MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4294/127.. szám

EGYSÉGES JAVASLAT

a társadalombiztosítási nyugellátásról

szóló törvényjavaslat

ZÁRÓSZAVAZÁSÁHOZ

Dr. Kökény Mihály

népjóléti miniszter

Budapest, 1997. július

1997. évi .........

törvény

a társadalombiztosítási nyugellátásról

Az Országgyûlés az Alkotmányban foglalt elveknek megfelelõen az idõskorúak és

a tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné válók, valamint hozzátartozóik

megélhetésének biztosítása érdekében a társadalombiztosítási nyugellátásról az

alábbi törvényt alkotja.

E törvény célja, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó

társadalombiztosítási nyugellátásokat - figyelemmel a magánnyugdíj rendszerre

is - egységes elvek alapján szabályozza.

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Alapelvek

1. §

(1) A kötelezõ társadalombiztosítási nyugdíjrendszer mûködtetése és

fejlesztése az állam feladata. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer

öregség, megrokkanás, megrokkanással járó baleset esetén a biztosított

részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján

nyugellátást biztosít.

(2) Államközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre e törvény rendelkezéseit

az egyezmény szabályai szerint kell alkalmazni.

(3) A fegyveres erõk és rendvédelmi szervek, valamint a polgári

nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak nyugellátásával

kapcsolatos eltérõ szabályokról külön törvény rendelkezik.

(4) A nyugdíjbiztosítás szervezetérõl külön törvény rendelkezik.

2. §

(1) A társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére, a társadalombiztosítás

ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások

fedezetérõl szóló törvény (továbbiakban: Tbj.) rendelkezései szerint járulékot

kell fizetni.

(2) Az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is

biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket.

Ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett kiadásai meghaladják a bevételeket, a

központi költségvetés a különbség összegét elõirányzatként biztosítja.

(3) A társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képezõ

kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati idõhöz igazodik.

(4) Az, aki szolgálati idejének legalább egy részében a magánnyugdíj rendszer

keretében is fizetett tagdíjat és ennek alapján szolgáltatásra jogosultságot

szerzett, a kizárólag társadalombiztosítási nyugellátásra (a továbbiakban:

nyugellátás) jogosultakhoz képest eltérõ mértékû társadalombiztosítási

nyugdíjra jogosult.

(5) Ha a biztosított élt a Tbj.-ben biztosított azon jogával, hogy a

társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, valamint a magánnyugdíj rendszerben

is részt vesz és ennek megfelelõen a magánnyugdíj rendszerben tagdíjat

fizetett, illetõleg azt a foglalkoztató a keresetébõl, a jövedelmébõl levonta,

majd ennek összegét a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer számára a

biztosított döntése alapján átutalták, akkor nyugellátását, baleseti

rokkantsági nyugdíját úgy kell megállapítani, mintha biztosítási idejének

teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulék fizetésére lett volna

kötelezett.

3. §

(1) Az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett

jogosultságot megszüntetni, illetõleg korlátozni nem lehet.

(2) A nyugellátással összefüggõ jogot vagy kötelezettséget érintõ

intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye.

Alapfogalmak

4. §

(1) E törvény alkalmazásában

a) saját jogú nyugellátás és a hozzátartozói nyugellátás: olyan

keresettõl, jövedelemtõl függõ rendszeres pénzellátás, amely meghatározott

szolgálati idõ megszerzése esetén a biztosítottnak (volt biztosítottnak),

illetve hozzátartozójának jár;

b) öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott

szolgálati idõ megszerzése esetén járó nyugellátás;

c) rokkantsági nyugdíj: megrokkanás mellett meghatározott szolgálati idõ

megszerzése esetén járó nyugellátás;

d) baleseti rokkantsági nyugdíj: üzemi baleset (foglalkozási betegség)

következtében történõ megrokkanás esetén szolgálati idõtõl függetlenül járó

nyugellátás;

e) özvegyi nyugdíj: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem

részesülõ, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának,

meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának

járó nyugellátás;

f) árvaellátás: az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülõ,

de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbefogadott

gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének,

unokájának járó ellátás;

g) szülõi nyugdíj: az elhunyt biztosított (nyugdíjas) szülõjének,

nagyszülõjének, meghatározott feltételek fennállása esetén nevelõszülõjének

járó ellátás;

h) szolgálati idõ: az az idõszak, amely alatt a biztosított

nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján

nyugdíjjárulékot fizetett. A nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség nélkül

szolgálati idõnek minõsülõ idõszakokat e törvény külön határozza meg;

i) nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset: a biztosított

nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségének külön törvényben meghatározott

alapját képezõ keresetnek, jövedelemnek az e törvény rendelkezései szerint

számított átlaga.

(2) A biztosítottak és foglalkoztatók körével, továbbá a járulékfizetéssel

összefüggõ fogalom-meghatározásokra a Tbj. rendelkezései az irányadók.

A törvény hatálya

5. §

E törvény hatálya kiterjed:

a) a Tbj. szabályai alapján biztosítottnak minõsülõ személyekre és a

foglalkoztatókra;

b) az e törvényben meghatározott saját jogú nyugellátásban, hozzátartozói

nyugellátásban részesülõ személyekre;

c) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervekre [64. § (6) bekezdés],

ideértve a MÁV Rt. Nyugdíjigazgatóságot és a Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt.-t

(ez utóbbi a továbbiakban: GYSEV Rt.).

A nyugdíjszolgáltatások

6. §

(1) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó saját jogú

nyugellátások

a) az öregségi nyugdíj,

b) a rokkantsági nyugdíj,

c) a baleseti rokkantsági nyugdíj.

(2) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó hozzátartozói

nyugellátások

a) az özvegyi nyugdíj,

b) az árvaellátás,

c) a szülõi nyugdíj,

d) a baleseti hozzátartozói nyugellátások.

II. Fejezet

AZ ÖREGSÉGI NYUGDÍJ

1. cím

A nyugdíjjogosultság

Az 1997. december 31-ét követõ és 2009. január 1-jét

megelõzõ idõpont között megállapításra kerülõ

öregségi nyugdíj

7. §

(1) Öregségi teljes nyugdíjra az 1997. december 31-ét követõ és 2009. január

1-jét megelõzõ idõponttól az jogosult, aki a hatvankettedik életévét (a

továbbiakban: öregségi nyugdíjkorhatár) betölti és legalább húsz év szolgálati

idõt szerez.

(2) Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a nõ és az a férfi is, aki 1991.

január 1-je elõtt az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét betöltötte és

eddig az idõpontig tíz év szolgálati idõt szerzett.

(3) Öregségi résznyugdíjra jogosult az a nõ, illetve az a férfi, aki húsz

évnél kevesebb szolgálati idõt szerzett, azonban

a) az ötvenötödik, illetve a hatvanadik életévét 1990. december 31-ét

követõen és 1993. július 1-jét megelõzõen töltötte be és eddig az idõpontig

legalább tíz évi szolgálati idõt szerzett, valamint az, aki

b) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1993. június 30-át követõen

és 2009. január 1-jét megelõzõen eléri (elérte) és eddig az idõpontig

legalább tizenöt év szolgálati idõt szerez (szerzett).

(4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a nõ öregségi nyugdíjkorhatára,

amennyiben

a) 1940. január 1-je elõtt született, az 55.,

b) 1940-ben született, az 56.,

c) 1941-ben született, az 57.,

d) 1942-ben született, az 57.,

e) 1943-ban született, az 58.,

f) 1944-ben született, az 59.,

g) 1945-ben született, a 60.,

h) 1946-ban született, a 61.

betöltött életév.

(5) A (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a férfi öregségi nyugdíj

korhatára, amennyiben

a) 1938. január 1-je elõtt született, a 60.,

b) 1938-ban született, a 61.

betöltött életév.

A korkedvezmény

8. §

Aki 2000. január 1-je elõtt a szervezet fokozott igénybevételével járó,

továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, az 1997. december

31-én hatályos rendelkezések szerint korkedvezményben részesül.

Az elõrehozott öregségi nyugdíj

9. §

(1) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál legkorábban öt évvel

alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az ötvenötödik életév betöltésétõl,

elõrehozott öregségi nyugdíj jár annak a nõnek, aki

a) 1945. december 31-e után született és legalább 38 év,

b) 1945-ben született és legalább 37 év,

c) 1944-ben született és legalább 36 év,

d) 1943-ban született és legalább 35 év,

e) 1943. január 1-je elõtt született és legalább 34 év

szolgálati idõ szerzett.

(2) Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál alacsonyabb életkorban, de

legfeljebb a hatvanadik életév betöltésétõl, elõrehozott öregségi nyugdíj jár

annak a férfinek, aki

a) 1939. január 1-je elõtt született és legalább 37 év,

b) 1938. december 31-e után született és legalább 38 év

szolgálati idõt szerzett.

(3) Az (1) bekezdésben és a 11. §-ban meghatározott jogosultsághoz elõírt

szolgálati idõ számításánál, ha abból legfeljebb három év hiányzik, a hiányzó

szolgálati idõt az 1947. január 1-je elõtt született nõnél el kell ismerni,

amennyiben gyermeket szült, vagy saját háztartásában legalább tíz éven át

nevelt. Ily módon gyermekenként egy év, de legfeljebb három év pótolható. E

rendelkezést kell alkalmazni a (2) bekezdésben említett 1940. január 1-je

elõtt született férfire is.

(4) Amennyiben a gyermek tartósan betegnek, illetve fogyatékosnak minõsül

(minõsült), a (3) bekezdés szerinti kedvezmény gyermekenként 1,5 év.

(5) Az elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati

idõként kell figyelembe venni a rokkantsági, illetve a baleseti rokkantsági

nyugdíj folyósításának idõtartamát is.

A csökkentett összegû elõrehozott öregségi nyugdíj

10. §

(1) Csökkentett összegû elõrehozott öregségi nyugdíj jár - ideértve az

öregségi nyugdíj legkisebb összege szerinti ellátást is - annak, akinek a 9. §

(1)-(2) bekezdésében a születési éve szerint meghatározott szolgálati idejébõl

legfeljebb öt év hiányzik.

(2) Az öregségi nyugdíj összegét annak, aki

a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idõvel rendelkezik, annyiszor 0,1

százalékkal,

b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idõvel rendelkezik, annyiszor 0,2

százalékkal,

c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idõvel rendelkezik, annyiszor 0,3

százalékkal,

d) 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idõvel rendelkezik, annyiszor 0,4

százalékkal,

e) 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idõvel rendelkezik, annyiszor 0,5

százalékkal,

kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik a az öregségi nyugdíjra

jogosító korhatár betöltéséhez.

