1

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/3091/226..

Egxséges javaslat

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló

T/3091.. számú törvényjavaslat

zárószavazásához

Dr. Medgyessy Péter

pénzügyminiszter

Budapest, 1996. november 7.

1996. évi ..... törvény

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról

1. §

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban:

Szja tv.) 2. §-ának (5)-(6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Ha nemzetközi szerzõdés e törvénytõl eltérõen rendelkezik, annak

szabályait kell alkalmazni. Ilyen szerzõdés hiányában a viszonosság elvét

lehet alkalmazni, amelynek kérdésében a pénzügyminiszternek a

külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó. A nemzetközi

szerzõdésben nem szabályozott egyéb adókötelezettségekre (adóelõleg-levonás,

adatszolgáltatás, nyilatkozattétel, bevallás stb.) e törvény szabályait

alkalmazni kell.

(6) A külföldrõl származó jövedelem adókötelezettségét - a nemzetközi

szerzõdések vagy a viszonosság figyelembevételével - e törvény alapján kell

megállapítani."

2. §

(1) A Szja tv. 3. §-ának 5. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"5. A kifizetõ fogalma alatt az adózás rendjérõl szóló törvényben ilyenként

meghatározottak azzal értendõk, hogy a kamat, az osztalék, az

árfolyamnyereség, a tõzsdei határidõs, opciós ügyletbõl származó jövedelem

kifizetõjének azt kell tekinteni, aki ezeket a jövedelmeket ténylegesen

kifizeti."

(2) A Szja tv. 3. §-ának 9. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"9. Szokásos piaci érték: az ügylet idõpontjában vagy az idõpontot magában

foglaló idõszakban ismert (az általános forgalmi adót is tartalmazó) ár,

amelyet a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szokásos

piaci árra vonatkozó rendelkezései szerint kell meghatározni. Az értékpapír

szokásos piaci értéke az értékpapír tulajdonos-változása idõpontjában

érvényes kibocsátási (jegyzési) ár, a jegyzés lezárását követõen a

tulajdonos-változás idõpontját megelõzõ utolsó érvényes tõzsdei átlagár

(átlagárfolyam). A tõzsdén kívüli kereskedelemben az értékpapír tulajdonos-

változása idõpontjában érvényes ismert árat kell alapul venni."

(3) A Szja tv. 3. §-ának 15. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"15. Társadalombiztosítási ellátás: a társadalombiztosításról szóló törvény,

valamint a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló törvény

alapján folyósított ellátás."

(4) A Szja tv. 3. §-ának 17., 18. és 19. pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"17. Egyéni vállalkozó: az a magánszemély, aki az egyéni vállalkozói

igazolványa alapján vállalkozási tevékenységet végez, az igazolványában

feltüntetett vállalkozási tevékenysége tekintetében, továbbá ettõl

függetlenül is

a) az a magánszemély, aki az egészségügyi és szociális vállalkozásról

szóló minisztertanácsi rendelet alapján orvosi, klinikai,

szakpszichológusi, illetve egyéb egészségügyi és szociális

magántevékenységet folytat;

b) az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelõzõ

jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedõnek minõsülõ

magánszemély, valamint a jogi személy részlegét szerzõdéses rendszerben

üzemeltetõ magánszemély;

c) az egyéni ügyvéd és az egyéni szabadalmi ügyvivõ;

d) a közjegyzõ;

e) a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti önálló bírósági

végrehajtó;

f) a magánállatorvosi tevékenységet folytató magánszemély, ha e

tevékenységét nem munkaviszonyban és nem társas vállalkozás tagjaként

végzi;

A vállalkozói tevékenység kezdetének az egyéni vállalkozói igazolvány

megszerzésének napját, illetõleg a tevékenység folytatásához kiadott

engedély megszerzésének napját kell tekinteni.

18. Mezõgazdasági õstermelõ: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni

vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a 6. számú mellékletben

felsorolt termékek elõállítására irányuló tevékenységet folytat és ennek

igazolására õstermelõi igazolvánnyal rendelkezik, kizárólag e

tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.

a) Saját gazdaság alatt a termelést ténylegesen végzõ magánszemély

rendelkezési jogosultságát kell érteni az eszközei (ideértve a bérelt

eszközöket is), a termelés szervezése és a termelés eredményének

felhasználása felett.

b) Õstermelõi igazolvány az õstermelõi tevékenységbõl származó bevételek

nyilvántartására alkalmas, hitelesített, kormányrendelet által elõírt

eljárási rendben kiadott igazolvány, amely tartalmazza

ba) a mezõgazdasági õstermelõ azonosító adatait, kamarai

nyilvántartási számát;

bb) a választott adózási módot;

bc) a termelésre, az értékesítésre vonatkozó adatokat, így

különösen a használt földterület helyét, nagyságát, a mûvelési ágak,

a fõ termékek megnevezését, az állattartásra alkalmas épületek

adatait (terület, férõhely, egyéb) a tartott állatok adatait (fajta,

darabszám, egyéb);

bd) az adókötelezettség teljesítéséhez szükséges egyéb a

kormányrendeletben meghatározott adatokat.

A mezõgazdasági õstermelõi tevékenység kezdetének az õstermelõi

igazolványban feltüntetett idõpontot kell tekinteni.

19. Mezõgazdasági kistermelõ: az a mezõgazdasági õstermelõ, akinek ezen

tevékenységébõl az adóévben elért bevétele a 3 millió forintot nem haladja

meg."

(5) A Szja tv. 3. §-ának 23. és 24. pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"23. Nyugdíj: a társadalombiztosításról szóló törvény, továbbá a fegyveres

szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény

alapján folyósított nyugellátás - ideértve a korkedvezményes és a

korengedményes nyugdíjat, az elõnyugdíjat és az egyes nyugdíjak

felülvizsgálatáról, illetõleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetésérõl

szóló törvény 2. § (2) és (3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is,

valamint a Magyar Köztársaság Mûvészeti Alapjának megszüntetésérõl és a

Magyar Alkotómûvészeti Alapítvány létesítésérõl szóló kormányrendelet 1. §

(2)-(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi

nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat -, a mezõgazdasági szövetkezeti tagok

öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezõgazdasági szövetkezeti tag

özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt

összegû öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a nyugdíjas bányász

részére jogszabály alapján folyósított pénzben megváltott szénjárandóság,

valamint a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka. Nyugdíjnak minõsül a

külföldrõl származó, nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti

helytállásért folyósított pótlék is, valamint a politikai üldözésre

tekintettel a nyugdíjfolyósító szervezet által törvény vagy kormányrendelet

alapján folyósított ellátás.

24. Ösztöndíj: az a tanulói (hallgatói) juttatás, amelyet jogszabály alapján

a közoktatási, a szakképzési, a felsõoktatási intézmény vagy helyi

önkormányzat nyújt a közoktatási, szakképzési, vagy a felsõoktatási

intézmény tanulója részére, ideértve a felsõoktatási intézmény

hallgatójának jogszabály alapján a szakmai gyakorlat idejére adott

költségtérítést is, a szakképzõ iskolai tanulónak a jogszabályban

meghatározott tanulószerzõdés alapján nyújtott kötelezõ pénzbeli juttatást

is, valamint a szakképzõ iskolával tanulószerzõdés nélkül létesített

tanulói jogviszony esetén a szorgalmi idõ befejezését követõ összefüggõ

szakmai gyakorlat idõtartamára nyújtott díjazás kötelezõ összegét is."

(6) A Szja tv. 3. §-ának 26. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"26. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki súlyos

egészségkárosodással összefüggõ jogosultságról szóló jogszabályban említett

betegségben szenvedõnek minõsül, továbbá, aki rokkantsági járadékban

részesül. E pont alkalmazásában jogszabály alatt törvényt,

kormányrendeletet és a népjóléti miniszter rendeletét kell érteni."

(7) A Szja tv. 3. §-ának 31. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"31. Vagyoni értékû jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, a

haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakás és a helyiség

bérleti joga (ide nem értve az albérletet, az ágybérletet), az

üdülõhasználati jog, a külföldiek ingatlanhasználati joga."

(8) A Szja tv. 3. §-ának 33. és 34. pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"33. Társas vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú

társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkezõ munkaközössége,

az ügyvédi iroda, az erdõbirtokossági társulat.

34. Értékpapír: minden olyan

okirat, adat, amelyet a Ptk. értékpapírnak tekint, továbbá a kft üzletrész,

a szövetkezetekrõl szóló törvény szerinti részjegy, célrészjegy és más

vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével."

(9) A Szja tv. 3. §-ának 43. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg a következõ 44., 45., 46., 47. és 48. ponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következõ:]

"43. Korábban munkanélküli személy az, aki a foglalkoztatását közvetlenül

megelõzõen

a) legalább 6 hónapig a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ által

nyilvántartott munkanélküli volt, vagy

b) a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló

törvény alapján munkanélküli ellátásban, a szociális igazgatásról és

szociális ellátásokról szóló törvény alapján munkanélküliek

jövedelempótló támogatásában részesült, vagy

c) a b) pontban említett ellátásra való jogosultságát már kimerítette, de

a munkaügyi központtal továbbra is együttmûködött,

azzal, hogy az a)-c) pontokban foglalt feltételek fennállása szempontjából

azt az idõtartamot, amely alatt a munkanélküli terhességi-, gyermekágyi

segélyben, gyermekgondozási segélyben részesül, továbbá az elõzetes

letartóztatás, szabadságvesztés, elzárás büntetés idõtartamát, valamint a

sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, a polgári szolgálatban töltött

idõt (a szolgálat megkezdése és befejezése közötti idõtartamot) figyelmen

kívül kell hagyni.

44. Azonos munkakör: a 9001/1993. (SK.1.) KSH közleménnyel kiadott, 1996.

október 1-jén hatályos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere

szerint azonosnak minõsülõ munkakör.

45. Személygépkocsi: négy, illetve három gumiabroncs kerékkel felszerelt

olyan gépjármû, amely a vezetõvel együtt legfeljebb nyolc felnõtt személy

szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemû, a

dízelüzemû, az elektromos üzemû, a gázüzemû személygépkocsi, a versenyautó,

az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minõsül továbbá az a vegyes

használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegû, olyan

gépjármû (nagy rakodóterû személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag

kialakítva kettõnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerûen

oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására

bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet

is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan mûszaki átalakítással

került sor.

46. Törvényben meghatározott mértékû végkielégítésnek minõsül a fegyveres

szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény

alapján folyósított végkielégítés, leszerelési segély és továbbszolgálói

jutalom is.

47. Lízingnek minõsül a tárgyi eszköz használatba adása 1997. január 1-je

elõtt kötött olyan szerzõdés alapján, amely annak határozott idõre szóló,

de 365 napot meghaladó bérletérõl azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a

bérlõ a tulajdonjogot legkésõbb az utolsó bérleti díj kiegyenlítésével,

illetõleg a szerzõdés lejártával megszerzi vagy számára a bérbeadó vételi

jogot biztosít.

48. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztár: az Önkéntes Kölcsönös Biztosító

Pénztárakról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezet."

3. §

A Szja tv. 4. §-a a következõ (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A magánszemélyek közös tulajdonában lévõ vagyontárgy hasznosításából,

átruházásából származó bevételt a tulajdonosok között tulajdoni hányaduk

arányában - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - kell

megosztani.

(5) A házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó

vagyontárgyak hasznosításából, átruházásából származó bevételt a házastársak

között egyenlõ arányban - a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve -

kell megosztani, kivéve, ha a házastársak házassági szerzõdésben az egymás

közötti vagyoni viszonyaikról másként rendelkeztek. Ilyenkor ennek megfelelõ

arányban kell a bevételt figyelembe venni."

4. §

(1) A Szja tv. 5. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"(3) A külföldi pénznemben keletkezett és forintra át nem váltott, illetõleg

nem pénzintézet által átváltott bevételt a Magyar Nemzeti Bank (a

továbbiakban: MNB) hivatalos, a megszerzés napját megelõzõ hónap 15. napján

érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ebben

az esetben az adóelõleg kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és

az adatszolgáltatáshoz is az elõzõekben jelzett összeget kell figyelembe

venni.

(4) Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos

deviza árfolyamlapján, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelõzõ

hónap 15. napján érvényes, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a forintra

történõ átszámításhoz figyelembe venni."

(2) A Szja tv. 5. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Külföldi kiküldetés esetén az erre tekintettel külföldi pénznemben kapott

bevételt és elismert költséget az MNB hivatalos, a megszerzés napját megelõzõ

hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra

átszámítani. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB

hivatalos deviza árfolyamlapján, az APEH által közzétett, a megszerzés napját

megelõzõ hónap 15. napján érvényes, USA-dollárban megadott árfolyamot kell a

forintra történõ átszámításhoz figyelembe venni."

5. §

A Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Nem kell bevallani azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem

kell figyelembe venni, továbbá a 0 százalékos adómérték alá esõ jövedelmet,

valamint az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak)

értékesítésébõl származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 100 ezer

forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizetõ megállapította és

levonta, de be kell vallani - ha e törvény másként nem rendelkezik - az

utóbbiak közül az osztalékból és árfolyamnyereségbõl származó jövedelmet. A

földbérbeadásból származó jövedelmet az arra vonatkozó rendelkezések alapján

kell bevallani."

6. §

(1) A Szja tv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A munkáltató a magánszemély nyilatkozata alapján az összevont adóalapot

és annak adóját megállapítja, befizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet

visszatéríti. Ez a nyilatkozat az adóbevallással egyenértékû."

(2) A Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni -

figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha]

"a) a magánszemélynek kizárólag egy munkáltatótól származik önálló vagy nem

önálló tevékenységbõl bevétele, továbbá egyéb jövedelme, valamint akkor is,

ha kizárólag a munkáltatójától szerez osztalék, árfolyamnyereség címén

jövedelmet;"

(3) A Szja tv. 12. §-a (3) bekezdésének e) és f) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[(3) Nem helyettesítheti az adóbevallást a munkáltatónak tett nyilatkozat

akkor, ha]

"e) a magánszemély olyan mezõgazdasági õstermelõ, akinek az e tevékenységébõl

származó bevétele az adóévben a 100 ezer forintot meghaladja;

f) a magánszemélynek az adóelõleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint

költség-különbözet vagy adóelõleg-különbözet alapján meghatározott adót kell

fizetnie."

7. §

A Szja tv. 16. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"16. § (1) Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként

a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem

önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a

mezõgazdasági õstermelõ, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége,

a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerzõdés szerint

teljesített mellékszolgáltatás, ez utóbbinál feltéve, hogy a tagnak a bevétele

érdekében felmerült költségét a társaság a költségei között nem számolja el.

(2) Az önálló tevékenységbõl származó bevételbõl - kivéve, ha törvény másként

rendelkezik - a 17-23. § rendelkezéseinek figyelembevételével számított rész a

jövedelem.

(3) Önálló tevékenységbõl származó bevételnek számít az a bevétel, amelynek

adózására e törvény választási lehetõséget ad és a magánszemély e fejezet

rendelkezéseinek alkalmazását választja.

(4) Az egyéni vállalkozónál önálló tevékenységbõl származó jövedelemnek az

egyéni vállalkozói tevékenysége során személyes munkavégzés címén költségként

elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét) minõsül, amellyel szemben

költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthetõ."

8. §

A Szja tv. 17. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés

lép:

[(3) Az önálló tevékenységbõl származó jövedelem kiszámításánál nem kell

figyelembe venni az e törvény szerint bevételnek nem számító tételeket,

továbbá azt a bevételt,]

"a) amelybõl a jövedelem megállapítására és annak adózására a magánszemély e

törvény rendelkezései szerint az átalányadózást, a tételes átalányadózást

alkalmazza;"

9. §

A Szja tv. 18. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A 10 százalék költséghányad alkalmazása esetén a korábban és a 10

százalék költséghányad alkalmazásának idõszakában beszerzett tárgyi eszközök

beszerzési, elõállítási értékének erre az idõszakra jutó értékcsökkenési

leírását a 11. számú melléklet rendelkezései szerint elszámoltnak kell

tekinteni. A 10 százalék költséghányad alkalmazását megelõzõ évekbõl

fennmaradt összes elhatárolt veszteségbõl a 10 százalék költséghányad

alkalmazásának idõszakában minden évben 20-20 százalékot elszámoltnak kell

tekinteni."

10. §

(1) A Szja tv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély jogszabály vagy

államközi megállapodás alapján az önálló tevékenységéhez vissza nem térítendõ

támogatást (a továbbiakban e § alkalmazásában: támogatás) kap, akkor a

támogatás céljának teljesítésével összefüggésben felmerült kiadásait a

felmerülés (kifizetés) évében egy összegben elszámolhatja költségként."

(2) A Szja tv. 19. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha jogszabály vagy államközi megállapodás valamely vissza nem térítendõ

támogatást adómentesnek vagy bevételnek nem számító összegnek minõsít, akkor a

támogatás céljának teljesítésével összefüggõ, a támogatás összegéig felmerült

kiadások költségként nem (értékcsökkenési leírásként sem) vehetõk figyelembe."

11. §

A Szja tv. 20. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"20. § A magánszemély csökkentheti az erdõ véghasználattal érintett

faállományának értékesítésébõl származó bevételét a normatív erdõfelújítási

támogatási érték legfeljebb 30 százalékának megfelelõ - az Erdõfelügyelõség

által erre a célra nyitott, elkülönített számlára befizetett - összeggel. Az

erdõfelújítási kiadásainak fedezetére az erdõfelújítás kezdõ évét követõ négy

éven belül az Erdõfelügyelõség határozata alapján visszakapott összeget abban

az évben kell bevételként figyelembe vennie, amely évben az igazolt

kiadásokat költségként elszámolja. A fennmaradó összeg az erdõfelújítás kezdõ

évét követõ ötödik évben teljes egészében bevételnek számít."

12. §

A Szja tv. 21. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"21. § (1) A mezõgazdasági õstermelõ, ha nem alkalmaz átalányadózást, az e

tevékenységébõl származó bevételét a legalább 50 százalékban csökkent

munkaképességû alkalmazott foglalkoztatása esetén személyenként havi 3000

forinttal, a szakképzõ iskolai tanulóval kötött - jogszabályban meghatározott

- tanulószerzõdés alapján, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján

folytatott gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal

csökkentheti minden megkezdett hónap után.

(2) A sikeres szakmai vizsgát tett - az (1) bekezdésben említett - szakképzõ

iskolai tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban

munkanélküli személyt alkalmazottként foglalkoztató mezõgazdasági õstermelõ (e

§ alkalmazásában: munkáltató), ha nem alkalmaz átalányadózást, az ezen

tevékenységébõl származó bevételét csökkentheti e személy után a

foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át befizetett

társadalombiztosítási járulék összegével, függetlenül attól, hogy tételes

költségelszámolás esetén egyébként költségként is elszámolhatja azt.

(3) A munkáltató a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el a

(2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli

személy alkalmazása óta, illetõleg azt megelõzõ hat hónapon belül azonos

munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes felmondással

nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az alkalmazását megelõzõ

hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban."

13. §

A Szja tv. 22. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"22. § (1) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ az

adóköteles jövedelmének megállapításakor az e tevékenységével kapcsolatban

felmerült költséget az adóévben az e tevékenységébõl származó - a 21. §

rendelkezéseinek figyelembevételével csökkentett - bevétele összegéig

számolhatja el, az ezt meghaladó költséget (a továbbiakban: elhatárolt

veszteség) elhatárolhatja. Az elhatárolt veszteséget a bevallásában -

figyelemmel a (2)-(5) bekezdés rendelkezéseire is - a következõ öt adóév e

tevékenységébõl származó bevételével szemben döntése szerinti megosztásban

számolhatja el.

(2) A tevékenységét megkezdõ, tételes költségelszámolást alkalmazó

mezõgazdasági õstermelõ, a tevékenysége megkezdése évének és az azt követõ

két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig elszámolhatja.

(3) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekrõl áthozott elhatárolt

veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt

veszteségek elszámolásánál a korábbi évekrõl áthozott veszteségeket kell

elõször figyelembe venni.

(4) Az (1) bekezdés rendelkezése a mezõgazdasági õstermelõi tevékenység

megkezdésének évét követõ harmadik adóévben és az azt követõ adóévekben

elhatárolt veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha

az elhatárolt veszteség évében a mezõgazdasági õstermelõi tevékenységbõl

származó bevétel nem éri el az elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság

az engedélyt akkor adja meg, ha az elõbbi feltétel a tevékenység végzéséhez

szükséges tárgyi eszköz üzembeállításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem

teljesült.

(5) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ az adóévben

elhatárolt veszteségét az adóévet megelõzõ két évre visszamenõlegesen is

rendezheti adóbevallásának önellenõrzésével oly módon, hogy a megelõzõ két év

egyikében vagy mindkettõben megszerzett, e tevékenységébõl származó jövedelmét

csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre együttesen is

legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem él, vagy ha a

veszteségének csak egy részét rendezi a megelõzõ két év terhére, a fennmaradó

részre az (1)-(4) bekezdés rendelkezései alkalmazhatók.

(6) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ az e

tevékenységébõl származó - a 21. § rendelkezései szerint csökkentett -

bevételébõl ezen bevétel 40 százalékát, legfeljebb azonban 1 200 000 forintot

átállási költségátalány címén igazolás nélkül számolhat el, igazolt költségein

felül. Ebben az esetben veszteséget mindaddig nem határolhat el, amíg -

választása szerint - ezt az átállási költséghányadot elszámolja."

14. §

A Szja tv. 23. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"23. § A mezõgazdasági õstermelõnek (ideértve az átalányadózást alkalmazó

mezõgazdasági kistermelõt is), ha az e tevékenységébõl származó bevétele az

évi 250 ezer forintot nem haladja meg, akkor ezen bevételébõl jövedelmet nem

kell figyelembe vennie, ha meghaladja, akkor ezt a bevételt is beszámítva kell

a jövedelmét meghatároznia."

15. §

A Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,

a) amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, és a társas vállalkozástól a

társas vállalkozás tevékenységében személyesen közremûködõ tagja az

üzemanyag fogyasztási norma mértékéig költségtérítés címén kap, a

munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármû használatára

tekintettel, feltéve, hogy a kapott összegrõl útnyilvántartással

(menetlevéllel), valamint az APEH által közzétett üzemanyagár (vagy a számla

szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, a társas

vállalkozásnak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas

vállalkozás a saját kezelésében lévõ töltõállomáson biztosítja az

alkalmazottjának, tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag

felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;

b) amelyet a munkáltatótól a saját gépjármûvel történõ munkábajárás

költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva kap a

magánszemély, legfeljebb a munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság

figyelembevételével 3 Ft/km értékben; ez esetben a munkábajárás költségeinek

további megtérítése a magánszemélynek az (1) bekezdés szerinti jövedelme, az

elszámolt kilométer-távolságot egyébként magáncélú felhasználásnak kell

tekinteni."

16. §

A Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Egyéb jövedelem az önálló és a nem önálló tevékenységbõl származó bevétel

körébe nem sorolható minden olyan bevétel - a (2) bekezdésben említett

kivétellel - teljes egészében, amelynek adózására e törvény külön rendelkezést

nem tartalmaz. Egyéb jövedelem különösen az önkéntes kölcsönös biztosító

pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány a jóváíráskor, a

kifizetõ (de nem a munkáltató) által kötött olyan biztosítás adóévben

befizetett díja - ha az nem adómentes -, amelynek biztosítottja a

magánszemély, valamint a törvény eltérõ rendelkezésének hiányában a kifizetõ

által átvállalt kötelezettség, a kifizetõ által elengedett tartozás."

