ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán úr
az Országgyûlés elnöke részére
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94.§ (1) bekezdése és 102.§ (1) bekezdése alapján a T/2444..
számon benyújtott, Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének
törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslathoz az alábbi
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elõ:
A törvény egészüljön ki az alábbi új 3.§-sal:
"3.§ Az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy a miniszterelnök és sokszáz társa
mártírhaláláért nem múló erkölcsi felesõsség terheli a forradalom leverését
követõ korszak politikai vezetõit, élükön Kádár Jánossal, és mindazokat, akik
jogsértõ döntéseiket a saját felelõsségi körükben végrehajtották."
I n d o k o l á s
Nagy Imre mártírhalála - és tágabban a forradalom leverése - nem
sorscsapásként következett be: a tragédiának (vagy nevezzük inkább gaztettnek)
voltak hazai felelõsei, hazai vétkesei. A magyar önszemlélet gyengéje, hogy
nem szeretünk - bár nagyjaink: Kölcsey, Petõfi, Ady példát mutattak erre -
szembenézni azzal, nem terheli-e vajon erkölcsi felelõsség történelmünk
katasztrofális eseményeiért magát a társadalmat is, s ha igen, hogyan oszlik
meg ez a felelõsség a társadalom egyes csoportjai, a döntéshozók, a döntéseket
végrehajtók és a döntéseket elfogadók között. Ha az aradi vértanúkra
emlékezünk, mögöttük ott van Haynau sötét árnyéka, de ott van Ferenc Józsefé
is, akit a nemzet tizennyolc évvel késõbb alkotmányos uralkodójának fogadott
el. Ha törvényt alkotunk Nagy Imre emlékérõl, nem feledkezhetünk meg arról
sem, hogy mártiriumában és a forradalom leverésében - tevõleges szerepet
játszottak honfitársaink, nemzetünk egyes hazaárulóvá lett polgárai is.
Budapest, 1996. június 4.
Kõszeg Ferenc
SZDSZ