1

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/4296/126..

EGYSÉGES JAVASLAT

a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól

szóló törvényjavaslat

Z Á R Ó S Z A V A Z Á S Á H O Z

Dr. Kökény Mihály

népjóléti miniszter

Budapest, 1997. július

1997. évi .... törvény

a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól

Az Országgyûlés az Alkotmányban foglalt elvekbõl kiindulva, az

esélyegyenlõség érdekében az állampolgárok számára az egészségük megõrzéséhez,

helyreállításához és egészségi állapotuk javításához szükséges egészségügyi

ellátásra, továbbá a foglalkoztatottak betegsége miatt kiesõ jövedelmük

részleges pótlására a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól, valamint azok

igénybevételének szabályairól a következõ törvényt alkotja.

I. Fejezet

Általános rendelkezések

A törvény hatálya

1. §

(1) A törvény hatálya

a) a Tbj. szerint biztosított, továbbá egészségügyi szolgáltatás

igénybevételére, valamint baleseti ellátásra, és szerzõdés alapján egyes

egészségbiztosítási ellátásra jogosult személyekre,

b) a Tbj. szerint társadalombiztosítási járulékot fizetõ személyekre és

szervezetekre,

c) az egészségbiztosítási ellátások teljesítésében szerzõdés alapján

résztvevõ szolgáltatókra,

d) a (2) bekezdés kivételével az Egészségbiztosítási Alapból (a

továbbiakban: E. Alap) finanszírozott ellátásokra

terjed ki.

(2) Az E. Alapból finanszírozott rokkantsági nyugdíjról, baleseti

rokkantsági nyugdíjról külön törvény rendelkezik.

Alapelvek

2. §

(1) Az egészségbiztosítási ellátások közül az egészségügyi szolgáltatások

- e törvény keretei között - az egészségi állapot által indokolt mértékben

vehetõk igénybe.

(2) Az egészségbiztosítási ellátások közül a pénzbeli ellátások az

egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel arányosan vehetõk

igénybe.

3. §

Az egészségügyi szolgáltatások azonos szakmai tartalommal illetik meg az

egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira jogosult személyeket.

4. §

Az állam az e törvényben meghatározott ellátások teljesítését akkor is

biztosítja, ha az ahhoz szükséges kiadások az E. Alapból nem fedezhetõk.

5. §

Az egészségbiztosítási feladatokat ellátó igazgatási szerv tájékoztatja a

biztosítottat jogairól és kötelezettségeirõl, segítséget nyújt igénye

érvényesítéséhez.

Egészségbiztosítási ellátásra jogosultak

6. §

(1) A Tbj. szerint biztosított személy valamennyi e törvényben

szabályozott ellátásra jogosult.

(2) A II. és III. fejezet alkalmazásában a biztosítottal azonos ellátás

illeti meg a Tbj. szerint kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosult

személyeket.

(3) A baleseti ellátás tekintetében a biztosítottal azonos ellátás illeti

meg a Tbj. szerint baleseti ellátásra jogosult személyeket.

(4) A baleseti egészségügyi szolgáltatások tekintetében a biztosítottal

azonos ellátás illeti meg a Tbj. szerint baleseti egészségügyi szolgáltatásra

jogosult személyeket.

7. §

Azok a személyek, akik az egészségbiztosítás körébe tartozó egyes

ellátásokra a Tbj. szerint megállapodást kötöttek, a megállapodás tárgyát

képezõ ellátás tekintetében a Tbj.-ben, illetõleg az e törvényben foglalt

kivételekkel a biztosítottal esnek egy tekintet alá.

8. §

Államközi vagy kormányközi egyezmény alapján igénybevett

egészségbiztosítási ellátások tekintetében e törvény rendelkezéseit az

egyezményben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Egészségügyi szolgáltatók

9. §

Az e törvényben foglalt egészségügyi szolgáltatások az Országos

Egészségbiztosítási Pénztárral, illetõleg igazgatási szervével (a

továbbiakban együtt: OEP) az adott szolgáltatásra finanszírozási szerzõdéssel

rendelkezõ (a továbbiakban: finanszírozott) egészségügyi szolgáltatónál -

ideértve a magángyakorlatot folytató orvost is - vehetõk igénybe.

II. fejezet

Az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásai

1. cím

Térítésmentesen igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások

I. A betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi

szolgáltatások

10. §

(1) A biztosított a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló

egészségügyi szolgáltatások keretében az alábbi vizsgálatokra jogosult:

a) az újszülött egészséges fejlettségét ellenõrzõ, az esetleges

károsodások korai felismerését szolgáló szûrõvizsgálatokra,

b) a 0-6 éves korosztály

ba) életkoruknak megfelelõen az anyagcserére, az érzékszervek

mûködésére, az értelmi képességre vonatkozó, valamint teljeskörû fizikális

szûrõvizsgálatra,

bb) a fogazati rendellenességek felismerését célzó vizsgálatra,

valamint a teljes fogászati státusz rögzítésére,

bc) az életkornak megfelelõ fejlõdésre és az érzelmi állapotra

vonatkozó vizsgálatokra,

bd) a környezeti tényezõk rizikófaktorai által indukált

megbetegedések megelõzését és korai felismerését célzó szûrõvizsgálatokra,

c) a 6-18 éves korosztály - ide értve a 18 év feletti nappali rendszerû

iskolai oktatásban résztvevõ személyeket is - a b) pontban foglaltakon túl

ca) az iskola- és ifjúságegészségügyi ellátás keretében végzett

szûrõvizsgálatokra,

cb) sportegészségügyi vizsgálatokra, ide nem értve a verseny- és

élsporthoz kapcsolódó sportegészségügyi ellátást,

d) a 18 éven felüli korosztály

da) az életkornak és nemnek megfelelõ rizikófaktorok által indukált

betegségek tekintetében a népjóléti miniszter rendeletében nevesített

szûrõvizsgálatokra az ott meghatározott gyakorisággal,

db) a bd) pontban foglalt vizsgálatokra, ide nem értve a

foglalkozásegészségügyi szolgálat orvosa által végzett munkaköri alkalmasság

megállapítására irányuló vizsgálatokat,

dc) évente egy alkalommal fogászati szûrõvizsgálatra.

(2) A biztosított az (1) bekezdésben foglaltakon túl jogosult a betegsége

várható következményeinek, illetve szövõdményeinek korai felismerését célzó

vizsgálatok elvégzésére is.

(3) Jogszabály a térítésmentes ellátásra való jogosultságot az (1)

bekezdés dc) pontjában foglalt szûrõvizsgálaton való részvételhez kötheti,

illetve azok elmulasztása esetén az azzal összefüggõ ellátások igénybevételét

részleges térítési díjhoz kötheti.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt szolgáltatások közül a biztosított a

betegségek megelõzését és korai felismerését célzó szolgáltatásokat - a

népjóléti miniszter rendeletében meghatározott gyakorisággal - a biztosított

kezdeményezésére vagy egészségügyi ellátása során, illetve a háziorvos vagy a

kezelõorvos beutalása, továbbá a szûrõvizsgálatot végzõ egészségügyi

szolgáltató értesítése alapján veheti igénybe.

II. Gyógykezelés céljából végzett ellátások

Háziorvosi ellátás

11. §

(1) A biztosított a háziorvosi, házi gyermekorvosi (a továbbiakban

együtt: háziorvosi) ellátás keretében a (2) bekezdésben foglalt feltételekkel

jogosult

a) az egészséges életmód segítését szolgáló tanácsadásra és egészségi

állapotának folyamatos figyelemmel kísérésére,

b) betegsége esetén a háziorvosi rendelõben, illetve amennyiben egészségi

állapota indokolja az otthonában történõ orvosi vizsgálatra és gyógykezelésre

- ide értve az ellátás során felhasznált, az elsõsegély keretében alkalmazott

gyógyszert, illetve kötszert is -,

c) a háziorvos által kezdeményezett, a biztosított otthonában történõ

szakorvosi vizsgálatra és véleményre,

d) krónikus betegsége esetén háziorvosi gondozásra, életvezetési

tanácsadásra és a gyógykezeléshez szükséges, a biztosított vagy a gondozását

végzõ személy által használt diagnosztikus és terápiás eszközök használatának

megtanítására,

e) a háziorvos rendelése szerint az alapellátás keretében végzett

szakápolásra,

f) keresõképességének elbírálására,

g) egyéb orvosszakértõi vizsgálatra és szakvéleményre, amennyiben az

társadalombiztosítási ellátásra vagy szociális juttatásra, illetve külön

jogszabályban meghatározott kedvezményre való jogosultság megállapítására

irányul.

(2) A biztosított az (1) bekezdésben foglalt szolgáltatásokat

a) a külön jogszabály szerint választott háziorvosánál veheti igénybe,

b) amennyiben választott háziorvosát felkeresni nem tudja, annál a

finanszírozott szolgáltató háziorvosánál veheti igénybe, amelynek ellátási

területén tartózkodási helye van.

Fogászati ellátás

12. §

(1) A biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján egészségügyi

szolgáltatásra jogosult személyt - a fogászati ellátás keretében jogosult

a) 18 éves életkorig, továbbá a terhesség megállapításától a szülést

követõ 90 napig teljeskörû alap- és szakellátásra, ide nem értve a technikai

költségeket,

b) 18 éves életkor felett sürgõsségi ellátásra, fogsebészeti ellátásra,

fogkõeltávolításra és az ínyelváltozások kezelésére,

c) 60 éves életkor felett a b) pontban foglaltakon túl teljeskörû

alapellátásra,

d) az életkortól függetlenül az alapbetegséggel kapcsolatos fog- és

szájbetegségek kezelésére, szakorvosi beutaló alapján fogászati góckeresésre.

(2) A megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy a

fogászati ellátás keretében térítésmentesen jogosult sürgõsségi ellátásra.

