ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Kapcsolódó módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 102. § (1) bekezdése alapján az életüktõl és szabadságuktól
politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII.
törvény módosításáról szóló T/3850.. számú törvényjavaslathoz - a T/3850../8.
számon benyújtott módosító javaslathoz kapcsolódva - a következõ
k a p c s o l ó d ó m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elõ:
A törvényjavaslat 1. §-át az alábbiak szerint javasolom megváltoztatni:
1. § A Tv. 2. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"Tv. 2. § (1) Egyösszegû kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha
a) a magyar bíróság törvénysértõ vagy semmissé nyilvánított ítélete
alapján hajtották végre a halálos ítéletet, vagy
b) a sérelmet elszenvedõ a büntetõeljárás vagy a büntetõ ügyben hozott
ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál
bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos
közremûködése volt,
c) a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság vagy hatósági
személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét,
d) a sérelmet szenvedett a deportálás (2/A. §) vagy a kényszermunka (2/B.
§) ideje alatt halt meg,
e) a sérelmet szenvedett a II. világháború idején teljesített katonai
vagy munkaszolgálata alatt szerzett sérüléseibe vagy egészségromlásába halt
bele,
f) a II. világháború ideje alatt teljesített katonai vagy munkaszolgálata
alatt eltûnt katonák és munkaszolgálatosok családja napjainkig sem szerzett
biztos értesülést eltûnésük okáról. Ebbõl a szempontból közömbös, hogy katonai
szervek nyilvánították eltûntnek õket, vagy csak az életjel adásának hiánya
miatt tekintendõk annak."
Indokolás:
Az alapvetõ emberi jogok közül az élethez való jog a katonákat és a
munkaszolgálatot teljesítõket is megillette. Más életvesztési ok miatt
kárpótlásra jogosult hozzátartozók kárpótlásához hasonlóan az õ
hátramaradottaik kárpótlása is ugyanolyan jogalap figyelembevételével
tekintendõ indokoltnak.
A valóságban ezrével, tízezrével haltak meg katonák és munkaszolgálatosok
még 1945. augusztus 1-je elõtt a Szovjetunióba történõ szállítás elõtt az
átmenõ táborokban vagy a vagonokban azonosítás és regisztrálás nélkül. Ezekért
az elhunytakért a személyiségi jogok sérelme miatt egyformán felelõsség
terheli hazánkat és a Szovjetuniót, ugyanúgy, mint ahogy nem történik
különbségtétel a deportálás esetében sem olyan szempontok figyelembevételével,
hogy valaki még a szállítás közben vagy a németországi haláltáborok egyikében
halt-e meg.
Budapest, 1997. április 8.
Csépe Béla
KDNP