Környezetvédelmi Bizottság

H/3400/7..

bizottsági módosító javaslat!

dr. Gál Zoltán úrnak

az Országgyûlés elnökének

HELYBEN

Tisztelt Elnök Úr!

A Házszabály 94. § (1) bekezdése és a 102. § (1) bekezdése alapján a

Nemzeti Környezetvédelmi Programról szóló H/3400.. számú országgyûlési

határozati javaslathoz a következõ

módosító javaslatokat

terjesztem elõ

A határozati javaslat mellékletének 2. fejezete módosul, a melléklet új 3.

tervezettel továbbá 4.3 és 4.4 fejezettel, alfejezettel egészül ki, ennek

megfelelõen a tartalomjegyzék és egyes fejezetek számozása értelemszerûen

módosul.

"2. AZ ELERNI KIVANT KÖRNYEZETVEDELMI CELOK - CÉLALLAPOTOK

A Program alapvetõ célkitûzése a fenntartható fejlõdéshez szükséges

legfontosabb környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása

és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása. Ehhez konkrét

beavatkozásokra, bizonyos tevékenységeket ösztönzõ, másokat korlátozó

szabályozásra van szükség. A Program célja nemcsak a legfontosabb környezeti

problémák feltárása, hanem azok megoldása is.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program fõ céljai:

(a) az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget

károsító, veszélyeztetõ hatások megelõzése, csökkentése, megszüntetése; a

megfelelõ életminõséghez szükséges környezeti állapot megõrzése, javítása és

helyreállítása;

(b) az élõ és élettelen környezet természetközeli állapotának megõrzése, a

természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, fennmaradásának

biztosítása, a bioszféra sokszínûségének megtartása, a természeti

folyamatokban rejlõ információk megõrzése;

(c) a természeti erõforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlõdés

elveinek figyelembe vétele, a lételemnek tekintett természeti erõforrásokkal

(víz, föld, levegõ) való takarékos, értékvédõ gazdálkodás, ezeknek a

következõ nemzedékek számára való megtartása;

(d) az elõzõekkel összefüggésben a gazdasági fejlõdés és a környezet

harmonikus, az ésszerû környezet-igénybevételre és a minimális

környezetkárosításra törekvõ viszonyának megvalósítása.

A Program prioritásait úgy kell meghatározni, hogy közben állandóan figyelembe

vegyük a környezet egészét, összefüggõ rendszerjellegét. A környezet

állapotában végbemenõ változásokat két, bizonyos fokig ellentétes tendencia

jellemzi. Egyfelõl az állapot egésze hosszabb idõt tekintve folyamatosan

romlik (életkilátások romlása, szennyezett ipartelepek számának növekedése

stb.). Másfelõl egy sor szakterületen, vagy egy-egy regionális és helyi

kérdésben kimutathatóan jelentõs javulás történt, amely a gazdasági

visszaesésnek és szerkezetváltásnak is köszönhetõ (például a kén-dioxid

kibocsátás, vagy egy-egy ipari régió összkibocsátása terén). A környezet

védelmének kérdésében bizonyos területeken jelentõs elõrelépés történt, mind a

szabályozást, mind a közvetlen beruházásokat illetõen, de még nem alakult ki

átfogó és a döntések részévé váló környezetvédelmi cél- és eszközrendszer.

Mindezek alapján a következõ fõ szempontokat kell figyelembe venni:

(a) az ország jelentõs természeti erõforrásokkal, környezeti értékekkel

rendelkezik, amelyek védelme gazdasági érdek is;

(b) a korábbi évtizedekben jelentõs környezeti értékvesztés történt, ezek

hazai, regionális, illetve globális környezeti problémákra vezethetõk

vissza;

(c) a már érvényben lévõ nemzetközi környezetvédelmi szerzõdések és

együttmûködések számos feladatot jelentenek a környezetvédelem számára;

(d) számottevõ mértékben a káros környezeti hatásoknak is tulajdoníthatóan az

emberi egészség és a természeti értékek védelme [nincs megfelelõen megoldva]

nem kellõképpen megoldott; a helyzet különösen kritikus akár a halálozási és

megbetegedési mutatókat, akár a természeti értékek alakulását vizsgáljuk;

(e) nagyon erõsek azok a háttértényezõk, amelyek a káros

környezetegészségügyi hatásokat súlyosbítják (stresszhelyzetek,

túlterheltség, fogyasztási szokások stb.).

A problémák megoldása szempontjából alapvetõ jelentõségû a társadalmi

részvétel, a tudatformálás, a lakosság megfelelõ tájékoztatása.

A problémák ismertetését követõen az általános célkitûzések megfogalmazása az

adott terület, szakágazat számára a problémák megoldásának fõ irányait

jelentik. A konkrétabb célok, illetve a cselekvési irányok a számszerûsíthetõ

célállapotokat, azonosítható tartalmú feladatokat határozzák meg a Program

hatéves idõszakára.

2.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME

2.1.1. LEVEGETISZTASÁG-VÉDELEM

LEV-1. A szálló por és a toxikus szilárd anyagok tekintetében a szennyezettnek

minõsített településeken el kell érni, hogy hat év alatt 20 százalékkal

csökkenjen a szennyezettség mértéke, a többi településen pedig legalább ne

emelkedjék.

LEV-2. Az 1994-1998 közötti évekre elfogadott Levegõtisztaság-védelmi

Ágazatközi Intézkedési Program alapján kiemelt cél az ország súlyosan

szennyezett településeinek és térségeinek levegõminõségét javítani olyan

mértékben, hogy azok legalább a mérsékelten szennyezett minõsítésnek

megfeleljenek. Biztosítani kell e program további folytatását 1998 után, a

települési levegõszennyezettség további csökkentése és a kedvezõ állapotok

fenntartása céljából.

LEV-3. A közlekedés eredetû emissziók csökkentése érdekében:

(a) mérsékelni kell a közlekedési-szállítási igényeket a

településfejlesztés, az informatika, logisztika, ipar- és

kereskedelempolitika valamint a gazdasági szabályozás eszközeivel;

(b) elõ kell segíteni - ahol csak lehetséges - a nem-motorizált

közlekedés prioritásának biztosítását;

(c) biztosítani kell a tömegközlekedés, a vasút, a víziközlekedés

fejlõdését, javítani kell a szolgáltatási színvonalat és a

versenyképességet mûszaki és gazdasági, tarifapolitikai intézkedésekkel,

a közlekedési és szállítási teljesítményekbõl való részesedésük legalább

megõrzése, - ahol csak lehetséges - növelése érdekében, összhangban az

elfogadott hazai közlekedéspolitika célkitûzéseivel;

(d) vám- és adópolitikai intézkedésekkel elõ kell segíteni a

gépjármûállomány korszerûsítését, ezen belül meghatározó [kiemelt] súlyt

adva a környezetvédelmi szempontoknak, különös tekintettel a kisebb

mértékû üzemanyag fogyasztásra, szennyezõanyag kibocsátásra;

(e) az üzemelõ gépjármûpark emissziós jellemzõit [nek javítása]

utólagosan beépíthetõ eszközök alkalmazásának ösztönzésével javítani

kell, és hat év alatt el kell érni - elsõsorban a korszerû jármûvek

beszerzésével és üzembeállításával -, hogy a személygépkocsipark és a

haszonjármûpark legalább fele [katalizátorral] a szennyezést jelentõsen

csökkentõ berendezéssel legyen ellátva;

(f) megfelelõ fejlesztésekkel javítani kell az üzemanyagok minõségét, a

tervezési idõszak végére el kell érni az ólomadalék használatának teljes

megszûnését; a további jellemzõket illetõen az EU 1996 júniusában

elfogadott célkitûzéseit kell érvényesíteni;

(g) a környezetvédelmi, természetvédelmi és közlekedési prioritásokat

összehangolva folytatni - lehetõség szerint gyorsítani - kell a

településeket elkerülõ utak építését és a hiányzó úthálózati elemek

kiépítését.

(h) a közbeszerzéseknél elõnyben kell részesíteni a kisebb szennyezõanyag

kibocsátású, alacsonyabb üzemanyag felhasználású közlekedési eszközök

üzembehelyezését.

LEV-4. Az ipari és erõmûvi kibocsátások csökkentése [területén] érdekében -

[elsõsorban] a megelõzés elvének figyelembevételével - a korszerû és a

kisebb energiaigényû technológiákat kell elõnybe részesíteni és támogatni a

megfelelõ jogi-mûszaki-gazdasági ösztönzõk kidolgozásával és bevezetésével.

LEV-5. A kommunális fûtésbõl eredõ káros kibocsátások csökkentése, a fûtési

energiaigény csökkentésével kis szennyezõanyag kibocsátású

tüzelõberendezések és megfelelõ minõségû tüzelõanyagok alkalmazásával,

kutatásának, fejlesztésének támogatásával. A káros kibocsátás csökkenését

eredményezõ építõipari, építészeti megoldásokat elõnyben kell részesíteni.

LEV-6. A nemzetközi egyezményekbõl adódó feladatok végrehajtása a kén-dioxid,

nitrogén-oxidok, illékony szerves vegyületek, ózonkárosító és üvegházhatású

gázok vonatkozásában:

(a) A konkrét célok elsõsorban a megkötött és a megkötésre váró

nemzetközi egyezményekhez kapcsolódnak. A kén-dioxid kibocsátást 1980-

hoz viszonyítva 2000-ig 45 %-kal, 2005-ig 50 %-kal kell csökkenteni, a

meglévõ és új forrásokkal kapcsolatban hatékony kibocsátás csökkentési

intézkedéseket kell hozni.

(b) Az illékony szerves vegyületek kibocsátása 1999 végéig nem lépheti

túl az 1988-as szintet; új technológiáknál a hatálybalépést követõ két

éven, meglévõ forrásoknál öt éven belül alkalmazni kell a rendelkezésre

álló legjobb technológiákat, nemzeti programot kell kidolgozni a

kibocsátások és a határokon átterjedõ mennyiségek csökkentésére.

(c) Az ózonkárosító anyagok felhasználásának megszüntetése az

egyezményekben elfogadott határidõk betartásával.

(d) Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása; 2000-re a

kibocsátás ne haladja meg a meghatározott viszonyítási szintet.

(e) A kén- és a nitrogén vegyületek kibocsátásának csökkentése a Program

idõszaka alatt olyan szintre, hogy a légköri savas ülepedés a kritikus

terhelési szint alatt maradjon.

(f) Folyamatban van a nehézfémek kibocsátásának csökkentésére vonatkozó

nemzetközi megállapodás véglegesítése, illetve további egyezményekhez

való csatlakozás elõkészítése.

LEV-7. A levegõtisztaság-védelmi információs rendszer és mérõhálózat

fejlesztése a kidolgozott koncepció és megvalósítási terv szerint. A Program

hat éve alatt 40 települési és 10 háttérszennyezettségi mérõállomást kell

telepíteni.

LEV-8. A megújuló energiaforrások használatának akadályait meg kell

szüntetni, fokozatosan ki kell építeni elõsegítésének rendszerét.

2.1.2. A VIZEK VÉDELME

2.1.2.1. FELSZÍNI VIZEK

VIZ-1. A vízhiány okozta kritikus vízgazdálkodási helyzetek elõfordulásának

csökkentése.

VIZ-2. A vízhiányos területeken, elsõsorban az Alföld egyes régióiban, a

lefolyás-szabályozás fejlesztésével, illetve - amennyiben az ökológiai [lag

fenntartható] szempontból nem káros - felszíni víz átvezetéssel a

felhasználható felszíni vízkészletek növelése.

VIZ-3. A takarékos vízhasználatot ösztönzõ szabályozás kialakítása, mind a

kommunális, szolgáltatások, mind a gazdasági élet területén.

VIZ-4. Konkrét vízminõségi célkitûzéseket csak hosszabb távra lehet kijelölni.

Ezek a következõk:

(a) a Duna esetében a szerves mikroszennyezõk és a mikrobiológiai

paraméterek szempontjából a vízminõség legyen legalább III. osztályú (a

jelenlegi öt osztályos rendszer alapján);

(b) a Tisza vízminõsége általában legalább III. osztályú legyen;

(c) az állóvizek legyenek legalább II. osztályúak és a klorofill

koncentráció ne haladja meg a 75 mg/m3-es értéket;

(d) a felszíni vizek só- és toxikusanyag-koncentrációjának növekedését

meg kell állítani, az öntözõvízbázisok esetében a magas sótartalmú

használt- és szennyvizek bevezetésének további korlátozásával e

befogadók sótartalmát csökkenteni kell.

VIZ-5. Annak a távlati célnak a megvalósulása érdekében, hogy a települési

csatornázás a kb. 65 %-os ellátottságot elérje, minden közcsatornán élõvízbe

vezetett szennyvizet legalább biológiailag meg kell tisztítani. A kiemelten

védendõ, tápanyagokra érzékeny vizek (tavak, tározók, holtágak, idõszaki

vízfolyások, kisvízhozamú befogadók) nitrát- és foszforterhelését

csökkenteni kell; ezeken a területeken harmadik fokozatú szennyvíztisztítás

is szükséges. Az EU irányelvei alapján a tagországokban a 2000. év végére a

15000-nél, a 2005. év végére a 2000-nél nagyobb lakosegyenértékû

településeken meg kell oldani a szennyvízelvezetést és tisztítást. Ezeket a

feladatokat Magyarországon 2010[-re]-ig [szándékozik] kell teljesíteni. A

Program hat évében a kiemelten védendõ területeken lévõ települések

szennyvízelvezetésének és tisztításának fejlesztésével a csatornázottság 60

százalékosra növelése a cél, ezen szennyvizek tisztítása és a megyei jogú

városokban a szennyvíztisztítási fejlesztések megkezdése és idõarányos

elvégzése a cél [kiemelt feladat]. Ahol lehetséges az egyedi,

kiskapacitású, temészetkímélõ szennyvízártalmatlanítás megvalósítását

ösztönözni kell.

VIZ-6. Hosszú távú cél, hogy az élõvizekbe jutó szervesanyag terhelés a

jelenlegi szint 20 %-a alá csökkenjen, a kibocsátott szennyvizek

mennyiségének feltehetõ növekedése mellett is. A Programban ennek a

részarányos teljesítését kell megvalósítani.

VIZ-7. Az ipari és mezõgazdasági üzemek szennyvíztisztítását megfelelõ

gazdaságszabályozási (elvonási, támogatási) rendszer segítségével

fokozatosan meg kell oldani. Az új üzemek esetében már eleve csak a

környezetvédelmi elõírásoknak megfelelõ megoldások engedélyezhetõk.

Hasonlóképpen el kell érni a közcsatornába kerülõ szennyvizek

elõtisztítását. El kell érni, hogy a mérgezõ anyagokat tatalmazó ipari

szennyvizek ne jussanak kommunális szennyvízbe.

VIZ-8. A szennyvíztisztítás megfelelõ megoldása érdekében minden tisztítómûnél

biztosítani kell a szennyvíziszapok [elsõsorban komposztálását, illetve

ártalommentes elhelyezését] ártalmatlanítását, elsõsorban komposztálását.

Ezt a megoldást kell alkalmazni a csapadékvíz elvezetõ közcsatornákból

származó iszapra is.

2.1.2.2. FELSZÍN ALATTI VIZEK

VIZ-9. A felszín alatti vizek nagyobb arányban és mértékben a kitermelés

térségében hasznosuljanak, az arra alkalmas tisztított szennyvizek helyben

tartásos elhelyezésével, újrahasznosításával.

