1
Dr. Surján László úrnak,
országgyûlési képviselõ
Budapest
Tisztelt Képviselõ Úr!
Folyó év május 23-án kelt K/2565. sorszámú kérdésre kérem fogadja el az alábbi
írásbeli válaszomat:
1. Képviselõ úr Keleti miniszter úr lemondásának a miniszterelnök által
történõ el nem fogadása okán arról tájékoztatott, hogy megingott a bizalma
abban a meggyõzõdésében, hogy a Kormány jogállami keretek között kíván
mûködni. A bizalom helyreállítása érdekében azt kérdezi: helyeslem-e Keleti
miniszter úr lemondási szándékát és követném-e ezt a gyakorlatot ha hasonló
hiba kiderülne a saját illetékességi területemen?
Meggyõzõdésem, hogy a Kormány következetesen a jogállami keretek között
mûködik. A jogállami mûködés alapvetõ feltétele ugyanis, hogy érvényesüljenek
mindazok a garanciák, melyekkel a választott testületek, így különösen az
Országgyûlés és annak bizottságai folyamatosan ellenõrzik a végrehajtó hatalom
mûködését.
A parlamenti mûködés gyakorlata azt igazolja - melyet a parlamenti
jegyzõkönyvekbõl, a televízió és a rádió helyszini közvetítésekbõl nyomon
követve a választópolgárok is tanusíthatnak -, hogy az országgyûlési
képviselõk a házszabály adta igen széles keretek között folyamatosan
beszámoltatják a Kormányt és a minisztereket, kérdéseikkel az interpelláció
intézményével és más demokratikus mûködési formákkal szereznek érvényt a
képviseleti demokrácia alkotmányos tartalmának.
Ezt tanúsítja a Keleti miniszter úr lemondásával kapcsolatos eseménysor is.
A miniszterelnök a hozzá intézett kérdésre adott válaszával azonnal elismerte
az Alkotmány azon szabályának, normájának a megsértését, melyet Póda Jenõ
képviselõ úr a plenáris ülésen felvetett. Ezáltal a Magyar Köztársaság
alkotmányos berendezkedésének megfelelõen elismerte a Kormány kollektív
felelõsségét is, hiszen országgyûlési határozati javaslatot - melynek hiánya
valósította meg a normasértést - csak a Kormány nyújthat be. A kollektív
bizalmatlanság jogintézményének megfelelõen az alkotmánysértésért testületként
a Kormány felel akkor is, ha a testület mulasztása egy miniszter, illetõleg
minisztérium, tehát a közigazgatási apparátus mulasztására vezethetõ vissza.
Figyelemmel arra azonban, hogy miniszterek mûködésükért az Alkotmány szabályai
szerint a Kormánynak és az Országgyûlésnek felelõsséggel tartoznak, Keleti
miniszter úr a parlamenti demokrácia - írott és iratlan - szabályainak
megfelelõen járt el, amikor a tárca mulasztása miatt felajánlotta lemondását a
miniszterelnöknek.
Hasonló esetben magam is így járnék el.
Ugyancsak az Alkotmány normatív rendelkezéseit kell idéznem, azonban abból a
szempontból, hogy a Kormány tagjainak a megbizatása a miniszterelnök
alkotmányos hatáskörétõl elválaszthatatlan. Nevezetesen, a minisztereket a
miniszterelnök javaslatára nevezi ki és menti fel a köztársasági elnök.
A miniszterek lemondásának elfogadása a miniszterelnök hatáskörébe tartozik.
Nincsen alkotmányos rendelkezés arra, hogy ezt a hatáskört a kormányfõ miként
gyakorolja. A rendszerváltozás óta a kormányok összetételében bekövetkezett
személyi változások azt mutatják, hogy ezt a hatáskörüket a miniszterelnökök
mindenkor az alkotmányjogi és politikai felelõsségük által meghatározottan, a
Kormánynak mint testületnek a mûködését is szem elõtt tartva gyakorolták.
Ez történt Keleti miniszter úr lemondásának ügyében is.
2. Képviselõ úr azon kérdésként megfogalmazott állításával, miszerint: "...az
Alkotmány mindig és mindenkor, betûjében és szellemében mindannyiunkat
kötelez?" maradéktalanul egyetértek.
Budapest, 1996. junius
Tisztelettel
Kuncze Gábor