1
E G Y S É G E S J A V A S L A T
az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló T/2599.. számú
törvényjavaslat zárószavazásához
Ellenjegyezte:
dr. Baja Ferenc
környezetvédelmi és területfejlesztési
miniszter
Budapest, 1997. április 30.
1997. évi ....... törvény
az épített környezet alakításáról és védelmérõl
Az Országgyûlés az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos
alapvetõ követelményekrõl, eszközökrõl, jogokról és kötelezettségekrõl,
továbbá az ezekkel kapcsolatos feladatokról, hatáskörökrõl és hatósági
jogkörökrõl a Magyar Köztársaság Alkotmányának 7o/D.§-ának (2) bekezdése,
illetve a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII.
törvény alapján a következõ törvényt alkotja.
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1.§
(1) A törvény hatálya kiterjed az épített környezet alakítása és védelme
körébe tartozóan:
a) a települések területének rendezésére (a továbbiakban: településrendezés),
b) a településrendezés tervezésére (a továbbiakban: településtervezés),
c) az épületek, mûtárgyak és más építményfajták (a továbbiakban együtt:
építmények) építési elõírásainak kialakítására,
d) az építmények építészeti-mûszaki tervezésére (a továbbiakban: építészeti-
mûszaki tervezés),
e) az építmények kivitelezésére,
f) az építési termékek, anyagok, szerkezetek, berendezések és módszerek
minõségi követelményeinek kialakítására,
g) az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítására, valamint
az
építészeti örökség védelmére,
h) a települések zöldfelületeivel kapcsolatos munkákra,
i) az a)-h) pontok körébe tartozó kutatásra, mûszaki fejlesztésre és ezek
eredményének alkalmazására,
j) az a) - i) pontokban foglaltakkal kapcsolatos feladatokra, hatáskörökre és
hatósági
jogkörökre, továbbá,
k) az a)-j) pontokban foglaltakra vonatkozó szabályok megállapítására,
alkalmazásuk ellenõrzésére és érvényre juttatására
(a továbbiakban együtt: építésügy).
(2) E törvényt a sajátos építményfajták, valamint a mûemlékvédelem alatt álló
építmények és területek tekintetében a rájuk vonatkozó külön törvényekkel,
kormányrendeletekkel együtt, a bennük foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel
kell alkalmazni.
Fogalommeghatározások
2.§
E törvény alkalmazásában:
1. Akadálymentes: az épített környezet akkor, ha annak kényelmes,
biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ide értve
azokat az egészségkárosodott egyéneket, vagy embercsoportokat is, akiknek
ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve mûszaki megoldásokra van
szükségük.
2. Beépítésre nem szánt terület: a település közigazgatási területének a
zöldterületi, a közlekedési, a mezõgazdasági, az erdõmûvelési, illetõleg az
egyéb (pl: bánya, vízmeder, hulladéktelep) célra szolgáló része.
3. Beépítésre szánt terület: a település közigazgatási területének a
beépített, illetve a további beépítés céljára szolgáló területrésze.
4. Belterület: a település közigazgatási területének - jellemzõen a település
történetileg kialakult, elsõsorban összefüggõ, beépített, illetõleg beépítésre
szánt területeket tartalmazó - kijelölt része.
5. Épített környezet: a környezet tudatos építési munka eredményeként
létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely
elsõdlegesen az egyéni és a közösségi lét feltételeinek megteremtését
szolgálja.
6. Építési telek: beépítésre szánt területen fekvõ, az építési szabályoknak
megfelelõen kialakított és köz- vagy magánútról gépjármûvel közvetlenül
megközelíthetõ telek.
7. Építési terület: olyan telek vagy telkek csoportja, amely a nyomvonal
jellegû építmények elhelyezésére szolgál.
8. Építmény (az épület, mûtárgy gyûjtõfogalma): a rendeltetésére, szerkezeti
megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül
minden olyan helyhez kötött mûszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy az azok
feletti légtér természetes állapotának tartós megváltoztatásával, beépítésével
jön létre.
9. Épület: olyan építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret,
helyiséget, vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés
céljából - a gáz, a folyadék és az egyéb ömlesztett anyag tárolására és
szállítására szolgáló mûszaki alkotások (mûtárgyak) kivételével.
10. Helyi építési szabályzat: az építés rendjét a helyi sajátosságoknak
megfelelõen megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet.
11. Helyi közút: az út és mûtárgyai, valamint tartozékai a közúti
közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény 47.§ h), j) és k) pontjai szerint.
12. Közterület: közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati
tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelõen bárki
használhat és az ingatlannyilvántartás ekként tart nyilván. Egyéb
ingatlanoknak a közhasználat céljára - errõl szóló külön szerzõdésben -
átadott területrészére a közterületre vonatkozó rendelkezéseket kell
alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: a közlekedés biztosítása (utak,
terek), a pihenõ és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok, stb.), a
közmûvek elhelyezése.
13. Külterület: a település közigazgatási területének belterületnek nem
minõsülõ része.
14. Mûtárgy: mindazon építményfajta, ami nem minõsül épületnek, és abban
(azon) emberek csak karbantartási, közlekedési céllal, vagy rendkívüli esetben
ideiglenesen tartózkodnak.
15. Önkormányzati (megyei, illetve települési) fõépítész: a helyi önkormányzat
egyes területfejlesztési és területrendezési, valamint e törvényben
meghatározott építésügyi feladatait ellátó - felsõfokú szakirányú
végzettséggel rendelkezõ - személy.
16. Önkormányzati településfejlesztési döntés: a települési érdekek érvényre
juttatása céljából a település fejlõdésének alapvetõ lehetõségeit és irányait
meghatározó, a település természeti adottságaira, gazdasági, szociális-
egészségügyi és pénzügyi szempontjaira épülõ településfejlesztési elhatározás.
17. Sajátos építményfajták: az épületnek nem minõsülõ közlekedési, hírközlési
közmû- és energiaellátási, vízi-, a bányamûveléssel kapcsolatos, továbbá az
atomenergia alkalmazására szolgáló építmények.
18. Szabályozási keretterv: a fõváros területének felhasználásával és
beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek,
valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket
megállapító fõvárosi építési keretszabályzat térképen, rajzi formában ábrázolt
fõvárosi településrendezési terv.
19. Szabályozási terv: az a településrendezési terv, amely a település
közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a
környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos
sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító
építési elõírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja.
20. Telek: egy helyrajzi számon nyilvántartásba vett földterület.
21. Telekcsoport újraosztása: a szomszédos telkek csoportjának összevonása és
egyidejûleg a helyi építési szabályzatban és településrendezési tervben
meghatározott rendeltetés céljára szolgáló új telkekként történõ felosztása.
22. Telekegyesítés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek egy telekké
történõ összevonása.
23. Telekfelosztás: a telek új telkekre történõ osztása.
24. Telekhatárrendezés: az egymással közvetlenül szomszédos telkek közös
határvonalának megváltoztatása.
25. Telektömb: a telkek olyan csoportja, amelyet minden oldalról közterület
vagy részben más beépítésre nem szánt terület határol.
26. Településfejlesztési koncepció: a településrendezési tervet megalapozó, az
önkormányzati településfejlesztési döntéseket rendszerbe foglaló,
önkormányzati határozattal jóváhagyott dokumentum.
27. Településrendezési terv: a településszerkezeti terv, a szabályozási
keretterv és a szabályozási terv.
28. Településszerkezeti terv: az a településrendezési terv, amely meghatározza
a település alakításának, védelmének lehetõségeit és fejlesztési irányait,
ennek megfelelõen az egyes területrészek felhasználási módját, a település
mûködéséhez szükséges mûszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét
meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését.
29. Területi fõépítész: a miniszter egyes területfejlesztési és
területrendezési, valamint építésügyi feladatait az ország meghatározott
térségein ellátó, koordináló, véleményezõ - felsõfokú szakirányú végzettséggel
rendelkezõ - köztisztviselõ.
Általános követelmények
3.§
(1) Az épített környezet alakítását és védelmét:
a) a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési és építészeti-
mûszaki tervek alapján,
b) a jogszabályokban elõírt építészeti, mûszaki, biztonsági, egészségügyi,
rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi
követelményekkel összhangban,
c) a humánus környezetre és az esztétikus kialakításra tekintettel, valamint
d) a résztvevõk - építtetõk, tervezõk és kivitelezõk - együttmûködésével
kell megvalósítani.
(2) Az épített környezet alakítása és védelme során a közérdekû intézkedéseket
és döntéseket megelõzõen, illetõleg azok végrehajtása során biztosítani kell a
nyílvánosságot és a közösségi ellenõrzés lehetõségét az e törvényben és más
jogszabályokban meghatározott módon. Gondoskodni kell az érdekelt
állampolgárok, szervezetek megfelelõ tájékoztatásáról, és lehetõséget kell
adni részükre vélemény-nyílvánításra és javaslattételre.
Az állam építésügyi feladatai
4.§
(1) Az építésügy központi irányítása - a településrendezés tekintetében az
arra vonatkozó országos szabályok és közérdekû követelmények megállapítása -,
összehangolása és ellenõrzése az állam feladata.
(2) Az Országgyûlés az építésügy - (1) bekezdésben megjelölt - központi
feladatainak ellátása körében gondoskodik:
a) az épített környezet alakítását és védelmét segítõ tervezési rendszer és
gazdasági szabályozók kialakításáról,
b) az építésügy állami intézményrendszerének kialakításáról és
mûködtetésérõl,
c) az építésügy központi feladataihoz szükséges költségvetési eszközök
biztosításáról.
(3) A Kormány az építésügy - (1) bekezdésben megjelölt - központi feladatainak
ellátása körében gondoskodik:
a) az épített környezet rendezett alakítását és védelmét biztosító - a
nemzetközi elõírásokkal összhangban álló - jogszabályok megállapításáról,
továbbá azok folyamatos korszerûsítésérõl,
b) az építésügyi hatósági intézményrendszer mûködtetésérõl,
c) a nemzetközi egyezményekbõl adódó állami feladatok ellátásáról,
d) az országos kutatási, mûszaki fejlesztési programok kialakításáról és
érvényre juttatásáról.
(4) A Kormány az építésügy központi irányítását a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján gyakorolja.
5.§
(1) A miniszter a központi szakmai irányítási, összehangolási és ellenõrzési
feladatkörében:
a) gondoskodik az építésügyre vonatkozó törvények és kormányrendeletek szakmai
elõkészítésérõl, ellátja a hatáskörébe tartozó jogi szabályozási feladatokat,
b) feladatkörében ellátja az építésügyi tevékenységek szakmai felügyeletét és
ellenõrzését,
c) elõsegíti az építészeti kultúra fejlesztését,
d) ellátja az építésügyi hatóságok szakmai irányítását és ellenõrzését. Ennek
keretében rendszeresen gondoskodik az építésügyi hatóságok szakmai
munkájának és a vonatkozó jogszabályok érvényesülésének helyszíni
ellenõrzésérõl.
(2) Egyes sajátos építményfajtákra vonatkozó szabályozási kérdésekben az
illetékes miniszter jár el.
(3) A miniszter (1) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott egyes
feladatait - külön jogszabályban meghatározottak szerint - a területi
fõépítészek látják el.
(4) A település, a települési környezet, illetve az építészeti örökség védelme
szempontjából nagy jelentõségû településrendezési, építészeti-mûszaki tervek
szakszerûségének és magas színvonalának elõsegítése érdekében, továbbá a
településrendezési, építészeti-mûszaki, környezetalakítási és egyéb fontos
építésügyi célok, valamint a jogszabályok összehangolt érvényre juttatásának
ellenõrzése céljából
a) a miniszter központi,
b) a területi fõépítész területi
tervtanácsot mûködtet.
Az önkormányzati fõépítész önkormányzati tervtanácsot mûködtethet.
A helyi önkormányzatok építésügyi feladatai
6.§
(1) A települési (fõvárosban a kerületi) önkormányzat, valamint szerveik
építésügyi feladata különösen:
a) a jogszabályok keretein belül - a Fõvárosban a fõvárosi keretszabályt és
szabályozási kerettervet figyelembe véve - a településrendezési feladatkör
ellátása,
b) az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítása, valamint a
helyi építészeti örökség védelme,
c) az építésügy helyi feladatainak ellátásához szükséges anyagi és személyi
feltételek biztosítása.
(2) A fõvárosi önkormányzat és szervei építésügyi feladata a több fõvárosi
kerület közigazgatási területét érintõ:
a) építési keretszabály megállapítása,
b) szabályozási keretterv jóváhagyása,
c) az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban említett feladatkör, továbbá
d) az e törvényben szabályozottak szerint az építésfelügyeleti feladatok
ellátása.
(3) A települési önkormányzat és szervei a fõvárosban a fõvárosi és a kerületi
önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint - a
településrendezési feladatát
a) a helyi építési szabályzat megállapításával, valamint a településrendezési
tervek elkészíttetésével és azok jóváhagyásával, továbbá
b) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával
látja el.
(4) Ha az országos érdekbõl szükséges, törvény a települési önkormányzatot
kötelezheti, hogy meghatározott határidõre gondoskodjon a helyi építési
szabályzat, illetõleg a településrendezési tervek elkészítésérõl,
felülvizsgálásáról, módosításáról és azok megállapításáról, illetve
jóváhagyásáról. Ilyen esetben a szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról az
éves központi költségvetésben e célra biztosított keret felhasználásával a
Kormány gondoskodik.
(5) A megyei önkormányzat és szervei építésügyi feladata különösen:
a) a területrendezési tervek és a megyei területrendezési tervek összhangjának
elõmozdítása,
b) a megye arculatát befolyásoló, több települést érintõ táji, természeti és
épített környezet védelme és alakítása, a települési önkormányzatok erre
irányuló tevékenységének segítése.
(6) A helyi önkormányzat építésügyi feladataival kapcsolatos döntéseit - az
építésügyi hatósági tevékenység körébe tartozók kivételével - jogszabályban
meghatározott szakmai feltételekkel rendelkezõ önkormányzati (megyei, illetve
települési) fõépítész (a továbbiakban: fõépítész) készíti elõ.
II. FEJEZET
A TELEPÜLÉSRENDEZÉS
A településrendezés célja, feladata és eszközei
7.§
(1) A településrendezés célja a települések területfelhasználásának és
infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének
szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése
és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos
magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának
biztosítása, valamint az erõforrások kíméletes hasznosításának elõsegítése.
(2) A településrendezés feladata, hogy a település területének, telkeinek
felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával:
a) meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlõdésének térbeli-
fizikai kereteit;
b) a település adottságait és lehetõségeit hatékonyan kihasználva elõsegítse
annak mûködõképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése
mellett;
c) biztosítsa a település (településrészek) megõrzésre érdemes jellegzetes,
értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti és természeti arculatának
védelmét.
(3) A településrendezés eszközei:
a) a településfejlesztési koncepció, amelyet a települési önkormányzat
képviselõ-testülete határozattal állapít meg (2.§ 26. pont);
b) a településszerkezeti terv, amelyet az önkormányzati településfejlesztési
döntés figyelembevételével a települési önkormányzat képviselõtestülete
dolgoztat ki és határozattal állapít meg (2.§ 28. pont);
c) a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv, amelyet a
településszerkezeti terv alapján a települési önkormányzat képviselõtestülete
dolgoztat ki, és rendelettel állapít meg (2.§ 10. és 19. pont).
8.§
A településrendezés során biztosítani kell a területeknek a közérdeknek
megfelelõ felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez méltó
környezet folyamatos alakítását, értékeinek védelmét, figyelembe véve:
a) az egészséges lakó- és munkakörülmények, a népesség biztonságának általános
követelményeit,
b) a népesség demográfiai fejlõdését, a lakosság lakásszükségletét,
c) a lakosság fizikai, szellemi és lelki igényeit, különös tekintettel a
családok, a fiatalok, az idõsek, a korlátozott képességûek igényeire, az
oktatás, a sport, a szabadidõ és az üdülés, valamint a társadalmi szervezetek,
egyházak mûködési feltételeinek lehetõségeire,
d) a megõrzésre érdemes történeti vagy településképi jelentõségû
településrészek és az építészeti örökség védelmét, felújítását és
továbbfejlesztését, valamint az értékes építmény és tájrészlet látványát
(rálátás), továbbá az ingatlanról feltáruló kilátás védelmét, annak mértékéig,
hogy az az érintett telkek szabályos beépítését ne akadályozza,
e) a környezet-, a természetvédelem, a tájhasználat és a tájkép formálásának
összehangolt érdekeit, különös tekintettel a víz, a levegõ, a talaj, a klíma
és az élõvilág védelmére,
f) a lakosság megélhetését, ellátását biztosító gazdasági érdekeket, a
munkahelyek megõrzésének és új munkahelyek teremtésének érdekeit, a mezõ- és
az erdõgazdaság, a közlekedés, a posta és a hírközlés, az ellátás,
különösképpen az energia- és a vízellátás, a hulladékeltávolítás és
elhelyezés, a szennyvízelhelyezés és -kezelés, valamint a
nyersanyaglelõhelyek biztosítását,
g) a honvédelem és a polgári védelem érdekeit,
h) a területtel és a termõfölddel való takarékos gazdálkodást,
j) az arra alkalmas természeti adottságok gyógyászati hasznosításának
elõsegítését és védelmét.
A településrendezés általános szabályai
9.§
(1) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket az országos
településrendezési szakmai elõírások figyelembevételével, továbbá a külön
jogszabályban meghatározott fogalmak és jelkulcsok alkalmazásával kell
elkészíteni.
