.G.P:\WP\WORD5\PARL.PCX;2";0,604";PCX
ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
y
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán Úrnak
az Országgyûlés elnökének
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
Hivatkozva a Házszabály 94. § (1) bekezdésére,
a Kormány által T/4019.. számon,
"a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.)
módosításáról" - tárgykörû törvényjavaslathoz
(a továbbiakban: Törvényjavaslat) a következõ
módosító javaslatot
terjesztem elõ:
1. A Javaslat 2. §-a által megállapított 21. §-t az alábbi (4) bekezdéssel
javasolom kiegészíteni:
"(4) E törvény alkalmazásában a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ
szakszervezetnek azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelyik
alapszabálya szerint a munkáltatónál képviseletére jogosult szervet vagy
személyt mûködtet."
Indokolás
A törvény és a Javaslat is több helyen használja "a munkáltatónál
képviselettel rendelkezõ szakszervezet" fogalmát. Ehhez általában komoly
jogkövetkezmények fûzõdnek, ezért mindenképp indokolt a fogalom
meghatározása, értelmezõ rendelékezés megalkotása.
2. A Javaslat 3. §-ának elhagyását javasolom:
[Az Mt. 23. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Nincs helye kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a munkavállaló
jogvitát kezdeményezhet. Ettõl eltérõen, ha a munkáltató a
szakszervezeti tisztségviselõ munkaviszonyát a közvetlen felsõbb
szakszervezeti szerv elõzetes egyetértése hiányában szüntette meg rendes
felmondással a munkáltatónál képviselettel rendelkezõ szakszervezet
jogosult kifogás benyújtására."]
Indokolás
A Javaslat szerinti módosítás elfogadása rendkívül súlyos gondokat
vetne fel a gyakorlatban. Nem tisztázott ugyanis a szakszervezet
kifogásolási és a munkavállaló keresetindítási jogának az összhangja.
A megszüntetéssel kapcsolatban egymás mellett, egymástól függetlenül
két bírósági eljárás folyhatna. Ennek megfelelõen nem lenne kizárt az
sem, hogy egymással ellentétes eredményre jutnának az eljáró
bíróságok. Ebben az esetben egyébként a perek egyesítése
eljárásjogilag is kizárt lenne, mert a kifogás tárgyában nem peres
eljárás, a megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt pedig
peres eljárás folyik.
A Javaslat szerinti esetben lehetséges lenne az is, hogy a
szakszervezet a munkavállaló akarata ellenére forduljon bírósághoz.
Lényegében ezzel azonos tartalmú rendelkezések alkotmányellenességét
az Alkotmánybíróság 1990-ben és 1991-ben már megállapította. Komoly
gondot okoz az is, hogy a kifogásnak a sérelmezett intézkedésre
halasztó hatálya van, a munkavállaló által kezdeményezett jogvitának
pedig nincs. A jogi kétségeken túlmenõen ez azért is problematikus,
mert jogerõs döntés a kifogás esetén is csak hosszú idõ elteltével
várható, ami igen bizonytalan helyzetet eredményez.
3. A Javaslat 4. §-ának az alábbi módosítását javasolom:
Az Mt. 28. §-a az alábbi (2)-(3) bekezdéssel egészül ki és ezzel
egyidejûleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (4)-(5) bekezdésre
változik:
"(2) A szakszervezet az (1) bekezdés szerinti munkáltatói intézkedéssel
kapcsolatos álláspontját a munkáltató tájékoztatásának átvételétõl
számított nyolc napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel
a szakszervezet nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés
indokait is tartalmaznia kell. Ha a szakszervezet véleményét a fenti
határidõn belül nem közli a munkáltatóval, úgy kell tekinteni, mintha a
tervezett intézkedéssel egyetértene."
"(3) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem a (4) bekezdésben foglalt
idõpontig és feltétel mellett, a munkáltató személyében bekövetkezõ
jogutódlás esetén is megilleti a tisztségviselõt."
Indokolás
A gyakorlati tapasztalatok indokolják, hogy a törvény egészüljön ki a
javasolt (2) bekezdéssel. A rendeltetésszerû joggyakorlás követelménye a
szakszervezet számára is szükségessé teszi, hogy álláspontját megfelelõ
határidõn belül és indokolva közölje a munkáltatóval.
