1
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
EGYSÉGES JAVASLAT
a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvényjavaslat
zárószavazásához
dr. Medgyessy Péter
pénzügyminiszter
Budapest, 1997. július
1997. évi........
törvény
a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról
Az állam az Alkotmányban foglalt elvek szerint a kötelezõ
társadalombiztosítási rendszer és az ehhez kapcsolódó magánnyugdíj-rendszer
útján gondoskodik idõskor és megrokkanás esetén az állampolgárok
biztonságáról. A magánnyugdíj rendszer létrehozása és mûködése érdekében az
Országgyûlés a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról a következõ
törvényt alkotja:
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1.§
E törvény célja, hogy egységesen szabályozza az állampolgárok tagdíjfizetésen
és egyéni számlán alapuló magánnyugdíját és magánnyugdíj-pénztár rendszerét.
A törvény hatálya
2.§
(1) E törvény hatálya alá tartoznak:
a) az e törvény szerinti magánnyugdíj-pénztárak (a továbbiakban: pénztár),
b) a pénztárak által e törvényben foglaltak szerint létrehozott, valamint a
számukra e törvény szerint szolgáltatást nyújtó szervek, szervezetek,
c) a pénztárak állami felügyeletét ellátó szervek,
d) azok a természetes személyek, akik a társadalombiztosítás ellátásaira és a
magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló
törvény alapján pályakezdõnek minõsülnek és törvény alapján kötelezõen
pénztártaggá válnak, illetõleg a pénztárba önkéntes döntés alapján
beléptek,
e) a pénztárakat alapító szervezetek.
(2) A nemzetközi szerzõdések hatálya alá tartozó személyekre e törvény
rendelkezéseit a nemzetközi szerzõdésben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
(3) A pénztárak részére vagyonkezelési tevékenységet végzõ pénzügyi
intézményekre a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.
évi CXII. törvényben (a továbbiakban: Hpt.), valamint az értékpapírok
forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-
tõzsdérõl szóló 1996. évi CXI. törvényben (a továbbiakban: Épt.) foglaltakon
kívül e törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell.
3.§
(1) Törvény alapján az a természetes személy válik pénztártaggá, aki 42.
életévének betöltése elõtt, elsõ ízben 1997. december 31-ét követõen válik a
Tbj. szerint biztosítottá (a továbbiakban: pályakezdõ).
(2) Pénztár tagjává válhat önkéntes döntése alapján az a természetes személy,
aki 1997. december 31-ét megelõzõen vált a Tbj. szerint biztosítottá, továbbá
nyugellátásra jogosító szolgálati idõ szerzésére a Tbj. szerint megállapodást
kötött.
(3) A tagdíjfizetésre kötelezettek körét és a tagdíj alapjául szolgáló
jövedelmek meghatározását a Tbj. tartalmazza. A Tbj. szabályait kell
alkalmazni továbbá - a törvényben foglalt eltérésekkel - a tagdíjfizetési
kötelezettség teljesítésére, az ezzel összefüggõ végrehajtási eljárásra, a
bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, tagdíjbevallási
kötelezettségre, valamint e kötelezettség elmulasztására, vagy nem
szabályszerû teljesítésére, továbbá a jogalap nélkül felvett járadék
visszafizetésére, az ezzel összefüggõ felelõsségi szabályokra, a késedelmi
pótlékra, a mulasztási bírságra, az eljárási költségek megtérítésére, a
követelés érvényesítésére, a mérséklésre és elengedésre, a jogorvoslati
lehetõségekre.
(4) A végrehajtási eljárás során a pénztári tagdíjkövetelés egy tekintet alá
esik a társadalombiztosítási járuléktartozással.
Fogalmak
4.§
(1) A törvényben hivatkozott jogszabályok rövidítését az 1. számú melléklet
tartalmazza.
(2) E törvény alkalmazásában:
a) társadalombiztosítási nyugdíj: amit a Tny. társadalombiztosítási
nyugellátásként megjelöl,
b) nyugdíjkorhatár:
1. az az életkor, melyet a Tny. az öregségi nyugdíjra való jogosultság
feltételeként meghatároz,
2. a nyugdíjkorhatár betöltésével esik egy tekintet alá az az idõpont,
amelytõl a pénztártag társadalombiztosítási nyugellátásban, így
öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes nyugdíjat,
elõnyugdíjat, bányásznyugdíjat, egyes mûvészeti tevékenységet
folytatók öregségi nyugdíját, ideértve a Magyar Alkotómûvészeti
Közalapítvány által nyújtott öregségi nyugdíjat is, valamint a
szolgálati nyugdíjat), a rokkantsági és baleseti rokkantsági
nyugdíjban (ideértve a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány által
nyújtott rendszeres rokkantsági segélyt is), továbbá növelt összegû
öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesül,
c) pénztártag: az a természetes személy, aki pályakezdõként vagy önkéntes
döntés alapján pénztárba belép, és e törvény szerint tagdíjat fizet,
illetve a pénztártól nyugdíjszolgáltatásban részesül,
d) tagdíj: az az összeg, amelyet a pénztár tagja, a pénztár számára köteles
megfizetni, ideértve azt az összeget is, amellyel a Tbj. által kötelezõen
megállapított mértéket a pénztártag, vagy javára más személy, vagy
szervezet kiegészíti,
e) egyéni számla: az a nyilvántartás, amelyen a felhalmozási idõszakban a
pénztártag követelése, illetve nyugdíjba vonuláskor a részére járó
nyugdíjszolgáltatás megállapítása alapul,
f) szolgáltatási tartalékok: a folyósítás alatt álló ellátások szolgáltatás
típusonkénti fedezete és annak nyilvántartása,
g) biztonsági tartalékok: az egyéni számlákhoz és a szolgáltatási
tartalékokhoz kapcsolódó kockázatok kiegyenlítésére szolgáló tartalékok,
h) felhalmozási idõszak: a tagsági viszony kezdetétõl a nyugdíjszolgáltatás
megállapításáig terjedõ idõszak,
i) járadékos idõszak: a nyugdíjszolgáltatás megállapításától kezdõdõen a
szolgáltatás igénybevételének tartamával megegyezõ idõszak,
j) nyugdíjszolgáltatás: a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy a pénztártag
kérése alapján a nyugdíjkorhatár elérése után, illetõleg a pénztártag
elhalálozása esetén hozzátartozója részére, az egyéni számláján
nyilvántartott összeg, mint fedezet alapján megállapított, a pénztártag
által választott szolgáltatáshoz tartozó szolgáltatási tartalékból
folyósított nyugdíjjáradék, a hozzátartozó illetve kedvezményezett (a
továbbiakban: kedvezményezett) járadéka, és az e törvényben szabályozott
egy összegben történõ pénzbeni kifizetés,
k) normajáradék: a pénztártag számára megállapítandó legkisebb
nyugdíjjáradék, amelynek fedezetét a Pénztárak Garancia Alapja (a
továbbiakban: Alap), illetve a központi költségvetés az e törvényben
meghatározott módon a nyugdíj megállapításakor garantálja,
l) normafedezet: a normajáradék megállapításához szükséges fedezet,
m) hozamelvárás: az a pénztárakra egységesen, évente elõre meghatározott
hozamráta, amelyet a pénztár befektetésének el kell érnie,
n) pénzügyi terv: a pénztár gazdálkodását és tartalékainak változását elõre
bemutató rövidtávú (éves) és hosszú távú (tíz évre szóló) terv,
o) biztosításmatematikai mérleg (aktuáriusi értékelés): a pénztár
tartalékainak értékelése, amelynek során a tervezett bevételeket és
kiadásokat összevetik a tényleges eredményekkel, valamint megvizsgálják,
hogy a szolgáltatási tartalékok elégséges fedezetet biztosítanak-e a
nyugdíjszolgáltatások kifizetéséhez,
p) szervezeti és mûködési szabályzat (a továbbiakban: SzMSz): a pénztárnak az
a dokumentuma, amely e törvény és más jogszabályok alapján a pénztár
szervezetének és mûködésének legfontosabb szabályait tartalmazza,
q) szolgáltatási szabályzat: a pénztárnak az a szabályzata, amely
szolgáltatás-típusonként tartalmazza a pénztár által nyújtott járadékok és
egyösszegû kifizetések megállapításának és folyósításának szabályait,
valamint az erre vonatkozó számításokat, továbbá a szolgáltatási
tartalékképzési szabályokat,
r) pénztárak részére történõ vagyonkezelés: a pénztárral kötött szerzõdés
alapján a pénztár vagyonával kapcsolatos tulajdonosi jogok meghatározott
körben történõ gyakorlása és kötelezettségek teljesítése,
s) nyílt pénztár: az a pénztár, amely a lehetséges pénztártagok körét - a
területi pénztár mûködési területének meghatározása kivételével - nem
korlátozza,
t) zárt pénztár: olyan pénztár, amely szakmai vagy más szervezési elv alapján
a pénztár lehetséges tagjainak körét meghatározza,
u) szakmai egyesület: olyan egyesület, amelyben a taggá válás feltétele
valamely szakmához való tartozás,
v) a tag követelése: a felhalmozási idõszakban a tag egyéni számlájának
egyenlege, a járadékos idõszakban a tag által választott szolgáltatás
tartalékából az õt a jövõben még megilletõ szolgáltatás értéke,
x) munkáltató: az, akivel a pénztártag munkaviszonyban, közalkalmazotti,
közszolgálati jogviszonyban, bírósági, ügyészségi szolgálati viszonyban
áll, illetve a fegyveres erõk és rendvédelmi szervek, polgári
nemzetbiztonsági szolgálatok, a hivatásos állományú tagjaik
vonatkozásában, tekintet nélkül arra, hogy teljes vagy részmunkaidõben
történik a foglalkoztatás,
y) közeli hozzátartozó: a Ptk. 685.§-ának b) pontjában meghatározott
személyek, valamint az élettárs.
Mûködési alapelvek,
alapvetõ rendelkezések
5.§
(1) Az önkormányzati mûködés elvének megfelelõen a pénztárra vonatkozó
alapvetõ döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak.
(2) A szabad pénztárválasztás joga abba a pénztárba való belépéssel, illetõleg
átlépéssel gyakorolható, amelynek az SzMSz-e ezt nem korlátozza. Tilos a
pénztártagok vallási, faji, etnikai, illetõleg politikai meggyõzõdés, kor és
nemek szerinti megkülönböztetése.
(3) A kölcsönösség és az öngondoskodás elve alapján a pénztártagok közösen
teremtik meg a pénztár mûködésének és szolgáltatásainak fedezetét, a pénztárak
pedig az Alap létrehozásával és fenntartásával az e törvényben meghatározott
módon gondoskodnak a pénztárak szolgáltatási kötelezettségének teljesítésérõl.
A pénztártagok a felhalmozási idõszakban befektetõi, a járadékos idõszakban
befektetõi és biztosítási kockázatközösséget alkotnak.
(4) A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag
tulajdona, amely az e törvényben foglaltak szerint örökölhetõ, illetve erre
vonatkozóan kedvezményezett jelölhetõ. A pénztártag követeléséért a pénztár,
illetve az e törvényben meghatározott feltételek szerint az Alap és a központi
költségvetés tartozik helytállni.
(5) A zárt gazdálkodás elve az alábbiak egyidejû érvényesítését jelenti:
a) a pénztár gazdálkodása kizárólag a törvényben meghatározott
nyugdíjszolgáltatás szervezésére és teljesítésére irányul,
b) a pénztár bevételeibõl, és a bevételeibõl képzett tartalékokból
finanszírozza kiadásait, valamint a tartalékképzési követelmény
teljesítését,
c) a fedezeti tartalék az egyéni számlákból és a szolgáltatási tartalékokból
áll. A pénztár az egyéni számlát a tagok részére a felhalmozási idõszakban
vezeti, és a szolgáltatásokat szolgáltatási tartalékokból finanszírozza. A
szolgáltatások fedezetét az egyéni számlákon felhalmozott összegekbõl kell
képezni a szolgáltatási szabályzatban meghatározott járadékok, illetve
egyösszegû kifizetések szerinti szolgáltatási tartalék számlákon,
d) a pénztár nyugdíjszolgáltatásait kizárólag az e törvényben meghatározott
természetes személyek részére nyújthatja,
e) a tagsági viszony megszûnése, illetve a pénztár felszámolása,
végelszámolása esetén a pénztártag követelésére e törvény, illetõleg a
pénztár SzMSz-ében foglalt eljárási rend szerint tarthat igényt,
f) az egyéni számla és a szolgáltatási tartalékok, valamint a hozzájuk
kapcsolódó biztonsági tartalékok kizárólag a pénztártagok követeléseinek
kielégítésére használhatók fel, a pénztár, illetve a pénztártagok más
kötelezettsége fejében nem foglalhatók le és nem zárolhatók,
g) a pénztár a nyugdíjszolgáltatás fedezetének megteremtése érdekében e
törvény keretei között, az SzMSz felhatalmazása alapján a mûködési
bevételeinek és tartalékának, valamint saját tevékenységi tartalékának, az
éves pénzügyi tervben meghatározott mértékig vállalhat kötelezettséget,
h) a pénztár a mûködésével kapcsolatos nyilvántartási és adminisztrációs
feladatainak ellátásával, illetõleg gazdálkodási és szolgáltatási
tevékenységének végrehajtásával, továbbá vagyonkezelésének ellátásával
megbízhat erre feljogosított szervezetet.
(6) A pénztár gazdálkodásával és különösen befektetési tevékenységével - a
biztonságos gazdálkodás elvét érvényesítve - úgy köteles vagyonát gyarapítani,
hogy az szolgáltatási kötelezettségének teljesítését ne veszélyeztesse.
(7) A jó gazda gondosságának elvét megtartva a pénztár nevében eljáró
személyek kötelesek a pénztártagok érdekében különös gondossággal eljárni.
(8) A nyilvánosság és az adatvédelem elvének megfelelõen a pénztár mûködésére
vonatkozó adatok nyilvánosak, kezelésükrõl, megõrzésükrõl - a szolgáltatások
teljesítését követõen - tíz évig az adatvédelmi jogszabályoknak megfelelõen
kell gondoskodni. Az egyes pénztártagok részére nyújtott szolgáltatásról,
valamint követelésük összegérõl - az e törvényben meghatározott kivétellel -
csak egyedi azonosításra nem alkalmas, összesített adatok hozhatók
nyilvánosságra.
(9) Az összehasonlítható teljesítmény elve alapján a pénztáraknak
tevékenységükrõl - e törvény szabályainak megfelelõen - olyan
nyilvántartásokat kell vezetniük és ezeket nyilvánosságra hozniuk, amelyek
alkalmasak arra, hogy a pénztárak teljesítménye azonos adatokból és
számításokból kiindulva összehasonlítható és megismerhetõ legyen, elõsegítve
ezzel a szabad pénztárválasztás elvének érvényesülését is.
Az elnevezés védelme
6.§
(1) A "magán-nyugdíjpénztár" elnevezést vagy annak idegen nyelvû megfelelõjét
- a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - kizárólag az e törvénynek
megfelelõen alapított és mûködtetett szervezetek használhatják.
(2) A pénztárak érdekképviseleti szervei és az általuk alapított szervezetek,
valamint más természetes vagy jogi személy, illetõleg jogi személyiséggel nem
rendelkezõ gazdasági társaság a nevében, hirdetésében vagy bármely más módon
az (1) bekezdésben megjelölt elnevezést kizárólag olyan összefüggésben
használhatja, amely kizárja azt a látszatot, hogy nyugdíjpénztári
tevékenységet folytat.
II. Fejezet
A PÉNZTÁR ALAPÍTÁSA
Az alapítók
7.§
(1) Pénztárat alapíthatnak:
a) a munkáltatók, illetve több munkáltató közösen, szakmai kamarák (a
továbbiakban: kamara) külön-külön vagy együttesen, továbbá szakmai
egyesületek külön-külön vagy együttesen, illetõleg kamarával (kamarákkal)
együttesen is, valamint munkavállalói-, illetve munkáltatói
érdekképviseletek külön-külön vagy együttesen, illetve az elõzõekkel
együttesen,
b) a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat,
amennyiben valószínûsítik, hogy az alapítandó pénztár taglétszáma eléri a
kétezer fõt.
(2) Alapításnak minõsül, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek mellett a
jogerõs tevékenységi engedéllyel rendelkezõ önkéntes nyugdíjpénztár közgyûlése
minõsített (kétharmados) többséggel úgy dönt, hogy az e törvényben
meghatározott pénztári feladatokat is ellát. Ebben az esetben a pénztár és az
önkéntes nyugdíjpénztár egy jogi személy, mely az e törvényben foglalt
szabályoknak megfelelõen mûködik. Az alapítás során az önkéntes nyugdíjpénztár
jár el alapítóként. Ahol a törvény alapító okiratot vagy SzMSz-t említ, ott az
önkéntes nyugdíjpénztár és a pénztár közös alapszabályát kell érteni. A közös
alapszabály az önkéntes nyugdíjpénztárra vonatkozó rendelkezéseken túlmenõen
tartalmazza a magánnyugdíj-pénztári tevékenység megkezdésének idõpontját,
mûködési területét, tagsági körét, valamint a 35.§-ban foglaltakat.
(3) A fõvárosi, megyei önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) nyílt
pénztárként területi pénztárat alapíthat, vagy részt vehet a (4) bekezdés
szerinti regionális pénztár megalapításában, vagy pályázat útján nyílt
pénztárat megbízhat a területi pénztár teendõinek ellátásával. Ha az
önkormányzat illetékességi területére nem jön létre területi pénztári funkciót
ellátó pénztár, akkor a területi pénztári feladatok ellátására a
Pénztárfelügyelet ír ki pályázatot. E pályázat eredménytelensége esetén a
Pénztárfelügyelet nyílt pénztárat jelöl ki a területi pénztári feladatok
ellátására.
(4) A fõváros, a megyei jogú város, a megyei, illetve több megyei önkormányzat
által alapított (regionális) területi pénztár mûködési területe megegyezik az
önkormányzat(ok) közigazgatási területével.
8.§
(1) Az alapító az alapítást megelõzõen alapító okirat tervezetet készít.
(2) Az alapító okirat tervezetében - a 14.§-ban meghatározottakhoz igazodóan -
meg kell határozni, hogy az alapítás a tagsági kör szerint zárt, vagy nyílt
pénztár létrehozására irányul. A zárt pénztárat az alapító a saját
érdekeltségi körébe tartozó természetes személyek részére hozza létre.
(3) Zárt pénztár esetében az alapító okirat tervezete a pénztár szervezõdési
elvével összhangban a tagsági kör meghatározását
a) munkahelyi pénztár esetében az alapító munkáltató által foglalkoztatottak,
b) kamara által alapított pénztár esetében a kamarai tagság, illetve a kamara
tagszervezetei által foglalkoztatottak,
c) szakmai egyesület által alapított pénztár esetében az egyesület tagsága,
d) önkéntes nyugdíjpénztári tagság,
e) munkavállalói érdekképviseleti tagság
részére külön-külön vagy együttesen is tartalmazhatja.
(4) A 7.§ (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése szerinti alapítók által
alapított pénztár zárt vagy nyílt pénztár lehet.
(5) A 7.§ (1) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése szerinti alapítók által
alapított pénztár nyílt pénztár lehet.
9.§
Az alapító az alapítást megelõzõen, a pénztári tagságra kötelezettek és
jogosultak között felmérést végezhet és szándéknyilatkozatot kérhet tõlük
arról, hogy a nyilatkozat aláírója, a tervezett pénztár létrehozása esetén,
tagként belép-e a pénztárba. A nyilatkozatkérés során fel kell hívni a
figyelmet a szabad pénztárválasztás jogára és tilos a szabad pénztárválasztási
jog bármilyen formában történõ korlátozása.
10.§
(1) A pénztár elsõ ízben az alapítástól számított
a) nem területi pénztár esetén 270 napon
b) területi pénztár esetében egy éven
belül közli a pénztárak központi nyilvántartását végzõ szervezettel a
pénztártagok 2. számú melléklet szerinti személyes adatait.
(2) A pénztár havonta, a tárgyhónapot követõ hónap 10. napjáig közli a
pénztárak központi nyilvántartását végzõ szervezettel az új pénztártagok 2.
számú mellékletben meghatározott személyes adatait.
11.§
(1) A 7.§ (1)-(3) bekezdésében felsorolt szervezetek a pénztár alapításának,
valamint pénztári tevékenységének költségeit részben vagy egészben
átvállalhatják.
(2) Az alapítási költségek között kell elszámolni:
a) az alapítás közvetlen költségeit, beleértve a nyilvántartásba vételhez
szükséges személyi és tárgyi feltételek költségeit,
b) az elsõ éves mûködéshez szükséges költségeket, beleértve a pénztár
szervezete, székhelye, személyi és tárgyi feltételeinek költségeit is.
12.§
A területi pénztárat 1997. október 30-ig kell megalapítani.
Az alapítási engedély
13.§
(1) A pénztár alapításához az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban:
Pénztárfelügyelet) engedélye szükséges. Az önkéntes nyugdíjpénztárnak pénztári
feladat vállalásához mûködtetési engedélyt kell kérnie a Pénztárfelügyelettõl,
melynek feltételei azonosak az alapítási engedélyre irányadó rendelkezésekkel.
(2) A Pénztárfelügyeletnek az alapítási, illetve mûködtetési engedélyt meg
kell adnia, ha a kérelem az e törvényben foglalt feltételeknek megfelel.
(3) Az alapítási engedély, illetve a mûködtetési engedély (a továbbiakban:
alapítási engedély) iránti kérelemhez csatolni kell:
a) az alapító okirat tervezetét,
b) a tervezett taglétszámra vonatkozó megalapozott becsléseket,
c) annak bemutatását, hogy az alapító hogyan kíván gondoskodni a pénztár
megalakulásához szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételekrõl,
d) az alapító alapító okiratát (társasági szerzõdését, alapszabályát, stb.).
(4) Az alapítási engedély alapján az alapító alapító okiratot bocsát ki,
továbbá a 15.§ alapján összehívja az elsõ küldöttközgyûlést és megkezdi a
pénztárüzem szervezését.
(5) Alapítási engedéllyel rendelkezõ alapítók közösen is alapíthatnak egy
pénztárat. Ebben az esetben az alapítók megállapodásban határozzák meg a
képviseletükben eljáró alapítót és ennek személyét az alapító okiraton is
feltüntetik.
(6) Az alapítási engedély érvényét veszti, ha a kézhezvételétõl számított 180
napon belül a pénztár nem nyújtja be tevékenységi engedély iránti kérelmét a
Pénztárfelügyelethez, e határidõ elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye,
illetve ha tevékenységi engedély iránti kérelmét a Pénztárfelügyelet
elutasítja.
Az alapító okirat
14.§
(1) Az alapító okirat tartalmazza:
a) az alapító nevét, székhelyét,
b) a pénztár nevét,
c) a pénztár megalakulásának idõpontját,
d) mûködési területét, székhelyét,
e) tagsági körét,
f) a mûködés megkezdésének idõpontját,
g) az alapító nevében eljáró felelõs személy nevét és személyi adatait, a
rendelkezésre bocsátott költségvetést,
h) az alapító okirat kibocsátásának dátumát,
i) az alapító szervezet cégszerû aláírását.
(2) A pénztár az alapító okirat kibocsátását követõ 15 napon belül köteles
számlavezetésre feljogosított hitelintézetnél pénzforgalmi számlát nyitni. A
hitelintézet a számlanyitást nem tagadhatja meg arra hivatkozva, hogy a
pénztárat a bíróság még nem vette nyilvántartásba.
A pénztár elsõ küldöttközgyûlése
15.§
(1) A pénztár elsõ küldöttközgyûlését az alapító hívja össze, az alapítási
engedély kézhezvételétõl számított 60 napon belül. A küldöttközgyûlésen a
döntés nyílt szavazással, egyszerû szavazattöbbséggel történik.
(2) A küldöttközgyûlés küldötteinek jelölését jelölõ bizottság végzi. A jelölõ
bizottság 3-5 tagból áll. A jelölõ bizottságot az alapító állítja össze. A
pénztár küldöttközgyûlése 19-35 küldöttbõl állhat.
(3) A munkáltatók által alapított pénztár küldöttközgyûlésének tagjait az
azonos munkáltatónál foglalkoztatott leendõ pénztártagok választják. Ha több
munkáltató alapít pénztárat, azonos személyek jelölését kell elõterjeszteni.
Több munkáltató közös pénztáralapítása esetén minden munkáltatónál külön is
alakulhat jelölõ bizottság, és több munkáltató is alakíthat közösen egyetlen
jelölõ bizottságot. Ha nem egy idõben tartják a munkáltatóknál a
küldöttközgyûlési tagokat választó gyûléseket, az új jelölt felmerülése esetén
sem kell a már elõzõleg megtartott gyûléseket megismételni.
(4) A kamarák, illetõleg a szakmai egyesületek által alapított pénztár
küldöttközgyûlésének tagjait azon leendõ pénztártagok közül választják, akik a
kamara (kamarák), illetõleg a szakmai egyesület (szakmai egyesületek) tagjai,
illetve a tagszervezeteknél alkalmazásban álló leendõ pénztártagok. A jelölõ
bizottság állítását és a választást a kamara elnöksége, az egyesület
vezetõsége a kamarai, egyesületi szabályok figyelembevételével végzi.
(5) A területi pénztár küldöttközgyûlésének tagjait a területi önkormányzat
közgyûlése választja. A jelölõbizottságot a területi önkormányzat
közgyûlésének elnöke, illetve a fõpolgármester állítja össze. Regionális
pénztár küldöttközgyûlésének tagjait az érintett önkormányzatok közgyûlései
arányosan választják.
(6) Az önkéntes nyugdíjpénztár által alapított pénztár elsõ
küldöttközgyûlésének tagjait az önkéntes nyugdíjpénztár közgyûlése
(küldöttközgyûlése) választja. Az önkéntes nyugdíjpénztár közgyûlése a törvény
7.§ (2) bekezdésében meghatározott döntésével egyidejûleg határozhat arról is,
hogy e törvényben biztosított hatáskörének gyakorlását az alapítás
tekintetében az igazgatótanácsra ruházza.
III. Fejezet
A PÉNZTÁRI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉNEK FELTÉTELEI
A pénztár nyilvántartásba vétele
16.§
(1) A pénztárat a székhelye szerint illetékes fõvárosi, megyei bíróság veszi
nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az alapító okirat
kibocsátásától számított 30 napon belül az alapító nyújtja be a bírósághoz. A
kérelemhez mellékelni kell az alapító okiratot, az alapítási engedélyt, a
kérelem beadását követõen pedig az adószámról és a társadalombiztosítási
nyilvántartásba vételi számról szóló igazolást, továbbá a hitelintézet
igazolását pénzforgalmi számla megnyitásáról. A bíróság a nyilvántartásba
vételrõl nem peres eljárásban határoz és határozatáról egyidejûleg az
illetékes ügyészséget és a Pénztárfelügyeletet is értesíti.
(2) A pénztár a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, az alapító okirat
kibocsátásának idõpontjára visszaható hatállyal.
17.§
(1) A pénztár a bírósági nyilvántartásba vételt megelõzõen a pénztár
szervezésével összefüggésben jogokat szerezhet és kötelezettséget vállalhat.
Ha a bírósági nyilvántartásba vételt megelõzõen a pénztár kötelezettséget
vállal, harmadik személyekkel szemben a nyilvántartásba vétel hiányára nem
hivatkozhat.
(2) A bírósági nyilvántartásba vétel megtörténte elõtt az alapítók
egyetemlegesen felelnek a pénztár nevében vállalt kötelezettségekért. E
felelõsség korlátozása vagy kizárása harmadik személlyel szemben semmis.
(3) A pénztár nyilvántartásba vételének meghiúsulása esetén a jogviták
rendezésére a Ptk-nak a polgári jogi társaságra vonatkozó rendelkezéseit kell
alkalmazni.
A tevékenységi engedély
18.§
(1) A pénztár tevékenységét - a pénztári mûködés elõkészítése kivételével - a
Pénztárfelügyelet tevékenységi engedélye birtokában kezdheti meg.
(2) A pénztárnak a tevékenységi engedély megadása iránti kérelméhez csatolni
kell:
a) az alapító okiratot,
b) az SzMSz-t,
c) a bírósági nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtásának igazolását,
illetõleg a bírósági nyilvántartásba vételrõl rendelkezõ jogerõs
határozatot,
d) igazolást arról, hogy a pénztár adószámmal, pénzforgalmi számlával és
társadalombiztosítási nyilvántartásba vételi számmal rendelkezik,
e) a 7.§ (1) bekezdésében meghatározott taglétszám igazolását,
f) a pénzügyi tervet,
g) a vagyonkezelési, a szolgáltatási szabályzatot és amennyiben a pénztár a
jogszabály által elõírton túl, annál részletesebb vagyonértékelési
szabályzatot is használ, e vagyonértékelési szabályzatot,
h) az igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság tagjainak, valamint a
könyvvizsgáló személyi adatait,
i) a pénztártevékenységhez a törvényben elõírt személyi és tárgyi, pénzügyi
feltételek meglétét igazoló okiratokat,
j) nyilatkozatot arról, hogy tevékenységét mikor kívánja megkezdeni,
k) nyilatkozatot arról, hogy a jogszabályban meghatározott adatszolgáltatások
teljesítésére felkészült,
l) a pénztár belsõ ellenõrzési rendszerére vonatkozó szabályzatot,
m) ha a pénztár ügyviteli és adminisztrációs tevékenységének ellátásával más
szervezetet bíztak meg, az errõl szóló szerzõdést,
n) a letétkezelõvel kötött szerzõdést,
o) nyilatkozatot arról, hogy a pénztár a Pénztárfelügyelet által
nyilvántartásba vett független minõsítõ szervezet számára hozzáférhetõvé
teszi a pénztár teljesítménye megítéléséhez szükséges, az üzleti titkokat
nem tartalmazó adatokat.
(3) Az adóhatóság - amennyiben az alapítási engedély jogerõre emelkedett - nem
tagadhatja meg az adószám kiadását arra való hivatkozással, hogy a pénztár
tevékenységi engedéllyel nem rendelkezik.
19.§
(1) A pénztár tevékenységi engedély iránti kérelmét a Pénztárfelügyelet akkor
utasíthatja el, ha a kérelem és mellékletei nem felelnek meg a jogszabályi
elõírásoknak és a pénztár határidõre nem tesz eleget az esetleges hiánypótlási
felhívásnak.
(2) A Pénztárfelügyelet a benyújtott okiratok módosítását írhatja elõ, ha
azokból valószínûsíthetõ, hogy a pénztár mûködése nem biztonságos, illetve az
okiratok szakszerûtlen rendelkezéseket tartalmaznak.
(3) Amennyiben a Pénztárfelügyelet elutasítja a tevékenységi engedély iránti
kérelmet, a pénztár 30 napon belül köteles új alapítási, majd tevékenységi
engedély iránti kérelmet benyújtani, vagy megszûnésérõl dönteni.
20.§
(1) A tevékenységi engedély jogerõre emelkedéséig a pénztár, a hozzá bármilyen
jogcímen befizetett összegekbõl kizárólag a pénztár szervezésével összefüggõ
kifizetéseket teljesíthet.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértése esetén, a pénztár
nevében eljáró személyek korlátlanul és egyetemlegesen felelõsek az okozott
kárért. E személyekkel szemben a Pénztárfelügyelet százezertõl egymillió
forintig terjedõ bírságot szabhat ki. A bírság megfizetését a pénztár nem
vállalhatja át.
IV. Fejezet
A TAGSÁGI VISZONY
A pénztártagok jogai és kötelességei
21.§
(1) A pénztártagokat - e törvényben foglalt kivételekkel - azonos jogok
illetik és azonos kötelezettségek terhelik.
(2) A pénztártag, ha törvény másképp nem rendelkezik, csak egyetlen pénztár
tagja lehet.
(3) A pénztártag:
a) részt vehet a pénztár szervei megválasztásában,
b) megválasztható a pénztár szerveinek tagjává, illetve tisztségviselõvé,
c) jogosult a pénztár mûködésére és gazdálkodására valamint saját
követelésének mértékére vonatkozó rendszeres tájékoztatásra,
d) az SzMSz szerint jogosult a pénztári nyugdíjszolgáltatások
igénybevételére, valamint a pénztár ezzel összefüggõ tevékenységének
megismerésére.
(4) A pénztártag köteles:
a) tagsági viszonyát - a Tbj. szerinti biztosítási jogviszonyának fennállása
alatt - valamely általa választott pénztárban folyamatosan fenntartani,
b) adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tenni,
c) tagdíjat fizetni,
d) a jogalap nélkül felvett szolgáltatás összegét, ezek kamatait,
határidõben, maradéktalanul a pénztárnak visszafizetni,
e) betartani az SzMSz elõírásait.
Tagsági viszony keletkezése
22.§
(1) A tagsági jogviszony kezdõ idõpontja
a) kötelezõ pénztártagság esetén a Tbj.-ben meghatározott biztosítási
jogviszony keletkezésének napja,
b) az önkéntes belépéssel keletkezõ pénztártagsági jogviszony esetén a
belépési nyilatkozat pénztár által történõ elfogadásának napja.
(2) A biztosított által választott pénztárral történõ tagsági jogviszony
létesítését a biztosított írásban tett belépési nyilatkozattal kezdeményezi.
(3) A kötelezõ pénztártagság a biztosított által választott pénztárral a
belépési nyilatkozat pénztár által történõ elfogadásával az (1) bekezdés a)
pontjában meghatározott idõpontra visszaható hatállyal jön létre.
(4) A pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását nem tagadhatja meg, ha a
biztosított a törvény, illetve az SzMSz elõírásai szerint megfelel a
pénztártagságra meghatározott feltételeknek. Ha a belépési nyilatkozat
kézhezvételét követõ 15 napon belül a belépési nyilatkozat elfogadását nem
utasítja el, azt elfogadottnak kell tekinteni. A belépési nyilatkozat
elutasítását a pénztár egyidejûleg köteles a Pénztárfelügyeletnek bejelenteni.
(5) A biztosított köteles a pénztárválasztásra nyitva álló határidõn belül az
általa választott pénztár megnevezését munkáltatójának bejelenteni.
(6) Ha a pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását elutasította, a
biztosított az elutasítás kézhezvételét követõ 3 napon belül köteles ezt
munkáltatójának bejelenteni.
(7) A munkáltató a biztosított által választott pénztár bejelentését követõ 15
napon belül tájékoztatja a pénztárak központi nyilvántartását a biztosított
pénztárválasztásáról.
(8) A munkáltató
a) ha a biztosított az (5) bekezdésben meghatározott bejelentési
kötelezettségének nem tett eleget az ott meghatározott határidõ
leteltét követõ vagy
b) a (6) bekezdésben meghatározott esetben a bejelentés kézhezvételét
követõ
15 napon belül a pénztárak központi nyilvántartásán keresztül közli a
területi pénztárakkal a biztosított 2. számú mellékletben meghatározott
személyes adatait.
(9) Ha a biztosított az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettségnek nem
tett eleget, illetve ha a pénztár a belépési nyilatkozatot elutasította, a
biztosított az illetékes területi pénztár tagjává válik. A területi pénztárral
a tagsági viszony a területi pénztárnak a biztosított errõl szóló
értesítésével az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott idõpontra visszamenõ
hatállyal jön létre.
(10) Tilos olyan módszer alkalmazása, amellyel a tagszervezõ vagy harmadik
személy a közremûködésével tagsági viszonyt létesített pénztártag tagsági
viszonyának fenntartása alapján anyagi elõnyhöz jut (megtartási jutalék).
A tagsági viszony megszûnése
23.§
(1) A pénztártag tagsági jogviszonya
a) más pénztárba való átlépéssel,
b) elhalálozással,
c) zárt pénztárban a tagsági viszony SzMSz szerinti feltételének
megszûnésével, vagy
d) a Tny. szerint megállapított rokkant-nyugellátásra jogosulttá válásával, a
tag döntése szerint, illetõleg,
e) a törvény 123.§-ának (2) bekezdése szerinti visszalépéssel
szûnik meg.
(2) A tagdíjfizetés elmulasztása nem szünteti meg a tagsági viszonyt.
(3) A pénztár a tagsági jogviszony megszûnésérõl és módjáról értesíti a
Pénztárfelügyeletet.
(4) A tagsági viszony átlépéssel való megszüntetésére legkorábban a
pénztárbeli tagsági viszony kezdõ idõpontjától számított fél év eltelte után
kerülhet sor, kivéve az (1) bekezdés c) pontja alatti esetet.
24.§
(1) A pénztártag átlépésére, a tag erre irányuló bejelentése alapján, az
esetleges tagdíjhátralék kiegyenlítését követõen kerülhet sor.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha az átlépésre a
pénztárak egyesülésével, szétválásával, vagy a pénztár megszûnésével
összefüggésben kerül sor.
(3) Az átlépéskor, a pénztár a tag követelésének megfelelõ összeget, a tag
által választott pénztárba, e pénztár felszólítása alapján utalja át. Az
átlépéssel kapcsolatos tényleges költségeket, amelyek nem haladhatják meg a
tag követelésének egy ezrelékét, az átutalást teljesítõ pénztár a tag
követelésébõl levonhatja.
(4) Az a pénztártag, aki idõlegesen nem rendelkezik a tagdíj alapjául a Tbj.-
ben meghatározott jövedelemmel, vagy a Tbj. szerint megállapodást köthet a
társadalombiztosítási igazgatási szervvel társadalombiztosítási ellátásra,
valamint mindazok, akik önkéntes elhatározásuk alapján pénztártaggá kívánnak
válni, megállapodást köthetnek a pénztárral tagdíjfizetésre. E tagdíj
fizetését - támogatási megállapodás alapján - helyettük más átvállalhatja. A
támogatás kedvezményezettje a pénztártag. A támogatás felhasználására a
tagdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(5) Azt a pénztártagot, aki a tagdíj alapjául szolgáló jövedelemmel nem
rendelkezik és tagdíj fizetésére megállapodást nem kötött, vagy részére
támogatási megállapodást nem kötöttek (a továbbiakban: számlatulajdonos) a
pénztártagok jogai illetik meg és kötelezettségei terhelik azzal, hogy a
számlatulajdonos nem választhat és a pénztár szerveibe nem választható. Ez a
szabály irányadó a számlatulajdonos örökösére is, illetve arra a rokkantsági
nyugellátásban részesülõ pénztártagra, aki a tagsági jogviszonyát fenn kívánja
tartani.