(2) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek kidolgozása
során:
a) az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek vélemény-
nyilvánítási lehetõségét biztosítani kell, ennek érdekében az érintettek
tudomására a helyben szokásos módon kell hozni elkészítésük elhatározását,
amelynek keretében
aa) meg kell határozni a rendezés alá vont területet,
ab) ki kell nyilvánítani általános célját és várható hatását, hogy az
érintettek azzal kapcsolatban javaslatokat és észrevételeket tehessenek;
b) az államigazgatási szerveket, valamint az érintett települési önkormányzati
szerveket az elõkészítésbe be kell vonni, hogy állásfoglalásukban ismertessék
a település fejlõdése és építési rendje szempontjából jelentõs terveiket és
intézkedéseiket, valamint ezek idõbeli lefolyását, továbbá a hatáskörükbe
tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket;
c) az érintett terület lakosságának életkörülményeiben bekövetkezõ hátrányos
következmények elhárítása vagy csökkentése érdekében figyelemmel kell lenni az
érintettek értékrendjére, szociális helyzetére, ezek várható változására,
továbbá vizsgálni kell a lakosság életkörülményeit és igényeit.
(3) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a
megállapítás, illetve a jóváhagyás elõtt a polgármesternek (fõpolgármesternek)
véleményeztetnie kell a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási, az
érintett települési önkormányzati és érdekképviseleti szervekkel, valamint
társadalmi szervezetekkel, amelyek 45 napon belül adhatnak írásos véleményt.
(4) Az eltérõ vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek
(fõpolgármesternek) egyeztetõ tárgyalást kell tartania, amelyre a hely és az
idõpont megjelölésével a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a
tárgyalás elõtt legalább 8 nappal meg kell hívnia. Az egyeztetõ tárgyalásról
jegyzõkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott
és el nem fogadott véleményt azok indokolásával együtt.
(5) Azt az érdekeltet, aki a véleményezési eljárás során írásbeli véleményt
nem adott, és az egyeztetõ tárgyaláson sem vett részt, kifogást nem emelõ
véleményezõnek kell tekinteni.
(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetõleg a
terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás elõtt - azok magyarázatával
együtt - a polgármesternek (fõpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben
szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje
alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie
szakmai véleményezés céljából
a) a fõváros, a megyei jogú városok esetében a miniszternek,
b) egyéb települések esetében a területi fõépítésznek.
A miniszter, illetve a területi fõépítész szakmai véleményét a helyi építési
szabályzat, valamint a településrendezési tervek jóváhagyására jogosult
testülettel ismertetni kell.
(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetõleg a
terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás elõtt - azok magyarázatával
együtt - a polgármesternek (fõpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben
szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje
alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie
szakmai véleményezés céljából
a) a fõváros, a megyei jogú városok esetében a miniszternek,
b) a városok és a települések esetében a területi fõépítésznek.
A miniszter, illetve a területi fõépítész szakmai véleményét a szabályzat
megállapítására, valamint a településrendezési tervek jóváhagyására jogosult
testülettel ismertetni kell.
(7) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek a (2)-(6)
bekezdésekben elõírt véleményeztetések nélkül nem hagyhatók jóvá.
(8) A településrendezési tervben foglaltakat az érintett közigazgatási
szerveknek a hatáskörüket érintõ ügyekben eljárásaik során érvényesíteniük
kell.
(8) A megállapított helyi építési szabályzatot, valamint a jóváhagyott
településrendezési terveket a polgármesternek (fõpolgármesternek) meg kell
küldenie azok egyeztetésében résztvett államigazgatási, érdekképviseleti
szerveknek és társadalmi szervezeteknek.
(9) A megállapított helyi építési szabályzatban és a jóváhagyott szabályozási
tervben foglaltakat az érintett közigazgatási szerveknek a hatáskörüket érintõ
ügyekben eljárásaik során érvényesíteniük kell.
Az (1)-(8) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a helyi építési szabályzat, a
településrendezési tervek változtatása esetén is alkalmazni kell.
(10) A helyi építési szabályzat, a településrendezési tervek készítése során a
települést érintõ jóváhagyott országos és térségi területrendezési terv
rendelkezéseit figyelembe kell venni.
A településszerkezeti terv
1o.§
(1) A településszerkezeti terv meghatározza a település alakításának,
védelmének lehetõségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelõen az egyes
területrészek felhasználási módját, a település mûködéséhez szükséges mûszaki
infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli
kialakítását és elrendezését, az országos és a térségi érdek, a szomszédos,
vagy a más módon érdekelt többi település alapvetõ jogainak és rendezési
terveinek figyelembevételével a környezet állapotának javítása vagy legalább
szintentartása mellett.
(2) A települési önkormányzatnak a településszerkezeti tervet a törvény
hatálybalépésétõl számítva:
a) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor nem
rendelkeznek általános vagy összevont rendezési tervvel, öt év alatt,
b) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor már
rendelkeznek az a) pontban említett rendezési tervvel, a településfejlesztési
döntések változásakor, de legkésõbb tíz éven belül
kell megalkotnia.
(3) A településszerkezeti tervet a települési önkormányzatnak legalább tíz
évenként felül kell vizsgálnia, és szükség esetén a terv módosításáról vagy új
terv elkészítésérõl kell gondoskodnia.
(4) A településszerkezeti tervet a 9.§ elõírásain túlmenõen a szomszédos
települési, a fõváros esetében a fõvárosi kerületi önkormányzatokkal, továbbá
a megyei önkormányzattal is egyeztetni kell.
11.§
(1) A településszerkezeti terv rajzi és szöveges munkarészekbõl áll.
(2) A településszerkezeti tervet a település nagyságának megfelelõ méretarányú
térképen kell ábrázolni.
(3) A településszerkezeti tervben meg kell határozni a bel- és külterületeket,
a beépítésre szánt, illetõleg a beépítésre nem szánt területeket, a település
szerkezetét meghatározó közterületeket (fõútvonalak, nagyobb kiterjedésû
közparkok, stb.), azok tagozódását, a védett, a védelemre tervezett és a védõ
területeket, továbbá a funkciójában megváltoztatásra tervezett
területrészeket, a meglévõ és a tervezett infrastruktúra-hálózatokat.
(4) A (3) bekezdésben említett egyes területeken belül fel kell tüntetni a
terület felhasználását veszélyeztetõ, illetõleg arra kiható tényezõket,
különösen az alábányászottságot, a szennyezettséget, az árvíz-, erózió- és
csúszásveszélyt, a természetes és mesterséges üregeket, a közmûves
szennyvízelvezetéssel ellátatlan területet, továbbá a külön jogszabályok
alapján elõírt minden olyan egyéb tényezõt, amely a terület felhasználását
vagy beépítését befolyásolja.
A szabályozási terv
12.§
(1) A szabályozási terv a település közigazgatási területére, vagy külön-külön
annak egyes - legalább telektömb nagyságú - területrészeire készülhet.
(2) Szabályozási tervet kell készíteni minden esetben:
a) az újonnan beépítésre vagy jelentõs átépítésre kerülõ (pl: rehabilitációs)
területekre, illetõleg
b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti
örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylõ (pl:
kiemelt üdülõterület, gyógyhely) területekre, valamint
c) minden más olyan esetben, amikor azt az építés helyi rendjének biztosítása
egyébként szükségessé teszi.
(3) A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel
összhangban kell lennie, eltérés szükségessége esetén a településszerkezeti
tervet elõzetesen módosítani kell.
(4) A szabályozási tervet a szükséges vízszintes, magassági és egyéb adatokat
tartalmazó olyan méretarányú térképen kell ábrázolni, hogy annak
megállapításai az egyes telkekre, építési területekre és közterületekre
egyértelmûen értelmezhetõek legyenek.
(5) A szabályozási tervnek tartalmaznia kell:
a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az azokon
belüli egyes területrészek (övezetek) lehatárolását,
c) az egyes területrészeken belül a közterületek és az egyéb területek
elkülönítését,
d) a közterületeken belül a különbözõ célokat szolgáló területeket (közút,
köztér, közpark, stb.),
e) a közterületnek nem minõsülõ területeken belül a telkek, építési telkek,
területek kialakítására és beépítésére vonatkozó megállapításokat,
f) az egyes területrészeken belül a védett és a védelemre tervezett, valamint
a védõ területeket, továbbá építményeket,
g) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylõ elemeit,
h) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett
területrészek lehatárolását.
(6) A helyi építési szabályzatot és a hozzá tartozó szabályozási tervet együtt
kell alkalmazni.
A helyi építési szabályzat
13.§
(1) Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési
önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelõen, illetve az azokban
megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének
felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és
épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fûzõdõ sajátos helyi
követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell
megállapítania.
(2) A helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell legalább:
a) a bel- és külterület(ek) lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt területek, illetõleg az azokon belüli egyes
területrészek (övezetek)lehatárolását, azok felhasználásának, beépítésének
feltételeit és szabályait,
c) a beépítésre nem szánt területek tagozódását, felhasználásuk és az azokon
történõ építés feltételeit és szabályait,
d) a különbözõ célú közterületek felhasználása és az azokon történõ építés
feltételeit és szabályait, továbbá
e) a helyi építészeti értékvédelemmel,
f) a védett és a védõ területekkel, valamint
g) a 17.§ szerinti sajátos jogintézmények alkalmazásával
érintett területek lehatárolását, valamint az azokkal kapcsolatos elõírásokat.
(3) A helyi építési szabályzat a település teljes közigazgatási területére
készül.
(4) A települési önkormányzatnak a helyi építési szabályzatot a törvény
hatálybalépésétõl számítva:
a) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor nem
rendelkeznek általános vagy összevont rendezési tervvel, egy éven belül,
b) azon települések esetében, amelyek a törvény hatálybalépésekor már
rendelkeznek az a) pontban említett rendezési tervvel, hat éven belül,
rendelettel
kell megállapítania.
(5) Helyi építési szabályzatot kell készíteni - legalább telektömbre
kiterjedõen - a (4) bekezdésben foglaltaktól függetlenül is
a) az újonnan beépítésre vagy jelentõs átépítésre kerülõ (pl:
rehabilitációs)területekre,
b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti
örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylõ (pl:
kiemelt üdülõterület, gyógyhelyek) területekre, valamint
c) minden más olyan esetben, amikor azt a építés helyi rendjének biztosítása
egyébként szükségessé teszi.
A fõvárosra vonatkozó sajátos rendelkezések
14.§
(1) A fõvárosban a helyi építési szabályzatra és a településrendezési tervekre
vonatkozó rendelkezéseket az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A Fõvárosi Önkormányzat a fõváros területének felhasználásával és
beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek,
valamint a környezeti elemek védelmével kapcsolatos általános követelményeket
fõvárosi építési keretszabályzatban állapítja meg.
(3) A fõvárosi kerületi önkormányzatnak - a fõvárosi építési keretszabályzat
keretein belül - a kerület egészére vonatkozóan kerületi építési szabályzatot
kell megállapítania.
(4) A fõvárosi településrendezési tervek:
a) a fõvárosi önkormányzat által jóváhagyott fõvárosi településszerkezeti
terv,
b) a fõvárosi önkormányzat által jóváhagyott fõvárosi szabályozási keretterv,
valamint
c) a fõvárosi kerületi önkormányzat által jóváhagyott kerületi szabályozási
terv.
(5) A fõváros szabályozási kerettervében kell meghatározni a fõváros egészét,
vagy több kerületét érintõ, a fõvárosi önkormányzat feladat- és hatáskörébe
tartozó szabályozási elemeket, különösen
a) a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonal),
b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az azokon
belüli egyes területrészek lehatárolását,
c) a fõváros mûködéséhez szükséges közterületek és az egyéb területek
elkülönítését,
d) a fõvárosi önkormányzat tulajdonában lévõ közterületeken belül a különbözõ
célokat szolgáló területeket (közút, köztér, közpark, stb.),
e) a védett és a védelemre tervezett, valamint a védõ területeket, továbbá
építményeket,
f) az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylõ elemeit,
g) a sajátos jogintézmények alkalmazásával érintett területek lehatárolását.
(6) A kerületi szabályozási tervbe a kerületet érintõ, a fõváros szabályozási
kerettervében szereplõ szabályozási elemeket be kell építeni, eltérés
szükségessége esetén a fõváros szabályozási kerettervét elõzetesen módosítani
kell.
Több település közös rendezése
15.§
(1) Több települési önkormányzat az összefüggõ településrendezési feladatait
közösen is megoldhatja. Az érintettek ilyen esetben közös helyi építési
szabályzatot és közös településrendezési terveket is készíthetnek.
(2) A közös helyi építési szabályzatnak és településrendezési terveknek az
egyes településekre vonatkozó részeit az érintett települési önkormányzatok
képviselõtestületei állapítják meg. A véleményezési eljárás lefolytatásáról az
önkormányzatok megállapodásában meghatározott település polgármestere
gondoskodik.
(3) A közös helyi építési szabályzatra és közös településrendezési tervekre
egyebekben a 7-14.§ rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.
A településtervezés
16.§
(1) Településtervezési tevékenységet szakirányú egyetemi végzettséggel és
jogszabályban meghatározott más szakmai feltételekkel (a továbbiakban együtt:
településtervezési jogosultság) rendelkezõ személy végezhet.
(2) A településrendezési terv készítõje a tervezés során birtokába jutott
adatokat, információkat más célra nem használhatja fel, azokat harmadik
személynek nem adhatja át.
(3) A településtervezésre jogosult személyeket névjegyzékbe kell foglalni.
A településrendezési feladatok megvalósulását biztosító
sajátos jogintézmények
17.§
A településrendezési feladatok megvalósítását a következõ sajátos
jogintézmények biztosítják:
a) építésjogi követelmények,
b) tilalmak,
c) telekalakítás,
d) elõvásárlási jog,
e) kisajátítás,
f) helyi közút céljára történõ lejegyzés,
g) útépítési és közmûvesítési hozzájárulás,
h) településrendezési kötelezések,
i) kártalanítási szabályok.
Építésjogi követelmények
18.§
(1) Építési munkát végezni az e törvényben foglaltak, valamint az egyéb
jogszabályok megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat, szabályozási
terv elõírásainak megfelelõen szabad.
(2) Építési munkát végezni helyi építési szabályzattal, illetõleg szabályozási
tervvel még nem rendelkezõ területen - a 13.§ (4) bekezdésében foglalt
kötelezettség teljesítéséig is - e törvény, valamint az egyéb jogszabályok
megtartásával és akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a beépítés
mértéke és módja illeszkedik a meglévõ környezethez.
19.§
(1) Beépítésre szánt területen épület csak építési telken helyezhetõ el.
(2) Beépítésre nem szánt területen új építményt építeni, meglévõ építményt
átalakítani, bõvíteni, rendeltetését vagy használati módját megváltoztatni
csak akkor szabad, ha az
a) a terület rendeltetésszerû használatát szolgálja,
b) közérdeket nem sért, különösen
ba) nem érinti károsan a környezet természeti, táji és építészeti értékei
védelmének érdekeit,
bb) nem veszélyezteti a talaj- és a vízgazdálkodást,
bc) nem befolyásolja hátrányosan a terület rendeltetésszerû felhasználását,
bd) a megfelelõ megközelítés biztosított, illetõleg biztosítható, továbbá
c) építmények csak a hozzájuk tartozó terület jelentéktelen hányadát veszik
igénybe, és biztosított, hogy az építmények a telek területe nélkül nem
idegeníthetõk el, illetve
d) a korábbi gazdálkodó ottlakását biztosító második lakóépület céljára
szolgál, és amennyiben biztosított a gazdálkodás folytatása, valamint azt a
gazdaság meglévõ építményeinek közvetlen közelében építik fel,
e) helyhez kötött, továbbá a környezetével szemben támasztott különleges
védelmi igény miatt, illetõleg a környezetére kifejtett hatása miatt
beépítésre szánt területen nem helyezhetõ el,
f) közösségi építmény, vagy köztárgy.
Tilalmak
2o.§
(1) A településrendezési feladatok megvalósítása, továbbá a természeti,
környezeti veszélyeztetettség megelõzése érdekében az érintett területre
változtatási, telekalakítási, illetõleg építési tilalom (a továbbiakban
együtt: tilalom) rendelhetõ el.
(2) A tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és idõtartamra kell
korlátozni, s azt haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelésének
alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn. A tilalmak felülvizsgálatát a
helyi építési szabályzat és a hozzá tartozó szabályozási terv
felülvizsgálatával együtt el kell végezni.
(2) A tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és idõtartamra kell
korlátozni, s azt haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelésének
alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn. A tilalmak felülvizsgálatát a
szabályozási terv és a hozzátartozó szabályzat felülvizsgálatával együtt el
kell végezni.
(3) A tilalom az építési engedély érvényességi ideje alatt nem terjed ki az
elrendelése elõtt engedélyezett építési, a javítási-karbantartási és a
jogszabályokban megengedett más munkákra, továbbá a korábban gyakorolt
használat folytatására, valamint az állékonyságot, életet és egészséget, köz-
és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ kármegelõzési, kárelhárítási
tevékenységekre.
(4) A tilalmat - az azt elrendelõ megkeresésére - az ingatlannyilvántartásba
be kell jegyezni. A bejegyzés elmaradása a tilalom hatályát nem érinti.
21.§
(1) A helyi építési szabályzat, illetõleg a szabályozási terv elõkészítésének
idõszakára az érintett területre a települési önkormányzat rendelettel
változtatási tilalmat írhat elõ.