4. A Javaslat 5. §-a (1) bekezdésének elhagyását javasolom:
[az Mt. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"34. § (1) a kollektív szerzõdés egészének vagy egyes részeinek hatályát
a munkaügyi miniszter - a felek együttes kérelmének megfelelõen - az
egész ágazatra (alágazatra) kiterjesztheti, feltéve, ha a szerzõdést
kötõ szervezetek az adott ágazatban (alágazatban) reprezentatívnak
minõsülnek.]
Indokolás
Teljesen elhibázott, jogi szempontból elképzelhetetlen a hatály részbeni
kiterjesztése. A kollektív szerzõdés egységes egész, amelyet a felek
kölcsönös engedmények alapján fogadnak el, az egyes részei így kerülnek
egyensúlyba egymással. Érthetetlen, hogy ebbõl miképp lehetne
"mazsolázni". Természetesen szélsõséges feltételezés, de nem kizárható
az, hogy a felek csak a munkáltatók számára terheket jelentõ részek
kiterjesztését kérik, a munkáltató mozgásterét növelõ részek
kiterjesztését pedig nem és ezzel a versenytársak költségei jelentõsek
megnövelhetõk lennének. (Például a magasabb végkielégítésre,
mûszakpótlékokra vonatkozó rendelkezések kiterjesztésre kerülnek, a
munkaidõ-keretre, túlmunkára vonatkozó részek pedig nem.)
5. A Javaslat 5. §-a (2) bekezdésének módosítását javasolom:
Az Mt. 34. §-ának (2), (3) és (6) bekezdése helyébe az alábbi (2), (3)
és (6) bekezdés lép és a 34. § az alábbi (7)-(8) bekezdéssel egészül ki:
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában reprezentatívnak különösen az a
munkáltatói érdekképviseleti szervezet minõsül, amely taglátszámánál,
gazdasági jelentõségénél, illetve a foglalkoztatottak számánál fogva az
adott hatályossági körben a legjelentõsebb, és a hatályossági körbe
tartozóknak többségét lefedi.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában reprezentatívnak különösen az a
szakszervezet minõsül, amely taglátszámánál, illetve a munkavállalók
általi támogatottságánál fogva az adott hatályossági körben a
legjelentõsebb, és a hatályossági körbe tartozóknak többségét lefedi.
"(6) A kiterjesztett hatályú kollektív szerzõdés felmondását a
felmondást gyakorló fél köteles a munkaügyi miniszternek haladéktalanul
bejelenteni."
(7) a kiterjesztett hatályú kollektív szerzõdés felmondása esetén,
tovább, ha a több szakszervezet által kötött kollektív szerzõdésnél
valamely szakszervezet felmondása következtében a szakszervezetek - (5)
bekezdés szerinti - együttes reprezentativitása nem áll fenn, a
munkaügyi miniszter - hivatalból - a felmondási idõ lejártának napjára a
kiterjesztésre vonatkozó határozatát visszavonja.
(8) A munkaügyi miniszter a kiterjesztésrõl, valamint a kiterjesztés
megszüntetésérõl szóló határozatát , továbbá a kiterjesztett hatályú
kollektív szerzõdés szövegét hivatalos lapjában közzéteszi. A határozat
eltérõ rendelkezése hiányában a közzététel minõsül kihirdetésnek."
Indokolás
A (2) és (3) bekezdések módosítását az a kézenfekvõ körülmény
indokolja, miszerint az Mt. kollektív szerzõdéseket szabályó logikai
rendjébe - szerzõdéskötés esetén - csakis olyan felek férnek bele,
akik mögött többségi támogatás kimutatható. Felfogásunk szerint ez az
elv kiterjesztés esetén sem léphetõ át.
