ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán úr
az Országgyûlés elnöke részére
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94.§ (1) bekezdése és 102.§ (1) bekezdése alapján a T/2444..
számon benyújtott, Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének
törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslathoz az alábbi
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elõ:
A törvény preambulumának harmadik bekezdése az alábbiak szerint változzék:
Nagy Imre 1956. október 24-ei miniszterelnöki kinevezése a forradalom akaratát
fejezte ki. Mint miniszterelnök, a nemzet szándékához hûen igyekezett véget
vetni a fegyveres harcnak, meghatározó lépéseket tett a politikai
intézményrendszer demokratizálásáért, valamint az ország függetlenségének
megteremtéséért. Társadalmi eszményeihez, a nemzeti szuverenitás
követelményéhez mindvégig hû maradt. Meg nem alkuvása a hazaáruló
állambiztonsági apparátus fogságában és a hamis vádak alapján ítélkezõ
kommunista bírái elõtt, mártírhalála, amelyért felelõsség terheli a Magyar
Szocialista Munkáspárt egész akkori vezetését és mindenekelõtt személy szerint
Kádár Jánost, jelentõs mértékben hozzájárult az 1956-os forradalom és
szabadságharc szellemiségének megõrzéséhez.
I n d o k o l á s
Nagy Imre mártírhalála - és tágabban a forradalom leverése - nem
sorscsapásként következett be: a tragédiának (vagy nevezzük inkább gaztettnek)
voltak hazai felelõsei, hazai vétkesei. A magyar önszemlélet gyengéje, hogy
nem szeretünk - bár nagyjaink: Kölcsey, Petõfi, Ady példát mutattak erre -
szembenézni azzal, nem terheli-e vajon erkölcsi felelõsség történelmünk
katasztrofális eseményeiért magát a társadalmat is, s ha igen, hogyan oszlik
meg ez a felelõsség a társadalom egyes csoportjai, a döntéshozók, a döntéseket
végrehajtók és a döntéseket elfogadók között. Ha az aradi vértanúkra
emlékezünk, mögöttük ott van Haynau sötét árnyéka, de ott van Ferenc Józsefé
is, akit a nemzet tizennyolc évvel késõbb alkotmányos uralkodójának fogadott
el. Ha törvényt alkotunk Nagy Imre emlékérõl, nem feledkezhetünk meg arról
sem, hogy mártiriumában és a forradalom leverésében - tevõleges szerepet
játszottak honfitársaink, nemzetünk egyes hazaárulóvá lett polgárai is.
Budapest, 1996. június 4.
Kõszeg Ferenc
SZDSZ