VIZ-10. A tartós vízszintsüllyedések következtében veszélyeztetett helyzetben

lévõ térségekben - elsõsorban a Duna-Tisza közi homokhátságon, a Maros

hordalékkúpon és a Dunántúli-középhegységben - javuljon a vízháztartási

egyensúly.

VIZ-11. A felszín alatti vizek nyomáscsökkenése ütemének mérséklése, majd

megállítása, a túlzott regionális igénybevétel megállítása.

VIZ-12. Az engedély nélküli felszín alatti vízkitermelések megszüntetése, majd

- ütemezetten, a prioritási területek meghatározásával - az engedélyezettek

módosítása (a környezetvédelmi igénybevételi határértékben meghatározott

szintig az utánpótlódás figyelembevételével).

VIZ-13. A felszín alatti vizek minõségi célállapotának ütemezett

megközelítése, fokozott figyelemmel a sérülékeny környezetû vízbázisok

(üzemelõ és távlati) környezetére (védõterület/védõidom) az ivóvízbázis-

védelemre szervezõdött társulások létrejöttének elõsegítésével.

VIZ-14. A felszín alatti vizeket veszélyeztetõ szennyezõforrások

felderítésével, a korábbi évtizedekben felhalmozott tartós

környezetkárosodások számbavételével és feltárásával egyidejûleg - az

azonosított környezetszennyezõ jogi és anyagi felelõsségének érvényesítése

[ével] mellett - a veszélyeztetések megszüntetése, a környezetkárosodások

felszámolása ütemterv szerint.

VIZ-15. A nitrátterhelés és a nem természetes eredetû diffúz mikroszennyezések

csökkentése.

VIZ-16. Azoknak a meghatározott területeknek, térségeknek az azonosítása, ahol

természeti okok, folyamatok miatt a felszín alatti víz minõsége eltér a WHO

ivóvíz szabványban rögzített határértékektõl.

VIZ-17. A folyamszabályozás, vízrendezés, mûvelési ág változás, bányászati

tevékenység, valamint a bányászati tevékenység által megváltozott terület-

használat (pl. bányatavak) ne csökkentsék a felszín alatti vizek utánpótlódó

mennyiségét és minõségét.

VIZ-18. Ki kell építeni a vízvédelmi információrendszert. Meg kell kezdeni a

felszín alatti vizek minõségének megfigyelését szolgáló hálózat kiépítését

és [üzemeltetésének beindítását] biztosítani kell a már meglevõ

észlelõrendszerrel együtt történõ mûködtetését. Ezeket a célokat a program

idõtartamának végére legalább a legveszélyeztettebb területeken meg kell

valósítani.

2.1.3. FÖLDVÉDELEM

FÖV-1. A földvédelmi stratégia kialakítása.

FÖV-2. A támogatási rendszer korszerûsítésével ösztönözni kell a termõföld

minõségének védelmét és termékenységének megõrzését, illetve javítását

szolgáló beruházások megvalósítását, a talajvédelmi létesítmények

fenntartását, valamint a talaj vízgazdálkodásának ésszerû szabályozását, a

szélsõséges vízháztartási helyzetek mérséklését.

FÖV-3. Átfogó, a földvédelmet szolgáló jogi és közgazdasági szabályozórendszer

kialakítása és mûködtetése, beleértve a termõföldterület csökkenésének

minimalizálását.

FÖV-4. A földtulajdonnal gazdálkodók - sajátosan a privatizáció során föld-

tulajdonhoz jutott új gazdálkodók - tevékenységének szakszerûbbé tétele

érdekében fontos feladat a gazdálkodók és az intézmények közötti gyors

információcsere feltételrendszerének kialakítása, a szakmailag megalapozott

szaktanácsadás biztosítása a talajvédelem területén is (szakanyagok,

pályázati lehetõségek, kedvezmények). A mezõgazdasági kemikáliák

alkalmazásának korszerûbb, a megváltozott termelési viszonyoknak megfelelõ

szabályozása.

FÖV-5. A jelentõs környezeti kockázatot hordozó, állami felelõsségi körbe

tartozó környezeti károk felszámolása, illetve kockázatcsökkentõ

beavatkozások ütemterv szerinti végrehajtása.

FÖV-6. A meddõhányók és külszíni bányagödrök elmaradt rekultivációjának

elvégzése.

FÖV-7. A külszíni bányászat számára a környezetvédelmi, természetvédelmi

érdekek miatt zárt területnek tekinthetõ térségek lehatárolása.

FÖV-8. A környezeti károk megelõzése érdekében el kell készíteni a környezet-

földtani - környezetérzékenységi felméréseket, nagy méretarányú térképeket.

2.2. TELEPÜLÉSI ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME

2.2.1. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDELME

A Program célállapotként egy kevesebb környezeti eredetû stresszhatást

közvetítõ, jobb környezeti állapotjellemzõkkel rendelkezõ települési környezet

hosszabb távú kialakítását jelöli meg. Ennek megfelelõen az általános

településkörnyezeti célok a következõk:

TEP-1. A települési légszennyezés [határozott] csökkentése az önkormányzatok

környezetvédelmi programjainak megfelelõen.

TEP-2. A települések csatornázottságának, [és] szennyvíztisztításának és

speciális szennyvízkezelésének fejlesztése, az ivóvízbázisok védelme.

TEP-3. A szelektív hulladékgyûjtés elterjedésének elõsegítése, a települési

szilárd hulladékok megfelelõ kezelése és ártalmatlanítása, valamint a

településtisztasági feladatok ellátásának fejlesztése.

TEP-4. A településeken a környezeti zaj- és rezgésterhelés egészséget és

közérzetet veszélyeztetõ hatásainak csökkentése.

TEP-5. A települési zöldfelületek lehetõ legnagyobb mértékû fejlesztése mind

minõségi, mind mennyiségi vonatkozásban, a belterületi zöldfelületek

kiterjedésének szintentartása, illetve növelése elsõsorban a nagyvárosokban.

TEP-6. A lakosság bevonása a települési környezetvédelmi döntésekbe és azok

végrehajtásába.

TEP-7. A települési kép és a települések általános tisztaságának a javítása,

ennek érdekében többek között programok kidolgozása, intézkedési tervek

megvalósítása.

TEP-8. A települések területén található természeti értékek, élõhelyek védelme

és sokszínûségének megõrzése.

TEP-9. A településrészek - különösen a történelmi településközpontok,

településmagok rehabilitációja, revitalizációja.

A feladatok nagy részét a környezeti elemeknél mutatja be a Program,

ugyanakkor olyan ideális célállapotot, amely átfogó módon minden tényezõt

figyelembe vesz, a jelenlegi keretek között nem lehet meghatározni. A

témakörrel kapcsolatos legfontosabb célok: az önkormányzatok környezetvédelmi

munkájának erõsítése, a települési környezetvédelmi tervezés módszertanának

kialakítása, alkalmazásának elõsegítése és a településrendezési tervekkel való

összhang biztosítása. A problémák megoldásában az Országos Területfejlesztési

Koncepciónak döntõ szerepe van.

2.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELMÉNEK

KÖRNYEZETI VONATKOZÁSAI

Az emberi egészséggel kapcsolatos problémákat és teendõket részletesen a WHO

útmutatása alapján kidolgozott Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram

tárgyalja a Program keretében. Ezen problémák kezelése minden környezeti elem

és rendszer szintjén feladatot jelent, amelyek közül külön ki kell emelni a

következõket:

EMB-1. A szálló pornak az egészségügyi hatások miatt fontos apró - 10, illetve

2,5 mikrométer átmérõnél kisebb - részecske-összetevõit illetõen az állapot

javítása, azok mennyiségének legalább 10 %-os csökkentése.

EMB-2. A belsõtéri levegõszennyezettségi helyzet javítása, elsõként megfelelõ

szabályozás kialakításával.

EMB-3. Az ivóvízellátással kapcsolatban az arzéntartalmú ivóvizek, a

bakteriológiai fertõzöttség, a nitráttartalom és a klórozási melléktermékek

kérdésének megnyugtató rendezése.

EMB-4. A bakteriológiai fertõzöttség következtében fellépõ fürdõjárványok

veszélyének csökkentése.

2.2.3. AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME

ÉPT-1. A károsodott, tönkrement településrészek felmérésére és rendbe-

hozatalára megfelelõ stratégiák kidolgozása és a végrehajtás megkezdése.

ÉPT-2. A mûemlékvédelmi szabályozás és finanszírozás középtávú fejlesztési

tervének elkészítése és végrehajtása.

ÉPT-3. A fenntartási tevékenység javítására megfelelõ szabályozás kialakítása

és alkalmazása.

ÉPT-4. Jobb és az esztétikai, történeti, nemzeti szempontokat figyelembe vevõ

tervezési módszerek kialakítása, elterjesztése a településkép javításának

befolyásolására.

2.3. A TERMÉSZET VÉDELME

2.3.1. TERMÉSZETVÉDELEM

A természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény alapján elkészített

Nemzeti Természetvédelmi Alaptervvel összhangban a természet megõrzése és

védelme szervezett, törvényileg szabályozott, központilag irányított és

finanszírozott szakmai és hatósági tevékenység, de egyszersmind társadalmi,

önkormányzati, állampolgári érdek és feladat is. Az Alapterv részletesen

meghatározza az elérendõ természetvédelmi célokat, célállapotokat és

feladatokat a talajjal, a földtani-felszínalaktani értékekkel, a barlangokkal,

a vizes élõhelyekkel, a növényvilággal, az állatvilággal és a tájakkal

összefüggésben.

TEV-1. Meg kell valósítani a Nemzeti Természetvédelmi Alaptervben megfogal-

mazott feladatokat.

TEV-2. Ki kell alakítani a nemzeti parkok országos hálózatát, beleértve az

elõkészítés alatt álló Balatoni, Duna-Ipoly és Körös-Maros vidéki Nemzeti

Parkot is. A jelenlegi adottságokra építve létre kell hozni a kimondottan a

természetvédelem menedzselésére, a védett területek kezelésére alkalmas

nemzeti parki szervezet közgazdasági és jogi feltételrendszerét. Magukat az

igazgatóságokat kell alkalmassá tenni feladatuk ellátására és nem új

szervezeteket kell létrehozni. Ki kell alakítani a természeti területek

természetvédelmi menedzselésének szempontjait.

TEV-3. Valamennyi védett területre vonatkozóan alapállapot felvételt kell

végezni, amelyek alapján el kell készíteni a területek kezelési, fenntartási

terveit.

TEV-4. Az ország erdõsültsége érje el a 20 (illetve hosszabb távon a 25) %-ot,

a természetközeli erdõk kiterjedése pedig a 12 %-ot. A védett területek

aránya érje el az ország területének 11-12 %-át. A tervezett erdõtelepítések

a természet védelmérõl szóló törvényben foglaltakkal összhangban, elsõsorban

õshonos fafajokkal és a hazai természetes erdõtípusoknak megfelelõ

összetételben történjenek, javítva ezzel a természetközeli erdõk arányát.

Növelni kell az erdõk biológiai sokféleségét, mind a korosztály megoszlás,

mind a fafaj összetétel, mind peddig az erdõmûvelési és fahasználati módok

és technológiák megválasztásával.

TEV-5. Biztosítani kell a természetes élõhelyek, különösen a veszélyeztetett

növény és állat fajok [és] természetes élõhelyeinek [élõhelyek] védelmét.

TEV-6. Létre kell hozni [a zöldfolyosó hálózatot] az ország ökológiai

hálózatát, amely illeszkedik a Pán-Európai Ökológiai Hálózathoz.

TEV-7. A nemzetközi viszonylatban ritka víztípusok természetközeli állapotban

megmaradt képviselõinek megmentése a jövõben kiemelt természetvédelmi

feladat.

TEV-8. A természetvédelmi hatóságok által mûködtetett génbankok létrehozása.

Biztosítani kell az anyagi feltételeit az in situ génbankok mûködtetésének,

a s azon fajok esetében, ahol az in situ védelem nem lehetséges, létre kell

hozni az ex situ génbankok rendszerét. A következõ két évben meg kell

határozni ezen fajok körét, s meg kell kezdeni az ex-situ génbankok

kialakítását.

TEV-9. Meg kell teremteni a fenntartható fejlõdést biztosító gazdálkodás

alapjait. Ennek keretében létre kell hozni - az Európai Unió hatályos

direktívájának figyelembevételével - a Környezetileg Érzékeny Területek

rendszerét és az ehhez kapcsolódó közgazdasági feltételrendszert.

TEV-10. Biztosítani kell a természetvédelmi kompenzációs rendszer pénzügyi

alapjait.

TEV-11. Ki kell alakítani és mûködtetni kell az Országos Biomonitoring

Rendszert.

TEV-12. A veszélyeztetett mesterséges föld alatti üregek (bányák stb.)

felmérésére, értékelésére, védetté nyilvánítására, fenntartására és

bemutatására programot kell kidolgozni, és meg kell teremteni a végrehajtás

feltételeit és pénzügyi fedezetét.

TEV-13. A barlangok esetében olyan módon kell rendezni a tulajdonosi kezelés

kérdését, hogy a természetvédelmi szervezet legyen a kincstári vagyon

kezelõje. Meg kell határozni, hogy ezzel milyen feladatok, kötelezettségek

járnak, ki kell dolgozni a használattal kapcsolatos közgazdasági és jogi

feltételrendszert. Ezzel párhuzamosan közszolgálati, hivatalos alapadatokat,

állapotra, értékekre vonatkozó információkat tartalmazó országos

értéknyilvántartási rendszert kell mûködtetni és meg kell oldani ennek

folyamatos karbantartását, az adatszolgáltatást és archiválást.

TEV-14. A földtani, felszínalaktani értékek, barlangok védelmére, a velük

kapcsolatos kutatási, megõrzési és bemutatási feladatok összehangolására

cselekvési programot kell kidolgozni. Biztosítani kell a végrehajtás

pénzügyi és szervezeti feltételrendszerét.

TEV-15. Ki kell dolgozni a kövületek, õsmaradványok, ásványok és lelõhelyeik

védelmére szolgáló intézményi rendszer kialakításának [feltételeit] módját,

az idõszak végére meg kell kezdeni kialakítását.

2.3.2. TÁJVÉDELEM

A konkrét célok és feladatok a problémákat elõidézõ okokból következnek. A

tájvédelem biztosítása érdekében ezért:

TÁJ-1. A törvényalkotás folyamatában biztosítani kell a tájvédelmi

felhatalmazások szükség szerinti beépítését az egyes törvényekbe.

TÁJ-2. A kerettörvényekhez illeszkedve és a többi tervezési rendszerhez

kapcsolódóan jogszabályt kell alkotni a tájvédelmi tervezés rendjérõl.

TÁJ-3. Programot kell indítani országos tájkataszter létrehozására, különös

tekintettel a hagyományos, természeti és kultúrtörténeti értékekben gazdag

tájak védelmének, illetve a komplex tájpotenciál szempontjából degradálódott

tájak rehabilitációjának megalapozására, és ezek alapján biztosítani kell a

védelmet és a helyreállítást.

TÁJ-4. Ki kell alakítani a táj-terhelhetõségi és -kapacitásvizsgálatok

rendszerét, ki kell dolgozni az e vizsgálatok eredményeként megfogalmazott

javaslatok érvényesítésének eszközrendszerét. Ki kell dolgozni a

területhasználat jövõképét az Országos Területfejlesztési Koncepció és a

természetvédelmi célkitûzések figyelembevételével.