(6) A 23.§ (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a rokkantsági
nyugellátásra jogosultságot megállapító jogerõs határozat kézhezvételét követõ
15 napon belül a pénztár gondoskodik a pénztártag követelésének a
Nyugdíjbiztosítási Alapba történõ átutalásáról.
25.§
A pénztártag egyéni számláján nyilvántartott összegre sem a pénztártag, sem a
pénztár hitelezõi nem tarthatnak igényt.
A tagdíj
26.§
(1) A tagdíj alapja a Tbj.-ben meghatározott nyugdíjjárulék-alapot képezõ
adóköteles jövedelem.
(2) A tagdíj mértékét a Tbj. határozza meg.
(3) A tagdíj megfizetésérõl, illetve a tagdíjfizetési kötelezettség alapján a
pénztárhoz befolyt tagdíj összegérõl a pénztár a pénztártag és ha nem õ a
befizetõ, akkor a befizetõ részére hatvan napon belül igazolást állít ki.
(4) A tagdíj megfizetésének módjáról a Tbj. rendelkezik. A pénztári tagsági
viszony idõszakába csak az az idõ számít bele, amelyre vonatkozó tagdíjat a
pénztárba befizették.
(5) A munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalással munkavállalója tagdíját,
vagy a tag saját tagdíját a tagdíjalap mértékének 10 százalékáig
kiegészítheti. A munkáltató kötelezettségvállalása minden munkavállalóra
azonos mértékben és egyforma feltételekkel vonatkozik.
V. Fejezet
A PÉNZTÁRI SZOLGÁLTATÁS
Járadék szolgáltatás
27.§
(1) A pénztár a pénztártag részére a nyugdíjszolgáltatást a pénztártag által
választott típusú járadék-szolgáltatásként nyújtja, vagy a 28.§-ban foglaltak
szerint egyösszegû kifizetésként teljesíti. A pénztár szolgáltatásainak
jogcímét és mértékét, valamint idõpontját e törvény alapján a pénztár
szolgáltatási szabályzata határozza meg.
(2) A járadékszolgáltatás (szolgáltatási típus) lehet:
a) a tag számára élete végéig havonta elõre folyósított járadék
(életjáradék),
b) olyan életjáradék, amelyet a pénztár a nyugdíjszolgáltatás megkezdésének
idõpontjától számított, elõre meghatározott idõtartam (határozott
idõtartam) lejártáig a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének
(örökösének), a meghatározott idõtartam lejárata után a pénztártag élete
végéig folyósít (elején határozott idõtartamos életjáradék),
c) olyan életjáradék, amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig
folyósít, majd annak halála után kedvezményezettje részére a pénztár
szolgáltatási szabályzatában elõre meghatározott idõtartam (határozott
idõtartam) lejártáig folyósít (végén határozott idõtartamos életjáradék),
d) kettõ, vagy több életre szóló életjáradék: a pénztártag és
kedvezményezettje(i) részére járó nyugdíjszolgáltatás, amelyet addig
folyósítanak, ameddig legalább egyikük életben van.
Egyösszegû kifizetés
28.§
A pénztár egyösszegû kifizetést teljesít:
a) szolgáltatásként a pénztártag halála után, a kedvezményezett részére a b)
pontban meghatározott feltételek teljesülése esetén. Az egy összegben
történõ kifizetés helyett a kedvezményezett dönthet úgy, hogy az összeget
a tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja, vagy azt más
pénztárba viszi át,
b) ha az egyéni számla egyenlege nagyobb mint a normafedezet kétszerese és a
járadékra jogosult - a nyugdíjjáradék folyósításának megkezdésekor - a
nyugdíjjáradékon felüli egyösszegû szolgáltatás nyújtását igényli. A
normafedezet kétszeresén felüli rész a pénztártag rendelkezése szerint õt
vagy kedvezményezettjét illeti meg,
c) annak a pénztártagnak a kérésére, aki a nyugdíjkorhatár eléréséig a
különbözõ pénztárakban eltöltött tagsági viszonyának egybeszámításával sem
fizetett 180 havi tagdíjat. Ha a pénztártag nem az egyösszegû kifizetést
kéri, részére járadékszolgáltatást kell megállapítani. E
járadékszolgáltatásra az Alap illetve a központi költségvetés által
nyújtott garancia nem vonatkozik.
Kedvezményezett
29.§
(1) A pénztártag halála esetére egyéni számlájára, illetve
nyugdíjszolgáltatásra vonatkozóan kedvezményezettet jelölhet. Ha a tag
kedvezményezettet nem jelöl, a tag természetes személy törvényes örökösét kell
kedvezményezettnek tekinteni. Örökös hiányában az egyéni számlán levõ összeg
az Alapra száll át.
(2) A tag felhalmozási idõszakban bekövetkezõ halála esetén a kedvezményezett
választhat, hogy az egyéni számlán ráesõ részt:
a) egy összegben felveszi,
b) a tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja,
c) más pénztárba viszi át.
(3) A tagsági viszony folytatása a felhalmozási idõszakban akkor választható,
ha a pénztár SzMSz-e ezt lehetõvé teszi és a kedvezményezett más pénztárban
fennálló tagsági viszonyát megszünteti, vagy számlatulajdonos marad.
(4) Egyösszegû szolgáltatásra kedvezményezett a 28.§ b) pontjában
meghatározott esetben a nyugdíjszolgáltatás megkezdése elõtt jelölhetõ.
A szolgáltatás alapvetõ feltételei,
a járadék legkisebb összege
30.§
(1) A járadékszolgáltatásra jogosult a társadalombiztosítási nyugdíj iránti
igényével egyidejûleg, vagy azt követõen kérheti a nyugdíjszolgáltatás
folyósítását.
(2) A pénztártag normajáradéka, amelynél járadéka a megállapításkor nem lehet
kevesebb, a pénztártag társadalombiztosítási nyugdíj megállapítási szabályai
szerinti, de legfeljebb öt év járulékfizetés nélküli elismert szolgálati idõ
figyelembe vételével meghatározott nyugellátásának 25 százaléka.
A szolgáltatás fedezete
és a szolgáltatás megállapítása
31.§
(1) A pénztár járadékos idõszakban lévõ tagjai járadékszolgáltatását a járadék
32.§ szerinti folyósításával, vagy biztosítóintézettõl vásárolt járadékkal
teljesítheti. A folyósítás módja a pénztár szolgáltatási szabályzata szerint
járadékonként különbözõ lehet.
(2) A járadékszolgáltatás megállapítása az egyéni számla egyenlegének -
aktuáriusi módszerek alapján - a pénztártag által választott életjáradékra,
illetõleg a 28.§ b) pontjában meghatározott feltételek szerint egy összegre
való átváltásával történik. A járadék megállapításánál alkalmazott egységes
halandósági táblában a férfi és nõi halandóságot egyaránt figyelembe kell
venni. A járadékot a biztonsági tartalékok képzésére és a folyósítás várható
költségeire is figyelemmel kell megállapítani.
(3) A pénztár tagságára és halandósági viszonyaira vonatkozóan a pénztárnak
évente biztosításmatematikai statisztikai jelentést kell készítenie a
Pénztárfelügyelet részére. A pénztárnak a pénztárra vonatkozó
biztosításmatematikai statisztikai jelentéseit figyelembe kell venni az
aktuáriusi számításoknál. A halandósági tábla összeállításának és
alkalmazásának feltételeit valamint a biztosításmatematikai statisztikai
jelentés szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.
(4) A választott szolgáltatás fedezetének képzése a szolgáltatás teljes
fedezetének az egyéni számláról a választott szolgáltatás tartalék számlájára
egy összegben való átvezetésével történik.
A pénztár szolgáltatási tevékenységének feltételei
32.§
(1) A pénztár szolgáltatási tevékenységét a Pénztárfelügyelet által
jóváhagyott szolgáltatási szabályzat alapján kezdheti meg. A pénztár által
folyósított járadék-szolgáltatást is tartalmazó szolgáltatási szabályzatot a
Pénztárfelügyelet a (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülése
esetén engedélyezi.
(2) A pénztár szolgáltatási szabályzatának legalább az életjáradékra és
valamelyik, a kedvezményezettre is kiterjedõ szolgáltatásra vonatkozó
elõírásokat, valamint a szolgáltatásokhoz kapcsolódó biztonsági tartalék
képzésének és felhasználásának szabályait kell tartalmaznia. A tevékenységét
kezdõ pénztár szolgáltatási szabályzata nem tartalmazhat saját folyósítású
járadékot. Amennyiben a pénztár valamely járadékát saját maga kívánja
folyósítani, úgy ehhez huszonötezer fõ alatti taglétszám esetén legalább 3
évvel, egyéb esetben egy évvel a szolgáltatás megkezdése elõtt be kell
szereznie a Pénztárfelügyelet engedélyét.
(3) A pénztár által nyújtott saját járadék szolgáltatási tevékenység
feltételei:
a) a pénztár saját demográfiai viszonyaira vonatkozó, e törvényben elõírt
statisztikákat vezette, ebbõl a pénztárra vonatkozó halandósági táblát
elkészítette, valamint a járadék biztonságos nyújtásához szükséges számú
nyugdíjas korú tagja van, és az ezeket alátámasztó számításokat a
Pénztárfelügyeletnek benyújtotta,
b) az 58.§ szerinti saját tevékenységi tartaléka van,
c) a 53.§ (5) bekezdése és (8) bekezdése alapján biztonsági tartalékot képez,
d) a 47.§ (2) bekezdésében meghatározott képesítéssel rendelkezõ aktuáriust
alkalmaz.
(4) A Pénztárfelügyelet a saját folyósítási járadék feltételeit tartalmazó
szolgáltatási szabályzatot - a járadékosok várható létszáma és a
szolgáltatások elõrelátható fedezete és biztonsági tartalékai alapján -
engedélyezi. A szolgáltatási szabályzat részletes szabályait a Kormány
rendeletben határozza meg.
(5) A Pénztárfelügyelet elõírhatja a szolgáltatási szabályzat
megváltoztatását, illetõleg intézkedhet és bírságot szabhat ki, ha a
szabályzat valótlan adatokat tartalmaz, illetõleg a szabályzattal szemben
támasztott jogszabályi követelményeknek nem felel meg.
(6) A pénztár a folyósítás alatt álló járadékok fedezetének rendelkezésre
állását aktuáriusi értékelés készítésével ellenõrzi és hiány esetén a
Pénztárfelügyeletet és az Alapot értesíti.
Biztosító intézettõl vásárolt járadék szolgáltatás
33.§
(1) A pénztár járadékszolgáltatási kötelezettsége a Bit. hatálya alá tartozó,
valamely, az ügyfél védelmi alapban tagsággal rendelkezõ biztosító intézettõl
történõ járadék vásárlása útján is teljesíthetõ. A járadék vásárlásának
forrása a pénztár erre vonatkozó szolgáltatási tartaléka. A biztosító
intézettõl vásárolható járadékok azonosak azzal, amelyet a pénztár maga is
felajánlhat (27.§ (2) bekezdés).
(2) A járadékszolgáltatást teljesítõ biztosító intézetet a pénztár, illetve
szolgáltatást igénybe vevõ tag egyaránt kiválaszthatja. A pénztártag abban az
esetben is választhat más biztosító intézet által nyújtott
járadékszolgáltatást, ha pénztára is nyújtja ugyanazt a járadékszolgáltatást.
A biztosító intézettel a járadék szolgáltatására vonatkozó szerzõdést a
pénztár köti meg, illetve eljár az érintett pénztártag(ok) nevében.
(3) A biztosító intézettõl vásárolt járadékkal teljesített
járadékszolgáltatásra (járadék megállapítás, egyösszegû kifizetés, öröklés) a
Bit. rendelkezései az irányadóak azzal, hogy a járadékszolgáltatásra
jogosultat legalább élethosszig tartó járadékban kell részesíteni, amelynek
rendszeresen, havonta kifizetett összege nem lehet kevesebb, mint amire a
pénztár által történõ nyugdíjszolgáltatás esetében az Alap garanciája
kiterjed. A biztosító intézettõl vásárolt életjáradékot a tag nem szüntetheti
meg.
(4) A biztosítótól vásárolt járadékra az Alap által nyújtott garancia nem
terjed ki.
VI. Fejezet
A PÉNZTÁR SZERVEZETÉRE ÉS MÛKÖDÉSÉRE
VONATKOZÓ SZABÁLYOK
A pénztár jogállása és szervezete
Szervezeti és mûködési szabályzat
34.§
(1) A pénztár jogi személy.
(2) A pénztár szervei:
a) a közgyûlés, részközgyûlés, vagy küldöttközgyûlés (a továbbiakban együtt:
közgyûlés),
b) az igazgatótanács,
c) az ellenõrzõ bizottság,
d) az SzMSz szerint létrehozott szakértõi bizottságok.
(3) A pénztárban vagy közgyûlés (részközgyûlés), vagy küldöttközgyûlés
mûködik.
(4) A közgyûlés formáját, megtartásának módját és részletes szabályait az
SzMSz határozza meg.
(5) A közgyûlés a pénztártagok összességébõl áll. A közgyûlésen minden tagnak
egy szavazata van.
(6) A részközgyûlés a pénztár tagságából képzett csoportokban külön megtartott
közgyûlés. A részközgyûlésen minden tag egy és csakis egy csoportba tartozik,
és a részközgyûlés határozatait az egyes gyûlések szavazatainak összesítésével
hozza. A részközgyûlésen minden tagnak egy szavazata van. A részközgyûlés
hatásköri és eljárási szabályait az SzMSz tartalmazza.
(7) A küldöttközgyûlés a pénztártagok küldötteken keresztüli képviseletével
megtartott közgyûlés.
(8) A pénztár vezetõ tisztségviselõi:
a) az igazgatótanács elnöke és tagjai,
b) az ellenõrzõ bizottság elnöke és tagjai,
c) minden olyan, az SzMSz-ben meghatározott tisztségviselõ, aki tisztségét a
közgyûlés hatáskörébe tartozó választás alapján tölti be.
(9) Vezetõ tisztségviselõvé csak büntetlen elõéletû személy választható. A
vezetõ tisztségviselõk megbízatása a határozott idõ lejártával,
visszahívással, lemondással, elhalálozással, illetve a pénztártagsági viszony
megszûnésével, valamint a közügyektõl való eltiltással szûnik meg.
(10) Az igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság tagjait az önkéntes
nyugdíjpénztár és a pénztár közös közgyûlése választja. Az önkéntes
nyugdíjpénztár és a pénztár közgyûlése a mindkét szervezetet érintõ
kérdésekben közösen dönt.
(11) A (10) bekezdésben meghatározott közös közgyûlésen a tagoknak tagsági
viszonyonként egy szavazata van. Egyebekben a közös közgyûlés szabályairól az
alapszabályban kell rendelkezni.
35.§
Az SzMSz-nek tartalmaznia kell:
a) a pénztár jogállására és alapítására vonatkozó adatokat,
b) a taggá válás feltételét, a pénztár szervezõdési elvét,
c) a taggá válással, az átlépéssel, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe
való visszalépéssel és a tagsági viszony megszûnésével, valamint - ha a
pénztár azt lehetõvé kívánja tenni - a kedvezményezett pénztártaggá
válásával kapcsolatos eljárásokat,
d) a tagok jogait és kötelezettségeit,
e) a tagok jogainak és kötelezettségeinek érvényesülését biztosító
elõírásokat,
f) a tagdíj fizetésének rendjét, ideértve a tagdíj-átvállalással kapcsolatos
szabályokat is,
g) a pénztári szolgáltatások típusait,
h) a járadék-szolgáltatásokkal és más tagi követeléssel kapcsolatos eljárási
rendet, beleértve a viták rendezésének pénztáron belüli rendjét,
i) a pénztár szervezetére, a közgyûlés formájára, illetve ahol
küldöttközgyûlés mûködik a küldöttek megválasztására és visszahívására
vonatkozó szabályokat,
j) az igazgatótanácsra, az ellenõrzõ bizottságra, ezek választására,
szakértõi bizottságokra, az ügyvezetõre, illetõleg ezek tevékenységére,
hatáskör-átruházásra és a pénztár képviseletére irányadó fõbb szabályokat,
k) a pénztár gazdálkodására, pénzügyi tervére, üzemvitelére vonatkozó fõbb
szabályokat,
l) a pénztár vagyonkezelésére, adminisztrációs és nyilvántartási, valamint
beszámolási, továbbá a járadék-szolgáltatási kötelezettségeire irányadó
alapvetõ elõírásokat, ideértve azt is, hogy a pénztár e tevékenységeket
maga kívánja-e ellátni, illetõleg azokat részben vagy egészben pénztári
szolgáltatóra bízza-e. Ez esetben, a tevékenységek kihelyezésével
kapcsolatos elõírásokat is tartalmazza a szabályzat, továbbá
m) mindazt amit e törvény meghatároz, és amit a közgyûlés szükségesnek tart.
A közgyûlés
36.§
(1) A pénztár legfõbb szerve a közgyûlés.
(2) Küldöttközgyûlés esetén a küldöttközgyûlés létszáma 25-100 küldött lehet.
A küldötteket a tagok, a tagok körébõl létszámarányosan öt évre választják.
(3) A küldöttek választásának és visszahívásának eljárási szabályait a
pénztár SzMSz-e tartalmazza. Az SzMSz-ben rendelkezni kell az újonnan belépõ,
átlépõ tagok képviseletérõl is.
(4) A küldöttek megbízatása a határozott idõ lejártával, visszahívással,
lemondással, elhalálozással, illetve a pénztártagsági viszony megszûnésével,
valamint a közügyektõl való eltiltással szûnik meg.
37.§
(1) A közgyûlést legalább évente kétszer össze kell hívni, az éves beszámoló,
illetve a pénzügyi terv elfogadására. A beszámolót a pénzügyi év lejártát
követõ 90 napos, a pénzügyi tervet a pénzügyi év lejárta elõtti 90 napos
idõszakban kell a közgyûlés elé terjeszteni és elfogadni. A közgyûlést akkor
is össze kell hívni, ha azt a bíróság vagy a Pénztárfelügyelet elrendeli vagy
az ellenõrzõ bizottság, illetve a pénztártagok, illetve küldötteik legalább 10
százaléka - az ok és a cél megjelölésével - írásban indítványozza, illetve az
igazgatótanács szükségesnek látja. Az SzMSz más esetekben is elõírhatja a
közgyûlés összehívását.
(2) A közgyûlés összehívásának módjáról a pénztár SzMSz-ében kell rendelkezni.
A közgyûlés összehívásáról szóló értesítésben meg kell jelölni a közgyûlés
helyét, idejét, napirendjét, valamint a napirendhez tartozó iratok
megtekintésének helyét és idejét. A közgyûlés összehívását - a közgyûlést
legalább 15 nappal megelõzõen - egy országos napilapban, illetõleg a helyi- és
munkahelyi idõszakos lapban is legalább egy alkalommal meg kell hirdetni. A
hirdetmény tartalmazza a közgyûlés helyét, idõpontját, tervezett napirendjét,
az elõterjesztések megtekintésének módját.
(3) A küldöttközgyûlés összehívásáról szóló értesítést, a küldöttközgyûlést
megelõzõen legalább 15 nappal elõbb el kell juttatni a küldötteknek. A
bíróság, vagy a Pénztárfelügyelet az értesítés tekintetében, az e törvényben
foglaltnál rövidebb határidõt is elõírhat.
(4) A közgyûlés összehívása az igazgatótanács feladata. Amennyiben az
igazgatótanács a közgyûlés összehívása iránt nem intézkedik, az indítványozók
a Pénztárfelügyelethez, annak elutasító döntése után 30 napon belül a
bírósághoz fordulhatnak. A közgyûlést a bíróság vagy a Pénztárfelügyelet is
összehívhatja.
(5) A közgyûlésre a Pénztárfelügyelet képviselõjét is meg kell hívni. A
Pénztárfelügyelet képviselõje a közgyûlésen tanácskozási joggal vesz részt.
38.§
(1) A közgyûlés akkor határozatképes, ha azon legalább a pénztártagok felének
képviselete biztosított.
(2) Ha a közgyûlés határozatképtelen, úgy a 15 napos idõköz megtartásával
másodízben összehívott közgyûlés az elõzetesen, határozati javaslattal
együtt, beterjesztett eredeti napirendi pontok tekintetében a képviseltek
számától függetlenül határozatképes.
(3) A közgyûlésen minden küldöttnek annyi szavazata van, ahány pénztártagot
képvisel.
(4) A közgyûlés a határozatait - ha az SzMSz eltérõen nem rendelkezik -
egyszerû szavazattöbbséggel hozza.
39.§
(1) A közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:
a) az alapító okirat módosítása,
b) az SzMSz elfogadása, illetõleg módosítása,
c) az igazgatótanács tagjainak és elnökének megválasztása, visszahívása,
díjazásuk megállapítása,
d) az ellenõrzõ bizottság tagjainak és elnökének megválasztása, visszahívása,
díjazásuk megállapítása,
e) az igazgatótanács éves beszámolójának - ezen belül a mérleg és az
aktuáriusi értékelés - elfogadása, döntés az egyes tartalékokban mutatkozó
hiány rendezésérõl,
f) a pénztár pénzügyi tervének elfogadása,
g) a tevékenységi engedély jogerõre emelkedése elõtt a pénztár nevében eljáró
személyek, az igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság tagjai elleni
kártérítési igény érvényesítése, továbbá intézkedés a pénztár
képviseletére jogosultak ellen indított perekben a pénztár képviseletérõl,
h) döntés érdekképviseleti szervhez történõ csatlakozásról, illetve az abból
történõ kiválásról,
i) döntés a pénztár megszûnésérõl, szétválásról vagy más pénztárral történõ
egyesülésrõl,
j) döntés mindazon ügyekben, amelyeket e törvény, vagy más jogszabály a
hatáskörébe utal,
k) a könyvvizsgáló megválasztása és felmentése,
l) döntés a tagdíjak behajtásának módjáról.
(2) A közgyûlésen jelenléti ívet és jegyzõkönyvet kell vezetni. A jegyzõkönyv
tartalmazza az elhangzott felszólalások lényegét és a hozott határozatokat. A
jegyzõkönyvhöz csatolni kell az igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság
beszámolójának egy példányát. A jegyzõkönyv egy példányát a csatolt iratokkal
együtt - a közgyûlést követõ 30 napon belül - meg kell küldeni a
Pénztárfelügyeletnek. Az elfogadott beszámolót és mérleget a nyilvánosságra
hozatal szabályai szerint legalább egy országos lapban meg kell jelentetni.
(3) A közgyûlési határozatok ellen a pénztártagok, illetve a küldöttek,
valamint a Pénztárfelügyelet a határozat meghozatalától számított 90 napon
belül keresetet nyújthat be a pénztár székhelye szerint illetékes megyei
bíróságon.
Az igazgatótanács
40.§
(1) Az igazgatótanács a pénztár ügyvezetõ szerve. Az igazgatótanács létszáma
páratlan számú, legalább 7 fõ. Az igazgatótanácsban biztosítani kell a
pénztártagok képviseletét. Az igazgatótanács megbízatása, megválasztásától
számított öt évig, illetõleg addig tart, amíg az öt évre megválasztott
küldöttközgyûlés mandátumának lejártát követõen az új közgyûlés alakuló ülésén
új igazgatótanácsot nem választ.
(2) Az igazgatótanács:
a) gondoskodik a közgyûlés hatáskörébe tartozó döntések elõkészítésérõl, a
közgyûlési határozatok végrehajtásáról,
b) gondoskodik a pénztár könyveinek szabályszerû vezetésérõl,
c) meghatározza a pénztár üzletpolitikáját,
d) elfogadja a vagyonkezelési és vagyonértékelési, továbbá a szolgáltatási
szabályzatot,
e) dönt a vagyonértékelés módjáról, vagyonkezelõ kiválasztásáról, valamint a
pénztár adminisztrációs és nyilvántartási tevékenysége végzésének módjáról
- szükség szerint - az e tevékenységet végzõ szervezet kiválasztásáról,
f) gondoskodik a pénztár zavartalan mûködésérõl. Ennek érdekében a közgyûlés
által elfogadott pénzügyi terv és a jogszabályok keretei között
átcsoportosításokat hajthat végre. Az átcsoportosítás nem csökkentheti a
fedezeti tartalékot,
g) a jogszabályok keretei között dönt a saját tevékenységi és a biztonsági
tartalékok feltöltésérõl, illetve felhasználásáról,
h) elfogadja ügyrendjét.
(3) Az igazgatótanács gyakorolja az ügyvezetõ felett a munkáltatói jogokat,
kinevezi és felmenti az ügyvezetõ helyettesét (helyetteseit) és a fõkönyvelõt.
(4) Az igazgatótanácsnak - az SzMSz eltérõ rendelkezése hiányában - legalább 3
havonként kell ülést tartania. Az ügyvezetõ az igazgatótanács ülésein
tanácskozási joggal részt vesz. Az igazgatótanács ülését össze kell hívni
akkor is, ha azt a közgyûlés határozata elõírta, illetve ha az ellenõrzõ
bizottság vagy az igazgatótanács tagjainak egyharmada, vagy az ügyvezetõ kéri.
(5) Az igazgatótanács ülése határozatképes, ha azon a tagoknak legalább a fele
jelen van.
(6) Az igazgatótanács határozatait - amennyiben az SzMSz másként nem
rendelkezik - a jelenlévõ igazgatótanácsi tagok szavazatainak egyszerû
többségével hozza. Szavazategyenlõség esetén az elnök szavazata dönt.
(7) Az igazgatótanács minõsített többséggel - az igazgatótanács tagjai
kétharmadának egyetértésével - határoz:
a) a közgyûlés elé terjesztendõ éves beszámoló elfogadásáról,
b) az ügyvezetõ, a vagyonkezelõ és a letétkezelõ - pályázat útján történõ -
kiválasztásáról,
c) hatáskörei gyakorlásának átruházásáról.
(8) Az ülésrõl jegyzõkönyvet kell vezetni, amelynek tartalmaznia kell a
jelenlévõk nevét, az elhangzott felszólalások lényegét és a hozott
határozatokat. A jegyzõkönyvhöz csatolni kell az írásos beszámolók, illetve
más dokumentumok egy-egy példányát.
41.§
Az igazgatótanács a 40.§ (2) bekezdés a)-b) és g) pontjaiban foglalt
hatáskörének gyakorlását - felelõsségének érintetlenül hagyása és rendszeres
beszámolási kötelezettség elõírása mellett - az ügyvezetõre átruházhatja. A
hatáskör gyakorlásának módjáról és mértékérõl az igazgatótanács ügyrendjében
kell rendelkezni.
A pénztár képviselete
42.§
(1) A pénztárat:
a) az igazgatótanács elnöke és a pénztár egy képviseleti joggal felruházott
alkalmazottja,
b) az igazgatótanács 2 tagja,
c) a pénztár 2 képviseleti joggal felruházott alkalmazottja,
d) az ügyvezetõ és a pénztár egy képviseleti joggal felruházott
tisztségviselõje
együttesen képviseli.
(2) A pénztár tisztségviselõjét vagy alkalmazottját az igazgatótanács
ruházhatja fel képviseleti joggal.
Az ellenõrzõ bizottság feladata és hatásköre
43.§
(1) A közgyûlés legalább 5, legfeljebb 7 tagú ellenõrzõ bizottságot választ.
Az ellenõrzõ bizottságban a pénztártagoknak kell többségben lenniük. Az
ellenõrzõ bizottság megbízatása, megválasztásától számított öt évig, illetõleg
addig tart, amíg az öt évre megválasztott küldöttközgyûlés mandátumának
lejártát követõen, az új küldöttközgyûlés alakuló ülésén új ellenõrzõ
bizottságot nem választ.
(2) Az ellenõrzõ bizottság feladata, hogy rendszeresen vizsgálja és
ellenõrizze a pénztár gazdálkodását, számvitelét, ügyvitelét, a pénztár
fizetõképességének és kötelezettség-vállalásainak összhangját. Az ellenõrzõ
bizottság nyílt pályázat alapján tesz javaslatot a közgyûlésnek a
könyvvizsgáló személyére.
(3) Az ellenõrzõ bizottság megállapításait évente a közgyûlés elé terjeszti.
Az ellenõrzõ bizottság kérheti az igazgatótanács soron kívüli összehívását, ha
ezt az ellenõrzés során tapasztaltak szükségessé teszik.
(4) Az ellenõrzõ bizottság köteles megvizsgálni a hatáskörébe tartozó, a
közgyûlés elé terjesztendõ jelentéseket és az igazgatótanács éves
beszámolóját. Az ellenõrzõ bizottság hatáskörébe tartozó kérdésekben az
ellenõrzõ bizottság jelentése nélkül a közgyûlés érvényesen nem határozhat. Az
ellenõrzõ bizottság jelentését az éves beszámolóról és a pénzügyi tervrõl a
közgyûlés elõtt, azokkal együtt megtekinthetõvé kell tenni a tagság számára.
Személyi és tárgyi feltételek
44.§
(1) A pénztár a pénztártevékenységet csak a szolgáltatás nyújtásához, illetve
a gazdálkodási, tagfelvételi tevékenység megkezdéséhez szükséges személyi
feltételek, technikai, informatikai, mûszaki felszereltség és a tevékenység
végzésére alkalmas helyiségek birtokában kezdheti meg, továbbá rendelkeznie
kell a jogszabályoknak megfelelõ számviteli renddel, és a biztonságos
mûködéshez szükséges belsõ szabályzatokkal, valamint az egyes tevékenységek
végzésében elõírt pénzügyi követelmények teljesítéséhez szükséges
pénzeszközökkel, tartalékokkal.
(2) A pénztár köteles:
a) ügyvezetõt, (helyettes ügyvezetõt),
b) a számviteli rendért felelõs vezetõt (fõkönyvelõt),
c) befektetésekért felelõs vezetõt,
d) biztosításmatematikust (aktuáriust),
e) könyvvizsgálót,
f) jogászt,
g) belsõ ellenõrt
alkalmazni, illetõleg foglalkoztatni. Az a), b), c) és g) pontokban felsorolt
személyeket a pénztár kizárólag munkaviszony keretében alkalmazhatja.
(3) Az ügyvezetõ elláthatja az (1) bekezdés c), f) pontban meghatározottak
feladatát is, amennyiben a vonatkozó feltételeknek egyébként megfelel.
(4) A Pénztárfelügyelet, illetve az Alap részére teljesítendõ
információszolgáltatáshoz a pénztárnak rendelkeznie kell a beszámolási
rendszerhez, nyilvántartási követelményekhez igazodó számítástechnikai
eszközökkel.
Az ügyvezetõ
45.§
(1) A pénztár ügyvezetõje a pénztárral munkaviszonyban álló személy. Az
ügyvezetõ nem lehet a pénztár igazgatótanácsának elnöke, illetve más
választott tisztségviselõje.
(2) Ügyvezetõként (ügyvezetõ-helyettesként) az alkalmazható, aki:
a) büntetlen elõéletû,
b) felsõfokú pénzügyi, közgazdasági vagy jogi végzettséggel, legalább 2 éves,
a pénztári tevékenységben hasznosítható szakmai gyakorlattal, valamint
pénztárüzemi vezetõi tevékenységre feljogosító szakvizsgával rendelkezik.
(3) Az igazgatótanács kérésére a Pénztárfelügyelet a pénztárüzemi vezetõi
szakvizsga megszerzése alól meghatározott idõtartamra - legfeljebb 3 évre -
felmentést adhat.
(4) Az ügyvezetõ felelõs az igazgatótanács határozatainak végrehajtásáért, a
pénztár eredményes mûködéséért, folyamatos ügyviteléért, gyakorolja a pénztár
alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat azok kivételével, amelyeket e
törvény, illetõleg az SzMSz a közgyûlés vagy az igazgatótanács hatáskörébe
utal.
(5) Az igazgatótanács jogsértõ határozata, illetve utasítása esetén az
ügyvezetõ az ellenõrzõ bizottsághoz, illetve a Pénztárfelügyelethez fordulhat.
A könyvvizsgáló
46.§
(1) A pénztár köteles könyvvizsgálót igénybe venni.
(2) Nem lehet könyvvizsgáló a pénztár alapítója, tagja, a pénztár ügyvezetõje,
igazgatótanácsának, ellenõrzõ bizottságának tagja, az alapító tulajdonosa, az
alapító könyvvizsgálója, az alapító vezetõ tisztségviselõje, vezetõ beosztású
alkalmazottja, illetve a vagyonkezelõ, valamint gazdálkodása nyilvántartását
végzõ szervezet és a letétkezelõ könyvvizsgálója és közeli hozzátartozója.
(3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult
szervezet is elláthatja. Ebben az esetben a (2) bekezdésben meghatározott
rendelkezéseket a szervezetnek a könyvvizsgálói tevékenységet végzõ
dolgozójára kell alkalmazni.
(4) A könyvvizsgáló megbízatása legfeljebb három éves idõtartamra szólhat,
amely nem hosszabbítható meg. Ugyanazon könyvvizsgáló egyidejûleg legfeljebb 3
pénztárnál bízható meg könyvvizsgálói feladatok ellátásával.
(5) A könyvvizsgáló betekinthet a pénztár könyveibe, az igazgatótanács és az
ellenõrzõ bizottság tagjaitól, a pénztár alkalmazottaitól felvilágosítást
kérhet, a pénztár tartalékait, szerzõdéseit, bankszámláját, értékpapír
állományát megvizsgálhatja. Jelen lehet az igazgatótanács és az ellenõrzõ
bizottság ülésein, a közgyûlésen köteles részt venni.
(6) A könyvvizsgáló a 39.§ (1) bekezdésének e)-f) pontjaiban megjelölt, a
pénztár közgyûlése elé terjesztett beszámolót és pénzügyi tervet köteles
megvizsgálni abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e,
illetve megfelelnek-e a jogszabályok elõírásainak, és köteles véleményét
ismertetni. E nélkül a közgyûlés érvényes határozatot nem hozhat.
(7) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez arról, hogy a pénztár vagyonának, vagy
a fedezeti tartalék jelentõs csökkenése várható, köteles az ellenõrzõ
bizottságot és a pénztár igazgatótanácsát tájékoztatni, továbbá a pénztár
közgyûlésének összehívását kezdeményezni és a Pénztárfelügyeletnek
bejelenteni.
(8) Ha a pénztár közgyûlését az igazgatótanács - nyolc napon belül - nem hívja
össze, arra a könyvvizsgáló jogosult. Ha a pénztár közgyûlése nem hozza meg a
szükséges döntéseket, a könyvvizsgáló köteles értesíteni a Pénztárfelügyeletet
és a bíróságot.
A biztosításmatematikus
47.§
(1) A biztosításmatematikus aláírásával ellenjegyzi:
a) a pénzügyi tervet, az éves beszámolóban az aktuáriusi értékelést, a
biztosításmatematikai statisztikai jelentést, a tartalékok képzésére és
mértékére vonatkozó számításokat,
b) az igazgatótanács döntését megelõzõen a pénztár szolgáltatási
szabályzatát,
c) a biztosító intézettel kötendõ kockázatmegosztást célzó szerzõdéseket,
d) az a)-c) pontokra vonatkozó adatok helytállóságát, a számítások
helyességét, valamint igazolja a rendelkezésre álló adatok teljeskörûségét
és a számítások alapjául szolgáló módszerek megfelelõségét.
(2) A pénztár biztosításmatematikusaként az alkalmazható, aki:
a) szakirányú felsõfokú végzettséggel és külön jogszabályban meghatározott
tanácsadói szintû biztosításmatematikusi (aktuáriusi) szakképesítéssel
rendelkezik,
b) legalább hároméves - biztosítónál, pénztárnál, önkéntes kölcsönös
biztosító pénztárnál, a Pénztárfelügyeletnél, (az Önkéntes Kölcsönös
Biztosító Pénztárak Felügyeleténél) az Állami Biztosítás Felügyeletnél,
felsõoktatási intézményben, a biztosításmatematikusok szakmai
érdekképviseleti szervénél vagy biztosítási alkuszi tevékenységet folytató
gazdasági társaságnál vagy biztosítási szaktanácsadóként szerzett -
szakmai gyakorlattal rendelkezik,
c) a pénztárral munkaviszonyban, vagy megbízási viszonyban áll,
d) büntetlen elõéletû.
(3) Szakirányú felsõfokú végzettségnek minõsül azon szakok oklevele, amelynek
megszerzéséhez tudományegyetemen, pénzügyi és számviteli fõiskolán legalább
négy féléves, szigorlattal lezárt matematikai és statisztikai képzés
szükséges. Ilyennek minõsül különösen a tudományegyetemen, pénzügyi és
számviteli fõiskolán fakultáció vagy posztgraduális képzés során szerzett
legalább négy féléves biztosításmatematikai képzés.
(4) A (2) bekezdés b) pontjában meglévõ feltételek fennállását az érintett
szervek igazolják. A Pénztárfelügyelet az aktuáriusi szakképesítés, illetõleg
a gyakorlati idõ követelménye alól 3 évre felmentést adhat.
Befektetésekért felelõs vezetõ
48.§
(1) A pénztár köteles befektetésekért felelõs vezetõt alkalmazni abban az
esetben is, ha a vagyonkezelõi tevékenység ellátásával vagyonkezelõ
szervezetet bíz meg.
(2) A pénztár a befektetések irányítására olyan büntetlen elõéletû, külön
jogszabályban elõírt értékpapír forgalmazói, és ha befektetési portfoliója
ingatlant is tartalmaz, ingatlanforgalmazói szakvizsgával, vizsgával
rendelkezõ, vele munkaviszonyban álló személyt köteles alkalmazni, aki
szakirányú felsõfokú végzettséggel és legalább 2 év szakmai gyakorlattal
rendelkezik, megfelel az Épt. 14.§-ában meghatározott személyi feltételeknek.
(3) Szakirányú felsõfokú végzettség az egyetemen vagy fõiskolán szerzett jogi,
államigazgatási, közgazdasági, vagy pénzügyi diploma, oklevél, illetõleg
könyvvizsgálói végzettség.
A pénztár vezetõire vonatkozó felelõsségi
és összeférhetetlenségi szabályok
49.§
(1) A pénztár vezetõ állású személye a 44.§ (2) bekezdésében, valamint az
SzMSz-ben meghatározott más munkakört betöltõ személy, ha a pénztárral
munkaviszonyban áll, és választása, kinevezése nem a közgyûlés hatáskörébe
tartozik.
