ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
dr. Gál Zoltán
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján a
csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991.
évi IL. törvény T/3407.. számú törvényjavaslathoz a következõ
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o k a t
terjesztjük elõ:
1. A törvényjavaslat 1. §-ában a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja a
következõk szerint módosulnak:
"(E törvény alkalmazásában:)
c) hitelezõ: a csõdeljárásban és a felszámolási eljárásban - a
felszámolás kezdõ idõpontjáig - az, akinek az adóssal szemben jogerõs és
végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló,
vagy az adós által nem vitatott, vagy elismert, lejárt [pénz] vagyoni
követelése van, továbbá a csõdeljárásban az is, akinek a csõdeljárás kezdõ
idõpontjában még le nem járt, de az adós által elismert vagyoni követelése
van. A végelszámolási eljárásban hitelezõ mindenki, akinek a gazdálkodó
szervezettel szemben [pénz] vagyoni követelése van. A felszámolás kezdõ
idõpontja után hitelezõ mindenki, akinek az adóssal szemben [pénz] vagyoni
követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette."
Indokolás:
Szükséges a "nem vitatott" követelésre alapozott felszámolási kérelem
benyújtási lehetõségének fenntartása, mert csak olyan hitelezõk kerülnek abba
a helyzetbe, hogy elismerõ nyilatkozatot csikarjanak ki az adósuktól, akikkel
szemben valamilyen módon kényszerhelyzetben van az adós. A kishitelezõk - a
szállítók, ahol írásos szerzõdés nem is születik általában, csak a
teljesítéskor állítják ki a számlát - teljesen kiszolgáltatott helyzetbe
kerülnek az adóssal szemben. Követelésüket a törvényjavaslat szerint csak
peres úton tudják érvényesíteni -, mert az adós elismerõ nyilatkozatot a
számukra nem ad -, míg a nagyok az adóstól - a további engedmények érdekében -
kapnak elismerõ nyilatkozatot. Nincs továbbá indoka annak, hogy a jelenleg
hatályos törvényfogalom használatától eltérjünk, s a "vagyoni" helyett a
"pénz"-követelésre szûkítsük le a felszámolás lehetõségét.
2. A törvényjavaslat 2. §-ában a Cstv. 5. § (3) bekezdése a következõk
szerint módosul:
"(3) [Minden gazdálkodó szervezetnél csak egy választmány alakítható.]
Amennyiben a gazdálkodó szervezetnél több választmány alakul, azt kell
hitelezõi választmánynak tekinteni, amelyik a bírósághoz elõször jelenti be a
megalakulását. Ha egyidejûleg több választmány jelentkezik, akkor azt kell
hitelezõi választmánynak tekinteni, amelyik több hitelezõt tömörít. A
választmány megalakításának feltétele, hogy azt legalább - a 28. § (2)
bekezdésének f) pontja, illetve a 68. § (1) bekezdése szerint - bejelentkezett
nem vitatott követeléssel rendelkezõ hitelezõk egyharmada hozza létre és ezek
a hitelezõk rendelkezzenek a bejelentett hitelezõi követelések legalább
egyharmadával. E hitelezõk maguk közül háromtagú választmányt választanak. A
választmány jogosultságait, képviseletét és mûködési rendjét a hitelezõk
egymás között megállapodásban rögzítik. A hitelezõ a választmány létrejöttét
követõen is csatlakozhat a választmányt létrehozó hitelezõkhöz, ha elfogadja a
megállapodásban foglaltakat."
Indokolás
Nem tisztázza a törvényjavaslat, hogy amennyiben mégis több választmány
alakul - ami nem kizárt, hiszen a különbözõ pontokba sorolt hitelezõknek
eltérõ érdekeik vannak - melyiket kell a törvény szerinti hitelezõi
választmánynak tekinteni.
A hitelezõk közötti megállapodás létrejöttéig a törvényben kell rendezni,
hogy egyáltalán ki vehet részt az elsõ hitelezõi választmány megalakításában.
Amennyiben utóbb a hitelezõk úgy határoznak, hogy a vitatott követeléssel
rendelkezõ hitelezõk is részt vehetnek a választmány munkájában, illetve
szavazati jogot adnak a választmányi tagok megválasztásához, a megállapodás
létrehozásához, módosításához, ez a hitelezõk belsõ ügye.
3. A törvényjavaslat 4. § (1) bekezdésében a Cstv. 23. § (1) bekezdése a
következõk szerint módosul:
" (1) Ha a felszámolási eljárás lefolytatását az adós kéri, a kérelem
benyújtására a 8. § (1(-(2) bekezdésében foglaltak az irányadók. Az adósnak a
kérelemben be kell jelentenie a számláit vezetõ valamennyi pénzintézet nevét
és az ott vezetett számlák számát, ideértve a kérelem benyújtását követõen
nyitott számlák számát is."
Indokolás
A törvényjavaslat csak az elõzetes egyetértés megadása tekintetében
hivatkozik vissza a 8. §-ra, ugyanakkor a (2) bekezdés tartalmazza azokat az
iratokat - többek között az elõzetes egyetértés megadását bizonyító okiratot -
, amelyeket a kérelemhez mellékelni kell. Ha a (2) bekezdésre történõ
visszautalás elmarad, akkor a törvény szerint az adósnak nem kell becsatolnia
az elõzetes egyetértésrõl szóló okiratot, a mérlegét, az adószámát, a
hitelezõk névsorát, a hitelek összegét és a lejárat idõpontját, és nem kell
mellékelnie a közzétételi költségtérítés befizetésérõl szóló okiratot sem.
4. A törvényjavaslat 5. § (2) bekezdésében a Cstv. 27/A § (5), (6) és (9)
bekezdése a következõk szerint módosul:
"(5) A felszámoló a kijelölést tartalmazó végzés kézhezvételétõl -
illetve ha a kizárási ok késõbb következik be, annak bekövetkeztétõl -
számított 3 napon belül köteles bejelenteni a bíróságnak, ha kizárási ok áll
fenn. A felszámoló a kijelölést csak ebben az esetben utasíthatja vissza. Ha a
felszámoló a kizárási ok bejelentését elmulasztja, a bíróság kezdeményezheti a
felszámolói névjegyzékbõl való törlését. [A felszámoló a jogerõs végzés
kézhezvételét követõ 30 napon belül köteles a kijelölt felszámolóbiztos nevét
és lakóhelyét bejelenteni a cégbíróságnak.]
(6) Ha a kijelölést követõen a bíróság megállapítja, hogy a felszámolóval
- illetve a felszámolóbiztossal - szemben kizárási ok áll fenn, vagy a
felszámolót a felszámolói névjegyzékbõl törölték, illetve a felszámoló
szervezet ellen felszámolás vagy végelszámolás indult, vagy a természetes
személy felszámoló munkáját egészségi ok miatt nem tudja elvégezni, a bíróság
a felszámolót hivatalból felmenti, egyidejûleg új felszámolót jelöl ki.
(7) [A (6) bekezdésben foglaltak szerint jár el a bíróság akkor is, ha] A
bíróság - erre irányuló kifogás hiányában is - az eljárás adataiból végzésében
megállapíthatja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlõdõen megsérti a
jogszabályokat [vagy a természetes személy felszámoló munkáját egészségi vagy
egyéb okok miatt nem tudja elvégezni]. A bíróság határozata ellen a felszámoló
fellebbezéssel élhet, melyet a másodfokú bíróság soron kívül bírál el. A
végzés jogerõre emelkedését követõen a bíróság a felszámolót hivatalból
felmenti, egyidejûleg új felszámolót jelöl ki."
Indokolás
Ha a felszámoló objektív okok miatt nem tudja ellátni a feladatát - (6)
bekezdés -, vagy szubjektív okok miatt alkalmatlan a feladata elvégzésére -
(7) bekezdés -, fel kell menteni és új felszámolót kell kijelölni. A
törvényjavaslat a (7) bekezdésben szerepeltette a magánszemély felszámoló
egészségi okainak megromlása miatti felmentést, holott ez a szervezet
felszámoló végelszámolásához vagy felszámolásához hasonló objektív ok, ezért a
(6) bekezdésbe kell áthelyezni.
A (7) bekezdés csak a súlyos jogszabálysértés esetére vonatkozik. A felszámoló
felmentési lehetõsége az 51. § (5) bekezdésénél is megjelenik, ott azonban
elõzõleg kell, hogy hitelezõ kifogásolja a felszámoló munkáját, s a jogerõs
kifogásról határozó végzés nem teljesítése esetén van lehetõség a felmentésre.
A (7) bekezdésben megjelenõ eset az, ha a bíróság észleli, hogy nem megfelelõ,
jogszabályellenes a felszámoló tevékenysége, de hitelezõk ezt nem
kifogásolják. Ebben az esetben lehetõséget kell adni a bíróságnak, hogy - erre
irányuló kérelem hiányában is - megállapíthassa a jogszabálysértést, s az erre
irányuló végzésének jogerõre emelkedése után már nem lehet vitás, hogy
lecserélheti - minden fellebbezési lehetõség nélkül - a felszámolót. A
felszámoló felmentésére és az új felszámoló kijelölésére vonatkozó szabályok
rendszerét így nem törné meg a megoldás.
5. A törvényjavaslat 6. § (1) bekezdésében a Cstv. 28. § (2) bekezdés h)
pontja a következõk szerint módosul:
(A közzétételnek tartalmaznia kell:)
"h) [a 46.§ (7) bekezdésében meghatározott elkülönített számla] az adós
bankszámláját vezetõ pénzintézet nevét és a bankszámla számát [.] a
hitelezõknek szóló felhívással, hogy követelésük nyilvántartásba vételének
feltétele a követelés 1 %-ának, de legalább 1.000, legfeljebb 100.000 Ft-nak a
számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - történõ befizetése és a
felszámoló részére történõ igazolása."