(3) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a csökkentést nem érinti.

11. §

(1) A korkedvezményt szerzett személynek a reá irányadó öregségi

nyugdíjkorhatárhoz képest az elõrehozott öregségi nyugdíj annyi évvel

alacsonyabb életkorban jár, ahány évvel korábban õt a korkedvezményre

jogosultság nélkül az elõrehozott öregségi nyugdíj megilletné.

(2) Az elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság és a nyugdíjcsökkenés

mértékének meghatározásánál a megszerzett szolgálati idõt a korkedvezmény

idõtartamával növelve kell figyelembe venni.

(3) A korkedvezményre jogot szerzett személy részére az elõrehozott és a

csökkentett összegû elõrehozott öregségi nyugdíj a 9. § (1)-(2) bekezdésében

meghatározott életkort megelõzõ idõponttól is jár.

A nyugdíj összege

Az 1997. december 31-ét követõ és 2013. január 1-jét megelõzõ idõpont között

megállapításra kerülõ öregségi nyugdíj

12. §

(1) Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati idõtõl és a figyelembe

vehetõ havi átlagkereset összegétõl függ. Ezek alapján az öregségi nyugdíj

összege

szolgálati idõ havi átlagkereset

év százaléka

10 33,0

11 35,0

12 37,0

13 39,0

14 41,0

15 43,0

16 45,0

17 47,0

18 49,0

19 51,0

20 53,0

21 55,0

22 57,0

23 59,0

24 61,0

25 63,0

26 64,0

27 65,0

28 66,0

29 67,0

30 68,0

31 69,0

32 70,0

33 71,0

34 72,0

35 73,0

36 74,0

37 75,5

38 77,0

39 78,5

40 80,0

és minden további évre 1,5-1,5 százalék.

(2) Az (1) bekezdés szerint megállapított öregségi teljes nyugdíj nem lehet

kevesebb a (3) bekezdésben meghatározott legkisebb összegnél.

(3) Az 1997. december 31-ét követõ és a 2009. január 1-je elõtti idõponttól

megállapításra kerülõ öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege évenként

egyszer a nyugdíjemelés januári mértékének megfelelõen emelkedik. Elsõ

bázisévként 1998-ban az öregségi nyugdíj legkisebb összegét úgy kell

megállapítani, hogy az 1997. december 31-én hatályban lévõ összeget növelni

kell az öregségi nyugdíjak emelésének 1998. januári mértékével.

(4) A 21.§ rendelkezéseit a 2013. január 1-je elõtti idõponttól megállapított

(megállapításra kerülõ) öregségi nyugdíjra is alkalmazni kell.

(5) A 2009. január 1-je elõtt a 10-19 évi szolgálati idõ alapján megállapított

öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képezõ havi átlagkeresetnek

a szolgálati idõtõl függõ százalékában kell megállapítani, ha ez nem éri el az

öregségi nyugdíj legkisebb összegét.

13. §

(1) A 2013. január 1-je elõtti idõponttól megállapított (megállapításra

kerülõ) öregségi nyugdíj összegét a 22. § alapján meghatározott havi

átlagkeresetbõl kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követõen

és 2013. január 1-jét megelõzõen elért kereseteket, jövedelmeket - ideértve a

minimális bér összegét is - naptári évenként a személyi jövedelemadónak erre

az összegre képzett összegével csökkenteni kell.

(2) A havi átlagkereset megállapítása elõtt a nyugdíjazást megelõzõ harmadik

év elõtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a nyugdíjazást megelõzõ

második naptári év kereseti szintjéhez igazításánál az országos nettó

átlagkereset egyes években történõ növekedését kell alapul venni.

14. §

Az öregségi nyugdíjra jogosultság azon a napon nyílik meg, amelyen a 7. §-ban,

illetõleg a 18. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott feltételek mindegyike

teljesült.

15. §

(1) A rokkantsági nyugdíjas és a (2) bekezdésben foglaltak esetén a baleseti

rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult.

(2) Az öregségi nyugdíjra jogosultságot a baleseti rokkantsági nyugdíj abban

az esetben zárja ki, ha ennek összegét szolgálati idõként figyelembe vehetõ

jogviszonyban elért kereset alapján állapították meg.

16. §

Ha az 1997. december 31-ét követõ és 1999. január 1-je elõtti idõponttól

megállapításra kerülõ öregségi nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset 35000

forintnál több

a 35 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát,

a 40 001-45 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát,

a 45 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát,

a 50 001-55 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát,

az 55 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát,

a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát,

a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát,

a 80 001-90 000 forint közötti átlagkeresetrész húsz százalékát,

a 90 000 forint feletti átlagkeresetrész tíz százalékát kell az

öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni.

17. §

1999. január 1-jétõl kezdõdõen a 16. § szerinti összeghatárok, a tárgyévet

megelõzõ naptári év I-III. naptári negyedévi és az azt megelõzõ naptári év IV.

negyedévi országos nettó átlagkereset növekedés, továbbá az ehhez

hozzászámított évenkénti nyolc százalékos növelés együttes mértékének

megfelelõ - ezres számra kerekített - összeggel emelkednek. A járulékfizetési

felsõ határt meghaladó átlagkereset-részre a járulékfizetési felsõ határnak

megfelelõ összegre vonatkozó százalékos mértéket kell alkalmazni.

2. cím

A nyugdíjjogosultság

A 2008. december 31-ét követõ idõponttól

megállapításra kerülõ öregségi nyugdíj esetében

18. §

(1) Társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra a hatvankettedik életéve

betöltésétõl az jogosult, aki legalább húsz év szolgálati idõvel rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott korhatárnál legfeljebb 3 évvel

alacsonyabb életkorban elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a

biztosított, aki legalább 40 év szolgálati idõt szerzett.

(3) Csökkentett összegû elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a

biztosított, akinek a (2) bekezdésben elõírt szolgálati idõbõl legfeljebb 3 év

hiányzik és az 59. életévét betöltötte.

(4) A csökkentés mértéke a társadalombiztosítási nyugdíj megállapításának

idõpontjától a hatvankettedik életév betöltéséig terjedõ idõszak minden 30

napjára

a) 1-365 nappal rövidebb szolgálati idõvel rendelkezõ esetében havi 0,1

százalék,

b) 366-730 nappal rövidebb szolgálati idõvel rendelkezõ esetében havi 0,2

százalék,

c) 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idõvel rendelkezõ esetében havi

0,3 százalék.

(5) Az öregségi nyugdíjra jogosultság megnyílására a 14. § rendelkezéseit kell

alkalmazni.

(6) Ha a biztosított az elõrehozott öregségi nyugdíjra 2009. január 1-je

elõtt jogot szerzett, arra a 9-11. §-ok rendelkezései szerint az

igényérvényesítés idõpontjától függetlenül jogosult.

19. §

Aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá egészségre különösen

ártalmas munkát végzett, korkedvezményre a 8. §-ban foglaltak megfelelõ

alkalmazásával jogosult. Az elõrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság

meghatározásánál a 11. §-ban foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.

Az öregségi nyugdíj összege

A 2012. december 31-ét követõen megállapításra kerülõ nyugdíjak esetében

20. §

(1) Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati idõtõl és a figyelembe

vehetõ havi bruttó átlagkereset összegétõl függ. Ezek alapján, ha a

biztosított kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében

fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánnyugdíj-pénztárban az egyéni számláján

lévõ összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták, az öregségi nyugdíj

összege

szolgálati idõ a havi bruttó átlagkereset

év százaléka

33,00

34,65

36,30

37,95

39,60

41,25

42,90

44,55

46,20

47,85

49,50

51,15

52,80

54,45

56,10

57,75

59,40

61,05

62,70

64,35

66,00

és minden további évre 1,65 - 1,65 százalék.

(2) Ha a biztosítottnak a magánnyugdíj-pénztárban az egyéni számláján lévõ

összeget saját döntése alapján nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap

részére, az öregségi nyugdíj összege a következõ:

szolgálati idõ a havi

bruttó átlagkereset

év

százaléka

24,40

25,62

26,84

28,06

29,28

30,50

31,72

32,94

34,16

35,38

36,60

37,82

39,04

40,26

41,48

42,70

43,92

45,14

46,36

47,58

48,80

és minden további évre 1,22-1,22 százalék.

(3) Aki 2013. január 1-je elõtt öregségi nyugdíjra jogot szerzett és kizárólag

a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot,

az igényérvényesítés idõpontjától függetlenül a 12. § szerinti mértékû

öregségi nyugdíjra jogosult.

21. §

(1) Az öregségi nyugdíj összege - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - az

annak alapját képezõ havi átlagkeresetnél több nem lehet.

(2) Aki legalább 38 év szolgálati idõvel rendelkezik és a 62. életévének

betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 365 naptári napra

szolgálati idõt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke

minden 30 nap után az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj 0,3

százaléka.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a

megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.

22. §

(1) Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétõl a nyugdíj

megállapításának kezdõ napjáig elért - a kifizetés idején érvényes szabályok

szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is

tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján

kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:

a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetõleg az

1988. január 1-je elõtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31.

napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a fõfoglalkozásban

elért jövedelmet, az ezen idõszak alatt kifizetett év végi részesedést,

prémiumot, jutalmat, és a keresettel, jövedelemmel azonos idõre járó baleseti

járadékot,

b) 1997. január 1-jétõl az 1998. január 1-je elõtti rendelkezések

szerinti, illetõleg 1998. január 1-jétõl a Tbj.-ben meghatározott

biztosítással járó jogviszonyból származó - nyugdíjjárulék alapot képezõ -

keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén a

nyugdíjjárulék fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig

összeszámított keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel

azonos idõre járó baleseti járadékot,

c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében

meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget.

(2) Az 1997. december 31-e utáni idõponttól megállapított (megállapításra

kerülõ) öregségi nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset meghatározásánál a

munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély, a gyermekgondozási

segély, a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások összegét - a kifizetésük

(folyósításuk) idõpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni.

(3) A havi átlagkereset megállapítása elõtt a nyugdíjazást megelõzõ harmadik

év elõtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a bruttó átlagkereset

egyes években történõ növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelõzõ második

naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.

(4) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott idõszaknak

legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel,

jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés idõpontjában

érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képezõ - kereset,

jövedelem alapján kell meghatározni.

(5) Ha a (4) bekezdés szerinti idõszakban, az átlagszámítási idõnek legalább a

fele részére a nyugdíjat igénylõnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó idõre

esõ napokra a keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je elõtti legközelebbi

idõszak keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával

növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként a

nyugellátás megállapítását megelõzõ naptári hónapban érvényes - külön

jogszabályban meghatározott - minimális bér harmincad részét kell figyelembe

venni a hiányzó naptári napokra.