Járóbeteg szakellátás

13. §

A biztosított betegsége esetén jogosult járóbeteg szakellátás keretében

történõ vizsgálatra, gyógykezelésre, ide értve az ellátás során felhasznált -

az ellátás finanszírozása során figyelembe vett - gyógyszert, illetve kötszert

is, továbbá a gyógykezeléséhez szükséges orvosi szakvéleményre, gondozásra és

külön jogszabályban meghatározott esetekben a keresõképességének elbírálására

a) a háziorvos, a járóbeteg szakellátás és a külön jogszabályban

meghatározott egyéb orvos (a továbbiakban: beutaló orvos) beutalása alapján,

b) az a) pontban foglaltak hiányában is, amennyiben egészségi állapota az

azonnali ellátását indokolja vagy jogszabály az adott szakellátás beutaló

nélkül történõ igénybevételét is lehetõvé teszi,

c) egyéb orvosszakértõi vizsgálatra és szakvélemény adására, amennyiben

az társadalombiztosítási ellátásra vagy szociális juttatásra, illetve külön

jogszabályban meghatározott kedvezményre való jogosultság megállapítására,

annak ellenõrzésére irányul.

Fekvõbeteg gyógyintézeti ellátás

14. §

(1) A biztosított betegsége esetén jogosult fekvõbeteg gyógyintézeti

ellátásra

a) orvos beutalása alapján,

b) az a) pontban foglaltak hiányában is, amennyiben egészségi állapota az

azonnali ellátását indokolja.

(2) A biztosított a fekvõbeteg gyógyintézeti ellátás keretén belül a 19.

§ (1) bekezdésében foglaltak szerint jogosult

a) a betegsége megállapításához szükséges vizsgálatokra,

b) az orvos elõírása szerinti gyógykezelésre - ide értve a mûtéti

beavatkozásokat és az annak során felhasznált gyógyászati anyagokat,

protetikai eszközöket is - és gyógyászati ellátásra,

c) a gyógykezeléséhez szükséges gyógyszerre - ide értve a

vérkészítményeket is -, kötszerre és ideiglenes gyógyászati segédeszközre,

továbbá a gyógyászati segédeszköz használatának betanítására,

d) a gyógykezeléséhez szükséges ápolásra, szakápolásra, továbbá az

otthonába történõ távozást követõ idõre vonatkozó életvezetési tanácsadásra,

valamint diétás tanácsadásra,

e) étkezésre, ide értve az orvos által rendelt diétát is,

f) a rendelkezésre álló, az ellátás szakmai és etikai követelményeinek

megfelelõ színvonalú elhelyezésre arra az idõtartamra, amíg az ellátás

fekvõbeteg gyógyintézeti körülmények között indokolt.

(3) A biztosított, külön jogszabályban foglaltak szerint jogosult,

fekvõbeteg gyógyintézeti ellátást kiváltó otthoni szakápolásra.

(4) A társadalombiztosítási ellátásra vagy szociális juttatásra, illetve

külön jogszabályban meghatározott kedvezményre való jogosultság

megállapítására, annak ellenõrzésére irányuló orvosszakértõi véleményt

megalapozó kivizsgálásra.

III. Egyéb egészségügyi szolgáltatások

Szülészeti ellátás

15. §

(1) A biztosított a 14. § rendelkezései szerint jogosult a magzat méhen

belüli gyógykezelésére, továbbá szülészeti ellátásra és terhességének orvosi

indikáció alapján történõ megszakítására. A biztosított külön jogszabály

rendelkezései szerint jogosult anyatejellátásra.

(2) A biztosított orvosi indikáció alapján külön jogszabályban foglalt

feltételekkel jogosult a meddõség kezelésére.

Orvosi rehabilitáció

16. §

(1) A biztosított az orvosi rehabilitáció keretében jogosult

a) orvos elõírása szerinti vizsgálatra, gyógykezelésre, gyógyászati

ellátásra és foglalkoztatás terápiára,

b) a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott esetekben

szanatóriumi ellátásra,

c) amennyiben az orvosi rehabilitációra fekvõbeteg gyógyintézetben kerül

sor, illetve a b) pontban foglalt esetben a 14. § (2) bekezdés c)-f)

pontjaiban foglalt ellátásokra és gyógyászati ellátásra,

d) szenvedélybetegekkel foglalkozó, az illetékes orvosszakmai kollégiumok

által elismert rehabilitációs ellátásra.

(2) A biztosított - külön jogszabályban foglaltak szerint - jogosult

egészségügyi beavatkozást követõ rekonstrukciót, továbbá funkciózavart okozó

veleszületett vagy szerzett testi rendellenességek korrekciójára a 13.-14. §-

ban foglaltak szerint.

Betegszállítás

17. §

A biztosított - beutalás szerinti intézményben végzendõ - orvosi

vizsgálata vagy gyógykezelése, illetve egészségügyi intézménybõl tartózkodási

helyére történõ elbocsátása céljából jogosult betegszállításra

a) amennyiben egészségi állapota miatt szállítása másként nem oldható meg

és a szállításra beutalásra jogosult orvos rendelése alapján kerül sor,

b) a szállítás külön jogszabályban foglalt kúraszerû kezelés céljából

történik.

IV. Az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére vonatkozó közös

rendelkezések

18. §

(1) A biztosítottat az e törvény szerint járó egészségügyi szakellátásra

finanszírozott egészségügyi szolgáltató orvosa vagy külön jogszabályban

meghatározott feladatot ellátó orvos utalhatja be.

(2) A beutaló orvos - saját szakmai javaslata és a beteg kérésének

figyelembevétele alapján - a vizsgálatot és gyógykezelést a biztosított

egészségi állapota által indokolt progresszivitási szinten szakellátást nyújtó

egészségügyi szolgáltatónál kezdeményezheti. A biztosított ellátását nem

tagadhatja meg az a szolgáltató, amelynek ellátási területéhez tartozik a

biztosított tartózkodási helye, továbbá az, amely a beutaló orvos elõzetes

jelzése alapján az ellátást vállalta. A biztosított területi ellátására nem

kötelezett szolgáltató az ellátást csak akkor tagadhatja meg, ha a területi

ellátási kötelezettségû feladatainak folyamatos ellátását a területen kívüli

betegek fogadása veszélyezteti és a feladat ellátására az OEP által lekötött

szabad kapacitással nem rendelkezik.

(3) A szolgálati jogviszonyban álló és egyes külön jogszabályban

meghatározott tevékenységet végzõ biztosítottak, továbbá a fogvatartott

személyek külön jogszabályban meghatározott rendben jogosultak az egészségügyi

szolgáltatás igénybevételére.

(4) A gyógyító céllal rendelhetõ finanszírozott ellátások keretében - az

(5) bekezdésében foglalt kivételekkel - valamennyi szakmailag indokolt

beavatkozás elvégezhetõ.

(5) A gyógyító céllal rendelt ellátások közül nem az egészségbiztosítás

terhére vehetõk igénybe:

a) az egészségügyi törvény rendelkezési alapján

aa) térítésmentesen járó kötelezõ védõoltások,

ab) a kötelezõ népegészségügyi és járványügyi tevékenységek,

ac) a népegészségügyi feladatok körében végzett egészségügyi

szolgáltatások,

b) a családtervezési tanácsadás, terhesgondozás, gyermekágyas anyák

gondozása,

c) mentés, - ideértve a sürgõs és az õrzött betegszállítást is,

d) katasztrófa-egészségügyi ellátás,

e) külön jogszabályban meghatározott munkahigiénés szûrõ- és ellenõrzõ

vizsgálatok, továbbá foglalkozásegészségügyi ellátások,

f) külön jogszabály által elrendelt orvosszakértõi vizsgálatok és

szakvéleményezés, kivéve, ha a vizsgálatra és szakvéleményezésre

társadalombiztosítási vagy szociális juttatásra, kedvezményre való jogosultság

megállapítása céljából kerül sor,

g) ritka, kiemelkedõ költségigényû, a központi költségvetésben e célra

elkülönített keretbõl finanszírozott ellátások,

h) kizárólag orvosbiológiai kutatás keretében nyújtott ellátások.

(6) Az egészségbiztosítás terhére nem vehetõk igénybe

a) a nem gyógyító célú, kizárólag esztétikai vagy rekreációs célból

nyújtott egészségügyi szolgáltatások,

b) az egészségi állapotot pozitív irányban alapvetõen nem befolyásoló,

szakmailag nem bizonyítottan hatékony ellátások.

(7) Az (5)-(6) bekezdésben meghatározott ellátások körébe tartozó

beavatkozásokat a népjóléti miniszter rendeletben állapítja meg.

19. §

(1) Az egészségügyi ellátás keretében a biztosított a kezelõorvos által

gyógyító céllal rendelt, a népjóléti miniszter által az adott finanszírozott

ellátásra meghatározott vizsgálati és terápiás eljárási rend szerinti

szolgáltatásokra jogosult. Ha a biztosított állapota és a gyógyítás

szempontjai indokolják, a kezelõorvos a gyógyítás eredményessége érdekében a

vizsgálati és terápiás rendben foglaltaktól eltérhet. Amennyiben az adott

ellátás tekintetében a népjóléti miniszter nem határoz meg vizsgálati és

terápiás eljárási rendet, a biztosított a kezelõorvos által gyógyító céllal

rendelt, a szolgáltatónál rendelkezésre álló mindazon finanszírozott

vizsgálati és terápiás ellátásra jogosult, amely egészségi állapotának

helyreállításához szükséges.

(2) A biztosított, amennyiben a vizsgálatok eredményét vitatja, vagy a

javasolt vizsgálati, illetve terápiás módszerrel nem ért egyet, jogosult egy

második orvosi szakvéleményre és javaslatra.

20. §

(1) Az ellátást nyújtó szolgáltató egyes vizsgálatok elvégzését, illetve

- amennyiben a biztosított egészségi állapota nem indokolja az azonnali

ellátását - egyes beavatkozásokat elõjegyzés alapján is teljesítheti.

(2) Amennyiben a kezelõorvos a biztosított részére olyan külön

jogszabályban nevesített vizsgálatot vagy beavatkozást rendel, amely csak

szakmai szempontok szerint összeállított várólista szerinti ellátási

sorrendben vehetõ igénybe, a biztosított az ellátásra a várólista szerinti

sorrendben jogosult. A biztosított az általa vélelmezett állapotrosszabbodás

esetén térítésmentesen jogosult a kezelõorvosánál mindazon vizsgálatok

kezdeményezésére és a kezelõorvos javaslata szerinti elvégzésére, amely a

várakozás sorrendjét befolyásoló egészségi állapotváltozás megállapításához

szükséges.