TÁJ-5. Ki kell dolgozni a tájvédelmi szemlélet fejlesztésének hatékony

módszereit.

TÁJ-6. Intézkedési tervet kell kidolgozni a felhagyott külszíni bányák

tájrendezésére, a tájat döntõen meghatározó geológiai értékek felmérésére és

védelmére.

2.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK

2.4.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS

Települési szilárd hulladék:

HUL-1. A hulladékmennyiség ne növekedjék a jelenlegi mértéken túl (4 millió

t/év), a lerakott hulladék szervesanyag tartalmát fokozatosan csökkenteni

szükséges 5 % végsõ értékig. A Program hat éve alatt ebbõl 20 % értékig kell

eljutni.

HUL-2. A szervezett hulladékgyûjtés arányát [közel] legalább 90 [100 ]%-ra

kell növelni, a veszélyes és hasznosítható komponensek szelektív gyûjtését

el kell kezdeni az infrastruktúra megteremtésével. A szelektív

hulladékgyûjtés arányát a program idõszakának végéig - többek között az

újrahasznosító, újrafeldolgozó, újrahasználó környezetvédelmi ipar, illetve

szolgáltatás elterjedésének és fejlesztésének támogatásával - legalább 10 %-

os mértékre kell emelni.

HUL-3. Évente legalább 10-15 regionális lerakót kell létesíteni átlagosan 2

millió m3 évi összkapacitással. Megfelelõ mûszaki védelemmel rendelkezõ

regionális lerakókat kell telepíteni. Csökkenteni kell az illegális

lerakást, bezárni a nem megfelelõ mûszaki védelemmel, illetve az engedély

nélkül mûködõ lerakókat. Meg kell kezdeni hasznosításon alapuló

felszámlásukat.

HUL-4. A hulladékhasznosítás arányát növelni kell a keletkezõ hulladék mintegy

25-30 %-ának újrafeldolgozásával, vagy másodnyersanyagként való

hasznosításával.

Települési folyékony hulladék:

HUL-5. A települési folyékony hulladék mennyiségének csökkentéséhez növelni

kell a csatornázott területek arányát (vagy megfelelõ közmûpótló megoldást

kell találni).

HUL-6. A közcsatornákkal nem rendelkezõ területeken növelni kell a

környezetkímélõ szennyvízszikkasztással elhelyezett szennyvizek arányát a

leghatékonyabb megoldások legalább 30 %-ra történõ emelésével.

HUL-7. A folyékony hulladék fogadó és/vagy kezelõ kapacitást, a

szennyvíztisztítóba kerülõ hulladék arányát növelni kell.

HUL-8. Be kell zárni a nem megfelelõ mûszaki védelemmel mûködõ lerakókat,

ehhez felmérés és rangsorolás szükséges.

Termelési nem veszélyes hulladék:

HUL-9. A termelési nem veszélyes hulladékok mennyiségét teljeskörûen fel kell

mérni és csökkenteni kell - megfelelõ szabályozással, illetve gazdasági

ösztönzõkkel - a hulladékszegény és fajlagosan kevesebb alapanyagot

felhasználó technológiák bevezetésével, az újrafelhasználás és

újrahasznosítás arányának növelésével.

Veszélyes hulladék:

HUL-10. A nemzetközi egyezményekbõl és programokból adódó feladatok

végrehajtása, különös tekintettel a Bázeli Egyezményre (beleértve a

hulladékok felmérését az egyezmény kihirdetése után egyeztetett listák

alapján).

HUL-11. Programot kell kidolgozni a veszélyeztetõ források, komponensek

felmérésére, helyettesítésére és csökkentésére.

HUL-12. Növelni kell a hulladékhasznosítás arányát. A hasznosíthatatlannak

minõsülõ veszélyes hulladékok esetében a hulladékgyûjtés rendszerének az

ellenõrizhetõ ártalmatlanítást (égetés, lerakás) kell elõsegítenie. A

következõ hat évben az égetési és lerakási kapacitást egyaránt mintegy 25

ezer t/év mértékben kell növelni.

HUL-13. Az átmeneti tárolást fokozatosan meg kell szüntetni.

HUL-14. Növelni kell a termikusan ártalmatlanított hulladékmennyiség arányát.

HUL-15. Technológia- és termékváltás szükséges a hulladékmennyiség csökken-

téséhez, ennek érdekében a gazdasági szabályozásba ösztönzõrendszert kell

beépíteni.

Különleges kezelést igénylõ hulladékok:

HUL-16. Vörösiszap hányók, érces meddõhányók problémáját hosszú távú

projektekkel meg kell oldani, felmérve az ehhez szükséges pénzügyi források

mértékét és biztosításának lehetõségeit.

HUL-17. A veszélyesnek tekintett kórházi hulladékok ártalmatlanítására több

intézményt kiszolgáló égetõket kell létesíteni, megyénként átlagosan egyet-

egyet.

HUL-18. A kórházi hulladékok egységes szabályozáson alapuló teljes körû

kezelésére kormányrendelet, illetve a teendõket részletezõ együttes

miniszteri rendelet szükséges.

HUL-19. Meg kell oldani a kiégett nukleáris üzemanyagok kezelését, illetve az

atomerõmûvi kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok

[problémamentes] biztonságos elhelyezését és meg kell kezdeni a "nulla

állapot" felmérését.

2.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS ELLENI VÉDELEM

ZAJ-1. A zajterhelés csökkentése esetében konkrét számszerû célokat nem lehet

megadni, hiszen ezek jelenleg megvalósíthatatlanok és ellenõrizhetetlenek

lennének. Középtávon a nemzetközileg elfogadhatatlannak tekinthetõ 75 dBA

terhelés fölötti helyzetek megszüntetése lehet az elérendõ általános cél,

míg hosszabb távon a legfeljebb 65 dBA terhelési szintet lehet még

elfogadhatónak tekinteni.

2.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG

BIZ-1. Az OECD és az EU követelményekkel összhangban ki kell dolgozni a kémiai

biztonsággal foglalkozó szabályozást, és ennek alapján az ipari balesetek, a

kémiai kockázatok csökkentésére külön programot kell indítani.

BIZ-2. Egységes környezetbiztonsági informatikai rendszer kiépítése, megfelelõ

információs központ és ügyeleti rendszer kialakításával és mûködtetésével.

BIZ-3. Szakmailag megalapozott kárelhárító szervezet és a hozzákapcsolódó

képzési rendszer létrehozása.

BIZ-4. Ki kell dolgozni a Környezettudatos Irányítás cselekvési Programját. Ez

a Program - alkalmazkodva a piaci elvárásokhoz - segítse a környezettudatos

irányítás eszméjének és eszközeinek (szabályok, ellenõrzõ listák,

magatartási kódexek) önkéntes bevezetését szervezeteknél, fõleg az ipar,

mezõgazdaság és önkormányzatok körében

.3. A MEGVALÓSÍTÁS KULCSTERÜLETEI

3.1. A KÖRNYEZETVEDELEM ÖSSZEHANGOLASA A TERÜLETFEJLESZTESSEL

A területfejlesztés új regionális intézményi rendszerének az a jelentõsége,

hogy megteremtette a területeknek a felelõs "gazdáit", a vegyes összetételû

fejlesztési tanácsok és társulások formájában. Ezen a módon lehetõség nyílik

arra, hogy a környezetvédelem helyben integrálódjék a komplex fejlesztési

folyamatokba. Ez megkönnyíti az érdemi problémamegoldást, mivel mind a

gazdasági, mind a társadalmi igényrendszerbe helyileg és jól láthatóan

beilleszkedve, a közvetlenül érintettek érdekévé teszi a problémamegoldást.

Ezért a környezetvédelem szakmai feladatait oly módon lehet megvalósítani,

hogy ezeket a megvalósítás "szintjei" szerint elkülönítjük, mint országos,

térségi, vagy települési feladatokat. Az állam a feladatokhoz és a

lehetõségeihez mérten támogatja a térségi és települési feladatokat,

környezetvédõ fejlesztéseket is. A támogatás fõ formája az átfogó

területfejlesztési programok finanszírozása.

3.1.1. ÁLLAMI LEBONYOLITASU TERÜLETFEJLESZTES ES A KÖRNYEZETVEDELEM

(a) Az Országos Területfejlesztési Koncepció tartalmazza ezen állami

feladatokat. A környezetvédelem a maga szempontjait ezekkel kapcsolatban

úgy érvényesíti, hogy

(aa) megfelelõ jogi - szabályozási feltételeket biztosít;

(ab) részt vesz a döntések elõkészítésében és meghozatalában. Itt nemcsak a

kormányzati szervekrõl van szó, hanem a lakossági szervezõdésekrõl is,

amelyeket a Környezetvédelmi Törvény értelmében megillet az ügyfél

jogállása.

(ac) A területi kihatású ágazati fejlesztéseket illetõen a környezetvédelem

szempontjait, a középtávú programban elfogadottakat fejlesztési

prioritásként kezeli a kormányzati munkában.

(b) A nem-állami feladatokat, amelyek azonban mégis egészükben véve a nemzeti

érdekeknek megfelelõek, az állam támogatja. E támogatások konkrét tárgyát,

esetleg az érintett területeket, középtávon az Országos Területfejlesztési

Koncepció határozza meg a környezetvédelmet illetõen is.

(ba) A támogatás fõ formája a hozzájárulás komplex területfejlesztési

programok megvalósításához, az adott környezetvédelmi fejlesztésnek

tehát ilyen programba kell illeszkednie.

(bb) A tényleges támogatás mértékét a költségvetési törvény szabja meg.

A programfinanszírozás több évre áthúzódó elkötelezettségeket jelent,

amelyek az éves költségvetésben is determinációként jelentkeznek,

egyebek mellett ezért is szükséges középtávú stabil prioritási

rendszer.

(bc) A prioritásoknál lényeges, hogy a környezetvédelem az ágazati

támogatások rendjében is érvényesítse a középtávú programjában

foglaltakat.

3.1.2. HELYI LEBONYOLITASU TERÜLETFEJLESZTES ES A KÖRNYEZETVEDELEM

(a) A területfejlesztés helyi szervezetei "területgazdaként" kell

viselkedjenek. A környezetvédelemnek ezen belül abban van kulcsszerepe,

hogy elõsegítheti az adott térség értékének a növekedését az értéktermelõ

képesség javításával. Ezért az általuk kidolgozott komplex fejlesztési

programoknak szükségszerûen kell hogy legyen környezetvédelmi tartalma is.

(b) A többcsatornás programfinanszírozás lehetõséget nyújt arra, hogy a

környezetvédelmi fejlesztésekben megjelenjék a vállalkozói tõke is, és

ilyen programokra külföldi támogatás is szerezhetõ.

(c) Ahhoz, hogy a helyi fejlesztések közé a környezetvédelem integrálódjon,

olyan gazdasági-szabályozási szisztéma szükséges, ami ezt átláthatóvá és

mérhetõvé tudja tenni. Ilyen mindenek elõtt a területértékre támaszkodó

helyi adó. Az adózási rendszer ilyen jellegû átalakítása ezért a

környezetvédelem számára létszükséglet.

(d) Az állam részérõl igényelhetõ forrásokról, amelyek megfelelnek a

középtávú prioritásoknak, pontos képpel kell rendelkezniük a fejlesztés

helyi szereplõinek.

(e) Szakmai támogatóanyagok elkészítése szükséges, amelyek felhívják a

figyelmet az elérendõ célokra, ezek komplex elõnyeire, arra, hogy miképpen

integrálható a környezetvédelem a többi fejlesztési cél közé, miképpen

készíthetõ el rendszerszerûen egy környezetvédelmet is tartalmazó program.

3.1.3. A KÖRNYEZETVEDELMI FELADATOK MEGJELENESE A TERÜLETFEJLESZTESBEN

Mindazokat a feladatokat és prioritásokat, amelyeknek területi összefüggése is

van -elég nagy részük ilyen - össze kell állítani olyan bontásban is, hogy

állami, vagy helyi feladatot jelentenek-e. Ennek alapján lehet az adott

kérdéskörök mellé differenciált fejlesztési stratégiát rendelni.

3.1.4. A KÖRNYEZETVEDELMI FELADATOK MEGJELENESE A TERÜLETRENDEZESBEN

Elsõsorban a természet és tájvédelem különbözõ akcióterületei, stratégiai

fejlesztési céljai, a kármentesítések és rehabilitációk térségei jelennek meg

itt, amely feladatokat az egységes területrendezési eljáráson belül lehet

megoldani. E célból készül 1997. elsõ felében az Országos Területrendezési

Terv, amelyben a fenti feladatokra megfelelõ megoldásokat kell kialakítani.

Az 1996. évi XXI. tv. (a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl) e

kérdéskörben számos más rendelkezést is tartalmaz; többek között a

területrendezési tervek tartalmi és módszertani vonatkozásainak fejlesztését

(ennek keretében egyebek mellett a táj és a környezet terhelhetõségének és

kapacitásának értékelését - megfelelõ módszerek alapján - e tervek kötelezõ

tartalmi elemévé kell tenni).

3.2. KIEMELT ÁGAZATOKAT ERINTI PROGRAMOK, BEAVATKOZASOK

A fejezet azokat a koncepciókat, terveket, akcióprogramokat mutatja be,

amelyek megvalósítására a Program céljainak eléréséhez feltétlenül szükség

van. Ezek egy része már mûködik, mások csak tervezet formájában léteznek. A

Program maga is javasol ilyen programokat, beavatkozásokat. Az ilyen közvetlen

beavatkozás típusú lépések elsõsorban a meglévõ szennyezésekhez,

felhalmozódott problémákhoz kapcsolódnak. A különbözõ akcióprogramok,

intézkedési tervek stratégiai keretéül szolgál a Nemzeti Környezet- és

Természetpolitikai Koncepció. Ez a Koncepció az integrált, a különbözõ

szektorok együttmûködését igénylõ feladatok megvalósítását kiemelten kezeli.

A felsorolt programok, intézkedések olyan, a környezetvédelmet alapvetõen

befolyásoló koncepciókban gyökereznek, mint a közlekedéspolitikai, az

energiapolitikai koncepció vagy a vízgazdálkodás fejlesztésének programja. Az

egyes feladatok, intézkedések táblázatos formában kerülnek bemutatásra,

melynek utolsó oszlopa azokat a konkrét célokat tartalmazza a korábbiakban

megjelölt kódok formájában, amelyeket az adott program vagy intézkedés

(illetve ezek összefüggõ csoportjai) megoldani, kezelni kíván. A fenti célok

megvalósításában a kormányzat, az önkormányzatok, az üzleti élet szereplõi és

a fogyasztók közös részvételére van szükség.

3.2.1. ENERGETIKA

Az energetika egyike a környezetre legnagyobb hatást gyakorló ágazatoknak. A

hõerõmûvek adják a kén-dioxid kibocsátás közel 60 százalékát, de meghatározóak

a nitrogén-oxidok, a szén-dioxid és a szilárd szennyezõ anyagok tekintetében

is. Az energia szektor a nemzetgazdaság legnagyobb vízfelhasználója, ami

nagyobb részt hõhatással járó használtvíz kibocsátással párosul. Az ágazat

által okozott környezeti problémák lokális, regionális (pl. savasodás) és

globális (pl. üvegházgázok emissziójának növekedése) szinten egyaránt

jelentkeznek.