(2) A változtatási tilalom - ha az azt elrendelõ önkormányzati rendelet
másként nem rendekezik - három év eltelte után megszûnik. Ha az elrendelés
feltétele továbbra is fennáll, a tilalom határideje legfeljebb egy esetben egy
évvel meghosszabbítható.
(3) A tilalmat - a változtatási tilalom kivételével - az elsõ fokú építésügyi
hatóság az érintettekre vonatkozóan határozattal rendeli el. A határozatban
meg kell jelölni azt az érdeket, amelynek érvényre juttatását a tilalom
szolgálja, idõtartamát, továbbá azt, akinek az érdekében a tilalmat
elrendelik.
(4) A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelõzése érdekében
törvényben meghatározott esetekben az arra illetékes államigazgatási szerv
megkeresésére az építési hatóságnak határozattal el kell rendelnie
telekalakítási, illetõleg építési tilalmat.
22.§
(1) A változtatási tilalom alá esõ területen telket alakítani, új építményt
létesíteni, meglévõ építményt átalakítani, bõvíteni, továbbá elbontani,
illetõleg más értéknövelõ változtatást az életveszély elhárításán kívül
végrehajtani nem szabad.
(2) Az építési tilalom alá esõ területen
a) a jövõbeni rendeltetésnek megfelelõ területelõkészítõ építési munkák,
b) a bontási munkák,
c) az építészeti örökség védelme, a régészet, illetõleg a környezet- vagy a
természetvédelem érdekében szükséges építési munkák,
d) a meglévõ építménynek állagmegóvási, valamint a terület jövõbeni
rendeltetésének megfelelõ átalakításával, korszerûsítésével, bõvítésével
kapcsolatos építési munkák, továbbá
e) a meglévõ lakóépület új, önálló lakást nem eredményezõ átalakítása,
legfeljebb
egy alkalommal 25 m2-rel történõ bõvítése és felújítása
kivételével más építési munkát végezni nem szabad.
Telekalakítás
23.§
(1) Telket csak úgy szabad alakítani, hogy az a terület rendeltetésének
megfelelõ használatra alkalmas legyen, továbbá annak alakja, terjedelme,
beépítettsége és megközelíthetõsége a jogszabályoknak és a szabályozási
tervnek megfeleljen.
(2) A telekalakítást az építésügyi hatóság engedélyezi.
(3) A telekalakítási terv készítése során:
a) a telekalakítással érintett területen a fennálló állapotról térképet és
jegyzéket kell készíteni, melyben rögzíteni kell a telkek adatait
(tulajdonosa, fekvése, nagysága, bejegyzett használati módja, bejegyzett
építési jogok és korlátozások),
b) az érintett tulajdonosokkal való tárgyalás után a telekalakítás utáni
állapotot rögzítõ térképet és a kialakuló telkekrõl jegyzéket kell készíteni,
melynek tartalmaznia kell a kialakuló telkek adatait (ingatlannyilvántartási
adatok, a telek tulajdonosát érintõ jogok és korlátozások, az elõírt
kötelezettségek és az azok teljesítéséhez nyújtott pénzbeli szolgáltatás,
stb).
(4) A telekalakítással kapcsolatos telekalakítási terv készíttetése, továbbá a
felmerülõ költségek a telekalakítás kezdeményezõjét terhelik.
24.§
(1) A telekalakítás lehet:
a) telekcsoport újraosztása (2.§ 23. pont),
b) telekfelosztás (2.§ 22. pont),
c) telekegyesítés és (2.§ 22. pont),
d) telekhatárrendezés (2.§ 24. pont).
(2) A telkek csoportjának újraosztása során egyesíteni kell az érintett
telkeket, amennyiben közterület kialakítása szükséges, úgy azt a területbõl ki
kell venni, majd a fennmaradt területet a területre vonatkozó elõírásoknak
megfelelõ telkekre kell felosztani.
(3) Az építésügyi hatóság a telekalakítás kezdeményezõjét - a helyi építési
szabályzatnak és a szabályozási tervnek megfelelõen, a telekalakítás miatt
szükséges mértékig - utak és közmûvek létesítésére vagy a létesítés
költségeinek viselésére kötelezheti.
(4) A telekalakítás során érintett tulajdoni jogviszonyokban a polgári jog
szabályai szerint kell eljárni.
Elõvásárlási jog
25.§
(1) A települési önkormányzatot elõvásárlási jog illeti meg az építési
szabályzatban és a szabályozási tervben meghatározott településrendezési célok
megvalósítához szükséges ingatlanok esetében.
(2) A települési önkormányzat a településrendezési feladatok megvalósítása
érdekében a beépítetlen telkekre, illetõleg az olyan területekre, ahol
településrendezési intézkedéseket tervez, és a rendezett településfejlõdés
biztosítása azt megkívánja, elõvásárlási jogot állapíthat meg. Az errõl szóló
rendeletben meg kell jelölni azt a célt, amelyre a telket az önkormányzat fel
kívánja használni.
(3) A fõvárosban a fõvárosi vagy azt a kerületi önkormányzatot illeti meg az
elõvásárlás joga, amely a megosztott feladatkör alapján az adott
településrendezési cél megvalósítója.
(4) (1)-(3) bekezdés szerinti elõvásárlási jogot az önkormányzat köteles az
ingatlannyilvántartásba bejegyeztetni.
(5) Az önkormányzat (1)-(4) bekezdésében szabályozott elõvásárlási joga - a
mûemléki ingatlant kivéve - a más jogszabályon, illetve szerzõdésen alapuló
elõvásárlási jogot megelõzi.
(6) Ha az önkormányzat elõvásárlási joga gyakorlásáról a megkeresésétõl
számított hatvan napon belül nem nyilatkozik, az ingatlan elidegeníthetõ.
Kisajátítás
26.§
A településrendezési feladatok megvalósításához közérdekbõl szükséges
ingatlanok az arra vonatkozó külön jogszabályokban szabályozott esetekben és
módon sajátíthatók ki.
Helyi közút céljára történõ lejegyzés
27.§
(1) Ha a helyi építési szabályzat, illetõleg szabályozási terv szerint a helyi
közút létesítése, bõvítése vagy szabályozása az érintett tulajdonosok
érdekében szükséges, az építésügyi hatóság az ingatlannak a helyi közút
céljára szükséges részét kisajátítási eljárás nélkül az illetékes települési
önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti, amihez az érdekeltek
hozzájárulása nem szükséges.
(2) A lejegyzés védett, védelemre tervezett, valamint védõ területek esetében
csak az érdekelt szakhatóságok elõzetes egyetértésével végezhetõ.
(3) Ha a lejegyzésre az érdekeltek kérelmére indított telekalakítási
eljárásban, vagy a közút kialakítására az érdekeltek kérelme alapján kerül
sor, és az érdekeltek a kártalanítási igényükrõl lemondanak, a lejegyzésért
nem jár kártalanítás.
(4) Az ingatlannak az eredeti telek helyi közút céljára lejegyzett egyötöd
részéért nem jár kártalanítás. Ha a lejegyzett terület az egyötöd mértéket
meghaladja, a többletért kártalanítás jár. Kártalanítás jár továbbá a
lejegyzett területért, ha a helyi közút kialakítása a lejegyzésrõl szóló
határozat jogerõssé és végrehajthatóvá válásától számított három éven belül
nem történik meg.
(5) Ha az ingatlannak a helyi közút céljára szükséges részén építmény vagy
építményrész áll, kisajátítási eljárást kell lefolytatni kivéve, ha a
kártalanításról az érdekeltek megállapodtak.
(6) Ha a lejegyzéssel érintett ingatlan a rendeltetésének megfelelõ
használatra alkalmatlanná válik a tulajdonos kérelmére az egész telket igénybe
kell venni. Ilyen esetben az egész telekért kártalanítás jár.
(7) A helyi közút céljára történõ igénybevétel esetén - ha kártalanítás jár -
a kisajátítási kártalanítás szabályait kell alkalmazni.
(8) A helyi közút kialakítása során feleslegessé vált területet az érintett
ingatlantulajdonosok részére vételre fel kell ajánlani. Ha az ilyen területet
korábban az (1) bekezdés szerint jegyezték le, azt az érintett tulajdonosnak
térítés nélkül vissza kell adni.
Útépítési és közmûvesítési hozzájárulás
28.§
(1) A helyi építési szabályzatban, illetõleg a szabályozási tervben a
területre elõírt helyi közutakat és a közmûveket legkésõbb az általuk
kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani. E kötelezettség
teljesítése, ha jogszabály vagy megállapodás arra mást nem kötelez, a
települési - a fõvárosban megosztott feladatkörüknek megfelelõen a fõvárosi,
illetve a fõvárosi kerületi - önkormányzat feladata.
(2) Ha a helyi közutat, illetõleg közmûvet a települési önkormányzat létesíti,
annak költségét részben vagy egészben az érintett ingatlanok tulajdonosaira
háríthatja. A hozzájárulás mértékét és arányát az érintett ingatlanok
tekintetében a települési önkormányzat rendelettel szabályozza.
Amennyiben a helyi közút céljára szükséges területet az önkormányzat korábban
a 27.§ szerint lejegyezte, úgy a hozzájárulás mértékébe a lejegyzett telekrész
értékét be kell számítani.
(3) A fõvárosban a (2) bekezdésben említett szabályozásra - megosztott
hatáskörüknek megfelelõen - a fõvárosi, illetve a fõvárosi kerületi
önkormányzat rendelkezik hatáskörrel. A hozzájárulás olyan arányban illeti meg
a fõvárosi és a kerületi önkormányzatot, amilyen arányban a helyi közút
kialakításával kapcsolatos költségeket viselték.
Településrendezési kötelezések
29.§
(1) Településrendezési kötelezettség körében
a) beépítési kötelezettség,
b) helyrehozatali kötelezettség és
c) beültetési kötelezettség
rendelhetõ el.
(2) A helyi építési szabályzat a tervszerû telekgazdálkodás, a beépítés
helyes sorrendje és a településkép elõnyösebb kialakítása érdekében a
beépítetlen építési telkekre meghatározott idõn belüli beépítési
kötelezettséget állapíthat meg. Ha a tulajdonos a beépítési kötelezettségét
nem teljesíti, az önkormányzat az ingatlant kisajátíthatja. Amennyiben az
ingatlan tulajdonos a beépítési kötelezettségét nem tudja teljesíteni, úgy
kérésére az ingatlant ki kell sajátítani.
(3) A helyi építési szabályzat a településkép javítása érdekében az azt rontó
állapotú építmények meghatározott idõn belüli helyrehozatali kötelezettségét
írhatja elõ. Az önkormányzat e kötelezettség teljesítéséhez anyagi támogatást
nyújthat.
(4) A helyi építési szabályzat a közérdekû környezetalakítás céljából az
ingatlan növényzettel történõ meghatározott módon és idõn belüli beültetési
kötelezettségét (gyepesítés, fásítás, növényzet pótlás, stb.) írhatja elõ. Ha
e kötelezettség teljesítése az ingatlan rendeltetésszerû használatához
szükséges mértéket meghaladó ráfordítást igényel az önkormányzatnak a
tulajdonos költségeit rendeletben meghatározott mértékben kell megtérítenie.
(5) A (2)-(4) bekezdésben meghatározott kötelezettség határozattal történõ
elrendelésérõl a helyi építési szabályzat alapján az építésügyi hatóság
intézkedik.
(6) Az építésügyi hatóság megkeresésére az ingatlan-nyilvántartásba az (5)
bekezdés szerint elrendelt kötelezettséget be kell jegyezni.
Kártalanítási szabályok
3o.§
(1) Ha valamely településrendezési intézkedés következtében az ingatlan
korábbi rendeltetését, használati módját meg kell változtatni és ebbõl a
tulajdonosnak, haszonélvezõnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezõt
kártalanítás illeti meg.
(2) A kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése szerint
megállapítható értéke és a rendeltetésmódosítás eredményeként az ingatlan új
forgalmi értéke közötti különbözet.
(4) Ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetõleg a
szabályozási terv valamely késõbb megvalósítandó közérdekû célban határozza
meg, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a
közérdekû cél kedvezményezettjétõl, illetõleg ennek hiányában a települési
önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó
megállapodás az erre irányuló kérelemtõl számított három éven belül nem jön
létre, az ingatlant ki kell sajátítani.
(5) Ha az ingatlan korábbi rendeltetéséhez fûzõdõ jogok keletkezésétõl
számított három éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy
megszüntetésére, a kártalanítás azonnal követelhetõ.
(6) Ha a három évnél hosszabb tilalom alá esõ - a tilalom elrendelése elõtt
felosztható, illetõleg beépíthetõ - ingatlant nem sajátították ki, vagy a
tulajdonos nem kap csereingatlant, vagy pedig a tilalmat idõközben nem
szüntetik meg, három év eltelte után a tulajdonos részére a negyedik évtõl
kezdõdõen - kérelmére - évenként korlátozási kártalanítást kell fizetni. Ez a
fizetési kötelezettség a természeti veszélyeztetettségbõl eredõ kár
megelõzése, továbbá a tulajdonos érdekeinek védelme céljából elrendelt tilalom
esetére nem vonatkozik. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme
érdekében elrendelt tilalom esetén a fizetési kötelezettségre az erre
vonatkozó külön jogszabályok az irányadók.
(7) A korlátozási kártalanítás évi mértéke a használat, illetõleg a
hasznosítás lehetõségének a korlátozásából eredõ kár összegének arányos része,
legfeljebb azonban az ingatlan mindenkori forgalmi értékének 5%-a. Az évenként
kifizetett kártalanítás az ingatlan kisajátítása esetén a kisajátítási
kártalanításba, csereingatlan adása esetén pedig annak értékébe nem számítható
be.
(8) A korlátozási kártalanítást az köteles megfizetni, akinek az érdekében a
településrendezési intézkedés történt.
(9) A korlátozási kártalanítási eljárást az ingatlan fekvése szerint illetékes
megyei, fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõje folytatja le a kisajátítási
kártalanítás szabályai szerint, az e törvényben meghatározott eltérésekkel.
III. FEJEZET
AZ ÉPÍTÉSI FOLYAMAT SZABÁLYOZÁSA
Az építményekkel szemben támasztott általános követelmények
31.§
(1) Az építmény elhelyezése során biztosítani kell:
a) az építmény, továbbá a szomszédos ingatlanok és építmények rendeltetésszerû
és biztonságos használhatóságát,
b) az építmény közszolgálati (tûzoltó, mentõ stb.) jármûvel történõ
megközelíthetõségét,
c) a környezetvédelem és a természetvédelem sajátos követelményeit és
érdekeit,
d) a közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek
részére is a biztonságos és akadálymentes megközelíthetõséget;
e) a rendeltetésszerû telekhasználatot.
(2) Az építmény kialakítása, felújítása, átalakítása során érvényre kell
juttatni az országos építési szakmai követelményeket, különösen:
a) az értékes táj- és településkép, építészeti - beépítési jellegzetesség és
látvány védelmét, továbbá
b) a kedvezõ tájolás,
c) a mechanikai ellenállás és stabilitás,
d) a tûzbiztonság,
e) az életvédelem,
e) a higiénia, egészség- és környezetvédelem,f) a használati biztonság,
g) a zaj és rezgés elleni védelem,
h) az energiatakarékosság és hõvédelem
követelményeit.
(3) Az országos építési szakmai követelmények megtartása alól - külön
jogszabályban meghatározott esetekben és módon - eltérési engedély adható.
(4) Az építmény kialakítása, felújítása, átalakítása során biztosítani kell:
a) a rendszeres karbantartás lehetõségét,
b) hogy az építmény rendeltetésszerû használatával járó környezeti terhelés
az adott helyen megengedett mértéket ne lépje túl, valamint
c) a mozgásukban korlátozott személyek részére is a közhasználatú építmények
esetében a biztonságos és akadálymentes használhatóságot.
Az építészeti-mûszaki tervezés
32.§
(1) Az építmény, építményrész, építményegyüttes megépítéséhez, átalakításához,
bõvítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerûsítéséhez,
lebontásához, elmozdításához, rendeltetésének építési munkával járó
megváltoztatásához jogszabályban meghatározott tartalmú és részletezettségû
építészeti-mûszaki terv szükséges.
(2) Az építészeti-mûszaki tervek készítése jogszabályban meghatározott
szakirányú egyetemi, vagy fõiskolai képesítéshez és külön feltételekhez (a
továbbiakban együtt: tervezési jogosultság) kötött tevékenység.
(3) Az építészeti-mûszaki tervezési tevékenység folytatására jogosult csak
olyan tervezési munkát végezhet, amire minõsítése alapján jogosult és amelynek
megoldására a szakmai felkészültsége alapján képes.
(4) Az építészeti-mûszaki tervezési tevékenység folytatására jogosult
személyeket névjegyzékbe kell felvenni.
(5) A településrendezés, az építmények és együtteseik, az építési szerkezetek
és módok, valamint a belsõépítészet és a kertépítés tervezésére -
jogszabályban meghatározott esetekben és módon - tervpályázatot lehet kiírni.
(6) A tervpályázat az (5) bekezdésben felsorolt építészeti-mûszaki tervezési
feladatok több változatú elõkészítésére szolgáló sajátos tervezési
versenyforma, amelynek célja a mûszaki, városképi, építészeti, gazdaságossági
szempontból legkedvezõbb tervkoncepció kiválasztása és - jogszabályban
meghatározott esetekben - a tervezõi megbízás szakmai feltételeinek elõzetes
tisztázása.
