E G Y S É G E S J A V A S L A T
a Nemzeti Környezetvédelmi programról szóló H/3400.. számú országgyûlési
határozati javaslat zárószavazásához
Budapest, 1997. szeptember " " Ellenjegyezte:
dr. Baja Ferenc
környezetvédelmi és területfejlesztési
miniszter
Az Országgylés
......../1997. ( ) OGY. határozata
a Nemzeti Környezetvédelmi Programról
1. A Magyar Köztársaság Országgylése megtárgyalta a Kormány által benyújtott
Nemzeti Környezetvédelmi Programot (Melléklet), és figyelemmel a környezet
állapotára elfogadta a Programban kijelölt célokat, célállapotokat, a
megvalósítás kulcsterületeire, eszközeire vonatkozó és a különleges
intézkedéseket igénylõ területekkel kapcsolatos általános feladatokat.
Az Országgylés tudomásul veszi a - tájékoztatásul benyújtott - Nemzeti
Környezetvédelmi Program megvalósításának általános tervét és függelékeit.
Ezen belül a Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogramot és megvalósítási
tervét is.
2. Az Országgylés felkéri a Kormányt, hogy a Nemzeti Környezetvédelmi
Program alapján a program teljes idejére és évenként - elször legkésõbb 1997.
november 30-ai, ezt követõen minden év április 30-ai határidvel - dolgozzon
ki a Program megvalósítására részletes intézkedési és ütemtervet a feladatok,
a finanszírozási források és a felelõsök pontos megjelölésével.
3. Az Országgylés felkéri a Kormányt, hogy az 1995. évi LIII. törvénnyel
összhangban a központi költségvetésben tegyen javaslatot a Nemzeti
Környezetvédelmi Programban kitûzött célok megvalósítását szolgáló
pénzeszközökre és a Program végrehajtására fordított központi költségvetési
forrásokról a zárszámadás részeként évente számoljon be.
4. Az Országgyûlés felhívja a Kormány figyelmét arra, hogy az Európai
Közösségekkel 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvényben
kihirdetett társulási szerzõdés alapján kiemelt figyelmet fordítson a Nemzeti
Környezetvédelmi Program megvalósítása során az OECD tagság és a fenntartható
fejlõdés követelményeire, különös tekintettel a nemzetközi szervezetek
keretében és a szomszédos országokkal folytatott együttmûködésre.
5. Az Országgyûlés fontosnak tartja, hogy a Kormány mûködjön együtt a helyi
önkormányzatokkal, a tudományos és a gazdasági élet szereplõivel, valamint a
civil társadalmi szervezetekkel a Nemzeti környezetvédelmi Program intézkedési
tervének kidolgozása és végrehajtása során.
6. A Kormány az ágazati politikák, koncepciók és programok kialakításakor és
a végrehajtás során fordítson figyelmet a Nemzeti Környezetvédelmi Program
megvalósítására.
1. melléklet a H/3400.. számú
Országgyûlési határozati javaslathoz
NEMZETI
KÖRNYEZETVÉDELMI
PROGRAM
1997
BEVEZETE......................................................5
1. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁNAK BEMUTATÁSA.........................6
1.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA............................6
1.1.1. LEVEGÕ..............................................7
1.1.2. VIZEK...............................................8
1.1.3. FÖLD................................................9
1.2. A TELEPÜLÉSI ÉS AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET ÁLLAPOTA...........9
1.2.1. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET..............................10
1.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG ALAKULÁSÁNAK KÖRNYEZETI ÖSSZEFÜGGÉSEI 10
1.2.3. ÉPÍTETT KÖRNYEZET.................................10
1.3. A TERMÉSZET ÁLLAPOTA...................................10
1.3.1. ÉLÕVILÁG...........................................11
1.3.2. TÁJ................................................12
1.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK...........................12
1.4.1. HULLADÉK...........................................13
1.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS......................................14
1.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG.................................14
2. AZ ELÉRNI KÍVÁNT KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK - CÉLÁLLAPOTOK....14
2.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME............................15
2.1.1. LEVEGÕTISZTASÁG-VÉDELEM............................15
2.1.2. A VIZEK VÉDELME....................................16
2.1.3. FÖLDVÉDELEM........................................18
2.2. TELEPÜLÉSI ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME................19
2.2.1. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDELME.....................19
2.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELMÉNEK KÖRNYEZETI VONATKOZÁSAI 19
2.2.3. AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME.......................20
2.3. A TERMÉSZET VÉDELME....................................20
2.3.1. TERMÉSZETVÉDELEM...................................20
2.3.2. TÁJVÉDELEM.........................................21
2.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK...........................21
2.4.1.
HULLADÉKGAZDÁLKODÁS...........................................................
...................................................21
2.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS ELLENI VÉDELEM.......................22
2.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG.................................23
3. A MEGVALÓSÍTÁS KULCSTERÜLETEI.............................23
3.1. A KÖRNYEZETVEDELEM ÖSSZEHANGOLASA A TERÜLETFEJLESZTESSEL23
3.2. KIEMELT ÁGAZATOKAT ÉRINTE PROGRAMOK....................24
4. A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI.......................32
4.1. A PROGRAM STRATÉGIAI ALAPELVEI.........................32
4.2. A TERVEZÉS - SZABÁLYOZÁS - FINANSZÍROZÁS ALAPKÉRDÉSEI..34
4.3. KUTATÁS, MÛSZAKI FEJLESZTÉS............................36
4.4. A KÖRNYEZETVÉDELMI INFORMÁCIÓS RENDSZER FEJLESZTÉSE....38
4.5. INTÉZMÉNYI
RENDSZER......................................................................
...........................................38
4.6. A TÁRSADALMI RÉSZVÉTEL ÉS TUDATOSSÁG ERESÍTÉSE.........39
4.7. NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS...............................39
4.8. A PROGRAM PÉNZÜGYI IGÉNYEI.............................40
5. KÜLÖNLEGES INTÉZKEDÉSEKET IGÉNYLE TERÜLETEK..............41
BEVEZETÕ
A környezet védelme, a természeti értékek megõrzése napjainkra a társadalmi-
gazdasági élet meghatározó részévé vált. Ennek alapvetõ oka egyrészt a hosszú
távon nem fenntartható gazdálkodás következtében a természeti erõforrások
egyre gyorsabb ütemû felhasználása, másrészt a gazdasági tevékenységek
hatásaként a környezetbe kibocsátott szennyezõ anyagok növekvõ mennyisége.
Mindezek eredményeképpen - a gazdasági változások kétségtelen elõnyös vonatko-
zásaival párhuzamosan - szinte minden környezeti elem állapota romlott, és ez
már a használatok egyértelmû korlátozásával is együtt jár. Ugyanakkor a
megfelelõ környezeti feltételek nélkülözhetetlenek a jelen és a jövõ
nemzedékek jólétének, egészséges életének biztosításához. A társadalmi-
gazdasági feladatok végrehajtásával párhuzamosan, azokkal együtt kell a
környezetvédelem problémáit megoldani. Mindezeket felismerve határozott úgy az
Országgyûlés, hogy az átfogó (folyamatos és társadalmilag ellenõrzött)
környezeti tervezés megvalósítása érdekében törvényben szabályozott módon
Nemzeti Környezetvédelmi Programot kell készíteni.
A Nemzeti Környezetvédelmi Program (továbbiakban: Program) elkészítését és
végrehajtását a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi
LIII. törvény 40. §-a írja elõ. A Program részeként Nemzeti Természetvédelmi
Alaptervet kell készíteni, amelyet a természet védelmérõl szóló 1996. évi
LIII. törvény 53.§-a ír elõ.
A Nemzeti Környezetvédelmi Program egy olyan hat évre vonatkozó beavatkozási
tervrendszert jelent, amely a jelen környezeti problémáinak megoldását,
illetve a megoldás megkezdését és a jövõ problémáinak megelõzését kell, hogy
eredményezze.
A Program a következõ alapvetõ fontosságú tartópilléreken nyugszik:
(a) A Kormány Modernizációs Programja, amelynek alapján a Program egyik fõ
feladata a gazdasági fejlõdés és a környezetvédelmi érdekek összehangolása.
Alapvetõ feltétel, hogy a további társadalmi-gazdasági fejlõdés ne járjon a
környezet állapotának romlásával, és a környezeti feltételek változása ne
legyen a további fejlõdés áthághatatlan akadálya. Ennek érdekében a
környezeti szempontokat integrálni kell a gazdaságpolitikába és a különbözõ
ágazati politikákba.
(b) A Programot megalapozó környezetpolitikai dokumentumok közül kiemelendõ
az 1991-ben a Kormány határozatával elfogadott Rövid- és Középtávú
Környezetvédelmi Intézkedési Terv, amely jelenleg is érvényben van. Az
Intézkedési Terv céljai között nem egy olyan kérdés szerepel, amely e
Programnak is szerves része. A másik meghatározó jelentõségû kormányzati
dokumentumnak a Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció
tekinthetõ, melyet a Kormány 1994-ben fogadott el. A fentiek mellett a
környezetvédelem egyes sajátos feladataira, illetve más ágazatok
környezetvédelmet is érintõ területeire számos szakterületi program készült
az elmúlt idõszakban, illetve készül jelenleg.
(c) A nemzetközi környezetpolitikai tervek és programok közül a
legfontosabbak az 1993-ban Luzernben elfogadott Közép- és Kelet-Európai
Környezeti Intézkedési Terv, az Európai Unió Ötödik Környezetvédelmi
Akcióprogramja és az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében elfogadott
"Feladatok a XXI. századra" címû dokumentum. A fenti dokumentumok döntõ
mértékben meghatározzák a fejlett országok integrációs szervezeteihez
történõ csatlakozásból - az OECD tagságból, illetve az Európai Unióval való
harmonizációból - származó környezetvédelmi kötelezettségeket. Az Európai
Unióval kapcsolatos integrációs folyamat környezetvédelmi feladatainak
megoldása idõben döntõen egybeesik e Program idõtartamával.
(d) Magyarország sajátos természetföldrajzi adottságaiból következõen a
különbözõ nemzetközi környezetvédelmi egyezményekbõl, programokból,
valamint az egyes országokkal - mindenekelõtt a szomszédos államokkal -
kötött, környezetvédelmet is érintõ megállapodásokból adódó kötelezettségek
e Program szempontjából is lényeges feladatokat jelentenek.
A Programnak ez a négy pillére szoros kapcsolatban áll egymással és az ezek
által meghatározott feladatokat együttesen kell figyelembe venni.
A Program szerint a környezetvédelem alapvetõ célja a meglévõ környezeti
értékek megóvása, a környezeti károk megelõzése. E mellett lényeges feladat a
környezetet károsító hatások korlátozása, illetve megszüntetése, valamint a
kialakult környezeti károk felszámolása, illetve a megfelelõ környezeti
állapot helyreállítása.
A Program kiindulási alapja a megoldandó környezeti problémák azonosítása. A
Program nem egy-egy állapotot tekint problémának, hanem azt a kérdést teszi
fel, hogy miért is jelent problémát az adott környezeti állapotjellemzõ
tényleges vagy várható alakulása. A problémák feltárásával párhuzamosan
meghatározásra kerülnek a problémák okai is abból a célból, hogy meg lehessen
keresni a leghatékonyabb megoldásokat és, hogy a megelõzés elve érvényesíthetõ
legyen. Egy-egy szakterületre együtt kell látni az okok, hatótényezõk Ó a
környezet állapota Ó probléma Ó cél Ó megoldások Ó feladat folyamatot. Ez
lényegét tekintve megfelel az OECD-ben általánosan használt terhelés állapot
válaszintézkedés modellnek.
A problémamegoldás mellett azt is figyelembe kell venni, hogy ma
Magyarországon még van mit védeni. Számos olyan természeti értékkel
rendelkezik az ország, amely Európa gazdaságilag fejlettebb részébõl már
hiányzik. A Program a meglévõ értékekkel kapcsolatos felelõsség tudatában,
azok megõrzésének igényével készült.
A Program megvalósítása nemzeti ügy, ezért nem lehet csak egyetlen tárca,
szakterület feladata. A környezetvédelmi feladatok eredményes megoldásának
feltétele a célok integrációjának biztosítása mind az ágazatok, mind a
szakterületek szempontjából. A Program elkészítését és megvalósítását a
társadalom különbözõ szereplõivel történõ folyamatos együttmûködésre,
egyetértésre kell alapozni. Vonatkozik ez a környezeti hatások elszenvedõire
éppúgy, mint a környezetállapot alakulásáért felelõsökre, az önkormányzatokra,
vállalatokra, az érintett szakmai és tudományos közösségekre, érdekképviseleti
szervezetekre vagy a környezetvédelmi mozgalmakra.
1. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁNAK BEMUTATÁSA
1.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK ALLAPOTA
1.1.1. LEVEGE
Magyarország levegõminõségi helyzete - az utóbbi évtizedben a nagy
mennyiségben kibocsátott "hagyományos" légszennyezõ anyagok emissziójának
csökkenése ellenére - sok területen még mindig nem kielégítõ.
Az ország területének összesen 3,9 %-a (3590 km2) "szennyezett", 9,3 %-a (8674
km2) pedig "mérsékelten szennyezett" területnek minõsül. Ezen az összesen alig
több mint 13 % nagyságú (12264 km2) területen azonban az ország lakosságának
közel fele él. A legfontosabb levegõtisztasággal kapcsolatos konkrét problémák
a következõk:
(a) Kiemelkedõen nagy a fõvárosi agglomeráció és az észak-dunántúli iparvidék
levegõkörnyezetének terhelése, mindkettõ összefüggõen szennyezett térségnek
tekinthetõ.
(b) Az utóbbi évtizedben mind a kén-dioxid, mind a nitrogén-oxidok
kibocsátása csökkent. E tendenciával ellentétesen a közlekedés nitrogén-
oxid kibocsátási aránya nõtt.
(c) A gépjármûvekbõl származó kibocsátások jelentõs szerepet játszanak a nagy
forgalmú közutak közvetlen környezetének és a nagyobb települések
levegõjének szennyezettségében.
(d) A nagyobb városok belterületein és a forgalmas fõútvonalak mentén a
légzési zónában - természetesen az idõjárási és a forgalmi helyzet
függvényében - jelenleg is magas szennyezõanyag-koncentrációk mérhetõk,
helyenként növekvõ gyakorisággal.
(e) A nyári magas felszínközeli ózonkoncentrációk egyes városokban (pl.
Miskolcon, Dorogon, Tatán, Egerben, Kazincbarcikán) többször túllépték a
megengedett értéket.
(f) A nyári magas ózonkoncentrációk gyakoribb kialakulásában szerepet
játszhat a gépjármûvekbõl származó kibocsátások részaránya.
1.1.2. VIZEK
A vízzel mint környezeti elemmel foglalkozó rész a felszíni és felszín alatti
vizek állapotát külön mutatja be. Ezek elkülönítésének oka elsõsorban a
jelentõsen eltérõ hatásfolyamatokban rejlik.
1.1.2.1. FELSZÍNI VIZEK
Az ország medence jellegébõl következõen a hazánk területén átfolyó évi
átlagos vízmennyiség (120 milliárd m3/év) egy lakosra vetített értéke a
világon a legmagasabb. Magyarország a vizeket illetõen is jellegzetesen
tranzit ország, vízkészletei mind mennyiségileg, mind minõségileg döntõ
mértékben függnek a szomszédos országokban tett beavatkozásoktól.
(a) A Dunában változatlanul növekszik az idõszakos algásodás, és nem csökken
a bakteriális szennyezettség. A Duna-víz nitrát tartalma évrõl évre
növekszik, és ma már nem ritkák a 20 mg/l koncentrációt meghaladó
szélsõértékek sem. A folyószabályozás, kavicskotrás miatt egyes
partiszûrésû kutak körzetében iszap halmozódott fel. A bekövetkezõ
szervesanyag-bomlás következtében a kutakból termelt víz vas-, mangán- és
oldott szervesanyag tartalma növekedett. Egyes körzetekben a mederüledékben
megfigyelhetõ a toxikus szennyezõanyagok felhalmozódása.
(b) A Tiszában a legtöbb állapotjelzõ javulása mellett az orto-foszfát
tartalom nagymértékben növekedett.
(c) A mellékvízfolyások nagy része szennyezettnek minõsül.
(d) A Balaton esetében az elmúlt idõszak intézkedései megállították a
tápanyagterhelés növekedését. Az eutrofizáció meghatározó tényezõje a
foszfor, ezen belül döntõ a változatlan szintû belsõ (fenéküledékbõl
visszaoldódó) foszforterhelés. Ha az algaszaporodásnak az idõjárás kedvez,
a tóvíz alacsony nitrogén tartalma miatt a kékalgák elszaporodnak, mivel
azok képesek a levegõ nitrogénjét is megkötni. Ez a jelenség eredményezi a
Balaton nitrogénterhelésének idõszakos megnövekedését. Ilyen idõszakokban a
légköri eredetû nitrogénterhelés a parti eredetû terhelés háromszorosát is
elérheti.
(e) Az Alföldön elsõdlegesen öntözési céllal épült csatornákat számos esetben
települési szennyvizek elvezetésére is használják. Az ilyen módon
szennyezõdõ vizek öntözési célú felhasználása korlátozott.
(f) Elsõsorban a többéves szárazság, s emellett egyes tavaknál a kisesésû
csatornák indokolatlan mértékû vízelvezetése a nagy természeti értéket
képviselõ alföldi természetes szikes tavak erõteljes vízszintcsökkenéséhez
vezetett; e mellett a bevezetett szennyvizek növekvõ mennyisége miatt
erõsen romlott a vízminõség.
(g) Jelentõs szennyezõforrás, hogy míg a lakosság 96-97 %-a közmûves vízzel
ellátott területen él, addig a csatornázott területen élõ lakosok
számaránya csak 57 %, tehát az ún. "közmûolló" közel 40 százalékos.
(h) A szennyvizek jelentõs részét egyáltalán nem vagy nem kielégítõ mértékben
tisztítják. Különösen nagy az elmaradás a fõvárosban és néhány nagyobb
városunkban.
A szennyvíztisztítás során keletkezõ iszapok kezelése, ártalommentes
elhelyezése általában nem megoldott.
1.1.2.2. FELSZÍN ALATTI VIZEK
A felszín alatti vizek döntõ jelentõségûek életfeltételeink biztosítása
szempontjából. Kiemelt szerepük van az ivóvízellátásban (több mint 90 %-os
részesedéssel), a balneológiai hasznosításban, valamint a környezet egyéb
elemeivel való összefüggésük révén.
Mennyiségi szempontból:
(a) A talajvízszint süllyedés az ország síkvidéki területein az utóbbi egy-
két évtizedben átlagosan 0,1 m/év volt, a Duna-Tisza közén a 0,3 m/év-et is
meghaladta, az eddig bekövetkezett talajvízszint süllyedés itt helyenként
megközelíti az 5 m-t. A Szigetközben a Duna elterelése következtében
jelentkezett talajvízszint süllyedés.
(A süllyedés az 1995/96 évi csapadékos tél hatására megállt.) A talajvízszint
süllyedések hatására a mezõgazdasági károkon kívül a nedves élõhelyek,
talajvíz tavak vízkészlete csökkent, a roskadásra hajlamos felszínközeli
rétegekkel jellemezhetõ területeken épületkárok következtek be.
(b) A rétegvízszint süllyedés az ország medenceterületein általában 0,1-0,4
m/év vízoszlopban kifejezve, a mélyebb hévíztároló szintekben 1 m/év
értéket is meghaladja.
(c) A karsztvízszint süllyedés a Dunántúli-középhegységben a 80-as évek
végéig átlagosan 1 m/év volt, de helyenként ennek többszörösét is elérte.
A depresszió átlagosan elérte a 30 m-t, egyes helyeken a 100 m-t is.
