T/2840/121.. számú

Egységes Javaslat

a lakástakarékpénztárakról szóló T/2840.. számú törvényjavaslat

zárószavazásához

Dr. Medgyessy Péter

pénzügyminiszter

Budapest, 1996. október 31.

1996. évi ... törvény

a lakástakarékpénztárakról

Az Országgyûlés annak érdekében, hogy

- ösztönözze a lakáscélok saját erõbõl történõ megvalósítását

elõsegítõ elõtakarékosságot,

- elõsegítse a lakásvagyon állomány értékének megõrzését,

- megteremtse a lakáselõtakarékosság zárt és elkülönült rendszerben,

biztonságos keretek között, állami támogatással történõ lebonyolításának

feltételeit,

törvényt alkot a lakástakarékpénztárakról.

A törvény hatálya

E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén

az e törvényben meghatározott lakástakarékpénztárak által folytatott

tevékenységre, e tevékenység felügyeletére.

Fogalmak

E törvény alkalmazásában:

a) megtakarítási idõ: az elsõ betételhelyezéstõl az összegyûlt betét

felvételéig eltelt idõ;

b) megtakarítási évek: a betételhelyezés hónapjának elsõ napjától

számított évek (12 hónap) a betét felvételéig;

c) kollektív kamat: a lakáselõtakarékossági szerzõdésekben rögzített

lakáskölcsön kamatoknak a ki nem utalt összes szerzõdéses összegben képviselt

arányuk alapján súlyozott átlagos értéke;

d) kiutalási idõpont: az az idõpont, amikor a lakástakarékpénztár

meghatározza, hogy melyek azok a lakáselõtakarékossági szerzõdések, amelyek

esetében a szerzõdéses összeget az adott idõpontra megállapított kiutalási

összegbõl ki tudja fizetni;

e) kezelési költség: az az összeg, amit a betétet kezelõ intézmény

fölszámít költségként.

A lakástakarékpénztár

(1) A lakástakarékpénztár alapítására, mûködésére és felügyeletére a

hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi .......

törvényt (a továbbiakban: Hpt.) az e törvényben foglalt eltérésekkel kell

alkalmazni.

(2) A lakástakarékpénztár szakosított hitelintézet.

(3) A lakástakarékpénztár alaptevékenysége a 7. §-ban meghatározott

szerzõdés szerinti betétgyûjtés és hitelnyújtás.

(4) Lakáselõtakarékossági szerzõdést csak az e törvény elõírásai szerint

alapított és mûködtetett lakástakarékpénztár köthet.

(5) Lakástakarékpénztár legalább egy milliárd forint jegyzett tõkével

alapítható.

(6) Az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet a mûködési engedély iránti

kérelmet elutasítja, ha az általános szerzõdési feltételek a szerzõdések

teljesíthetõségét nem mutatják tartósan garantáltnak, vagy a szerzõdéses

összegek kiutalását indokolatlanul elhalasztanák, méltánytalanul hosszú

minimális megtakarítási idõket határoznak meg, vagy a betételhelyezõk egyéb

érdekeit nem védik megfelelõen.

Az elnevezés védelme

A "lakástakarékpénztár" elnevezést, e fogalom jelzõs alakját, továbbá

rokon értelmû vagy idegen nyelvû megfelelõjét csak az e törvényben elõírtaknak

megfelelõen alapított és mûködtetett szakosított hitelintézet használhatja.

Ügynöki tevékenység

(1) A lakástakarékpénztár a 12. § b) pontjában meghatározott pénzügyi

szolgáltatás közvetítését (ügynöki tevékenységet) az Állami Pénz- és Tõkepiaci

Felügyelet engedélye nélkül természetes és jogi személyek útján is

gyakorolhatja.

(2) Az ügynök a lakástakarékpénztárral kötött megbízási szerzõdés alapján

végzi közvetítõi tevékenységét.

(3) Az ügynöknek megbízási díj (jutalék) csak a megkötött

lakáselõtakarékossági szerzõdés után jár.

(4) Az ügynök megbízotti minõségében való károkozásáért a

lakástakarékpénztár felelõs.

(5) Az ügynök a közvetítõi tevékenységet a lakástakarékpénztár által

kiállított igazolvány alapján folytathatja.

(6) A lakástakarékpénztár az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet által

meghatározott módon és gyakorisággal az általa alkalmazott ügynökök névsorát

az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletnek megküldi. Az ügynökök jegyzékét az

Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet félévente a Pénzügyi Közlönyben

közzéteszi.

