ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

T/4233/10..

Kapcsolódó módosító javaslat!

Dr. Gál Zoltán úrnak

az Országgyûlés elnökének

Helyben

Tisztelt Elnök Úr!

A Házszabály 94. § (1) bekezdése, valamint 102. § (1) bekezdése alapján a

Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló

T/4233.. sz. törvényjavaslathoz, a T/4233/3. számú módosító javaslathoz

kapcsolódva a következõ

k a p c s o l ó d ó m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t

terjesztem elõ:

A Javaslat 30. §-ával módosított Pp. 340. § (2) bekezdése az alábbiak szerint

módosul

/A Pp. 340. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:/

(2) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert

olyan határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amelyet olyan szerv

hozott egyfokú eljárásban, amelynek illetékessége az egész országra kiterjed,

és e határozatot a bíróság a törvény alapján megváltoztathatja, vagy amelynek

tárgya adó-, illeték, vám, jövedékre vonatkozik, továbbá mindazokban a

perekben, amelyekben az elsõ fokú bíróság által megítélt, illetve elutasított

követelés (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a kétmillió

forintot meghaladja.

I n d o k o l á s

Az adó-, vám- és illetékügyekben hozott döntések hozatalához

agyonszabályozott jogi háttér áll rendelkezésre, a jogszabályváltozások sehol

nem voltak gyakrabban mint itt, ennek ellenére tele van joghézaggal, az

adóhatóságok pl. ezeket a joghézagokat a maguk által hozott állásfoglalásokkal

helyettesítik, amelyeket sem az állampolgár, sem a bíróságok nem ismerhetnek

meg, de a lényeg az, hogy az állásfoglalások nem jogszabályok.

Nyomós érv az is, hogy adó-, vám- és illetékügyekben jelentõs perértékek

vannak (milliós nagyságrendû követelésekrõl lehet szó a hatóságok részérõl),

az is ismert, hogy a közigazgatási eljárásban hozott határozatok indokolása

gyakran a jogszabályhelyek közlésére szorítkozik (találja meg az állampolgár,

hogy ott mi van írva!) és arra, hogy "így határoztam az adatok alapján".

Vagyis indokolás nincsen lényegében, ami meggyõzné az ügyfelet, ezzel szemben

áll az egyfokú bírósági eljárás azzal a tervezet szerinti indokolással, hogy

minél gyorsabb legyen a bírósági eljárás, holott az alaposabb vizsgálatra nem

a közigazgatási eljárásban lenne szükség, hanem a bíróság elõttiben. Ide

tartozik, hogy a közigazgatási pereket 0-3 éves gyakorlattal rendelkezõ bírók

bírálják el elsõ fokon (és a tervezet szerint egyetlen fokon). A közigazgatási

szervezetben meghozott határozatok tekintetében ritkán változtat a másodfokú

közigazgatási szerv, hiszen a cél a pénz behajtása. Változást a bírósági

döntéstõl várhat a polgár, ahol jó esetben hatályon kívül helyezést kaphat) a

bíróság nem változtathatja meg a közigazgatási határozatot, így az eljárás még

hosszabb lehet.

Vagyis a hibás elképzelés az, ha az egyfokú bírósági eljárástól várják a

gyorsabb, jogerõs döntés meghozatalát. Tehát meg kell hagyni a kétfokúságot,

legalább az adó-, vám- és illetékügyekben, nemcsak a Pp. 340. §. (2)

bekezdésében írt esetben.

Budapest, 1997. június 11.

Sándorffy Ottó

országgyûlési képviselõ

FKGP

Eleje Honlap