(d) A karsztforrások hozamcsökkenése a 80-as években a Dunántúli-
középhegységben teljes forrás elapadásokban, a peremi termálkarsztos
elõfordulásoknál pedig már veszélyes hozamcsökkenésekben jelentkezett. A
bányászati vízelvételek megszûnésével a regenerálódás megkezdõdött.
Minõségi szempontból:
(a) A felszín alatti vizek szennyezõdése a rendszeresen mért komponensek
körében elsõsorban a nitrátosodásban mutatkozik meg, többek között a
települések és az állattartó telepek csatornázatlansága, a mûtrágyázás és
szerves trágyázás nem pontszerû hatásaként.
(b) Vízminõségi problémákat okoz a bányászati tevékenység, ahol fennáll a
közvetlen szennyezõdés veszélye; a szennyezõanyagok, hulladékok
szakszerûtlen szállítása, elhelyezése, tárolása és a már nem üzemelõ,
ellenõrizhetetlen hulladéklerakók léte.
(c) A parti szûrésû vízbázisoknál a háttér talajvizeinek szennyezõdése
mellett, egyes területeken vízminõség romlás lépett fel a folyók medrében
finomszemcsés lerakódások által okozott anaerob folyamatok következtében
is.
(d) Az ivóvízbázisok esetében a vízminõségvédelem legfontosabb eszköze a
védõterületek és védõidomok kialakítása lenne, de ez a jogi
szabályozatlanság és gazdasági problémák (pl. a területhasználatokból eredõ
gazdálkodási kompenzáció hiánya) miatt a legtöbb helyen elmaradt. A
szabályozás megújítása is most van folyamatban.
(e) A már bekövetkezett és felelõs nélkül maradt szennyezésekkel, tartós
környezetkárosodásokkal kapcsolatos kármentesítés óriási feladattá nõtt,
amely társadalmi, gazdasági, politikai és jogi okok miatt elsõsorban állami
feladattá vált.
1.1.3. FÖLD
A földvédelem kiterjed a földfelszín - különös tekintettel a talaj -, a
felszín alatti rétegek, a kõzetek és az ásványok, ezek természetes és átmeneti
formái és folyamatai védelmére.
E környezeti elem alapvetõ közege, befogadója az élõvilág, a víz és az épített
környezet különféle megjelenési formáinak.
A talaj öntisztuló, átmeneti tározó (pufferoló) képességével jelentõsen
hozzájárul a környezetet érõ terhelés csökkentéséhez, így a felszín alatti
vizek védelméhez.
A különféle igénybevételek esetén fontos kiemelni, hogy a természetes
biológiai, kémiai, fizikai folyamatok és az emberi tevékenység okozta hatások
egyrészt meghatározzák e környezeti elem állapotát, másrészt visszahatnak a
természetre és a terület- és vízhasználati lehetõségekre is.
Magyarország a legtöbb európai országgal összehasonlítva sajátos helyzetben
van, hiszen területének mintegy 85 %-a a talaj termékenységének
hasznosítására, erdõgazdálkodásra, illetve mezõgazdasági tevékenység
folytatására alkalmas. Az épített környezet részét alkotó települések, ipari
és katonai területek, infrastruktúra, továbbá a bányászat veszi igénybe a
fennmaradó 15 % terület döntõ hányadát. E hasznosítások mellett lényeges a
talaj hulladék asszimiláló képessége is.
Mindezek alapján e természeti erõforrás megõrzése szempontjából a földdel
kapcsolatos legfõbb problémák a következõk:
(a) átfogó földvédelmi stratégia, illetve egységes jogi és szakmai
szabályozás hiánya (figyelembe véve, hogy idevonatkozó lényeges
rendelkezéseket tartalmaz már többek között a termõföldrõl szóló 1994. évi
LV. törvény);
(b) e környezeti elem országos állapotának értékelését lehetõvé tevõ
ismeretek hiányosságai;
(c) a települési környezet, az ipari, katonai és mezõgazdasági tevékenységek
okozta földfelszín-, illetve talajszennyezés;
(d) a talajok minõségének romlása jelentõs területeken (talajdegradációs
folyamatok: víz és szél okozta talajerózió, savanyosodás, szikesedés,
tömörödés, szervesanyagtartalom csökkenése);
(e) részletes környezetföldtani felmérés hiánya.
1.2. A TELEPÜLÉSI ÉS AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET ALLAPOTA
1.2.1. TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET
A települési környezet az ember által mesterségesen kialakított anyagi
rendszer, amelynek alapvetõ funkciója az ember mindennapi életéhez
elengedhetetlen társadalmi szükségletek kielégítése. E rendszer állapotának
fõbb jellemzõi a következõk:
(a) Településrészek lepusztulása, leépülése. Egyes területeken az épületek
állapota, a települési infrastruktúra és a köztisztaság helyzete romlik.
Különösen a gazdaságilag hanyatló területeken a probléma együtt jelentkezik
az életminõség és az épületállomány állagának romlásával, amit tovább
súlyosbít az évtizedek óta elmaradó felújítás.
(b) Az ipari és közlekedési légszennyezés egész települések, településrészek
állapotát károsítja.
(c) A települési felhagyott iparterületek rehabilitációja nem megoldott, a
rehabilitáció helyett nagyléptékû zöldmezõs beruházások folynak, melyek a
természetes környezet területi arányának csökkenésével, a települések
szétterülésével és növekvõ közlekedési igényekkel járnak.
(d) A közlekedéssel kapcsolatos környezeti hatások a legnehezebben
kezelhetõk, elsõsorban egészségügyi következményekkel járó
településkörnyezeti problémává váltak.
(e) A települési közterületek elhanyagolt, szemetes állapota egyre
jellemzõbbé válik. A burkolt járdák és utak kevesebb, mint felét tisztítják
rendszeresen a városokban, a városi külterületek és a községek területén
számos illegális szemétlerakó található.
(f) A települési zöldfelületek aránya nem éri el a szükséges mértéket, a
meglévõk a fenntartás hiányosságai miatt gyakran gondozatlanok.
(g) A hagyományos jellegzetességeket mutató településkép fennmaradási
esélyének megszûnése a községekben. A kis és közepes lélekszámú települések
esetében az elmúlt idõszakban felszámolták, illetve skanzenbe szorították
azt a településképet, amelyet valamilyen szempontból különleges értéknek
lehetett tekinteni.
1.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG ALAKULASANAK
KÖRNYEZETI ÖSSZEFÜGGESEI
A hazai lakosság egészségi, de különösen halálozási mutatói jól jelzik, hogy e
téren nagyon súlyos problémával kell szembenézni, amelyért részben a
környezeti ártalmak okolhatók.
(a) 1990-ben 50 %-kal többen haltak meg a 40-59 évesek közül, mint 20 évvel
korábban, a jelzett idõszakban a magyar lakosság korai halálozásának aránya
jelentõs mértékben növekedett.
(b) A bizonyítottan környezeti okokra is visszavezethetõ daganatos
megbetegedések aránya a halálozási okok között magyar és nemzetközi
összehasonlításban is kedvezõtlen. A különbözõ daganattípusokat tekintve
riasztó a változás a fej-nyak tumorok, valamint a tüdõdaganatok esetében -
mindkét nemnél az elmúlt 20 év alatt többszörösére (3-8-szorosára)
emelkedett a halálozás mértéke a 40-59 év közötti népesség körében.
(c) A szálló por a halálozásban 3-5 %-os, a légúti megbetegedések
elõfordulásában 7-10 %-os növekedést okoz.
(d) A lakosságon belül a 40 %-ot is eléri az allergiás hajlam, az adatok
alapján 1983-92 között az asztmás esetek száma megduplázódott, a szénanátha
megbetegedéseké 1988 óta megnégyszerezõdött.
1.2.3. ÉPÍTETT KÖRNYEZET
Az épített környezet a környezet tudatos, építési munka eredményeként
létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely
elsõdlegesen az egyéni és a közösségi lét feltételeinek megteremtését
szolgálja. Az épített környezet - az épület, az építmény, építményegyüttes, a
tér, az utca, a település - és az ebben foglalt épületállomány a nemzeti
vagyon tartós, jelentõs értéket képviselõ része (összértéke mintegy 20 ezer
milliárd forint). Az épített környezet állapotával kapcsolatos fõ problémák a
következõk:
(a) a lakásállomány, a lakóépületek állagának romlása, amely a lakhatósági
feltételek, életfeltételek, életminõség romlásával, szélsõséges esetben
egészségkárosodással jár;
(b) a középületek, közterek, pályaudvarok, busz- és villamosmegállók,
hajóállomások állagromlása, mûködési zavarokkal és kedvezõtlen esztétikai
megjelenéssel jár, de ebben a pénzügyi források elégtelensége mellett
jelentõs szerepet játszanak a kialakult emberi magatartásformák, a
viselkedéskultúra jellemzõi;
(c) a városkép, utcakép romlása, esztétikai értékcsökkenés demoralizáló
hatása, a település környezeti szempontból kedvezõtlen életfeltételei;
(d) a mûemléki jelentõségû területek, mûemléki környezetek, mûemlékek állag-
romlása, történelmi városrészek, települési hagyományokat õrzõ épített
környezeti elemek, védett temetõk, történeti kertek romlása, pusztulása. Az
igazi okokat a mûemlékvédelemre vonatkozó hatékony jogi szabályozás, a
felújítások pénzügyi fedezetének hiánya, illetve az olcsón megoldott
felújítások színvonala, az emberi gondatlanság jelentik. Az új típusú
piacgazdasági elvárások majd a funkcionális hasznosítást helyezik elõtérbe,
amely szintén problémák forrása lehet.
1.3. A TERMÉSZET ALLAPOTA
1.3.1. ELIVILAG
A természetvédelem az élõ és élettelen természeti értékek és azok
rendszereinek megóvását célozza. Egyik fõ célja a biológiai sokféleség
megõrzése, amelynek alapja a természetes és természetközeli élõhelyek
mûködõképes állapotban történõ megóvása.
Az élõhelyek védelme nem szorítkozhat ugyanakkor a védett területeken
található biotópokra, hanem minden természetvédelmi szempontból jelentõs
élõhelytípusra ki kell terjeszteni. Sok természetvédelmi szempontból
kifejezetten értékes élõhely évszázados emberi gazdálkodás hatására jött létre
és maradt fönn.
Magyarországon valóban természetes, teljesen érintetlen élõhely nagyon kevés
van; az ország erdei, rétjei, kaszálói és legelõi évszázados mûvelés alatt
állnak. A hagyományos rét- és erdõgazdálkodás, bár sokat rontott a természetes
állapotokon, azokat nem tette tönkre. Az intenzív gazdálkodás - kiegészülve az
egyes régiókat érintõ lecsapolásokkal és egyéb emberi tevékenységre
visszavezethetõ tényezõkkel - bontotta meg igazán a természetes folyamatok
egyfajta, az ember és a természetes rendszerek közötti egyensúly állapotát. A
fõbb konkrét jellemzõk és problémák a következõk:
(a) A veszélyeztetett növényfajok száma 670, az állatoké pedig 346.
(b) Vizes élõhelyeinket a természetes kiszáradás és az emberi tevékenységre
visszavezethetõ biológiai degradáció mellett a legsúlyosabban az emberi
eredetû szennyezések veszélyeztetik. Szakítani kell azzal a szemlélettel,
hogy a vízterek a szennyezés természetes befogadói, amelyek elnyelnek,
elszállítanak mindent.
(c) Az erdõborítottság aránya ma 18 %-os, de természetközeli erdeink
kiterjedése ennek a felét sem éri el. Az indokoltnál szélesebb körben
alacsonyra szabott vágásérettségi korok miatt az idõsebb állományok arányát
tekintve még kedvezõtlenebbül alakult a kép. Jelentõs faállomány-
veszteségeket és károkat okozott a hetvenes évek végétõl az ún. újtípusú
(ismeretlen eredetû) erdõpusztulás. A hibás erdészeti koncepciók és
szakmapolitikai irányítás, valamint az erdõgazdaságok ebbõl következõ
haszonérdekeltsége a gyors növekedésû fafajok és -fajták telepítését
helyezték elõtérbe. Sok esetben elõfordult, hogy értékes õshonos
állományokat is ilyenekre cseréltek le.
(d) Az értékes láprétek és lápok kiszáradása nem egyszerûen egy kedvezõtlen
éghajlati tendencia (vagy akár csak ingadozás) következménye volt, hanem
ehhez hozzájárultak a vízgyûjtõkön véghezvitt káros mûszaki beavatkozások
és a vizes területek felszámolása is.
(e) Nedves és közepesen nedves (mezofil) rétjeink, kaszálóink és legelõink
állapota a nem okszerû kezelés miatt, illetve a hagyományos hasznosítási
formák következtében - fõleg az utóbbi 20-25 évben - rohamosan romlott. A
rétek és legelõk területe is nagy mértékben csökkent a szántóföldi és
erdõgazdálkodási igénybevétel, valamint más hasznosítási formák
(halastavak, ipari üzemek, urbanizálódás okozta igénybevételek, közlekedés
okozta szegregáció) miatt. Az emberi tevékenységek által okozott zavaró
hatások a füves területek nagy részén degradációs folyamatokat indítottak
el.
(f) A virággazdag hegy- és dombvidéki rétjeink eltûnése, rohamos szegényedése
biológiai sokféleségünk pusztulásának egyik legriasztóbb jele.
(g) A pannóniai flóratartomány legsajátosabb elemei közül igen sok a száraz
pusztagyepeink és sziklagyepeink lakója. Ezeknél az állapotromlás legfõbb
oka egészen egyszerûen az élõhelyek megszûnése többek között gyepfeltörés,
gyomosodás, beerdõsítés következtében. Erdõterületeink látványos
gyarapodása például részben olyan erdõtelepítéseknek tudható be, amelyekkel
pótolhatatlan gyepeket számoltak fel (feketefenyõ dolomit sziklagyepek
helyén, erdei fenyõ és akác a homoki gyepek helyén).
1.3.2. TÁJ
Az emberi élet feltételeit fenntartható módon biztosító környezetgazdálkodás
alapja a társadalmi tevékenységeknek egymással és a környezeti
feltételrendszerrel való összehangolása. Ez a társadalmi munkamegosztás magas
foka, a munkamegosztásból eredõ érdekütközések, a természeti, a társadalmi és
a gazdasági adottságok és folyamatok bonyolult egymásra hatása miatt összetett
feladat. A környezetvédelem eredményessége ezért igazán a természeti, a
társadalmi és a gazdasági tényezõket egyaránt magába foglaló tájvédelem
szintjén biztosítható.
Tájvédelmi szempontból alapvetõ probléma a komplex tájpotenciál területileg
eltérõ módon megjelenõ csökkenése.
Az egymással összefüggõ tájvédelmi problémák közül a legfontosabbak:
(a) a tájak teljesítõképességének, terhelhetõségének, önszabályozó
képességének csökkenése;
(b) a térszíni folyamatok kedvezõtlen irányú megváltozása (ez pl. olyan
konkrét problémákhoz vezetett, mint pl. a Duna-Tisza köze hõ- és
vízháztartásának megváltozása);
(c) a természeti értékek degradációja;
(d) az egyedi tájértékek és a tájkarakter elemeinek pusztulása (kunhalmok,
malmok, tanyák, hagyományos gazdálkodási típusok);
(e) a tájesztétikai értékek csökkenése (pl. Balaton, külszíni bányák).
Az infrastruktúrafejlesztés, a gazdasági növekedés "természetes velejárójává"
vált a környezetminõség és a természeti értékek "feláldozása". A tájhasználat
során hasznosított nemzeti vagyon hosszú távon nem segítette elõ a
tájpotenciál megõrzését vagy fejlesztését, csökkentve ezáltal a késõbbi más-
vagy többcélú területhasználatok lehetõségét (pl. borsodi iparvidék). A
tájvédelmi problémák elsõsorban a megfelelõ tájvédelmi szemlélet hiányából, a
tájvédelmi szempontok érvényesítési lehetõségeinek, eszközeinek hiányosságából
erednek. A tájvédelemnek jelenleg nincs megfelelõ tudományos, szakmapolitikai
és végrehajtási intézményi kerete, eszközrendszere és forrása. A valós
érdekeltség a tájvédelemben még ma is alacsony szintû, a felelõsségi viszonyok
nem kellõen tisztázottak. A nap mint nap jelentkezõ "területéhség" a még
természetközeli, értékes állapotban megõrzött tájakat is veszélyezteti.
1.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK
1.4.1. HULLADÉK
Magyarországon évente közel 104 millió tonna hulladék képzõdik. Ebbõl kb. 4
millió t/év a települési szilárd hulladék, és kb. 20 millió t/év a kezelt
folyékony települési hulladék. A fennmaradó kb. 80 millió t/év hulladék ipari,
mezõgazdasági vagy más gazdasági tevékenységbõl származik. A termelési
hulladékon belül összesen kb. 4,2 millió t/év a veszélyes hulladék, melybõl
1,5 millió t/év a vörösiszap mennyisége. Az ipari eredetû hulladék mennyisége
csökkenõ, a kommunális hulladéké kissé növekvõ tendenciát mutat. A
hulladákgazdálkodással kapcsolatban általános gondot jelent, hogy:
(a) nincs átfogó, valamennyi hulladékfajtára kiterjedõ hulladékgazdálkodási
törvény;
(b) nincs a különbözõ hulladékokra vonatkozó, megbízhatóan mûködõ információs
rendszer.
Települési szilárd hulladék:
(a) nem teljeskörû a települési szilárd hulladékok gyûjtése, még alacsony
fokú a szelektív hulladék gyûjtés, az alkalmazott eszközök mûszaki
színvonala és állapota rendkívül rossz;
(b) a mintegy 2700 kommunális lerakóhelynek csupán 30 %-a felel meg többé-
kevésbé az elõírásoknak és jelentõs az olyan illegális és legális lerakók
száma, melyek jelenleg potenciális szennyezõforrások;
(c) kevés a szabad lerakó kapacitás és a lerakásnál a korszerûbb eljárásokat
nem alkalmazzák.
Települési folyékony hulladék:
(d) ellenõrizhetetlen a ténylegesen begyûjtött hulladék mennyisége,
elhelyezése követhetetlen a nem megfelelõ begyûjtési módszer miatt;
(e) a hulladék fogadására a mûködõ szennyvíztelepeknek csak kis hányada
készült fel, míg a hulladékleeresztés többnyire csatornahálózatba vagy
szemétlerakóba, esetenként kijelölt, de általában megfelelõ mûszaki védelem
nélküli gyûjtõmedencékbe történik, ill. közvetlenül a természetbe kerül.
Települési hulladékként kezelt egyéb hulladék:
(f) az egészségügyi hulladék égetésére átalakított kazánok mûszaki
szempontból nem kielégítõek, a néhány speciális égetõ állapota, kialakítása
sem megfelelõ;
(g) az építési-bontási hulladékok (7-800 ezer t/év) másodnyersanyagkénti
hasznosítása nem megfelelõ.
Ipari hulladék:
(h) jelenleg indokolatlanul nagy az ipari hulladékok mennyisége, továbbá nem
megfelelõ ezen hulladékok felmérése;
(i) a hulladékminimalizálás és -hasznosítás mértéke nem megfelelõ, lassú a
hulladékszegény technológiák és termelési rendszerek bevezetése;
(j) nem készült el az ipari létesítmények, valamint a termelési és
kommunálisként kezelt kisüzemi hulladékok által okozott talaj- és talajvíz-
szennyezések felmérése.
Mezõgazdasági hulladék:
(k) a tárolótavakban felhalmozott kb. 14-15 millió m3 hígtrágya szakszerû
kezelése igen sok helyen megoldatlan;
(l) hiányoznak az egyszerû eszközökkel mûködtethetõ komposztáló üzemek, és a
meglévõk mûködése is bizonytalan, a biotechnológiai módszerek alkalmazása
esetleges.
Hulladékká vált termékek:
(m) a visszavételi, csere és kezelési kötelezettség, betétdíj alkalmazása nem
kellõen átgondolt;
(n) a termékek teljes élettartamára vonatkozóan a termelõi és a forgalmazói
felelõsség korlátozottsága, illetve a fogyasztók megfelelõ
tájékozottságának hiánya.