A lakáselõtakarékossági szerzõdés

(1) Lakáselõtakarékossági szerzõdést (a továbbiakban: szerzõdés) köthet a

lakástakarékpénztárral:

a) devizabelföldi természetes személy saját nevében, saját maga javára,

vagy természetes személy az általa megnevezett, devizabelföldi természetes

személy (kedvezményezett) javára,

b) intézeti gyám, eseti gondnok, alapítvány, devizabelföldi természetes

személy, társadalmi szervezet, egyház, illetõleg helyi önkormányzat, az állami

gondoskodásban élõ gyermek, mint kedvezményezett javára, életkezdésének

elõsegítése céljából.

c) a lakásszövetkezet épületenként a tulajdonában, vagy a tagjainak közös

tulajdonában álló épületrészek felújításához és korszerûsítéséhez szükséges

pénzügyi források biztosítása céljából,

d) a társasházi közösség nevében kétharmados közgyûlési határozattal a

közös képviselõ a közös tulajdonukban álló épületrészek felújításához és

korszerûsítéséhez szükséges pénzügyi források biztosítása céljából.

(Az a)-d) pontban foglaltak a továbbiakban együtt:

lakáselõtakarékoskodók.)

(2) Kedvezményezett lehet

a) a lakáselõtakarékoskodó közeli hozzátartozója (Ptk. 685.§ b) pont) az

(1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján,

b) intézeti gyámság alatt álló gyermek (a családjogi törvény 98. §) az

(1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján, akinek a javára a

lakáselõtakarékoskodó a lakáselõtakarékossági szerzõdést megkötötte.

(1) A szerzõdés olyan betét- és hitelszerzõdés, amelyben a

lakáselõtakarékoskodó arra kötelezi magát, hogy a szerzõdéskötéskor egy

összegben, vagy a megtakarítási idõ alatt elõre meghatározott rendszerességgel

egyenlõ részletekben történõ befizetésekkel meghatározott forint összeget a

lakástakarékpénztárnál betétként leköt, illetve elhelyez, a

lakástakarékpénztár pedig kötelezettséget vállal arra, hogy a szerzõdésben

meghatározott feltételek teljesülése esetén az üzletszabályzatban rögzített

módszer szerint a szerzõdésben meghatározott lakáscélú kölcsönt (a

továbbiakban: lakáskölcsön) forintban nyújtja a lakáselõtakarékoskodó, illetve

a nagykorú kedvezményezett kérésére.

(2) A szerzõdés meghatározott összegre (a továbbiakban: szerzõdéses

összeg) vonatkozik, amely a lakáselõtakarékoskodó által vállalt összes

betételhelyezés, a betétre jóváírt kamat, az állami támogatás, a támogatásra

jóváírt kamat és a lakástakarékpénztár által folyósítandó lakáskölcsön

együttes összegével egyenlõ.

(3) A szerzõdésben meghatározott betéti és hitelkamat mértékét, valamint

a kezelési költség mértékét a szerzõdés idõtartama alatt nem lehet módosítani.

(4) A szerzõdés alapján lakástakarékpénztárnál elhelyezett betétbõl

részösszeget kivenni nem lehet.

(5) Lakáskölcsönt csak akkor nyújthat a lakástakarékpénztár, ha a

megtakarítási idõ elérte a 4 évet és a szerzõdéses összeg lakáscélú

felhasználásra kerül.

(6) A lakástakarékpénztár az általános szerzõdési feltételekben

meghatározott módszer szerint a szerzõdési feltételeket teljesített

lakáselõtakarékoskodók között sorrendet határoz meg. A sorrend

meghatározásánál figyelembe vehetõ a szerzõdéses összeg nagysága, a

megtakarított összeg, a jóváírt kamat és a lakáskölcsön törlesztésének vállalt

feltételei. A lakástakarékpénztár e sorrend alapján határozza meg, hogy az

adott kiutalási idõpontban mely szerzõdések esetében kerülhet a szerzõdéses

összeg kiutalásra. A lakáselõtakarékoskodónak, amennyiben igényli, a

lakástakarékpénztár a lakáskölcsönt a szerzõdéses összeg kiutalási

idõpontjától számított egy hónapon belül folyósítja, amennyiben a

lakáselõtakarékoskodó teljesítette a lakáscélú felhasználás igazolására

vonatkozó kötelezettségét.