Az energiatermelés- és felhasználás racionalizálása - a megfelelõ termelési,

szállítási logisztikai eljárásokkal, a legjobb elérhetõ technológiák

használati arányának (termelõi és végfelhasználói oldalon egyaránt)

növelésével - mind környezetvédelmi, mind makrogazdasági szempontból elõnyös

következményekkel jár. A létrejövõ kedvezõ hatások mind a környezeti

problémák, mind a gazdaság egészét tekintve egyszerre járhatnak eredménnyel.

Nagy kihívás Magyarország számára is a jövõ gazdasági fejlõdése, és az ezt

megalapozó környezetbarát energetikai szektor harmonizálása.

Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

javasolt)

1. Levegõtisztaság-védelmi - Az erõsen szennyezett tér- 1994-98 LEV-2.,

Ágazatközi Intézkedési Program ségekben a felelõsök megálla- és azon túl LEV-4.,5.,6.,

pítása, és mûszaki, gazdasági TEP-1.

2. Rövid- és Közép Távú lépések megtétele a kibocsá- 1991-tõl folyamatos

Környezetvédelmi Intézkedési Terv tások csökkentésére.

- Az emissziócsökkentõ lépések

támogatása.

- Környezetbarát energiaszer-

kezet feltételrendszerének

kialakítása.

- Fûtõanyag váltás

3. A magyar erõmûrendszer 2010-ig - A hõerõmûvek korszerûsítése 1989 -2010 LEV-1.,

kitekintõ fejlesztése és az környezetvédelmi szempontok LEV-4.,5.,6.

ezredfordulóig terjedõ idõszak figyelembevételével. EMB-1.,

erõmû-létesítési terve. - A legkisebb költségre való TEP-1.

tervezés

4. Rövid/közép távú megújuló - A megújuló energiahordozók

energiaforrás fejlesztési program támogatási rendszere

(J) - Energia-hatékonysági

átvilágítások elterjesztése

5. Országos Energiatakarékossági - Energiatakarékos berende- 1993-97

Cselekvési Program zések minõsítési rendszerének

kialakítása,

- Az energiatakarékosságot

szolgáló ösztönzõrendszer

kidolgozása

- A "jó háztartás vezetés"

módszerének elterjesztése

6. Földgázellátási program - az ellátás fejlesztése folyamatos LEV-5.,TEP-1.

7. Nemzeti projekt az atomerõmûvi - atomerõmûvi kis- és közepes Az I. ütem vége HUL-19.

radioaktív hulladék kezelésének és aktivitású radioaktív 1996-ban

végleges elhelyezésének hulladékok biztonságos

megoldására; elhelyezése, illetve a

késõbbiekben a nagy aktivitású

radioaktív hulladékok 1995-98

Kutatási Program a kiégett elhelyezése

nukleáris üzemanyagok kezelésére

vonatkozó nemzeti stratégia

kialakítására

8. A nehézfûtõolaj feldolgozására -környezetbarát fûtõanyag LEV-1.,TEP-1.

vonatkozó projekt váltás

-megújuló energiaformák 1997-tõl LEV-1.,5.

9. Nemzeti Környezetegészségügyi elterjesztése, TEP-1.

Akcióprogram (NEKAP) (T) - korszerûbb tüzelõanyagok és

technológiák elterjesztése

Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

Az energetikai célú termálvíz-hasznosítások 1997-2000 VIZ-3.

visszatáplálásának kialakítása környezetbarát módon

(T)

_____________________________________________________________

3.2.2. IPAR

Az ipar az a terület, ahol annak ellenére, hogy ma is nagyon jelentõs

környezeti problémák találhatók, az utóbbi idõszakban nagymértékben csökkentek

a kibocsátások a szerkezetváltás, és ezen belül elsõsorban a korszerûtlen

ipari üzemek bezárása, felszámolása miatt.

Az ipari tevékenység légszennyezéssel, szennyvízkibocsátással és hulladékok,

különösen veszélyes hulladékok keletkezésével jár. A feldolgozóipar az

országos adatok szerint az élõvizek közvetlen szennyezésében az ágazatok

között a 2. helyen áll, a teljes vízszennyezésben az elsõ, a veszélyes

hulladék termelésben a részesedés meghaladja az 50 %-ot (elsõsorban a

vegyiparnak köszönhetõen), az ágazat az egyes légszennyezõ anyagok

kibocsátásában is meghatározó. A koncentrált feldolgozó ipar által okozott

szennyezésnek jelentõs szerepe van a szennyezett térségek kialakulásában. A

bányászat által okozott legjellemzõbb problémák: a vízkiemelések következtében

fellépõ vízszintsüllyedések, forráselapadások, és számtalan hátrahagyott

bányászati terület. Az építõ- és építõanyag-ipar szennyezési struktúrája

megváltozott. Amíg az ágazat korábban elsõsorban a porszennyezésen keresztül

okozott gondot, addig ma a termelési hulladékkal terheli leginkább a

környezetet.

Az ipar számára az egyik legfontosabb feladat a megelõzést szolgáló "tisztább"

technológiák bevezetése, különösen a légszennyezõ anyagok, szennyvizek és

hulladékok mennyiségének csökkentése érdekében. Azokon a területeken, ahol

erre nincs lehetõség megfelelõ tisztító, szûrõ, terjedésgátló megoldások

alkalmazásával el kell érni a határértékek, jogszabályi elõírások betartását.

Az EU szabályozáshoz történõ közelítés ezen ágazat számára is nagy terheket

jelent.

Kiemelkedõ szerepe van a környezetvédelmi iparnak, amely a legközvetlenebb

módon segítheti elõ a környezetvédelmi problémák megelõzését és megoldását. A

környezetvédelmi ipar fejlesztése fontos eszköze lehet az ipari

szerkezetátalakításnak, elõsegítheti az exportfejlesztést és a

környezetvédelmi elõírások betartását. Stratégiai célkitûzés, hogy az e

szempontoknak megfelelõ környezetvédelmi ipar húzóágazattá váljon - megfelelve

a piaci és társadalmi elvárásoknak.

Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

javasolt)

1. Levegõtisztaság-védelmi -A súlyosan szennyezett tér- 1994-1998 LEV-2.,4.,6.

Ágazatközi Intézkedési Program ségekben a kibocsátások és azon túl TEP-1.

csökkentése

2. Az olajiparnak a gázolaj -A forgalmazott üzemanyagok (1) 1996-1997 LEV-3.,5.

kéntartalmát (1) és a benzin minõségfejlesztése (2) -2002 TEP-1.

ólomtartalmát (2) csökkentõ

programjai

3. A készülõ Hulladékgazdálkodási -A veszélyes hulladékok 1997-2002 HUL-9.,11.,13.

Koncepció alapelvein nyugvó átmeneti tárolásának HUL-14.,

programok (T) megszüntetése HUL-16.,17.

-Az égetési kapacitás bõvítése

-A mûszaki fejlesztések

támogatása

-A vörösiszap kezelésének

megoldása

4. Felhagyott bányaterületek - a környezeti problémák 1998- FÖV-6.,

rekultivációs programja (J) feltárása TÁJ-6.,

-Az adottságoknak megfelelõ HUL-16.

rehabilitáció megkezdése

5. Közép távú iparpolitika az ipar -A környezeti ipar fejlesztése 1994-tõl folyamatos HUL-9.,

versenyképességének növeléséért -Hulladékszegény technológiák HUL-12.,

elterjesztése, a hulladék- HUL-15.

hasznosítási arány növelése

6. Rövid- és Közép Távú - A másodnyersanyagok, 1991-tõl folyamatos HUL-9.,

Környezetvédelmi Intézkedési Terv gazdaságos feldolgozásának HUL-12.,

ösztönzése. HUL-15.

7. Kémiai kockázatcsökkentési -Veszélyhelyzetek, károk 1997-2002 BIZ-1.,2.

program (J) regisztrálása mind a termelés,

mind a szállítás, tárolás

terén; kockázatcsökkentõ

intézkedések megtétele

Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

-Ágazati hulladékhasznosítási irányelvek kidolgozása 1996 HUL-4.

-Ágazati hulladékhasznosítási cselekvési programok 1996-tól folyamatos HUL-4.

kidolgozása

-Környezetvédelmi ipari beruházás-igények ágazati LEV-3, LEV-4, VIZ-5,

szintû felmérése, cselekvési programok, illetve VIZ-7, HUL-9.,HUL-12.,

megvalósíthatósági tanulmánytervek elkészítése, a HUL-15.

hazai és nemzetközi tõkebevonás elõkészítésére

-A külszíni bányászat fejlesztésének területi terve a FÖV-7.

környezetvédelmi szempontból zártnak tekinthetõ

területek lehatárolására(J)

-Fokozott hangszigetelésû épületszerkezetek és folyamatos ZAJ-1.,

nyílászárók elterjesztése (T) TEP-4.

_____________________________________________________________

3.2.3. MEZIGAZDASAG, ERDI- ES VADGAZDALKODAS

A mezõgazdaság azon gazdasági tevékenységek egyike, amely jellegénél fogva

legközvetlenebbül kapcsolódik a természethez, az élõvilághoz, hiszen ezek

gazdálkodásának tárgyai. Akár a fejlett világ, akár a kelet-közép-európai

térség a korábbi évtizedekben kialakított iparszerû mezõgazdaságát tekintve a

fõ cél a terméshozamok növelése, az élõmunka részarányának csökkentése, az

ipar által kínált termelékenység-fokozó lehetõségek mindenáron való

kihasználása volt. A nyolcvanas évek második felétõl fokozatosan, késõbb

drasztikusan csökkent az agrokemikália-használat, megindult a bio- és

integrált gazdálkodás terjedése, kialakult a talajjavítás támogatási

rendszere.

Az iparszerû módszerek alkalmazása következtében a nagytáblás mûvelés

jelentõsen hozzájárult a biodiverzitás csökkenéséhez és a tájkép

elszegényedéséhez. A növénytermesztés egyes területeken a kémiai anyagok

szakszerûtlen felhasználásán, az állattenyésztés a hígtrágya nem megfelelõ

tárolásán keresztül jelentett problémát elsõsorban a felszín alatti vizek

számára, de gyakran a termõföld minõségének szempontjából is. Az erdõ- és

vadgazdálkodás gazdasági érdekei gyakran kerülnek szembe a természetmegóvás

céljaival, fõleg a következõ okok miatt: tájidegen erdõtelepítések (amelyekkel

kapcsolatban további tudományos elemzések szükségesek), tarvágások, illetve a

területek eltartóképességét meghaladó vadállomány (figyelembe véve a vadonélõ-

vadászható állatfajok természetes állapotának fenntartására, a természet

védelmére és a vadállomány ésszerû hasznosítására vonatkozó szempontokat). Ezt

is figyelembe véve a vadgazdálkodásnak alapvetõ célja és feladata a vadonélõ-

vadászható állatfajok természetes állapotának fenntartása mellett, a természet

védelme és a vadállomány ésszerû hasznosítása.

Az ágazat számára a legfontosabb feladat az ezredforduló korszerû,

környezetbarát agrárgazdaságának kialakítása és megvalósítása. Nem a fejlett

országok iparosított mezõgazdasági technológiáinak alkalmazása lenne a

megfelelõ cél, hanem olyan modernizációs pálya kialakítása, amely a

környezetkímélõ technológiák alkalmazására, és az ország speciális adottságait

és szaktudását kihasználó, magas élvezeti értékû termékek elõállítására

irányul.

Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

javasolt)

1. A Duna-Tisza közi homokhátság - A vízpótlással párhuzamosan, 1997-2007 VIZ-1.,2.,3.,

vízvisszatartását és vízpótlását korszerû víztakarékos VIZ-9.,10.,

célzó program (T) mezõgazdasági gyakorlat FÖV-2.,4.

elterjedése

2. Alföld program - Az adottságokhoz való jobb

alkalmazkodás

- Alternatív földhasználatok

elterjesztése

3. Agro 21 kutatási program - Korszerûbb környezetkímélõ VIZ-1.,

eredményeinek hasznosítása (J) mezõgazdasági technológiák FÖV-2.,3.,4.,

elterjedése

4. Erdõtelepítési program - Az erdõterület növelése 1991-2000 LEV-6.,

5. Erdõrezervátum program - Az õshonos állomány 1992-2000 TEV-4.,5.

védelmének biztosítása

6. Ivóvízbázisok védelmére - A védõterületeken a 1997-2002 VIZ-13.,15.,

vonatkozó célprogram (T) környezetkímélõ mezõgazdasági EMB-3.

7. Távlati vízbázisok biztonságba gyakorlat bevezetéséhez 1994-2003

helyezése szükséges feltételeinek

biztosítása

8. Rövid- és Középtávú A "jó mezõgazdasági gyakorlat" 1991-tõl folyamatos FÖV-2.,3.,4.

Környezetvédelmi Intézkedési Terv programjának megvalósítása

9. Az érzékeny természeti - Az ilyen területeken a 1997-2002 TEV-5.,9.

területek hálózata (T) hagyományos (extenzív)

mezõgazdasági gyakorlat

fenntartása.

Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

- A hazai táj adottságaira alapozott kertkultúra folyamatos TÁJ-3.,

elterjesztése. folyamatos FÖV-2.,

- A termõföldhasználat makro- és mikrostruktúrájának folyamatos FÖV-3.,

megfelelõ folyamatos TEV-5.,9.,

termesztési technológiák alkalmazása VIZ-15.

- Természetkímélõ gazdálkodás, illetve a

biogazdálkodás elterjesztése

- A mezõgazdasági hulladékok újrahasznosítási

arányának növelése

- Magyarország vadgazdálkodási tájainak és

vadgazdálkodási körzeteinek kialakítása

- A nem pontszerû szennyezések csökkentése

_____________________________________________________________

3.2.4. KÖZLEKEDES, SZALLITAS

A közlekedés okozta környezeti hatások az egyik legnehezebben kezelhetõ

problémát jelentik mind az ágazat, mind a környezetvédelem számára. A megoldás

azért nehéz, mert a hatások szétszórtak, eloszlanak az ország területén és a

meglévõ közlekedési rendszerek és szokások nehezen változtathatóak.

A közlekedés legtöbb problémát okozó alágazata a közúti személy- és

áruforgalom lebonyolítása. Ezt igazolja a gépkocsiforgalom kibocsátásainak

magas részaránya a légszennyezõ anyagok tekintetében. Ez a CO esetében több,

mint 50 %-os, de a nitrogén-oxidoknál is megközelíti ezt az arányt. A közúti

közlekedés a településeken az egyik legsúlyosabb, egészségügyi problémákat is

okozó hatású tevékenységgé vált a levegõminõségi és zajkibocsátási hatások

miatt. A közlekedési útvonalak létesítése károsíthatja az élõvilágot elsõ

lépésben az élõhelyek szétszabdalásával és a forgalom káros hatásaival.

A gépjármûpark korszerûtlen, átlagéletkora magas, a gépjármûpark

korszerûsítésében a 90-es évek elején beindult kedvezõ változások nem

folytatódtak, a gépjármûállomány cseréjét az adó- és vámszabályok nem segítik

a szükséges mértékben. Meghatározó probléma az utak rossz minõsége,

struktúrája.

Alapos elõkészítés és vizsgálat után lehet és kell bevezetni az

autópályadíjakat, hogy a forgalom átterelõdése miatt ne romoljon az alternatív

útvonalak környezetének állapota. A tömegközlekedés aránya még kedvezõ,

minõségének javítása és a jelenlegi részesedés megtartása alapvetõ prioritás.