Veszélyes hulladék:
(o) kevés a veszélyes hulladék ártalmatlanító kapacitás;
(p) nehézfémekkel és/vagy szénhidrogénekkel szennyezett ismeretlen mennyiségû
talaj helyben történõ ártalmatlanítása nem megoldott.
Radioaktív hulladék:
(q) az intézményi forrásokból származó nagy aktivitású és hosszú élettartamú
radioaktív hulladékok elhelyezésével, valamint a kiégett nukleáris
üzemanyagok újrafeldolgozásával, illetve elhelyezésével kapcsolatos
álláspont újraértékelése folyamatban van.
Különleges radioaktív hulladék:
(r) Mecseki Ércbányászati Vállalat meddõje által okozott talaj- és
talajvízszennyezés;
(s) Mecseki Ércbányászati Vállalat használt ioncserélõinek sorsa jelenleg
megoldatlan, végsõ elhelyezésük várhatóan az atomerõmûvi reaktorok nagy
aktivitású hulladékaival együtt lesz megoldható.
1.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS
A zajpanaszok egész Európában azt mutatják, hogy a városi lakosság jelentõs
részénél a zaj károsan befolyásolja az emberek közérzetét és az életminõséget.
Az Egészségügyi Világszervezet 1994-ben Európa egészségi állapotával
foglalkozó tanulmányában a 65 dBA fölötti környezeti zajt potenciális
egészségkárosító hatásként értékeli.
A fõbb problémák a következõk:
(a) Elmúlt évi felmérések szerint a települések sûrûn lakott részein áthaladó
fõútvonalak mindenütt domináns környezeti zajforrások. (Nappal gyakran 70
dBA feletti, éjjel 65 dBA feletti terheléseket mérnek.)
(b) A települések lakott részén áthaladó vasútvonalak mellett nappal 70-72
dBA egyenértékû szint is mérhetõ, és a zaj éjszaka sem csökken 68-70 dBA
alá.
(c) A regionális környezetvédelmi hatóságok 1984-1992 között közel 3000 üzemi
létesítmény környezeti zajkibocsátását vizsgálták, kb. 80 %-ban lakossági
bejelentésre. A panaszok több mint 90 %-ban jogosnak bizonyultak.
(d) Helyi viszonylatban speciális problémaként ismétlõdõen megjelentek a
közlekedési rezgés okozta épületkárok.
1.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG
Az emberiség fejlõdésének egyik legnagyobb kihívása a globális, a regionális
és helyi szintû biztonság megteremtése, ennek keretében a fenntartható
fejlõdés környezetbiztonsági garanciáinak szavatolása. A legmagasabb
nemzetközi szintû fórumokon is kiemelt fontossággal kezelik a környezet-
biztonság ügyét, amelynek idõszerûségét az élet egyre gyakrabban igazolja a
különbözõ súlyos, ipari eredetû környezeti katasztrófák bekövetkezésével.
(a) Hazánk nem rendelkezik a vegyi anyagokra vonatkozó, valamint a
katasztrófák megelõzésére és elhárítására irányuló törvényekkel.
(b) A környezetbiztonságra alapvetõ befolyást gyakorló ipari (kiemelten
vegyipari) létesítmények biztonságtechnikai ellenõrzöttsége, tevékenységük
kockázatelemzése intézményesen nem biztosított, és nem teljes körûen
szabályozottak a veszélyes anyagok szállításával összefüggõ tevékenységek
sem.
(c) A környezeti monitoring rendszerek széttagoltak, nincs olyan
környezetbiztonsági információs központ, amely kapcsolható lenne a már
mûködõ európai rendszerekhez.
(d) A legjelentõsebb problémát az esetleges környezeti katasztrófák
(haváriák) esetében a végrehajtó szervezetek széttagoltsága, egyes
részterületeken azok teljes hiánya okozza.
2. AZ ELERNI KIVANT KÖRNYEZETVEDELMI CELOK - CÉLALLAPOTOK
A Program alapvetõ célkitûzése a fenntartható fejlõdéshez szükséges
legfontosabb környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása
és a környezetvédelem stratégiai feladatainak meghatározása. Ehhez konkrét
beavatkozásokra, bizonyos tevékenységeket ösztönzõ, másokat korlátozó
szabályozásra van szükség. A Program célja nemcsak a legfontosabb környezeti
problémák feltárása, hanem azok megoldása is.
A Nemzeti Környezetvédelmi Program fõ céljai:
(a) az egészséges környezet feltételeinek biztosítása, az emberi egészséget
károsító, veszélyeztetõ hatások megelõzése, csökkentése, megszüntetése; a
megfelelõ életminõséghez szükséges környezeti állapot megõrzése, javítása és
helyreállítása;
(b) az élõ és élettelen környezet természetközeli állapotának megõrzése, a
természetes rendszerek és természeti értékek megóvása, fennmaradásának
biztosítása, a bioszféra sokszínûségének megtartása, a természeti
folyamatokban rejlõ információk megõrzése;
(c) a természeti erõforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlõdés
elveinek figyelembe vétele, a lételemnek tekintett természeti erõforrásokkal
(víz, föld, levegõ) való takarékos, értékvédõ gazdálkodás, ezeknek a
következõ nemzedékek számára való megtartása;
(d) az elõzõekkel összefüggésben a gazdasági fejlõdés és a környezet
harmonikus, az ésszerû környezet-igénybevételre és a minimális
környezetkárosításra törekvõ viszonyának megvalósítása.
A Program prioritásait úgy kell meghatározni, hogy közben állandóan figyelembe
vegyük a környezet egészét, összefüggõ rendszerjellegét. A környezet
állapotában végbemenõ változásokat két, bizonyos fokig ellentétes tendencia
jellemzi.
Egyfelõl az állapot egésze hosszabb idõt tekintve folyamatosan romlik (élet-
kilátások romlása, szennyezett ipartelepek számának növekedése stb.). Másfelõl
egy sor szakterületen, vagy egy-egy regionális és helyi kérdésben
kimutathatóan jelentõs javulás történt, amely a gazdasági visszaesésnek és
szerkezetváltásnak is köszönhetõ (például a kén-dioxid kibocsátás, vagy egy-
egy ipari régió összkibocsátása terén). A környezet védelmének kérdésében
bizonyos területeken jelentõs elõrelépés történt, mind a szabályozást, mind a
közvetlen beruházásokat illetõen, de még nem alakult ki átfogó és a döntések
részévé váló környezetvédelmi cél- és eszközrendszer. Mindezek alapján a
következõ fõ szempontokat kell figyelembe venni:
(a) az ország jelentõs természeti erõforrásokkal, környezeti értékekkel
rendelkezik, amelyek védelme gazdasági érdek is;
(b) a korábbi évtizedekben jelentõs környezeti értékvesztés történt,
ezek hazai, regionális, illetve globális környezeti problémákra vezethetõk
vissza;
(c) a már érvényben lévõ nemzetközi környezetvédelmi szerzõdések és
együttmûködések számos feladatot jelentenek a környezetvédelem számára;
(d) számottevõ mértékben a káros környezeti hatásoknak is
tulajdoníthatóan az emberi egészség és a természeti értékek védelme nem
kellõképpen megoldott; a helyzet különösen kritikus akár a halálozási és
megbetegedési mutatókat, akár a természeti értékek alakulását vizsgáljuk;
(e) nagyon erõsek azok a háttértényezõk, amelyek a káros
környezetegészségügyi hatásokat súlyosbítják (stresszhelyzetek,
túlterheltség, fogyasztási szokások stb.).
A problémák megoldása szempontjából alapvetõ jelentõségû a társadalmi
részvétel, a tudatformálás, a lakosság megfelelõ tájékoztatása.
A problémák ismertetését követõen az általános célkitûzések megfogalmazása az
adott terület, szakágazat számára a problémák megoldásának fõ irányait
jelentik. A konkrétabb célok, illetve a cselekvési irányok a számszerûsíthetõ
célállapotokat, azonosítható tartalmú feladatokat határozzák meg a Program
hatéves idõszakára.
2.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK VÉDELME
2.1.1. LEVEGETISZTASÁG-VÉDELEM
LEV-1. A szálló por és a toxikus szilárd anyagok tekintetében a szennyezettnek
minõsített településeken el kell érni, hogy hat év alatt 20 százalékkal
csökkenjen a szennyezettség mértéke, a többi településen pedig legalább ne
emelkedjék.
LEV-2. Az 1994-1998 közötti évekre elfogadott Levegõtisztaság-védelmi
Ágazatközi Intézkedési Program alapján kiemelt cél az ország súlyosan
szennyezett településeinek és térségeinek levegõminõségét javítani olyan
mértékben, hogy azok legalább a mérsékelten szennyezett minõsítésnek
megfeleljenek. Biztosítani kell e program további folytatását 1998 után, a
települési levegõszennyezettség további csökkentése és a kedvezõ állapotok
fenntartása céljából.
LEV-3. A közlekedés eredetû emissziók csökkentése érdekében:
(a) mérsékelni kell a közlekedési-szállítási igényeket a
településfejlesztés, az informatika, logisztika, ipar- és
kereskedelempolitika valamint a gazdasági szabályozás eszközeivel;
(b) elõ kell segíteni - ahol csak lehetséges - a nem-motorizált
közlekedés prioritásának biztosítását;
(c) biztosítani kell a tömegközlekedés, a vasút, a víziközlekedés
fejlõdését, javítani kell a szolgáltatási színvonalat és a
versenyképességet mûszaki és gazdasági, tarifapolitikai intézkedésekkel,
a közlekedési és szállítási teljesítményekbõl való részesedésük legalább
megõrzése, - ahol csak lehetséges - növelése érdekében, összhangban az
elfogadott hazai közlekedéspolitika célkitûzéseivel;
(d) vám- és adópolitikai intézkedésekkel elõ kell segíteni a
gépjármûállomány korszerûsítését, ezen belül meghatározó súlyt adva a
környezetvédelmi szempontoknak, különös tekintettel a kisebb mértékû
üzemanyag fogyasztásra, szennyezõanyag kibocsátásra;
(e) az üzemelõ gépjármûpark emissziós jellemzõit utólagosan beépíthetõ
eszközök alkalmazásának ösztönzésével javítani kell, és hat év alatt el
kell érni - elsõsorban a korszerû jármûvek beszerzésével és
üzembeállításával -, hogy a személygépkocsipark és a haszonjármûpark
legalább fele a szennyezést jelentõsen csökkentõ berendezéssel legyen
ellátva;
(f) megfelelõ fejlesztésekkel javítani kell az üzemanyagok minõségét, a
tervezési idõszak végére el kell érni az ólomadalék használatának teljes
megszûnését; a további jellemzõket illetõen az EU 1996 júniusában
elfogadott célkitûzéseit kell érvényesíteni;
(g) a környezetvédelmi, természetvédelmi és közlekedési prioritásokat
összehangolva folytatni - lehetõség szerint gyorsítani - kell a
településeket elkerülõ utak építését és a hiányzó úthálózati elemek
kiépítését.
(h) a közbeszerzéseknél elõnyben kell részesíteni a kisebb szennyezõanyag
kibocsátású, alacsonyabb üzemanyag felhasználású közlekedési eszközök
üzembehelyezését.
LEV-4. Az ipari és erõmûvi kibocsátások csökkentése érdekében - a megelõzés
elvének figyelembevételével - a korszerû és a kisebb energiaigényû
technológiákat kell elõnybe részesíteni és támogatni a megfelelõ jogi-
mûszaki-gazdasági ösztönzõk kidolgozásával és bevezetésével.
LEV-5. A kommunális fûtésbõl eredõ káros kibocsátások csökkentése, a fûtési
energiaigény csökkentésével kis szennyezõanyag kibocsátású
tüzelõberendezések és megfelelõ minõségû tüzelõanyagok alkalmazásával,
kutatásának, fejlesztésének támogatásával. A káros kibocsátás csökkenését
eredményezõ építõipari, építészeti megoldásokat elõnyben kell részesíteni.
LEV-6. A nemzetközi egyezményekbõl adódó feladatok végrehajtása a kén-dioxid,
nitrogén-oxidok, illékony szerves vegyületek, ózonkárosító és üvegházhatású
gázok vonatkozásában:
(a) A konkrét célok elsõsorban a megkötött és a megkötésre váró
nemzetközi egyezményekhez kapcsolódnak. A kén-dioxid kibocsátást 1980-
hoz viszonyítva 2000-ig 45 %-kal, 2005-ig 50 %-kal kell csökkenteni, a
meglévõ és új forrásokkal kapcsolatban hatékony kibocsátás csökkentési
intézkedéseket kell hozni.
(b) Az illékony szerves vegyületek kibocsátása 1999 végéig nem lépheti
túl az 1988-as szintet; új technológiáknál a hatálybalépést követõ két
éven, meglévõ forrásoknál öt éven belül alkalmazni kell a rendelkezésre
álló legjobb technológiákat, nemzeti programot kell kidolgozni a
kibocsátások és a határokon átterjedõ mennyiségek csökkentésére.
(c) Az ózonkárosító anyagok felhasználásának megszüntetése az
egyezményekben elfogadott határidõk betartásával.
(d) Az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása; 2000-re a
kibocsátás ne haladja meg a meghatározott viszonyítási szintet.
(e) A kén- és a nitrogén vegyületek kibocsátásának csökkentése a Program
idõszaka alatt olyan szintre, hogy a légköri savas ülepedés a kritikus
terhelési szint alatt maradjon.
(f) Folyamatban van a nehézfémek kibocsátásának csökkentésére vonatkozó
nemzetközi megállapodás véglegesítése, illetve további egyezményekhez
való csatlakozás elõkészítése.
LEV-7. A levegõtisztaság-védelmi információs rendszer és mérõhálózat
fejlesztése a kidolgozott koncepció és megvalósítási terv szerint. A Program
hat éve alatt 40 települési és 10 háttérszennyezettségi mérõállomást kell
telepíteni.
LEV-8. A megújuló energiaforrások használatának akadályait meg kell szüntetni,
fokozatosan ki kell építeni elõsegítésének rendszerét.
2.1.2. A VIZEK VÉDELME
2.1.2.1. FELSZÍNI VIZEK
VIZ-1. A vízhiány okozta kritikus vízgazdálkodási helyzetek elõfordulásának
csökkentése.
VIZ-2. A vízhiányos területeken, elsõsorban az Alföld egyes régióiban, a
lefolyás-szabályozás fejlesztésével, illetve - amennyiben az ökológiai
szempontból nem káros - felszíni víz átvezetéssel a felhasználható felszíni
vízkészletek növelése.
VIZ-3. A takarékos vízhasználatot ösztönzõ szabályozás kialakítása, mind a
kommunális szolgáltatások, mind a gazdasági élet területén.
VIZ-4. Konkrét vízminõségi célkitûzéseket csak hosszabb távra lehet kijelölni.
Ezek a következõk:
(a) a Duna esetében a szerves mikroszennyezõk és a mikrobiológiai
paraméterek szempontjából a vízminõség legyen legalább III. osztályú (a
jelenlegi öt osztályos rendszer alapján);
(b) a Tisza vízminõsége általában legalább III. osztályú legyen;
(c) az állóvizek legyenek legalább II. osztályúak és a klorofill
koncentráció ne haladja meg a 75 mg/m3-es értéket;
(d) a felszíni vizek só- és toxikusanyag-koncentrációjának növekedését
meg kell állítani, az öntözõvízbázisok esetében a magas sótartalmú
használt- és szennyvizek bevezetésének további korlátozásával e
befogadók sótartalmát csökkenteni kell.
VIZ-5. Annak a távlati célnak a megvalósulása érdekében, hogy a települési
csatornázás a kb. 65 %-os ellátottságot elérje, minden közcsatornán élõvízbe
vezetett szennyvizet legalább biológiailag meg kell tisztítani. A kiemelten
védendõ, tápanyagokra érzékeny vizek (tavak, tározók, holtágak, idõszaki
vízfolyások, kisvízhozamú befogadók) nitrát- és foszforterhelését
csökkenteni kell; ezeken a területeken harmadik fokozatú szennyvíztisztítás
is szükséges. Az EU irányelvei alapján a tagországokban a 2000. év végére a
15000-nél, a 2005. év végére a 2000-nél nagyobb lakosegyenértékû
településeken meg kell oldani a szennyvízelvezetést és tisztítást.
Ezeket a feladatokat Magyarországon 2010-ig kell teljesíteni. A Program hat
évében a kiemelten védendõ területeken lévõ települések
szennyvízelvezetésének és tisztításának fejlesztésével a csatornázottság 60
százalékosra növelése a cél, ezen szennyvizek tisztítása és a megyei jogú
városokban a szennyvíztisztítási fejlesztések megkezdése és idõarányos
elvégzése a cél. Ahol lehetséges az egyedi, kiskapacitású, temészetkímélõ
szennyvízártalmatlanítás megvalósítását ösztönözni kell.
VIZ-6. Hosszú távú cél, hogy az élõvizekbe jutó szervesanyag terhelés a
jelenlegi szint 20 %-a alá csökkenjen, a kibocsátott szennyvizek
mennyiségének feltehetõ növekedése mellett is. A Programban ennek a
részarányos teljesítését kell megvalósítani.
VIZ-7. Az ipari és mezõgazdasági üzemek szennyvíztisztítását megfelelõ
gazdaságszabályozási (elvonási, támogatási) rendszer segítségével
fokozatosan meg kell oldani. Az új üzemek esetében már eleve csak a
környezetvédelmi elõírásoknak megfelelõ megoldások engedélyezhetõk.
Hasonlóképpen el kell érni a közcsatornába kerülõ szennyvizek
elõtisztítását. El kell érni, hogy a mérgezõ anyagokat tatalmazó ipari
szennyvizek ne jussanak kommunális szennyvízbe.
VIZ-8. A szennyvíztisztítás megfelelõ megoldása érdekében minden tisztítómûnél
biztosítani kell a szennyvíziszapok ártalmatlanítását, elsõsorban
komposztálását. Ezt a megoldást kell alkalmazni a csapadékvíz elvezetõ
közcsatornákból származó iszapra is.
2.1.2.2. FELSZÍN ALATTI VIZEK
VIZ-9. A felszín alatti vizek nagyobb arányban és mértékben a kitermelés
térségében hasznosuljanak az arra alkalmas tisztított szennyvizek helyben
tartásos elhelyezésével, újrahasznosításával.
VIZ-10. A tartós vízszintsüllyedések következtében veszélyeztetett helyzetben
lévõ térségekben - elsõsorban a Duna-Tisza közi homokhátságon, a Maros
hordalékkúpon és a Dunántúli-középhegységben - javuljon a vízháztartási
egyensúly.
VIZ-11. A felszín alatti vizek nyomáscsökkenése ütemének mérséklése, majd
megállítása, a túlzott regionális igénybevétel megállítása.
VIZ-12. Az engedély nélküli felszín alatti vízkitermelések megszüntetése, majd
- ütemezetten, a prioritási területek meghatározásával - az engedélyezettek
módosítása (a környezetvédelmi igénybevételi határértékben meghatározott
szintig az utánpótlódás figyelembevételével).
VIZ-13. A felszín alatti vizek minõségi célállapotának ütemezett
megközelítése, fokozott figyelemmel a sérülékeny környezetû vízbázisok
(üzemelõ és távlati) környezetére (védõterület/védõidom) az ivóvízbázis-
védelemre szervezõdött társulások létrejöttének elõsegítésével.
VIZ-14. A felszín alatti vizeket veszélyeztetõ szennyezõforrások
felderítésével, a korábbi évtizedekben felhalmozott tartós
környezetkárosodások számbavételével és feltárásával egyidejûleg - az
azonosított környezetszennyezõ jogi és anyagi felelõsségének érvényesítése
mellett - a veszélyeztetések megszüntetése, a környezetkárosodások
felszámolása ütemterv szerint.
