T/2666/8.. számú
EGYSÉGES JAVASLAT
A munkaügyi ellenõrzésrõl szóló törvényjavaslat zárószavazásához
Kiss Péter
Budapest, 1996. október
2
1996. évi ... törvény
a munkaügyi ellenõrzésrõl
E törvény célja, hogy az Alkotmányban megfogalmazott elvek alapján a
foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban megállapított kötelességek
megtartása állami ellenõrzésének tárgyát, személyi és szervezeti kereteit, az
eljárás rendjét, valamint e kötelességek megszegésének jogkövetkezményeit
meghatározza.
Mindezek érdekében - különös tekintettel a jogszabályi feltételeknek meg
nem felelô foglalkoztatás, illetve munkavállalás visszaszorítására, valamint a
munkavállalók és érdekképviseleti szervei jogainak védelmére - az Országgyûlés
a munkaügyi ellenõrzésrõl a következõ törvényt alkotja.
1. §
(1) E törvény hatálya kiterjed arra a természetes és jogi személyre,
valamint jogi személynek nem minõsülõ gazdasági társaságra (a továbbiakban:
foglalkoztató), aki természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony
keretében alkalmaz.
(2) E törvény alkalmazása szempontjából - a (3) bekezdésben foglalt
kivétellel - foglalkoztatásra irányuló jogviszonynak minõsül minden olyan
jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya a foglalkoztató részére ellenérték
fejében végzett munka.
(3) Nem foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik
a) a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott
vállalkozási szerzõdés (389-415.§), valamint megbízási szerzõdés (474-487.§)
alapján végzett munka, továbbá
b) a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben szabályozott
közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közremûködése,
valamint a korlátolt felelõsségû társaság tagjának munkavégzésben
megnyilvánuló mellékszolgáltatása.
(4) A felügyelô a tényállás alapján jogosult a foglalkoztató és a részére
munkát végzô személy közötti jogviszony minôsítésére. Ehhez a foglalkoztatónak
rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján
megállapítható, hogy a részére végzett munka a (3) bekezdés szerinti
jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt.
(5) Az ágazati miniszter eltérô szabályokat állapíthat meg a fegyveres
erôknél, rendvédelmi szerveknél, illetve nemzetbiztonsági szolgálatoknál e
törvény 3. §-ának alkalmazására és a feladatok ellátására önálló szervezetet
hozhat létre.
2. §
(1) A munkaügyi ellenôrzést - a (2) bekezdésben, valamint az 1. § (5)
bekezdésben foglalt kivétellel - a munkavédelemrôl szóló 1993. évi XCIII.
törvény 17. § (4) bekezdésében meghatározott megyei (fôvárosi) felügyelôségek
dolgozói (a továbbiakban: felügyelô) látják el.
(2) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény hatálya alá tartozó
bányavállalkozók és bányaüzemek, illetve a bányahatóság felügyelete alá
tartozó tevékenységek tekintetében a munkaügyi ellenôrzést a Magyar Bányászati
Hivatal és területi szervei, a bányakapitányságok dolgozói (a továbbiakban:
felügyelô) látják el.
3. §
(1) A munkaügyi ellenõrzés kiterjed
a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges
jognyilatkozatokra vonatkozó munkaügyi rendelkezések, illetve az e jogviszony
létesítésével összefüggõ munkaügyi bejelentési és nyilvántartási kötelességek,
b) a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (a
továbbiakban: Mt.) 5. § (1) bekezdésében meghatározott hátrányos
megkülönböztetés tilalmának,
c) a nõk, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességûek
foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok,
d) a munkaidõre, a pihenõidõre, a rendkívüli munkavégzésre (az Mt.
126-129. §), valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív
szerzõdésben rögzített rendelkezések,
e) a jogszabályban megállapított munkabér összegére, és jogszabályban
vagy kollektív szerzõdésben rögzített mértékére vonatkozó, valamint a munkabér
védelmét szolgáló rendelkezések,
f) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszûnésével összefüggõ - a
munkavállalót megilletõ - igazolások kiállításának és kiadásának,
g) a külföldi munkavállalók alkalmazási feltételeire vonatkozó
rendelkezések,
h) a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából
szakszervezet szervezését biztosító szabályokkal összefüggô munkáltatói
kötelességek,
i) a választott szakszervezeti tisztséget betöltõ munkavállalónak, az
üzemi és a közalkalmazotti tanács tagjának és a munkavédelmi képviselônek a
munkajogi védelmére, valamint kedvezményére vonatkozó szabályok,
j) a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggô
munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok
betartására.
