ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. §. (1) bekezdése és 102. §. (1) bekezdése alapján a
társadalombiztositás ellátásaira és a magánnyugdijra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetérõl szóló T/4293.. sz. törvényjavaslathoz a következõ
m ó d o s i t ó j a v a s l a t o t
terjesztjük elõ:
A T/4293.. sz. törvényjavaslat eredeti 31. §-a maradjon el és helyette új 31.
§. kerül.
31. §.
[ (1) A biztositott egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés cimén e
tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (vállalkozói kivét) a
vállalkozói osztalékalap, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képezõ
jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes
minimális bérnek megfelelõ összeg után a 21. §. (1) bekezdésében meghatározott
társadalombiztositási hozzájárulást fizet.
(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztositási hozzájárulás
alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimális bér.
(3) Nem képezi a társadalombiztositási hozzájárulás alapját a vállalkozói
osztalékalap 10, illetõleg 20 százalékos személyi jövedelemadó alá esõ része.
(4) Az egyéni vállalkozó az (1)-(3) bekezdésben meghatározott
társadalombiztositási hozzájárulás alapja, legfeljebb azonban a
járulékfizetési felsõ határ havi összegének figyelembevételével a 21. §. (2)
bekezdés a), vagy b) pontjában meghatározott nyugdijjárulékot, és a 21. §. (3)
bekezdésében meghatározott egészségbiztositási járulékot fizet.
(5) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36
órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép vagy felsõfokú
oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2)
bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a
társadalombiztositási hozzájárulás, a nyugdijjárulék-fizetés alapjául a
ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelmet, de legalább a minimális
bér ötven százalékát kell figyelembe venni.
(6) Az egyéni vállalkozó a minimális bér alapulvételével nem köteles
társadalombiztositási hozzájárulást, nyugdij- és egészségbiztositási járulékot
fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt
a) táppénzben, terhességi- gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben,
gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási dijban
részesül, - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás,
az ápolási dij folyósitásának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét
személyesen folytatja -,
b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesit,
c) fogva tartott,
d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndijasként megállapodás
alapjõán fizet nyugdijbiztositási hozzájárulást,
e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,
f) az (5) bekezdésben emlitett egyéni vállalkozó keresõképtelen.
(7) Amennyiben a (6) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap
teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi hozzájárulás,
illetõleg nyugdij- és egészségbiztositási járulék fizetésénél a minimális bér
harmincad részét kell megfizetni. A (6) bekezdésben meghatározott idõtartamok
naptári napjainak számával a hozzájárulás fizetési alsó határt, illetõleg a
járulékfizetési alsó és felsõ határt csökkenti kell. Ezt a szabályt kell
alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztositási jogviszonya hónap
közben kezdõdött vagy szûnt meg.]
(1) A biztositott egyéni vállalkozó a tárgyévre tervezett egy naptári napra
jutó bruttó átlagkereset (26. §. (2) bek.) naptári hónapra számitott összege
30 százalékának mjegfelelõ összeg után köteles fizetni havonta a 21. §. (1)
bekezdésében meghatározott társadalombiztositási hozzájárulást. A tárgyévre
tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset összegét évente a Magyar
Köztársaság költségvetésérõl szóló törvény állapitja meg.
(2) Ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg
a) legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll,
b) közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat
folytat
az (1) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a
társadalombiztositási hozzájárulás alapjaként az (1) bekezdés szerinti összeg
50 százalékát kell figyelembe venni.
(3) Ha a települési önkormányzat jegyzõjének a tárgyévre vonatkozó igazolása
szerint az egyéni vállalkozó az e tevékenységének jövedelmezõségére
tekintettel nem képes az (1) bekezdésben meghatározott fizetési
kötelezettségének teljesitésére, akkor a fizetési kötelezettség - ebben az
esetben is - a (2) bekezdés rendelkezései szerint áll fenn. A részletes
szabályokat a Kormány rendeletben állapitja meg.