(3) A biztosított részleges vagy teljes térítési díj megfizetése mellett

sem jogosult a várólista szerinti sorrendet megelõzõen az ellátás

igénybevételére.

2. cím

Árhoz nyújtott támogatással igénybevehetõ szolgáltatások

A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyászati ellátások árához

nyújtott támogatás

21. §

A biztosított a járóbeteg ellátás keretében jogosult a gyógyászati céllal

rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához

nyújtott támogatásra, amennyiben

a) külön jogszabály az adott gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vagy

ellátás árához támogatást rendel és

b) azt finanszírozott egészségügyi szolgáltató e feladatra kijelölt

orvosa, illetve az OEP-pel e feladatra szerzõdést kötött orvos rendeli és

c) a rendelés a külön jogszabályban foglalt szakmai szabályok szerint

történik és

d) a kiszolgáltatásra az OEP-pel e feladatra szerzõdött (a továbbiakban:

szerzõdött) forgalmazónál vagy gyártónál kerül sor.

Utazási költségtérítés

22. §

(1) A járóbeteg szakellátásra, a fekvõbeteg gyógyintézetbe, továbbá

gyógyászati ellátásra, rehabilitációra beutalt biztosított - amennyiben a

beutalás a biztosított ellátására területileg kötelezett egészségügyi

szolgáltatóhoz történik - utazási költségeihez támogatásra jogosult. Utazási

költségtérítésre jogosult az a biztosított is, akinek egészségbiztosítási

ellátás iránti igénye elbírálásához szükséges orvosi vizsgálatát rendelték el.

(2) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben említett egészségügyi

ellátást azért veszi beutaló nélkül igénybe, mert egészségi állapota az

azonnali ellátását indokolta, az egészségügyi szolgáltatótól otthonába

(tartózkodási helyére) történõ utazási költségeihez való támogatásra jogosult.

(3) A biztosított a gyógyászati segédeszköz próbájával, illetve

kiszolgáltatásával kapcsolatos utazási költségeinek támogatására akkor

jogosult, ha a gyógyászati segédeszközt a tartózkodási helyéhez legközelebb

esõ, a rendelt gyógyászati segédeszköz kiszolgáltatására OEP-pel szerzõdött

forgalmazónál szerzi be.

(4) A fogyatékos gyermek ellátását biztosító gyógypedagógiai intézmény,

korai fejlesztését és gondozását, fejlesztõ felkészítését nyújtó intézmény és

a fogyatékos gyermekek rehabilitációs célú szolgáltatását biztosító intézmény

igénybevételével kapcsolatban felmerült utazási költségekhez támogatás jár.

(5) Az utazási költséghez nyújtott támogatás a biztosítottal azonos módon

illeti meg

a) a 16 éven aluli gyermek kísérõjét,

b) a 16 éven felüli biztosított kísérõjét, amennyiben egészségi állapota

miatt a kíséretet a beutaló orvos szükségesnek tartja.

(6) Helyi közlekedési eszköz igénybevételéhez nem jár támogatás.

(7) Az utazási költséghez nyújtott támogatás mértékét és módját külön

jogszabály tartalmazza.

3. cím

A biztosított által részleges térítés mellett igénybevehetõ egészségügyi

szolgáltatások

23. §

A biztosított részleges térítés mellett jogosult

a) 18 éves életkor alatt fogszabályozó készülékre,

b) 18 éves életkor felett fogmegtartó ellátásra,

c) a rágóképesség helyreállítása érdekében jogszabályban meghatározott

típusú fogpótlásra,

d) kizárólag beutalóval igénybevehetõ ellátás beutaló nélküli

igénybevételére, ha azt az azonnali ellátás szükségessége nem indokolja,

e) az ellátás más finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál történõ

igénybevételére, mint amelynél a beutaló orvos azt kezdeményezte,

f) saját kezdeményezésére az ellátás 19. § (1) bekezdésében foglaltaktól

- többletköltséget okozó - eltérõ tartalommal történõ igénybevételére,

g) amennyiben a szolgáltatónál az ehhez szükséges feltételek

rendelkezésre állnak saját kezdeményezésére

ga) egyéni igényei szerinti étkezésre,

gb) az egészségi állapota által nem indokolt, a 14. § (2) bekezdés

f) pontjától eltérõ, az intézmény e célra kijelölt részlegében magasabb

színvonalú elhelyezésre,

h) amennyiben állapota indokolja az e feladatra finanszírozott

szolgáltatónál ápolás céljából történõ elhelyezésre és ápolásra, ideértve a

szükséges gyógyszereket és az étkezést is,

i) a népjóléti miniszter rendeletében foglalt esetekben szanatóriumi

ellátásra.

24. §

(1) A biztosított által is csak térítési díj megfizetése mellett

igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások díját arra tekintettel kell

megállapítani, hogy az adott ellátás keretében a biztosított részére

nyújtanak-e olyan szolgáltatást, amelyre a biztosított térítésmentesen

jogosult.

(2) Az e fejezetben foglaltak szerint megállapított részleges térítési

díjak az egészségügyi szolgáltató bevételét képezik azzal, hogy a szolgáltató

a finanszírozási szerzõdés alapján nem számolhatja el a részleges térítési díj

ellenében nyújtott szolgáltatás részleges térítési díjjal fedezett részét.

(3) A 23. § b)-c) pontjában meghatározott fogászati ellátások térítési

díját legfeljebb 10 %-kal meg lehet emelni, amennyiben a biztosított nem vett

részt a külön jogszabályban elõírt, idõszakos fogászati szûrõvizsgálaton. A

szûrõvizsgálaton való részvételt bármely, a vizsgálat elvégzésére külön

jogszabály értelmében jogosult egészségügyi szolgáltató igazolhatja.

25. §

(1) A biztosítottat az általa fizetendõ díjról a szolgáltatás megkezdése

elõtt tájékoztatni kell. A tájékoztatás megtörténtét a biztosított aláírásával

igazolja.

(2) A (3) bekezdésben említett szolgáltatások részleges térítési díját a

szolgáltató állapítja meg azzal, hogy ez nem tartalmazhat az ellátással

kapcsolatban olyan beavatkozásra számított díjat, amelyet a biztosított

térítésmentesen jogosult igénybevenni.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak alapján a részleges térítési díj

számításánál

a) a 23. § b) pontja tekintetében az anyagköltséget,

b) a 23. § f) pontja tekintetében a vizsgálati és terápiás rend szerinti

és az attól eltérõ ellátáshoz szükséges diagnosztikus és terápiás anyag- és

gyógyszerköltség különbözetét, valamint fekvõbeteg gyógyintézeti ellátás

esetén az ebbõl eredõ többlet ápolási idõt is, az ápolási naponkénti étkezési

és elhelyezési költséggel,

c) a 23. § ga) pontja tekintetében az intézeti nyersanyagnorma és a

többlet-nyersanyagköltség különbözetét

kell alapul venni.

(4) A 23. § gb) pontja tekintetében a szolgáltató ápolási naponkénti

díjat állapít meg.

(5) A részleges térítési díjat külön jogszabály állapítja meg a 23. § a),

c)-e), valamint h) és i) pontjában foglalt ellátások tekintetében.

4. cím

Méltányosságból igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások

26. §

(1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatója - az E. Alap

éves költségvetésében meghatározott keretek között, az Egészségbiztosítási

Önkormányzat által megállapított elveket figyelembe véve - méltányosságból

a) a biztosított által részleges térítési díj megfizetése mellett

igénybevett egészségügyi szolgáltatások térítési díjának egy részét vagy

egészét átvállalhatja,

b) a külön jogszabály szerinti támogatással rendelhetõ gyógyszer,

gyógyászati segédeszközt és ellátás árához azt meghaladó támogatás nyújthat,

c) külön jogszabályban foglaltak szerint támogatással nem rendelhetõ

gyógyszerek árához támogatást nyújthat,

d) a gyógyászati segédeszközök árához a külön jogszabályban foglaltaktól

eltérõ gyakorisággal támogatást nyújthat,

e) a külön jogszabályban foglaltaktól eltérõ kivitelben készült

gyógyászati segédeszköz árához támogatást nyújthat.

(2) A méltányossági jogkör gyakorlása nem terjed ki a szakmai szempontok

alapján összeállított várólista alapján igénybevehetõ ellátásokra.

5. cím

Külföldön történõ gyógykezelés

27. §

(1) Amennyiben a biztosított - ide nem értve a megállapodás alapján

egészségügyi ellátásra jogosultakat - külföldön munkát vállal, tanulmányokat

folytat, vagy egyéb jogcímen átmenetileg külföldön tartózkodik és a 12.-14. §-

okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében meghatározott valamely egészségügyi

szolgáltatást - a feltétlenül szükséges mértékig -, továbbá sürgõsségi

betegszállítást azért vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, mert annak

elmaradása az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, illetve

maradandó egészségkárosodáshoz vezetne, az OEP a felmerült és igazolt

költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének

megfelelõ összegben megtéríti.

(2) Amennyiben a biztosított devizabelföldi munkáltatója egybefüggõen

három hónapot meghaladó idõtartamra a biztosítottat külföldön foglalkoztatja,

és ez idõ alatt a biztosított, illetve a vele együtt külföldön tartózkodó

házastársa és gyermeke a 12.-14. §-okban, továbbá a 15. § (1) bekezdésében

meghatározott valamely egészségügyi szolgáltatást, továbbá sürgõsségi

betegszállítást indokoltan vesz igénybe külföldi tartózkodási helyén, az OEP a

felmerült és igazolt költségeket, az igénybevétel idején érvényes belföldi

költség mértékének megfelelõ összegben megtéríti.

(3) A belföldi költség megtérítésének módját és feltételeit a Kormány

rendeletben állapítja meg.

28. §

A Magyarországon nem hozzáférhetõ gyógyító eljárások más országban való

igénybevételéhez a biztosítottaknak - ide nem értve a megállapodás alapján

egészségügyi ellátásra jogosultakat - az E. Alap terhére támogatás nyújtható.

A támogatás rendjét a Kormány rendeletben szabályozza.