Ezenkívül gondot jelent az egységnyi GDP elõállításának nagy fajlagos

szállítási igénye, Ezen a helyzeten javíthat a gazdaság modernizációja.

A vázolt problémák fokozatos megoldásának kereteit megadja a magyar

közlekedéspolitikáról és a megvalósításhoz szükséges legfontosabb feladatokról

szóló 68/1996. (VII.9.) OGY-határozat, amelyben az egyik fõ fejlesztési

szempont az emberi környezet védelme. A közlekedéspolitika az alágazatok

közötti munkamegosztás alakításában, az alágazatokon belüli, mûszaki,

gazdasági és szervezeti fejlesztési célok meghatározásánál figyelembe veszi a

fenntartható fejlõdés elvébõl eredõ követelményeket. A megvalósítás

feltételeinek kialakítása és a végrehajtás egybeesik a Program által lefedett

idõtartammal - optimális lehetõséget biztosítva a folyamatos egyeztetésre,

együttmûködésre.

A közlekedés számára a legfontosabb feladat a környezetbarát közlekedési módok

(tömegközlekedés, vasút, kombinált szállítási módok) fejlesztésének

ösztönzése, az országos kerékpárút-törzshálózat megvalósítása, a gépjármûpark

lecserélõdésének elõsegítése, a települések belterületén jobb

forgalomszervezési illetve -korlátozási intézkedések bevezetése. E feladatok

elsõsorban a közlekedés által fizetett adók növekvõ részének - fõként a

környezetkímélõ közlekedési alágazatokba és a környezeti szempontból hatékony

beavatkozási területekre történõ - fejlesztési célú visszaforgatásával oldatók

meg.

Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

javasolt)

1. Levegõtisztaság-védelmi - Tömegközlekedés 1994-1998 LEV-2.,3.,

Ágazatközi Intézkedési Program prioritásának biztosítása, LEV-6.,

jelenlegi arányának TEP-1.,4.,

2. Rövid- és Középtávú fenntartása. 1991-tõl folyamatos EMB-1.,

Környezetvédelmi Intézkedési Terv - A legveszélyeztetettebb ZAJ-1.

településeken és térségekben 1998-

3. Tömegközlekedési fejlesztési forgalomszervezési és

program (J) korlátozási lépések

- Az EU elõírásainak

4. a közlekedés környezetvédelmi teljesítése.

koncepciójából eredõ beavatkozások -Kibocsátás csökkentõ lépések.

(T) -A vasúti közlekedés

körülményeinek javítása. 1997-

5. Nemzeti Környezetegészségügyi -Kerékpárút fejlesztések

Akcióprogram (NEKAP) (T) támogatása.

Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

-A közigazgatási rendszer felülvizsgálata a 1997-2000 LEV-2.,3.,

felesleges közlekedési igények csökkentésére. LEV-6.,

-A korszerûtlen közlekedési eszközök környezeti folyamatos TEP-1.,4.,

jellemzõinek javítása és lecserélésének felgyorsítása EMB-1.,

(az EU követelményeknek megfelelõen) folyamatos ZAJ-1.

- Zajvédelmi mûtárgyak építése. folyamatos

- A kombinált fuvarozási módok (közút-vasút, közúti-

vízi) fejlesztése

_____________________________________________________________

3.2.5. SZOLGALTATASOK

Ebben a felosztásban ide tartozik a kereskedelem, a turizmus, a vízgazdálkodás

szolgáltatói része és a közületek. A szolgáltatói infrastruktúra mûködése

elsõsorban a hulladékok okozta hatásokban és a vízvédelem szempontjából jelent

problémát. A települési hulladékok ártalmatlanításának ügye az ország

legnagyobb gyakoriságú környezeti problémája. A környezetvédelmi szempontok

egyelõre nem játszanak szerepet a keletkezõ hulladék mennyiségét és

összetételét meghatározó termelési és fogyasztási szokások alakulásában.

A jelentõs mértékû vízellátás-csatornázás olló, a csatornázás-

szennyvíztisztítás olló, a szennyvíztisztítás iszapkezelés-elhelyezés olló,

illetve a szennyvizek nem megfelelõ szintû és mértékû tisztítása komoly

környezeti problémát jelent. Ezek a problémák mind a felszíni, mind a felszín

alatti vizek, vízbázisok (és a talaj) nagymértékû szennyezését eredményezik

veszélyeztetve a vízhasználatokat is.

A tömegturizmus elterjedése az infrastruktúra elégtelen színvonalával

párosulva több környezeti probléma létrejöttében játszik kisebb-nagyobb

szerepet. A Balaton vízminõségi problémái, egyes turisztikailag értékes

régióink értékvesztése (Velencei-tó, Bükk, szikes tavak stb.), a tájképi

adottságok romlása, a biodiverzitás csökkenése részben az idegenforgalom

számlájára írható.

A feladat ezen a területen egyértelmûen az elhanyagolt infrastrukturális

hálózatok fejlesztése, különös tekintettel a csatornázásra és a települési

hulladék ártalmatlanításra. A megelõzés területén elsõsorban a

csomagolóanyagok mennyiségének és összetételének, illetve a vízhasználatoknak

a megfelelõ szabályozásával lehet eredményt elérni.

Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

javasolt)

1. Magyarország -Minden 2000 lakosegyenértéknél 1996-2010 VIZ-4.,5.,6.,

szennyvízelvezetési és nagyobb település csatornázása VIZ-8.,9.,

szennyvíztisztítási programja és megfelelõ VIZ-13.,14.,15.,

szennyvíztisztítása EMB-4.,

2. A fõváros és más megyei jogú -Ugyanez sérülékeny vízbázisok TEP-2.,

városok szennyvíztisztítási esetében 2000 lakosegyen- TEV-5.,

programja értéknél kisebb településekre HUL-5.,7.,

-Vízkészletekben szegény

területeken

a szennyvíz visszafogása

3. Ivóvízbázisok védelmére -Felmérés - biztonságba 1996-2000 VIZ-13.,14.,15.,

vonatkozó célprogram helyezés - biztonságban tartás TEP-2.,

4. Távlati vízbázisok biztonságba -Az ellátás jövõbeni 1994-2003 EMB-3.

helyezésének programja biztonságának elérése

5. A Hulladékgazdálkodási -Fajlagos alapanyag 1997-2002 HUL-1.,2.,3.,4.,

Koncepcióhoz kapcsolódó felhasználás csökkentése HUL-17.,18.,

beavatkozások (T) - Kevesebb csomagolóanyag TEP-3.

alkalmazása

-Szelektív hulladékgyûjtési

infrastruktúra megteremtése

-Kórházi hulladékégetõk

létesítése

-termékek élettartamának

növelése

6. Települési belterületeken a -A beavatkozást igénylõ terü- 1998- TEP-7.,

megszûnt iparterületek letek felmérése után a rehabi- ÉPT-1.,

rehabilitációja (J) litációs lépések elindítása VIZ-13.

7. A Balaton vízminõségének és -Az EU környezetminõségi 1996-2004 VIZ-4.,5.,6.,

ökológiai állapotának javítására normáinak való megfelelés, VIZ-8.,15.,

irányuló program -Jobb feltételek teremtése az TEV-2.,

õshonos állat- és növényfajok HUL-5.,

számára

Csatornázás,szennyvíztisztítás

beleértve a foszfátmentesítést

i

8. Balatoni Kutatási és Regionális 1995-2010 VIZ-4.,5.,

Fejlesztési Program TEP-7.

9. Balatoni Vízgazdálkodási

Fejlesztési Program

10. Nemzeti Környezetegészségügyi -Közmûvekrõl szolgáltatott víz 1997-tõl folyamatos VIZ-17.,

Akcióprogram NEKAP (T) minõségének megfeleltetése a EMB-3.

hazai elõírásoknak és a WHO

ajánlásainak is.

Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

- Veszélyeztetett területeken a nem közüzemi 1997-2002 EMB-3.,4.,

vízellátottak szállított vízzel való ellátása, 1997-2002 VIZ-11.,17.,

csatlakoztatása közüzemi vízmûvekhez. folyamatos TEV-7.

-Természetes fürdõhelyek higiénés helyzetének folyamatos

javítása.

- Fürdõvíz kezelési eljárások fejlesztése.

- Folyószabályozások által okozott szárazodások

megszüntetését célzó beavatkozások.

____________________________________________________________

3.2.6. KÖRNYEZETVEDELEM

Ez a fejezet azon programokat összegezi, amelyek elsõsorban a

környezetvédelem, természetvédelem, területfejlesztés és a mûemlékvédelem

számára jelentenek feladatot, részben azért, mert a feladat más ágazatra már

nem átruházható (például a gazdátlanná váló tartós környezetkárosítások ügye),

részben mert közvetlenül a környezetvédelem a feladatok végrehajtója. Bizonyos

áttételekkel ezek a feladatok is érinthetik a többi ágazatot, de itt a

környezetvédelem szerepe a döntõ mind a végrehajtás, mind annak eredményei

szempontjából.

Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

javasolt)

1. Rövid- és Középtávú Környezet- átfogó 1991-tõl folyamatos

védelmi Intézkedési Terv

2. Magyarország -29400 km szennyvízcsatorna és 1996-2010 VIZ-4-6.,8.,9.,

szennyvízelvezetési és 2900 ezer m3/nap VIZ-13.,14.,15.

szennyvíztisztítási programja tisztítókapacitás kiépítése. EMB-4.,HUL-6.

TEP-2.,HUL-5.

3. Levegõtisztaság-védelmi 1994-1998 LEV-2.,7.

Ágazatközi Intézkedési Program - A Kis-Balaton II. ütem

- Az épített táj

4. A Balaton vízminõségének és környezetbarát rekultivációja 1996-2004 VIZ-4.,

ökológiai állapotának javítására -Az õshonos fajok számára TEV-2.,

irányuló program kedvezõ feltételek

megteremtése

5. A Duna-Tisza közi homokhátság - A élõvilág életfeltételeinek 1997-2007 VIZ-9.,10.,

vízvisszatartását és vízpótlását javítása, a vízpótlási FÖV-2.,4.,

célzó program (T) feladatok megoldása, a

talajdegradáció, sivatagosodás

6. Alföld program megállítása, alternatív föld-

használatok elterjesztése

7. Ivóvízbázisok védelmére - A vízbázisok mennyiségi és 1997-2002 VIZ-13.,14.,15.

vonatkozó célprogramok (T) minõségi védelmének a TEP-2.,EMB-3.

biztosítása

8. Távlati vízbázisok biztonságba 1994-2003

helyezése

9. Állami felelõsségi körbe -A károsítások felmérése és a 1996-2026 VIZ-14.,

tartozó tartós megfelelõ beavatkozások FÖV-5.,

környezetkárosítások, szennyezett megtétele HUL-16.

területek kármentesítési programja

(Országos Környezeti

Kármentesítési Program)

10. NEKAP (T) átfogó 1997-

11. Akcióprogram a 75 dBA feletti -Az adott helyzetnek megfelelõ 1997-2002 ZAJ-1.,

zajterheléssel járó helyzetek beavatkozások megtétele TEP-4.

megszüntetésére (J) -Konkrét helyreállítási 1997-

12. Mûemlékvédelmi beavatkozási lépések megtétele ÉPT-2.,

program (J) TEP-7.

13. A védett területek országos -Védetté nyilvánítások: Duna- 1997-2002 TEV-2.

hálózatának létrehozása (T) Ipoly, Balatoni, Körös-Maros

14. Erdõrezervátum program vidéki Nemzeti Park 1995-2005 TEV-5.,

-A védendõ honos erdõállomány

15. Zöldfolyosó Hálózat (T) magterületeinek létrehozása és TEV-6.,

16. Ökológiai Érzékeny Területek védelme TEV-9.,

rendszere (T) -Az ökológiailag értékes

17. Folyómenti Ökológiai Folyosó területek összefüggõ 1997- TEV-6.,

(T) hálózatának kialakítása, az

átmeneti területeken a

18. A földtani, felszínalaktani hagyományos mezõgazdasági TEV-14.,

értékek és barlangok megõrzése (J) gyakorlat fenntartása.

- Kutatás, megõrzés, bemutatás

biztosítása

hálózat létrehozása

19. Biogenetikai rezervátumok

létrehozása (J) hálózat fejlesztés 1998-2002 TEV-8.,

20. Bioszféra rezervátum

létrehozása (J) folyamatos TEV-5.

___________________________________________________________

Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok

-A vízi és nedves élõhelyek megfelelõ arányának és folyamatos TEV-7.,

vízminõségi feltételeinek a biztosítása

-Az új mezõgazdasági területszerkezethez igazodó folyamatos TEV-4.,5.,6.

termõföldvédelmi, tájvédelmi szempontból kedvezõ 2010-ig

erdõvédelem, tájfásítások, gyeprekonstrukciók folyamatos

- Történelmi városi lakóépületek, településrészek 1997-2002 TEP-7.,ÉPT-1.,

rekonstrukciójának a megkezdése folyamatos

-A környezetre különösen veszélyes 1997-2002 VIZ-4.,

(toxikus,karcinogén) anyagok felszíni vizekbe történõ 1997-2002

kibocsátásának megszüntetése HUL-2.,3.,7.,

-Az ország hulladékstruktúrájának megfelelõ 1997-2002 HUL-12.,17.,

ártalmatlanító kapacitások kiépítése. folyamatos

-A kereskedelmi módszerekkel történõ hulladékgyûjtés 1997-2002 TEP-3.,

bevezetése.

-A települési szilárd hulladékok kezelésének korszerû VIZ-4.,6.,

regionális rendszerek kiépítésével.

-A szennyvizek foszformentesítésének megoldása,

azoknál a tisztítóknál, ahol az szükséges. VIZ-17.

-Javítani kell a szennyvíztisztítás hatékonyságát VIZ-14.

Egerben, Kaposváron, Salgótarjánban, Gyöngyösön, TEV-8.,

Hatvanban, Sopronban, Békéscsabán, és Veszprémben. BIZ-2.,3.

-A bányatavak felszín alatti vizeket veszélyeztetõ

hatásának mérséklése

-Az üzemen kívüli gazdátlan, ellenõrizetlen kutak

eltömedékelése.

-A természetvédelmi hatóság által mûködtetett

génbankok létrehozása

-Környezetbiztonsági ügyeleti rendszer és kárelhárító

szervezet létrehozása

___________________________________________________________

[3.] 4. A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI

[3.1.] 4.1. A PROGRAM STRATÉGIAI ALAPELVEI

A FENNTARTHATO FEJLIDES

A fenntartható fejlõdés két, a piac által nem kellõen érzékelhetõ szempontot

kíván érvényesíteni, a környezeti értékek megtartását és a jövõ generációkért

érzett felelõsség elvét. A társadalom fenntartható fejlõdésének

környezetvédelmi vetülete a környezet fenntartható használatát jelenti, vagyis

azt az alapelvet, hogy úgy javítsuk az emberi élet minõségét, hogy közben a

természeti erõforrások és az életfenntartó ökológiai rendszerek teherbíró és

megújuló képességének határain belül maradjunk. A fenntartható fejlõdés

feltételezi, hogy egyensúlyt lehet teremteni a szükségletek kielégítése és a

környezeti értékek megõrzése között. Itt kulcskérdés a lételemek (víz, föld,

levegõ) állapotának és a természet megõrzésének igénye. Az elv érvényesítése

megkívánja egy sor nem piaci megoldás érvényesítését. Az elvet egyaránt

érvényesíteni kell helyi, regionális és globális szinten.