(7) A szerzõdéses összeg folyósításának - a lakástakarékpénztárnak

felróható okból történõ - késedelme esetén a lakástakarékpénztár a

lakáselõtakarékoskodó betétjén a késedelem idõtartama alatt a jegybanki

alapkamat mértékével egyezõ kamatot köteles jóváírni.

(8) A szerzõdéses összeg felhasználásának ellenõrizhetõsége érdekében a

kormány az e törvény 26. § b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadandó

rendeletében készpénzkímélõ megoldást köteles elõírni.

(1) E törvény alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak minõsül:

a) a lakáselõtakarékoskodó, illetve amennyiben a szerzõdésben

kedvezményezettet neveznek meg, a kedvezményezett

1. javára történõ, a Magyar Köztársaság területén elhelyezkedõ lakótelek

vásárlása, lakás vagy családi ház vásárlása, építése, cseréje;

2. tulajdonában lévõ lakás vagy családi ház bõvítése, felújítása,

korszerûsítése, helyreállítása;

3. a tulajdonában lévõ lakáshoz, családi házhoz szükséges, illetve a már

beépített terület lakhatóságát javító, a következõkben felsorolt közmûvek,

kommunális létesítmények kialakítása: járda, telefon-, áram-, gáz-,

vízvezeték, szennyvízcsatorna építése és szerelése,

b) a lakásszövetkezet tulajdonában, vagy a tagjainak közös tulajdonában

álló épületrészek felújítása és korszerûsítése,

c) a társasházi lakások lakástulajdonosainak közös tulajdonában álló

épületrészek felújítása és korszerûsítése,

d) az a)-c) pontban meghatározott célok finanszírozására hitelintézettõl

felvett kölcsön kiváltása.

(2) Lakáscélú felhasználás szempontjából a lakásszövetkezeti állandó

használati joggal rendelkezõ személyt úgy kell tekinteni, mintha tulajdonos

lenne.

(1) Ha a lakáselõtakarékoskodó kedvezményezettet nevez meg, eltérõ

megállapodás hiányában az elhelyezett betét és idõarányos kamata felett a

megtakarítás idõtartama alatt a lakáselõtakarékoskodó rendelkezik. A

lakáskölcsön folyósításakor, illetve a betét lakáscélú felhasználása esetén a

nagykorú kedvezményezett a betét, a támogatás, a jóváírt kamatok, valamint a

lakáskölcsön feletti rendelkezési jogot megszerzi.

(2) Természetes személy lakáselõtakarékoskodó elhalálozása esetén az

örökös, illetve a kedvezményezett az elhalálozott szerzõdõ fél helyébe léphet.

(3) A lakáselõtakarékoskodó személye a (2) és (3) bekezdésben foglalt

esetek kivételével csak akkor változtatható, ha az új lakáselõtakarékoskodó

az eredeti lakáselõtakarékoskodó közeli hozzátartozója (Ptk. 685.§ b) pont).

(4) A lakáselõtakarékoskodó három hónapot meghaladó keresõképtelenség,

katonai szolgálat, munkanélküliség esetén, vagy egyéb, az általános szerzõdési

feltételekben rögzített fontos okból jogosult a szerzõdésben vállalt

betételhelyezést szüneteltetni. A szüneteltetés idõtartama a megtakarítási

idõbe nem számít bele.

A lakáskölcsön nyújtására és az áthidaló kölcsönre vonatkozó szabályok

(1) A lakástakarékpénztár a lakáskölcsönt a kiutalási összegbõl

folyósítja. A kiutalási összeg a következõ részekbõl áll: a

lakáselõtakarékoskodók által befizetett betétek, a betétekre jóváírt kamatok,

a jóváírt állami támogatás és annak kamatai, valamint a már lakáskölcsönt

kapott lakáselõtakarékoskodók, illetve kedvezményezettek tõketörlesztései.