(2) A munkaügyi ellenôrzést a felügyelõ hivatalból, az (1) bekezdés b),
h), i), j) pontjaiban foglalt esetekben, valamint az e) pontban a munkabérnek
a kollektív szerzõdésben rögzített mértéke tekintetében bejelentésre folytatja
le.
4. §
(1) A felügyelõ a foglalkoztatónál külön engedély és elõzetes bejelentési
kötelesség nélkül ellenõrzést tarthat.
(2) Az ellenõrzés során a felügyelõ jogosult
a) belépni az ellenõrzése alá tartozó valamennyi munkahelyre,
akadályoztatása esetén a rendôrség igénybevételére,
b) az ellenõrzéshez szükséges nyilvántartások megtekintésére, azokról
másolatok készítésére,
c) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges
jognyilatkozatok alakszerûségének vizsgálatára,
d) az ellenõrzés során az ellenõrzéssel összefüggésben hang- és
képfelvétel készítésére,
e) a munkahelyen tartózkodó személyektôl az ellenôrzéshez szükséges
felvilágosítás kérésére, valamint személyi azonosságuk igazoltatással történõ
megállapítására,
f) a Társadalombiztosítási Azonosító Jel (TAJ) használatára.
5. §
(1) A felügyelõ köteles az ellenõrzés során tudomására jutott üzemi,
üzleti, állam, illetve szolgálati titkot, valamint a foglalkoztatóra vonatkozó
információkat megõrizni. Ezen túlmenõen - törvény eltérõ rendelkezése
hiányában - nem közölhet harmadik személlyel olyan adatot, amely az
ellenõrzéssel összefüggésben jutott tudomására.
(2) A munkaügyi ellenôrzést végzô szerv a munkáltató nyilvántartásairól
készült másolatot, valamint az ellenôrzés során készített hang- és
képfelvételt csak ellenôrzési tevékenységével összefüggésben használhatja fel,
és a dokumentumokat köteles az eljárás jogerôs befejezését követô három éven
belül megsemmisíteni.
6. §
(1) A felügyelõ az ellenõrzés során tapasztalt szabálytalanságok
megszüntetése érdekében
a) jogosult felhívni a foglalkoztató figyelmét a foglalkoztatásra
vonatkozó szabályok megtartására,
b) kötelezheti a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott határidõn
belül történõ megszüntetésére,
c) megtilthatja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a
foglalkoztatás jogszabályba ütközik és a sérelem rövid határidõn belül nem
orvosolható,
d) szabálysértési eljárást folytathat le a külön jogszabályban
meghatározott szabálysértést megvalósító személlyel szemben,
e) külön jogszabályban foglaltak szerint rendbírságot szabhat ki,
f) kötelezheti a foglalkoztatót a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a
munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.)
7. § (4) bekezdésében meghatározott fizetési kötelességének teljesítésére.
(2) A felügyelõ az (1) bekezdés c) pontjában foglalt határozatának az
azonnali végrehajtását is elrendelheti.
7. §
(1) Az ellenõrzést lefolytató felügyelõ írásbeli javaslata alapján az
illetékes megyei (fõvárosi) felügyelôség vezetôje a foglalkoztatóval szemben
munkaügyi bírság kiszabására jogosult, ha a 3. § (1) bekezdésében foglaltak
megsértése több munkavállalót érint. Munkaügyi bírság e feltétel hiányában is
kiszabható a 3. § (1) bekezdésének b), h), i), j) pontjaiban foglaltak
megsértése esetén.
(2) Munkaügyi bírságra tett javaslat esetén a felügyelõ az ellenõrzés
megállapításait írásban megküldi a foglalkoztató vezetõjének, aki arra nyolc
napon belül észrevételt tehet.
(3) A munkaügyi bírság mértéke
a) az elsõ alkalommal, egy jogszabályi rendelkezés megsértése esetén
50.000 Ft-tól 1.000.000 Ft-ig,
b) több jogszabályi rendelkezés megsértése, valamint a korábbi bírságot
kiszabó határozat jogerôre emelkedésétôl számított három éven belüli újabb
jogsértés esetén 50.000 Ft-tól 3.000.000 Ft-ig terjedhet.