(7) A közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény hatálya alá esõ - (5)
bekezdésben meghatározott - építési beruházás esetében:
a) az építési engedélyezési tervdokumentáció elõkészítésére - jogszabály
elõírásai szerint - tervpályázatot kell kiírni,
b) az eredményes tervpályázatot követõen, annak eredményét figyelembe véve, az
építési engedélyezési tervdokumentáció elkészítésére tervezési szerzõdést
kell kötni.
(8) Jogszabály egyéb esetben is elrendelheti tervpályázat kiírásának
kötelezettségét.
(9) Az építészeti-mûszaki terv - külön törvény alapján - szerzõi jogvédelem
alatt áll.
33.§
(1) A tervezõ felelõs:
a) az építészeti-mûszaki tervezésre vonatkozó minõségi, biztonsági és szakmai
szabályok, építési elõírások betartásáért, továbbá
b) az általa készített építészeti-mûszaki tervek szakszerûségéért.
(2) A tervezõ az altervezõk munkáját összehangolja, és az általuk
szolgáltatott munkarészeket egyezteti.
Az építési munkák építésügyi hatósági engedélyezése
34.§
(1) Telekalakításhoz, építmény, építményrész, épületegyüttes megépítéséhez,
átalakításához, bõvítéséhez, felújításához, helyreállításához,
korszerûsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez,
fennmaradásához, vagy a rendeltetésének megváltoztatásához (a továbbiakban
együtt: építési munka) a jogszabályokban meghatározott esetekben az építésügyi
hatóság engedélye szükséges.
(2) Az építésügyi hatósági engedély feltételekhez köthetõ.
(3) Az engedélykérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles
helyszíni szemlét tartani.
(4) Az építésügyi hatóság az engedélyezési eljárás során érvényt szerez a
jogszabályokban foglaltaknak és az építészeti-mûszaki szakszerûség
követelményeinek. Biztosítja továbbá az eljárással érintettek és az eljárásban
érdekeltek jogos érdekeinek védelmét.
(5) Az építésügyi hatósági engedélyezéskor az érdemi határozatot a kérelem
elõterjesztésétõl számított 60 napon belül meg kell hozni.
(6) Az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásban a külön jogszabályban
meghatározott szakhatóságok és más szervek, valamint névjegyzékbe vett mûszaki
szakértõk mûködnek közre.
35.§
(1) Az ügyfél az építésügyi hatóság engedélyének megkérése elõtt - a
beépítési, építészeti, mûemléki, régészeti, településképi, természet- és
környezetvédelmi, életvédelmi valamint a mûszaki követelmények elõzetes
tisztázása céljából - elvi engedélyt kérhet. Jogszabály az elvi engedély
kérését kötelezõvé teheti.
(2) Az elvi engedély a közremûködõ szakhatóságot és az építésügyi hatóságot az
elvi engedély jogerõssé és végrehajthatóvá válásától számított egy éven belül
kezdeményezett építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során köti azokban a
kérdésekben, amelyekrõl rendelkezett. Az elvi engedély érvényét veszti, ha
jogerõre emelkedésétõl és végrehajthatóvá válásától számított egy év alatt nem
kér az építtetõ építésügyi hatósági engedélyt. Az engedély érvénye egy ízben
legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha az általános érvényû és a helyi
jogszabályok, valamint a kötelezõ hatósági elõírások idõközben nem változtak
meg. Az elvi engedély alapján építési munka nem végezhetõ.
36.§
Építésügyi hatósági engedély a jogszabályok keretei között akkor adható, ha
a) a tervezett építés a 18-19.§-okban, a 31.§-ban elõírt, illetve a külön
jogszabályban kötelezõvé tett nemzeti szabvány szerinti követelményeknek
megfelel,
b) a tervezett építés az egyes építmények és területek védettségét elrendelõ
vagy azokra különleges feltételeket megállapító jogszabályoknak, az elõzetes
hatósági eljárásokban tisztázódott szakhatósági követelményeknek és az
érdekelt szakhatóságok hozzájárulásában foglalt eseti elõírásoknak megfelel,
c) az építmény megépítése, tervezett használata, fenntartása nem okoz a
környezetében olyan káros hatást, amely a terület rendeltetésének megfelelõ
mértéket meghaladná, az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és
vagyonbiztonságot veszélyeztetné, vagy a közérdeket egyéb módon sértené,
d) az építmény rendeltetésszerû használhatóságához szükséges járulékos
építmények, illetõleg jogszabályban meghatározott esetekben és módon a
közlekedési hálózathoz való csatlakozás, valamint a közmû- és
energiaellátás megvalósítása biztosított,
e) a tervezõként megjelölt szerv, illetõleg személy jogosult volt az
építészeti- mûszaki tervezésre,
f) az építtetõ építési jogosultságát hitelt érdemlõen igazolja.
37.§
(1) Az építésügyi hatóság engedélye egyben - az engedélybe foglalt
szakhatósági elõírások vonatkozásában - szakhatósági engedély is, amely
azonban nem menti fel az építtetõt a külön jogszabályok szerint szükséges más
hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól.
(2) Az építésügyi hatóság engedélye az építési munkával kapcsolatos polgári
jogi igényt nem dönt el.
Az építés
38.§
(1) Építési munkát - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - csak a jogerõs
és végrehajtható építési engedélynek, továbbá a hozzá tartozó jóváhagyott -
engedélyezési záradékkal ellátott - terveknek és egyéb okiratoknak, valamint
jogszabályban meghatározott esetekben az ezek alapján készített mûszaki
megvalósítási terveknek megfelelõen szabad végezni.
(2) A jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - tervtõl csak az
építésügyi hatóság újabb elõzetes engedélyével szabad eltérni, kivéve ha az
eltérés önmagában nem engedélyhez kötött építési munka.
39.§
(1) Építõipari kivitelezési tevékenység akkor folytatható, ha
a) az építõipari kivitelezés az építési tevékenységet folytató (továbbiakban:
kivitelezõ) tevékenységi körében szerepel, illetve
b) az építés mûszaki munkálatait az építési munka jellegének megfelelõ és
jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkezõ
felelõs mûszaki vezetõ irányítja.
(2) Építési szakmunkát csak az végezhet, aki a tevékenységre jogszabályban
elõírt szakmai feltételekkel rendelkezik.
(3) Az építmények teherhordó szerkezeteit nem érintõ javító, karbantartó,
felújító tevékenységet a munka jellegének megfelelõ szakmunkás képesítéssel
rendelkezõ személy felelõs mûszaki vezetõ nélkül is végezhet.
(4) Akinek az építõipari kivitelezés a tevékenységi körében nem szerepel - a
(2) és (3) bekezdés figyelembevételével - csak saját céljára végezhet építési
munkát.
4o.§
(1) A kivitelezõ felelõs a megvalósított építmény rendeltetésszerû és
biztonságos használhatóságáért, valamint az építtetõ által rendelkezésére
bocsátott jogerõs és végrehajtható építési engedélyben és a jóváhagyott
engedélyezési tervekben elõírtak biztosításáért.
(2) A felelõs mûszaki vezetõ felelõs az építmény - a jogerõs és végrehajtható
építési engedélynek és a jóváhagyott engedélyezési terveknek, illetve a
szükség szerinti kivitelezési terveknek megfelelõ - megvalósításáért, továbbá
az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minõségi és biztonsági elõírások
megtartásáért és a munkálatok végzésének szakszerûségéért.
(3) A kivitelezõ - jogszabályban meghatározott esetben és módon - építési
naplót vezet, abban a napi munkát rögzíti, a naplót állandóan a munka
helyszínén tartja, és azt hatósági ellenõrzéskor, illetve mûszaki ellenõr
kérésére rendelkezésre bocsátja.
(4) Az építtetõ az építési-szerelési munka szakszerû végzésének folyamatos
figyelemmel kísérésére, ellenõrzésére helyszíni képviselõjeként, külön
jogszabályban meghatározottak szerint mûszaki ellenõrt bízhat meg.
41.§
(1) Építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak hazai megfelelõség
igazolással lehet forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy
beépíteni.
(2) A hazai megfelelõség igazolás, annak az írásos megerõsítése, hogy az
anyagok, szerkezetek és berendezések kielégítik a:
a) nemzeti szabványokban,
b) ágazati mûszaki szabályzatokban és elõírásokban,
c) építõipari mûszaki engedélyekben, valamint
d) a 31.§ (2) bekezdés c)-h) pontjaiban
elõírt követelményeket.
(3) A hazai megfelelõség igazolás alapját megfelelõségi vizsgálatok képezik.
(4) Hazai megfelelõség igazolás lehet:
a) szállítói (forgalmazói, gyártói) megfelelõségi nyilatkozat,
b) független tanúsító szerv által kiadott irat.
42.§
(1) Ha az építési munka végzése során természeti érték, építészeti, vagy
régészeti emlék, illetõleg építménnyel kapcsolatos képzõmûvészeti alkotás
kerül elõ, a kivitelezõ köteles azt az építésügyi hatósághoz, valamint más
hatáskörrel rendelkezõ hatósághoz haladéktalanul bejelenteni és a lelõhelyet a
hatósági intézkedésig érintetlenül hagyni.
(2) Az építési munka végzése során biztosítani kell, hogy a keletkezõ
környezetterhelés, igénybevétel a külön jogszabályban meghatározott és
megengedett mértéken belül maradjon.
43.§
(1) Az építtetõ felelõs azért, hogy az építmény rendeltetésszerû és
biztonságos használatához szükséges járulékos építmények, tereprendezési,
fásítási, parkosítási munkálatok az építménnyel együtt valósuljanak meg.
(2) Az építésügyi hatóság által meghatározott idõtartamon belül az építmény
környezetébõl az építtetõnek és a kivitelezõnek az építési tevékenység során
keletkezett építési hulladékot, maradék építõanyagot és építési
segédeszközöket el kell szállíttatnia, a környezetet és a terep felszínét az
eredeti, illetve engedélyezett állapotában kell átadnia, a környezetben
okozott károkat meg kell szüntetnie.
Az építmény használatbavétele
44.§
(1) Az építtetõnek minden olyan építményre, építményrészre, amelyre építési
engedélyt kellett kérni - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - annak
használatbavétele elõtt használatbavételi engedélyt is kell kérnie. A
kérelemhez a felelõs mûszaki vezetõ, továbbá jogszabályban meghatározott
esetekben az érdekelt szakhatóságok, az érintett infrastruktúra-hálózatot
mûködtetõ közüzemek és a kéményseprõ nyilatkozatát kell csatolni arról, hogy
az építmény a jogerõs építési engedélynek és a hozzá tartozó jóváhagyott
engedélyezési tervnek megfelel, rendeltetésszerû és biztonságos használatra
alkalmas.
(2) A használatbavételi engedélyt meg kell adni, ha az építményt, vagy egy
részét - építési engedélyhez kötött építési munka esetén - az engedélynek
megfelelõen, rendeltetésszerû és biztonságos használatra alkalmas módon
építették meg.
(3) Ha az építmény vagy egy része rendeltetésszerû használatra nem alkalmas,
vagy az építési munka elvégzése következtében idegen ingatlanban az
állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és vagyonbiztonságot
veszélyeztetõ állapot keletkezett,
az építésügyi hatóság az építmény használatbavételét megtiltja vagy építésügyi
hatósági kötelezés keretében a hibák, hiányosságok megszüntetésétõl teszi
függõvé. A használatbavételi engedély megadása feltételekhez köthetõ, az
engedélyben kikötések tehetõk.
(4) Az (1) bekezdésben elõírt használatbavételi engedély hiányában az
építményt nem szabad használni.
Az építésügyi hatósági ellenõrzés
45.§
(1) Az elsõfokú építésügyi hatóság köteles az engedélyhez kötött építési munka
végzését a helyszínen ellenõrizni. Ennek keretében vizsgálnia kell:
a) a jogerõs és végrehajtható építési engedély és a hozzá tartozó jóváhagyott
engedélyezési tervek meglétét és azok alkalmazását,
b) az építmény szerkezeteinek az engedélyezési tervnek megfelelõ, továbbá a
szakmai és biztonsági elõírások megtartásával történõ megvalósulását,
c) az építési munka végzését irányító felelõs mûszaki vezetõnek az elõírt
szakirányú képesítési és más szakmai feltételeknek való megfelelõségét,
d) az állékonyságra, valamint az életre és egészségre, továbbá a köz és
vagyonbiztonságra vonatkozó követelmények megtartását.
(2) Az elsõfokú építésügyi hatóság az építési munka végzésének ellenõrzésén
túl megelõzi, felkutatja, megakadályozza az építési engedély nélkül, vagy
attól eltérõen, és építési engedélyhez nem kötött építési munka esetében az
általános érvényû kötelezõ építésügyi elõírások megsértésével (a továbbiakban:
szabálytalanul) történõ építési tevékenységet, a rendeltetéstõl eltérõ
építményhasználatott.
(3) Az építésügyi hatósági ellenõrzést rendszeresen - az építési munka végzése
során legalább az építmény helyének kitûzésekor és az építési folyamat
befejezésekor - kell végezni.
(4) Az építésügyi hatósági ellenõrzést végzõ az építési munka folytatását a
helyszínen - alkalmanként legfeljebb egyszer 30 napra - megtilthatja, ha az
szabálytalanul, vagy pedig az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz-
és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik. Ez idõ alatt az építésügyi
hatóságnak döntenie kell az eljárás megszüntetésérõl vagy folytatásáról.
(5) Az építésügyi hatósági ellenõrzési feladatok végrehajtásában - az
építésügyi hatóság felkérése esetén - a rendõrség, a közterület-felügyelet,
továbbá jogszabályban felhatalmazott más szervek is közremûködnek.
(6) A tulajdonos, haszonélvezõ és a használó, valamint az építtetõ és a
kivitelezõ a hatósági ellenõrzést tûrni kötelesek.
Az építésfelügyeleti ellenõrzés
46.§
(1) Az építésfelügyeleti ellenõrzési tevékenység célja annak a megállapítása,
hogy:
a) az építményekre, építési termékek (anyagok, szerkezetek, berendezések)
módszerek és eljárások minõségi követelményeire és alkalmazására vonatkozó
jogszabályokat, szabványokat és engedélyeket az építési munka végzése
során megtartották-e,
b) az építmények, építési termékek használat során vagy egyébként kialakult
állapota megfelel-e a rájuk vonatkozó - az állékonyságot, az életet és
egészséget, a köz és vagyonbiztonságot szolgáló - követelményeknek.
(2) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokat jogszabályban meghatározottak
szerint
a) a közigazgatási hivatal vezetõje,
b) a sajátos építményfajták tekintetében az arra vonatkozó külön
jogszabályokban meghatározott államigazgatási szerv
látja el.
(3) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokban a szükséges vizsgálatok
elvégzésére külön jogszabályban meghatározottak szerint jogosult
szakintézmények mûködnek közre.
(4) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokat ellátó államigazgatási szerv
jogszabálysértés megállapítása esetén a szabálytalan állapot megszüntetését
határozattal elrendeli, illetõleg az intézkedések megtételét az arra jogosult
szervnél kezdeményezi.
Az építésügyi hatósági kötelezés
47.§
(1) Az építésügyi hatóság elrendelheti:
a) az építmény, építményrész építésügyi hatósági engedélyekben meghatározott
rendeltetéstõl eltérõ használat megszüntetését,
valamint szabálytalan építkezés esetében
a) az építési munka megszüntetését és az építést megelõzõ állapot
helyreállítását, illetõleg a jogerõs és végrehajtható építési engedélynek és
a hozzá tartozó, jóváhagyott engedélyezési terveknek megfelelõ állapot
kialakítását,
b) a mûszaki követelményeknek meg nem felelõ építési termékek kicserélését;
c) az építmény, építményrész kötelezõ jókarbantartás körét meghaladó
felújítását, ha az a településkép kedvezõbb alakítása érdekében szükséges,
vagy azt az építési szabályzatban, a szabályozási tervben foglaltak
végrehajtása, illetõleg az építészeti örökség védelmének érdekei
megkövetelik,
d) jogszabályban meghatározott esetekben a telek bekerítését, továbbá a telken
a településkép elõnyösebb kialakítása vagy a környezet védelme céljából
szükséges kertépítési, továbbá a településkép védelme érdekében szükséges
egyéb munkák elvégzését.
(2) Az építésügyi hatóságnak el kell rendelni:
a) az építmény, építményrész részleges vagy teljes átalakítását, - amennyiben
ez nem lehetséges, vagy ha az építtetõ ezt nem vállalja - a lebontását vagy
az újraépítését, ha a kivitelezés az állékonyságot, az életet és egészséget, a
köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ módon történik;
b) az építmény, az építményrész állékonyságát, az életet, egészséget, a köz-
és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ használat megszüntetését,
c) az építmény, építményrész hibáinak, hiányosságainak megszüntetését, ha azt
rendeltetésszerû és biztonságos használatra nem alkalmas módon építették
meg,
vagy ezáltal idegen ingatlanban az állékonyságot, az életet és egészséget,
a köz és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ állapot keletkezett,
d) az építmény jókarbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését,
illetõleg az építmény felülvizsgálatát, szükség szerinti átalakítását,
felújítását, helyreállítását vagy lebontását, ha annak állapota az
állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és vagyonbiztonságot
veszélyezteti.
(3) Az építésügyi hatóság megkeresésére az ingatlannyilvántartásba az (1)-(2)
bekezdés szerint elrendelt jogerõs és végrehajtható kötelezettséget be kell
jegyezni.
(4) Az építésügyi hatóság, amennyiben a végrehajtható kötelezettséget - annak
nem teljesítése miatt a kötelezett terhére hatósági úton, a felmerülõ
költségeket megelõlegezve - maga végezteti el, a költségek erejéig, azok
megtérítéséig az érintett ingatlanra jelzálog jogot jegyeztethet be az
ingatlannyilvántartásba.