A (6) bekezdés módosítást szövegezési pontosítás indokolja. A
javasolt (7), illetve (8) bekezdés szövegezését szintén módosítani
kell. A "kiterjesztõ hatály" - mint általában a hatály - nem
szüntethetõ meg. Ehelyett arról kellene rendelkezni, hogy a miniszter
a kiterjesztésre vonatkozó határozatát visszavonja és ezzel a
kiterjesztést szünteti meg. A (8) bekezdés utolsó mondata - bár ez a
hatályos szabállyal egyezõ - nem pontos. Ebben az esetben ugyanis nem
a kiterjesztett hatályú kollektív szerzõdés, hanem a kiterjesztõ
határozat hatálybalépésrõl van szó és errõl nem a kollektív szerzõdés
rendelkezik.
6. A Javaslat 6. §-ának elhagyását javasolom
[Az Mt. 36. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi
rendelkezés lép:
36. § (1) A kollektív szerzõdés hatálya - kiterjesztés (34. §)
hiányában - kiterjed arra a munkáltatóra, amely]
"c) késõbb a munkáltatói érdekképviseleti szervhez csatlakozott."]
Indokolás
A módosítani kívánt rendelkezés értelmezése valóban vitára adott okot
a gyakorlatban. Nem volt egyértelmû, hogy a hatályos c) pont az
érdekképviseleti szervezethez való csatlakozásra vagy a kollektív
szerzõdéshez való csatlakozásra utal-e. A módosítás kétségkívül
egyértelmûvé teszi a szöveget, ám nem mond többet, mint ami a b)
pontban egyébként is benne van, hiszen az érdekképviseleti tag
munkáltatóra mindenképp kiterjed a kollektív szerzõdés hatálya,
mégpedig függetlenül attól, hogy mikor keletkezett a tagsága.
7. A Javaslat 7. §-ának elhagyását javasolom:
[Az Mt. 40. §-át követõen az alábbi 40/A. §-sal egészül ki:
"40/A. § (1) A munkáltató személyében bekövetkezõ jogutódlás esetében a
jogutódlás idõpontjában a jogelõd munkáltatóra kiterjedõ hatályú
kollektív szerzõdésben meghatározott munkafeltételeket - a munkarend
kivételével - a jogutódlással érintett munkavállalók tekintetében a
kollektív szerzõdésnek a jogelõd munkáltatónál történõ felmondásáig vagy
a kollektív szerzõdés hatályának lejártáig, illetve a jogutód
munkáltatónál másik kollektív szerzõdés megkötéséig, ezek hiányában
legalább a jogutódlás idõpontját követõ egy évig a jogutód munkáltatónak
fenn kell tartania.
(2) Amennyiben a jogutód munkáltatóra kiterjedõ hatályú kollektív
szerzõdésben meghatározott munkafeltételek a jogelõd munkáltatóra
kiterjedõ hatályú kollektív szerzõdés szerinti munkafeltételeknél a
munkavállaló számára kedvezõbbek, a jogutód munkáltatóra kiterjedõ
hatályú kollektív szerzõdésben foglaltakat kell alkalmazni."]
Indokolás
A Javaslat szövege igen sok problémát vet fel.
Egyrészt értelmetlen az a megfogalmazás, hogy "kollektív szerzõdésben
meghatározott munkafeltételeket ... fenn kell tartani". Nyilvánvalóan
arról van szó, hogy a kollektív szerzõdés rendelkezéseit, amelyek a
munkafeltételekre vonatkoznak alkalmazni kell.
Másrészt ismét az is gond, hogy a Javaslat nem határozza meg a
használt fogalom (munkarend) tartalmát. Ilyen fontos és nagyhatású
rendelkezés esetében elengedhetetlen, hogy félreérthetetlen és
egyértelmû szabály állapítsa meg a munkarend tartalmát. (Nem vitás,
hogy a gyakorlatban létezik egy többé-kevésbe elfogadott tartalmi
meghatározás, de ezt a törvénynek is célszerû lenne megfogalmazni.)
A legsúlyosabb probléma azonban az, hogy a Javaslat a jogutódot a
jogelõdhöz képest lényegesen nehezebb helyzetbe hozza. Amíg a jogelõd
jogosult bármikor felmondani a kollektív szerzõdést, addig a jogutód
erre nem lenne jogosult. Ez teljes mértékben ellenkezik a jogutódlás
általános elveivel: a jogutódot megilletik, illetve terhelik a jogelõd
jogai, kötelezettségei. Sajátos elképzelés az is, hogy a jogutód
tekintetében a kollektív szerzõdés hatálya a jogelõd
jognyilatkozatától (felmondásától) függjön.