(2) A lakástakarékpénztár az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletnek

haladéktalanul jelentést tesz, ha az adott kiutalási idõpontban a kiutalási

összegbõl nem tudja azoknak a lakáselõtakarékoskodóknak, illetve

kedvezményezetteknek a lakáskölcsön igényét sem kielégíteni, akik a

szerzõdéses összeg 55%-át már megtakarították, elérték a minimális értékszámot

és a megtakarítási idejük elérte a 4 évet. Ebben az esetben a

lakástakarékpénztár a folyósítandó lakáskölcsön fedezetére az Állami Pénz- és

Tõkepiaci Felügyelet engedélyével kölcsönt is felvehet. Amennyiben az Állami

Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet a továbbiakban nem látja biztosítottnak a

szerzõdések teljesíthetõségét, a Hpt. szerinti intézkedéseket tesz és bírságot

szabhat ki.

(1) A lakástakarékpénztár a (2) és a (3) bekezdés rendelkezéseinek

megfelelõ áthidaló kölcsönt nyújthat a lakáskölcsöntõl eltérõ feltételekkel

legfeljebb a szerzõdéses összeg erejéig.

(2) Az áthidaló kölcsön olyan kölcsön, amelyet a lakástakarékpénztár

kizárólag lakáselõtakarékoskodónak, illetve a kedvezményezettnek nyújthat

lakáscélú felhasználásra, amennyiben a lakáselõtakarékoskodó a szerzõdéses

összegnek legalább 25%-át már megtakarította és a megtakarítási ideje elérte a

két évet.

(3) A lakástakarékpénztár áthidaló kölcsönt akkor nyújthat, ha a

szerzõdésekbõl származó kötelezettségeit szerzõdésszerûen folyamatosan

teljesíti.

(4) A lakáselõtakarékoskodó az áthidaló kölcsönt a lakástakarékpénztár

által kiutalt szerzõdéses összegbõl fizeti vissza.

A lakástakarékpénztár biztonságos mûködése

A lakástakarékpénztár a 7. §-ban meghatározott szerzõdés szerinti

betétgyûjtésen és hitelnyújtáson, valamint áthidaló kölcsön nyújtásán kívül

kizárólag a következõ tevékenységeket végezheti:

a) a lakástakarékpénztár szavatoló tõkéjének összesen 10%-át meg nem

haladó mértékig tulajdoni részesedést szerezhet, kizárólag a Hpt. szerinti

járulékos vállalkozásokban,

b) a 7. §-ban meghatározott szerzõdés szerinti betétgyûjtési

tevékenységhez kapcsolódóan pénzügyi szolgáltatás közvetítését (ügynöki

tevékenységet) végezheti.

(1) A lakástakarékpénztár által felvett kölcsönök, illetve az általa

kibocsátott hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok (a továbbiakban együtt:

felvett kölcsönök) állománya a 10.§ (2) bekezdésében foglalt eset kivételével

nem haladhatja meg a folyósított áthidaló kölcsöneinek állományát. A felvett

kölcsönök állománya - beleértve a 10.§ (2) bekezdésben foglalt esetet is - a

kölcsönfelvételkor, illetve a hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír

kibocsátásakor nem haladhatja meg a betétállomány 40%-át.

(2) A felvett kölcsönök állományának alakulásáról a lakástakarékpénztár a

folyamatos adatszolgáltatás körében jelentést tesz az Állami Pénz- és

Tõkepiaci Felügyeletnek.

Az 6.§ (1) bekezdésének c) és d) pontja szerinti

lakáselõtakarékoskodókkal kötött szerzõdések együttes szerzõdéses összege a

szerzõdéskötés idõpontjában nem haladhatja meg a lakástakarékpénztár összes

szerzõdésébõl eredõ szerzõdéses összeg 15%-át.

(1) A lakástakarékpénztár a kiutalási összeget a (2)-(5) bekezdés

rendelkezéseinek figyelembevételével a betétek visszafizetésére, a betétekre

jóváírt kamat és állami támogatás kifizetésére, az állami támogatás után

jóváírt kamat kifizetésére, a lakáskölcsönök nyújtására és a lakáskölcsönök

nyújtására szükség esetén általa felvett kölcsön tõketörlesztésére és e

kölcsönnek a kollektív kamat mértékével meghatározott számított hozamának

kifizetésére használhatja fel.

(2) A lakástakarékpénztárnak a kiutalási összeg (1) bekezdésben

meghatározott célokra fel nem használt része (a továbbiakban: szabad eszköz)

tárgynegyedév elsõ napján meglévõ állományának legalább 50%-át készpénzben,

számlapénzben, illetõleg a Magyar Állam által kibocsátott kötvényben, vagy

kincstárjegyben kell tartania.

