ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
G á l Z o l t á n úrnak
az Országgyûlés elnökének
H e l y b e n.
Tisztelt Elnök úr!
A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. tv. módosításáról szóló, T/4057..
számon benyújtott törvényjavaslathoz az alábbi
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o k a t
terjesztem elõ.
1. A törvényjavaslat 2.§-ához:
"2.§ A Btk. 47/A.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"47/A.§ (1) Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt akkor bocsátható
feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésbõl a bíróság által meghatározott
idõtartamot kitöltötte, és alaposan feltehetõ, hogy a büntetés célja további
szabadságelvonás nélkül is elérhetõ.
(2) A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontját a bíróság az
ítéletében tizenöt és huszonöt év között; ha az életfogytig tartó
szabadságvesztést többszörös vagy különös visszaesõre olyan bûncselekmény
miatt szabta ki, amely az élet kioltásával járt, a feltételes szabadságra
bocsátás legkorábbi idejét huszonöt és negyven év között [amelynek a
büntethetõsége nem évül el, húsz és harminc év között] határozza meg."
(3) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a bíróság által
meghatározott legrövidebb idõtartam kitöltésével kezdõdõen öt évenként a
bíróság dönt a feltételes szabadságra bocsátásról. A bíróság a döntés
meghozatala elõtt szakértõk bevonásával megvizsgálja az elítélt pszichikai és
egészségügyi állapotát, és mérlegeli a feltételes szabadságra bocsátás
társadalmi veszélyességét.
([3] 4) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt az
elítéltet szabadságvesztésre ítélik, a kiszabott szabadságvesztés nem hajtható
végre, azonban a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi
idõpontját a (2) bekezdés keretei között elhalaszthatja.
([4] 5) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet a végrehajtás
alatt elkövetett bûncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik, nincs helye
feltételes szabadságra bocsátásának, amíg a kiszabott szabadságvesztés tartama
el nem telik, akkor sem, ha a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi
idõpontja meghaladja a (2) bekezdésben írt kereteket.
([5] 6) Nem bocsátható feltételes szabadságra az életfogytig tartó
szabadságvesztésre ítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre
ítélik."
Indokolás:
A javaslat életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén a
feltételes szabadlábra helyezés legkorábbi idõpontját az alapesetnél magasabb
évszámban határozza meg, ha a bíróság a büntetést olyan bûncselekmény miatt
szabta ki, amelynek a büntethetõsége nem évül el. E kategóriában különféle
bûncselekmények vannak, köztük olyanok, amelyek alapesetben nem büntethetõk
életfogytig tartó szabadságvesztéssel.
A feltételes szabadságra bocsátás legfõbb akadálya az elitélt
veszélyessége a társadalomra, a bûnismétlés lehetõsége. A Btk. 97.§ (1)
bekezdése értelmében a különös és a többszörös visszaesõ szabadságvesztésének
felsõ határa "a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a tizenöt évet.". A
törvény nem foglalkozik azzal az esettel, ha különös vagy többszörös
visszaesõt ítélnek életfogytig tartó szabadságvesztésre, holott a valóságban
ez gyakran elõfordul, és az ilyen elitéltek esetében a legnagyobb a veszély,
hogy szabadon bocsátásuk esetén a legsúlyosabb, az élet kioltásával járó
bûncselekményt követik el. Ezért indokolt, hogy a bíróság a különös és a
többszörös visszaesõk esetében állapítsa meg különösen távoli idõpontban a
feltételes szabadon bocsátás legkorábbi idejét.
Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadon bocsájtás
csupán lehetõség, amellyel nem kell és nem szabad élni, ha túlontúl nagy a
kockázata annak, hogy az elitélt szabadulása után újabb súlyos bûncselekményt
követ el. Ezt a kockázatot azonban tizenöt-húsz évre elõre nem lehet
megítélni. Ezért indokolt, ha a bíróság a feltételes szabadon bocsátás
legkorábbi idõpontját viszonylag alacsonyan állapítja meg, a tényleges
szabadon bocsátásról azonban az elítélt személyisége aktuális állapotának
komplex vizsgálata alapján dönt. A döntésnek nem lehet pusztán a börtönbeli
viselkedés megítélése az alapja: azt kell mérlegelni, milyenné alakult az
elítélt személyisége a szabadságvesztés hosszú évei alatt, és azt is, milyen
családi, rokoni, társadalmi környezetbe kerül szabadulása esetén.
2. A törvényjavaslat egészüljön ki az alábbi új 3.§-sal:
"3.§ A Btk. az alábbi új 47/B. § -sal egészül ki:
"47/B. § (1) Akit olyan, személy ellen irányuló erõszakos bûncselekmény miatt
ítéltek életfogytig tartó, avagy különös visszaesõként öt év vagy annál
hosszabb idõtartamú szabadságvesztésre, amelynek elkövetésében a bíróság
megítélése szerint meghatározó szerepet játszott az ösztönélet súlyos, de a
büntethetõséget nem kizáró zavara, az - a büntetésnek a bíróság által
meghatározott legrövidebb idejének letöltése után - kérheti zárt,
pszichiátriai intézetbe való áthelyezését.
(2) Az (1) bekezdés szerinti elítélt kérheti, hogy alkalmazzanak vele szemben
olyan visszafordíthatatlan folyamatokat kiváltó sebészi vagy gyógyszeres
kezelést, ami a bûnismétlés veszélyét jelentõsen csökkenti, és a feltételes
szabadságra bocsátást lehetõvé teszi. A kérelem teljesítésérõl orvosi
bizottság dönt.
(3) A pszichiátriai intézetbe való áthelyezésrõl, illetve a feltételes
szabadságra bocsátásról - az orvosi vélemények figyelembe vételével - a
bíróság dönt."
I n d o k o l á s
A szexuálisan motivált erõszakos bûncselekmények egy részét olyan emberek
követik el, akik, bár képesek a cselekmény következményeinek a felismerésére,
és így büntethetõk, a bûncselekményre késztetõ ösztönt azonban nem képesek
legyõzni. Ilyen esetekben a bûnismétlés akár enyhítõ körülmény is lehet: annak
a bizonyítéka, hogy az elkövetõ, bár tudja, hogy újból megbüntetik, nem tud
ellenállni a tettre sarkalló ösztönnek. Az ilyen elkövetõk sokszor maguk
akarnak akár irreverzibilis orvosi beavatkozás - sebészi vagy kémiai
kasztráció - árán is megszabadulni az ösztöntõl, amely újra meg újra börtönbe
juttatja õket. Jürgen Bartsch-nak, akit a német kriminológia minden idõk
legkegyetlenebb gyermekgyilkosaként tart számon, a német hatóságok büntetése
egy részének letöltése után engedélyezték, hogy gyógyulása reményében
kasztráltassa magát. Bartsch fatális altatási hiba következtében nem élte túl
a beavatkozást, de maga a próbálkozás is jelzi, hogy orvosi vélemény szerint
az ilyen beavatkozás lehet eredményes, és az elítélt a haláláig tartó börtön
helyett esetenként választhatja a csonkító orvosi kezelést.
B u d a p e s t , 1997. május 9.
Kõszeg Ferenc
SZDSZ