ÍRÁSBELI VÁLASZ
Rusznák Miklós (KDNP) képviselõ úr
"Dr. Lotz Károly miniszter úrhoz" intézett kérdésére
Az Országgyûlés Házszabálya 91.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint
képviselõ úr hozzám intézett kérdésére a következõ választ adom:
A Szerencs - Mezõzombor - Sátoraljaújhely vasútvonalat a II.
Világháború után - kényszerûségbõl - bontott anyagok felhasználásával,
már akkor is elavult felépítményi rendszer szerinti kivitelezésben
állították helyre. Emiatt már a 60-as és a 70-es években mind több
helyen kellett csökkenteni a sebességet és korlátozni a
tengelyterhelést.
A vasútvonal felújítására legutóbb 1975. és 1980. között került sor.
A rendelkezésre álló szûkös pénzeszközök azonban - szintén visszanyert
anyagok felhasználásával - csak az egyik, a vasúti terminológia
szerinti jobb vágány és az állomások vágányhálózatának helyreállítását
tették lehetõvé.
A másik vágány korszerûsítésére nem volt anyagi fedezete a MÁV-nak,
ezért 1980-ban a bal vágányt a forgalom elõl lezárták. Azóta többször
is megvizsgálták az üzemen kívül helyezett vágány felújításának
lehetõségeit. Megállapították, hogy a forgalom nagymértékû csökkenése
miatt nem indokolt a második vágány - igen nagy anyagi ráfordítást
igénylõ - helyreállítása. A Szerencs - Sátoraljaújhely vonalon ugyanis
jelenleg naponta 27 személyszállító és 4 tehervonat közlekedik. A
gyakorlat szerint egyvágányú pályán kétszer ekkora forgalom is
zavartalanul lebonyolítható. Egyértelmûen igazolják ezt olyan
egyvágányú vasúti fõvonalak, mint például a Székesfehérvár -
Szombathely, a Gyõr - Sopron, a Cegléd - Kecskemét - Szeged, a
Budapest - Dombóvár - Pécs és a Budapest - Kelebia közötti szakaszok
is. Ezért a MÁV Vezérigazgatósága 1984. szeptemberében engedélyezte a
bal vágány felépítményének bontását, amelyet azonban anyagi fedezet
hiányában csak 1995-ben tudtak elkezdeni. A bontás lényegében
megtörtént, az utolsó állomásközön (Sárospatak-Sátoraljaújhely)
folyamatban van.
A bontásból származó, még használható - de már nem gyártott -
sínanyagot a MÁV Rt. hasonló rendszerben épült mellékvonalain
hasznosítják a pályakarbantartás során. A fa keresztaljak túlnyomó
része 40-50 éves, ezért vasúti felhasználásra már nem alkalmasak. A
kavicságy elszennyezõdött, vízelvezetési képessége már nem felel meg a
vasúti igényeknek, ezért indokolt eltávolítása.
A vasúti célokra már nem alkalmas anyagok értékesítésébõl mintegy 20
millió Ft bevétel származott. Ezt az összeget a MÁV Rt.
pályafenntartási munkákra fordítja.
Budapest, 1996. június " ".
Szívélyes üdvözlettel:
Dr.Lotz Károly