AZ ELIVIGYAZATOSSAG ELVE

Az emberi tevékenységek bõvülésével, a társadalmi és földrajzi munkamegosztás

fokozódásával és szakosodásával rohamosan növekednek és gyakoribbá válnak az

ezekbõl eredõ környezeti kockázatok. Az újabb és egyre bonyolultabb termelési

rendszerek, technológiák alkalmazása során egyre nõ a környezeti hatásokra

vonatkozó bizonytalansági tényezõ. A kockázatok csökkentése érdekében az

elõvigyázatosság elvét kell alkalmazni azokban az esetekben, amelyek során

súlyos vagy visszafordíthatatlan környezeti károk következhetnek be a jövõben.

Ennek legjellemzõbb példái a vegyi anyagokkal kapcsolatos problémák, a

nukleáris biztonság kérdései és a hosszabb távon fenyegetõ globális

éghajlatváltozás.

A MEGELIZES ELVE

A megelõzés elvének érvényesítése nélkül nem lehet elõre lépni a fenntartható

fejlõdés irányába. A megelõzés egyrészt általában lényegesen gazdaságosabb

megoldás az utólagos beavatkozásoknál, másrészt vannak olyan esetek - fõleg a

természeti értékek területén - ahol az eredeti érték semmilyen ráfordítással

sem állítható helyre. Az ilyen értékek csak a káros hatások megelõzésével

óvhatók meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a Program által meghatározott

szabályozási, kutatási és fejlesztési tevékenységeknek a megelõzés a fõ

iránya.

A stratégia kulcskérdése a megelõzés elvének érvényesítése. A korlátozott

erõforrásokat és lehetõségeket még azon az áron is a megelõzésre kell

fordítani, hogy a meglévõ környezetállapothoz kapcsolódó problémák

felszámolása hosszabb idõt vesz igénybe.

A megelõzés elve megköveteli, hogy a környezetvédelem segítse és befolyásolja

a technológiai fejlõdést, részt vegyen annak támogatásában. Hasonlóképpen ezen

elv érvényesítéséhez a környezetbarát termékek elterjesztésének és a jelenleg

használt, környezeti problémákat okozó anyagok helyettesítésének megoldására

is szükség van. Azokat a technológiai fejlesztéseket, innovációs lépéseket,

termékkorszerûsítéseket, amelyek a környezet igénybevételét, terhelését

csökkentik éppen úgy támogatni szükséges, mint a csak közvetlenül

környezetvédelminek tekintett beavatkozásokat. A környezetvédelem segítse és

ösztönözze a környezettudatos irányítási módszerek bevezetését valamint a

technológiai fejlõdést, vegyen részt azok támogatásában.

PARTNERI VISZONY

A környezetpolitika kialakítása és megvalósítása során a Program partneri

viszonyt kíván kialakítani a különbözõ szereplõkkel, és ezt a stratégia elvei

is tükrözik. Ennek érdekében meg kell teremteni az egyes közigazgatási szintek

közötti hatékony és folyamatos együttmûködés feltételeit. A "szubszidiaritás"

elvét követve egyre nagyobb szerep jut az önkormányzatoknak és társulásaiknak

a környezeti problémák megoldásában. A központi kormányzat

környezetpolitikájának e tevékenységeket kell elõsegítenie és szolgálnia. A

közigazgatás valamennyi szintjén törekedni kell a nyílt és eredményes

kapcsolatok megteremtésére az önkéntes állampolgári csoportokkal és

szervezeteikkel. Külön kiemelendõ, hogy új alapokra kell helyezni a

magánszektorral való együttmûködést.

A stratégiát és magát a Programot elfogadhatóvá kell tenni a társadalom

számára. A környezetvédelmi beavatkozások hatékonyságának biztosítása, az

érintettekkel való viszony javítása, a megelõzés elvének érvényesítése

érdekében elõre kell lépni a környezetvédelmi céloknak a többi ágazat

politikájába való integrálása kérdésében. A fenti célok csak akkor

biztosíthatók, ha ez az utóbbi törekvés sikeres.

Javítani kell a gazdálkodók részvételi lehetõségeit a környezetvédelemben, így

ahol ez lehetséges olyan megoldásokat kell kialakítani, amelyek az érintettek

számára gazdasági haszonnal is járnak. Ebbõl a szempontból szakítani kell

azzal a szemlélettel, hogy csak azok a fejlesztések támogathatók

környezetvédelmi szempontból, amelyek valamilyen száz százalékig

környezetvédelminek minõsített "csõvégi" megoldást jelentenek. Erre annál is

inkább szükség van, mert a vállalkozók részvétele nem megfelelõ mértékû a

környezetvédelmi fejlesztések terén. Mindezek alapján a stratégia egyik

legfontosabb eleme a vállalkozók részvételének növelése a környezetvédelemben.

Az adózás körül kialakult viszonyok jól jellemzik, hogy az érintettek közötti

egyetértés nélkül nem lehet hatékony rendszert mûködtetni. A

környezetvédelemnek ezt a összhangot meg kell teremtenie: vonatkozik ez a

kormányzati szintre éppen úgy, mint a területi szervezetekre. A

felügyelõségeket hosszabb távon feltétlenül erõsíteni kell, abból a célból is,

hogy a vállalkozók segítséget kapjanak a megoldások keresésében. Olyan

együttmûködésre van szükség, amely a bizalomra és a jó szándékra épít. Az

állam felelõssége az, hogy ezeket a folyamatokat elindítsa és segítse.

GAZDASZEMLELET

A környezetvédelemnek olyan kötelezõ feladatai is vannak, amelyek nem kapcsol-

hatók a piacgazdasághoz, ezért szükség van olyan megoldásokra, amelyek

környezetvédelmi és természetmegõrzési célokat valósítanak meg és ehhez

biztosítják a gazdasági eszközöket. Ennek feltétele, hogy mind az állam

szintjén, mind az önkormányzatoknál az értékek megtartásának érdekében

kialakuljon egy "gazda típusú szemlélet" és az ennek megfelelõ felelõsségtudat

is.

A stratégia célként tûzi ki az állami és önkormányzati környezetvédelmi példa-

mutatást, mert e nélkül nem várható el a lakosságtól és a vállalkozóktól a

környezetvédelem érdekében [tett] történõ cselekvés [áldozatvállalás]. Ehhez a

példamutatáshoz nem csupán a "gazda" módjára való viselkedésre, de a

megalkotott szabályok betartására is szükség van. A gazdaszerep, a "jó

háztartás-vezetés" gyakorlata annál erõsebben jelentkezhet, minél konkrétabb

maga a gazdálkodás tárgya. A problémák megjelenése és azok gyakorlati

megoldása is helyi vagy regionális szinten a legjellemzõbb. Ennek megfelelõen

a stratégia olyan megoldásokat képvisel, amelyek nagyobb lehetõséget

teremtenek a helyi és a regionális szinten a társadalmi részvételre és a

beavatkozásokra.

[3.2.] 4.2. A TERVEZES - SZABALYOZAS - FINANSZIROZAS ALAPKERDESEI

A korszerû környezetpolitika elõrelátó, célorientált és integrált

megközelítést, a különbözõ területi szintek és az ágazatok közötti egyeztetett

tervezést, programkészítést és megvalósítást igényel. A környezetvédelmi

törvény ennek szellemében rendelkezik a megyei és [helyi] települési

önkormányzatok környezetvédelmi programalkotásának kereteirõl és rendjérõl. E

törvény elõírja a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásának

kétévenkénti értékelését, és ennek megfelelõen a szükségessé váló tervezési

módosításokat. A Program és a különbözõ szintû tervek, illetve programok

megalapozott összehangolásához elengedhetetlen a környezetpolitikai tervezés

átfogó módszertanának kidolgozása és rendszeres továbbfejlesztése. Ennek

érdekében a törvénnyel összhangban a következõ két év során ki kell dolgozni a

[helyi] települési és megyei önkormányzatok számára a környezetvédelmi program

készítés útmutatóit, és ezek alkalmazásának jogszabályi kereteit.

A folyamatosan alkalmazott stratégiai tervezési módszerek a központi

kormányzati, a regionális, megyei és a helyi szinten egyaránt jó lehetõséget

biztosítanak a környezeti célok, prioritások és problémamegoldási módozatok

pontosabb mérlegelésére. A stratégiai tervezés alkalmas az állandóan változó

külsõ környezet új kihívásaihoz történõ alkalmazkodás elõsegítésére, a

környezetvédelem eszköztárát gazdagító új megoldások folyamatos

elsajátítására. Ugyanakkor a számításba vehetõ alternatívák feltárása révén

lehetõséget nyújt a különbözõ környezeti kockázatok csökkentésére, illetve

megelõzésére, a szükséges pénzügyi források, költségvetési igények pontos

megfogalmazására, az erõforrások optimális hasznosítására.

A Program végrehajtásánál megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a

jelenleg megvalósítás alatt levõ programokra (Levegõtisztaság-védelmi

Ágazatközi Intézkedési Program, Duna-Tisza közi homokhátság vízvisszatartását

és vízpótlását célzó program, a Balaton vízminõségének és ökológiai

állapotának javítására irányuló program, Alföld program stb.) és a Nemzeti

Környezetvédelmi Program keretében, illetve azzal együtt készült tervekre,

program-irányelvekre, programokra, amelyek célkitûzései szorosan kapcsolódnak

a Program céljaihoz. Ez utóbbiak: az Országos Környezeti Kármentesítési

Program, Magyarország szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának

irányelvei és a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv, valamint a Nemzeti

Környezetegészségügyi Akcióprogram.

A Program tervezési rendszere módot ad a környezetvédelmi igazgatás különbözõ

szintjei számára az érdek- és érvrendszer erõteljesebb érvényesítésére, s a

szûkös pénzügyi források felhasználására oly módon, hogy a költséghatékony

megoldások egyidejûleg a lehetõ legnagyobb környezeti haszonnal járjanak.

A döntési rendszert a "szubszidiaritás" elvére kell építeni, de tudni kell,

hogy az elv magában foglalja az érintett környezeti elemek és rendszerek

természettudományos adottságainak és a döntéshozatalhoz szükséges feltételek

biztosításának figyelembevételét is.

A szabályozás területén olyan rendszer létrehozására és mûködtetésére kell

törekedni, amely elérhetõvé teszi a stratégiai célok megvalósítását. A

környezetvédelmi (jogi, gazdasági, mûszaki) szabályozásnak a költségek és a

környezetvédelmi, illetve ökológiai hasznok viszonyát tekintve hatékonynak

kell lennie. A szabályozások kialakításának feltétele a bevezethetõség

biztosítása, ehhez egyrészt olyan szabályozókat nem szabad bevezetni, amelyek

nem érvényesíthetõk, másrészt az új szabályozások szakmai, pénzügyi,

szervezeti feltételeit körültekintõen a bevezetéssel egyidejûleg biztosítani

kell.

Olyan szabályozási koncepciót kell érvényesíteni, amely stabil és tervezhetõ,

azaz amelyet a szubjektív elemekkel szemben az elõreláthatóság jellemez és

amely a jogokat és kötelességeket az érintettek számára világossá teszi.

A szabályozásnak egységes jogelveken kell nyugodnia, a büntetések és bírságok

esetében a felróhatóság és a felelõsség is lényeges döntési szempont, míg a

szabályok betartása esetén alkalmazott megoldásoknál (díj, járulékrendszer) a

"szennyezõ fizet" elvet egyértelmûen kell érvényesíteni.

A "szennyezõ fizet" elv csak korlátozottan alkalmazható akkor, ha a

szabályozás valamilyen jogsértést büntet, hiszen az elv nem a felróhatóságra

épül. Az egységes elvek érvényesítéséhez a jelenleginél világosabb

tulajdonviszonyokra és ehhez kapcsolódóan egyértelmûbb felelõsségi viszonyokra

van szükség. A felelõsséget illetõen a jelenleg kialakult helyzetért mindenkit

- államot és állampolgárt, vállalatot és fogyasztót - egyaránt felelõsség

terhel. Ez nagyon eltérõ mértékû, de a megfelelõ részt mindenkinek vállalnia

kell.

A problémák megoldásánál, a terhek elosztásánál a megosztott felelõsség elvét

szükséges figyelembe venni, azaz a Program a társadalom minden szereplõjének

részvételére számít, de mindenki számára kíván hasznokat is elérni.

A vállalatok gazdasági helyzete és az alkalmazott adóztatási, elvonási

rendszer nem hagy elegendõ erõforrást az érintetteknél a környezetvédelmi célú

fejlesztések megtételére, így a környezetterhelési díjak, vagy más ilyen

típusú elvonások csak megfelelõ támogatási mechanizmusok párhuzamos

mûködtetésével, vagy a források kötött célú helybenhagyásával alkalmazhatók. A

támogatásoknak normatívan, elsõsorban mûszaki és tudományos feltételekhez

kötötten, és a befizetõk számára követhetõ és tervezhetõ módon kell mûködniük.

Jelenleg csak az érintettek érdekeltségének megteremtésével van lehetõség a

megoldások finanszírozásának biztosítására. Erõsíteni kell a gazdálkodók

környezetvédelmi önfinanszírozási lehetõségeit. Lehetõvé kell tenni, hogy a

felelõsök képesek legyenek a problémák megoldására is. Az a rendszer jó,

amelyben minden érintett tudja, hogy milyen feltételek esetén számíthat

biztosan a támogatásra, vagy valamilyen összeg önfinanszírozásszerû

felhasználására. Fel kell tárni azokat a lehetõségeket, amelyek elõsegítik az

önkormányzatok szabad társulásainak a nemzetközi finanszírozási

mechanizmusokhoz való hozzáférését.

A Program idõszaka alatt támogatási adó és vámrendszerbeli változtatásokkal

ösztönözni kell a környezeti ipar fejlõdését, a környezetvédelmi beruházásokat

és a környezetvédelmi szolgáltatásokat. Ki kell dolgozni és fokozatosan be

kell vezetni a környezetterhelési díjrendszert, a betéti (letéti) díjrendszert

és bõvíteni szükséges a termékdíjrendszert. Ezzel egyidõben felül kell

vizsgálni a környezetvédelmi bírság rendszerét.

A környezethasználatért beszedett összegek csak nagyon korlátozott mértékben

fordíthatók a mérõ, ellenõrzõ rendszer mûködtetésére. A pénzügyi forrásoknak a

problémák megoldását kell elsõsorban szolgálniuk.

A környezetvédelmi terhek növelését csak körültekintõen lehet [csak] megtenni;

[ha csak lehetséges,] ezért ezek a lépések a hagyományos adók arányos

csökkentésével párhuzamosan történ[jenek] hetnek [meg ezek a lépések].

A környezetvédelmi követelmények szigorodásánál a mûködõ intézmények és

vállalatok esetében alkalmazkodási idõt kell adni a megfelelés elérésére,

biztosítani kell a fokozatosságot a lehetõségek függvényében az új szabályok

érvényesítésénél. A fokozatosságnak együtt kell járnia az elõreláthatósággal,

így az ilyen szabályozásoknak konkrét idõpontokat és mértékeket kell

tartalmazniuk. A megelõzés elvének érvényesítése érdekében az új vállalkozások

esetében és az újonnan létesített beruházásoknál már nem szabad ilyen

kedvezményeket alkalmazni.