(4) A munkaügyi bírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni
különösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot idõtartamát,
az okozott hátrány nagyságát, valamint az érintett munkavállalók számát.
(5) A munkaügyi bírságot kiszabó szerv a hozzá befolyt bírság 60%-át a
Munkaerõpiaci Alap kezelésérõl szóló jogszabályban foglaltak szerint átutalja
a Munkaerôpiaci Alap számlájára. A fennmaradó összeg e szerv saját bevételének
minõsül, amely személyi kiadásokra nem használható fel.
(6) A felügyelô az ügy összes körülményeinek mérlegelése alapján a
munkaügyi bírság kiszabására irányuló javaslata mellett szabálysértési
eljárást is lefolytathat.
(7) Egy ellenôrzés során ugyanazon jogszabályi rendelkezés megsértéséért
a munkaügyi felügyelô szabálysértési eljárást nem folytathat le, rendbírságot
nem szabhat ki, ha az illetékes megyei (fôvárosi) felügyelôség vezetôjének
munkaügyi bírság kiszabására tett javaslatot, és ennek alapján munkaügyi
bírság kiszabására kerül sor.
8. §
A felügyelõ - kivéve, ha szabálysértési eljárást folytat le -, valamint
az illetékes megyei (fõvárosi) felügyelôség vezetõje az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerint jár el.
9. §
(1) E törvény kihirdetését követô 30 napon belül lép hatályba,
rendelkezéseit a hatályba lépést követõen indult ügyekben kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen munkaügyi bírság kiszabása csak az e
törvény hatályba lépése után elkövetett jogszabálysértés esetén lehetséges.
(3) E törvény alkalmazásában
a) munkahelyen a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 5.
pontjában foglaltakat kell érteni, kivéve a bedolgozó munkavégzés céljára
szolgáló lakóhelyét, vagy más, általa, a munkavégzés céljára biztosított
lakóhelyiséget,
b) munkabéren a jogszabály alapján járó illetményt, illetménypótlékot,
illetménykiegészítést és tizenharmadik havi illetményt, valamint a bírák, az
ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók elõmenetelérõl és
javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. törvényben foglalt javadalmazást
is érteni kell.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg
a) az Mt. 203. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint
b) a munkaügyi ellenôrzésrôl szóló 124/1990. (XII. 30.) Korm. rendelet és
a módosításáról szóló 132/1991. (X. 17.) Korm. rendelet és a 69/1996. (V. 15.)
Korm. rendelet
hatályát veszti.
10
I N D O K O L Á S
Általános indokolás
1. A feketegazdaság visszaszorítására irányuló jogalkotási feladatok
kormányzati koordinációjáról szóló 2119/1995. (V.3.) Korm. határozat a
jogalkotási feladatok összehangolt elõkészítését írta elõ. Ennek megfelelõen a
Kormány az 1091/1995. (IX.27.) Korm. határozatában rögzítette a feketegazdaság
elleni jogalkotási feladatok konkrét cselekvési programját. Ennek egyik
lényeges területe az ún. feketefoglalkoztatás, illetve munkavállalás, így a
Kormány által meghatározott komplex feladatkör közvetlenül érinti a munkaügyi
ellenõrzés intézményrendszerét.
Az 1992-ben hatályba lépett munkajogi tárgyú szabályok - követve a
piacgazdaság követelményeit - a korábbiakhoz képest alapjaiban változtatták
meg a foglalkoztatás jogi kereteit. A legtöbb munkavállalót érintõ Munka
Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) szabályozási elve szerint a jogalkotó csak
az alapvetõ munkafeltételeket - ún. minimálstandardokat - rögzíti, és a
munkajogi szabályozás kiemelkedõen fontos tényezõjévé a felek megállapodásait
kívánja tenni, különös tekintettel a kollektív szerzõdésekre. Mivel a
munkajogviszony alanyainak magánjogi mellérendeltsége a munkavállalók eltérõ
gazdasági pozíciója miatt a gyakorlatban számos esetben nem érvényesül,
elengedhetetlen, hogy az állam - közrendvédelmi kötelességébõl eredõen - az
alkalmazás, a foglalkoztatás garanciális tartalmi elemeit rögzítõ szabályok
betartását ellenõrizze, azok megszegését szankcionálja.
