Szöllõsi Istvánné asszony
országgyûlési képviselõ
B u d a p e s t
Tisztelt Képviselõ Asszony!
A tervezõ és szakértõ mérnökök és építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi
LVIII. törvény építésztechnikusok tevékenységét érintõ K/3737 számú írásbeli
kérdésére az alábbi választ adom.
Az Országgyûlés 1996. június 25-én ellenszavazat nélkül (egy tartózkodás
mellett), példátlan egyetértéssel fogadta el a kérdésben szereplõ törvényt.
Ebben a törvényhozói egységben alapvetõen az a cél fogalmazódott meg, amelyet
a törvény preambuluma a következõként rögzít:
"Az Országgyûlés - a hazai hagyományokat és a fejlett demokráciák
gyakorlatát követve - a környezet alakítása, fejlesztése és védelme
szempontjából meghatározó tervezõ - és szakértõ mérnökök és építészek
tevékenységének jelentõségét elismerve, a szakmai és etikai elvek
érvényesítéséhez szükséges szakmai önigazgatást támogatva, a következõ
törvényt alkotja."
A mûszaki értelmiség növekvõ szerepvállalása gazdasági fejlõdésünk jelenlegi
szakaszában fontos tényezõ, amely szorosan kötõdik a környezeti minõség
javításának, az építészeti örökség szakszerû megóvásának társadalmi
célkitûzéseihez is. A mûszaki, esztétikai, gazdasági (energia- és
anyagtakarékosság, illetve költség) szempontból fokozódó igényeknek
összességében csak megfelelõ, és korszerû felkészültségû személyek tudnak
eleget tenni. Közérdek, hogy a környezet alakítása szempontjából meghatározó
és különösen nagy értékû létesítmények (épületek, építmények) jelentõs
felelõségvállalással járó építészeti- mûszaki tervezési munkáit elsõsorban
azok a mérnökök végezzék, akiknek ez a hivatásuk, akik ezt felkészültségük
alapján gyakorolják.
A technikusképzés céljai között az önállló tervezés soha nem szerepelt. A
technikusok magántervezési jogosultsága - meghatározott körben - a 60-as, 70-
es években átmeneti jellegû volt, amikor a magánépítésekkel kapcsolatos
terveztetési igények fogadására nem volt elegendõ a mérnöki kapacitás, illetve
az állami tervezés keretei között dolgozó építészek és mérnökök erejét
elsõsorban a nagy állami megrendelések kötötték le.
A 70-es évek elején felsõfokú szintre emelt technikus-, késõbb üzemmérnök
képzés célja éppen a szakmai színvonal javítása volt. (A magánerõs építés
jogos szakmai kritikái - a jellegtelen, környezetidegen települések
kialakulásának anomáliái - közismertek.) Sok technikus szerzett ezt követõen
felsõfokú szakképesítést.
A magántervezési tevékenységrõl szóló 21/1980.(IX.13.) rendelet lényegében
megszüntette a technikusok önálló tervezési jogosultságát, az ajánlott tervek
(típustervek) adaptálására, melléképületek és kisebb átalakítások tervezésére
korlátozva azt. Egyedi tervezésre csak korlátozott körben, kivételes
eljárással lehetett jogosultságot szerezni.
Az építéstervezési jogosultság részletes feltételeirõl szóló - jelenleg is
hatályos - 3/1986. (III.20.) ÉVM rendelet a tervezési jogosultságot -
általános szabályként - már az 1996. évi kamarai törvényben is megfogalmazott
felsõfokú szakairányú végzettséghez kötötte, kivételes rendelkezésében azonban
még fenntartotta a technikusok korlátozott tervezési jogosultságát, valamint
az egyedi tervezésre jogosító kivételes eljárás lehetõségét. Ez az utóbbi
szabály, azaz a kivételes eljárás lehetõsége 1990-ben megszûnt, s ugyancsak
kizárta a jogszabály-módosítás a tervezõi névjegyzékbe vételt mindazon
középfokú végzettségû személyek számára, akik 1990 után szereztek technikusi
képesítést.
A leírt jogszabályi változások azt jelzik, hogy a technikusok tervezési
jogosultságának szûkítése céltudatosan és fokozatosan történt, a tervezõi
szakmagyakorlás színvonalának javítása - végsõ soron az igényesebb,
esztétikusabb épített környezet létrehozása - érdekében.
Az 1996-os kamarai törvény ennek a folyamatnak logikus lezárásaként, a
tervezési tevékenység nemzetközileg elfogadott normáinak érvényesítéseként
született meg.
Egyetértek ugyanakkor Képviselõ Asszony azon felvetésével, hogy a jelenlegi
gazdasági és munkaerõ-ellátási helyzetben célszerû lenne a már régebb óta
engedéllyel rendelkezõ technikusok tervezési jogosultságát hosszabb
átmenettel, átlátható feltételek mellett rendezni.
A tárca részérõl támogatjuk azt a törvénymódosítási javaslatot (éppen az
Országgyûlés elõtt most folyó - épített környezet alakításáról és védelmérõl
szóló - törvényjavaslat vitájának részeként), amely a technikusok számára
biztosítja, hogy további három évig korábbi tervezési tevékenységüket
folytathassák, ezt követõen pedig a külön jogszabályban meghatározottak
szerint igazolhassák gyakorlatban megszerzett szakmai felkészültségüket.
A tervezõi névjegyzékeket a technikusok esetében is a szakmai kamarák vezetik,
s ellátják tevékenységüket szakmai kontrollját.
Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvényjavaslat - s
ennek részeként az említett kamarai törvényt érintõ törvénymódosítás -
várhatóan még március közepén parlamenti elfogadásra kerül.
Úgy vélem, hogy ez megnyugtatóan rendezni fogja a Képviselõ Asszony által
jelzett problémát is.
Budapest, 1997. február 28.
Üdvözlettel:
/Dr. Baja Ferenc/