Indokolás
Ha a hitelezõvé válás feltétele, hogy a hitelezõ befizesse a nyilvántartásba
vételi díjat, s a 46.§ (7) bekezdése ezt kifejezetten ki is mondja, akkor erre
a közzétételben fel kell hívni a hitelezõk figyelmét azon felül, hogy a
számlaszámot közli a bíróság.
Azért az adós bankszámláján kell elkülönítetten ezt az összeget tartani, mert
így megoldható a felszámoló díja utáni ÁFA fizetésének kérdése, illetve az,
hogy kinek a nevére kell kiállítani a felszámolói díj számláját. Azért is jó
ez a megoldás, mert a pénzintézetek szakszerûbben tudják kezelni a pénzt, mint
a Gazdasági Hivatalok, hiszen ezért jöttek létre, s ebbõl következõen további
pénzügyi terheket sem ró a bíróságokra.
6. A törvényjavaslat 6. § (2) bekezdésében a Cstv. 29. § e) és h)
pontokkal javasolt módosítását elhagyni javasoljuk:
(A felszámolás elrendelésérõl a bíróság értesíti:)
"[e) a bíróság Gazdasági Hivatalát;
h) a területileg illetékes földhivatalt]"
Indokolás
Felesleges a földhivatal értesítése, hiszen a földhivatalok nem a
tulajdonosok, hanem az ingatlanok alapján tartanak nyilván és nem biztos, hogy
az illetékes földhivatal területén van az adósnak vagyona. A felszámoló, ha
megkapja az iratokat, akkor tudja értesíteni a földhivatalt a felszámolás
tényérõl.
7. A törvényjavaslat 7. § (1) bekezdésében a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)
pontja a következõk szerint módosul:
( A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetõje köteles:)
"a) a felszámolás [közzétételét] kezdõ idõpontját megelõzõ nappal
záróleltárt, valamint éves beszámolót, egyszerûsített éves beszámolót vagy
egyszerûsített mérleget (a továbbiakban tevékenységet lezáró mérleg), továbbá
adóbevallást [és az eredmény felosztása után zárómérleget] készíteni, és azt a
felszámolás [közzétételét] kezdõ idõpontját követõ [45] 30 napon belül a
felszámolónak és az adóhatóságnak átadni."
Indokolás
A 31. § maga három idõpontot rögzítene a gazdálkodó szervezet vezetõje
részére. Az a) pont szerint a felszámolás közzétételét megelõzõ nappal kellene
leltárt készíteni, csakhogy a felszámolás kezdõ idõpontja (a végzés jogerõre
emelkedésének a napja) és a közzététel között idõ telik el. Ha a mérleget a
közzétételt megelõzõ idõpontra kell készítenie a vezetõnek, akkor lesz egy
olyan idõszak, amikor már a felszámoló jogosult aláírni - a felszámolás kezdõ
idõpontja és a közzététel között -, de ezért a korábbi vezetõ felelõs, hiszen
a mérleget õ írja alá.
Érthetetlen továbbá, hogy miért a közzétételt követõ 45 napon belül kell a
mérleget leadni, hiszen a 40. § szerint a felszámolót a felszámolás kezdõ
idõpontjától számított 90 napon belül illeti meg a szerzõdések megtámadásának
joga. Ha tehát valami miatt a közzététel elhúzódik, akkor ezzel a jogával már
nem élhet a felszámoló. Az adós vezetõje tudomást szerez - szerezhet, ha
átveszi a bíróság végzését - a felszámolás kezdõ idõpontjáról, tehát eleget
tehet a kötelezettségének.
Az e) pont a felszámolás kezdõ idõpontjához kapcsolja a környezetvédelemre
vonatkozó nyilatkozat megtételét, s az f) pont szerint a felszámolás
elrendelésérõl haladéktalanul kell a c) pontos jogosultakat tájékoztatni. Egy
§-on belül három idõpont jelenik meg az adós vezetõjének kötelezettségeinél -
feleslegesen.
A törvényjavaslat szövege alapján két mérleget kellene ugyanarra az idõpontra
készítenie az adós vezetõjének. Egyszer az éves beszámolóban egy mérleget (a
beszámolónak részét képezi a Számviteli törvény szerint a mérleg), s az
eredmény felosztása után egy zárómérleget is kellene készítenie. Ez teljesen
értelmetlen fogalmazás.
8. A törvényjavaslat 7. § (2) bekezdésében a Cstv. 31. §-a a következõk
szerint módosul:
(A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetõje köteles)
"f) a felszámolás elrendelésérõl az 57. § (1) bekezdésének c) pontjában
meghatározott követelések jogosultjait [haladéktalanul] a felszámolás kezdõ
idõpontját követõ 30 napon belül tájékoztatni."
Indokolás
Az indokolás megegyezik a 7. módosító javaslatnál szerepelõ
indokolással.
9. A törvényjavaslat 7. § (3) bekezdésében a Cstv. 33. § (1) bekezdése a
következõk szerint módosul:
" (1) A bíróság az adott gazdálkodó szervezettõl a felszámolás kezdõ
idõpontját megelõzõ évben felvett jövedelemnek 50 %-ig vagy - ha a vezetõ
jövedelme nem állapítható meg - 1 millió Ft-ig terjedõ pénzbírsággal sújthatja
a gazdálkodó szervezet vezetõjét, aki a 31. §-ban foglalt kötelezettségét
elmulasztotta vagy valótlan adatot közölt, akkor is, ha már nem áll az adósnál
munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó egyéb jogviszonyban,
tagsági viszonyban, vagy vezetõi tisztségviselõi minõsége megszûnt. Ha a
felszámolás kezdõ idõpontjában a gazdálkodó szervezetnek vezetõje nincs, a 31.
§ (1) bekezdésében megállapított kötelezettség a gazdálkodó szervezet utolsó
vezetõjét terheli. A szankciókat a bíróság - az eset összes körülményének
mérlegelése alapján - ellene is érvényesítheti."
Indokolás
Gyakran elõfordul, hogy a vezetõ ilyen minõsége már a felszámolás
kezdete elõtt megszûnik (lejárt a határozott idõ és nem választottak újat,
lemondott az ügyvezetõ - figyelemmel a felszámolásra is és nem választottak
újat stb.), így a felszámolás kezdõ idõpontjában nincs vezetõ, akit a 31. §-
ban foglalt kötelezettségek terhelnének. A törvényjavaslat 33. § (1) bekezdés
értelmezése szerint a szankció csak azzal szemben érvényesíthetõ, aki a
felszámolás kezdõ idõpontjában még vezetõ volt, e minõsége csak a felszámolás
alatt szûnt meg, ezért ki kell terjeszteni a lehetõséget és a bíróságra kell
bízni annak megítélését, hogy kinek a mulasztása miatt következett be ez a
helyzet. (Ennek a kérdésnek a rendezése elsõdlegesen a Gt. módosítására várna,
ne lehessen úgy abbahagyni a vezetõi tisztséget, hogy ne számoljon el, ne adja
le az iratokat a következõnek, tehát teljes felelõtlenséggel. Miután a Gt.
módosítását ezzel a törvényjavaslattal nem lehet kezdeményezni, a probléma
viszont megoldatlan, a kiegészítés szükséges.)
10. A törvényjavaslat 34. § (3) bekezdése alapján a Cstv. 34. § (1)
bekezdése a következõk szerint módosul:
"(1) A felszámolás kezdõ idõpontjában megszûnnek [az alapítói jogokat
gyakorló szervnek] a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön
jogszabályokban meghatározott jogai."
Indokolás
A különbözõ törvényekben szabályozott rendelkezések összeütközésének
elkerülése érdekében kell egyértelmûen rögzíteni, hogy a tulajdonosok nem
élhetnek az egyéb jogszabályokban (pl. Gt.) biztosított jogaikkal.
11. A törvényjavaslat 9. §-ában a Cstv. 35. § (2) bekezdése a következõk
szerint módosul:
" (2) A pénztartozások után
a) az eredeti lejárati idõig szerzõdéses kamat, és
b) az eredeti lejárati idõtõl a kiegyenlítésig vagy legfeljebb a
felszámolási zárómérleg elkészítésének idõpontjáig késedelmi kamat és
késedelmi pótlék, továbbá pótlék és bírság jellegû [tartozás] követelés
érvényesíthetõ."
Indokolás
Jogilag a kamat - szerzõdéses és késedelmi kamat is - az adóssal szembeni
követelés. Ha az adós oldaláról nézzük, akkor ez az adós tartozása, azonban
ebben a szövegösszefüggésben az adóssal szembeni igényérvényesítésrõl, azaz
követelésrõl van szó.
12. A törvényjavaslat 10. §-ában a Cstv. 36. §-a a következõk szerint
módosul:
"36. § A felszámolás során csak a felszámolás kezdõ idõpontjában fennálló
pénzkövetelések tekintetében van helye beszámításnak feltéve, hogy az adóssal
szembeni követelést [olyan követelés számítható be, amelyet] a felszámoló
elismertként nyilvántartásba [vett] vette, és amelynek tekintetében a
felszámolás kezdõ idõpontját [- vagy ha a követelés késõbb keletkezett, a
keletkezését -] követõen nem került sor engedményezésre."
Indokolás
A hatályos törvény rendelkezései - kis kiegészítéssel - jobban
megfelelnek az elérni kívánt célnak, mint a tervezett módosítás. A beszámítás
sorrendkikerülõ jellegét akkor lehet kizárni, ha az egymásba beszámítani
kívánt követelések már a felszámolás kezdõ idõpontjában fennállnak. Mindkettõ
követelésnek fenn kell állnia, tehát az adós követelésének valakivel szemben -
ez az adósnál vevõkövetelésként jelenik meg a mérlegében -, és az adóssal
szembeni követelésnek is - ez a forrásoldalon az adós tartozásaként jelenik
meg. Ez utóbbi tekintetében - az egyéb módosítani kívánt szakaszok miatt - ki
kell jelenteni, hogy csak az elismertként nyilvántartásba vett, tehát
bejelentkezett és elismert követelések számíthatók be az adóssal szemben.