2. A munkaügyi ellenõrzésrõl az 124/1990. (XII.30.) Korm. rendelet
mellett, munkaügyi tárgyú ellenõrzésre vonatkozó normák más jogszabályokban is
találhatók. Így a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek
ellátásáról szóló 1991. évi IV törvény (a továbbiakban: Flt.), a külföldiek
magyarországi munkavállalásának engedélyezésérõl szóló, többször módosított
4/1991. (X.17.) MüM rendelet, valamint a munkavédelemrõl szóló 1993. évi
XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) tartalmaz e tárgyban rendelkezéseket.
A munkaügyi ellenõrzésrõl szóló kormányrendelet hatósági ellenõrzést
vezetett be, amelyet - bizonyos kivétellel - az Országos Munkabiztonsági és
Munkaügyi Fõfelügyelõség megyei (fõvárosi) szervezetében mûködõ felügyelõk
látnak el. Az ellenõrzés tárgyköre viszonylag széles, azonban a rendeletbõl
éppen az illegális, illetve a szabálytalan foglalkoztatás, valamint
munkavállalás ellenõrzésének rögzítése hiányzik. A külföldiek magyarországi
munkavállalásának engedélyezését szabályozó MüM rendelet értelmében a
vonatkozó szabályok megtartása tekintetében a munkaügyi központok végeznek
hatósági ellenõrzést, amelynek keretében jogosultak az Flt. 7.§ (4)
bekezdésében foglalt jogkövetkezmények alkalmazására, valamint a 3/1996.
(IV.5) MüM rendelet alapján rendbírság kiszabására. Végezetül - sajátos tárgya
miatt - a munkaügyi ellenõrzés rendszerén belül önálló helyet foglal el, a
munkavédelmi ellenõrzés.
A munkaügyi ellenõrzés tehát nem merõben új intézmény a hazai jogrendben,
és a Javaslat rendeltetése az, hogy a szervezeti és eljárási széttagoltságot,
a felesleges párhuzamosságokat lehetõség szerint kiküszöbölje, ugyanakkor az
ellenõrzés tárgykörét a fentiekben rögzített feladatoknak megfelelõen
kibõvítse.
3. A munkaügyi ellenõrzésrõl szóló törvény célja, hogy az Alkotmányban
megfogalmazott elvek alapján a foglalkoztatásra vonatkozó jogszabályokban
megállapított kötelességek megtartása állami ellenõrzésének tárgyát, személyi
és szervezeti kereteit, az eljárás rendjét, valamint e kötelességek
megszegésének jogkövetkezményeit meghatározza. A korábbiakban leírtak szerint
a munkaügyi ellenõrzés során kiemelt jelentõségû a feketefoglalkoztatás,
illetve munkavállalás visszaszorítása, azonban a jövõben sem kerülhet
indokolatlanul háttérbe az egyéb munkaügyi szabályok megtartásának vizsgálata,
különös tekintettel a munkavállalók és érdekképviseleti szerveik jogainak
védelmére.
Részletes indokolás
1. §-hoz
1. A Javaslat a törvény szervi és tárgyi hatályát szélesen vonja meg. A
szervi hatályt illetõen a Javaslat az Mt. 73. §-ára támaszkodik, amelynek
értelmében munkáltató az lehet, aki jogképes. Ezért - a törvény tárgyi
hatályára is figyelemmel - a foglalkoztató fogalma kiterjed a természetes
személyre, a jogi személyre, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkezõ
gazdasági társaságra egyaránt.
A munkaügyi ellenõrzés tárgyi hatálya az un. foglalkoztatásra irányuló
jogviszonyra terjed ki. A munkaügyi ellenõrzésrõl szóló törvény alkalmazása
szempontjából - az alább bemutatandó kivételekkel - foglalkoztatásra irányuló
jogviszonynak minôsül minden olyan jogviszony, amelyben a szolgáltatás tárgya
a foglalkoztató részére ellenérték fejében végzett munka.