A szabályozás alapja a legtöbb esetben egy-egy helyi vagy regionális szinten

megjelenõ környezeti probléma megoldása. A szabályozás hatékonyságának

javítását csak akkor lehet elérni, ha a kiválasztott eszközök megfelelnek a

megoldandó probléma jellegének. Hatékonysági szempontból elengedhetetlen, hogy

a szabályozási rendszer bizonyos elemei tükrözzék a helyi és regionális

környezeti problémák sajátosságait. Ennek érdekében folyamatosan át kell

tekinteni a környezetvédelem ösztönzõ és finanszírzási rendszerének mûködését.

Összességében a környezetvédelmi szabályozásnak egységes, összehangolt

rendszert kell alkotnia, amelynek elemeit csak az egész rendszer

összefüggéseinek megóvásával lehet változtatni.

4.3. KUTATÁS, MÛSZAKI FEJLESZTÉS

A Program stratégiája alapján a kutatási és mûszaki fejlesztési feladatok

kiemelt szerepet kapnak, mert segítségükkel biztosíthatók mindazon ismeretek,

eljárások módszerek, technológiák stb., amelyek a Program adott idõszakra esõ

feladatainak hatékony végrehajtásához szükségesek és emellett a távolabbi

célkitûzések megalapozása is biztosítható.

A stratégia a megelõzés elvére tette az egyik fõ hangsúlyt, amelynek

egyértelmû következménye, hogy a technológiai folyamatok és a forgalomba

kerülõ termékek korszerûsítése az egyik legfontosabb célként jelenik meg a

Programban. A célt erõsíti, hogy a fejlett országok integrációs szervezeteihez

való csatlakozás egy sor direktívának, termék és termelési szabványnak,

irányelvnek az alkalmazásával jár együtt, amely elképzelhetetlen hatékony K+F

tevékenység nélkül.

Ezért a "környezet védelmének általános szabályairól" szóló törvény 53.§. (2)

pontja szerint egyrészt fokozni kell a környezetvédelmi K+F tevékenységet,

másrészt biztosítani kell a különbözõ szervezetekben folyó munkák

összehangolását. Ennek leghatékonyabb módja egy országos környezetvédelmi K+F

program indítása.

A NEMZETI KÖRNYEZETVEDELMI K + F PROGRAM FI IRANYAI:

(a) Környezet állapotával, állapotváltozásával és terhelhetõségével

kapcsolatos kutatás-mûszaki fejlesztés. Célja a környezeti folyamatok jobb

megismerése és ennek birtokában a problémákat megelõzõ, csökkentõ

beavatkozások hatékonyságának javítása.

(aa) A környezet (természetes és mûvi) állapotát, állapotváltozásait,

terhelését, terheltségét nyilvántartó, komplex mérõ-, megfigyelõ- és

információs rendszer fejlesztésének, illetve továbbfejlesztésének

tudományos megalapozása;

(ab) A környezeti, természeti erõforrások (pl. víz, levegõ, talaj),

ökológiai adottságok mennyiségi és minõségi számbavételét szolgáló

kutatások, különös tekintettel azok környezeti érzékenységének

elemzésére;

(ac) A természeti folyamatok, illetve a beavatkozások hatására

bekövetkezõ környezeti változások (mennyiségi és minõségi),

hatásmechanizmusok vizsgálata;

(ad) A védett és védelmet igénylõ területek élõ és élettelen természeti

értékeinek feltárása, a területek fenntartását és bõvítését megalapozó

kutatások;

(ae) A környezeti követelmények, célállapotok meghatározásának tudományos

megalapozása, figyelembe véve az újabb típusú szennyezõanyagokat (pl.

szerves mikroszennyezõk), a káros anyagok együttes hatását;

(af) Az egészséget támogató környezet biztosítása, a

környezetszennyezések és az emberi egészség közti összefüggések

feltárása, az ok-okozati kapcsolatok igazolása a szükséges intézkedések

megtétele érdekében.

(b) Globális éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások. A természeti

adottságokat érintõ módosulások nagyon mélyreható változásokat jelenthetnek

a magyar gazdaság és társadalom számára. Az ilyen jellegû kutatások

elsõsorban a vízkészlet-gazdálkodás és az élõvilágvédelem szempontjából

döntõek a jelenlegi stádiumban.

(c) A környezet, a gazdaság és a társadalom kapcsolatrendszerének, valamint a

harmonikus környezetgazdálkodás megvalósításához szükséges társadalmi

feltételek feltárása.

(ca) A kormányzati környezetpolitika tudományos megalapozása, a

fenntartható fejlõdés követelményrendszerén alapuló környezetorientált

gazdaságfejlesztési alternatívák (energiapolitika, környezetkímélõ

mezõgazdaság, vízgazdálkodás, közlekedés stb.) környezetvédelmi

vonatkozásainak feltárása.

(cb) A környezetgazdaság alapjainak kutatása és a piacgazdálkodásba

illesztés feltételeinek feltárása.

(cc) A környezet szabályozott védelmét, hasznosítását és fejlesztését

egyaránt szolgáló jogi és gazdasági szabályozórendszer fejlesztésének

megalapozása.

(cd) A környezeti oktatás, nevelés, ismeretterjesztés és tudatformálás

korszerû módszereinek feltárása.

(ce) A társadalom közremûködésének, részvételének, érdekérvényesítési

mechanizmusainak elméleti megalapozása. Az önkormányzatok szerepének

elemzése, a helyi, térségi és országos szintek közötti érdekkülönbségek,

érdekazonosságok lehetséges kezelési módjai.

(d) Térségi (regionális) komplex környezetvédelmi kutatások.

(da) A túlterheléstõl leginkább veszélyeztetett vagy már erõsen

szennyezett, ökológiai stabilitásukban károsodott térségek, ipari

válságterületek, rekreációs régiók átfogó ökológiai szemléletû

értékeléséhez szükséges kritériumok kidolgozása, a környezeti állapot

javításához szükséges döntések és intézkedések tudományos megalapozása.

(db) Egy-egy térség gazdasági, környezeti arculatát jelentõsen

befolyásoló fejlesztés környezeti hatásainak elõrejelzését, a

megvalósulás során a hatásainak értékelését szolgáló módszerek

tudományos megalapozása.

(de) A nagy tavak (pl.: Balaton és Velencei-tó körzete) komplex

vizsgálata.

(dd) A területi tervezés megalapozására az egyes területi adottságokhoz

tartozó optimális - a terület környezeti értékeinek védelmén alapuló -

területhasználatok meghatározása.

(e) A környezetvédelem és természetvédelem mûszaki-technológiai feltételeit

biztosító kutatás-mûszaki fejlesztés

(ea) A termelést, fogyasztást horizontálisan kiegészítõ un. utólagos

környezetvédelmi eljárások, eszközök, berendezések fejlesztése,

elsõsorban a meglévõ kritikus környezetszennyezések,

környezetkárosodások csökkentésére.

(eb) Váratlan környezeti események, haváriák (pl. szállítási,

technológiai balesetek) elhárításával, a potenciális veszélyforrások

(pl. hulladék és méregdepóniák, felhagyott katonai és üzemi objektumok)

megszüntetésével, rehabilitációjával kapcsolatos mûszaki-technológiai

kutatások, fejlesztések.

(ec) Környezetkímélõ és az ún. ökológiailag tiszta technológiák,

termékek, termelési rendszerek, valamint a környezettudatos vállalati

irányítórendszerek fejlesztése. Fõ célja, a gazdaság struktúraváltásával

összhangban olyan ipari, mezõgazdasági és mûszaki infrastrukturális

technikák, technológiák fejlesztése, ill. honosítása, melyek a

technológiába beépülve, alapvetõen az emissziók megelõzését, a

környezeti-természeti erõforrások takarékos, környezetbarát

felhasználását is elõsegítik.

(ed) A hazai energiaforrások hasznosítását szolgáló környezetkímélõ

energiatermelést elõsegítõ kutatások, tekintettel a sajátos hazai

geológiai adottságokra.

(f) Környezetgazdálkodási szempontú, az élenjáró országok, az Európai Unió

elõírásaihoz igazodó szabványosítás és minõségügy

(fa) Szabványosítás (az összhangot és a kölcsönös alkalmazást biztosító

szabványok átvétele, honosítása; a hazai szabályozásban kidolgozandó

saját szabványoknak a fejlett országok elõírási rendszeréhez igazítása;

szabványok kölcsönös elismertetése)

(fb) Minõségtanúsítás (a termék, technológia stb. környezetkímélõ

jellege, minõsítõ szervezet és laboratórium akkreditálás)

4.4. KÖRNYEZETVÉDELMI INFORMÁCIÓS RENDSZER FEJLESZTÉSE

Bár jelenleg is sokféle környezetvédelmi vonatkozású adatbázis van

Magyarországon, amelyekben rendkívül nagy mennyiségû adatot halmoztak fel, az

adatok feldolgozása, az összegyûjtött és folyamatosan gyûjtésre kerülõ adatok

rendszerezése csak részben megoldott:

(a) A környezeti információs rendszernek ágazati-szakmai rendszerekbõl, és

ezek szintéziseként kialakítandó központi rendszerbõl kell állnia, melyben

az adatokhoz való hozzáférés nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt

biztosított. Az egységes, komplex információs rendszerben megvalósítható az

adatok helyi, regionális és országos szinten is megbízható gyûjtése,

ellenõrzése térinformatikai alapokon nyugvó rendszerezése, feldolgozása és

továbbítása, a szükséges távérzékelési adatokkal való kiegészítése,

valamint megfelelõ szintû, szabályozott elérhetõsége.

(b) Ki kell alakítani és be kell vezetni az Integrált Gazdasági és Környezeti

Mutatószámok Európai Rendszerét, a központi környezeti-gazdasági

statisztikai adatbázist, és ezzel összefüggésben az Emisszió Struktúra

Információs Rendszert.

(c) Az ország részletes környezeti állapotfelvételi programjának eredményei

alapján meg kell kezdeni a környezetállapot-jelentések tartalmi vázának

kidolgozását és a szükséges mutatószámok fejlesztését.

(d) Hangsúlyt kell fektetni a fenntarthatóság, a környezeti teljesítmény,

valamint a környezeti elszámolások mutatóinak kialakítására, és az ehhez

kapcsolódó statisztikai és más információs igények biztosítására.

(e) Létre kell hozni és mûködtetni az OECD és EU igényeknek megfelelõ

adatbázisokat.

(f) Fejleszteni kell a regionális és települési szintekre vonatkozó tematikus

alrendszereket.

(g) Ki kell dolgozni a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló

törvény alapján a szakterületek információs rendszerének koncepcióját és

mûködtetésének részleteit.

[3.4.] 4.5. INTEZMENYI RENDSZER

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a környezetvédelem szervezeti rendszere

mindig olyan problémákkal küzdött, amelyek bizonyos jogkörök hiányára, a

környezeti elemek és rendszer feletti rendelkezés korlátozottságára vagy nem

létezõ szintjére vezethetõk vissza. Az ilyen jellegû gondok fenn fognak

maradni, de megfelelõ intézményi rendszerrel és infrastruktúrával, valamint

hatékony kapcsolatrendszerrel áthidalható a problémák jelentõs része.

A Program megvalósítása szempontjából alapvetõ a környezetvédelem

intézményrendszerének erõsítése mind az országos hatáskörû intézmények

szintjén, mind a regionális és helyi szinten. E nélkül veszélybe kerülhet a

fenntartható fejlõdés elvének gyakorlati érvényesítése, a közérdek védelme, az

állami feladatok ellátása.

A környezetvédelem intézményi rendszerét a decentralizáció irányába kell

fejleszteni, azaz erõsíteni kell a helyi és regionális intézmények

önállóságát, szervezeti és anyagi lehetõségeit. Szintén erõsíteni kell a

horizontális kapcsolatok rendszerét és az érintett ágazatok, kamarák, szakmai

szervezetek környezetvédelmi munkáját és környezetvédelemmel foglalkozó

egységeit.

A fenti szempontokat figyelembe kell venni a környezetvédelmi

intézményrendszer fejlesztése és mûködtetése során.

[3.5.] 4.6. A TARSADALMI RESZVETEL ES TUDATOSSAG ERISITESE

A Program megvalósításában nagy szerep hárul a társadalom különbözõ

szereplõire, szervezeteire. Ebben a vonatkozásban sajátos feladatai vannak az

önkormányzatoknak a környezetvédelmi, természetvédelmi és a területfejlesztési

törvénnyel is összhangban.

A környezetvédelmi ismeretek és az ökológiai szemlélet kialakítása minden

állampolgár és minden szakma számára elengedhetetlen a fenntartható fejlõdés

irányába való elõrelépés igénye miatt. Az oktatás, képzés, tájékoztatás

feladata, hogy az emberek számára világossá tegye az egyes döntéseik

környezeti következményeit és a helyes megoldások módozatait.

A társadalom környezethez való viszonyában a tömegtájékoztatási eszközöknek

döntõ szerepe van. Jelenleg mind az írott sajtóban, mind a rádióban és

televízióban teret kaptak a környezetvédelmi információk, ennek ellenére a

hatás jelentéktelennek tûnik, hiszen ezek képtelenek ellensúlyozni a szintén a

médiából származó ellentétes irányú információk tömegét. Stratégiai kérdés a

helyzet javítása, de ez nem feltétlenül csak a gyakoriság növelését, hanem a

színvonal emelését is kell, hogy jelentse. A tájékoztatás eddigieknél

hatékonyabb formáinak alkalmazását kell elõsegíteni.

A társadalom szempontjából alapvetõ elvárás az információhoz való jog

biztosítása. Ebbõl a szempontból nem elegendõ a környezeti állapotadatok

megadása, hanem szükség van az okok, okozók tisztázására is, mert e nélkül a

védekezésnek korlátozottak a lehetõségei. Javítani kell az információhoz jutás

lehetõségeit. A társadalom tudatossága csak olyan körülmények között

növelhetõ, amelynél a valóságos helyzet ismertetése a normális állapot, és ez

nem lehet állandó mérlegelés tárgya.

Értelmes célokért az emberek öntevékenyen is fel tudnak lépni, ugyanakkor

megfelelõ háttér vagy támogatás hiányában ezek a kezdeményezések általában

elhalnak. A lakosság vagy a közösségek öntevékeny környezetvédelmi

kezdeményezései számára meg kell teremteni azt a hátteret, amely a lehetõségek

kihasználásához támogatást jelent; orvosolni kellene az ilyen kezdemé-

nyezéseknél jellemzõ magárahagyottság érzését.

A társadalom számára be kell mutatni, hogy a környezeti feltételek, értékek a

megfelelõ életminõség lényeges összetevõi. A Program feladata olyan

lehetõségek megteremtése, amelyek kihasználásával mód nyílik környezetbarát

életmódot folytatni.

A társadalmi részvétel és a tudatosság erõsítésében kiemelkedõ szerepe van a

fentiek mellett a közoktatási, felsõoktatási és kulturális intézményekben

folyó tevékenységnek.

A megvalósítás érdekében a megfogalmazott és elfogadott programot széleskörben

nyilvánosságra kell hozni. Elengedhetetlenül szükséges a NAT részeként a

környezetvédelmi, természetvédelmi oktatás továbbfejlesztése. A felsõfokú

oktatásban a program idõszakának végére el kell érni, hogy minden hallgató

részesüljön környezetvédelmi-természetvédelmi oktatásban. Szélesíteni kell a

programhoz kapcsolódó társadalmi szervezetek támogatását.