Ellenkezõ értelmezéssel a felszámolás alatt keletkezett vevõkövetelésekbe is
beszámíthatnák a felszámolás elõttrõl keletkezett tartozásaikat, s ez megint
csak a sorrend kikerüléséhez vezetne. (Pl. eladna a felszámoló egy ingatlant,
s ez követelésként jelenne meg az adós könyveiben, s a vevõ az adóssal szemben
fennálló bejelentett kihitelezõi követelését beszámítaná a
vételártartozásába.)
A 38. § (3) bekezdésével kell összhangba hozni a törvényjavaslat szerinti
szöveget, hiszen ott feltétel az, hogy a felszámolás kezdõ idõpontjában már
fennálljon az adóssal szembeni követelése a hitelezõnek, csak az számítható
be. Egyébként sem szerencsés, hogy a felszámolás során keletkezõ követeléseket
számíthasson be a hitelezõ az adósnak vele szemben fennálló követelésébe,
hiszen különféle módokon elõ is tudja segíteni a hitelezõ, hogy neki a
felszámolás alatt keletkezzen az adóssal szemben követelése, amit azután a
tartozásába beszámíthatna. Egyformán kell itt és a 38. § (3) bekezdésénél is
szabályozni a beszámítást, hogy ne lehessen kijátszani a rendelkezéseket.
13. A törvényjavaslat 11. §-ában a Cstv. 37. § (2) bekezdése a
következõk szerint módosul:
" (2) A felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem
minõsülõ követelések tekintetében - ha a felszámolási zárómérleget még nem
nyújtották be - a hitelezõi igényt a követelés esedékessé válásától számított
[40] 30 napon belül kell a felszámolónak bejelenteni, aki a követelést - a 28.
§ (2) bekezdés f) pontjában foglalt - határidõn belül benyújtott hitelezõi
igények között veszi nyilvántartásba. A [40] 30 nap elteltével, de 1 éven
belül - legalább a felszámolási zárómérleg benyújtásáig - bejelentett igények
nyilvántartásba vételére és kielégítésére az (1) bekezdés irányadó."
Indokolás
A hitelezõi igénybejelentésre nyitva álló határidõ 30 napról 40 napra
történõ emelése indokolatlan, hiszen az 1986. évi 11. tvr. hatályba lépése -
1987 óta a hitelezõknek 30 napon belül kell az igényüket bejelenteni. A 10
nappal történõ meghosszabbítás a hitelezõk részére nem jelent olyan nagy
elõnyt, ugyanakkor az eddig kialakult és a köztudatba beivódott 30 nap
megbolygatását nem indokolja. A jogvesztõ határidõ sem a 40 naphoz, hanem az 1
évhez kötõdik, ezért teljesen indokolatlan az eddigi bevett szokások
megváltoztatása.
A határidõn túl, de egy éven belül bejelentett felszámolási költségnek nem
minõsülõ követelések tekintetében egy záró határidõt kell beiktatni a
törvénybe, hiszen ezen követelések is csak addig érvényesíthetõk, amíg a
felszámolási zárómérleg el nem készült, illetve amíg az eljárás folyik. Ha már
befejezõdött, akkor nincs ki ellen a követelést érvényesíteni.
14. A törvényjavaslat 12. §-ában a Cstv. 38. § (2) bekezdése a következõk
szerint módosul:
"(2) A felszámolás kezdõ idõpontja elõtt indult peres és nemperes
eljárások a korábban eljáró bíróság elõtt folytatódnak. A pénzkövetelés
érvényesítése céljából a felszámolás kezdõ idõpontja elõtt indított eljárás a
[hitelezõt] jogosultat nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában
foglalt kötelezettség teljesítése alól. A 46. § (7) bekezdésében foglalt
befizetési kötelezettségnek [a hitelezõ pernyertessége esetén] - ha a jogosult
hitelezõként követelését a felszámolás során érvényesíteni kívánja -
[haladéktalanul] a 28. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott határidõn
belül eleget kell tenni.
Indokolás
A hitelezõk nyilvántartásba vételére vonatkozó új szabályozásnak zárt,
logikus rendszernek kell lennie. Ebbõl következõen - figyelemmel a módosítani
kívánt 3. § c) pontra és a 46. § (7) bekezdésére - csak akkor minõsül
hitelezõnek a vitatott követeléssel rendelkezõ, ha a nyilvántartásba vételi
összeget befizette és ezt igazolta a felszámolónak. Amennyiben a befizetés nem
lenne a számukra is kötelezõ, nem kellene õket hitelezõnek tekinteni, ezért
pl. a közbensõ mérlegnél és részleges vagyonfelosztási javaslatnál sem kellene
rájuk tekintettel lenni, holott elképzelhetõ, hogy a kielégítési sorrendben
elõbb állnának, mint azok, akiknek a vagyonfelosztás alapján jut az adós
vagyonából. A rendszer követeli meg, hogy aki hitelezõ akar lenni és azt
akarja, hogy hitelezõként számoljanak vele, az fizesse meg a nyilvántartási
díjat.
15. A törvényjavaslat 12. §-ában módosítani javasolt Cstv. 38. § (4)
bekezdése a következõk szerint módosul:
"(4) Az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló elidegenítési és
terhelési tilalom a felszámolás kezdõ idõpontjában, [valamint] a
visszavásárlási és vételi [- kivéve a lízingszerzõdésen alapuló vételi jogot -
a felszámolás kezdõ idõpontjában,] valamint a zálogjog a vagyontárgy
értékesítésével megszûnik. A szükségessé vált törlést az ingatlan-
nyilvántartásban - a felszámoló által megküldött értékesítési jegyzõkönyv vagy
adásvételi szerzõdés alapján - a földhivatal végzi."
Indokolás
A visszavásárlási jognak és vételi jognak a felszámolás kezdõ idõpontban
való törlése nem szolgálja a hitelezõk érdekeit, hiszen a Ptk. jelenleg is
lehetõséget ad arra a felszámolónak, hogy a körülmények változása miatt a
vételi jogból folyó kötelezettsége alól mentesítsék (Ptk. 375. § (3) bek.),
illetve a vételi joggal való élés után feltûnõ értékaránytalanság miatt a
szerzõdést megtámadhatja, a visszavásárlási jog tekintetében pedig a
visszavásárlási árnál pedig lehetõség van a hasznos ráfordítások alapján
bekövetkezett értéknövekedés érvényesítésére. Egyebekben mindkét esetben
vételárat fizet a vevõ, annak összege tekintetében pedig a felszámolónak - ha
aránytalannak találja, vagy egyéb szabálytalanságot észlel - egyéb jogi
lehetõségei vannak a hitelezõk érdekeinek érvényesítésére. Az ingatlan-
nyilvántartásba bejegyzett visszavásárlási és vételi jog azonban az
értékesítéskor akadály is lehet, tehát a szabályos értékesítés esetén azt meg
kell szüntetni a törvény erejével.
16. A törvényjavaslat 12. §-ában módosítani javasolt Cstv. 38. § (5)
bekezdése a következõk szerint módosul:
" (5) Ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdõ
idõpontja elõtt óvadékot nyújtott, a felszámolás kezdõ idõpontjában az
óvadék[i szerzõdés]ra vonatkozó megállapodás megszûnik, és az óvadék tárgyát
képezõ vagyont a felszámoló részére ki kell adni."
Indokolás
Az óvadék a szerzõdésszerû teljesítés biztosítására szolgáló dologi
biztosíték, ami azt jelenti, hogy az óvadékot nyújtó felhatalmazza a másik
szerzõdõ felet, hogy ha nem megfelelõen teljesíti a szerzõdést, akkor a másik
fél a nyújtott óvadékból kielégíthesse magát. Az óvadék tárgya lehet pénz,
takarékbetétkönyv, értékpapír. Az óvadékot az alapszerzõdésben kötik ki, tehát
annak a szerzõdésnek a biztosítékául szolgál. Mivel az óvadékul szolgáló
vagyontárgyat a másik fél részére át kell adni, az alapszerzõdésben (amit
óvadékkal biztosítanak) rendelkeznek a felek az óvadék nyújtásáról, annak
összegérõl, tárgyáról, majd az átadásra vonatkozóan születik egy letéti
szerzõdés, melynek alapján az óvadékot nyújtó a másik szerzõdõ félnél vagy egy
harmadik személynél letétbe helyezi az óvadék tárgyát képezõ vagyontárgyat.
Nem óvadéki szerzõdés születik tehát - ezt a fogalmat a Ptk. sem és a Ptk.
Kommentár sem használja. Ennél pontosabb meghatározás az, hogy az óvadékra
vonatkozó megállapodás szûnik meg, s ebbõl következõen a kapcsolódó
szerzõdések (pl. letéti szerzõdés) is megszûnnek.
17. A törvényjavaslat 13. § (1) bekezdésében a Cstv. 39. § (1) bekezdése
a következõk szerint módosul:
"(1) A hitelezõi választmány megalakítása céljából a felszámoló a
felszámolást elrendelõ végzés közzétételi idõpontjától számított 90 napon
belül köteles a[z ismert] nyilvántartásba vett hitelezõket összehívni."
Indokolás
A törvényjavaslat rendszere nem ismeri az "ismert" hitelezõ fogalmát, az
egyértelmû jogalkalmazás érdekében a nyilvántartásba vett hitelezõkrõl kell
beszállni, aki tehát bejelentkezett, befizette a nyilvántartásba vételi díjat.