A Javaslat szerint nem foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében
történik
a) a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvényben (a
továbbiakban: Ptk) szabályozott vállalkozási szerzõdés, valamint megbízási
szerzõdés alapján teljesített munkavégzés, továbbá
b) a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben (a
továbbiakban Gt.) szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság
tagjának személyes közremûködése, továbbá a korlátolt felelõsségû társaság
tagjának munkavégzésben megnyilvánuló mellékszolgáltatása.
ad) a. A Ptk 389. §-a a korábbiakhoz képest részletesebben határozza
meg a vállalkozási jogviszony fogalmi elemeit, különös tekintettel annak
tárgyára. A vállalkozás de iure alapvetõen eredménykötelem, amely azt jelenti,
hogy a felek a szerzõdésszerû teljesítés esetén mintegy szabadulnak a
kötelembõl. A vállalkozási szerzõdés alapján tehát olyan jogviszony
keletkezik, amely önmegszüntetõ jellegû. Ezzel szemben a foglalkoztatásra
irányuló jogviszonyok meghatározó típusának minõsülõ munkajogviszony esetében
a munkavállaló nem egy de iure eredmény szolgáltatására vállal
kötelezettséget, hanem a munkaszerzõdésben megállapodott munkakörben és
munkahelyen, a munkaviszonyra vonatkozó szabályban megállapított munkaidõn
belül - fôszabályként a munkáltató utasításának megfelelôen - általában munka
végzésére. Annak ellenére, hogy a munkajogviszony és a vállalkozói jogviszony
elhatárolása egyes esetekben nem feltétlenül egyértelmû, támpontul
szolgálhatnak az alábbiak:
- a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére vonatkozó
jognyilatkozat (munkaszerzõdés, kinevezés) írásbafoglalása minden esetben
kötelezõ;
- a jelzett jognyilatkozatoknak törvény által meghatározott kötött, ún.
szükséges tartalmi elemekkel kell rendelkezniük, míg a vállalkozási
szerzõdésben a jogviszony szempontjából lényeges megállapodási elemek
számottevõen különböznek a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt keletkeztetõ
jognyilatkozatok tartalmától, különös tekintettel pl. a teljesítési
határidõre;
- az a természetes személy, aki vállalkozási szerzõdések által rendszeres
gazdasági tevékenységet folytat - azaz önállóan, saját neve alatt jelenik meg
a gazdasági forgalomban - külön törvény alapján, ezt a tevékenységét
vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolhatja.
Némileg nehezebb a megbízási jogviszony és a munkajogviszony
elhatárolása, ugyanis - szemben a vállalkozási jogviszonnyal - egyik sem
eredménykötelem. A megbízott kötelezettségvállalása azonban a megbízó által
rábízott ügy ellátására, ennek érdekében történõ tevékenység kifejtésére
irányul. Ebbõl adódóan a megbízó - esetleges korrekciós jellegû - utasításai
ellenére, a megbízott jogviszonybeli alá-fölérendeltsége hiányzik, és ez abban
is kifejezõdésre jut, hogy a megbízási jogviszonynak nem tartalmi eleme a
megbízott rendelkezésre állási kötelessége. A megbízási jogviszony tárgya
mindebbôl következôen jónéhány munkatevékenység vonatkozásában fogalmilag
kizárt.
ad) b. A közkereseti társaság tekintetében a Gt. 56.§-a szerint a
társasági szerzõdésben meg kell határozni a tagok személyes közremûködésének
módját. Mivel a Gt. 94.§(2) bekezdésének értelmében a betéti társaságra is a
kkt. szabályait kell alkalmazni - ha a Gt. másképpen nem rendelkezik -, a
szabály a bt.-re is vonatkozik. A személyes közremûködés alapján történõ
munkavégzés kifejezetten a társasági jogviszonyhoz kötõdõ társasági jogi
intézmény, és így nem azonos a korlátolt felelõsségû társaságnál ismert
mellékszolgáltatással. Ebbõl következõen a személyes közremûködés - mint
társasági jogi jogviszony - nem tévesztendõ össze sem a Ptk-ban szabályozott
megbízással, sem pedig a munkaszerzõdés alapján létesült munkajogviszonnyal.
Hangsúlyozandó azonban, hogy a tag a személyes közremûködés mellett, más
tevékenység ellátására, akár polgári jogi megbízási jogviszonyt vagy akár
munkajogviszonyt is létesíthet a társasággal. A személyes közremûködésért a
Gt. 69.§-a szerint a tagot díjazás illeti meg. Ez azonban jogi természetét
tekintve nem munkabér. A díjazás ugyanis megállapítható egy meghatározott
összegben, vagy az elért eredmény százalékában, és kifizetésének
esedékességében is a tagok megállapodása az irányadó.