(2) A pénztár vezetõ tisztségviselõje és vezetõ állású személye, valamint a
pénztár akuáriusi, könyvvizsgálói, jogászi feladatait nem munkaviszony
keretében ellátó személy az ilyen tisztséget betöltõ személyektõl általában
elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelezettségeik megszegésével a
pénztárnak okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felelõsek, akkor is,
ha a pénztárral munkaviszonyban álltak, illetve állnak.
(3) Az igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság, valamint az SzMSz-ben
meghatározott más testületi szerv tagjai, az adott testület döntéseiért
egyetemleges felelõsséget viselnek. Nem terheli a felelõsség azt a személyt,
aki a határozat vagy intézkedés ellen tiltakozott, és tiltakozását írásban az
igazgatótanácsnak és az ellenõrzõ bizottságnak, igazgatótanácsi és ellenõrzõ
bizottsági tag esetében a közgyûlésnek bejelentette.
(4) Nem választható meg a pénztár vezetõ tisztségviselõjének, illetve nem
alkalmazható a pénztárban vezetõ állásúként az a személy, aki:
a) 10 százalékot elérõ, vagy azt meghaladó részesedéssel rendelkezik,
rendelkezett, olyan befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben,
biztosítóban, amely öt éven belül fizetésképtelenné vált, vagy
fizetésképtelenségét csak felügyeleti intézkedéssel lehetett elkerülni,
illetve amelynek tevékenységi engedélyét az illetékes felügyelet
visszavonta,
b) vezetõ tisztségviselõ volt olyan önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban,
pénztárban, biztosító intézetben, pénzügyi intézményben vagy befektetési
vállalkozásban, amely öt éven belül fizetésképtelenné vált, illetve
amelynek tevékenységi engedélyét állami felügyelete visszavonta,
c) súlyosan vagy ismételten megsértette e törvény, az Épt., a Hpt., az Átt.,
a Bat., a Bit., az Öpt., illetve e törvények felhatalmazása alapján
kiadott jogszabály elõírásait és emiatt vele szemben az illetékes
felügyelet, más hatóság vagy bíróság öt évnél nem régebben kelt jogerõs
határozatban szankciót alkalmazott,
d) aki vezetõ tisztségviselõje volt olyan, a Gt. hatálya alá tartozó
vállalkozásnak vagy szövetkezetnek, amelyben 5 éven belül csõd, vagy
felszámolási eljárást kellett lefolytatni,
e) akinek egyéb tulajdonosi érdekeltsége és üzleti tevékenysége
veszélyeztetné a pénztár biztonságos mûködését.
(5) A (4) bekezdés e) pontja alkalmazása szempontjából a pénztár biztonságos
mûködését veszélyezteti különösen, ha a leendõ vezetõ tisztségviselõ:
a) tevékenysége, illetve a pénztárra gyakorolt befolyása veszélyezteti a
pénztár független, megbízható és körültekintõ irányítását,
b) üzleti tevékenységének, illetve kapcsolatainak jellege, vállalkozásokkal
fennálló közvetlen és közvetett tulajdoni részesedésének szerkezete olyan,
hogy a vezetõ és/vagy ellenõrzõ tevékenységet akadályozza.
(6) A vezetõ tisztségviselõ köteles a pénztár igazgatótanácsának és a
Pénztárfelügyeletnek haladéktalanul bejelenteni, ha:
a) egy másik pénztárnál, befektetési vállalkozásnál, pénzügyi intézménynél,
biztosítónál, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál vezetõ
tisztségviselõvé választják vagy ekként alkalmazzák, illetve ilyen
tisztségét megszünteti,
b) valamely, az a) pont szerinti vállalkozásban befolyásoló részesedést, vagy
szavazati jogot szerez, vagy ilyen részesedését megszünteti,
c) ellene büntetõ eljárás indult.
(7) A vezetõ tisztségviselõ nem vehet részt olyan döntés elõkészítésében,
illetõleg olyan döntésben, amelyhez saját magának, közeli hozzátartozójának,
vagy a közvetlen és közvetett tulajdonában álló vállalkozásnak üzleti érdeke
fûzõdik.
A pénztárak gazdálkodása
50.§
(1) A pénztár gazdálkodása keretében:
a) gondoskodik a pénztárvagyon befektetésérõl és kezelésérõl,
b) a pénztár mûködtetése, illetve a pénztárvagyon befektetése keretében
tulajdont szerezhet a pénztár vagyonának befektetését és kezelését, a
pénztár adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási, behajtási
feladatait ellátó gazdálkodó szervezetben,
c) teljesíti az Alappal szemben fennálló fizetési kötelezettségeit és igénybe
veszi azok szolgáltatásait.
(2) A pénztár a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások
fedezetének biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, illetve
fejlesztésére, valamint a gazdálkodás költségeinek fedezetére fordíthatja,
abból tartalékokat képez. A pénztár vagyona sem osztalék, sem részesedés
formájában nem fizethetõ ki.
(3) A pénztár gazdálkodásából származó bevétel a társasági adó és helyi
iparûzési adó-kötelezettség tekintetében nem minõsül vállalkozási bevételnek.
(4) Az önkéntes nyugdíjpénztár által mûködtetett magánnyugdíj-pénztár
gazdálkodását, vagyonkezelését, szolgáltatását, nyilvántartásait és
könyvvezetését az önkéntes nyugdíjpénztárétól elkülönítetten kell végezni,
illetve vezetni.
51.§
Amennyiben a pénztár indulásakor vagyonnal rendelkezik, azt az alakuló
közgyûlés határozatával a tartalékok között fel kell osztani.
52.§
A pénztár köteles pénzforgalmát hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlán
bonyolítani. A számlavezetõjét és számlájának számát köteles a
számlamegnyitást követõen, haladéktalanul bejelenteni a Pénztárfelügyeletnek
és az Alapnak. A pénztár a pénzforgalmi számla alszámláin bonyolíthatja le
többek között a befektetési tevékenységéhez, szolgáltatási tevékenységéhez, a
tagdíj gyûjtéséhez, valamint a szervezete mûködéséhez kapcsolódó
pénzforgalmat.
A pénztár pénzügyi terve
53.§
(1) Az igazgatótanács évente az éves mérleg megállapítására összehívott
közgyûlés elé terjeszti a pénztár rövid távú és hosszú távú pénzügyi tervét. A
pénztár hosszú távú pénzügyi tervet elsõ ízben a mûködés megkezdését követõ
ötödik évben készít. A pénzügyi terv nem lehet ellentétes a pénztárakra
vonatkozó gazdálkodási és beszámolási szabályokkal, valamint a pénztár
szabályzataival.
(2) A pénzügyi tervnek tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és kiadásait
meghatározó adatokat:
a) a taglétszám várható alakulását,
b) a szolgáltatások meghatározását, várható igénybevételét és értékét,
c) az elõrelátható bevételeket, ezen belül elkülönítetten a tagdíjat, a
befektetések várható hozamát és az egyéb bevételeket,
d) a várható kiadásokat, ezen belül elkülönítetten a szolgáltatások, a
mûködés, a befektetések kiadásait és az egyéb kiadásokat,
e) az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok közötti, a szolgáltatás
megállapításakor esedékes átcsoportosítást, valamint a befektetéssel,
továbbá a szolgáltatással kapcsolatos tartalékok képzését,
f) a tartalékok közötti átcsoportosításokat.
(3) A várható bevételek között külön-külön kell kimutatni:
a) a tagok által fizetett tagdíjat,
b) a jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok vagy
természetes személyek eseti adományának, rendszeres támogatásának értékét,
c) a befektetések,
1. bruttó hozamát,
2. nettó hozamát,
d) az eszközök értékesítésébõl származó bevételeket, ezen belül az árfolyam
különbözeteket,
e) a vagyonkezelõ szervezetben szerzett részesedésbõl származó bevételt,
f) az adminisztrációs és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatokat
ellátó szervezetben szerzett részesedésbõl származó bevételt,
g) az átlépõ tagok által a más pénztárból hozott, a tag követelésének
megfelelõ összeget,
h) a tagok egyéb befizetéseit,
j) a hitelfelvételbõl származó bevételt,
i) az egyéb bevételeket.
(4) A várható kiadások között külön-külön kell kimutatni:
a) a szolgáltatások típusonkénti kiadásait,
b) a szolgáltatásokhoz kapcsolódó kiadásokat,
c) az átlépõ tagok által a más pénztárba átvitt, a tag követelésének
megfelelõ összeget,
d) a folyó mûködés kiadásait költségnemenkénti bontásban,
e) pénzügyi befektetéseket,
f) az értékesítésre kerülõ eszközök nyilvántartott értékét,
g) a pénztári tartalékok befektetéséhez kapcsolódó kiadásokat,
h) az Alappal, a Pénztárfelügyelettel kapcsolatos kiadásokat,
i) a tagdíj behajtásával összefüggõ kiadásokat és a jogosulatlanul felvett
járadék behajtásának kiadásait,
j) a tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, valamint felújítására
szükséges kiadásokat,
k) a tagoknak visszatérített összegeket,
l) a hitel törlesztésének, visszafizetésének kiadásait.
(5) A pénzügyi tervnek a tartalékok alakulását a gazdálkodási és befektetési
szabályokkal összhangban, az alábbiak szerint kell tartalmaznia:
a) a tartalék nyitó állományát,
b) a tartalék befektetését,
c) tervezett bevételeit és kiadásait,
d) a tartalék eszközértékében beálló változásokat,
e) a tartalék záró állományát.
(6) A tartalékok alakulásán belül ki kell mutatni az elõre látható
vagyonátértékelési különbözetet.
(7) A pénzügyi tervnek ki kell térnie a mûködéssel kapcsolatos bevételek és
költségek, ráfordítások bemutatására, valamint a mûködési tartalék alakulására
is.
(8) A fedezeti, illetve likviditási tartalékon belül külön kell tervezni az
egyéni számlákról a szolgáltatások fedezetének képzését a szolgáltatási
tartalékokban, a hozamkiegyenlítési és a demográfiai tartalékok, illetve a
szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyéb biztonsági tartalékok alakulását.
54.§
(1) Az éves pénzügyi terv negyedéves ütemezésben készül.
(2) A hosszú távú terv elsõdlegesen a pénztár várható mûködési költségei és
szolgáltatásai fedezete alakulását mutatja be. A hosszú távú pénzügyi terv az
éves pénzügyi tervhez képest egyszerûsített szerkezetben, az idõszakon belül
éves ütemezésben készül, kiegészítve a hosszú távra alkalmazott
feltételezésekkel.
55.§
(1) A pénztár a közgyûlés által elfogadott pénzügyi tervét a közgyûlést követõ
30 napon belül megküldi a Pénztárfelügyeletnek.
(2) A Pénztárfelügyelet a pénzügyi terv átdolgozására kötelezheti a pénztárat,
ha az nem felel meg a jogszabályi elõírásoknak, illetve a pénztár SzMSz-ének.
A pénztár a Pénztárfelügyelet észrevételeinek figyelembevételével köteles 60
napon belül a pénzügyi tervet átdolgozni. A pénzügyi terv tartalmának
részletes szabályait és összeállításának módszereit a Kormány rendeletben
határozza meg.
Az önkéntes nyugdíjpénztár által mûködtetett pénztár
pénzügyi tervére vonatkozó külön szabályok
56.§
(1) Az önkéntes nyugdíjpénztár által mûködtetett pénztár gazdálkodására és
pénzügyi tervére az 50-55.§ rendelkezéseit, a (2)-(5) bekezdésekben foglalt
eltéréssel kell alkalmazni.
(2) Az önkéntes nyugdíjpénztár munkaszervezetét úgy kell kialakítani és
mûködtetni, hogy az lehetõvé tegye az önkéntes nyugdíjpénztárhoz és a
pénztárhoz közvetlenül kapcsolódó gazdasági események kihatásainak a különbözõ
pénztári tevékenységre történõ elszámolását és folyamatos nyilvántartását.
(3) Azokat a bevételeket, költségeket és ráfordításokat, amelyek mindkét
típusú pénztári tevékenységhez kapcsolódnak, vagy bevételarányosan egyikhez
sem rendelhetõk, belsõ elszámolási szabályok alkalmazásával kell a források
között megosztani.
(4) A pénztár pénzügyi tervének tartalmaznia kell a közös kiadásoknak és
bevételeknek az egyes pénztári tevékenységekre esõ részét is.
(5) A pénztárnak a közös tevékenységére vonatkozóan olyan tervet kell
készítenie, amely tartalmazza a közös feladatok ellátása érdekében felmerülõ
kiadásokat és bevételeket.
(6) Az önkéntes nyugdíjpénztár által mûködtetett pénztár pénzügyi tervére
vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben határozza meg.
A pénztári tartalékok és mûködésük
57.§
(1) A pénztár bevételeibõl köteles fedezeti-, és likviditási tartalékot
létrehozni. A tartalékok kizárólag a törvény elõírásai szerint használhatók
fel.
(2) A pénztár a törvényben meghatározott kötelezõ tartalékok mellett az SzMSz-
ben meghatározott további tartalékokat is képezhet.
58.§
(1) A pénztárnak bevételeibõl elkülönített tartalékot - saját tevékenységi
tartalékot - kell képeznie abban az esetben, ha vagyonkezelési és
járadékszolgáltatási tevékenységét nem helyezi ki. E tartalék a felsorolt
tevékenységek mûködési zavarai esetén a biztonsági tartalékok kimerülése után
a fedezeti tartalék feltöltésére szolgál.
(2) A saját tevékenységi tartalék mértéke 100 millió forint.
59.§
(1) A fedezeti tartalék a szolgáltatások fedezetének gyûjtésére és
finanszírozására szolgál.
(2) A fedezeti tartalékon belül elkülönítetten kell kezelni az egyéni
számlákat és a szolgáltatási tartalékokat.
(3) A fedezeti tartalék bevételei:
a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (GYES, GYED,
sorkatonai szolgálat, stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkezõ tag
részére befizetett tagdíj célú támogatásnak az SzMSz-ben vagy a pénzügyi
tervben meghatározott része,
b) tagok egyéb befizetéseinek az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben
meghatározott része,
c) a fedezeti tartalék befektetésébõl származó hozam,
d) a fedezeti tartalék eszközeinek értékesítésébõl származó bevételek,
e) a támogató rendelkezése szerint a fedezeti tartalék javára juttatott
adomány,
f) az átlépõ tagok által a más pénztárból hozott, a tag követelésének
megfelelõ összeg.
(4) A fedezeti tartalék terhére elszámolható kiadások:
a) a szolgáltatások típusonkénti kiadásai,
b) az átlépõ tagok által a más pénztárba elvitt, a tag követelésének
megfelelõ összeg,
c) az egyéni számlák és a szolgáltatási tartalékok befektetésének kiadásai,
d) a tagoknak visszatérített összegek.
60.§
(1) A likviditási tartalék az idõlegesen fel nem használt eszközök gyûjtésére,
illetõleg a befektetési és demográfiai kockázatok kiegyenlítésére, valamint a
pénztár fizetõképességének biztosítására, illetve az értékelési különbözet
fedezetének nyilvántartására szolgál.
(2) Amennyiben a pénztár nem helyezi ki a járadékszolgáltatási tevékenységét,
úgy köteles a likviditási alapon belül a pénztár által alkalmazott módozatok
szerint elkülönítve járadéktartalék alapot képezni.
(2) A pénztárnak a likviditási tartalékon belül hozamkiegyenlítési
(hozamingadozási), és ha az 54.§ (8) bekezdése szerint demográfiai
tartalékképzésre kötelezett, akkor demográfiai tartalékokat kell képeznie.
(3) A likviditási tartalék bevételei:
a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (GYES, GYED,
sorkatonai szolgálat, stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkezõ tag
részére befizetett tagdíj célú támogatás az SzMSz-ben vagy a pénzügyi
tervben meghatározott része,
b) tagok egyéb befizetései az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben
meghatározottak szerint,
c) a likviditási tartalék befektetésébõl származó hozam,
d) a likviditási tartalék eszközeinek értékesítésébõl származó bevételek,
e) a támogató rendelkezése szerint a likviditási tartalék javára juttatott
adomány,
f) az 50.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti adminisztrációs, és
nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatokat ellátó, valamint
vagyonkezelõ szervezetben meglévõ részesedésébõl származó, a likviditási
tartalékot illetõ bevétel,
g) egyéb bevételek likviditási tartalékot illetõ része.
(4) A likviditási tartalék terhére kizárólag a likviditási tartalék
befektetésével felmerült kiadások számolhatók el, illetve annak tartalékaiból
a pénzügyi terv és a jogszabályok szerint a fedezeti alapba és mûködési célra
lehet átcsoportosítást végezni.
61.§
(1) A pénztárnak elkülönítetten kell nyilvántartania a mûködéssel kapcsolatos
bevételeket, költségeket és ráfordításokat.
(2) A mûködéssel kapcsolatos bevételek:
a) tagok által fizetett tagdíj, valamint az ideiglenesen (GYES, GYED,
sorkatonai szolgálat, stb. miatt) munkajövedelemmel nem rendelkezõ tag
részére befizetett tagdíj célú támogatásnak az SzMSz-ben vagy a pénzügyi
tervben meghatározott része,
b) tagok egyéb befizetéseinek az SzMSz-ben vagy a pénzügyi tervben
meghatározott része,
c) a mûködéssel kapcsolatos bevételek befektetésébõl származó hozam,
d) a mûködéssel kapcsolatos eszközök értékesítésébõl származó bevételek,
e) a támogató rendelkezése szerint mûködési célra juttatott adomány,
f) vagyonkezelõ szervezetben meglévõ részesedésbõl származó, a mûködésre
fordítható bevétel,
g) az adminisztrációs, és nyilvántartási, járadékszolgáltatási feladatokat
ellátó szervezetben meglévõ részesedésbõl származó, a mûködésre fordítható
bevétel,
h) egyéb mûködésre fordítható bevételek.
(3) A mûködéssel kapcsolatos költségek, ráfordítások között kell elszámolni:
a) folyó mûködési kiadásokat költségnemenként,
b) az Alappal, Pénztárfelügyelettel kapcsolatos fizetési kötelezettségeket,
c) a tagdíj behajtásával, és a jogosulatlanul felvett járadék behajtásával
kapcsolatos költségeket,
d) mûködéssel kapcsolatos tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére,
valamint felújítására szükséges kiadásokat,
e) a mûködéssel kapcsolatos bevételek befektetésével kapcsolatos kiadásokat.
62.§
(1) A tartalékok, valamint a mûködéssel kapcsolatos bevételek és kiadások
elszámolását - ideértve az egyéni és szolgáltatási tartalékok bevételeinek és
kiadásainak elszámolását is - legalább havonta kell elvégezni.
(2) A fedezeti tartalék eszközeinek befektetésébõl származó nettó
hozambevételeket (hozambevételek és a befektetések költségeinek különbözete) a
tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára, azoknak a
hozamjóváíráskor fennálló egyenlege arányában negyedévente kell jóváírni.
(3) A befektetésekkel kapcsolatos bevételek és költségek elszámolása során a
bruttó elszámolás számviteli alapelvének érvényesülését biztosítani kell.
(4) A pénztártagokkal kapcsolatos eseti elszámolásokban (tagsági viszony
megszûnése, szolgáltatás megállapítása, folyósítása esetén) a pénztár SzMSz-
ében, illetve szolgáltatási szabályzatában meghatározott költségeket az egyéni
számlákat, illetve a szolgáltatási tartalékot terhelõ mûködési bevételekként
kell elszámolni.
(5) A nyugdíjszolgáltatás és az azzal kapcsolatos költségek teljes fedezetét
képezõ forrásokat, vagyis a pénztártag egyéni számlájának egyenlegét egy
összegben kell átcsoportosítani a tag által választott szolgáltatás
tartalékába.
(6) A fedezeti tartalékon belül az egyéni számlákkal és a szolgáltatási
tartalékkal, likviditási tartalékkal szemben kell elszámolni a részükre
teljesített befizetéseket és a hozzájuk kapcsolható kiadásokat. A
tartalékokra, az egyéni számlákra és a szolgáltatási tartalékra az
elszámoláskor fennálló egyenlegük arányában kell elszámolni a befektetésükkel
kapcsolatos, illetve vagyonarányos költségeket.
(7) A likviditási és fedezeti tartalékokhoz, ezen belül az egyéni számlákhoz
és a szolgáltatások tartalékához külön-külön befektetési portfolió tartozik. A
tartalékokat, az egyéni számlákat és a szolgáltatási tartalékokat a
befizetések és kiadások elszámolása után fennálló egyenlegük arányában úgy
kell módosítani, hogy összegük az értékelési különbözet tartalékával együtt
megegyezzen a velük szemben álló portfolió piaci értékelés szerinti
eszközértékével.
(8) A felhalmozási idõszakban levõ tagok összes nyilvántartott követelése
megegyezik egyéni számláik egyenlegének összegével. A járadékos idõszakban
levõ tagok követeléseinek összege megegyezik a szolgáltatások tartalékával.
63.§
(1) A pénztár befektetési teljesítményének hozamrátáját negyedévente kell
meghatározni.
(2) A pénztár hozamrátáját évente össze kell hasonlítani a pénztárakra elõírt
hozamelvárással, valamint az e körül meghatározott legkisebb és legnagyobb
hozamrátával. Az összehasonlítás alapja a pénztárban jóváírt, piaci érték
szerint módosított nettó hozamrátájából képzett átlagos éves hozam. Ennek
alapján kell képezni, illetve tartalékonként felhasználni a hozamkiegyenlítési
tartalékot úgy, hogy az eljárás végén az egyéni számlákon és a szolgáltatási
tartalékokon legalább a legkisebb hozamrátának megfelelõ hozam legyen
jóváírva.
(3) Ha a pénztár befektetési tevékenységének hozama meghaladja a legnagyobb
hozamrátának megfelelõ mértéket, a fedezeti tartalék többletének egy részét a
likviditási tartalék hozamkiegyenlítési tartalékába kell helyezni. A fedezeti
tartalék csökkentését a fedezeti tartalék számláival, illetve tartalékaival
arányos összeg terhelésével kell elvégezni úgy, hogy mindegyik számla, illetve
tartalék növekedésének mértéke a csökkentés után is nagyobb maradjon a
legkisebb elõírt hozamrátánál.
(4) A hozamkiegyenlítési tartalékból csak a fedezeti tartalékba lehet
átcsoportosítani. Ha a pénztár hozamteljesítménye nem éri el a meghatározott
legkisebb mértéket, a fedezeti tartalék bevételét a likviditási tartalék
hozamkiegyenlítési tartalékából pótolni kell. A fedezeti tartalék növelését, a
fedezeti tartalék számláival, illetve tartalékaival arányos összeg
jóváírásával kell elvégezni úgy, hogy egyik számla, illetve tartalék
növekedése se maradjon kisebb a legkisebb hozamrátánál, és ne legyen nagyobb
az elõírt hozamrátánál. A hozamkiegyenlítési tartalék kimerülésérõl a
Pénztárfelügyeletet és az Alapot haladéktalanul tájékoztatni kell.
(5) A hozamkiegyenlítési tartalék nem lehet kisebb a fedezeti tartalék 0,5
százalékánál. Azokban az években, amikor a tartalék nem éri el az elõírt
szintet, azt a befizetések 0,5 százalékával kell feltölteni.
(6) Nem kell a (3) bekezdésben meghatározott átcsoportosítást, illetve az (5)
bekezdésben meghatározott feltöltést végezni, ha a hozamkiegyenlítési tartalék
elérte a meghatározott mértéket.
(7) A hozamelvárás, a legkisebb és a legnagyobb hozam mértékét a
Pénztárfelügyelet a Pénztártanács bevonásával évente elõre határozza meg.
(8) A Kormány az (1)-(7) bekezdésben foglaltak részletes szabályait
rendeletben határozza meg.
64.§
Az igazgatótanács hatáskörébe tartozik a likviditási tartalék, és ha a pénztár
képzett, a mûködési tartalék elõirányzott szintet meghaladó részének
felhasználásáról történõ döntés azzal, hogy a fedezeti tartalék részét képezõ
szolgáltatási tartalékok elõirányzott szintet meghaladó részét nem lehet a
fedezeti tartalékon kívül felhasználni.
65.§
(1) Ha a nyugdíj folyósításának idõszakában a szolgáltatási tartalékok szintje
az aktuáriusi értékelés szerint, tagonként vagy összesen nem éri el a
járadékos tagok követelésével meghatározott szolgáltatáshoz szükséges szintet,
akkor a különbséget az aktuáriusi értékelés szerint a biztonsági
tartalékokból kell a fedezeti tartalék megfelelõ szolgáltatási tartalékába
átcsoportosítani. Ha e tartalékok a veszteséget nem fedezik, errõl a
Pénztárfelügyeletet tájékoztatni kell.
(2) A pénztár a fedezeti tartalék terhére - a befektetési tevékenység és a
szolgáltatások teljesítése kivételével - harmadik személyekkel szemben
kötelezettséget nem vállalhat. A pénztár váltót, hitelviszonyt megtestesítõ
értékpapírt nem bocsáthat ki; hitelt, illetõleg kölcsönt a fedezeti tartalék
terhére nem vehet fel. A hitel- és kölcsönfelvétel részletes szabályait a
Kormány rendelete tartalmazza.
(3) A pénztár más szervezetekért, személyekért pénzügyi kockázatot nem
vállalhat, így nem adhat kölcsönt - ideértve a hitelviszonyt megtestesítõ
értékpapír vásárlását, kivéve a 66.-68.§ keretei között végzett befektetési
tevékenységet - nem fogadhat el váltót és csekket, vagy egyéb kötelezvényt,
nem vállalhat pénztartozásra kezességet, ezekhez biztosítékot nem nyújthat.
Ezek a korlátozások nem vonatkoznak a pénztár tulajdonában lévõ, a gazdálkodás
nyilvántartását, a biztosításmatematikai feladatok ellátását, a vagyonkezelési
tevékenységet végzõ szervezet részére nem üzletszerûen nyújtott hitelre.
(4) A pénztári szolgáltatások biztonsága érdekében a Kormány rendeletben
további biztonsági tartalék képzési kötelezettséget is meghatározhat.
Vagyonkezelés
66.§
(1) A pénztár a kockázatok mérséklése és az egyoldalú függõség megelõzése
érdekében befektetéseit minden esetben köteles befektetési eszközcsoportok
szerint megosztani (befektetési portfolió szabályok). A befektetések
megosztása nem veszélyeztetheti a pénztár folyamatos fizetõképességét és a
pénztári szolgáltatások teljesítését.
(2) A pénztári befektetéseknek összhangban kell lenniük a pénztár rövid
lejáratú (éven belüli) és hosszú távú (éven túli) kötelezettségeivel,
fenntartva a pénztár folyamatos fizetõképességét.
(3) A befektetéseket úgy kell megválasztani, hogy az egyes befektetések hozama
a lehetõ legkisebb mértékben függjön más befektetések hozamától.
(4) A pénztár vagyonkezelését:
a) maga végezheti,
b) szerzõdésben részben vagy egészben külsõ vagyonkezelõre bízhatja.
(5) A pénztár vagyonkezelését abban az esetben végezheti vagyonkezelõ
megbízása nélkül önállóan, ha:
a) ezt a pénztár SzMSz-e tartalmazza,
b) vagyonkezelési és vagyonértékelési szabályzattal rendelkezik,
c) saját tevékenységi tartalékot képez,
d) a 60.§ (2) bekezdés és a 63.§ alapján hozamkiegyenlítési tartalékot képez,
e) a vagyonkezelési tevékenység irányítására a 48.§ (2) bekezdésében
meghatározott képesítéssel rendelkezõ szakembert, és ha befektetési
portfoliója ingatlant is tartalmaz, ingatlanszakértõt alkalmaz.
(6) Pénztári vagyonkezelõ csak olyan befektetési vállalkozás, pénzügyi
intézmény, vagy befektetési alapkezelõ lehet, amely tevékenységét az Állami
Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet engedélye alapján folytatja.
67.§
(1) A pénztár - a pénztár vagyonának kezelését, illetve nyilvántartásának,
szolgáltatásának és adminisztrációjának, továbbá behajtó szervezetének
végzését ellátó, a pénztár tulajdonában levõ szervezetek kivételével - nem
szerezhet gazdálkodó szervezetben, egy évnél hosszabb idõtartamra annak
jegyzett tõkéje 10 százalékát meghaladó mértékû közvetlen tulajdoni
részesedést.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott részesedés átmeneti megszerzését a
Pénztárfelügyeletnek - a részesedés megszerzésétõl számított 15 napon belül -
be kell jelenteni.
(3) A pénztár nem szerezhet tulajdoni részesedést olyan gazdálkodó
szervezetben, amely ellen csõd, vagy felszámolási eljárás van folyamatban,
illetve amely ellen a tárgyévet megelõzõ 2 évben csõd- vagy felszámolási
eljárást folytattak.
(4) A pénztár:
a) az általa alapított vagy tulajdoni részesedése mellett mûködõ szolgáltatók
kivételével nem szerezhet tulajdoni részesedést olyan gazdálkodó
szervezetben, melyben a pénztárat alapítók, a pénztár tagjainak
munkáltatói, illetve a pénztár részére támogatást nyújtó személy,
szervezet és pénztári szolgáltató tulajdoni részesedése meghaladja a
gazdálkodó szervezet jegyzett tõkéjének 10 százalékát,
b) az állampapírok kivételével az egy kibocsátó által kibocsátott
értékpapírba a pénztári eszközök legfeljebb 10 százalékát fektetheti be,
c) az állampapírok kivételével nem szerezheti meg az egy kibocsátó által
kibocsátott értékpapírok 10 százalékot meghaladó mértékû részét,
d) az általa alapított vagy tulajdoni részesedése mellett mûködõ szolgáltatók
kivételével a pénztári eszközöket kizárólag elismert (Dtv. 3.§ 25. pont)
értékpapírpiacokon forgalmazott értékpapírba fektetheti,
e) a pénztári eszközök legfeljebb 2 százalékát fektetheti egy kibocsátó által
forgalomba hozott nem elismert értékpapírpiacon forgalmazott értékpapírba.
(5) Egy bankcsoporthoz tartozó hitelintézetnél elhelyezett betétek - a
pénzforgalmi számla kivételével - valamint az ugyanazon bankcsoporthoz
tartozó szervezet által kibocsátott értékpapír együttes értéke nem haladhatja
meg a pénztári eszközök 20 százalékát.
(6) A külföldi által kibocsátott értékpapír nem haladhatja meg a pénztári
eszközök 30 százalékát.
(7) A pénztár eszközeit nem lehet a pénztár vagyonkezelését végzõ befektetési
alapkezelõ által kibocsátott befektetési jegybe fektetni.
68.§
(1) A pénztár befektetései nyilvántartásában köteles a befektetett
eszközökbõl eszközcsoportokat, ezekbõl befektetési portfolió osztályokat
képezni és meghatározni azok egymás közötti arányát, továbbá az e törvényben,
valamint a törvényhez kapcsolódó végrehajtási jogszabályokban meghatározott
szabályokat és keretelõírásokat ezen osztályok szerint érvényesíteni.
(2) A 67.§-ban és az (1) bekezdésben meghatározott befektetési korlátok
részletes szabályait, a 70.§ figyelembevételével a Kormány rendeletben
szabályozza. A befektetési alapok által kibocsátott jegyekre vonatkozóan az
alap kezelési szabályzatában meghatározott befektetési eszközcsoport
tekintetében a rendelet eltérhet a 67. § (4) bekezdésben meghatározott
korlátoktól.
A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási,
valamint beszámolási kötelezettsége
69.§
(1) A pénztár üzemgazdasági szemléletû kettõs könyvvitelt vezet. A pénztár
nyilvántartása tartalmazza az eszközöket és az eszközök értékében
bekövetkezett változásokat. A befektetési portfolió eszközeit valamint az
értékelési különbözetet a tartalékok, valamint a mûködéssel kapcsolatos
befektetett eszközök szerint kell elkülöníteni.
(2) A pénztár jelentéseiben a pénztár bevételei és kiadásai, továbbá eszközei
értékváltozása alapján kell a fedezeti és likviditási tartalék alakulását,
valamint a mûködéssel kapcsolatos eredmény alakulását bemutatni.
(3) A pénztári vagyon piaci értéken történõ értékelését negyedévente kell
elvégezni, amely a könyvviteli nyilvántartásokban az eszközöknél értékelési
különbözetként, illetve a forrásoknál értékelési különbözet tartalékaként
jelenik meg. Az értékelési különbözetet a befektetések kamat nélküli értéke
alapján kell meghatározni.
(4) A pénztár a befektetési tevékenységének eredményét és a kiadások
költséghatékonyságát bemutató mérõszámokat (a pénztári teljesítménymérés
mutatóit) a pénztártagok és a nyilvánosság tájékoztatása, az
összehasonlíthatóság és a pénztárrendszer egészének áttekinthetõsége
érdekében nyilvánosságra hozza. A befektetési teljesítményt az eszközök piaci
értékelésére épülõ hozamszámítással kell mérni. A költséghatékonyság
mérõszámai között meg kell különböztetni a befektetésekre, a pénztár belsõ
mûködtetésére, és a külsõ szolgáltatókra fordított kiadásokat.
(5) Az eszközértékelés célja, hogy valós képet adjon a pénztár portfoliójában
található eszközökrõl, illetve az azon alapuló jogokról, azok értékének
óvatosságon alapuló és a piac értékítéletét figyelembe vevõ, egyenkénti
értékelésével.
(6) Az eszközértékelés részletes szabályait a 70.§-ra is tekintettel, valamint
a pénztári teljesítménymérés mutatóinak számítási módszereit a Kormány
rendeletben határozza meg.
70.§
(1) A befektetési portfolió és az értékelés eszközcsoportjai a következõk:
a) házipénztár,
b) folyószámla,
c) lekötött betét,
d) kötvények,
1. fix kamatozású értékpapírok,
2. változó kamatozású értékpapírok,
3. diszkont kincstárjegyek,
4. folyamatos kibocsátású értékpapírok,
e) részvények,
f) befektetési jegyek,
g) jelzáloglevél,
h) ingatlan,
i) határidõs ügyletek,
j) opciós ügyletek.
(2) Az értékelés szabályainak, valamint a portfolió osztályok kialakításánál
figyelembe kell venni a kibocsátó kockázatát, valamint azt, hogy a portfolió
elem tõzsdén jegyzett-e vagy sem, illetve az ügylet megkötésére elismert
értékpapír-piacon került-e sor.
(3) Az értékelés elsõdlegesen az elismert piacon megállapítható árból indul
ki. Ennek hiányában olyan óvatos becslést kell alkalmazni, amely a
nyilvánosság szerinti piac hasonló értékítéletén alapul. Ha a piaci ár nem
állapítható meg, az értéket a várható bevételek figyelembevételével kell
meghatározni. Hosszú távú befektetések esetében a piac rövid távú ingadozásait
kiküszöbölõ, a megszolgált hozamot összesítõ vagy átlagoláson alapuló módszer
alkalmazandó.
(4) A pénztári jelentésekhez és hozamszámításhoz a befektetési portfoliót a
62.§ (7) bekezdése alapján a tartalékok, valamint a mûködéssel kapcsolatos
befektetett eszközök szerint, a fedezeti tartalékon belül az egyéni számlák és
a szolgáltatási tartalékok szerint külön kell értékelni.
(5) A piaci eszközértékelésen alapuló vagyonértékelést és teljesítménymérést
tartalmazó jelentést negyedévenként, az aktuáriusi értékelést és
biztosításmatematikai statisztikai jelentést évente kell elkészíteni.
(6) Nyilvánosságra kell hozni:
a) a pénztár mûködése megkezdésének idõpontját,
b) a pénztár tisztségviselõinek nevét és beosztásának megnevezését,
c) a pénztár mérlegének kivonatát (az elõzõ évi mérleghez képest történt
változást),
d) a pénztár taglétszámát,
e) járulék- és egyéb bevételeit,
f) a bevételek tartalékok közötti megosztását,
g) a pénztár által nyújtott szolgáltatások értékét (változását),
h) a pénztár mûködési költségeit,
i) a pénztár teljesítménymérésének fõbb mutatóit (változását),
j) a pénztár vagyonkezelõjének nevét (változásokat),
k) a kiszabott pénztárfelügyeleti bírságokat, megnevezve azok okait,
l) az Alap igénybevételét,
m) és minden olyan fontosabb mutatót, amely a pénztárak teljesítményének
összehasonlítását lehetõvé teszi.
(7) A pénztár által készített ismertetõk, tájékoztatók és hirdetmények nem
tartalmazhatnak félrevezetõ adatokat és közléseket, továbbá a pénztár
bármilyen teljesítményének leírásakor óvatos és szakmailag megalapozott
becslések alkalmazhatók, különösen a jövõbeni hozamok vonatkozásában,
amelyeknél fel kell tüntetni, hogy ezek nem kötelezõ érvényû elõírások és
teljesülésük nem garantált. Múltra vonatkozóan kizárólag az e törvény alapján
egyébként is nyilvánosságra hozandó adatok és tények szerepeltethetõk. A
pénztár teljesítményének bemutatásakor az ugyanazon idõszakra vonatkozó
hivatalos fogyasztói árnövekedést (inflációs rátát) is fel kell tüntetni.
(8) A (6) bekezdésben meghatározott adatokat a pénztár SzMSz-ében
meghatározott módon megtekinthetõvé kell tenni, és a pénzügyi év lejártát
követõ 150 napon belül a Pénzügyi Közlönyben nyilvánosságra kell hozni.
71.§
(1) A könyvvizsgáló által hitelesített pénztári beszámolót a pénzügyi év
lejártát követõ 90 napon belül a közgyûlés elé kell terjeszteni. A beszámoló
tartalmazza a vagyonértékelési és teljesítménymérési jelentéseket, valamint az
aktuáriusi értékelést.
(2) A pénztár likviditási helyzetének ellenõrzése érdekében a
Pénztárfelügyelet a pénztárat évközben is beszámoltathatja.
(3) A pénztár beszámolási kötelezettségére, a beszámolót alátámasztó
könyvvezetési kötelezettségére, valamint az aktuáriusi értékelésre irányadó
szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.