18. A törvényjavaslat 14. §-ában a Cstv. 40. § (1) bekezdése a következõk
szerint változik:
"(1) A hitelezõ a felszámolást elrendelõ végzés közzétételének
idõpontjától, a felszámoló pedig a felszámolás kezdõ idõpontjától, illetve -
ha a felszámoló az adós vezetõjétõl a 31. § (1) bekezdésében meghatározott
határidõn túl kapja meg - az iratok igazolt átvételétõl számított 90 napon
belül a bíróság (6. § (1) bekezdés) elõtt keresettel megtámadhatja az adósnak
a felszámolási eljárás megindítását megelõzõ [180. napot] egy éven belül és
azt követõen megkötött szerzõdését, vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya
a) az adós vagyonából történõ ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont
terhelõ ingyenes kötelezettségvállalás, vagy
b) a harmadik személy javára feltûnõen aránytalan értékkülönbözettel
megkötött visszterhes jogügylet."
Indokolás
Figyelemmel a 31. § (1) bekezdésében foglaltakra - a 31. § (1) bekezdés
d) pontjában nincs határidõ megszabva az e pontban foglalt jogügyletekkel
kapcsolatos tájékoztatásadásra - alkalmazhatatlan lenne a felszámolók számára
ez a pont, s ezzel a vagyonkimentési akciókat támogatná a jogalkotó.
19. A törvényjavaslat 15. §-ában a Cstv. 41. § (1) bekezdése a következõk
szerint módosul:
"(1) A felszámolást elrendelõ végzés közzétételét követõ [40] 30 nap
eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig a hitelezõk és az adós
között bármikor helye van egyezségnek. Mindazok, akik a felszámolási eljárásba
hitelezõként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését
követõen követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik."
Indokolás
Miután a hitelezõi igény bejelentésére a 30 napos határidõ maradna, ehhez
képest az egyezség megkötése is a bejelentésre elõírt határidõ lejártától
lenne lehetséges. Tisztázni kell, mi legyen a be nem jelentkezett jogosultak
követelésével, hiszen rájuk nem hat ki a kényszeregyezség. Utóbb, az egyezség
megkötése után a teljes követelésükkel léphetnének fel az adóssal szemben, ha
nincs korlátozó rendelkezés.
20. A törvényjavaslat 16. §-ában a Cstv. 44. § (2) bekezdése a következõk
szerint módosul:
"(2) Egyezségkötés esetén a felszámolási eljárásba hitelezõként be nem
jelentkezõ jogosultak az eljárás befejezését követõen az adóssal szemben csak
a felszámolás kezdõ idõpontjában fennálló követelésük felét érvényesíthetik.
A felszámoló az egyezségkötés napjával köteles az 52. § (3) bekezdése szerinti
felszámolási zárómérleget és az 52.§ (4) bekezdése szerinti bevétel-
költségkimutatást elkészíteni és azt az adóhatóságnak az egyezségkötést követõ
30 napon belül átadni."
Indokolás
Mivel a javaslat szerint a hitelezõvé válás feltétele a nyilvántartásba
vételi díj befizetése, elképzelhetõ, hogy nem minden jogosult fizeti be ezt az
összeget, azonban ha az adós mégis folytatja a tevékenységét, akkor a be nem
jelentkezett hitelezõkre nem vonatkozna a kényszeregyezség. Ilyen módon az,
aki fizetett, jelentkezett, részt vett az eljárásban - a kényszeregyezség
miatt - esetleg csak a követelésének egy részét kaphatná meg, míg aki semmit
nem tett, arra vonatkozóan nem állapítana meg korlátokat a kényszeregyezség,
tehát a teljes követelését érvényesíthetné pl. végrehajtás útján, vagy egy
ismételt felszámolási kérelem benyújtásával. Ezt megelõzendõ kell beépíteni
egy korlátozó szabályt.
21. A törvényjavaslat 16. §-ában a Cstv. 44. § (4) bekezdése a következõk
szerint módosul:
"(4) A vitatott követeléssel rendelkezõ hitelezõ részére a (3) bekezdés
szerint jutó vagyonhányadot a jogvita jogerõs befejezését követõen kell
kiadni, feltéve, hogy a követelés fennállását jogerõs bírósági határozat
megállapította. A vagyonhányad kezelésével kapcsolatos esetleges költségeket a
vagyonhányadból kell fedezni. A vagyon kiadásakor a hitelezõ részére
elszámolást kell átadni a vagyonnal kapcsolatos bevételekrõl és kiadásokról.
Ha az egyezség megkötése után kiderül, hogy a hitelezõ követelése alaptalan
volt, úgy a külön kezelt vagyonhányadot a csoporton belüli többi hitelezõ
között kell felosztani követelésük arányában, teljes kielégítésük erejéig. E
felosztásért a gazdálkodó szervezet vezetõje saját vagyonával felel
[felelõs]."
Indokolás
A vitatott követeléssel rendelkezõ hitelezõi követelések kielégítése
rendkívül bizonytalan helyzetbe kerül, ugyanakkor jogos igény, hogy ne
akadályozza a vitatott igény az egyezség létrehozását. A gazdálkodó szervezet
így önmagában nem vonható felelõsségre, legrosszabb esetben felszámolható, ez
azonban a vitatott követelés jogosultján nem segít. A legnagyobb biztosítékot
jelen esetben a gazdálkodó szervezet mindenkori vezetõjének a személyes
felelõssége jelenti.
22. A törvényjavaslat 17. § (1) bekezdésében a Cstv. 46. § (3) bekezdése
a következõk szerint változik:
"(3) Ha a hitelezõk választmányt alakítottak és a választmányt létrehozó
hitelezõk összkövetelése eléri a hitelezõi követelések felét, és a hitelezõk
számának felét, a felszámoló az adós gazdasági tevékenységének felszámolás
alatti továbbfolytatásához köteles megszerezni a választmány hozzájárulását a
felszámolás közzétételét követõ 120 napon belül. Ha a választmány késõbb jön
létre, a hozzájárulást a választmány megalakulásának bejelentésétõl számított
60 napon belül be kell szerezni."
Indokolás
Mivel a hitelezõi igények egyharmadával rendelkezõ hitelezõk is
alakíthatnak választmányt, a többségi hitelezõi akarattal ellenkezõ eredményre
vezethetne, ha a hitelezõk kisebb csoportja megakadályozhatná az adós
gazdasági tevékenységének a folytatását. A törvényjavaslatban foglaltaknak
mond ellent az is, hogy sok esetben a felszámoló a mûködõ gyárért nagyobb
árbevételt tud elérni, mint ha csak a tevékenység beszüntetése után az
ingatlanokat, a gépeket magában adná el, hiszen egy mûködõ üzem eladásával a
piacot is eladja, míg ha a tevékenységet beszüntetve értékesít, akkor piacról
nem beszélhetünk. A visszaélések megakadályozása érdekében lehetõséget kell
adni az átgondoltabb döntéshozatalra, amelyikben legalább a hitelezõk felének
nyilatkozattételi lehetõséget kell adni. Természetesen az egyhangú
határozathozatal nem követelhetõ meg, de legalább a többségi vélemény alapján
kell dönteni.
23. A törvényjavaslat 17. § (2) bekezdésében a Cstv. 46. § (7) bekezdése
a következõk szerint módosul:
"(7) Az (5) bekezdésben meghatározott követelések - kivéve az 57.§ (1)
bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket - nyilvántartásba vételének
a feltétele, hogy a hitelezõ a követelése 1 %-át, de legalább 1.000,-Ft-ot és
legfeljebb 100.000,-Ft-ot [a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt
elkülönített számlára] - a bírósági ügyszámra hivatkozással - az adós
bankszámlájára "elkülönített zárolt alszámla" megjelöléssel befizessen és ezt
a felszámolónak igazolja. A hitelezõk által befizetett összeget, mint
hitelezõi követelést az 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell
besorolni. [A Gazdasági Hivatal a felszámolót félévente tájékoztatja a számlán
lévõ összeg nagyságáról.] A hitelezõk által az adós bankszámlájára befizetett
összeget a számlakezelõ banknak elkülönített zárolt alszámlán kell kezelni, a
befizetett összegbõl csak a számla kezelésével és a kiutalással kapcsolatos
költségeket emelheti le. Az ily módon elkülönített számláról csak bírósági
végzéssel történhet rendelkezés."
Indokolás
Az adós bankszámláján kell a hitelezõk befizetéseit kezelni, azonban meg
kell nehezíteni a hozzáférést, egyrészt a banki követelések
érvényesíthetõségét kell korlátozni, másrészt a felszámoló díjának kifizetését
kell bírósági határozathoz kötni.
24. A törvényjavaslat 17. § (2) bekezdésében a Cstv. 46. § (8) bekezdése
a következõk szerint módosul:
"(8) Ha a bejelentett követelést a felszámoló elismeri - de a [hitelezõ]
jogosult nem kívánja a (7) bekezdésben foglalt összeget az elkülönített
számlára befizetni - a [hitelezõ] jogosult kérésére a felszámoló az elismert
követelésrõl köteles haladéktalanul kiadni a [társasági adóról szóló 1991. évi
LXXXVI. törvény 5. § (13) bekezdésében foglalt] a társasági adóról és az
osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés én) pontjában
foglaltak elszámolásához szükséges nyilatkozatot feltéve, hogy a felszámolás
kezdõ idõpontját követõen a bejelentett követelést nem engedményezték."
Indokolás
Az ÁFA-törvény módosítása hatályon kívül helyezte a behajthatatlansági
igazolást az ÁFA-visszaigényléshez, azonban a társasági adó alapjának
csökkentéséhez szükséges behajthatatlan követelés igazolásához mégis kell
ilyen igazolás. Miután azonban nem beszélhetünk hitelezõrõl a hitelezõ 3. §-
ában meghatározott fogalma szerint, ezért csak jogosultnak nevezhetõ az,
akinek az adóssal szemben követelése van, de nem fizette be a nyilvántartásba
vételi díjat.