VIZ-15. A nitrátterhelés és a nem természetes eredetû diffúz mikroszennyezések
csökkentése.
VIZ-16. Azoknak a meghatározott területeknek, térségeknek az azonosítása, ahol
természeti okok, folyamatok miatt a felszín alatti víz minõsége eltér a WHO
ivóvíz szabványban rögzített határértékektõl.
VIZ-17. A folyamszabályozás, vízrendezés, mûvelési ág változás, bányászati
tevékenység, valamint a bányászati tevékenység által megváltozott terület-
használat (pl. bányatavak) ne csökkentsék a felszín alatti vizek utánpótlódó
mennyiségét és minõségét.
VIZ-18. Ki kell építeni a vízvédelmi információrendszert. Meg kell kezdeni a
felszín alatti vizek minõségének megfigyelését szolgáló hálózat kiépítését
és biztosítani kell a már meglevõ észlelõrendszerrel együtt történõ
mûködtetését. Ezeket a célokat a program idõtartamának végére legalább a
legveszélyeztettebb területeken meg kell valósítani.
2.1.3. FÖLDVÉDELEM
FÖV-1. A földvédelmi stratégia kialakítása.
FÖV-2. A támogatási rendszer korszerûsítésével ösztönözni kell a termõföld
minõségének védelmét és termékenységének megõrzését, illetve javítását
szolgáló beruházások megvalósítását, a talajvédelmi létesítmények
fenntartását, valamint a talaj vízgazdálkodásának ésszerû szabályozását, a
szélsõséges vízháztartási helyzetek mérséklését.
FÖV-3. Átfogó, a földvédelmet szolgáló jogi és közgazdasági szabályozórendszer
kialakítása és mûködtetése, beleértve a termõföldterület csökkenésének
minimalizálását.
FÖV-4. A földtulajdonnal gazdálkodók - sajátosan a privatizáció során föld-
tulajdonhoz jutott új gazdálkodók - tevékenységének szakszerûbbé tétele
érdekében fontos feladat a gazdálkodók és az intézmények közötti gyors
információcsere feltételrendszerének kialakítása, a szakmailag megalapozott
szaktanácsadás biztosítása a talajvédelem területén is (szakanyagok,
pályázati lehetõségek, kedvezmények). A mezõgazdasági kemikáliák
alkalmazásának korszerûbb, a megváltozott termelési viszonyoknak megfelelõ
szabályozása.
FÖV-5. A jelentõs környezeti kockázatot hordozó, állami felelõsségi körbe
tartozó környezeti károk felszámolása, illetve kockázatcsökkentõ
beavatkozások ütemterv szerinti végrehajtása.
FÖV-6. A meddõhányók és külszíni bányagödrök elmaradt rekultivációjának
elvégzése.
FÖV-7. A külszíni bányászat számára a környezetvédelmi, természetvédelmi
érdekek miatt zárt területnek tekinthetõ térségek lehatárolása.
FÖV-8. A környezeti károk megelõzése érdekében el kell készíteni a környezet-
földtani - környezetérzékenységi felméréseket, nagy méretarányú térképeket.
2.2. TELEPÜLÉSI ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME
2.2.1. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET VÉDELME
A Program célállapotként egy kevesebb környezeti eredetû stresszhatást
közvetítõ, jobb környezeti állapotjellemzõkkel rendelkezõ települési környezet
hosszabb távú kialakítását jelöli meg.
Ennek megfelelõen az általános településkörnyezeti célok a következõk:
TEP-1. A települési légszennyezés csökkentése az önkormányzatok
környezetvédelmi programjainak megfelelõen.
TEP-2. A települések csatornázottságának, szennyvíztisztításának és speciális
szennyvízkezelésének fejlesztése, az ivóvízbázisok védelme.
TEP-3. A szelektív hulladékgyûjtés elterjedésének elõsegítése, a települési
szilárd hulladékok megfelelõ kezelése és ártalmatlanítása, valamint a
településtisztasági feladatok ellátásának fejlesztése.
TEP-4. A településeken a környezeti zaj- és rezgésterhelés egészséget és
közérzetet veszélyeztetõ hatásainak csökkentése.
TEP-5. A települési zöldfelületek lehetõ legnagyobb mértékû fejlesztése mind
minõségi, mind mennyiségi vonatkozásban, a belterületi zöldfelületek
kiterjedésének szintentartása, illetve növelése elsõsorban a nagyvárosokban.
A sport- és rekreációs szerepû létesítmények és területek kiemelt gondozása
és fejlesztése.
TEP-6. A lakosság bevonása a települési környezetvédelmi döntésekbe és azok
végrehajtásába.
TEP-7. A települési kép és a települések általános tisztaságának a javítása,
ennek érdekében többek között programok kidolgozása, intézkedési tervek
megvalósítása.
TEP-8. A települések területén található természeti értékek, élõhelyek védelme
és sokszínûségének megõrzése.
TEP-9. A településrészek - különösen a történelmi településközpontok,
településmagok rehabilitációja, revitalizációja.
A feladatok nagy részét a környezeti elemeknél mutatja be a Program,
ugyanakkor olyan ideális célállapotot, amely átfogó módon minden tényezõt
figyelembe vesz, a jelenlegi keretek között nem lehet meghatározni. A
témakörrel kapcsolatos legfontosabb célok: az önkormányzatok környezetvédelmi
munkájának erõsítése, a települési környezetvédelmi tervezés módszertanának
kialakítása, alkalmazásának elõsegítése és a településrendezési tervekkel való
összhang biztosítása. A problémák megoldásában az Országos Területfejlesztési
Koncepciónak döntõ szerepe van.
2.2.2. AZ EMBERI EGÉSZSÉG VÉDELMÉNEK
KÖRNYEZETI VONATKOZÁSAI
Az emberi egészséggel kapcsolatos problémákat és teendõket részletesen a WHO
útmutatása alapján kidolgozott Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram
tárgyalja a Program keretében. Ezen problémák kezelése minden környezeti elem
és rendszer szintjén feladatot jelent, amelyek közül külön ki kell emelni a
következõket:
EMB-1. A szálló pornak az egészségügyi hatások miatt fontos apró - 10, illetve
2,5 mikrométer átmérõnél kisebb - részecske-összetevõit illetõen az állapot
javítása, azok mennyiségének legalább 10 %-os csökkentése.
EMB-2. A belsõtéri levegõszennyezettségi helyzet javítása, elsõként megfelelõ
szabályozás kialakításával.
EMB-3. Az ivóvízellátással kapcsolatban az arzéntartalmú ivóvizek, a
bakteriológiai fertõzöttség, a nitráttartalom és a klórozási melléktermékek
kérdésének megnyugtató rendezése.
EMB-4. A bakteriológiai fertõzöttség következtében fellépõ fürdõjárványok
veszélyének csökkentése.
EMB-5. A sportolás társadalmi és nevelési fontosságának érvényesítése.
2.2.3. AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME
ÉPT-1. A károsodott, tönkrement településrészek felmérésére és rendbe-
hozatalára megfelelõ stratégiák kidolgozása és a végrehajtás megkezdése.
ÉPT-2. A mûemlékvédelmi szabályozás és finanszírozás középtávú fejlesztési
tervének elkészítése és végrehajtása.
ÉPT-3. A fenntartási tevékenység javítására megfelelõ szabályozás kialakítása
és alkalmazása.
ÉPT-4. Jobb és az esztétikai, történeti, nemzeti szempontokat figyelembe vevõ
tervezési módszerek kialakítása, elterjesztése a településkép javításának
befolyásolására.
2.3. A TERMÉSZET VÉDELME
2.3.1. TERMÉSZETVÉDELEM
A természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény alapján elkészített
Nemzeti Természetvédelmi Alaptervvel összhangban a természet megõrzése és
védelme szervezett, törvényileg szabályozott, központilag irányított és
finanszírozott szakmai és hatósági tevékenység, de egyszersmind társadalmi,
önkormányzati, állampolgári érdek és feladat is. Az Alapterv részletesen
meghatározza az elérendõ természetvédelmi célokat, célállapotokat és
feladatokat a talajjal, a földtani-felszínalaktani értékekkel, a barlangokkal,
a vizes élõhelyekkel, a növényvilággal, az állatvilággal és a tájakkal
összefüggésben.
TEV-1. Meg kell valósítani a Nemzeti Természetvédelmi Alaptervben megfogal-
mazott feladatokat.
TEV-2. Ki kell alakítani a nemzeti parkok országos hálózatát, beleértve az
elõkészítés alatt álló Balatoni, Duna-Ipoly és Körös-Maros vidéki Nemzeti
Parkot is. A jelenlegi adottságokra építve létre kell hozni a kimondottan a
természetvédelem menedzselésére, a védett területek kezelésére alkalmas
nemzeti parki szervezet közgazdasági és jogi feltételrendszerét. Magukat az
igazgatóságokat kell alkalmassá tenni feladatuk ellátására és nem új
szervezeteket kell létrehozni. Ki kell alakítani a természeti területek
természetvédelmi menedzselésének szempontjait.
TEV-3. Valamennyi védett területre vonatkozóan alapállapot felvételt kell
végezni, amelyek alapján el kell készíteni a területek kezelési, fenntartási
terveit.
TEV-4. Az ország erdõsültsége érje el a 20 (illetve hosszabb távon a 25) %-ot,
a természetközeli erdõk kiterjedése pedig a 12 %-ot. A védett területek
aránya érje el az ország területének 11-12 %-át. A tervezett erdõtelepítések
a természet védelmérõl szóló törvényben foglaltakkal összhangban, elsõsorban
õshonos fafajokkal és a hazai természetes erdõtípusoknak megfelelõ
összetételben történjenek, javítva ezzel a természetközeli erdõk arányát.
Növelni kell az erdõk biológiai sokféleségét, mind a korosztály megoszlás,
mind a fafaj összetétel, mind pedig az erdõmûvelési és fahasználati módok és
technológiák megválasztásával.
TEV-5. Biztosítani kell a természetes élõhelyek, különösen a veszélyeztetett
növény és állatfajok természetes élõhelyeinek védelmét.
TEV-6. Létre kell hozni az ország ökológiai hálózatát, amely illeszkedik a
Pán-Európai Ökológiai Hálózathoz.
TEV-7. A nemzetközi viszonylatban ritka víztípusok természetközeli állapotban
megmaradt képviselõinek megmentése a jövõben kiemelt természetvédelmi
feladat.
TEV-8. A természetvédelmi hatóságok által mûködtetett génbankok létrehozása.
Biztosítani kell az anyagi feltételeit az in situ génbankok mûködtetésének,
s azon fajok esetében, ahol az in situ védelem nem lehetséges, létre kell
hozni az ex situ génbankok rendszerét. A következõ két évben meg kell
határozni ezen fajok körét, s meg kell kezdeni az ex-situ génbankok
kialakítását.
TEV-9. Meg kell teremteni a fenntartható fejlõdést biztosító gazdálkodás
alapjait. Ennek keretében létre kell hozni - az Európai Unió hatályos
direktívájának figyelembevételével - a Környezetileg Érzékeny Területek
rendszerét és az ehhez kapcsolódó közgazdasági feltételrendszert.
TEV-10. Biztosítani kell a természetvédelmi kompenzációs rendszer pénzügyi
alapjait.
TEV-11. Ki kell alakítani és mûködtetni kell az Országos Biomonitoring
Rendszert.
TEV-12. A veszélyeztetett mesterséges föld alatti üregek (bányák stb.)
felmérésére, értékelésére, védetté nyilvánítására, fenntartására és
bemutatására programot kell kidolgozni, és meg kell teremteni a végrehajtás
feltételeit és pénzügyi fedezetét.
TEV-13. A barlangok esetében olyan módon kell rendezni a tulajdonosi kezelés
kérdését, hogy a természetvédelmi szervezet legyen a kincstári vagyon
kezelõje. Meg kell határozni, hogy ezzel milyen feladatok, kötelezettségek
járnak, ki kell dolgozni a használattal kapcsolatos közgazdasági és jogi
feltételrendszert.
Ezzel párhuzamosan közszolgálati, hivatalos alapadatokat, állapotra, értékekre
vonatkozó információkat tartalmazó országos értéknyilvántartási rendszert
kell mûködtetni és meg kell oldani ennek folyamatos karbantartását, az
adatszolgáltatást és archiválást.
TEV-14. A földtani, felszínalaktani értékek, barlangok védelmére, a velük
kapcsolatos kutatási, megõrzési és bemutatási feladatok összehangolására
cselekvési programot kell kidolgozni. Biztosítani kell a végrehajtás
pénzügyi és szervezeti feltételrendszerét.
TEV-15. Ki kell dolgozni a kövületek, õsmaradványok, ásványok és lelõhelyeik
védelmére szolgáló intézményi rendszer kialakításának módját, az idõszak
végére meg kell kezdeni kialakítását.
2.3.2. TÁJVÉDELEM
A konkrét célok és feladatok a problémákat elõidézõ okokból következnek. A
tájvédelem biztosítása érdekében ezért:
TÁJ-1. A törvényalkotás folyamatában biztosítani kell a tájvédelmi
felhatalmazások szükség szerinti beépítését az egyes törvényekbe.
TÁJ-2. A kerettörvényekhez illeszkedve és a többi tervezési rendszerhez
kapcsolódóan jogszabályt kell alkotni a tájvédelmi tervezés rendjérõl.
TÁJ-3. Programot kell indítani országos tájkataszter létrehozására, különös
tekintettel a hagyományos, természeti és kultúrtörténeti értékekben gazdag
tájak védelmének, illetve a komplex tájpotenciál szempontjából degradálódott
tájak rehabilitációjának megalapozására, és ezek alapján biztosítani kell a
védelmet és a helyreállítást.
TÁJ-4. Ki kell alakítani a táj-terhelhetõségi és -kapacitásvizsgálatok
rendszerét, ki kell dolgozni az e vizsgálatok eredményeként megfogalmazott
javaslatok érvényesítésének eszközrendszerét. Ki kell dolgozni a
területhasználat jövõképét az Országos Területfejlesztési Koncepció és a
természetvédelmi célkitûzések figyelembevételével.
TÁJ-5. Ki kell dolgozni a tájvédelmi szemlélet fejlesztésének hatékony
módszereit.
TÁJ-6. Intézkedési tervet kell kidolgozni a felhagyott külszíni bányák
tájrendezésére, a tájat döntõen meghatározó geológiai értékek felmérésére és
védelmére.
2.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZEK
2.4.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS
Települési szilárd hulladék:
HUL-1. A hulladékmennyiség ne növekedjék a jelenlegi mértéken túl (4 millió
t/év), a lerakott hulladék szervesanyag tartalmát fokozatosan csökkenteni
szükséges 5 % végsõ értékig. A Program hat éve alatt ebbõl 20 % értékig kell
eljutni.
HUL-2. A szervezett hulladékgyûjtés arányát legalább 90%-ra kell növelni, a
veszélyes és hasznosítható komponensek szelektív gyûjtését el kell kezdeni
az infrastruktúra megteremtésével.
A szelektív hulladékgyûjtés arányát a program idõszakának végéig - többek
között az újrahasznosító, újrafeldolgozó, újrahasználó környezetvédelmi
ipar, illetve szolgáltatás elterjedésének és fejlesztésének támogatásával -
legalább 10 %-os mértékre kell emelni.
HUL-3. Évente legalább 10-15 regionális lerakót kell létesíteni átlagosan 2
millió m3 évi összkapacitással. Megfelelõ mûszaki védelemmel rendelkezõ
regionális lerakókat kell telepíteni. Csökkenteni kell az illegális
lerakást, bezárni a nem megfelelõ mûszaki védelemmel, illetve az engedély
nélkül mûködõ lerakókat. Meg kell kezdeni hasznosításon alapuló
felszámolásukat.
HUL-4. A hulladékhasznosítás arányát növelni kell a keletkezõ hulladék mintegy
25-30 %-ának újrafeldolgozásával, vagy másodnyersanyagként való
hasznosításával.
Települési folyékony hulladék:
HUL-5. A települési folyékony hulladék mennyiségének csökkentéséhez növelni
kell a csatornázott területek arányát (vagy megfelelõ közmûpótló megoldást
kell találni).
HUL-6. A közcsatornákkal nem rendelkezõ területeken növelni kell a
környezetkímélõ szennyvízszikkasztással elhelyezett szennyvizek arányát a
leghatékonyabb megoldások legalább 30 %-ra történõ emelésével.
HUL-7. A folyékony hulladék fogadó és/vagy kezelõ kapacitást, a
szennyvíztisztítóba kerülõ hulladék arányát növelni kell.
HUL-8. Be kell zárni a nem megfelelõ mûszaki védelemmel mûködõ lerakókat,
ehhez felmérés és rangsorolás szükséges.
Termelési nem veszélyes hulladék:
HUL-9. A termelési nem veszélyes hulladékok mennyiségét teljeskörûen fel kell
mérni és csökkenteni kell - megfelelõ szabályozással, illetve gazdasági
ösztönzõkkel - a hulladékszegény és fajlagosan kevesebb alapanyagot
felhasználó technológiák bevezetésével, az újrafelhasználás és
újrahasznosítás arányának növelésével.
Veszélyes hulladék:
HUL-10. A nemzetközi egyezményekbõl és programokból adódó feladatok
végrehajtása, különös tekintettel a Bázeli Egyezményre (beleértve a
hulladékok felmérését az egyezmény kihirdetése után egyeztetett listák
alapján).
HUL-11. Programot kell kidolgozni a veszélyeztetõ források, komponensek
felmérésére, helyettesítésére és csökkentésére.
HUL-12. Növelni kell a hulladékhasznosítás arányát. A hasznosíthatatlannak
minõsülõ veszélyes hulladékok esetében a hulladékgyûjtés rendszerének az
ellenõrizhetõ ártalmatlanítást (égetés, lerakás) kell elõsegítenie. A
következõ hat évben az égetési és lerakási kapacitást egyaránt mintegy 25
ezer t/év mértékben kell növelni.
HUL-13. Az átmeneti tárolást fokozatosan meg kell szüntetni.
HUL-14. Növelni kell a termikusan ártalmatlanított hulladékmennyiség arányát.
HUL-15. Technológia- és termékváltás szükséges a hulladékmennyiség csökken-
téséhez, ennek érdekében a gazdasági szabályozásba ösztönzõrendszert kell
beépíteni.
Különleges kezelést igénylõ hulladékok:
HUL-16. Vörösiszap hányók, érces meddõhányók problémáját hosszú távú
projektekkel meg kell oldani, felmérve az ehhez szükséges pénzügyi források
mértékét és biztosításának lehetõségeit.
HUL-17. A veszélyesnek tekintett kórházi hulladékok ártalmatlanítására több
intézményt kiszolgáló égetõket kell létesíteni, megyénként átlagosan egyet-
egyet.
HUL-18. A kórházi hulladékok egységes szabályozáson alapuló teljes körû
kezelésére kormányrendelet, illetve a teendõket részletezõ együttes
miniszteri rendelet szükséges.
HUL-19. Meg kell oldani a kiégett nukleáris üzemanyagok kezelését, illetve az
atomerõmûvi kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok biztonságos
elhelyezését és meg kell kezdeni a "nulla állapot" felmérését.
2.4.2. ZAJ ÉS REZGÉS ELLENI VÉDELEM
ZAJ-1. A zajterhelés csökkentése esetében konkrét számszerû célokat nem lehet
megadni, hiszen ezek jelenleg megvalósíthatatlanok és ellenõrizhetetlenek
lennének.
Középtávon a nemzetközileg elfogadhatatlannak tekinthetõ 75 dBA terhelés
fölötti helyzetek megszüntetése lehet az elérendõ általános cél, míg
hosszabb távon a legfeljebb 65 dBA terhelési szintet lehet még
elfogadhatónak tekinteni.