(6) A kereseteket naptári évenként kell meghatározni, és ezt követõen kell a

(3) bekezdés alapján a nyugdíjazást megelõzõ harmadik naptári év elõtti

kereseteket a (3) és az (5) bekezdések szerint kiigazítani.

(7) A öregségi nyugdíj alapját képezõ havi átlagkeresetet úgy kell

meghatározni, hogy az (1) bekezdés, illetõleg az (5) bekezdés szerinti idõszak

alatt elért és a (6) bekezdés szerint növelt kereset, jövedelem együttes

összegét el kell osztani az átlagszámítási idõszaknak a biztosításban töltött

azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylõnek az (1) és (5)

bekezdésekben említett keresete, jövedelme volt. Az így kapott napi átlagot

meg kell szorozni 365-tel és el kell osztani 12-vel.

(8) Az osztószám megállapításánál a heti pihenõnapokat, a munkaszüneti napokat

és a szabadnapokat is figyelembe kell venni.

III. Fejezet

A ROKKANTSÁGI ÉS A BALESETI ROKKANTSÁGI NYUGDÍJ

1. cím

A rokkantsági nyugdíj

A nyugdíjjogosultság

23. §

(1) Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki

a) egészségromlás, illetõleg testi vagy szellemi fogyatkozás

következtében munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette és ebben az

állapotában javulás egy évig nem várható (a továbbiakban: rokkant),

b) a szükséges szolgálati idõt megszerezte és

c) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a

megrokkanás elõtti keresetnél.

(2) Az öregségi - ideértve az elõrehozott öregségi nyugdíjat is - és a

baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Rokkantsági

nyugdíj nem állapítható meg annak, aki saját rokkantságát szándékosan okozta,

továbbá annak sem, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt

elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy

rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel.

A nyugdíjjogosultsághoz

szükséges szolgálati idõ

24. §

(1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõ

22 éves életkor betöltése elõtt 2 év,

22-24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év,

25-29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év,

30-34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év,

35-44 éves életkorban 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év,

45-54 éves életkorban 15 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 12 év,

55 éves életkor betöltésétõl 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 16

év.

(2) Az, aki az iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül

szolgálati idõt szerzett és huszonkét éves kora elõtt megrokkan, szolgálati

idejének tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.

(3) Az a rokkant, aki

a) a negyvenötödik életévét, illetõleg 1993. július 1-je elõtt az

ötvenötödik életévét már betöltötte és legalább tízévi,

b) 1993. június 30-át követõen és 2009. január 1-je elõtt az ötvenötödik

életévét betölti és legalább tizenöt évi szolgálati idõvel rendelkezik,

rokkantsági résznyugdíjra jogosult.

25. §

(1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõ megállapításánál a

megrokkanás idõpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni.

(2) Az, aki a megrokkanáskor betöltött életkora szerint szükséges szolgálati

idõt nem szerezte meg, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az alacsonyabb

korcsoportban az elõírt szolgálati idõt megszerezte és ezt követõen szolgálati

idejében a megrokkanásig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc

napba nem lehet beszámítani a keresõképtelenség idejét.

(3) Abban az esetben, ha az igénylõ korkedvezményre jogosító és egyéb

szolgálati idõt is szerzett, a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati

idõnek nem kizárólag korkedvezményre jogosító idõ alapján történõ számításánál

a korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött minden évet egy és

negyedévként kell számításba venni.

(4) Az, aki szolgálati idejének a kezdetét megelõzõ idõtõl rokkant,

rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az igénybejelentés idõpontjában

betöltött életkora szerint szükséges szolgálati idõt megszerezte és

rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a nyugdíj

igénylését megelõzõ kereseténél.

A nyugdíjjogosultság megnyílása

26 .§

(1) A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytõl

a rokkantság az orvosi bizottság véleménye szerint fennáll. Ha az orvosi

bizottság a megrokkanás idõpontjáról nem nyilatkozott, a megrokkanás

idõpontjának az igénybejelentés napját kell tekinteni.

(2) Ha az igénylõnek az (1) bekezdésben megjelölt napig nincs meg a

jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a rokkantsági nyugdíjra jogosultság

a szükséges szolgálati idõ megszerzését követõ nappal nyílik meg.

27. §

(1) Ha az igénylõ az (1), illetõleg (2) bekezdésben meghatározott napon

munkaviszonyban áll, rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azon a napon nyílik

meg, amelytõl

a) munkaviszonyban már nem áll és táppénzben, baleseti táppénzben nem

részesül vagy

b) munkát rendszeresen nem végez és táppénzben, baleseti táppénzben nem

részesül vagy

c) lényegesen kisebb keresetet biztosító munkakörben dolgozik.

(2) Ha az igénylõ végkielégítésben részesült, a rokkantsági nyugdíjra

jogosultsága a végkielégítéssel meghosszabbodott biztosítási idejének napját

követõ napon nyílik meg.

A nyugdíj összege, a nyugdíj alapjául szolgáló kereset

28. §

(1) A rokkantsági nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset megállapításánál az

öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket (12., 13., 16., 17. és 22. §-ok)

kell megfelelõen alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy amennyiben a rokkantsági

nyugdíjra jogosultsághoz szükséges és a figyelembe vehetõ szolgálati idõ

együttesen is rövidebb a 22. § (1) bekezdésében meghatározott átlagszámítási

idõszaknál, a rokkantsági nyugdíjat e rövidebb idõ alatt elért kereset,

jövedelem havi átlaga alapján kell megállapítani, legalább 30 napi kereset

hiányában pedig azt a - külön jogszabályban általánosan meghatározott -

minimális bért kell havi átlagkeresetnek tekinteni, amely azt a napot megelõzõ

naptári hónapban érvényes, amely naptól a nyugdíjat megállapítják.

(2) Ha a rokkant a magánnyugdíj-pénztárba is fizetett tagdíjat és saját

döntése szerint az egyéni számláján lévõ összeget nem utalták át a

Nyugdíjbiztosítási Alap részére, a szolgálati idõtõl, az átlagkeresete

összegétõl és a rokkantság fokától függõen kiszámított összeg hetvenöt

százalékát kell részére rokkantsági nyugdíjként megállapítani.

29. §

(1) A rokkantsági nyugdíj mértéke a megrokkanás idõpontjában betöltött

életkortól, a nyugdíj megállapításáig szerzett szolgálati idõ tartamától és a

rokkantság fokától függ. A rokkantság fokának megfelelõen

a) a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen

munkaképtelen,

b) a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen,

de mások gondozására nem szorul,

c) a I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és

mások gondozására szorul.

(2) A rokkantsági nyugdíj összege nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben

meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset

harminchárom, harmincnyolc, illetõleg negyvenhárom százalékánál.

(3) A rokkantsági nyugdíj összege az ennek alapját képezõ havi átlagkeresetnél

több nem lehet.

(4) A rokkantsági nyugdíj mértéke huszonöt évet meghaladó szolgálati idõ után

a III. rokkantsági csoportban az öregségi nyugdíj mértékével azonos.

(5) A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi

átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával több,

mint a III. rokkantsági csoportban.

(6) A 2009. január 1-je elõtti idõponttól megállapított rokkantsági nyugdíj

legkisebb összege évenként a januári nyugdíjemelés mértékének megfelelõen

évenként egyszer, január 1-jétõl emelkedik. Az 1998-ban érvényes

összeg meghatározására a 12. § (3), (5) bekezdésében foglaltakat kell

megfelelõen alkalmazni.

A rokkantság felülvizsgálata, a rokkantsági nyugdíj módosítása

és a feléledés

30. §

(1) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszûnik, ha a nyugdíjas már nem

rokkant, vagy rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap óta lényegesen nem

kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás elõtti munka-körében

rokkantság nélkül elérhetne.

(2) A rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szolgálati idõ tartamától

függetlenül feléled, ha a jogosultság egyéb feltételei a nyugdíj megszüntetése

után öt éven belül újra bekövetkeznek. A jogosultat a nyugdíj megszüntetését

követõ emelések, kiegészítések is megilletik.

(3) Az, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort - ide nem értve a

korkedvezményre jogosultat - még nem töltötte be, feléledés helyett kérheti

rokkantsági nyugdíjra jogosultságának új igényként történõ elbírálását.

31. §

(1) Ha a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba

kerül, rokkantsági nyugdíja mértékét ennek megfelelõen módosítani kell. Az

öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után azonban a rokkantsági

nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt módosítani nem lehet.

(2) A rokkantsági nyugdíjat az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése

után csak a III. rokkantsági csoportnak megfelelõ összegben lehet újból

megállapítani.

(3) A rokkantsági nyugdíjat és a baleseti rokkantsági nyugdíjat

állapotváltozás esetén rokkantsági csoportonként annak a rokkantsági

nyugdíjnak az öt százalékával kell emelni, illetõleg csökkenteni, amely a

rokkantat az állapotváltozás idõpontjában megilleti.

2. cím

A baleseti rokkantsági nyugdíj

A nyugdíjjogosultság

32. §

(1) Baleseti rokkantsági nyugdíj üzemi baleset vagy foglalkozási betegség

esetén a 33. §-ban meghatározott feltételek mellett jár.

(2) Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalmát, a baleseti nyugellátásra

jogot adó foglalkozási betegségek jegyzékét, az üzemi balesetek és a

foglalkozási betegségek bejelentésére és nyilvántartására, valamint az

adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat a kötelezõ egészségbiztosítás

ellátásairól szóló törvény (továbbiakban: Eb.) határozza meg.

(3) Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség

igénybevételével, illetõleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett,

sérülése alapján baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult.

33. §

(1) Baleseti rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét hatvanhét

százalékban túlnyomóan üzemi baleset következtében elvesztette, és

rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás

elõtti kereseténél.

(2) Baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult az is, aki munkaképességét ötven

százalékban szilikózis következtében vesztette el, és nem dolgozik, vagy

szilikózisveszély-mentes munkakörben, illetõleg munkahelyen

a) nem rendszeresen dolgozik, vagy

b) keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás elõtti kereseténél.

(3) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megnyílása szempontjából a

27. § rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni .

A nyugdíj összege

34. §

(1) A baleseti rokkantsági nyugdíj összegét a rokkantsági nyugdíj

megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint, vagy ha az kedvezõbb, az

igénylõ kérelmére a balesetet megelõzõ egy évi, nyugdíjjárulék alapját képezõ

kereset alapján kell meghatározni.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a rokkantság fokától és a

szolgálati idõ tartamától függ. A rokkantság fokának megfelelõen

a) a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki munkaképességének a

hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékát elvesztette, de nem

teljesen munkaképtelen,

b) a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen,

de mások gondozására nem szorul,

c) az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen,

és mások gondozására szorul.