25. A törvényjavaslat 19. § (1) bekezdése a következõk szerint módosul:
"(3) Az értékesítésen a felszámoló, a vagyonfelügyelõ, annak tulajdonosa
(tagja, részvényese, létesítõje), illetve annak vezetõ tisztségviselõje,
valamint ezek közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b) pont) tulajdonjogot vagy
más vagyoni értékû jogot nem szerezhet.
(4) A tulajdonjogot vagy más vagyoni értékû jogot szerzõ fél a nyilvános
értékesítésen az adóssal szemben beszámítással nem élhet."
Indokolás
A pontos jogi megfogalmazás érdekében szükséges a módosítás.
26. A törvényjavaslat 19. § (2) bekezdésében a Cstv. új 49/A § (4)
bekezdése a következõk szerint módosul:
"(4) A felszámoló a pályázatot megfelelõ ajánlat hiányában
eredménytelennek nyilváníthatja és új pályázatot írhat ki. Ha több megfelelõ,
azonos értékû pályázat érkezik, a felszámoló köteles a pályázók között
nyilvános ártárgyalást tartani, melynek feltételeit az ártárgyalás megkezdését
megelõzõen a felekkel közölnie kell."
Indokolás
A törvényjavaslatban részletezett pályázati leírás nem érné el a kellõ
célt, azaz a minél magasabb vételár elérését tiszta és nyílt feltételek
között. Hasonló pályázatot benyújtók közötti árverseny lehetõvé tételével
eldönthetõ, hogy ki lesz a gyõztes, s ez teljesen objektívan történik, míg ha
csak a felszámoló értékeli a pályázatokat, akkor lehetõsége van különbözõ
"egyéb" szempontok értékelésére az áron kívül is. A régi nagy felszámolók ezt
a gyakorlatot fejlesztették ki, s ez a legtisztább értékesítésre nyújt
lehetõséget a legnagyobb árbevétel mellett.
27. A törvényjavaslat 19. § (2) bekezdésében a Cstv. új 49/B § (3)
bekezdése a következõk szerint módosul:
"(3) Ha az árverésen a felajánlott vételár nem éri el a becsértéket, a
felszámoló újabb árverés tartásáról határozhat, vagy a vételárat [azt]
legfeljebb a becsérték feléig [le lehet szállítani leszállíthatja. Ha ezen az
áron sem érkezik ajánlat, a felszámoló az árverést sikertelennek nyilvánítja."
Indokolás
A törvényjavaslat szerinti szövegezés esetén ugyanaz a helyzet alakulna
ki, mint a bírósági végrehajtási eljárásokban, mindenki a féláron kezdené a
licitet, hiszen addig le lehet szállítani. Nincs tisztázva a
törvényjavaslatban, hogy mi a helyzet, ha így sem sikerül értékesíteni, ezért
erre vonatkozóan rendelkezni kell, s ugyanakkor lehetõséget kell adni a
felszámolónak arra, hogy ne legyen köteles elherdálni a vagyont, ha megítélése
szerint a vagyontárgyat nem lehet odaadni a becsérték feléért, mert az nagyon
alacsony, akkor lehetõsége legyen újabb árverés megtartására.
28. A törvényjavaslat 19. § (2) bekezdésében a Cstv. új 49/B. § (4)
bekezdése a következõk szerint módosul:
"(4) Ingatlanra az árverezhet, aki elõlegként az ingatlan becsértékének 5
%-át legkésõbb az árverés megkezdése elõtt a felszámolónál letétbe helyezi. A
vevõ köteles a teljes vételárat a szerzõdésben rögzített feltételek szerint [
az árveréstõl számított 60 napon belül] az adós számlájára befizetni. [Ha ezt
a vevõ elmulasztja, az elõlegét elveszti.] Az ingatlan árverésen történõ
értékesítése - ha e törvény másként nem rendelkezik - nem érinti harmadik
személynek az árverés idõpontjában az ingatlanra bejegyzett és az
ingatlannyilvántartáson kívül fennálló jogait. Ha a 49.§ (5)-(6) bekezdésében
foglaltak szerint per indult, annak jogerõs befejezéséig a befizetett összeget
elkülönített, kamatozó számlán kell tartani."
Indokolás
A felszámolás során a vagyontárgyak értékesítésekor nem szabható meg
kötelezõ erõvel határidõ a fizetésre, hiszen gyárak, nagy értékû ingatlanok,
stb. esetén elképzelhetõ a részletfizetés, banki segítséggel történõ
teljesítés, stb. Célszerû a biztosítékok kikötését és a követelések behajtását
a felszámolóra bízni, hiszen neki is elemi érdeke a behajtás.
29. A törvényjavaslat 19. § (2) bekezdésében a Cstv. új 49/C. § (1)
bekezdése a következõk szerint módosul:
"(1) [Az értékesítési eljárás során a vagyontárgyra - a más jogszabályon
alapuló elõvásárlási jogokat követõen - az adós tagját (részvényesét)
elõvásárlási jog illeti meg.] A természetvédelmi oltalom alatt álló területek,
valamint a mûemlékek értékesítése esetén a Környezetvédelmi és
Területfejlesztési Minisztériumot mindenki mást megelõzõen illeti meg az
elõvásárlási jog."
Indokolás
Ha a hitelezõk elõvásárlási jogát a módosítás kivenné a törvénybõl,
milyen indokokkal tartaná meg azon tulajdonosok elõvásárlási jogát, akiknek
azért van bizonyos szerepük a felszámolás megindulásában.
30. A törvényjavaslat 20.§ (2) bekezdésében a Cstv. 50. § (6) bekezdése a
következõk szerint módosul:
" (6) A bíróság a közbensõ mérleget és a részleges vagyonfelosztási
javaslatot 30 napon belül végzéssel jóváhagyja, vagy elutasítja. A jóváhagyó
végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya. A bíróság a végzésben
rendelkezik arról, hogy a közbensõ mérleg elkészítéséig a felszámolás során
befolyt bevételek és a felszámolás kezdõ idõpontjában fennálló követelések
behajtásából eredõ bevételek 4 %-ának (az adós felszámolás alatti tevékenysége
esetén az ebbõl eredõ árbevétel legfeljebb 2 %-a vehetõ figyelembe) megfelelõ
összeget, de legalább 200.000 Ft-ot az [értékesített vagyontárgyakból és
behajtott követelésekbõl együttesen befolyt összeg 4 %-át - az adós
felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebbõl eredõ árbevétel 1 %-át - a
Gazdasági Hivatal által kezelt,] elkülönített számlán levõ összegbõl a
felszámoló részére utalják ki, ha a fenti összeg a számlán az adós
hitelezõinek befizetéseibõl rendelkezésre áll. Ha a számlán a fenti összegnek
megfelelõ fedezet nem áll rendelkezésre és a felszámolási költségek
kifizetésére elegendõ az adós pénzeszköze, a bíróság engedélyezheti, hogy a
felszámolónak járó és a számlán levõ összeg különbözetét a felszámoló az adós
számlájáról leemelje."
Indokolás
A törvényjavaslat szövegezése nem felel meg a javaslatban lefektetett
szabályoknak, mert a 60. § (4) bekezdése szerint nem a befolyt árbevételbõl
lesz a felszámoló díja kifizetve, hanem az annak megfelelõ összeg a
hitelezõktõl az elkülönített számlán összegyûjtött pénzbõl. Figyelemmel arra,
hogy elõre láthatólag a számlákon nem lesz akkora összeg, hogy a felszámolónak
járó díj onnan legyen fedezhetõ, lehetõvé kell tenni - ha a felszámolási
költségek kiegyenlítésére rendelkezésre álló összegen felül van még az adósnak
vagyona -, hogy a különbözetet a felszámoló az adós vagyonával szemben
érvényesíthesse. A felszámolók a díjukhoz - a törvényjavaslat szerint - csak a
végén juthatnának abban az esetben, ha a számlán nincs fedezet. Mivel a
felszámolók is nyereségérdekelt gazdálkodók, ezért az elvégzett munkájuk
ellenértékéhez való hozzáférést lehetõvé kell tenni.
31. A törvényjavaslat 22. § (1) bekezdése, amely a Cstv. 52. § (1)
bekezdését módosítja, elmarad:
"[(1) A felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget,
a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást,
zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít és mindezeket megküldi a
bíróságnak, az adóhatóságnak és a hitelezõknek, valamint intézkedik a
gazdálkodó szervezet iratanyagának elhelyezésérõl.]"
Indokolás
A hatályos törvényszövegben változtatni csak a felszámolási zárómérleg
megnevezésével kapcsolatosan kell - összhangban a hatálybaléptetõ
rendelkezéseknél alkalmazott megoldással (34.§ (2) bekezdése)- , ugyanis ha a
felszámoló küldi ki a mérleget, akkor értelmét veszti az 56.§ (1) bekezdésének
elsõ mondata. Ezt a törvényjavaslat hatályon kívül is akarja helyezni, ebben
az esetben azonban a felszámolónak kellene a hitelezõket figyelmeztetni a
kifogásolási jogukra, a jogvesztõ határidõre (56.§ (1) bekezdés), s felmerülne
az is, hogy mi a helyzet ismeretlen helyre költözött , vagy megszûnt hitelezõk
esetén, milyen módon lenne szabályos a kézbesítésük? A jelenlegi
törvényszöveget kell hatályában fenntartani, azzal, hogy a 34.§ (2)
bekezdésében kell a módosítást elvégezni.
32. A törvényjavaslat 24. § (2) bekezdésében a Cstv. 57. § (2) bekezdés
g) pontja a következõk szerint módosul:
"(2) g) a felszámoló díja[ (60.§ (4) bek.)], valamint ennek kiegyenlítése
után a Fõvárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett díjkiegészítési
számla javára befizetendõ összeg, melynek mértéke a felszámoló díja általános
forgalmi adóval megemelt összegének 25 %-a."