72.§
(1) Amennyiben a beszámoló valamelyik tartalékban olyan hiányt mutat, amely a
biztonsági tartalékokból, illetve a likviditási tartalékból vagy a saját
tevékenységi tartalékból nem pótolható, az igazgatótanács köteles tájékoztatni
a veszteségrõl és az annak megszüntetését célzó stabilizációs tervérõl a
Pénztárfelügyeletet és az Alapot.
(2) A Pénztárfelügyelet a hozamkiegyenlítõ, demográfiai, valamint az egyéb
biztonsági és jogszabály által elõírt tartalékok szintjét folyamatosan
ellenõrzi, és hiányuk esetén felügyeleti intézkedést kezdeményez.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakkal azonos elbírálás alá esik az ott
megnevezett tartalékok igénybevétele, valamint, ha a beszámoló a kiinduló
állapothoz képest a befizetésekkel növelt egyéni számlák, valamint a
szolgáltatások csökkenésének, illetve a kiadásoknak az e törvényben elõírt
mértékénél magasabb szintjét mutatja.
(4) Ha a Pénztárfelügyelet az igazgatótanács stabilizációs tervét nem tartja
megalapozottnak, annak átdolgozását írhatja elõ.
A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási,
biztosításmatematikai feladatainak,
valamint vagyonkezelésének kihelyezése
73.§
(1) A pénztárak adminisztrációs és nyilvántartási, biztosításmatematikai
feladataik teljesítésével, illetve a vagyonkezelés lebonyolításával e
tevékenységgel üzletszerûen foglalkozó és arra feljogosított, valamint a
Pénztárfelügyeletnek bejelentett szervezeteket (továbbiakban együtt:
szolgáltatók) bízhatnak meg. Az adminisztrációs és nyilvántartási,
biztosításmatematikai feladatok ellátását egyetlen szervezet is végezheti.
(2) A vagyonkezelés ellátásával nem bízható meg az adminisztrációs és
nyilvántartási, illetve a biztosításmatematikai feladatok elvégzésével
megbízott szervezet.
(3) A szolgáltató a pénztár nevében és érdekében jár el, a pénztárakra
vonatkozó gazdálkodási, számviteli, biztosításmatematikai és befektetési
elõírások szerint.
74.§
(1) A vagyonkezelõi szerzõdésnek tartalmaznia kell:
a) a kezelésre átadott vagyon meghatározását,
b) a pénztár által kezelésre átadott vagyonnak a vagyonkezelõ vagyonától,
illetve más megbízás alapján kezelt vagyontól elkülönített kezelésének
szabályait,
c) a befektetési korlátok és a vagyonkezelési elõírások betartásának
biztosítékait,
d) rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a vagyonkezelõ olyan nyilvántartásokat
vezet, amelyek a pénztár jelentési és beszámolási kötelezettségéhez
szükséges adatokat hitelt érdemlõen tartalmazzák,
e) rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a vagyonkezelõ a pénztár részére,
illetve a pénztár nyilatkozata alapján más szolgáltatók, és a
Pénztárfelügyelet részére a jogszabályok szerinti formában biztosítja azok
jogszabályokban elõírt nyilvántartási és beszámolási kötelezettségeinek
teljesítéséhez szükséges, a pénztárra vonatkozó adatokat.
(2) A vagyonkezelõ megbízása esetén is a pénztár gondoskodik arról, hogy a
vagyonkezelési elõírások ellenõrzéséhez szükséges információk a
Pénztárfelügyelet rendelkezésére álljanak.
(3) Semmis a vagyonkezelõi szerzõdés akkor, ha:
a) a vagyonkezelõ nem rendelkezik a vagyonkezelési tevékenység végzéséhez
szükséges engedéllyel, illetõleg a Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet által
jóváhagyott, a tevékenységre vonatkozó üzletszabályzattal,
b) a vagyonkezelési szerzõdés nem tartalmazza az (1) bekezdésben foglaltakat.
75.§
(1) A szolgáltatóval kötött szerzõdést a Pénztárfelügyeletnek a megkötésétõl
számított 15 napon belül be kell nyújtani.
(2) A Pénztárfelügyelet 30 napon belül felszólítja a pénztárat a
szolgáltatóval kötött szerzõdés felbontására, ha annak tartalma sérti a
pénztár gazdálkodásának nyilvántartásával, biztosításmatematikai és
befektetési feladatainak ellátásával kapcsolatos jogszabályi elõírásokat, vagy
a pénztár vagyonkezelési és eszközértékelési szabályzatát, valamint ha a
biztosítótól vásárolt szolgáltatás nincs összhangban a pénztárak e törvényben
megfogalmazott szolgáltatási rendszerével. Amennyiben a pénztár a jogszabályok
rendelkezéseinek betartása érdekében a Pénztárfelügyelet felhívására nem
intézkedik, a Pénztárfelügyelet a szerzõdés érvénytelenítését kéri a pénztár
székhelye szerint illetékes bíróságon, és a szolgáltató e szerzõdés alapján
végzett tevékenységet határozattal felfüggeszti.
Befektetési szolgáltatások igénybevétele,
befektetési eszközök kezelése
Letétkezelés, letétkezelõ
76.§
(1) A pénztár a letétkezeléssel kapcsolatos feladatai ellátásával az Épt.
szerinti letétkezelõt köteles megbízni. A pénztár csak egy letétkezelõt bízhat
meg.
(2) A pénztári letétkezelõ a pénztár megbízása alapján végzett befektetési
szolgáltatások tekintetében megbízásának ellátásához szükséges mértékben
ellenõrzi a pénztári szolgáltatót, valamint a pénzforgalmi számlát vezetõ
szervezetet.
(3) A letétkezelõ a pénztár nevében eljárva tevékenységét a pénztár érdekében
a letétkezelésre vonatkozó megbízásnak megfelelõen köteles végezni. Köteles
felhívni a pénztár, illetõleg a vagyonkezelõ figyelmét arra, ha a befektetési
megbízás végrehajtása sérti (sértené) vagy veszélyezteti (veszélyeztetné) a
pénztár érdekeit.
(4) A letétkezelõnek vissza kell utasítania minden olyan utasítást, amely a
pénztári befektetésekre vonatkozó jogszabályi elõírásokkal ellentétes.
Amennyiben a pénztár befektetéseinek összetétele nem felel meg az
elõírásoknak, ennek bekövetkezését 3 munkanapon belül a letétkezelõ köteles a
pénztárnak jelenteni és - ha van - a pénztári szolgáltatót (szolgáltatókat)
értesíteni.
(5) A pénztár a letétkezelõt - a megkötött szerzõdés egyidejû megküldésével -
30 napon belül bejelenti a Pénztárfelügyeletnek.
77.§
(1) A 76. § (1) bekezdésben meghatározott feladatokkal a pénztár nem bízhatja
meg a vagyonkezeléssel, illetve a szolgáltatási feladatokkal megbízott
gazdálkodó szervezetet.
(2) A pénztári szolgáltató és a letétkezelõ között sem közvetlen sem 10
százalékot meghaladó közvetett tulajdonosi, sem egyéb olyan gazdasági
kapcsolat nem lehet, amely összeférhetetlen a letétkezelõi feladatok
ellátásával.
(3) A pénztár által a befektetések irányítására alkalmazott személy és a
befektetéssel kapcsolatos szervezeti egység dolgozója nem lehet a pénztár
letétkezelõjénél tisztségviselõ, vezetõ állású alkalmazott, vagy olyan
feladatkörben dolgozó személy, aki a letétkezeléssel kapcsolatosan
utasításokat adhat.
(4) A pénztár vagyonkezelõjénél a vagyonkezelést irányító és a
vagyonkezeléssel foglalkozó személy nem lehet a pénztár letétkezelõjénél
tisztségviselõ, vezetõ állású alkalmazott, vagy olyan beosztásban dolgozó
személy, aki a letétkezeléssel foglalkozó szervezeti egységet irányítja, vagy
annak közvetlen utasításokat adhat.
VII. Fejezet
TITOKTARTÁS
Az üzleti titok és pénztártitok
78.§
(1) Üzleti titok minden olyan, a pénztár tevékenységéhez kapcsolódó tény,
információ, megoldás, vagy adat, amelynek titokban maradásához a pénztárnak
méltányolható érdeke fûzõdik, és amelyet a pénztár üzleti titokká minõsített,
illetve amelynek titokban tartása érdekében a pénztár a szükséges
intézkedéseket megtette.
(2) Pénztártitok minden olyan, a pénztártagról a pénztár, vagy a pénztári
szolgáltató szervezet rendelkezésére álló, általa nem gyûjthetõ, nem
kezelhetõ, de tevékenysége folytán tudomására jutó tény, információ, vagy
adat, amely a pénztártag személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti
tevékenységére, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint egyéni számláján
nyilvántartott összegre, járulékbefizetéseire és a részére járó
nyugdíjszolgáltatásra vonatkozik. A pénztártagok nyilvántartható személyes
adatainak körét a törvény 2. számú melléklete tartalmazza.
(3) A pénztár igazgatótanácsának és az ellenõrzõ bizottságának tagja, a
pénztár alkalmazottja, ideértve a megbízás alapján foglalkoztatott
személyeket, szervezeteket, illetõleg ezek alkalmazottait is, köteles a
pénztár mûködésével kapcsolatban tudomására jutott üzleti titkot és
pénztártitkot - idõbeli korlátozás nélkül, ezen minõsége megszûnését követõen
is - megtartani.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott titoktartási kötelezettség kiterjed arra a
személyre és szervezetre is, aki, illetve amely üzleti titoknak vagy
pénztártitoknak minõsülõ információhoz jutott.
(5) A Pénztárfelügyelet - az üzleti titokra vonatkozó szabályok betartásával -
a pénztárak egyedi azonosítására alkalmas adatokat szolgáltat:
a) statisztikai célokra a Központi Statisztikai Hivatal,
b) a gazdaságpolitikai és költségvetés-politikai feladatok ellátása céljából
a Pénzügyminisztérium,
c) a gazdasági, pénzpiaci folyamatok elemzése, a pénztárak befektetési
tevékenységének eredményesebbé tétele, valamint a pénztárak szolgáltatási
kötelezettsége teljesíthetõségének értékelése céljából a Pénztártanács és
az Alap részére.
79.§
(1) A 78.§ (3) bekezdésében elõírt titoktartási kötelezettség nem áll fenn a
feladatkörében eljáró
a) Pénztárfelügyelettel,
b) az Alappal,
c) az Állami Számvevõszékkel,
d) a pénztárak törvényességi felügyeletét ellátó ügyészséggel,
e) a folyamatban levõ büntetõ eljárás keretében eljáró, valamint a
feljelentés kiegészítését végzõ nyomozó hatósággal, ügyészséggel,
f) külön törvényben meghatározott feltételek megléte esetén a titkos
információ gyûjtésre felhatalmazott szervvel,
g) a hagyatéki ügyben eljáró közjegyzõvel, valamint a feladatkörében eljáró
gyámhatósággal,
h) a fõigazgató eseti engedélye alapján a törvényben meghatározott
feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálattal,
i) a büntetõ-, valamint hagyatékkal kapcsolatos polgári ügyben a csõd- és
felszámolási eljárás, és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása
keretében a bírósággal,
j) az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének
ellenõrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat
végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal,
vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel,
k) a Gazdasági Versenyhivatallal
szemben, e szerveknek a pénztárhoz intézett írásbeli megkeresése esetén.
(2) A pénztártitok csak akkor adható ki harmadik személynek, ha:
a) a pénztártag, vagy annak törvényes képviselõje a rá vonatkozó
kiszolgáltatható adatkört pontosan megjelölve közokiratban, vagy teljes
bizonyító erejû magánokiratban erre felhatalmazást ad,
b) a törvény a pénztártitok megtartásának kötelezettsége alól felmentést ad,
c) a pénztár érdeke ezt a pénztártaggal szemben fennálló követelése
behajtásához (eladásához), vagy lejárt követelése érvényesítéséhez
szükségessé teszi.
(3) Aki üzleti titok, vagy pénztártitok birtokába jut, nem használhatja fel
arra, hogy annak révén saját maga vagy más személy részére közvetlen, vagy
közvetett módon elõnyt szerezzen, továbbá, hogy a pénztárnak, vagy a
pénztártagoknak hátrányt okozzon.
VIII. Fejezet
A PÉNZTÁRAK EGYESÜLÉSE, SZÉTVÁLÁSA, MEGSZÛNÉSE
ÉS FELSZÁMOLÁSA
A pénztárak egyesülése
80.§
(1) Az azonos szervezõdési elv alapján mûködõ pénztárak egyesülhetnek, ha azt
az érintett pénztárak közgyûlései elhatározzák. Az egyesülés beolvadással,
vagy összeolvadással történhet. A területi pénztárba az eltérõ szervezési
elven felépülõ pénztár is beolvadhat.
(2) Beolvadás esetén a beolvadó pénztár jogai és kötelezettségei a másik
pénztárra (átvevõ pénztárra), mint általános jogutódra szállnak át. Beolvadás
esetén az átvevõ pénztár alapító okiratát és SzMSz-ét módosítani kell.
(3) Összeolvadás esetén az egyesülõ pénztárak megszûnnek és jogaik és
kötelezettségeik, mint egész az új pénztárra, mint jogutódra szállnak át, az
új pénztár alapító okiratának elfogadásával.
A pénztárak szétválása
81.§
(1) Pénztár több pénztárrá szétválhat, ha ezt a közgyûlés elhatározza és az új
pénztárak az alapító okiratukat elfogadják. A szétválásról szóló határozatban
rendelkezni kell a jogutódlásról.
(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására
vonatkozó rendelkezései az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy
a) a jogutódoknak a szolgáltatási kötelezettségüket a bírósági
nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenységi engedély nélkül is
teljesíteniük kell,
b) a jogutód pénztár nyilatkozatot nyújt be a Pénztárfelügyeletnek a
tevékenységi engedély feltételeinek meglétérõl,
c) a nyilatkozathoz mellékelni kell az átalakulási tervet, a könyvvizsgáló
által hitelesített vagyonmérleg-tervezetet és a kötelezettségek és
követelések állományát tartalmazó dokumentumot is.
A pénztár megszûnése
82.§
A pénztár megszüntetésére irányuló szándékot a Pénztárfelügyeletnek be kell
jelenteni. A Pénztárfelügyelet a pénztár jogutód nélküli megszûnésekor - a
felszámolás kivételével -, amennyiben a közgyûlés ezt határozatban kéri,
végelszámolót nevezhet ki. A végelszámoló költségeit a pénztár viseli.
83.§
(1) A pénztár, a felszámolás esetét kivéve, csak végelszámolást követõen, a
Pénztárfelügyelet elõzetes tájékoztatásával szûnhet meg.
(2) A pénztár megszûnését az illetékes bíróságnak be kell jelenteni. Az
egyesüléssel, illetve szétválással létrejött pénztárat, illetve pénztárakat
ezzel egyidejûleg nyilvántartásba kell venni.
(3) A pénztár jogutód nélküli megszûnése esetén a pénztártag a rá jutó
vagyonrészt:
a) átlépés esetén a másik pénztárba viheti, vagy
b) ideiglenesen - legfeljebb hat hónapig - az Alapba helyezheti.
84.§
(1) A pénztár felszámolási eljárására a csõdeljárásról, a felszámolási
eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény rendelkezéseit az
alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
a) a pénztár akkor minõsül fizetésképtelennek, ha esedékes elismert
kötelezettségeinek 60, illetve a tagok javára vállalt szolgáltatási
kötelezettségeinek az esedékességtõl számított 90 napon belül nem tesz
eleget,
b) a pénztár ellen nincs helye csõdeljárásnak,
c) a bíróság a pénztár felszámolójának csak a Hpt. 177.§ (3) bekezdésében
meghatározott közhasznú társaságot jelölheti ki.
(2) A felszámolás kezdõ idõpontjától:
a) intézkedést csak a felszámoló hozhat,
b) új tag nem vehetõ fel, a folyamatba tett kifizetéseket szüneteltetni kell,
c) a tagdíjakat csak az Alap szedheti be.
(3) A Pénztárfelügyelet köteles a felszámolás kezdõ idõpontjában a pénztár
tevékenységi engedélyét visszavonni és az Alap útján, vagy más pénztár
kijelölésével a tagsági viszony folytatásáról és a járadékszolgáltatások
teljesítésérõl gondoskodni.
(4) A Pénztárfelügyelet a felszámolás kezdõ idõpontjától számított 60 napon
belül köteles kijelölni azt a pénztárat, ahol a tagsági jogviszonyt folytatni
lehet. A kijelölt pénztár a tagok átvételét nem tagadhatja meg. A kijelölés a
tag szabad pénztárválasztási jogát nem érinti. A pénztárak közötti elszámolás
tekintetében, a pénztárak közötti átlépésre vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.
(5) A felszámolás kezdõ idõpontjában a tartalékokhoz tartozó eszközök listáját
azonnal le kell zárni és azt a felszámolónak át kell adni. A felszámolási
eljárás során ezek az eszközök külön kezelendõk és azok csak a fedezeti
alappal szemben fennálló tagi, illetve hozzátartozói követelések kielégítése
után használhatók fel egyéb kötelezettségek kielégítésére.
IX. Fejezet
A PÉNZTÁRAK SZÖVETSÉGE
85.§
(1) A pénztárak érdekeik képviseletére és közös céljaik megvalósítására
szövetséget hozhatnak létre.
(2) A szövetség jogi személyként mûködõ társadalmi szervezet.
(3) A szövetség a pénztárak mûködésére vonatkozóan szakmai ajánlásokat adhat
ki.
X. Fejezet
A PÉNZTÁRAK GARANCIAALAPJA
86.§
(1) Az Alap e törvény hatálybalépésével jön létre.
(2) A pénztári tevékenység folytatására engedéllyel rendelkezõ pénztár az Alap
tagjává válik, és garanciadíjat fizet.
Az Alap jogállása
87.§
(1) Az Alap jogi személy, székhelye Budapest.
(2) Az Alap pénzeszközei nem vonhatók el és kizárólag az e törvényben
meghatározott célokra használhatók fel.
(3) Az Alap saját vagyona, bevételei és jövedelme után társasági, helyi adó,
illeték fizetésére nem köteles.
(4) Az Alap saját tõkéje nem osztható fel.
(5) Az Alapot harmadik személyekkel szemben bíróság és hatóság elõtt az
igazgatóság elnöke, vagy az ügyvezetõ igazgató képviseli.
(6) Az Alap mûködésének törvényességi felügyeletét a Pénztárfelügyelet látja
el.
(7) Az Alap viseli a kezelésével felmerülõ költségeket.
Az Alap feladata
88.§
(1) Az Alap feladata:
a) a 89.§-ban meghatározott kifizetések teljesítése,
b) a pénztár és a pénztárak befektetési tevékenységének elemzése az elõírt
hozamtól való eltéréssel és a járadékszolgáltatás fedezetének
rendelkezésre állásával összefüggésben és javaslatok megtétele a
Pénztártanácsnak, illetve a Pénztárfelügyeletnek,
c) a pénztártagtól kapott megbízás esetén a károsult egyezségi tárgyaláson,
illetve felszámolási eljárásban való képviselete,
d) a felszámolás kezdõ idõpontjától a tagdíj beszedése és a pénztár jogutód
nélküli megszûnése esetén a pénztártag által az Alapba helyezett
vagyonrész kezelése,
e) a pénztártag vagy a számlatulajdonos kérésére a tag egyéni számlájának,
illetve járadékfedezetének átvétele, számlájának átmeneti - legfeljebb hat
hónapra - kezelése, illetve járadékának szolgáltatása.
(2) Az Alap a Pénztárfelügyeletet az Alaphoz benyújtott igényrõl tájékoztatja.
Az Alapból történõ kifizetés
89.§
(1) Az Alap pénzeszközeit az Alapból történõ kifizetésre akkor kell
felhasználni:
a) ha az Alap tagjánál a pénztártag vagy kedvezményezett követelése átlépés,
a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépés, vagy
járadékszolgáltatás, valamint a tag elhalálozása esetén befagyott,
b) ha a tag követelése a nyugdíjba vonuláskor a normafedezetnél kisebb,
c) ha a nyugdíj folyósításának idõszakában a szolgáltatási tartalékának
szintje a szolgáltatási kötelezettségek teljesítését nem teszi lehetõvé.
(2) Befagyott követelésnek minõsül, ha a pénztár a tag követelést az SzMSz-ben
meghatározott esedékességet követõ öt napon belül nem tudja teljes egészében
teljesíteni.
(3) Az Alap az (1) bekezdés szerint:
a) a tagnak a felhalmozási idõszak és a járadékos idõszak alatti átlépése, a
társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történõ visszalépése esetén a
pénztár által teljesített kifizetést a Nyugdíjbiztosítási Alap, illetve a
választott pénztár részére kiegészíti a tag követelésének mértékéig,
b) a tag részére történõ járadék-szolgáltatás megállapításakor szükség esetén
az egyéni fedezetet kiegészíti a normafedezet mértékig,
c) kiegészíti a szolgáltatási tartalékot, ha az aktuáriusi értékelés szerint
a járadék folyósításának idõszakában a szolgáltatási tartalék szintje a
likviditási tartalék demográfiai, illetve hozamkiegyenlítési tartalékának
felhasználása után sem éri el a szolgáltatásra jogosult pénztártagok
tagonként meghatározott követelésének összegét.
(4) Az Alap a befagyott követelés kifizetését a követelés befagyását követõ 30
napon belül kezdi meg. Ha az Alap tagjával szemben felszámolási eljárást
kezdeményeztek, az Alapot terhelõ kifizetést a bíróság felszámolást elrendelõ
végzésének közzétételét követõ 15 napon belül kell megkezdeni.
(5) Az Alap köteles egy országos napilapban és a Magyar Közlönyben közzé tenni
az igényérvényesítés legelsõ napját, helyét és módját, továbbá a kifizetés
teljesítésével megbízott szervezet nevét.
90.§
(1) Az a pénztár, amelynek fizetési kötelezettsége miatt az Alap kifizetést
teljesített, az Alap igazgatósága által meghatározott módon ennek összegét és
az ezzel összefüggésben felmerült költségeket az Alap részére megtéríti. Az
Alap a Pénztárfelügyeletnél hivatalból kezdeményezi a személyes felelõsség
megállapítását.
(2) Az Alap által teljesített kifizetés mértékéig a követelés az ügyfélrõl az
Alapra száll át.
(3) Az Alap szükség szerint a felszámolási eljárás során érvényesíti az (1)
bekezdésben meghatározott igényét.
Az Alap tagja, garanciadíj
91.§
Az Alap tagja garanciadíjat fizet az Alapnak. A minden pénztárra nézve azonos
elvek szerinti befizetés mértékét az Alap igazgatósága határozza meg.
92.§
A garanciadíjat a pénztárnak negyedévente, a tárgynegyedévet követõ hónap
harmincadik napjáig kell az Alap számlájára átutalni. A garanciadíj mértéke az
adott tárgynegyedévi tagdíjbevétel 0,3-0,5 százaléka.
93.§
(1) Az Alap eszközeinek évi átlagos értéke nem lehet kevesebb a pénztárak
összesített eszközei értékének 0,3 százalékánál és nem haladhatja meg az 1,5
százalékot.
(2) Az Alap igazgatósága rendkívüli befizetést rendelhet el, ha az Alap
eszközei az Alap e törvényben elõírt fizetési kötelezettségének teljesítését
nem fedezik. A pénztárnak a rendkívüli befizetési kötelezettséget az
igazgatóság által meghatározott módon és idõben kell teljesítenie. A
rendkívüli fizetési kötelezettség legmagasabb mértékét a Kormány rendeletben
állapíthatja meg.
(3) Ha az Alap eszközeinek mértéke az (1) bekezdésben meghatározott
legmagasabb mértéket meghaladja, az Alap igazgatósága a garanciadíj
befizetését szünetelteti.
Az Alap szervezete
94.§
(1) Az Alapot hét tagú igazgatóság irányítja.
(2) Az igazgatóság tagja:
a) a Pénztártanács által tagjai soraiból választott 2 tag,
b) a Pénztárak Szövetsége által delegált egy fõ, vagy, ha több szövetség
mûködik, általuk közösen delegált egy fõ,
c) az Alap tagjaitól független szakemberek közül a Pénztárfelügyelet
javaslata alapján a Pénzügyminiszter által kinevezett négy személy.
(3) Az igazgatósági tagsági kinevezés, vagy jelölés 3 évre szól.
(4) Megszûnik az igazgatósági tagság:
a) a (3) bekezdésben meghatározott idõ elteltével,
b) a kijelölés visszavonásával vagy visszahívással,
c) felmentéssel,
d) a tag halálával,
e) a tisztségrõl történõ lemondással.
(5) Az igazgatóság a tagjai közül elnököt választ.
(6) Az igazgatóság legalább negyedévente ülést tart. Az igazgatóság ülését
össze kell hívni, ha az Alap terhére az Alap szabályzatában meghatározott,
jelentõsebb összegû kifizetési kötelezettséggel járó helyzet állott elõ vagy
annak bekövetkezése várható, illetõleg, ha a Pénztárfelügyelet azt elrendeli.
Az igazgatóság ülését az elnök hívja össze.
(7) A Pénztárfelügyelet képviselõje és az Alap ügyvezetõ igazgatója az
igazgatóság ülésein tanácskozási joggal vesz részt.
(8) Az igazgatóság akkor határozatképes, ha az ülésen legalább öt tag jelen
van. Az igazgatóság a határozatait egyszerû szótöbbséggel hozza.
Szavazategyenlõség esetén az elnök szavazata dönt. Az Alap által történõ
kötelezettség-vállaláshoz az igazgatóság legalább négy tagjának igenlõ
szavazata szükséges.
Az igazgatóság feladata
95.§
(1) Az igazgatóság:
a) elfogadja az Alap szabályzatait,
b) irányítja az Alap gazdálkodási és egyéb tevékenységét,
c) meghatározza az Alap munkaszervezetének feladatait,
d) kinevezi és felmenti az Alap ügyvezetõ igazgatóját, fõkönyvelõjét és
vezetõ matematikusát (aktuárius), meghatározza feladatait, díjazását,
e) meghatározza az igazgatóság üléseinek ügyrendjét, helyét, idõpontját,
f) meghatározza az alaptagok számára az alaptagok által nyújtandó jelentések,
tájékoztatók tartalmát, gyakoriságát,
g) meghatározza az Alap éves költségvetését, és megállapítja az Alap éves
beszámolóját,
h) meghatározza az Alap által a törvény szerint teljesítendõ kifizetések
rendjét,
i) negyedévente jelentést küld a Pénztárfelügyeletnek és az Alap tagjainak az
Alapban kezelt pénzeszközök állományáról és felhasználásáról,
j) éves tevékenységérõl a tárgyévet követõ év március 31. napjáig jelentést
készít, amelyben bemutatja az Alap vagyoni helyzetét, pénzeszközeit és
felhasználását, és a jelentést megküldi a Pénztárfelügyeletnek, az
alaptagoknak és az Állami Számvevõszéknek,
k) dönt a tag kizárásáról,
l) ellátja a törvényben meghatározott egyéb feladatokat.
(2) Az Alap igazgatósága szabályzatban határozza meg:
a) a tagok által fizetendõ éves díj-, a rendkívüli befizetés mértékét, a
díjfizetés megállapításának eljárási szabályait,
b) az Alap kezelésének szabályait,
c) az Alapból történõ kifizetés rendjét,
d) a kártalanításként nyújtott összeg megtérítésének szabályait,
e) az igazgatóság ügyrendjét.
(3) Az Alap köteles szabályzatait és az igazgatóság nyilvános határozatait a
Pénzügyi Közlönyben nyilvánosságra hozni.
Az ellenõrzõ bizottság feladata
96.§
(1) Az Alap mûködését háromtagú ellenõrzõ bizottság felügyeli.
(2) Az ellenõrzõ bizottság tagjait - a Pénztárfelügyelet javaslata alapján - a
Pénzügyminiszter nevezi ki.
(3) Az ellenõrzõ bizottság megbízatása 3 évre szól és idõtartama megegyezik az
igazgatóság megbízatásának idõtartamával.
(4) Az ellenõrzõ bizottság rendszeresen vizsgálja és elemzi az Alap
gazdálkodását, számvitelét és ügyvitelét, és javaslatot tesz az Alap
könyvvizsgálójára. Megállapításairól és javaslatairól értesíti az Alap
igazgatóságát, valamint - szükség szerint - a Pénztárfelügyeletet. Javaslatot
tesz a Pénztártanács feladatkörét érintõ ügyekben a Pénztárfelügyeletnek a
Pénztártanács összehívására.
(5) Az ellenõrzõ bizottság ügyrendjét maga határozza meg.
(6) Az ellenõrzõ bizottság tagja nem lehet az Alap igazgató tanácsának tagja,
alkalmazottja és e jogviszonyon kívül nem állhat az Alappal munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszonyban, nem lehet pénztárszövetség vezetõ
tisztségviselõje, valamint a pénztárak részére szolgáltatást nyújtó szervezet
tulajdonosa, vezetõ tisztségviselõje, vagy vezetõ beosztású munkatársa.
Az Alap ügyvezetõ igazgatója és munkaszervezete
97.§
(1) Az Alap munkaszervezettel rendelkezik.
(2) Az Alap tevékenységének operatív irányítását az ügyvezetõ igazgató látja
el. Az ügyvezetõ igazgató gyakorolja az Alap alkalmazottai felett a
munkáltatói jogokat.
(3) Az ügyvezetõ igazgató az igazgatóság egyetértésével egyes feladatok
ellátására megbízási szerzõdést köthet, illetve együttmûködési
megállapodásokat köthet. Ezekben az esetekben az e törvényben meghatározott
összeférhetetlenségi szabályokat megfelelõen alkalmazni kell.
(4) Az Alapnál könyvvizsgáló mûködik.
Az Alap számlavezetése, pénzkezelése és befektetései
98.§
(1) Az Alap számláját a Magyar Nemzeti Bank vezeti.
(2) Az Alap szabad pénzeszközeit kizárólag pénzben, vagy állampapírban
tarthatja.
(3) Az Alap gazdálkodását az Állami Számvevõszék ellenõrzi.
(4) Az Alap éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének
sajátosságait a Kormány rendeletben állapítja meg.
(5) Az Alap a Magyar Nemzeti Banktól kölcsönt, átmeneti vagy tartós hiány
esetén hitelt vehet fel. A Magyar Nemzeti Banktól felvett kölcsön
visszafizetéséért a központi költségvetés készfizetõ kezesként felel.
Az Alapból történõ kilépés és kizárás
99.§
(1) Az Alapból az Alap tagja önkéntes elhatározással csak a végelszámolást
követõen és akkor léphet ki, ha minden pénztári tevékenységét megszüntette és
igazolja, hogy a pénztártagokkal és az Alappal szembeni kötelezettségeinek
eleget tett.
(2) Az Alap a tagot kizárja, ha
a) annak tevékenységi engedélyét a Pénztárfelügyelet visszavonta vagy
b) az Alap tagja az igazgatóság felszólítása ellenére sem tett eleget az
Alappal szemben fennálló fizetési kötelezettségének.
(3) Az Alapból történõ kizárás nem érinti a tagság fennállása alatt
keletkezett követelésekért való helytállást.
(4) A kizárásról az Alap a Pénztárfelügyeletet egy munkanapon belül értesíti.
A Pénztárfelügyelet a kizárt pénztár tevékenységi engedélyét azonnali
hatállyal visszavonja, s errõl haladéktalanul, legkésõbb 5 munkanapon belül 2
országos napilapban hirdetményt tesz közzé.
XI. Fejezet
ÁLLAMI GARANCIA, A PÉNZTÁRAK ÁLLAMI FELÜGYELETE
100.§
A magánnyugdíj-rendszer mûködését az állam - az intézményvédelmi szabályok
érvényesítésével, az állami felügyelet mûködtetésével, valamint a pénztártagok
követeléseit biztosító Alap fizetõképességének a központi költségvetés által
történõ garantálásával - biztosítja.
101.§
A pénztárak törvényességi felügyeletét az ügyészség a rá irányadó szabályok
szerint, felügyeletét a Pénzügyminiszter - a Pénztárfelügyelet útján - látja
el.
A Pénztárfelügyelet
jogállása és feladatköre
102.§
(1) A Pénztárfelügyelet a Pénzügyminiszter felügyelete alatt önálló központi
hivatalként mûködõ, országos hatáskörû elsõfokú közigazgatási szerv.
(2) A Pénztárfelügyelet jogi személy, amely részben önálló gazdálkodású
költségvetési szervként mûködik. A Pénztárfelügyelet Szervezeti és Mûködési
Szabályzatát a Pénzügyminiszter hagyja jóvá. A Pénztárfelügyelet székhelye:
Budapest.
(3) A Pénztárfelügyelet hatásköre kiterjed az e törvény 2.§-ában meghatározott
szervezetek tevékenységének felügyeletére, valamint ellátja az Öpt-ben foglalt
feladatokat és hatásköröket.
(4) A Pénztárfelügyelet eljárására az Áe-t az e törvényben foglalt
eltérésekkel kell alkalmazni.
(5) A Pénztárfelügyelet határozata ellen a Pénzügyminisztériumhoz lehet
fellebbezni.
(6) A Pénztárfelügyelet véleményezési joggal rendelkezik a
társadalombiztosítási, a kötelezõ és önkéntes pénztári rendszert érintõ
jogszabályok elõkészítése során, valamint javaslatot tesz az ezeket érintõ
jogszabályok megalkotására és módosítására.
(7) A Pénztárfelügyelet külföldi felügyeleti hatóságokkal, illetve az általuk
létrehozott nemzetközi szervezetekkel együttmûködési megállapodásokat köthet,
személyes adatnak nem minõsülõ információkat cserélhet és tagként ilyen
szervezetbe beléphet. A Pénztárfelügyelet a külföldi felügyeleti hatóságoktól
kapott adatokat, információkat tevékenységének javításához, illetõleg kérelmek
elbírálásához, határozatainak, intézkedéseinek, szankcióinak megalapozásához
használhatja fel. Ugyanilyen célokból adhat adatokat és információkat a
nemzetközi együttmûködés során az említett szervezeteknek.
(8) A Pénztárfelügyelet határozatait és állásfoglalásait a Pénzügyi Közlönyben
teszi közzé.
103.§
(1) A Pénztárfelügyelettel köztisztviselõi jogviszonyban, munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszonyban, vagy megbízási jogviszonyban álló vagy állt
személy köteles megõrizni a felügyeleti tevékenység ellátásával kapcsolatban
tudomására jutott, a pénztárak tevékenységéhez kapcsolódó üzleti titkot,
pénztártitkot. A titoktartási kötelezettség idõbeli korlátozás nélkül a
Pénztárfelügyelethez fûzõdõ jogviszony megszûnését követõen is fennáll.
(2) Az (1) bekezdésben említett személy a tudomására jutott üzleti titkot és
pénztártitkot nem használhatja fel arra, hogy annak révén saját maga vagy más
személy részére közvetlen vagy közvetett módon elõnyt szerezzen, továbbá, hogy
a pénztárnak vagy a pénztártagoknak hátrányt okozzon.
Kinevezési jogkörök
A Pénztárfelügyelet elnöke
104.§
(1) A Pénztárfelügyelet elnökét hat éves idõtartamra, helyettesét
(helyetteseit) határozatlan idõre a pénzügyminiszter nevezi ki és gyakorolja
felettük a munkáltatói jogokat.
(2) A Pénztárfelügyelet elnökére, elnökhelyettesére (elnökhelyetteseire),
valamint alkalmazottaira az e törvényben foglalt eltérésekkel a Ktv
rendelkezései az irányadók, azzal hogy a Ktv. 30/A.§ (3) bekezdésében,
valamint a 42.§ (5) bekezdésének b) pontjában, továbbá a 44.§ (1) bekezdésében
megállapított mértékek tekintetében a jogszabályok által a minisztériumokra
meghatározott mértékekig felfelé el lehet térni.
(3) A Pénztárfelügyelet elnöki és elnökhelyettesi tisztségére az a büntetlen
elõéletû, magyar állampolgár nevezhetõ ki, aki szakirányú felsõfokú
végzettséggel, és legalább öt évi, a pénzügyi, gazdasági, közigazgatási élet
területén szerzett vezetõi gyakorlattal rendelkezik. A pénzügyminiszter az öt
éves vezetõi gyakorlat alól 2 évre, a felsõfokú végzettség szakirányúsága alól
öt éves szakmai gyakorlat alapján felmentést adhat.
(4) A Pénztárfelügyelet vezetõ matematikusának kinevezése esetében az e
törvény 47.§ (2)-(4) bekezdéseiben foglaltakat kell alkalmazni.
(5) Felmentéssel szûnik meg a Pénztárfelügyelet elnökének és
elnökhelyettesének (elnökhelyetteseinek) megbízatása, ha
a) jogerõs bírói ítélet megállapítása szerint bûncselekményt követett el,
vagy más módon tisztségére méltatlanná vált,
b) tisztségének ellátására tartósan alkalmatlanná vált,
c) tisztségével való összeférhetetlenségét nem szûntette meg.
(6) A Pénztárfelügyelet elnöke:
a) képviseli a Pénztárfelügyeletet bel- és külföldön,
b) irányítja a Pénztárfelügyelet tevékenységét,
c) gyakorolja a munkáltatói jogokat a Pénztárfelügyelet alkalmazottai felett,
az elnökhelyettessel (elnökhelyettesekkel) kapcsolatos munkáltatói jogok
gyakorlására javaslatot tesz,
d) gyakorolja a Pénztárfelügyelet gazdálkodásával összefüggõ jogokat,
e) intézkedéseket rendel el és bírságot alkalmaz,
f) gyakorolja mindazon jogokat, amelyekkel e törvény alapján a
Pénztárfelügyelet SzMSz-e felruházza.
(7) A Pénztárfelügyelet elnöke a (6) bekezdés c)-e) pontjában meghatározott
jogkörének gyakorlását - az elnökhelyettes feletti munkáltatói jogok
gyakorlására vonatkozó javaslattételi jogon kívül - átruházhatja.
Összeférhetetlenség
105.§
(1) A Pénztárfelügyelet elnöke, elnökhelyettese és köztisztviselõi a
pénztárral és pénztárral szerzõdésben álló jogi személlyel, az Alappal,
valamint társadalombiztosítási tevékenységet végzõ szervezettel nem állhatnak
munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló jogviszonyban, vagy személyes
közremûködéssel járó gazdasági társasági tagsági viszonyban és tulajdonosi
viszonyban, valamint nem lehetnek ezek vezetõ tisztségviselõi vagy az
ellenõrzést ellátó szerv tagjai.