17. §

A Szja tv. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a külföldrõl származó és külföldi

pénznemben megszerzett igazolt jövedelmet oly módon kell figyelembe venni,

hogy az MNB hivatalos, az év utolsó napján érvényes devizaárfolyamának

alapulvételével kell forintra átszámítani (akkor is, ha ez a jövedelem az

adott külföldi állam szabályai szerint nem viselt adót). Ha a jövedelmet olyan

pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos deviza

árfolyamlapján, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének utolsó

napján érvényes USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történõ

átszámításhoz figyelembe venni."

18. §

A Szja tv. 30. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:

0 - 250 000 Ft 20 %

250 001 - 300 000 Ft

50 000 Ft és a 250 000 Ft-on felüli rész 22 %-a

300 001 - 500 000 Ft

61 000 Ft és a 300 000 Ft-on felüli rész 31 %-a

500 001 - 700 000 Ft

123 000 Ft és az 500 000 Ft-on felüli rész 35 %-a

700 001 Ft - 1 100 000 Ft

193 000 Ft és a 700 000 Ft-on felüli rész 39 %-a

1 100 001 Ft-tól

349 000 Ft és az 1 100 000 Ft-on felüli rész 42 %-a."

19. §

A Szja tv. 32. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"32. § (1) Amennyiben nemzetközi szerzõdésbõl vagy viszonosságból más nem

következik, illetõleg ezek hiányában, ha az összevont adóalapnak olyan

jövedelem is részét képezi, amely után külföldön is adót fizetett a

magánszemély, akkor a számított adót az összevont adóalappal elosztva átlagos

adókulcsot kell meghatározni. Ezen átlagos adókulccsal meg kell szorozni a

külföldön adózott jövedelmet, és az így kapott összeg, de legfeljebb a

külföldön igazoltan megfizetett adó forintra átszámított összege a számított

adót csökkenti. Ha az összevont adóalap kizárólag külföldön már adózott

jövedelembõl áll, az elõzõeket nem kell alkalmazni.

(2) A külföldön megfizetett adót az MNB hivatalos, az év utolsó napján

érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ha az

adót olyan pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos

deviza árfolyamlapján, akkor az APEH által közzétett, a megszerzés évének

utolsó napján érvényes USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra

történõ átszámításhoz figyelembe venni."

20. §

A Szja tv. 33. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"33. § (1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely egyenlõ az adóévben

megszerzett bér 20 százalékával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3600

forinttal.

(2) Jogosultsági hónapnak az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt bér

illette meg. Az a hónap, amelyben többször és/vagy több kifizetõtõl illette

meg bér a magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít."

21. §

A Szja tv. 34. §-ának f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg e § a következõ g) ponttal egészül ki:

[A számított adót csökkenti:]

"f) az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért,

továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de együttesen legfeljebb

évi 36 ezer forint és/vagy

g) a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végzõ magánszemély e

tevékenységébõl származó jövedelme"

[összegének az adótábla szerint kiszámított adója.]

22. §

A Szja tv. 36. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"36. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsõoktatási intézmény

hallgatójának tandíja és/vagy költségtérítése (a továbbiakban együtt: tandíj)

címén megállapított összegnek a 30 százaléka, de legfeljebb hallgatónként az

adóévben 60 ezer (tanulmányi hónaponként 6 ezer) forint, a befizetésrõl a

hallgató és a befizetõ magánszemély nevére kiállított igazolás alapján annál a

magánszemélynél, akinek a neve az igazoláson befizetõként szerepel. Az

igazolást a felsõoktatási intézmény a befizetés évét követõ év január 31-éig

adja ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében.

(2) E § rendelkezésének alkalmazásában felsõoktatási intézmény hallgatójának

minõsül a felsõoktatási törvényben felsorolt felsõoktatási intézményben

hitelesített iskolai rendszerû elsõ alapképzésben résztvevõ magánszemély.

(3) Az (1) bekezdésben említett levonási lehetõség a hallgató vagy a szülõje

(ideértve az örökbefogadó, a mostoha és a nevelõszülõt is) vagy a nagyszülõje

vagy a házastársa vagy a testvére közül azt illeti meg, akit a hallgató

kérésére az (1) bekezdésben említett igazoláson befizetõként feltüntettek."

23. §

A Szja tv. 37. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) E § alkalmazásában a lakáscélú felhasználás fogalma kiegészül az (1)

bekezdésben említett megtakarításnak

a) a betétszerzõdés megkötésétõl számított egy éven túli, az összeg

felvételét követõ 30 napon belül történõ felhasználásával - a magánszemélyt

vagy lakást szerzõ hozzátartozóját terhelõ - pénzintézetnél fennálló

lakáscélú hitel törlesztésére is, amely esetben a (3) bekezdésben említett

igazolás alatt a lakáscélú hiteltartozást nyilvántartó pénzintézetnek a

törlesztésrõl szóló igazolását kell érteni;

b) a betét felvételét követõ 30 napon belül a felvett összegnek a

lakástakarékpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint

lakástakarékpénztárnál történõ elhelyezésével is, amely esetben a (3)

bekezdésben említett igazolás alatt a lakástakarékpénztárnak a

betételhelyezésrõl szóló igazolását kell érteni."

24. §

A Szja tv. 38. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"38. § Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után

pénzintézettel megkötött szerzõdésben a lakáscélú felhasználásra felvett hitel

adósaként szereplõ magánszemély(ek) által az adóévben a tõke és a kamat,

továbbá járulékos költség törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt

összegnek a 20 százaléka, de legfeljebb a vonatkozó szerzõdésben adósként

szereplõ magánszemélyek tekintetében együttvéve 35 ezer forint, azzal, hogy e

rendelkezés alkalmazásában

a) a lakáscélú felhasználás fogalma alatt a szerzõdéskötéskor hatályban lévõ

személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt rendelkezések szerinti

meghatározást kell érteni;

b) a lakástakarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés nem vehetõ

figyelembe."

25. §

A Szja tv. 39. §-a és alcíme helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Tevékenységi kedvezmények

39. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a tételes költségelszámolást,

vagy a 10 százalék költséghányadot alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ e

tevékenységbõl származó éves jövedelme adójának, valamint ha tételes

költségelszámolást alkalmaz, a könyvelõi díjkedvezménynek az együttes összege,

de legfeljebb 100 ezer forint (õstermelõi adókedvezmény). Könyvelõi

díjkedvezmény címén a könyvelõnek fizetett, számlával igazolt díj vehetõ

figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezõgazdasági õstermelõi

tevékenységbõl származó jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel. Az

õstermelõi tevékenységbõl származó jövedelem adóját úgy kell kiszámítani, hogy

meg kell határozni az összevont adóalap adóját e jövedelemmel együtt és

nélküle is, és meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét.

(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a szellemi tevékenységet folytató

magánszemély e tevékenységbõl származó jövedelmének 25 százaléka, de

legfeljebb 50 ezer forint. E rendelkezés alkalmazásában szellemi tevékenységet

folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló, de nem egyéni

vállalkozói tevékenységbõl származó jövedelmet ér el, amelynek eredményeként a

találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom

tárgya, valamint szerzõi jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy

egyébként a szerzõi jogról szóló törvény védelemben részesíti.

(3) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felsõoktatási törvényben felsorolt

felsõoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerû elsõ alapképzésben

résztvevõ nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben

meghatározott képzési idõ alatt végzett munkájáért az említett intézménytõl

kapott díjnak - de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási

normatíva adott évi központi költségvetésrõl szóló törvényben meghatározott

összegének - a 20 százaléka, feltéve, hogy a díjazás alapjául szolgáló

munkavégzés abban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói

jogviszonyban állt."

26. §

A Szja tv. 40. §-a és alcíme helyébe a következõ rendelkezés lép:

" Személyi és családi kedvezmények

40. § Az összevont adóalap adóját csökkenti a súlyosan fogyatékos

magánszemélynél az errõl szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot kezdõ

napjának hónapjától ezen állapot fennállása idején havi 1200 forint."

27. §

A Szja tv. 41. §-ának alcíme és e § (1) bekezdése helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"Közcélú adományok kedvezménye

(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a belföldi székhelyû alapítvány, a

közalapítvány, továbbá a közérdekû kötelezettségvállalás céljára az adóévben

befizetett (átadott) pénzösszegnek (a továbbiakban együtt: közcélú adomány) -

kivéve az egyéni vállalkozó által a vállalkozói adóalap megállapításánál

levont közcélú adomány összegét - a 30 százaléka, feltéve, hogy a (3)

bekezdésben foglalt feltételek teljesülnek."

28. §

(1) A Szja tv. 46. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kifizetõnek az általa kifizetett összevont adóalapot képezõ,

jövedelembõl - kivéve, ha e törvény másként rendelkezik - 39 százalék

adóelõleget kell levonnia, akkor is, ha a kifizetés számla ellenében

történik."

(2) A Szja tv. 46. §-ának (3), (4) és (5) bekezdése helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"(3) Ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, vagy mezõgazdasági

õstermelõ, akkor az e tevékenységekre tekintettel kifizetett összegbõl a

kifizetõnek nem kell adóelõleget levonnia. A mezõgazdasági õstermelõ esetében

e szabály alkalmazásának feltétele, hogy a kifizetõ a kifizetett összeget az

õstermelõi igazolványba bejegyzi és arról az adóhatóságnak adatot szolgáltat.

(4) Nem kell adóelõleget levonni a nyugdíjból és az azzal azonosan adózó

jövedelmekbõl.

(5) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása során - az ott meghatározott

mértéktõl eltérõen - a kifizetõnek a (2) bekezdés figyelembevételével az

adótábla szerint kell adóelõleget levonnia, ha a magánszemély írásban

nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képezõ jövedelme

várhatóan nem haladja meg a 700 ezer forintot, azzal, hogy ha az adóév

folyamán több alkalommal fizet ki ugyanazon magánszemélynek az összevont

adóalapba tartozó e § szerinti jövedelmet, akkor kifizetésenként az adóév

elejétõl kezdõdõen e jövedelmeket összesítenie kell és ennek alapján az

adótábla szerint kiszámított adót csökkentenie kell az általa már korábban

levont adóelõleg összegével és az így kiszámított adókülönbözetet kell

adóelõleg címén levonnia (göngyölítéses módszer)."

(3) A Szja tv. 46. §-a a következõ (7), (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:

"(7) Ha a magánszemély a (2) bekezdés a) pontjában említett nyilatkozat

alapján és/vagy a (2) bekezdés b) pontjának rendelkezése alkalmazásával kéri

bármely önálló tevékenységébõl származó bevételébõl az adóelõleg levonását,

akkor év végén az önálló tevékenysége bevételébõl a jövedelem megállapítására

vonatkozó rendelkezéseket azzal a korlátozással alkalmazhatja, hogy utóbb az

adóbevallásában egyetlen önálló tevékenységbõl származó jövedelme

megállapítására sem választhatja a 10 százalék költséghányad levonásának

módszerét.

(8) Ha a (2) és (7) bekezdés alkalmazása során a magánszemély önálló

tevékenységének bevételébõl az adóelõleg(ek) megállapításánál a magánszemély

nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban

elszámolt igazolt költséget, akkor az év során az adóelõleg(ek)

megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség

és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbségének 12 százalékát

költség-különbözet címén külön adóként kell megfizetnie, amely összeget az

adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó

szabályok szerint kell befizetnie. Nem kell alkalmazni ezt a rendelkezést

akkor, ha a költség-különbözet nem több az adóelõleg(ek) megállapításánál

figyelembe vett költség 5 százalékánál.

(9) Az (1)-(6) bekezdés rendelkezéseitõl eltérõen a magánszemély részére a 6.

számú mellékletben felsorolt termékek ellenértékeként kifizetett összegbõl

a) élõ állatok és állati termékek értékesítése esetén 4 százalék,

b) az egyéb õstermelõi termékek értékesítése esetén 12 százalék

adóelõleget kell a kifizetõnek levonnia akkor, ha a magánszemély nem igazolja,

hogy mezõgazdasági õstermelõ vagy egyéni vállalkozó."

29. §

A Szja tv. 47. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"47. § (1) A munkáltatónak az általa havonta kifizetett munkaviszonyból

származó rendszeres jövedelembõl az adott havi rendszeres jövedelem

tizenkétszerese szerint várható számított adó egytizenketted részét kell

adóelõlegként figyelembe vennie.

(2) Ha a magánszemélynek a nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik

rendszeres jövedelme, akkor a munkáltatónak az adóelõleg megállapításához a

magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres

jövedelme együttes összegének tizenkétszerese szerint várható számított adóból

le kell vonnia a nyugdíjnak az adótábla szerint kiszámított adóját és az így

kapott összeget el kell osztania tizenkettõvel.

(3) Ha a magánszemély munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet

szerez, akkor a munkáltatónak az adóelõleg-megállapításához az ilyen jövedelem

felvételét megelõzõ egész havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem

tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet, majd az így

kapott összeg szerint várható számított adót csökkentenie kell a

munkaviszonyból származó rendszeres havi jövedelem tizenkétszerese szerint

várható számított adó összegével.

(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem

rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak az adóelõleg-

megállapításához a havi nyugdíj és a megelõzõ egész havi rendszeres jövedelem

együttes összegének tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres

jövedelmet. Az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkenteni

kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének

tizenkétszerese alapján az adótábla szerint megállapított adó összegével.

(5) A munkáltató, a bér kifizetõje az adóelõleg levonásánál figyelembe veszi:

a) a súlyosan fogyatékos

magánszemélynek járó kedvezményt, azzal, hogy a fogyatékos állapot

véglegessége esetén azt elegendõ egyszer, annak megállapítását követõen

igazolni;

b) a bérfizetést megelõzõen az

önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba fizetett munkáltatói hozzájárulás

és/vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély által

történt igazolt tagdíjbefizetés után járó kedvezményt;

c) a havi adójóváírást,

amely - figyelemmel az adójóváírásra vonatkozó rendelkezésekre is - az adott

havi rendszeres és nem rendszeres bér 20 százaléka, de legfeljebb havi 3600

forint.

(6) Ha a munkáltató a munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet egy

hónapon belül több részletben fizeti ki, a havi tényleges munkaviszonyból

származó rendszeres jövedelem megállapítása után kell az adóelõleget

kiszámítania és levonnia. A munkáltató a korábbi hóközi kifizetés során az

ezen kifizetésre esõ adóelõlegnek megfelelõ összeget a hó végi elszámolásig

visszatarthatja.

(7) A több havi munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem egyszerre

történõ megszerzése esetén úgy kell eljárni, mintha a jövedelmet a

magánszemély havonként szerezte volna meg. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni

akkor is, ha a munkáltató az adóéven belül több hónapra ad visszamenõleg

béremelést.

(8) Munkaviszony hóközi megszüntetése esetén az adóelõleget az elõzõ

munkáltató a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó általános

szabályok szerint vonja le. Ha a magánszemély ugyanabban a hónapban új

munkaviszonyt létesít, az új munkáltató az adott hónapban együttesen

kifizetett munkaviszonyból származó rendszeres jövedelme után számítja ki az

adóelõleget. Az így megállapított összeg azonban csökkentendõ az elõzõ

munkáltató(k) által már levont adóelõleggel.

(9) A bér kifizetõjének az adóelõleget az (1)-(7) bekezdések értelemszerû

alkalmazásával kell kiszámítania és levonnia.

(10) Ha a társadalombiztosítási igazgatóság fizet ki adóköteles

társadalombiztosítási ellátást - ide nem értve a nyugdíjat -, vagy a fegyveres

erõknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítõ részére fizetnek ki

illetményt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az adóelõleget a

következõ módon kell kiszámítani és levonni: a juttatás teljes összegét el

kell osztani annyival, ahány napra a juttatás vonatkozik, az így kiszámított

összeget meg kell szorozni 365-tel (évesítés). Az így kapott összeg után az

(5) bekezdés értelemszerû alkalmazásával kell kiszámítani a várható adót, és

annak annyiszor 365-öd részét kell adóelõlegként levonni és befizetni, ahány

napra a juttatás vonatkozott.

(11) A munkáltató, a bér kifizetõje a tõle származó jövedelem adóelõlegének

megállapításánál a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek és ezek adótábla

szerinti várható számított adójának levonását a (2) és a (4)-(7) bekezdések

értelemszerû alkalmazásával figyelembe veszi.

(12) E § értelemszerû alkalmazásával - ideértve az (5) bekezdésben foglaltakat

is - lehet az adóelõleget kiszámítani és levonni a társas vállalkozás, a

polgári jogi társaság magánszemély tagja esetében, annak nem önálló

tevékenységére tekintettel kifizetett jövedelembõl.

(13) Munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem különösen a jutalom, a

prémium, a magánszemélynek fizetett albérleti (szállás) díj - kivéve, ha

ezeket havonta számolják el -, a közlekedésben alkalmazott forgalmi juttatás,

a bányász hûségjutalma, a melegüzemi pótlék, a szabadságmegváltás, az üdülési

hozzájárulás. A munkáltató egyéb munkaviszonyból származó jövedelmeket is nem

rendszeres jövedelemnek tekinthet, ha ennek eredményeként az év végén

rendezendõ adókülönbözet összege nem növekszik.

(14) A munkáltató, a bér, továbbá a nem önálló tevékenységbõl származó bevétel

kifizetõje az adóhatóság által elõzetesen engedélyezett számítási rendszer

alapján jogosult az adóelõleget az e fejezetben meghatározott szabályoktól

eltérõ módszerrel kiszámítani, ha az év végén elszámolandó adókülönbözet az

alkalmazott módszer által mérsékelhetõ. E rendelkezést lehet alkalmazni az

összevont bérszámfejtési körbe tartozó kifizetõ esetében is."

30. §

A Szja tv. 49. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"49. § (1) A mezõgazdasági kistermelõnek, ha nem alkalmaz átalányadózást,

illetõleg egyébként a mezõgazdasági õstermelõnek, továbbá annak az önálló

tevékenységet végzõ magánszemélynek, akinek az önálló tevékenységére

tekintettel kapott bevétele nem kifizetõtõl származik, az e tevékenységébõl

származó jövedelmébõl negyedévenként adóelõleget kell fizetnie. Az adóelõleg

összege legalább az év elejétõl keletkezett jövedelem adótábla szerinti

adójának és az év során már befizetett adóelõlegnek a különbözete. A

mezõgazdasági õstermelõ esetében az adóelõleg legalább az év elejétõl

keletkezett, mezõgazdasági õstermelõi tevékenységbõl származó jövedelem

adótábla szerinti adójának azon összege, amely az õstermelõi adókedvezmény és

az év során már befizetett adóelõleg együttes összegét meghaladja.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell adóelõleget fizetnie az összevont adóalapba

beszámító jövedelme után a belföldi illetõségû magánszemélynek, ha abból a

kifizetõ bármely ok miatt nem vonta le az adóelõleget.

(3) A tételes költségelszámolást alkalmazó mezõgazdasági õstermelõ az (1)

bekezdésben említett adóelõleg kiszámításához az adóévben esedékes

értékcsökkenési leírásnak az adott negyedév szerinti idõarányos részét

figyelembe véve állapítja meg a jövedelmét és azt a mezõgazdasági õstermelõi

tevékenységébõl származó, az adóévre áthozott elhatárolt veszteségének az

idõarányos részével csökkentheti.

(4) Nem kell az e § szerinti adóelõleget megfizetni, ha annak összege nem

haladja meg az 1000 forintot.

(5) A magánszemély az adóelõleget, a kifizetõ az általa levont adóelõleget az

adózás rendjérõl szóló törvény rendelkezései szerint fizeti meg.

(6) Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói kivét adóelõlegét legalább az év

elejétõl kivett összeg adótábla szerinti adójának és az év során már ilyen

címen megfizetett adóelõlegnek a különbözeteként, az elszámolást követõen a

kifizetõre vonatkozó rendelkezések szerint kell megfizetnie.

(7) Ha a magánszemély valamely jövedelme adóelõlegének megállapítására a

göngyölítéses módszer alkalmazását kérte, és utóbb az adóév során az összevont

adóalapja a 700 ezer forintot meghaladja, akkor az említett értékhatár

túllépését követõ 15 napon belül be kell fizetnie az adóhatósághoz azt az

összeget, amennyivel az adóévben ezen idõpontig a kifizetõi adóelõleg-levonás

szabályai szerint kifizetett összes jövedelmének 39 százaléka meghaladja a

kifizetõ(k) által az adóév során ezen jövedelmekbõl levont adóelõleg(ek)

együttes összegét.

(8) Ha a magánszemély a (7) bekezdés szerinti adóelõleg-különbözetet az ott

említett idõpontig nem fizeti be, akkor a (7) bekezdés szerint számított

különbözet után 12 százalék külön adót kell fizetnie, amely összeget az

adóbevallásában fel kell tüntetnie, valamint az adófizetésre vonatkozó

szabályok szerint kell befizetnie."

31. §

A Szja tv. X. fejezetének címe helyébe a következõ cím lép, továbbá a törvény

a következõ 49/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

"A VALLALKOZOI SZEMELYI JÖVEDELEMADO, AZ ATALANYADOZAS ES A TETELES

ATALANYADOZAS

Az egyéni vállalkozó adózása

49/A. § (1) Az egyéni vállalkozó - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni

cégként - a 49/B. § rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja

után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az

osztalékból származó jövedelembõl e törvény szerint elõírt adót fizet (a

továbbiakban: vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni

vállalkozó), meghatározott esetekben átalányadózást, vagy - az általános

forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével az

általános forgalmi adót is magában foglaló - tételes átalányadózást

választhat.

(2) Az egyéni cégként bejegyzett egyéni vállalkozó, ha a tevékenységének

megszüntetése nélkül egyszemélyes korlátolt felelõsségû társasággá vagy

részvénytársasággá alakul át, az átalakulás napján e törvény és az adózás

rendjérõl szóló törvény rendelkezései szerint adóbevallást ad be, és ezzel

egyidejûleg az adót megfizeti, azzal, hogy az e fejezetben és a 10. számú

mellékletben a tevékenység megszüntetésére elõírt szabályokat nem kell

alkalmaznia, azonban vállalkozói adóalapját és vállalkozói osztalékalapját az

e fejezetben és a 10. számú mellékletben a tevékenység megszüntetésére elõírt

szabályok alkalmazásával és ezen szabályok alkalmazása nélkül is meg kell

állapítania és a vállalkozói osztalékalapok különbözetét, mint vállalkozásba

adózatlanul befektetett jövedelmet kell nyilvántartania."

32. §

A Szja tv. a következõ 49/B. §-sal és alcímmel egészül ki:

"A vállalkozói személyi jövedelemadó

49/B. § (1) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni

vállalkozó az e tevékenységébõl származó vállalkozói bevételét a 4. és a 10.

számú melléklet rendelkezései szerint, a vállalkozói jövedelmét a vállalkozói

bevételbõl - legfeljebb annak mértékéig, figyelembe véve a (2)-(7) bekezdés

rendelkezéseit is - a vállalkozói költség levonásával határozza meg.

Vállalkozói költségként a vállalkozói kivét és a vállalkozói bevétel elérése

érdekében felmerült kiadás a 4. és 11. számú melléklet rendelkezései szerint

számolható el.

(2) Többféle vállalkozói tevékenység esetén azok bevételeit együttesen kell

egyéni vállalkozói bevételnek tekinteni, valamint az elérésük érdekében

felmerült, e törvényben elismert összes költséget is együttesen kell

elszámolni.