III. fejezet

Az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira való igény érvényesítése

29. §

(1) A biztosított

a) az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultságát a

Társadalombiztosítási Azonosító Jel-ét (a továbbiakban: TAJ szám) igazoló

okmány bemutatásával,

b) az árhoz nyújtott támogatással igénybevehetõ ellátásokra való

jogosultságát

ba) a gyógyászati ellátások tekintetében az a) pontban foglaltak

szerint,

bb) gyógyszer és gyógyászati segédeszköz tekintetében a külön

jogszabályban foglalt orvosi rendelvény bemutatásával,

c) az utazási költségeihez nyújtott támogatásra való jogosultságát a

beutaló orvos által, illetve amennyiben az ellátásra - azonnali ellátás

szükségessége miatt - beutaló nélkül került sor a szolgáltató orvosa által

kiállított igazolással

igazolja.

(2) Az egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi az egészségügyi

szolgáltatásra való jogosultságát az "Igazolás az egészségügyi szolgáltatásra

való jogosultságról" elnevezésû nyomtatvánnyal igazolja.

(3) A 27. §-ban foglalt ellátások költségeihez nyújtott támogatás iránti

igényt legkésõbb a hazaérkezést követõ 15 napon belül kell a jogosult

lakóhelye szerint illetékes MEP-nél kell bejelenteni.

(4) Az utazás költségéhez nyújtott pénzbeli támogatás iránti igényt a

jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP-hez kell benyújtani.

(5) A 22. és 27. §-ban említett ellátások költségeinek támogatása iránti

igény elbírálására a 61. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

IV. fejezet

Az egészségbiztosítás keretében igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások

biztosítása

Szerzõdéses kapcsolatok

30. §

(1) Az OEP a egészségügyi szolgáltatások nyújtására - a külön

jogszabályban a tárgyévre meghatározott területi finanszírozási normák szerint

megkötött kapacitáslekötési megállapodások alapján - finanszírozási szerzõdést

köt az adott szolgáltatás nyújtására jogosító mûködési engedéllyel és

felelõsségbiztosítással rendelkezõ egészségügyi szolgáltatóval.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a gyógyszerek, gyógyászati

segédeszközök ártámogatás melletti forgalmazására az OEP szerzõdést köt a

gyógyszer, gyógyászati segédeszköz forgalmazására és a biztosított részére

történõ kiszolgáltatására - külön jogszabályban foglaltak szerint - jogosult

szolgáltatóval.

(3) Az (1) bekezdésben említett területi finanszírozási normákat

meghaladó kapacitásokra finanszírozási szerzõdés csak a népjóléti miniszter

egyetértésével köthetõ.

31. §

(1) Az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerzõdésben meg

kell határozni

a) a lekötött kapacitáson nyújtandó szolgáltatásokat szakterületenkénti

bontásban, a területi ellátási kötelezettség és a rendelkezésre állás

meghatározásával,

b) a szolgáltatás nyújtásához rendelkezésre álló, a finanszírozás

szempontjából meghatározó feltételeket,

c) a táppénzfizetés alapjául szolgáló keresõképesség elbírálására,

továbbá a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és ellátás támogatással történõ

rendelésére jogosult személyek azonosító adatait,

d) az egészségügyi szolgáltató adatszolgáltatási kötelezettségét,

e) a külön jogszabály rendelkezései szerinti feltételeket,

f) a szerzõdés hatályát, a módosítására és felmondására vonatkozó

rendelkezéseket, a szerzõdés megszegése esetén követendõ eljárást, ide értve a

szerzõdésszegésen alapuló igények érvényesítési rendjét is.

(2) A finanszírozási szerzõdés mellékletét képezi

a) az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító mûködési engedély és

felelõsségbiztosítási szerzõdés,

b) amennyiben az egészségügyi szolgáltató a helyi önkormányzat vagy külön

jogszabály alapján az adott ellátás nyújtására kötelezett kötelezõ feladatát

képezõ egészségügyi szolgáltatás nyújtását vállalta át, az errõl szóló

szerzõdés (megállapodás)

másolata, valamint

c) a b) pontban foglalt esetben a feladatot átadó nyilatkozata a

népjóléti miniszter rendeletében meghatározott minimum feltételek körébe

tartozó tárgyi feltételek térítésmentes rendelkezésre bocsátásáról.

(3) A finanszírozási szerzõdés módosítását - figyelemmel a

kapacitáslekötési megállapodásokra - bármelyik fél kezdeményezheti.

(4) Az egészségügyi szolgáltató köteles bejelenteni

a) ha a mûködési engedélyét módosították,

b) a személyi és tárgyi feltételek változását, amennyiben azok a

finanszírozott feladatkör ellátását érintik.

(5) Amennyiben az egészségügyi szolgáltató a (4) bekezdésben foglalt

kötelezettségét elmulasztja, köteles az ebbõl eredõ finanszírozási többletet

visszatéríteni.

32. §

(1) A nem finanszírozott egészségügyi szolgáltató orvosával az OEP

gyógyszer és gyógyászati segédeszköz támogatással történõ rendelésre jogosító

szerzõdést köt, amennyiben az orvos

a) külön jogszabályban foglaltak szerint gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz rendelésére jogosult, és

b) a szerzõdés megkötését kezdeményezi,

feltéve, hogy a támogatással történõ rendelésbõl a 37. § (6) bekezdésében

foglaltak alapján nem zárták ki.

(2) A támogatással történõ rendelésre jogosító szerzõdésben meg kell

határozni

a) az orvos szakorvosi szakképesítését,

b) azokat a jogcímeket, amelyek alapján az orvos támogatással történõ

rendelésre válik jogosulttá,

c) a szerzõdés hatályát, a módosítására és felmondására vonatkozó

rendelkezéseket, a szerzõdés megszegése esetén követendõ eljárást, ide értve a

szerzõdésszegésen alapuló igények érvényesítési rendjét is.

33. §

(1) A gyógyszer, gyógyászati segédeszköz forgalmazójával, illetve

kiszolgáltatójával kötött szerzõdésben meg kell határozni

a) a készletfenntartásra, a kiszolgáltatásra és az elszámolásra vonatkozó

rendelkezéseket,

b) a szállítási és elszámolási feltételeket,

c) a 32. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakat.

(2) A szerzõdés mellékletét képezi a tevékenység végzésére - külön

jogszabályban foglaltak szerint - jogosító engedély másolata.

Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása

34. §

(1) Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása

a) a ráfordítások alapján meghatározott normán,

b) az ellátandó feladatokon,

c) az ellátott esetek számbavételén,

d) fejkvótán,

e) a nyújtott szolgáltatások teljesítményarányain,

f) az a)-e) pontban foglaltak kombinációján, és

g) az árhoz nyújtott támogatáson

alapuló rendszerben történik.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt elveken alapuló finanszírozás részletes

szabályait az E. Alap éves költségvetését meghatározó törvény és a

végrehajtására kiadott jogszabályok tartalmazzák.

(3) A finanszírozásra vonatkozó jogszabályokat a bevezetésük elõtt 30

nappal ki kell hirdetni.

35. §

(1) A nem kizárólag egészségügyi szolgáltatást végzõ egészségügyi

szolgáltató a finanszírozás keretében kapott összeget más pénzeszközeitõl

elkülönítetten kezeli.

(2) Az E. Alapból a finanszírozási szerzõdésben foglalt feladatokra

folyósított összeg nem mentesíti a szolgáltató fenntartóját (tulajdonos,

kezelõ) az egyéb jogszabályokban elõírt fenntartási és fejlesztési

kötelezettségek alól. A finanszírozás keretében folyósított összeg csak a

finanszírozási szerzõdésben foglalt feladatokra használható fel.

(3) Abban az esetben, amikor a finanszírozási szerzõdés megkötésének

szempontjából a helyi önkormányzat minõsül egészségügyi szolgáltatónak, a

finanszírozás keretében kapott összeg az egészségügyi szolgáltatók mûködésével

kapcsolatos igazgatási kiadásaira nem használható fel.

(4) A finanszírozott egészségügyi szolgáltató részére - a biztosítási

jogviszony keretében igénybevehetõ egészségügyi szolgáltatások

igénybevehetõségét veszélyeztetõ - kritikus gazdálkodási helyzet esetén,

amennyiben annak megelõzésére, illetve elhárítására saját hatáskörben

bizonyíthatóan minden lehetséges intézkedést megtett és a tulajdonos saját

forrásaiból meghatározott arányú konkrét hozzájárulást, valamint garanciát

vállal, az OEP - az E. Alap éves költségvetésében e célra megjelölt

elõirányzat terhére - egyszeri, kamatmentes finanszírozási elõleget nyújthat.

(5) Ha az (1) bekezdés szerinti egészségügyi szolgáltató, illetõleg a (3)

bekezdésben szabályozott helyi önkormányzat a finanszírozási szerzõdés alapján

az E. Alapból kapott összeget nem a finanszírozási szerzõdésben meghatározott

egészségügyi szolgáltatásokra használja fel, köteles a kapott összeget - a

szerzõdésszegés esetére kikötött egyéb jogkövetkezmények mellett - az E. Alap

számára megtéríteni.

A szerzõdés teljesítésének ellenõrzése

36. §

(1) Az OEP ellenõrzõ hálózatának (fõ)orvosai (a továbbiakban: ellenõrzõ

orvos) útján ellenõrzi az egészségügyi szolgáltatások szerzõdés szerinti

teljesítését.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt ellenõrzés során az ellenõrzõ orvos

a) jogosult a szolgáltatásokhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek

vizsgálatára,

b) betekinthet a biztosított ellátására vonatkozó dokumentumokba, továbbá

az elszámolás alapjául szolgáló nyilvántartásokba,

c) külön jogszabályban foglalt esetekben és feltételekkel jogosult a

biztosított vizsgálatára.

(3) Az OEP ellenõrzõ hálózatának szakemberei útján ellenõrzi a

finanszírozott egészségügyi szolgáltatások elszámolási rendjét, az elszámolás

valódiságát.

(4) Az OEP ellenõrzi a támogatással rendelt gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz és egyéb gyógyászati ellátás és anyag rendelésére,

készletbetartására és kiszolgáltatására vonatkozó elõírások érvényesülését.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltak során az ellenõrzéssel érintett

személyes és egészségügyi adatok kezelésére az egészségügyi és a hozzájuk

kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII.

törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) Az OEP az ellenõrzés megállapításairól és javaslatairól a

szolgáltatót és fenntartóját tájékoztatja.