(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege az (2) bekezdésben meghatározott

rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset hatvan, hatvanöt,

illetõleg hetven százaléka.

(4) A baleseti rokkantsági nyugdíj összege a szolgálat idõ minden éve után a

havi átlagkereset egy százalékával emelkedik, az átlagkeresetnél azonban több

nem lehet.

A nyugdíjjogosultság megszûnése

35. §

(1) A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszûnik, ha a nyugdíjas

munkaképesség-csökkenése a hatvanhét - szilikózis miatt az ötven - százalékot

már nem éri el.

(2) Állapotjavulás nélkül is megszûnik a baleseti rokkantsági nyugdíjra

jogosultság akkor, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap

óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás elõtti

munkakörében rokkantság nélkül elérhetne. A baleseti sérült részére ebben az

esetben - a baleseti rokkantsági nyugdíj helyett - az Eb.-ben szabályozott 4.

fokozatú baleseti járadékot kell megállapítani.

(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és a

feléledésére a 30-31. §-okban foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.

Jogosultság újabb üzemi baleset esetén

36. §

(1) Újabb üzemi baleset esetén valamennyi baleset következményét együttesen

kell figyelembe venni.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt esetben a baleseti rokkantsági nyugdíjat a

korábbi és az újabb üzemi balesetre irányadó átlagkeresetek közül a kedvezõbb

alapján kell megállapítani.

IV. Fejezet

A SZOLGÁLATI IDÕ

37. §

(1) A Tbj.-ben biztosítottnak minõsülõ személy biztosítással járó

jogviszonyának 1997. december 31. napját követõ idõtartama szolgálati idõnek

számít, ha erre az idõszakra az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen szolgálati idõként kell

figyelembe venni a biztosítással járó jogviszony 1997. december 31-e utáni

idõtartamát akkor is, ha a foglalkoztató a biztosított keresetébõl,

jövedelmébõl a nyugdíjjárulékot levonta, azonban annak befizetését részben

vagy egészben elmulasztotta, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék

behajtására tett intézkedés eredményre vezetett-e.

(3) Ha a biztosítás ténye, illetõleg a biztosítással járó jogviszony

idõtartamára vonatkozó adatok a társadalombiztosítási igazgatási szervek

nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának

(befizetésének) ténye - a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által beszerzett

-, a 43. § (2) bekezdés a)-b) pontok szerinti okiratok (igazolások) alapján

sem állapítható meg, vagy az okiratok (igazolások) hiányában, illetõleg a

foglalkoztató megszûnése miatt nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását

(megfizetését) vélelmezni kell.

(4) A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelõzõ

idõtartamát az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell

szolgálati idõként figyelembe venni.

38. §

(1) Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást

kötött személy esetében azt az idõszakot, amelyre az elõírt nyugdíjjárulékot

megfizették,

b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi

személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minõségben eltöltött idõt,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a

gyermekgondozási segély folyósításának idõtartamát, amennyiben az elõírt

nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idõt,

e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-

gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának idõtartamát,

f) a munkanélküli járadék és a nyugdíj elõtti munkanélküli segély

folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az idõt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések

szerint szolgálati idõnek minõsült.

(2) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó

jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak

nyugdíjbiztosítási vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás

tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az

idõtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak

minõsülõ akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási vagy nyugdíjjárulék tartozása

van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas

vállalkozás tagja, segítõ családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási

idejének azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak,

illetõleg a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozásnak e segítõ

családtag után nyugdíjbiztosítási vagy nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így

meghosszabbodott szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magában

foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban

említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a

nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása,

bizonyítása, illetõleg vélelmezése tekintetében a 37. § (2) bekezdésének

rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

Arányosan elismerhetõ

szolgálati idõ

39. §

Ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében

- ide nem értve a Munka Törvénykönyve értelmében teljes, illetõleg az adott

munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidõben

foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék alapot képezõ keresete, jövedelme a

külön jogszabályban meghatározott minimális bérnél kevesebb, akkor 1996.

december 31-ét követõen a biztosítási idõnek is csak az arányos idõtartama

vehetõ szolgálati idõként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idõ és a

biztosítási idõ aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képezõ kereset,

jövedelem és a mindenkor érvényes minimális bér arányával.

40. §

Szolgálati idõként kell figyelembe venni azt az idõt is, amely a munkaviszony

(közalkalmazotti, köztisztviselõi jogviszony) jogellenes megszûnésétõl annak

helyreállításáig, vagy az utóbbi mellõzése esetén a jogviszony jogellenes

megszüntetésének jogerõs megállapításáig telt el.

Szolgálati idõ a felsõfokú

tanulmányok idejére

41. §

(1) Szolgálati idõként kell figyelembe venni,

a) az öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az 1998. január 1-je

elõtt,

b) a rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából az idõpontra

tekintet nélkül a felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott -

legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején

szükséges - tanulmányok idejét.

(2) A felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok

címén a tanulmányi idõszak (tanulmányi év, tanulmányi félév) kezdetét magában

foglaló hónap elsõ napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig

eltelt idõ számít szolgálati idõnek.

(3) Szolgálati idõként kell figyelembe venni a két egymást követõ tanulmányi

idõszak közötti tanulmányi szünet idejét is.

(4) Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén

legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idõ vehetõ figyelembe.

(5) Külföldi felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott

tanulmányok idejét szolgálati idõként akkor lehet figyelembe venni, ha a

külföldön szerzett képesítést honosították, illetõleg a tanulmányok idejét a

hazai felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi

idõbe beszámították.

Szolgálati idõnek nem

minõsülõ idõk

42. §

(1) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni a fizetés nélküli szabadság,

vagy a munkavégzés alóli mentesítés idõtartamát, ha erre az idõre

nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem kifizetés nem történt.

(2) A szolgálati idõ számításánál nem lehet figyelembe venni az elõzetes

letartóztatás, a szabadságvesztés tartamát. E rendelkezéstõl eltérõen

szolgálati idõként kell figyelembe venni

a) az elõzetes letartóztatás idejét, ha a letartóztatottat az ellene

emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették,

b) a szabadságvesztés idejét, ha az elítéltet a bíróság utóbb jogerõsen

felmentette.

A szolgálati idõ igazolása

43. §

(1) A szolgálati idõt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári

napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az idõtartamot csak egyszer lehet

számításba venni.

(2) A szolgálati idõt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása alapján

kell számításba venni. A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai alapján

nem igazolt szolgálati idõket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban

az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylõ

a) a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal

(igazolással), vagy

b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított

igazolással, vagy

c) egyéb hitelt érdemlõ módon

bizonyítja.

V. Fejezet

A HOZZÁTARTOZÓI NYUGELLÁTÁSOK

44. §

Hozzátartozói nyugellátásra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az

eltûnés is, ha azt bíróság jogerõsen megállapította.

1. cím

Az özvegyi nyugdíj

45. §

(1) Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs (a

továbbiakban együtt: házastárs) kaphat.

(2) Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra elõírt feltételek fennállása

esetén az is, aki élettársával ennek haláláig

a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy

b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.

(3) Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki a (2) bekezdésben

megjelölt együttélési idõszak vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban

vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.

46. §

Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa az öregségi, illetve

rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõt megszerezte vagy öregségi,

illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg. Özvegyi nyugdíjra nem jogosult

az, aki házastársa, élettársa halálát szándékosan okozta.

47. §

(1) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától legalább egy évig,

továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb

gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig jár.

Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj

azonos feltétellel a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható.

(2) Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszûnését követõen özvegyi nyugdíjra az

jogosult, aki házastársa halálakor

a) a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy

b) rokkant, vagy

c) házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek

eltartásáról gondoskodik.

(3) Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike

a házastárs halálától számított tíz éven belül következik be.

48. §

(1) Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a reá irányadó öregségi

nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az

esetben jogosult, ha a házasságból (a korábbi együttélésbõl) gyermek

származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétõl öt éven át megszakítás

nélkül együtt éltek.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha az irányadó öregségi

nyugdíjkorhatár betöltése elõtt kötött házasságot felbontották és -

bármelyikük irányadó korhatárának betöltése után - ismét házasságot kötöttek.

49. §

(1) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje különélõ

személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha házastársától ennek

haláláig tartásdíjban részesült vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított

meg.

(2) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élõ

személynek özvegyi nyugdíj a 47. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek

megléte esetén is csak abban az esetben jár, ha

a) a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy

b) a 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogosultság feltételei a

különéléstõl számított tíz éven belül bekövetkeznek.

50. §

(1) Megözvegyülés esetén

a) az ideiglenes özvegyi nyugdíj ötven százaléka,

b) az özvegyi nyugdíj húsz százaléka

annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az

elhunytat halála idõpontjában megillette vagy megillette volna. Az özvegyi

nyugdíj az özvegy saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági

nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár.

(2) 2009. január 1-je elõtt az özvegyi nyugdíj húsz százalékával kiegészített

saját jogú nyugellátás nem lehet kevesebb a Kormány által meghatározott (4)

bekezdés szerinti összeghatárnál, ha az özvegyi nyugdíjat öregségi,

rokkantsági teljes nyugdíjból állapították meg és az özvegy öregségi,

rokkantsági teljes nyugdíjra jogosult.

(3) A 49. § (1) bekezdése alapján megállapított ideiglenes özvegyi nyugdíj a

tartásdíj összegénél több nem lehet.

(4) A házastárs 1998. január 1-je elõtti halála esetén a saját jogú

nyugellátást az özvegyi nyugellátással - a megállapításuk idõpontjára tekintet

nélkül - a Kormány rendeletében meghatározott összeghatárig kell együtt

folyósítani. Az özvegy kérelmére azonban a saját jogú nyugellátást az (1)

bekezdés b) pontja szerinti mértékben az özvegyi nyugellátással kiegészítve

kell folyósítani, ha ez számára kedvezõbb. Az (1) bekezdés b) pontja szerinti

összeget abból a saját jogú nyugellátási összegbõl kell meghatározni, amely a

jogszerzõt 1997. december 31-én megillette, vagy megillette volna. Ha az

özvegyi nyugdíjra az igény 1998. december 31-ét követõen nyílik meg, olyan

összegû saját jogú nyugdíjból kell az özvegyi nyugdíjat megállapítani, amely a

jogszerzõt az özvegyi nyugdíj megállapításának idõpontját megelõzõ naptári év

december 31-én megillette volna.