A korlátolt felelõsségû társaságok vonatkozásában a Gt. 167.§-a
rendelkezik a tag "egyéb vagyoni értékû" szolgáltatásáról
(mellékszolgáltatás), amely munkavégzésben is megnyilvánulhat. A társasági
szerzõdésnek ebben az esetben is tartalmaznia kell, hogy a tag a társaság
részére szolgáltatott személyes közremûködést milyen jogviszony alapján - pl.
munkajogviszony, megbízási jogviszony - vagy mellékszolgáltatásként végzi. A
mellékszolgáltatásért kikötött ellenérték jogi természetét tekintve szintén
nem minõsül munkabérnek.
A Javaslat értelmében a felügyelô jogosult a foglalkoztató és a részére
munkát végzô közötti jogviszony minôsítésére. Ez közelebbrõl azt jelenti, hogy
a felügyelõ a vizsgált jogviszony tartalmi jegyei alapján határozhatja meg a
felek között fennálló jogi kapcsolatot. Mivel az ellenõrzés az államigazgatási
eljárás általános szabályai szerint folytatódik le, és az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 26. § (1) bekezdése
értelmében a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges
tényállást tisztázni, indokoltnak tûnik, a bizonyítási teher egyértelmû
rögzítése. A Javaslat 1.§ (4) bekezdése értelmében, a foglalkoztatónak
rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján
megállapítható, hogy a foglalkoztató részére végzett munka a (3) bekezdésben
említett jogviszonyok alapján, illetve ellenérték nélkül történt.
A Javaslat a fegyveres erôknél, rendvédelmi szerveknél és a
nemzetbiztonsági szolgálatoknál eltérést engedélyez a törvény szabályainak
alkalmazására. Az ágazati miniszter a 3. § alkalmazása és a szervezet
tekintetében állapíthat meg eltérô szabályokat. Ez azt jelenti, hogy nem a
Javaslat 2. §-ában megjelölt szerv végzi az ellenôrzést. Az eltérést azt
indokolja, hogy speciális szervezetekrôl van szó, ahol többféle jogviszonyban
történik a foglalkoztatás.
2. §-hoz
A Javaslat egyik célkitûzése az volt, hogy lehetõség szerint megszüntesse
az ellenõrzés során tapasztalható indokolatlan párhuzamosságokat. Ezért
módosulnak az Flt.-nek a munkaügyi központok hatásköreire vonatkozó
rendelkezései (lásd 9. §). A munkaügyi ellenõrzést ennek megfelelõen a
munkavédelemrôl szóló 1993. évi XCIII. törvényben, valamint a bányászatról
szóló 1993. évi XLVIII. törvényben meghatározott szervezetek látják el.
3. §-hoz
1. A Javaslat a munkaügyi ellenõrzést, mint állami, hatósági ellenõrzést
szabályozza. A munkaügyi ellenõrzés állami jellegébõl következõen az
ellenõrzés alapvetõen az állam által meghatározott kötelességek betartására
szorítkozik. Ezért a munkaügyi ellenõrzés fõszabályként nem általában "a
munkaviszonyra vonatkozó szabályban", hanem csak a jogszabályban foglalt
kötelességek betartására terjed ki. Ez a megoldás egyébiránt összhangban van
a nemzetközi egyezményekben foglaltakkal is. Az ILO 81. sz. egyezménye a
munkaügyi ellenõrzés kapcsán a "törvényes rendelkezéseknek" az érvényre
juttatását fogalmazza meg, abból a megfontolásból, hogy például a kollektív
szerzõdésbõl származó kötelességek megsértése esetére a munkavállalói oldal
számára a munkaügyi ellenõrzés igénybevételén kívül egyéb eszközök is
rendelkezésre állnak. Természetesen az ILO-egyezményben megfogalmazottaktól a
munkavállalói oldal javára történõ eltérõ szabályozás is kialakítható.
A Javaslat követi az ILO-egyezmény rögzítetteket és fõszabályként a
munkaügyi jogszabályokban foglalt kötelességek megsértését szankcionálja.
Vannak azonban olyan területek, ahol a felek egyensúlyi helyzetének
fenntartása indokolttá teszi, hogy a jogszabályban foglalt kötelességek
betartásának ellenõrzésén túl, az ellenõrzés a munkaviszonyra vonatkozó
szabályokra is kiterjedjen. Ezért a Javaslat a 3. § (1) bekezdés d) és e)
pontjaiban bizonyos tekintetben lehetõvé teszi a kollektív szerzõdésben
foglalt kötelességek betartásának ellenõrzését.