Nem tartható megfelelõ megoldásnak az, hogy önmagában a jogutódlás
ténye az ezt megelõzõ jogi szituációhoz képest - törvényi beavatkozás
révén - ilyen lényeges változást eredményezzen. Még akkor sem, ha az
elképzelés az Európai Közösségek - egyébként nem kötelezõ -
irányelvére is támaszkodik!
A (2) bekezdésben megfogalmazott szabály egyébként részben helyes,
mert jogalkalmazási bizonytalanságot oszlat el. Ám arra vonatkozóan
nincs szabály, hogy mi a az eljárás akkor, ha a jogelõd kollektív
szerzõdése tartalmazott kedvezõbb szabályokat. Ezt is alkalmazni kell
a jogutód munkavállalóira? Az egyértelmûen kizárt, hogy a
munkavállalók tekintetében ne egységes kollektív szerzõdés
érvényesüljön, de az is törvényi követelmény, hogy a jogutódlás nem
érinti a munkavállalók jogelõdnél kialakult munkajogi helyzetét.
Mindezek alapján szükséges a javasolt szabályozás átgondoltabb
szabályozása.
8. A Javaslat 11. §-ának elhagyását javasolom:
[Az Mt. a 91. §-t követõen az alábbi 91/A. §-sal egészül ki:
"91/A. § A munkáltató személyében bekövetkezõ jogutódlás önmagában nem
szolgálhat a határozatlan idejû munkaviszony rendes felmondással történõ
megszüntetésének indokául."]
Indokolás
Ennek a szabálynak sem elhelyezése, sem tartalma nem megfelelõ.
Figyelemmel arra, hogy a felmondási indokokat a 89. § (3) bekezdése
határozza meg, az ilyen jellegû szabályokat mindenképp itt és nem a
teljesen más jogi környezetben kell szabályozni.
A javaslattal egyébként tartalmilag sem lehet egyetérteni. Az Mt. 89.
§-a ugyanis egyértelmûen rendelkezik a felmondás lehetséges
indokaival. Ezek után kiemelni egy olyan esetet, ami nem lehet rendes
felmondás indoka, teljesen értelmetlen, igen sok olyan körülményt
lehetne még említeni, ami nem képezheti rendes felmondás indokát.
9. A Javaslat 12. §-a által megállapítani kívánt 94/A § (2) bekezdését az
alábbiak szerint javasolom módosítani:
"(2) Az (1) bekezdésben meghatározott létszámokba nem számít be az
öregségi, rokkantsági nyugdíjra jogosult, [vagy az abban részesülõ,]
valamint a további munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló."
Indokolás
A (2) bekezdésben pontosan meg kellene határozni, hogy melyik
létszámba, az elbocsátandók vagy a foglalkoztatottak létszámába nem
kell az itt említett munkavállalókat figyelembe venni.
Indokolt lenne egyébként az itt meghatározott kört a rokkantsági
nyugdíjra jogosult munkavállalókkal is kiegészíteni.
10. A Javaslat 12. §-a által megállapítani kívánt 94/A § (5) bekezdésének
második mondatát az alábbiak szerint javasolom módosítani:
"A munkáltató a munkaügyi központtal köteles közölni a
létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók személyi adatait,
Társadalombiztosítási Azonosító Jelét (a továbbiakban: TAJ szám), utolsó
munkakörét, szakképzettségét, átlagkeresetét."
Indokolás
Munkaadó helyett munkáltató elnevezés használata indokolt, továbbá
valamely fogalom rövidítésénél helytelen a ragozott forma használata.
11. A Javaslat 12. §-a által megállapítani kívánt 94/A § (8) bekezdését az
alábbiak szerint javasolom módosítani:
(8) A (3) bekezdésben meghatározott konzultációs és az (5) bekezdésben
meghatározott tájékoztatási kötelezettség a jogutód nélkül megszûnõ
munkáltatót, illetõleg annak felszámolóját, végelszámolóját is terheli.
Indokolás
A (8) bekezdést indokolt kiegészíteni a végelszámolóval is.