(3) A lakástakarékpénztár szabad eszközei tárgynegyedév elsõ napján

meglévõ állományának legfeljebb 20%-át helyezheti ki egy évnél nem hosszabb

lejáratra devizabelföldi hitelintézeteknél.

(4) A lakástakarékpénztár szabad eszközei tárgynegyedév elsõ napján

meglévõ állományának legfeljebb 20%-át használhatja fel áthidaló kölcsönök

nyújtására.

(5) A lakástakarékpénztár szabad eszközei tárgynegyedév elsõ napján

meglévõ állományának legfeljebb 25%-át fektetheti be jelzáloghitelintézet

által kibocsátott jelzáloglevélbe.

(1) A lakáselõtakarékoskodók érdekének védelmében a szabad eszközök 15.§

(2)-(5) bekezdése szerinti kihelyezésének hozamából a lakástakarékpénztár

ráfordításai között elszámolva kiegyenlítési céltartalékot képez, illetve az

elõzõ évben megképzett kiegyenlítési céltartalékot kiegészíti tárgyév december

31-én.

(2) A kiegyenlítési céltartalék tárgyévi képzésének összegét a 15.§ (2)-

(5) bekezdése szerint kihelyezett szabad eszközök tárgyévi hozamának és a

szabad eszközök tárgyévi átlagos állományának a kollektív kamat mértékével

meghatározott kamatösszegének a különbözeteként kell kiszámítani.

(3) Amennyiben a meglévõ kiegyenlítési céltartalék és a (2) bekezdés

szerint számított kamatkülönbözet meghaladja a tárgyév december 31-ei

betétállomány 10%-át, a lakástakarékpénztár nem köteles a 10%-ot meghaladó

mértékben a meglévõ kiegyenlítési céltartalékot kiegészíteni.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott kiegyenlítési céltartalékot a 10. §

(2) bekezdése alapján felvett kölcsön után a tárgyévben idõarányosan fizetendõ

kamat és az e kölcsönnek a kollektív kamat mértékével meghatározott, a

tárgyévre idõarányosan számított kamata különbözetének kiegyenlítésére kell a

lakástakarékpénztárnak felhasználnia.

A lakástakarékpénztár az általa nyújtott lakáskölcsönt jelzálog

bejegyeztetésével, illetve szükség esetén más biztosítékok kikötésével

biztosítja.

Az általános szerzõdési feltételek

(1) A lakástakarékpénztár üzletszabályzatában köteles a 7. §-ban

meghatározott szerzõdés szerinti betétgyûjtési és hitelnyújtási tevékenység és

az áthidaló kölcsön nyújtásának általános szerzõdési feltételeit meghatározni

úgy, hogy az legalább a következõket tartalmazza:

a) a lakáselõtakarékoskodó és a lakástakarékpénztár által teljesítendõ

szolgáltatások mértéke és gyakorisága, továbbá a késedelmes teljesítés

jogkövetkezményei,

b) a szerzõdés alapján teljesítendõ betételhelyezés után járó kamat

mértéke,

c) a lakáskölcsön igénybevételének feltételei, a minimális megtakarítási

hányad, a minimális értékszám, a hitelképesség vizsgálata során figyelembe

vett szempontok, a lakáskölcsön megtagadásának esetei,

d) a lakáskölcsön kamatozása, illetve a teljes hiteldíj mértéke,

e) a lakáskölcsönt igénylõk között felállított sorrend meghatározásának

módja, a kiutalásra kerülõ szerzõdések meghatározása, a lakáskölcsön

esedékessége és folyósításának lebonyolítása,

f) a szerzõdés módosításának, különösen a szerzõdéses összeg

felemelésének vagy csökkentésének, illetve a rendkívüli betételhelyezés

feltételei és jogkövetkezményei,

g) a szerzõdés felmondásának esetei és jogkövetkezményei,

h) a betételhelyezés szüneteltetésének feltételei és maximális

idõtartama, valamint a betét átruházásának feltételei,

i) az áthidaló kölcsön igénybevételének lehetõségei,

j) a lakáscélú felhasználás bizonyításának okiratai.

(2) A lakástakarékpénztár köteles általános szerzõdési feltételeit

olymódon meghatározni, hogy azok hosszú távon biztosítsák a

lakáselõtakarékoskodók és a lakástakarékpénztár által vállalt kötelezettségek

összhangját.

(3) Az általános szerzõdési feltételek módosításához az Állami Pénz- és

Tõkepiaci Felügyelet engedélye szükséges.