Az építmény fennmaradásának engedélyezése
48.§
(1) Ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi
hatóság arra - az építtetõ vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult kérelme
alapján - fennmaradási engedélyt adhat, ha a 18-19.§-okban és a 31.§-ban
meghatározott feltételek fennállnak, vagy megteremthetõk.
(2) Fennmaradási engedély az (1) bekezdésben foglaltak érvényesítése mellett
kiadható akkor is, ha:
a) az építmény, építményrész átalakítással szabályossá tehetõ, vagy
b) a szabálytalansággal okozott érdeksérelem jelentéktelen, közérdeket nem
sért, vagy a hatóság által meghatározott határidõn belül elhárítható.
(3) Az építésügyi hatóság az építtetõt - kérelem hiányában - a fennmaradási
engedély iránti kérelem benyújtására felhívhatja, vagy az eljárást hivatalból
az építtetõ költségére lefolytathatja.
(4) A fennmaradási engedély - építésügyi bírság kiszabása, illetõleg az (1)-
(2) bekezdés szerinti szükségszerû átalakítás kötelezettségének és
határidejének egyidejû megállapítása mellett - meghatározott idõre szóló,
visszavonásig érvényes (határozatlan idõre szóló) vagy végleges jellegû lehet.
(5) A fennmaradási engedély egyben az építményre vonatkozó használatbavételi
engedély is, amennyiben ennek feltételei fennállnak. Az építményrészre
vonatkozó fennmaradási engedély megadásával egyidõben az építésügyi hatóságnak
rendelkeznie kell az építmény befejezésére vonatkozó továbbépítésrõl is. Az
építmény építési munkáinak teljes befejezése után a 44.§ elõírásai szerinti
használatbavételi engedélyezési eljárást kell lefolytatni.
(6) A meghatározott idõ elteltét, illetõleg az engedély visszavonását követõen
az építményt, építményrészt az engedélyesnek kártalanítási igény nélkül le
kell bontania. Ugyanúgy akkor is, ha a fennmaradási engedélyben elõírt
átalakítási kötelezettséget nem teljesítették. Az átalakítási kötelezettség
elmulasztása esetén az építésügyi hatóság a lebontást elrendeli.
(7) Ha a szabálytalanul megépített építményre, építményrészre fennmaradási
engedély nem adható, az építésügyi hatóság köteles elrendelni a szabályossá
tétel érdekében szükséges munkálatok elvégzését, vagy ha a kötelezett a
munkálatok elvégzését nem vállalja, a lebontását.
(8) Az építésügyi hatóság az (1)-(7) bekezdés alapján a szabálytalanság
tudomásra jutásától számított egy éven belül, legkésõbb azonban az építés
befejezésétõl - ha nem állapítható meg - az építmény használatbavételétõl
számított tíz éven belül intézkedhet. A (6) bekezdésben foglaltak és az új
eljárás lefolytatása esetén az egy éves idõtartam kezdetét a meghatározott idõ
elteltétõl, valamint az engedély visszavonásától, az átalakítási
kötelezettségre elõírt teljesítési határidõ lejártától, illetõleg az új
eljárás lefolytatását elrendelõ jogerõs határozat keltétõl kell számítani.
(9) Kérelemre a fennmaradási engedély kiadása nem tagadható meg a (8)
bekezdésben meghatározott intézkedési idõ letelte miatt. Ebben az esetben
átalakítási kötelezettséget elõírni és építésügyi bírságot megállapítani nem
lehet.
(10) A szabálytalanul létesített építménnyel, építményrésszel kapcsolatos
átalakítási vagy bontási kötelezettségek végrehajtását az ingatlan tulajdonosa
(haszonélvezõje, használója) tûrni köteles.
Az építésügyi bírság
49.§
(1) Ha a 48. § szerint fennmaradási engedély megadható, ezzel egyidejûleg az
építésügyi bíráságot is ki kell kiszabni.
Az építésügyi bírság alapjául a szabálytalanul létrehozott vagy megsemmisült
építménynek, építményrésznek a külön jogszabályban meghatározott értéke
szolgál. Az építésügyi bírság az építmény, építményrész készültségi fokának
megfelelõ érték legalább 20 %-a, legfeljebb 100 %. Az építésügyi bírságot az
építésügyi hatóság a 48.§ (4) bek. szerinti határozatában elõírt határidõben
kell megfizetni.
(2) Ha az építtetõ a szabálytalanul megépített építményt, építményrészt a
kiszabott építésügyi bírság megfizetésére elõírt határidõ lejárta elõtt
lebontja, vagy a szabálytalanságot megszünteti, az építésügyi hatóság a
bírságot elengedi. Egyéb esetekben a kiszabott építésügyi bírság nem engedhetõ
el.
5o.§
(1) Az épített környezet alakításának és védelmének pénzügyi eszközökkel
történõ támogatására, így különösen:
a) a településrendezési feladatok támogatására,
b) minõségügyi-, építésfelügyeleti-, építésügyi hatósági ellenõrzésre, az
ezzel kapcsolatos feladatok támogatására, az ellenõrzések hatékonyságának és
színvonalának emelésére,
c) hatósági végrehajtások elvégzésére, illetve pénzügyi fedezetük pályázati
úton történõ megelõlegezésére,
d) a helyi építészeti örökség védetté nyilvánításával és védelmével
kapcsolatos önkormányzati kiadások pályázati úton történõ támogatására,
e) az építészeti örökség védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezmények
végrehajtására, támogatására,
f) az építészeti értékek bemutatásának elõsegítésére,
g) az építészeti és településrendezési társadalmi szervezetek szakmai
feladatainak ellátására, támogatására,
h) az építészeti kultúra fejlesztésére
a Központi Környezetvédelmi Alapban (a továbbiakban: Alap) - az Alapról, annak
kezelésérõl és felhasználásának részletes szabályairól szóló külön törvény
szerint - pénzügyi forrás áll rendelkezésre.
(2) Az építésügyi bírságból az Alapba befolyt bevételek 3o%-a az érintett
építmény helye szerinti települési önkormányzatot, 3o%-a pedig az elsõfokon
eljáró építésügyi hatóságokat illeti meg. Amennyiben az építésügyi hatósági
eljárásban a másodfokú hatóság is eljár, úgy az elsõ fokú építésügyi hatóságot
megilletõ 3o%-ból 15% a másodfokon eljáró építésügyi hatóságot illeti meg.
(3) Az érintett építmény, építményrész helye szerinti települési
önkormányzattal szemben kiszabott építésügyi bírságból befolyt bevételbõl a
települési önkormányzatot illetõ rész (3o%) is az Alapot illeti.
(4) A (2) bekezdés szerint az önkormányzatot illetõ bevétel az (1) bekezdésben
említett építésügyi célokkal összhangban használható fel.
51.§
(1) Az építésügyi hatóság az általa elrendelt munkálatok elvégzésére - ha
jogszabály eltérõen nem rendelkezik - az ingatlan tulajdonosát kötelezi. Ha a
szabálytalan építési munkát más végeztette, a munkálatok elvégzésére az
építtetõt kell kötelezni.
(2) Ha az építési munka végzése során, vagy annak következtében az
állékonyságot, az életet és egészséget, a köz és vagyonbiztonságot
veszélyeztetõ állapot keletkezett,
az ezzel kapcsolatban szükségessé vált munkálatok elvégzésére az (1)
bekezdésben foglaltakon túlmenõen a kivitelezõt is kötelezni kell.
(3) Az építésügyi hatóság azt, aki az elrendelt munkálatok elvégzését
akadályozza, a munkálatok tûrésére kötelezheti.
(4) Az építésügyi hatóság által elrendelt munkálatok költségei - ha jogszabály
eltérõen nem rendelkezik - a kötelezettet terhelik.
Az építésügyi hatóság
52.§
(1) Az építésügyi hatósági jogkört elsõfokon - a (2) bekezdésben foglalt
eltérésekkel - a települési önkormányzat jegyzõje látja el.
(2) Elvi építési, bontási, használatbavételi és fennmaradási engedélyezési,
továbbá az ezekkel összefüggõ ellenõrzési és kötelezési ügyekben elsõfokon -
kormányrendeletben meghatározott illetékességi területtel - a városi (fõvárosi
kerületi) önkormányzat jegyzõje jár el.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott építésügyi hatósági jogkört annak a
települési önkormányzatnak a jegyzõje is elláthatja, amely önkormányzat
tartósan biztosítja a meghatározott szakmai feltételeket. A meghatározott
szakmai feltételeket a települési önkormányzat önállóan vagy önkormányzati
társulásban biztosítja. A (2) bekezdésben meghatározott építésügyi hatósági
jogkörök ellátására történõ kijelölést a kormányrendeletben fel nem sorolt
település képviselõtestülete - a belügyminiszterrel egyetértésben a miniszter
útján - kezdeményezheti a Kormánynál.
(4) Az építésügyi hatósági ügy iratait a határozat jogerõre emelkedését,
illetõleg végrehajtásának befejezõdését követõ 30 napon belül az e törvény
szerint hatáskörrel rendelkezõ építésügyi hatóság az építmény helye szerint
illetékes települési önkormányzat jegyzõjének (körjegyzõjének) adja át, aki
köteles azokat - az ügyvitelre és ügykezelésre vonatkozó szabályok szerint -
irattározni.
(5) Az építésügyi hatósági ügyekben másodfokon a területileg illetékes megyei
(fõvárosi) közigazgatási hivatal jár el.
(6) A sajátos építményfajták, továbbá a mûemlékvédelem alatt álló építmények
és területek tekintetében az építésügyi hatósági jogkört a rájuk vonatkozó
külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szervek gyakorolják.
53.§
(1) Az építésügyi hatósági engedélyezési, ellenõrzési és kötelezési
eljárásokban, továbbá az építésfelügyeleti ellenõrzés során az államigazgatási
eljárás általános szabályait az e törvényben foglalt kiegészítésekkel és
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az elvi építési, az építési, a bontási, a használatbavételi és
fennmaradási engedélyezéssel kapcsolatos hatósági, továbbá az építésügyi
hatósági ellenõrzési és kötelezési ügyek döntésre való szakmai elõkészítését
és végrehajtását, továbbá az építésfelügyeleti tevékenységet csak
jogszabályban meghatározott szakirányú egyetemi vagy fõiskolai, más építésügyi
hatósági ügyek esetében pedig legalább szakirányú középfokú képesítéssel,
továbbá jogszabályban meghatározott más szakmai feltételekkel, valamint az
építésügyi szakterületre vonatkozó közigazgatási szakvizsgával rendelkezõ
köztisztviselõ végezheti.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott szakmai feltételek alól eltérés nem
adható.
IV. FEJEZET
AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET FENNTARTÁSA, HASZNÁLATA ÉS ÉRTÉKEINEK VÉDELME
Az épített környezet fenntartása és használata
54.§
(1) Az épített környezet elemeit: az építési telkeket és területeket,
építményeket, építményrészeket, építmény-együtteseket, burkolt és
zöldfelületeket - a jó mûszaki állapot folyamatos fenntartása mellett - csak a
rendeltetésüknek, a rájuk vonatkozó hatósági elõírásoknak és engedélyeknek
megfelelõ célra és módon szabad használni. Közterület használatára vonatkozóan
jogszabály ettõl eltérõen rendelkezhet.
(2) A tulajdonos köteles az építmény állapotát, állékonyságát a
jogszabályokban meghatározott esetekben és módon idõszakonként
felülvizsgáltatni, és a jó mûszaki állapothoz szükséges munkálatokat
elvégeztetni.
(3) Az építménynek, építményrésznek a használatbavételi, illetve a
fennmaradási engedélytõl, ennek hiányában az eredeti rendeltetéstõl eltérõ
használatához - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - az építésügyi hatóság
engedélye szükséges.
A használat változtatását az új használatra való alkalmasság igazolásával,
továbbá jogszabályban meghatározott esetekben az építmény, építményrész és
környezete kölcsönhatásának vizsgálatával kell alátámasztani.
55.§
(1) A településkép védelme érdekében az építésügyi hatóság:
a) az épület(ek) és (azok) környezetének kialakítása, továbbá az egy épületben
lévõ valamennyi üzlethelyiség homlokzatának, valamint a kirakatszekrényeknek
és feliratoknak, hirdetõberendezéseknek összehangolt építészeti-mûszaki
tervezését, illetve kivitelezését, valamint
b) az épület külsõ helyreállítását, homlokzatszínezését és az építmény
elõnyösebb építészeti megjelenését szolgáló egyéb munkákat
is elrendelhet.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt munkálatok elrendelésének feltételeit a
települési - fõvárosban a kerületi - önkormányzat rendeletben szabályozza.
(3) Ha az építmény, építményrész 47. § (1) bekezdés d) pont szerinti
felújítása, átalakítása a településkép elõnyösebb kialakítása szempontjából
vagy településrendezési okokból vált szükségessé, ezek költségei, továbbá az
építmény használatának az átalakítás miatt történt korlátozásából eredõ károk
megtérítése - a munkálatok elvégzése folytán bekövetkezett értékemelkedés
levonásával - a települési önkormányzatot terheli.
(4) Ha a településkép elõnyösebb kialakítása céljából vagy településrendezési
okokból az építmény, építményrész lebontása vált szükségessé, a tulajdonost a
kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kártalanítani kell.
Az építészeti örökség védelme
56.§
(1) Az építészeti örökséghez tartoznak a mûemlékek, az épületegyüttesek és a
kultúrtájak. Az építészeti örökség megfelelõ fenntartása és megóvása közérdek.
(2) Az építészeti örökség kiemelkedõ értékû elemeit nemzetközi (egyetemes),
országos (nemzeti) és helyi építészeti örökség részeként kell kijelölni
(védetté nyilvánítani) fenntartani, megóvni, használni és bemutatni.
(3) A nemzetközi építészeti örökség - a "Világörökség jegyzék"-ben
nyilvántartott - kiemelkedõ, egyetemes értékû elemeit a vonatkozó nemzetközi
egyezményeknek is megfelelõen kell fenntartani, megõrizni, használni és
bemutatni.
(4) A Kormány a világörökséggel kapcsolatos feladatait a miniszter útján, a
miniszter által létrehozott Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága
közremûködésével látja el.
(5) Az országos építészeti örökség - a mûemléki, természetvédelmi és egyéb
védettséget tartalmazó nyilvántartásba vett - kiemelkedõ, nemzeti értékû
elemeire vonatkozó részletes szabályokat külön törvények állapítják meg.
57.§
(1) Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek értékük alapján a 56.§
szerint nem részesülnek országos védelemben, de a sajátos megjelenésüknél,
jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a
térség, illetõleg a település szempontjából kiemelkedõek, hagyományt õriznek,
az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a
helyi építészeti örökség részét képezik.
(2) A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté
nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, õrzése, védelmének biztosítása a
települési önkormányzat feladata.
(3) A helyi védetté nyílvánításról vagy annak megszüntetésérõl, továbbá a
védettséggel összefüggõ korlátozásokról és kötelezettségekrõl a települési -
fõvárosban a fõvárosi önkormányzat, illetve az általa szabályozott keretek
között a kerületi - önkormányzat rendeletben dönt.
V.
VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Nyilvántartások
58.§
(1) Az építésügyi hatóságok, települési jegyzõk (fõjegyzõk), közmûvezetékek
kezelõi, Közalapítványok, Kamarák és más, jogszabályban erre felhatalmazott
szervek az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges azon
területi, társadalmi, környezeti, természeti és mûszaki adatokról, amelyek a
településrendezéshez és a tervezéshez, az építésügyi hatósági tevékenységhez
feltétlenül szükségesek jogszabályban meghatározott hatósági nyilvántartásokat
vezetnek.
(2) Az (1) bekezdésben említett hatósági nyílvántartásnak minõsül:
a) a települések közigazgatási területét ábrázoló földmérési alaptérképek
(bel- és külterület ábrázolásával),
b) a helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek nyilvántartása,
c) a telekalakítási engedélyek mellékletét képezõ tervek,
d) a belterületi közmûnyílvántartás,
e) az építménynyílvántartás,
f) az átnézeti nyílvántartási térkép,
g) a külterületen lévõ nyomvonalas és kapcsolódó létesítmények
nyílvántartása,
h) a tervezõi-, vezetõ tervezõi-, szakértõi-, mûszaki ellenõri névjegyzék
vezetése,
i) a lakásépítéssel, megszûnéssel kapcsolatos nyílvántartás,
j) a hatósági-, építésfelügyeleti ellenõrzések jegyzõkönyveinek
nyílvántartása,
k) az építésügyi hatósági eljárások következtében szükségessé vált
pénzösszeg behajtásának nyílvántartása,
l) a bauxitcementtel épült építmények nyílvántartása,
m) az egyéb jogszabályban megjelölt, az (1) bekezdés körébe tartozó
nyílvántartások.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett nyílvántartások a személyes adatok
védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.
törvény rendelkezéseinek megfelelõen az alábbi személyes adatokat
tartalmazhatják:
a) név,
b) lakcím,
c) személyi igazolvány száma.
(4) Az adatbázisok megteremtéséhez és folyamatos fenntartásához minden
természetes és jogi személy köteles a tulajdonával összefüggõ adatokat
szolgáltatni, kivéve azokat, amelyek jogszabállyal rendszeresített
nyilvántartásból megismerhetõk.
(5) A (2) bekezdésben megnevezett nyílvántartásokban a személyes adatokat el
kell különíteni. A személyes adatokat csak az erre jogszabályban
felhatalmazottakkal, illetve az érintett hozzájárulásával rendelkezõkkel lehet
közölni.