2.4.3. KÖRNYEZETBIZTONSÁG
BIZ-1. Az OECD és az EU követelményekkel összhangban ki kell dolgozni a kémiai
biztonsággal foglalkozó szabályozást, és ennek alapján az ipari balesetek, a
kémiai kockázatok csökkentésére külön programot kell indítani.
BIZ-2. Egységes környezetbiztonsági informatikai rendszer kiépítése, megfelelõ
információs központ és ügyeleti rendszer kialakításával és mûködtetésével.
BIZ-3. Szakmailag megalapozott kárelhárító szervezet és a hozzákapcsolódó
képzési rendszer létrehozása.
BIZ-4. Ki kell dolgozni a Környezettudatos Irányítás cselekvési Programját. Ez
a Program - alkalmazkodva a piaci elvárásokhoz - segítse a környezettudatos
irányítás eszméjének és eszközeinek (szabályok, ellenõrzõ listák,
magatartási kódexek) önkéntes bevezetését szervezeteknél, fõleg az ipar,
mezõgazdaság és önkormányzatok körében
3. A MEGVALÓSÍTÁS KULCSTERÜLETEI
3.1. A KÖRNYEZETVEDELEM ÖSSZEHANGOLASA A TERÜLETFEJLESZTESSEL
A területfejlesztés új regionális intézményi rendszerének az a jelentõsége,
hogy megteremtette a területeknek a felelõs "gazdáit", a vegyes összetételû
fejlesztési tanácsok és társulások formájában. Ezen a módon lehetõség nyílik
arra, hogy a környezetvédelem helyben integrálódjék a komplex fejlesztési
folyamatokba. Ez megkönnyíti az érdemi problémamegoldást, mivel mind a
gazdasági, mind a társadalmi igényrendszerbe helyileg és jól láthatóan
beilleszkedve, a közvetlenül érintettek érdekévé teszi a problémamegoldást.
Ezért a környezetvédelem szakmai feladatait oly módon lehet megvalósítani,
hogy ezeket a megvalósítás "szintjei" szerint elkülönítjük, mint országos,
térségi, vagy települési feladatokat. Az állam a feladatokhoz és a
lehetõségeihez mérten támogatja a térségi és települési feladatokat,
környezetvédõ fejlesztéseket is. A támogatás fõ formája az átfogó
területfejlesztési programok finanszírozása.
3.1.1. ÁLLAMI LEBONYOLITASU TERÜLETFEJLESZTES ES A KÖRNYEZETVEDELEM
(a) Az Országos Területfejlesztési Koncepció tartalmazza ezen állami
feladatokat. A környezetvédelem a maga szempontjait ezekkel kapcsolatban
úgy érvényesíti, hogy
(aa) megfelelõ jogi - szabályozási feltételeket biztosít;
(ab) részt vesz a döntések elõkészítésében és meghozatalában. Itt nemcsak a
kormányzati szervekrõl van szó, hanem a lakossági szervezõdésekrõl is,
amelyeket a Környezetvédelmi Törvény értelmében megillet az ügyfél
jogállása.
(ac) A területi kihatású ágazati fejlesztéseket illetõen a környezetvédelem
szempontjait, a középtávú programban elfogadottakat fejlesztési
prioritásként kezeli a kormányzati munkában.
(b) A nem-állami feladatokat, amelyek azonban mégis egészükben véve a nemzeti
érdekeknek megfelelõek, az állam támogatja. E támogatások konkrét tárgyát,
esetleg az érintett területeket, középtávon az Országos Területfejlesztési
Koncepció határozza meg a környezetvédelmet illetõen is.
(ba) A támogatás fõ formája a hozzájárulás komplex területfejlesztési
programok megvalósításához, az adott környezetvédelmi fejlesztésnek
tehát ilyen programba kell illeszkednie.
(bb) A tényleges támogatás mértékét a költségvetési törvény szabja meg.
A programfinanszírozás több évre áthúzódó elkötelezettségeket jelent,
amelyek az éves költségvetésben is determinációként jelentkeznek,
egyebek mellett ezért is szükséges középtávú stabil prioritási rendszer.
(bc) A prioritásoknál lényeges, hogy a környezetvédelem az ágazati
támogatások rendjében is érvényesítse a középtávú programjában
foglaltakat.
3.1.2. HELYI LEBONYOLITASU TERÜLETFEJLESZTES ES A KÖRNYEZETVEDELEM
(a) A területfejlesztés helyi szervezetei "területgazdaként" kell
viselkedjenek. A környezetvédelemnek ezen belül abban van kulcsszerepe,
hogy elõsegítheti az adott térség értékének a növekedését az értéktermelõ
képesség javításával. Ezért az általuk kidolgozott komplex fejlesztési
programoknak szükségszerûen kell hogy legyen környezetvédelmi tartalma is.
(b) A többcsatornás programfinanszírozás lehetõséget nyújt arra, hogy a
környezetvédelmi fejlesztésekben megjelenjék a vállalkozói tõke is, és
ilyen programokra külföldi támogatás is szerezhetõ.
(c) Ahhoz, hogy a helyi fejlesztések közé a környezetvédelem integrálódjon,
olyan gazdasági-szabályozási szisztéma szükséges, ami ezt átláthatóvá és
mérhetõvé tudja tenni. Ilyen mindenek elõtt a területértékre támaszkodó
helyi adó. Az adózási rendszer ilyen jellegû átalakítása ezért a
környezetvédelem számára létszükséglet.
(d) Az állam részérõl igényelhetõ forrásokról, amelyek megfelelnek a
középtávú prioritásoknak, pontos képpel kell rendelkezniük a fejlesztés
helyi szereplõinek.
(e) Szakmai támogatóanyagok elkészítése szükséges, amelyek felhívják a
figyelmet az elérendõ célokra, ezek komplex elõnyeire, arra, hogy miképpen
integrálható a környezetvédelem a többi fejlesztési cél közé, miképpen
készíthetõ el rendszerszerûen egy környezetvédelmet is tartalmazó program.
3.1.3. A KÖRNYEZETVEDELMI FELADATOK MEGJELENESE A TERÜLETFEJLESZTESBEN
Mindazokat a feladatokat és prioritásokat, amelyeknek területi összefüggése is
van -elég nagy részük ilyen - össze kell állítani olyan bontásban is, hogy
állami, vagy helyi feladatot jelentenek-e. Ennek alapján lehet az adott
kérdéskörök mellé differenciált fejlesztési stratégiát rendelni.
3.1.4. A KÖRNYEZETVEDELMI FELADATOK MEGJELENESE A TERÜLETRENDEZESBEN
Elsõsorban a természet és tájvédelem különbözõ akcióterületei, stratégiai
fejlesztési céljai, a kármentesítések és rehabilitációk térségei jelennek meg
itt, amely feladatokat az egységes területrendezési eljáráson belül lehet
megoldani. E célból készül 1997. elsõ felében az Országos Területrendezési
Terv, amelyben a fenti feladatokra megfelelõ megoldásokat kell kialakítani.
Az 1996. évi XXI. tv. (a területfejlesztésrõl és a területrendezésrõl) e
kérdéskörben számos más rendelkezést is tartalmaz; többek között a
területrendezési tervek tartalmi és módszertani vonatkozásainak fejlesztését
(ennek keretében egyebek mellett a táj és a környezet terhelhetõségének és
kapacitásának értékelését - megfelelõ módszerek alapján - e tervek kötelezõ
tartalmi elemévé kell tenni).
3.2. KIEMELT ÁGAZATOKAT ÉRINTÕ PROGRAMOK, BEAVATKOZÁSOK
A fejezet azokat a koncepciókat, terveket, akcióprogramokat mutatja be,
amelyek megvalósítására a Program céljainak eléréséhez feltétlenül szükség
van. Ezek egy része már mûködik, mások csak tervezet formájában léteznek. A
Program maga is javasol ilyen programokat, beavatkozásokat. Az ilyen közvetlen
beavatkozás típusú lépések elsõsorban a meglévõ szennyezésekhez,
felhalmozódott problémákhoz kapcsolódnak.
A különbözõ akcióprogramok, intézkedési tervek stratégiai keretéül szolgál a
Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció. Ez a Koncepció az
integrált, a különbözõ szektorok együttmûködését igénylõ feladatok
megvalósítását kiemelten kezeli. A felsorolt programok, intézkedések olyan, a
környezetvédelmet alapvetõen befolyásoló koncepciókban gyökereznek, mint a
közlekedéspolitikai, az energiapolitikai koncepció vagy a vízgazdálkodás
fejlesztésének programja.
Az egyes feladatok, intézkedések táblázatos formában kerülnek bemutatásra,
melynek utolsó oszlopa azokat a konkrét célokat tartalmazza a korábbiakban
megjelölt kódok formájában, amelyeket az adott program vagy intézkedés
(illetve ezek összefüggõ csoportjai) megoldani, kezelni kíván. A fenti célok
megvalósításában a kormányzat, az önkormányzatok, az üzleti élet szereplõi és
a fogyasztók közös részvételére van szükség.
3.2.1. ENERGETIKA
Az energetika egyike a környezetre legnagyobb hatást gyakorló ágazatoknak. A
hõerõmûvek adják a kén-dioxid kibocsátás közel 60 százalékát, de meghatározóak
a nitrogén-oxidok, a szén-dioxid és a szilárd szennyezõ anyagok tekintetében
is. Az energia szektor a nemzetgazdaság legnagyobb vízfelhasználója, ami
nagyobb részt hõhatással járó használtvíz kibocsátással párosul. Az ágazat
által okozott környezeti problémák lokális, regionális (pl. savasodás) és
globális (pl. üvegházgázok emissziójának növekedése) szinten egyaránt
jelentkeznek.
Az energiatermelés- és felhasználás racionalizálása - a megfelelõ termelési,
szállítási logisztikai eljárásokkal, a legjobb elérhetõ technológiák
használati arányának (termelõi és végfelhasználói oldalon egyaránt)
növelésével - mind környezetvédelmi, mind makrogazdasági szempontból elõnyös
következményekkel jár. A létrejövõ kedvezõ hatások mind a környezeti
problémák, mind a gazdaság egészét tekintve egyszerre járhatnak eredménnyel.
Nagy kihívás Magyarország számára is a jövõ gazdasági fejlõdése, és az ezt
megalapozó környezetbarát energetikai szektor harmonizálása.
Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
javasolt)
1. Levegõtisztaság-védelmi - Az erõsen szennyezett tér- 1994-98 LEV-2.,
Ágazatközi Intézkedési Program ségekben a felelõsök megálla- és azon túl LEV-4.,5.,6.,
pítása, és mûszaki, gazdasági TEP-1.
2. Rövid- és Közép Távú lépések megtétele a kibocsá- 1991-tõl folyamatos
Környezetvédelmi Intézkedési Terv tások csökkentésére.
- Az emissziócsökkentõ lépések
támogatása.
- Környezetbarát energiaszer-
kezet feltételrendszerének
kialakítása.
- Fûtõanyag váltás
3. A magyar erõmûrendszer 2010-ig - A hõerõmûvek korszerûsítése 1989 -2010 LEV-1.,
kitekintõ fejlesztése és az környezetvédelmi szempontok LEV-4.,5.,6.
ezredfordulóig terjedõ idõszak figyelembevételével. EMB-1.,
erõmû-létesítési terve. - A legkisebb költségre való TEP-1.
tervezés
4. Rövid/közép távú megújuló - A megújuló energiahordozók
energiaforrás fejlesztési program támogatási rendszere
(J) - Energia-hatékonysági
átvilágítások elterjesztése
5. Országos Energiatakarékossági - Energiatakarékos berende- 1993-97
Cselekvési Program zések minõsítési rendszerének
kialakítása,
- Az energiatakarékosságot
szolgáló ösztönzõrendszer
kidolgozása
- A "jó háztartás vezetés"
módszerének elterjesztése
6. Földgázellátási program - az ellátás fejlesztése folyamatos LEV-5.,TEP-1.
7. Nemzeti projekt az atomerõmûvi - atomerõmûvi kis- és közepes Az I. ütem vége HUL-19.
radioaktív hulladék kezelésének és aktivitású radioaktív 1996-ban
végleges elhelyezésének hulladékok biztonságos
megoldására; elhelyezése, illetve a
késõbbiekben a nagy aktivitású
radioaktív hulladékok 1995-98
Kutatási Program a kiégett elhelyezése
nukleáris üzemanyagok kezelésére
vonatkozó nemzeti stratégia
kialakítására
8. A nehézfûtõolaj feldolgozására -környezetbarát fûtõanyag LEV-1.,TEP-1.
vonatkozó projekt váltás
-megújuló energiaformák 1997-tõl LEV-1.,5.
9. Nemzeti Környezetegészségügyi elterjesztése, TEP-1.
Akcióprogram (NEKAP) (T) - korszerûbb tüzelõanyagok és
technológiák elterjesztése
Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
Az energetikai célú termálvíz-hasznosítások 1997-2000 VIZ-3.
visszatáplálásának kialakítása környezetbarát módon
(T)
3.2.2. IPAR
Az ipar az a terület, ahol annak ellenére, hogy ma is nagyon jelentõs
környezeti problémák találhatók, az utóbbi idõszakban nagymértékben csökkentek
a kibocsátások a szerkezetváltás, és ezen belül elsõsorban a korszerûtlen
ipari üzemek bezárása, felszámolása miatt.
Az ipari tevékenység légszennyezéssel, szennyvízkibocsátással és hulladékok,
különösen veszélyes hulladékok keletkezésével jár. A feldolgozóipar az
országos adatok szerint az élõvizek közvetlen szennyezésében az ágazatok
között a 2. helyen áll, a teljes vízszennyezésben az elsõ, a veszélyes
hulladék termelésben a részesedés meghaladja az 50 %-ot (elsõsorban a
vegyiparnak köszönhetõen), az ágazat az egyes légszennyezõ anyagok
kibocsátásában is meghatározó. A koncentrált feldolgozó ipar által okozott
szennyezésnek jelentõs szerepe van a szennyezett térségek kialakulásában. A
bányászat által okozott legjellemzõbb problémák: a vízkiemelések következtében
fellépõ vízszintsüllyedések, forráselapadások, és számtalan hátrahagyott
bányászati terület. Az építõ- és építõanyag-ipar szennyezési struktúrája
megváltozott.
Amíg az ágazat korábban elsõsorban a porszennyezésen keresztül okozott gondot,
addig ma a termelési hulladékkal terheli leginkább a környezetet.
Az ipar számára az egyik legfontosabb feladat a megelõzést szolgáló "tisztább"
technológiák bevezetése, különösen a légszennyezõ anyagok, szennyvizek és
hulladékok mennyiségének csökkentése érdekében. Azokon a területeken, ahol
erre nincs lehetõség megfelelõ tisztító, szûrõ, terjedésgátló megoldások
alkalmazásával el kell érni a határértékek, jogszabályi elõírások betartását.
Az EU szabályozáshoz történõ közelítés ezen ágazat számára is nagy terheket
jelent.
Kiemelkedõ szerepe van a környezetvédelmi iparnak, amely a legközvetlenebb
módon segítheti elõ a környezetvédelmi problémák megelõzését és megoldását. A
környezetvédelmi ipar fejlesztése fontos eszköze lehet az ipari
szerkezetátalakításnak, elõsegítheti az exportfejlesztést és a
környezetvédelmi elõírások betartását. Stratégiai célkitûzés, hogy az e
szempontoknak megfelelõ környezetvédelmi ipar húzóágazattá váljon - megfelelve
a piaci és társadalmi elvárásoknak.
Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
javasolt)
1. Levegõtisztaság-védelmi -A súlyosan szennyezett tér- 1994-1998 LEV-2.,4.,6.
Ágazatközi Intézkedési Program ségekben a kibocsátások és azon túl TEP-1.
csökkentése
2. Az olajiparnak a gázolaj -A forgalmazott üzemanyagok (1) 1996-1997 LEV-3.,5.
kéntartalmát (1) és a benzin minõségfejlesztése (2) -2002 TEP-1.
ólomtartalmát (2) csökkentõ
programjai
3. A készülõ Hulladékgazdálkodási -A veszélyes hulladékok 1997-2002 HUL-9.,11.,13.
Koncepció alapelvein nyugvó átmeneti tárolásának HUL-14.,
programok (T) megszüntetése HUL-16.,17.
-Az égetési kapacitás bõvítése
-A mûszaki fejlesztések
támogatása
-A vörösiszap kezelésének
megoldása
4. Felhagyott bányaterületek - a környezeti problémák 1998- FÖV-6.,
rekultivációs programja (J) feltárása TÁJ-6.,
-Az adottságoknak megfelelõ HUL-16.
rehabilitáció megkezdése
5. Közép távú iparpolitika az ipar -A környezeti ipar fejlesztése 1994-tõl folyamatos HUL-9.,
versenyképességének növeléséért -Hulladékszegény technológiák HUL-12.,
elterjesztése, a hulladék- HUL-15.
hasznosítási arány növelése
6. Rövid- és Közép Távú - A másodnyersanyagok, 1991-tõl folyamatos HUL-9.,
Környezetvédelmi Intézkedési Terv gazdaságos feldolgozásának HUL-12.,
ösztönzése. HUL-15.
7. Kémiai kockázatcsökkentési -Veszélyhelyzetek, károk 1997-2002 BIZ-1.,2.
program (J) regisztrálása mind a termelés,
mind a szállítás, tárolás
terén; kockázatcsökkentõ
intézkedések megtétele
Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
-Ágazati hulladékhasznosítási irányelvek kidolgozása 1996 HUL-4.
-Ágazati hulladékhasznosítási cselekvési programok 1996-tól folyamatos HUL-4.
kidolgozása
-Környezetvédelmi ipari beruházás-igények ágazati LEV-3, LEV-4, VIZ-5,
szintû felmérése, cselekvési programok, illetve VIZ-7, HUL-9.,HUL-12.,
megvalósíthatósági tanulmánytervek elkészítése, a HUL-15.
hazai és nemzetközi tõkebevonás elõkészítésére
-A külszíni bányászat fejlesztésének területi terve a FÖV-7.
környezetvédelmi szempontból zártnak tekinthetõ
területek lehatárolására(J)
-Fokozott hangszigetelésû épületszerkezetek és folyamatos ZAJ-1.,
nyílászárók elterjesztése (T) TEP-4.
3.2.3. MEZIGAZDASAG, ERDI- ES VADGAZDALKODAS
A mezõgazdaság azon gazdasági tevékenységek egyike, amely jellegénél fogva
legközvetlenebbül kapcsolódik a természethez, az élõvilághoz, hiszen ezek
gazdálkodásának tárgyai. Akár a fejlett világ, akár a kelet-közép-európai
térség a korábbi évtizedekben kialakított iparszerû mezõgazdaságát tekintve a
fõ cél a terméshozamok növelése, az élõmunka részarányának csökkentése, az
ipar által kínált termelékenység-fokozó lehetõségek mindenáron való
kihasználása volt. A nyolcvanas évek második felétõl fokozatosan, késõbb
drasztikusan csökkent az agrokemikália-használat, megindult a bio- és
integrált gazdálkodás terjedése, kialakult a talajjavítás támogatási
rendszere.
Az iparszerû módszerek alkalmazása következtében a nagytáblás mûvelés
jelentõsen hozzájárult a biodiverzitás csökkenéséhez és a tájkép
elszegényedéséhez.
A növénytermesztés egyes területeken a kémiai anyagok szakszerûtlen
felhasználásán, az állattenyésztés a hígtrágya nem megfelelõ tárolásán
keresztül jelentett problémát elsõsorban a felszín alatti vizek számára, de
gyakran a termõföld minõségének szempontjából is.
Az erdõ- és vadgazdálkodás gazdasági érdekei gyakran kerülnek szembe a
természetmegóvás céljaival, fõleg a következõ okok miatt: tájidegen
erdõtelepítések (amelyekkel kapcsolatban további tudományos elemzések
szükségesek), tarvágások, illetve a területek eltartóképességét meghaladó
vadállomány (figyelembe véve a vadonélõ-vadászható állatfajok természetes
állapotának fenntartására, a természet védelmére és a vadállomány ésszerû
hasznosítására vonatkozó szempontokat). Ezt is figyelembe véve a
vadgazdálkodásnak alapvetõ célja és feladata a vadonélõ-vadászható állatfajok
természetes állapotának fenntartása mellett, a természet védelme és a
vadállomány ésszerû hasznosítása.