Indokolás
A jelenleg hatályos szöveghez és a javaslat szövegéhez képest
egyszerûbben került meghatározásra a felszámoló díja, illetve a
díjkiegészítési számlára fizetendõ összegek. A javaslat szerint a befolyt
bevételek után számított 5 %-ból 1 %-ot, azaz a díj 20 %-át kellett a
díjkiegészítési számlára befizetni, ez az összeg azonban már a nettó összeg
volt, azaz a felszámolói díjat érvényesítette a felszámoló, az ezután
befizetett ÁFÁ-t, de csak a nettó felszámolói díj 20 %-át fizette (volna) be a
díjkiegészítési számlára (korábban a Felszámolási Díjfedezeti Alapba - ami nem
mûködött), ha azonban ezzel a számlával (Alappal) szemben akarta volna a
díjigényét érvényesíteni, akkor bruttó módon - tehát a kifizetett ÁFA
összegének továbbterhelésével - kellett volna a részére a díjat kifizetni. A
számlára tehát nettó módon történt volna a befizetés, és bruttó módon a
kifizetés. Miután nincs, aki visszaigényelje az ÁFÁ-t - lévén a
díjkiegészítési számla nem visszaigénylõ alanya az ÁFA-körnek - , úgy kell
megfogalmazni a díjat és a számla feltöltésének módját, hogy a befizetés is
bruttó legyen.
Ebbõl következõen a 4 % + ÁFA és ennek a 25 %-a az = az 5 % + ÁFÁ-val az adós
szempontjából. A felszámolónak mindegy, hiszen eddig is 4 %-ra volt jogosult,
az ÁFÁ-t úgyis be kell fizetnie, míg a díjkiegészítési számla feltöltése is
megtörténhet, hiszen nem a nettó 1 %-ot kell oda utalni, hanem az 1 % + ÁFÁ-
nak megfelelõ összeget. Nem beszélhetünk itt ÁFÁ-ról, hiszen senki nem adózik,
csak a mérték megállapításánál kell megérteni, hogy ez annyi, mint a 4 % + ÁFA
összeg 20 %-a.
33. A törvényjavaslat 25.§-ában a Cstv. 59. § (1) bekezdése helyébe a
következõ rendelkezés lép:
"59. § (1) A felszámoló díja:
- a felszámolás során befolyt bevételek és a felszámolás kezdõ
idõpontjában fennálló követelések behajtásából eredõ bevételek 4 %-a (az adós
felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebbõl eredõ árbevétel legfeljebb 2
%-a vehetõn figyelembe),
- de legalább 400.000 Ft. Egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség
körébe vont vagyontárgyak nettó értékének 4 %-a."
Indokolás
A Csõdtörvény eredeti szövegéhez hasonlóan kell egy minimáldíjat
megállapítani a normális felszámolások esetén is, hiszen sok esetben azért
döntik be egyszerûsített felszámolásba a felszámolók az ügyet, mert pénzt
akarnak látni. Ha minden felszámolásban ugyanaz lenne a minimum, akkor nem
lenne érdeke gyorsan lezárni anélkül, hogy tényleg utána ment volna a
vagyonnak, az iratoknak. Egyébként sem indokolható, hogy miért kapjon többet a
felszámoló az egyszerûsítettben, mint esetleg egy normális felszámolásnál. A
javaslat 300.000 Ft-ra kívánja csökkenteni a minimumot, a felszámolók 500.000
Ft-ért kardoskodnak, a kettõ közötti összeg elegendõ lenne arra, hogy
amennyiben a díjkiegészítési számla nem tud feltöltõdni, s továbbra is a
pénzesebb felszámolásokból kell finanszírozni a nullásokat, akkor se legyen
nagyon ráfizetéses a felszámolói tevékenység. A megfogalmazást
egyértelmûsíteni kell, hiszen a gyakorlatban vitatott, hogy a kamatbevételek -
ami pedig kifejezetten a hitelezõk érdekét szolgálják - alapul szolgálhatnak-e
a felszámolói díj kiszámításához. Ha ez nem értelmezhetõ egyértelmûen, akkor a
felszámolók nem lesznek érdekeltek abban, hogy további munkával még fialtassák
is a vagyont, nem fogják kamatoztatni, hiszen nekik nem éri meg. Az
érdekeltségük megteremtése a cél az egyértelmûbb fogalmazásnál. Egyértelmûen
kell meghatározni azt az alapot egyezség esetén, amihez viszonyítva számítható
a felszámoló díja.
34. A törvényjavaslat 25. §-ában a Cstv. 59. § (2) bekezdése a következõk
szerint módosul:
" (2) [Ha a felszámoló díja a 4 %-ot - az adós felszámolás alatti
tevékenysége esetén az 1 %-ot - meghaladja, a díjból a 4 %-ot meghaladó részt,
illetve az 1 %-ot meghaladó részt be kell fizetni a Fõvárosi Bíróság Gazdasági
Hivatala által vezetett díjkiegészítési számlára.] A felszámoló díjának
kiegyenlítése után - ha az a hitelezõk befizetésébõl, illetve az adós
vagyonából rendelkezésre áll - az 57. § (2) bekezdés g) pontjában
meghatározott összeget be kell fizetni a Fõvárosi Bíróság Gazdasági Hivatala
által kezelt díjkiegészítési számlára. Egyezség esetén az adós a felszámoló
általános forgalmi adóval emelt díja 25 %-ának megfelelõ összeget köteles a
díjkiegészítési számlára - a bíróság egyezséget jóváhagyó végzésében foglalt
határidõben - befizetni. A díjkiegészítési számla javára befizetendõ összeggel
szemben beszámításnak nincs helye."
Indokolás
Az új felszámolói díj megfogalmazáshoz kellett igazítani a
részletrendelkezéseket is, különösen abból a szempontból, hogy milyen módon
kell a díjkiegészítési számlának szánt összeget levonni és átutalni. Ugyanez a
probléma az egyezséggel kapcsolatban is felmerült.
35. A törvényjavaslat 25 §-ában a Cstv. 59. § (3) bekezdése a következõk
szerint módosul:
"(3) Ha a [felszámoló díja] 60. § (4) bekezdése alapján érvényesített
összeg nem éri el [a 4 %-ot, illetve az 1 %-ot] a 400.000 Ft-ot, a bíróság az
eljárást befejezõ végzés jogerõre emelkedését követõen értesíti a Fõvárosi
Bíróság Gazdasági Hivatalát mint a díjkiegészítési számla kezelõjét,
megjelölve a felszámoló nevét, székhelyét, és a részére átutalandó összeget,
amely a ténylegesen befolyt díj és a [4 %] 400.000 Ft közötti különbözet
összege."
Indokolás
A törvényjavaslat eredeti szövegéhez képest változtatást javasolok, ezért
azt kell meghatározni, hogy ha a minimumdíjat nem éri el az érvényesíthetõ
összeg, akkor honnan kell ezt kiegészíteni. Nem a ténylegesen befolyt díj és a
4 % közötti különbséget, hanem a befolyt díj és az 59. § (1) bekezdésben
meghatározott minimum összeg közötti különbséget kell a díjkiegészítési
számláról kifizetni.
36. A törvényjavaslat 26. §-ában a Cstv. 60. § (4)-(6) bekezdései a
következõképpen változnak:
"(4) A felszámolónak az 59. § (1) bekezdése szerint megállapított díját
elsõsorban [a Gazdasági Hivatal által kezelt elkülönített számlán] a hitelezõk
által befizetett, az adós elkülönített zárolt alszámláján rendelkezésre álló
összegbõl kell megfizetni. Ha [az adós hitelezõinek befizetése] ez az összeg
kevesebb, mint az 59. § (1) bekezdése alapján megállapítható díj, a felszámoló
a különbözetet felszámolási költségként (57. § (2) bekezdés g) pont)
érvényesítheti.
[(5) Ha a (4) bekezdésben foglaltak alapján a felszámolónak kifizethetõ
díj meghaladja a 4 %-ot, illetve az 1 %-ot, a bíróság elrendeli, hogy a 4 %-
ot, illetve az 1 %-ot meghaladó részt a Gazdasági Hivatal által kezelt,
illetve az adós számlájáról a Fõvárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által
vezetett díjkiegészítési számlára (59. § (2) bek.) utalják át. Errõl a bíróság
a végzése megküldésével mind a Gazdasági Hivatalt, mind a Fõvárosi Bíróság
Gazdasági Hivatalát értesíti.]
[(6)] (5) Ha [a Gazdasági Hivatal által vezetett] a hitelezõk által
befizetett, az adós elkülönített [számlán] számláján rendelkezésre álló összeg
a felszámoló díját meghaladja, a különbözetet [az adós hitelezõinek
befizetésük arányában vissza kell fizetni.] a Fõvárosi Bíróság Gazdasági
Hivatala által kezelt díjkiegészítési számlára kell átutalni."
Indokolás
A biztonságos õrzés érdekében a törvényjavaslat a bírósági Gazdasági
Hivatalok kötelezettségévé tenné az elkülönített számlára érkezõ hitelezõi
igények nyilvántartását, kezelését, a kiutalást, stb. Mint a módosító
javaslatban kifejtettem, az adós bankszámlájának elkülönített részén történõ
õrzés is biztonságos, s ráadásul gyorsabb információkérést tesz lehetõvé,
egyszerûbb és a költségvetés számára olcsóbb, mint a Gazdasági Hivatalokhoz
történõ telepítés. Az 59. § (2) bekezdése rendelkezik a felszámolói díjnak a
díjkiegészítési számlára történõ befizetésérõl, az ismételt rendelkezés (5)
bekezdés felesleges.
37. A törvényjavaslat 28. §-ában a Cstv. 62. § (2) bekezdése a következõk
szerint módosul:
"[(2) Ha az állam az (1) bekezdésben foglalt felelõssége alapján a
járadékjellegû követelések jogosultjai részére a felszámolás során fizetést
teljesít, ezt az összeget - mint állami követelést - az 57. § (2) bekezdésének
c) pontjába tartozó hiteltartozásként kell nyilvántartásba venni és
kielégíteni, ha van rá fedezet.]"