12 A Javaslat 12. §-a által megállapítani kívánt 94/A § (9) bekezdését
javasolom elhagyni:
[(9) A (3) és az (5) bekezdésben foglaltak megszegésével közölt
munkáltatói rendes felmondás érvénytelen. Ennek megállapítása iránt az
üzemi tanács és az érintett munkavállaló bírósághoz fordulhat.]
Indokolás
A felmondási tilalmakat az Mt. a 90. §-ban szabályozza. Ezt is ott
kellene elhelyezni. A (9) bekezdésben az üzemi tanács perindítási joga
súlyos gondokat vet fel. Ez teljes mértében elhibázott lenne. Ez
ellenkezne az üzemi tanács státusával, jellegével. Egyéni ügyekben
ugyanis az üzemi tanácsnak nincs eljárási jogosultsága és nem lát el
érdekvédelmi funkciókat. Emellett ugyanazon alkotmányossági problémákkal
kell szembe nézni, mint a szakszervezet kifogásolási joga kapcsán. A
munkavállaló perindítási jogának kiemelése pedig teljesen indokolatlan,
hiszen ezt az Mt. a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban egyébként
is biztosítja.
13. A Javaslat 14. §-át az alábbiakkal javasolom kiegészíteni:
"Ha a rendkívüli felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, a
tudomásszerzés idõpontjának azt kell tekinteni, amikor a rendkívüli
felmondás okáról a testületet tájékoztatják és a testület a rendkívüli
felmondásról dönthet."
Indokolás
A javasolt módosítás összefügg a Javaslat 22. §-ával. Általános
tapasztalat szerint a gondot - a Javaslat indokolásában kifejtettek
szerint is - az okozza, ha a rendkívüli felmondás jogát nem valamely
személy, hanem testület például közgyûlés vagy igazgatóság jogosult
gyakorolni. ezért szükséges értelmezõ szabály beiktatása, amely
egyértelmûen rendezi, hogy a szubjektív jogvesztõ határidõt ilyen
esetben akkortól kell számítani, amikor a testület megfelelõ
tájékoztatást kap és jogszerûen dönthet a munkáltatói intézkedésrõl.
14. A Javaslat 20. §-ának alábbiak szerinti módosítását javasolom:
Az Mt. 151. §-a (2) bekezdésének c) pontja, illetõleg, (3) bekezdése
helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
"c) a 107. § d)-f) pontjában meghatározott esetekben;"
"(3) Ha a munkavállaló a munkáltató engedélye alapján mentesül a
munkavégzés alól [107. § h) pontja], az emiatt kiesett munkaidõre
megállapodásuk szerint jár díjazás."
Indokolás
Korábbi jogszabályváltozások következményeit pontosan kell átvezetni a
törvény egyéb szövegein is.
15. A Javaslat 21. §-ának elhagyását javasolom:
[(1) Az Mt. 151/A. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés
lép:
" (2) A távolléti díj számításánál rendszeres bérpótlék alatt a
munkaviszonyra vonatkozó szabályban, illetõleg a munkaszerzõdésben
rögzített azon bérpótlékok értendõk, amelyek a munkavállalót
munkavégzés esetén folyamatosan megilletik."
(2) Az Mt. 151/A. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés
lép:
" (3) A távolléti díj számításánál mûszakpótlékként a munkavállaló
a) kétmûszakos munkaidõ-beosztásban történõ foglalkoztatása esetén a
személyi alapbére 7,5 százalékát,
b) kétmûszakos munkaidõ-beosztásban történõ foglalkoztatása esetén, ha
az éjszakai mûszak aránya a heti, illetõleg havi munkaidõkeret 30
százalékát meghaladja, valamint három mûszakos munkaidõ-beosztásban
történõ foglalkoztatása esetén a személyi alapbére 15 százalékát,
c) folytonos munkarendben történõ foglalkoztatása esetén személyi
alapbére 20 százalékát
kell figyelembe venni."