(2) A Pénztárfelügyelet elnöke, elnökhelyettesei és köztisztviselõi nem
lehetnek egymás és az (1) bekezdésben felsorolt személyek közeli hozzátartozói
és nem járhatnak el olyan ügyekben, amelyekben maguk, vagy közeli
hozzátartozóik érdekeltsége fennáll.
(3) Az (1) bekezdésben felsorolt személyek, az (1) és (2) bekezdésben
meghatározott összeférhetetlenségi ok fennállását kötelesek haladéktalanul
bejelenteni a munkáltatói jogkört gyakorló személynek és az (1) bekezdésben
foglalt összeférhetetlenséget haladéktalanul megszüntetni. Erre a munkáltatói
jogkört gyakorló az érintett személyt akkor is felhívhatja, ha a bejelentési
kötelezettségének nem tett eleget. Az összeférhetetlenség megszüntetésének
elmulasztása esetén ezen személyeknek a Pénztárfelügyelettel fennálló
köztisztviselõi jogviszonyát meg kell szüntetni. A (2) bekezdésben foglalt
összeférhetetlenségi ok fennállása esetén a munkáltatói jogkört gyakorló dönt
arról, hogy az összeférhetetlenséget meg kell-e szüntetni, illetve az adott
ügyben a bejelentõ eljárhat-e.
A Pénztárfelügyelet feladatai
106.§
(1) A Pénztárfelügyelet:
a) ellenõrzi a törvény, valamint a törvény felhatalmazása alapján kiadott
jogszabályok rendelkezéseinek megtartását,
b) elbírálja az engedélykérelmeket és ellenõrzi, hogy a pénztárak az
engedélynek megfelelõen mûködnek-e,
c) az e törvényben meghatározott esetekben felügyeleti biztost nevez ki,
d) közremûködik a pénztárak, az Alap fejlõdését akadályozó tényezõk
feltárásában és feloldásában, a társadalombiztosítási szervekkel való
együttmûködésük koordinálásában,
e) ellenõrzési és információs rendszert mûködtet,
f) a pénztárak befektetési tevékenységére vonatkozó hozamelvárást és a
minimális hozam mértékét a jogszabályban meghatározott számítási mód
alapján évente elõre meghatározza és közzéteszi,
g) jóváhagyja a pénztárak szabályzatait.
(2) A Pénztárfelügyelet az egyes pénztárak alábbi dokumentumait, adatait az
érdeklõdõk számára folyamatosan és térítésmentesen hozzáférhetõvé teszi:
a) alapító okirat,
b) SzMSz,
c) szolgáltatási szabályzat,
d) közgyûlések jegyzõkönyvei és határozatai,
e) székhely, telephely(ek), fiók(ok), kirendeltség(ek),
f) adószám,
g) a pénztár vagyona,
h) képviseletre jogosultak neve és lakcíme, tisztsége,
i) a képviselet módja,
j) vezetõ tisztségviselõk neve, lakcíme,
k) könyvvizsgáló neve, lakcíme,
l) az éves beszámolók.
(3) A Pénztárfelügyelet az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakkal
kapcsolatos feladatait külön törvényben foglaltak szerint látja el.
107.§
(1) A Pénztárfelügyelet tevékenysége ellátásában engedélyezési, ellenõrzési,
intézkedési és bírságolási jogkörrel rendelkezik.
(2) A Pénztárfelügyelet jogköre gyakorlása során - az átmeneti
fizetésképtelenség esetét kivéve - nem kötelezheti a pénztárat SzMSz-étõl és
jóváhagyott pénzügyi tervétõl eltérõ gazdálkodásra.
Engedélyezési hatáskörök
108.§
A Pénztárfelügyelet engedélye szükséges:
a) a pénztár alapításához,
b) a pénztár tevékenységének megkezdéséhez,
c) a szolgáltatási szabályzat hatálybalépéséhez és a szolgáltatási
tevékenység megkezdéséhez,
d) a pénztár jogutód nélküli megszûnéséhez.
A Pénztárfelügyelet ellenõrzési,
intézkedési és bírságolási jogköre
109.§
(1) A Pénztárfelügyelet jogosult és 2 évenként köteles ellenõrizni, hogy a
pénztár tevékenysége megfelel-e a törvénynek, a pénztártevékenységre vonatkozó
egyéb jogszabálynak, a Pénztárfelügyelet által kiadott engedélyeknek és a
pénztártagok biztonságának. Ennek érdekében jogosult a pénztártevékenységet
érintõ, az ellenõrzéshez szükséges adatok, beszámolók, bizonylatok, valamint
vizsgálati anyagok bekérésére és - elõzetes értesítés nélkül is - az azokba
való helyszíni betekintésre, továbbá beszámolót kérhet.
(2) A Pénztárfelügyelet információs rendszert mûködtet, amelyen keresztül
közvetlen kapcsolatban áll a pénztárak, az Alap információs rendszerével. A
közös információs adatbázis adataira vonatkozó részletes szabályokat Kormány-
rendelet állapítja meg.
(3) A Pénztárfelügyelet az (1) bekezdésben meghatározott ellenõrzési feladatok
ellátása érdekében az alkalmazásában álló személyt, független könyvvizsgálót,
vagy egyéb szakértõt küldhet ki a pénztárhoz általános ellenõrzésre vagy
meghatározott célvizsgálat lefolytatására, valamint a pénztár jelentési és
beszámolási kötelezettségének teljesítésére.
110.§
(1) A Pénztárfelügyelet a pénztár kötelezettségeinek teljesítése, a
pénztártagok érdekeinek védelme, valamint a pénztártevékenységre vonatkozó
jogszabályi elõírások betartása érdekében a következõ intézkedéseket teheti:
a) felszólítást bocsáthat ki - a szükséghez képest határidõ kitûzésével - az
e törvényben, és a pénztártevékenységre vonatkozó más jogszabályban
foglalt rendelkezések maradéktalan megtartására,
b) elõírhatja intézkedési terv meghatározott határidõn belüli benyújtását, és
a végrehajtásra is határidõt szabhat,
c) kezdeményezheti a pénztár vezetõinek felelõsségre vonását, vagy
felmentését,
d) összehívhatja az igazgatótanácsot,
e) rendkívüli közgyûlést hívhat össze,
f) felügyeleti bírság megfizetésére kötelezhet,
g) a pénztártevékenységre adott engedélyt visszavonhatja, ennek keretében és
felszámolási eljárás esetén átmenetileg elrendelheti, hogy a pénztártagok
a tagdíjat az Alapnak fizessék és gondoskodik arról, - megfelelõ pénztár
kijelölésével - hogy legkésõbb 60 nap elteltével a pénztártag
meghatározott pénztár tagjává válhassék,
h) a pénzügyi terv átdolgozását, illetve az SzMSz módosítását
kezdeményezheti,
i) bíróságnál kezdeményezheti felszámolási eljárás megindítását,
j) felügyeleti biztost nevezhet ki,
k) tagfelvételi zárlatot rendelhet el,
l) elrendelheti a pénztár mûködésének felfüggesztését felügyeleti biztos
egyidejû kinevezésével, és tagfelvételi zárlatot rendelhet el.
(2) A tevékenységi engedély visszavonására akkor kerülhet sor, ha a pénztár
a) tevékenységének folytatását az engedély jogerõre emelkedésének napjától
számított 180 napon belül nem kezdi meg, vagy azt a Pénztárfelügyelet
hozzájárulása nélkül szünetelteti,
b) az engedélykérelemben valótlan adatot vagy nyilatkozatot közölt és
felszólítás ellenére 30 napon belül az adatot vagy nyilatkozatot
megfelelõen nem módosította,
c) nem tesz eleget az engedélyben foglalt feltételeknek,
d) a pénztártevékenységre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit súlyosan
megsérti, a Pénztárfelügyelet határozataiban foglaltaknak nem tesz eleget
és ezáltal a pénztártagok érdekeit súlyosan veszélyezteti,
e) engedély nélküli tevékenységet végez,
f) az engedély kiadásának feltételei már nem állnak fenn, és azok megfelelõ
határidõn belül nem pótolhatók.
111.§
(1) A Pénztárfelügyelet felügyeleti bírságot szabhat ki az igazgatótanács vagy
az ellenõrzõ bizottság tagjaival szemben, ha az SzMSz-t megsértik, azzal
ellentétes tevékenységet folytatnak, vagy tevékenységi engedély nélkül
pénztárat mûködtetnek, továbbá, ha a Pénztárfelügyelet intézkedését,
határozatát nem tartják be. A bírság mértéke százezer forinttól egymillió
forintig terjedhet, a kiszabott bírság megfizetését a pénztár nem vállalhatja
át.
(2) A Pénztárfelügyelet felügyeleti bírságot szabhat ki a pénztárral szemben,
ha a pénztár figyelmeztetés ellenére nem változtat addigi törvénysértõ vagy az
SzMSz-ben foglalt elõírásokat sértõ gyakorlatán, illetõleg a vonatkozó
számviteli, pénzügyi elõírásokat nem tartja be. A bírság legmagasabb mértéke
az éves tagdíj 3 ezreléke, amely ismételten kiszabható. Ha a pénztár eltér a
befektetésre vonatkozó szabályoktól és keretelõírásoktól, az
összeférhetetlenségi szabályokat tartósan megszegi, a szigorított bírság
legmagasabb mértéke az éves tagdíj egy százaléka.
(3) A Pénztárfelügyelet által kiszabott bírságot az errõl szóló jogerõs
határozat kézhezvételétõl számított 15 napon belül kell a határozatban
megjelölt számlára befizetni.
112.§
Nem lehet a felügyeleti bírságot kiszabni a mulasztásnak, illetve
kötelezettségszegésnek a Pénztárfelügyelet tudomására jutásától számított hat
hónapon, illetve az elkövetéstõl számított 2 éven túl.
Felügyeleti biztos
113.§
(1) A Pénztárfelügyelet intézkedési terv készítését rendelheti el a pénztár
számára, ha fennáll a veszélye, hogy a pénztár nem tud eleget tenni
kötelezettségeinek.
(2) Ha a pénztár az intézkedési tervben foglaltaknak nem tesz eleget, vagy az
intézkedési terv a pénztár biztonságos mûködését nem segíti elõ, a
Pénztárfelügyelet felügyeleti biztost nevezhet ki. A Pénztárfelügyelet
felügyeleti biztost rendelhet ki abban az esetben is, ha a pénztár
számvitelében, vagy belsõ ellenõrzési rendszerében feltárt hiányosságok oly
mértékûek, hogy lehetetlen a pénztár valódi pénzügyi helyzetének értékelése,
valamint ha a pénztár igazgatótanácsa nem tudja ellátni feladatát és ez
veszélyezteti a pénztártagok érdekeit.
(3) Felügyeleti biztos csak a pénztárral üzleti kapcsolatban nem álló és a
pénztár tagságához nem tartozó személy lehet.
(4) A felügyeleti biztos feladata a pénztár helyzetének feltárása, a
pénztárvagyon felmérése, a pénztár beszámoltatásának elõkészítése. A
felügyeleti biztos a vizsgálatának lezárása után 15 napon belül köteles a
közgyûlést összehívni.
(5) A felügyeleti biztos tevékenysége a pénztár mûködõképességének
helyreállítását célozza. Ennek tartama alatt a pénztár a Pénztárfelügyelet
által kinevezett felügyeleti biztos rendelkezései szerint mûködik és a
felügyeleti biztos gyakorolja az igazgatótanács és az ügyvezetõ jogkörét.
(6) A felügyeleti biztos legfeljebb 180 napra rendelhetõ ki, de ez az
idõtartam a felszámoló kijelöléséig meghosszabbítható. Felszámolási eljárás
esetén a felügyeleti biztos megbízatása a felszámoló kijelöléséig tart.
114.§
(1) A felügyeleti biztos megbízó levelében meg kell határozni a feladatait. A
felügyeleti biztos kirendelésével egyidejûleg rendelkezni kell a felügyeleti
biztos hatáskörérõl, amely kizárólag e törvény és a végrehajtására kiadott
jogszabályok betartására és betarttatására terjed ki.
(2) A felügyeleti biztos kirendelésérõl a pénztár igazgatótanácsát értesíteni
kell.
(3) A felügyeleti biztos az általa megtett intézkedésekrõl a pénztár
igazgatótanácsát kérésre 3 napon belül írásban köteles tájékoztatni.
(4) A felügyeleti biztost a felügyelet elnöke által meghatározott díjazás
illeti meg, amelyet az érintett pénztár fizet.
115.§
Ha a pénztár pénzügyi helyzete nem teszi lehetõvé az SzMSz szerinti mûködést,
a Pénztárfelügyelet elrendelheti a pénztár mûködésének felfüggesztését, a
bíróságnál pedig kezdeményezheti a felszámolási eljárás megindítását.
A Pénztárfelügyelet bevételei
116.§
A Pénztárfelügyelet bevételei:
a) a felügyeleti díj,
b) egyéb bevételek.
117.§
(1) A pénztár a mûködési költsége terhére pénztár-felügyeleti díjat köteles
fizetni.
(2) A felügyeleti díj a befizetett tagdíjak 2 ezreléke.
118.§
(1) A felügyeleti díjat a pénztárnak negyedéves részletekben, a
tárgynegyedévben realizált pénztári tagdíjbevétel után a tárgynegyedévet
követõ hónap harmincadik napjáig kell a Pénztárfelügyelet számlájára átutalni.
(2) A felügyeleti díjat a Pénztárfelügyelet mûködésének fedezetére kell
felhasználni, év végi maradványának megállapítására, elszámolására,
felhasználására, a költségvetési szervek tervezésének gazdálkodásának,
beszámolási rendszerére vonatkozó jogszabályok az irányadók.
A Pénztárfelügyelet adatkezelése
119.§
(1) A Pénztárfelügyelet az e törvényben szabályozott feladata ellátásához -
ideértve az e törvényben meghatározott személyes adatokat is - adatot
kezelhet.
(2) A Pénztárfelügyelet feladata ellátása érdekében kezelheti a pénztártagok
és a pénztárak vezetõ tisztségviselõinek 2. számú mellékletben meghatározott
adatait, továbbá a pénztár tisztségviselõinek és alkalmazottainak
összeférhetetlenségével és képesítési feltételeivel összefüggõ adatokat.
120.§
A pénztárak központi nyilvántartását a Pénztárfelügyelet saját szervezetében
végzi. Ha az adatokból megállapítja, hogy valamely pénztárban, annak mûködési
zavarai miatt veszélyeztetett a szolgáltatások biztonsága, vagy a pénztárak
teljesítmény mérésének adatai feltûnõ aránytalanságot mutatnak, illetõleg
törvény- vagy jogszabálysértés gyanúja merül fel, a Pénztárfelügyelet
intézkedik.
XII. Fejezet
A PÉNZTÁRTANÁCS
121.§
(1) A Pénztártanács a Pénztárfelügyelet tanácsadó szerve.
(2) A Pénztártanács tagjai:
a) a Pénzügyminisztérium, a Népjóléti Minisztérium és a Munkaügyi
Minisztérium egy-egy képviselõje,
b) a Pénztárszövetség(ek) képviselõje (képviselõi),
c) a Pénzügyminiszter által a Pénztárfelügyelet elnökének javaslata alapján
felkért 4 független szakértõ,
d) az Állami Biztosítás Felügyelet, az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet,
a Magyar Nemzeti Bank és a Budapesti Értékpapír Tõzsde által delegált egy-
egy képviselõ,
e) az Alap képviselõje,
f) a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat által delegált egy képviselõ,
g) azon kamarák képviselõje, amelyekben a pénztári szolgáltatók tagsági
viszonnyal rendelkeznek,
h) azon érdekképviseleti szervek, amelyekben a pénztári szolgáltatók tagsági
viszonnyal rendelkeznek.
(3) A Pénztártanács tagjává az a büntetlen elõéletû, felsõfokú végzettségû
magyar állampolgár választható, aki magas szintû, nyugdíjszakmához kötõdõ vagy
befektetési, illetve biztosítási szakismerettel rendelkezik.
(4) A Pénztártanács elnökét és alelnökét a Pénzügyminiszter nevezi ki, a (2)
bekezdés c) pontjában megjelölt személyek közül.
(5) A Pénztártanács tagjai - az elnök és az alelnök kivételével - feladatuk
ellátásáért díjazásra nem jogosultak. A Pénztártanács mûködési feltételeit a
Pénztárfelügyelet biztosítja.
(6) A Pénztártanács:
a) véleményt alakít ki a pénztárak és az Alap tevékenységérõl, mûködési
feltételeik alakulásáról, pénz- és tõkepiaci szerepérõl, a pénztárakra
vonatkozó jogi szabályozás érvényesülésének tapasztalatairól, a pénztárak
feladatkörét érintõ jogszabályok tervezetérõl, a pénztárak egységes
eszközértékelésének és teljesítménymérésének gyakorlatáról, a befektetési
diverzifikációs szabályokról, a pénztárak hozamelõírásaira vonatkozóan, és
mindezek tekintetében javaslatokat tesz,
b) szakmai, etikai javaslatokat fogalmaz meg és a Pénztárfelügyelettel
együttmûködve azokat nyilvánosságra hozza,
c) pénztárakkal kapcsolatos szakmai publikációkat készít, készíttet és hoz
nyilvánosságra.
XIII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
122.§
(1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel - 1997. szeptember
1. napján lép hatályba.
(2) A 3.§ (1) bekezdése és a 92.§ 1998. január 1. napján lép hatályba.
(3) Az Épt. - e törvény 126.§-ának (3) bekezdésével megállapított 9/A.§-a,
valamint a Hpt. - e törvény 127.§ (4) bekezdésével megállapított 9.§-ának (5)
bekezdése 2000. július 1. napján lép hatályba.
Átmeneti rendelkezések
123.§
(1) A pénztárak elsõ küldöttközgyûlésének megbízatása a küldöttközgyûlés
megtartását követõ 180 napig, területi pénztár esetén 1998. december 31.
napjáig tart.
(2) Amennyiben a pénztártag önkéntes döntése alapján vált a pénztár tagjává
2000. december 31. napjáig, egy alkalommal, visszaléphet a
társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.
(3) A törvény hatálybalépésétõl számított 2 évig a pénztár vagyonszerzése
illetékmentes.
(4) a) A pénztár 1998. június 30-ig tagdíj bevételeit pénzforgalmi számláját
vezetõ hitelintézetnél nyitott elkülönített alszámlán köteles tartani.
b) A pénztár az ezen idõszak alatt hozzá belépett pénztártagok adatait 3
munkanapon belül írásban jelenti a Pénztárfelügyeletnek. A Pénztárfelügyelet a
pénztárakba belépett tagok adatait legkésõbb 15 napon belül írásban megküldi a
Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat területileg illetékes igazgatási szervének, és
errõl egyidejûleg írásban értesíti a pénztárat.
c) A pénztár azon pénztártagok befizetéseit helyezheti át az elkülönített
alszámláról a pénzforgalmi számlára, melyekrõl a Pénztárfelügyelettõl
értesítést kapott.
(5) A pénztártag a törvény hatályba lépését követõen 2 éven belül élhet a 22.§
szerinti tagsági viszony önkéntes létesítésére vonatkozó jogával. Ha a
rokkantsági nyugellátásban részesülõ személy rokkantsági nyugellátásra
jogosultsága állapotjavulás miatt megszûnik, ismét élhet a pénztárválasztás
jogával.
(6) Az 58.§-ban meghatározott saját tevékenységi tartalékot - a pénztár
tevékenységi engedélyének jogerõre emelkedését követõ elsõ 3 évben - akkor
kell képezni, ha a pénztár befektetett eszközeinek az éves beszámoló jelentése
szerinti értéke a 2-milliárd forintot eléri.
(7) A 67.§ (6) bekezdésében meghatározott külföldi befektetések mértékére
vonatkozó szabály elsõ ízben 2002. január 1. napjától alkalmazható. A külföldi
befektetés mértéke:
a) 1999. december 31. napjáig 0 százalék,
b) 2000. december 31. napjáig 10 százalék,
c) 2001. december 31. napjáig 20 százalék
lehet.
(8) Az Alap létrehozásának és elsõ éves mûködésének költségeirõl a központi
költségvetés gondoskodik.
(9) Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyelete 1997. szeptember hó
1. napján megszûnik, e naptól kezdve jogutódja az Állami Pénztárfelügyelet.
(10) Ahol jogszabály az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak Felügyeletét
említi, azon az e törvény szerinti Állami Pénztárfelügyeletet kell érteni.
(11) A törvény hatálybalépésekor az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak
Felügyeleténél folyamatban levõ ügyekben a Pénztárfelügyelet jár el.
(12) Az Alap igazgatóságát a törvény hatálybalépésétõl számított 90 napon
belül kell létrehozni.
(13) A Pénztártanácsot 1998. január 1-éig létre kell hozni.
Módosító és hatályon kívül helyezõ rendelkezések
124.§
Az Áe 3.§-ának (6) bekezdése "az értékpapírok forgalomba hozataláról, a
befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl" szövegrészt követõen
a következõ szöveggel egészül ki:
"az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról, valamint a magánnyugdíjról és a
magánnyugdíj-pénztárakról"
125.§
(1) Az Öpt. 36.§ (4) bekezdés a következõ d) ponttal egészül ki:
"d) a befektetések vagyonarányos költségeit annak az alapnak a terhére kell
elszámolni, amellyel kapcsolatban felmerült, ideértve a befektetett, illetve a
forgóeszközök között kimutatott kamatozó értékpapírok beszerzési árában
felhalmozott kamat összegét is. A befektetések további költségeit a mûködési
alap terhére kell elszámolni. A befektetésekkel kapcsolatos bevételek és
költségek elszámolása során a bruttó elszámolás számviteli alapelvének
érvényesülését biztosítani kell."
(2) Az Öpt. 37.§-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) A pénztár eszközeit nem lehet a pénztár vagyonkezelését végzõ befektetési
alapkezelõ által kibocsátott befektetési jegybe fektetni."
(3) Az Öpt. 47.§-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:
"(6) Amennyiben a nyugdíjpénztár a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-
pénztárakról szóló törvényben meghatározott feladatokat is ellát, úgy az
igazgatótanács és az ellenõrzõ bizottság tagja nem pénztártag magánszemély is
lehet."
(4) Az Öpt. 47.§-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:
"(7) Amennyiben a nyugdíjpénztár a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-
pénztárakról szóló törvényben meghatározott feladatokat is ellát, a pénztár a
két tevékenység ellátásához egy-egy pénzforgalmi számlával rendelkezik."
(5) Az Öpt. 49.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"49.§ A munkáltató a munkáltatói hozzájárulásnak az e törvény 12.§-ában
meghatározott mértékétõl - korcsoportonként egységesen - felfelé eltérhet azon
alkalmazottai tekintetében, akik 15 éven belül betöltik a nyugdíjkorhatárt."
(6) Az Öpt 53.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"53.§ Az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban: Pénztárfelügyelet)
jogállását külön törvény határozza meg."
(7) Az Öpt. 54-55.§-ai és 57.§-a hatályát veszti.
(8) Az Öpt. a következõ 79.§-sal egészül ki:
"79.§ A 36.§ (4) bekezdés d) pontjában foglaltakat a pénztár saját döntése
alapján 1997. január 1-ére visszamenõleges hatállyal kezdõdõen is
alkalmazhatja."
126.§
(1) Az Épt. 3.§-a (2) bekezdése 26. pontjának a) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/intézményi befektetõ/
"a) a bank, a szakosított hitelintézet, a befektetési társaság, a biztosító
részvénytársaság, a befektetési alap, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár,
a magánnyugdíj-pénztár, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos
Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság."
(2) Az Épt. 7.§ (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/A befektetési vállalkozás az e törvényben meghatározott korlátokkal
befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítõ befektetési szolgáltatási
tevékenységen kívül kizárólag/
"a) önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíj-pénztárak részére
történõ vagyonkezelést (a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról
szóló 1996. évi CXII. törvény, a továbbiakban: Hpt. 3.§ (1) bekezdésének l)
pontja)."
(3) Az Épt. a következõ 9/A.§-sal egészül ki:
"9/A.§ Magánnyugdíj-pénztárak részére történõ vagyonkezelést (Hpt. 3.§ (1)
bekezdésének l) pontja) 2 milliárd forint kezelt pénztári vagyon felett csak
belföldi székhelyû befektetési vállalkozás végezhet, amely ötszáz-millió
forint jegyzett tõkével rendelkezik."
127.§
(1) A Hpt. 3.§-a (1) bekezdésének l) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/Pénzügyi szolgáltatás a következõ tevékenységek üzletszerû végzése forintban,
illetõleg devizában, valutában:/
"l) önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és magánnyugdíj-pénztár részére
történõ vagyonkezelés."
(2) A Hpt. 3.§-ának (5) bekezdése a következõ második mondattal egészül ki.
"Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott pénzügyi szolgáltató tevékenységet
a Felügyelet az Állami Pénztárfelügyelet véleményének figyelembevételével
engedélyezi."
(3) A Hpt. 3.§-a (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(8) Törvény korlátozott rendeltetésû pénzforgalmi számla vezetését (3.§ (1)
bekezdésének d) pontja), váltóval saját számlára, vagy bizományosként történõ
kereskedelmi tevékenységet (3.§ (1) bekezdésének g) pontja), továbbá az
önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, illetõleg magánnyugdíj-pénztárak
részére történõ vagyonkezelést (3.§ (1) bekezdésének l) pontja) más jogi
személy részére is lehetõvé teheti.
(4) A Hpt. 9.§-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:
"(5) Pénzügyi intézmény a 3.§ (1) bekezdés l) pontjában meghatározott
tevékenységet 2 milliárd forint kezelt pénztári vagyon felett csak akkor
végezheti, ha ötszáz-millió forint jegyzett és befizetett tõkével
rendelkezik."
(5) A Hpt. 100.§-ának (1) bekezdése d) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/Az Alap által nyújtott biztosítás nem terjed ki/
d) a biztosítóintézet, az önkéntes biztosító pénztár, valamint a magánnyugdíj-
nyugdíjpénztár,
/betéteire/.
(6) A Hpt. 2. számú mellékletének 7. pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
7. Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak részére történõ vagyonkezelés: az
Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény
alapján mûködõ önkéntes pénztárakkal kötött szerzõdés alapján, az abban
meghatározott feltételek mellett a pénztár vagyonával kapcsolatos tulajdonosi
jogok meghatározott körben történõ gyakorlása és kötelezettségek teljesítése,
így különösen egyes vagyontárgyak mûködtetése és a befektetett eszközök
értékesítése és ismételt befektetése a vagyon gyarapítása érdekében.
A magánnyugdíj-pénztárak részére történõ vagyonkezelés: a magánnyugdíjról és a
magánnyugdíj-pénztárakról szóló ..... évi .... tv. alapján mûködõ pénztárakkal
kötött szerzõdés alapján a pénztár vagyonával kapcsolatos tulajdonosi jogok
meghatározott körben történõ gyakorlása és kötelezettségek teljesítése, így
különösen egyes vagyontárgyak mûködtetése, és a befektetett eszközök
értékesítése és ismételt befektetése a vagyon gyarapítása érdekében."
128.§
(1) A Bit. 2.§-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
/E törvény hatálya nem terjed ki:/
"e) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíj-pénztárak
tevékenységére."
(2) A Bit. 2.§ (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) Az (1) bekezdés a) és e) pontjában foglaltak nem érintik a biztosító arra
vonatkozó jogosultságát, hogy külön törvényben meghatározott szolgáltatásokat
teljesítsen a társadalombiztosítás és az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztárak, illetõleg a magánnyugdíj-pénztárak számára."
129.§
(1) A befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény 29.§ (1) bekezdése
az alábbiak szerint módosul:
"(1) Az alapkezelõ a befektetési alapkezelõ tevékenységen kívül kizárólag
önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak és magánnyugdíj-pénztárak részére
nyújthat vagyonkezelõ tevékenységet."
(2) A befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény 40.§ (2) bekezdés
b) pontja az alábbiak szerint módosul:
"b) kizárólag befektetési alapkezelõi tevékenységet, illetve az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztárak és a magánnyugdíj-pénztárak részére történõ
vagyonkezelést végez;"
(3) A befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény 40.§-a a következõ
(4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Magánnyugdíj-pénztárak részére történõ vagyonkezelésre jogosító engedélyt
csak olyan, névre szóló részvényekkel rendelkezõ részvénytársaság kaphat, mely
megfelel a (2) bekezdés elõírásainak. Ezen tevékenységét 2 milliárd forint
kezelt pénztári vagyon felett csak akkor végezheti, ha legalább ötszáz-millió
forint befizetett alaptõkével rendelkezik."
130.§
(1) A Cstv. 2.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) E törvény csõdeljárásra vonatkozó rendelkezései a biztosító
részvénytársaságra, a biztosító szövetkezetre, az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztárakra, valamint a magánnyugdíj-pénztárakra nem vonatkoznak."
(2) A Cstv. 2.§-ának (3) bekezdés b) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(3) /E törvénynek/
b) a felszámolási eljárásra és a végelszámolási eljárásra vonatkozó
rendelkezéseit a biztosító részvénytársaságokra és a biztosító
szövetkezetekre a biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl
szóló törvényben, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakra, az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvényben, a magánnyugdíj-
pénztárakra pedig a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló
törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni."
(3) A Cstv. 3.§-ának (1) bekezdése a) pontja helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"a) /gazdálkodó szervezet/:
az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a
szövetkezet, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi
személyek vállalata, a leányvállalat, a vízi-közmû társulat kivételével a
vízgazdálkodási társulat, valamint az erdõbirtokossági társulat, az
önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, valamint a magánnyugdíj-pénztár.
(4) A Cstv. 3.§ (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ bekezdés lép:
"d) /gazdálkodó szervezet vezetõje/:
állami vállalatnál, trösztnél, tröszti vállalatnál, egyéb állami
gazdálkodó szervnél, egyes jogi személyek vállalatánál, leányvállalatnál,
illetve vízgazdálkodási társulatnál az igazgató (vállalati biztos),
szövetkezetnél az igazgatóság (ügyvezetõ igazgató) vagy az ügyvezetõ
elnök, közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és képviseletre
jogosult tag(ok), egyesülésnél, közös vállalatnál az igazgató, korlátolt
felelõsségû társaságnál az ügyvezetõ(k), részvénytársaságnál az
igazgatóság vagy az alapszabályban az ügyvezetésre feljogosított
személy(ek), önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezetõ (ha a
pénztár ügyvezetõt nem alkalmaz az igazgatótanács), a magánnyugdíj-
pénztárnál az ügyvezetõ."
131.§
(1) A Jbt. 17.§-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a 17.§
jelölése 17.§ (1) bekezdésre módosul:
"(2) Az MNB a Pénztárak Garancia Alapjának kölcsönt, annak átmeneti vagy
tartós hiánya esetén megelõlegezési hitelt nyújthat."
(2) A Jbt. 18.§-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Az MNB vezeti a Pénztárak Garancia Alapjának a számláját."
Kapcsolódó törvények hatályba léptetése
132.§
(1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról,
valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi ..... törvény 1998.
január elsején lép hatályba.
(2) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi .... törvény 1998.
január elsején lép hatályba.
(3) A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi .... törvény
1998. január elsején lép hatályba.
(4) A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény módosításáról szóló 1997. évi .... törvény 1998. január elsején lép
hatályba.
133.§
(1) A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.)
10.§ (3) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:
/Az (1)-(2) bekezdésben említett személyeken túl a biztosítás kiterjed:/
"d) a felhasználási szerzõdés alapján szerzõi díjazásban részesülõ személyre."
(2) A T. 103/D.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) Ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg a 10.§ (1) bekezdésének a)-b) pontja
szerint is biztosított és e jogviszonyában a munkaideje eléri a heti 36 órát,
illetve felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az e
tevékenységébõl származó és a tárgyévet közvetlenül megelõzõ naptári évben
elért adóköteles jövedelme, átalányadó esetén az átalányadó alapját képezõ
jövedelem egytizenketted része után köteles havonta a 103.§ (1) bekezdése
szerinti társadalombiztosítási és a 103.§ (2) bekezdésében elõírt mértékû
nyugdíjjárulékot fizetni."
(3) A T. 103/E.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) A társas vállalkozás, ha a társas vállalkozás tagja egyidejûleg a 10.§
(1) bekezdés a)-b) pontja szerint is biztosított és e jogviszonyában a
munkaideje eléri a heti 36 órát, illetve felsõfokú oktatási intézmény nappali
tagozatán tanul, a személyes közremûködés alapján kiosztott adóköteles
jövedelem után köteles havonta a 103.§ (1) bekezdése szerinti
társadalombiztosítási járulékot, a tag pedig a 103.§ (2) bekezdésében elõírt
mértékû nyugdíjjárulékot fizetni."
(4) A T. 103/F.§ helyébe a következõ rendelkezés lép:
"103/F.§ (1) Ha az egyéni vállalkozó egyben társas vállalkozóként is
biztosított (10.§ (2) bekezdés b)-g) pontjai), egyéni vállalkozói
járulékfizetési kötelezettsége a 103/D.§ szerint áll fenn. Ez esetben a társas
vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettségre a 103/E.§
rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy járulékalapként kizárólag a
személyes közremûködés alapján kiosztott adóköteles jövedelmet kell figyelembe
venni.
(2) Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított (10.§ (2) bekezdés b)-g)
pontjai) több társas vállalkozás személyesen közremûködõ tagja, a társas
vállalkozás, illetõleg a biztosított járulékfizetési kötelezettségére a
103/E.§ rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (2)
bekezdésében meghatározott legalacsonyabb összegû járulékalap után - a tag
évente egy alkalommal történõ választása szerinti - csak az egyik
jogviszonyban áll fenn járulékfizetési kötelezettség. A további társas
vállalkozói jogviszony esetén járulékalapként kizárólag a személyes
közremûködés alapján kiosztott adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni."
(5) a ) Az (1) bekezdés 1997. december 13. napján,
b) a (2)-(4) bekezdés e törvény kihirdetése napján lép hatályba azzal, hogy a
(2)-(4) bekezdés rendelkezéseit 1997. január elsejétõl alkalmazni kell.
c) 1997. december 13. napján a T. 103/A.§-ának (7) bekezdése, 103/B.§-ának (6)
bekezdése hatályát veszti.
Felhatalmazó rendelkezések
134.§
Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:
a) a pénztárak egyes gazdálkodási szabályait, ideértve a hitelfelvételre, a
befektetési tevékenységre, a beszámolási és könyvvezetési kötelezettségre,
a vagyonértékelésre, a teljesítménymérésre és a tervkészítési
kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket, továbbá a pénztárak minõsítését
végzõ szervezetekre vonatkozó elõírásokat,
b) a pénztárak szolgáltatási szabályzatának kötelezõ tartalmára, az
aktuáriusi értékelésre, a szolgáltatások biztosításmatematikai tartalmára,
más biztonsági tartalékképzésre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a
hozamelvárásra, a hozamszámításra, annak módjára, továbbá a befektetési
kockázatokat kiegyenlítõ tartalékra vonatkozó szabályokat, illetõleg a
halandósági tábla alkalmazásának feltételeire vonatkozó rendelkezéseket és
a szolgáltatás engedélyezésének és a tartalékolásnak a részletes
szabályait,
c) a Pénztárfelügyelet információs adatbázisára, pénztárakkal kapcsolatos
feladataira irányadó rendelkezéseket, ideértve a Pénztárfelügyelet
központi nyilvántartással kapcsolatos feladatának és hatáskörének
szabályait,
d) az Alap SzMSz-ének, éves beszámoló készítési és könyvvezetésének
sajátosságait,
e) a munkáltatónak a pályakezdõkre és a pénztárban taggá válókra vonatkozó
adatszolgáltatási kötelezettségére vonatkozó részletes szabályokat,
f) a pénztárak, valamint a pénztárak szolgáltatóinak e tevékenységére
vonatkozó, nyilvánosságra hozandó adatok körét,
g) a vagyonkezelési szerzõdések általános szerzõdési feltételeit.
1. számú melléklet
A törvényben hivatkozott jogszabályok rövidítései
1. Áe.: az 1957. évi IV. törvény az államigazgatási eljárás általános
szabályairól;
2. Áht: az 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról;
3. Átt.: az 1994. évi XXXIX. törvény az árutõzsdérõl és az árutõzsdei
ügyletekrõl;
4. Bat.: az 1991. évi LXIII. törvény a befektetési alapokról;
5. Bit.: az 1995. évi XCVI. törvény a biztosító intézetekrõl és a
biztosítási tevékenységrõl;
6. Cst.: az 1991. évi IL. törvény a csõdeljárásról, a felszámolási
eljárásról és a végelszámolásról;
7. Dtv.: az 1995. évi XCV. törvény a devizáról;
8. Épt.: az 1996. évi CXI. törvény az értékpapírok forgalomba hozataláról, a
befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír tõzsdérõl;
9. Hpt.: az 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrõl és a pénzügyi
vállalkozásokról;
10. Jbt.: az 1991. évi LX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról;
11. Ktv.: az 1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselõk jogállásáról;
12. Öpt.: az 1993. évi XCVI. törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító
Pénztárakról;
13. Ptk.: az 1959. évi IV. törvény a Magyar Köztársaság Polgári
Törvénykönyvérõl;
14. Tbj.: az 1997. évi ....törvény a társadalombiztosítás és a magánnyugdíj-
ellátásaira jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetérõl;
15. Tny.: az 1997. évi .... törvény a társadalombiztosítási nyugdíjról;
16. Szja.: az 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról;
2. számú melléklet
Pénztártitokként kezelendõ személyes adatok
1. személyi adatok:
a) név, leánykori név
b) anyja neve
c) születési hely
d) születési idõ
2. Családi állapot
3. Állampolgárság
4. Lakóhely (tartózkodási hely)
5. Munkahely neve, címe
6. Keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok
7. Nyilvántartási azonosító jel, illetve társadalombiztosítási azonosító jel
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Javaslat a tõkefedezeti elven mûködõ magánnyugdíj-pénztárak szabályozásával,
a társadalombiztosítás átfogó reformja keretében kívánja a vegyes
finanszírozású nyugdíjrendszer második pillérét létrehozni. A tõkefedezeti
magánnyugdíj-pénztári rendszer a nyugdíjrendszer részévé válik és így a
monopolizált helyzetû, felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszert egy többelemû
rendszer váltja fel.
