védelmének célkitûzéseit.

Ennek érdekében - a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként - Nemzeti

Természetvédelmi Alaptervet kell készíteni.

Az Alapterv végrehajtására további terveket kell készíteni, ebbõl a körbõl

kiemelendõ a védett természeti területek fenntartását szolgáló kezelési

terv. (36. §)

A természeti területek, értékek védelme más tervek készítése során

elengedhetetlen, a javaslat ennek intézményi hátterét teremti meg.

56-59.§

A javaslat átfogóan szabályozza a természet védelmének szervezeti rendszerét,

meghatározva az egyes szervezetek feladatkörének fõbb elemeit.

A törvényjavaslat részletesen szabályozza a természetvédelmi õrök jogait és

kötelezettségeit. Ennek törvényi szintû meghatározására azért volt szükség,

mert a természetvédelmi õr eljárása során állampolgári alapjogokat korlátozhat

a természeti értékek védelme érdekében. Így a törvényi szintû szabályozásnak

garanciális jelentõsége van.

60.§

A természet védelme érdekében az ügyésznek kiemelt szerepe van, önálló

keresetindítási, valamint felügyeleti jogkörrel, melynek részletes szabályait

az ügyészségrõl szóló törvény tartalmazza.

61-63.§

A javaslat a megyei önkormányzat természetvédelmi feladatkörének nevesítése

mellett a települési önkormányzatok természet védelmével kapcsolatos

feladatainak a meghatározása során kitér a speciális hatáskörökre, valamint a

települési önkormányzati természetvédelmi õrszolgálatok mûködésére.

64-66.§

Az állampolgárok természet védelmével kapcsolatos egyes külön jogainak

meghatározása kiemelt fontosságú. A természetvédelmi célú társadalmi

szervezetek fellépési jogát is rögzíti a javaslat, valamint polgári

természetõrök segíthetik az állami szervek és önkormányzatok természet

védelmével kapcsolatos feladatainak ellátását.

67.§

A javaslat elrendeli természetvédelmi információs rendszer mûködtetését,

melynek célja a természet állapotára vonatkozó naprakész információk

biztosítása.

V. rész

68.§

A védett természeti értékek tulajdonjogával kapcsolatos kérdések rendezésének

célja, hogy a res nullius állapotában található természeti javak tulajdonjogi

szempontból megfelelõen legyenek kezelve, hiszen ez a velük való gazdálkodás

elengedhetetlen eleme.

A védett természeti értékek esetében fõszabály ezek állami tulajdona, míg a

védett természeti területek esetében az állam elõvásárlási joga jelent

garanciális szabályt.

69-74.§

A természet védelme alapvetõen állami feladat, emiatt a költségvonzatát is

elsõsorban az állami költségvetésben és az e célra elkülönített állami

pénzalapban kell biztosítani.

A természetvédelmi értékeket, a természet elemeit pénzügyi szempontból is

értékelni kell, anyagi értékük meghatározásának módjait miniszteri rendeletben

kell meghatározni.

A természetvédelmi célok elérésében, a feladatok végrehajtásában a jogi és

magánszemélyeknek, a gazdálkodóknak, vállalkozóknak is tevékenyen közre kell

mûködniük. Feltétlenül indokolt, hogy a természeti értékek védelmére ösztönzõ

támogatásban részesüljenek azok, akik a célok elérését saját tevékenységükkel

is segítik.

Az utólagosan elrendelt hasznosítási korlátozás, illetve kötelezés elõírása

esetén (amennyiben méltányos idõtartam nem állt a tulajdonos rendelkezésére)

az ebbõl eredõ többletkiadásokat meg kell téríteni.

Ugyancsak meg kell téríteni azokat a károkat, melyeket az indokolatlan

elõzetes védetté nyilvánítás okozott.

Védett területek esetében, bizonyos veszélyt jelentõ tevékenységek folytatása

következtében a védett területek megtisztítása, az eredeti állapot

helyreállítása aránytalanul nagy terheket róhat a tevékenység folytatójára,

illetõleg a károkozó ismeretének hiányában a természetvédelmi hatóságokra.

A következmények felszámolásának anyagi fedezete biztosítékául feltétlen

indokolt a kötelezõ felelelõsségbiztosítás bevezetése, amikor minden

lehetséges károkozó biztosítási díjat fizet. A biztosítási szerzõdés

megkötésével, a biztosítási díj fizetésével a veszélyes tevékenységek

természeti kockázatainak anyagi következményeit elháríthatják, illetõleg a

káros következményeket csökkenthetik.

A védett állatok egyedei a védelmi intézkedések ellenére okozhatnak kárt,

elsõsorban a mezõgazdasági termelésben, illetve a közlekedésben. Figyelemmel

arra, hogy a védett fajok a nemzeti vagyon részei, az okozott kár

kártalanítása részben az érintett tulajdonos kárveszélyviselése, részben pedig

a központi költségvetés kárveszélye között oszlik meg. A megoszlás arányát a

károkozás körülményei határozzák meg. A fõ szabály azonban az, hogy a

természet védelme lévén az egész társadalom érdekében álló tevékenység, az

ebbõl eredõ, a rendes gazdálkodás, illetve az elvárható körültekintés kereteit

meghaladó károk megtérítése kerülhet csupán szóba.

VI. rész

75-79.§

A természet védelmének államigazgatási eljárása nagyrészt megfelel az

államigazgatási eljárás általános szabályainak. A természet védelme érdekében

indokolt eltéréseket tartalmazza e rész a lehetõ legkevesebb sajátosságot

tartalmazva.

A természeti állapotfelmérés, - a környezeti hatásvizsgálat részeként -

kormányrendeletben meghatározott esetekben az államigazgatási eljárásokat

elõzi meg. Az állapotfelmérés során kaphatnak képet a döntésre jogosultak

arról, vajon milyen hatások érik a természeti értékeket egyes

tevékenységekbõl és milyen eszközökkel lehet ezek káros vagy veszélyes voltát

kivédeni.

80-81.§

A természeti értékek megóvását a különbözõ felelõsségi formák együttes és

összehangolt alkalmazásával is biztosítani kell.

A természetvédelmi bírság a jogellenes, a természetvédelem érdekeit sértõ

magatartások közigazgatási jellegû, de az anyagi érdekeket jelentõs mértékben

érintõ, vagy diszpreferenciát is jelentõ szankciója. A bírság kiszabása

felróhatóságot nem igényel, hanem maga a jogsértés ténye elegendõ alapot ad a

szankció alkalmazására.

A javaslat megállapítja a bírság kiszabásának szabályait, a részletes

szabályok kidolgozását a Kormányrendeletben történik.

A javaslat külön rendelkezik a polgári jogi felelõsségrõl, amit a Ptk-tól való

eltérés indokol.

82-85.§

A szabálysértések a magánszemélyek kisebb súlyú magatartásainak

szankcionálására szolgáló közigazgatási jogi eszközök. A szabálysértési

felelõsség alkalmazása hagyományos eszköze a természetvédelemnek. Ugyanakkor

ennek a szankciónak a hatékony alkalmazását azzal is elõ kell segíteni, hogy a

szabálysértési hatósági feladatokat is az igazgatóságok lássák el.

E rendelkezések a természetvédelem érdekében szükséges jogszabályi

módosításokat, valamint a hatálybalépéssel kapcsolatos szabályokat foglalják

össze.

Eleje Honlap