(7) Ha a hiányosságok a szakmai elõírások be nem tartására vezethetõk

vissza, az ellenõrzõ orvos az ellenõrzésrõl készült jegyzõkönyv másolatát a

szakmai felügyeletnek megküldi.

37. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató megtéríti a kifizetett finanszírozási

többletet, ha az ellenõrzés során megállapítják, hogy

a) a finanszírozási szerzõdésben nem szereplõ ellátást,

b) a szolgáltatásra lekötött kapacitását meghaladó mennyiségû ellátást,

ide nem értve a rendkívüli helyzetbõl adódó többletfeladatokat,

c) egy ellátást több vagy magasabb összegû finanszírozásra jogosító

jogcímen,

d) más forrásból megtérülõ ellátást,

e) el nem végzett ellátást

számolt el.

(2) A 35. § (5) bekezdése, illetõleg az e § (1) bekezdése szerinti

visszatérítési kötelezettség a jogalap nélkül igénybevett finanszírozást

követõ egy éven belül a finanszírozás elszámolása során is érvényesíthetõ.

(3) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti összeg meghaladja az E. Alap

tárgyévi költségvetésérõl rendelkezõ törvényben meghatározott összeget, a

kiesõ kapacitás biztosításával egyidejûleg a finanszírozási szerzõdés

felmondásának van helye.

(4) Ha a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és anyag, valamint egyéb

gyógyászati ellátás támogatással történõ rendelésére jogosult orvos

a) a rendelésre vonatkozó jogszabályokban foglalt szakmai elõírásokat

megszegi,

b) a rendelés jogcímét a valóságtól eltérõen tünteti fel

és ezzel az E. Alapnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni.

(5) Amennyiben a (4) bekezdés szerint jogosulatlanul rendelt támogatás

összege meghaladja a tárgyhónapban a külön jogszabályban foglalt összeget, a

támogatással történõ rendelésre jogosító szerzõdést - az okozott kár

megtérítésére vonatkozó kötelezés mellett - legfeljebb egy évre fel lehet

függeszteni.

(6) Amennyiben a (5) bekezdésben foglaltak egy éven belül ismételten

elõfordulnak, vagy az okozott kár összege a tárgyévben meghaladja a (5)

bekezdésben említett összeg háromszorosát, a támogatással történõ rendelésre

jogosító szerzõdés felmondásának, illetve a finanszírozási szerzõdés

módosításával e jogosultságból való kizárásnak van helye.

38. §

(1) A gyógyszer, gyógyászati segédeszköz támogatással történõ

forgalmazásának, illetve kiszolgáltatásának ellenõrzése során az ellenõrzõ

hálózat munkatársai vizsgálják

a) az egyéves leltáridõszakon belüli beszerzésre, készletváltozásra és

értékesítésre vonatkozó okmányokat,

b) a tényleges készlet összhangját a támogatás alapjául elszámolt

vényekkel,

c) a támogatási összeg kiszámításának jogszerûségét és pontosságát.

(2) Ha megállapítható, hogy a szolgáltató a forgalmazásra,

kiszolgáltatásra, valamint a támogatás elszámolására vonatkozó elõírásokat

megszegte

a) az ezzel összefüggésben okozott kárt megtéríti,

b) amennyiben az a) pontban foglaltak egy éven belül ismételten

elõfordulnak, vagy az okozott kár összege egy éven belül meghaladja a 37. §

(6) bekezdése szerinti összeget, - az a) pontban foglaltakon túl - a

támogatással történõ forgalmazásra, illetve kiszolgáltatásra jogosító

szerzõdést felmondja.

V. fejezet

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai

Általános rendelkezések

39. §

(1) Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejûleg

táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi gyermekágyi segélyre is

jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2) Az, aki egyidejûleg az (1) bekezdés szerinti ellátásokra és

gyermekgondozási segélyre is jogosult, választása szerint csak egy ellátást

vehet igénybe.

(3) A szülõk közös háztartásában élõ gyermeke után egyidejûleg csak az

egyik szülõ jogosult táppénzre.

Terhességi-gyermekágyi segély

40.§

(1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két

éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ

negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon túl táppénz,

illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás

megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes

180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-

gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig

folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ

idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési

szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár, aki a csecsemõt

örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt

feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak.

41. §

(1) Nem jár terhességi-gyermekágyi segély a biztosítottnak

a) a szülési szabadságnak arra a tartamára, amelyre a teljes keresetét

megkapja,

b) ha bármilyen jogviszonyban díjazás - ide nem értve a szerzõi jog

védelme alatt álló alkotásért járó díjazást és a személyi jövedelemadó mentes

tiszteletdíjat - ellenében munkát végez, vagy hatósági engedélyhez kötött

keresõ tevékenységét személyesen folytatja.

(2) Annak a biztosítottnak, aki a keresetét részben kapja meg, csak az

elmaradt keresete után jár terhességi-gyermekágyi segély.

42. §

(1) A terhességi gyermekágyi segély a napi átlagkereset 70%-a.

(2) A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló naptári napi

átlagkeresetet a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani,

ha a biztosított gyermekgondozási segély folyósítása alatt szül, vagy a szülés

napját megelõzõ két éven belül legalább 180 naptári napi keresettel

rendelkezik.

(3) A (2) bekezdésben nem említett biztosított terhességi-gyermekágyi

segélyének naptári napi összegét a jogosultság kezdõ napján érvényes

minimálbér kétszerese harmincad részének figyelembevételével kell

megállapítani. Ha azonban a biztosított egészségbiztosítási járulék alapját

képezõ jövedelme a minimális bér kétszeresét nem éri el, a tényleges

jövedelmet kell figyelembe venni.

(4) A terhességi-gyermekágyi segély naptári napi összegének

megállapítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

(5) A terhességi-gyermekágyi segélyre, ha jogszabály eltérõ rendelkezést

nem tartalmaz, a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen

alkalmazni.

Táppénz

43. §

(1) Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak

megszûnését követõ elsõ, második, vagy harmadik napon keresõképtelenné válik

és a Tbj.-ben meghatározott mértékû egészségbiztosítási járulék fizetésére

kötelezett.

(2) Egyidejûleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a

keresõképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok idõtartamát, az

ellátás mértékét, illetõleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell

megállapítani.

(3) Ha a biztosított táppénzre jogosultsága a megszûnt biztosítása és a

keresõképtelenség bekövetkezésekor fennálló újabb biztosítása alapján is

megállapítható, táppénzre csak az újabb biztosítása alapján jogosult.

44. §

Keresõképtelen:

a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni;

b) aki terhessége, illetõleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni és

terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult;

c) az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét

szoptatja;

d) az anya vagy az egyedülálló apa, ha egyévesnél fiatalabb beteg

gyermekét ápolja;

e) az a szülõ, aki egyévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb

beteg gyermekét ápolja;

f) aki fekvõbeteg gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása

vagy gyógykezelése miatt részesül;

g) akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást

nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá

aki járványügyi, illetõleg állategészségügyi zárlat miatt munkahelyén

megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem

foglalkoztatható.

45. §

(1) A betegség okozta keresõképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás,

illetõleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a

keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõen dolgozott.

(2) A keresõképesség elbírálására az egészségügyi szolgáltató

finanszírozási szerzõdésben nevesített orvosa és a keresõképesség elbírálására

jogosító szerzõdést kötött orvos jogosult.

(3) A keresõképtelenség a vizsgálatra jelentkezés idõpontjától eltérõen,

legfeljebb öt napra visszamenõleg is igazolható.

(4) Kivételesen indokolt esetben - a (3) bekezdésben foglaltaktól

eltérõen - a külön jogszabály szerinti Fõorvosi Bizottság a

keresõképtelenséget a vizsgálatra jelentkezés idõpontjától legfeljebb hat

hónapra visszamenõleg is igazolhatja.

46. §

(1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a

gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén

évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén

évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári

napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása

címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári

napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére

külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. § a) és f)

pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a

betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb

ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának

megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá

válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ

egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb

keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell

számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ,

amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés

vagy a járványügyi, illetõleg állategészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál

hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a

táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a

gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

47. §

(1) A táppénz - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - minden naptári

napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenõnapot és a munkaszüneti napot

is.

(2) Nem jár táppénz

a) a keresõképtelenségnek arra az idõtartamára, amely alatt a biztosítás

szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá

a betegszabadság lejártát követõ szabadnapra és heti pihenõnapra, ha az azt

követõ munkanapon (munkaszüneti napon) a keresõképtelenség már nem áll fenn,

b) a keresõképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a

teljes keresetét megkapja, illetve ha a keresetét részben kapja meg, a részben

megkapott kereset után,

c) a gyermekgondozási segély folyósításának az idejére, ide nem értve a

segély mellett végzett munka alapján járó táppénzt,

d) az elõzetes letartóztatás és a szabadságvesztés tartamára.

(3) A táppénzt meg kell vonni attól, aki

a) az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható ok nélkül nem jelent meg,

b) a keresõképesség elbírálását külön jogszabályban foglaltak szerint

ellenõrzõ (fõ)orvos vizsgálatához nem járult hozzá.

48. §

(1) A táppénz napi összegének megállapításánál jövedelemként azt az

összeget kell figyelembe venni, amely után a biztosított egészségbiztosítási

járulékot fizetett.

(2) A táppénz összegét a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül

megelõzõ naptári évben elért egészségbiztosítási járulék alapját képezõ

jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) napi átlaga alapján kell megállapítani.

Amennyiben a biztosítottnak a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül

megelõzõ naptári évben nincs legalább 20 munkanapi jövedelme, a táppénz

összegét a keresõképtelenség bekövetkezése évének elsõ napjától a

keresõképtelenség bekövetkezését közvetlenül megelõzõ naptári hónap utolsó

napjáig elért jövedelem napi átlaga, legfeljebb azonban az egészségbiztosítási

járulék alapjának felsõ határa alapján kell megállapítani.