Az özvegyi nyugdíj

megosztása

51. §

(1) Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlõ

arányban meg kell osztani. Ha a különélõ, illetõleg elvált házastársnak a

ráesõ arányos résznél kisebb összegû ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a

különbözet az özvegyi nyugdíjast, illetõleg az együttélés alapján ideiglenes

özvegyi nyugdíjra jogosultat illeti meg.

(2) Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben az

özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.

(3) Az özvegyi nyugdíjnak bírói ítélet alapján történõ megosztását az ítélet

jogerõre emelkedését követõ hónap elsõ napjától kell végrehajtani.

(4) Amennyiben a jogosultak száma megváltozik, az özvegyi nyugdíjat meg kell,

illetõleg újból meg kell osztani. A megosztásra (újbóli megosztásra)

legkorábban a jogosultak számának a változását, illetõleg az igénybejelentést

követõ hónap elsõ napjától kerülhet sor.

Az özvegyi nyugdíj

megszûnése

52. §

(1) Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszûnik, ha az özvegy a reá irányadó

öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése elõtt házasságot köt.

(2) A rokkantság címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság megszûnik,

ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant.

(3) Az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított állandó

özvegyi nyugdíjra jogosultság megszûnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg

árvaellátás.

Az özvegyi nyugdíj feléledése

53. §

(1) Feléled az özvegyi nyugdíjra jogosultsága annak, akinek az özvegyi

nyugdíja nem házasságkötés miatt szûnt meg, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító

feltételek valamelyike

a) a házastárs 1993. március 1-je elõtt bekövetkezett halála esetén 1993.

március 1-jétõl tíz éven belül;

b) a házastárs 1993. február 28-át követõen bekövetkezett halála esetén

az özvegyi nyugdíj megszûnését követõ tíz éven belül

bekövetkezik.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a feléledési idõ nem haladhatja

meg az özvegyi nyugdíj megállapítása idõpontjában irányadó tizenöt évet.

(3) A házasságkötés miatt megszüntetett állandó özvegyi nyugdíjra a

jogosultság a házasság megszûnése után feléled, ha

a) az igénylõ a házasságkötéskor az 1998. január 1-jét megelõzõen

hatályos rendelkezések alapján végkielégítést nem vett fel és

b) az igénylõt a házasság létrejötte nélkül az özvegyi nyugdíj egyébként

megilletné.

(4) Az özvegyi nyugdíj feléledése esetén a jogosultat az özvegyi nyugdíj

megszûnését követõ emelések, kiegészítések megilletik.

(5) Ha 1997. december 31-ét követõen az 1998. január 1-je elõtt megszüntetett

özvegyi nyugdíjra a jogosultság az (1) bekezdés szerint feléled, az özvegy a

saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja mellett - a

megállapítás idõpontjára tekintet nélkül - kérheti az özvegyi nyugdíj 50. §

(1) bekezdés b) pontja szerinti folyósítását, ha ez számára kedvezõbb.

(6) Ha az özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je elõtti idõponttól állapították

meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor éled fel, ha a férfi a 60., nõ az

55. életévét eléri.

2. cím

Az árvaellátás

Az ellátásra jogosultság

54. §

(1) Árvaellátásra az a gyermek jogosult - ide értve a házasságban, vagy az

élettársi közösségben együtt élõk egy háztartásban közösen nevelt, korábbi

házasságból, élettársi együttélésbõl származó gyermeket is -, akinek szülõje

haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõt

megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.

(2) Az örökbefogadott gyermeknek vérszerinti szülõje jogán árvaellátás nem

jár, kivéve, ha a gyermeket a vérszerinti szülõ házastársa fogadta örökbe.

(3) Árvaellátás jár a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha õt

az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és

képes hozzátartozója nincs.

55. §

(1) Az árvaellátás a gyermek tizenhatodik életévének a betöltéséig jár. Ha a

gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a

tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Ha

a a jogosultság megszûnése elõtt a gyermek megrokkant, ennek tartamára az

árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti.

(2) Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha a gyermek vagy életben

maradt szülõje házasságot köt, vagy örökbe fogadják.

(3) Iskolai tanulmányok címén azt a gyermeket is megilleti az árvaellátás, aki

a) az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi

fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi,

b) huszonöt évesnél fiatalabb és a felnõttoktatás keretében folytat

tanulmányokat.

(4) Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezéséig a

nyári szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az iskola által

kiállított igazolással évenként, legkésõbb a tanulmányok megkezdésétõl

számított három hónapon belül kell igazolni.

(5) Az árvaellátásra jogosultságot nem érinti, ha a felsõoktatási intézmény

hallgatójának a hallgatói, illetõleg a középiskola tanulójának a tanulói

jogviszonya szünetel.

Az ellátás összege

56. §

(1) Az árvaellátás gyermekenként annak a nyugdíjnak a harminc százaléka, ami

az elhunytat öregségi, rokkantsági nyugdíjként, baleseti rokkantsági

nyugdíjként halála idõpontjában megillette vagy megillette volna.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott nyugdíj hatvan százaléka jár

árvaellátásként annak a gyermeknek,

a) akinek mindkét szülõje elhunyt,

b) akinek életben lévõ szülõje rokkant, vagy

c) akit életben lévõ szülõje elhagyott, és róla nem gondoskodik.

(3) Ha a gyermek mindkét szülõje után jogosult az árvaellátásra, azt az

árvaellátást kell folyósítani, amelynek összege számára elõnyösebb.

(4) A 2009. január 1-je elõtt megállapított árvaellátás legkisebb összege

évenként a nyugdíjemelés januári mértékének megfelelõen emelkedik. Az 1998-ban

érvényes összeg meghatározásánál a 12. § (3), (5) bekezdésében foglaltakat

kell megfelelõen alkalmazni.

57. §

(1) A nevelt gyermek árvaellátásába a vér szerinti szülõ által fizetett

tartásdíjat be kell számítani. Ha a fizetett tartásdíj eléri az árvaellátás

összegét, az árvaellátás folyósítását szüneteltetni kell.

(2) Ha a vér szerinti szülõ tartási kötelezettségének nem, vagy nem teljes

összegben tesz eleget, akkor az árvaellátás teljes, illetve arányos összege

jár. Ha ilyen címen árvaellátást folyósítottak, akkor a tartásdíj megfizetni

elmulasztott összege a nyugdíjbiztosítást illeti, ennek behajtása iránt a

folyósító szerv hivatalból intézkedik.

(3) Az árvaellátás és az 56. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott

magasabb összegû árvaellátás közötti különbözet összege a nyugdíjbiztosítást

illeti, ezt be kell hajtani attól a szülõtõl, aki gyermekét elhagyta. A

különbözet behajtása iránt a folyósító szerv hivatalból intézkedik.

3. cím

A szülõi nyugdíj

A nyugdíjjogosultság

58. §

(1) Szülõi nyugdíjra az a szülõ jogosult, akinek a gyermeke az öregségi,

illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idõ megszerzése után vagy

öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg, ha

a) a szülõ a gyermekének halálakor rokkant, vagy a hatvanötödik életévét

betöltötte és

b) a szülõt a gyermeke a halálát megelõzõ egy éven át túlnyomó részben

eltartotta.

(2) Az (1) bekezdésben elõírt feltételek fennállása esetén szülõi nyugdíjra

jogosult az a nevelõszülõ is, aki a nevelt gyermeket tíz éven át eltartotta.

(3) A szülõi nyugdíj a rokkantság tartamára jár. A hatvanötödik életévét

betöltött szülõt orvosi vizsgálat nélkül is rokkantnak kell tekinteni.

(4) Annak a szülõnek, aki gyermeke halálakor nem volt rokkant, szülõi nyugdíj

csak abban az esetben jár, ha az elhalálozástól számított tíz éven belül

megrokkan és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

(5) E § rendelkezéseit a nagyszülõre és unokájára is megfelelõen alkalmazni

kell.

A nyugdíj összege

59. §

(1) A szülõi nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíj összegével. Ha a szülõi

nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük egyenlõ arányban meg kell osztani.

(2) A szülõi nyugdíjat újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma

megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a

változását követõ hónap elsõ napjától kerülhet sor.

4. cím

A baleseti hozzátartozói nyugellátások

60. §

(1) A hozzátartozók részére baleseti hozzátartozói nyugellátás akkor jár, ha a

sérült az üzemi baleset következtében meghalt.

(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóját megilleti a baleseti

nyugellátás akkor is, ha a nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt

meg.

(3) A baleseti sérült hozzátartozóit a baleseti nyugellátás akkor is

megilleti, ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt nem

az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de vélelmezhetõ, hogy életben

maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

61. §

A baleseti sérült hozzátartozói ideiglenes özvegyi nyugdíjra és ennek

megszûnését követõen özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra és szülõi nyugdíjra

a hozzátartozói nyugellátásra vonatkozó rendelkezések szerint azzal az

eltéréssel jogosultak, hogy a hozzátartozót a baleseti nyugellátás a jogszerzõ

szolgálati idejére tekintet nélkül megilleti.

VI. Fejezet

A NYUGELLÁTÁSOK ÉVENKÉNTI RENDSZERES EMELÉSE

1. cím

A 2013. január 1-je elõtt megállapított

nyugellátások évenkénti emelése

62. §

(1) Az 1998. január 1-je elõtti idõponttól megállapított saját jogú és

hozzátartozói nyugellátást, baleseti nyugellátást - ideértve a

mezõgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezõgazdasági szakszövetkezeti

járadékot és a mezõgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegû járadékát

is - 1998. január hónapban 1997. évben várható nettó keresetnövekedés 2,5

százalék ponttal csökkentett mértékében kell emelni.

(2) Az 1999. január 1-je elõtti idõponttól megállapított és az (1) bekezdésben

meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 1999. január hónapban az

1998. évben várható nettó keresetnövekedés mértéke szerint kell emelni.

(3) A 2000. január 1-je elõtti idõponttól megállapított és az (1) bekezdésben

meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2000. január hónapban a

2000. évre tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó

átlagkereset-növekedés 30 és 70 százalékos arányban súlyozott átlagának

megfelelõ mértékben kell emelni.

(4) A 2001. január 1-je elõtti idõponttól megállapított és az (1) bekezdésben

meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2001. január 1-jétõl

kezdõdõen, a megállapítás naptári évét követõ év január hónapjában az emelés

évére tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó

átlagkereset-növekedés 50 százalékos súlyozott átlagának megfelelõ mértékben

kell emelni.