2. Az ellenõrzés konkrét tárgyait illetõen a Javaslat részben követi a
hatályos kormányrendeletben foglaltakat, azonban rendeltetésének megfelelõen
annál jóval szélesebb. Így kiemelt jelentõséget kapott az alkalmazás, illetve
a foglalkoztatás jogszerûségének vizsgálata, azaz az illegális foglalkoztatás
visszaszorítása [3. § (1) bekezdés a) pont]. E mellett a Javaslat fokozott
jelentõséget tulajdonít a munkavállalók választott képviselõi védelmének [3. §
(1) bekezdés i) pont]. Ezen túlmenõen a Javaslat általában is megköveteli a
munkavállalók érdekképviseleti szerveire vonatkozó szabályok betartását [3. §
(1) bekezdés h) és j) pontok].
A munkaügyi ellenõrzés, az ellenõrzést végzõ szervek erre vonatkozó terve
alapján fõszabályként hivatalból történik, azonban a Javaslat lehetõséget ad
arra, hogy meghatározott területek ellenõrzése bejelentésre folytatódjon le.
4. §-hoz
A munkaügyi ellenõrzés hatékonysága jelentõs mértékben függ a felügyelõk
jogkörétõl, illetve cselekvési lehetõségeitõl. A Javaslat ezért eléggé tág
jogkört biztosít a felügyelõk számára. Ennek megfelelõen a felügyelõ minden
külön engedély és elôzetes bejelentési kötelesség nélkül a foglalkoztatónál,
illetve annak bármely munkahelyén, telephelyén ellenõrzést tarthat. Ennek
során a felügyelõ jogosult belépni a munkahelyre, illetve akadályoztatása
esetén a rendôrség segítségét igénybevenni. A felügyelõnek joga van az
ellenõrzéshez szükséges valamennyi nyilvántartás megtekintésére, azokról
másolatok készítésére. Jogosult továbbá a foglalkoztatásra irányuló jogviszony
létesítéséhez szükséges jognyilatkozat alakszerûségének ellenõrzésére. A
fekete foglalkoztatás visszaszorítása érdekében elengedhetetlen, hogy a
felügyelô a foglalkoztató és a részére munkát végzô közötti jogviszonyt, annak
tartalmi elemei alapján minôsítse. A felügyelô jogosult továbbá az ellenõrzés
során az ellenôrzéssel összefüggésben hang- és képfelvétel készítésére, a
munkahelyen tartózkodó személyektôl az ellenôrzéshez szükséges felvilágosítás
kérésére, meghallgatására, valamint személyi azonosságuk igazoltatással
történõ megállapítására.
5. §-hoz
A felügyelõ a munkaügyi ellenõrzés során a foglalkoztató számára fontos
üzemi, üzleti titkok birtokába juthat, illetve szolgálati titok, valamint a
foglalkoztatóra vonatkozó egyéb információk is rendelkezésére állhatnak. A
felügyelõ ezért köteles valamennyi információt megõrizni, illetve -
jogszabály eltérõ rendelkezése hiányában - harmadik személlyel nem közölhet
olyan adatot, amely az ellenõrzéssel összefüggésben jutott tudomására.
A munkaügyi ellenõrzést végzõ szerv a foglalkoztató nyilvántartásairól
készített másolatot, valamint az ellenõrzéssel kapcsolatos hang- és
képfelvételt csak ellenõrzési tevékenységével osszefüggésben használhatja fel.
E dokumentumokat köteles az eljárás jogerõs befejezését követõ három éven
belül megsemmisíteni.
6. - 7. §-hoz
1. A Javaslat célja, hogy differenciált szankciórendszert állapítson meg,
amely tekintetbe veszi az adott kötelességszegés jellegét, illetve súlyát. A
felügyelõ az ellenõrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése
érdekében meghatározott intézkedéseket tehet. Így felhívhatja a foglalkoztató
figyelmét a szabályok megtartására, illetve kötelezheti a foglalkoztatót a
szabálytalanság meghatározott határidõn belül történõ megszüntetésére.
Lényeges eleme a Javaslatban foglalt intézkedési rendszernek, a további
foglalkoztatás megtiltása, ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás jogszabályba
ütközik és a sérelem rövid határidõn belül nem orvosolható. Abban az esetben,
ha a jogszabály megsértése olyan jellegû, a felügyelõ e határozatának az
azonnali hatályú végrehajtását is elrendelheti.