A kötelezõ nyugdíjrendszer tehát két pillérbõl áll: a felosztó-kirovó
finanszírozású, kötelezõ részvételû társadalombiztosítási-nyugdíj
alrendszerbõl és a kötelezõ részvételû tõkefedezeti finanszírozású pénztár
alrendszerbõl. A két eltérõ típusú nyugdíjrendszer-elem egymást kiegészítve
biztosítja a nyugdíjszolgáltatásokat.
A kötelezõ nyugdíjrendszert az öngondoskodási formák egészítik ki: a nonprofit
alapon mûködõ önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak és a profitorientált üzleti
biztosítóktól vásárolható nyugdíjbiztosítási formák. A nyugdíjrendszerbõl
kimaradtak részére a szociális, rászorultsági alapon nyújtott állami járadékok
rendszere nyújt segélyt.
A Javaslat abból indul ki, hogy a nyugdíjreform elképzelések mögött egységes
rendezõ elv, cselekvési stratégia, egységes nyugdíjkép áll, ami az idõskori
megélhetés feltételeire, az állam erre vonatkozó feladataira és
kötelezettségeire vonatkozik. A nyugdíjkép mindazokat az elvárásokat,
igényeket tartalmazza, amit az emberek nyugdíjas koruk biztonságáról,
megélhetési szintjérõl, az ehhez szükséges források megteremtésérõl és
mindezek erkölcsi megalapozottságáról gondolnak. Az állam közgazdasági
lehetõségei és az emberek nyugdíjképe közötti egyensúly azonban megbomlott,
mert a jelenlegi nyugdíjrendszer ígérete számos, utóbb hamisnak bizonyult
hipotézisen alapult a teljes foglalkoztatás elve, a társadalom kor- és nembeli
összetétele, a munka hozama és eredményessége tekintetében.
A nyugdíjreform fontos feladata, hogy az állam deklarálja a saját új
nyugdíjképét és azt - a lehetõségek szerint - hangolja össze az állampolgárok
nyugdíjképével, a kötelezõ és megtakarításos formákat egymásra építve,
tudatosan kezelje és a rendszerelemek arányait határozza meg a hosszú távú
kiszámíthatóság elvét szem elõtt tartva, továbbá egyértelmûen határozza meg az
állam anyagi és szabályozási-ellenõrzési garanciájának tartalmát és arányait.
Az állami nyugdíjkép elemei a társadalombiztosítás, a tõkefedezeti pénztár, az
önkéntes pénztár, a magánbiztosítás és az állami segélyrendszer. Ez az öt elem
adja együttesen a - tág értelemben vett - nyugdíjrendszert. Az állami
nyugdíjkép tartalmának, elemei arányának meghatározása társadalmi megegyezés
alapján történhet.
A jogalkotás során szükséges volt meghatározni, hogy az állam az egyes
rendszerelemek mögé milyen mértékben ad közvetlen anyagi felelõsségvállalást,
és mely elemek mögé a szabályozás garanciáját. Közelebbrõl ez azt is jelenti,
hogy az állami kötelezettség-vállalásban megnyilvánuló garancia nem lehet
egészében kevesebb a jelenlegi helyettesítési rátánál a már nyugdíjban
lévõkre, a régi rendszer alapján nyugdíjba vonulókra, a pénztári tagságra
kötelezettekre, sõt a kötelezõ pénztári tagságot önkéntes elhatározásból
választókra is. A rendszer kötelezõ befizetéssel meghatározott részeibõl
meghatározott mértékû nyugdíjnak kell keletkeznie, ugyanakkor az állam anyagi
jellegû kötelezettség-vállalása csak a kötelezõ rendszerekre terjed ki.
A Javaslat nem a jelenleg mûködõ felosztó-kirovó nyugdíjbiztosítás gyakorlati
problémáiból jut el a vegyes finanszírozási rendszer gondolatához, hanem abból
a felismerésbõl indul ki, hogy a nyugdíjrendszer minden elemének megvan a maga
körülhatárolt és speciális helye és szerepe. A megreformált felosztó-kirovó
rendszer a szolidaritás elvét érvényesítve járul hozzá az idõskori
biztonsághoz, míg a tõkefedezeti rendszer nyugdíjszolgáltatásában egyénenként
érvényesül az a különbség, ami az állampolgárok eltérõ életpályájából és
jövedelmi viszonyaiból törvényszerûen adódik.
A tõkefedezeti elven mûködõ nyugdíjpénztárakban a biztosított pénztártagok
befizetett járulékai tõkét képeznek, amely fedezetül szolgál a kiegészítõ
nyugdíjszolgáltatáshoz. A nyugdíjpénztár a bevételeibõl alapokat képez és a
szolgáltatásokra, illetve az intézmény mûködtetésére fel nem használt
pénzeszközöket befekteti. A pénztár az egyes pénztártagok megtakarítását a
felhalmozási idõszakban egyéni számlán tartja nyilván, amelyet a
nyugdíjkorhatár elérésekor, illetve a nyugdíjszolgáltatás megkezdésekor a
szolgáltatási szabályzatában meghatározott járadékra vált át.
A tõkefedezeti elven nyugvó második pillér fokozatosan, a pályakezdõ
korosztályokra kötelezõen kerül bevezetésre, emellett - meghatározott életkor
alatt - önkéntesen is választható. A következõ évtizedekben tehát a két
nyugdíjrendszer - a tisztán felosztó-kirovó és a vegyes finanszírozású -
egymás mellett létezik, azonban a kötelezõ nyugdíjpénztárak szolgáltatást a
szabályozásból adódóan elõször 15 év múlva nyújthatnak, míg a ma pályakezdõ
korosztályok nyugdíjas korba kerülésével kezdik meg a szolgáltatásaik tömeges
teljesítését.
A pénztár által nyújtott szolgáltatások fõszabály szerint
járadékszolgáltatások. Tipikus szolgáltatás lesz az élethosszig tartó járadék.
A nyugdíjszolgáltatás megállapítása az egyéni számla egyenlegének a
szolgáltatási számlára matematikai és demográfiai módszerekkel való
átváltásával történik. A járadék összegét egy évre kell megállapítani, s
rendszeresen felül kell vizsgálni. Ha a járadék megállapításakor annak összege
elér egy meghatározott szintet, a járadékra jogosult a különbözetet egy
összegben is felveheti, vagy arról is intézkedhet, hogy hozzátartozói ezt az
összeget hozamaival együtt örökölhessék.
A tõkefedezeti magánnyugdíj pénztárak létrehozásának célja az állam
újraelosztó szerepének csökkentése, a kötelezõ és az önként vállalt
elõgondoskodás fokozatos megteremtésével, a felosztó-kirovó rendszerû
nyugdíjrendszerre háruló terhek fokozatos, hosszú távú csökkentésével egy
hatékonyabban mûködõ, az egyéni érdekeltséget jobban figyelembe vevõ
nyugdíjrendszer kialakítása, amely egyidejûleg a tõkepiac fejlõdéséhez is
hozzájárul.
A nyugdíjrendszernek a Javaslatban szabályozott új eleme nem kapcsolódik az
állami költségvetéshez, bevételeit és kiadásait saját maga finanszírozza.
A bevételeket fõként a pénztártagok kötelezõ tagdíjbefizetései képezik. A
tagdíj alapja a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott
nyugdíjjárulék-alappal egyezik meg. A tagdíj mértékét a Javaslat a járulékalap
százalékában határozza meg oly módon, hogy a kötelezõ pénztárba befizetendõ
tagdíj mértéke bevezetéskor a nyugdíjjárulék-alap hat százaléka, 2000. január
1-tõl pedig annak nyolc százaléka lesz.
A tõkefedezeti nyugdíjpénztárak létrehozása nem csorbítja a már mûködõ
nyugdíjrendszerben megszerzett jogokat és kötelezettségeket, hiszen csak a
pályakezdõket kötelezi a nyugdíjbiztosító pénztárakba történõ belépésre.
A tõkefedezeti nyugdíjpénztárakról szóló törvény számos ponton kapcsolódik a
társadalombiztosítási nyugdíj szabályozásához. Ilyen kapcsolódási pont a
nyugdíjpénztárak és a társadalombiztosítási nyugdíj-rendszer közös
infrastrukturális szervezeteinek rendszere (egységes beszedési, nyilvántartási
rendszer, igényérvényesítési, jogorvoslati rendszer, stb.).
A Javaslat abból indul ki, hogy a nyilvántartási és járulékbeszedési
feladatokat egy, a nyugdíjrendszer egészére kiterjedõ feladatkörû, az állam
által létrehozott szervezet fogja ellátni. A Javaslat a pénztárakat érintõ
központi nyilvántartási feladatokat tekintetében érvényesíti azt az elvet,
hogy a nyugdíjrendszer egyes elemeiért való elkülönült felelõsségnek a
társadalombiztosítás és a kötelezõ pénztári rendszer tekintetében is meg kell
valósulnia.
A Javaslat az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak tapasztalataira építve, az
önkéntes kölcsönös biztosító pénztári szervezeti és mûködési modellt alapul
véve, azt továbbfejlesztve szabályozza a kötelezõ magánnyugdíj pénztárak
szervezetét és mûködését. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak társadalmi
elfogadottságát bizonyítja az, hogy ma már mintegy 300 önkéntes nyugdíjpénztár
mûködik, 450 ezer ember nyugdíjcélú megtakarításai több mint 22 milliárd
forintos értéket képviselnek. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári modell
továbbfejlesztése a jogalkotó elképzelése szerint hasonló társadalmi
közbizalmat élvez majd.
A kötelezõ magánnyugdíj-pénztárak az önkormányzatiság elvén mûködõ autonóm
szervezetek. A pénztárba való belépésre kötelezettek választhatnak a pénztárak
között, s ily módon a szabad pénztárválasztás a pénztárak közötti versenyt is
ki fogja kényszeríteni. A kötelezõ nyugdíjpénztárak elterjedése az élet- és
nyugdíjbiztosítási piac fejlõdésére is élénkítõ hatással lesz. Magyarországon
még nincs életjáradék-piac, ennek kialakítása azonban mind a piaci biztosítók,
mind a nonprofit alapon mûködõ önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, mind a
nyugdíjpénztárak igénye miatt elkerülhetetlen.
Alapvetõ követelmény a kötelezõ nyugdíjrendszer második pillérét alkotó
pénztárak gyors, zökkenõmentes felállítása. A Javaslatban leírt alapítási
rendszer egyszerre nyújt lehetõséget a pályakezdõk és az önkéntes
elhatározásból átlépõk kisebb-nagyobb tömegének befogadására és alkalmas arra
is, hogy - a távlati fejlõdést is figyelembe véve - több millió magyar
állampolgár a tagjává váljon. A pénztártagságra való kötelezés miatt olyan
teljesen zárt rendszerre van szükség, ami lehetõvé teszi, hogy minden
kötelezett nyilvántartásba kerüljön, járulékot fizessen és járadékot kapjon. A
Javaslat ennek úgy tesz eleget, hogy meghatároz egy alapítási idõszakot
amelyet két részre bont. Az elsõ idõszakban az erre feljogosított szervek
dönthetnek arról, hogy kívánnak e pénztárat alapítani és milyen módon
gondoskodnak a kötelezettek pénztártaggá válásáról. Ha ezen idõszakot követõen
még vannak olyan kötelezettek akik nem váltak pénztártaggá, akkor azok a
területi elv alapján létrejött és kötelezõen megalapítandó pénztár tagjaivá
válnak. Tehát csak az alapítási idõszak második részében jönnek létre a
kötelezõen megalapítandó pénztárak, a kényszertagság és a rendszer zártságának
érdekében. A területi elv képes biztosítani a rendszer zártságát, hiszen végsõ
soron az államnak kell garantálnia a nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályozás
maradéktalan érvényesítését.
A pénztárak függetlensége érdekében született az a megoldás, hogy az alapító
szervek és a pénztárak között semmilyen jogi kapcsolat nem jön létre, tehát az
alapítási aktuson kívül az alapítónak a pénztárral kapcsolatban sem jogai, sem
kötelezettségei nem keletkeznek.
A pénztárak alapítása alapító okirat kibocsátásával történik. Alapító szervek
lehetnek a munkáltatók, a gazdasági, szakmai kamarák és egyesületek (külön-
külön vagy csoportosan), az országos nyugdíjbiztosítási önkormányzat, az
önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak, amennyiben valószínûsítik, hogy
taglétszámuk eléri az ötezer fõt. A felsorolt szervezetek a fent leírtak
értelmében a törvényben meghatározott idõtartam alatt jogosultak az
alapításra, annak elteltével területi pénztárak alapítására kerül sor a
területi önkormányzatok által. A pénztárak alapításához és tevékenységének
megkezdéséhez a Javaslat részletesen szabályozott módon a Pénztárfelügyelet
engedélyét írja elõ.
A pénztárak vezetõ szerve a pénztártagok által választott, kis taglétszámú
közgyûlés. A pénztártagok megválaszthatók a pénztár szerveinek tagjává,
illetve tisztségviselõvé, és részt vehetnek a pénztár szervei
megválasztásában, s joguk van a szolgáltatásokhoz és a pénztár egészének
mûködésére és saját pénztárral szembeni követelésének mértékére vonatkozó
rendszeres tájékoztatáshoz. A kötelezõ, felosztó-kirovó elven mûködõ
nyugdíjrendszerben a biztosított semmiféle információval nem bír a befizetett
járulékai sorsáról, míg a nyugdíjbiztosító pénztárak esetében rendszeres
tájékoztatást kell kapnia az egyéni számlájának összegérõl. A pénztártagok
közösségileg és egyénileg is megfelelõ nyomást gyakorolhatnak a pénztárak
mûködésére és tulajdonuk hasznosításának eredményességére.
Az operatív vezetési feladatokat az igazgatótanács és az ügyvezetõ látja el.
Az igazgatótanács és az ügyvezetõ a Javaslat szerint széleskörû
jogosítványokkal rendelkeznek. A törvény keretei között gondoskodnak a
nyugdíjpénztári mûködés biztonságáról és eredményességérõl, a
nyugdíjszolgáltatásról. A nyugdíjpénztárra háruló sokrétû feladatok ellátása
érdekében a Javaslat számviteli, befektetési, biztosításmatematikai, jogi
szakemberek alkalmazását írja elõ a pénztárak számára. A törvényjavaslat a
pénztár tisztségviselõire, az igazgatótanács tagjaira, az ügyvezetõre és a
szakfeladatokat ellátó személyekre vonatkozóan részletes összeférhetetlenségi
szabályokat, továbbá fenti szakemberek és az ügyvezetõ esetében sajátos
szakmai és egyéb alkalmassági elõírásokat tartalmaz a feladatokhoz igazodó
felelõsség megteremtése érdekében.
A kötelezõ magánnyugdíj pénztár mûködésének garanciáit a szabályozással, az
intézményrendszer kialakításával, szigorú ellenõrzési mechanizmusokkal, a
kötelezõen létrehozandó garancia alappal és végsõ soron - a garanciaalap
esetleges kimerülése esetén - állami helytállással kívánja biztosítani a
jogalkotó.
A garanciarendszer fontosabb elemei: a kötelezõ magánnyugdíj pénztárak
szervezetére és mûködésére, a tárgyi, személyi, szakmai követelményekre
vonatkozó részletes jogi szabályozás, a nyugdíjpénztári gazdálkodás olyan
szabályozása, amely szûk korlátok közé szorítja a kockázatokat, széleskörû
állami felügyeleti tevékenység, a krízishelyzetekben történõ sokoldalú
közigazgatási beavatkozás lehetõségét is megteremtve, a vagyonkezeléstõl
elkülönült letétkezelés megkövetelése, garancia alap létrehozása és
differenciált személyi, szakmai elõírások a pénztárak szerveire,
tisztségviselõire és a pénztári vagyonkezelõkre vonatkozóan.
A garanciák körébe tartozik a pénztártag induló járadékának értékével szemben
támasztott követelmény (normajáradék), és a pénztárak befektetéseinek a
hozamára vonatkozó kötelezõ hozamelvárás.
A Javaslat szigorú szabályokat tartalmaz a pénztár gazdálkodására, beszámolási
kötelezettségére, a befektetési üzletmenetre vonatkozóan. A szabályozás célja
a pénztár gazdálkodási kockázatainak korlátok közé szorítása. A szabályozás
nem teljes körû: a törvényjavaslat felhatalmazást ad a Kormánynak a
gazdálkodási, számviteli, befektetési elõírások rendeletben történõ
szabályozására.
A törvényjavaslat részletesen szabályozza a pénztárak egyesülésével,
szétválásával, megszûnésével összefüggõ eljárásokat, szabályozza a pénztárak
garancia alapjának mûködését, tevékenységét. A Javaslat szerint a
Pénztárfelügyelet együttesen látja el az önkéntes kölcsönös biztosító
pénztárak, valamint a kötelezõ pénztárak felügyeletét, mint a pénzügyminiszter
felügyelete alatt álló központi hivatalként mûködõ, elsõfokú államigazgatási
szerv. A törvényjavaslat részletekbe menõen szabályozza a Pénztárfelügyelet
mûködését, hatósági tevékenységét.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. Fejezet
A törvény célja
Az 1. §-hoz
A Javaslat a törvény célját a magánnyugdíj-pénztár rendszer egységes
szabályozásában határozza meg, egyben rögzíti e rendszer alapvetõ jellemzõit,
melyek az állampolgárok kötelezõ tagdíjfizetésében és az egyéni
számlavezetésen alapuló magánnyugdíjban fogalmazódnak meg.
A törvény hatálya
A 2. §-hoz
A törvény hatálya valamennyi olyan nyugdíjpénztári szervezetre kiterjed, amely
az e törvényben meghatározott feltételek szerint jön létre, mûködik. A törvény
személyi hatálya a tagdíjat kötelezõen vagy önkéntes választást követõen
fizetõ és a késõbbiekben nyugdíjszolgáltatásban részesülõ természetes
személyekre terjed ki, továbbá e törvény hatálya alá tartoznak a tételesen
felsorolt, a nyugdíjpénztárak által létrehozott szervek, valamint a
nyugdíjpénztárak állami felügyeletét ellátó, vagy abban közremûködõ szervek
is. Ez utóbbiak a pénztárak szövetsége, a Pénztárak Garanciaalapja, a
Pénztárfelügyelet, a Pénztártanács.
A 3.§-hoz
A Javaslat az elsõ ízben biztosítottá váló természetes személyekre vonatkozóan
határozza meg azt a személyi kört, amelyre nézve a pénztártagság kötelezõ.
Meghatározott életkort betöltöttekre azonban - a nyugdíjszolgáltatás
fedezetének a megteremtésére nyitva álló idõ rövidsége miatt - ez a kötelezés
nem vonatkozik. A Javaslat értelmében a kötelezõ pénztárban önkéntes döntéssel
is pénztártaggá lehet válni.
A kötelezõ pénztárakról szóló törvény számos ponton kapcsolódik a
társadalombiztosításról szóló törvényhez, ezért a jogalkotó ez utóbbi törvény
szabályait rendeli alkalmazni a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítésére
vonatkozó végrehajtási eljárásokra, a bejelentési és nyilvántartási stb.
kötelezettségek elmulasztására, továbbá a jogalap nélkül felvett járadék
visszafizetésére, a különbözõ bírságokra és a jogorvoslati fórumrendszer
vonatkozásában oly módon, hogy a társadalombiztosításról szóló törvény
szabályait fenti eljárások tekintetében az e törvényben foglalt eltérésekkel
kell alkalmazni.
Fogalmak
A 4.§-hoz
A tõkefedezeti elven mûködõ kötelezõ magánnyugdíj-pénztárak a magyar
jogrendszer új intézményei, ezért elengedhetetlen követelmény, hogy a törvény
részletes fogalom meghatározásokat adjon.
A Javaslat a társadalombiztosítási nyugdíj és ehhez kapcsolódó más
nyugellátások körébe vonja mindazokat a nyugellátásokat, amelyeket jogszabály
társadalombiztosítási nyugellátásként határoz meg.
A Javaslat a nyugdíjkorhatár meghatározásakor utaló szabályként azt az
életkort állítja középpontba, amely az öregségi nyugdíjra való jogosultság
egyik feltételeként a társadalombiztosítási jogszabályokban kerül
meghatározásra. E törvény alkalmazásában a taxatív felsorolásban szereplõ
nyugellátásokban részesülõ személy a nyugdíjkorhatárt betöltött személyekkel
esik egy tekintet alá.
A Javaslat értelmében a pénztár tagja az a tagdíjfizetésre kötelezett
természetes személy, aki a nyugdíjpénztárba kötelezés alapján lép be, vagy oda
kötelezõen beléptetik. A Javaslat a kötelezést a pályakezdõk tekintetében
mondja ki. Ezen túlmenõen a törvény arra is lehetõséget biztosít, hogy
meghatározott feltételek teljesítése esetén tagdíjfizetésre nem kötelezett
személy is felvételt nyerjen a pénztárba. Egy természetes személy azonban csak
egyetlen kötelezõ pénztár tagja lehet, függetlenül attól, hogy kötelezõen vagy
önkéntes módon válik a pénztár tagjává.
A pénztárak szolgáltatásokat csak úgy tudnak teljesíteni, ha erre megfelelõ
fedezettel rendelkeznek. A fedezet megteremtésének legfontosabb eszköze a
tagdíj, amelyet a pénztár tagja a pénztár számára köteles megfizetni. A tagdíj
tartaléka a társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvényben meghatározott
nyugdíjjárulék-tartalékkal egyezik meg, mértékét a Javaslat a járuléktartalék
százalékában határozza meg.
A járulékfizetõ állampolgár számára rendkívül vonzó lehet, hogy amíg eddig
egyáltalán nem tudott a személyét érintõen befizetett járulékának a sorsáról,
addig a törvény rendelkezései a tõkefedezeti rendszerben erre kifejezett jogot
ad neki. Az egyéni számla a pénztártag, továbbá a javára történõ befizetések,
illetve a számla terhére történõ kifizetések valamint a pénztár
gazdálkodásának szempontjából egyaránt alapnyilvántartás. Az egyéni számlán
alapul a pénztár tagja részére a nyugdíjszolgáltatás megállapítása, az egyéni
számlán szereplõ összeget fõszabály szerint a pénztár tagjának vagy más
jogosultnak nyugdíjszolgáltatásként ki kell fizetni. Az egyéni számla a
fedezeti tartalék része, melynek egyenlegével a pénztártag követelése a
felhalmozási idõszakban megegyezik.
A folyósítás alatt álló ellátások fedezetének nyilvántartására a szolgáltatási
tartalék szolgál, amely szintén a fedezeti tartalék része.
A biztonsági tartalékok az egyéni számlákhoz és a szolgáltatási tartalékokhoz
kapcsolódó kockázatok megfelelõ kezelésére, azok kiegyenlítésre szolgálnak.
A felhalmozási idõszak a tagsági viszony keletkezésétõl a nyugdíjszolgáltatás
megállapításáig, míg a járadékos idõszak ez utóbbi idõponttól kezdõdõen a
szolgáltatás igénybevételének végéig terjed.
A - fõszabály szerint az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után, de kérelemre
késõbb is indítható - nyugdíjszolgáltatás az egyéni számlán nyilvántartott
összeg alapján megállapított életjáradék és - az e törvény által megállapított
esetekben - egy összegben történõ pénzbeni kifizetés lehet. A tag elhalálozása
esetén hozzátartozói a pénztártól az e törvényben meghatározott módon
szolgáltatásban részesülnek.
A Javaslat a járadékkövetelmény felállításával a szolgáltatás induló értékével
szemben támaszt kötelezõ elvárásokat. A normajáradék a tag e törvény szerinti
nyugdíjjáradékának azon értéke, ami a nyugdíj megállapításakor egy
meghatározott szintnél nem lehet alacsonyabb. E legkisebb nyugdíjjáradék
fedezetét a Pénztárak Garancia Alapja, illetve a központi költségvetés a
törvényben meghatározott módon garantálja.
A Javaslat a fenti alapelv megvalósításához bevezeti a normafedezet fogalmát,
amely a normajáradék megállapításához egységes szabályok szerint számított
tõkefedezet.
A hozamelvárás elve a pénztárak befektetéseinek a hozamára vonatkozóan
fogalmaz meg elvárást abból a célból, hogy a szolgáltatás fedezete a
felhalmozási idõszak elteltével mindenképpen rendelkezésre álljon.
A pénztár üzemvitele, gazdálkodása a pénzügyi terven alapul. A pénztár
pénzügyi terve olyan dokumentum, amely a készítésekor fennálló állapotból
kiindulva a pénztárakra vonatkozó elõírások figyelembevételével a pénztár
tartalékainak tervezett változását, a várható bevételek és kiadások alakulását
mutatja be rövid távú (éves), közép távú (öt évre szóló) és hosszú távú (húsz
évre szóló) idõszakra vonatkozóan. A pénzügyi terv tervnek tartalmaznia kell a
pénztár bevételeit és kiadásait meghatározó ismert adatokat és
feltételezéseket.
A biztosításmatematikai mérleg célját tekintve egy rendszeres vizsgálat arra
vonatkozóan, hogy a pénztár képes lesz-e a már megkezdett szolgáltatások
maradéktalan teljesítésére.
A pénztár mûködésének, a pénztár és a tag viszonyának , a tagok jogainak és
kötelezettségeinek, a pénztár által nyújtott szolgáltatásoknak, a
tisztségviselõk és alkalmazottak jogainak és kötelezettségeinek a szabályozása
a pénztár alapdokumentumában, a szervezeti és mûködési szabályzatban történik.
A szervezeti és mûködési szabályzat elfogadása és módosítása a közgyûlés
kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A szolgáltatási szabályzat a pénztár azon dokumentuma, amely a nyújtandó
járadék kiszámításának és folyósításának elõírásait továbbá a tartalékképzésre
vonatkozó szabályokat tartalmazza, melynek kötelezõ tartalmát a Kormány
rendeletben határozza meg.
A pénztártagok által illetve részére befizetett összegek befektetését a
pénztár az e törvényben meghatározott feltételek mellett maga is végezheti, de
a vagyon gyarapításának feladatát erre feljogosított szervezetre is bízhatja a
kötelezõ magánnyugdíj-pénztárak részére történõ vagyonkezelés keretében.
A nyílt pénztár és a zárt pénztár különbsége abban határozható meg, hogy a
tagsági körre vonatkozóan van-e bármilyen jellegû, a jogszabályi keretek
között lehetséges korlátozás vagy sem.
A szakmai egyesület tekintetében a Javaslat valamely szakmához tartozást, mint
a taggá válás feltételét határozza meg.
A tag követelése eltérõ módon kerül meghatározásra a felhalmozási illetve a
járadékos idõszakra vonatkozóan.
A munkáltató meghatározásakor a Javaslat a munkavégzésre vonatkozó különbözõ
jogviszonyokat helyezi a középpontba.
A közeli hozzátartozó, hozzátartozó fogalma megegyezik a Ptk.-ban szabályozott
fogalommal, azzal a különbséggel, hogy az élettárs is beleértendõ.
Mûködési alapelvek,
alapvetõ rendelkezések
Az 5.§-hoz
A törvény a fogalmak rögzítése után meghatározza a kötelezõ pénztárak mûködési
alapelveit, melyeket mûködésük során folyamatosan kötelesek érvényesíteni.
A magánnyugdíj-pénztárak az önkormányzatiság elvén mûködõ autonóm szervezetek.
Garanciális okokból az önkormányzatiság azonban néhány területen korlátozásra
kerül: a közigazgatási beavatkozás lehetõvé tétele, a hatósági engedélyezés,
az ellenõrzés, kötelezés, szankcionálás, sõt krízis helyzetekben az állami
irányítás lehetõségének a megteremtése egy szélesebb értelemben vett
garanciarendszer fontos elemét képezi. Az önkormányzatiságnak a Javaslat a
pénztártagok jogai és kötelezettségei érvényesítésének, a gazdálkodás
önállóságának és a piaci versenyben szükséges érdekérvényesítés
megvalósításának tekintetében biztosít nagy szerepet. Az önkormányzati
mûködés lényege, hogy a törvényben és az egyéb vonatkozó jogszabályokban
továbbá a pénztár szervezeti és mûködési szabályzatában foglaltak keretei
között a pénztár önkormányzati testülete, a közgyûlés végzi a pénztár
tevékenységének stratégiai irányítását. A pénztártagok azonos jogokkal és
kötelezettségekkel rendelkeznek, az általuk kinevezett tisztségviselõk pedig
felelõsek a pénztár törvényes mûködéséért.
A szabad pénztárválasztás joga értelmében a pénztárba való belépésre
kötelezettek és az önkéntesen belépõk is választhatnak a pénztárak között ez
a pénztárak közötti versenyt fogja kikényszeríteni. A pénztárak közötti
átlépésre a késõbbiek folyamán is lehetõség lesz. A rendszer zártsága
érdekében egy bizonyos idõ elteltével aki nem lépett be valamely pénztárba, a
törvény által meghatározott módon valamely területi pénztár tagja lesz.
A pénztártagok a kölcsönösség és öngondoskodás elve szerint közösen teremtik
meg a pénztár mûködésének és szolgáltatásának a fedezetét. A kötelezõ
pénztárak pedig a kötelezõen létrehozandó garanciaalap megteremtésével és
fenntartásával közösen gondoskodnak valamennyi pénztár szolgáltatási
kötelezettsége teljesítésének biztonságáról. A kölcsönösség elve azt is
jelenti, hogy a pénztártagok a felhalmozási idõszakban befektetõi
kockázatközösséget, míg a járadékos idõszakban befektetõi és biztosítási
kockázatközösséget alkotnak.
A Javaslat rögzíti a tulajdonlás elvét, melynek értelmében a pénztártag
követelése a pénztártag tulajdona, amely az e törvényjavaslat szabályai által
meghatározott módon örökölhetõ, erre kedvezményezett is jelölhetõ, sõt
kiterjed rá a központi költségvetési garancia is.
A pénztárak kiegyensúlyozott mûködõképességének biztosítéka a zárt gazdálkodás
elvében foglaltak érvényesítése, ami több követelmény egyidejû érvényesülését
jelenti. Ezek alapján a pénztár bevételeibõl tartalékokat képez, ezen belül
egyéni számlát vezet és a szolgáltatásokat a szolgáltatási számláról
finanszírozza. A pénztár gazdálkodása kizárólag az e törvényben meghatározott
nyugdíjszolgáltatást teljesítésére irányulhat, melyre az e törvényben
meghatározott személyek jogosultak. A szolgáltatások fedezete kiemelt védelmet
élvez, a pénztár esetleges tartozásai fejében az egyéni és szolgáltatási
számlák összege és a hozzájuk kapcsolódó biztonsági tartalékok nem foglalhatók
le és nem zárolhatók. A pénztár szigorú szabályok között vállalhat
kötelezettséget harmadik személyekkel szemben. Fontos garanciális szabály,
hogy a pénztár számára szolgáltatási tevékenységet végzõ szervezetek által
okozott kárért a megbízottak a Ptk. vonatkozó felelõsségi szabályai szerint
felelnek azzal az eltéréssel, hogy a károsult pénztártaggal szembeni
felelõsség alól a pénztár részérõl kimentésnek nincs helye.
Fenti alapelvek kiegészülve a biztonságos gazdálkodás és prudenciális
magatartás elvével a pénztárvagyon és a pénztártagok érdekeinek a védelmét
szolgálják.
A nyilvánosság és az adatvédelem elve kimondja, hogy a pénztári mûködésre
vonatkozó adatok nyilvánosak, azokat az adatvédelmi jogszabályok betartása
mellett kell kezelni.
Az összehasonlítható teljesítmény elve értelmében a pénztáraknak
tevékenységükrõl nyilvántartásokat kell vezetni és ezeket nyilvánosságra kell
hozni annak érdekében, hogy a pénztárak teljesítménye azonos adatokból és
számításokból kiindulva összehasonlítható és megismerhetõ legyen.
Az elnevezés védelme
A 6.§-hoz
A Javaslat rendelkezik a pénztár elnevezésének a védelmérõl valamint az
elnevezés használata tekintetében érvényesülõ egyes kivételekrõl.
ll. Fejezet
A PÉNZTÁR ALAPÍTÁSA
Az alapítók
A 7-12.§-okhoz
A Javaslat felsorolja mindazon szervezet-típusokat, melyek körébõl az alapítók
kikerülhetnek. Alapítók lehetnek tehát a munkáltatók, a gazdasági, szakmai
kamarák és szakmai egyesületek és a munkavállalói érdekképviseletek - ezek
külön-külön vagy csoportosan is alapíthatnak pénztárat -, továbbá az országos
nyugdíjbiztosítási önkormányzat, amennyiben valószínûsítik, hogy a pénztár
taglétszáma az ötezer fõt eléri. Fentieken túlmenõen az önkéntes kölcsönös
nyugdíjpénztárak közgyûlése is dönthet úgy, hogy kötelezõ pénztári feladatokat
ellát az e törvényben elõírt feltételek mellett. Területi pénztárat a területi
önkormányzatok kötelesek alapítani vagy saját területi illetékességük, vagy a
mellékletben meghatározott régiók figyelembevételével.
A Javaslat az alapításra vonatkozó lényegesebb eljárási szabályokat rögzíti.
Az alapítás szakszerûségét és zökkenõmentes lebonyolítását biztosító szabály a
tervezetben, hogy az alapításra jogosult az alapítást megelõzõen a pénztári
tagságra kötelezettek és a belépésre jogosultak között felmérést végezhet.
Ennek során szándéknyilatkozatot kérhet arról, hogy a nyilatkozat aláírója a
tervezett pénztár létrehozása esetén tagként belép-e a pénztárba. Fontos, a
leendõ pénztártagok érdekeit védõ és a szabad pénztár választás elvének
megvalósulását elõsegítõ elõírás, hogy a nyilatkozatkérés során tilos
bármilyen formában akadályozni az érintettek szabad pénztárválasztási jogát.
A nyugdíjrendszer második pillérének gyors kiépülése szempontjából nagyon
lényeges követelmény, hogy az alapítás egyes fázisaira a törvény szigorú,
jogvesztõ határidõket állapít meg. Az alapításhoz rendelkezésre álló határidõ
elteltét követõen az alapító szervek számára e törvény erejénél fogva ismét
megnyílik a pénztáralapítás lehetõsége. Ugyancsak e határidõ elteltétõl kezdve
a területi pénztárak egyesülhetnek, illetõleg a több megyére kiterjedõ
illetékességû területi pénztárak szétválhatnak.
Alapvetõen a pénztárak függetlenségét elõsegítõ az a megoldás, hogy az alapító
szervek és a pénztárak között semmilyen jogi kapcsolat nem jön létre: az
alapítási aktuson kívül az alapítónak a pénztárral kapcsolatban sem jogai sem
kötelezettségei nem keletkeznek.
Az alapítási engedély
A 13.§-hoz
A pénztár alapításához az Állami Pénztárfelügyelet által kibocsátott alapítási
engedély szükséges. Abban az esetben, ha önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár
kötelezõ pénztári feladat ellátására vállalkozik, úgy mûködtetési engedélyt
kell kérnie a Pénztárfelügyelettõl. A Javaslat tételesen felsorolja mindazon
okiratokat és dokumentumokat, melyeket az alapítási engedély illetve a
mûködtetés engedély iránti kérelemhez kötelezõen csatolni kell. Az alapítási
engedély alapján az alapító kibocsáthatja az alapító okiratot és megkezdheti a
pénztár létrehozásával kapcsolatos feladatok ellátását, azonban az engedély
érvényét veszti, ha a meghatározott jogvesztõ határidõn belül a pénztár nem
nyújtja be a tevékenységi engedély iránti kérelmét a Pénztárfelügyelethez.
Az alapító okirat
A 14.§-hoz
Amennyiben a Pénztárfelügyelet engedélye jogerõre emelkedett, a pénztár
alapítója alapító okiratot bocsát ki. A Javaslat tételesen felsorolja
mindazokat az adatokat, amelyeket az alapító okiratnak mindenképpen
tartalmaznia kell.
A pénztár elsõ küldöttközgyûlése
A 15.§-hoz
A Javaslat az alapító kötelezettségévé teszi a pénztár elsõ
küldöttközgyûlésének összehívását. A küldöttközgyûlés megbízatása
meghatározott ideig tart. A küldöttközgyûlés tagjainak jelölését jelölõ
bizottság végzi, tagjait az alapító jelöli ki. A törvény a pénztár
küldöttközgyûlése létszámát limitálja a döntésképesség biztosítása és a
költségek minimalizálása céljából.
A törvény a munkahelyen alakuló, a kamarák által alapított és a területi
pénztár küldöttközgyûlésére vonatkozóan a specialitásokat figyelembe vevõ
eltérõ szabályokat állapít meg.
A Javaslat kiemeli, hogy e rendelkezések kizárólag az e törvény hatályba
lépését követõen, az e törvényben megjelölt alapítók által elsõ ízben történõ
pénztáralapításra vonatkoznak.
III. Fejezet
A PÉNZTÁRI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSÉNEK FELTÉTELEI
A pénztár nyilvántartásba vétele
A 16-17.§-okhoz
A Javaslat értelmében a pénztárat a székhelye szerint illetékes fõvárosi,
megyei bíróság veszi nyilvántartásba. Az erre vonatkozó kérelmet az alapítást
követõ harminc napon belül az alapító köteles benyújtani a bírósághoz. A
Javaslat felsorolja mindazokat az okiratokat és dokumentumokat, amelyeket a
kérelemhez mellékelni kell. A bíróság a nyilvántartásba vételrõl nem peres
eljárásban határoz. A bíróság határozatáról egyidejûleg az illetékes
ügyészséget és Pénztárfelügyeletet tájékoztatja.
A Javaslat a meghiúsult bejegyzés esetére a felek egymás közötti jogviszonyára
a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit rendeli alkalmazni és rendezi a bírósági
nyilvántartásba vétel megtörténte elõtt a pénztár nevében eljáró alapító szerv
felelõsségét a pénztár nevében vállalt kötelezettségek vonatkozásában.
A tevékenységi engedély
A 18-20.§-okhoz
A Javaslat értelmében a pénztárak tevékenységének megkezdéséhez tevékenységi
engedély szükséges. A pénztári mûködés elõkészítése azonban már a tevékenységi
engedély jogerõre emelkedése elõtt megkezdõdhet.
