ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító
javaslat
az országgyûlési határozati javaslat
mellékletéhez
Dr. Gál Zoltán úrnak,
az Országgyûlés elnökének
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és a 102. § (1) bekezdése alapján a Magyar
Köztársaság alkotmányának szabályozási elveirõl szóló H/2252.. számú
országgyûlési határozati javaslathoz a következõ
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elõ:
A határozati javaslat melléklete IV. rész 8. fejezet b.) pont második
bekezdése az alábbiak szerint módosuljon, illetõleg a második bekezdés helyébe
az alábbi bekezdés lépjen:
["Az alkotmány utaljon arra, hogy a bírák önkormányzati szervezetet
alakíthatnak."]
"Váljon el a bíróságok ún. külsõ igazgatása - a bírósági vezetõkkel
kapcsolatos személyzeti ügyek és a bíróságok pénzellátása - a végrehajtó
hatalomtól. Létesüljön konkrét hatáskörû és személyi összetételû Országos
Igazságszolgáltatási Tanács a bírói függetlenség maradéktalan érvényesülése
érdekében."
I n d o k o l á s
A bíróságokról szólva a koalíciós megállapodásban és a kormányprogramban
rögzített elv ellenére nem került el a végrehajtó hatalomtól, a Kormánytól,
ezen belül az Igazságügyi Minisztériumtól - Országos Igazságszolgáltatási
Tanács létesítése útján - a bíróságok külsõ igazgatása. Ez nem szûken vett
pénzellátási probléma, pontosabban a bírósági szervezet függetlenségét nem az
biztosítja önmagában - miként sugallja és egyenesen tartalmazza a koncepció -,
hogy az igazságszolgáltatás költségeit külön fejezetben tartalmazza a központi
költségvetés.
Olyan álmegoldás sem oldja meg, pusztán elfedi a problémát, mint a koncepció
általam kifogásolt mondata. Nem gondolom, hogy ennyivel - még csak nem is egy
szakmai kamara, hanem egy egyesületi (szövetkezeti?) szintû szervezet
létrehozásának lehetõségére történõ (egyébként teljesen felesleges) utalással
elintézhetõ lenne az a - bírói hatalom, mint önálló hatalmi ág
függetlenségével kapcsolatos - kérdés, hogy a bíróságok irányítása, igazgatása
milyen szervezet útján történjék.
A bírói hatalom önállósága, a bíró ítélkezésének befolyásmentessége
biztosítható önkormányzatiság mellett és - megfelelõ garanciák esetén -
anélkül is. De feltétlenül az alkotmánynak kell rögzítenie az önállóság
garanciáit, korlátait és ellensúlyait, és ha ez a garancia a bírói
önkormányzatiság, akkor annak tartalmát és szervezetét is.
Ami az Országos Igazságszolgáltatási Tanács személyi összetételét illeti, erre
számos példát találunk Európa azon országaiban, ahol mûködik ilyen, illetõleg
több megoldást ismerünk a szakmai viták anyagaiból és korábbi szakmai
alkotmánykoncepciókból. Pusztán utalok arra, hogy pl. Franciaországban az
1993-as alkotmányreform óta az Igazságszolgáltatási Fõtanács elnöke az
államfõ, alelnöke hivatalból az igazságügyminiszter és a 10 további tagból 6
bíró, illetõleg ügyész egyfajta belsõ reprezentativitás alapján, 2 személyiség
a törvényhozás delegáltjaként, de nem képviselõ, további 1 fõ, aki nem
képviselõ a végrehajtó hatalom delegáltjaként, végül egy államtanácsos.
Olaszországban a Fõtanács elnöke az államfõ, a tanácsnak hivatalból tagja a
Semmítõszék elnöke és a Semmítõszék melletti fõügyész, a további 30 tagból 20
bíró, illetõleg ügyész a szakma delegáltjaként, 10 fõ kívülálló jogász a
törvényhozás delegáltjaként.
Portugáliában a Bírói Fõtanács elnöke a Legfelsõbb Bíróság elnöke, a 16 tagból
7 bíró a szakma delegáltjaként, 2 személy a végrehajtó hatalom jelölése
alapján, egyikük bíró, végül 7 fõ kívülálló a törvényhozás küldötteként.
Megjegyzendõ, Portugáliában külön Ügyészi Fõtanács mûködik.
Végül utolsóként említem e rövid felsorolásban Spanyolországot, ahol az 1985-
ös alkotmánymódosítás óta a Bíró Fõtanács 20 tagja közül 12 bírót és 8
kívülállót a törvényhozás választ.
A lényeget illetõen jegyzem meg, hogy érdemes lenne a végsõ döntés
meghozatalakor figyelemmel lenni a magyar bírói kar szakmai véleményére is,
amely szerint kívánatos lenne, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács
tagjainak kétharmada plusz 1 fõ bíró legyen. A végleges döntés e kérdésben a
koncepció szintjén nem kerülhetõ meg.
Nyilvánvaló, hogy e Tanácsnak lehetne döntõen javaslattételi joga a
kinevezések, vezetõi posztok elnyerése és az elõmeneteli tábla kialakítását
illetõen. Véleményem szerint szimbolikus jelentõsége van annak, hogy a
semleges bírói hatalmat a semleges köztársasági elnöktõl kapott kinevezéssel
nyerje el a bíró. Ezért ennek rögzítése fontos már a koncepcióban is.
Azt csak a rend kedvéért és félreértések elkerülése végett jegyzem meg, hogy a
bírói hatalom önállóságának ugyan része a bírói függetlenség, ez az önállóság
(függetlenség) azonban nem jelenti, hogy más hatalmi ágnak nem lehet
beleszólása a bíróságok mûködésébe. Így pl. bíróság csak törvénnyel
alapítható, a törvényhozás állapítja meg a bíróságok költségvetését, feladata
van az igazságszolgáltatással kapcsolatban a közigazgatásnak is (az
igazságügyi igazgatás a közigazgatás olyan - viszonylag elkülönült -
szakterülete, amely nem csupán a bíróságokkal kapcsolatos igazgatási feladatok
ellátása tartozik, hanem a bírósági határozatok intézményes végrehajtásáról
való gondoskodás - ezen belül a büntetésvégrehajtási intézetek irányítása, a
pártfogói hálózat kiépítése, szakértõi hálózat és intézmények fenntartása,
stb.).
Budapest, 1996. június 6.
országgyûlési képviselõ