(3) Jogszabály vagy államközi megállapodás alapján a tevékenységhez nyújtott

vissza nem térítendõ támogatás elszámolására és nyilvántartására az önálló

tevékenységet folytató magánszemélyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(4) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást követõen a vállalkozói

jövedelem szerinti adózásra áttérõ egyéni vállalkozó vállalkozói bevételének

része, illetõleg az átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmazó egyéni

vállalkozó tevékenységének megszüntetésekor vállalkozói bevételnek minõsül az

az összeg, amelyet az átalányadózás, a tételes átalányadózás megkezdésekor - a

meglévõ készletekkel összefüggésben - az egyéni vállalkozói tevékenység

megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított, és az

átalányadózás, a tételes átalányadózás idõszakában adóalapot nem érintõ

bevételként nyilvántartott.

(5) Ha a külön jogszabályban meghatározott módon számított értéket meghaladó

kiadást igazoló számla/számlák (egyszerûsített számla/számlák, számlát

helyettesítõ okmány/okmányok) szerint az ellenérték kifizetése készpénzben

történt, akkor - ha az egyéni vállalkozó költségként elszámolta - a

vállalkozói bevételt növelni kell a számlázott összeg áfa nélküli értékének 20

százalékával. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni akkor, ha a

számla/számlák kibocsátója - az egyéni vállalkozót kivéve - magánszemély.

(6) A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt

vállalkozói bevétel - legfeljebb annak mértékéig - csökkenthetõ:

a) a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességû alkalmazott

foglalkoztatása esetén személyenként havi 3000 forinttal, a szakképzõ

iskolai tanulóval kötött, jogszabályban meghatározott tanulószerzõdés

alapján, illetve az iskolával kötött megállapodás alapján folytatott

gyakorlati képzés esetén személyenként havi 6000 forinttal minden

megkezdett hónap után;

b) a sikeres szakmai vizsgát tett - az a) pontban említett - szakképzõ iskolai

tanulót folyamatosan tovább foglalkoztató, valamint a korábban munkanélküli

személy után, alkalmazottkénti foglalkoztatása ideje alatt, de legfeljebb

12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék összegével; az

egyéni vállalkozó a korábban munkanélküli személy esetében akkor járhat el

az e pontban foglalt rendelkezés szerint, ha a korábban munkanélküli

személy alkalmazása óta, illetõleg azt megelõzõ hat hónapon belül, azonos

munkakörben foglalkoztatott más alkalmazott munkaviszonyát rendes

felmondással nem szüntette meg, és a korábban munkanélküli személy az

alkalmazását megelõzõ hat hónapon belül vele nem állt munkaviszonyban;

c) a kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13) címén az adóévben költségként

elszámolt összeg 20 százalékával, feltéve, hogy az elszámolás nem

támogatásból származó bevétellel szemben történt azzal, hogy az elszámolt

összegbe nem értendõ bele a kutatás és kísérleti fejlesztés vásárolt

értéke; e rendelkezés alkalmazásában saját elõállítású félkész vagy

késztermékre fordított kiadásnak az anyagköltség és a mások által végzett

munka számlával igazolt összege számít.

(7) Az egyéni vállalkozó elhatárolhatja a (6) bekezdés rendelkezéseiben

említett tételekkel csökkentett vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói

költséget (a továbbiakban: elhatárolt veszteség). Az elhatárolt veszteség -

figyelemmel az (1) bekezdés rendelkezésére is - a következõk szerint

számolható el:

a) Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó - figyelemmel a b)-g) pontok

rendelkezéseire is - a következõ öt adóév vállalkozói bevételével szemben

döntése szerinti megosztásban számolhatja el.

b) A tevékenységét megkezdõ egyéni vállalkozó a tevékenysége megkezdése évének

és az azt követõ két évnek az elhatárolt veszteségét korlátlan ideig

elszámolhatja.

c) Az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekrõl áthozott elhatárolt

veszteség figyelembevétele nélkül kell megállapítani. Az elhatárolt

veszteségek elszámolásánál a korábbi évekrõl áthozott veszteségeket kell

elõször figyelembe venni.

d) Az a) pont rendelkezése az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének

évét követõ harmadik adóévben és az azt követõ adóévekben elhatárolt

veszteségre az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható akkor, ha az

elhatárolt veszteség keletkezése évében a vállalkozói bevétel nem éri el az

elszámolt költség 50 százalékát. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg,

ha az elõbbi feltétel a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi eszköz

üzembeállításának elmaradása, vagy elemi kár miatt nem teljesült.

e) A mezõgazdasági tevékenységet végzõ egyéni vállalkozó az adóévben

elhatárolt veszteségét az adóévet megelõzõ két évre visszamenõlegesen is

rendezheti adóbevallásának önellenõrzésével oly módon, hogy a megelõzõ két

év egyikében vagy mindkettõben megszerzett, mezõgazdasági tevékenységbõl

származó jövedelmét csökkenti választása szerinti mértékben, de a két évre

együttesen is legfeljebb az elhatárolt veszteség összegével. Ha ezzel nem

él, vagy ha veszteségének csak egy részét rendezi a megelõzõ két év

terhére, a fennmaradó részre az a)-d) pont rendelkezései alkalmazhatók.

f) Ha az egyéni vállalkozónak mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelmén

kívül más tevékenységébõl is van egyéni vállalkozói jövedelme, akkor az

összes egyéni vállalkozói jövedelmébõl csak a mezõgazdasági tevékenység

arányában megállapított részre alkalmazhatja a e) pont rendelkezéseit. A

mezõgazdasági tevékenység arányát az ebbõl származó vállalkozói bevételnek

az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.

g) E bekezdés alkalmazásában mezõgazdasági tevékenység a 6. számú mellékletben

felsorolt tevékenység, továbbá más növénytermesztés, akkor, ha ezeket a

tevékenységeket egyéni vállalkozói igazolványa alapján végzi a

magánszemély.

(8) Az e § rendelkezése szerint megállapított jövedelembõl levonható

legfeljebb annak húsz százalékáig terjedõ összegben, a közcélú adomány, a VII.

fejezetben említett, errõl szóló igazolás alapján és feltételek teljesülése

esetén.

(9) A (8) bekezdés rendelkezését is figyelembe véve megállapított jövedelem

(vállalkozói adóalap) után a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke 18

százalék.

(10) A vállalkozói személyi jövedelemadót - legfeljebb annak összegéig -

csökkentik a 13. számú melléklet rendelkezései szerint megadott módon és

feltételekkel, valamint az átmeneti rendelkezések szerint érvényesíthetõk a

vállalkozói adókedvezmények. Vállalkozói adókedvezményre jogosító ugyanazon

beruházáshoz kapcsolódó adókedvezmények közül - választás szerint - ugyanabban

az adóévben csak az egyik érvényesíthetõ.

(11) A (10) bekezdés rendelkezését az egyéni vállalkozó azzal a korlátozással

alkalmazhatja, hogy a vállalkozói személyi jövedelemadónak legalább a 30

százalékát meg kell fizetnie, kivéve, ha 100 százalékos adókedvezményre való

jogosultsága van.

(12) A (9)-(11) bekezdés rendelkezései szerint megállapított adót az egyéni

vállalkozónak adóelõleg-fizetéssel (vállalkozói személyi jövedelemadó-elõleg)

és az adóévet követõen egyéni vállalkozói adóbevallás alapján kell

megfizetnie, oly módon, hogy a fizetendõ adó és a naptári évben befizetett

adóelõleg összege közötti különbséget az egyéni vállalkozó a személyi

jövedelemadó bevallásában az adófizetésre vonatkozó rendelkezések szerint

számolja el.

(13) A vállalkozói személyi jövedelemadó-elõleg összege legalább az év

elejétõl keletkezett vállalkozói adóalap (9) bekezdés szerinti adója,

csökkentve a (10)-(11) bekezdés rendelkezései szerinti adókedvezményekkel és

az év során már befizetett adóelõleg különbözete. Az év elejétõl keletkezett

vállalkozói adóalap kiszámításához az adóévben esedékes értékcsökkenési

leírásnak az adott negyedév szerinti idõarányos része és az adóévre áthozott

veszteség idõarányos része vehetõ figyelembe."

33. §

A Szja tv. a következõ 49/C. §-sal és alcímmel egészül ki:

"A vállalkozói osztalékalap

49/C. § (1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói

jövedelembõl a (2)-(4) bekezdés rendelkezése szerint - figyelemmel az átmeneti

rendelkezésekre is - kell megállapítani. Az adózás utáni vállalkozói jövedelem

egyenlõ a vállalkozói adóalapnak a kedvezményekkel csökkentett vállalkozói

személyi jövedelemadó levonása után fennmaradó összegével, vállalkozói adóalap

hiányában nullával.

(2) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli:

a) a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása esetén - kivéve, ha

azt az egyéni vállalkozó természetbeni juttatásként nyújtja -, az említett

tárgyi eszköz beszerzésével összefüggõ adózás utáni vállalkozói jövedelem

csökkentésének évétõl számítva a (6) bekezdés a) pontjában említett

összegnek

aa) a tárgyi eszköz egy éven belüli átruházásakor a 100 százaléka,

ab) a tárgyi eszköz egy éven túli, de két éven belüli átruházásakor a 66

százaléka,

ac) a tárgyi eszköz két éven túli, de három éven belüli átruházásakor a 33

százaléka,

ad) a tárgyi eszköz három éven túli átruházásakor nulla;

b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az aa)-ad) pont szerint

elõírt összeg, ha a megszüntetés az ott elõírt idõhatáron belül történt,

továbbá a nyilvántartott pénztartalék.

(3) Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növeli a 12. számú mellékletben

foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz csökkenése.

(4) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó

esetében vállalkozói osztalékalapnak minõsül az átalányadózás, a tételes

átalányadózás megkezdésekor nyilvántartásba vett pénztartalék csökkenése,

valamint, ha a tevékenységét megszünteti, akkor a nyilvántartott pénztartalék.

(5) Az átalányadózást, a tételes átalányadózást követõen a vállalkozói

jövedelem szerinti adózásra áttérõ egyéni vállalkozó pénztartalékának azt az

összeget kell tekinteni, amelyet az átalányadózásról, a tételes

átalányadózásról a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra való áttérést

megelõzõ évrõl szóló adóbevallásában nyilvántartott.

(6) Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a (2)-(3) bekezdésben említett

tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthetõ:

a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékébõl az adóévben elszámolt

értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást

az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el;

b) az olyan, adórövidítéssel, egyéb jogszabály megsértésével összefüggõ

bírság, késedelmi pótlék stb. összegével, amelyet az egyéni vállalkozói

tevékenység gazdasági, pénzügyi ellenõrzése során feltárt szabálytalanságok

következményeként kellett megfizetni;

c) a 12. számú mellékletben foglalt módon és feltételekkel tartalékolt pénz

növekményével.

(7) A vállalkozói osztalékalap után az adót az osztalékból származó

jövedelemre e törvény szerint elõírt rendelkezések szerint kell megfizetni.

(8) A (6) bekezdésben említett esetben az értékcsökkenési leírás fogalmába nem

tartozik bele a nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a

személygépkocsit is - értékcsökkenési leírása."

34. §

(1) A Szja tv. 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett a

bejelentés évének elsõ napjától kezdõdõen átalányadózást választhat a

következõ feltételek együttes fennállása esetén:

a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelõzõ adóévben

1. legalább 183 napig egyéni vállalkozóként gyakorolta a (2) bekezdés

szerinti tevékenységét,

2. a (2) bekezdés a)-h) pontjában említett tevékenység(ek)bõl, valamint az

üzletek mûködésérõl szóló kereskedelmi miniszteri rendelet alapján

kizárólag közvetlen fogyasztók részére végzett kiskereskedelmi tevékenység

keretében III. vagy annál alacsonyabb osztályba sorolt vendéglátóipari

tevékenység(ek)bõl származó egyéni vállalkozói bevétele az évi 3 millió

forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az idõarányos részét) nem

haladta meg, vagy,

3. az évi 15 millió forintot (annak az 1. pont rendelkezése alapján az

idõarányos részét) nem haladta meg, ha az üzletek mûködésérõl szóló

kereskedelmi miniszteri rendelet alapján kizárólag közvetlen fogyasztók

részére végzett kiskereskedelmi tevékenységet (kivéve az említett

jogszabály szerinti vendéglátóipari, idegenforgalmi, szolgáltatói,

kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységet, továbbá a pénznyerõ automata

üzemeltetését) folytatott,

4. tárgyi eszköz beszerzési, elõállítási költségét egyösszegben nem számolta

el, ide nem értve a 20 ezer forint (1996. december 31-e utáni beszerzésnél

a 30 ezer forint) beszerzési árat meg nem haladó tárgyi eszköz utáni

elszámolást;

b) az átalányadózás megkezdésétõl

1. az egyéni vállalkozói igazolványában kizárólag a (2) bekezdésben

felsorolt tevékenység(ek) szerepelnek, és egyéni vállalkozóként kizárólag

e tevékenysége(ke)t gyakorolja,

2. nem áll munkaviszonyban."

(2) A Szja tv. 50. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A mezõgazdasági kistermelõ a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása

helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat."

35. §

A Szja tv. 51. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"51. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a bevételeit a 10.

számú melléklet szerint - figyelemmel a 4. számú melléklet rendelkezéseire is

- veszi figyelembe. A jogszabály vagy államközi megállapodás alapján egyéni

vállalkozói tevékenységhez nyújtott vissza nem térítendõ támogatás nem számít

az átalányadó alapjának kiszámításához figyelembe veendõ bevételbe. A

támogatásról, továbbá az annak célja szerinti felhasználásával kapcsolatos

költségekrõl külön nyilvántartást kell vezetni, amelynek alapján a támogatás

célja szerinti kiadásra a folyósítást követõ harmadik év végéig fel nem

használt összeget hozzá kell adni a harmadik adóév egyéni vállalkozói

bevételéhez.

(2) Ha az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét

megszüntette, akkor

a) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat

kell értelemszerûen alkalmazni;

b) a megszüntetést követõen ezen tevékenységére tekintettel érkezõ bevételre,

felmerülõ költségre az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó

szabályokat kell alkalmazni, ideértve azt is, hogy az adóévben felmerült

költség csak az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolható el.

(3) Az átalányadót választó egyéni vállalkozó, amennyiben az áfa-levonási

jogát nem érvényesíti, a pénztárkönyv (naplófõkönyv) bevételi adatait vezeti,

továbbá a vállalkozásával kapcsolatban felmerült összes költségének

bizonylatait és egyéb dokumentumait az e törvényben foglalt általános

szabályok szerint köteles megõrizni. Az átalányadózás nem mentesíti az egyéni

vállalkozót a kifizetõi minõségében, illetõleg más jogszabály elõírása szerint

reá vonatkozó nyilvántartási, bizonylat-kiállítási, valamint

adatszolgáltatási, továbbá a számla-, illetõleg nyugtaadási kötelezettség

alól.

(4) Átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az áttérést

megelõzõ év december 31-ét alapul véve, meg kell állapítania az egyéni

vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévõ

készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot

nem érintõ bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz,

továbbá a fennálló pénztartalékát nyilvántartásba kell vennie és az

adóbevallásban évenként fel kell tüntetnie.

(5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell eljárnia az átalányadózás

szerint adózó mezõgazdasági kistermelõnek is, azzal, hogy a bevételeit a 2.

számú melléklet szerint kell figyelembe vennie."

36. §

(1) A Szja tv. 52. §-a (1) bekezdése b) pontjának helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[(1) Az egyéni vállalkozó addig alkalmazhatja az átalányadózás szabályait,

amíg a következõ feltételek együttesen fennállnak:]

"b) az egyéni vállalkozói bevétele az 50. § (1) bekezdésének 2. és 3.

pontjában említettek szerint az adóévben nem haladja meg a 3 millió, illetõleg

a 15 millió forintot;"

(2) A Szja tv. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Bármely - az (1) bekezdésben említett - feltétel hiányában az

átalányadózásra való jogosultság megszûnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak

az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás

alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként

szükséges részletezõ nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság

megszûnésének idõpontját megelõzõ idõszakra vonatkozó költségadatokat

elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de

tételenként egyösszegben feltüntetnie.

(5) Ha az átalányadózást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõ e tevékenységébõl

származó bevétele a 3 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel

hiányában az átalányadózásra való jogosultsága megszûnik, akkor a Második rész

rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a

jogosultság megszûnésének idõpontját megelõzõ idõszakra vonatkozó

költségadatokat elégséges egyösszegben feltüntetnie."

37. §

(1) A Szja tv. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak, mezõgazdasági

kistermelõnek a bevételébõl annak 80 százalékát, mint vélelmezett

költséghányadot levonva kell a jövedelmet megállapítania."

(2) A Szja tv. 53. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az (1) bekezdésben meghatározott mértéken túl további 12 százalékpont

vélelmezett költséghányad illeti meg az átalányadózás szerint adózó

mezõgazdasági kistermelõt a bevételének azon részébõl, amely élõ állatok és

állati termékek értékesítésébõl származik."

38. §

A Szja tv. 54. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"54. § Az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell

tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás idõszakában beszerzett

tárgyi eszközök beszerzési és elõállítási értékének az átalányadózás

idõszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete

szerint. Az átalányadózást megelõzõ idõszakból fennmaradt összes elhatárolt

veszteségbõl az átalányadózás idõszakának minden évében 20-20 százalékot

elszámoltnak kell tekinteni."

39. §

A Szja tv. 56. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"56. § (1) Az átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozónak és

mezõgazdasági kistermelõnek negyedévente adóelõleget kell fizetnie. A

befizetendõ adóelõleg összege az év elejétõl számított jövedelem utáni

átalányadó és az év során korábban már befizetett átalányadó-elõleg

különbözetével egyezik meg. Az adóelõlegnél alkalmazott adómérték az év során

addig elért jövedelem összegéhez és a végzett tevékenységhez igazodik és annak

teljes összegére vonatkozik.

(2) Amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó, mezõgazdasági

kistermelõ az 53. § szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására

vonatkozó rendelkezéseket nem az 50-55. § rendelkezései szerint alkalmazta,

illetõleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás

alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendõ adót az említett §-ok

rendelkezései szerint kell megállapítania. Az átalányadózásra való jogosultság

hiánya, vagy a jogosultság elvesztése miatt a vállalkozói jövedelem szerinti

adózásról szóló rendelkezések, illetõleg a Második rész rendelkezései szerint

kell az adót megállapítani."

40. §

A Szja tv. 57. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"57. § Az átalányadózásra való jogosultság megszûnik, ha a magánszemély nem

teljesíti a számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét."

41. §

A Szja tv. a következõ 57/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

"Tételes átalányadózás

57/A. § (1) A fodrász (SZJ 202100), a kozmetikus (SZJ 202210), a

személyszállító (SZJ 091250) egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem

szerinti adózás, illetõleg az átalányadózás szabályainak alkalmazása helyett,

valamint kormányrendeletben szabályozott fizetõvendéglátó tevékenységet

folytató magánszemély a bejelentés évének elsõ napjától kezdõdõen az 1997. és

az 1998. években e tevékenységeire tételes átalányadózást választhat a

következõ feltételek együttes fennállása esetén:

a) a tételes átalányadózás évében (éveiben) kizárólag az elõzõekben felsorolt

tevékenység egyikét - a fodrász és kozmetikusi tevékenységet egyszemélyben

is - kizárólag egyedül, alkalmazott, szakképzésben részt vevõ tanuló,

segítõ családtag vagy más személy közremûködése nélkül folytatja;

b) a személyszállító tevékenységét saját tulajdonú vagy általa egyedül bérelt

(lízingbe vett) egy személygépkocsival folytatja;

c) a fizetõvendéglátó tevékenységet saját lakásában vagy üdülõjében

folytatja, azzal, hogy ha több lakástulajdonnal vagy üdülõvel rendelkezik,

akkor választhatja a tételes átalányadózást, ha azok közül csak egyben

folytat fizetõvendéglátó tevékenységet;

d) az a)-b) pontban foglalt feltételek elõzetes meglétét az egyéni vállalkozó

székhelye (telephelye) szerint illetékes kamara igazolja.

(2) Az egyéni vállalkozó a tételes átalányadózás választását az elõzõ adóévre

vonatkozó adóbevallásához, a tevékenységét kezdõ egyéni vállalkozó az

adóhatósághoz történõ bejelentkezéshez fûzött nyilatkozatban - az illetékes

kamara igazolása számának feltüntetésével - jelentheti be.

(3) A tételes átalányadózás választása esetén az egyéni vállalkozónak az

áttérést megelõzõ év december 31-ét alapul véve meg kell állapítania az egyéni

vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint a meglévõ

készletekkel kapcsolatos bevételét, amelyet a továbbiakban mindaddig adóalapot

nem érintõ bevételként kell nyilvántartania, amíg átalányadózást alkalmaz,

továbbá a fennálló pénztartalékát nyilvántartásba kell vennie és az

adóbevallásában évenként fel kell tüntetnie.

(4) A tételes átalányadózásról a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra,

illetõleg az átalányadózásra január 1-jei hatállyal az elõzõ adóévrõl szóló

adóbevalláshoz fûzött nyilatkozatban lehet áttérni.

(5) A fizetõvendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a

kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és áttérési szabályokkal

választhatja az átalányadózást."

42. §

A Szja tv. a következõ 57/B. §-sal egészül ki:

"57/B. § (1) A tételes átalányadó évi összege 1997-ben és 1998-ban, ha a

tevékenység

a) fodrászati, 100 ezer forint;

b) kozmetikai, 100 ezer forint;

c) fodrászati és kozmetikai együtt, 100 ezer forint;

d) személyszállító (magántaxis), 120 ezer forint;

e) fizetõvendéglátás, szobánként 24 ezer forint,

azzal, hogy ha a tevékenységét évközben kezdõ, a)-d) pontban említett egyéni

vállalkozó választja a tételes átalányadózást, vagy az egyéni vállalkozó a

tételes átalányadózás alkalmazásának idõszakában az egyéni vállalkozói

tevékenyégét megszünteti, az esedékes tételes átalányadó összegét napi

idõarányosítással kell megállapítani.

(2) A tételes átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak

kell tekinteni, beleértve a korábban és a tételes átalányadózás idõszakában

beszerzett tárgyi eszközök beszerzési és elõállítási értékének a tételes

átalányadózás idõszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú

melléklet II. fejezete szerint. A tételes átalányadózást megelõzõ idõszakból

fennmaradt összes elhatárolt veszteségbõl a tételes átalányadózás idõszakának

minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.

(3) Ha a tételes átalányadózás választásakor a törvényben elõírt feltétel

bármelyike hiányzott, akkor az adót a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról

szóló rendelkezések, illetve nem egyéni vállalkozó esetében a Második rész

rendelkezései szerint kell megállapítani.

(4) A tételes átalányadózás egyébként jogszerû választását követõen, az

alkalmazás bármely feltételének hiánya következményeként az éves tételes

átalányadó összegét minden esetben annak 10 százalékával meg kell növelni.

(5) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó magánszemély nem teljesíti a

számlaadási (nyugtaadási) kötelezettségét, az éves tételes átalányadó összegét

minden esetben annak 10 százalékával kell megnövelni, függetlenül a mulasztási

bírság megfizetésétõl."

43. §

A Szja tv. a következõ 57/C. §-sal egészül ki:

"57/C. § (1) A tételes átalányadót egyenlõ részletekben a negyedévet követõ hó

15. napjáig, ideértve az utolsó negyedévet is, a tevékenység megszüntetése

esetén a megszüntetés napját követõ 15 napon belül kell megfizetni.

(2) A tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi

bevételi és költségbizonylatot és egyéb üzleti iratot az e törvényben foglalt

szabályok szerint kell megõrizni. A tételes átalányadózás választása nem

mentesít a kifizetõi minõségben, illetõleg más jogszabály elõírása szerinti

bizonylat-kiállítási, valamint adatszolgáltatási, továbbá számla-, illetõleg

nyugtaadási kötelezettség alól.