[3.3.] 4.7. NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS

A Program szempontjából kulcskérdés, hogy Magyarország környezetvédelmi

szempontból meg tudjon felelni az Európai Unióhoz történõ csatlakozás

feltételeinek. Ez a kérdés más országokhoz hasonlóan nálunk is a következõ

kettõsséggel jár. Egyrészt meg kell tartani azokat az elõnyöket, amellyel a

hazai környezetállapot és a környezetvédelmi szabályozás rendelkezik, másrészt

ahol szükség van a szabályozás változtatására vagy konkrét lépések

megtételére, ott ezt a lehetséges ütemben meg kell tenni.

Meg kell találni azt az ésszerû alkalmazkodási szintet és ütemet az EU

kívánalmaihoz és nemzetközi szerzõdések teljesítéséhez, amely Magyarországnak

is megfelel. A stratégia célja az EU környezetvédelmi elõírásainak való

megfelelés, de ezt az eddig felsorolt szempontok figyelembevételével

(környezeti hatékonyság, bevezethetõség, elõreláthatóság, fokozatosság stb.),

az ország érdekének és teherbíró-képességének megfelelõ ütemben kell megtenni.

A Program szempontjából kiemelt cél, hogy hat éven belül a csatlakozással

kapcsolatos alapvetõ tartalmi és formai feladatokat meg kell oldani és a

további tartalmi feladatok megoldását el kell kezdeni.

A csatlakozáshoz kapcsolódó feladatok elsõsorban különbözõ szabályozások,

szabványok, normák bevezetését és érvényesítését és azt az integrációs

törekvést jelentik, amelyet a stratégia a fenntartható fejlõdéssel

kapcsolatban már megfogalmazott. A szabályozások bevezetésénél figyelembe kell

venni, hogy más a bevezethetõség és más az érvényre juttathatóság idõ- és

ráfordítás igénye.

Az eddigi gyakorlatnak is megfelelõen, fontos követelmény a nemzetközi

egyezményekben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítése. Világosan

kell látni, hogy különösen az ENSZ keretében megkötött egyezmények

követelményrendszerének való megfelelés az Európai Unióhoz történõ

csatlakozásnak is elengedhetetlen feltétele. A szomszédos országokkal

folytatott kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén a fõ feladat a már

megkötött megállapodások megvalósításának biztosítása és új kapcsolatok

kialakítása a közös fellépés lehetõségének érdekében.

A nemzetközi kötelezettségek és az ezekhez kapcsolódó feladatok teljesítésénél

el kell érni, hogy ezek szorosabb kapcsolatban legyenek a hazai környezeti

problémák megoldásával. A kettõ megfelelõ összekapcsolása lényeges

hatékonysági követelmény.

[3.6.] 4.8. A PROGRAM PÉNZÜGYI IGÉNYEI

A környezetvédelmi kiadások aránya Magyarországon 1995-ben és 1996-ban a GDP-

bõl 1 % körüli értékre emelkedett. (1996-ban a környezetvédelmi fejlesztési

kiadások várható nagysága 71,1 milliárd forint lesz.)

A Program elsõ három évében - a modernizációs program elõirányzataiból

kiindulva - a környezetvédelmi kiadásoknak a hazai össztermékhez (GDP)

viszonyított aránya az 1996-os 1 %-ról fokozatosan 1,4 %-ra emelkedik, majd a

2000-2002 közötti szakaszban elérheti az 1,7 %-ot. Ez a közvetlen költségekre

vonatkozik. Ha a nem közvetlenül környezetvédelmi indíttatású fejlesztések egy

bizonyos hányadát is figyelembe vesszük, akkor ez a növekedés fokozatosan

elérheti az 1,7 %-ot, illetve a 2000-2002 közötti szakaszban a 2,2 %-ot. A

közvetlen költségek vonatkozásában a GDP prognosztizált növekedésének ezen

1 %-ról 1,7 %-ra emelkedõ részarányát tekintjük a Program közvetlen

fejlesztési kiadásai felsõ határának.

A gazdasági prognózisok szerint a GDP növekedése már a Program félidejére

elérheti az évi átlagos 4-5 %-ot, kedvezõ esetben az ezredforduló után ennél

nagyobb mértékû növekedési ütem is elképzelhetõ. Amennyiben a gazdasági

növekedés felgyorsul, a környezetvédelmi célok elérésére fordított kiadások is

megnövekedhetnek.

A Program mint minimummal számol a nemzetközi környezetvédelmi egyezményekbõl

és az érvényben lévõ hazai programokból származó kiadásokkal (a kén-dioxid,

nitrogén-oxidok, szén-dioxid és ózon-egyezmények; országos települési

szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási program; ágazatközi intézkedési

program a levegõ minõségének javítására; célprogram az ivóvízbázisok

védelmére; Balaton, Velencei-tó intézkedési tervek stb.). E kötelezettségek

teszik ki a Program fejlesztési kiadásainak mintegy háromnegyed részét.

[4.] 5. KÜLÖNLEGES INTÉZKEDÉSEKET IGÉNYLE TERÜLETEK

A problémafeltárás és a megoldások keresése során két olyan térség rajzolódott

ki, ahol a különleges feltételek miatt nem elegendõk az általános

környezetvédelmi intézkedések, közvetlen beavatkozások, hanem a térség egészét

érintõ, átfogó intézkedéscsomag kidolgozására van szükség. Ezek a területek a

Balaton térsége és a fõvárosi agglomeráció.

Környezetvédelmi szempontból a fokozott figyelmet igénylõ térségek közé

sorolandók - a fentieken kívül - a nagy iparvidékek (például az észak-

dunántúli iparvidék, a Sajó-völgye) és az Alföld. Az iparvidékeknél a

kialakult helyzet az ipari terhelésre, azaz a magas levegõ-, víz- és

talajszennyezésre, a hulladékelhelyezési gondokra vezethetõ vissza. Az

Alföldnél pedig az alapvetõ gondot a térség, de különösen a Duna-Tisza közi

hátság vízhiányos területté válása jelenti, amely tendencia káros ökológiai és

ezen keresztül mezõgazdasági, társadalmi-gazdasági következményekkel jár. Ezen

térségekben a környezeti elemeknél felsorolt feladatok következetes

végrehajtása - kiegészítve regionális, vagy helyi célprogramokkal - megfelelõ

a problémák megoldásához. Az iparvidékeknél tehát az ipari terhelések és

igénybevételek nagyságát kell csökkenteni, illetve a már szennyezett

területeket kell felszámolni a Programban leírtak szerint. Az Alföld esetében

pedig politikai, szakpolitikai döntésre van szükség ahhoz, hogy hosszú távon

miként és milyen ökológiai, társadalmi gazdasági feltételek mellett érdemes a

térséget hasznosítani.

A Balatont és a fõvárosi agglomerációt a környezetvédelem korábban is kiemelt

térségként kezelte. E tevékenység azonban sokszor csak a legveszélyesebb

folyamatok, legégetõbb problémák kezelésére összpontosított elsõsorban

finanszírozási gondok miatt. Egy-egy akcióprogram megvalósítása sikeres volt,

de ezek összességükben nem bizonyultak elégségesnek. A Balaton vízminõség-

védelme érdekében például ilyen volt egyes szennyvízkibocsátó források

felszámolása a vízgyûjtõn, a hígtrágyás állattartó telepek átállítása

hagyományosra, a mezõgazdasági kemikáliák használatának korlátozása vagy a

Keszthelyi-öböl kotrása.

A Program elkészítéséhez kapcsolódó problémafeltárás bizonyította, hogy

mindkét térségben számos olyan káros környezeti hatás is jelentkezik, ami nem

szoros következménye a legsúlyosabb gondoknak. Ez azt jelzi, hogy nem

egyszerûen csak a legfontosabb problémák kezelésére van szükség, sõt

helyenként és idõnként az is elõfordulhat, hogy ezek megoldása további

környezetvédelmi gondokat eredményez.

Ezért a Nemzeti Környezetvédelmi Program hat éve alatt javasolható egy olyan

átfogó intézkedéscsomag kidolgozása, amely a környezeti problémákat egymással

is összefüggésben tárgyalja és kitér a különféle megoldások kölcsönhatásaira

is. Például nem elegendõ szigorú forgalomkorlátozást bevezetni a belvárosban,

hanem ezzel egyidejûleg más közlekedési feltételeket kell biztosítani, és a

parkolási lehetõségeket is javítani kell a megfelelõ helyeken úgy, hogy ezek

ne okozzanak nagyobb környezeti problémát.

Eltérést jelent a két terület között az, hogy a Balaton térségében a

környezeti problémák megoldása alapvetõen kormányzati koordinálást igénylõ

feladat, míg a fõvárosi agglomeráció esetében a Fõvárosi Önkormányzatnak és az

agglomeráció települési önkormányzatainak kell elsõsorban a gondokat kezelni."

BEVEZETE......................................................3

1. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁNAK BEMUTATÁSA.........................5

1.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA............................5

1.1.1. LEVEGÕ..............................................5

1.1.2. VIZEK...............................................5

1.1.3. FÖLD................................................8

1.2. A TELEPÜLÉSI ÉS AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET ÁLLAPOTA...........8

1.2.1. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET...............................8

1.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG ALAKULÁSÁNAK KÖRNYEZETI ÖSSZEFÜGGÉSEI 9

1.2.3. ÉPÍTETT KÖRNYEZET.................................10

1.3. A TERMÉSZET ÁLLAPOTA...................................10

1.3.1. ÉLÕVILÁG...........................................10

1.3.2. TÁJ................................................11

1.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK...........................12

1.4.1. HULLADÉK...........................................12

1.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS......................................14

1.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG.................................14

2. AZ ELÉRNI KÍVÁNT KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK - CÉLÁLLAPOTOK....15

2.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME............................16

2.1.1. LEVEGÕTISZTASÁG-VÉDELEM............................16

2.1.2. A VIZEK VÉDELME....................................18

2.1.3. FÖLDVÉDELEM........................................19

2.2. TELEPÜLÉSI ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME................20

2.2.1. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDELME.....................20

2.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELMÉNEK KÖRNYEZETI VONATKOZÁSAI 21

2.2.3. AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME.......................21

2.3. A TERMÉSZET VÉDELME....................................22

2.3.1. TERMÉSZETVÉDELEM...................................17

2.3.2. TÁJVÉDELEM.........................................23

2.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK...........................23

2.4.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS................................23

2.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS ELLENI VÉDELEM.......................25

2.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG.................................25

3. A MEGVALÓSÍTÁS KULCSTERÜLETEI.............................25

3.1. A KÖRNYEZETVEDELEM ÖSSZEHANGOLASA A TERÜLETFEJLESZTESSEL25

3.2. KIEMELT ÁGAZATOKAT ÉRINTE PROGRAMOK....................28

[3] 4. A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI...................36

[3.1.] 4.1. A PROGRAM STRATÉGIAI ALAPELVEI.................36

[3..2.] 4.2. A TERVEZÉS - SZABÁLYOZÁS - FINANSZÍROZÁS ALAPKÉRDÉSEI 39

4.3. KUTATÁS, MÛSZAKI FEJLESZTÉS............................42

4.4. A KÖRNYEZETVÉDELMI INFORMÁCIÓS RENDSZER FEJLESZTÉSE....44

[3.4.] 4.5. INTÉZMÉNYI RENDSZER............................44

[3..5.] 4.6. A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL ÉS TUDATOSSÁG ERESÍTÉSE.46

[3..3.] 4.7. NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS.......................46

[3.6.] 4.8. A PROGRAM PÉNZÜGYI IGÉNYEI.....................47

[4] 5. KÜLÖNLEGES INTÉZKEDÉSEKET IGÉNYLE TERÜLETEK...........48

MEGJEGYZES: AZ OLDALSZAMOZAS A MODOSÍTASOKKAL ERTELEMSZERûEN VALTOZIK.

Indokolás

Az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága áttekintette a Nemzeti

Környezetvédelmi Programról szóló országgyûlési határozati javaslat eddigi

parlamenti általános vitáját és a kijelölt bizottságok vitáját, továbbá

konzultációkat folytatott a parlamenti pártok szakértõivel és társadalmi

szervezetekkel, a tudományos és a gazdasági élet reprezentánsaival. A

tárgyalások alapján szükségesnek tartja, hogy az általa külön önálló

indítványban H/3400/6.. benyújtott határozati javaslaton túlmenõen a határozati

javaslat mellékletét képezõ program (fehér színû dokumentáció) is

kiegészítésre, módosításra kerüljön. Az elõkészítõ tárgyalásokon részt vettek

az elõterjesztõ képviseletében a KTM szakértõi és vezetõ munkatársai, akik a

Bizottság jelen indítványba foglalt javaslatait elfogadták.

Külön kiemelendõ, hogy egy új 3. fejezet került beépítésre "A megvalósítás

kulcskeretei " címmel. Ez a fejezet a fehér színû dokumentációban nem

szerepelt a háttéranyagot képezõ Kormány által elõterjesztett tájékoztató

anyagban (zöld színû) azonban szóról szóra megtalálható. Mivel a Bizottság a

környezetvédelmi program összehangolását a területfejlesztési politikával és

programokkal valamint a kiemelt ágazati programokkal kulcsfontosságúnak a

modernizáció és a fenntartható fejlõdés alapvetõ feltételének és

lehetõségének tartja, ezért az ezzel foglalkozó fejezetrészek magasabb szintû

jóváhagyását biztosítandó ezeket a határozati javaslat mellékletében tartja

szükségesnek megjelentetni.

A viták keretében erõteljesen észrevételezték, hogy a kutatás, a mûszaki

fejlesztés kapcsolatrendszere jelentõs szereppel bír a környezetvédelmi

program végrehajtásában, továbbá a program végrehajtásának egyik alapfeltétele

a szakmai információs rendszer teljes kifejlesztése és mûködtetése. Ezekre

való tekintettel javasolja a Bizottság a "Program megvalósításának eszközei"

címû fejezet két új alfejezettel (4.3., 4.4.) való kiegészítését. A két új

alfejezet ugyancsak szerepel a zöld színû dokumentációban és azok szóról szóra

kerültek át a bizottsági önálló indítványába és ezzel OGY határozati javaslat

mellékletébe.

A 2. "Az elérni kívánt környezetvédelmi célok - célállapotok" címû fejezethez

javasolt módosítások a bizottságon belüli hétpárti szakértõi megbeszélések,

az országgyûlési bizottságok tárgyalásain elhangzottak és a már korábban

említett nem parlamenti és kormányzati szervezetek javaslatai megvitatásának

eredményeképpen kerültek megfogalmazásra.

A Bizottság néhány esetben a program jobb közérthetõsége érdekében tett

javaslatokat.

Az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága a program megalapozása érdekében

1997. májusában közvetlen tárgyalásokat kezdeményezett és folytatott a

szomszédos országok (Ausztria, Jugoszlávia, Románia, Szlovákia, Ukrajna)

parlamentjei illetékes szakbizottságai elnökeivel illetve képviselõivel. Ezen

tárgyalások eredményei ugyancsak beépültek a Bizottság javaslataiba.

Kérem az Országgyûlést, hogy a fenti indokok alapján a program jobbítását

szolgáló a nemzeti összefogást segítõ javaslatainkat elfogadni és támogatni

sziveskedjenek.

Budapest, 1997. június 19.

dr. Baráth Etele

elnök

Eleje Honlap