(5) Ha az árnövekedés és a nettó átlagkereset-növekedés várható mértéke

legalább egy százalék ponttal meghaladja a tervezett mértéket, akkor november

hónapban - január 1-jei visszamenõleges hatállyal - kiegészítõ nyugdíjemelést

kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés nem haladja meg az említett mértéket,

akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell

kiutalni. Az (1) bekezdés szerinti emelésnél a tárgyévet megelõzõ évi

tényleges nettó keresetnövekedés 2,5 százalék ponttal csökkentett mértékét

kell a kiegészítõ nyugdíjemelésnél figyelembe venni, de a januári emelés és a

kiegészítõ emelés együttes mértéke nem lehet kevesebb 19 százaléknál. A (2)

bekezdés szerinti emelésnél a tárgyévet megelõzõ évi tényleges nettó

keresetnövekedés mértékét kell a kiegészítõ nyugdíjemelésnél figyelembe venni.

(6) Egyösszegû kifizetés esetén a kifizetett összeg 1/12-ével a következõ

naptári év január hónapban - az emelés végrehajtása elõtt - a nyugellátás, a

baleseti nyugellátás összegét meg kell növelni.

(7) A tárgyévi tervezett adatokat a Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló

törvény állapítja meg.

2. cím

A 2012. december 31-ét követõ idõponttól

megállapított nyugellátások emelése

63. §

(1) A 2012. december 31-ét követõen bruttó kereseti adatokból megállapított

saját jogú nyugdíjbiztosítási nyugellátást, illetve hozzátartozói nyugellátást

a megállapítás naptári évét követõ évben, legkorábban 2014. január 1-jétõl

kezdõdõen - évente egy alkalommal, január hónapban - az emelést megelõzõ

naptári év I-III. negyedévében és az azt megelõzõ év negyedik naptári

negyedévében mért fogyasztói árnövekedés és az országos bruttó átlagkereset-

növekedés 50-50 százalékos súlyozott átlagának megfelelõ mértékben kell

emelni.

(2) A 62. § (5)-(7) bekezdésében foglaltakat a 2008. december 31-ét követõ

idõponttól megállapításra kerülõ nyugellátások emelésénél is alkalmazni kell.

VII. Fejezet

A NYUGELLÁTÁS IRÁNTI IGÉNY ÉRVÉNYESÍTÉSE

64. §

(1) A nyugellátást írásban, meghatározott formában kell igényelni. Az igényt

visszamenõleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni. Az ellátást

legkorábban az igénybejelentés napját megelõzõ hatodik hónap elsõ napjától

lehet megállapítani.

(2) Az igénybejelentés idõpontjának a benyújtás napja tekintendõ. Ha az igényt

posta útján terjesztették elõ, az igénybejelentés napjának a kérelem postára

adásának az igazolt napját kell tekinteni.

(3) Az igény bejelentésével egyidejûleg az igénylõnek az elbíráláshoz

szükséges adatokat és igazolásokat is elõ kell terjesztenie. Ha ezt

elmulasztotta, ezek pótlására az igényelbíráló szervnek - legalább harminc

napi határidõ kitûzésével - az igénylõt fel kell hívnia.

(4) Ha az igénylõ a jogkövetkezményekrõl való tájékoztatást tartalmazó

ismételt felhívásnak sem tesz eleget és emiatt az igényt elbírálni nem lehet,

az eljárást meg kell szüntetni.

(5) Ha az igénylõ a mulasztást elfogadhatóan nem igazolja, az adatok és

igazolások késõbbi benyújtását új igénybejelentésnek kell tekinteni.

(6) Nyugellátás iránti igényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság

igazgatási szerveinél, az igénylõ lakóhelyétõl függõen a Fõvárosi és Pest

Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál, a megyei nyugdíjbiztosítási

igazgatóságoknál és ezek kirendeltségeinél, valamint - ha a jogszerzõ már

nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült - a Nyugdíjfolyósító

Igazgatóságnál (a továbbiakban: nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv) kell

érvényesíteni.

(7) A vasutas biztosítottak körébe tartozó munkavállalók a szolgálati

fõnökségnél, a munkaviszony megszûnése után a legutóbbi szolgálati

fõnökségnél, a vasutak által megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti

rokkantsági nyugdíjban részesülõ halála esetén a hozzátartozók a lakóhely

szerint illetékes nyilvántartási állomáson, illetõleg a MÁV Rt. Nyugdíj

Igazgatóságnál, a GYSEV Rt-nél érvényesítik igényüket. Az ellátást a MÁV Rt.

Nyugdíj Igazgatóság, illetõleg a GYSEV Rt. állapítja meg.

(8) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az adatok igazolásán kívül az

igénylõt személyes megjelenésre is kötelezheti meghallgatás, rokkantságon

alapuló ellátási igény elbírálása esetén orvosi felülvizsgálat, kórházi

megfigyelés céljából. Ha az igénylõ a jogkövetkezményekrõl való tájékoztatást

tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, vagy az orvosi

felülvizsgálatnak, a kórházi megfigyelésnek elfogadható indok nélkül nem veti

magát alá, az eljárást meg kell szüntetni. A megszüntetést követõ jelentkezést

- ha az igénylõ a mulasztását elfogadhatóan nem igazolja - új

igénybejelentésnek kell tekinteni.

(9) Amennyiben a nyugellátásban részesülõ az orvosi vizsgálaton vagy a

kórházban a jogkövetkezményekrõl való tájékoztatást tartalmazó ismételt

felhívásra sem jelenik meg, ellátását a legközelebbi esedékesség idõpontjától

meg kell szüntetni. Ilyen esetben a megszüntetett nyugellátás - ha az igénylõ

mulasztását elfogadhatóan nem igazolja - legkorábban a jelentkezés hónapjának

elsõ napjától jár.

65. §

(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatot hoz

a) a nyugellátás iránti igény teljesítésérõl - ideértve a rögzített

öregségi nyugdíj iránti igényt is - és elutasításáról,

b) a nyugellátás összegének felemelésérõl, kivéve a nyugellátások

évenkénti emelését (kiegészítését), illetve a nyugellátás csökkentésérõl,

c) a nyugellátásra jogosultság megszûnésérõl,

d) a nyugellátás szüneteltetésérõl,

e) a nyugellátásra való jogosultság feléledésérõl.

(2) A nyugellátás megszüntetésérõl nem kell határozatot hozni, ha

a) a nyugellátásban részesülõ személy meghalt,

b) az ideiglenes özvegyi nyugdíj egyévi tartama lejárt.

(3) Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése esetén nem kell határozatot hozni az

elõnyugdíj folyósításának megszüntetésérõl.

(4) Az (1) bekezdés rendelkezései az irányadók az Eb.-ben szabályozott

baleseti járadékra vonatkozóan is.

66. §

Különös méltánylást érdemlõ körülmények megléte esetén az öregségi

nyugdíjkorhatárt elérõ vagy rokkant személy, továbbá az árva részére az

Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság fõigazgatója kivételesen

nyugellátást állapíthat meg.

67. §

Az igényelbíráló szerv a már jogerõsen elbírált ügyben benyújtott ismételt

igénybejelentést, ha az korábban el nem bírált és az ügy szempontjából

lényeges tényeket, körülményeket, vagy bizonyítékokat nem tartalmaz, érdemi

vizsgálat nélkül elutasíthatja.

68. §

(1) Az öregségi nyugdíjra jogosító életkort megelõzõ tíz éven belül az

igényelbíráló szervtõl a biztosított (volt biztosított) kérheti figyelembe

vehetõ szolgálati idejének a megállapítását.

(2) A (1) bekezdésben megjelölt kérelemhez csatolni kell a biztosított összes

szolgálati idejére vonatkozó rendelkezésre álló igazolásokat.

(3) Az igényelbíráló szerv határozatban állapítja meg azt az idõtartamot,

amelyet szolgálati idõként elismer, valamint - megfelelõ indokolással - a

szolgálati idõként el nem ismerhetõ idõtartamot is.

(4) Kérelemre az (1) bekezdésben említett életkortól függetlenül a

korkedvezményre jogosító idõt az igényelbíráló szerv köteles határozattal

megállapítani.

69. §

(1) A nyugellátás attól a naptól állapítható meg, amely napon a jogosultsághoz

szükséges feltételek bekövetkeztek.

(2) Ha az igénylõ részére munkanélküli járadékot, keresetpótló juttatást

folyósítanak, a nyugellátást legkorábban a felsorolt ellátások folyósítása

megszûnését követõ naptól lehet megállapítani.

70. §

(1) A baleseti rokkantsági nyugdíj iránti igényt a baleset bekövetkezése,

foglalkozási betegség esetén a betegség megállapításának a napjától számított

két éven belül lehet érvényesíteni. Ha a sérült a baleset miatt táppénzben

részesült, a határidõt a táppénz elsõ ízben történõ megszûnésének a napjától

kell számítani.

(2) Három éven belül lehet érvényesíteni a baleseti rokkantsági nyugdíj iránti

igényt, ha a baleset következményét az (1) bekezdésben említett határidõ után

lehetett csak megállapítani.

(3) Az üzemi baleset következtében meghalt személy hozzátartozója a halál

napját követõ két éven belül érvényesítheti igényét.

(4) Az (1)-(3) bekezdésekben megjelölt határidõ után akkor lehet az igényt

érvényesíteni, ha egykorú okirat (baleseti jegyzõkönyv, társadalombiztosítási

vagy üzemi nyilvántartás, rendõrhatósági eljárás során készült irat, orvosi

lelet, boncolási jegyzõkönyv stb.) alapján kétséget kizáróan bizonyított, hogy

üzemi baleset történt, továbbá ha a sérülés és a munkaképesség-csökkenés,

illetve a halál között - a jogszabályban meghatározott orvos szakértõi szerv

véleménye szerint - okozati összefüggés van.

71. §

Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra

jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, a nyugdíjbiztosítási

igazgatási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat alkalmával a

foglalkoztató köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.

72. §

A nyugellátással kapcsolatban a rokkantságot jogszabályban meghatározott orvos

szakértõi szervek állapítják meg.

73. §

Ha a nyugellátásra jogosultság kétséget kizáróan fennáll, a nyugellátás

összege azonban adatok hiánya vagy egyéb ok miatt az igénybejelentéstõl

számított 30 napon belül várhatóan nem határozható meg, akkor a rendelkezésre

álló adatok alapján elõleget kell megállapítani és folyósítani. A nyugellátás

megállapításakor a nyugellátás összegébe a folyósított elõleget be kell

számítani.

74. §

Az igénylõ a nyugellátásra bejelentett igényét az elsõ fokú határozat elleni

jogorvoslatra meghatározott idõ lejártáig írásbeli nyilatkozattal

visszavonhatja, ha nyugellátást nem vett fel, vagy a felvett nyugellátást a

jogorvoslati határidõ lejártáig visszafizeti.