(3) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a tevékenységét

megszüntette, akkor

a) a megszüntetést követõen ezen tevékenységére tekintettel érkezõ bevételét,

felmerülõ költségét a megszüntetés idõpontját megelõzõen megszerzett

bevételnek, felmerült költségnek kell tekinteni, egyebekben,

b) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályokat

kell értelemszerûen alkalmazni.

(4) Ha a tételes átalányadózást alkalmazó fizetõvendéglátó tevékenységet

folytató magánszemély e tevékenységét megszüntette, akkor a megszüntetést

követõen ezen tevékenységére tekintettel érkezõ bevételét, felmerülõ költségét

a megszüntetés idõpontját megelõzõen megszerzett bevételnek, felmerült

költségnek kell tekinteni."

44. §

A Szja tv. 58. §-ának (4), (5), (6) és (7) bekezdése helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"(4) Megszerzésre fordított összeg a vásárlásról szóló szerzõdés, számla,

nyugta, elismervény stb. szerinti érték, cserében kapott ingó vagyontárgy

esetében a csereszerzõdésben rögzített érték. Külföldrõl behozott ingó

vagyontárgy esetében megszerzésre fordított összegnek a vámkiszabás alapjául

szolgáló értéket, vagy ha nem történt vámkiszabás, akkor a forintra

átszámított számla szerinti értéket kell figyelembe venni. Öröklés esetén az

ingó vagyontárgy megszerzésre fordított összege a hagyatéki eljárásban

megállapított érték, ajándékozás esetén az illeték kiszabás alapjául szolgáló

érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzéskori szokásos piaci

értéke.

(5) Ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint

nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.

(6) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke

20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és

az adóbevallás benyújtására elõírt határidõig kell megfizetnie.

(7) Nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során

együttesen származó jövedelem adójának a 20 ezer forintot meg nem haladó

részét."

45. §

A Szja tv. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Nem számít bevételnek az 1982. január 1-je elõtt szerzett ingatlan,

valamint vagyoni értékû jog átruházásából származó ellenérték."

46. §

A Szja tv. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A megszerzésre fordított összeg az átruházásról szóló szerzõdés (okirat,

bírósági, hatósági határozat) szerinti érték, a cserébe kapott ingatlan,

illetve vagyoni értékû jog esetében a csereszerzõdésben rögzített érték, ezek

hiányában az az érték, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek.

Öröklés esetén, vagy ha az átruházott ingatlant, illetve vagyoni értékû jogot

a magánszemély ajándékba kapta, a megszerzésre fordított összeg az, amelyet az

illeték megállapításához figyelembe vettek. A kárpótlásról szóló törvényekben

szabályozott vételi jog gyakorlása során szerzett termõföld, erdõ mûvelési ágú

föld esetében a megszerzésre fordított összegnek - ha a jövedelmet nem a 64. §

(1) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani - a vételi jog gyakorlása

során vételárként szereplõ összeget kell tekinteni. Ha a helyi önkormányzat

tulajdonában lévõ lakást a magánszemély megvásárolja, akkor megszerzésre

fordított értéknek a szerzõdésben szereplõ tényleges vételárat kell érteni."

47. §

A Szja tv. 63. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"63. § (1) Az ingatlan és vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem

után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a magánszemélynek adóbevallásában

kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására elõírt határidõig kell

megfizetnie.

(2) A magánszemélynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból

visszajár (vagy nem kell azt megfizetnie) az ingatlan és vagyoni értékû jog

átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési

kedvezmény), amely összeget saját maga vagy lakást szerzõ hozzátartozója

részére a jövedelem megszerzésének idõpontját megelõzõ hat hónapon, és az azt

követõ 48 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési

kedvezmény alapja), azzal, hogy e § alkalmazásában lakáscélú felhasználásnak

minõsül belföldön a lakás használati-, haszonélvezeti jogának, valamint a

lakásbérleti jognak a megvásárlása is. E § alkalmazásában a lakótelek

vásárlása csak akkor minõsül lakáscélú felhasználásnak, ha azon a magánszemély

az elõzõekben említett idõszakban lakást épít. A magánszemély kérelmére az

adóhatóság a hat hónapot legfeljebb tizenkét hónapra, a 48 hónapot legfeljebb

60 hónapra módosíthatja.

(3) A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú

felhasználás adóhatóságnak történõ bejelentésével egyidejûleg

adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése

elõtt történt, akkor annak elõzetes igazolása alapján az adóbevallásában

érvényesíti.

(4) A lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz

benyújtott iktatott szerzõdés másolatával, a lakáshasználati jog és a

lakásbérleti jog megszerzését az errõl szóló szerzõdéssel, a lakásépítést,

lakásbõvítést a használatbavételi vagy fennmaradási engedéllyel kell igazolni

az összeg felhasználásának bizonyításával egyidejûleg. Ha a jövedelmet

hozzátartozó részére használták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.

(5) Ha a magánszemély, vagy a lakást szerzõ hozzátartozó a lakásszerzési

kedvezmény érvényesítését követõ 60 hónapon belül a lakáscélú felhasználással

szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát, használati jogát vagy

bérleti jogát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelnie kell

a korábban érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával."

48. §

A Szja tv. 64. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha a kárpótlásról szóló törvények alapján eredeti jogosult (a kárpótlási

jegyet kárpótoltként megszerzõ) magánszemély a vételi jogának gyakorlása során

szerzett termõföldjének, erdõ mûvelési ágú földjének - ideértve, ha azt

mezõgazdasági vállalkozási támogatás címén kapott utalvány felhasználásával

(is) vásárolta - átruházásából származó, az (1) bekezdés vagy az e cím alatti

rendelkezések szerint megállapított jövedelme egészét az átruházás napjától

számított egy éven belül mezõgazdasági mûvelésû külterületi termõföld

tulajdonának megszerzésére fordítja, akkor az ezen jövedelemre jutó adó

visszajár (vagy nem kell azt megfizetni). Ezt a kedvezményt a magánszemély az

igazolt tulajdonjog-szerzés adóhatóságnak történõ bejelentésével egyidejûleg

adóvisszaigényléssel, vagy ha a tulajdonjogszerzés az adó megfizetése elõtt

történt, akkor annak elõzetes igazolása alapján az adóbevallásában

érvényesíti."

49. §

A Szja tv. a következõ 64/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

"Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerzõdésbõl származó jövedelem

64/A. § (1) Ingó vagyontárgynak, ingatlannak, vagyoni értékû jognak tartási,

életjáradéki, vagy öröklési szerzõdés keretében történõ átruházásából származó

jövedelem - ha az nem adómentes - után az adó mértéke 20 százalék, egyebekben

pedig az 58-62. § rendelkezéseit a (2)-(5) bekezdésben szabályozott

eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az öröklési szerzõdésbõl származó jövedelem megszerzési idõpontjának

ingatlan és vagyoni értékû jog átruházása esetén az elidegenítési és terhelési

tilalom földhivatali bejegyzése iránti kérelem benyújtásának idõpontját, ingó

dolog átruházása esetén a szerzõdés megkötésének idõpontját kell tekinteni.

(3) A jövedelem megállapítása a következõk szerint történik:

a) bevételnek a szerzõdésben foglalt átruházási értéket kell tekinteni,

ennek hiányában

b) az illetékhivatal értékelése szerint megállapított forgalmi érték számít

bevételnek

vagy

c) jövedelemként az ingó vagyontárgy, az ingatlan, a vagyoni értékû jog

átruházására vonatkozó rendelkezések szerinti igazolt költségek egyharmad

részét kell figyelembe venni.

(4) Az (1) bekezdésben említett adót a szerzõdõ felek közül a tartást, a

járadékfolyósítást vállaló fél fizeti meg az adózás rendjérõl szóló törvénynek

a kifizetõ által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései

szerint, a jövedelem keletkezési idõpontját követõen.

(5) Az adó fizetésére kötelezett a vonatkozó szerzõdésben megállapodhat a

magánszeméllyel, hogy ezt az adót a magánszemély fizeti meg, oly módon, hogy

az adó összegét az adó fizetésére kötelezett rendelkezésére bocsátja, amelyet

az továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt

kötelezettségének az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidõig nem tesz

eleget, az ebbõl eredõ jogvitától függetlenül a kifizetõnek kell az adót

megfizetnie.

(6) Az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazása helyett pénzben

folyósított életjáradékról szóló szerzõdés esetében - a szerzõdéskötés

idõpontjában - választható, hogy

a) az életjáradékból származó bevétel egésze jövedelem,

b) az a) pontban említett jövedelem megszerzésének idõpontját az általános

szabályok szerint kell figyelembe venni,

c) az adó mértéke 20 százalék,

d) az adót a jövedelembõl a járadékfolyósítást vállaló fél vonja le és

fizeti be az adóhatóságnak, azzal, hogy ekkor a magánszemélynek ezt a

jövedelmet és annak adóját nem kell bevallania.

(7) Ellenszolgáltatás (ellenérték) nélkül vállalt

a) tartási szerzõdés esetében a természetbeni juttatásokra,

b) életjáradék folyósítása esetén az adó 27 százalék, amelynek megfizetésére

(bevallására) az osztalékból származó jövedelem után e törvény szerint

fizetendõ adóra

vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a természetbeni juttatást

havonta kell nyújtottnak tekinteni."

50. §

(1) A Szja tv. 65. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[(1) E törvény alkalmazásában kamat:]

"d) a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata, feltéve, hogy a

felszámítás idõszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e

utáni kölcsönszerzõdés esetében a szerzõdéskötés idõpontjában érvényes

jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg,

figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;

e) az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása

során elért kamata - ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is -,

illetõleg a helyette elért árfolyamnyereség akkor, ha a felszámítás

idõszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e után

vásárolt értékpapír esetében az értékpapír megszerzésének idõpontjában

érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg,

figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is;"

(2) A Szja tv. 65. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott korlátokat nem kell figyelembe

venni azon tagi kölcsön, szövetkezeti célrészjegy kamata esetében, amelyet a

szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépésérõl és az átmeneti

szabályokról szóló törvény alapján átalakult szövetkezet, illetõleg az ilyen

szövetkezetbõl csoportos kiválás útján létrejött szövetkezet, valamint az

1993. december 31-éig az 1992. évi I. törvény hatálya alatt megalakult

szövetkezet a tagjának fizet, feltéve, hogy az a d) és e) pontok szerinti

jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával haladja meg, és feltéve,

hogy a szövetkezet a tagjainak a jogszabályban elõírt célokon kívül és

mértékeket meghaladóan hitelt nem nyújt, a tagjainak hitelfelvételéhez

pénzintézetnél fedezetet nem képez, kezességet nem vállal, pénzt elszámolásra

- a szokásos üzletvitelhez (pl. anyagbeszerzés, üzemanyag-elszámolás)

szükséges mértéken felül - nem ad."

51. §

(1) A Szja tv. 66. §-a (1) és (2) bekezdésének helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"(1) A magánszemély osztalékból származó bevételének egésze jövedelem.

Osztaléknak minõsül

a) a társas vállalkozás adózás utáni eredményébõl a vállalkozás magánszemély

tagja, tulajdonosa részére e jogviszonyára tekintettel fizetett összeg;

b) a gazdasági társaságokról szóló törvény és a szövetkezetekrõl szóló törvény

alapján a jegyzett tõke emelésével a magánszemélynek ellenérték nélkül

juttatott (jóváírt) értékpapír névértéke, továbbá a gazdasági társaságokról

szóló törvény és a szövetkezetekrõl szóló törvény alapján a jegyzett tõke

emelése keretében az értékpapír új névértékébõl az emelés összege;

c) a külföldi állam joga szerint osztaléknak minõsülõ jövedelem..

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a következõk

szerint kell megállapítani:

a) az osztalékra jogosult magánszemély vagyoni betétje (részvény, üzletrész,

vagyonjegy stb.) arányában ki kell számítani a társas vállalkozás saját

tõkéjének az értékelési tartalékkal csökkentett részébõl ezen

magánszemélyre jutó értéket;

b) az a) pontban meghatározott összegnek ki kell számítani az osztalék-

megállapítás évének elsõ napján érvényes jegybanki alapkamat kétszerese

szerinti részét;

c) a magánszemélynek osztalék címén kifizetett összegbõl a b) pontban

meghatározott összeget meg nem haladó rész után 20 százalék, a további rész

után 27 százalék az adó mértéke.

E rendelkezés alkalmazásában a társas vállalkozás saját tõkéje az osztalék-

megállapítás évét megelõzõ adóévre vonatkozó számviteli beszámoló mérlegében

kimutatott saját tõke."

(2) A Szja tv. 66. §-a (4) és (5) bekezdésének helyébe a következõ

rendelkezés lép, egyidejûleg e § a következõ (6), (7), (8) és (9) bekezdéssel

egészül ki:

"(4) Az osztalékelõleg adója 27 százalék, amelyet az (2), illetõleg (6)

bekezdés szerint megállapított adóval szemben, mint adóelõleget kell

elszámolni. Osztalékelõlegnek kell tekinteni a kifizetõ által az osztalékra

jogosult magánszemély részére a várható osztalékra tekintettel kifizetett, a

kifizetõnél - a levont adóval csökkentve - követelésként nyilvántartásba vett

összeget.

(5) Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben az osztaléknak minõsülõ

jövedelem után az adó 20 százalék, amelyet a kifizetõ a legközelebbi

alkalommal kifizetett adóköteles jövedelembõl von le, vagy ha ez az adóévben

nem lehetséges, akkor a magánszemély a kifizetõ által adott igazolás alapján

az adott évrõl szóló bevallásának benyújtásával egyidejûleg fizeti meg azt.

Nem kell az elõbb említett esetben az adót megfizetni, ha törvényben

szabályozott adómentes eljárás keretében történt a névérték felemelése azzal,

hogy az ilyen értékpapír elidegenítése esetén az árfolyamnyereség számítása

szempontjából ez a növekmény az árfolyamnyereség részét képezi.

(6) Az ügyvédi iroda tagja esetében a (2) bekezdés rendelkezése oly módon

alkalmazható, hogy az a) pontban említett vagyoni betét arányában

meghatározott érték helyett az osztalékfizetés idõpontjában fennálló

taglétszám alapulvételével egy tagra jutó értéket kell figyelembe venni, vagy

választható, hogy az osztalékból az arra jogosult tagnak az ügyvédi iroda

által személyes közremûködés ellenértékeként az osztalék megállapításának évét

megelõzõ adóévben kifizetett összegbõl az osztalék megállapítása évének elsõ

napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével számított részt meg nem

haladó összeg után 20 százalék, az ezt meghaladó összeg után 27 százalék az

adó mértéke. A választásra az adott ügyvédi iroda valamennyi tagja együttesen

jogosult azzal, hogy ilyen döntés esetén ennek az ügyvédi irodának tagjai a

választás évében és az azt követõ két adóévben kizárólag a választott módon

állapíthatják meg az ügyvédi irodától származó osztalék utáni adót.

(7) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó 20

százalék adót fizet a vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem

haladja meg a vállalkozói jövedelem kiszámításánál költségként elszámolt

vállalkozói kivétnek az adóévet követõ év elsõ napján érvényes jegybanki

alapkamat kétszeresével számított összegét. Az ezen felüli rész után az adó

mértéke 27 százalék. Az ily módon megállapított összes adót az egyéni

vállalkozónak legkésõbb az egyéni vállalkozói adóbevallás benyújtására elõírt

határidõig kell megfizetnie.

(8) A külföldön is adóztatható osztalék esetében a (2)-(6) bekezdés szerint

kiszámított adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi

szerzõdés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az

osztalék fizetendõ adója nem lehet kevesebb 5 százaléknál.

(9) Az (1) bekezdés c) pontjában említett osztalék adója 20 százalék. Az adót

a (3) bekezdés szerint kell megfizetni, vagy ha a kifizetõ azt bármely ok

miatt nem vonta le, akkor a magánszemély ezen adókötelezettségének a személyi

jövedelemadó bevallásában az önadózásra és az adófizetésre vonatkozó

rendelkezések alkalmazásával tesz eleget. A külföldön megfizetett adó

beszámítására a (8) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni."

52. §

A Szja tv. 67. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"67. § (1) Árfolyamnyereségnek minõsül az értékpapír elidegenítéséért kapott

bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított összeget (értéket) meghaladó

része, kivéve, ha azt a törvény kamatnak vagy egyéb jövedelemnek minõsíti.

(2) Az értékpapír megszerzésére fordított összegnek - ha törvény másként nem

rendelkezik - az értékpapír megszerzését igazoló bizonylatban feltüntetett

vásárlásra fordított összeget kell tekinteni. Ha e törvény rendelkezéseibõl az

értékpapír szokásos piaci értékének figyelembevétele következik, az

elidegenítésért kapott bevételnek, a megszerzésre fordított összegnek a

szokásos piaci értéket kell figyelembe venni. Kárpótlási jegy esetében az

eredeti jogosult magánszemélynél a megszerzésre fordított összegnek a

kárpótlásként szerzett kárpótlási jegy kamattal növelt névértékét kell

figyelembe venni. Amennyiben a megszerzésre fordított összeg az elõzõek

szerint nem állapítható meg, a bevétel 25 százaléka az árfolyamnyereség.

Amennyiben az értékpapír névértékét a gazdasági társaságokról szóló törvény és

a szövetkezetekrõl szóló törvény alapján a jegyzett tõke emelése keretében

felemelték és ez után az adót a magánszemély megfizette, akkor az

árfolyamnyereség számítása szempontjából az eredeti szerzéskori érték

(vételár) és az említett adó alapjául szolgáló névérték-növekmény együttes

összege minõsül megszerzésre fordított összegnek.

(3) Az árfolyamnyereségbõl származó bevétel - e törvény eltérõ rendelkezésének

hiányában - egésze jövedelem.

(4) A (3) bekezdés szerint megállapított jövedelem után az adó mértéke 20

százalék.

(5) Az adót a kifizetõ a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja

le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemélynek azt be kell vallania és

az adott évrõl szóló adóbevallásának benyújtására elõírt határidõig kell

megfizetnie.

(6) A magánszemély az adóbevallásában az e § szerinti adófizetési

kötelezettségét csökkentheti a belföldön bejegyzett részvénytársaságok

nyilvánosan forgalmazott részvényei közül azon részvények

árfolyamveszteségének 20 százalékával, amelyeket értékpapír-forgalmazási

tevékenység folytatására jogosult társaság közremûködésével vásárolt

(jegyzett) és adott el, a következõk figyelembevételével. Az árfolyamveszteség

adójaként levont összeg nem haladhatja meg a belföldön bejegyzett

részvénytársaságok nyilvánosan forgalmazott, értékpapír-forgalmazási

tevékenység folytatására jogosult társaság közremûködésével vásárolt

(jegyzett) és értékesített részvények elidegenítése során az adóévben elért

árfolyamnyereség adóját. Az árfolyamveszteséget a kifizetõ igazolása alapján

lehet figyelembe venni és az adóbevallásban fel kell tüntetni.

Árfolyamveszteségnek minõsül - az (1)-(2) bekezdés értelemszerû alkalmazásával

- az értékpapír megszerzésére fordított összegnek az elidegenítésért kapott

ellenértéket meghaladó része.

(7) A magánszemély tõkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés

árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.

(8) Ha az értékpapír forgalmazásával nem üzletszerûen foglalkozó kifizetõ a

magánszemélytõl, bármely kifizetõ a vele tagi jogviszonyban lévõ

magánszemélytõl vagy az alkalmazottjától (vagy az említettek közeli

hozzátartozójától) a szokásos piaci értéket meghaladó áron vásárol

értékpapírt, akkor a szokásos piaci érték és a vételár közötti különbözet a

magánszemélynél nem árfolyamnyereség, hanem az összevont adóalapba tartozó

egyéb jövedelem. Az elõzõeket kell alkalmazni akkor is, ha a kifizetõ az

említett ügyletet értékpapír forgalmazásával üzletszerûen foglalkozó

közremûködésével bonyolítja és a vonatkozó szerzõdések, egyéb dokumentumok

alapján megállapítható, hogy az ügylet valós tartalma szerint az ügylet

szereplõi az adószabályok elõnyeit kívánják növelni."

53. §

A Szja tv. a következõ 67/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

"A tõzsdei határidõs, opciós ügyletbõl származó jövedelem

67/A. § (1) Tõzsdei határidõs ügyletbõl származó bevételnek számít a

magánszemély nem egyéni vállalkozói minõségében kötött határidõs ügyletének

bevétele. A tõzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó

magánszemély opció kiírásból, vagy opció adásvételbõl származó bevételét kell

tekinteni.

(2) A tõzsdei határidõs, opciós ügyletbõl származó jövedelem a bevételnek az

ügylettel kapcsolatos díjakkal, jutalékokkal csökkentett része. Az olyan

tõzsdei ügyletbõl származó jövedelmet, amely két határidõs ügyletbõl áll, és a

tõzsdei és az elszámolóházi szabályzatok alapján egy ügyletnek minõsül (a

továbbiakban: összetett tõzsdei ügylet) a következõk szerint kell

megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét

egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni, csökkentve az ügylettel

kapcsolatos díjakkal, jutalékokkal. Amennyiben az összetett tõzsdei ügylet

egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tõzsdei ügylet

megszûnik, akkor az összetett tõzsdei ügylet jövedelmét erre az idõpontra

vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettõl az

idõponttól kezdve önálló tõzsdei határidõs ügyletnek kell tekinteni.

(3) A (2) bekezdés rendelkezése szerint megállapított jövedelem után az adó

mértéke 20 százalék.

(4) Az adót a kifizetõ a kifizetés (jóváírás) napján állapítja meg és vonja

le, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a magánszemélynek azt be kell vallania és

az adott évrõl szóló adóbevallásának benyújtására elõírt határidõig kell

megfizetnie.

(5) A tõzsdei határidõs ügylet - ideértve az összetett tõzsdei ügyletet is -

esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja,

azzal, hogy az ügylet lejárata vagy annál korábbi lezárása elõtt keletkezett

és kifizetett nyereségbõl a kifizetõ visszatartja az adó fedezetét, amelyet az

utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít."

54. §

(1) A Szja tv. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Természetbeni juttatás a kifizetõ által a magánszemélynek - megjelenési

formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék, értékpapír, szolgáltatás

stb.) megszerzésére a kifizetõ kiadásának számla (számlát helyettesítõ okmány)

szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékébõl, a saját

elõállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen

költségbõl (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában - valamint, ha

az elõzõek szerint igazolt értéktõl idõközben a használt termék értéke eltér -

, a szokásos piaci értékbõl az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetõnek

nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás. Ha a természetbeni

juttatásban részesülõ magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket

elidegeníti, akkor azt az értékrészt, amely után a kifizetõ az e § szerinti

adót megfizette, valamint a magánszemély által fizetett ellenértéket

együttesen kell szerzési értéknek tekinteni."

(2) A Szja tv. 69. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[(5) Természetbeni juttatásnak minõsül többek között:]

"a) a kifizetõ által harmadik személlyel kötött lízingszerzõdés alapján

megszerzett és magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet

késõbb magánszemély maradványértéken vásárol meg, azzal hogy a kifizetõ

által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a

lízingelés idõszakára jutó, a 11. számú mellékletben foglaltak szerint

meghatározott értékcsökkenési leírás levonásával kiszámított összege és a

magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek;"

(3) A Szja tv. 69. §-a (5) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

[(5) Természetbeni juttatásnak minõsül többek között:]

"c) a kifizetõ, mint szerzõdõ által kötött olyan biztosítás adóévben

megfizetett díja, amelynek biztosítottja(i) illetõleg kedvezményezettje(i) a

szerzõdésben név szerint meg nem nevezett magánszemély(ek)."