(4) Az egyéni vállalkozó az adott naptári évre az (1)-(2) bekezdésben
meghatározottaknál magasabb havi összeg után, de legfeljebb a 26. §. (2)
bekezdése szerinti összeghatárnak megfelelõ összeg után is vállalhatja a
társadalombiztositási hozzájárulás fizetését, ha a vállalás idõpontjában a reá
irányadó öregségi nyugdijkorhatárnál 10 évvel alacsonyabb életkort még nem
érte el. A magasabb összeg után társadalombiztositási hozzájárulás és járulék
fizetését a következõ havi összegek figyelembevételével lehet vállalni:
a) a (2) bekezdésben emlitett egyéni vállalkozó az (1) bekezdés szerinti
összeg után, továbbá
b) az (1)-(2) bekezdés szerinti egyéni vállalkozó - egyaránt - havi 30.000.-.
45.000.- , 60.000.- 75.000.-, 90.000.-, 105.000, vagy ennél magasabb, de
legfeljebb a 26. §. (2) bekezdése szerinti - mindenkori - összeghatárnak
megfelelõ összeg után.
A részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapitja meg.
(5) Az egyéni vállalkozó az (1)-(4) bekezdés szerinti összeg
figyelembevételével a 21. §. (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott
nyugdijjárulékot és a 21. §. (3) bekezdésben meghatározott
egészségbiztositási járulékot fizet.
(6) Az egyéni vállalkozó nem köteles társadalombiztositási hozzájárulást,
nyugdij- és egészségbiztositási járulékot fizetni arra az idõtartamra,
amelynek tartama alatt
a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben,
gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási dijban
részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás,
az ápolási dij folyósitásának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét
személyesen folytatja -,
b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesit,
c) fogva tartott
d) külföldön munkát vállalóként, vagy külföldi ösztöndijasként megállapodás
alapján fizet nyugdijbiztositási hozzájárulást,
e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,
f) a (2) bekezdésben emlitett egyéni vállalkozó keresõképtelen.
(7) Amennyiben a (6) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap
teljes tartama alatt nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi
társadalombiztositási hozzájárulás, illetõleg nyugdij- és egészségbiztositási
járulék fizetésénél az (1)-(4) bekezdés szerinti összegek harmincad részét
kell figyelembe venni. Ezt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó
biztositási jogviszonya hónap közben kezdõdött vagy szûnt meg.
Indokolás
A járulékfizetési kötelezettség felsõ határának új rendszere a kisvállalkozók
saját személyét és mint munkavállalót érintõen is elfogadhatatlan. Rendkivül
bonyolult, nem kiszámitható a kisvállalkozó számára - társadalombiztositási
ügyintézõjük nem lévén - követhetetlen, többletadminisztrációval jár, amit
még tetéz a havi jövedelem-bevallás elõirása is. A rendszer magában hordja a
járulék kölünbözetbõl adódóan következõ tetemes összegû járuléktartozások -
kitermelését -.
A járulékalapot képezõ felsõ jövedelemhatár "karbantartását" egyszerûbbé,
átláthatóvá, minden biztositott, illetve munkáltató számára könnyen
kezelhetõvé kell tenni. 1990-tõl az egyéni vállalkozók járulékfizetési
kötelezettségének szabályai, rendszere évente - egyes esztendõkben a naptári
éven belül többször is - olyan módositásokat "szenvedett el", amelyek
követhetetlenné tették mind a járulék, mind pedig a pénzbeli ellátások
alapját, az ügyviteli szerveknél a járulékelõirást, a folyószámlák kezelését,
a járulésfizetésre kötelezettekre való egyeztetést és az egyenleg - közlések
valódiságát.
Már el nem odázható módon szükség van az egyéni vállalkozók "testére szabott"
szabad foglalkozásukat, jövedelemszerzésük egyenetlenségét, és nem
utolsósorban terhelhetõségüket figyelembevevõ új járulékrendszer
kialakitására, amely elõrelátható, kiszámitható és idõbeli stabilitást is
garantál.
Véleményünk az, hogy egy jövedelemtõl lényegében független "kötelezõ és
önkéntes rendszer" megfelelõ kombinációjával javitani lehetne a fizetési
morálon, lényegesen leegyszerûsödne az eljárás és a várható bevételek sem
csökkennének, hanem inkább az esetek jórészében növekednének.
Javaslatunknál figyelembe vettük a társadalombiztositás jelenlegi,
ellehetetlenült, megfelelõ számitógépes háttér nélküli rendszerét és az egyéni
vállalkozók által joggal követelt átlátható, kiszámitható, idõtálló
járulékrendszer iránti igényét.
Budapest, 1997. junius 17.
Csépe Béla Dr. Szilágyiné Császár Terézia
KDNP KDNP