2. A felügyelõ az intézkedések mellett meghatározott jogkövetkezmények
alkalmazására jogosult. Így szabálysértési eljárást folytathat le azzal a
külön jogszabályban meghatározott szabálysértést megvalósító személlyel
szemben, aki a jogszabály megsértéséért felelôs; külön jogszabályban foglaltak
szerint rendbírságot szabhat ki; kötelezheti a foglalkoztatót az Flt. 8. § (4)
bekezdésében meghatározott fizetési kötelességének teljesítésére.
3. Merõben új eleme a munkaügyi ellenõrzésnek az ún. munkaügyi bírság
intézménye. Lényege szerint a bírság kiszabása objektív alapozású, azaz
vétkességre való tekintet nélkül is kiszabható, továbbá magát a foglalkoztatót
- mint ilyet - sújtja. A munkaügyi bírságot az ellenõrzést lefolytató
felügyelõ írásbeli javaslata alapján az illetékes megyei (fõvárosi)
felügyelôség vezetõje szabja ki. Megállapításának feltétele, hogy a jogszabály
megsértése több munkavállalót érintsen. E feltétel hiányában is kiszabható a
munkaügyi bírság a Javaslat 3. § (1) bekezdésének b), h.), i.), j.) pontjaiban
foglaltak megsértéséért.
A munkaügyi bírság mértékét a Javaslat differenciáltan határozza meg.
Elsõ alkalommal és egy jogszabályi rendelkezés megszegése esetén ötvenezer
forinttól egymillió forintig terjed, több jogszabályi rendelkezés megsértése
esetén, valamint a korábbi bírságot kiszabó határozat jogerôre emelkedésétôl
számított három éven belül újabb jogsértés esetén ötvenezertõl hárommillió
forintig terjedhet.
A munkaügyi bírság kiszabása önmagában nem zárja ki a szabálysértési
eljárás lefolytatását, illetve szabálysértési bírság kiszabását. A Javaslatnak
azonban nem célja, hogy egymással párhuzamosan több szankciót indokolatlanul
alkalmazzon, ezért egy ellenõrzés során ugyanazon jogszabályi rendelkezés
megsértéséért a felügyelõ szabálysértési eljárást nem folytathat le, továbbá
rendbírságot nem szabhat ki, ha az illetékes megyei (fõvárosi) szerv
vezetõjének javaslatot tett munkaügyi bírság kiszabására és ennek alapján a
bírság kiszabására ténylegesen is sor kerül.
8. §-hoz
Lényeges annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a munkaügyi ellenôrzés
során a felügyelô milyen eljárás keretei között járhat el. A munkaügyi
ellenôrzésre - a hatályos szabályozáshoz hasonlóan - az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései
alkalmazandók. Természetesen amennyiben a törvény külön más eljárást nevesít
[lásd a Javaslat 6. § (1) bekezdésének d) pontját] a felügyelô eljárására az
ott rögzítettek az irányadók.
9. §-hoz
1. A munkaügyi ellenôrzésrôl szóló törvény kihirdetését követô 30 napon
belül lép hatályba és rendelkezéseit csak a hatályba lépést követôen indult
ügyekben kell alkalmazni. E szabálytól eltérôen határozza meg a Javaslat a
munkaügyi bírság kiszabásának elsô határidejét. Ennek megfelelôen munkaügyi
bírság kiszabása csak e törvény hatálybalépése után elkövetett
jogszabálysértések esetén lehetséges.
2. A Javaslat a munkaügyi ellenôrzés hatékonysága érdekében maga is több
új jogintézményt definiál. Indokolt ugyanakkor a már más jogszabályokban
megtalálható, és a jogalkalmazás számára is egyértelmû fogalmakat átvenni.
Ezért a Javaslat a munkahely fogalmát végeredményben az Mvt. 87. § 5.
pontjában foglaltakkal azonos módon határozza meg. Kivétel azonban a munkahely
fogalma alól a bedolgozó munkavégzés céljára szolgáló lakóhelye, vagy más,
általa, a munkavégzés céljára biztosított lakóhelyiség.
A Javaslat 3. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltak miatt szükségesnek
mutatkozik meghatározni annak a munkabérnek a fogalmát, amelynek biztosítására
a munkaügyi ellenôrzés kiterjed.