ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Új változat a T/4057/37..helyett.
G á l Z o l t á n úrnak
az Országgyûlés elnökének
H e l y b e n.
Tisztelt Elnök úr!
A Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. tv. módosításáról szóló, T/4057..
számú törvényjavaslathoz az általam benyújtott ..... sz. módosító javaslatot
m e g v á l t o z t a t o m
az alábbiak szerint:
Megjegyzés: a módosító javaslatok összefüggenek!
1. A törvényjavaslat 6.§-a maradjon el, ezzel összefüggésben, valamint a
törvényjavaslat 2.§-ára figyelemmel (Btk. 47/A.§) indítványozom, hogy a
törvényjavaslat az alábbi új 1.§-sal egészüljön ki:
"1. § A Btk. 2.§-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"2. § (1) A bûncselekményt - ha nemzetközi szerzõdés másképp nem rendelkezik -
az elkövetése idején hatályban levõ törvény szerint kell elbírálni. Ha a
cselekmény elbírálásakor hatályban levõ új büntetõ törvény szerint a
cselekmény már nem bûncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új
törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntetõ törvénynek nincs visszaható
ereje.
(2) Az elkövetés idõpontjától függetlenül büntethetõek azok a háborús és
emberiség elleni bûncselekmények, amelyek elévülését nemzetközi szerzõdés
zárja ki."
2. A törvényjavaslat - a 6.§ elhagyásával és a 2.§-sal összefüggésben - az
alábbi új 2.§-sal egészüljön ki:
"2.§ (1) A Btk. 33. § új (2) bekezdéssel egészül ki, egyben a jelenlegi (2)
bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
"(2) Nem évülnek el és az elkövetés helyétõl, idejétõl függetlenül
büntetendõk
a) a népirtás (155. §), az apartheid (157. §), a polgári lakosság
elleni erõszak (158. §) és a bûnös hadviselés (160. §),
b) az a) pontban meghatározott bûncselekményekkel összefüggésben
elkövetett, a fentieknél súlyosabban minõsülõ bûncselekmények.
(2) A Btk 33.§ (3) bekezdése a) és b) pontja elmarad, a c)-e) pontok
elnevezése a)-c) pontra változik."
3. A törvényjavaslat 50.§-ához (összefüggésben a 6.§ elhagyásával és a
törvényjavaslat 2.§-ával):
"50.§ E törvény a kihirdetését követõ második hónap tizenötödik napján lép
hatályba. Ezzel egyidõben a Btk. 154. és 165.§-a, a 315.§ (2) bekezdése, az
1979. évi 11. törvényerejû rendelet 61.§ (3) bekezdése, az 1979. évi 5.
törvényerejû rendelet 27.§-a és 27/A.§-a, valamint a 81/1945. (II.5.) ME
rendelet hatályát veszti."
Indokolás
A törvényjavaslat 6.§-a arról rendelkezik, hogy egyes - különösen súlyos
- bûncselekmények esetében az enyhítõ szakaszt (Btk. 87.§) csak különös
méltánylást érdemlõ esetben lehet enyhíteni.
A Btk. 83. §-a általános érvénnyel mondja ki, hogy a büntetést a
bûncselekmény és az elkövetõ társadalomra veszélyességéhez, a bûnösség fokához
továbbá az egyéb súlyosbító és enyhítõ körülményekhez igazodva kell kiszabni,
az enyhítõ szakaszt ugyancsak a fenti körülmények figyelembevételével lehet
alkalmazni. Tekintettel arra, hogy különösen súlyos bûncselekmények esetén a
bíróság csak nyilvánvalóan különösen nyomós, méltánylást igénylõ körülmények
fennállása esetén fogja az enyhítõ szakaszt alkalmazni, annak külön kimondása
felesleges.
A hatályos Büntetõ törvénykönyv értelmében nem évül el egyes -
közvetlenül a II. Világháború után meghatározott - háborús bûncselekmények,
továbbá az emberiség elleni egyéb bûncselekmények büntethetõségeT/33..§ (2) a
és b pontja/. A b/ pont értelmében az el nem évülés kiterjed a Btk. egész XI.
fejezetére. A fejezet számos olyan csekélyebb súlyú bûncselekményt is
tartalmaz, amelyek esetében a büntethetõség el nem évülését sem nemzetközi
egyezmény, sem az állam büntetõ igényének korlátlan idejû érvényesítéshez
fûzõdõ érdek nem alapozza meg. Ilyen például a Háborús uszításT/153..§/, amely
alapesetben két év szabadságvesztéssel büntetendõ, és amelynek a társadalmi
veszélyessége az idõ múlásával nyilvánvalóan elenyészik, vagy a Visszaélés a
Vöröskereszttel /164.§/, amely háborúban súlyos cselekménynek minõsülhet, de a
háború elmúltával ugyancsak elveszti társadalmi veszélyességét. A XI. fejezet
egyébként olyan bûncselekményeket is tartalmaz, amelynek a tényállása a
demokratikus jogállamban értelmezhetetlen. Ilyen a Bûncselekmény a népek
szabadsága ellen, amelyet az követ el, aki "népelnyomó fegyveres alakulatba
önként belép" T/154..§/. Vajon melyik bíróság fogja megállapítani, hogy milyen
fegyveres alakulat tekinthetõ népelnyomónak?