(3) Ha a biztosított munkáltatója az (2) bekezdésben meghatározott

irányadó idõszakban változott, a táppénzt annál a munkáltatónál eltöltött

irányadó idõszakban elért jövedelem alapján kell megállapítani, ahol a

keresõképtelenség bekövetkezésekor dolgozott.

(4) Ha a biztosítottnak az (2) bekezdésben meghatározott irányadó

idõszakban nincs összesen 20 munkanapi jövedelme, naptári napi

átlagjövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet a

biztosított a keresõképtelenség hónapjában, munkavégzés esetén elérhetett

volna. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg az egészségbiztosítási járulék

alapjának felsõ határát.

(5) A (4) bekezdés alkalmazásában elérhetõ jövedelem alatt

a) a munkavégzésre irányadó szerzõdésben meghatározott összeg naptári

napi átlagát,

b) a teljesítménybérrel foglalkoztatottak esetében az adott munkáltatónál

azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak által a tárgyhónapot

megelõzõ hónapban elért átlagos jövedelem naptári napra számított összegét,

c) a tanulószerzõdés alapján szakképzõ iskolai tanulmányokat folytató

tanuló esetén a tanulószerzõdésben meghatározott díjat,

d) egyéni és társas vállalkozó esetén az egészségbiztosítási járulék

alapjának legkisebb összegét

kell érteni.

(6) A naptári év folyamán ismételten keresõképtelenné vált biztosított

táppénzét a korábbi táppénzének az alapját képezõ kereset napi átlaga alapján

kell megállapítani, ha

a) a korábbi keresõképtelensége is az újabb keresõképtelensége elsõ

napját magában foglaló naptári évben kezdõdött és

b) a korábbi táppénzét az (2) bekezdésben foglaltak alapján állapították

meg.

(7) A táppénz alapjaként figyelembe vehetõ naptári napi átlagkereset

kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

(8) A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idõ

esetében a figyelembe vehetõ napi átlagkereset hetven százaléka, ennél

rövidebb biztosítási idõ esetében, vagy a fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátás

tartama alatt hatvan százaléka.

49. §

A gyermekgondozási segély vagy a gyermeknevelési támogatás mellett munkát

végzõ biztosítottra a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel

kell alkalmazni, hogy

a) a táppénzre jogosultság idõtartamának megállapításánál csak a

gyermekgondozási segély vagy a gyermeknevelési támogatás folyósításának

idõtartama alatt keletkezett biztosítási jogviszonyban töltött napokat lehet

figyelembe venni;

b) a táppénz összegének megállapításánál az a) pontban meghatározott,

legutóbbi biztosítási jogviszonyból származó egészségbiztosítási járulék

alapját képezõ jövedelmet kell figyelembe venni.

Méltányosságból igénybevehetõ pénzbeli ellátások

50. §

(1) Az OEP fõigazgatója méltányossági jogkörében a biztosított részére

akkor is engedélyezheti terhességi-gyermekágyi segély és táppénz folyósítását,

ha a biztosított az ahhoz szükséges biztosítási idõvel nem rendelkezik.

(2) A méltányossági jogkör gyakorlása során az OEP fõigazgatója a

biztosítottat indokolt esetben segélyben részesítheti.

VI. fejezet

Baleseti ellátás

Üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés

51. §

(1) Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár.

(2) Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás,

baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.

52. §

(1) Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása

körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetõleg munkába vagy

onnan lakására (szállására) menet közben éri. Üzemi baleset az is, amely a

biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások

igénybevétele során éri.

(2) A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett

balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat

keresõképtelenségének, vagy rokkantságának (munkaképesség-változásának) az

elbírálása céljából elrendelt, illetõleg a keresõképessé váláshoz szükséges

egyéb orvosi vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben

érte.

(3) Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított

foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. A baleseti ellátásra

jogot adó foglalkozási betegségek körét a Kormány rendeletben állapítja meg.

(4) Ha e törvény eltérõen nem rendelkezik, üzemi baleseten a foglalkozási

betegséget, üzemi baleseti sérültön a foglalkozási betegségben megbetegedettet

is érteni kell.

53. §

(1) Nem üzemi baleset az a baleset, amely

a) kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy

b) munkahelyi feladatokhoz nem tartozó engedély nélkül végzett munka,

engedély nélküli jármûhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy

c) a lakásról (szállásról) munkába, illetõleg a munkából lakásra

(szállásra) menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon

közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során

történt.

(2) Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség

igénybevételével, illetõleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett

az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult.

Baleseti egészségügyi szolgáltatás

54. §

(1) Az üzemi balesetbõl vagy foglalkozási megbetegedésbõl (a továbbiakban

együtt: üzemi baleset) eredõ egészségkárosodás miatt igénybe vett gyógyszer,

gyógyászati segédeszköz és ellátás árához - amennyiben a támogatás mértéke a

nulla százalékot meghaladja - száz százalékos mértékû támogatás jár.

(2) Az (1) bekezdés szerinti támogatás összege azonos a támogatással

rendelhetõ gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és ellátás - az igénybevételkor

érvényes, külön jogszabály szerint a támogatás alapjául elfogadott- árával.

(3) A biztosított térítésmentesen jogosult az üzemi balesetével

közvetlenül összefüggõ, a 23. § b)-c) pontjában meghatározott fogászati

ellátásra.

Baleseti táppénz

55. §

(1) Baleseti táppénz annak jár, aki üzemi baleset következtében

keresõképtelenné válik.

(2) Keresõképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggõ és

gyógykezelést igénylõ egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz

hiányában munkát végezni nem tud.

(3) A baleseti táppénz - az elõzetes biztosítási idõre és

táppénzfolyósításra tekintet nélkül - egy éven keresztül jár azzal, hogy a

baleseti táppénz folyósítása legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.

(4) A baleseti táppénzre való jogosultság megállapításánál a

betegszabadságra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni.

(5) A baleseti táppénz napi összege azonos a táppénz alapját képezõ

naptári napi átlagjövedelemmel.

56. §

(1) A biztosított baleseti táppénzre abban a jogviszonyában jogosult,

amelyben az üzemi baleset éri.

(2) Az egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett biztosított,

illetõleg baleseti ellátásra jogosult baleseti táppénzének alapjaként azt a

jövedelmet kell figyelembe venni, amely után a Tbj.-ben elõírtak szerint

egészségbiztosítási hozzájárulást, illetõleg baleseti járulékot kellett

fizetni, azonban a baleseti táppénz alapja az egészségbiztosítási járulék

alapjának felsõ határánál több nem lehet.

(3) A saját jogú nyugdíj mellett munkát végzõ biztosított baleseti

táppénzének alapjaként csak a nyugdíjasként elért és a (2) bekezdésben

említett jövedelmet lehet figyelembe venni.

(4) A baleseti táppénzre - ha eltérõ rendelkezés nincs - a táppénzre

vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.

(5) Ha a sérült az elsõ ízbeni baleseti táppénzre jogosultság megszûnését

követõ 180 napon belül ugyanazon üzemi baleset következtében újból

keresõképtelenné válik, baleseti táppénzre ismét jogosult, ha táppénzre

egyébként jogosult. A baleseti táppénz összege a korábbinál kevesebb nem

lehet.

(6) Ha a biztosított foglalkozási betegség alapján jogosult baleseti

táppénzre, az üzemi baleset napjának a foglalkozási betegség orvosilag

megállapított napját kell tekinteni.

Baleseti járadék

57. §

(1) Baleseti járadékra az jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset

következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent, de baleseti

rokkantsági nyugdíj nem illeti meg.

(2) Ha a munkaképesség-csökkenés mértéke a huszonöt százalékot nem

haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha meghaladja, e

munkaképesség-csökkenés tartamára idõbeli korlátozás nélkül jár.

(3) A (2) bekezdéstõl eltérõen a szilikózisból és azbesztózisból eredõ és

huszonöt százalékot meg nem haladó munkaképesség-csökkenés fennállása alatt a

baleseti járadék idõbeli korlátozás nélkül jár.

(4) A baleseti járadékra jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytõl

az igénylõ tizenöt százalékot meghaladó munkaképesség-csökkenését

megállapították. Ha az igénylõ ezen a napon baleseti táppénzben részesül, a

jogosultság a táppénz megszûnését követõ nappal nyílik meg. A (2) bekezdésben

meghatározott két évet attól a naptól kell számítani, amelytõl az 57. § (1)

bekezdés a) pontja szerinti baleseti járadékot megállapították.

58. §

(1) A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaképesség-

csökkenés fokától függ. A munkaképesség-csökkenés fokának megfelelõen

a) az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-

csökkenése 16-25 százalék,

b) a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése

26-35 százalék,

c) a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése

36-49 százalék,

d) a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése

50-66 százalék.

(2) A baleseti járadék összege az (1) bekezdésben meghatározott fokozatok

sorrendjében a havi átlagkereset nyolc, tíz, tizenöt, illetõleg harminc

százaléka.

59. §

(1) A baleseti járadékot a balesetet közvetlenül megelõzõ egy éven belül

elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani.

(2) A foglalkozási betegség alapján járó baleseti járadékot a

foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben (munkahelyen) elért

utolsó egy évi kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. Ha az igénylõ a

baleseti járadék megállapítását megelõzõ öt éven belül ilyen munkakörben

(munkahelyen) egy évnél rövidebb idõn át dolgozott, e rövidebb idõre kapott

kereset havi átlagát kell alapul venni.

(3) A szilikózis vagy azbesztózis alapján járó baleseti járadék

megállapításánál a szilikózis veszélyének kitett munkakörben az öt évnél

korábban elért keresetet is figyelembe kell venni, ha az igénylõ az öt éven

belül ilyen munkakörben egy évnél rövidebb ideig dolgozott és a kereset így

megállapított átlaga kedvezõbb.

(4) A baleseti járadék alapját képezõ havi átlagkereset megállapításánál

- az (5) bekezdésben foglalt eltéréssel - a nyugdíj alapját képezõ havi

átlagkereset kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen

alkalmazni.