55. §

(1) A Szja tv. 70. §-ának (3), (4) és (5) bekezdése helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"(3) Az (1) bekezdésben említett jövedelem miatt az adó (a továbbiakban:

cégautó adó) havonta fizetendõ mértéke a következõ:

A személygépkocsi beszerzési ára A személygépkocsi beszerzésének évében és A személygépkocsi beszerzésének évét

(Ft) az azt követõ 1.-4. évben követõ 5. és további években

(Ft) (Ft)

1 - 500 000 3 000 1 500

500 001 - 1 000 000 4 000 2 000

1 000 001 - 2 000 000 6 000 3 000

2 000 001 - 3 000 000 8 000 4 000

3 000 001 - 4 000 000 10 000 5 000

4 000 001 - 5 000 000 12 000 6 000

5 000 000 felett 14 000 7 000

(4) A (3) bekezdés rendelkezésétõl eltérõen, ha az e § szerinti

adókötelezettség 1997. január 1-je elõtt kezdõdött, a cégautó adó havonta

fizetendõ mértéke a következõ:

A személygépkocsi beszerzési ára A személygépkocsi beszerzésének évében és A személygépkocsi beszerzésének évét

(Ft) az azt követõ 1.-4. évben követõ 5. és további években

(Ft) (Ft)

1-500 000 3 000 1 500

500 001-1 000 000 4 000 2 000

1 000 001-2 000 000 6 000 3 000

2 000 001 -3 000 000 8 000 4 000

3 000 001-4 000 000 10 000 5 000

4 000 001-5 000 000 12 000 6 000

5 000 001-6 000 000 14 000 7 000

6 000 001-8 000 000 18 000 9 000

8 000 001-10 000 000 22 000 11 000

10 000 001-13 000 000 28 000 14 000

13 000 001-16 000 000 34 000 17 000

16 000 000 felett 40 000 20 000

(5) E § alkalmazásában beszerzési ár - ide nem értve az ingyenesen történõ

beszerzést - az a pénzösszeg, illetõleg annak megfelelõ más vagyoni érték,

amelyért a kifizetõ a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai

alapján igazolhatóan megszerezte. Külföldrõl történõ beszerzés esetén - ide

nem értve külföldrõl lízing útján történõ beszerzést - beszerzési ár a

személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képezõ

összeg. Abban az esetben, ha a (2) bekezdés, illetõleg a (10) bekezdés

alapján, a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevõ az adó fizetésére kötelezett,

akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt elõzõek szerinti

beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési

árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi

tulajdonjogát lízing útján szerezte meg. Ingyenes szerzés esetén, továbbá

akkor, ha a beszerzési ár az elõzõek szerint nem állapítható meg, beszerzési

árnak az adott személygépkocsi forgalmazását üzletszerûen végzõ vállalkozás

szakvéleménye szerinti - a beszerzés idõpontját is figyelembe vevõ - összeg

tekintendõ. Valamennyi esetben része a beszerzési árnak a beszerzéssel

kapcsolatos általános forgalmi adó is. Az adókötelezettség megkezdését

követõen a beszerzési ár utóbb nem módosítható a késõbb beszerzett tartozékok

értékével."

(2) A Szja tv. 70. §-ának (7) bekezdése és (8) bekezdésének b), d) e) pontja

helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg ez a bekezdés a következõ f)

és g) ponttal egészül ki:

"(7) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott adótételeket havonta, a

tárgyhónapot követõen - az adózás rendjérõl szóló törvénynek a kifizetõ által

levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint - kell

megfizetni. Minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából egész

hónapnak számít. Évközi tulajdonos- (üzemeltetõ-) változás esetén az új

tulajdonost (üzemeltetõt) a változást követõ hónaptól terheli az

adókötelezettség. A kifizetõ írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a

havonta fizetendõ adót a magánszemély fizeti meg. Ez csak egész hónapra

történhet oly módon, hogy a magánszemély a vele megállapodást kötõ kifizetõnek

az adott hónap utolsó napjáig befizeti a vonatkozó adótételt, amelyet a

kifizetõ továbbít az adóhatóságnak. Amennyiben a magánszemély a vállalt

kötelezettségének az említett idõpontig nem tesz eleget, az ebbõl eredõ

jogvitától függetlenül a kifizetõnek kell az adót megfizetnie."

[(8) Nem kell az e § szerinti adót megfizetni azon személygépkocsi után,]

"b) amelyet postaszolgáltatás (SZJ 09511), közmûhiba-elhárítás, kegyeleti

szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-

kereskedelemmel üzletszerûen foglalkozó kifizetõ kizárólag továbbértékesítési

céllal szerzett be, valamint, amelyet a társasvállalkozás taxi rendszerû

személyszállítás, gyakorlati gépjármûvezetõ-oktatás céljából üzemeltet;"

"d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által - az

egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló

kormányrendelet alapján - finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi

tevékenység ellátása érdekében, valamint az Állami Népegészségügyi és

Tisztiorvosi Szolgálat intézetei törvény alapján kizárólag betegségmegelõzõ,

gyógyító, egészségkárosodást csökkentõ közegészségügyi, járványügyi és

egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek;

e) amelyet a kifizetõ magánszemélynek adott lízingbe vagy bérbe, feltéve, hogy

a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a (4) bekezdésben foglalt

adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és

közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevõ magánszemély

viseli;

f) amelyet az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni

vállalkozó üzemeltet;

g) amelyet a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó

üzemeltet, kivéve azon idõszakot, amelyre vonatkozóan értékcsökkenési leírást,

lízing (bérleti) díjat számol el."

56. §

(1) A Szja tv. 72. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kifizetõ által kamatmentesen vagy a kölcsönnyújtás idõpontjában

érvényes jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott - a (4)-(5)

bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelõ - hitel

(kölcsön, munkabérelõleg, pénzintézeti belsõ hitel) kamatának az elõzõekben

említett kamatmértékhez viszonyított - a teljes futamidõre számított -

különbözete a magánszemélynek olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem. A

kamatkülönbözet kiszámítása során a szerzõdés szerinti törlesztési ütemet

figyelembe véve, annak megfelelõen csökkenõ tõkére számított kamatot kell

alapul venni."

(2) A Szja tv. 72. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44

százalék, melyet az (1) bekezdés esetében a kölcsön-nyújtás idõpontját, a (2)

bekezdés esetében az osztalékról döntést hozó testület határozatának napját

követõen az adózás rendjérõl szóló törvénynek a kifizetõ által levont

jövedelemadó fizetésére vonatkozó rendelkezései szerint a kifizetõnek kell

megfizetnie."

(3) A Szja tv. 72. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) Nem kell az (1) bekezdést alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján

folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belsõ

hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel,

valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által

azonos feltételek mellett igénybe vehetõ áruvásárlási kölcsön esetében,

továbbá az önkormányzat által jogszabály alapján, a (4) bekezdés a) pontjában

említett módon és feltételekkel a lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön

esetében."

57. §

A Szja tv. a következõ 72/A. §-sal és alcímmel egészül ki:

"Adómentes kifizetések korlátozása

72/A. § (1) Az önsegélyezõ feladatot is vállaló társadalmi szervezet,

önsegélyezõ egyesület (e § alkalmazásában: érdekképviselet), ha

érdekképviseleti tagdíj, hozzájárulás címén bevételt szed és arról a

magánszemélynek vagy a társaságnak a jövedelme csökkentésére vagy

költségelszámolásra jogosító igazolást ad ki, akkor 44 százalék adót kell

fizetnie a magánszemély(ek)nek az adóévben adómentes jogcímen kifizetett

összeg azon része után, amely meghaladja az adóévi tagdíj-, hozzájárulás-

bevétel és alapítványtól az adóévben kapott bevétel 40 százalékának és az

adóévben keletkezett bármely más bevételének együttes összegét.

(2) Az alapítványnak 44 százalék adót kell fizetnie a magánszemély(ek)nek

adómentes jogcímen az adóévben kifizetett (juttatott) összeg (nem pénzbeli

vagyoni érték) azon része után, amely meghaladja érdekképviselettõl, más

alapítványtól kapott bevétele 40 százalékának és az adóévben keletkezett

bármely más bevételének együttes összegét.

(3) Az e § szerinti adót az adóévet követõ év január hónapban kell a

kifizetõnek az általa levont jövedelemadó befizetésének szabályai szerint

megfizetnie."

58. §

A Szja tv. a 74. §-a és alcíme helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Földbérbeadásból származó jövedelem

"74. § (1) A magánszemély földbérbeadásból származó bevételének (ideértve a

földjáradékot is) egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 20 százalék.

(2) Az (1) bekezdésben említett jövedelembõl - ha az kifizetõtõl származik -

az adót a kifizetõ állapítja meg, vonja le, fizeti be és arról adatot

szolgáltat az adóhatóságnak, igazolást ad a magánszemélynek. A magánszemély a

nem kifizetõtõl származó (1) bekezdésben említett jövedelme után

negyedévenként az adózás rendjérõl szóló törvénynek az adóelõlegre vonatkozó

rendelkezései szerint fizeti meg az adót.

(3) A magánszemély az (1) bekezdésben említett jövedelme után az

adókötelezettségének - figyelemmel a (4) bekezdés rendelkezésére is - a

személyi jövedelemadó bevallásában az önadózásra és az adófizetésre vonatkozó

rendelkezések alkalmazásával tesz eleget.

(4) Nem kell bevallani az (1) bekezdésben említett jövedelmet akkor, ha annak

összege az év egészében együttesen nem haladja meg az 50 ezer forintot és

teljes egészében kifizetõtõl származik, feltéve, hogy a magánszemélynek

egyébként nem kell adóbevallást adnia. Összeghatártól függetlenül kell az

ilyen jövedelmet bevallani, ha ez nem kifizetõtõl (is) származik, vagy bármely

ok miatt a kifizetõ az adót nem vonta le."

59. §

A Szja tv. 78. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"78. § A statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott

termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal az

1995. december 31. napján érvényes besorolási rendjét kell figyelembe venni. A

besorolási rend ezt követõ (idõközi) változása az adókötelezettséget nem

változtatja meg."

60. §

A Szja tv. 80. §-a a következõ e) és f) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben meghatározza:]

"e) a mezõgazdasági

õstermelõi igazolvány kiadásával összefüggõ elõírásokat;

f) a tételes átalányadózás keretében folytatott fizetõvendéglátói

tevékenységre vonatkozó eljárási szabályokat."

61. §

A Szja tv. 82. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"82. § (1) A földmûvelésügyi miniszter a Magyar Közlönyben közzéteszi a

borkészítésre felhasznált szõlõ kistermelõi elszámoló árát.

(2) Az APEH a Magyar Közlönyben közzéteszi

a) a fogyasztási norma szerinti üzemanyag-költségelszámolással kapcsolatos

üzemanyag árakat;

b) az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos

deviza árfolyamlapján, az USA dollárban megadott árfolyamokat."

62. §

(1) A Szja tv. 83. §-a (4) bekezdésének a) pontjának helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[(4) A 27. § c) pontjának és a 28. § (2) bekezdésének rendelkezéseitõl

eltérõen, külföldi kiküldetés esetén az e címen megszerzett bevételbõl - ide

nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a

megtérítését - levonható]

"a) költségvetési és önkormányzati forrásból történõ kifizetés esetén, ezen

bevétel

1. 90 százaléka az 1997. adóévben,

2. 70 százaléka az 1998. adóévben,

3. 50 százaléka az 1999. adóévben;"

(2) A Szja tv. 83. §-a (9) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(9) Az egyéni vállalkozó által igénybe vehetõ pénztartalék kezelése céljából

az APEH kincstári számlát nyit és ezzel összefüggésben olyan nyilvántartást

vezet, amely alkalmas az egyéni vállalkozó által pénztartalék címén befizetett

összegek és a számláról kivett pénzfelhasználások egyenlegezett éves átlagos

állományának megállapítására, továbbá alkalmas a kamat meghatározására és

jóváírására. Az APEH által megnyitott kincstári számlánál a pénztartalékkal

összefüggõ nyilvántartás vezetése nem tartozik a pénzintézetekrõl és a

pénzintézeti tevékenységekrõl szóló törvény hatálya alá."

ATMENETI RENDELKEZESEK

63. §

(1) A Szja tv. 37. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kedvezményt csak az

1997. január 1-je elõtt kötött szerzõdések esetében és utoljára a 2001.

adóévben lehet igénybe venni.

(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1997. január 1-je elõtt hatályos

rendelkezések szerint egyéni vállalkozónak, mezõgazdasági kistermelõnek

minõsülõ magánszemély által, kizárólag az egyéni vállalkozói, illetõleg

kistermelõi tevékenységének folytatása érdekében pénzintézettel 1997. január

1-je elõtt kötött hitelszerzõdés alapján 1993. december 31. és 1996. január 1.

között üzleti célra, és az 1996. évben beruházási és forgóeszköz-

finanszírozási célra felvett hitel adóévben megfizetett kamatának 25

százaléka.

(3) Annak az egyéni vállalkozónak - akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni

cégként -, aki a tevékenységének megszüntetése nélkül, az 1996-ban hatályos

társasági adóról szóló törvény (e § alkalmazásában: Ta tv.) rendelkezéseinek

megfelelõen 1997. január 1-jétõl kezdõdõen áttér a Szja tv. hatálya alá, a

vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazása esetén a következõk szerint

kell eljárnia:

a) Ha az áttérést megelõzõen kettõs könyvvitelt vezetett, akkor az 1997. évi

vállalkozói személyi jövedelemadó alapja meghatározásánál:

1. az 1996. december 31-ei határnapra vonatkozó mérlegében a vevõkkel

szembeni követelésként kimutatott értékre befolyt összegek nem számítanak

vállalkozói bevételnek, a szállítókkal szembeni kötelezettségként

kimutatott értékre teljesített kifizetések nem számítanak vállalkozói

költségnek, a készlet záróállománya címén kimutatott összeg és az ezen

készletre elszámolt - a társasági adóalapot növelõ tételként figyelembe

vett - értékvesztés összege vállalkozói költségnek minõsül;

2. vállalkozói bevételnek minõsül az 1996. évi társasági adóbevallásba

beállított, az adó alapjának levezetésekor csökkentõ tételként

érvényesített, az adózásban elismert mértékû céltartalék összege.

b) Ha az áttérést megelõzõen egyszeres könyvvitelt vezetett, akkor 1997.

évben vállalkozói költségnek minõsül az 1996. évrõl készített egyszerûsített

mérlegben a készletekre adott elõlegként, illetve a követelések között

elõlegként kimutatott összeg, továbbá a vásárolt készlet záró állományából a

ki nem egyenlített és a beruházási célra beszerzett készlet értékével

csökkentett készletérték.

c) Az áttérésig elhatárolt, nem rendezett veszteség elszámolásánál e törvény

VI. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

d) Ha a társasági adóról szóló törvény szerinti adókedvezményre a jogot

megszerezte, akkor 1997. január 1-jét követõen a kedvezményt a társasági

adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseinek alkalmazásával

érvényesítheti, azzal, hogy az ezen rendelkezések szerinti számított adó

alatt a vállalkozói személyi jövedelemadót kell érteni.

(4) A Szja tv.-nek az e törvény 33. §-ával megállapított új 49/C. § (1)

bekezdése, (6) bekezdésének a) pontja és (7) bekezdése helyett az e § (3)

bekezdésében említett egyéni vállalkozónak az 1997. adóévre a következõ

rendelkezést kell alkalmaznia:

1. A 49/C. § (1) bekezdése helyett:

"(1) A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelembõl a

(2)-(4) bekezdés rendelkezése szerint kell megállapítani. Az adózás utáni

vállalkozói jövedelem egyenlõ a vállalkozói adóalapnak a kedvezményekkel

csökkentett vállalkozói személyi jövedelemadó levonása után fennmaradó

összegével, vállalkozói adóalap hiányában nullával. Az elõzõek szerinti

összeget növeli

a) az áttérést megelõzõen kettõs könyvvitelt vezetõ esetében az 1996.

december 31-ei határnapra vonatkozó mérlegben kimutatott eredménytartalék,

ideértve az 1996. évre vonatkozó mérleg szerinti eredményt is;

b) az áttérést megelõzõen egyszeres könyvvitelt vezetõ esetében a Ta tv. 9.

§-ának (2) bekezdése szerinti (halmozott) adózás utáni eredménynek megfelelõ

tartalmú jövedelembõl a 9. §-ának (5) bekezdése rendelkezésének megfelelõ

nyilvántartás szerint fel nem használt rész, továbbá az 1995. évet megelõzõ

években keletkezett adózott jövedelembõl az 1996. december 31-éig fel nem

használt rész."

2. A 49/C. § (6) bekezdésének a) pontja helyett:

"a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékébõl az adóévben elszámolt

értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást

az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el, továbbá az 1996. december 31-

én meglévõ tárgyi eszközök és nem anyagi javak (immateriális javak) nettó

értékével;"

3. A 49/C. § (7) bekezdése helyett:

"(7) A vállalkozói osztalékalap után az adó

a) az áttérést megelõzõen kettõs könyvvitelt vezetõ esetében legfeljebb az

1995. év elõtti adóévekben keletkezett eredménytartalék összegéig 10

százalék;

b) az áttérést megelõzõen egyszeres könyvvitelt vezetõ esetében az 1994.

évi egyszerûsített mérleg adatai alapján számított tartalék (1)

bekezdés b) pontja szerint módosított összegéig 10 százalék;

c) az a) vagy b) pontban meghatározott összeget meghaladó rész után az

osztalékból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint

megállapított összeg."

(5) Ha a (3) bekezdés szerinti áttéréssel az ott említett egyéni vállalkozó -

az elõírt feltételek teljesülése mellett - közvetlenül átalányadózást vagy

tételes átalányadózást választ, a (3) és (4) bekezdés rendelkezése helyett,

a) ha az áttérést megelõzõen kettõs könyvvitelt vezetett, akkor az 1995. év

elõtti adóévekben keletkezett eredménytartaléka után 10 százalék adót, az

1995-1996. adóévekben keletkezett eredménytartaléka (ideértve az 1996. évre

vonatkozó mérlegszerinti eredményt is) után 20 százalék adót kell

megfizetnie,

b) ha az áttérést megelõzõen egyszeres könyvvitelt vezetett, akkor az 1995.

év elõtti adóévekben keletkezett adózott jövedelembõl az 1996. december 31-

éig fel nem használt rész után 10 százalék adót, a Ta tv. 9. §-ának (2)

bekezdése szerinti (halmozott) adózás utáni eredménynek megfelelõ tartalmú

jövedelembõl a 9. §-ának (5) bekezdése rendelkezésének megfelelõ

nyilvántartás szerint fel nem használt rész után 20 százalék adót kell

megfizetnie,

valamint a társasági adóról szóló törvény szerinti adókedvezményre való

jogosultsága megszûnik.

(6) A Szja tv. 66. §-ának az e törvény 51. §-ával megállapított (2) és (6)

bekezdésében foglaltaktól eltérõen,

1. a) a kettõs könyvvitelt vezetõ esetében az 1995. év elõtti adóévekben

keletkezett eredménytartalékból,

b) az egyszeres könyvvitelt vezetõ esetében az 1995. évet megelõzõ években

keletkezett adózott jövedelemnek az 1996. december 31-éig fel nem használt

részébõl

kifizetett osztalék után 1997. és 1998. évben az adó mértéke 10 százalék;

2. az 1995. és 1996. évben keletkezett, 18 százalékos adókulccsal adózott

eredménybõl 1997. év folyamán kifizetett osztalék után az adó mértéke 10

százalék, feltéve, hogy az osztalék forrását képezõ adózott eredmény után a

kifizetõ a társasági adóról szóló törvény által elõírt kiegészítõ adót

megfizette, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában társas vállalkozásnak

minõsül az 1996. évben hatályos rendelkezések szerint a társasági adóról

szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó is.

(7) A Szja tv. 46. §-ának az e törvény 28. §-ával megállapított (9) bekezdése

rendelkezésétõl eltérõen nem kell adóelõleget levonni az 1997. március 31-éig

a Szja tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek ellenértékeként

kifizetett összegbõl. Egyebekben e kifizetésekre a nem kifizetõtõl származó

bevételre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

(8) A Ta tv. 9. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján felemelt jegyzett

tõkének az ott megjelölt módon történõ leszállításával, vagy az ott megjelölt

módon történõ megszûnéssel összefüggésben a magánszemélynek juttatott

jövedelem után az adó mértéke 10 százalék.

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

64. §

(1) Ez a törvény 1997. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-

(6) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - az 1997. január 1-jétõl

megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni,

egyidejûleg a Szja tv. 1. és 5. számú melléklete e törvény 1. és 4. számú

mellékletével módosul, a Szja tv. 2., 3. és 6. számú melléklete helyébe e

törvény 2., 3. és 5. számú melléklete lép, továbbá a Szja tv. kiegészül az e

törvény 6.,7., 8. és 9. számú melléklete szerinti 10., 11., 12. és 13. számú

mellékletekkel.

(2) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti a Szja tv. 26. §

(4) bekezdése, a 48. § (4) bekezdése, a 83. § (3), (5) és (6) bekezdése, az

1. számú melléklet 1.6, és a 4.11 pontja, valamint a 13. §-a elé a "Az

adófizetés" cím kerül, továbbá a Szja tv. 7. számú melléklete 8. pontjának

elsõ mondata kiegészül a következõ szövegrésszel: ", továbbá az elõre hozott

öregségi nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat."

(3) A Szja törvénynek az e törvény 32. §-ával megállapított új 49/B. §-ának

(5) bekezdése szerinti rendelkezést az ott említett külön jogszabály hatályba

lépése hónapjának utolsó napját követõ hatodik hónap utolsó napjától

teljesített kifizetésekre kell alkalmazni.

(4) A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 95. §-ának (2) bekezdése

helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A Rendõrség által az együttmûködõ magánszemély részére az (1) bekezdés

alapján kifizetett összegbõl 20 százalék forrásadót kell levonni és befizetni

az adóhatósághoz. A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont

adóalapjába beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetõnek pedig nem

kell errõl személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetõleg a magánszemély

részére igazolást kiadnia."

(5) A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 63. §-a

(3) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) ... A magánszemélynek ezt a jövedelmet nem kell az összevont adóalapjába

beszámítania, azt nem kell bevallania, a kifizetõnek pedig nem kell errõl

személyre szólóan adatot szolgáltatnia, illetõleg a magánszemély részére

igazolást kiadnia."

(6) A Szja tv. 1. számú mellékletének 4.6 pontja rendelkezésében olimpia

kifejezés alatt 1996. január 1-jétõl a paralimpiát is érteni kell.

1. számú melléklet

az 1996. évi ....... törvényhez

1. A Szja tv. 1. számú mellékletének 1.3 pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[1. A szociális és más ellátások közül adómentes:]

"1.3 az állami szociális rendszer keretében, illetõleg a helyi önkormányzat,

továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott

szociális és nevelési segély, a helyi önkormányzat által a szociális

igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott

átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás és

munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a

rokkantsági járadék, a súlyosan mozgáskorlátozott magánszemély részére

jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatás, a sorkatona

hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a

nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási

díj, valamint a megváltozott munkaképességû dolgozók rendszeres szociális,

átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a munkáltatótól, az érdekvédelmi

szervezettõl az elhunyt házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére

folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyezõ feladatot is vállaló

társadalmi szervezet, önsegélyezõ egyesület által nyújtott szociális segély

azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyezõ feladat ellátásának

minõsül a társadalombiztosításról szóló törvényben felsorolt ellátásokat

kiegészítõ juttatások nyújtása;"

2. A Szja tv. 1. számú mellékletének 2. pontja a következõ 2.6 ponttal egészül

ki:

[2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:]

"2.6 a lakástakarékpénztárakról szóló külön törvény szerint nyújtott állami

támogatás."