A lakástakarékpénztár felügyelete

(1) A lakástakarékpénztár biztonságos mûködése és az ügyfeleinek

érdekében az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet a lakástakarékpénztárhoz - a

mûködési engedély kiadásától számított 2 éven belül - ellenõrt nevez ki.

(2) Az ellenõr a helyszínen ellenõrzi az általános szerzõdési feltételek,

különösen a hiteligény elbírálására és a szerzõdéses összeg kiutalására,

valamint a lakáskölcsön folyósítására vonatkozó elõírások betartását. A

lakástakarékpénztár köteles az ellenõr számára a helyszíni ellenõrzést

lehetõvé tenni, valamint az ellenõrzés során szükséges üzleti könyvekhez,

jelentésekhez, adatokhoz való hozzáférést biztosítani.

(3) Az ellenõr a (2) bekezdésben meghatározott ellenõrzés során feltárt

jogsértés vagy hiányosság esetén az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyeletnél

intézkedések megtételét, illetve bírság kiszabását kezdeményezi.

A lakástakarékpénztár szerzõdési állományát az Állami Pénz- és Tõkepiaci

Felügyelet engedélyével más lakástakarékpénztárra ruházhatja át.

A lakáselõtakarékosság állami támogatása

(1) A devizabelföldi lakáselõtakarékoskodót, illetve a kedvezményezettet

- legfeljebb az elsõ nyolc megtakarítási év során - a lakáselõtakarékoskodó

által az adott megtakarítási évben befizetett betét összegéhez igazodó

mértékben állami támogatás illeti meg, amelyet a lakáselõtakarékoskodó kérelme

alapján a központi költségvetés évente nyújt. Az állami támogatás

igénylésének, folyósításának, elszámolásának és a felhasználás ellenõrzésének

rendjét a kormány rendeletben határozza meg.

(2) Az állami támogatás feltétele, hogy a lakáselõtakarékoskodóval kötött

szerzõdésben szereplõ lakáskölcsön kamatának mértéke ne haladja meg a 10%-ot.

(3) Ugyanazon személy javára, egy naptári évben csak egy szerzõdés után

igényelhetõ az állami támogatás.

(4) A lakásszövetkezet, illetve a társasház közös képviselõje által a

közös tulajdonú részek felújítása céljából kötött szerzõdések esetében a (3)

bekezdést nem kell alkalmazni.

(5) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásában a társasházi

lakás tulajdonosa, illetve a lakásszövetkezet tagja által kötött szerzõdés

esetén a lakásszövetkezet, illetve a társasház közös képviselõje által a közös

tulajdonú részek felújítása céljából kötött szerzõdés után igénybe vett állami

támogatást nem kell figyelembe venni.

(1) Az állami támogatás éves mértéke a lakáselõtakarékoskodó által az

adott megtakarítási évben a lakástakarékpénztárnál betétként elhelyezett

összeg harminc százaléka, legfeljebb azonban megtakarítási évenként

harminchatezer forint. A támogatás mértékének és felsõ határának módosítása a

már megkötött szerzõdéseket nem érinti.

(2) Lakásszövetkezet, illetve a társasház közös képviselõje által a közös

tulajdonú részek felújítása céljából kötött szerzõdések esetében az állami

támogatás éves mértéke épületenként az adott megtakarítási évben a

lakástakarékpénztárnál betétként elhelyezett összeg harminc százaléka,

legfeljebb azonban harminchatezer forint.

(1) Az állami támogatás összegét a központi költségvetés átutalja és a

lakástakarékpénztár a lakáselõtakarékoskodó lakáselõtakarékossági számláján

betétként jóváírja éves rendszerességgel a megtakarítási év leteltét követõ

két hónapon belül. A lakástakarékpénztár a jóváírt állami támogatást és annak

kamatait a lakáselõtakarékoskodó számláján elkülönítve kezeli.

(2) Az állami támogatás összegének meghatározásánál nem minõsül

betétbefizetésnek az elõzõ megtakarítási évben betétként elhelyezett összeg

alapján a tárgyévben betétként jóváírt állami támogatás összege, valamint az

az összeg, amelyre mint lakáscélú megtakarításra korábban adókedvezményt

vettek igénybe.

