ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán Úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A T/3214.. számon beterjesztett "Az egészségügyi természetbeni ellátások
finanszírozásának változásával összefüggõ törvénymódosításokról" szóló
törvényjavaslathoz az alábbi
módosító javaslat
nyújtom be:
A törvénytervezet 1.§-ában módosítani tervezett 1972. évi II. törvény 25. §-a
az alábbiak szerint változik:
A (2) bekezdés e) pontjának ec) alpontja teljes egészében elmarad.
[ec) orvosi indikáció alapján - külön jogszabályban meghatározottak szerint -
mesterséges megtermékenyítésre legfeljebb három alkalommal,]
Indokolás
A mesterséges megtermékenyítésnek a társadalombiztosításba való befogadása
olyan területre is kiterjeszti a közösségi szolidaritást, amely vitatott és
megosztja a társadalmat. A társadalombiztosítás közmegegyezésen alapuló
felelõsségvállalás, amelynek révén az egyik állampolgár számíthat a többiek
segítségére. A fogamzás kérdésköre kényes, sok erkölcsi megfontolást felvetõ
terület. Az érintett szülõpáron kívüli személynek erre a területre való
belépése, a fogamzásba való tevõleges beavatkozása alapvetõ erkölcsi kérdés.
Megfontolásra ajánljuk, hogy a törvényhozás kövesse az erkölcsi biztonságot.
Az erkölcsileg biztosról a bizonytalanra való áttérés ugyanis többnyire súlyos
hátránnyal jár. A szekularizált társadalom nemegyszer károsodott amiatt, hogy
az Egyházak által képviselt - úgymond elavult - erkölcsi szemléletet nem
engedte a gyakorlatban érvényesülni.
Jócskán vannak azonban olyan érvek is, amelyek részben vagy egészben
függetlenek a fentiektõl. Az alábbiakban ezeket foglaljuk össze.
A társadalombiztosításnak jelenlegi átalakításában az egyik vezetõ szempont az
alapok pénzügyi egyensúlyának megteremtése. Az elhagyni javasolt pont az
elmúlt évek gyakorlata szerint igen aggályos, és többféleképpen értelmezhetõ.
A mesterséges megtermékenyítés fogalma magába foglalja az úgynevezett
inszeminációt, ugyanúgy, mint az in vitro fertilizációnak nevezett eljárást.
Olyan körülmények között, amikor életmentõ beavatkozásokat esetenként nem tud
a biztosító teljes áron megfizetni, amikor néhány helyen a kórházban fekvõ
betegek fájdalomcsillapítóval való ellátása is akadozik, a törvényhozónak
döntenie kell, mely ellátásokat fogad be a társadalombiztosítási keretekbe, és
melyeket nem. Az in vitro fertilizáció az általa felvetett erkölcsi problémák
miatt törvényi szabályozást kíván. Törvényes háttér nélkül ennek az eljárásnak
társadalombiztosítási támogatása nem engedhetõ meg. A törvényes keretek
hiányában az in vitro fertilizációt igénylõ nõk nem lehetnek biztosak az apa
személyét illetõleg sem. A módosító indítvány - legalább ideiglenesen -
leállítja az in vitro fertilizáció társadalombiztosítási támogatását.
Az egészségügy finanszírozásának társadalombiztosítási modellje célul tûzte ki
a különbözõ egészségügyi szolgáltatók közötti szektorsemlegességet. A
nemzetközi gyakorlat azonban ezen a téren számos korlátozást ismer, a hazai és
a non-profit cégek javára. Körültekintõ non-profit törvény hiányában
megfontolandó, hogy az egészségbiztosítási Alapnak szabad-e profit-
érdekeltségû intézményekkel szerzõdést kötni. Addig amíg általánosságban az
egészségügyben az ún. amortizációs költségeket a tulajdonosok viselik,
magántulajdonú és profitérdekeltségû cég a társadalombiztosítástól kapott
mûködési költségekbõl nem is tudja fenntartani magát. Nem fogadható el az a
korrupcó-veszélyes gyakorlat, hogy egy-egy ellátás esetében a
társadalombiztosítás ne csak a mûködési költséget, hanem az összes mûködési
költséget fedezze.
Ha figyelembe vesszük, hogy hosszú éveken keresztül a terhesség-
megszakításokat is közpénzekbõl finanszírozták (az egyéni hozzájárulás
jelképes volt) és hogy a terhesség-megszakítások kiemelt jelentõségûek a nõi
meddõség okainak sorában, könnyen belátható, hogy egyes állampolgárok állami
támogatást vettek igénybe egy egészségkárosító állapot létrehozása során és
ugyancsak közpénzekhez jutnak a károsodás következményeinek elkerülésekor.
Olyan társadalmi-gazdasági helyzetben, amikor az anyasági- és gyermek
ellátásokat anyagi okokból szûkíti a kormányzat, az arányos teherviselésnek ez
a megsértése nem fogadható el.
A Magzatvédelmi törvény már kimondta, hogy az élet a fogantatás pillanatától
fogva védendõ, nem engedhetõ meg tehát az sem, hogy mesterséges körülmények
között megfogant emberi életet elpusztítsanak. Törvényes szabályozás hiányában
az in vitro fertilizáció eljárása során erre sincs garancia.
A most elhagyni javasolt rendelkezés meghozatala idején is szûkítõ jellegû
volt. Nem járult hozzá, hogy a társadalombiztosítás háromnál több alkalommal
segítse anyagilag az in vitro fertilizációt. Az azóta kialakult gyakorlat
indokolja a módosító indítványban javasolt további szûkítést. A kérdésre a
törvényhozás vagy egy általános orvos-etikai kérdéseket tisztázó törvénynek,
vagy egy, a jelenleginél sokkal szélesebb témakört felölelõ magzatvédelmi
törvénynek a meghozatalakor térhet vissza.
Budapest, 1996.október 28.
Dr. Surján László Dr. Latorcai János
KDNP