Az ügyész szerepe az építésügyi eljárásokban
59. §
(1) A közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében az építésügyi
hatóság másodfokú határozatát a felek számára nyitva álló keresetindítási
határidõn belül az ügyész is megtámadhatja keresettel.
(2) Az ügyész törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, a rá vonatkozó
jogszabályok alapján közremûködik az építésügyi hatóságok eljárásai és
döntései törvényességének biztosításában.
A törvény hatálybalépése és átmeneti rendelkezések
60.§
(1) E törvény - a (2) bekezdés kivételével - 1998. január 1-jén lép hatályba,
egyidejûleg
a) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény,
b) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény módosításáról rendelkezõ 1985.
évi 10. törvényerejû rendelet és az 1994. évi XXXVIII. törvény,
c) az egyes törvények és törvényerejû rendeletek hatályon kivûl helyezésérõl
és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 41. és 43-46.§-a,
d) a kormányzati munkamegosztás megváltozásával összefüggésben egyes törvények
módosításáról szóló 1990. évi LXVIII. törvény 2.§-a,
e) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbizottak, valamint
egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl szóló
1991. évi XX. törvény 74-83.§-a,
f) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény végrehajtására kiadott
30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet, valamint az ezt módosító 88/1990. (VI.
30.) MT rendelet 2. sz. melléklete, a 25/1992. (I. 28.) Korm. rendelet, a
44/1995. (IV. 24.) Korm. rendelet és a 60/1995. (V. 30.) Korm. rendelet,
g) a földrõl szóló 1987. évi I. törvény végrehajtásáról rendelkezõ 26/1987.
(VII. 30.) MT rendelet módosítása tárgyában kiadott, 73/1989. (VII. 7.) MT
rendelet 16. §-a (3) bekezdésének hatodik fordulata,
h) az egységes hírközlési hatósági szerv létesítésérõl, valamint egyes
hírközlést érintõ jogszabályok módosításáról szóló 142/1993. (X. 13.)
Korm.rendelet 6. §-a (2) bekezdésének j) pontja,
hatályukat vesztik.
(2) A törvénynek a 30. §-a szerinti kártalanítási szabályai, valamint a
településtervezési, az építészeti-mûszaki tervezési, a mûszaki szakértõi,
valamint az építési mûszaki ellenõri jogosultsággal, továbbá a
településrendezési és építészeti tervpályázatokkal kapcsolatos elõírásai,
1997. július 1-jén lépnek hatályba, egyidejûleg
a) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény 13. §-a, továbbá a 41. - 42. -
43. és 45. §-a, valamint
b) az építésügyrõl szóló 1964. évi III. törvény végrehajtására kiadott
többször módosított 30/1964. (XII. 2.) Korm.rendelet 23. §-a
hatályukat vesztik.
A törvény hatálybalépésekor még fennálló telekalakítási és építési tilalmakra
és a velük kapcsolatos korlátozási kártalanításra továbbra is az 1964. évi
III. törvény 13. §-ának (2) - (6) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell
alkalmazni, az e törvény 30. §-ának (9) bekezdésében elõírtak szerint.
(3) A törvény (2) bekezdés szerinti hatálybalépésével egyidejûleg a tervezõ és
szakértõk mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi
LVIII. törvény 3. §, 11.§ és 52. §-a a következõk szerint módosul:
3. § (1) h) vezeti a környezetvédelmi szakértõk, valamint a környezetvédelmi
felülvizsgálat végzésére jogosultak névjegyzékét.
11. § (2) b) országos összesítésben vezetik a Tervezõi, illetve Szakértõi,
továbbá a Mûszaki Ellenõri és a Környezetvédelmi Szakértõi Névjegyzékeket,
valamint a Környezetvédelmi felülvizsgálat végzésére jogosultak Névjegyzékét
és biztosítják azok nyilvánosságát.
52. § (1) Az engedélyhez és névjegyzékbe vételhez kötött önálló mérnöki és
építészeti tervezõi és szakértõi tevékenységre az e törvény hatálybalépését
megelõzõen kiadott engedélyek:
a) amennyiben a kamarai tagságra e törvény szerint jogosult, tervezõi vagy
szakértõi engedéllyel rendelkezõ személy a kamarai tagfelvételét nem kéri, az
53.§ (1) bekezdés szerinti hatálybalépést követõ 180 napig érvényesek,
b) amennyiben az engedéllyel rendelkezõ személy a kamarai tagságra e törvény
szerint nem jogosult, de a Tervezõi vagy Szakértõi Névjegyzékbe történõ
bejegyzését - díj ellenében - az a) bekezdés szerint kéri a szakterületileg
illetékes kamarától, az 53. § (1) bekezdés szerinti hatálybalépést követõ
legalább 2 évig, de határozott idõhöz kötött engedélyek esetében annak
határidejéig érvényesek a környezetvédelmi szakértõi engedélyek kivételével.
Ezen idõpontot követõen csak a külön jogszabályban meghatározott feltételek
szerint folytatható tervezõi és szakértõi tevékenység.
(2) A törvény 3. § (1) bekezdésében megjelölt névjegyzékekbe bejegyzett -
kamarai tagsággal nem rendelkezõ - személyek vonatkozásában is az illetékes
kamara gyakorolja a 3. §-ban meghatározott jogköröket, és ellátja a
kapcsolódó feladatokat.
(4) A törvény hatálybalépésekor:
a) már elkészült, de még jóvá nem hagyott településrendezési tervek tartalmi
követelményeire továbbra is a korábbi jogszabályok rendelkezései az
irányadók, a jóváhagyásukról azonban legkésõbb a törvény hatályba
lépését követõ egy éven belül e törvény rendelkezései szerint
kell gondoskodni,
b) már jóváhagyott településrendezési terveket a módosításukig, illetõleg a
helyükbe lépõ új tervek elkészültéig változatlanul alkalmazni kell,
c) meglévõ települési belterületekre e törvénynek a beépített és a beépítésre
szánt, illetõleg a külterületekre a beépítésre nem szánt területekre
vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni,
(5) Az építésfelügyeleti, valamint a kiemelt elsõfokú építésügyi hatóságok
felállítását és a feladatok ellátását biztosító költségvetési eszközökrõl az
Országgyûlés elsõ ízben az 1998. évre szóló költségvetésben köteles
gondoskodni.
(6) A helyi önkormányzati rendeleteket - a (4) bekezdésben foglalt
kivételekkel - felül kell vizsgálni, és a törvény hatálybalépését követõ egy
éven belül gondoskodni kell az e törvénnyel és az e törvényen alapuló
jogszabályokkal ellentétes rendelkezések hatályon kívül helyezésérõl.
(5) A települési önkormányzat jegyzõje az 52.§ (2) bekezdésben meghatározott
ügyekben az eljárni illetékes építésügyi hatóság számára legkésõbb a törvény
hatálybalépését követõ 15 napon belül megküldi az építésügyi hatósági jogkör
gyakorlásához szükséges iratokat.
(6) Az 53. § (2) bekezdésben meghatározott építésügyi szakterületre vonatkozó
közigazgatási szakvizsga helyett 1998. december 31-ig közigazgatási alapvizsga
is elfogadható.
(7) A települési önkormányzat jegyzõje legkésõbb e törvény hatálybalépését
követõ 15 napon belül megküldi az építésügyi hatósági jogkör gyakorlásához
szükséges iratokat az 52. § (2) bekezdésében meghatározott ügyekben az eljárni
illetékes építésügyi hatóság számára.
(8) Az 53. § (2) bekezdésben meghatározott építésügyi szakterületre vonatkozó
közigazgatási szakvizsga helyett 1998. december 31-ig közigazgatási alapvizsga
is elfogadható.
(9) Az 52. § (2) bekezdésében meghatározott építésügyi hatóság a törvény
hatálybalépésekor
a) folyamatban lévõ ügyekben a kérelem benyújtásakor hatályos jogszabályok
szerint, valamint
b) a jogerõs és végrehajtható határozattal lezárult ügyek hatósági ellenõrzése
során az építmény (építményrész) építésekor (bontásakor) hatályos jogszabályok
szerint jár el.
(9) Az 52. § (2) bekezdésében meghatározott építésügyi hatóság a törvény
hatálybalépésekor
a) folyamatban lévõ ügyekben a kérelem benyújtásakor hatályos jogszabályok
szerint, valamint
b) a jogerõs és végrehajtható határozattal lezárult ügyek hatósági ellenõrzése
során az építmény (építményrész) építésekor (bontásakor) hatályos jogszabályok
szerint jár el.
(10) A törvény 52. § (3) bekezdése szerinti kijelölésre vonatkozó kérelmet az
érintett települési önkormányzatoknak elsõ esetben legkésõbb 1997. október 1.
napjáig kell a miniszterhez benyújtaniuk.
(11) A kérelemnek tartalmaznia kell a törvényben meghatározott szakmai
feltételek teljesítésének igazolását, valamint az arra vonatkozó
nyilatkozatot, hogy a hatáskört az elõírt szakmai feltételek mellett legalább
4 évig ellátja. Ha a hatósági jogkört önkormányzati hatósági igazgatási
társulásban látják el, akkor csatolni kell az erre vonatkozó megállapodást is.
61.§
(1) Ahol jogszabály
a) általános rendezési tervet említ, azon településszerkezeti tervet,
b) alaptervet, részletes rendezési tervet említ, azon helyi építési
szabályzatot és szabályozási tervet
c) a településrendezés vonatkozásában "államigazgatás" kifejezést használ, ott
"közigazgatás" kifejezést
kell érteni.
(2) A kisajátításról szóló 1976. évi 24. sz. törvényerejû rendelet 23.§-a a
következõ (2)-(3) bekezdésekkel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi bekezdés
számozása (1) bekezdésre változik:
"(2) A kisajátítás esetében annak akinek az érdekében a kisajátítás történik,
kötelezettséget kell vállalnia, hogy az ingatlant meghatározott határidõn be
lül a kisajátítás céljára felhasználja.
(3) Amennyiben a kisajátítás célja nem valósul meg az ingatlan korábbi
tulajdonosát elõvásárlási jog illeti meg."
62.§
(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy:
a) a miniszter kezdeményezésére - az 52. § (2) bekezdésben meghatározott -
városi (fõvárosi kerületi) önkormányzat jegyzõjének illetékességi területét,
b) a miniszter kezdeményezésére - az 52. § (3) bekezdés alapján - eljáró
építésügyi hatóságok körét és illetékességi területét,
c) az 53. §-ban említett szakmai feltételeket,
d) az 52. § (3) bekezdése alapján a Kormányhoz intézett kezdeményezés tartalmi
követelményeit, elõterjesztésének, elbírálásának rendjét,
e) az építésügyi hatósági feladatokat ellátó köztisztviselõk képesítési
követelményeit,
f) az építési mûszaki ellenõri tevékenység gyakorlásának részletes szabályait,
g) a településrendezéssel és az építményekkel kapcsolatos országos szakmai
követelményeket és azoktól helyi építési szabályzatban való eltérés
lehetõségét,
h) az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos mûszaki
szakértõi tevékenység gyakorlásának általános szabályait,
i) az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság általános szabályait,
j) az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges
nyilvántartások, adatszolgáltatások (adatbázisok és információs rendszerek)
létesítésének és mûködésének feltételeit,
k) a felvonók és a mozgólépcsõk építésügyi hatósági engedélyezésének,
üzemeltetésének, ellenõrzésének, valamint a felvonó szakértõi és ellenõri
tevékenység szabályait
rendelettel állapítsa meg.
(2) Felhatalmazást kap a miniszer arra, hogy:
a) a telekalakítás, a telekalakítási és építési tilalom elrendelése, továbbá a
cseretelekadás részletes szakmai szabályait,
b) az építészeti-mûszaki tervek tartalmi követelményeit,
c) a településtervezési, az építészeti-mûszaki tervezési jogosultság részletes
szabályait,
d) az építõipari kivitelezési tevékenység gyakorlásának részletes szakmai
szabályait - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszterrel együtt -,
e) az építésügyi hatósági ellenõrzés részletes szakmai szabályait,
f) az építésfelügyeleti ellenõrzés részletes szabályait,
g) az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályait,
h) a településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályait,
i) az építésügyi hatósági engedélyezési és kötelezési eljárások, valamint
ezekkel kapcsolatban a települési önkormányzatok véleménynyilvánításának
részletes szabályait,
j) az építési célra szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések mûszaki
követelményeinek és megfelelõség-igazolásának, valamint forgalombahozatalának
és felhasználásának részletes szabályait - az ipari, kereskedelmi és
idegenforgalmi miniszterrel együtt -,
k) a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága mûködésének rendjét,
l) a helyi építészeti örökség védelmének szakmai szabályait,
m) településrendezési, építészeti-mûszaki tervtanácsokra vonatkozó
szabályokat,
n) az építésügy körébe tartozó szakértõi tevékenység gyakorlásának részletes
szabályait
o) az önkormányzati (megyei, illetve települési) fõépítészi tevékenység
ellátásának részletes szakmai szabályait és feltételeit ,
p) az 53.§ (2) bekezdésében meghatározott szakmai feltételeket és - a
köztisztviselõk képesítési elõírásairól szóló kormányrendelet elõírásain
túlmenõen - a képzés módját
rendelettel állapítsa meg.
(3) Azokat a nemzeti szabványokat, amelyek alkalmazása kötelezõ, a szakmailag
illetékes miniszter jogszabállyal meghatározott idõre, egészben vagy részben
kötelezõen alkalmazandóvá nyílváníthatja.
(4) A sajátos építményfajtákra vonatkozóan a (2) bekezdésben foglalt
szabályozási feladatokat a - miniszterrel egyetértésben - az építményfajta
szerint illetékes miniszter gyakorolja.
(5) a törvény hatályba lépését követõ két éven belül a 31.§ (1) bekezdésének
d) pontjában, valamint a 31.§ (4) bekezdésének c) pontjában foglaltak
megvalósítására a Kormány az állam tulajdonában, illetõleg a helyi
önkormányzatok a tulajdonukban lévõ építményekre vonatkozóan programot
dolgoznak ki.
INDOKLÁS
az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló
1996. évi ... törvény tervezetéhez
I. Általános rendelkezések
Az 1-3.§-hoz
Az épített környezet védelme az építési törvény új szabályozási területe. A
korábbi "igazgatási jellegû" szabályozástól eltérõen döntõ változást jelent,
hogy a törvénytervezet (a továbbiakban: T.) rendezõ elveként - összhangban a
környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel - az épített környezet fogalma
került bevezetésre, s történelmileg elõször kötõdik össze a környezet ügye és
az építés ügye. A környezeti értékek komplex védelme ugyanis csak úgy
valósulhat meg, ha az értékvédõ szemlélet a törvény egészét áthatja.
Tekintettel arra, hogy magyar jogszabályban az épített környezet fogalma,
illetve az épített környezet alakítása és védelme eddig még nem került
meghatározásra, szükséges a T. szabályozási körébe tartozó ezen tevékenységek
egyértelmû és deklaratív felsorolása.
Ugyanitt pontosítja a T. az építésügy fogalmát is, amennyiben ez az épített
környezet alakítására és védelmére vonatkozó legszélesebb körû szabályozások
és jogalkalmazások öszzessége.
A T. az épített környezet egészét átfogja, azzal a jogtechnikailag és
szakmailag elkerülhetetlen szûkítéssel, hogy a közlekedési, távközlési, közmû-
és energiaellátási, vízi és bányamüveléssel kapcsolatos (un. sajátos)
építményfajták, valamint a mûemlékvédelem alatt álló építmények és területek
tekintetében a T.-t a rájuk vonatkozó külön törvényekkel együtt kell
alkalmazni. Ezen építmények esetében a rájuk vonatkozó törvények és
kormányrendeletek rendelkezései az irányadóak. Amennyiben azok az építmény
vonatkozásában rendelkezést nem tartalmaznak, illetve nincs erre vonatkozó
külön jogszabály, úgy a T. rendelkezéseit kell rájuk alkalmazni.
A fogalommeghatározásokkal a T. régi hiányt pótol. Ezek a fogalmak az épített
környezet alakításának és védelmének azon alapfogalmai, amelyek egységes
használata és értelmezése mind az átmeneti, mind a jövõbeni szabályozás
nélkülözhetetlen feltétele.
A T. ugyancsak teljesen új vonása, hogy megfogalmazza azokat a legáltalánosabb
követelményeket, amelyek teljesülését az épített környezet alakítása során - a
településrendezéstõl a konkrét építésig - következetesen biztosítani
szükséges.
A felsorolt követelmények az intézkedések tudatos, tervezett voltát; a
környezet egészével szemben támasztott társadalmi érdekek és igények
figyelembevételét; a környezeti, mûszaki, használati, biztonsági és
értékvédelmi elõírások betartását és az eljárások, illetõleg intézkedések
teljes nyílvánosságát és közösségi ellenõrizhetõségét emeli ki.
A 4-6.§-hoz
Az államigazgatási rendszer átalakulása szükségessé teszi, hogy a T.
egyértelmûen és elhatárolható módon rögzítse az állami és az önkormányzati
szervezetek feladatait.
Az épített és természeti környezet alakítására és védelmére vonatkozó
általános irányítási feladat- és hatáskörét a Kormány a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter útján látja el. A T. - a jelenlegi
jogszabályokkal összhangban - ezt erõsíti meg, hangsúlyozva, hogy az ún.
sajátos építményfajták tekintetében, illetõleg az építés, mint ipari-gazdasági
tevékenység irányításában más minisztereknek is jelentõs feladatai vannak. Itt
jelennek meg új tényezõként a feladatok irányításában és végrehajtásában
szintén résztvevõ centrális alárendeltségû területi szervek, melyek jelenleg
területi fõépítészi szervezet formájában mûködnek.