Az ágazat számára a legfontosabb feladat az ezredforduló korszerû,
környezetbarát agrárgazdaságának kialakítása és megvalósítása. Nem a fejlett
országok iparosított mezõgazdasági technológiáinak alkalmazása lenne a
megfelelõ cél, hanem olyan modernizációs pálya kialakítása, amely a
környezetkímélõ technológiák alkalmazására, és az ország speciális adottságait
és szaktudását kihasználó, magas élvezeti értékû termékek elõállítására
irányul.
Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
javasolt)
1. A Duna-Tisza közi homokhátság - A vízpótlással párhuzamosan, 1997-2007 VIZ-1.,2.,3.,
vízvisszatartását és vízpótlását korszerû víztakarékos VIZ-9.,10.,
célzó program (T) mezõgazdasági gyakorlat FÖV-2.,4.
elterjedése
2. Alföld program - Az adottságokhoz való jobb
alkalmazkodás
- Alternatív földhasználatok
elterjesztése
3. Agro 21 kutatási program - Korszerûbb környezetkímélõ VIZ-1.,
eredményeinek hasznosítása (J) mezõgazdasági technológiák FÖV-2.,3.,4.,
elterjedése
4. Erdõtelepítési program - Az erdõterület növelése 1991-2000 LEV-6.,
5. Erdõrezervátum program - Az õshonos állomány 1992-2000 TEV-4.,5.
védelmének biztosítása
6. Ivóvízbázisok védelmére - A védõterületeken a 1997-2002 VIZ-13.,15.,
vonatkozó célprogram (T) környezetkímélõ mezõgazdasági EMB-3.
7. Távlati vízbázisok biztonságba gyakorlat bevezetéséhez 1994-2003
helyezése szükséges feltételeinek
biztosítása
8. Rövid- és Középtávú A "jó mezõgazdasági gyakorlat" 1991-tõl folyamatos FÖV-2.,3.,4.
Környezetvédelmi Intézkedési Terv programjának megvalósítása
9. Az érzékeny természeti - Az ilyen területeken a 1997-2002 TEV-5.,9.
területek hálózata (T) hagyományos (extenzív)
mezõgazdasági gyakorlat
fenntartása.
Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
- A hazai táj adottságaira alapozott kertkultúra folyamatos TÁJ-3.,
elterjesztése. folyamatos FÖV-2.,
- A termõföldhasználat makro- és mikrostruktúrájának folyamatos FÖV-3.,
megfelelõ folyamatos TEV-5.,9.,
termesztési technológiák alkalmazása VIZ-15.
- Természetkímélõ gazdálkodás, illetve a
biogazdálkodás elterjesztése
- A mezõgazdasági hulladékok újrahasznosítási
arányának növelése
- Magyarország vadgazdálkodási tájainak és
vadgazdálkodási körzeteinek kialakítása
- A nem pontszerû szennyezések csökkentése
3.2.4. KÖZLEKEDES, SZALLITAS
A közlekedés okozta környezeti hatások az egyik legnehezebben kezelhetõ
problémát jelentik mind az ágazat, mind a környezetvédelem számára. A megoldás
azért nehéz, mert a hatások szétszórtak, eloszlanak az ország területén és a
meglévõ közlekedési rendszerek és szokások nehezen változtathatóak. A
közlekedés legtöbb problémát okozó alágazata a közúti személy- és áruforgalom
lebonyolítása. Ezt igazolja a gépkocsiforgalom kibocsátásainak magas
részaránya a légszennyezõ anyagok tekintetében. Ez a CO esetében több, mint 50
%-os, de a nitrogén-oxidoknál is megközelíti ezt az arányt.
A közúti közlekedés a településeken az egyik legsúlyosabb, egészségügyi
problémákat is okozó hatású tevékenységgé vált a levegõminõségi és
zajkibocsátási hatások miatt. A közlekedési útvonalak létesítése károsíthatja
az élõvilágot elsõ lépésben az élõhelyek szétszabdalásával és a forgalom káros
hatásaival.
A gépjármûpark korszerûtlen, átlagéletkora magas, a gépjármûpark
korszerûsítésében a 90-es évek elején beindult kedvezõ változások nem
folytatódtak, a gépjármûállomány cseréjét az adó- és vámszabályok nem segítik
a szükséges mértékben. Meghatározó probléma az utak rossz minõsége,
struktúrája.
Alapos elõkészítés és vizsgálat után lehet és kell bevezetni az
autópályadíjakat, hogy a forgalom átterelõdése miatt ne romoljon az alternatív
útvonalak környezetének állapota. A tömegközlekedés aránya még kedvezõ,
minõségének javítása és a jelenlegi részesedés megtartása alapvetõ prioritás.
Ezenkívül gondot jelent az egységnyi GDP elõállításának nagy fajlagos
szállítási igénye. Ezen a helyzeten javíthat a gazdaság modernizációja.
A vázolt problémák fokozatos megoldásának kereteit megadja a magyar
közlekedéspolitikáról és a megvalósításhoz szükséges legfontosabb feladatokról
szóló 68/1996. (VII.9.) OGY-határozat, amelyben az egyik fõ fejlesztési
szempont az emberi környezet védelme. A közlekedéspolitika az alágazatok
közötti munkamegosztás alakításában, az alágazatokon belüli, mûszaki,
gazdasági és szervezeti fejlesztési célok meghatározásánál figyelembe veszi a
fenntartható fejlõdés elvébõl eredõ követelményeket. A megvalósítás
feltételeinek kialakítása és a végrehajtás egybeesik a Program által lefedett
idõtartammal - optimális lehetõséget biztosítva a folyamatos egyeztetésre,
együttmûködésre.
A közlekedés számára a legfontosabb feladat a környezetbarát közlekedési módok
(tömegközlekedés, vasút, kombinált szállítási módok) fejlesztésének
ösztönzése, az országos kerékpárút-törzshálózat megvalósítása, a gépjármûpark
lecserélõdésének elõsegítése, a települések belterületén jobb
forgalomszervezési illetve -korlátozási intézkedések bevezetése. E feladatok
elsõsorban a közlekedés által fizetett adók növekvõ részének - fõként a
környezetkímélõ közlekedési alágazatokba és a környezeti szempontból hatékony
beavatkozási területekre történõ - fejlesztési célú visszaforgatásával
oldhatók meg.
Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
javasolt)
1. Levegõtisztaság-védelmi - Tömegközlekedés 1994-1998 LEV-2.,3.,
Ágazatközi Intézkedési Program prioritásának biztosítása, LEV-6.,
jelenlegi arányának TEP-1.,4.,
2. Rövid- és Középtávú fenntartása. 1991-tõl folyamatos EMB-1.,
Környezetvédelmi Intézkedési Terv - A legveszélyeztetettebb ZAJ-1.
településeken és térségekben 1998-
3. Tömegközlekedési fejlesztési forgalomszervezési és
program (J) korlátozási lépések
- Az EU elõírásainak
4. a közlekedés környezetvédelmi teljesítése.
koncepciójából eredõ beavatkozások -Kibocsátás csökkentõ lépések.
(T) -A vasúti közlekedés
körülményeinek javítása. 1997-
5. Nemzeti Környezetegészségügyi -Kerékpárút fejlesztések
Akcióprogram (NEKAP) (T) támogatása.
Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
-A közigazgatási rendszer felülvizsgálata a 1997-2000 LEV-2.,3.,
felesleges közlekedési igények csökkentésére. LEV-6.,
-A korszerûtlen közlekedési eszközök környezeti folyamatos TEP-1.,4.,
jellemzõinek javítása és lecserélésének felgyorsítása EMB-1.,
(az EU követelményeknek megfelelõen) folyamatos ZAJ-1.
- Zajvédelmi mûtárgyak építése. folyamatos
- A kombinált fuvarozási módok (közút-vasút, közúti-
vízi) fejlesztése
3.2.5. SZOLGALTATASOK
Ebben a felosztásban ide tartozik a kereskedelem, a turizmus, a vízgazdálkodás
szolgáltatói része és a közületek. A szolgáltatói infrastruktúra mûködése
elsõsorban a hulladékok okozta hatásokban és a vízvédelem szempontjából jelent
problémát.
A települési hulladékok ártalmatlanításának ügye az ország legnagyobb
gyakoriságú környezeti problémája. A környezetvédelmi szempontok egyelõre nem
játszanak szerepet a keletkezõ hulladék mennyiségét és összetételét
meghatározó termelési és fogyasztási szokások alakulásában.
A jelentõs mértékû vízellátás-csatornázás olló, a csatornázás-
szennyvíztisztítás olló, a szennyvíztisztítás iszapkezelés-elhelyezés olló,
illetve a szennyvizek nem megfelelõ szintû és mértékû tisztítása komoly
környezeti problémát jelent.
Ezek a problémák mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek, vízbázisok (és
a talaj) nagymértékû szennyezését eredményezik veszélyeztetve a
vízhasználatokat is.
A tömegturizmus elterjedése az infrastruktúra elégtelen színvonalával
párosulva több környezeti probléma létrejöttében játszik kisebb-nagyobb
szerepet. A Balaton vízminõségi problémái, egyes turisztikailag értékes
régióink értékvesztése (Velencei-tó, Bükk, szikes tavak stb.), a tájképi
adottságok romlása, a biodiverzitás csökkenése részben az idegenforgalom
számlájára írható.
A feladat ezen a területen egyértelmûen az elhanyagolt infrastrukturális
hálózatok fejlesztése, különös tekintettel a csatornázásra és a települési
hulladék ártalmatlanításra. A megelõzés területén elsõsorban a
csomagolóanyagok mennyiségének és összetételének, illetve a vízhasználatoknak
a megfelelõ szabályozásával lehet eredményt elérni.
Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
javasolt)
1. Magyarország -Minden 2000 lakosegyenértéknél 1996-2010 VIZ-4.,5.,6.,
szennyvízelvezetési és nagyobb település csatornázása VIZ-8.,9.,
szennyvíztisztítási programja és megfelelõ VIZ-13.,14.,15.,
szennyvíztisztítása EMB-4.,
2. A fõváros és más megyei jogú -Ugyanez sérülékeny vízbázisok TEP-2.,
városok szennyvíztisztítási esetében 2000 lakosegyen- TEV-5.,
programja értéknél kisebb településekre HUL-5.,7.,
-Vízkészletekben szegény
területeken
a szennyvíz visszafogása
3. Ivóvízbázisok védelmére -Felmérés - biztonságba 1996-2000 VIZ-13.,14.,15.,
vonatkozó célprogram helyezés - biztonságban tartás TEP-2.,
4. Távlati vízbázisok biztonságba -Az ellátás jövõbeni 1994-2003 EMB-3.
helyezésének programja biztonságának elérése
5. A Hulladékgazdálkodási -Fajlagos alapanyag 1997-2002 HUL-1.,2.,3.,4.,
Koncepcióhoz kapcsolódó felhasználás csökkentése HUL-17.,18.,
beavatkozások (T) - Kevesebb csomagolóanyag TEP-3.
alkalmazása
-Szelektív hulladékgyûjtési
infrastruktúra megteremtése
-Kórházi hulladékégetõk
létesítése
-termékek élettartamának
növelése
6. Települési belterületeken a -A beavatkozást igénylõ terü- 1998- TEP-7.,
megszûnt iparterületek letek felmérése után a rehabi- ÉPT-1.,
rehabilitációja (J) litációs lépések elindítása VIZ-13.
7. A Balaton vízminõségének és -Az EU környezetminõségi 1996-2004 VIZ-4.,5.,6.,
ökológiai állapotának javítására normáinak való megfelelés, VIZ-8.,15.,
irányuló program -Jobb feltételek teremtése az TEV-2.,
õshonos állat- és növényfajok HUL-5.,
számára
Csatornázás,szennyvíztisztítás
beleértve a foszfátmentesítést
i
8. Balatoni Kutatási és Regionális 1995-2010 VIZ-4.,5.,
Fejlesztési Program TEP-7.
9. Balatoni Vízgazdálkodási
Fejlesztési Program
10. Nemzeti Környezetegészségügyi -Közmûvekrõl szolgáltatott víz 1997-tõl folyamatos VIZ-17.,
Akcióprogram NEKAP (T) minõségének megfeleltetése a EMB-3.
hazai elõírásoknak és a WHO
ajánlásainak is.
Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
- Veszélyeztetett területeken a nem közüzemi 1997-2002 EMB-3.,4.,
vízellátottak szállított vízzel való ellátása, 1997-2002 VIZ-11.,17.,
csatlakoztatása közüzemi vízmûvekhez. folyamatos TEV-7.
-Természetes fürdõhelyek higiénés helyzetének folyamatos
javítása.
- Fürdõvíz kezelési eljárások fejlesztése.
- Folyószabályozások által okozott szárazodások
megszüntetését célzó beavatkozások.
3.2.6. KÖRNYEZETVEDELEM
Ez a fejezet azon programokat összegezi, amelyek elsõsorban a
környezetvédelem, természetvédelem, területfejlesztés és a mûemlékvédelem
számára jelentenek feladatot, részben azért, mert a feladat más ágazatra már
nem átruházható (például a gazdátlanná váló tartós környezetkárosítások ügye),
részben mert közvetlenül a környezetvédelem a feladatok végrehajtója. Bizonyos
áttételekkel ezek a feladatok is érinthetik a többi ágazatot, de itt a
környezetvédelem szerepe a döntõ mind a végrehajtás, mind annak eredményei
szempontjából.
Programok (T.= tervezett J.: Intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
javasolt)
1. Rövid- és Középtávú Környezet- átfogó 1991-tõl folyamatos
védelmi Intézkedési Terv
2. Magyarország -29400 km szennyvízcsatorna és 1996-2010 VIZ-4-6.,8.,9.,
szennyvízelvezetési és 2900 ezer m3/nap VIZ-13.,14.,15.
szennyvíztisztítási programja tisztítókapacitás kiépítése. EMB-4.,HUL-6.
TEP-2.,HUL-5.
3. Levegõtisztaság-védelmi 1994-1998 LEV-2.,7.
Ágazatközi Intézkedési Program - A Kis-Balaton II. ütem
- Az épített táj
4. A Balaton vízminõségének és környezetbarát rekultivációja 1996-2004 VIZ-4.,
ökológiai állapotának javítására -Az õshonos fajok számára TEV-2.,
irányuló program kedvezõ feltételek
megteremtése
5. A Duna-Tisza közi homokhátság - A élõvilág életfeltételeinek 1997-2007 VIZ-9.,10.,
vízvisszatartását és vízpótlását javítása, a vízpótlási FÖV-2.,4.,
célzó program (T) feladatok megoldása, a
talajdegradáció, sivatagosodás
6. Alföld program megállítása, alternatív föld-
használatok elterjesztése
7. Ivóvízbázisok védelmére - A vízbázisok mennyiségi és 1997-2002 VIZ-13.,14.,15.
vonatkozó célprogramok (T) minõségi védelmének a TEP-2.,EMB-3.
biztosítása
8. Távlati vízbázisok biztonságba 1994-2003
helyezése
9. Állami felelõsségi körbe -A károsítások felmérése és a 1996-2026 VIZ-14.,
tartozó tartós megfelelõ beavatkozások FÖV-5.,
környezetkárosítások, szennyezett megtétele HUL-16.
területek kármentesítési programja
(Országos Környezeti
Kármentesítési Program)
10. NEKAP (T) átfogó 1997-
11. Akcióprogram a 75 dBA feletti -Az adott helyzetnek megfelelõ 1997-2002 ZAJ-1.,
zajterheléssel járó helyzetek beavatkozások megtétele TEP-4.
megszüntetésére (J) -Konkrét helyreállítási 1997-
12. Mûemlékvédelmi beavatkozási lépések megtétele ÉPT-2.,
program (J) TEP-7.
13. A védett területek országos -Védetté nyilvánítások: Duna- 1997-2002 TEV-2.
hálózatának létrehozása (T) Ipoly, Balatoni, Körös-Maros
14. Erdõrezervátum program vidéki Nemzeti Park 1995-2005 TEV-5.,
-A védendõ honos erdõállomány
15. Zöldfolyosó Hálózat (T) magterületeinek létrehozása és TEV-6.,
16. Ökológiai Érzékeny Területek védelme TEV-9.,
rendszere (T) -Az ökológiailag értékes
17. Folyómenti Ökológiai Folyosó területek összefüggõ 1997- TEV-6.,
(T) hálózatának kialakítása, az
átmeneti területeken a
18. A földtani, felszínalaktani hagyományos mezõgazdasági TEV-14.,
értékek és barlangok megõrzése (J) gyakorlat fenntartása.
- Kutatás, megõrzés, bemutatás
biztosítása
hálózat létrehozása
19. Biogenetikai rezervátumok
létrehozása (J) hálózat fejlesztés 1998-2002 TEV-8.,
20. Bioszféra rezervátum
létrehozása (J) folyamatos TEV-5.
Egyéb intézkedések Idõtáv Kapcs. célok
-A vízi és nedves élõhelyek megfelelõ arányának és folyamatos TEV-7.,
vízminõségi feltételeinek a biztosítása
-Az új mezõgazdasági területszerkezethez igazodó folyamatos TEV-4.,5.,6.
termõföldvédelmi, tájvédelmi szempontból kedvezõ 2010-ig
erdõvédelem, tájfásítások, gyeprekonstrukciók folyamatos
- Történelmi városi lakóépületek, településrészek 1997-2002 TEP-7.,ÉPT-1.,
rekonstrukciójának a megkezdése folyamatos
-A környezetre különösen veszélyes 1997-2002 VIZ-4.,
(toxikus,karcinogén) anyagok felszíni vizekbe történõ 1997-2002
kibocsátásának megszüntetése HUL-2.,3.,7.,
-Az ország hulladékstruktúrájának megfelelõ 1997-2002 HUL-12.,17.,
ártalmatlanító kapacitások kiépítése. folyamatos
-A kereskedelmi módszerekkel történõ hulladékgyûjtés 1997-2002 TEP-3.,
bevezetése.
-A települési szilárd hulladékok kezelésének korszerû VIZ-4.,6.,
regionális rendszerek kiépítésével.
-A szennyvizek foszformentesítésének megoldása,
azoknál a tisztítóknál, ahol az szükséges. VIZ-17.
-Javítani kell a szennyvíztisztítás hatékonyságát VIZ-14.
Egerben, Kaposváron, Salgótarjánban, Gyöngyösön, TEV-8.,
Hatvanban, Sopronban, Békéscsabán, és Veszprémben. BIZ-2.,3.
-A bányatavak felszín alatti vizeket veszélyeztetõ
hatásának mérséklése
-Az üzemen kívüli gazdátlan, ellenõrizetlen kutak
eltömedékelése.
-A természetvédelmi hatóság által mûködtetett
génbankok létrehozása
-Környezetbiztonsági ügyeleti rendszer és kárelhárító
szervezet létrehozása
4. A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI
4.1. A PROGRAM STRATÉGIAI ALAPELVEI
A FENNTARTHATO FEJLIDES
A fenntartható fejlõdés két, a piac által nem kellõen érzékelhetõ szempontot
kíván érvényesíteni, a környezeti értékek megtartását és a jövõ generációkért
érzett felelõsség elvét. A társadalom fenntartható fejlõdésének
környezetvédelmi vetülete a környezet fenntartható használatát jelenti, vagyis
azt az alapelvet, hogy úgy javítsuk az emberi élet minõségét, hogy közben a
természeti erõforrások és az életfenntartó ökológiai rendszerek teherbíró és
megújuló képességének határain belül maradjunk. A fenntartható fejlõdés
feltételezi, hogy egyensúlyt lehet teremteni a szükségletek kielégítése és a
környezeti értékek megõrzése között. Itt kulcskérdés a lételemek (víz, föld,
levegõ) állapotának és a természet megõrzésének igénye. Az elv érvényesítése
megkívánja egy sor nem piaci megoldás érvényesítését. Az elvet egyaránt
érvényesíteni kell helyi, regionális és globális szinten.
