Rusznák Miklós KDNP K/2495..sz.

kérdésére adott válasz

Rusznák Miklós úr

országgyûlési képviselõ

B u d a p e s t

Tisztelt Képviselõ Úr!

A nyugdíj mellett munkát vállalók személyi jövedelemadózásával kapcsolatban a

következõ tájékoztatást adom.

A személyi jövedelemadó törvény szellemében mindenkinek adót kell fizetnie a

jövedelme után. A méltányos közteherviselés elvét - amely szintén deklarált

célja a törvénynek - pedig oly módon valósítja meg, hogy a magasabb

jövedelmûek arányaiban több adót fizetnek be az államkasszába.

Szintén a méltányos teherviselés megvalósítása érdekében különbözõ

kedvezmények érvényesíthetõk. Például a nyugdíjak utáni adót nem kell

megfizetni, amit - többek között - az a tény indokol, hogy a nyugdíjakat a

nettó keresetek figyelembe vételével határozzák meg. Ha viszont a nyugdíjasok

munkát vállalnak, ebbõl származó jövedelmükre már vonatkozik adófizetési

kötelezettségük, s adóztatásuknál több szempontot is figyelembe kell venni.

- Továbbra is biztosítani kell a nyugdíj adómentességét (ez a nyugdíjra esõ

adó levonhatóságát jelenti) egységesen azokkal a nyugdíjasokkal, akik nem

vállalnak munkát.

- A munkabérük után ugyanúgy adózniuk kell, mint a fõállású dolgozóknak, hogy

ez utóbbiakkal szemben se jöjjön létre méltánytalanság.

- A jövedelemarányos adózás megvalósításához viszont figyelembe kell venni a

magánszemély egyéb - akár nyugdíj címen - rendelkezésre álló jövedelmeit is.

A képviselõ úr egy olyan példát hozott fel, ahol két nyugdíjas nyugdíjából és

bérébõl összevontan azonos jövedelmet ér el, s az alacsonyabb nyugdíjjal

rendelkezõnek kell több adót fizetnie, mivel az õ bérjellegû jövedelme

magasabb, mint a nagyobb nyugdíjjal rendelkezõé. Ha viszont mindkét nyugdíjas

azonos összegû jövedelemmel egészítené ki nyugdíját, a magasabb nyugdíjúnak

kellene több adót fizetnie ugyanakkora bér után, mely szintén "igazságtalan"

lenne, de ebben az esetben a másik fél terhére.

Minden adóalany jövedelmének más és más a szerkezete, amelyet az adótörvény

megpróbál rugalmasan kezelni, és hasonló nagyságú jövedelmeket hasonló

mértékkel adóztatni, de tökéletesen egyformán szinte lehetetlen. A nyugdíjasok

esetében is például akkor lehetne csak teljesen egységes az adóztatás, ha a

nyugdíjak is adókötelesek lennének, de ez a megoldás valószínûleg senkinek nem

célja. Az adótörvénynek szociálisan is igazságosnak kell lennie, de magának a

szociálpolitikának az adótörvényben való feltétlen érvényre juttatása nem a

legmegfelelõbb megoldás.

Befejezésül megemlítem, hogy az elõzõekben ismertetett adóztatási koncepció és

technika nem 1996-tól került kialakításra, ugyanis ez a személyi jövedelemadó

bevezetésétõl (1988-tól) változatlan formában létezik.

B u d a p e s t, 1996. május

Tisztelettel:

dr.Medgyessy Péter