ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnöke
részére
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
a Házszabály 91. § (4) bekezdése alapján az öregségi nyugdíjkorhatár
emelésérõl és az ezzel összefüggõ törvénymódosításokról szóló T/2469.. számú
törvényjavaslathoz az alábbi
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elõ:
A törvénytervezet 2.§-a helyett az alábbiakat javasolom.
"T. 40. § (1) A szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az
egészségre különösen ártalmas munkát végzõk valamint a gyermeket saját
háztartásukban nevelõ nõk és gyermeket saját háztartásukban egyedül nevelõ
férfiak korkedvezményben részesülnek.
(2) A T. 39. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott és az igénylõre
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest két évi korkedvezményben részesül
a) az a férfi, aki legalább tíz és az a nõ, aki legalább nyolc éven át
korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá
b) az, aki legalább hat éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású
légtérben
dolgozott.
(3) A korkedvezmény további egy-egy év
a) a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb öt, nõnél négy
évi, illetõleg
b) az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb
három évi
munka után.
(4) A T. 39. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott és az igénylõre
irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest az az (1) bekezdés szerinti nõ,
illetve férfi aki a gyermeket 14 éves koráig és legalább gyermekenként 10
éven át saját háztartásában nevelte
a) egy gyermek esetében egy évi,
b) két gyermek esetében három évi,
c) három vagy több gyermek esetében öt évi
korkedvezményben részesül.
(5) A (4) bekezdés szempontjából gyermeken a vér szerinti gyermeken túl a
jogosult saját háztartásában élõ örökbefogadott, mostoha illetõleg nevelt
gyermeket is érteni kell.
(6) A korkedvezményre jogosító munkaköröket továbbá(munkahelyeket) valamint a
(4) bekezdés szerinti korkedvezményre jogosultság kivételesen méltányos
eseteit továbbá a korkedvezménnyel kapcsolatos egyéb részletes szabályokat a
Kormány állapítja meg.
I n d o k o l á s
Az elmúlt évek kedvezõtlen családtámogatási és szociálpolitikai intézkedései,
de különösen az elmúlt egy év intézkedései már a statisztikai mutatókban is
jól látszanak. A lakosság természetes fogyatkozása már 1994-ben is meghaladta
az 30.000-t, tavaly 32.000-t, idén pedig elérheti az 50.000-es számot is.
Ennek oka elsõsorban abban keresendõ, hogy a születési számok évrõl évre
kisebbek. Tavaly mindössze 112.000-es volt a gyermekáldás, ami alacsonyabb
mint bármikor az utóbbi évtizedekben. Ennél is aggasztóbb azonban, hogy a 70-
es évek demográfiai fellendülése során világra jött sok gyerek már az un.
reproduktív korba lépett (második demográfiai hullám), így tavaly 95.000-el
több gyermeket vállalni képes ember élt Magyarországon mint 1990-ben, az
élveszületések száma azóta mégis csökkent. Ugyancsak kedvezõtlen tendencia
figyelhetõ meg a házasságkötéseknél is. 1996 elsõ három hónapjában például 17
%-kal kevesebb házasságot kötöttek mint az elõzõ év hasonló idõszakában. Bár
a házasságkötések és a gyermekszületések között a direkt összefüggések nem
mutathatók ki, de a köztudatban a gyermekvállalás szorosan kapcsolódik a
házassághoz, vagyis a szülések és a házasságok alacsony száma közötti
összefüggés mégiscsak egyértelmû.
Mindezek az adatok is alátámasztják, hogy az évrõl-évre tapasztalható
szociális megszorító intézkedések illetve a családtámogatási formák kiesése
vagy csak reálértékének elfogyása milyen kedvezõtlen hatásokat tud kiváltani.
Elég csak elõbb a személyi jövedelemadóban a gyermekkedvezmények
megszüntetésére, majd a családi pótlék illetve a - GYED-et felváltó - GYES
jövedelmi viszonyoktól függõvé tételére gondolni. Továbbá elég csak azt
jelezni, hogy a családi pótlékra még jogosultak esetében is a családi pótlék
reálértéke évrõl évre kevesebb, hiszen a nominál értékek 1994 óta
változatlanok az infláció pedig csak az elmúlt évben közel 30 %-os volt.
Az Alkotmánybíróság korábban a szociális ellátórendszerek átalakítását
vizsgáló határozatában utalt arra, hogy az államnak kötelezettségei vannak a
gyermekvállalás ösztönzésében is. Ilyen intézkedés azonban a közelmúltban
talán egy sem született. Javaslatunk ezért most olyan, a gyermekvállalást
ösztönzõ rendszert kíván bevezetni, amelynek kedvezõtlen kihatásai sem a
költségvetésre sem a társadalombiztosítás költségvetésére nincsenek.
Ugyanakkor a mindenkori nyugdíjkorhatárhoz képest alkalmazandó
nyugdíjkedvezmények hosszútávon mégis ösztönözhetik a gyermekvállalást és a
fent vázolt negatív folyamatokat ha nem is változtathatják meg, de
lelassíthatják.
A módosítás lényege, hogy mindazok a nõk (és kivételes esetben férfiak) akik
gyermeket nevelnek, a nevelt gyermekek számától függõen korkedvezményre
vállnak jogosulttá. Természetesen ez a javaslat sem lehet jelenlegi formájában
tökéletes mert egy olyan elavult társadalombiztosítási törvénybe kell
illeszkednie, amely a teljes körû szabályozásra törvényi szinten nem is ad
lehetõséget. Szükséges ezért, hogy igazodva a társadalombiztosítási törvény
illetve végrehajtási rendeletének szabályozásához a jelen javaslathoz
kapcsolódó számos elemet, így pl. a különös méltánylást érdemlõ esetek körét,
az igényjogosultság elbírálását, ellenõrzését, stb. kormányrendelet fejtse ki.
Budapest, 1996 június 12.
Selmeczi Gabriella
Fidesz-Magyar Polgári Párt