AZ ELIVIGYAZATOSSAG ELVE
Az emberi tevékenységek bõvülésével, a társadalmi és földrajzi munkamegosztás
fokozódásával és szakosodásával rohamosan növekednek és gyakoribbá válnak az
ezekbõl eredõ környezeti kockázatok. Az újabb és egyre bonyolultabb termelési
rendszerek, technológiák alkalmazása során egyre nõ a környezeti hatásokra
vonatkozó bizonytalansági tényezõ. A kockázatok csökkentése érdekében az
elõvigyázatosság elvét kell alkalmazni azokban az esetekben, amelyek során
súlyos vagy visszafordíthatatlan környezeti károk következhetnek be a jövõben.
Ennek legjellemzõbb példái a vegyi anyagokkal kapcsolatos problémák, a
nukleáris biztonság kérdései és a hosszabb távon fenyegetõ globális
éghajlatváltozás.
A MEGELIZES ELVE
A megelõzés elvének érvényesítése nélkül nem lehet elõre lépni a fenntartható
fejlõdés irányába. A megelõzés egyrészt általában lényegesen gazdaságosabb
megoldás az utólagos beavatkozásoknál, másrészt vannak olyan esetek - fõleg a
természeti értékek területén - ahol az eredeti érték semmilyen ráfordítással
sem állítható helyre.
Az ilyen értékek csak a káros hatások megelõzésével óvhatók meg. Nyilvánvaló
tehát, hogy a Program által meghatározott szabályozási, kutatási és
fejlesztési tevékenységeknek a megelõzés a fõ iránya.
A stratégia kulcskérdése a megelõzés elvének érvényesítése. A korlátozott
erõforrásokat és lehetõségeket még azon az áron is a megelõzésre kell
fordítani, hogy a meglévõ környezetállapothoz kapcsolódó problémák
felszámolása hosszabb idõt vesz igénybe.
A megelõzés elve megköveteli, hogy a környezetvédelem segítse és befolyásolja
a technológiai fejlõdést, részt vegyen annak támogatásában. Hasonlóképpen ezen
elv érvényesítéséhez a környezetbarát termékek elterjesztésének és a jelenleg
használt, környezeti problémákat okozó anyagok helyettesítésének megoldására
is szükség van. Azokat a technológiai fejlesztéseket, innovációs lépéseket,
termékkorszerûsítéseket, amelyek a környezet igénybevételét, terhelését
csökkentik éppen úgy támogatni szükséges, mint a csak közvetlenül
környezetvédelminek tekintett beavatkozásokat. A környezetvédelem segítse és
ösztönözze a környezettudatos irányítási módszerek bevezetését valamint a
technológiai fejlõdést, vegyen részt azok támogatásában.
PARTNERI VISZONY
A környezetpolitika kialakítása és megvalósítása során a Program partneri
viszonyt kíván kialakítani a különbözõ szereplõkkel, és ezt a stratégia elvei
is tükrözik. Ennek érdekében meg kell teremteni az egyes közigazgatási szintek
közötti hatékony és folyamatos együttmûködés feltételeit. A "szubszidiaritás"
elvét követve egyre nagyobb szerep jut az önkormányzatoknak és társulásaiknak
a környezeti problémák megoldásában. A központi kormányzat
környezetpolitikájának e tevékenységeket kell elõsegítenie és szolgálnia. A
közigazgatás valamennyi szintjén törekedni kell a nyílt és eredményes
kapcsolatok megteremtésére az önkéntes állampolgári csoportokkal és
szervezeteikkel. Külön kiemelendõ, hogy új alapokra kell helyezni a
magánszektorral való együttmûködést.
A stratégiát és magát a Programot elfogadhatóvá kell tenni a társadalom
számára. A környezetvédelmi beavatkozások hatékonyságának biztosítása, az
érintettekkel való viszony javítása, a megelõzés elvének érvényesítése
érdekében elõre kell lépni a környezetvédelmi céloknak a többi ágazat
politikájába való integrálása kérdésében. A fenti célok csak akkor
biztosíthatók, ha ez az utóbbi törekvés sikeres.
Javítani kell a gazdálkodók részvételi lehetõségeit a környezetvédelemben, így
ahol ez lehetséges olyan megoldásokat kell kialakítani, amelyek az érintettek
számára gazdasági haszonnal is járnak. Ebbõl a szempontból szakítani kell
azzal a szemlélettel, hogy csak azok a fejlesztések támogathatók
környezetvédelmi szempontból, amelyek valamilyen száz százalékig
környezetvédelminek minõsített "csõvégi" megoldást jelentenek. Erre annál is
inkább szükség van, mert a vállalkozók részvétele nem megfelelõ mértékû a
környezetvédelmi fejlesztések terén. Mindezek alapján a stratégia egyik
legfontosabb eleme a vállalkozók részvételének növelése a környezetvédelemben.
Az adózás körül kialakult viszonyok jól jellemzik, hogy az érintettek közötti
egyetértés nélkül nem lehet hatékony rendszert mûködtetni. A
környezetvédelemnek ezt a összhangot meg kell teremtenie: vonatkozik ez a
kormányzati szintre éppen úgy, mint a területi szervezetekre. A
felügyelõségeket hosszabb távon feltétlenül erõsíteni kell, abból a célból is,
hogy a vállalkozók segítséget kapjanak a megoldások keresésében. Olyan
együttmûködésre van szükség, amely a bizalomra és a jó szándékra épít. Az
állam felelõssége az, hogy ezeket a folyamatokat elindítsa és segítse.
GAZDASZEMLELET
A környezetvédelemnek olyan kötelezõ feladatai is vannak, amelyek nem kapcsol-
hatók a piacgazdasághoz, ezért szükség van olyan megoldásokra, amelyek
környezetvédelmi és természetmegõrzési célokat valósítanak meg és ehhez
biztosítják a gazdasági eszközöket.
Ennek feltétele, hogy mind az állam szintjén, mind az önkormányzatoknál az
értékek megtartásának érdekében kialakuljon egy "gazda típusú szemlélet" és az
ennek megfelelõ felelõsségtudat is.
A stratégia célként tûzi ki az állami és önkormányzati környezetvédelmi példa-
mutatást, mert e nélkül nem várható el a lakosságtól és a vállalkozóktól a
környezetvédelem érdekében történõ cselekvés. Ehhez a példamutatáshoz nem
csupán a "gazda" módjára való viselkedésre, de a megalkotott szabályok
betartására is szükség van. A gazdaszerep, a "jó háztartás-vezetés" gyakorlata
annál erõsebben jelentkezhet, minél konkrétabb maga a gazdálkodás tárgya. A
problémák megjelenése és azok gyakorlati megoldása is helyi vagy regionális
szinten a legjellemzõbb. Ennek megfelelõen a stratégia olyan megoldásokat
képvisel, amelyek nagyobb lehetõséget teremtenek a helyi és a regionális
szinten a társadalmi részvételre és a beavatkozásokra.
4.2. A TERVEZES - SZABALYOZAS - FINANSZIROZAS ALAPKERDESEI
A korszerû környezetpolitika elõrelátó, célorientált és integrált
megközelítést, a különbözõ területi szintek és az ágazatok közötti egyeztetett
tervezést, programkészítést és megvalósítást igényel. A környezetvédelmi
törvény ennek szellemében rendelkezik a megyei és települési önkormányzatok
környezetvédelmi programalkotásának kereteirõl és rendjérõl. E törvény elõírja
a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásának kétévenkénti értékelését,
és ennek megfelelõen a szükségessé váló tervezési módosításokat. A Program és
a különbözõ szintû tervek, illetve programok megalapozott összehangolásához
elengedhetetlen a környezetpolitikai tervezés átfogó módszertanának
kidolgozása és rendszeres továbbfejlesztése. Ennek érdekében a törvénnyel
összhangban a következõ két év során ki kell dolgozni a települési és megyei
önkormányzatok számára a környezetvédelmi program készítés útmutatóit, és ezek
alkalmazásának jogszabályi kereteit.
A folyamatosan alkalmazott stratégiai tervezési módszerek a központi
kormányzati, a regionális, megyei és a helyi szinten egyaránt jó lehetõséget
biztosítanak a környezeti célok, prioritások és problémamegoldási módozatok
pontosabb mérlegelésére. A stratégiai tervezés alkalmas az állandóan változó
külsõ környezet új kihívásaihoz történõ alkalmazkodás elõsegítésére, a
környezetvédelem eszköztárát gazdagító új megoldások folyamatos
elsajátítására. Ugyanakkor a számításba vehetõ alternatívák feltárása révén
lehetõséget nyújt a különbözõ környezeti kockázatok csökkentésére, illetve
megelõzésére, a szükséges pénzügyi források, költségvetési igények pontos
megfogalmazására, az erõforrások optimális hasznosítására.
A Program végrehajtásánál megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a
jelenleg megvalósítás alatt levõ programokra (Levegõtisztaság-védelmi
Ágazatközi Intézkedési Program, Duna-Tisza közi homokhátság vízvisszatartását
és vízpótlását célzó program, a Balaton vízminõségének és ökológiai
állapotának javítására irányuló program, Alföld program stb.) és a Nemzeti
Környezetvédelmi Program keretében, illetve azzal együtt készült tervekre,
program-irányelvekre, programokra, amelyek célkitûzései szorosan kapcsolódnak
a Program céljaihoz. Ez utóbbiak: az Országos Környezeti Kármentesítési
Program, Magyarország szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának
irányelvei és a Nemzeti Természetvédelmi Alapterv, valamint a Nemzeti
Környezetegészségügyi Akcióprogram.
A Program tervezési rendszere módot ad a környezetvédelmi igazgatás különbözõ
szintjei számára az érdek- és érvrendszer erõteljesebb érvényesítésére, s a
szûkös pénzügyi források felhasználására oly módon, hogy a költséghatékony
megoldások egyidejûleg a lehetõ legnagyobb környezeti haszonnal járjanak.
A döntési rendszert a "szubszidiaritás" elvére kell építeni, de tudni kell,
hogy az elv magában foglalja az érintett környezeti elemek és rendszerek
természettudományos adottságainak és a döntéshozatalhoz szükséges feltételek
biztosításának figyelembevételét is.
A szabályozás területén olyan rendszer létrehozására és mûködtetésére kell
törekedni, amely elérhetõvé teszi a stratégiai célok megvalósítását. A
környezetvédelmi (jogi, gazdasági, mûszaki) szabályozásnak a költségek és a
környezetvédelmi, illetve ökológiai hasznok viszonyát tekintve hatékonynak
kell lennie. A szabályozások kialakításának feltétele a bevezethetõség
biztosítása, ehhez egyrészt olyan szabályozókat nem szabad bevezetni, amelyek
nem érvényesíthetõk, másrészt az új szabályozások szakmai, pénzügyi,
szervezeti feltételeit körültekintõen a bevezetéssel egyidejûleg biztosítani
kell.
Olyan szabályozási koncepciót kell érvényesíteni, amely stabil és tervezhetõ,
azaz amelyet a szubjektív elemekkel szemben az elõreláthatóság jellemez és
amely a jogokat és kötelességeket az érintettek számára világossá teszi.
A szabályozásnak egységes jogelveken kell nyugodnia, a büntetések és bírságok
esetében a felróhatóság és a felelõsség is lényeges döntési szempont, míg a
szabályok betartása esetén alkalmazott megoldásoknál (díj, járulékrendszer) a
"szennyezõ fizet" elvet egyértelmûen kell érvényesíteni.
A "szennyezõ fizet" elv csak korlátozottan alkalmazható akkor, ha a
szabályozás valamilyen jogsértést büntet, hiszen az elv nem a felróhatóságra
épül. Az egységes elvek érvényesítéséhez a jelenleginél világosabb
tulajdonviszonyokra és ehhez kapcsolódóan egyértelmûbb felelõsségi viszonyokra
van szükség. A felelõsséget illetõen a jelenleg kialakult helyzetért mindenkit
- államot és állampolgárt, vállalatot és fogyasztót - egyaránt felelõsség
terhel. Ez nagyon eltérõ mértékû, de a megfelelõ részt mindenkinek vállalnia
kell.
A problémák megoldásánál, a terhek elosztásánál a megosztott felelõsség elvét
szükséges figyelembe venni, azaz a Program a társadalom minden szereplõjének
részvételére számít, de mindenki számára kíván hasznokat is elérni.
A vállalatok gazdasági helyzete és az alkalmazott adóztatási, elvonási
rendszer nem hagy elegendõ erõforrást az érintetteknél a környezetvédelmi célú
fejlesztések megtételére, így a környezetterhelési díjak, vagy más ilyen
típusú elvonások csak megfelelõ támogatási mechanizmusok párhuzamos
mûködtetésével, vagy a források kötött célú helybenhagyásával alkalmazhatók. A
támogatásoknak normatívan, elsõsorban mûszaki és tudományos feltételekhez
kötötten, és a befizetõk számára követhetõ és tervezhetõ módon kell mûködniük.
Jelenleg csak az érintettek érdekeltségének megteremtésével van lehetõség a
megoldások finanszírozásának biztosítására. Erõsíteni kell a gazdálkodók
környezetvédelmi önfinanszírozási lehetõségeit. Lehetõvé kell tenni, hogy a
felelõsök képesek legyenek a problémák megoldására is. Az a rendszer jó,
amelyben minden érintett tudja, hogy milyen feltételek esetén számíthat
biztosan a támogatásra, vagy valamilyen összeg önfinanszírozásszerû
felhasználására. Fel kell tárni azokat a lehetõségeket, amelyek elõsegítik az
önkormányzatok szabad társulásainak a nemzetközi finanszírozási
mechanizmusokhoz való hozzáférését.
A Program idõszaka alatt támogatási adó és vámrendszerbeli változtatásokkal
ösztönözni kell a környezeti ipar fejlõdését, a környezetvédelmi beruházásokat
és a környezetvédelmi szolgáltatásokat. Ki kell dolgozni és fokozatosan be
kell vezetni a környezetterhelési díjrendszert, a betéti (letéti) díjrendszert
és bõvíteni szükséges a termékdíjrendszert. Ezzel egyidõben felül kell
vizsgálni a környezetvédelmi bírság rendszerét.
A környezethasználatért beszedett összegek csak nagyon korlátozott mértékben
fordíthatók a mérõ, ellenõrzõ rendszer mûködtetésére. A pénzügyi forrásoknak a
problémák megoldását kell elsõsorban szolgálniuk.
A környezetvédelmi terhek növelését csak körültekintõen lehet megtenni; ezért
ezek a lépések a hagyományos adók arányos csökkentésével párhuzamosan
történhetnek.
A környezetvédelmi követelmények szigorodásánál a mûködõ intézmények és
vállalatok esetében alkalmazkodási idõt kell adni a megfelelés elérésére,
biztosítani kell a fokozatosságot a lehetõségek függvényében az új szabályok
érvényesítésénél. A fokozatosságnak együtt kell járnia az elõreláthatósággal,
így az ilyen szabályozásoknak konkrét idõpontokat és mértékeket kell
tartalmazniuk. A megelõzés elvének érvényesítése érdekében az új vállalkozások
esetében és az újonnan létesített beruházásoknál már nem szabad ilyen
kedvezményeket alkalmazni.
A szabályozás alapja a legtöbb esetben egy-egy helyi vagy regionális szinten
megjelenõ környezeti probléma megoldása. A szabályozás hatékonyságának
javítását csak akkor lehet elérni, ha a kiválasztott eszközök megfelelnek a
megoldandó probléma jellegének. Hatékonysági szempontból elengedhetetlen, hogy
a szabályozási rendszer bizonyos elemei tükrözzék a helyi és regionális
környezeti problémák sajátosságait. Ennek érdekében folyamatosan át kell
tekinteni a környezetvédelem ösztönzõ és finanszírzási rendszerének mûködését.
Összességében a környezetvédelmi szabályozásnak egységes, összehangolt
rendszert kell alkotnia, amelynek elemeit csak az egész rendszer
összefüggéseinek megóvásával lehet változtatni.
4.3. KUTATÁS, MÛSZAKI FEJLESZTÉS
A Program stratégiája alapján a kutatási és mûszaki fejlesztési feladatok
kiemelt szerepet kapnak, mert segítségükkel biztosíthatók mindazon ismeretek,
eljárások módszerek, technológiák stb., amelyek a Program adott idõszakra esõ
feladatainak hatékony végrehajtásához szükségesek és emellett a távolabbi
célkitûzések megalapozása is biztosítható.
A stratégia a megelõzés elvére tette az egyik fõ hangsúlyt, amelynek
egyértelmû következménye, hogy a technológiai folyamatok és a forgalomba
kerülõ termékek korszerûsítése az egyik legfontosabb célként jelenik meg a
Programban. A célt erõsíti, hogy a fejlett országok integrációs szervezeteihez
való csatlakozás egy sor direktívának, termék és termelési szabványnak,
irányelvnek az alkalmazásával jár együtt, amely elképzelhetetlen hatékony K+F
tevékenység nélkül.
Ezért a "környezet védelmének általános szabályairól" szóló törvény 53.§. (2)
pontja szerint egyrészt fokozni kell a környezetvédelmi K+F tevékenységet,
másrészt biztosítani kell a különbözõ szervezetekben folyó munkák
összehangolását. Ennek leghatékonyabb módja egy országos környezetvédelmi K+F
program indítása.
A NEMZETI KÖRNYEZETVEDELMI K + F PROGRAM FI IRANYAI:
(a) Környezet állapotával, állapotváltozásával és terhelhetõségével
kapcsolatos kutatás-mûszaki fejlesztés. Célja a környezeti folyamatok jobb
megismerése és ennek birtokában a problémákat megelõzõ, csökkentõ
beavatkozások hatékonyságának javítása.
(aa) A környezet (természetes és mûvi) állapotát, állapotváltozásait,
terhelését, terheltségét nyilvántartó, komplex mérõ-, megfigyelõ- és
információs rendszer fejlesztésének, illetve továbbfejlesztésének
tudományos megalapozása;
(ab) A környezeti, természeti erõforrások (pl. víz, levegõ, talaj),
ökológiai adottságok mennyiségi és minõségi számbavételét szolgáló
kutatások, különös tekintettel azok környezeti érzékenységének
elemzésére;
(ac) A természeti folyamatok, illetve a beavatkozások hatására
bekövetkezõ környezeti változások (mennyiségi és minõségi),
hatásmechanizmusok vizsgálata;
(ad) A védett és védelmet igénylõ területek élõ és élettelen természeti
értékeinek feltárása, a területek fenntartását és bõvítését megalapozó
kutatások;
(ae) A környezeti követelmények, célállapotok meghatározásának tudományos
megalapozása, figyelembe véve az újabb típusú szennyezõanyagokat (pl.
szerves mikroszennyezõk), a káros anyagok együttes hatását;
(af) Az egészséget támogató környezet biztosítása, a
környezetszennyezések és az emberi egészség közti összefüggések
feltárása, az ok-okozati kapcsolatok igazolása a szükséges intézkedések
megtétele érdekében.
(b) Globális éghajlatváltozással kapcsolatos kutatások. A természeti
adottságokat érintõ módosulások nagyon mélyreható változásokat jelenthetnek
a magyar gazdaság és társadalom számára. Az ilyen jellegû kutatások
elsõsorban a vízkészlet-gazdálkodás és az élõvilágvédelem szempontjából
döntõek a jelenlegi stádiumban.
(c) A környezet, a gazdaság és a társadalom kapcsolatrendszerének, valamint a
harmonikus környezetgazdálkodás megvalósításához szükséges társadalmi
feltételek feltárása.
