JESZENSZKY GÉZA úr
országgyûlési képviselõ
B u d a p e s t
Tisztelt Képviselõ Úr!
Külügyminiszteri tevékenységemet kezdettõl meghatározza az a szándék,
hogy minden erõmmel elõsegítsem Magyarország mielõbbi csatlakozását a fejlett,
demokratikus országok közösségéhez, hazánk teljesjogú felvételét az Észak-
Atlanti Szerzõdés Szervezetébe és az Európai Unióba. Munkám során visszatérõen
tapasztalhattam, hogy Magyarország nemzeti érdekeinek érvényesítése
szempontjából az országteljesítmény tényszerû mutatói és a külpolitika konkrét
lépései mellett, nagy jelentõsége van annak, hogy a kormányzat, a külügyi
vezetés megnyilatkozásai pontosan tükrözik-e a külpolitika szándékait, a
külpolitika stílusa összhangban van-e a fejlett demokráciák normáival.
Elégedetten állapítom meg, hogy Képviselõ Úr írásbeli kérdésében
pozitívan értékelte az Egyesült Államokban ez év március 3-6. között tett
hivatalos látogatásomat és egyetértett a tárgyalásaim során kifejtett
érvelésemmel. Látogatásom során az amerikai Külügyminisztérium, a Pentagon és
a Fehér Ház nemzetbiztonsági apparátusának vezetõi, valamint a felkeresett
szenátorok egybehangzóan elismerõen szóltak a magyar külpolitika, s azon belül
a szomszédságpolitika eredményeirõl. Ez adott alkalmat arra, hogy mostani
tapasztalataimat összevessem az Egyesült Államokban külügyminiszterként elsõ
ízben 1994. október elején tett látogatásomon szerzett benyomásaimmal,
kiemelve a tárgyalások megváltozott hangnemét és az értékelések
különbözõségét. A bekövetkezett változás hazánk nemzetközi törekvései
szempontjából egyértelmûen kedvezõ, s ennek adtam hangot
sajtónyilatkozataimban.
Ismét leszögezem, külügyminiszteri megbízatásom elsõ idõszakában nyugati
partnereink nagy többsége részérõl igenis bizalmi kérdésként vetõdött fel az
új magyar kormánnyal szemben a határkérdésben való egyértelmû, a nemzetközi
kötelezettségeinkkel összhangban lévõ állásfoglalás, az elõzõ magyar kormány
részérõl általuk e téren érzékelt bizonytalanság eloszlatásának igénye. Ezen
vélemény okainak feltárása nem ennek a válasznak a feladata. Azt azonban
ezúttal is kénytelen vagyok aláhúzni: az euroatlanti közösség döntéshozó
köreiben Magyarországot szomszédaival lényegében azonos mértékben tették
felelõssé a kialakult feszültségekért, a magyar külpolitikát a térséget
destabilizáló hatásúnak tekintették, a legmarkánsabb vélemények Bosznia méretû
tragédia lehetõségét is felemlítették. Mindez az akkori nemzetközi sajtóból is
jól érzékelhetõ volt. Azt is sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar
külpolitikával szembeni egyes ellenzéki támadások érvelése és hangvétele
utólag is igazolni látszik a korábbi kormány külpolitikájával kapcsolatos
fenntartásokat.
A szocialista-szabaddemokrata kormány ezért helyezett kiemelt hangsúlyt
külpolitikai koncepciójának euroatlanti partnereinkkel történõ részletes
megismertetésére. Programunkat az elmúlt évek külpolitikai tevékenysége
hitelesítette: az ellenzék által oly hevesen bírált magyar-szlovák és magyar-
román alapszerzõdés megkötése, a térségünk stabilitását erõsítõ lépések, a
kisebbségi kérdés európai normákra építõ kezelése. Ennek köszönhetõen értük el
a magyar külpolitikáról alkotott kép kedvezõ irányú megváltozását, s azt,
hogy ma Magyarországot az euroatlanti integrációs intézmények bõvítésének elsõ
körébe legesélyesebb országok között tartják számon.
Én magam soha nem állítottam, hogy az Antall illetve Boross kormányok, az
Ön által irányított magyar külpolitika határreviziós szándékokat táplált. /Ezt
a véleményemet külügyminiszterként tárgyalópartnereimnek is sokszor
kifejtettem./ Csupán azt mondottam, hogy a kormány, a külügyi vezetés
magatartása, egyes megnyilatkozásai a jelek szerint ilyen látszatot keltettek.
Ennek a látszatnak a fennmaradása, netán további erõsödése felbecsülhetetlen
károkat okozott volna Magyarországnak, lehetetlenné tenné elsõk között történõ
csatlakozásunkat a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.
Képviselõ Úr írásbeli kérdésében olyan kérést fogalmaz meg irányomban,
ami - ahogy azt a magyar diplomácia egykori irányítójaként, saját
gyakorlatából is tudja - nem teljesíthetõ. Nem tehetek eleget kérésének, hogy
név szerint azonosítsam akkori amerikai tárgyalópartnereimet és szószerint
idézzem fel három évvel ezelõtti véleményüket. Ez ütközne a diplomácia
íratlan etikai szabályaival. Az Ön által kifogásolt rádióinterjúban én
összegezve és az összehasonlítás kedvéért utaltam az akkor, illetve most
hallottakra.
Befejezésül szeretnék csatlakozni az Ön zárógondolatához, amely szerint
Magyarország nemzeti érdekeinek az tesz jót, ha a külpolitika fõbb kérdéseiben
"mindig egyformán, közös hangon szólalunk meg". A jelenlegi magyar külpolitika
kedvezõ nemzetközi és hazai megítélése meggyõzõdésem szerint nem teszi
szükségessé a hang megváltoztatását.
Örömmel venném, ha a parlamenti vitákban, a nyilvánosság más fórumain elhangzó
ellenzéki megnyilatkozások sem okoznának a jövõben újabb félreértéseket
partnereink körében.
Budapest, 1997. március " "
Kovács László