Indokolás
Fölösleges ilyen bonyolultan rendelkezni arról, hogy a járadékjellegû
követeléseket a törvényalkotó a felszámolási költségek közé kívánja besorolni.
Lényegében ugyanis errõl van szó. A felszámolási költségek és a zálogjogos
követelések jogosultjainak a kifizetése után jönnek az 57. § (1) bekezdés c)
pontjába sorolt járadékos követelések jogosultjai, s az õ követelésükért -
valószínûleg szociális okokból - az állam helytáll. Ha a felszámolás során
kifizetett ilyen követelések összege felszámolási költség lesz - mint állami
követelés, s mint felszámolási költség -, a zálogjogos hitelezõknek jutó
összegbõl kell fedezni, ha egyéb vagyonból nincs rá fedezet - ez a
törvénymódosítással lehetséges, hiszen törvényalkotói döntés kérdése. De
felesleges ezt a csavart beletenni, egyszerûbb lett volna, ha a felszámolási
költségek sorát egészítik ki a járadékjellegû követelésekkel. Ez ugyanis azt
jelenti. Ha a törvényalkotó a felszámolás sorrendjét kívánja megváltoztatni,
akkor ne ilyen módon tegye, hanem egyértelmûen egészítse ki a felszámolási
költségek sorrendjét. Ha viszont a felszámolási költségekhez nem kíván nyúlni,
akkor ez a rendelkezés felesleges.
38. A törvényjavaslat 31. §-ban a Cstv. 72. § (3) bekezdése a következõk
szerint módosul:
"(3) Ha a végelszámolás megindulását követõen felszámolási eljárást
kezdeményeztek, a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás
megszünik [megszüntetése érdekében a bíróság a cégbíróságot értesíti]."
Indokolás
Amennyiben a törvényjavaslat eredeti szövege maradna, úgy egyidejûleg,
párhuzamosan két eljárás is folyamatban lenne az adott ügyben.
39. A törvényjavaslat 32. § (1) bekezdésében a Cstv. 73. § (4) bekezdése
a következõk szerint módosul:
"(4) A végelszámolás kezdetét követõ egy év elteltével a végelszámolónak
tájékoztatót kell készítenie, melyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt
álló gazdálkodó szervezet helyzetét, annak indokolását, hogy az eljárás
befejezésére miért nem került sor, továbbá tájékoztatást kell adni az eljárás
befejezésének várható idõpontjáról. A tájékoztatót a végelszámoló köteles
megküldeni a cégbíróságnak, a jogutód nélkül megszûnést kimondó szervnek,
illetve a gazdálkodó szervezet hitelezõinek (választmányának)."
Indokolás
Nemcsak a cégbíróságot és a hitelezõket, de a tulajdonosokat érdekelheti
elsõsorban, mi a helyzet a végelszámolással, ezért õket is tájékoztatni kell.
40. A törvényjavaslat 32. § (2) bekezdésében a Cstv. 73. § (5) bekezdése
a következõk szerint változik:
"(5) A 34. §-nak a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek
tájékoztatására vonatkozó, valamint a 33. § (1) és (2) bekezdésének [és az 51.
§-nak a] rendelkezéseit a végelszámoló eljárása során is megfelelõen
alkalmazni kell. [A kifogás elbírálására a cégbíróság jogosult.] A jogutód
nélküli megszûnést kimondó és a végelszámolót kijelölõ határozatot meghozó
szerv a végelszámolót felmentheti azzal, hogy a végelszámoló köteles
tevékenységének idejére, annak befejezésekor a 75. § (3) bekezdés a) pontjában
foglalt iratokat elkészíteni."
Indokolás
A kifogás, mint jogintézmény a felszámolási eljárásban azért lényeges,
mert a felszámolóval szemben a hitelezõk és az adós semmilyen jogorvoslati
lehetõséggel nem bírnak. A végelszámolásnál azonban lehetõségük van a
hitelezõknek pert indítani, ha a végelszámolóval kapcsolatban problémájuk
merül fel, míg a tulajdonosoknak ezzel a módosító javaslattal lehet jogot adni
a rosszul dolgozó végelszámolótól való megszabadulásra. Ezzel a kifogásnak a
továbbiakban nincs értelme a végelszámolásban, aminek a végelszámolásba való
bevezetése egyébként is óriási problémákat okozna a cégbíróságoknál.
41. A törvényjavaslat 33. § (2) bekezdésében a Cstv. 33. § (2) bekezdése
a következõk szerint módosul:
"(2) E törvény hatálybalépését követõen a Cstv-nek e törvény
hatálybalépésekor hatályos összes rendelkezését az 1992. január 1. után indult
és folyamatban levõ ügyekben is megfelelõen alkalmazni kell [a (3) és (4)
bekezdésekben foglalt eltérésekkel], feltéve, hogy a korábban hatályos
törvényi rendelkezésben foglaltak [szerinti intézkedés nem történt meg]
szerint a felszámolás nem kezdõdött meg. Azon eljárásokban, ahol a felszámolás
már megkezdõdött, a felszámolási eljárás kezdõ idõpontjában hatályban levõ
rendelkezések szerint kell eljárni."
Indokolás
Nem fogadható el a törvényjavaslat rendelkezéseinek visszamenõleges
hatályúvá tétele a felszámolás kezdõ idõpontjától, mert innentõl kezdve a
hitelezõ fogalma teljesen más a korábbi rendelkezések és a törvényjavaslat
szerint. Ha nem ugyanazok az eljárás alanyai a felszámolás kezdetén, mint a
végén, akkor komolytalanná válik az eljárás. Ha nem ugyanazon szabályok
szerint bírálja el a felszámoló vagy a bíróság az esetleges igényeket,
kifogásokat a felszámolás elején, mint a végén, az sem fogadható el. Miután a
módosító javaslatunk szerint a felszásmolási eljárás elsõ szakasza nem
változna meg olyan nagy mértékben, hogy ez zavaró lenne a folyamatban levõ
eljárásoknál, a felszámolás kezdõ idõpontját kell vízválasztónak tekinteni a
régi, illetve új szabályok alkalmazhatósága tekintetében. Ezért javasoljuk
kimondani, hogy csak azon eljárásokban kell a módosító szabályokkal együtt
alkallmazni az új rendelklezéseket, aholl még nem kezdõdött meg a felszámolás,
mert ott a felszámolás elõtti idõszakban még nem okoz zavart, míg a
felszámolás megindulása után már az új szabályok lesznek alkalmazhatók.
42. A törvényjavaslat 33. § (3)-(4) bekezdése kimarad.
"[(3) Azokban a folyamatban levõ eljárásokban, amelyek 1992. január 1-e
után indultak, a következõk szerint kell eljárni:
a) ha a 6. § (3) bekezdésnek a) pontjában meghatározott esetben
nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, a kérelem elbírálására az e törvény
hatálybalépése elõtt hatályos jogszabályokat kell alkalmazni. Ez az elõírás
irányadó az e törvény hatálybalépése elõtt benyújtott és jogerõsen még el nem
bírált kifogásokra is;
b) a 37. § szerinti határidõn túli követelések tekintetében az 1 éves
jogvesztõ határidõ - ha a határidõ már lejárt vagy abból 1 hónapnál kevesebb
van hátra - e törvény hatálybalépésétõl számított 30 nap elteltével jár le;
c) e törvény hatálybalépésével egyidejûleg a felszámolás során még nem
értékesített vagyontárgyakat terhelõ vételi jog és visszavásárlási jog, az
1993. szeptember 2-a elõtt indult eljárásokban pedig az elidegenítési és
terhelõ tilalom és a végrehajtási jog megszûnik;
d) a Cstv. 46. §-ának (k7) bekezdésében foglalt rendelkezést a
folyamatban levõ ügyekben akkor kell alkalmazni, ha a felszámolást elrendelõ
végzés közzététele iránt a bíróság e törvény hatálybalépésekor még nem
intézkedett;
e) a 17. § (2) bekezdésében, a 35. § (2) bekezdésében és az 57. § (1)
bekezdésének g) pontjában szabályozott kérdésekben e törvény hatálybalépése
elõtt hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni;
f) az 57. § (3) bekezdése csak az e törvény hatálybalépését követõen
esedékessé vált kifizetésekre alkalmazható;
g) az adós gazdasági tevékenységének továbbfolytatásához a felszámoló a
hitelezõi választmány hozzájárulását csak e törvény hatálybalépését követõ 3
hónap elteltével köteles beszerezni, akkor is, ha a választmány a törvény
hatálybalépésekor már megalakult, vagy annak megalakítására a három hónap
határidõ alatt kerül sor;
h) a Cstv. 59. § (1)-(4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni, ha e
törvény hatálybalépésekor a zárómérleg benyújtására a bírósághoz még nem
került sor.
(4) Az 1993. szeptember 2-a elõtt indult eljárásokban a 46. § (3)
bekezdésének - az 1993. évi LXXI. törvénnyel hatályon kívül helyezett - a)
pontjába sorolt "ismert hitelezõi igények"-et a felszámoló köteles a
határidõben érkezett követelések közé besorolni és kielégíteni.]"
Indokolás
A (2) bekezdésnél írtak miatt kell ezt a két - a hatálybalépés részletes
szabályait tartalmazó - bekezdést kivenni a törvényjavaslatból.
