.G.P:\WP\WORD5\PARL.PCX;2";0,604";PCX
ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Kapcsolódó módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán Úrnak,
az Országgyûlés Elnökének
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló T/2599.. számú
törvényjavaslathoz benyújtott T/2599/56.. számú módosító javaslathoz a
következõ
k a p c s o l ó d ó m ó d o s í t ó j a v a s l a t o k a t
terjesztjük elõ.
A törvénytervezet 52. §-ának (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
1.
"(2) Az elvi építési, az építési, a telekalakítási, a te-rületfelhasználási, a
használati mód megváltozásával és a közterület-használattal kapcsolatos, a
használatbavételi, [és] valamint a fennmaradási engedélyezési, továbbá az
ezekkel összefüggõ ellenõrzési és kötelezési ügyekben elsõ fokon a
[kormányrendeletben meghatározott települési] mi-niszter felügyelete alatt
álló - a Kormány által rendelet-ben meghatározott illetékességi területen a -
körzeti (fõ-városi kerületi) [önkormányzat jegyzõje] építésügyi hiva-tal jár
el."
Indokolás
Az építési hatósági tevékenység jellemzõen jogalkalmazó jellegû, vagyis a
hatóságok az egyes döntések során gyakorlatilag azt minõsítik, hogy az
elõterjesztett javaslat megfelel-e a jogszabályoknak, illetve az általános és
eseti szakmai elõírásoknak. Ennek megfelelõen már a hatályos törvény is
egyértelmû rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a hatósági jogkört
nem az önkormányzat, hanem a jegyzõ gyakorolja, vagyis az önkormányzatnak,
illetve az azt képviselõ polgármesternek valójában nincs (nem lenne) joga
érdemben beavatkozni a tényleges hatósági döntésbe. Közismert tény ugyanakkor,
hogy a valóságban az önkormányzatok "sajátjuknak" tekintik az építési
hatóságokat és rendszeresen túllépik hatáskörüket az egyedi döntéseket
tekintve. Nem véletlen az sem, hogy az önkormányzatok - mint tulajdonosok -
közvetlen érdekeltsége miatt általánosnak tekinthetõ az összeférhetetlenség,
ezért minden olyan ügyben, amelyben az önkormányzat építtetõként szerepel,
"saját" építési hatóságát ki kell zárni a döntésbõl, ami esetenként jelentõsen
növeli a döntés idõigényét.
A jelenlegi rendszer alapvetõen ellentmondásos, hiszen csak az elsõfokú
hatóságok mûködnek az önkormányzati hivatalokban, a másodfokú hatósági jogkört
már ma is a közigazgatási (vagyis nem önkormányzati) hivatalok látják el. Ez
az "inflexió" logikailag is helytelen és tarthatatlan. Az sem igaz, hogy az
építési hatóságok számának csökkenésével az ügyfelek számára válik
nehézkesebbé, hosszadalmassá az eljárás, hiszen ügyük intézése érdekében nem
lesz lehetõségük lakóhelyük (vagy az építési helyszín szerint illetékes)
hatóságot megkeresni. Ez az "ellentmondás" könnyen feloldható abban az
esetben, ha - miként azt a törvénytervezet tartalmazza - az építési hatósági
ügyeket ugyan a települési jegyzõ látja el, de nem jogosult az eljárásra.
Ennek a módszernek egyéb szempontból történõ indoklását a 2. módosító
javaslathoz írott indoklás egészíti ki.
2.
A törvényjavaslat 52. §-a a következõ új (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Az elvi építési, az építési, a telekalakítási, a te-rületfelhasználási, a
használati mód megváltozásával és a közterület-használattal kapcsolatos, a
használatbavételi, valamint a fennmaradási engedélyezési ügyekben - beleértve
a sajátos építményfajtákat, továbbá a mûemlékvédelem alatt álló építményeket
és területeket is - az érintett telepü-lési (fõvárosi kerületi) önkormányzat
az érdekelt fél. Az ezen ügyekkel kapcsolatos hatósági eljárásban az önkor-
mányzatot a polgármester a fõépítész közremûködésével kép-viseli."
Indokolás
Az építési hatósági eljárás - jóllehet magas színvonalú szakmai
felkészültséget igényel - elsõdlegesen jogalkalmazó jellegû, vagyis a döntés
olyan vizsgálat eredménye, mely kontrollálja, hogy vajon az elõterjesztett
javaslat megfelel-e az üggyel kapcsolatos általános és sajátos szakmai
elõírásoknak, követelményeknek. Ebbe a körbe ("jogszabályi" erejüknél fogva)
természetesen beletartoznak a helyi önkormányzatok rendeletei - így a
telelpülésrendezési tervek szabályozási elõírásai - is. Kétségtelen
ugyanakkor, hogy az egyes hatósági ügyek során minõsítendõ konkrét javaslatok
a helyi önkormányzati rendelet keretei között is igen változatos (gyakran
szélsõségesen eltérõ) minõséget hordozhatnak, ezért a telelpülés arculatára,
illetve szûkebb, vagy tágabb környezetük használati értékére mindenképpen
"visszahatnak". Mindezek mellett minden egyedi beavatkozás egyidejûleg
tartalmaz az építtetõ szándékára épülõ - többnyire "magánügy"-nek tekinthetõ -
elemeket (pl. alaprajzi elrendezés, felszerelés és berendezés), valamint a
létesítmény megjelenésével és mûködési feltételeivel összefüggõ részleteket,
melyek joggal kezelhetõk "közügy"-ként. A megalapozott hatósági döntésnek
tehát a jogszabályi megfelelõség vizsgálata mellett e kettõs érdekeltség
súlyozott minõsítésére is ki kell terjednie.
A törvényjavaslat 52. § (1) bekezdése - alapvetõen helyesen - azt tartalmazza,
hogy a hatósági jogkört elsõ fokon a települési (fõvárosi kerületi)
önkormányzat jegyzõje látja el. Ezzel értelemszerûen adódik az a megoldás,
hogy a jegyzõ (mint "általános ügyfélszolgálat") a hivatalában elõterjesztett
kérelmeket úgy adja át az eljárásra hatáskörrel rendelkezõ építési hatóságnak,
hogy egyben csatolja az önkormányzatnak az üggyel kapcsolatos szakmai
állásfoglalását is. A törvényjavaslat 53. § (2) bekezdése a hatósági jogkör
gyakorlását - szintén helyesen - szigorú szakmai feltételek teljesítéséhez
köti. Az említett rendelkezéssel analóg módon maga az önkormányzattal szemben
is jogos elvárás, hogy állásfoglalásának elõkészítését (kiadását) erre
szakmailag felkészült személy - a fõépítész - lássa el. Ez egyben azt is
jelenti, hogy az építtetõt nem érheti jogsérelem kérelmének elbírálása során,
vagyis ha az önkormányzat a véleményezés szakmai feltételeit nem tudja (vagy
nem kívánja) teljesíteni, úgy a hatóság az önkormányzati szakmai állásfoglalás
hiányában, a rendelkezésére álló adatok alapján hozza meg döntését. A javaslat
tehát "másodlagos" érdekeltség formájában kívánja ösztönözni az
önkormányzatokat, hogy szakmai feladataik ellátása során fõépítész
közremûködését vegyék igénybe.
Budapest, 1997. március 24.
Baráth Etele Tamássy István
MSZP SZDSZ