75. §

Ha a nyugellátásra irányuló igényt azért utasították el, mert az igénylõ nem

rokkant, az elutasító határozat jogerõre emelkedését követõ egy éven belül

elõterjesztett újabb igénybejelentést csak abban az esetben kell elbírálni, ha

az orvos igazolja, hogy az igénylõ egészségi állapota az elutasítás óta

rosszabbodott.

76. §

A nyugellátásnak orvosi vizsgálat alapján történõ megszüntetését az errõl

szóló határozat keltét követõ második hónap elsõ napjától kell végrehajtani.

77. §

A kivándorolt, illetõleg külföldön élõ vagy tartózkodó személy nyugellátás

iránti igényét a Fõvárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság

bírálja el. Ha az igényt nem személyesen terjesztik elõ, az igénybejelentés

céljára rendszeresített nyomtatványon az igénylõ aláírását közjegyzõvel

hitelesíttetni kell.

78. §

Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy a bíróság által el nem

bírált határozat jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el,

illetve a nyugellátás összegét tévesen állapították meg, a nyugellátást

tévesen folyósították, az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a

határozat közlésétõl számított öt éven belül a határozatot módosíthatja,

illetõleg visszavonhatja.

A nyugellátások és a baleseti nyugellátások folyósítása

79. §

(1) A saját jogú és a hozzátartozói nyugellátást, továbbá a nyugdíjbiztosítási

szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a

nyugdíjfolyósító szervek nyugdíjfolyósítási törzsszám, mint azonosító szám

alatt folyósítják.

(2) A nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól

kezdve, amelytõl azt határozattal megállapították.

(3) Ha az elõnyugdíjban, korengedményes nyugdíjban részesülõ a reá irányadó

öregségi nyugdíjkorhatárt eléri, ettõl a naptól kezdõdõen a megállapított

elõnyugdíjat, korengedményes nyugdíjat részére öregségi nyugdíj címén kell

folyósítani.

Az igény érvényesítésének egyéb szabályai

80. §

(1) Ha az igény jogerõs elbírálása után megállapítják, hogy az illetékes

nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárása során tévedett, mulasztott,

vagy jogszabályt sértett és emiatt az igényt elutasították, vagy alacsonyabb

összegû nyugellátást állapítottak meg, illetõleg folyósítottak, a hiba

megállapításától számított öt éven belül járó összeget és a késedelmi

pótlékkal azonos mértékû késedelmi kamatot ki kell fizetni.

(2) Ha az (1) bekezdés szerinti hibát a foglalkoztató vagy egyéb szerv követte

el, akkor a késedelmi kamat fizetési kötelezettség nem a nyugdíjbiztosítási

igazgatási szervet, hanem a hibát elkövetõ foglalkoztatót vagy egyéb szervet

terheli.

(3) Abban az esetben, ha az (1) bekezdés szerinti hibáért a nyugdíjbiztosítási

igazgatási szervet, a foglalkoztatót, vagy egyéb szervet is felelõsség terhel,

a késedelmi kamatot közrehatásuk arányában kötelesek megfizetni. Ha a

közrehatásuk aránya nem állapítható meg, a késedelmi kamat fizetési

kötelezettség egyenlõ arányban áll fenn.

(4) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a (2)-(3) bekezdések szerinti

kötelezettet terhelõ késedelmi kamatot fizetési meghagyás kibocsátásával

érvényesíti.

(5) Az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátást az esedékességtõl

számított egy éven belül lehet felvenni.

81. §

Az e törvényben szabályozott nyugellátás, hozzátartozói nyugellátás iránti

igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és

költségmentes.

82. §

(1) Az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte és

eddig az idõpontig legalább húsz év szolgálati idõt szerzett, kérheti a

nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását (a továbbiakban:

rögzített nyugdíj). Amennyiben a nyugdíjra jogosító korhatáron túl tovább

dolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati idõt szerez, és ez

idõ alatt nem kéri a nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel

idején, - amennyiben számára kedvezõbb - választhatja a nyugdíjkorhatár

betöltésére rögzített nyugdíjként kiszámított és az évenkénti emelésekkel

növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett.

Aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, nem minõsül öregségi

nyugdíjasnak.

(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdés arra, akinek a reá irányadó öregségi

nyugdíjkorhatár betöltésétõl a tényleges nyugdíjazás idõpontjáig eltöltött idõ

legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat (állandó özvegyi nyugdíjat)

folyósítottak.

83. §

(1) Az e törvény alapján megállapított nyugellátásról lemondani nem lehet.

(2) A jogosult halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös

háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülõ, nagyszülõ és testvér

egymást követõ sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál

napjától vagy a hagyatéki végzés jogerõssé válása napjától számított egy éven

belül.

VIII. Fejezet

FELELÕSSÉGI SZABÁLYOK, JOGORVOSLAT

Visszafizetési és megtérítési kötelezettség

84. §

(1) Az, aki nyugellátást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni,

ha erre a felvételtõl számított kilencven napon belül írásban kötelezték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõ elteltével a jogalap nélkül felvett

nyugellátást attól lehet visszakövetelni, akinek a nyugellátás felvétele

felróható.

85. §

(1) A foglalkoztató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül

felvett nyugellátást, ha a nyugellátás jogalap nélküli megállapítása,

illetõleg folyósítása az õ mulasztásának vagy a valóságtól eltérõ

adatszolgáltatásának a következménye, és a nyugellátást a 84. § alapján

visszakövetelni nem lehet.

(2) Ha nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetõleg felvételéért

a foglalkoztatót vagy egyéb szervet és a nyugellátásban részesülõt is

felelõsség terheli, a jogalap nélkül felvett nyugellátást közrehatásuk

arányában kötelesek megtéríteni, illetõleg visszafizetni. Ha a közrehatások

aránya nem állapítható meg, a felelõsöket egyetemlegesen kell megtérítésre,

illetõleg visszafizetésre kötelezni.

86. §

(1) A 84. § (1) bekezdésében megjelölt határidõn belül a jogalap nélkül

felvett nyugellátással kapcsolatban a foglalkoztató és az egyéb szerv abban

az esetben kötelezhetõ a megtérítésre, ha

a) a nyugellátás jogalap nélküli felvevõje meghal, mielõtt visszafizetési

kötelezettségének eleget tett, vagy

b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele kizárólag a foglalkoztató,

illetõleg az egyéb szerv mulasztásának vagy a valóságtól eltérõ

adatszolgáltatásának a következménye, és a visszafizetésre kötelezettõl a

jogalap nélkül felvett nyugellátás nem hajtható be.

(2) Ha az nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetõleg a

felvételéért több foglalkoztatót vagy egyéb szervet terhel felelõsség, a

jogalap nélkül felvett nyugellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.

(3) A jogalap nélkül felvett nyugellátással kapcsolatban a közrehatás

arányában megállapított megtérítési kötelezettség nem módosítható azon a

címen, hogy a visszafizetésre kötelezettõl az õt terhelõ rész nem hajtható be,

illetõleg azt mérsékelték vagy elengedték.

87. §

A foglalkoztató köteles megtéríteni a baleseti rokkantsági nyugdíjat, a

baleseti hozzátartozói nyugellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy

õ vagy megbízottja a reá nézve kötelezõ munkavédelemi szabályzatnak, a

munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény elõírásainak nem tett eleget.

Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a foglalkoztatót akkor is, ha õ

vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elõ.

88. §

(1) Aki a nyugellátásra jogosult megrokkanásáért, vagy haláláért felelõs,

köteles az emiatt nyújtott nyugellátást megtéríteni. A megtérítési

kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelõsség

megállapítható.

(2) A felelõsség megállapítására a Polgári Törvénykönyvnek a szerzõdésen

kívül okozott károkért fennálló felelõsségre vonatkozó szabályait kell

alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelõsség abban az esetben is fennáll,

ha a nyugellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs.

(3) A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével

kapcsolatban az (1)-(2) bekezdések rendelkezései alapján megtérítésre nem

kötelezhetõ.

89. §

A 87., illetve 88. § alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott

nyugellátásért felelõs. A megtérítés összege nem csökkenthetõ azért, mert a

megtérítés alapját képezõ nyugellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné a

nyugellátás.

Késedelmi kamat

90. §

Ha az illetékes nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás

folyósítását a határozat kézbesítését követõ 15 napon belül nem teljesíti, a

késedelmi pótlékkal azonos mértékû kamatot köteles fizetni a késedelmesen

folyósított nyugellátás összege után. A kamatot az említett határidõ lejártát

követõ naptól kell számítani.

Mulasztási bírság

91. §

Aki az e törvényben meghatározott bejelentési, nyilvántartási,

adatszolgáltatási, illetõleg a nyugdíjbiztosítási feladatok ellátásával

kapcsolatos egyéb kötelezettséget nem teljesíti, vagy annak nem az elõírt

módon tesz eleget, mulasztási bírságot köteles fizetni.

Az eljárás költségének a megtérítése

92. §

A fizetésre kötelezett a mulasztása miatt felmerült eljárás költségeit

köteles megtéríteni.

A követelés érvényesítése

93. §

(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az e törvényen alapuló követelését

öt éven belül érvényesítheti. Ha a követelésre alapot adó magatartás jogerõs

bírói ítélettel megállapítottan bûncselekmény, a követelés öt éven túl is

érvényesíthetõ mindaddig, amíg a büntethetõség el nem évül.

(2) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését fizetésre kötelezõ

határozattal, illetõleg fizetési meghagyással érvényesíti. A jogerõre

emelkedett határozat, illetõleg fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási

határozat.

(3) Amennyiben a fizetésre kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy a

fizetésre kötelezõ határozat, illetõleg a fizetési meghagyás jogerõre

emelkedésétõl számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem

teljesíti, a határozatot hozó, illetõleg a fizetési meghagyást kibocsátó

nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését a Tbj.-nek a

járuléktartozás végrehajtására vonatkozó szabályainak - ide nem értve az ingó

és ingatlan- végrehajtást - megfelelõ alkalmazásával érvényesíti.

(4) Ha a (3) bekezdésben meghatározott végrehajtási eljárás nem vezet, vagy

elõreláthatóan nem vezetne eredményre, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a

követelés ingó- és ingatlan-végrehajtással történõ behajtására az erre

illetékes szervhez átadja.

Mérséklés, elengedés

94. §

(1) A nyugellátás visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés és

mulasztási bírság, valamint az eljárás költségének a megtérítése címén

megállapított összeg méltányosságból mérsékelhetõ, vagy elengedhetõ.