43. A törvényjavaslat 33. § (5) bekezdése a következõk szerint módosul:
"[(5)] (3) A Felszámolási Díjfedezeti Alap részére a Fõvárosi Bíróság
Gazdasági Hivatalához átutalt összegeket a Fõvárosi Bíróság Gazdasági Hivatala
által kezelt díjkiegészítési számlára kell átutalni a törvény hatályba
lépésével egyidejûleg. [Azokban az 1993. szeptember 2-a után indult és e
törvény hatálybalépésekor már jogerõsen lezárt felszámolási eljárásokban,
amelyek esetében a felszámoló díja nem éri el a 4 %-ot - illetve
egyszerûsített felszámolás esetén a 400.000 Ft-ot - a felszámoló e törvény
hatálybalépését követõ 30 napon belül kérheti a bíróságtól, hogy a ténylegesen
befolyt díj és a 4 %, - illetve 400.000 Ft - közötti különbözetet részére a
Fõvárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt díjfedezeti alap terhére
fizessék ki. A határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár. A különbözet
kiutalásának forrása kizárólag a díjfedezeti alapban az e törvény
hatálybalépését megelõzõ napon rendelkezésre álló összeg lehet. A
felszámolónak a kérelem benyújtásakor igazolnia kell, hogy eleget tett a Cstv.
- az e törvény hatálybalépését megelõzõen hatályos - 59. §-ának (2)
bekezdésében meghatározott befizetési kötelezettségeinek. Ebben az esetben a
bíróság értesíti a Fõvárosi Bíróság Gazdasági Hivatalát, megjelölve a
felszámoló nevét, székhelyét és a részére átutalandó összeget. A Fõvárosi
Bíróság Gazdasági Hivatala a követeléseket e törvény hatálybalépésétõl
számított 90 napon belül összesíti. Ha az Alapban nem áll rendelkezésre a
követelések teljes kielégítéséhez szükséges pénzösszeg, a felszámolókat
követelésük arányában kell kielégíteni.]"
Indokolás
Nincs értelme a törvényjavaslat rendelkezésének, mert hogyan lehet
ellenõrizni, hogy a felszámolók a befizetési kötelezettségüknek eleget tettek-
e? (Nincs nyilvántartás errõl). Mi lesz a késõbb jogerõssé vált felszámolói
díjakkal? Ezért célszerûbb a meglevõ összeget a jövõre tartalékolva a
díjkiegészítési számlára átutaltatni.
44. A törvényjavaslat 34. § (1) bekezdése a következõk szerint módosul:
"(1) A Cstv. 1. §-ának (4) bekezdésében, a 66. § (2) bekezdésének a)
pontjában, a 73. § (1)-(2) bekezdésében és a 74. §-ban az "adós" megnevezés
helyébe a "gazdálkodó szervezet" megnevezés lép; a 9. § (1) bekezdésében a "15
napon belül" szövegrész helyébe a "30 napon belül" szövegrész lép; a 17. § (2)
bekezdésében az "1,5 %-a" szövegrész helyébe az "1 %-a" szövegrész lép; a 26.
§ (4) bekezdésében a "9. § (4) bekezdésében meghatározott arányú" szövegrész
helyébe a "felszámolási eljárás lefolytatását kérõ" szövegrész lép; a 27. §
(2) bekezdésének a) pontjában a ["nem vitatott" szövegrész helyébe az
"elismert"] a "nem vitatott vagy elismert" szövegrész lép; [a 28. § (2)
bekezdés f) pontjában, a 37. § (1) bekezdésében, a 47. § (1) bekezdésében, a
66. § (2) bekezdés c) pontjában és a 68. § (1) bekezdésében megjelölt 30 napos
határidõ 40 napra változik;] a 46. § átszámozott új (6) bekezdésében "a (3)
bekezdés" szövegrész helyébe "az (5) bekezdés" szövegrész lép; az 50. § (2)
bekezdésében a "számított egy év elteltével" szövegrész helyébe az "évente"
szövegrész lép; az 51. § (2) bekezdésében a "8 napon belül" szövegrész
helyébe a "soron kívül" szövegrész lép; az 57. § (1) bekezdésének e) pontjában
a "(2) bekezdés e) pontja" szövegrész helyébe "a (2) bekezdés c) pontja"
szövegrész lép; [az 59. § (1) bekezdésében az "500.000 Ft, lakásszövetkezet
esetében 50.000 Ft" szövegrész helyébe a "300.000 Ft" szövegrész lép;] a 74.
§-ban a "49. §-ában" szövegrész helyébe a "47. § (5) bekezdésében" szövegrész
lép;"
Indokolás
A 27. § (2) bekezdésének a) pontját a 3. § c) pontjával kell összhangba
hozni - amelyet a törvényjavaslat 1. §-a módosít -, az ott felhozott indokolás
itt is mérvadó.
A 28., 37., 47., 66. és 68. §-ok esetében a hitelezõi követelés bejelentési
határidejének 40 napra történõ emelése - korábbi módosító javaslataink szerint
- kikerülne a törvényjavaslatból, s emiatt a hatálybaléptetõ rendelkezéseket
is módosítani indokolt.
45. A törvényjavaslat 34. § (2) bekezdése a következõk szerint módosul:
"(2) A 46. § (2) bekezdésében "A felszámoló megállapítja a felszámolás
végrehajtásához szükséges költségeket és ütemtervet" szövegrész helyébe a "A
felszámoló nyitó felszámolási mérleget készít, megtervezi a felszámolás
végrehajtásához szükséges költségeket és ütemtervet készít" szövegrész lép; az
52. § (1) bekezdésében a "felszámolási zárómérleget vagy záró egyszerûsített
mérleget (a továbbiakban: zárómérleg vagy záró egyszerûsített mérleg)"
szövegrész helyébe a "felszámolási zárómérleget" szövegrész lép; az 52. § (3)
bekezdésében a "zárómérleg vagy záró egyszerûsített mérleg" szövegrész helyébe
a "felszámolási zárómérleg" szövegrész lép; az 52. § (5) bekezdésében a
"zárómérlegben vagy záró egyszerûsített mérlegben" szövegrész helyébe a
"felszámolási zárómérlegben" szövegrész lép; az 56. § (1) bekezdésében "a
zárómérleget vagy záró egyszerûsített mérleget és a vagyonfelosztási
javaslatot" szövegrész helyébe "a felszámolási zárómérleget és a
vagyonfelosztási javaslatot" szövegrész lép; az 56. § (1) bekezdésében
"zárómérlegben vagy a záró egyszerûsített mérlegben" szövegrész helyébe
"felszámolási zárómérlegben" szövegrész lép; az 56. § (2) bekezdésében a
"zárómérleg vagy záró egyszerûsített mérleg" szövegrész helyébe a
"felszámolási zárómérleg" szövegrész lép; a 60. § (1) bekezdésében a
"zárómérleg vagy záró egyszerûsített mérleg" szövegrész helyébe a
"felszámolási zárómérleg" szövegrész lép; a 70. § a) pontjában az "éves
beszámolóra, illetve egyszerûsített mérlegre vonatkozó értékelési elõírások
figyelembe vételével záróleltárt, éves beszámolót, egyszerûsített éves
beszámolót, illetve egyszerûsített mérleget, adóbevallást és az eredmény
felosztása után zárómérleget" szövegrész helyébe a "záró leltárt,
tevékenységet lezáró mérleget, továbbá adóbevallást [és az eredmény felosztása
után zárómérleget]" szövegrész lép;"
Indokolás
Ezen módosító javaslatunk alapja ugyanaz a probléma, mint amelyet a Cstv.
31. § (1) bekezdés a) pontját módosító rendelkezésekkel kapcsolatban már
korábban leírtunk, vagyis két mérleget kell készítenie a gazdálkodó szervezet
vezetõjének ugyanarra az idõpontra.
46. A törvényjavaslat 34. § (3) bekezdése a következõk szerint módosul:
"(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Cstv. 7. § (1)
bekezdésének második mondata, 14. § (3) bekezdésének b) pontja, a 18. § (2)
bekezdésének második mondata, a 19. § (4) bekezdésének második mondata, a 20.
§ (2) bekezdésének második és harmadik mondata, a 23. § (4) bekezdése[, a 28.
§ (2) bekezdésének f) pontjában és a 66. § (2) bekezdésének c) pontjában a
"vagy összegszerûségében ismeretlen, illetve összegszerûségében változó"
szövegrész], a 31. § (1) bekezdésébõl "a leányvállalat, tröszti vállalat"
szövegrész, [a 34. § (1) bekezdése,] a 48. § (2) bekezdése, a 51. § (5)
bekezdésébõl "a kifogást benyújtó kérelmére" szövegrész, az 51. § (6)
bekezdése [, valamint az 56. § (1) bekezdésének elsõ mondata] a hatályát
veszti."
Indokolás
Ha az összegszerûségében ismeretlen vagy változó követeléseket nem lehet
bejelenteni, illetve ezt utóbb nem lehet pontosítani, akkor egyrészt az adó és
tv tartozások tekintetében lesz nagyon nagy baj, a jelenlegi helyzetben a
pontos követelést megmondani nem tudják, azt csak a záróvizsgálattal tudják
pontosítani. Másrészt kérdésessé válnak a folyamatban levõ peres eljárásokban
érvényesített igények is. Ezért fenn kell tartani ezt a lehetõséget. Az 56. §
(1) bekezdésének elsõ mondata a következõ: "A bíróság a zárómérleget, vagy
záró egyszerûsített mérleget és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtõl
számított 30 napon belül megküldi a hitelezõknek." A törvényjavaslat 34. § (2)
bekezdése elõször módosítja ezt a mondatot ("a zárómérleget vagy záró
egyszerûsített mérleget és a vagyonfelosztási javaslatot" szövegrész helyébe
"a felszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot" szövegrész
lép), majd a (3) bekezdésben egyszerûen hatályon kívül helyezi. Az így
megmaradó szöveg értelmetlen, hiszen így szól: "Bármelyik hitelezõ a
kézbesítéstõl számított 30 napon belül..." Minek a kézbesítésétõl számított 30
napon belül?
Figyelemmel az 52. § (1) bekezdésénél mondottakra ezt a rendelkezést is
módosítani kell.
Budapest, 1997. február 11.
(dr. Brúszel László) (Csikai Zsolt)
MSZP SZDSZ