3. A Szja tv. 1. számú mellékletének 4.5 és 4.6 pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:]

"4.5 a sorkatona, továbbá a katonai, a rendvédelmi felsõoktatási intézmények

ösztöndíjas hallgatója, valamint kormányrendeletben meghatározott polgári

szolgálatot teljesítõ magánszemély illetménye (ösztöndíja) és egyéb

pénzbeli juttatása, az önkormányzat által folyósított bevonulási segély, a

leszerelõ sorkatona egyszeri pénzjuttatása;

4.6 a Kossuth-, a Széchenyi-díjhoz, az olimpiai arany-, ezüst- és

bronzéremhez, az életmentõ emlékéremhez, a Magyar Köztársaság Kiváló

Mûvésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Mûvésze, a Magyar Köztársaság

Babérkoszorúja díjhoz kapcsolódó pénzjutalom, továbbá a Magyar Köztársasági

Érdemrend és Érdemkereszt tárgyi formája, valamint a belügyminiszter, a

honvédelmi miniszter, a büntetés-végrehajtást, valamint a vám- és

pénzügyõrséget felügyelõ miniszterek, továbbá a polgári nemzetbiztonsági

szolgálatokat irányító miniszter által adományozott emléktárgy (dísztõr,

gyûrû stb.) értékébõl a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg

nem haladó mértékû összeg, azzal, hogy kapcsolódó pénzjutalom alatt azt az

összeget kell érteni, amelyet a díj (az érem) tulajdonosának állami

elismerésként adnak át;"

4. A Szja tv. 1. számú mellékletének 5.1 pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[5. Költségtérítés jellegû bevételek közül adómentes:]

"5.1 a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja

helyett viselt (átvállalt) albérleti (szállás) díj teljes összege, továbbá

a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek hivatásos és szerzõdéses

állományú tagjai részére jogszabály alapján folyósított lakhatási

támogatás;"

5. A Szja tv. 1. számú mellékletének 7.1 és 7.4 pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

[7. Egyéb indokkal adómentes:]

"7.1. a magánszemélynek más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki

vagy öröklési szerzõdésbõl származó jövedelme, továbbá a szövetkezet

nyugdíjas tagjának a saját szövetkezetével kötött, életjáradéki szerzõdés

keretében a vagyonnevesítés során szerzett szövetkezeti üzletrésze

átruházásából származó jövedelme, feltéve, hogy annak összege évente az

átalakulás befejezésekor lezárt névérték 1/10 részét, de legfeljebb havonta

a 10 ezer forintot nem haladja meg;"

"7.4 a külföldi fizetõeszköznek forintra, illetõleg a forintnak külföldi

fizetõeszközre való átváltásakor a devizajogszabályban vagy devizahatósági

engedélyben foglalt feltételek szerint megszerzett jövedelem, akkor, ha az

átváltás nem üzletszerû tevékenység keretében történik;"

6. A Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6, 8.11, 8.16 és 8.22 pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

[8. A természetbeni juttatások közül adómentes:]

"8.6 a gyermeknek (óvodásnak, tanulónak) nyújtott, a közoktatásról szóló

törvényben szabályozott közoktatási intézményi ellátás, ideértve az

ellátások keretében nyújtott tankönyv-támogatást, étkezési támogatást,

diákotthoni ellátást, továbbá a bölcsõdei, a mûvelõdési intézményi

szolgáltatás, a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás,

valamint szolgálati lakásban, munkásszálláson történõ elhelyezés, továbbá a

kifizetõ által mûködtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott

szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az

étkezést; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizetõ tulajdonát

képezõ, vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként

egynél több, a kifizetõvel munkaviszonyban lévõ olyan magánszemély

elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a

munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizetõ olyan

magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a

társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minõsülõ

esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;"

"8.11 a munkáltatói, a szolgálati érdekbõl történõ áthelyezéskor a lakóhely

változása miatt a költözködéshez - jogszabály alapján - nyújtott

munkáltatói költségtérítés (utazási és szállítási költség, költözködési

átalány, lakás-helyreállítási költségátalány);"

"8.16 a fegyveres erõk és rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott

igénybevételnek kitett, vagy harckészültségi gyakorlaton résztvevõ - 24

órás ügyeleti szolgálatot adó - tagjának a szolgálati feladattal

összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetése, továbbá a sor- és

tartalékos katona, a katonai és rendvédelmi felsõoktatási intézet

ösztöndíjas hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben kapott

természetbeni juttatása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan

fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a terrorelhárító, a repülõ

hajózó, a repülõ mûszaki, a búvár, a tûzszerész, az ejtõernyõs és a

békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és továbbszolgáló katonák

állománya;"

"8.22 az, amelyet az állami, a helyi önkormányzati és egyházi forrásból

nyújtott közoktatási ellátáshoz kapcsolódó tanulmányi kirándulás,

tanulmányi verseny alkalmával a közoktatásban résztvevõ kap, ideértve az

iskolai könyvjutalmat is;"

2. számú melléklet

az 1996. évi ....... törvényhez

"2. számú melléklet

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez

az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról

Az önálló tevékenységbõl származó jövedelem megállapításához bevételként a

VI. fejezet rendelkezésein túlmenõen az e mellékletben meghatározottakat kell

figyelembe venni.

I. Jellemzõen elõforduló bevételek

Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben

1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek

elõlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben

kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az

árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru

szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett

tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a

továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték,

illetõleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak

beszerzési, elõállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei

között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha

az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat,

ingatlant, vagyoni értékû jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi

célból használt, akkor az ebbõl származó jövedelem adózására egészében a

XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;

3. a kapott kamat;

4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg,

valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén

kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;

5. a felvett támogatás (figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is);

6. az elõállított terméknek és végzett szolgáltatásnak - kivéve a

természetbeni juttatást - a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély

saját céljára felhasználja, illetõleg részben vagy egészben

ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a

magánszemély bármely évben költséget számolt el (nem kell azonban ezt a

rendelkezést alkalmazni a mezõgazdasági õstermelõ saját maga és vele közös

háztartásban élõ hozzátartozója által elfogyasztott saját elõállítású

termékek értékére, legfeljebb azonban személyenként évi 50 ezer forint

összegre, tételes költségelszámolás esetén feltéve, hogy ezen termékek

elõzõek szerinti értékének arányában a mezõgazdasági õstermelõ a

bevételével szemben elszámolt költségeket csökkenti);

7. a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékû kizárólag üzemi célt szolgáló

tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezõgazdasági õstermelõ egyösszegben

elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt

természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés idõpontjától számított

- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,

- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,

- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,

- három éven túl nulla;

8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a

visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben

elszámolta;

9. a mezõgazdasági õstermelõ esetében a káreseménnyel összefüggésben kapott

kártérítés, ideértve a felelõsségbiztosítás alapján felvett összeget;

10. azon biztosítási

szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a

mezõgazdasági õstermelõ költségként elszámolta;

11. a kerekítési szabályok

alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.

II. A mezõgazdasági õstermelõ tevékenységének megszüntetése

A tevékenység megszüntetésének évében bevétel

1. a korábban költségként elszámolt és a megszûnéskor meglévõ összes készlet

(anyag, áru, félkész- és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg

nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és gyártóeszközt

is) leltári értéke;

2. a gazdasági épület, az üzlet, a mûhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a

jövedelemszerzõ tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti

jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a

megszûnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog

megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely

évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszûnés évében az ellenérték összege

még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának

megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;

3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás

napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésrõl beadott adóbevallást

követõen befolyt összeg december 31-ei idõponttal.

A megszüntetés évérõl készített adóbevallás benyújtását követõen érkezõ

bevételre az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó

rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az

említett idõpontot követõen, akkor az a bevételbõl levonható, illetõleg a le

nem vonható rész ezen adóbevallás önellenõrzésével számolható el.

III. Egyéb rendelkezések

A nem egyéni vállalkozói tevékenység keretében elõállított saját elõállítású

hordós bor értékesítésébõl származó bevétel a magánszemély önálló

tevékenységbõl származó bevétele, amellyel szemben a hordós bor elõállításához

kapcsolódó költségek a 3. számú melléklet szerint számolhatók el, továbbá

költségként figyelembe vehetõ az adóévben a saját gazdaságban termelt szõlõ

becsült értéke, feltéve, hogy

1. a magánszemély mezõgazdasági kistermelõ és az õstermelõi igazolványában a

saját gazdaságában az adóévben termelt és borkészítésre felhasznált szõlõ

mennyiségét és becsült értékét (mint bevételt) feltünteti;

2. a becsült érték meghatározásánál a hegyközség által megállapított és az

önkormányzat hirdetõtábláján az adóévre közzétett termõhelyi védõárat, ahol

a hegyközség nem mûködik a földmûvelésügyi miniszter által az adóévre

megállapított, a Magyar Közlönyben e célból közzétett kistermelõi elszámoló

árat alkalmazza;

3. az 1. pontban említett bevétellel szemben költséget a mezõgazdasági

kistermelõre vonatkozó szabályok szerint számol el, és az ily módon

kimutatott jövedelme alapján a mezõgazdasági kistermelõre vonatkozó

szabályok szerint tesz eleget adókötelezettségének."

3. számú melléklet

az 1996. évi ....... törvényhez

"3. számú melléklet

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez

az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekrõl

E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó

általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat

kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét

tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben,

amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a

jogszabály alapján történõ költségtérítést is) szempontjából minõsíteni

szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe.

Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak,

amelyeket a magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más

célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelmûen

alátámasztják. Nem minõsülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a

személygépkocsi.

A magánszemély költségként számolhatja el a bevétel megszerzésével közvetlenül

összefüggõ kiadásokat, korlátozott mértékû átalányban értékcsökkenést,

valamint a mezõgazdasági õstermelõ:

a) a tárgyi eszközök és nem

anyagi javak értékcsökkenési leírását;

b) e tevékenységének elsõ

ízben történõ megkezdése elõtt - legfeljebb három évvel korábban -

beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és

árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt

kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait a

tevékenységének kezdése évében költségként elszámolhatja, továbbá a

legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi

javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.

I. Jellemzõen elõforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban

említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy

családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:

1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére

(csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg

ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, elõállítására

fordított kiadás, ha az a 30 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen

tárgyi eszközök - a mezõgazdasági õstermelõ esetében a kizárólag üzemi célt

szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétõl

függetlenül is - folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló

javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a jármûvek

esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;

3. az önálló tevékenységet végzõ magánszeméllyel munkaviszonyban álló

magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére kifizetett bér és annak

közterhei, az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a

jogszabály, illetõleg a kollektív szerzõdés, vagy a munkaszerzõdés alapján

az alkalmazottnak járó, a munkáltatót kötelezõen terhelõ juttatás,

kifizetés;

4. a mezõgazdasági õstermelõnél a 16. életévét betöltött segítõ családtag

részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó

- összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítõ családtag legalább

heti 40 órában közremûködik (fõállású segítõ családtag) vagy, ha a

közremûködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy

egyebekben a fõállású segítõ családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában

alkalmazottnak minõsül;

5. a tevékenység után kötelezõen befizetett saját társadalombiztosítási

járulék összege, illetve annál a magánszemélynél, akinél ilyen befizetési

kötelezettség nincs, legfeljebb a kötelezõen fizetendõ

társadalombiztosítási járulék mértékéig az önként (megállapodás alapján)

fizetett társadalombiztosítási járulék összege;

6. a jogszabály alapján kötelezõen fizetett kamarai tagdíj, továbbá az önálló

tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti szervezet fenntartásához

igazoltan befizetett tagdíj, hozzájárulás;

7. a megrendelõ, a vevõ által igazolt szavatossági és jótállási költség;

8. a mezõgazdasági õstermelõ által a bevétel, illetve az ehhez szükséges

feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelõsség-, kockázati

élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy a

mezõgazdasági õstermelõ e címen nem vett igénybe adókedvezményt;

9. a mezõgazdasági õstermelõ által a tevékenységével kapcsolatban felvett

pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;

10. az állami

költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett,

kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a

személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj,

perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenõrzési pótlék;

11. az üzlet, a mûhely, a

gazdasági épület bérleti díja, a fûtés, a világítás és a technológiai

energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex

használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely mûszakilag nem

elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat

figyelembe venni az adott költségre jellemzõ mértékegységek (nap, m2, m3

stb.) alapulvételével;

12. a mezõgazdasági

õstermelõnél a telefon, a rádió-telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex

telephelyre történõ beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja,

azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható

el költségként abban az esetben, ha a lakás és telephely mûszakilag nem

elkülönített;

13. a mezõgazdasági

õstermelõnél a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közmûfejlesztési

hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel

csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló

berendezést a lakástól mûszakilag el nem különült telephelyre szerelik be,

költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a

magánszemélyként egyébként fizetendõ összeg különbözete számolható el;

14. a mûszaki leírás, a

tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett

összeg, igénybevett szolgáltatás díja (például reklámköltség);

15. a mezõgazdasági

õstermelõnél az 1. számú mellékletben felsorolt munkaruha, védõruha, a

védõeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége;

16. a mezõgazdasági

õstermelõnél reprezentáció címén a tevékenységébõl származó bevétel 0,5

százalékának megfelelõ igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint,

azzal, hogy reprezentációs költségnek minõsül az üzleti vendéglátás

keretében biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott

szolgáltatás (szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami

ünnepekhez, évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi

megemlékezés költsége (általános forgalmi adó nélkül);

17. a hivatali, üzleti

utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az

utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az

errõl szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül

elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az

esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés,

reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idõ, a tényleges szakmai

és szabadidõprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is

megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;

18. az alkalmazottat

foglalkoztató, önálló tevékenységet folytató magánszemély - a

mezõgazdasági õstermelõ kivételével - az alkalmazott miatt a 17. pont

rendelkezései szerint nem számolhat el költséget;

19. lízingdíj címén

kifizetett összegbõl a lízingbe vevõnél csak a 2. pontban említett üzemi

célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a IV. 4-5.

pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az

egyéb járulékos költségeknek a szerzõdés szerinti futamidõ egy hónapjára

esõ összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan

esetén 1,1 százalékának megfelelõ összeg, illetve ez alapján számított

adóévi összeg;

20. a mezõgazdasági

õstermelõ a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak

értékesítése esetén az értékesítés idõpontjáig még el nem számolt

értékcsökkenési leírás összegét az értékesítéskor költségként

elszámolhatja.

21. a kerekítési szabályok

alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként

elszámolható.

II. Igazolás nélkül elszámolható költségek

Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet

(a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésrõl rendelkezik, akkor a

ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban

meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség

azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell

tekinteni. Ilyen költségnek minõsül különösen

1. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi

munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve,

hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem

számol el;

2. az országgyûlési képviselõk tiszteletdíjáról, költségtérítésérõl és

kedvezményeirõl szóló törvény szerint megállapított költségtérítés

összege;

3. az élelmezési költségtérítés a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítõ

dolgozó élelmezési költségtérítésérõl szóló minisztertanácsi rendelet,

továbbá a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény, valamint a

köztisztviselõk munkavégzésérõl, munka- és pihenõidejérõl, jutalmazásáról,

valamint juttatásairól szóló kormányrendelet és a fegyveres szervek

hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény szerint;

4. a közúti gépjármûvek, az egyes mezõgazdasági, erdészeti és halászati

erõgépek üzemanyag és kenõanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható

mértékérõl szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag

fogyasztási norma;

5. a háziorvos, házi gyermekorvos esetében az egészségügy

társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló

kormányrendelet szerinti közlekedési célú költségtérítés;

6. a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata

miatt fizetett költségtérítés összegébõl az eseti belföldi kiküldetési

rendelvényben meghatározott km-távolság szerint az üzemanyag fogyasztási

norma, valamint 3 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség

alapulvételével kifizetett összeg;

7. a munkábajárással kapcsolatos költségtérítésekrõl szóló kormányrendelet

szerint elszámolt kiadás;

8. a jármûvezetõ gyakorlati szakoktatók saját jármû üzemeltetésének

költségtérítésérõl szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehetõ

költségátalány.

III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása

1. Kizárólag üzemi célt

szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszközök, nem anyagi javak után

értékcsökkenési leírást csak a mezõgazdasági õstermelõ számolhat el, az

egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok alkalmazásával.

2. A nem kizárólag üzemi

célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében az

önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el

értékcsökkenési leírást olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem

kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra

alkalmas megnevezését, beszerzési (elõállítási) árát - mint nyilvántartási

értéket -, továbbá a beszerzés (elõállítás) és a használatbavétel idõpontját

tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is

legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett

nyilvántartásban szereplõ eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50

százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló

eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ

figyelembe ez az átalány.

IV. A jármûvek költsége

1. A saját tulajdonú -

ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - jármû üzemanyag

fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának, továbbá számlával

(bizonylattal) történõ igazolás alapján a jármû fenntartásának, javításának

és felújításának költsége számolható el, valamint mezõgazdasági õstermelõ

esetében a kizárólag üzemi célú jármûre vonatkozóan a III. rész 1. pontjában

foglaltak szerint érvényesíthetõ értékcsökkenési leírás. Az üzemanyag

fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség címén, vagy az APEH által

közzétett üzemanyagár vagy a számlákkal igazolt üzemanyagár vehetõ

figyelembe.

2. A saját tulajdonú nem

kizárólag üzemi célú jármû - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával

szemben a III. 2. pont szerint átalányban érvényesíthetõ értékcsökkenési

leírás. Személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következõ

módon érvényesíthetõ: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az éves

bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának

a 10 százaléka vehetõ figyelembe, illetõleg a hivatkozott pontban

meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel

növelhetõ. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a

használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány.

3. A saját tulajdonú

személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül a 2. pontban foglaltak

helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3

Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.

4. A nem saját tulajdonú

kizárólag üzemi célra használt jármû esetében elszámolható az üzemi

használatra esõ

a) igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi

bérleti vagy lízing díja),

b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,

c) számla szerinti egyéb

költség, amennyiben az a szerzõdés alapján a bérbevevõt (lízingbe vevõt)

terheli.

5. A személygépkocsi

bérleti, vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehetõ összeg több

személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységbõl származó

bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem

számolhat el.

6. A költségelszámolás

bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges jármûvenként - az 5. számú

melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése,

továbbá abban jármûvenként az év elsõ és utolsó napján a kilométeróra

állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint

igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el.

7. A magánszemélynek az 1.

vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása

valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik.

Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más jármûveinek

költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes

személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 3. pont szerinti elszámolási

módszert. A 4.-5. pont szerinti személygépkocsi használat utáni

költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem

választható a 3. pont szerinti elszámolás.

8. Az 5. pontban foglaltaktól eltérõen, a mezõgazdasági õstermelõ az

útnyilvántartás vezetése helyett, havi 500 kilométer utat számolhat el

személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti

figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától.

Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetõleg az adóéven

belül a tevékenység teljes idõtartamára - lehet alkalmazni.

9. A magánszemély a saját

tulajdonú gépjármû tulajdonjogát e törvény bizonylatmegõrzésre vonatkozó

szabályainak betartásával a kötelezõ gépjármû felelõsségbiztosítás

befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.

V. A jövedelem

megállapításakor költségként figyelembe nem vehetõ kiadások:

1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére,

felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a

jövedelemszerzõ tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt

nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi

szükségletének kielégítését célozza;

2. a pénzügyi ellenõrzés alapján megállapított adórövidítésbõl, egyéb

jogszabály megsértésébõl keletkezõ befizetés (bírság, késedelmi pótlék

stb.), kivéve az önellenõrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó

adóhiányt, amely jogszerû teljesítés esetén egyébként költségként

elszámolható lett volna;

3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;

4. a személyi jövedelemadó, továbbá azok a befizetési kötelezettségek,

amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe;

5. ha törvény másként nem rendelkezik, a tagdíjak, a biztosítási díjak,

továbbá a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék címén

megfizetett összeg;

6. a közcélú adomány;

7. azok a kiadások, amelyek az I-IV. fejezetben és az általános, valamint az

önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek

esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem

felelnek meg."

4. számú melléklet

az 1996. évi ....... törvényhez

1. A Szja tv. 5. számú mellékletének elsõ mondata helyébe a következõ mondat

lép:

"Az önálló tevékenységet végzõ magánszemélynek, az e mellékletben

meghatározott esetekben egyébként a magánszemélynek az adóköteles jövedelem

megállapításához évközben folyamatosan nyilvántartást kell vezetnie és azt a

vonatkozó éves adatok megállapításához a naptári év végén összesítenie kell. A

nyilvántartások a következõk:"

2. A Szja tv. 5. számú melléklete I. részének 1., 2. és 3. pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

"I. Alapnyilvántartások

1. Pénztárkönyvet vagy naplófõkönyvet kell vezetni azon tevékenység(ek)re

vonatkozóan,

- amely(ek)re a magánszemély áfa-levonási jogot érvényesít, illetõleg

amely(ek) után áfa fizetésére kötelezett,

- amelye(ke)t a magánszemély egyéni vállalkozóként végez,

- amely(ek)nél az elõzõektõl függetlenül az egyéni vállalkozó

alkalmazottat, segítõ családtagot foglalkoztat,

- amely(ek)re a magánszemély egyébként pénztárkönyv (naplófõkönyv)

vezetését választja.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó, ha

alkalmazottat, segítõ családtagot nem foglalkoztat és e törvény szerinti

költségei az elõzõ évben az évi 100 ezer forintot nem haladták meg és az

adóévben várhatóan az évi 100 ezer forintot nem haladják meg, valamint -

választása szerint - a tételes költségelszámolást alkalmazó, áfa levonási

jogot nem érvényesítõ mezõgazdasági õstermelõ a pénztárkönyvet

(naplófõkönyvet) a 2. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti,

azzal, hogy az egyéni vállalkozói, illetõleg az õstermelõi tevékenységébõl

származó egyes bevételeibõl nem kell külön-külön megállapítania a jövedelmet.

Az egyéni vállalkozó, ha átalányadózást alkalmaz, a pénztárkönyvet

(naplófõkönyvet) a 3. pont rendelkezései szerinti tartalommal vezetheti,

feltéve, hogy áfa-levonási jogát nem érvényesíti.

A pénztárkönyvet (naplófõkönyvet) a használatbavételt megelõzõen az

adóhatóságnál hitelesíttetni kell.

Az adókötelezettség teljesítéséhez a pénztárkönyv (naplófõkönyv) tartalmi

követelményei a következõk:

A bevételeket és kiadásokat idõrendben, folyamatosan, naponkénti bontásban,

sorszámmal, dátummal havonta, legkésõbb a tárgyhónapot követõ hó 12-éig kell

bejegyezni. A bevételeket és a kiadásokat okmányok (számla, más bizonylat,

részletezõ nyilvántartás) alapján kell feltüntetni.

A készpénzbevételeket naponta - az általános forgalmi adó kulcsok szerinti

részletezésben - kell bejegyezni, vagy naponta pénztárbevételi bizonylaton

rögzíteni és a bizonylati adatokat legalább havonként tól-ig jelöléssel kell

bevezetni.

A számlával, egyszerûsített számlával kísért értékesítések esetén be kell

jegyezni azok számát. Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése

esetén a felhasznált nyugták sorszámát tól-ig jelöléssel kell bejegyezni.

A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes tétel (összeg) bejegyzésével

lehet kiigazítani.

Az egyéni vállalkozónak a bevételeket és költségeket havonta - legkésõbb a

tárgyhónapot követõ 12 napon belül - összesítenie kell, az év utolsó napjával

pedig éves zárást kell készítenie.