Az önkormányzatok e T. hatálya alá tartozó feladatait - a helyi
önkormányzatokról szóló, módosított 1990. évi LXV. tv-el, illetve a fõvárosi
és a fõvárosi kerületi önkormányzatokról szóló, módosított 1991. évi XXIV. tv-
el (a továbbiakban: Ötv.) összhangban - a T. pontosítja, részletezi,
egyértelmûvé teszi.
A T. végrehajtása során számolni kell azzal a lehetõséggel, hogy a helyi
építési szabályokat és a településrendezési terveket nem közvetlenül a
település érdekébõl, hanem általánosabb (országos) közérdekbõl kell
elkészíteni, felülvizsgálni, módosítani, de elõfordulhat, hogy a település
érdekében való módosításhoz is a kormányszervek határozottabb kezdeményezésére
van szükség, ezért a T. felhatalmazást ad arra, hogy ilyen esetekben a
település kötelezhetõ legyen azok felülvizsgálatára, szükség szerinti
módosítására.
II. A településrendezés
7-8.§-hoz
A T. az országban bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások által
megkövetelt igények és elvárások szerint a településrendezés egész terén
(témakörében) megfelelõ jogi szabályozást kíván adni.
A T. igen tömören - sok esetben csak az elvet, irányt vagy célt megjelölve -
foglalja össze rendelkezéseit. A rendelkezések általában keretjellegûek,
melyek lehetõséget és felhatalmazást adnak a részletek országos vagy helyi
(települési önkormányzati) rendeletekkel való szabályozására.
A T. tárgyanyagának egyes részeirõl más törvényeink és egyéb jogszabályaink is
szólnak, tehát meg kell találni az illetõ részekre nézve a kellõ összhang
biztosítását vagy éppen azt, hogy melyik jogszabály vagy annak egyes
rendelkezései milyen értelemben tekintendõk hatályban állónak.
Az említett megváltozott körülmények indokolják, mint irányító beavatkozás
közérdekû szükségessége, a településrendezés céljának, feladatának (témájának)
és jogi szabályozásának meghatározását.
A T. egységesen és kötelezõen megállapítja a településrendezés, a helyi
építési szabályzat, a településrendezési tervek és a településrendezés
megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények kifejezéseket.
A településrendezés igen sokirányú tevékenység gyûjtõfogalma, mely lényegében
a település területének megfelelõ felhasználását és az ezzel kapcsolatos
építkezést, ezek révén a kedvezõ településszerkezet és településkép
kialakítását, továbbá a település mûködõképességét biztosító feladatok
megvalósítását jelenti.
A településrendezés törvényi szintû szabályozására azért van szükség, hogy az
egyetemes közérdekek és az egyéni érdekek összhangja érvényesülhessen,
továbbá, hogy a fejlõdés gyorsabb és kiegyensúlyozottabb legyen. Ugyanakkor a
T. törekszik az egyén minden szolgáltatásáért legalább a rendezettség, a
jogbiztonság elmaradhatatlan ellenértékeit biztosítani.
Az emberi élet egyik elkerülhetetlen velejárója az építés, melynek során az
ember erõteljesen beavatkozik a természetes környezet viszonyaiba. A
településrendezés célja, hogy a benne meghatározott rendszer és módok szerint
alakuljon ki az építéssel a település.
A T. szabályozni kívánja a településrendezési viszonyokban az ingatlanok
tulajdonosainak, használóinak, a településrendezési tevékenységet végzõ
szervezeteknek a magatartását.
A T. a tulajdonhoz való jog biztosítása mellett megfogalmazza a tulajdon
társadalmi funkciójának elvét: a tulajdon a tulajdonos számára nem csak
jogokat jelent, hanem kötelezettségeket is a tekintetben, hogy a tulajdon
használata a közjót, a közérdeket kell, hogy szolgálja. A T. ezért részletesen
elõírja, hogy a településrendezési tevékenység során mely elvárásoknak kell
kötelezõen megfelelni és miként kell azok biztosítása érdekében eljárni.
A településrendezés csak akkor tud a gyakorlati igényeknek megfelelni, ha a
település egész területére kiterjedõ, alaposan átgondolt településfejlesztési
döntésre (elhatározásra) támaszkodik, amely a település fejlõdése
szempontjából figyelembevehetõ minden tényezõvel számol. A település
külterületének gazdasági vagy más rendeltetés szerinti tagozását és az
esetleges késõbbi fejlõdés irányát, valamint a belterületen létesíteni kívánt
jelentõsebb fejlesztéseket, így a településrendezés "programját" a
megvalósításuk várható ütemezésével együtt településfejlesztési döntésekben
(településfejlesztési koncepció) kell megállapítani.
A településfejlesztési döntések a település jövõbeni fejlesztésének
elgondolását, illetve az ezzel összefüggõ prioritásokat foglalja magába /mit,
mikor/. Ez elsõsorban nem mûszaki, hanem településpolitikai dokumentum,
amelynek kialakításánál - a széleskörûen értelmezett - természeti adottságok
mellett a társadalmi, gazdasági, finanszírozási szempontoknak van döntõ
szerepük.
A településfejlesztési döntések kidolgozása és megállapítása - összhangban az
Ötv.-el - a települési önkormányzat képviselõtestületének feladata.
A településrendezés feladata a településfejlesztési döntések megvalósítása
érdekében a legmegfelelõbb mûszaki megoldások kimunkálása /hol, hogyan/ és
tervi megfogalmazása. A településrendezéshez szükséges követelmények közül
azokat, amelyek rajzban nem fejezhetõk ki vagy nem alkalmasak arra, helyi
építési szabályzatba kell foglalni.
A T. elõírja, hogy a településrendezési feladatát - a helyi önkormányzatokról
szóló törvény alapján - a települési önkormányzatoknak a településrendezés
országos, térségi és helyi eszközei, valamint a településrendezési feladatok
megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények alapján kell ellátniuk.
A T. meghatározza a településrendezés eszközeinek rendszerét és az azon belüli
összefüggéseket.
9.§-hoz
A bekövetkezett változások megkövetelik a településrendezés során az érintett
területen jelentkezõ állampolgári és egyéb érdekek átfogó figyelembevételét. A
T. ezért elõírja a településrendezés folyamatába az érdekeltek kétlépcsõs
megoldással történõ bevonását. A "korai", illetõleg a "formai" részvétel
lehetõséget ad az érintettek számára településük fejlõdésének, rendezésének
tényleges és érdemi alakítására. A településrendezési gyakorlatnak a
településfelújítás, a belsõ fejlõdés felé történõ fordulásával a korábbinál
erõsebben kell a kialakult összefüggésekhez nyúlni, ez a körülmény is az
érintettek erõteljesebb együttmûködését követeli meg.
A T. a tulajdonjogból vezeti le az építéshez való jogot. A tulajdonjog egyik
legfontosabb részjogosítványa, hogy a tulajdonos a tulajdonát a
rendeltetésének megfelelõen szabadon használhatja. Ez azt jelenti, hogy
önmagában a földtulajdon joga nem foglalja magában az építéshez való jogot, az
csak a jog (törvény vagy helyi rendelet) által beépíthetõnek nyilvánított
ingatlan tulajdonosát illeti meg: ezért az említett jog meg is határozza
mindazokat a követelményeket, amelyek a beépítés feltételei.
1o-11.§-hoz
A T. minden települést kötelez arra, hogy meghatározott idõn belül elkészítse
a település igazgatási területének távlati felhasználására, a település
térszerkezeténektének kialakítására vonatkozó településszerkezeti tervét.
A településszerkezeti terv alapvetõ feladata, hogy a település teljes
igazgatási területére, annak környezeti, természeti, táji és mûszaki
adottságait figyelembe véve, az ezekhez illeszthetõ településfejlesztési
célokból és településpolitikai prioritásokból adódó földhasználatok fajtáira a
település elõrelátható szükségleteinek megfelelõen meghatározza az
alapelveket. Így elsõsorban a bel- és külterületet, a beépítésre szánt és a
beépítésre nem szánt területeket, az azokon belüli tagozódásokat.
A T.szerint a településszerkezeti tervet - az Ötv. rendelkezéseinek
megfelelõen - a települési önkormányzat képviselõtestülete hagyja jóvá.
A T. a település területszerkezetét-felhasználását meghatározó önkormányzati
határozatot "elõkészítõ településrendezési eszköznek" tekinti. E
sajátosságából következik, hogy megállapításai mindenekelõtt magára a
települési önkormányzatra és nem alapvetõen az állampolgárra nézve kötelezõ
erejûek jogi tekintetben. A határozat az ingatlanok korábbi használatához
fûzõdõ építési jogokat nem érinti.
(Így például egy eddig mezõgazdasági termelésben használt területnek a
településszerkezeti tervben beépítésre szánt területként való megjelenítésébõl
még nem adódik a tulajdonos számára építési jog, mivel e terv az egyes
ingatlanok beépíthetõvé nyilvánítását nem teszi még lehetõvé.
12.§-hoz
A T. a szabályozási tervet az építési szabályzat - rajzi kiegészítéseként -
határozza meg, amely a település teljes területére vagy annak egyes részeire
készülhet. A T. elõírja, mely esetekben kötelezõ a szabályozási terv
készítése, hogy az a jóváhagyott településszerkezeti tervvel ellentétes nem
lehet.
A T. a beépítés feltételeit (a telkek méretét, beépítési módját,
beépítettségét, kötelezõ beépítési vonalát és az épületek homlokzatmagasságát)
a szabályozási tervbe - ezzel a helyi építési szabályzatba - rendeli
meghatározni, tekintettel arra, hogy a településrendezésben az egyetemes
érdekeknek és a közérdek szempontjainak kell érvényesülniük (és nem a
magánfelek akaratának vagy érdekének). Mindez nem zárhatja ki azonban a
magánfelek kezdeményezéseinek a közérdekkel összeegyeztethetõ érvényesülését:
ezért írja elõ a T. a településrendezés nyilvánosságát.
A szabályozási terv feladatából következõen annak léptékét úgy kell
megválasztani, hogy megállapításai az egyes telkekre nézve követhetõk
legyenek.
13.§-hoz
A T. elõírja, hogy az építés rendjét településenként helyi építési
szabályzattal kell biztosítani. A helyi építési szabályzat a település
területén (területein) az építés rendjét biztosító, jogilag kötelezõ
megállapításokat tartalmazza a megengedhetõ építési hasznosításra vonatkozóan.
A T. a helyi önkormányzatok és szerveik feladat és hatáskörérõl szóló 1991.
évi XX. tv. alapján a helyi települési önkormányzat képviselõtestületének
lehetõséget biztosít, hogy a helyi, területi sajátosságoknak megfelelõen
szabályozza az építés helyi viszonyait.
A 14.§-hoz
A T. - tekintettel a fõváros kétszintû önkormányzatiságára, összhangban az
Ötv-vel - e vonatkozásban sajátos rendelkezéseket állapít meg.
A 18-19.§-hoz
A T. "építésjogi szempontok"-ra vonatkozó elõírásai általános szabályként
rögzítik, hogy hol, miként és mit lehet építeni. A T. három esetcsoportot
különböztet meg. Az építés alapvetõ feltétele az építésre kialakított telek,
terület megléte (építési telek). A telkek minõsítése és beépítési
feltételeinek meghatározása az országos jogszabályokban, a településrendezés
helyi jogi eszközeiben történik, így ebbõl következõen helyi építési
szabályzattal, szabályozási tervvel rendelkezõ területen csak az azokban
foglaltaknak megfelelõ építés lehetséges. Az átmeneti idõszakban elõfordulhat
azonban, hogy nincs a területre vonatkozóan sem helyi építési szabályzat, sem
szabályozási terv: ilyen esetekre nézve a T. általános törvényi szintû
szabályozást ad, megkülönböztetve a már beépült területet és a külterületet.
A 2o-22.§-hoz
A T. a korábban használt "telekalakítási és építési tilalom" fogalma mellett
bevezeti a "változtatási tilalom" fogalmát, melynek lényege továbbra is a
kitûzött településrendezési célok megvalósíthatóságának biztosítása.
Lényeges különbség, hogy a változtatási tilalommal terhelt ingatlanon
semmiféle értéknövelõ változtatás (erre utal a név is) nem hajtható végre, nem
csak a telekalakítással és építéssel járó változtatás. Fontos, hogy a tilalmat
a települési önkormányzat képviselõtestületének rendeletben kell
megállapítania, és hogy a tilalomból eredõ kárért a tulajdonost kártalanítania
kell, továbbá, hogy az 3 év eltelte után a törvény erejénél fogva
automatikusan hatályát veszti.
A 23-24.§-hoz
A T. telekalakításra vonatkozó rendelkezései a korábbiakhoz képest új
rendelkezéseket nem tartalmaznak.
A rendezett település, az emberhez méltó települési környezet biztosítása
szükségessé teszi, hogy az építés csak meghatározott követelményeknek
megfelelõen legyen lehetséges, ezért a T. meghatározza ezen követelményeket.
Az egyes telkek, területek tulajdonjoga tehát nem jelenti azok beépítésének
alanyi jogát is, az csak a követelmények teljesülése esetén illeti meg a
tulajdonosokat.
A követelmények, elsõsorban a közúti kapcsolat és a közmûvek megléte, az
érintett terület elõkészítését igénylik, ami ebbõl eredõen a települési
önkormányzat számára jelent feladatot.
A 25.§-hoz
A T. az elõvásárlási jognak két fajtáját különbözteti meg. A települési
önkormányzat számára a T. biztosítja a közérdekû célok megvalósítása érdekében
az "általános" elõvásárlási jogot, továbbá lehetõséget teremt
felhatalmazásával, hogy a képviselõtestület saját rendeletében "különös"
(konkrét) elõvásárlási jogot állapítson meg. A T. meghatározza az elõvásárlási
jog gyakorlásának szabályait.
A 26-27.§-hoz
A kisajátításról az 1976. évi 24. törvényerejû rendelet rendelkezik, mely
meghatározza milyen célokra van kisajátításnak helye és milyen eljárással. A
T. a meglévõ kisajátítási jog rendszerét nem bontja meg, csak kiegészíti a
településrendezési feladatok megvalósítása érdekében történõ alkalmazását.
A T. az érintett tulajdonosok érdekét szolgáló közút megvalósítása érdekében
lehetõvé teszi kisajátítás jogcímen, kisajátítási eljárás nélkül a telekbõl az
úthoz szükséges telekterület lejegyzését. Fontos megjegyezni, hogy ez a
lehetõség a /nem a tulajdonosok érdekét szolgáló/ közút /pl. autópálya/
kialakításához szükséges telekterület igénybevételére nem alkalmazható.
A T. az egyenlõ közteherviselés elve alapján lehetõséget ad a települési
önkormányzat számára, hogy az útkialakítás elõnyeit élvezõ, de az ahhoz
szükséges terület érdekében telekigénybevétellel és lejegyzéssel nem érintett
tulajdonosokat helyi adó formájában pénzbeli hozzájárulásra kötelezze, mely
összegbõl az igénybevett telekterület fele részéért kártalanítás illeti meg a
lejegyzéssel érintett tulajdonosokat.
A T. elõírja, hogy a teleknek igénybevett legfeljebb 1/5 részéért is jár
kártalanítás, ha az út az igénybevételtõl számított 3 éven belül nem kerül
kialakításra.
A 28.§-hoz
A T. a rendezett, emberhez méltó igényeknek megfelelõ települési környezet
biztosítása érdekében elõírja, hogy az építés feltétele az egyes telkek,
területek közúttal és közmûvekkel történõ ellátásának biztosítása. Tekintettel
arra, hogy az "építési feltételek" megállapítása a településrendezési tervben,
helyi építési szabályzatban történik, mely így a települési önkormányzat
feladata és jogköre, a T. indokoltnak tartja, hogy e feltételek biztosítása,
ha jogszabály arra mást nem kötelez, az önkormányzat kötelezettsége legyen.
A T. lehetõséget ad az önkormányzat számára, hogy a közút és a közmûvesítés
költségeit, mivel azok elsõsorban az érintett tulajdonosok érdekét szolgálják,
közmûvesítési hozzájárulásként részben vagy egészben az érintett
tulajdonosokra átháríthassa. A tulajdonosok közötti költségfelosztás
szabályait a T. szerinti alapelvek figyelembevételével az önkormányzat saját
helyi rendeletében állapítja meg.
A T. elõírja, hogy a közút és a közmûvek elõrelátható megvalósulásának
biztosítása nélkül nem lehet építési engedélyt adni.
A 29.§-hoz
Bizonyos esetekben a közérdek megkívánja a településrendezési feladatok
soron kívüli, gyors megvalósítását. A T. ezért lehetõséget ad, hogy ilyen
esetben a települési önkormányzat beépítési, helyrehozatali vagy beültetési
kötelezéseket állapítson meg a helyi építési szabályzatában. Tekintettel arra,
hogy a kötelezettségek elrendelése a tulajdonosi jogokat érintik, azok
elrendelése esetén az önkormányzatnak megfelelõ támogatási eszközökrõl is
gondoskodnia szükséges .
A 3o.§-hoz
A T. differenciált kártalanítási szabályokat állapít meg mindazokra az
esetekre, amikor valamely településrendezési intézkedés következtében az
ingatlan korábbi rendeltetése, felhasználási módja megváltozik és ebbõl a
tulajdonosnak kára származik. Ilyen esetekben a tulajdonost kártalanítás
illeti meg.
