Módosító javaslat!
dr. Gál Zoltán
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése
alapján Az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló T/4254.. számon
benyújtott törvényjavaslathoz a következô
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztjük elô.
1. A törvényjavaslat 28.§ (2) bekezdésének elhagyása javasolt
a bekezdések számozása értelem szerint változik:
"[(2) Kisérlet céljára - eseti feljogosítás hiányában -
kizárólag az e célra tenyésztett állatokat szabad felhasználni.
Feljogosítás csak akkor adható, ha a kisérlet nem tenyésztett faj
egyedeinek egészségvédelmét szolgálja. Háziasított állat kóbor egyedét
kisérlet céljára felhasználni nem szabad.]"
Indokolás:
A 28. § (2) bekezdésének elhagyását az indokolja, hogy míg
bizonyos kísérleti állatok (pl. rágcsálók) esetében hagyományosan
külön e célra tenyésztett egyedeket használnak, más nagyobb testû
fajok (pl. kutya) vonatkozásában ez nem célszerû, elsõsorban a
hatalmas mértékben megnövekedõ költségek miatt. E költségnövekedés
olyan nagymértékben sújtaná az ezen a területen dolgozó magyar
kutatókat, hogy munkájukat teljes mértékben lehetetlenné tenné. Mindez
akkor, amikor a Magyar Köztársaság Országgyûlése 1996. decemberében
hozott 113/1996. (XII. 20.) OGY. sz. határozatában a következõt
nyilvánítja ki: "Az Országgyûlés fontosnak tartja, hogy a törvényhozás
és a kormányzat . . . kiemelt módon kezelje a tudományos kutatás
feltételeinek biztosítását".
A törvénytervezet mostani formája szerint az u.n. kóbor
háziasított állatokat kísérleti célra használni nem szabad. Ez
gyakorlatilag lehetetlenné tenné például kutyáknak gyepmesteri
telepekrõl történõ beszerzését tudományos és oktatási célokra. Ilyen
elõírás bekerülését a magyar törvénybe a leghatározottabban
ellenezzük.
Az elõírás nem az állatok védelmét szolgálja, hanem tisztán
tudományellenes. Az ilyen elõírás megalkotója a tenyésztõtõl drága
áron megvásárolt állatok felhasználását tudományos célra nem ellenezné
(vajon ezeket nem sajnálja?), csak az olcsóbban beszerezhetõ,
gyepmesteri telepen levõ állatokét. Ezeket az állatokat, ha nem
igénylik õket, vagy nem helyezhetõk el, a gyepmesternek 8 nap után ki
kell irtania, ilyen módon - ha a törvényt a jelenlegi formájában
fogadnák el - tudományos célra sem volnának felhasználhatók. A magyar
kutatók kijelentik, hogy csak senki által nem igényelt, sehol el nem
helyezhetõ és egyébként már kiírtásra kijelölt állatokat kívánnak
tudományos célra felhasználni.
Ha azt a célt kívánná szolgálni ez az elõírás, hogy
megakadályozza beteg, vagy leromlott állatoknak kutatási célokra
történõ igénybevételét az eredmények megbízhatósága érdekében, akkor
erre azt lehet válaszolni, hogy a kutatóknak sem érdeke az ilyen
állaton végzett vizsgálat, ezért csupán karanténon átesett, állandó
állatorvosi felügyelet alatt álló állatokat kívánnak a jövõben is
kísérleti célokra használni. Fontos megjegyezni azonban, hogy nemcsak
ilyen állatok kerülnek gyepmesteri telepekre, hanem kitûnõ egészségi
állapotban levõk is, például azok amelyeket gazdájuk visz oda, mivel
már nem kívánja, vagy nem tudja többé tartani õket.
Amennyiben a tervezett korlátozás célja az, hogy
megakadályozza esetlegesen lopott állatok felhasználását tudományos
célra akkor a kutatók erre azt válaszolják, hogy õk sem kívánnak
lopott állatokon végezni vizsgálatokat. A lopást azonban a büntetõ
törvénykönyv tiltja, ezt az állatvédelmi törvénybe belefoglalni
felesleges. Nem lopott állatok felhasználását ilyen indokolással
gátolni nem szabad.
Egy ilyen elõírás, amely csak tenyésztõtõl engedélyezné
kutatási célokra kutyák, vagy macskák beszerzését az állatok vételárát
több mint százszorosává hajtaná fel. Ez még gazdag ország esetében is
szinte teljesen lehetetlenné teheti a kutatók munkáját ezekkel az
állatokkal. Néhány európai országban a túlhajtott irracionális
szabályozás következtében ez már bekövetkezett és súlyos károkat okoz.
Hazánknak azonban nem kell olyan hibásnak bizonyult szabályozási
gyakorlatot átvenni, amelyet fanatikus aktivista csoportoknak néhány
országban sikerült kierõszakolni. Annál is kevésbé kell az ilyen
példát automatikusan követni, mivel a törvényjavaslat által is
említett ET 123. sz. egyezmény (ISBN 1982-92-871-0868-4) XI. rész 34.
cikkely 1. bekezdése szerint a konvenciót elfogadó tagország
aláíráskor egy vagy több fenntartással élhet. Ezt több európai ország
meg is tette már. Magyarországon a kutatás egyébként is igen nehéz
(sõt kritikus) helyzetben van az anyagi támogatások elégtelen volta
miatt. Ezt a kutatások egyik fontos részének financiális eszközökkel
történõ lehetetlenné tételével tovább súlyosbítani felelõtlenség
volna. Ugyanakkor van példa arra még egy olyan gazdag ország mint az
Egyesült Államok esetében is, hogy lehetséges ésszerû központi
szabályozás kidolgozása (lásd. Public Health Service Policy on Humane
Care and Use of Laboratory Animals. U. S. Department of Health and
Human Services, Public Health Service, National Institutes of Health,
U. S. Governement Printing Office 1991-294-776).
A magyar orvos- és biológus kutatók hangsúlyozni kívánják,
hogy egyetértenek az állatkísérletes tudományos- és oktatómunka
szabályozásával, amely az állatokkal való humánus bánásmód elvein
alapul. A közhiedelemmel ellentétben a magyar tudományos
intézményekben is évek óta mûködnek már állatkísérleti etikai
bizottságok. Az a morális elkötelezettség, amit a kutatók az állatok
jóléte iránt éreznek nem szoríthatja azonban háttérbe azt az ugyancsak
erkölcsi alapon nyugvó hivatástudatukat, hogy fõ kötelességük annak a
hatalmas emberi szenvedésnek az enyhítése, amit a betegségek
jelentenek az emberiség számára. E feladatuk teljesítéséhez
állatkísérletes kutatások végzése nélkülözhetetlen. A kutatói
társadalom úgy véli, hogy lehetséges az emberi és az állati szenvedés
csökkentése szempontjainak maximális összeegyeztetése. Véleményük
szerint az állatvédõk felelõsséget érzõ csoportjainak sem lehet más a
célja, ezért õszinte együttmûködést ajánlanak fel nekik e közös cél
érdekében.
Budapest, 1997. december 2.
Dr. Daróczy Zoltán Dr. Nacsa János
MSZP MSZP
Eleje Honlap