(3) Az Mt. 151/A. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
[(5) Havi idõbér esetén]
"a) az egy napra jutó távolléti díj: az egy hónapra megállapított
távolléti díj és a tárgyhó munkanapjai számának hányadosa,"]
Indokolás
A távolléti díj számításával kapcsolatban nagy probléma, hogy már a
hatályos szabályozás sem ad eligazítást arra nézve, hogy mikor
tekintendõ a munkavállaló több mûszakban foglalkoztatottnak. Ezt a
Javaslat csak tovább fokozza azzal, hogy lényegesen differenciál
anélkül, hogy a fogalmakat meghatározná. Nem igazán egyértelmû, hogy a
b) pont alkalmazásánál például milyen idõ intervallumot kell alapul
venni. Ezért pontos fogalom meghatározás nélkül ez a szabály nem
vezethetõ be.
16. A Javaslat 22. §-ának elhagyását javasolom.
[Az Mt. 190. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A vezetõ határozott idõre szóló munkaviszonyának a 88. § (2)
bekezdés szerinti megszüntetését abban az esetben kell indokolni, ha
arra a 96. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában foglalt okok miatt kerül
sor. Ebben az esetben a vezetõt a 88. § (2) bekezdésében meghatározott
járandóság nem illeti meg."]
Indokolás
Az indokolás szerint ezt a módosítást az teszi szükségessé, hogy abban
az esetben, ha a munkáltatói jogokat testület gyakorolja a rendkívüli
felmondás - a három munkanapos szubjektív jogvesztõ határidõ miatt -
nem alkalmazható. A javasolt módosítás teljes jogi tévedésen alapul.
Egyrészt a mára már töretlen bírói gyakorlat kialakított, hogy ilyen
esetben miképp kell a határidõt számítani, tehát ez gondot nem
okozhat. Másrészt a vezetõk tekintetében is sok esetben nem testület a
jogkör gyakorlója, tehát ilyenkor a javasolt módosítás indoka nem áll
fenn.
Másrészt azt is hangsúlyozni kell, hogy itt lényegében arról rendelkezik
a törvény, hogy a határozott idõre alkalmazott vezetõk tekintetében a
rendkívüli felmondásnál a jogvesztõ határidõket nem kell figyelembe
venni, ami rendkívüli bizonytalanságot okoz. Ezzel a Javaslat önálló
megszüntetési módot is megállapít, aminek semmiképp nem itt lenne a
helye, hanem a 87. §-ban, ahol a többi megszüntetési módot meghatározza.
De probléma az is, hogy miért épp csak a határozott idõre alkalmazottak
tekintetében kívánja e szigorú szabályt alkalmazni, hiszen az
indokolásban kifejtettek érvényesek a határozatlan idõre alkalmazottak
esetében is. Sem technikailag, sem szakmailag nem végig gondolt a
javaslat! Ha elfogadjuk, hogy testületi jogkörgyakorlás során gond a
rendkívüli felmondás alkalmazása, a 96. § (3) bekezdését kell ilyen
értelmezõ szabállyal kiegészíteni.
17. A Javaslat 28. §-át az alábbi (2), illetve (6) bekezdéssel javasolom
kiegészíteni, ezzel egyidejûleg a (2)-(4), illetve (5) bekezdés
számozása (3)-(5), illetve (7) bekezdésre változik, valamint javasolom a
(4) bekezdés módosítását:
"(2) Az 1. § által megállapított Mt. 3. §-ának (4) bekezdését e törvény
hatálybalépést követõen megkötött megállapodások tekintetében kell
alkalmazni.
(4) Az Mt. 90. §-ának (2) bekezdését az e törvény hatálybalépése után
közölt rendes felmondás, 96. §-ának (4) bekezdését, 100. §-a (3)
bekezdésének b) pontját az e törvény hatálybalépése után közölt
rendkívüli felmondás esetén kell alkalmazni.
"(5) A 132. § (4) bekezdés által meghatározott pótszabadság a
munkavállalót a hatálybalépést követõen idõarányosan illeti meg."
Indokolás
Figyelemmel arra, hogy a módosított szabályok egyrészt már megkötött
megállapodásokat érintenek, illetve év közben lépnek hatályba, szükséges
átmeneti szabályok megalkotása is. Javaslatom egyébként összefügg a
Javaslat 22. §-ára vonatkozó indítványommal is.
Budapest, 1997. május 12.
Dr. Sümeghy Csaba
Fidesz-Magyar Polgári Párt