(2) A nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) vezetõje méltányos esetben

mérsékelheti, illetõleg elengedheti

a) a magánszemélyt terhelõ megtérítés összegét,

b) a nyugellátás jogalap nélküli felvétele miatt visszafizetési

kötelezettségként elõírt tartozás összegét,

c) a foglalkoztatót, egyéb szervet terhelõ nyugdíjjárulék-bírságot és

mulasztási bírságot, eljárási költséget feltéve, hogy a határozatot, fizetési

meghagyást a nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) illetékes

szakágazati egysége nyugellátással, baleseti nyugellátással kapcsolatban

hozta/hozná, vagy bocsátotta/bocsátaná ki.

(3) Az (1)-(2) bekezdések szerinti esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság

vezetõje jár el, ha a határozatot, fizetési meghagyást a Nyugdíjfolyósító

Igazgatóság illetékes szakágazati egysége hozta, illetõleg bocsátotta ki.

(4) A mérséklési, illetõleg az elengedési jogkört a MÁV Rt. Nyugdíj

Igazgatóság vezetõje gyakorolja, ha a határozatot az (1) bekezdés a)-b)

pontjában megjelölt nyugellátási ügyben a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vagy a

GYSEV Rt. Igazgatósága hozta, illetõleg hozza.

Jogorvoslat

95. §

(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetõje - a vasutas

biztosítottakat, illetõleg hozzátartozóikat illetõen a MÁV Rt. Nyugdíj

Igazgatóság vezetõje - jár el

a) a nyugellátásokkal kapcsolatban, továbbá

b) a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetésére, illetõleg

megtérítésére kötelezett és a nyugdíjbiztosítási ügyviteli feladatot ellátó

szerv között felmerült vitás ügyekben.

(2) A kizárólagos mérlegelési jogkörben, a méltányossági alapon történõ

nyugellátás megállapításának engedélyezésére, továbbá a 94. §. szerinti

mérséklésre, elengedésre irányuló kérelem tárgyában hozott intézkedéssel,

illetõleg határozattal szemben jogorvoslattal élni nem lehet.

(3) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv másodfokú határozata ellen az

érintett keresettel fordulhat az elsõfokú határozatot hozó szerv székhelye

szerint illetékes bírósághoz.

(4) Amennyiben egyéb kizáró ok nincs, a megállapított nyugellátást annak

ellenére folyósítani kell, hogy a keresetlevelet benyújtották.

(5) A megtérítésre kötelezett az ellene kibocsátott fizetési meghagyás ellen a

kézbesítést követõ harminc napon belül bírósághoz fordulhat. A fizetési

meghagyás ellen határidõben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig

halasztó hatálya van.

IX. Fejezet

A NYILVÁNTARTÁSI ÉS ADATSZOLGÁLTATÁSI

KÖTELEZETTSÉG

Adatvédelmi rendelkezések

96. §

(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek - ideértve a foglalkoztatókat,

illetve egyéb szerveket - a természetes személyrõl adatokat

társadalombiztosítási azonosító jel, (a továbbiakban: TAJ szám), valamint

társadalombiztosítási folyószámla szám alkalmazásával

a) a nyugellátások, illetõleg a nyugdíjbiztosítás szerveinek hatáskörébe

utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenõrzése, továbbá

b) a nyugdíjbiztosítást illetõ befizetések érdekében

tarthat nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra a társadalombiztosítási

jogszabályban, illetve törvényben meghatározott

a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely,

születés éve, hónapja és napja),

b) családi állapot, állampolgárság,

c) lakóhely (tartózkodási hely),

d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,

e) a rokkantságra vonatkozó adatok, amennyiben jogszabály szerint a

nyugellátás, egyéb ellátás megállapítása az egészségi állapot alapján

történik,

f) a keresetre jövedelemre vonatkozó adatok

tarthatók nyilván.

(3) A bíróság, az ügyészség, a bûnüldözés és a büntetés-végrehajtás szervei, a

nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint az adóhatóság, a munkaügyi és szociális

igazgatási szervek feladataik ellátása érdekében - a rájuk vonatkozó

törvényekben meghatározott célból és feltételek teljesülése esetén - e törvény

felhatalmazása alapján - tekintettel a Tbj. 43. §-ának (1) bekezdésében

foglaltakra is, a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére

jogosultak.

(4) A (2) bekezdés szerinti adatok statisztikai célra felhasználtatók és

statisztikai célú felhasználásra - személyazonosításra alkalmatlan módon -

átadhatók.

(5) A (3) bekezdésben nem szabályozott esetben adatok közlésének csak akkor

van helye, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárult.

(6) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetõje a polgárok személyes adatai

védelméért való felelõsségének körében köteles olyan technikai és szervezési

intézkedéseket tenni, ellenõrzési rendszert kialakítani és adatvédelmi

szabályzatot kiadni, amely biztosítja az adatvédelmi követelmények

teljesülését. Az érintett személy vagy képviselõje azonban a nyilvántartásba

betekinthet, az iratokról másolatot, illetõleg nyilvántartott adatairól

felvilágosítást kérhet.

Adatszolgáltatás és bejelentési

kötelezettség

97. §

(1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felhívására a nyugdíjbiztosítási

feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni.

(2) A foglalkoztató és egyéb szerv - ideértve a jogszabályban meghatározott

járulékbeszedõ és nyilvántartó szervet is - köteles a nyugdíjbiztosítási

igazgatási szerv részére legalább évenkénti rendszerességgel közölni (átadni)

a nyugdíjjogosultsághoz, illetõleg a nyugdíj megállapításához szükséges

szolgálati idõ, kereseti és egyéb adatokat. A nyugdíjbiztosítási igazgatási

szerv ezek alapján köteles olyan nyilvántartást kiépíteni, illetõleg

mûködtetni, amely a feladatkörébe tartozó ellátások megállapításához és

folyósításához, továbbá jogszabályban elõírt egyéb feladatok teljesítéséhez

szükségesek.

(3) A nyugellátásban részesülõ személy köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási

szervnek bejelenteni minden olyan tényt, adatot, amely a nyugellátásra

jogosultságát, vagy a nyugellátás folyósítását érinti.

98. §

(1) A bejelentések közvetlenül az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási

szervnél vagy posta útján teljesíthetõk.

(2) A bejelentés teljesítésére megszabott határidõ szempontjából az illetékes

szervhez történõ beérkezés idõpontja az irányadó. Posta útján történõ

teljesítés esetén, ha a postára adást feladóvevénnyel (postakönyvvel)

igazolják, a postára adás idõpontja az irányadó.

99. §

(1) A nyilvántartások vezetésére, az adatszolgáltatásra, az e törvényben

elõírt bejelentés teljesítésére, az igény érvényesítésére az Országos

Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság számítógépes program használatát írhatja elõ,

illetõleg nyomtatványt rendszeresíthet.

(2) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az elõírt nyilvántartási,

adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség, továbbá rendszeresített

nyomtatvány használata alól mentesítést adhat. Az illetékes nyugdíjbiztosítási

igazgatási szerv a bejelentés módjára és a határidõkre egyes foglalkoztatókkal

és egyéb szervekkel eltérõ megállapodást köthet.

Ellenõrzés

100. §

A nyugdíjbiztosítás igazgatási szerveinek szak- és pénzügyi ellenõrzése

kiterjed a nyugdíjbiztosítással kapcsolatos jogszabályok megtartására,

illetõleg a nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettség

teljesítésére, a nyugdíjbiztosítási szervek hatáskörébe tartozó nyugellátás

megállapításával kapcsolatos adatszolgáltatásra. Az ehhez szükséges

nyilvántartásokat, könyvelési és egyéb okmányokat, illetõleg adatokat

rendelkezésre kell bocsátani.

X. Fejezet

Vegyes és hatályba léptetõ rendelkezések

101. §

(1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy

a) az öregségi nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset meghatározásánál

a növelés mértékét a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatok

alapulvételével évenként,

b) a külföldön élõk nyugellátásának folyósítását,

c) a szolgálati idõre és a nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset

meghatározására, továbbá a rokkantsági nyugdíj megállapítására vonatkozó

részletes szabályokat,

d) a 2000. január 1-je elõtti, korkedvezményre jogosító idõ

figyelembevételére vonatkozó részletes szabályokat,

e) a 2013. január 1-je elõtti nyugellátás összegének megállapításánál a

személyi jövedelemadó képzett összegét,

f) a nyugellátás emelésének számítási szabályait és a fogyasztói

árnövekedés, valamint a keresetnövekedés várható mértékét,

g) a baleset üzemi jellege kivizsgálásának részletes szabályait,

h) az igény érvényesítésére és a rögzített öregségi nyugdíj

megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,

i) a fizetésre kötelezett mulasztása miatt felmerült eljárási költségek

megtérítésének módját,

j) a nyugdíjbiztosításon belüli jogorvoslat rendjét,

k) a szolgálati idõ számításánál az elõrehozott nyugdíjra jogosultsághoz

a szüléssel és a gyermekneveléssel kapcsolatos beszámítási kedvezmények

feltételeit, valamint részletes szabályait,

l) az adatszolgáltatásra és bejelentési kötelezettségre vonatkozó

eljárási rendelkezéseket

rendeletben határozza meg.

(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy az egyes mûvészeti tevékenységet

folytatók és a bányászok nyugdíjkedvezményét 2000. január 1-ig terjedõ

idõtartamra rendeletben szabályozza.

(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a korkedvezményre jogosító

munkakörök (munkahelyek) egészségkárosító hatása alapján - az Érdekegyeztetõ

Tanács véleményére figyelemmel - 2000. január 1-jéig határozza meg a

korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét, ideértve a (2)

bekezdés szerinti kormányrendeletekben érintett személyi kör korhatár elõtti

nyugdíjazásának feltételeit is.

102. §

E törvény hatályba léptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-

pénztárakról szóló törvény rendelkezik. Rendelkezéseit - az 1998. január 1-je

elõtti idõponttól megállapított nyugellátások emelésére vonatkozó 62. §

kivételével - az 1997. december 31-ét követõ idõponttól megállapításra kerülõ

ellátásokra kell alkalmazni.

Ez a törvény - a 38. § (2) bekezdése kivételével - 1998. január 1-jén lép

hatályba. Rendelkezéseit - az 1998. január 1-je elõtti idõponttól

megállapított nyugellátások emelésére vonatkozó 62. §, továbbá a 38. § (2)

bekezdése kivételével - az 1997. december 31-ét követõ idõponttól

megállapításra kerülõ ellátásokra kell alkalmazni. A 38. § (2) bekezdése e

törvény kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit az 1995.

december 31-e utáni idõponttól megállapításra került (kerülõ) ellátásokra is

alkalmazni kell.

Eleje Honlap