(5) A havi átlagkereset megállapításánál

a) a nyugdíjjárulék alapját képezõ keresetet kell figyelembe venni,

b) a figyelembe vett keresetet nem kell csökkenteni a magánszemélyek

jövedelemadójával (képzett adójával).

(6) Ha a baleseti járadékot nyugdíjasként elszenvedett üzemi baleset

alapján állapítják meg, a havi átlagkereset összegét a nyugdíjasként elért

kereset alapján kell meghatározni.

60. §

(1) A baleseti fokozat változása esetén a baleseti járadék összegét az új

fokozatnak megfelelõen módosítani kell.

(2) A baleseti járadékra jogosultság megszûnik, ha a munkaképesség-

csökkenés a tizenöt százalékot már nem haladja meg. Ha a munkaképesség-

csökkenés a tizenöt százalékot újból meghaladja, a baleseti járadékra

jogosultság feléled.

(3) Az 1. fokozatú baleseti járadék két éven át történt folyósítása után

a járadékra jogosultság akkor éled fel, ha a munkaképesség-csökkenés utóbb

három hónapon át a huszonöt százalékot meghaladja. Ha a munkaképesség-

csökkenés ismét huszonhat százalék alá száll, a tizenöt százalékot azonban

meghaladja, a baleseti járadék ennek az állapotnak a tartamára - legfeljebb

két éven át - újból jár.

(4) A baleseti járadék módosításánál, illetõleg újbóli megállapításánál

azt az átlagkeresetet kell figyelembe venni, amelynek alapján a baleseti

járadékot utoljára megállapították.

VII. fejezet

A pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos igény érvényesítése

Általános rendelkezések

61. §

(1) Az egészségbiztosítási pénzbeli ellátásokat szóban vagy írásban, a

külön jogszabályban meghatározott igazolások benyújtásával lehet igényelni.

(2) Az igény visszamenõleg legfeljebb hat hónapra érvényesíthetõ. Az

ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelõzõ 6. hónap elsõ napjától

lehet megállapítani.

(3) Az igénybejelentés napja az igény átvételének - vagy ha az igényt

posta útján terjesztették elõ a kérelem postára adásának - igazolt napja.

(4) Az igényt alakszerû határozatban kell elbírálni. Az e törvényben

meghatározott esetekben nem kell alakszerû határozatot hozni, ha az igényt

teljes mértékben teljesítik.

(5) Az igényelbíráló szerv a már jogerõsen elbírált ügyben benyújtott

ismételt igénybejelentést - ha az korábban fel nem hozott és az ügy elbírálása

szempontjából lényeges tényeket vagy bizonyítékokat nem tartalmaz - érdemi

vizsgálat nélkül elutasítja.

(6) Az igényelbíráló szerv az igénylõt személyes megjelenésre is

felhívhatja meghallgatás, orvosi felülvizsgálat, kórházi megfigyelés stb.

céljából. Ha az ellátásban részesülõ az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban a

jogkövetkezményekrõl való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem

jelenik meg, vagy az orvosi felülvizsgálatnak, kórházi megfigyelésnek

elfogadható indok nélkül nem veti magát alá és emiatt az igényt elbírálni nem

lehet, az eljárást meg kell szüntetetni. A megszüntetés utáni jelentkezést -

ha az igénylõ a mulasztást elfogadhatóan nem igazolja - új igénybejelentésnek

kell tekinteni.

(7) Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt

jogszabálysértõ módon elutasították, vagy alacsonyabb összegû ellátást

állapítottak meg, illetõleg folyósítottak, a jogszabálysértés felfedésétõl

visszafelé számított öt éven belül járó összeget és az utána járó - a Tbj.-ben

meghatározott - késedelmi pótlékot utólag ki kell fizetni.

(8) Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást az esedékességtõl

számított egy éven belül lehet felvenni.

(9) Az egészségbiztosítási ellátások iránti igények érvényesítésével

kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

(10) A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátást a vele közös

háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülõ, nagyszülõ és testvér

egymást követõ sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál

napjától vagy a hagyatéki végzés jogerõre emelkedése napjától számított egy

éven belül.

Betegség és anyaság esetére járó pénzbeli ellátások iránti igény

62. §

(1) A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt a

biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a

munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a

lakóhely szerint illetékes megyei (fõvárosi) egészségbiztosítási pénztárnál (a

továbbiakban: MEP) kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak

illetékes szervénél kell bejelenteni.

(4) A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és

Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes,

akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a

jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû

határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b)

pontjában említett esetben a bérfizetési napon.

(7) A terhességi-gyermekágyi segélyt havonta utólag kell folyósítani az

(4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben a munkabér (munkadíj)

végelszámolásakor.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon

kívül más napon is folyósíthatja.

63. §

(1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban

kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére a táppénz, illetõleg a

terhességi-gyermekágyi segély igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és

folyósítani, ahol társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több

társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató által történõ

egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi

hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. § (1)

bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint

illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ

munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét

jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra

kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulék alap felsõ

határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító

társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további

munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

(3) A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel

kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-

gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával,

folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási

szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

Baleseti ellátások iránti igény

64. §

(1) A bejelentett üzemi baleset tényét a baleseti táppénz megállapítására

jogosult szerv határozattal állapítja meg.

(2) Ha a baleseti ellátásra jogosultság szempontjából szükséges, az

egészségbiztosítási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. A vizsgálat

alkalmával a munkáltató köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.

(3) A határozatnak tartalmaznia kell, hogy mikor történt a baleset és az

milyen egészségkárosító következményekkel jár.

(4) A határozat meghozatalához az üzemi baleset egészségkárosító

következményeirõl az elsõdleges ellátást nyújtó orvos - egészségügyi intézmény

- tájékoztatja a határozatot hozó szervet.

(5) Az üzemi baleset megállapításáról szóló határozatot meg kell küldeni

a biztosítottnak, a kezelõ orvosnak, továbbá a keresõképtelenséget elbíráló

orvosnak.

65. §

(1) Az üzemi balesettel összefüggésben baleseti egészségügyi ellátás csak

az üzemi baleset tényét megállapító határozat bemutatása esetén rendelhetõ.

(2) Az üzemi baleset jogerõs megállapításáig a biztosítottnak az

általános szabályok szerint rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és

ellátás árához a biztosított által kifizetett térítési díjat megállapítást

követõen a biztosított kérelmére a lakóhely szerint illetékes MEP, vasutas

dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság soron kívül

megtéríti.

(3) A baleseti táppénz iránti igény bejelentésére, elbírálására és

folyósítására a táppénzre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen

alkalmazni azzal, hogy a baleseti táppénz meghosszabbítása az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértõi Intézetének (a

továbbiakban: OOSZI) hatáskörébe tartozik.

(4) A baleseti járadék iránti igényt az igénylõ lakóhelye szerint

illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál - vasutas dolgozók esetében a MÁV

Rt. Nyugdíjigazgatóságánál - kell bejelenteni.

(5) A baleseti járadék iránti igény elbírálására és folyósítására a Tny.-

nek a nyugellátások megállapítására és folyósítására vonatkozó rendelkezéseit

kell alkalmazni.

VIII. fejezet

Felelõsségi szabályok

Visszafizetési és megtérítési kötelezettség

66. §

(1) Az, aki egészségbiztosítási ellátást jogalap nélkül vett fel, köteles

azt visszafizetni, ha erre a felvételtõl számított harminc napon belül írásban

kötelezték.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idõ elteltével a jogalap nélkül

felvett egészségbiztosítási ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az

ellátás felvétele felróható.

(3) A foglalkoztató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül

felvett egészségbiztosítási ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli

megállapítása, illetõleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérõ

adatszolgáltatásának a következménye és az ellátást az (1) bekezdés alapján

visszakövetelni nem lehet.

(4) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetõleg

felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülõt

is felelõsség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk

arányában kötelesek megtéríteni, illetõleg visszafizetni. Ha a közrehatások

aránya nem állapítható meg, a felelõsöket egyenlõ arányban kell megtérítésre,

illetõleg visszafizetésre kötelezni.

(5) Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetõleg a

felvételéért több foglalkoztatót vagy egyéb szervet terhel felelõsség, a

jogalap nélkül felvett ellátás megtérítéséért egyetemlegesen felelnek.

(6) A jogalap nélkül felvett ellátással kapcsolatban a közrehatás

arányában megállapított megtérítési kötelezettség nem módosítható azon a

címen, hogy a visszafizetésre kötelezettõl az õt terhelõ rész nem hajtható be,

illetõleg azt mérsékelték vagy elengedték.

67. §

A foglalkoztató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset

annak a következménye, hogy õ vagy megbízottja a reá nézve kötelezõ

munkavédelemre vonatkozó szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett

eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a foglalkoztatót akkor

is, ha õ vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elõ.

68. §

(1) Aki az egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért,

keresõképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelõs,

köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. A

megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a

felelõsség megállapítható.

(2) A felelõsség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a

Polgári Törvénykönyvnek a szerzõdésen kívül okozott károkért fennálló

felelõsségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a

felelõsség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni

kára nincs.

(3) A megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott egészségbiztosítási

ellátásért felelõs. A megtérítés összege nem csökkenthetõ azért, mert a

megtérítés alapját képezõ ellátásra jogosultat egyéb címen is megilletné

társadalombiztosítási ellátás.

(4) A munkáltató az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével

kapcsolatban az (1)-(2) bekezdés rendelkezései alapján megtérítésre nem

kötelezhetõ.

Az ellátások késedelmes kifizetése

69. §

Ha az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szerv a pénzbeli ellátások

folyósítását (kifizetését, postára adását, átutalását) az ellátás

megállapítását követõ 15 napon belül nem teljesíti, a 15. napot követõen a

Tbj.-ben meghatározott késedelmi pótlékkal azonos mértékû kamatot köteles

fizetni a jogosult részére.

A követelés érvényesítése

70. §

(1) A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésérõl határozattal, a

foglalkoztatóval, egyéb szervvel szemben érvényesítendõ megtérítésrõl fizetési

meghagyással kell intézkedni. A jogerõre emelkedett határozat, illetõleg

fizetési meghagyás végrehajtható közigazgatási határozat.

