Lezsák Sándor úrnak
országgyûlési képviselõ
Magyar Demokrata Fórum
Budapest
Tisztelt Képviselõ Úr!
K/3782. számú, "Milyen feltételeknek kell megfelelnie egy településnek ahhoz,
hogy az adott települést társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott
településnek minõsítse?" címû kérdésével kapcsolatban Miniszterelnök úr
megbízása alapján az alábbi tájékoztatást adom.
Hátrányos helyzetû településeket tartalmazó listák 1986 óta készülnek az
országban. Ezek azonban inkább térségi megfontolások alapján kerültek
összeállításra. Volt példa kombinált listára is, amikor települési és térségi
adatok alapján egyaránt besorolást lehetett nyerni. Ennek elõnye az volt, hogy
többféle elvû támogatási rendszer is kötõdhetett hozzá. A területfejlesztési
törvény elfogadása, egyben a területfejlesztés decentralizációja nyomán
azonban kizárólag KSH vonzáskörzeti szinten kerültek lehatárolásra a
területfejlesztés kedvezményezett térségei. Ez nyilván alkalmatlan a
települések közötti fejlettségbeli különbségek kimutatására, normatív jellegû
támogatások felosztására, holott az alacsonyabb bevételekbõl, illetve a
fokozott szociális segélyezésbõl származó hátrányok a települési
önkormányzatoknál jelentkeznek.
A fenti megfontolások alapján, elsõ ízben készült olyan lista, amelyre az
egyes települések kizárólag saját adataik alapján nyerhettek besorolást. A
219/1996. (XII. 24.) Korm. rendelet mellékletében szereplõ települések közé
társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az
országos átlagot jelentõsen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések
egyaránt besorolást nyerhettek.
2
A besorolás objektív kritériumok, komplex mutatórendszer, illetve a helyi
munka-nélküliségi ráták szerint történt. A kritériumokat a KSH bevonásával,
egy, a téma legnevesebb kutatóival kibõvített tárcaközi szakértõi testület
határozta meg, a konkrét számításokat a KSH végezte.
Az elmaradottság mérésénél a mutatók kiválasztását az motiválta, hogy azok
arányosan tükrözzék a gazdasági, a demográfiai és az infrastrukturális
adottságokat. Ugyanakkor korlátozta a lehetõségeket, hogy egyes vizsgálni
kívánt tényezõkre (pl. közlekedési adottságok) nem létezik országos
adatszolgáltatás, ezért közelítõ mutatókat kellett alkalmazni.
A kiválasztott mutatók az alábbiak voltak:
A tartós (180 napon túli ) munkanélküliek aránya, 1994. november 20., %
A mezõgazdaságban foglalkoztatottak aránya, 1990. január 1., %
A vándorlási különbözet, 1990-1994, %
A tercier és a kvaterner szektorban foglalkoztatottak aránya, 1990.
január 1., %
A gazdasági szervezetek 10000 lakosra jutó száma, 1994. december 31., db
Az egy állandó lakosra jutó SZJA alapot képezõ jövedelem, 1994, ezer Ft
Az egy hektár szántóterület átlagos aranykorona értéke, 1994
A 60-x évesek aránya a lakónépességbõl, 1994. december 31., %
A 7-x éves népesség által végzett átlagos osztályszám, 1990. január 1.,
%
Az 1990-1994. években épített lakások aránya, %
A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya, 1994. december 31, %
Az egy km vízvezeték hálózatra jutó zárt csatornahálózat, 1994. dec.31.,
méter
Az 1000 lakosra jutó személygépkocsi állomány, 1994. december 31., db
Az 1000 lakosra jutó telefon fõállomások száma, 1994. december 31., db
Az 1000 lakosra jutó gázvezeték hálózat hossza, 1994. december 31., km
Fontos megjegyezni, hogy a kormányrendelet elõkészítésekor ezek voltak az
elérhetõ legfrissebb adatok. Az 1995. évi adatok csak 1996. novemberében
álltak össze. Új vizsgálat lefolytatását pedig lehetetlenné tette, hogy a
rendelet szorosan kötõdik a költségvetési törvényhez: ez utóbbi adja a jogi
felhatalmazást, viszont az elõbbi hatáskörébe utalja az összesen 2,6 MdFt
felosztását.
3
A vizsgálat módszere a faktoranalízis volt. Ez a matematikai statisztikai
módszer két feltételezésbõl indul ki: egyrészt, hogy a megfigyelt változók
között szoros sztochasztikus kapcsolat van (azaz a különbözõ mutatók egyes
csoportjainak hasonlóan változnak az értékei), másrészt, hogy a megfigyelt
változók összessége alkalmas egy komplex kategória, jelen esetben az
elmaradottság-fejlettség bemutatására. A számszerûsített összefüggések
(korrelációk) alapján össze lehet vonni egyes változókat (faktorokká), míg
más, a számítások alapján nem jellemzõeket el lehet hagyni. Így a vizsgált
probléma áttekinthetõbbé válik, és kialakul a megfigyelési egységek
(települések) sorrendje.
Az így fejlettségi sorrendbe állított települések legkedvezõtlenebb harmada
került kiválasztásra.
Jelzem, hogy a tervek között szerepel a faktoranalízis, illetve más korszerû
módszerek helyett egy szintén objektív, de egyszerûbb, nemcsak kifejezetten
szakemberek számára követhetõ módszer kialakítása.
A "jelentõs" munkanélküliséggel sújtott településeknek - csakúgy mint korábban
- azok minõsültek, ahol másfélszeresen haladta meg az országos átlagot az
1995. december 20-án regisztrált munkanélkülieknek a település munkavállalási
korú, 1995. december 31-i állandó népességéhez mért aránya, azaz magasabb volt
11.9 %-nál.
Hangsúlyozni kell, hogy települési szintû munkanélküliségi aránynál új
számítási megoldást követtek. A regisztrált munkanélküliek 1995 decemberi
adatait (forrás:OMK) a munkavállalási korú állandó népesség (a 15-54 éves nõk
és a 15-59 éves férfiak együttes száma) 1995. év végi számára vetítették. A
korábbi gyakorlatban a megyénél kisebb térségeknél és a településeknél az
adott idõpontban regisztrált munkanélküliek számát az 1990. évi népszámlálás
gazdaságilag aktív lakónépességére vetítették. Ez utóbbi nem tartalmazta a
GYED-en, GYES-en lévõk és a nyugdíj mellett tovább dolgozók számát.
Úgy gondolom, tökéletes besorolást készíteni nem lehet, hiszen minden
módszernek megvannak a maga hibái, korlátozott az adatszolgáltatás stb.
Különösen elképzelhetetlen egy minden település számára elfogadható listát
összeállítani. Úgy vélem azonban, a jelenlegi jegyzék minden eddiginél jobban
közelíti a valóságot, hiszen települési szintû adatok alapján készült.
4
A listán szereplõ települések száma nem kevés: az 1405 település az összes
település 45%-át jelenti, a támogatandó népesség azonban mindössze 1.674.420
fõ, az átlagos népességszám 1.298 fõ (elmaradottaknál 849 fõ). Az új szisztéma
nyertesei zömében a kistelepülések (616 az 500 fõ alatti aprófalvak száma),
ami mind számukban, mind jövedelmi pozícióikat tekintve kimutatható, míg
legfõbb vesztesei a korábban csupán térségi alapon besorolást nyert
körzetközpontok.
Budapest, 1997. május " "
Üdvözletettel:
Kuncze Gábor