ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

T/2444/7..

Módosító javaslat!

Dr. Gál Zoltán úr

az Országgyûlés elnöke részére

Helyben

Tisztelt Elnök Úr!

A Házszabály 94.§ (1) bekezdése és 102.§ (1) bekezdése alapján a T/2444..

számon benyújtott, Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének

törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslathoz az alábbi

m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t

terjesztem elõ:

A törvény egészüljön ki az alábbi új 3.§-sal:

"3.§ Az Országgyûlés kinyilvánítja, hogy a miniszterelnök és sokszáz társa

mártírhaláláért nem múló erkölcsi felesõsség terheli a forradalom leverését

követõ korszak politikai vezetõit, élükön Kádár Jánossal, és mindazokat, akik

jogsértõ döntéseiket a saját felelõsségi körükben végrehajtották."

I n d o k o l á s

Nagy Imre mártírhalála - és tágabban a forradalom leverése - nem

sorscsapásként következett be: a tragédiának (vagy nevezzük inkább gaztettnek)

voltak hazai felelõsei, hazai vétkesei. A magyar önszemlélet gyengéje, hogy

nem szeretünk - bár nagyjaink: Kölcsey, Petõfi, Ady példát mutattak erre -

szembenézni azzal, nem terheli-e vajon erkölcsi felelõsség történelmünk

katasztrofális eseményeiért magát a társadalmat is, s ha igen, hogyan oszlik

meg ez a felelõsség a társadalom egyes csoportjai, a döntéshozók, a döntéseket

végrehajtók és a döntéseket elfogadók között. Ha az aradi vértanúkra

emlékezünk, mögöttük ott van Haynau sötét árnyéka, de ott van Ferenc Józsefé

is, akit a nemzet tizennyolc évvel késõbb alkotmányos uralkodójának fogadott

el. Ha törvényt alkotunk Nagy Imre emlékérõl, nem feledkezhetünk meg arról

sem, hogy mártiriumában és a forradalom leverésében - tevõleges szerepet

játszottak honfitársaink, nemzetünk egyes hazaárulóvá lett polgárai is.

Budapest, 1996. június 4.

Kõszeg Ferenc

SZDSZ

Eleje Honlap