A befizetett adóelõleget a befizetés napján kell bejegyezni a bizonylat

azonosító sorszámának feltüntetésével.

A nem egyéni vállakozói tevékenységbõl származó bevételeket az egyes

tevékenységek feltüntetésével kell könyvelni, ugyanígy az azokhoz tartozó

költségként elszámolható kiadásokat, annak érdekében, hogy az egyes

tevékenységbõl származó jövedelem megállapítható legyen, valamint fel kell

tüntetni a levont adóelõleget is.

Az okmányokat megfelelõ idõrendi sorrendben, mellékletként kezelve kell

megõrizni.

A pénztárkönyvi (naplófõkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhetõ, ha az

alkalmazott gépi feldolgozási rendszer az elõzõek szerinti tartalmi

elõírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott adatok havi forgalmi végösszegeit

a pénztárkönyvben (naplófõkönyvben) rögzíteni kell.

A halmozott forgalmat tartalmazó pénztárkönyv (naplófõkönyv), valamint a

forgalmat tételes bontásban tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók

el.

A pénztárkönyv legalább a következõ adatokat tartalmazza:

A bevételek oszlopának bontása:

- az adó alapjába beszámító bevételek;

- az adó alapjába be nem számító bevételek (egyéb bevételek);

- a fizetendõ általános forgalmi adó.

A kiadások oszlopának bontása:

- a költségnek minõsülõ kiadások, ezen belül:

- anyag, áru,

- az alkalmazottak bére és közterhei,

- vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó

esetében: vállalkozói kivét,

- egyéb kiadások;

- általános forgalmi adó (a számlákban elõzetesen felszámított);

- költségnek nem minõsülõ egyéb kiadások, különösen az alkalmazottól,

megbízottól levont, valamint a saját jövedelem után befizetett adó,

adóelõleg, a befizetett bírság.

A bevételi és a kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte

(dátum), a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).

2. Bevételi és költségnyilvántartást vezet az a nem egyéni vállalkozó önálló

tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes

költségelszámolással állapítja meg, de áfa levonási jogot nem érvényesít,

illetõleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat,

segítõ családtagot nem foglalkoztat, illetõleg, ha áfa levonási jogot nem

érvényesít a mezõgazdasági õstermelõ, választása szerint.

A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizetõ

megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni a(z egyes)

tevékenység(ek) bevételének teljes, adóelõleggel nem csökkentett összegét és

a(z egyes) tevékenység(ek)hez tartozó, költségként elszámolható kiadásokat,

továbbá a levont adóelõleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell

meghatározni.

3. Bevételi nyilvántartást vezet

a) a mezõgazdasági õstermelõ a nem kifizetõtõl származó bevételeirõl, azzal,

hogy e rendelkezés alkalmazásában bevételi nyilvántartásnak minõsül az

õstermelõi igazolvány is;

b) az az önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét a

bevételébõl költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el.

ad a) A mezõgazdasági õstermelõnek a negyedév utolsó napján a nem

kifizetõtõl származó bevételeket egyösszegben kell bevezetnie az õstermelõi

igazolványba. Ezzel egyidejûleg kell az adóelõleg alapjául szolgáló

jövedelmét az erre vonatkozó rendelkezések szerint megállapítania. Az

elszámolásnál készített feljegyzést az õstermelõi igazolvány mellékleteként

a bizonylatmegõrzésre vonatkozó szabályok szerint kell kezelnie. Az

átalányadózás szerint adózó, bevételi nyilvántartást vezetõ mezõgazdasági

kistermelõnek fel kell tüntetnie, hogy a bevétel élõ állatok és állati

termékek értékesítésébõl vagy más mezõgazdasági kistermelõi tevékenységébõl

származik.

ad b) A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizetõ

megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes, (adóelõleggel nem

csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelõleget."

3. A Szja tv. 5. számú mellékletének II/3.., 4., 5. és 6. pontja helyébe a

következõ rendelkezés lép:

"3. Tárgyi eszköz nyilvántartása

A mezõgazdasági õstermelõnek, az egyéni vállalkozónak, az e tevékenységéhez

használt saját tulajdonú tárgyi eszközérõl egyedi nyilvántartást kell

vezetnie, ideértve azokat a tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére,

elõállítására fordított kiadást költségként érvényesítheti. E nyilvántartásból

állapítható meg a költségként érvényesíthetõ értékcsökkenési leírás összege.

A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:

- a tárgyi eszköz megnevezése,

- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási

szám,

- a megszerzés idõpontja,

- a használatbavétel idõpontja,

- a kiselejtezés idõpontja (a selejtezési jegyzõkönyv szerint),

- az értékcsökkenési leírás kulcsa,

- a beszerzési ár, elõállítási költség (az értékcsökkenés kiszámításának

alapja),

- a bruttó (beszerzési) érték felújítás, átalakítás stb. által megnövelt

összege (az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja),

- az elõzõ évek értékcsökkenésének halmozott összege,

- a tárgyévi értékcsökkenés összege,

- az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.

Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett

értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján a nyilvántartásban el kell

számolni.

4. Nem anyagi javak nyilvántartása

A mezõgazdasági õstermelõnek, az egyéni vállalkozónak a nem anyagi javakról

nyilvántartást kell vezetnie.

A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:

- a nem anyagi javak megnevezése,

- a megszerzés idõpontja,

- a használatbavétel idõpontja,

- a kiselejtezés idõpontja,

- az értékcsökkenési leírás kulcsa,

- a beszerzési ár, elõállítási költség (az értékcsökkenés kiszámításának

alapja),

- az elõzõ évek értékcsökkenésének halmozott összege,

- a tárgyévi értékcsökkenés összege,

- az értékcsökkenési leírás figyelembevételével számított nettó érték.

5. Tõkejövedelmek nyilvántartása

A magánszemélynek a tulajdonában lévõ értékpapírokról, továbbá a gazdasági

társaságban lévõ vagyoni részesedésérõl külön-külön nyilvántartást kell

vezetnie.

A nyilvántartás a következõ adatokat tartalmazza:

- az értékpapír vagy részesedés megnevezése,

- az értékpapír azonosító adatai,

- az értékpapír megszerzésének idõpontja,

- az értékpapír vásárlására fordított összeg,

- az adóellenõrzéshez szükséges, az értékpapír elõzõ tulajdonosának

azonosítására alkalmas adat,

- az értékpapír (üzletrész) névértéke,

- az értékpapír elidegenítésének idõpontja,

- az értékpapír új tulajdonosának megnevezése (névre szóló értékesítés

esetén),

- az értékpapír elidegenítésekor kapott ellenérték,

- az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség.

6. Munkabérek, más személyi jellegû kifizetések nyilvántartása

A magánszemélynek az alkalmazott, a segítõ családtag, más magánszemély számára

kifizetett összegekrõl, tartozásokról és követelésekrõl személyenkénti

nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak - az érintett magánszemélyek

adóazonosító adatainak feltüntetése mellett - tartalmaznia kell levonások

nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó-

köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó elõleget, nyugdíjjárulékot,

munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá

a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi

jövedelemadó elõleg, illetve - amennyiben erre a magánszemély köteles - év

végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához

szükséges.

A nyilvántartásba adatokat bejegyezni csak az alapnyilvántartásban szereplõ

adatokkal egyezõen szabad, ezért a nyilvántartásban minden tétellel

kapcsolatban az alapnyilvántartás vonatkozó tételére hivatkozni kell."

4. A Szja tv. 5. számú mellékletének II./10. pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"10. Selejtezési, áruromlási nyilvántartás

A magánszemély a 30 ezer forintot meg nem haladó tárgyi eszközök és nem anyagi

javak selejtezésérõl nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia

kell

- a selejtezés, az áruromlás idõpontját,

- az áru, anyag stb. megnevezését,

- a kiselejtezett dolog, anyag-, árufajtánkénti mennyiségét és értékét."

5. A Szja tv. 5. számú mellékletének II./13. pontja helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"13. Leltár

A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés

napján meglévõ vásárolt és saját termelésû készleteket leltározni kell a

következõ csoportosítás szerint:

- alapanyagok (alap-, segéd-, üzem- és fûtõanyag),

- használatba nem vett eszközök (szerszám, mûszer, berendezés, felszerelés,

munkaruha, védõruha),

- áruk (kereskedelmi készletek),

- betétdíjas göngyöleg,

- alvállalkozói teljesítmények,

- saját termelésû készletek:

= befejezetlen termelés,

= félkész és késztermék.

Az áfát nem az általános szabályok szerint fizetõ magánszemélynek a leltárban

- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb

értékû (1991. december 31-éig történõ beszerzés esetén 50 ezer forintnál

alacsonyabb értékû - ide nem értve a jármûvet) eszközöket és az árukat a

legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az elõzõ évieket a nyitó-

leltári értéken kell szerepeltetni;

- a 30 ezer forintnál nem magasabb értékû (1991. december 31-éig történõ

beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékû - ide nem értve a

jármûvet) használt tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési árának 50

százalékos értékén kell szerepeltetni;

- a saját termelésû félkész- és készterméket (a magánszemély által

elõállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) elõállítási áron -

az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében -

kell szerepeltetni.

Az áfát az általános szabályok szerint fizetõ magánszemély (a 4. számú

melléklet 1. pont elsõ mondata) a leltárban

- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 30 ezer forintnál alacsonyabb

értékû (1991. december 31-éig történõ beszerzés esetén 50 ezer forintnál

alacsonyabb értékû - ide nem értve a jármûvet) eszközöket és az árukat a

legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron,

az elõzõ évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetni;

- a 30 ezer forintnál nem magasabb értékû (1991. december 31-éig történõ

beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékû - ide nem értve a

jármûvet) tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50

százalékos értékén kell szerepeltetni;

- a saját termelésû félkész- és készterméket (a magánszemély által

elõállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) elõállítási áron -

az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében -

kell szerepeltetni."

6. A Szja tv. 5. számú mellékletének III. része helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"III. Selejtezés

A 30 ezer forintot meghaladó beszerzési értékû tárgyi eszközök

kiselejtezésének igazolásául selejtezési jegyzõkönyvet kell felvenni. A

selejtezési eljárás során meg nem semmisített tárgyi eszközt eltávolíthatatlan

azonosító jellel kell ellátni. A selejtezés idõpontját, a selejtezést

megelõzõen 15 nappal az elsõ fokú adóhatóságnak kell bejelenteni. Az

adóhatóság képviselõjének távolléte esetén két érdektelen tanú jelenlétében

kell a selejtezést lefolytatni és a selejtezési jegyzõkönyvet aláírásukkal -

lakcímük és adóigazgatási azonosító számuk feltüntetése mellett - igazolni."

7. A Szja tv. 5. számú mellékletének IV. része helyébe a következõ

rendelkezés lép:

"IV. Az egyéni vállalkozói, illetõleg a mezõgazdasági õstermelõi tevékenység

megszüntetése

A tevékenység megszüntetését az adózás rendjérõl szóló törvényben foglaltak

szerint kell bejelenteni.

A tevékenység megszüntetését követõen befolyt bevétel, illetve felmerült

kiadás nyilvántartása:

a) Ha a bevétel a megszüntetés évérõl szóló adóbevallás benyújtására nyitva

álló határnapig (illetve a benyújtás napjáig) befolyt, azt a lezárt adóév

bevételei között december 31-ei idõponttal kell szerepeltetni.

b) Ha a tevékenységgel összefüggésben felmerült költségek (szállítói tartozás)

kiegyenlítése a megszüntetés évérõl szóló adóbevallás benyújtására nyitva álló

határnapig kifizetésre került, azt a lezárt adóév kiadásai között december 31-

ei idõponttal kell szerepeltetni.

c) Abban az esetben, ha a megszüntetés évérõl szóló adóbevallás benyújtására

nyitva álló határnapot követõen érkezik bevétel és kerül kifizetésre költség,

akkor a megszerzése vagy kiadása évében önálló tevékenységbõl származó

bevételként vagy költségként kell nyilvántartásba venni."

5. számú melléklet

az 1996. évi ....... törvényhez

"6. számú melléklet

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez

a mezõgazdasági õstermelõi tevékenységekrõl

A mezõgazdasági õstermelõi tevékenységek a következõk:

a) növénytermesztés (METJ 91), kivéve a hínárt (METJ 91-23-29), az algát (METJ

91-50), a gyógynövényekbõl a virágként és dísznövényként értékesített

termékeket (METJ 91-24);

b) kertészeti termékek elõállítása, (METJ 92), kivéve a virágokat és a

dísznövényeket (METJ 92-4);

c) élõállatok tenyésztése és állati termékek elõállítása (METJ 93), kivéve

- a sportlovat (METJ 93-42-01),

- a versenylovat (METJ 93-42-02),

- az élõvadat (METJ 93-71),

- a lõtt vadat (METJ 93-72),

- a kutyát (METJ 93-82-01),

- a macskát (METJ 93-82-02),

- egyes kisállatokat és termékeiket (METJ 93-82-15-tõl a 93-82-20-ig),

- a laboratóriumi állatokat (METJ 93-85),

- a vírus-, a szérum-állatokat és -tojásokat (METJ 93-22-01-4, 93-22-01-5,

93-42-05, 93-56-06-03),

- a dísz- és állatkerti állatokat (METJ 93-86),

- a vadgazdálkodási termékeket (METJ 93-7),

d) erdei, mezei melléktermékek (METJ 94-39) gyûjtése."

6. számú melléklet

az 1996. évi ....... törvényhez

"10. számú melléklet

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez

az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról

A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet

rendelkezésein túlmenõen az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe

venni.

I. Jellemzõen elõforduló bevételek

Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben

1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek

elõlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben

kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az

árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru

szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett

tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a

továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték,

illetõleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak

beszerzési, elõállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben

költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el,

azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékû jogot

idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebbõl

származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt

rendelkezéseket kell alkalmaznia;

3. a kapott kamat (különösen az üzleti bankszámlán jóváírt kamat);

4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg,

valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén

kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;

5. a felvett támogatás (figyelemmel a X. fejezet rendelkezéseire is);

6. az elõállított terméknek és végzett szolgáltatásnak - kivéve a

természetbeni juttatást - a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély

saját céljára felhasználja, illetõleg részben vagy egészben

ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban a

magánszemély bármely évben költséget számolt el;

7. a 30 ezer forintnál magasabb egyedi értékû kizárólag üzemi célt szolgáló

tárgyi eszköz - ha annak értékét az egyéni vállalkozó egyösszegben

elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve, ha azt

természetbeni juttatásként nyújtja - a beszerzés idõpontjától számított

- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,

- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,

- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,

- három éven túl nulla;

8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a

visszatérítése, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként bármely

évben elszámolta;

9. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a

felelõsségbiztosítás alapján felvett összeget;

10. azon biztosítási

szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az

egyéni vállalkozó költségként elszámolta;

11. a kerekítési szabályok

alkalmazása során keletkezett bevételi többlet-különbözet.

II. Az egyéni vállalkozói

tevékenység megszüntetésével összefüggõ bevételek

A tevékenység megszüntetésének évében bevétel

1. a korábban költségként elszámolt és a megszûnéskor meglévõ összes készlet

(anyag, áru, félkész- és késztermék) leltári értéke, a 30 ezer forintot meg

nem haladó értékû tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és

gyártóeszközt is) leltári értéke;

2. a gazdasági épület, az üzlet, a mûhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a

jövedelemszerzõ tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti

jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a

megszûnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog

megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely

évben elszámolta azzal, hogy ha a megszûnés évében az ellenérték összege

még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának

megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;

3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás

napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésrõl beadott adóbevallást

követõen befolyt összeg december 31-ei idõponttal.

A megszüntetés évérõl készített adóbevallás benyújtását követõen érkezõ

bevételre az önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó

rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az

említett idõpontot követõen, akkor az a bevételbõl levonható, illetõleg a le

nem vonható rész ezen adóbevallás önellenõrzésével számolható el.

III. Egyéb rendelkezések

Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott

elõleg a díjjegyzék elkészítésének idõpontjától számít bevételnek. Az e

bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen idõponttól vehetõk

figyelembe."

7. számú melléklet

az 1996. évi ....... törvényhez

"11. számú melléklet

a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényhez

a vállalkozói költségek elszámolásáról

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a

vállalkozói adóalap kiszámításához, a vállalkozói költségek meghatározására, e

törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó

általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat

kell alkalmaznia.

Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak,

amelyeket a magánszemély tevékenységével kapcsolatban használ, azokat más

célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelmûen

alátámasztják. Nem minõsülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a

személygépkocsi.

Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el

a) a vállalkozói kivétnek és közterheinek összegét;

b) a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggõ kiadásokat, az adott

elõleget;

c) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;

d) e tevékenységének megkezdése elõtt - legfeljebb három évvel korábban -

beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált anyag- és

árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt

kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait

a tevékenységének kezdõ évében, továbbá a legfeljebb három évvel korábban

beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának

elszámolását megkezdheti.

I. Jellemzõen elõforduló költségek

Költségként elszámolható kiadások - feltéve, hogy azok a felsorolásban

említett kivételekkel, részben sem szolgálják a magánszemély személyes vagy

családi szükségleteinek kielégítését - különösen a következõk:

1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére

(csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg

ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;

2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök beszerzésére, elõállítására

fordított kiadás, ha az a 30 ezer forintot nem haladja meg, továbbá

beszerzési értékétõl függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi

eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos

üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás,

azzal, hogy a jármûvek esetében a III. fejezetben foglaltakat kell

alkalmazni;

3. az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban:

alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei, az alkalmazottnak

megítélt és kifizetett baleseti kártérítés, a jogszabály, illetõleg a

kollektív szerzõdés, vagy a munkaszerzõdés alapján az alkalmazottnak járó a

munkáltatót kötelezõen terhelõ juttatás, kifizetés;

4. a 16. életévét betöltött segítõ családtag részére kifizetett - de

legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak

közterhei, feltéve, hogy a segítõ családtag legalább heti 40 órában

közremûködik (fõállású segítõ családtag) vagy, ha a közremûködés ideje

ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a fõállású

segítõ családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minõsül;

5. az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az

egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös

biztosító pénztárba történõ munkáltatói hozzájárulás;

6. a tevékenység után kötelezõen befizetett saját társadalombiztosítási

járulék;

7. a jogszabály alapján kötelezõen fizetett kamarai tagdíj, továbbá az egyéni

vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdekképviseleti szervezet

fenntartásához igazoltan befizetett tagdíj, hozzájárulás;

8. a megrendelõ, a vevõ által igazolt szavatossági és jótállási költség;

9. a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében

kifizetett vagyon-, felelõsség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja,

az életbiztosításnál feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett

igénybe adókedvezményt;

10. a vállalkozási

tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre)

kifizetett kamat;

11. az állami

költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett,

kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó, illeték, hatósági díj, vám,

vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenõrzési pótlék;

12. az üzlet, a mûhely, a

gazdasági épület bérleti díja, a fûtés, a világítás és a technológiai

energia költsége, a telefon, rádió-telefon, telefax, cb-rádió, telex

használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely mûszakilag nem

elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat

figyelembe venni az adott költségre jellemzõ mértékegységek (nap, m2, m3

stb.) alapulvételével;

13. a telefon, a rádió-

telefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történõ beszerelése

esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és

beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az

esetben, ha az egyéni vállalkozó lakása és telephelye mûszakilag nem

elkülönített;

14. a telefonfejlesztési

hozzájárulás, továbbá a közmûfejlesztési hozzájárulásnak a helyi

önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy

ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól mûszakilag el

nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó

által fizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben magánszemélyként

egyébként fizetendõ összeg különbözete számolható el;

15. a mûszaki leírás, a

tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett

összeg, igénybevett szolgáltatás díja (például reklámköltség);

16. az 1. számú mellékletben

felsorolt munkaruha, védõruha, a védõeszköz, a munka-, baleset- és

környezetvédelmi berendezés költsége;

17. az alkalmazottnak adott természetbeni juttatásra fordított kiadás és

annak közterhei, valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi

jövedelemadó;

18. reprezentáció címén az

egyéni vállalkozói tevékenységbõl származó bevétel 0,5 százalékának

megfelelõ igazolt kiadás, de legfeljebb évi 100 ezer forint, azzal, hogy

reprezentációs költségnek minõsül az üzleti vendéglátás keretében

biztosított étel és ital, valamint az ezen felül nyújtott szolgáltatás

(szállás, utazás), az üzleti ajándékozás, az állami ünnepekhez,

évfordulókhoz és társadalmi eseményekhez kapcsolódó munkahelyi megemlékezés

költsége (általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó nélkül), kivéve

ez utóbbit, ha természetbeni juttatásként, a vonatkozó adó megfizetése

mellett számolja el az egyéni vállalkozó;

19. a hivatali, üzleti

utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az

utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az

errõl szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül

elismert költség, azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az

esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés,

reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idõ, a tényleges szakmai

és szabadidõprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is

megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;

20. ha az egyéni vállalkozó

alkalmazottat foglalkoztat, akkor annak hivatali üzleti utazására is a 19.

pont rendelkezései szerint kell eljárni;

21. lízingszerzõdés alapján

lízingdíj címén kifizetett összegbõl a lízingbe vevõnél csak kizárólag

üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a III.

7.-8. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának

és az egyéb járulékos költségeknek a szerzõdés szerinti futamidõ egy

hónapjára esõ összege, de legfeljebb a teljes lízingdíj havi 3

százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelõ összeg, illetve ez

alapján számított adóévi összeg;

22. a kizárólag üzemi célt

szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén az

értékesítés idõpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege

az értékesítéskor költségként elszámolható;

23. az egyéni vállalkozó a

3. számú mellékletben az igazolás nélkül elszámolható költségekrõl szóló

rendelkezések megfelelõ alkalmazásával számolhat el igazolás nélkül

költséget;

24. a kerekítési szabályok

alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként

elszámolható;

25. a gazdálkodó szervezet

részlegét jogszabályban meghatározott szerzõdéses rendszerben üzemeltetõ

egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerzõdés (megállapodás)

alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg.

II. Az értékcsökkenési leírás szabályai

A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírása e fejezet

rendelkezései szerint - figyelemmel a jármûvek költségeirõl szóló fejezetben

foglaltakra is - számolható el vállalkozói költségként.

1. Fogalmak:

a) A tárgyi eszköz fogalma

Tárgyi eszköznek minõsül minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek,

telkesítés, erdõ, ültetvény, épület, egyéb építmény, mûszaki berendezés,

gép, jármû, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan,

legalább egy éven túl - közvetlenül, vagy e törvényben meghatározott módon

közvetve - szolgálja a vállalkozás tevékenységét.

aa) Az ingatlan, mint tárgyi eszköz a termõföld, a telek, a telkesítés,

az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az

üzemkörön kívüli ingatlanok.

Termõföld: a mezõgazdasági hasznosítás célját szolgáló földterület. Ilyen

címen kell kimutatni annak a termõföldnek az értékét, amelyekhez a

vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon

értékelt. Termõföld a szántóföld, az ültetvényterület, az erdõ, a nádas,

a gyepterület és a halastó területe.

Telek: ebben az ingatlan-csoportban kell kimutatni az olyan földterület

szerzési értékét, amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-

igénybevételi díj fizetése révén jutott a magánszemély. A földterületen,

telken helyet foglaló építmény és egyéb tárgyi eszköz a telek fogalmától

elkülönül, annak értékében nem szerepelhet. Az ingatlanok ezen csoportjába

tartozik a telkesítés is.