A tevékenységi engedély feltételeinek meglétét a Pénztárfelügyelet vizsgálja.
A pénztárfelügyeleti tevékenységben az állam felügyeleti funkciója testesül
meg, mivel a pénztárvagyon védelme és nyugdíjszolgáltatások teljesítése
érdekében az állam befolyásoló eszközeit túlnyomórészt a Pénztárfelügyeleten
keresztül gyakorolja. A pénztárak prudens és biztonságos mûködésének fontos
garanciális eleme a hatósági és szakmai felügyeletet egyidejûleg ellátó
Pénztárfelügyelet intézménye.
A pénztár tevékenységi engedély kérelmét a Pénztárfelügyelet a benyújtott - a
tevékenységi engedélykérelem kötelezõ elemeit képezõ - dokumentumok alapján
bírálja el. A dokumentumok értékelése során vizsgálja a pénztár tárgyi,
személyi, szerzõdési, piaci feltételrendszerét és környezetét, üzemviteli
terveit.
A pénztár tevékenységi engedély iránti kérelmét a Pénztárfelügyelet csak akkor
utasíthatja el ha a kérelem és mellékletei nem felelnek meg a jogszabályi
elõírásoknak és a pénztár az elõírt határidõre sem tesz eleget az esetleges
hiánypótlási, módosítási felhívásnak.
A Pénztárfelügyelet a benyújtott okiratok módosítását a mûködõképesség
bizonytalansága esetén írhatja elõ: ha az állapítható meg, hogy a pénztár
változtatás nélkül nem lesz képes a vállalt kiegészítõ nyugdíjszolgáltatás
teljesítésére vagy mûködése egyébként nem biztonságos. Ezen túlmenõen akkor is
elõírhat módosítási kötelezettséget, ha a beadott okiratok nagyfokú
célszerûtlenséget vagy szakszerûtlenséget tartalmaznak.
Fontos garanciális szabály, hogy a tevékenységi engedély jogerõre emelkedéséig
a pénztár a hozzá bármilyen jogcímen befizetett összegekbõl - a pénztár
vagyonát csökkentõ - kifizetéseket kizárólag a pénztár szervezésével
összefüggésben teljesíthet. A pénztár megalakulását követõen a pénztár
gazdálkodására és befektetéseire az e törvényben foglalt rendelkezéseket kell
alkalmazni, azaz a tagdíjak szedését, befektetési tevékenységét a pénztár a
vonatkozó szigorú gazdálkodási szabályok betartásával megkezdheti.
A fenti kogens szabályok kikényszeríthetõsége érdekében a Javaslat szankciókat
helyez kilátásba a jogellenesen eljáró személyekkel szemben.
IV. Fejezet
A TAGSÁGI VISZONY
A pénztártagok jogai és kötelességei
Tagsági viszony keletkezése
A tagsági viszony megszûnése
A 21-25.§-okhoz
A Javaslat garanciális szempontokat szem elõtt tartva törvényi szinten
határozza meg a pénztártagok jogait, a szabad pénztárválasztás jogát, az aktív
és passzív választójogát a pénztár tekintetében, a rendszeres tájékoztatáshoz
való jogát, a pénztári szolgáltatásokhoz való jogát stb. Ugyanakkor a
pénztártagnak az új nyugdíjrendszer kiépülése és a tõkefedezeti pénztár
mûködése érdekében kötelezettségei is vannak, melyek szintén törvényi szintû
szabályozást igényelnek. A leglényegesebb ezek közül, hogy a pénztártag
biztosítottként köteles pénztártaggá válni, e tagsági viszonyát a törvény
rendelkezéseinek megfelelõen folyamatosan fenntartani, a tagdíjat rendszeresen
fizetni. A késõbb megalkotandó végrehajtási rendeletek csakis e törvényben
foglalt alapjogok és kötelezettségek keretében szabályozhatnak.
A Javaslat itt szabályozza azt az esetkört, amikor a pénztártagsági viszony
létesítése nem kötelezõ.
A Javaslat értelmében a pénztártag pénztárhoz fûzõdõ tagsági jogviszonya más
pénztárba való átlépéssel, elhalálozással vagy végleges megrokkanással szûnik
meg, illetõleg az úgynevezett visszalépéssel. A pénztárak közötti átlépés az
e törvényben és a pénztárak szervezeti és mûködési szabályzatában foglalt
feltételek szerint, a pénztártag szabad pénztárválasztási joga alapján
történik.
Lényeges eleme a tagsági viszony szabályozásának, hogy az akkor is létrejön,
ha a kötelezett nem él a szabad pénztárválasztás lehetõségével.
A tagdíj
A 26.§-hoz
A Javaslat a társadalombiztosításról szóló törvénnyel összhangban rögzíti a
tagdíj alapját, A tagdíj mértékét a társadalombiztosítási járulékokat
szabályozó törvény állapítja meg.
Tekintettel arra, hogy a kötelezõ nyugdíjpénztárakról szóló törvény számos
ponton kapcsolódik a társadalombiztosításról szóló törvényhez, ezért a
jogalkotók ez utóbbi törvény szabályait rendelik alkalmazni a tagdíjfizetési
kötelezettség teljesítésére vonatkozóan.
A Javaslat bevezeti a tagdíj-kiegészítés lehetõségét, amelynek alapján
meghatározott módon a fent definiált tagdíjat tíz százalékig ki lehet
egészíteni.
V. Fejezet
A PÉNZTÁRI SZOLGÁLTATÁS
Járadék szolgáltatás
A 27. §-hoz
A Javaslat értelmében a pénztár a nyugdíjszolgáltatást a jogosultak részére
fõszabály szerint járadékszolgáltatásként nyújtja a szolgáltatási szabályzata
alapján az e törvényben foglalt kivételekkel.
A járadékszolgáltatás típus szerint lehet a tagra meghatározott élethosszig
tartó járadék, elején határozott idõtartamos életjáradék, végén határozott
idõtartamos életjáradék, illetve kettõ vagy több életre szóló járadék.
Egyösszegû kifizetés
A 28.§-hoz
A pénztár egyösszegû kifizetést akkor teljesíthet, ha a tag kéri és a
járadékon felül számára megfelelõ fedezet áll rendelkezésre az egyösszegû
kifizetésre is; a kedvezményezett kérésére; továbbá akkor, ha a pénztártag
összeszámítással sem tudott száznyolcvan hónap tagdíjfizetési idõszakot
igazolni.
Kedvezményezett
A 29.§-hoz
A Javaslat lehetõvé teszi, hogy a pénztártag a halála esetére egyéni
számlájára és szolgáltatására vonatkozóan tetszés szerint kedvezményezettet
jelölhessen. Azonban ha a tag nem jelöl kedvezményezettet, úgy törvényes
örökösét kell kedvezményezettnek tekinteni. Az egyéni számlán és a
szolgáltatási számlán lévõ összeg ez esetben nem része a hagyatéknak, arra nem
vonatkoznak az öröklési jog szabályai és a hagyatéki eljárás elõírásai. Örökös
hiányában az Alapra száll át az egyéni számlán lévõ összeg.
A Javaslat választási lehetõséget enged a kedvezményezettnek, aki e szerint
választhat, hogy az egyéni számlán ráesõ részt egy összegben felveszi vagy a
tagsági viszony folytatása mellett a pénztárban hagyja, illetve más pénztárba
viszi át.
A szolgáltatás alapvetõ feltételei,
a járadék legkisebb összege
A 30.§.hoz
A Javaslat a nyugdíjszolgáltatásra jogosultság tekintetében és a nyugdíj
iránti igény benyújtásának idõpontjával kapcsolatban rögzíti a legfontosabb
szabályokat.
A Javaslat minimálisan tizenöt év tagdíjfizetés után teszi lehetõvé - a
képzett fedezet még elégséges mértékét figyelembe véve - a nyugdíjjáradék
nyújtását a tagok részére, ennek hiányában egyösszegû kifizetést teljesíthetõ.
A szolgáltatás értékével szemben támasztott garanciális jellegû követelmény
értelmében a járadék nem lehet kevesebb a tag társadalombiztosítási nyugdíj
megállapítási szabályai szerinti nyugellátása huszonegy százalékánál.
A szolgáltatás fedezete
és a szolgáltatás megállapítása
A 31.§-hoz
A Javaslat meghatározza a pénztártag követelése értékének számítási szabályait
járadékos idõszakban és a szolgáltatási számla megállapításának módját illetve
annak egy pénztártagra jutó részét. A Javaslat szerint a járadék
megállapításánál alkalmazott halandósági táblában a férfiak és a nõk eltérõ
halandóságát figyelembe kell venni.
A Javaslat a nyugdíjszolgáltatás megállapítása tekintetében rögzíti az egyéni
számla egyenlegének életjáradékra, illetõleg egy összegre való átváltásának
elveit.
A pénztár szolgáltatási tevékenységének feltételei
A 32.§-hoz
A Javaslat garanciális okokból kimondja, hogy a pénztár szolgáltatási
tevékenységét csak a Pénztárfelügyelet által jóváhagyott szolgáltatási
szabályzat birtokában kezdheti meg és a Pénztárfelügyelet elrendelheti a
szolgáltatási szabályzat megváltoztatását és egyéb intézkedéseket tehet, ha a
szabályzat valótlan adatokat tartalmaz, illetõleg a vonatkozó jogszabályi
elõírásoknak nem felel meg. Fontos minimumszabály, hogy a pénztárnak legalább
az életjáradékot és valamelyik hozzátartozóra is kiterjedõ járadékot nyújtania
kell. A pénztárnak a járadék fedezetének rendelkezésre állását rendszeresen
ellenõriznie kell és hiány esetén a Pénztárfelügyeletet és az Alapot is
értesítenie kell.
A Javaslat a járadékszolgáltatás feltételeire vonatkozó biztosításmatematikai,
szakmai követelményeket figyelembe véve kimondja, hogy a pénztár csak akkor
nyújthat járadékszolgáltatást, ha három évvel a szolgáltatás megkezdése elõtt
- huszonötezer tag esetén egy évvel elõtte - bejelenti szolgáltatási szándékát
a Pénztárfelügyeletnek, és szolgáltatási szabályzatát megfelelõen módosítja,
továbbá tartalékképzési kötelezettségeinek eleget tesz.
Biztosító intézettõl vásárolt járadék szolgáltatás
A 33. §-hoz
A Javaslat lehetõvé teszi, hogy a pénztár szolgáltatási kötelezettségének
üzleti biztosítóktól vásárolt járadék nyújtásával tegyen eleget. Amennyiben a
pénztár a biztosítási törvény hatálya alá tartozó biztosító intézetektõl
vásárolja meg a járadékot, az itt megfogalmazott speciális szabályokat kell
alkalmazni. A biztosító intézettel szemben követelmény, hogy tagja legyen
valamely biztosított védelmi alapnak.
VI. Fejezet
A PÉNNZTÁR SZERVEZETÉRE ÉS MÛKÖDÉSÉRE
VONATKOZÓ SZABÁLYOK
A pénztár jogállása és szervezete,
Szervezeti és mûködési szabályzat
A 34-35. §-okhoz
A Javaslat értelmében a pénztár jogi személy.
A Javaslat a pénztár szervezetére irányadó szabályok között megnevezi a
pénztár szerveit, melyek a közgyûlés, az igazgatótanács, az ellenõrzõ
bizottság és a szervezeti és mûködési szabályzat szerint létrehozható
szakértõi bizottságok.
Az önkéntes pénztár által mûködtetett kötelezõ pénztár igazgatótanácsa és
ellenõrzõ bizottsága a pénztár igazgatótanácsa és ellenõrzõ bizottsága. A
közgyûlés, valamint a küldöttközgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozó
feladatok tekintetében e szervek külön döntenek.
A Javaslat lényeges eleme, hogy törvényi szinten rögzíti és taxatív módon
felsorolja mindazon a tárgyköröket, melyekrõl a szervezeti és mûködési
szabályzatnak mindenképpen rendelkeznie kell.
A közgyûlés
A 36- 39. §-okhoz
A Javaslat a közgyûlésre irányadó rendelkezéseket követõen (összehívás,
határozatképesség, szavazás módja és eredményének megállapítása) meghatározza
a közgyûlés kizárólagos hatásköreit, melyek közé a pénztár szervezetére és
mûködésére, gazdálkodására vonatkozó leglényegesebb döntések tartoznak. A
kizárólagos hatáskörök közül kiemelendõ, hogy a közgyûlés választja az
igazgatótanácsot, az ellenõrzõ bizottságot és elfogadja az igazgatótanács
által készített éves beszámolót, amelynek része a mérleg és a
biztosításmatematikai mérleg is.
Az igazgatótanács
A 40-41.§-okhoz
Az igazgatótanács a pénztár ügyvezetõ szerve. Gondoskodik a közgyûlés
hatáskörébe tartózó döntések elõkészítésérõl, a határozatok végrehajtásáról.
Egyéb feladatai mellett elfogadja a vagyonértékelési (eszközértékelési) és a
szolgáltatási szabályzatokat, ez utóbbi szabályzat elsõsorban az adott
pénztárnál követendõ konkrét eljárási szabályokat tartalmazza a szolgáltatások
teljesítését illetõen. Az igazgatótanács dönt a vagyonkezelés módjáról,
vagyonkezelõ kiválasztásáról, továbbá a pénztár adminisztrációs és
nyilvántartási tevékenysége végzésének módjáról, valamint szükség szerint az e
tevékenységet végzõ szervezet kiválasztásáról. A pénztár zavartalan
mûködésének érdekében a közgyûlés által elfogadott költségvetés keretein
belül, a pénztár szervezetére, mûködésére, személyi és tárgyi feltételeire
vonatkozó fejezeten belül átcsoportosításokat hajthat végre. Az
átcsoportosítás azonban nem érintheti a járadékok fedezetét.
Ez a fejezet tartalmazza az igazgatótanács mûködésére vonatkozó lényeges
szabályokat, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlására irányadó elõírásokat.
A Javaslat az igazgatótanácsot felhatalmazza egyes hatásköreinek az
ügyvezetõre való átruházására, azonban az átruházott hatáskörök tekintetében
sem szûnik meg az igazgatótanács e törvényben meghatározott emelt szintû
felelõssége.
A pénztár képviselete
A 42. §-hoz
A Javaslat a pénztár képviselete tekintetében taxatív felsorolást ad. Az
ügyvezetõ képviseleti jogosultsága nem teljes körû, csak a feladatkörében
rendelkezik önálló képviseleti jogosultsággal.
Az ellenõrzõ bizottság feladata és hatásköre
A 43. §-hoz
Az ellenõrzõ bizottság feladata és hatásköre kiterjed - a pénztár pénzügyi
terve és a szervezeti mûködési szabályzat, valamint más szabályok figyelembe
vétele alapján - a pénztár gazdálkodásának, számvitelének, ügyvitelének,
fizetõképességének és kötelezettségvállalásának ellenõrzésére. Az ellenõrzõ
bizottság köteles a közgyûlési jelentéseket elõzetesen megtárgyalni.
Személyi és tárgyi feltételek
A 44. §-hoz
A Javaslat a mûködés biztonsága érdekében, egy többelemû garancia-rendszer
részeként szigorú követelményeket támaszt a kötelezõ pénztár tevékenységének
szakmai-személyi és tárgyi-technikai feltételeinek tekintetében. Kiemelten
fontos, hogy a pénztár megfelelõ belsõ szabályzatokkal, ezen belül számviteli
renddel rendelkezzen. A pénztár szakszerû mûködéséért felelõs - az elõírt
követelményeknek megfelelõ - ügyvezetõ, számviteli rendért felelõs vezetõ,
befektetési szakértõ, aktuárius, továbbá könyvvizsgáló, jogász és belsõ
ellenõr alkalmazása vagy foglalkoztatása törvényi szinten megfogalmazott
követelmény.
A Javaslat elõírja, hogy a kötelezõ pénztárnak olyan számítástechnikai
hátérrel kell rendelkeznie, amely alkalmas a legkülönbözõbb információs
rendszerekhez való csatlakozásra.
Az ügyvezetõ
A 45. §-hoz
A Javaslat az ügyvezetõ feladatára és hatáskörére, továbbá vele szemben
támasztott szakmai és egyéb alkalmassági követelményekre állapít meg kötelezõ
elõírásokat, továbbá rögzíti az ügyvezetõ azon felelõsségét, amely kiterjed a
közgyûlés az igazgatótanács határozatainak végrehajtására, a pénztár
eredményes mûködésére, a folyamatos ügyvitelre, a pénztár alkalmazottainak
egyes köre feletti munkáltatói jogokra. Az ügyvezetõ az igazgatótanács
jogsértõ határozata, illetve utasítása esetén az ellenõrzõ bizottsághoz vagy a
Pénztárfelügyelethez fordulhat.
A könyvvizsgáló
A 46. §-hoz
A Javaslat értelmében a pénztár köteles könyvvizsgálót foglalkoztatni. A
Javaslat szabályozza a könyvvizsgáló pénztárral kapcsolatos kötelezettségeit
és jogosultságait, eljárásait. A Javaslat szigorú összeférhetetlenségi
szabályokat állapít meg a könyvvizsgáló illetve a könyvvizsgálatot elvégzõ
szervezet alkalmazottja tekintetében a személyi és gazdasági függetlenség
biztosítása érdekében. A könyvvizsgálónak - feladatából adódóan - a pénztár
vezetése felé jeleznie kell a pénztár mûködését veszélyeztetõ eseményeket,
folyamatokat.
A biztosításmatematikus
A 47. §-hoz
A Javaslat meghatározza, hogy mely dokumentumokat kell az aktuáriusnak
aláírásával ellenjegyezni, továbbá elõírja a képesítési feltételeket.
Befektetésekért felelõs vezetõ
A 48.§-hoz
A Javaslat értelmében a pénztár akkor is köteles a törvényben meghatározott
képesítésû befektetési szakembert alkalmazni, ha a befektetéseit vagyonkezelõ
végzi.
A pénztár vezetõire vonatkozó felelõsségi
és összeférhetetlenségi szabályok
A 49.§-hoz
A Javaslat részletekbe menõen rögzíti a vezetõ tisztségviselõk felelõsségi
szabályait, a felelõsség alóli mentesülés lehetséges módját. A pénztár
tisztségviselõinek emelt gondossági kötelmét és felelõsségi zsinórmértékét
rögzíti a Javaslat a polgári jogi szabályok megfelelõ alkalmazásával.
Annak érdekében, hogy a pénztár irányítása és mûködtetése körében
elkerülhetõek legyenek az érdek-összeütközések, a Javaslat az
összeférhetetlenségi szabályokat és az összeférhetetlenség fennállása esetén
követendõ eljárást pontosan meghatározza.
A pénztárak gazdálkodása
A 50-52.§-okhoz
A Javaslat rögzíti a pénztári gazdálkodás célját, ami a nyugdíjszolgáltatás
pénzügyi feltételeinek a megteremtésében foglalható össze. A pénztár a
meghatározott cél érdekében szerteágazó tevékenységet végez, melyek egy része
szûken vett gazdálkodási tevékenység, de e tevékenységei közé tartozik
szervezete mûködési feltételeinek a megteremtése és az együttmûködés a
garanciaalappal és a pénztárak közös végrehajtó szervezetével, a különbözõ
hatóságokkal is. A Javaslat alapelvként kimondja, hogy a pénztár vagyona
kizárólag a pénztári tagság érdekében fektethetõ be.
A Javaslat rögzíti a nem haszonelvû mûködés elvét, melynek értelmében a
pénztár a gazdálkodása során elért bevételeit kizárólag a szolgáltatások
fedezetének a biztosítására, a szolgáltatások szinten tartására, illetve
fejlesztésére, valamint a gazdálkodás költségeinek fedezetére fordíthatja, azt
sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki.
A Javaslat értelmében az önkéntes pénztár által mûködtetett magánnyugdíj-
pénztár gazdálkodását, vagyonkezelését, szolgáltatását, nyilvántartásait és
könyvvezetését az önkéntes pénztárétól elkülönítetten kell végezni.
Az alapszerû gazdálkodás követelménye miatt, amennyiben a pénztár induláskor
vagyonnal rendelkezik, azt - mind a pénzben, mind a nem pénzben részét - a
tartalékok között fel kell osztani.
A pénztár köteles számlavezetésre feljogosított hitelintézetnél pénzforgalmi
számlát nyitni, és forint- illetve devizaforgalmát pénzforgalmi számlán
bonyolítani.
A pénztár pénzügyi terve
Az 53-55.§-okhoz
A kötelezõ pénztár gazdálkodási tevékenysége arra irányul, hogy tagjai részére
a felhalmozási idõszak elteltével a törvényben elõírt mértékû szolgáltatást
nyújtson. A szolgáltatások fedezetének megteremtéséhez a Javaslat szigorúan
szabályozott tervkészítési kötelezettséget ír elõ.
A pénzügyi terv több csoport - a pénztár tagsága, a pénztár vezetése és a
felügyelet - részére nyújt információt, meghatározott esetekben pedig elõírást
ad (pl. tagdíjak alapok közötti felosztása). Az érintett csoportok sajátos
szempontjaik alapján értékelik a pénzügyi tervet. A tagság ezen keresztül
érzékelheti a pénztárra, ezen keresztül a pénztártagra váró folyamatok
jövõbeli alakulását. A pénztártagnak a közgyûlésen keresztül lehetõsége van a
pénzügyi tervbõl esetlegesen kiolvasható, nem kívánatos vagy éppen káros
események kialakulását megakadályozni. A tagság szempontjából tehát a pénzügyi
terv egyfelõl tehát tájékoztató jellegû, másfelõl pedig a pénztár
önkormányzati mûködésének egyik záloga. A pénztár vezetése szempontjából
kettõs szerepe van a pénzügyi tervnek. A klasszikus tervezési funkciók mellett
(a kiindulási helyzet ismeretében az elképzelések, célok, illetve a
lehetõségek összevetése) lehetõséget ad a terv és a tényadatok
összehasonlítására, ezen keresztül az eltérések okának kiderítésére, szükség
esetén az idõbeli beavatkozás megtételére. Az esetek döntõ többségében a
pénzügyi terv elõírást jelent a pénztár vezetése számára, mert a pénzügyi terv
határoz meg, illetve rögzít a pénztár gazdálkodásában alapvetõ elemeket. Ilyen
például a tagdíjbevételek alapok közötti felosztásának aránya, a
tisztségviselõk díjazásának mértéke, stb. Az adottságként kezelendõ elemek
figyelembe vételével korrigálhatók, pontosíthatók az egyes feltevések, illetve
egyes elemekrõl kimutatható azok minimálisan szükséges mértéke.
A felügyeleti tevékenység szempontjából a pénzügyi terv több dolgot testesít
meg. A pénzügyi terven és az ezzel összevethetõ szerkezetben készülõ
beszámolási rendszeren alapuló gazdálkodás elvileg egyidejûleg teszi lehetõvé
a szolgáltatások teljesíthetõségének és a mûködés biztosítottságának
figyelemmel kísérését. Így a hagyományos megközelítésnél teljesebb kép
nyerhetõ egy-egy pénztárról, ami a biztonságosabb mûködés irányába hat. A
pénzügyi tervek a tényszámok extrapolációja mellett a szándékokat is
kifejezik, ezért helyzeténél fogva a felügyeletnek szélesebb lehetõsége nyílik
a pénzügyi tervezésen keresztül a pénztárszféra várható mozgásainak
érzékelésére
A pénzügyi terv készítésének kötelezettsége egy szélesebb értelemben vett
garanciarendszer részét képezi.
A pénztár pénzügyi terve éves, ötéves és húszéves idõszakra vonatkozóan készül
és a pénztár legfelsõ szerve, a közgyûlés által kerül elfogadásra. A pénzügyi
terv részletesen tartalmazza a bevételek, a kiadások, a taglétszám és a
pénztári tartalékok továbbá a szolgáltatások igénybevételének várható
alakulását.
Amennyiben a pénzügyi tervek nem felelnek meg a jogszabályban foglalt
elõírásoknak, a Pénztárfelügyelet azok átdolgozását írhatja elõ.
Az önkéntes pénztár által mûködtetett pénztár
pénzügyi tervére vonatkozó
külön szabályok
Az 56.§-hoz
Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által mûködtetett pénztár pénzügyi tervét
az itt meghatározott eltérések figyelembevételével kell elkészíteni.
A pénztári tartalékok és mûködésük
Az 57-65. §-okhoz
A magánnyugdíj-pénztár a zárt gazdálkodás elvét is figyelembe véve a
biztonságos mûködés érdekében köteles tartalékokat képezni. A pénztári
tartalékokra és mûködésükre, valamint a pénztár üzemvitelére vonatkozó
szabályok elõírják a fedezeti és a likviditási tartalék létrehozását, melyeken
belül az SZMSZ által meghatározott további tartalékok is képezhetõk.
A fedezeti tartalék a szolgáltatások finanszírozására szolgál, melyen belül
indokolt külön kezelni az eltérõ funkciójú egyéni és szolgáltatási számlákat.
Abban az esetben, ha a pénztár a befektetési és járadékszolgáltatási
tevékenységét nem helyezi ki arra feljogosított szervezethez, köteles e
tevékenységek kockázatainak a mérséklésére saját tevékenységi tartalékot is
képezni a Javaslatban meghatározott mértékben.
A likviditási tartalékon belül a pénztárnak hozamkiegyenlítési és demográfiai
tartalékokat kell képeznie. Amennyiben a pénztár befektetési tevékenységének
hozama meghaladja a vonatkozó jogszabályban meghatározott mértéket, úgy a
fedezeti tartalék többletének egy részét a likviditási tartalék
hozamkiegyenlítési tartalékába kell helyezni. Amennyiben a pénztár
hozamteljesítménye elmarad az elõírttól, a fedezeti alap bevételét, a
likviditási alap hozamkiegyenlítési tartalékából pótolni kell.
A Javaslat tételesen meghatározza, hogy az egyes bevételeket melyik tartalékba
kell helyezni, illetve a kiadásokat melyik tartalékból lehet teljesíteni,
továbbá az egyes tartalékokkal szemben milyen költségek számolhatók el.
Vagyonkezelés
A 66-68.§-okhoz
A pénztár meghatározott vagyoni eszközök felett rendelkezik. Ez a rendelkezési
jog magában foglalhatja az ezen eszközökkel történõ gazdálkodáson belül az
eszközök gyarapításának, a befektetés végzésének a jogát is.
Elképzelhetõ egy olyan rendszer, amelyben a rendelkezési jog nem foglalja
magában a befektetési tevékenység végzésének a jogát, hanem azt törvényi
felhatalmazás alapján kizárólag más szervezet végzi. Olyan rendszer is
elképzelhetõ, amelyben a törvény a befektetési tevékenységgel kapcsolatos
feltételeket és követelményeket állapítja meg, és ezek teljesülése esetén akár
a pénztár közvetlenül akár egy erre szakosodott szolgáltató jogosult. A
Javaslat ez utóbbi vegyes rendszer talaján áll. A javaslattevõk megvizsgálták
e három különbözõ rendszer elõnyeit és hátrányait.
a.) Amennyiben a pénztár csak maga kezelheti a vagyonát, ezzel a pénztártag
tulajdonosi érdekei és jogosítványai közvetlenebbül érvényesülnek, mint külsõ
vagyonkezelõ megléte esetén. Ebben az esetben kisebb költségek jelentkeznek a
pénztárnál, hiszen vagyonkezelõi díj nem merül fel, továbbá a befektetésekkel
kapcsolatos információáramlás gyorsan és kevesebb hibalehetõséggel zajlik. A
pénztár befektetési ügymenetét végzõ személyekkel szemben támasztott szakmai
követelményeket magasra kell helyezni a speciális képzettség és gyakorlat
tekintetében, ez a szabályozás feladata. Ugyanez a tárgyi feltételek
tekintetében is elmondható, a befektetések magas színvonalú végzéséhez
megkövetelt feltételek - számítógépes rendszerrel való megtámogatottság, a
különbözõ külsõ adatbázisokhoz való kapcsolódás stb. - elõírása a
jogszabályokban megvalósulhat és így a kötelezõ pénztári feladatokat ellátó
magánnyugdíj-pénztár alkalmas lesz arra - hisz a mûködésének feltételeit a
tagdíjbefizetések megteremtik -, hogy befektetéseit maga végezze. A
szabályozás által megteremtett garanciák - a kötelezõ pénzügyi tervezés, a
kötött, zárt alapszerû gazdálkodás elõírása, a befektetési kockázatok
minimalizálását célzó befektetési szabályok, a felügyeleti kontroll megléte, a
Garanciaalap és a Pénztártanács funkciói - együttesen biztosítják azt, hogy a
pénztárak és tagjaik relatíve biztonságban legyenek, a pénztár kockázatai
kezelhetõk maradjanak, a veszteségek minimalizálhatók, a pénztárüzemi
nyereségek pedig optimalizálhatók legyenek, vagyis a pénztár végsõ soron képes
legyen megteremteni az általa nyújtandó nyugdíjszolgáltatás fedezetét.
A pénztár önálló vagyonkezelése esetén nyilvánvalóan semmilyen tekintetben
nincs érdekkülönbözõség a befektetést végzõ és a pénztár között. A felügyeleti
kontroll a Pénztárfelügyeleten keresztül érvényesül.
Ennek a rendszernek hátránya, hogy a pénztárnak nincs választási lehetõsége a
tekintetben, hogy a befektetéseket erre szakosodott szolgáltatóra bízza vagy
sem.
b.) A vagyonkezelés kötelezõ kihelyezése esetén megvalósul a tõkekövetelmény,
a széleskörû szakismeret, kialakult az intézményrendszer és a folyamatok és
eljárások bejáratottak, továbbá itt is érvényesül felügyeleti ellenõrzés. A
vagyonkezelés kihelyezése azonban többletköltséget jelent (vagyonkezelõ
haszna), sõt megjelenhet a pénztár és a vagyonkezelõ ellenérdekeltsége. A
pénztártagok a befektetési politika érvényesítése terén nem rendelkeznek
közvetlen ráhatással, végsõ soron csak a megbízás felmondásának költséges
eszközével élhetnek. E megoldás sem enged választást a vagyonkezelés
tekintetében, csak a vagyonkezelõk személyét illetõen.
c.) Az ún. vegyes rendszer legfontosabb elõnye, hogy nem kizárólagos
megoldást nyújt. A pénztár saját adottságai, tárgyi- személyi feltételei,
befektetési stratégiája figyelembe vételével eldöntheti - tulajdonosi döntést
hozhat -, hogy befektetéseit maga végzi, vagy kiadja erre szakosodott
szervezetnek. A javaslattevõ által kidolgozott vegyes rendszerben nem kötelezõ
külsõ vagyonkezelõnek (hitelintézetnek, értékpapír kereskedõnek) átadni a
pénztártagok kötelezõ befizetéseibõl és annak hozamaiból álló befektetendõ
vagyont, hiszen a tárgyi-személyi feltételek a kötelezõ pénztárnál - amely
rövid idõ alatt pénzintézeti nagyságrendû pénzek fölött fog diszponálni -
megteremthetõk.
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak mûködése során felgyülemlett
tapasztalatok is azt mutatják, hogy e két megoldás - saját vagyonkezelés
illetve külsõ vagyonkezelõ - közel azonos arányban van jelen a
pénztárszférában, egyik sem domináns: mindkettõnek létjogosultsága van.
A Javaslat alapján a vagyonkezelést a pénztár e vegyes rendszerben a
tulajdonában álló vagyonkezelõvel is végeztetheti. Ebben az esetben a pénztár
vagyonkezelõjének természetesen meg kell felelnie mindazon követelménynek,
amelyet a vonatkozó szabályozás az ilyen szervezetekkel szemben támaszt.
A Javaslat rögzíti azokat az alapelveket és szabályokat, amelyek betartásával
a befektetés kockázata minimalizálható illetve a pénztár fizetõképessége
folyamatosan fenntartható. Fontos kiemelni, hogy ezeket az elõírásokat be
kell tartani vagyonkezelõ alkalmazása esetén is. Fentiek értelmében a pénztár
a befektetéseit köteles befektetési formák és befektetési közvetítõk szerint
is megosztani, azonban a befektetések megosztása nem veszélyeztetheti a
pénztár folyamatos fizetõképességét és a pénztári szolgáltatások teljesítését.
Lényeges követelmény, hogy a pénztári befektetéseknek összhangban kell lenniük
a pénztár éven belüli és éven túli kötelezettségeivel, fenntartva a pénztár
folyamatos fizetõképességét.
A Javaslat szigorú szakmai és pénzügyi követelményeket állapít meg arra az
esetre, ha a pénztár a befektetéseit maga végzi. A befektetési tevékenység
irányítására ebben az esetben a pénztár köteles olyan munkatársat alkalmazni,
aki értékpapír-kereskedõi, vagy ha a portfoliója ingatlant is tartalmaz, akkor
ingatlanforgalmazói szakvizsgával is, és legalább kétéves szakmai gyakorlattal
rendelkezik. Ezen túlmenõen köteles vagyonkezelési és vagyonértékelési
szabályzatot alkotni és százmillió forint mértékû saját tevékenységi
tartalékot képezni. A befektetések ingadozásának kiegyenlítésére a Javaslatban
meghatározott módon hozamkiegyenlítõ tartalékot is köteles képezni.
A Javaslat értelmében a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben
szabályozza befektetésekre vonatkozó végrehajtási szabályokat.
Fontos garanciális szabály, hogy a pénztárvagyon befektetése során a pénztár
nem szerezhet egy vállalkozásban egy évnél hosszabb idõtartamot meghaladóan
olyan arányú közvetlen tulajdoni részesedést, amely nagyobb mint a vállalkozás
jegyzett, illetve törzstõkéjének 10%-a, kivéve a pénztár vagyonának kezelését,
aktuáriusi feladatainak, illetve nyilvántartásának, szolgáltatásának és
adminisztrációjának végzését ellátó szervezetet.
A Javaslat szintén garanciális okokból bizonyos befektetésekre tilalmat állít
fel annak érdekében, hogy az egyoldalú függõség és a nem kívánt összefonódások
elkerülhetõek legyenek.
A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási,
valamint beszámolási kötelezettsége
A 69-72.§-okhoz
A Javaslat értelmében a pénztár üzemgazdasági szemléletû kettõs könyvvitelt
köteles vezetni. A pénztár részletes könyvvezetési és beszámolási szabályait a
Számviteli törvényen alapuló kormányrendelet tartalmazza.
A Javaslat tartalmazza a pénztár befektetési teljesítményének a mérését és a
mûködési költségeinek kimutatását lehetõvé tevõ fõbb szabályokat.
A teljesítményméréshez a Javaslat megteremti az eszközök értékelésének
fontosabb alapelveit, és felállítja az eszközértékelési csoportokat.
Annak érdekében, hogy a pénztárakról az állampolgárok reális képet
alkothassanak, a Javaslat a nyilvánosságra hozandó adatok körét és a
nyilvánosságra hozatal módját garanciális okokból törvényi szinten
szabályozza.
A Javaslat értelmében a könyvvizsgáló által hitelesített pénztári beszámolót a
pénzügyi év lejártát követõ 90 napon belül a közgyûlés elé kell terjeszteni. A
beszámoló tartalmát a Javaslat meghatározza, ezek a vagyonértékelési és
teljesítménymérési jelentések, valamint az aktuáriusi értékelés.
A Javaslat megfogalmazza, hogy amennyiben a beszámoló olyan veszteséget mutat
amely a biztonsági illetve a likviditási tartalékból nem pótolható, az
igazgatótanács javaslatot tesz a Garanciaalap és a Pénztárfelügyelet számára,
a veszteségmegszüntetés módjára. Amennyiben az igazgatótanács javaslata nem
megalapozott, az említett szervek eltérõ ajánlást tesznek, illetve indokolt
esetben a Pénztárfelügyelet intézkedési jogkörében megteheti a szükséges
lépéseket, végsõ soron a pénztárat átmeneti államigazgatási irányítás alá
helyezheti.
A pénztár adminisztrációs és nyilvántartási,
biztosításmatematikai feladatainak,
valamint vagyonkezelésének kihelyezése
A 73-75. §-okhoz
A Javaslat lehetõséget biztosít arra, hogy a pénztárak adminisztrációs és
nyilvántartási, járadékszolgáltatási (biztosításmatematikai) feladataik
teljesítésével, illetve befektetési üzletmenetük lebonyolításával e
tevékenységgel üzletszerûen foglalkozó és arra feljogosított szervezeteket
(szolgáltatókat) bízhassanak meg. A vagyonkezelés ellátásával nem bízható meg
olyan szervezet, amely a pénztárnak egyéb szolgáltatást is végez, egyebekben
fenti feladatok ellátását egyetlen szervezet is végezheti.
A Javaslat rögzíti, hogy a pénztári szolgáltató a pénztár érdekében jár el, a
pénztárakra vonatkozó jogszabályok és elõírások betartásával.
A Javaslat garanciális okokból rögzíti a vagyonkezelõi szerzõdés kötelezõ
tartalmát Lényeges szabály, hogy a kezelõnek a pénztárvagyon elkülönített
kezelését biztosító feltételeket is tartalmazó vagyonkezelési szabályzattal
kell rendelkeznie.
A Javaslat meghatározza az adatközlési kötelezettségeket, amelyeket a
vagyonkezelõnek teljesítenie kell.
A Javaslat tájékoztatási kötelezettséget ír elõ az összes szolgáltatóval
kötött szerzõdés tekintetében a Pénztárfelügyeletet felé.
A hatósági és szakmai feladatokat ellátó Pénztárfelügyelet - a
törvényjavaslatban meghatározott esetekben - a szolgáltatóval kötött szerzõdés
érvénytelenné nyilvánítását kezdeményezi.