(2) Az egészségbiztosítási igazgatási szerv a követelést a jogalap nélkül

felvett ellátás utolsó kifizetésétõl számított 5 éven belül érvényesítheti. Ha

a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerõs ítélete szerint

bûncselekmény, a követelés öt éven túl is érvényesíthetõ mindaddig, amíg a

büntethetõség el nem évül.

(3) A jogalap nélkül felvett betegségi és anyasági ellátás

visszafizetésére kötelezõ határozatot az a szerv hozza, amely a jogalap nélkül

felvett ellátást folyósította. Ha a visszafizetési kötelezettség mellett a

foglalkoztató, egyéb szerv megtérítési kötelezettsége is megállapítható, a

visszafizetésre kötelezõ határozatot a foglalkoztató, illetõleg egyéb szerv

székhelye szerint illetékes MEP, illetõleg Vasutas Társadalombiztosítási

Igazgatóság hozza.

71. §

(1) A jogalap nélkül felvett táppénzt, baleseti táppénzt elsõsorban

táppénzbõl, baleseti táppénzbõl kell levonni. A levonás a táppénz, baleseti

táppénz harminchárom százalékát nem haladhatja meg.

(2) A levonást a visszafizetésre kötelezõ határozat jogerõre emelkedése

után lehet megkezdeni. A levonással meg nem térült, illetõleg a túlfizetés

összegére tekintettel csak hosszabb idõ alatt megtérülõ követelés összegét a

keresetbõl is le lehet vonni.

(3) Ha a fizetésre kötelezett foglalkoztató, egyéb szerv és személy a

fizetésre kötelezõ határozat, illetõleg a fizetési meghagyás jogerõre

emelkedésétõl számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem

teljesíti, a határozatot hozó, illetõleg a fizetési meghagyást kibocsátó

egészségbiztosítási igazgatási szerv megkeresi a Tbj. szerint a járulékok

behajtására jogosult szervet, hogy a követelést a járuléktartozás

végrehajtására vonatkozó szabályok szerint hajtsa be.

(4) A visszafizetésre kötelezett halála esetén a követelés meg nem térült

összegét - az örökség erejéig - az örököstõl kell behajtani. A hozzátartozót

megilletõ egészségbiztosítási ellátásból - ide nem értve a jogosult halála

hónapjában általa már fel nem vett és a hozzátartozónak járó ellátást - a meg

nem térített összeget levonni, illetõleg tõle behajtani nem lehet.

Mérséklés, elengedés

72. §

A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ

megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget

méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje,

vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje

mérsékelheti, illetõleg elengedheti.

73. §

A baleseti járadékkal összefüggõ felelõsség érvényesítésére a Tny.-nek a

nyugellátásokkal kapcsolatos felelõsségi szabályait kell alkalmazni.

IX. fejezet

Jogorvoslat

Visszavonás, módosítás

74. §

Ha az igény elbírálása, illetõleg követelés érvényesítése után

megállapítást nyer, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési

meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve az

ellátás (követelés) összegét tévesen állapították meg, az ellátást tévesen

folyósították, a határozatot hozó szerv a határozat (fizetési meghagyás)

közlésétõl számított öt éven belül a határozatot (fizetési meghagyást)

módosítja, illetõleg visszavonja.

Fellebbezés

75.§

(1) A kifizetõhelynek, továbbá a TÁKISZ-nak a betegségi és anyasági

ellátással, valamint a baleseti táppénzzel kapcsolatban tett intézkedése,

illetõleg hozott határozata ellen a munkáltató székhelye (telephelye) szerint

illetékes MEP, illetõleg kirendeltség szakágazati egységéhez lehet

fellebbezni.

(2) A vasutak biztosítottai - ide értve azokat is, akiknek az igényét a

Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt. bírálta el - a kifizetõhelynek az (1)

bekezdésben említett intézkedése, illetõleg határozata ellen a Vasutas

Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõjéhez fellebbezhetnek.

(3) Ha elsõ fokon a MEP, illetõleg kirendeltség szakágazati egysége, a

Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság erre illetékes egysége intézkedett

vagy hozott határozatot, a fellebbezést a MEP, a kirendeltség vezetõje,

illetõleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje bírálja el.

Határozat bírósági felülvizsgálata

76. §

(1) A jogszabálysértõ érdemi másodfokú határozat bírósági

felülvizsgálatát kérheti - a határozat kézbesítését követõ harminc napon belül

- az, akinek jogosultságát vagy kötelezettségét a határozat érinti. Ha az

elsõfokú határozatot kifizetõhely vagy TÁKISZ hozta, a keresetet a munkáltató

székhelye (telephelye) szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár,

kirendeltség ellen, a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság esetében a

Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság ellen kell benyújtani.

(2) Ha egyéb kizáró ok nincs, a megállapított egészségbiztosítási

ellátást annak ellenére folyósítani kell, hogy a keresetlevelet benyújtották.

(3) A megtérítésre kötelezett személy az ellene kibocsátott fizetési

meghagyással szemben bírósághoz fordulhat. A fizetési meghagyás ellen

határidõben benyújtott keresetnek a vitatott összeg erejéig halasztó hatálya

van.

77. §

(1) A biztosított keresõképessé nyilvánítása miatt panasszal fordulhat a

külön jogszabályba foglalt orvosi bizottsághoz. E bizottság döntése ellen

jogorvoslatnak helye nincs.

(2) A kizárólagos méltányossági jogkörben hozott intézkedéssel, illetõleg

határozattal szemben jogorvoslattal élni nem lehet.

78. §

A baleseti járadékkal kapcsolatos jogorvoslatokra a Tny.-nek a

nyugellátások esetében érvényesíthetõ jogorvoslatokra vonatkozó rendelkezéseit

kell alkalmazni.

X. fejezet

Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

79. §

(1) Az OEP - ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön

jogszabály vagy megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb szerveket

-, természetes személyrõl adatokat az egészségbiztosítási ellátások, illetõleg

a társadalombiztosítás szerveinek hatáskörébe utalt más ellátások

megállapítása, folyósítása és ellenõrzése céljából TAJ számon,

társadalombiztosítási folyószámla számon, illetõleg nyugdíjfolyósítási

törzsszámon tarthatnak nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok

tarthatók nyilván:

a) személyazonosító adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési

hely, év, hónap, nap),

b) családi állapot, állampolgárság, eltartott hozzátartozó és élettárs

esetén a hozzátartozói minõség,

c) lakóhely (tartózkodási hely),

d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,

e) az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges

egészségügyi adatok,

f) jövedelemre vonatkozó adatok.

(3) Az egészségbiztosítás igazgatási szervei nem társadalombiztosítási

szerv és természetes személy részére adatot csak törvény, illetve törvény

felhatalmazása alapján - a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejû

megjelölésével - jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak.

(4) A bíróság, az ügyészség, a bûnüldözés és a büntetés-végrehajtás

szervei, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében

a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott célok és feltételek teljesülése

esetén, e törvény felhatalmazása alapján - a TAJ szám kivételével - a

nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére - figyelemmel az

egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és

védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezéseire is - jogosultak. A

fogvatartó szervek a fogvatartottak tekintetében jogosultak a TAJ szám

igénylésére is.

80. §

(1) A foglalkoztatók és egyéb szervek az egészségbiztosítás pénzbeli és

baleseti ellátásainak megállapításához szükséges - külön jogszabályban

meghatározott - nyilvántartások vezetésére, valamint adatok bejelentésére

kötelezhetõk. A foglalkoztatók és egyéb szervek nem kezelhetnek egészségügyi

adatot. A nyilvántartások vezetése, illetve az adatszolgáltatás az

egészségbiztosítási igazgatási szervek által meghatározott esetben és módon

mágneses adathordozón (mágneslemez, mágnesszalag stb.) is teljesíthetõ.

(2) Az egészségbiztosítási szerv felhívására a társadalombiztosítási

feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni.

(3) Az ellátásban részesülõ - ha a jogszabály kivételt nem tesz - köteles

az egészségbiztosítási szervnek bejelenteni minden olyan tényt, illetõleg

adatot, amely az ellátásra jogosultságát vagy ellátása folyósítását érinti.

(4) Aki az e törvényben meghatározott bejelentési, nyilvántartási,

adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, vagy annak nem az elõírt

módon tesz eleget, mulasztási bírság fizetésére kötelezhetõ.

81. §

(1) Az egészségbiztosítás igazgatási szerveinek szak- és pénzügyi

ellenõrzése kiterjed az egészségbiztosítás pénzbeli, illetõleg baleseti

ellátásaival összefüggõ nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség

teljesítésére, a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe tartozó

ellátásoknak és szolgáltatásoknak a jogosultak részére történõ

megállapítására, folyósítására, továbbá az ezekkel összefüggõ ügyviteli

feladatok ellátására. Az ehhez szükséges nyilvántartásokat, könyvelési és

egyéb okmányokat, illetõleg adatokat rendelkezésre kell bocsátani.

(2) A vasutaknál az (1) bekezdés szerinti ellenõrzés az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár és a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság

feladatkörébe tartozik.

XI. Fejezet

Átmeneti rendelkezések

82. §

A kötelezõ egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira, illetõleg baleseti

ellátásra való jogosultság megállapítása iránti ügyekben e törvény

rendelkezéseit a törvény hatályba lépését követõen induló ügyekben kell

alkalmazni.

Záró rendelkezések

83. §

(1) E törvény hatályba léptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj

pénztárakról szóló 1997. évi .... törvény rendelkezik.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi

szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati

ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási

rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése

esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a

kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot

megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott

tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás

igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására -

ide értve a munkaképesség változás minõsítésének eljárási szabályait is - és

folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

l) a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz

igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a

terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására,

folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási

ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási

feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelem számítási szabályainak

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes

díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak

befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy a kötelezõ

egészségbiztosítás ellátásai tekintetében meghatározza

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi

szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási

rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybevehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok

súlyszámértékét,

k) a járóbeteg szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és

azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes

gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség változás minõsítésének szakmai szabályait,

n) az anyatej-ellátásra való jogosultság feltételeit.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás

pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni

egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló

1995. évi LXXIII. törvény 9.-20. §-a a hatályát veszti.

Eleje Honlap