A T. meghatározza a kártalanítás feltételeit és mértékét, továbbá indokoltnak
tartja, hogy ha az ingatlan engedélyezett felhasználását annak
megállapításától 3 éven belül változtatják meg, úgy a kártalanítás feltétel
nélkül követelhetõ legyen.
A kártalanítást a kedvezményezett köteles megfizetni. A kártalanítás a felek
megállapodásának tárgya, ennek hiányában a bíróság dönt.
III. Az építési folyamat szabályozása
A 31.§-hoz
Az építmények elhelyezése és kialakítása során a T. olyan új
követelményrendszert állít fel, amelyik összhangban van a hazai gyakorlattal,
a környezet-, a természetvédelem, valamint az építészeti értékek védelmének
újszerû követelményeivel és harmonizál az európai szabályozással. A 31.§ (2)
c)-h) pontokban felsorolt hat un. lényeges követelmény az Európai Közösség
89/1o6 számú vonatkozó Direktívájának (törvényének) általános körû átvétele.
Ezen követelmények kötelezõ figyelembevétele európai kapcsolódásunk feltétele,
egyben alapja az építési mûszaki szabályozás egész kialakuló hazai
rendszerének.
A T. ezen paragrafusaiban felsorolt általános követelmények elõírása azért
fontos, mert ezeket sem a vállalkozási szerzõdések, sem a különbözõ hatósági
engedélyek tételesen nem tartalmazhatják, ugyanakkor betartásukat a társadalom
érdekeinek védelme megköveteli az építési tevékenység résztvevõitõl. A T.-ben
elõírtak a megrendelõ-tervezõ-kivitelezõ célirányos együttmûködését is
elõsegítik.
A 32-33.§-hoz
Az elmúlt évtizedek gyakorlata az építés és az építészet fogalmának
összemosására törekedett. A két fogalom közötti különbség megszûntetésének
egyik sajátos eszköze volt az "építéstervezés" fogalmának bevezetése. Az
építészeti-mûszaki tervezés, valamint a mérnöki-mûszaki tervezés - mint az
épített környezet igény-oldalát megjelenítõ tényezõ - fogalmának tisztázása és
természetes funkciójának helyreállítása -összhangban a kamarai törvénnyel- e
törvény feladata. Az "építészeti-mûszaki tervezés" és a "mérnöki-mûszaki
tervezés" megkülönböztetése még akkor is fontos, ha a két terület esetenként
átfedésben jelenik meg.
A különbség a létrehozandó mûnek az épített (vagy táji) környezetben betöltött
funkciójában érhetõ tetten. Az építmények (mint egybefüggõ teherhordó és egyéb
szerkezetek) minden esetben mérnöki-mûszaki teljesítményként is minõsítendõk,
ám ilyen értelmû megfelelõségük nem ad automatikusan garanciát arra, hogy az
épített környezetet gazdagító, minõségét emelõ, kultúrahordozó alkotásról van-
e szó. Az épített környezet óriási anyagi és kulturális értéke és az abba való
beavatkozás általában visszafordíthatatlan következményei miatt az építészeti-
mûszaki tervezés jogosultsághoz kötése közérdekbõl indokolt. Fontos eleme a
törvénynek a jogosultság rendje, hogy minden tevékenységet, amely befolyásolja
az épített környezetet, csak arra jogosult végezhet. A tervezõ munkájáért
anyagi és erkölcsi felelõsséggel tartozik, a megbízó érdekét képviseli, és
egyidejûleg felelõsséggel tartozik az épített környezet kultúrája iránt
beleértve annak múltját és jövõjét. Az építészeti-mûszaki tervezési
jogosultság megszerzésének, megõrzésének, elvesztésének szabályozása
részleteiben a szakmai szervezetek (kamarák) feladata. A jogosulatlan, kontár
tevékenység ellenõrzése és szankcionálása a hatóság kötelessége. A szerzõi jog
az építészeti-mûszaki tervezés területén az érvényes szerzõi jogi törvény
(1969. évi III. tv.) szerint is fennáll és az alkotó munka megbecsülését,
ösztönzését, valamint védelmét hivatott kifejezésre juttatni. Az építmények
tervezése és vállalkozásba adása szempontjából alapvetõen új vonása a
törvénynek a tervezés, illetve az építés vállalkozásként való felfogása és a
vállalkozásra vonatkozó általános szabályok adaptálása a folyamatban
résztvevõk kapcsolatának, jogainak és kötelezettségeinek ilyen alapon való
szabályozása. Új építmények tervezése során felmerülõ konkrét
területfelhasználási, beépítési, építészeti, kert- és tájtervezési,
funkcionális stb. problémák megoldását segíti szakmailag a tervpályázat
(építészeti, településrendezési), melyet jogszabályban meghatározott esetekben
és módon kötelezõ kiírni.
A 34.§-hoz
Az építési engedélyezési eljárás célja, hogy az épített környezet alakításával
kapcsolatos tevékenységek jog- és szakszerûségét biztosítsa. Az építés
engedélyezése komoly szakértelmet igénylõ, számos szakhatóság (esetenként
szakértõ) bevonását megkívánó, az érdekeltek jogos érdekeinek összehangolását
is szolgáló, döntéseiben - megvalósulás esetén - gyakorlatilag
visszafordíthatatlan felelõsségteljes államigazgatási eljárásforma. Indokolt
ezért, hogy a T. az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló
törvény (Áe) 15.§-ban kapott felhatalmazással élve az érdemi határozat
meghozatalára a kérelem elõterjesztésétõl, illetve az eljárás hivatalból
történõ megindításától számított legfeljebb 60 napot biztosítson. Az
építésügyi hatósági engedély kiadása elõtti helyszíni szemle kötelezõvé tétele
jelentõs többletfeladat a hatóság számára. Azonban az így nyerhetõ
tapasztalatok magának a hatóságnak adnak biztosítékot a helyes döntés
kialakításához és ez a szomszédjogok védelme szempontjából is nagyon fontos.
A 35-37.§-hoz
Az építési engedélyezési eljárás elõtt (az ingatlan megszerzése vagy
értékesítése elõtt) az ingatlan felhasználhatóságát segíti elõ a beépítési,
építészeti, településképi, természet-, táj- és környezetvédelmi, egészségügyi,
tûzvédelmi, valamint más mûszaki követelményeket tisztázó elvi engedély.
Az építési engedély iránti kérelem elbírálása során az elsõfokú építésügyi
hatóság többek között köteles meggyõzõdni arról is, hogy a tervezett építkezés
megfelel-e az országos és a helyi építési szabályzat, szabályozási terv
elõírásainak, valamint az építmények elhelyezése és kialakítása kielégíti-e az
általános érvényû alapvetõ követelményeket.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv.
42.§ (1) bekezdése és 62.§ (3) bekezdése alapján az építésügyi hatóság
engedélye, illetve döntést tartalmazó határozata egyben szakhatósági engedély,
vélemény is, mivel a szakhatóságnak az állásfoglalása csak az érdemi határozat
elleni fellebbezésben támadható meg.
E jogszabályhely (azzal, hogy külön nem tér ki rá) eltörölte az építési
jogosultság igazolásának az építési engedélyezési eljárás során kötelezõ
vizsgálatát. Az építési engedély ugyanis egy olyan mûszaki jogosítvány, amely
az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el és nem
mentesít más "jogosítványok" megszerzésének kötelezettsége alól. Az
állampolgároknak a tulajdonukkal kapcsolatos jogait az Alkotmány és a Ptk.
szabályozza, a tulajdonjogot érintõ vitás kérdések csak polgári peres úton
jogorvosolhatóak. Az építési jogosultság vizsgálatának mellõzésével az
építésügyi igazgatás jelentõs mértékben "tehermentesülne" a felesleges
eljárási lépésektõl (pl. eljárás felfüggesztése jogerõs bírói ítéletig, elvi
engedélyezések jognyilatkozat pótláshoz stb). Az állampolgárok (tulajdonosok,
építtetõk) saját felelõsségévé válik - az épitési engedélyezési eljárástól
függetlenül - az ingatlannal való rendelkezési jog megszerzése. Az építtetõ a
jogerõs és végrehajtható építési engedéllyel - annak megszerzése után - csak
akkor élhet, ha az ingatlannal rendelkezni jogosult hozzájárulását ehhez
megszerezte. Ennek be nem tartása polgári jogi következményeket (pl. az
építkezés bírói úton történõ leállítása stb.) von maga után.
A 38-41.§-hoz
Az építés, mint iparûzés, annyiban igényel sajátos szabályozást, amennyiben a
termék, az építmény nemzeti kincs, tehát nem lehet csak a közvetlenül érdekelt
felek magánjogi megállapodásának függvénye. Közérdek tehát, hogy az építési
tevékenység végzése a rendezési terveknek és az építésügyi szabályoknak
megfelelõen, jó minõségben történjen, s a nemzeti vagyon részét képezõ,
ingatlanállomány megóvása megfelelõ színvonalú legyen. A közösség és
vagyontárgyai biztonsága (szerkezeti állékonyság, tûzvédelem, higiénia stb.)
elengedhetetlen. Az építési tevékenységet (új létesítmény létrehozása, meglévõ
fenntartása, bõvítése, átalakítása, bontása stb.) vállalkozási szerzõdés
alapján (Ptk szabályai szerint) olyan kivitelezõ hajthat végre, aki e
tevékenység végzéséhez jogosultsággal rendelkezik. Az építési tevékenység
végrehajtásához az építtetõ szabadon választhatja meg a kivitelezõket azok
közül,akik megfelelõ hazai jogosultsággal rendelkeznek. Ez a piaci gazdálkodás
alapvetõ feltétele is. A magán pénzforrásokból építkezõ szabadon dönthet
általában abban is, hogy a résztvevõket bizalmi alapon vagy versenyeztetés-
pályáztatás útján választja ki. Partnerválasztás közpénzeken megvalósuló
(amikor mindent vagy többségében mindent az állam, vagy az önkormányzat
finanszíroz) építési tevékenység esetén a közbeszerzésekrõl szóló törvény
elõírásai alapján versenykötelezettséghez köthetõ.
A T. egyértelmûvé teszi, hogy az építés felelõsség és szakértelem kérdése is
egyúttal, ezért e tevékenység felelõs szakmai irányítását (felelõs mûszaki
vezetõ) jogszabályban meghatározott szakmai feltételekhez köti. Mindez nem
érinti a kivitelezõ (mint vállalkozó) egyéb jogszabályokban rögzített jogait,
kötelezettségeit és felelõsségét.
A T. új elemként visszaállítja a mûszaki ellenõr alkalmazásának lehetõségét,
meghatározza feladatait, illetve alkalmazásának szakmai feltételeit.
Az 45-46.§-hoz
Az építési tevékenység ellenõrzését, ezzel a közérdek érvényrejuttatását
elsõsorban a hatósági ellenõrzési feladatok ellátásával kell biztosítani. Az
állampolgárok építési fegyelmét, kulturáját leginkább az építési tevékenység
ellenõrzésével - szükség szerint szankcionálással - lehet befolyásolni.
Ott, ahol az ellenõrzés megfelelõ gyakoriságú, megfelelõen következetes és a
végrehajtás minden esetben nyomon követhetõ és megvalósul, ott az
állampolgárok építési jogbiztonsága, fegyelme, a szomszédjogok és közösségi
érdekek biztosítása, érvényrejuttatása is megfelelõ. Az építmények, építési
termékek használat során bekövetkezett állapotváltozásainak minõségi
ellenõrzését hívatott az építésfelügyelet elvégezni.
Az 47-49.§-hoz
Új eleme a T.-nek, hogy a fennmaradási engedély kiadásával kapcsolatos -
sokszor és joggal kifogásolt - mérlegelési jogkört csökkenti (de nem törli
el), s csak olyan esetben teszi lehetõvé, amikor az egyébként engedély nélkül
vagy attól eltérõen megépült építmény önmagában szabályos (azaz megfelel az
általános és szakmai követelményeknek), vagy azzá tehetõ, s ilyen módon
építési engedély is kiadható lett volna rá, illetve a szabálytalansággal
okozott érdeksérelem jelentéktelen.
Ez az elõírás erõsíti a jogbiztonságot, egyidejûleg csökkenti a környezet
minden mértéken felüli rombolásának korábbi lehetõségét és sajnálatos
gyakorlatát.
Az 5o.§-hoz
Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos e jogszabályhelyen
felsorolt lényeges feladatok végrehajtását pénzügyi eszközökkel kívánja a
Kormány támogatni a Központi Környezetvédelmi Alap pénzügyi forrásából.
Az 51.§-hoz
A szabálytalan építkezéseket az eddiginél jobban érvényesülõ kivitelezõi
felelõsség megállapításával kívánja csökkenteni a T.. Lehetõvé teszi, hogy - a
jelenlegi gyakorlattól eltérõen - az építési engedély nélküli, illetve
engedélytõl eltérõen és az építési szabályokat sértõ módon megépített
építmények esetében szükségessé váló munkálatok elvégzésére, illetve a bontás
elrendelésére az építtetõ mellett a kivitelezõt is kötelezni lehet (õ erre
anyagi okokból is gyorsabban reagál). Új eleme a T-nek az is, hogy az
építésügyi hatóság jogkörét - a tûrésre kötelezés terén - kibõvíti.
Az 52.§-hoz
Az építésügyi hatósági tevékenység nem egyéb, mint az épített környezet
alakítására és védelmére megállapított szakmai szabályok érvényesítése az
egyedi eljárásokban, függetlenül attól, hogy az ügyfél állami szerv,
önkormányzat, jogi vagy magánszemély. Az építésügyi hatóságoknak - függetlenül
jogi vagy intézményi beilleszkedésüktõl az államszervezeti struktúrába, csakis
a hatalmi szervek által hozott döntések (jogszabályok) alapján, a szakmai
érték és érdekviszonyok érvényesítésével, az egyedi hatósági ügyekben adható
hatáskör.
Az építésügyi hatóságok magas szintû szakmai felkészültségének és
befolyásmentes döntési poziciójának biztosítása ugyanakkor elsõrendû közérdek.
Az építésügyi hatóságok jelenlegi rendszere - települési önkormányzati
jegyzõhöz utalása - sem szakmai szempontból, sem kizárási
(összeférhetetlenségi) okokból nem tartható. Ilyen számú építésügyi hatóságot
megfelelõ számú, felkészült szakemberekkel belátható idõn belül nem lehet
ellátni.
Rendkívüli jogbizonytalanságot és szakszerûtlenséget okoz az a mai
joggyakorlat is, amely a kizárási okok kiküszöbölésére a település saját
tulajdonát, vagy érdekeltségét érintõ ügyeknek - közigazgatási hivatali
döntéssel - más települési önkormányzathoz történõ utalásáról intézkedik.
A T. a jelenlegi rendszer gyökeres megváltoztatását kezdeményezi és erre az
alábbiakat javasolja:
Az építésügyi hatósági jogkör elsõfokon mindvégig megmarad az önkormányzati
szférában, azzal az eltéréssel a mai rendszertõl, hogy telekalakítási,
építési, használatbavételi és fennmaradási engedélyezési, valamint az ezekkel
kapcsolatos ellenõrzési és kötelezési ügyekben nem minden település kap
építésügyi hatósági jogkört, hanem csak a törvény mellékletében felsorolt
székhelyû és illetékességi körû mintegy 120-150 település (város és megyei
jogú város).
Másodfok ez esetben is a megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal.
A 53.§-hoz
Nagyon fontos új eleme a törvénynek az is, hogy a közérdekkel összhangban
rögzíti az építésügyi hatósági ügyek döntésre való szakmai elõkészítését és
végrehajtását végzõ ügyintézõk alkalmazásának szakmai feltételeit.
Fontos az is, hogy a korábbi rendeleti szintû szabályt törvényi szintre
emeli, s ezáltal kizárja a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII.
tv. 4.§-a szerinti helyi mérlegelési, felmentési jogkör gyakorlását.
IV. Az épített környezet fenntartása, használata és értékeinek védelme
A 54-57.§-hoz
Az építészeti örökség, az épített környezet értékeinek védelme a T. új
szabályozási területe. Az értékvédõ, értékmegõrzõ és továbbfejlesztõ szemlélet
a törvény egészét áthatja. Tekintettel azonban az értékvédelem szerteágazó
összefüggésrendszerére, az új szemléletû megközelítés igényére, egyes fogalmak
meghatározásának szükségességére, a T. egy egész fejezetet szentel az
értékvédelem témakörének.
A T. megkülönbözteti az országos jelentõségû kulturális értékeket - ezek a
mûemlékek - és a helyi építészeti örökség részét képezõ helyi védelem alatt
álló területek és építmények.
A mûemlékek védelmének részletes szabályozásával - szakmai okokból - külön
törvénytervezet foglalkozik.
A helyi védelem gyakorlása alapvetõen helyi közügy, amely ugyanakkor nem
nélkülözheti a jogszabályi megalapozást és szakmai megerõsítést.
V. Vegyes- és záró rendelkezések
A 58.§-hoz
A T. a jelenleg hatályos 1964. évi III. törvényhez képest a nyílvántartási és
adatszolgáltatási kötelezettség lényeges kiterjesztését javasolja (ezért már
új elemnek értékelhetõ) a településrendezés, az építésügyi igazgatás és a
környezeti értékek védelme terén, az ezekkel összefüggõ tevékenységek
ellátásához szükséges módon és mértékben.
A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyílvántartásáról szóló
1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseinek megfelelõen törvényi szinten került
meghatározásra a hatósági nyílvántartások és a bennük kezelhetõ személyes
adatok fajtája, illetve a nyílvántartásokat vezetõ szervek és szervezetek.