Befektetési szolgáltatások igénybevétele,
befektetési eszközök kezelése
Letétkezelés, letétkezelõ
A 76-77.§-okhoz
A Javaslat a pénztárvagyon biztonságos kezelésének követelményét szem elõtt
tartva kimondja, hogy a pénztár köteles befektetési vállalkozásként mûködõ
letétkezelõt alkalmazni. A Javaslat - garanciális szerepét szem elõtt tartva -
törvényi szinten határozza meg a letétkezelõ feladatait, melyre az 1996. évi
CXI. törvény vonatkozó rendelkezései is irányadóak az e törvényben foglalt
eltérésekkel. A letétkezelõ végzi az értékpapírok letéti õrzését, beleértve a
megõrzésre átadott értékpapírok nyilvántartását, fizikai megõrzését, a
megõrzésre való átvételt és kiadást. A pénztári letétkezelõ a pénztár
megbízása alapján végzett befektetési szolgáltatások tekintetében megbízásának
ellátásához szükséges mértékben ellenõrzi a pénztári szolgáltatót, valamint a
pénzforgalmi számlát vezetõ szervezetet. A pénztár letétkezelõje ellátja
továbbá a pénztárral történt megállapodás alapján a kamat, az osztalék, a
hozam illetõleg a törlesztés beszedését, az értékpapír tulajdonjogát bizonyító
okirat kiadását, továbbá az értékpapír letéti számlák közötti jóváírását és
terhelését. A letétkezelõ csak erre a tevékenységre feljogosított társaság
lehet. A Pénztárfelügyelet abban az esetben engedélyezi számára a
pénztárvagyon letétkezelését (veszi nyilvántartásba), ha rendelkezik
letétkezelésre illetve letéti õrzésre vonatkozó hatósági engedéllyel és
meggyõzõdik arról, hogy alkalmas a pénztári letétkezelésre is, figyelemmel a
pénztári vagyon nagyságára.
Fontos a polgári jogi felelõsséget megalapozó szabály, hogy a letétkezelõ
köteles minden esetben felhívni a pénztár illetõleg a vagyonkezelõ figyelmét,
ha megítélése szerint a befektetési megbízás végrehajtása sérti vagy
veszélyezteti a pénztár érdekeit. A különbözõ befektetési keretszabályok
betartása és a portfolió összetétele akkor ellenõrizhetõ hatékonyan, ha a
pénztárnak csak egyetlen letétkezelõje van, amit a Javaslat kogens módon
fogalmaz meg.
A Javaslat szigorú összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg a
letétkezelõi tevékenységgel és az azt végzõ szervezettel kapcsolatban. Ezek
között kimondja, hogy ugyanazon szervezet nem láthatja el a vagyonkezelõi és a
letétkezelõi feladatokat, továbbá vagyonkezelõ és letétkezelõ társaságok sem
közvetlenül, sem közvetetten nem lehetnek egymás tulajdonosai.
További személyi összeférhetetlenségi szabályokat fogalmaz meg a Javaslat a
pénztár és a letétkezelést végzõ szervezet személyi állományával kapcsolatban
is.
Fentieket kiegészíti az a rendelkezés, mely a vagyonkezelést és a
letétkezelést végzõ személyi kör közötti összeférhetetlenséget határozza meg.
VII. fejezet
TITOKTARTÁS
Az üzleti titok és pénztártitok
Az 78-79.§-okhoz
A Javaslat szem elõtt tartja azt az általános jogelvet, hogy a pénztár érdekei
védelmében titkosnak kell tekinteni mindazon adatokat, amelyek titokban
maradásához a pénztárnak méltányolható érdeke fûzõdik (üzleti titok). A
pénztártagok érdekeinek védelmében a személyükre, vagyoni és üzleti
helyzetükre vonatkozó, illetve pénztári adataik titkot képeznek
(pénztártitok). A titoktartási kötelezettség kiterjed a pénztár
tisztségviselõire és alkalmazottaira. A titoktartási kötelezettség nem terjed
ki a pénztárakhoz kapcsolódó feladatkörükben eljáró hatóságokra és
meghatározott szervezetekre. A Pénztárfelügyelet a pénztárak egyedi
azonosítására alkalmas adatait csak meghatározott célra szolgáltathat.
VIII. Fejezet
A PÉNZTÁRAK EGYESÜLÉSE, SZÉTVÁLÁSA, MEGSZÛNÉSE ÉS
FELSZÁMOLÁSA
A pénztárak egyesülése
Az 80.§-hoz
A Javaslat értemében csak az azonos típusú pénztárak egyesülhetnek, melynek
módja a beolvadás vagy az összeolvadás. A területi pénztár mint gyûjtõpénztár
kivétel e szabály alól, a területi pénztárba más szervezési elven felépülõ
pénztár is beolvadhat. A Javaslat az egyesülés leglényegesebb szabályait és
elveit rögzíti.
A pénztárak szétválása
Az 81.§-hoz
A Javaslat rögzíti a szétválás alapvetõ feltételeit és meghatározza a
felügyelet eljárásának fontosabb szabályait azzal, hogy alapvetõen az új
pénztárak létrejövetelére vonatkozó eljárások az irányadóak az itt leírt
eltérésekkel.
A Javaslat megteremti annak feltételeit, hogy a pénztárak szolgáltatási
kötelezettségei mindenkor érvényesüljenek.
A pénztár megszûnése
A 82-84.§-okhoz
A Javaslat értelmében, amennyiben egy pénztár ellen felszámolási eljárás
iránti kérelmet nem nyújtottak be, legfõbb szerve kimondhatja a jogutód
nélküli megszûnést. Ehhez a Pénztárfelügyelet elõzetes engedélye szükséges. A
pénztár jogutód nélküli megszüntetésének eszköze a végelszámolási eljárás.
Mind a végelszámolási eljárásra, mind a felszámolásai eljárásra vonatkozik az
e törvényben megfogalmazott eltérésekkel az 1991. évi IL. törvény. A
végelszámolás során a végelszámoló az a személy, aki ellátja a pénztár jogutód
nélküli megszûnésével kapcsolatos teendõket, a pénztár kötelezettségeit
teljesíti, követeléseit behajtja, igényeit érvényesíti. A végelszámoló a
végelszámolás befejezésekor éves beszámolót és végelszámolási zárómérleget,
valamint vagyonfelosztási javaslatot készít, ezután intézkedést tesz a pénztár
bírósági nyilvántartásból való törlése iránt.
A Javaslat értelmében a pénztár jogutód nélküli megszûnése esetén a pénztártag
a rá jutó vagyonrészt átlépés esetén a másik pénztárba viheti vagy a Garancia
Alapba helyezheti ideiglenesen.
A pénztár felszámolására vonatkozó szabályok meghatározzák a pénztár
fizetõképtelenségének megállapítására alapot nyújtó feltételeket. Ezek beállta
esetén kell alkalmazni a vagyon szabályozott felosztására irányuló
rendelkezéseket.
A Javaslat értelmében a pénztár ellen nincs helye csõdeljárásnak. A
csõdeljárásbeli fizetési moratórium védelmét tehát nem élvezi a pénztár,
esedékes fizetési kötelezettségét teljesítenie kell.
A pénztárak tekintetében is megkülönböztetjük a végelszámolási eljárást és a
felszámolási eljárást. A végelszámolás során a nem fizetésképtelen adós
(pénztár) a jogutód nélküli megszûnését elhatározza és a hitelezõit
maradéktalanul kielégíti, míg a felszámolás a fizetõképtelen adós (pénztár)
jogutód nélküli megszüntetésére irányul.
A Javaslat értelmében egy pénztár akkor minõsül fizetésképtelennek, ha
esedékes kötelezettségeinek pénzügyi fedezet hiánya miatt 60, illetve a tagok
javára vállalt szolgáltatási kötelezettségeinek az esedékességtõl számított 90
napon belül nem tesz eleget.
A felszámolás kezdõ idõpontjában az alapokhoz tartozó eszközök listáját
azonnal le kell zárni és azt a felszámolónak át kell adni.
A felszámolási eljárás során a fenti eszközök külön kezelendõk, és azok csak a
fedezeti alappal szemben fennálló tagi, hozzátartozói, illetve
kedvezményezetti követelések kielégítése után használhatók fel egyéb
kötelezettségek kielégítésére.
Fontos garanciális szabály, hogy a felszámolás kezdõ idõpontjától a tagdíjakat
csak az Alap szedheti be, és a Pénztárfelügyelet köteles a felszámolás kezdõ
idõpontjában a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonni, és az Alap vagy
más pénztár útján - szükség szerint annak kijelölésével - a tagsági viszony
folytatásáról és a járadékszolgáltatások teljesítésérõl gondoskodni.
IX. Fejezet
A PÉNZTÁRAK SZÖVETSÉGE
Az 85.§-hoz
A pénztárak érdekeik képviseletére és közös céljaik megvalósítására
szövetséget hozhatnak létre. A szövetség jogi személyként mûködõ társadalmi
szervezet.
X. fejezet
A PÉNZTÁRAK GARANCIAALAPJA
A 86.§-hoz
A kötelezõ pénztárak Garanciaalapja ipso iure, a törvény erejénél fogva a
törvény hatálybalépésével egyidejûleg létrejön. A Javaslat kimondja, hogy a
tevékenységi engedéllyel rendelkezõ pénztár az Alap tagjává válik.
Az Alap jogállása
A 87. §- hoz
Az Alap az e törvényben meghatározott feladatokat ellátó jogi személyiséggel
rendelkezõ intézmény, melynek létrehozatalára, mûködésére, szervezetére,
vagyonára és gazdálkodására vonatkozó szabályokat a törvény rendelkezései
állapítják meg.
A Javaslat rendelkezik arról, hogy az Alap csak az e törvényben meghatározott
feladatok ellátására használhatja pénzeszközeit (vagyonát, jövedelmét,
bevételeit), melyek nem vonhatóak el egyéb célokra, sõt az Alap társasági és
helyi adó, valamint illeték fizetésére sem kötelezhetõ.
Az Alap saját tõkéje nem osztható fel, és az Alap köteles viselni a
kezelésével felmerülõ költségeket.
Az Alap tevékenységének törvényességi felügyelete a Pénztárfelügyelet
hatáskörébe tartozik.
Az Alap feladata
A 88.§-hoz
A Javaslat meghatározza az Alap feladatait az Alappal tagsági viszonyban álló
pénztárak tagjai egyéni megtakarításainak a védelme és a pénztárak
szolgáltatásai teljesítésének a biztosítása tekintetében.
Az Alap egyik legfontosabb feladata befagyott követelés esetén meghatározott
kártalanítási összeg kifizetése a pénztártagoknak.
Az Alap feladata a tagpénztár által nyújtott szolgáltatási színvonal
garantálása továbbá - a pénztár, mint szervezet mûködése és a
nyugdíjszolgáltatás fedezetének biztosítása érdekében - a pénztár befektetési
tevékenységének elemzése is. Ezzel összefüggésben az Alap javaslattételi
joggal élhet a Pénztártanács felé, valamint felügyeleti intézkedést is
kezdeményezhet a Pénztárfelügyelettõl.
A Javaslat értelmében - a pénztártagtól kapott megbízás alapján - az Alap
köteles eljárni a károsult képviseletében az egyezségi tárgyalás és a
felszámolási eljárás során.
A Javaslat értelmében az Alap - a pénztár, a számlatulajdonos tag, illetve
járadékos kérésére - a tag egyéni számláját átveszi és átmenetileg kezeli,
illetve járadékfedezetét átveszi és járadékát szolgáltatja.
Az Alapból történõ kifizetés
A 89-90. §-okhoz
Az Alap elsõsorban olyan, a szolgáltatásokat érintõ védelmet jelent a
pénztártagok számára, ami kiküszöbölheti egy olyan mértékû kár hatásait,
amelyet egy pénztár önmaga - sem a bevételei, sem a tartalékai terhére - nem
tud finanszírozni. Ettõl függetlenül természetesen a pénztáraknak fennáll az a
kötelezettsége, hogy a kockázatok bekövetkezésébõl fakadó károk ellen az e
törvényben meghatározott módon elkülönített tartalék képzésével védekezzen. A
jogi szabályozás az elõre nem látható kockázatok mértéke elleni védekezés
biztosítását szolgálja.
A Javaslat rendelkezései értelmében az Alap pénzeszközeit befagyott követelés
fennállása esetén, továbbá akkor használhatja fel, ha a nyugdíj folyósításának
idõszakában a szolgáltatási kötelezettségek veszélyeztetettek vagy nem
teljesíthetõek. Befagyott követelésnek az minõsül, ha a pénztár az SZMSZ-ében
szabályozott esedékességet követõ öt napon belül nem tud tagjának teljesíteni,
kivéve ha a követelés jogalap nélküli, idõ elõtti, vagy ha összege vitatott.
A Javaslat kimondja, hogy az Alap akkor is köteles teljesíteni, ha a
pénztártag összes követelése esedékességkor kevesebb, mint az e törvény
szerint részére járó normafedezet.
A Javaslat a helytállási kötelezettségek eltérõ céljaira és jellegzetességeire
is tekintettel rendelkezik az Alapot terhelõ fizetési kötelezettségek
mértékérõl.
A Javaslat meghatározza a kifizetéssel kapcsolatos lényeges eljárási,
közzétételi szabályokat és határidõket.
A pénztártagok megtakarításainak, és a pénztár szolgáltatásainak védelmében az
Alap által nyújtott kártalanítás összegét és az ezzel összefüggésben felmerült
költségeket az Alap részére köteles a pénztár visszafizetni : az Alap által
kifizetett kártalanítás tekintetében az Alapra száll az ügyfél követelése.
Az Alap tagja, garanciadíj
A 91-93. §-okhoz
Az Alap tagja évente éves garanciadíjat köteles az Alap pénzforgalmi
számlájára befizetni, melynek mértéke a pénztár elõzõ évi bevételének
meghatározott százaléka.
A Javaslatban meghatározott esetben az Alap igazgatósága rendkívüli befizetést
rendelhet el, melynek legmagasabb mértékét a Kormány rendeletben állapítja
meg.
A Javaslat az Alap eszközeinek éves átlagos értékére alsó és felsõ határokat
szab meg.
Az Alap szervezete
A 94. §-hoz
Az Alap szervezetét a jogterületet, a pénztárak mûködésének és gazdálkodásának
sajátosságait ismerõ személyekbõl álló 7 tagú, 3 évre szóló kinevezéssel vagy
jelöléssel rendelkezõ igazgatóság irányítja. Az igazgatóság tagjai az elnököt
maguk közül választják. Az igazgatóság legalább negyedévente tart ülést,
amelyen a Pénztárfelügyelet képviselõje és az Alap ügyvezetõ igazgatója az
tanácskozási joggal vesz részt.
Az igazgatósági tagság a törvényben rögzített esetekben szûnik meg.
Az igazgatóság feladata
A 95.§-hoz
Az Alap döntéshozó irányító szerve az igazgatóság, amelynek szervezetét és
feladatkörét a törvény állapítja meg. A szabályozásból fakadó operatív
feladatok teljesítése a munkaszervezet feladata, amit az ügyvezetõ igazgató
irányít.
Az Alap igazgatósága köteles szabályzatot alkotni a törvény rendelkezései
alapján a tagok éves díjának és rendkívüli befizetéseinek mértékérõl,
eljárásáról, teljesítési idejérõl, az Alap kezelésének szabályairól, a
kifizetések rendjérõl, az Alap ügyrendjérõl, a kártalanítás megtérítésének
szabályairól, az igazgatóság ügyrendjérõl.
A nyilvános mûködés céljait szolgálja, hogy az Alap köteles megjelentetni a
szabályzatait és az igazgatóság nyilvános határozatait a Pénzügyi Közlönyben.
Az ellenõrzõ bizottsága feladata
A 96. §-hoz
A Javaslat az állami részvétel biztosítására és az ellenõrzési funkciók
ellátására felállítja az ellenõrzõ bizottságot és egyben meghatározza
feladatait.
Az Alap ügyvezetõ igazgatója és munkaszervezete
A 97.§-hoz
A Javaslat rögzíti az Alap önálló munkaszervezetének valamint az operatív
irányítását ellátó ügyvezetõ igazgató tevékenységének kereteit, továbbá
lehetõséget biztosít külsõ szakértõknek vagy szakértõ szervezeteknek polgári
jogi szerzõdés keretében történõ feladatvégzésre.
Az Alap ügyvezetõje és alkalmazottai a Munka Törvénykönyvének a hatálya alatt
állnak.
Az Alap számlavezetése, pénzkezelése
és befektetései
A 98. §-hoz
Az Alap számláját a Magyar Nemzeti Bank vezeti. Az Alap az átmenetileg szabad
pénzeszközeit köteles pénzben vagy állampapírokban tartani. A Kormány
rendeletben állapítja meg az Alap éves beszámoló készítési és könyvvezetési
kötelezettségének sajátosságait.
Gazdálkodási tevékenységét az Állami Számvevõszék ellenõrzi.
A Javaslat értelmében az Alap átmeneti vagy tartós hiány estében - a
költségvetési törvényben meghatározott mértékig - a Magyar Nemzeti Banktól
hitelt vehet fel.
Az Alapból történõ kilépés és kizárás
A 99. §-hoz
Az Alapból a pénztár tagsági viszonya - a törvényben meghatározottak szerint -
kilépéssel vagy kizárással szûnhet meg.
Az Alapból történõ kizárás nem szünteti meg a törvény által a pénztári
jogviszonyokért megkívánt helytállási kötelezettséget.
XI. Fejezet
ÁLLAMI GARANCIA,
A PÉNZTÁRAK ÁLLAMI FELÜGYELETE
A 100-101. §-okhoz
A Javaslat rögzíti a magánnyugdíj rendszer mûködésével kapcsolatos állami
felelõsség módját és mértékét. Az Alap fizetõképességét a központi
költségvetés garantálja.
A Javaslat elkülöníti a törvényességi és az állami felügyelet funkcióját, a
törvényességi felügyeletet az ügyészség, az állami felügyeletet a
Pénzügyminiszter az Állami Pénztárfelügyelet útján látja el.
Az Állami Pénztárfelügyelet
jogállása és feladatköre
A 102-103.§-okhoz
A Javaslat a Pénztárfelügyeletre ruházott feladatok hatékony ellátása
érdekében szabályozza a Pénztárfelügyelet jogállását, elhelyezve a
közigazgatási szervek rendszerében. Ennek megfelelõen a Pénztárfelügyelet a
pénzügyminiszter felügyelete alatt álló önálló központi hivatalként mûködik és
elsõ fokú államigazgatási szervként jár el.
A Javaslat értelmében a Pénztárfelügyelet részben önálló gazdálkodású
költségvetési szervként mûködik, hatásköre az e törvényben meghatározott
szervezetekre és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakra is kiterjed.
Kinevezési jogkörök
Pénztárfelügyelet elnöke
A 104.§-hoz
A Pénztárfelügyelet elnökének és elnökhelyetteseinek megfelelõ kiválasztását
és szakmai önállóságát szabályozva a Javaslat rögzíti, hogy a
Pénztárfelügyelet elnökét és helyetteseit a pénzügyminiszter nevezi ki, majd
meghatározza a Pénztárfelügyelet elnökének feladatait. Annak érdekében, hogy a
Pénztárfelügyelet megfelelõen láthassa el a tõkefedezeti nyugdíjrendszer-elem
és az önkéntes kiegészítõ pénztárak ellenõrzését, a Javaslat a Felügyelet
elnöke, elnökhelyettesei és vezetõ munkatársai vonatkozásában szigorú szakmai
követelményeket támaszt.
Összeférhetetlenség
A 105.§-hoz
A Javaslat a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó jogszabályokkal összhangban
szigorúan szabályozza a Pénztárfelügyelet elnökének, elnökhelyetteseinek és
köztisztviselõinek a Pénztárfelügyeleten kívüli keresõ foglalkozásukkal
kapcsolatos kérdéseket annak érdekében, hogy kizárható legyen az érdek-
összeütközés.
A Pénztárfelügyelet feladatai
A 106-107.§-okhoz
A Javaslat a nemzetközi gyakorlat figyelembevételével szabályozza a
Pénztárfelügyelet hatósági és szakmai feladatait. Feladatainak ellátása
érdekében a Pénztárfelügyelet e törvény elõírásainak megfelelõen végzi
sokrétû, céljaiban, feltételeiben és eszközrendszerében egyértelmûen
meghatározott tevékenységét.
A Pénztárfelügyelet mind az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakkal, mind a
magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatos állami feladatokat ellátja. A
felügyeleti tevékenység ellátásához engedélyezési, ellenõrzési, intézkedési és
bírságolási jogkörök járulnak, amelyek gyakorlása során a pénztár
önkormányzatiságát és mûködésének, döntésének autonómiáját csak törvényben
meghatározott esetben lehet befolyásolni és korlátozni.
Engedélyezési hatáskörök
A 108.§-hoz
A Javaslat tételesen felsorolja azokat a kiemelt tevékenységeket, melyek
végzéséhez illetve megkezdéséhez a Pénztárfelügyelet engedélye szükséges.
A Pénztárfelügyelet ellenõrzési,
intézkedési és bírságolási jogköre
A 109-112.§-okhoz
A Javaslat értelmében a Pénztárfelügyelet jogosult és állami feladatinak
ellátása körében köteles ellenõrizni, hogy a pénztártevékenység megfelel-e a
törvénynek, egyéb jogszabályoknak, engedélyeknek és a szolgáltatás
biztonságának. Az ellenõrzési funkcióval összefüggõ, azt elõsegítõ felügyeleti
feladatkörök közül kiemelésre érdemes, hogy a felügyelet olyan információs
rendszert mûködtet, amely közvetlen kapcsolatban állnak a pénztárszféra
szereplõivel: a pénztárakkal, a Garanciaalappal, a pénztárak nyilvántartását
végzõ szervezettel és a pénztárak közös behajtó szervezetével. A közös
információs bázis adattartalmát a Kormány határozza meg.
A Javaslat részletesen szabályozza a Pénztárfelügyelet ellenõrzési,
intézkedési és bírságolási jogköreit, lehetõséget biztosítva a
pénztártevékenység befolyásolására.
A szabályozás arra törekszik, hogy a szükséges esetekben megteremtse a
határozott államigazgatási beavatkozás lehetõségét oly módon, hogy a pénztár
autonóm mûködése csak valóban indokolt esetben szenvedjen csorbát.
A Javaslat rögzíti a felügyeleti jogosítványok alkalmazásának fokozatosságát
illetve a fokozatosság mellõzésének konkrét feltételeit.
Felügyeleti biztos
A 113-115.§-okhoz
A Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amelyek szükségessé és lehetõvé
tehetik, hogy az állam a Pénztárfelügyelet révén súlyosan beavatkozzon a
pénztár mûködésébe. A felügyeleti biztos látja el a pénztár államigazgatási
irányításával együtt járó teljes körû feladatokat. Mûködése során minden
intézkedése a mûködõképesség helyreállítására irányul.
A felügyeleti biztos kirendelése meghatározott ideig - száznyolcvan napig -
tarthat és az ezen idõszak alatt, az államigazgatási irányítás következtében
bekövetkezett esetleges veszteségért a pénztár kártalanításra jogosult.
Ha a pénztár mûködõképessége semmiképpen sem állítható helyre, a felügyelet
elrendelheti a mûködés felfüggesztését és kezdeményezheti a bíróságnál a
felszámolási eljárás megindítását.
A Pénztárfelügyelet bevételei
A 116-118.§-okhoz
A Javaslat a felügyeleti díjban és az egyéb bevételekben nevesíti a
Pénztárfelügyelet bevételeit.
A Javaslat törvényi szinten rögzíti felügyeleti díj felhasználásának,
befizetésének módját és a felügyeleti díj mértékét. A felügyeleti díj a
pénztárba a tagok által befizetett tagdíjak együttes összegének két ezrelékét
teszi ki, melyet a pénztár a mûködési költségei terhére számolja el.
A Pénztárfelügyelet adatkezelése
A 119-120. §-okhoz
A Javaslat a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok
nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezéseivel összhangban
törvényi szinten szabályozza a Felügyelet személyes adatokkal kapcsolatos
adatkezelési feladatait.
A pénztárakra vonatkozó központi adatkezelési feladatokat a Felügyelet látja
el.
XII. Fejezet
A PÉNZTÁRTANÁCS
A 121.§-hoz
A Javaslat fontos garanciális feladattal ruházza fel a Pénztártanácsot.
Szervezetére és tagjaira vonatkozó szabályainak meghatározásakor a Javaslat
szem elõtt tartja, hogy a magánnyugdíj-pénztárak sokrétû gazdasági,
társadalmi, tõkepiaci és igazgatási viszonyok között mûködnek. A Javaslat a
sokrétû viszonyok között olyan rendszert hoz létre, amelyben a közvetlen és
elsõdleges állami felelõsségvállalást a szabályozás garanciája elõzi meg. A
szabályozási garancia akkor képes az anyagi felelõsségvállalást kiváltani vagy
kiegészíteni, ha az állam korrekciós intézkedési lehetõségei megmaradnak a
nyugdíjrendszer egészére, különösen a tõkefedezeti pénztárakra vonatkozóan.
Fentiek alapján a Javaslat a Pénztártanács szerepét úgy határozza meg, hogy az
összetett célokat legyen képes érvényesíteni, ugyanakkor ne mentesítse az
illetékes állami szervet (a Pénztárfelügyeletet) az intézkedési kötelezettség
alól.
A Pénztártanács összetételében is kifejezõdik az állami felelõsségvállalás,
hiszen a tagok egy része olyan önálló hatáskörû szervezet képviselõje, amely a
Pénztártanács ajánlását állami normává képes alakítani.
XIII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
A 122. §-hoz
A Javaslat értelmében a pénztári intézményrendszer kiépülését biztosító
szabályok a kötelezõ taggá válásra vonatkozó szabályok hatálybalépését
megelõzõen lépnek életbe. A tagdíj mértékének elérni kívánt nyolc százalékos
szintjére vonatkozó rendelkezés 2000 január 1-jén, míg a befektetési
vállalkozásokra és a pénzügyi intézményekre vonatkozó, a pénztári
vagyonkezeléssel kapcsolatban elõírt tõkekövetelmény 2000 július 1-jén lép
hatályba.
Átmeneti rendelkezések
A 123. §-hoz
A Javaslat értelmében a 7. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott alapítói
kör a törvény hatályba lépését követõ száznyolcvan napon belül alapíthat
magánnyugdíj-pénztárat. A nyitva álló idõszak alatt kell - a Pénztárfelügyelet
által kiadott alapítási engedély birtokában - a törvényben meghatározott
tartalmú alapító okiratot kibocsátani. A területi pénztár alapítására szintén
száznyolcvan nap áll rendelkezésre a hatályba lépést követõ
száznyolcvanegyedik naptól kezdõdõen.
A Javaslat a pénztár elsõ küldöttközgyûlésének megbízatására idõhatárt szab,
figyelemmel annak szerepére és létrejöttének speciális módjára.
A pénztárak megalapításának, engedélyeztetésének folyamata idõt vesz igénybe,
azonban már a törvény hatálybalépésekor van egy tagdíjfizetésre kötelezett
személyi kör, a pályakezdõk köre. A rendszer felállításának zökkenõmentes
lebonyolítása érdekében a Javaslat kimondja, hogy a kötelezõen pénztártaggá
váló személy foglalkoztatója 1998. július 1-éig a tagdíjat a
társadalombiztosítási járulékkal együtt az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár útján a Nyugdíjbiztosítási Alap részére köteles átutalni. Ezen
átutalásokat a Nyugdíjbiztosítási Alap elkülönítetten kezeli és a tagdíjakat
tagonkénti elszámolással kifizeti a pénztáraknak. A Javaslat rögzíti, hogy az
állam az elszámolás során a pénztár részére járó összeg után meghatározott
mértékû kamatot fizet.
A pénztárak megerõsödését szolgáló rendelkezés az illetékmentes vagyonszerzés
lehetõségének a megteremtése, ami a hatálybalépéstõl számított két évig
érvényes.
Módosító és hatályon kívül helyezõ rendelkezések
A 124-130. §-okhoz
A Javaslat az e törvénnyel összefüggõen, a szabályozásból adódó szükséges
törvénymódosításokról rendelkezik.
Felhatalmazó rendelkezések
A 131.§-hoz
Felhatalmazást kap a Kormányt a végrehajtási rendeletek megalkotására.
Kormányrendelet szabályozza a Számviteli törvény valamint az e törvény
figyelembevételével a pénztárak gazdálkodási sajátosságaira tekintettel a
beszámolási és könyvvezetési kötelezettséget.
A pénztár könyvvezetése az üzemviteli szemléletû kettõs könyvelés rendszerén
alapul, figyelembe véve a pénztárüzem mûködésének sajátosságait.
A pénztár beszámolási kötelezettsége vagyoni, jövedelmi, pénzügyi helyzetének,
befektetései hatékonyságának, a biztosításmatematikai elvek érvényesülésének,
az egyéni és szolgáltatási számlák piaci értékének alakulására, a pénzügyi
terv teljesítésére terjed ki. A rendelet tartalmazza a rendszeres és eseti
beszámoló tartalmát, formáját, szerkezetét. A kormányrendelet meghatározza a
pénztár könyvvezetési rendszerét, a számviteli alapelvek érvényesülésének
sajátosságait a pénztárak vonatkozásában, továbbá a számviteli politika
kialakításának fõbb irányelveit.
A rendelet kitér a mérleg, az eredmény-kimutatás, a kiegészítõ melléklet és az
üzleti jelentés tartalmára, tagolására, az eszközök és a források
értékelésének alapelveire. A mérlegben kimutatott eszközök és kötelezettségek
értékét leltárral kell alátámasztani.
A kormányrendelet meghatározza a bevételek és a kiadások jogcímeit,
elszámolási módját a törvény szerinti alapok tekintetében. Az egyes alapok
csak a törvényben elõírt céloknak, rendeltetésüknek megfelelõen képezhetõk,
illetve használhatók fel.
A pénztár éves beszámolójának tartalmaznia kell mindazokat az információkat,
amelyek a tagság részére a pénztár vagyonáról, jövedelmi helyzetérõl a
megbízható, valós összképet tükrözik.
A könyvviteli nyilvántartás a gazdasági mûveleteket és ezek hatását az
eszközökre és a forrásokra a valóságnak megfelelõen, hiánytalanul,
folyamatosan, áttekinthetõen, zárt rendszerben mutatja be. A rendelet
szabályozza a könyvviteli zárlat, az analitikus nyilvántartások, a
számlaosztályok tartalmát.
A pénztárak számlakerete alapján a pénztár számlarendet köteles készíteni.
A gazdálkodási tevékenység kormányrendeletben történõ szabályozása során a
befektetési tevékenység szabályozásakor meg kell határozni konkrétan az egyes
befektetési formákat, valamint az azokba történõ invesztíció maximális
értékeit, a hatályos jogszabályokkal harmonizáltan a befektetési üzletmenetet
végzõ szervezettel szembeni kritériumokat.
A kormányrendelet szabályokat állapít meg a hozamkiegyenlítési tartalék
maximális mértékének megállapítására, a fedezeti alap számláinak növelési,
illetve csökkentési lehetõségeinek konkrét meghatározására vonatkozóan.
A pénztárak hitel- és kölcsönfelvételi szabályai között szabályozza a rendelet
az instrumentumok jellegét, megengedett mértéküket és lejárati konstrukcióikra
vonatkozó fõbb elõírásokat.
A pénztárak központi letétkezelésével és letétkezelõjével kapcsolatos, továbbá
a letétkezelést és az értéktári feladatokat ellátó közös intézmény mûködésével
kapcsolatos részletes feladatok szabályozásánál a kormányrendelet kitér a
csatlakozás feltételeinek, az alapítás szakmai és technikai követelményeinek
és az alapfeladatoknak a meghatározására. A szabályozás a szükséges mértékben
kitér az információ szolgáltatás rendszerére, valamint a közös szervezethez
nem kapcsolódott pénztár által elszenvedett jelentõs gazdasági hátrány
fogalmának megállapítására.
Az Alap ideiglenesen szabad pénzeszközeinek befektetési és kezelési
szabályainak kialakításánál a kormányrendelet abból indul ki, hogy egyrészt
ezen eszközök igénybe vétele optimális gazdasági folyamatok mellett csak
hosszabb távon jelentkezik, de bizonyos mértékû likvid eszközöknek kell
lenniük a portfolióban a bármikori és gyors szolgáltatás nyújtási képesség
fenntartása miatt, másrészt a diverzifikációnál figyelni kell arra is, hogy
maga az Alap se kerülhessen nehéz gazdálkodási helyzetbe.
A magánnyugdíj-pénztárak biztosításmatematikai szabályairól szóló
kormányrendelet hatálya alá tartozik valamennyi olyan kötelezõ nyugdíjpénztári
szervezet, amely nyugdíjszolgáltatását maga nyújtja, egyes vonatkozásokban
azok is, melyek biztosító intézettõl vásárolják szolgáltatásaikat.
A rendelet célja, hogy a törvényben meghatározott feltételek szerinti hozam,
járadékraváltási és kifizetési garanciára tekintettel a szolgáltatás
megalapozására, teljesítésére, illetve ellenõrzésére részletes szabályokat
nyújtson.
A magánnyugdíj-pénztárakra vonatkozó biztosításmatematikai számítások elemei a
nyugdíj szolgáltatás, és az ezzel kapcsolatos tartalékképzés, tájékoztatás
szabályai, a pénzügyi terv, biztosításmatematikai statisztikai jelentés és
biztosításmatematikai mérleg készítésének szabályai, valamint a garanciális
rendszerrel kapcsolatos szabályok.
A rendelet a fogalmak között egyes alapvetõ pénztári fogalmak képletbe
foglalása és számszerûsíthetõsége céljából meghatározza azok
biztosításmatematikai tartalmát. E fogalmak a jelenérték, tartalék, fedezet,
pénztártag követelése, megállapítás és az indexált járadék, a jövõbeli
pénzforgalom, illetve az elõbbiek részletei, mint például a kockázatközösség,
halandósági tábla, technikai kamatláb, indexálási ráta, járulékalap rátája.
Erre épülve határozhatók meg a biztosításmatematikai mérleg (a továbbiakban:
aktuáriusi értékelés) elemei a tõkefedezeti rendszerhez igazodóan.
A pénztár szolgáltatási szabályzata tartalmazza a szolgáltatás
megállapításának és folyósításának, valamint a járadékos idõszak alatti
kilépés és belépés feltételeit, módját és eljárási szabályait.
A pénztár által nyújtható, illetve vásárolható járadékok alaptípusait,
valamint az ezen felül teljesíthetõ egyösszegû kifizetés alapkonstrukcióját a
törvény meghatározza. A pénztár szolgáltatás szabályzata tartalmazza ezek
közül azokat, amelyeket a pénztár kiválaszt, és tagjai részére választhatóként
felajánl. Ezekre vonatkozóan a pénztár szolgáltatási szabályzata meghatározza
ezek jelenérték képletét, paramétereit (garancia tartam hosszak, stb.), az
alkalmazott halandósági táblát, a költségtényezõket, az indexálás
meghatározását, demográfiai ingadozási tartalékok képzését, valamint a
biztosításmatematikai mérleg által kimutatott többlet vagy hiány esetén
követendõ eljárást.
A pénztár indulásakor a KSH által kiadott, a pénztár szervezõdési elvéhez
igazodó halandósági táblát használ. E táblát legalább öt évente felülvizsgálja
a pénztár biztosításmatematikai statisztikai jelentésének adatai alapján.
A pénztár abban az esetben végezheti maga szolgáltatási tevékenységét, ha a
szolgáltatási szabályzata ilyen járadékot tartalmaz és a Pénztárfelügyelet e
szabályzatot a pénztár - a járadékokra vonatkozó számításokat is tartalmazó -
hosszú távú pénzügyi tervét és aktuáriusi értékelését is figyelembe véve
jóváhagyta.
Biztosító intézettõl vásárolt járadék esetén ennek általános feltételeit
tartalmazza a szolgáltatási szabályzat. A szolgáltatás típusa és megállapítása
(egyéni számla átváltása élethosszig tartó járadékra) ez esetben sem térhet el
a törvényben meghatározottól. A biztosító által nyújtott nyugdíj járadéknak
pénztári tagságra kidolgozott terméknek kell lennie, amely tartalmazza az
emelésre és a kamatnyereség visszajuttatására vonatkozó szabályokat. A
biztosító járadékát a tag nem mondhatja fel és nem alakíthatja át a biztosító
más szolgáltatására. A biztosító által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozóan a
pénztár egyszerûsített aktuáriusi értékelést készít. A biztosító évente közli
a pénztárral azokat az adatokat, amelyek a pénztár aktuáriusi értékelésének
elkészítéséhez szükségesek. Az adatok helyességét a biztosító vezetõ
aktuáriusa igazolja. A pénztár a szolgáltatásokat típusonként és
biztosítónként külön szolgáltatási számláról finanszírozza.
A felhalmozási idõszakban lévõ tagok jövõbeli szolgáltatásának fedezetét az
egyéni számlák tartalmazzák. Ezek a befektetésekkel kapcsolatos kockázatoknak
vannak kitéve. A járadékos idõszakban lévõ tagok szolgáltatásainak fedezetét a
szolgáltatási számlák tartalmazzák. Ezek a befektetésekkel és a halandósággal
kapcsolatos kockázatoknak vannak kitéve.
A pénztár a befektetési kockázatok kivédésére a hozamelvárással meghatározott
hozamingadozási (túlcsordulási) tartalékot képez, illetve használ fel a
jogszabályokban megfogalmazott befektetési rendelkezések szerint.
A pénztár demográfiai tartalékát a pénztár által nyújtott ellátások esetében a
szolgáltatási számláknak az alkalmazott halandósági táblában az átlagostól
eltérõ, illetve az alkalmazott halandósági táblától eltérõ halandóságból
származó hiánya pótlására kell képezni, illetve felhasználni.
A biztosításmatematikai statisztikai jelentést évente, az elõzõ pénzügyi évre
vonatkozóan kell elkészíteni. A jelentést a aktuáriusi értékelés
mellékleteként kell benyújtani. A biztosításmatematikai statisztikai
jelentésben foglalt számítások és adatok helyességét, a jelentés kitöltése
jogszabályoknak megfelelõ voltát a pénztár aktuáriusa aláírásával igazolja.
Az aktuáriusi értékelés kiindulási adatait a korábbi értékelés feltételezései,
az értékelés készítését megelõzõ éves beszámolók, negyedéves jelentések és
biztosításmatematikai statisztikai jelentések adják. Az egyes jövõre vonatkozó
feltételezéseket a korábbi gyakorlattal, a pénztárakra vonatkozó ajánlásokkal
és a pénztár tagsági és befektetési politikájával, valamint a gazdaság várható
alakulásával összhangban kell kialakítani.
A garancia alaphoz biztosításmatematikai számítások a hozamelvárás és a
normafedezet összefüggésével, a szolgáltatás megállapításával, a járadékos
idõszakban levõ tag követelésének és a szolgáltatások fedezetének
megállapításával kapcsolódnak.