(ca) A kormányzati környezetpolitika tudományos megalapozása, a
fenntartható fejlõdés követelményrendszerén alapuló környezetorientált
gazdaságfejlesztési alternatívák (energiapolitika, környezetkímélõ
mezõgazdaság, vízgazdálkodás, közlekedés stb.) környezetvédelmi
vonatkozásainak feltárása.
(cb) A környezetgazdaság alapjainak kutatása és a piacgazdálkodásba
illesztés feltételeinek feltárása.
(cc) A környezet szabályozott védelmét, hasznosítását és fejlesztését
egyaránt szolgáló jogi és gazdasági szabályozórendszer fejlesztésének
megalapozása.
(cd) A környezeti oktatás, nevelés, ismeretterjesztés és tudatformálás
korszerû módszereinek feltárása.
(ce) A társadalom közremûködésének, részvételének, érdekérvényesítési
mechanizmusainak elméleti megalapozása. Az önkormányzatok szerepének
elemzése, a helyi, térségi és országos szintek közötti érdekkülönbségek,
érdekazonosságok lehetséges kezelési módjai.
(d) Térségi (regionális) komplex környezetvédelmi kutatások.
(da) A túlterheléstõl leginkább veszélyeztetett vagy már erõsen
szennyezett, ökológiai stabilitásukban károsodott térségek, ipari
válságterületek, rekreációs régiók átfogó ökológiai szemléletû
értékeléséhez szükséges kritériumok kidolgozása, a környezeti állapot
javításához szükséges döntések és intézkedések tudományos megalapozása.
(db) Egy-egy térség gazdasági, környezeti arculatát jelentõsen
befolyásoló fejlesztés környezeti hatásainak elõrejelzését, a
megvalósulás során a hatásainak értékelését szolgáló módszerek
tudományos megalapozása.
(de) A nagy tavak (pl.: Balaton és Velencei-tó körzete) komplex
vizsgálata.
(dd) A területi tervezés megalapozására az egyes területi adottságokhoz
tartozó optimális - a terület környezeti értékeinek védelmén alapuló -
területhasználatok meghatározása.
(e) A környezetvédelem és természetvédelem mûszaki-technológiai feltételeit
biztosító kutatás-mûszaki fejlesztés
(ea) A termelést, fogyasztást horizontálisan kiegészítõ un. utólagos
környezetvédelmi eljárások, eszközök, berendezések fejlesztése,
elsõsorban a meglévõ kritikus környezetszennyezések,
környezetkárosodások csökkentésére.
(eb) Váratlan környezeti események, haváriák (pl. szállítási,
technológiai balesetek) elhárításával, a potenciális veszélyforrások
(pl. hulladék és méregdepóniák, felhagyott katonai és üzemi objektumok)
megszüntetésével, rehabilitációjával kapcsolatos mûszaki-technológiai
kutatások, fejlesztések.
(ec) Környezetkímélõ és az ún. ökológiailag tiszta technológiák,
termékek, termelési rendszerek, valamint a környezettudatos vállalati
irányítórendszerek fejlesztése. Fõ célja, a gazdaság struktúraváltásával
összhangban olyan ipari, mezõgazdasági és mûszaki infrastrukturális
technikák, technológiák fejlesztése, ill. honosítása, melyek a
technológiába beépülve, alapvetõen az emissziók megelõzését, a
környezeti-természeti erõforrások takarékos, környezetbarát
felhasználását is elõsegítik.
(ed) A hazai energiaforrások hasznosítását szolgáló környezetkímélõ
energiatermelést elõsegítõ kutatások, tekintettel a sajátos hazai
geológiai adottságokra.
(f) Környezetgazdálkodási szempontú, az élenjáró országok, az Európai Unió
elõírásaihoz igazodó szabványosítás és minõségügy
(fa) Szabványosítás (az összhangot és a kölcsönös alkalmazást biztosító
szabványok átvétele, honosítása; a hazai szabályozásban kidolgozandó
saját szabványoknak a fejlett országok elõírási rendszeréhez igazítása;
szabványok kölcsönös elismertetése)
(fb) Minõségtanúsítás (a termék, technológia stb. környezetkímélõ
jellege, minõsítõ szervezet és laboratórium akkreditálás)
4.4. KÖRNYEZETVÉDELMI INFORMÁCIÓS RENDSZER FEJLESZTÉSE
Bár jelenleg is sokféle környezetvédelmi vonatkozású adatbázis van
Magyarországon, amelyekben rendkívül nagy mennyiségû adatot halmoztak fel, az
adatok feldolgozása, az összegyûjtött és folyamatosan gyûjtésre kerülõ adatok
rendszerezése csak részben megoldott:
(a) A környezeti információs rendszernek ágazati-szakmai rendszerekbõl, és
ezek szintéziseként kialakítandó központi rendszerbõl kell állnia, melyben
az adatokhoz való hozzáférés nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt
biztosított. Az egységes, komplex információs rendszerben megvalósítható az
adatok helyi, regionális és országos szinten is megbízható gyûjtése,
ellenõrzése térinformatikai alapokon nyugvó rendszerezése, feldolgozása és
továbbítása, a szükséges távérzékelési adatokkal való kiegészítése,
valamint megfelelõ szintû, szabályozott elérhetõsége.
(b) Ki kell alakítani és be kell vezetni az Integrált Gazdasági és Környezeti
Mutatószámok Európai Rendszerét, a központi környezeti-gazdasági
statisztikai adatbázist, és ezzel összefüggésben az Emisszió Struktúra
Információs Rendszert.
(c) Az ország részletes környezeti állapotfelvételi programjának eredményei
alapján meg kell kezdeni a környezetállapot-jelentések tartalmi vázának
kidolgozását és a szükséges mutatószámok fejlesztését.
(d) Hangsúlyt kell fektetni a fenntarthatóság, a környezeti teljesítmény,
valamint a környezeti elszámolások mutatóinak kialakítására, és az ehhez
kapcsolódó statisztikai és más információs igények biztosítására.
(e) Létre kell hozni és mûködtetni az OECD és EU igényeknek megfelelõ
adatbázisokat.
(f) Fejleszteni kell a regionális és települési szintekre vonatkozó tematikus
alrendszereket.
(g) Ki kell dolgozni a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló
törvény alapján a szakterületek információs rendszerének koncepcióját és
mûködtetésének részleteit.
4.5. INTEZMENYI RENDSZER
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a környezetvédelem szervezeti rendszere
mindig olyan problémákkal küzdött, amelyek bizonyos jogkörök hiányára, a
környezeti elemek és rendszer feletti rendelkezés korlátozottságára vagy nem
létezõ szintjére vezethetõk vissza. Az ilyen jellegû gondok fenn fognak
maradni, de megfelelõ intézményi rendszerrel és infrastruktúrával, valamint
hatékony kapcsolatrendszerrel áthidalható a problémák jelentõs része.
A Program megvalósítása szempontjából alapvetõ a környezetvédelem
intézményrendszerének erõsítése mind az országos hatáskörû intézmények
szintjén, mind a regionális és helyi szinten. E nélkül veszélybe kerülhet a
fenntartható fejlõdés elvének gyakorlati érvényesítése, a közérdek védelme, az
állami feladatok ellátása.
A környezetvédelem intézményi rendszerét a decentralizáció irányába kell
fejleszteni, azaz erõsíteni kell a helyi és regionális intézmények
önállóságát, szervezeti és anyagi lehetõségeit.
Szintén erõsíteni kell a horizontális kapcsolatok rendszerét és az érintett
ágazatok, kamarák, szakmai szervezetek környezetvédelmi munkáját és környezet-
védelemmel foglalkozó egységeit.
A fenti szempontokat figyelembe kell venni a környezetvédelmi
intézményrendszer fejlesztése és mûködtetése során.
4.6. A TARSADALMI RESZVETEL ES TUDATOSSAG ERISITESE
A Program megvalósításában nagy szerep hárul a társadalom különbözõ
szereplõire, szervezeteire. Ebben a vonatkozásban sajátos feladatai vannak az
önkormányzatoknak a környezetvédelmi, természetvédelmi és a területfejlesztési
törvénnyel is összhangban.
A környezetvédelmi ismeretek és az ökológiai szemlélet kialakítása minden
állampolgár és minden szakma számára elengedhetetlen a fenntartható fejlõdés
irányába való elõrelépés igénye miatt. Az oktatás, képzés, tájékoztatás
feladata, hogy az emberek számára világossá tegye az egyes döntéseik
környezeti következményeit és a helyes megoldások módozatait.
A társadalom környezethez való viszonyában a tömegtájékoztatási eszközöknek
döntõ szerepe van. Jelenleg mind az írott sajtóban, mind a rádióban és
televízióban teret kaptak a környezetvédelmi információk, ennek ellenére a
hatás jelentéktelennek tûnik, hiszen ezek képtelenek ellensúlyozni a szintén a
médiából származó ellentétes irányú információk tömegét. Stratégiai kérdés a
helyzet javítása, de ez nem feltétlenül csak a gyakoriság növelését, hanem a
színvonal emelését is kell, hogy jelentse. A tájékoztatás eddigieknél
hatékonyabb formáinak alkalmazását kell elõsegíteni.
A társadalom szempontjából alapvetõ elvárás az információhoz való jog
biztosítása. Ebbõl a szempontból nem elegendõ a környezeti állapotadatok
megadása, hanem szükség van az okok, okozók tisztázására is, mert e nélkül a
védekezésnek korlátozottak a lehetõségei. Javítani kell az információhoz jutás
lehetõségeit. A társadalom tudatossága csak olyan körülmények között
növelhetõ, amelynél a valóságos helyzet ismertetése a normális állapot, és ez
nem lehet állandó mérlegelés tárgya.
Értelmes célokért az emberek öntevékenyen is fel tudnak lépni, ugyanakkor
megfelelõ háttér vagy támogatás hiányában ezek a kezdeményezések általában
elhalnak. A lakosság vagy a közösségek öntevékeny környezetvédelmi
kezdeményezései számára meg kell teremteni azt a hátteret, amely a lehetõségek
kihasználásához támogatást jelent; orvosolni kellene az ilyen kezdemé-
nyezéseknél jellemzõ magárahagyottság érzését.
A társadalom számára be kell mutatni, hogy a környezeti feltételek, értékek a
megfelelõ életminõség lényeges összetevõi. A Program feladata olyan
lehetõségek megteremtése, amelyek kihasználásával mód nyílik környezetbarát és
egészséges életmódot folytatni.
A társadalmi részvétel és a tudatosság erõsítésében kiemelkedõ szerepe van a
fentiek mellett a közoktatási, felsõoktatási és kulturális intézményekben
folyó tevékenységnek. A sportos életmódnak a társadalmi értékrendbe való
beillesztése céljából arra van szükség, hogy a tömegsport bázisa az iskolai
sportélet legyen.
A megvalósítás érdekében a megfogalmazott és elfogadott programot széleskörben
nyilvánosságra kell hozni. Elengedhetetlenül szükséges a NAT részeként a
környezetvédelmi, természetvédelmi oktatás továbbfejlesztése. A felsõfokú
oktatásban a program idõszakának végére el kell érni, hogy minden hallgató
részesüljön környezetvédelmi-természetvédelmi oktatásban. Szélesíteni kell a
programhoz kapcsolódó társadalmi szervezetek támogatását.
4.7. NEMZETKÖZI EGYÜTTMÛKÖDÉS
A Program szempontjából kulcskérdés, hogy Magyarország környezetvédelmi
szempontból meg tudjon felelni az Európai Unióhoz történõ csatlakozás
feltételeinek. Ez a kérdés más országokhoz hasonlóan nálunk is a következõ
kettõsséggel jár.
Egyrészt meg kell tartani azokat az elõnyöket, amellyel a hazai
környezetállapot és a környezetvédelmi szabályozás rendelkezik, másrészt ahol
szükség van a szabályozás változtatására vagy konkrét lépések megtételére, ott
ezt a lehetséges ütemben meg kell tenni.
Meg kell találni azt az ésszerû alkalmazkodási szintet és ütemet az EU
kívánalmaihoz és nemzetközi szerzõdések teljesítéséhez, amely Magyarországnak
is megfelel. A stratégia célja az EU környezetvédelmi elõírásainak való
megfelelés, de ezt az eddig felsorolt szempontok figyelembevételével
(környezeti hatékonyság, bevezethetõség, elõreláthatóság, fokozatosság stb.),
az ország érdekének és teherbíró-képességének megfelelõ ütemben kell megtenni.
A Program szempontjából kiemelt cél, hogy hat éven belül a csatlakozással
kapcsolatos alapvetõ tartalmi és formai feladatokat meg kell oldani és a
további tartalmi feladatok megoldását el kell kezdeni.
A csatlakozáshoz kapcsolódó feladatok elsõsorban különbözõ szabályozások,
szabványok, normák bevezetését és érvényesítését és azt az integrációs
törekvést jelentik, amelyet a stratégia a fenntartható fejlõdéssel
kapcsolatban már megfogalmazott. A szabályozások bevezetésénél figyelembe kell
venni, hogy más a bevezethetõség és más az érvényre juttathatóság idõ- és
ráfordítás igénye.
Az eddigi gyakorlatnak is megfelelõen, fontos követelmény a nemzetközi
egyezményekben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítése. Világosan
kell látni, hogy különösen az ENSZ keretében megkötött egyezmények
követelményrendszerének való megfelelés az Európai Unióhoz történõ
csatlakozásnak is elengedhetetlen feltétele. A szomszédos országokkal
folytatott kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén a fõ feladat a már
megkötött megállapodások megvalósításának biztosítása és új kapcsolatok
kialakítása a közös fellépés lehetõségének érdekében.
A nemzetközi kötelezettségek és az ezekhez kapcsolódó feladatok teljesítésénél
el kell érni, hogy ezek szorosabb kapcsolatban legyenek a hazai környezeti
problémák megoldásával. A kettõ megfelelõ összekapcsolása lényeges
hatékonysági követelmény.
4.8. A PROGRAM PÉNZÜGYI IGÉNYEI
A környezetvédelmi kiadások aránya Magyarországon 1995-ben és 1996-ban a GDP-
bõl 1 % körüli értékre emelkedett. (1996-ban a környezetvédelmi fejlesztési
kiadások várható nagysága 71,1 milliárd forint lesz.)
A Program elsõ három évében - a modernizációs program elõirányzataiból
kiindulva - a környezetvédelmi kiadásoknak a hazai össztermékhez (GDP)
viszonyított aránya az 1996-os 1 %-ról fokozatosan 1,4 %-ra emelkedik, majd a
2000-2002 közötti szakaszban elérheti az 1,7 %-ot. Ez a közvetlen költségekre
vonatkozik. Ha a nem közvetlenül környezetvédelmi indíttatású fejlesztések egy
bizonyos hányadát is figyelembe vesszük, akkor ez a növekedés fokozatosan
elérheti az 1,7 %-ot, illetve a 2000-2002 közötti szakaszban a 2,2 %-ot. A
közvetlen költségek vonatkozásában a GDP prognosztizált növekedésének ezen
1 %-ról 1,7 %-ra emelkedõ részarányát tekintjük a Program közvetlen
fejlesztési kiadásai felsõ határának.
A gazdasági prognózisok szerint a GDP növekedése már a Program félidejére
elérheti az évi átlagos 4-5 %-ot, kedvezõ esetben az ezredforduló után ennél
nagyobb mértékû növekedési ütem is elképzelhetõ. Amennyiben a gazdasági
növekedés felgyorsul, a környezetvédelmi célok elérésére fordított kiadások is
megnövekedhetnek.
A Program mint minimummal számol a nemzetközi környezetvédelmi egyezményekbõl
és az érvényben lévõ hazai programokból származó kiadásokkal (a kén-dioxid,
nitrogén-oxidok, szén-dioxid és ózon-egyezmények; országos települési
szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási program; ágazatközi intézkedési
program a levegõ minõségének javítására; célprogram az ivóvízbázisok
védelmére; Balaton, Velencei-tó intézkedési tervek stb.). E kötelezettségek
teszik ki a Program fejlesztési kiadásainak mintegy háromnegyed részét.
5. KÜLÖNLEGES INTÉZKEDÉSEKET IGÉNYLE TERÜLETEK
A problémafeltárás és a megoldások keresése során két olyan térség rajzolódott
ki, ahol a különleges feltételek miatt nem elegendõk az általános
környezetvédelmi intézkedések, közvetlen beavatkozások, hanem a térség egészét
érintõ, átfogó intézkedéscsomag kidolgozására van szükség. Ezek a területek a
Balaton térsége és a fõvárosi agglomeráció.
Környezetvédelmi szempontból a fokozott figyelmet igénylõ térségek közé
sorolandók - a fentieken kívül - a nagy iparvidékek (például az észak-
dunántúli iparvidék, a Sajó-völgye) és az Alföld. Az iparvidékeknél a
kialakult helyzet az ipari terhelésre, azaz a magas levegõ-, víz- és
talajszennyezésre, a hulladékelhelyezési gondokra vezethetõ vissza. Az
Alföldnél pedig az alapvetõ gondot a térség, de különösen a Duna-Tisza közi
hátság vízhiányos területté válása jelenti, amely tendencia káros ökológiai és
ezen keresztül mezõgazdasági, társadalmi-gazdasági következményekkel jár. Ezen
térségekben a környezeti elemeknél felsorolt feladatok következetes
végrehajtása - kiegészítve regionális, vagy helyi célprogramokkal - megfelelõ
a problémák megoldásához. Az iparvidékeknél tehát az ipari terhelések és
igénybevételek nagyságát kell csökkenteni, illetve a már szennyezett
területeket kell felszámolni a Programban leírtak szerint. Az Alföld esetében
pedig politikai, szakpolitikai döntésre van szükség ahhoz, hogy hosszú távon
miként és milyen ökológiai, társadalmi gazdasági feltételek mellett érdemes a
térséget hasznosítani.
A Balatont és a fõvárosi agglomerációt a környezetvédelem korábban is kiemelt
térségként kezelte. E tevékenység azonban sokszor csak a legveszélyesebb
folyamatok, legégetõbb problémák kezelésére összpontosított elsõsorban
finanszírozási gondok miatt. Egy-egy akcióprogram megvalósítása sikeres volt,
de ezek összességükben nem bizonyultak elégségesnek. A Balaton vízminõség-
védelme érdekében például ilyen volt egyes szennyvízkibocsátó források
felszámolása a vízgyûjtõn, a hígtrágyás állattartó telepek átállítása
hagyományosra, a mezõgazdasági kemikáliák használatának korlátozása vagy a
Keszthelyi-öböl kotrása.
A Program elkészítéséhez kapcsolódó problémafeltárás bizonyította, hogy
mindkét térségben számos olyan káros környezeti hatás is jelentkezik, ami nem
szoros következménye a legsúlyosabb gondoknak. Ez azt jelzi, hogy nem
egyszerûen csak a legfontosabb problémák kezelésére van szükség, sõt
helyenként és idõnként az is elõfordulhat, hogy ezek megoldása további
környezetvédelmi gondokat eredményez.
Ezért a Nemzeti Környezetvédelmi Program hat éve alatt javasolható egy olyan
átfogó intézkedéscsomag kidolgozása, amely a környezeti problémákat egymással
is összefüggésben tárgyalja és kitér a különféle megoldások kölcsönhatásaira
is. Például nem elegendõ szigorú forgalomkorlátozást bevezetni a belvárosban,
hanem ezzel egyidejûleg más közlekedési feltételeket kell biztosítani, és a
parkolási lehetõségeket is javítani kell a megfelelõ helyeken úgy, hogy ezek
ne okozzanak nagyobb környezeti problémát.
Eltérést jelent a két terület között az, hogy a Balaton térségében a
környezeti problémák megoldása alapvetõen kormányzati koordinálást igénylõ
feladat, míg a fõvárosi agglomeráció esetében a Fõvárosi Önkormányzatnak és az
agglomeráció települési önkormányzatainak kell elsõsorban a gondokat kezelni."