Ugyanakkor a büntethetõség el nem évülésének kimondásával a Magyar
Köztársaság még nem teljesítette a háborús és emberiség elleni büntettek
elévülésének kizárásáról szóló, New Yorkban 1968. november 6-án elfogadott
nemzetközi egyezmény /a továbbiakban: New York-i Egyezmény/ aláírásával
vállalt kötelezettségét. Az egyezmény ugyanis azt mondja ki, hogy az I.
cikkben felsorolt háborús és emberiség elleni büntettek nem évülhetnek el,
"függetlenül elkövetésük idõpontjától". A magyar Büntetõ törvénykönyv második
szakasza általános elvként szögezi le, hogy a bûncselekményt az elkövetése
idején hatályban lévõ törvény szerint kell elbírálni. Ebbõl az következik,
hogy a háborús és emberiségellenes bûncselekményeket a magyar Btk. alapján
csak abban az esetben lehet büntetni, ha a Btk. vonatkozó szakaszának
hatályba lépése után követték el. Ezért volt kénytelen az Alkotmánybíróság
olyan határozatot hozni, miszerint a nemzetközi jog normái a büntetõjogban
közvetlenül is alkalmazhatók.
Az ellentmondást nyilvánvalóan a Btk. módosításával lehet csak feloldani,
és erre jó alkalmat kínál a jelenlegi törvényjavaslat, amelynek 6. §-a
felsorolja azokat a bûncselekményeket, amelyeknek a büntethetõsége nem évül
el.
A New York-i Egyezmény értelmében, függetlenül elkövetésük idõpontjától,
nem évülhetnek el azok a háborús bûncselekmények, amelyeket a Genfi
Egyezmények súlyos jogsértésekként "sorolnak fel, továbbá az - "akár háború,
akár béke idején - elkövetett emberiség elleni büntettek, a fegyveres támadás
vagy megszállás útján való elûzés, és az apartheid politikából eredõ
embertelen cselekmények, valamint a népirtás bûntette".
A Btk. XI. fejezet II. címében szereplõ legsúlyosabb háborús bûntettek, a
Polgári lakosság elleni erõszak és a Bûnös hadviselés lefedik mindazokat a
cselekményeket, amelyek a Genfi Egyezmények szerint "súlyos jogsértéseknek"
minõsülnek, így az ellenségeskedésben részt nem vevõ polgári személyek,
illetve a hadifoglyok megölését, a velük szemben alkalmazott embertelen
bánásmódot, a nemzetközi jog szabályainak megsértésével folytatott bûnös
hadviselést, továbbá a New York-i Egyezményben külön nevesített "fegyveres
támadás vagy megszállás útján való elûzés"-t. /Btk 158.§ (3) a)/. Ugyancsak
nevesíti a Btk. a népirtás és az apartheid bûntettét.
A New York-i Egyezmény tartalmának megjelenítése a Btk.-ban fölöslegesség
teszi a hivatkozást az 1945. évi VII. törvényre, illetve az annak alapjául
szolgáló 81/1945./II.5./ ME rendeletre (33.§ (2) bekezdés a) és b) pontja). A
II. Világháború alatt elkövetett különlegesen súlyos háborús bûncselekmények,
amelyek az 1945-ben kelt rendelet két, mindmáig hatályos szakasza /a 11. és a
13.§/ alapján jelenleg is büntethetõk, továbbra is büntethetõk maradnak, ha a
Btk. módosítása a büntethetõség el nem évülését visszamenõleges hatállyal
egyértelmûvé teszi.
Ezzel egyúttal okafogyottá válik az "egyéb háborús bûntettek"-rõl szóló
szakasz is /Btk. 165.§/, mert a hivatkozott 1945-ös rendelet további
szakaszait a jogszabályok idõközben amúgy is hatályon kívül helyezték, illetve
az egyetlen, még hatályos 9. szakaszban említett "az 1919. évben és azt
követõen elkövetett ... politikai bûncselekmények" büntethetõsége elévült.
(Ugyancsak elévült a rendeletben felsorolt népellenes bûntettek büntethetõsége
is.)
Egyes bûncselekmények üldözése "függetlenül az elkövetés idõpontjától"
ellentétes a Büntetõ törvénykönyv idõbeli hatályáról szóló általános érvényû
rendelkezéssel /Btk. 2.§/. Az ellentmondást csak úgy lehet feloldani, ha a 2.
szakasz egy új, /2/ bekezdéssel egészül ki, amely a nemzetközi szerzõdésben
megjelölt bûncselekmények vonatkozásában feloldja az idõbeli hatály általános
érvényû korlátozását.
A Btk. módosítása természetesen nem szünteti meg az Alkotmány 7.§ /1/
bekezdése és 57.§ (4) bekezdése között feszülõ ellentmondást, tudniillik azt,
hogy a Magyar Köztársaság jogrendje elfogadja a nemzetközi jog általánosan
elismert szabályait, ugyanakkor nem ismer kivételt a nullum crimen sine lege
elv alkalmazása alól. Az ellentmondás benne rejlik az Alkotmánybíróság
határozatában is, amelynek értelmében a háborús és emberiség elleni
bûncselekményeket a nemzetközi jog normáinak megfelelõen kell elbírálni. Az
ellentmondást - amennyiben Magyarország fenn akarja tartani New York-i
Egyezményben vállalt kötelezettségét - csak az Alkotmány 57.§-ának megfelelõ
kiegészítésével lehet feloldani.
B u d a p e s t , 1997. május 9.
Kõszeg Ferenc
SZDSZ