ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Tárgy: Válasz Tokár István országgyûlési képviselõ úr dr. Baja
Ferenc miniszter úrhoz intézett kérdésére
Tokár István úr
országgyûlési képviselõ
B u d a p e s t
Tisztelt Képviselõ Úr!
Mezõtúron a Hulladékmegsemmisítõ és Hasznosító Kft. 600 t/év kapacitású
veszélyes hulladék égetõt kívánt létesíteni. Erre háromszor nyújtott be
pályázatot KKA támogatásért: 1993-ban, 1995 elején és 1995 végén.
A KKA Támogatási Irányelvei között szerepel az "Egészségügyi hulladékok
ártalmatlanítási rendszerének kialakítása". Ebbõl világosan következik, hogy a
támogatott beruházásnak ezt a célt kell szolgálnia, természetesen 100 %-ban.
Tipikusan kórházi hulladékégetõ berendezések létesítésére kérik a
támogatásokat e keretbõl, engedmény részünkrõl, hogy legalább 90 %-ban
egészségügyi hulladékot feldolgozó vállalkozói, "bérégetõ " létesítményt is
támogatunk.
A Kft. elsõ pályázatában ez az arány 10 % volt, és jelentõs hányadot
képviselt a bõripari hulladék, - ez krómtartalmánál fogva különleges kezelést
igényelt volna - erre sem engedély, sem felkészültség, sem mûszaki feltételek
nem voltak. A második pályázatban sem haladta meg az egészségügyi részarány a
40%-ot. E változathoz a Kft. 1995. január 30-án környezetvédelmi felügyelõségi
engedélyt kapott, mely 40% kórházi hulladék, 40% kommunális hulladék, 13%
olajos rongy, 5% fahulladék és 2% bõripari hulladék elégetését tette volna
lehetõvé.
A Kft. az utolsó, harmadik pályázathoz 5 közelebbi-távolabbi kórháztól
mutatott be közel 550 tonnáról szóló szándéknyilatkozatot. Ez már elfogadható
- 90% -ot meghaladó - egészségügyi részarány, de korántsem 100,3 %, mint
Képviselõ úr állítja. Természetesen így már nem követelmény a helyi kórház
égetõjének leállítása, hiszen az csak napi 100-150 kg-ról adott
szándéknyilatkozatot, jelezve hogy a többit maga kívánja égetni függetlenül az
ÁNTSZ javaslatától; hogy bízza hulladékait a Társaságra, és saját égetõjét
csak biztonsági tartalékként õrizze meg. A környezetvédelmi engedély a korábbi
tervre vonatkozik, nem 90% egészségügyi hulladékról szól, vagyis nincs
összhangban a pályázat mûszaki tartalmával.
Alapfeltétel, hogy a környezetvédelmi engedély mûszaki tartalma azonos legyen
a projektével, ezért az új összetételhez legalább módosított engedély
kiadását kellett volna kérni és kapni.
Fentiekben részletezett jogi akadályokon felül megindult a lakosság
tiltakozása is gyûléseken, újságcikkekben. A lakosság
megnyugtatására történtek lépések, ennek ellenére a vita egyértelmû, pozitív
lezárása nem tûnik ki a dokumentumokból. Ezt szinezi a kötelezõ 500 m-es
védõtávolság 250 m-re való csökkentésére irányuló kérelmek többszintû
elutasítása a belügyminiszterrel bezárólag. A védõsáv csökkentéséhez az ÁNTSZ
is csak 8 kemény feltétel kikötésével járult hozzá.
Nem titkos, belsõ körlevelek késztették a szakértõket és a bizottságokat a
lakossági beleegyezés megkövetelésére, hanem a látott újonnan becsatolt
dokumentumok. A korábbi pályázatokban a lakossági hozzájárulás megléte
feltételezhetõ volt.
Ami pedig az ügy jogi, illetve "nyilvánosságra hozatali" hátterét illeti, a
KKA kezelésének és felhasználásának szabályairól szóló 20/1993. (IV.23.) KTM
rendelet 2. paragrafus (2) bekezdése szerint "Abban az esetben, ha a pályázat
létesítmények, berendezések megvalósítását ... célozza, úgy azok ...
megvalósíthatóságát hatósági engedéllyel kell igazolnia". Ez szerepel a
Pályázati Útmutató 7. oldalán is.
Mindezek alapán a Kft. akkor pályázhat reális eséllyel a támogatásra, ha
egyértelmûvé tudja tenni a lakosság hozzájárulását öt - részben távolabbi -
kórház hulladékának Mezõtúron történõ égetéses ártalmatlanításához, továbbá a
pályázatban szereplõ mûszaki tartalomra vonatkozó, egészségügyi veszélyes
hulladék égetésére szóló környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik, és
benyújtotta az építési engedély iránti kérelmét.
1997. március " "
Üdvözlettel:
/Dr. Baja Ferenc/