(1) Az állami támogatásra való jogosultságot elveszti a

lakáselõtakarékoskodó, ha a megtakarítási ideje a betét felvételekor nem érte

el a négy évet, vagy az összegyûlt betétjét nem lakáscélra használja fel.

Amennyiben a betét felvételekor a megtakarítási idõ még nem érte el a négy

évet, a lakástakarékpénztár a lakáselõtakarékoskodó betétszámlájáról levonja a

jóváírt összes állami támogatást az arra jóváírt betéti kamattal és a levont

összeget átutalja a központi költségvetésnek.

(2) Amennyiben a lakáselõtakarékoskodó betétszámláján az állami

támogatást jóváírták és a megtakarítási ideje elérte, vagy meghaladta a négy

évet, az összegyûlt betétjének felvételekor, illetve a lakáselõtakarékosság

állami támogatásáról szóló kormányrendeletben meghatározott idõn belül

igazolnia kell a betét, illetve a szerzõdéses összeg lakáscélú felhasználását.

Amennyiben a lakáselõtakarékoskodó az összegyûlt betétjének felvételekor úgy

nyilatkozik, hogy nem lakáscélra kívánja felhasználni a betétösszeget, a

lakástakarékpénztár a lakáselõtakarékoskodó betétszámlájáról levonja a jóváírt

összes állami támogatást az arra jóváírt betéti kamattal és a levont összeget

átutalja a központi költségvetésnek.

(3) Amennyiben a lakáselõtakarékoskodó az állami támogatást felvette, a

lakástakarékpénztár utólag is köteles ellenõrizni a betét, illetve a

szerzõdéses összeg lakáscélú felhasználását.

(4) Ha a lakáselõtakarékoskodó felvette az állami támogatást, de a

kormányrendeletben meghatározott idõn belül nem igazolja a támogatással növelt

betétösszeg lakáscélú felhasználását, illetve az utólagos ellenõrzés során nem

tudja azt bizonyítani, vissza kell fizetnie a kapott állami támogatást a

felvétel napjáig jóváírt betéti kamattal, valamint a felvétel napjától

számított idõszakra jutó mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegben a

központi költségvetésnek. Ez az összeg adók módjára behajtható köztartozásnak

minõsül.

(5) A lakáscélú felhasználás (3) bekezdésben elõírt ellenõrzésének

elmulasztása esetén, amennyiben a lakáselõtakarékoskodó nem lakáscélra

használta fel az összegyûjtött betétjét, a lakástakarékpénztár a betétre

jóváírt állami támogatás és az állami támogatás után a felvételéig jóváírt

betéti kamat összegével készfizetõ kezesként felel.

(6) A lakáselõtakarékoskodó jogosult a betétszámlájára jóváírt állami

támogatás és az arra jóváírt betéti kamat igénybevételére nem lakáscélú

felhasználás esetén is, ha a megtakarítási ideje elérte, vagy meghaladta a

nyolc évet.

(7) A lakáselõtakarékoskodó, illetve a kedvezményezett a betét nem

lakáscélú felhasználása esetén is jogosult az állami támogatás és annak

jóváírt kamatai igénybevételére, amennyiben a megtakarítási ideje elérte a

négy évet és lakáskölcsön kérelmét a lakástakarékpénztár azért utasította el,

mert

a) a lakáselõtakarékoskodó, házastársa, vagy a szerzõdés

kedvezményezettje meghalt, vagy

b) a lakáselõtakarékoskodó, házastársa, vagy a szerzõdés

kedvezményezettje munkaképességét 67%-ban elvesztette és ebben az állapotban

javulás egy évig nem várható, vagy

c) a lakáselõtakarékoskodó a szerzõdés megkötését követõen munkanélkülivé

válik és a munkanélkülisége megszakítás nélkül legalább egy éve fennáll.

Záró és átmeneti rendelkezések

E törvény 1997. január 1-jén lép hatályba.

Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg

a) az állami támogatás mértékét,

b) az állami támogatás igénylésének, folyósításának, elszámolásának és a

felhasználás ellenõrzésének rendjét,

c) a lakástakarékpénztár általános szerzõdési feltételeire vonatkozó

részletes szabályokat.

Az állami támogatás mértéke az 1997. december 31-éig megkötött

szerzõdések esetén a lakáselõtakarékoskodó által az elsõ megtakarítási évben a

lakástakarékpénztárnál betétként elhelyezett összeg negyven százaléka,

legfeljebb azonban harminchatezer forint.

Eleje Honlap