1
Válasz a K/4206. számú írásos kérdésre
"Dolgozik-e a minisztérium a borhamisítást
visszaszorító intézkedéscsomagon ? "
Aszódi Ilona Katalin asszony
országgyûlési képviselõ (független)
Budapest
Tisztelt Képviselõ Asszony!
A borhamisítás visszaszorítása lehetõségének eszközrendszere alapvetõen nem a
belügyi tárca kezében van.
A borhamisítás elleni fellépésnek két meghatározó eleme van, nevezetesen a
megelõzés és a hamisítás szankcionálása.
Ez utóbbi területnek egy szûk szelete - a büntetõ jellegû jogkövetkezmények
alkalmazása - tartozik a Belügyminisztérium kompetenciájába.
A borhamisítás néven összefoglalt magatartások hatályos büntetõjogunk szerint
a rossz minõségû termék forgalomba hozatala (Btk. 292. §), az áru hamis
megjelölése (Btk. 296. §) valamint a csalás (Btk. 318. § ) bûncselekmények
elkövetése alapos gyanújának a megállapítására lehetnek alkalmasak.
1995-ben és 1996-ban összesen 19 esetben folyt az említett delictumok
tárgyában borhamisítással kapcsolatos nyomozás, melyek közül 12 esetben
bûncselekmény illetve bizonyítottság hiányában meg kellett szüntetni az
eljárást, csupán négy ügyben voltak elégségesek a bizonyítékok a vádjavaslat
megtételéhez. (a többi eljárás még folyamatban van).
A bor elõállítására vonatkozóan Képviselõasszony kérdésében foglalt állítás
szerint .."mindenki tudja, hogy ki hamisítja, intézkedések azonban alig
történnek."
Ezzel a kitétellel kapcsolatban két dologra hívnám fel a figyelmet.
Az egyik az, hogy teljesen mást jelent a "tudni valamirõl" hétköznapi
fogalma, mint ugyanennek a büntetõjog szerinti értékelhetõsége,
büntetõeljárás-beli bizonyító ereje.
A másik : az említett 19 eljárásból csak egyetlen egy indult állampolgári
bejelentés alapján !
Ez nem azt tükrözi, hogy az adott térségben élõkre érvényes lenne a "mindenki
tudja, hogy ki hamisítja" kitétel, hiszen akkor két év alatt jelentõsebb számú
bejelentésnek, feljelentésnek kellett volna történnie.
A közhasználatban "bor-jog"-nak nevezett jogszabály-összesség a
közfogyasztásra kerülõ borok forgalomba hozatal elõtti minõsítését négy
szakhatóság ellenõrzésére bízza.
Ennek megfelelõen az Országos Borminõsítõ Intézet, a Kereskedelmi Minõség-
ellenõrzõ Intézet, a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, valamint az
állategészségügyi és élelmiszer-ellenõrzõ állomások végzik a felderítés
lehetõségét magába foglaló vizsgálatokat.
Figyelemre méltó, hogy 19 büntetõeljárásból 18 indult az elsõ háromként
felsorolt hatóságok valamelyikének a feljelentése alapján.
Emellett a Vám- és Pénzügyõrség Országos parancsnokság közvetlenül vesz részt
az ellenõrzésben, részben az említett szakhatóságok felkérésére, részben a
jövedéki törvényben szankcionált, cukorcefre tiltott elõállítása cselekmény
felderítésében.
Az elmúlt évben mintegy 900 ezer liter cukorcefre illegális elõállításának a
VPOP általi felderítése nyomán 180 millió forint jövedéki bírságot szabtak ki.
A hamisítók felderítésében meghatározó szerep jut a hegyközségeknek is,
azonban az általuk alkalmazható joghátrányok nem jelentenek tényleges
visszatartó erõt a hamisítók számára.
A Kormány - ugyancsak észlelve, hogy a társadalmi jelenségek új, törvényi
szintû szabályozási igényt váltottak ki - az idén szándékozik életbe léptetni
a bortörvényt, amely várhatóan mindazon kérdéseket egységesen és hatékonyan
fogja rendezni, amelyeknek a kodifikálás jelenleg több, különbözõ szintû
normában és a szabályozást igénylõ területeknek nem mindegyikét lefedõ módon
történik.
A bortörvény téziseirõl szóló elõterjesztést elfogadó határozat szerint a
törvény tervezetének elkészítéséért a földmûvelésügyi miniszter és az
igazságügyminiszter a felelõs.
Mindezek értelmében nem a Belügyminisztérium a letéteményese a kérdés
megoldásának, s megvalósításhoz szükséges intézkedéscsomag kimunkálásának.
Budapest, 1997. május 22.
Üdvözlettel:
Kuncze Gábor