Telkesítés: olyan beruházásnak minõsített tevékenység eredménye, amely a

talaj hasznosításának növelése érdekében módosítja a talaj tulajdonságait,

felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. A telkesítés a

beruházásként elszámolt tereprendezési, terület-feltöltési, talajjavítási

és talajvédelmi ráfordításokat foglalja magában. A telkesítések értéke nem

tartalmazza magának a földterületnek, teleknek az értékét, amelyen a

telkesítést létrehozták.

Építmény: az épület és az egyéb építmény gyûjtõfogalma. Építmény: mindazon

végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegû

mûszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal való

egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának,

természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre

(válhat ingatlanná), a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való

szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének

megfelelõ használatra alkalmatlanná válik. Az építmény fogalmába tartozik

az olyan víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezeték, központi fûtés,

szellõzési, légüdítõ berendezés és felvonó, amely az építmény szerkezetébe

építve, annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Az ilyen vezeték

és szerelvény akkor is az építmény fogalmába tartozik, ha az az építmény

használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai

célokat is szolgál.

Épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környezõ külsõ tértõl

épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és

ezzel az állandó, idõszakos vagy idényjellegû tartózkodás, az üzemi

termelés, az anyag- és terméktárolás feltételeit biztosítja.

Épületrészek, a tulajdoni hányadok: ingatlanok olyan sajátos megjelenési

formája, amikor egy önálló ingatlannak több tulajdonosa van, akik között

az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben), a

szerzõdésben meghatározott arányban oszlik meg. Ilyen esetben a

beszerzési, elõállítási költségek mögött nem az ingatlan egésze áll, hanem

annak a jogosultság szerinti része, a tulajdonjognak megfelelõ hányada.

Egyéb építmény: minden épületnek nem minõsülõ építmény (pl. út, vasút,

kerítés). Ide tartozik az ültetvény, a halastó is, nem beleértve az általa

elfoglalt földterületet.

Az üzemkörön kívüli ingatlanok közé azok az ingatlanok tartoznak, amelyek

törvényben meghatározott módon közvetve szolgálják a jövedelemszerzõ

tevékenységet. Ilyen különösen a szociális, kulturális, sport- és

gyermekintézményi, üdülési célokat szolgáló épület, egyéb építmény.

ab) A mûszaki berendezés, a gép, a jármû fogalmába tartozik a

rendeltetésszerûen használatba vett, a vállalkozási tevékenységet

közvetlenül szolgáló erõgép, erõmûvi berendezés, mûszer, szerszám,

szállítóeszköz, hírközlõ berendezés, számítástechnikai eszköz, jármû.

Az erõgép, az erõmûvi berendezés fogalmába tartozik különösen a vízi-, a

szélerõgép, a légmotor, a rögzített, illetve félig rögzített gõzerõgép, a

gyors és lassú égésû motor, az áramfejlesztõ gépcsoport, az ipari kazán,

a villamos forgógép, a transzformátor, a kis- és nagyfeszültségû villamos

készülék, az erõsáramú egyenirányító.

A mûszer, a szerszám közé tartozik különösen a tartály, hûtõberendezés,

szivattyú, ventillátorok, kompresszor, préslég-szerszám, szerszámgép, a

termelési profilnak megfelelõ munkagép, mûszer és eszköz.

A szállítóeszközök és hírközlõ berendezések körébe tartozik általában a

vállalkozás keretében anyag- és árumozgatás céljára használt emelõ, daru,

rakodógép, szállítótargonca, szállítószalag, szállítópálya, a konténer, a

híradástechnikai gép és készülék (pl. a vezetékes és a vezeték nélküli

hírközlõ eszköz és berendezés).

Számítástechnikai eszköznek minõsül az irányítástechnikai automatikai

folyamatszabályozási rendszer, a számítógép, a központi és perifériális

számítógép egység stb.

Jármûnek minõsül az általában közforgalmi (forgalmi) rendszámmal ellátott

- közúti, vízi-, vasúti és légi közlekedési jármû.

ac) Egyéb berendezés, felszerelés, jármû fogalmába tartozik a

rendeltetésszerûen használatba vett - a mûszaki berendezések, gépek,

jármûvek közé nem tartozó - berendezési tárgy, gép, irodai, igazgatási

felszerelés, üzemi és üzleti felszerelés stb.

ad) Beruházás (felújítás) a tárgyi eszközök beszerzése, létesítése, saját

vállalkozásban történõ elõállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe

helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történõ

beszállításig végzett tevékenység (szállítás, alapozás, üzembe helyezés,

vámkezelés, közvetítést stb.), továbbá mindaz a tevékenység, amely a

tárgyi eszköz beszerezéséhez egyedileg hozzákapcsolható, ideértve a hitel

igénybevételének költségeit, valamint az üzembe helyezésig felmerült

kamatot és a biztosítást is.

Beruházás a meglévõ tárgyi eszköz bõvítése, rendeltetésének

megváltoztatása, átalakítása, az élettartam növelésével összefüggõ munka,

továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása,

pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka is.

b) A nem anyagi javak fogalma

A nem anyagi javak közé a tárgyi alakot nem öltõ vagyoni értéket, vagyoni

jogot hordozó forgalomképes dolgok tartoznak. Ilyen a vagyoni értékû jog,

az üzleti vagy cégérték, a szellemi termék, amely közvetlenül és tartósan

- legalább egy éven túl - szolgálja a vállalkozási tevékenységet. A

forgalomképesség azt jelenti, hogy a dolog szabadon átruházható,

vásárolható és értékesíthetõ, vagyis a mindennapi forgalom tárgya lehet.

ba) A vagyoni értékû jogok általában ingatlanhoz kapcsolódnak, de nem

tulajdonból származó jogokat testesítenek meg.

bb) Üzleti vagy cégértéknek a megvásárolt társaságért, vállalatért

fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság, vállalat egyes

eszközeinek a kötelezettségekkel csökkentett értéke közötti

különbözetet kell érteni, ha a fizetett ellenérték a magasabb.

bc) A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet

tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint

- a találmány,

- az iparjogvédelemben részesülõ javak közül a szabadalom és az ipari

minta,

- a védjegy,

- a szerzõi jogvédelemben részesülõ dolog,

- a szoftver termék,

- az egyéb szellemi alkotás (újítás, mûszaki-, gazdasági-, szellemi

szolgáltatás stb.),

- a jogvédelemben nem részesülõ, de titkosság révén monopolizált javak

közül a know-how és a gyártási eljárás.

2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi

javak értékcsökkenésének elszámolása

a) Értékcsökkenési leírás a 3. pontban meghatározott leírási kulcsok

jegyzéke szerint számolható el. A leírási kulcsok jegyzékében az adott

tárgyi eszköz, nem anyagi javak mellé rendelt százalékarány az egy

naptári évben érvényesíthetõ leírási kulcsot tartalmazza. Ha ugyanazon

tárgyi eszközre több szabály is alkalmazható, akkor a módszerek között

választani lehet, de a választott és egyszer már alkalmazott módszertõl a

késõbbi években nem lehet eltérni. Az 1997. év elõtt megkezdett

értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes

elszámolásig.

b) Értékcsökkenési leírást a beszerzés, illetõleg az üzembe helyezés

napjától a kiselejtezés, vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig

lehet elszámolni. Ha a beszerzés, üzembehelyezés vagy az elidegenítés az

adóévben évközben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét

napi idõarányosítással kell kiszámítani.

c) Az értékcsökkenési leírás alapja: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak

beszerzési ára, saját elõállítás esetén pedig az anyagköltség és a mások

által végzett munka számlával igazolt összege. Az értékcsökkenési leírás

alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplõ

és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha az

adózó az áfát nem vonhatja le. Ez utóbbi esetben az értékcsökkenési

leírás alapjába az áfa is beszámít.

A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos költség

(szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, valamint a

beszerzéssel összefüggõ közvetítõi költségek, a bizományi díj, a vám, az

adók - az áfa kivételével - az illeték stb.) a beszerzési ár részét

képezi.

Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az

ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó meghatározását kell - a h)

pontra is figyelemmel - irányadónak tekinteni. Ezt az összeget növelni

kell az értéknövelõ beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással,

feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el.

d) A tárgyi eszköz bõvítésével, rendeltetésének megváltoztatásával,

átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült

költség az értékcsökkenési leírás alapját növeli.

e) Az értékcsökkenési leírás összegének megállapításához az 5. számú

mellékletben foglaltak szerint tárgyi eszközök nyilvántartását, illetõleg

nem anyagi javak nyilvántartását kell vezetni.

f) A bányamûvelésre, a hulladék tárolásra igénybevett földterület, telek és

a melioráció kivételével nem számolható el értékcsökkenési leírás a

földterület, a telek, a telkesítés, az erdõ, a képzõmûvészeti alkotás

beszerzési ára, az elõállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi

eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell

különíteni.

g) A százezer forint egyedi beszerzési, elõállítási értéket meg nem haladó,

valamint a 33 százalékos norma alá besorolt gépek, berendezések,

felszerelések esetében választható, hogy önmaga határozza meg a leírás

mértékét, azzal, hogy a leírási évek számának legalább két évnek kell

lennie.

h) Az 1995. december 31-e után üzembehelyezett, korábban még használatba nem

vett, ITJ 32-tõl 39-ig és a 42-es termékszám alá tartozó gép és berendezés

esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthetõ, kivéve, ha

e fejezet alapján magasabb kulcs alkalmazható.

i) A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkezõ egyéni vállalkozó a

vállalkozási övezetté minõsítést követõen ott üzembe helyezett és korábban

még használatba nem vett tárgyi eszközök közül a gépek, berendezések,

felszerelések, jármûvek - kivéve a személygépkocsit - esetében egyösszegû,

épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékû értékcsökkenési leírást

érvényesíthet. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minõsül

a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.

j) Tárgyi eszköz, nem anyagi javak 1996. december 31-ét követõ

részletfizetéssel történõ vásárlása esetén - amennyiben a szerzõdés

szerint a vevõ legkésõbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt

követõen egy meghatározott idõtartamon belül tulajdonossá válik -, a vevõ

egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának

egészére alkalmazhatja az e melléklet szerinti értékcsökkenési leírást,

függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó

az elõzõek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait,

akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztõ részlet

összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem

része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.

3. A leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai

a) Épületek

Az épület jellege évi leírási kulcs %

Hosszú élettartamú szerkezetbõl 2,0

Közepes élettartamú szerkezetbõl 3,0

Rövid élettartamú szerkezetbõl 6,0

A felsorolt csoportokon belül az épületek mûszaki ismérvek szerinti

besorolása:

Csoport Felmenõ (függõleges) teherhordó Kitöltõ (nem teherhordó) falazatok Vízszintes teherhordó szerkezetek

szerkezetek (közbensõ és tetõfödémek, ill.

egyesített teherhordó térelhatároló

tetõszerkezetek)

1. 2. 3. 4.

Hosszú élettartamú szerkezet Beton- és vasbeton-, égetett tégla-, Tégla, blokk, panel öntött falazat, Elõregyártott és monolit vasbeton

kõ, kohósalak- és acélszerkezet fémlemez, üvegbeton és profilüveg acéltartók közötti kitöltõ elem,

valamint boltozott födém

Közepes élettartamú szerkezet Könnyûacél- és egyéb fémszerkezet, Azbeszt, mûanyag és egyéb függönyfal Fagerendás (borított és

gázszilikát szerkezet, bauxit-beton sûrûgerendás), mátrai födém, könnyû

szerkezet, tufa- és salakblokk acélfödém, ill. egyesített acél

szerkezet, fûrészelt faszerkezet, tetõszerkezet könnyû kitöltõ

vályogfal, szigetelt alapokon elemekkel

Rövid élettartamú szerkezet Szerfás és deszkaszerkezet, vályogvert Deszkafal, lemezkeretbe sajtolt lapfal Szerfás tapasztott és egyéb egyszerû

falszerkezet, ideiglenes téglafalazat falfödém

Az épület jellegét a három ismérv közül a rövidebb élettartamot jelentõ

alapján kell meghatározni.

Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az

épülettõl elkülönülve is el lehet számolni.

Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket kiszolgáló

vezetékek leírását az épülettõl függetlenül, a gépeknél, illetve vezetékeknél

megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani.

b) Építmények

Építménycsoportok Évi leírási kulcs %

Ipari építmények 2,0

Mezõgazdasági építmények 3,0

Melioráció 10,0

Mezõgazdasági tevékenységet végzõ egyéni vállalkozónál a bekötõ és 5,0

üzemi út

Közforgalmi vasutak és kiegészítõ építményei, ideértve az 4,0

iparvágányokat is

Egyéb vasúti építmények (elõvárosi vasutak, közúti villamosvasutak, 7.0

metróvasúti pálya stb.)

Vízi építmények 2,0

Hidak 4,0

Elektromos vezetékek, ideértve a távközlési hálózat vezetékest is 8,0

Kõolaj- és földgázvezetékek, gázvezetékek 6,0

Gõz-, forró víz- és termálvízvezetékek, földgáz távvezetékek 4,0

Közúti villamosvasúti és trolibusz munkavezetékek 25,0

Egyéb, minden más vezeték 3,0

Alagutak és földalatti építmények (a bányászati építmények 1,0

kivételével)

Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás 6,0

Hulladéktároló 20,0

Minden egyéb építmény (kivéve a szemétégetõt) 2,0

A szemétégetõ 15,0

Hulladéktároló az a földdel szilárd kapcsolatban álló építmény, amely a

fogyasztás vagy a termelési, szolgáltatási és más tevékenységek során

keletkezõ olyan elhasználódott termék tárolására alkalmas, amely termék sem a

hulladék tulajdonosa által, sem a hulladéktároló tulajdonosa által nem kerül

vissza a keletkezéséhez vezetõ tevékenységbe és eredeti anyagként sem

értékesítik.

A hulladéktároló létesítése miatt igénybe vett földterület értékcsökkentést a

hulladéktárolóval azonos leírási kulccsal kell elszámolni.

Melioráció: az agrárágazat támogatásának egyes kérdéseirõl szóló jogszabály

alapján melioráció jogcímen támogatásban részesíthetõ beruházás.

c) Ültetvények

Ültetvény csoportok Évi leírási kulcs %

Alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy, szilva, szõlõ, 6,0

szõlõanyatelep, mandula, mogyoró

Õszibarack, kajszibarack, pöszméte, ribiszke, komló, 10,0

gyümölcsanyatelep

Spárga, málna, szeder 15,0

Dió, gesztenye 4,0

Az ültetvény támrendszere nem önálló tárgyi eszköz, hanem tartozék, amelyre az

ültetvénnyel azonos leírási kulcsot kell alkalmazni. Az ültetvény kerítése

viszont önálló tárgyi eszköznek - építménynek - minõsül.

d) Gépek, berendezések, felszerelések, jármûvek

da) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:

Szerszámgépekbõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések

- ITJ 34-bõl a programvezérlésû, számvezérlésû gépek, berendezések

Irányítástechnikai és általános rendeltetésû számítástechnikai gépek,

berendezések

- ITJ 48

Ipari robotok

- ITJ 35-81-1

Mérõmûszerekbõl, irányítástechnikai készülékekbõl az átvitel-technikai, az

ipari különleges vizsgálómûszerek és a komplex elven mûködõ különleges mérõ

és vizsgáló berendezések

- ITJ 47-58, 47-68 és 47-88

Ügyvitel-technikai eszközök

- ITJ 46-7

Napkollektor

- ITJ 25-94

Fluidágyas szénportüzelésû berendezések, valamint mezõgazdasági és

erdõgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelõ hõfejlesztõ

berendezések

- ITJ 32-39

Hulladékmegsemmisítõ, feldolgozó, hatástalanító és hasznosító berendezések

- ITJ 33-8

Szennyvíz-, élõvíztisztító és fertõtlenítõ készülékek és berendezések

- ITJ 33-83

Szennyezõanyag leválasztását, szûrését szolgáló berendezések

- ITJ 36-11-bõl és a 36-13-ból

elektrosztatikus leválasztók (elektrofilter), egyéb, gázszerû közegbõl

szennyezõanyag leválasztást szolgáló szûrõk, porleválasztók, és abszorpciós

gáztisztítók

- ITJ 36-14, 36-19-bõl, 36-34-bõl és a 36-35-bõl

Orvosi, gyógyászati, laboratóriumi eszközök:

- ITJ 46-2

db) 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:

Jármûvek

- ITJ 41

dc) 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:

Minden egyéb - a da)-db) pontban fel nem sorolt - tárgyi eszköz.

e) Nem anyagi javak

A nem anyagi javak közül:

- a vagyoni értékû jog beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idõ alatt,

- az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idõ, legfeljebb 15 év

alatt,

lehet leírni.

A szellemi termék beszerzési vagy elõállítási költségét azokra az évekre

kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközt elõreláthatóan használják. Ezt

az idõszakot és az évenként leírandó összeget (az összeg meghatározásának

módját) a szellemi termék használatba vétele idõpontjában kell meghatározni,

a nyilvántartásokban feljegyezni.

4. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök (kivéve a

személygépkocsi) és nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása.

a) A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés,

felszerelés esetében átalányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan

nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt

szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését,

beszerzési (elõállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a

beszerzés (elõállítás) és a használatbavétel idõpontját tartalmazza. Az

átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves

bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplõ

eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet.

Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak

egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ figyelembe ez az átalány.

b) Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre

vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére

valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén) a 3.

pontban meghatározott értékcsökkenési leírás összegébõl

- a bérbeadás idõszakára esõ idõarányos részt (naponta 365-öd részt);

- a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét;

ha az elõzõ két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást

figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni.

c) Nem anyagi javak esetében, ha azok nem kizárólag üzemi célt szolgálnak

értékcsökkenési leírás nem számolható el.

5. Nem számolható el

értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszközök, nem anyagi javak után,

amelyeknek beszerzési költségét a magánszemély korábban egyösszegben, vagy

értékcsökkenési leírásként bármilyen formában elszámolta, valamint a lízing

útján beszerzett eszköz után.

6. Elszámoltnak kell

tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a

magánszemély a tárgyi eszközt (kivéve a személygépkocsit), nem anyagi

javakat a jövedelemszerzõ tevékenységéhez használta és személyi

jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a

bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy

értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes

árbevétele volt.

III. A jármûvek költsége

1. A saját tulajdonú -

ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát is - kizárólag üzemi célú

jármû üzemanyag fogyasztási norma szerinti üzemanyag felhasználásának,

továbbá számlával (bizonylattal) történõ igazolás alapján a jármû

fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el,

valamint a II. fejezetben foglaltak szerint érvényesíthetõ értékcsökkenési

leírás. Az üzemanyag fogyasztási norma alkalmazásával üzemanyagköltség

címén, vagy az APEH által közzétett üzemanyagár vagy a számlákkal igazolt

üzemanyagár vehetõ figyelembe.

2. Az olyan személygépkocsi

esetében,

a) amely az egyéni

vállalkozói tevékenység tárgyát képezi (pl. bérbeadás), és azt az egyéni

vállalkozó sem a személyes munkavégzésével, sem személyes használattal

összefüggésben nem üzemelteti,

b) amely után a vállalkozói

jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó választása szerint

a cégautó adót megfizette,

a költségek a - 3-4. pontban említettek kivételével - az 1. pont szerint

érvényesíthetõk, azzal, hogy a cégautó adó alóli mentesség és kivétel esete

nem számít a cégautó megfizetésének.

3. A 2. b) pontban említett

esetben

a) az 1996. december 31-e

után megkezdett értékcsökkenési leírás alapjaként legfeljebb hatmillió

forint vehetõ figyelembe; ebben az esetben az 1. pont szerinti más költség

- kivéve az üzemanyag-felhasználást - olyan arányban számolható el,

amilyen arányt a hatmillió forint a személygépkocsi beszerzési (szokásos

piaci) értékében képvisel, feltéve, hogy az utóbbi a több;

b) nem számolható el

költségként (értékcsökkenési leírással sem) a kiadás akkor, ha a

személygépkocsinak a cégautó adó mértékét meghatározó beszerzési árán

felül merül fel olyan tartozékok és kiegészítõk késõbbi megfizetése,

és/vagy beszerzése, és/vagy javítása miatt, amelyeket a beszerzési ár

összegének megfelelõ felszereltség eredetileg nem tartalmazott.

4. A 3. pont szerint

megállapított értékcsökkenés és más költség éves összegét olyan arányban

lehet elszámolni, amilyen arányt a magánhasználat vélelmezése miatt fizetett

tényleges adó összege a vonatkozó adótétel tizenkétszeresében képvisel.

5. A saját tulajdonú nem

kizárólag üzemi célú jármû - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával

szemben a II. fejezet szerint átalányban érvényesíthetõ értékcsökkenési

leírás. A 2. pontban nem említett személygépkocsi esetén az átalány szerinti

elszámolás a következõ módon érvényesíthetõ: a II. fejezetben említett

nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb

egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehetõ figyelembe,

illetõleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként

elszámolt költség ezzel az összeggel növelhetõ. Egy adott személygépkocsi

értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehetõ figyelembe

ez az átalány. Más költségek az üzemi használattal arányosan számolhatók el

az 1. pont vonatkozó rendelkezése szerint.

6. Saját tulajdonú

személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül az 5. pontban foglaltak

helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3

Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.

7. A nem saját tulajdonú

kizárólag üzemi célra használt jármû (kivéve a személygépkocsit) esetében

elszámolható az üzemi használatra esõ

a) igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi

bérleti vagy lízing díja),

b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,

c) számla szerinti egyéb

költség, amennyiben azok a bérleti szerzõdés alapján a bérbevevõt

terhelik.

8. A személygépkocsi

bérleti, vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehetõ összeg több

személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1

százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem

számolhat el. Az utóbbi rendelkezés alól kivételt képeznek a 2. pontban

említett személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetõleg a

vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható a 3. és 4. pont

rendelkezéseiben foglalt korlátozások értelemszerû alkalmazásával.

9. A költségelszámolás

bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges jármûvenként - az 5. számú

melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése,

továbbá abban jármûvenként az év elsõ és utolsó napján a kilométeróra

állásának a feljegyzése. Költségelszámolás kizárólag az e pont szerint

igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el.

10. Az egyéni vállalkozónak

az 1. és 6. pont szerinti költség-elszámolási módszerek közötti választása

valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik.

Amennyiben a személygépkocsi mellett más jármûveinek költségeit is

elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen

alkalmazza a 6. pont szerinti elszámolási módszert. A 7-8. pont szerinti

személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú

személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 6. pont szerinti elszámolás.

11. A 9. pontban foglaltaktól eltérõen, az egyéni vállalkozó az

útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el

átalányban a személygépkocsi használata címén a költségek 6. pont szerinti

figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától.

Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetõleg az adóéven

belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes idõtartamára - lehet

alkalmazni.

12. Az egyéni vállalkozó a

saját tulajdonú gépjármû tulajdonjogát e törvény bizonylatmegõrzésre

vonatkozó szabályainak betartásával, a kötelezõ gépjármû

felelõsségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.

IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehetõ kiadások:

1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére,

felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a

jövedelemszerzõ tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt

nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi

szükségletének kielégítését célozza;

2. a pénzügyi ellenõrzés alapján megállapított adórövidítésbõl, egyéb

jogszabály megsértésébõl keletkezõ befizetés (bírság, késedelmi pótlék

stb.), kivéve az önellenõrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó

adóhiányt, amely jogszerû teljesítés esetén egyébként költségként

elszámolható lett volna;

3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;

4. azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a

magánszemély adócsökkentést vett igénybe;

5. a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik;

6. a közcélú adományok;

7. azok a kiadások, amelyek az I-III. fejezetben és az általános, valamint a

vállalkozói tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett

költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek