T/4459/394..

EGYSÉGES JAVASLAT

az egészségügyrõl

dr. Kökény Mihály

népjóléti miniszter

Budapest, 1997. december

1997. évi ....

törvény

az egészségügyrõl

Az Országgyûlés

- a lakosság egészsége iránt érzett felelõsségétõl

áthatva,

- attól a meggyõzõdéstõl vezérelve, hogy az egyén

egészséghez fûzõdõ érdeke és jól-léte elsõbbséget kell élvezzen

továbbá, hogy az orvostudomány fejlõdésének eredményeit a jelen

és a jövendõ nemzedékek javára kell felhasználni,

- annak tudatában, hogy az egészség az egyén

életminõségének és önmegvalósításának alapvetõ feltétele, amely

döntõ hatással van a családra, a munkára és ezáltal az egész

nemzetre,

- tekintettel arra, hogy az egészség fejlesztését,

megõrzését és helyreállítását az egészségügy eszközrendszere

csak a szociális ellátórendszerrel, valamint a természeti és

épített környezet védelmével, illetve a társadalmi és gazdasági

környezettel együttesen, továbbá az egészséget támogató

társadalmi gyakorlattal és politikával kiegészülve képes

szolgálni,

- figyelemmel a bekövetkezett tudományos, technikai,

etikai és társadalmi, valamint a jogrendszert érintõ

változásokra, továbbá nemzetközi kötelezettségeinkre,

az egészségi állapot megõrzésének és javításának összetett

feltételrendszerét meghatározó alábbi törvényt alkotja meg:

I. fejezet

A TÖRVÉNY CÉLJA, ALAPELVEI ÉS HATÁLYA

1. cím

A törvény célja

1. §

E törvény célja

a) elõsegíteni az egyén és ezáltal a lakosság egészségi

állapotának javulását, az egészséget befolyásoló feltétel- és

eszközrendszer, valamint az annak kialakításában közremûködõk

feladatainak meghatározásával,

b) hozzájárulni a társadalom tagjai esélyegyenlõségének

megteremtéséhez az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük

során,

c) megteremteni annak feltételeit, hogy minden beteg

megõrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és

minden egyéb joga csorbítatlan maradjon,

d) meghatározni - a szolgáltatók jogállásától és az

ellátások fedezetétõl függetlenül - az egészségügyi szolgáltatások

általános szakmai feltételeit, színvonalának garanciáit,

e) biztosítani az egészségügyi dolgozók és a

szolgáltatást nyújtó intézmények védelmét jogaik és kötelezettségeik

meghatározásával, valamint az egészségügyi szolgáltatás sajátos

jellegébõl fakadó garanciális jellegû intézkedésekkel,

f) lehetõvé tenni az egyéni és a közösségi érdekek

harmonikus érvényesülését, a mindenkori népegészségügyi célok

elérését, a szükséges erõforrások elôteremtését, optimális

felhasználását és az egészségtudományok fejlõdését.

2. cím

Alapelvek

2. §

(1) Az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során

biztosítani kell a betegek jogainak védelmét. A beteg személyes

szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapota

által indokolt, e törvényben meghatározott esetekben és módon

korlátozható.

(2) Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során

érvényesülnie kell az esélyegyenlõségnek.

(3) Az egészségi állapot javításának elsõdleges eszköze az

egészség megõrzése és a betegségek megelõzése.

(4) Az egészségügyi szolgáltatások alapvetõ szakmai

feltételrendszere tulajdon- és mûködtetési formától független,

kizárólag a szolgáltatás szakmai tartalmán alapul.

(5) Az egészségügyi intézményrendszer szakmai ellátási

szintekre tagolt felépítése és mûködése emberközpontú, az eltérõ

jellegû és súlyosságú megbetegedésben szenvedõk egészségi állapota

által meghatározott szükségletekhez igazodik, valamint tudományos

tényekre alapozott és költség-hatékony eljárásokon alapul.

3. cím

Fogalom meghatározások

3. §

E törvény alkalmazásában:

a) beteg: az egészségügyi szolgáltatásokat egészségének

megõrzése, illetve helyreállítása vagy egészségi állapotának

javítása céljából igénybevevõ vagy abban részesülõ személy;

b) kezelõorvos: a beteg adott betegségével, illetve

egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet

meghatározó, valamint ezek keretében beavatkozásokat végzõ orvos,

aki a beteg gyógykezeléséért felelõsséggel tartozik;

c) egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi

állapotához kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások összessége;

d) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a

gyógyszerész, az egyéb felsõfokú egészségügyi szakképesítéssel

rendelkezõ személy, továbbá a beteg ellátását végzõ vagy az abban

közremûködõ egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy;

e) egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység,

amelynek célja az egyén egészségének megõrzése, továbbá a

megbetegedések megelõzése, korai felismerése, megállapítása,

gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében

kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelõzése

céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására,

egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés

csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati

anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerek,

gyógyászati segédeszközök, gyógyfürdõ-ellátások kiszolgálását, a

mentést és betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi

reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a mûvi meddõvétételt,

valamint az emberen végzett orvostudományi kutatásokat is;

f) egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától és a

fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás

nyújtására az egészségügyi hatóság által kiadott mûködési engedély

alapján jogosult jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és

minden olyan természetes személy, aki a szolgáltatást saját nevében

nyújtja;

g) egészségügyi intézmény: a jogi személyiséggel

rendelkezõ, valamint a fekvõbeteg szakellátást nyújtó jogi

személyiséggel nem rendelkezõ egészségügyi szolgáltató;

h) egészségügyi hatóság: az Állami Népegészségügyi- és

Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes szerve;

i) sürgõs szükség: az egészségi állapotban

bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali

egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe

kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne;

j) veszélyeztetõ állapot: az az állapot, amelyben az

azonnali intézkedés hiánya a beteg vagy más személy életét, testi

épségét vagy egészségét közvetlenül fenyegetõ helyzetet

eredményezne, illetõleg a környezetére közvetlen veszélyt jelentene;

k) vizsgálat: az a tevékenység, amelynek célja a beteg

egészségi állapotának felmérése, egészségének megõrzése, a

betegségek, illetve kockázatuk felderítése, a konkrét betegség(ek)

meghatározása, prognózisuk, változásuk megállapítása, a gyógykezelés

eredményességének, valamint a halál bekövetkeztének és a halál

okának megállapítása;

l) beavatkozás: azon megelõzõ, diagnosztikus, terápiás,

rehabilitációs vagy más célú fizikai, kémiai, biológiai vagy

pszichikai eljárás, amely a beteg szervezetében változást idéz vagy

idézhet elõ, továbbá a holttesten végzett vizsgálatokkal, valamint

szövetek, szervek eltávolításával összefüggõ eljárás;

m) invazív beavatkozás: a beteg testébe bõrön,

nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai

beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból

elhanyagolható kockázatot jelentõ beavatkozásokat;

n) életmentõ beavatkozás: sürgõs szükség esetén a beteg

életének megmentésére irányuló egészségügyi szolgáltatás;

o) életfenntartó beavatkozás: a beteg életének

mesterséges módon történõ fenntartására, illetve egyes

életmûködéseinek pótlására irányuló egészségügyi szolgáltatás;

p) egészségügyi dokumentáció: az egészségügyi

szolgáltatás során az egészségügyi dolgozó tudomására jutó, a beteg

kezelésével kapcsolatos egészségügyi és személyazonosító adatokat

tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon

rögzített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától;

q) szakképesítés: az adott tevékenység folytatására

jogosító, Magyarországon szerzett, valamint a külföldön szerzett és

Magyarországon honosított, illetve elismert, alap-, közép- és

felsõfokú szakképzésben, az egyetemi vagy fõiskolai szintû

alapképzésben, valamint az egyetemi és fõiskolai végzettségû

egészségügyi dolgozók felsõfokú szakirányú szakképzése során

megszerzett szakképzettség;

r) közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli

rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az

örökbefogadó, a mostoha- és a nevelõszülõ, a testvér, valamint az

élettárs;

s) magyar állampolgár: a magyar állampolgársággal,

továbbá az illetékes hatóság által kiadott, a Magyar Köztársaság

területére érvényes letelepedési engedéllyel rendelkezõ nem magyar

állampolgárságú, valamint a külön jogszabály értelmében menekültnek

minõsülõ személy.

4. cím

A törvény hatálya

4. §

(1) E törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén

a) tartózkodó természetes személyekre,

b) mûködõ egészségügyi szolgáltatókra,

c) folytatott egészségügyi tevékenységekre.

(2) Törvény a természetes személyek egyes csoportjai

tekintetében az e törvényben foglaltaktól eltérõ szabályokat

állapíthat meg.

(3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény

rendelkezéseit a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények

által nyújtott egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában is

megfelelõen alkalmazni kell.

II. fejezet

A BETEGEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

1. cím

Az egyén szerepe

5. §

(1) Az egészségüggyel kapcsolatos társadalmi kötelezettségek

az egyén saját és környezete egészségi állapotáért viselt

felelõsségével együtt biztosítják a lakosság egészségének védelmét és

egészségi állapotának javítását.

(2) Mindenki köteles tiszteletben tartani mások jogait

egészségük megõrzéséhez és védelméhez, a betegségek megelõzéséhez és a

gyógyuláshoz.

(3) Mindenkinek

a) joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek

lehetõvé teszik számára az egészsége megõrzésével és

fejlesztésével kapcsolatos lehetõségei megismerését, valamint

megfelelõ tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel

kapcsolatos kérdésekben,

b) joga van tájékoztatást kapni az egészségügyi

szolgáltatók által nyújtott egészségügyi ellátások

jellemzõirõl, azok elérhetõségérõl és az igénybevétel

rendjérõl, továbbá a betegeket megilletõ jogokról és azok

érvényesíthetõségérõl,

c) saját egészségi állapotáért a tõle elvárható

módon felelôsséggel kell tartoznia,

d) kötelessége tartózkodni minden olyan

magatartástól és tevékenységtõl, amely a társadalmilag

elfogadható kockázati szinten felül, köztudottan mások

egészségét veszélyezteti,

e) kötelessége - a tõle elvárható módon -

segítséget nyújtani és a tudomása szerint arra illetékes

egészségügyi szolgáltatót értesíteni, amennyiben sürgõs

szükség vagy veszélyeztetõ állapot fennállását észleli,

illetve arról tudomást szerez.

2. cím

A betegek jogai és kötelezettségei

Az egészségügyi ellátáshoz való jog

6. §

Minden betegnek joga van sürgôs szükség esetén az életmentô,

illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelôzését

biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és

szenvedéseinek csökkentéséhez.

7. §

(1) Minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott

keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelõ,

folyamatosan hozzáférhetõ és megkülönböztetés nélküli egészségügyi

ellátáshoz.

(2) Megfelelõ az ellátás, ha az az adott egészségügyi

szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve

irányelvek megtartásával történik.

(3) Folyamatosan hozzáférhetõ az ellátás, amennyiben az

egészségügyi ellátórendszer mûködése napi 24 órán keresztül biztosítja

annak igénybevehetõségét.

(4) Megkülönböztetés nélküli az ellátás, ha az egészségügyi

szolgáltatás nyújtása során nem történik hátrányos megkülönböztetés a

betegek között társadalmi helyzetük, politikai nézeteik, származásuk,

nemzetiségük, vallásuk, nemük, szexuális irányultságuk, koruk, családi

állapotuk, testi vagy értelmi fogyatékosságuk, képzettségük és minden

más egyéb, az egészségi állapotukkal össze nem függõ ok alapján.

8. §

(1) A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt

szintû egészségügyi szolgáltató és - ha jogszabály kivételt nem tesz -

a választott orvos egyetértésével az ellátását végzõ orvos

megválasztásához, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt

ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgõssége vagy az ellátás

igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki.

(2) Az (1) bekezdés szerinti orvosválasztás joga a fekvõbeteg-

gyógyintézetben az intézet mûködési rendjének megfelelõen

gyakorolható.

(3) A beteg bármely, a kezelõorvos által megállapított

diagnózissal, illetõleg javasolt terápiával, valamint fekvõbeteg-

gyógyintézetbõl történõ tervezett elbocsátásával vagy más egészségügyi

szolgáltatóhoz történõ beutalásával kapcsolatban kezdeményezheti más

orvos által történõ vizsgálatát.

9. §

(1) Amennyiben a beteg az adott egészségügyi szolgáltatónál

nem részesíthetô az egészségi állapota által indokolt legrövidebb idôn

belül a szükséges ellátásban, tájékoztatni kell ôt arról, hogy az

adott ellátás mely egészségügyi szolgáltatónál biztosítható.

(2) A beteget várólistára kell helyezni, ha

a) az ellátás más egészségügyi szolgáltatónál nem biztosítható

vagy

b) az (1) bekezdés szerinti esetben a beteg nem fogadja el a

más egészségügyi szolgáltatónál történô ellátását.

(3) A várólistára helyezés esetén a beteget a várakozás okáról

és annak várható idôtartamáról, illetve esetleges következményeirôl

tájékoztatni kell.

(4) A várólistán a sorrend kialakítása, valamint a beteg

kiválasztása egységes, ellenôrizhetô, nyilvánosságra hozott szakmai

szempontok szerint, a várólistán szereplô betegek egészségi állapota

által indokoltan és hátrányos megkülönböztetés nélkül történik. Ennek

ellenôrzésére a beteg írásbeli meghatalmazása alapján a betegjogi

képviselô is jogosult.

(5) A várólista az adott egészségügyi ellátásra várakozó

betegek egészségügyi és személyazonosító adatait, valamint a

kiválasztásukat indokoló körülményeket tartalmazza.

Az emberi méltósághoz való jog

10. §

(1) Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát

tiszteletben kell tartani.

(2) A betegen - e törvény eltérõ rendelkezésének hiányában -

kizárólag az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetõk el.

(3) Az ellátás során a beteg jogainak gyakorlásában csak az

egészségi állapota által indokolt ideig - törvényben meghatározott -

mértékben és módon korlátozható.

(4) A beteg személyes szabadsága - ellátása során - fizikai,

kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal

kizárólag sürgõs szükség esetén, illetõleg a beteg vagy mások élete,

testi épsége és egészsége védelmében korlátozható. A beteg korlátozása

nem lehet büntetõ jellegû, és csak addig tarthat, ameddig az

elrendelés oka fennáll.

(5) Korlátozó módszerek vagy eljárások alkalmazását - ha e

törvény kivételt nem tesz - a beteg kezelôorvosa írásban rendeli el,

megjelölve azok indítékát és alkalmazásuk idôtartamát. Állandó orvosi

felügyelet hiányában - kivételesen indokolt esetben - ideiglenesen

szakápoló is elrendelheti a korlátozást. A korlátozásról a

kezelõorvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek azt tizenhat órán

belül írásban jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást meg

kell szüntetni.

(6) A beteget csak méltányolható okból és ideig szabad

várakoztatni.

(7) A beteg ellátása során szeméremérzetére tekintettel

ruházata csak a szükséges idõre és a szakmailag indokolt mértékben

távolítható el.

A kapcsolattartás joga

11. §

(1) A (2)-(7) bekezdésekben foglalt jogokat a beteg a

fekvõbeteg-gyógyintézetben meglévõ feltételektõl függõen, betegtársai

jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát

biztosítva gyakorolhatja. Ennek részletes szabályait - e jogok

tartalmának korlátozása nélkül - a fekvõbeteg-gyógyintézet házirendje

határozza meg. A házirend a (2)-(7) bekezdésekben foglaltakon túl

további jogokat is megállapíthat.

(2) A beteg fekvõbeteg-gyógyintézeti elhelyezése során

jogosult más személyekkel akár írásban, akár szóban kapcsolatot

tartani, továbbá látogatókat fogadni. A beteg megtilthatja, hogy a

gyógykezelésének tényét vagy a gyógykezelésével kapcsolatos egyéb

információt más elõtt feltárják. Ettõl csak a gondozása érdekében,

közeli hozzátartozója vagy a gondozására köteles személy kérésére

lehet eltekinteni.

(3) A súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa

megjelölt személy mellette tartózkodjon. Cselekvõképtelen beteg esetén

a fenti személy megjelölésére a 16.§ (1)-(2) bekezdésében

meghatározott személy is jogosult. E bekezdés alkalmazásában súlyos

állapotú az a beteg, aki állapota miatt önmagát fizikailag ellátni

képtelen, illetve fájdalmai gyógyszerrel sem szüntethetõk meg,

illetõleg pszichés krízishelyzetben van.

(4) A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülõje, törvényes

képviselõje, illetõleg az általa vagy törvényes képviselõje által

megjelölt személy mellette tartózkodjon.

(5) A szülõ nõnek joga van arra, hogy az általa megjelölt

nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele

lehessen, a szülést követõen pedig arra, hogy - amennyiben ezt az õ

vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki - újszülöttjével egy

helyiségben helyezzék el.

(6) A beteget megilleti a vallási meggyõzõdésének megfelelõ

egyházi személlyel való kapcsolattartásnak és vallása szabad

gyakorlásának joga.

(7) A beteg - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - jogosult

saját ruháinak és személyes tárgyainak a használatára.

Az intézmény elhagyásának joga

12. §

(1) A betegnek joga van az egészségügyi intézményt elhagyni,

amennyiben azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyezteti. E

jog csak törvényben meghatározott esetekben korlátozható.

(2) A beteg távozási szándékát a kezelõorvosnak bejelenti, aki

ezt a tényt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti.

(3) Amennyiben a beteg az egészségügyi intézményt bejelentés

nélkül hagyja el, a kezelõorvos ezt a beteg egészségügyi

dokumentációjában feltünteti, továbbá, ha a beteg állapota indokolja,

az intézmény elhagyásának tényérõl értesíti az illetékes hatóságokat,

valamint cselekvõképtelen, illetve korlátozottan cselekvõképes beteg

esetén a törvényes képviselõt.

(4) A beteg egészségügyi intézménybõl történõ elbocsátásáról a

beteget, illetõleg hozzátartozóját elõzetesen tájékoztatni kell,

lehetõség szerint legalább 24 órával a tervezett elbocsátást

megelõzõen.

(5) Cselekvõképtelen beteg esetén az (1) bekezdés szerinti jog

a törvényes képviselõ egyetértésével gyakorolható.

A tájékoztatáshoz való jog

13. §

(1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott

teljes körû tájékoztatásra.

(2) A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást

kapjon

a) egészségi állapotáról - beleértve ennek orvosi megítélését

is,

b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,

c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve

elmaradásának lehetséges elônyeirôl és kockázatairól,

d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett

idôpontjairól,

e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások

tekintetében,

f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekrôl,

g) az ellátás folyamatáról és várható kimenetelérôl,

h) a további ellátásokról, valamint

i) a javasolt életmódról.

(3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követôen

további kérdezésre.

(4) A betegnek joga van megismerni ellátása során az egyes

vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követôen azok eredményét,

esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérô eredményt és annak

okait.

(5) A cselekvôképtelen és korlátozottan cselekvôképes betegnek

is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelô

tájékoztatáshoz.

(6) A betegnek joga van megismerni az ellátásában közvetlenül

közremûködô személyek nevét, szakképesítését és beosztását.

(7) A tájékoztatáshoz fûzôdô jogok gyakorlásához szükséges

feltételeket a fenntartó biztosítja.

(8) A betegnek joga van arra, hogy számára érthetô módon

kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára,

ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott

kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és

lehetôség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot biztosítsanak.

14. §

(1) A cselekvõképes beteg a tájékoztatásáról lemondhat, kivéve

ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne

veszélyeztesse. Ha a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére és nem

terápiás célból kerül sor, a tájékoztatásról való lemondás csak

írásban érvényes.

(2) A cselekvõképes betegnek joga van írásban vagy egyéb

hitelt érdemlõ módon kijelölni azt a személyt, akit helyette

tájékoztatni kell.

(3) A tájékoztatás joga a beteget akkor is megilleti, ha

beleegyezése egyébként nem feltétele a gyógykezelés megkezdésének.

Az önrendelkezéshez való jog

15. §

(1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely

kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.

(2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg

szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe

venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik

bele, illetve melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20.§-ban

elõírt korlátozásokat.

(3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és

kezelését érintõ döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt

kivételektõl eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének

feltétele, hogy ahhoz a beteg tévedéstõl, megtévesztéstõl,

fenyegetéstõl és kényszertõl mentes, megfelelõ tájékoztatáson alapuló

beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.

(4) A beteg a (3) bekezdésben foglalt beleegyezését szóban,

írásban vagy ráutaló magatartással megadhatja, kivéve ha e törvény

eltérõen nem rendelkezik.

(5) Az invazív beavatkozásokhoz a beteg írásbeli vagy -

amennyiben erre nem képes - két tanú együttes jelenlétében, szóban

vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges.

(6) A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését

bármikor visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása

esetén azonban kötelezhetõ az ennek következtében felmerült és

indokolt költségek megtérítésére.

16. §

(1) A cselekvõképes beteg - ha e törvény eltérôen nem

rendelkezik - közokiratban, teljes bizonyító erejû magánokiratban vagy

- írásképtelensége esetén - két tanú együttes jelenlétében megtett

nyilatkozattal

a) megnevezheti azt a cselekvõképes személyt, aki jogosult

helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni,

illetve akit a 13. § alapján tájékoztatni kell,

b) az a) pontban meghatározott személy megjelölésével vagy

anélkül a (2) bekezdés szerinti személyek közül bárkit kizárhat a

beleegyezés és a visszautasítás jogának helyette történõ

gyakorlásából, illetve a 13. § szerinti tájékoztatásból.

(2) Amennyiben a beteg cselekvõképtelen, illetve korlátozottan

cselekvõképes és nincs az (1) bekezdés a) pontja alapján

nyilatkozattételre jogosult személy, a beleegyezés és a visszautasítás

jogának a (4) bekezdésben foglalt korlátok közötti gyakorlására - az

(1) bekezdés b) pontjában foglaltak figyelembevételével - a megjelölt

sorrendben az alábbi személyek jogosultak:

a) a beteg törvényes képviselõje, ennek hiányában

b) a beteggel közös háztartásban élõ, cselekvõképes

ba) házastársa vagy élettársa, ennek hiányában

bb) gyermeke, ennek hiányában

bc) szülõje, ennek hiányában

bd) testvére, ennek hiányában

be) nagyszülõje, ennek hiányában

bf) unokája;

c) a b) pontban megjelölt hozzátartozója hiányában a beteggel

közös háztartásban nem élõ, cselekvõképes

ca) gyermeke, ennek hiányában

cb) szülõje, ennek hiányában

cc) testvére, ennek hiányban

cd) nagyszülõje, ennek hiányában

ce) unokája.

(3) Az egy sorban nyilatkozattételre jogosultak ellentétes

nyilatkozata esetén a beteg egészségi állapotát várhatóan

legkedvezõbben befolyásoló döntést kell figyelembe venni.

(4) A (2) bekezdés szerinti személyek nyilatkozata - kizárólag

a 13. §-ban foglalt tájékoztatást követõen - a kezelõorvos által

javasolt invazív beavatkozásokhoz történõ beleegyezésre terjedhet ki.

E nyilatkozat azonban - a 20. § (3) bekezdése szerinti eset

kivételével - a beavatkozással fölmerülõ kockázatoktól eltekintve nem

érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, így különösen nem

vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához. A nyilatkozatról

a beteget cselekvõképessé válását követõen azonnal tájékoztatni kell.

(5) Az egészségügyi ellátással kapcsolatos döntésekben a

cselekvôképtelen, illetve korlátozottan cselekvôképes beteg véleményét

a szakmailag lehetséges mértékig figyelembe kell venni abban az

esetben is, ha a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát a (2)

bekezdés szerinti személy gyakorolja.

17. §

(1) A beteg beavatkozásokba történõ beleegyezését vélelmezni

kell, ha a beteg egészségi állapota következtében beleegyezõ

nyilatkozat megtételére nem képes és

a) a 16.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti személy

nyilatkozatának beszerzése késedelemmel járna;

b) invazív beavatkozások esetén akkor, ha a 16. § (1) bekezdés

a) pontja vagy a 16. § (2) bekezdése szerinti személy nyilatkozatának

beszerzése késedelemmel járna és a beavatkozás késedelmes elvégzése a

beteg egészségi állapotának súlyos vagy maradandó károsodásához

vezetne.

(2) A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha

az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása

a) mások - ide értve a 24. hetet betöltött magzatot is -

egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, továbbá

b) ha - a 20-23. §-okra is figyelemmel - a beteg közvetlen

életveszélyben van.

18. §

(1) Amennyiben egy invazív beavatkozás során annak olyan

kiterjesztése válik szükségessé, amely elõre nem volt látható, az erre

irányuló beleegyezés hiányában a beavatkozás kiterjesztése - a (2)

bekezdés szerinti eset kivételével - csak akkor végezhetõ el, ha

a) azt sürgõs szükség fennállása indokolja vagy

b) ennek elmaradása a beteg számára aránytalanul súlyos terhet

jelentene.

(2) Amennyiben a beavatkozás (1) bekezdés szerinti

kiterjesztése a beteg valamely szervének vagy testrészének

elvesztéséhez vagy funkciójának teljes kieséséhez vezetne, a

beavatkozás kiterjesztése - az abba történõ beleegyezés hiányában -

csak közvetlen életveszély fennállása esetén vagy az (1) bekezdés b)

pontja szerinti esetben végezhetõ el.

19. §

(1) A beteg írásbeli beleegyezése szükséges bármely - a

beavatkozással összefüggésben - életében eltávolított sejtjének,

sejtalkotórészének, szövetének, szervének, testrészének - egészségügyi

ellátásával össze nem függõ - bármilyen célú felhasználásához. Nem

kell a beteg beleegyezése ezen anyagok szokásos módon történõ

megsemmisítéséhez.

(2) A betegnek - e törvény keretei között - joga van arra,

hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintõ beavatkozásokról.

E törvény rendelkezései szerint megtilthatja, hogy holttestébõl

szervet és szövetet gyógyítás, kutatás vagy oktatás céljából

távolítsanak el.

Az ellátás visszautasításának joga

20. §

(1) A cselekvõképes beteget - a (2)-(3) bekezdésekben

foglaltakra tekintettel, illetõleg a (6) bekezdésben foglalt eset

kivételével - megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve ha

annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

(2) A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén

egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás

következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejû

magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes

jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az

egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk

aláírásukkal hitelesítenek.

(3) A betegség természetes lefolyását lehetõvé téve az

életfenntartó vagy életmentõ beavatkozás visszautasítására csak abban

az esetben van lehetõség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved,

amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid idõn belül -

megfelelõ egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és

gyógyíthatatlan. Az életfenntartó, illetve életmentô beavatkozás

visszautasítása a (2) bekezdés szerinti alaki elôírások betartásával

történhet.

(4) A (3) bekezdés szerinti visszautasítás csak akkor

érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és

egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak

következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy a (3) bekezdés

szerinti feltételek fennállnak, továbbá a beteg az orvosi bizottság

nyilatkozatát követõ 3. napon - két tanú elõtt - ismételten

kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát. Amennyiben a

beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, a kezelés

visszautasítására vonatkozó nyilatkozata nem vehetõ figyelembe.

(5) A (4) bekezdés szerinti bizottság tagjai a beteg

kezelõorvosa, egy - a beteg gyógykezelésében részt nem vevõ - a

betegség jellegének megfelelõ szakorvos, valamint egy pszichiáter

szakorvos.

(6) A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy

életmentõ beavatkozást, ha várandós és elõre láthatóan képes a gyermek

kihordására.

(7) A (2)-(3) bekezdések szerinti visszautasítás esetén meg

kell kísérelni a beteg döntése hátterében lévõ okok - személyes

beszélgetés alapján történõ - feltárását és a döntés megváltoztatását.

Ennek során a 13. § szerinti tájékoztatáson túl ismételten

tájékoztatni kell a beavatkozás elmaradásának következményeirõl.

(8) A beteg a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát

bármikor, alaki kötöttség nélkül visszavonhatja.

21. §

(1) Cselekvôképtelen és korlátozottan cselekvôképes beteg

esetén a 20. § (2) bekezdése szerinti ellátás nem utasítható vissza.

(2) Amennyiben cselekvõképtelen és korlátozottan cselekvõképes

beteg esetén a 20. § (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasítására

kerül sor, az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés

bíróság általi pótlása iránt. A kezelõorvos a bíróság jogerõs

határozatának meghozataláig köteles a beteg egészségi állapota által

indokolt ellátások megtételére. Közvetlen életveszély esetén a

szükséges beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpótlásra

nincs szükség.

(3) A kezelõorvos a (2) bekezdésben foglalt kötelezettsége

teljesítése érdekében - szükség esetén - igénybe veheti a

rendõrhatóság közremûködését.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott nyilatkozat pótlására

irányuló eljárás során a bíróság nemperes eljárásban soron kívül jár

el. Az eljárás tárgyi költségmentes. Ha e törvénybõl, illetve az

eljárás nemperes jellegébõl más nem következik, a bírósági eljárásban

a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait

kell megfelelõen alkalmazni.

22. §

(1) A cselekvõképes személy - késõbbi esetleges

cselekvõképtelensége esetére - közokiratban visszautasíthat

a) a 20.§ (1) bekezdése szerinti egyes vizsgálatokat,

beavatkozásokat,

b) a 20.§ (3) bekezdése szerinti beavatkozásokat, valamint

c) egyes életfenntartó, életmentõ beavatkozásokat, ha

gyógyíthatatlan betegségben szenved és betegsége következtében önmagát

fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelõ

gyógykezeléssel sem enyhíthetõk.

(2) A cselekvôképes személy - cselekvõképtelensége esetére -

közokiratban megnevezheti azt a cselekvõképes személyt, aki az (1)

bekezdés szerinti jogát helyette gyakorolhatja.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti nyilatkozat abban az esetben

érvényes, ha pszichiáter szakorvos - egy hónapnál nem régebbi -

szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges

következményei tudatában hozta meg. A nyilatkozatot két évente meg

kell újítani, és azt a beteg bármikor - cselekvôképességére, illetve

alaki kötöttségre tekintet nélkül - visszavonhatja.

(4) A (2) bekezdés szerinti cselekvõképes személy beavatkozást

visszautasító nyilatkozata esetén a 20. § (4) bekezdése szerinti

bizottság nyilatkozik, hogy

a) az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállnak, továbbá

b) a (2) bekezdés szerinti személy döntését annak

következményei tudatában hozta meg.

23. §

(1) A 20. § (3) bekezdése szerinti beavatkozás

megszüntetésére, illetve mellõzésére csak abban az esetben kerülhet

sor, ha a beteg erre irányuló akarata világosan és meggyôzô módon

kideríthetô. Kétség esetén a beteg késôbb tett, személyes

nyilatkozatát kell figyelembe venni; ennek hiányában az életfenntartó,

illetve életmentô beavatkozás elvégzéséhez történõ beleegyezését

vélelmezni kell.

(2) A beteget, illetve a 22. § (2) bekezdés szerinti személyt

az ellátás visszautasítása során nem szabad semmilyen eszközzel

döntésének megváltoztatására kényszeríteni. A beteg a 20. § (3)

bekezdése szerinti beavatkozás visszautasítása esetén is jogosult

szenvedéseinek enyhítésére, fájdalmainak csökkentésére irányuló

ellátásra.

Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga

24. §

(1) A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi

dokumentációban szereplõ adatait, illetve joga van ahhoz, hogy - a

135. §-ban foglaltak figyelembe vételével - egészségügyi adatairól

tájékoztatást kérjen.

(2) Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi

szolgáltató, az abban szereplõ adattal a beteg rendelkezik.

(3) A beteg jogosult

a) a gyógykezeléssel összefüggõ adatainak

kezelésérõl tájékoztatást kapni,

b) a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni,

c) az egészségügyi dokumentációba betekinteni,

valamint azokról saját költségére másolatot kapni,

d) az egészségügyi intézménybõl történõ

elbocsátásakor zárójelentést (137. §) kapni,

e) egészségügyi adatairól indokolt célra - saját

költségére - összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményt

kapni.

(4) A beteg jogosult az általa pontatlannak vagy hiányosnak

vélt - rá vonatkozó - egészségügyi dokumentáció kiegészítését,

kijavítását kezdeményezni, amelyet a kezelõorvos, illetve más

adatkezelõ a dokumentációra saját szakmai véleményének feltüntetésével

jegyez rá. A hibás egészségügyi adatot az adatfelvételt követõen

törölni nem lehet, azt úgy kell kijavítani, hogy az eredetileg felvett

adat megállapítható legyen.

(5) Amennyiben a betegrõl készült egészségügyi dokumentáció

más személy magántitok-védelméhez való jogát érintõ adatokat is

tartalmaz, annak csak a betegre vonatkozó része tekintetében

gyakorolható a betekintési, illetve a (3) bekezdésben említett egyéb

jogosultság.

(6) Cselekvõképtelen személy dokumentációjába való betekintési

jog a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személyt illeti meg.

(7) A beteg jogosult az adott betegségével kapcsolatos

egészségügyi ellátásának ideje alatt az általa meghatározott személyt

írásban felhatalmazni a rá vonatkozó egészségügyi dokumentációba való

betekintésre, illetve arra, hogy azokról másolatot készíttessen.

(8) A beteg egészségügyi ellátásának befejezését követõen csak

a beteg által adott teljes bizonyító erõvel rendelkezõ magánokiratban

felhatalmazott személy jogosult az egészségügyi dokumentációba való

betekintésre, és arról másolat készítésére.

(9) A beteg halála esetén törvényes képviselõje, közeli

hozzátartozója, valamint örököse jogosult a halál okával összefüggõ,

vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelõzõ

gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az

egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját

költségére - másolatot kapni.

(10) Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok

kezelésének és védelmének részletes szabályait külön törvény állapítja

meg.

Az orvosi titoktartáshoz való jog

25. §

(1) A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában

résztvevõ személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi

és személyes adatait (a továbbiakban: orvosi titok) csak az arra

jogosulttal közöljék és azokat bizalmasan kezeljék.

(2) A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségérõl,

annak várható kimenetelérõl kiknek adható felvilágosítás, illetve

kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes

megismerésébõl.

(3) Az érintett beteg egészségügyi adatait annak hozzájárulása

hiányában is közölni kell, amennyiben ezt

a) törvény elrendeli,

b) mások életének, testi épségének és egészségének

védelme szükségessé teszi.

(4) Az érintett beteg hozzájárulása nélkül a beteg további

ápolását, gondozását végzõ személlyel közölni lehet azokat az

egészségügyi adatokat, amelyek ismeretének hiánya a beteg egészségi

állapotának károsodásához vezethet.

(5) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és

gyógykezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek

részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez

a beteg hozzájárult, kivéve ha törvény másként nem rendelkezik.

(6) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálatára és kezelésére

olyan körülmények között kerüljön sor, hogy azt beleegyezése nélkül

mások ne láthassák, illetve ne hallhassák, kivéve ha a sürgõs szükség

és a veszélyeztetõ állapot esetén ez elkerülhetetlen.

(7) A betegnek joga van megnevezni azt a személyt, akit

fekvõbeteg-gyógyintézetbe történõ elhelyezésérõl, egészségi

állapotának alakulásáról értesíthetnek, illetve joga van bármely

személyt ebbõl kizárni. A beteg által megnevezett személyt a

fekvõbeteg-gyógyintézet köteles értesíteni a beteg elhelyezésérõl és

annak megváltoztatásáról, valamint egészségi állapotának jelentõs

mértékû változásáról.

A beteg kötelezettségei

26. §

(1) A beteg az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor

köteles tiszteletben tartani az erre vonatkozó jogszabályokat és

intézményi rendet.

(2) A beteg amennyiben ezt egészségi állapota lehetõvé teszi -

köteles az ellátásában közremûködõ egészségügyi dolgozókkal képességei

és ismeretei szerint az alábbiak szerint együttmûködni:

a) tájékoztatni õket mindarról, amely szükséges a

kórisme megállapításához, a megfelelõ kezelési terv

elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, így különösen

minden korábbi betegségérõl, gyógykezelésérõl, gyógyszer vagy

gyógyhatású készítmény szedésérõl, egészségkárosító kockázati

tényezõirõl,

b) tájékoztatni õket - saját betegségével

összefüggésben - mindarról, amely mások életét vagy testi

épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertõzõ

betegségekrõl és a foglalkozás végzését kizáró

megbetegedésekrõl és állapotokról,

c) a népjóléti miniszter rendeletében foglalt

fertõzõ betegségek esetén megnevezni azon személyeket, akiktõl

a fertõzõ betegséget megkaphatta, illetve akiket

megfertõzhetett,

d) tájékoztatni õket minden, az egészségügyi

ellátást érintõ, általa korábban tett jognyilatkozatáról,

e) a gyógykezelésével kapcsolatban tõlük kapott

rendelkezéseket betartani,

f) az egészségügyi intézmény házirendjét betartani,

g) a jogszabály által elõírt térítési díjat

megfizetni,

h) jogszabályban elõírt személyes adatait hitelt

érdemlõen igazolni.

27. §

(1) A beteg és hozzátartozói jogaik gyakorlása során kötelesek

tiszteletben tartani más betegek jogait.

(2) A beteg és hozzátartozói jogainak gyakorlása nem sértheti

az egészségügyi dolgozóknak törvényben foglalt jogait.

(3) A betegjogok gyakorlásának módját - e törvény keretei

között - az intézmény házirendje szabályozza.

3. cím

A beteg jogainak érvényesítése

28. §

Az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget - egészségi

állapotától függõen - a felvételekor, illetõleg az ellátás elõtt

tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetõségeirõl,

illetve az intézmény házirendjérõl. E rendelkezés megfelelõen

alkalmazandó az önrendelkezési jog gyakorlására jogosult egyéb személy

vonatkozásában is.

A beteg panaszainak kivizsgálása

29. §

(1) A beteg jogosult az egészségügyi ellátással kapcsolatban

az egészségügyi szolgáltatónál, illetve fenntartójánál panaszt tenni.

(2) Az egészségügyi szolgáltató, illetve a fenntartó köteles a

panaszt kivizsgálni és ennek eredményérõl a beteget 10 munkanapon

belül írásban tájékoztatni. A panaszjog gyakorlása nem érinti a

betegnek azon jogát, hogy a külön jogszabályokban meghatározottak

szerint - a panasz kivizsgálása érdekében - más szervekhez forduljon.

Erre a körülményre a szolgáltató köteles a beteg figyelmét felhívni.

(3) A panasz kivizsgálásának részletes szabályait az

egészségügyi szolgáltató belsõ szabályzatban rögzíti.

(4) A panaszokat nyilván kell tartani és a panasszal, illetve

annak kivizsgálásával összefüggõ iratokat 5 évig meg kell õrizni.

A betegjogi képviselõ

30. §

(1) A betegjogi képviselõ a (2)-(5) bekezdésekben foglaltaknak

megfelelõen ellátja a betegek e törvényben meghatározott jogainak

védelmét és segíti õket e jogaik megismerésében és érvényesítésében.

(2) A betegjogi képviselõ tevékenysége különösen az alábbiakat

foglalja magában:

a) segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz

való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések

feltételében,

b) segít a betegnek panasza megfogalmazásában,

kezdeményezheti annak kivizsgálását,

c) a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt

tehet az egészségügyi intézmény vezetõjénél, fenntartójánál,

illetve - a beteg gyógykezelésével összefüggõ ügyekben - eljár

az arra illetékes hatóságnál és ennek során képviseli a

beteget,

d) rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi

dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok

változásáról, illetve a betegjogok érvényesülésérõl az

egészségügyi intézményben.

(3) A betegjogi képviselõ egyedi ügyekben kizárólag a betegtõl

kapott meghatalmazás keretei között járhat el.

(4) A betegjogi képviselõ a tevékenysége során az egészségügyi

szolgáltató mûködésével kapcsolatban észlelt jogsértõ gyakorlatra és

egyéb hiányosságokra köteles felhívni a szolgáltató vezetõjének,

illetve fenntartójának a figyelmét és azok megszüntetésére javaslatot

tesz. A felhívás eredménytelensége esetén a betegjogi képviselõ

jogosult az illetékes szervhez, illetve személyhez fordulni.

(5) A betegjogi képviselõ kiemelten kezeli az életkoruk, testi

vagy szellemi fogyatékosságuk, egészségi állapotuk, illetve társadalmi-

szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott helyzetben lévõk betegjogi

védelmét.

31. §

(1) A betegjogi képviselõ - az ellátás zavartalanságát nem

veszélyeztetve - illetékességi körében jogosult:

a) az egészségügyi szolgáltató mûködési területére

belépni,

b) a vonatkozó iratokba betekinteni,

c) az egészségügyben dolgozókhoz kérdést intézni.

(2) A betegjogi képviselõ köteles a betegre vonatkozó orvosi

titkot megtartani és a beteg személyes adatait a vonatkozó

jogszabályok szerint kezelni.

32. §

(1) A betegjogi képviselõ az ÁNTSZ megyei (fõvárosi)

intézetének szervezeti keretei között mûködik.

(2) A betegjogi képviselõ nem állhat azzal az egészségügyi

szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban, amely az általa

képviselendõ betegek részére egészségügyi szolgáltatást nyújt.

33. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató biztosítja, hogy a betegek és

hozzátartozóik a betegjogok képviseletét ellátó személy(ek) kilétét és

elérésük módját megismerhessék.

(2) Az egészségügyi szolgáltató vezetõje 10 munkanapon belül,

a fenntartó 30 munkanapon belül - ha a fenntartó önkormányzati

képviselõtestület vagy közgyûlés, a soron következõ testületi ülésen -

érdemben megvizsgálja a betegjogi képviselõ észrevételeit és azzal

kapcsolatos állásfoglalásáról õt tájékoztatja.

A közvetítõi tanács

34. §

(1) A beteg és az egészségügyi szolgáltató között felmerülõ

jogviták peren kívüli megoldására a felek együttesen kezdeményezhetik

a jogvita közvetítõi eljárás keretében történõ rendezését.

(2) A közvetítõi tanács összetételét, a közvetítõi eljárás

rendjét külön törvény szabályozza.

III. fejezet

NÉPEGÉSZSÉGÜGY

35. §

(1) A népegészségügy a társadalom egészének szervezett

tevékenysége, amelynek célja a lakosság egészségi állapotának javítása

az egészség megõrzése, a betegségek megelõzése révén.

(2) A népegészségügyi tevékenység körében meg kell határozni

az egészség tudományosan megalapozott biológiai és természeti-

társadalmi környezeti feltételeit, az egészség megõrzésének, a

betegségek megelõzésének hatékony, hozzáférhetõ és a lakosság által

elfogadható módszereit, valamint az ehhez szükséges intézményrendszer

sajátosságait.

(3) A népegészségügyi tevékenység keretében

a) rendszeresen elemezni kell a lakosság egészségi

állapotát és az ezt befolyásoló kémiai, fizikai, pszichikai,

biológiai, környezeti és társadalmi tényezõket,

b) az elemzés során feltárt adatok alapján

értékelni kell az egészségkárosító hatások kockázatát és

rangsorolni kell a népegészségügyi feladatokat,

c) ki kell dolgozni a megelõzés és az

egészségkárosító hatások csökkentésének módozatait,

d) a feladatok megoldása érdekében

környezetegészségügyi programokat, egészségmegõrzõ, megelõzõ,

gyógyító és rehabilitációs szolgáltatásokat kell

megvalósítani,

e) a szolgáltatásokat hatékonyságuk,

hozzáférhetõségük és egyéb minõségi jellemzõik szerint

rendszeresen értékelni kell.

(4) Az egészséget támogató társadalompolitika céljainak

meghatározásánál, valamint a döntések elõkészítésénél támaszkodni kell

a népegészségügyi tevékenység során feltárt adatokra.

(5) A lakosságot a népegészségügyi helyzetrõl, a felmerült

problémákról, az elõidézõ tényezõkrõl, a várható következményekrõl, a

megoldás lehetõségeirõl és korlátairól rendszeresen tájékoztatni kell.

36. §

(1) A népegészségügy feladata a lakosság egészségi állapotának

és az erre ható kockázati tényezõknek figyelemmel kísérése és

elemzése, amelynek keretében

a) fel kell tárni az emberi szervezet, illetõleg a

természeti és az épített környezet (a továbbiakban együtt:

környezet) kölcsönhatásait, a környezet egészségkárosító

tényezõit és kockázatait, valamint ezek hatásmechanizmusát az

emberi szervezetre,

b) meg kell határozni

ba) az emberi szervezettel érintkezõ közegek

egészséget még nem veszélyeztetõ anyagainak tartalmát,

bb) a megelõzés és az egészséget károsító

hatások csökkentésének módozatait,

bc) az egészséges élet- és munkakörülmények

feltételeit,

c) rendszeresen felül kell vizsgálni az

egészségügyi határértékeket, továbbá szükség szerint

gondoskodni kell módosításukról,

d) el kell végezni az egészségkárosító kockázatok

becslését és intézkedni kell csökkentésük érdekében,

e) ki kell alakítani a környezeti hatásokkal

Tsszefüggõ egészségkárosodások, illetve megbetegedések

bejelentési rendszerét,

f) rendszeresen ellenõrizni kell

fa) a környezet emberi szervezettel

kapcsolatba kerülõ tényezõinek állapotát,

fb) az épített környezet és a munkakörülmények

közegészségügyi megfelelõségét.

(2) A népegészségügyi feladatok ellátása során az egyes - a

népegészségügyi szempontból is fontos - megfigyelõ, ellenõrzõ

tevékenységet végzõ rendszerek együttmûködnek.

(3) Az egészségkárosító hatások megelõzése rendszeres

ellenõrzési, tájékoztatási és felvilágosító tevékenységen alapul.

(4) Az (1) bekezdés szerinti feladatok ellátása során az

emberi egészségre káros tevékenységek korlátozhatók, illetve

megtilthatók.

(5) A népegészségügy egyes területeire vonatkozó részletes

szabályokat külön jogszabályok állapítják meg.

1. cím

Egészségfejlesztés

37. §

(1) Az egészségfejlesztés célja az egészségi állapot és az

életminõség javítása, valamint az egészség védelme.

(2) Az egészség védelmének elsõdleges eszközei a betegségek és

sérülések megelõzése, valamint az egészségnevelés.

(3) A megelõzés

a) a kockázati tényezõk azonosításán és

értékelésén, ezek lakossággal történõ megismertetésén, a

kockázati tényezõk tartós elkerülésére irányuló ösztönzésén,

b) a kockázati és a környezeti károsító tényezõk

csökkentésén és lehetõség szerinti megszüntetésén,

c) az emberi szervezet kórokozókkal, valamint egyéb

egészségkárosító tényezõkkel szembeni ellenálló-képességének

fokozásán,

d) a betegségek iránti fogékonyság, a kórmegelõzõ

állapotok, a betegségek és a szövõdmények korai felismerésén,

e) a már kialakult idült betegség vagy kóros

állapot egyensúlyban tartásán és romlásának megakadályozásán,

f) a kóros lelki folyamatok kialakulásához vezetõ

tényezõk idõben történõ felismerésén és mentálhigiénés

gondozáson

alapul.

38. §

(1) A köz- és felsõoktatási, valamint a szakképzési rendszer,

illetõleg a felnõttoktatás keretében az életkorhoz és a tanulmányokhoz

igazodva meg kell ismertetni

a) az emberi szervezet mûködésének és a természeti,

társadalmi, pszichés környezet kölcsönhatásainak törvényeit,

b) az egészséges táplálkozásra, életmódra, valamint

az egészséges környezet megteremtésére vonatkozó tudnivalókat,

c) a személyes testi és lelki higiénés ismereteket,

d) a testmozgás és a sport egészségmegõrzõ

szerepét,

e) a stressz-helyzetek megelõzésének, megoldásának

és a konfliktusok kezelésének módszereit,

f) a szexuális kultúrával és a családtervezéssel, a

nemi érintkezés útján terjedõ betegségek megelõzésével

kapcsolatos tudnivalókat,

g) a szenvedélybetegségeket, ezek káros hatásait és

a rászokás elkerülésének módját,

h) az elsõsegélynyújtás elméletét és gyakorlatát,

i) az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének

feltételeit és lehetõségeit,

j) az egészséggel összefüggõ etikai alapokat.

(2) Az egészségnevelésnek ki kell terjednie a betegségek,

illetve kórmegelõzõ állapotok megelõzésével és korai felismerésével

kapcsolatos tudnivalók, módszerek ismertetésére is. Ennek során

hangsúlyozni kell az egyén lehetõségeit és felelõsségét egészsége

megõrzésével kapcsolatban.

(3) Minden egészségügyi dolgozó feladata az egészségnevelésben

való aktív részvétel, ezért az egészségügyi dolgozók képzése során

kiemelt figyelmet kell fordítani az életmód-tanácsadásra történõ

felkészítésre.

(4) Az (1) bekezdésben foglaltakat a pedagógusok képesítési

követelményeinek meghatározása során figyelembe kell venni.

(5) Az egészségnevelés szempontjait a közszolgálati rádió és

televízió mûsorpolitikájának kialakítása során is figyelembe kell

venni.

39. §

(1) A lakosság egészségét veszélyeztetõ tényezõket és

tevékenységeket észlelõ, illetve ilyen tevékenységet folytató

személyeket és szervezeteket a külön jogszabályban foglaltak szerint

bejelentési kötelezettség terheli.

(2) Az (1) bekezdés szerinti információkat az

egészségkárosodás megelõzéséhez szükséges ismeretekkel kiegészítve

nyilvánosságra kell hozni.

40. §

(1) Az egészségvédelem alapvetõ eszközei az egészségnevelés

mellett a fertõzõ megbetegedések megelõzését szolgáló védõoltások, a

betegségek és kórmegelõzõ állapotok korai felismerését célzó

szûrõvizsgálatok rendszere, valamint az egészségügyi ellátás keretében

végzett egészségügyi felvilágosító tevékenység.

(2) A lakosság egészségi állapotát hosszú távon is jelentõsen

befolyásoló területek - a háziorvos ilyen irányú tevékenysége mellett

- a család- és nõvédelmi gondozás, a gyermekek és ifjak közösségeinek

egészségügyi gondozása (a továbbiakban: ifjúság-egészségügyi

gondozás), a foglalkozás-egészségügy, az idõskorúak gondozása és a

sportegészségügyi gondozás.

Család- és nõvédelmi gondozás

41. §

A család- és nõvédelmi gondozás célja

a) a gyermekvállalás optimális biológiai és pszichés

körülményeinek elõsegítése a fogamzás elõtti gondozás és genetikai

tanácsadás, valamint a termékenységi ciklus alatti gondozás (a

várandós anya gondozása, a magzat születés elõtti gondozása, a

gyermekágyas és szoptató anya gondozása) eszközeivel,

b) megismertetni az egyénekkel azokat a családtervezési

ismereteket - ideértve a terhesség-megszakítással járó veszélyeket

is -, és fogamzásgátló módszereket, amelyekkel megtervezhetik és

elõsegíthetik utódaik fogantatását a kívánt számban és idõben,

hogy a gyermekek minél jobb egészségi állapotban születhessenek

meg,

c) a nõk biológiai sajátosságaihoz igazodó, fokozott

védelmükhöz szükséges összetett megelõzési tevékenység, ideértve a

fogamzóképesség elõtti, a termékenységi ciklusok közötti, valamint

a fogamzóképes kor utáni egészségvédelmet.

Ifjúság-egészségügyi gondozás

42. §

(1) Az ifjúság-egészségügyi gondozás célja a kiskorúak

harmonikus testi és lelki fejlõdésének elõsegítése. Ennek során

biztosítani kell

a) az egészségnevelést,

b) az életkoruknak megfelelõ szûrõvizsgálatokat,

c) az életkorhoz kötött kötelezõ védõoltásokat,

illetve azok megtörténtének és eredményességének vizsgálatát,

továbbá a kampányoltásokat,

d) a pályaválasztási tanácsadás egészségügyi

feladatait,

e) a beiskolázás elõtti vizsgálatokat, a szakmai

alkalmasság elbírálását, a szakképzést is nyújtó oktatási

intézményekben az idõszakos alkalmassági vizsgálatok

elvégzését.

(2) Az ifjúság-egészségügyi gondozás speciális feladata

a) a veleszületett rendellenességgel élõk, krónikus

megbetegedésben vagy testi, érzékszervi, értelmi

fogyatékosságban szenvedõk - a háziorvossal történõ

együttmûködésen alapuló - fokozott ellenõrzése, lelki

gondozása és az egészséges közösségekbe történõ beilleszkedés

elõsegítése,

b) az iskolai testneveléssel, könnyített és gyógy-

testneveléssel, a diák-sporttal kapcsolatos egészségügyi

feladatok ellátása,

c) a harmonikus testi és lelki fejlõdést

veszélyeztetõ körülmények, alkohol vagy drogfogyasztás

észlelése esetén a szülõkkel és a pedagógusokkal történõ

konzultáció után tanácsadás biztosítása, szükség esetén

intézkedés kezdeményezése.

(3) Az ifjúság-egészségügyi gondozás keretében

a) ellenõrizni kell

aa) a közegészségügyi követelmények

érvényesülését az elméleti és gyakorlati képzésre

szolgáló helyiségekben, továbbá a szabadtéri

foglalkoztatási és rekreációs területeken,

ab) a bölcsõdében, a nevelési-oktatási

intézményben folyó étkeztetést,

ac) a járványügyi elõírások betartását,

ad) az elsõsegélynyújtás feltételeinek

meglétét,

ae) alkohol, kábítószer, egyéb pszichotróp

anyagok és a dohánytermékek fogyasztására vonatkozó

szabályok betartását,

af)a tanulók pszichológiai állapotát, terhelhetõségét,

b) fertõzõ megbetegedés esetén meg kell tenni a

szükséges járványügyi intézkedéseket,

c) biztosítani kell a nevelési-oktatási

intézményekben a gyermekek és tanulók elsõ orvosi ellátását

is.

(4) Az ifjúság-egészségügyi gondozás részét képezi - a külön

jogszabályban meghatározottak szerint - az iskola-egészségügyi

ellátás.

(5) Az egészségügyi alapellátás és szakellátás területén

mûködõ egészségügyi szolgáltatók feladataik ellátása során kiemelt

figyelmet fordítanak a gyermekek egészségét veszélyeztetõ tényezõk

megelõzésére, felismerésére és megszüntetésére. Ennek érdekében

együttmûködnek a közoktatási, a szociális és családsegítõ, valamint a

gyermekek védelmét ellátó intézményekkel, személyekkel, és szükség

esetén megfelelõ intézkedést kezdeményeznek.

Sportegészségügyi gondozás

43. §

(1) A sportegészségügyi gondozás célja

a) a diáksportban és a szabadidõsportban

rendszeresen résztvevõ személyek elõzetes alkalmassági

vizsgálata és rendszeres ellenõrzése,

b) a fokozott fizikai megterhelésre alkalmatlan

személyek kiszûrése, a rejtett megbetegedések feltárása,

c) a fizikai állapotnak megfelelõ kedvezõ élettani

hatást kifejtõ, szakszerûen irányított testmozgás

sportegészségügyi ellenõrzése, a sporttevékenységre és az

ezzel kapcsolatos életmódra vonatkozó tanácsadás,

d) az iskolai testnevelési, könnyített és gyógy-

testnevelési feladatok ellátásával kapcsolatos tanácsadás,

e) sportrendezvények felügyelete, a sportsérülések

megelõzése és elsõdleges ellátása, a szükséges további

intézkedések megtétele,

f) sport- és mozgásprogramok kidolgozása, valamint

ezek hatásának vizsgálata, lehetõség szerint rehabilitációs

szakorvossal közös ellenõrzése.

(2) A sportegészségügyi gondozás speciális szakterülete a

versenysportolók sportorvosi vizsgálata és felügyelete, amelynek célja

az adott sportágban folytatott sporttevékenységre való alkalmasság

megállapítása, illetve e sporttevékenység esetleges egészségkárosító

hatásainak megelõzése idõszakos sportorvosi ellenõrzõvizsgálat révén.

(3) A meg nem engedett teljesítményfokozó gyógyszerek, egyéb

anyagok és készítmények, valamint módszerek tilalmának ellenõrzése, az

ezzel kapcsolatos kutatás, tanácsadás és megelõzés a sportegészségügyi

gondozás feladatkörébe tartozik.

2. cím

Környezet- és település-egészségügy

44. §

(1) A települések, épületek, létesítmények, mûtárgyak

tervezése, létesítése, rendezése, használata, üzemeltetése,

átalakítása, felújítása és megszüntetése, illetve berendezéseinek

mûködtetése, valamint a közlekedési eszközök gyártása és használata

során érvényesíteni és ellenõrizni kell a közegészségügyi elõírásokat.

(2) A köz- és magánterületeket a közegészségügyi

követelményeknek megfelelõ állapotban kell tartani. Errõl a

tulajdonos, illetõleg a használó gondoskodik.

45. §

(1) A környezet- és település-egészségügy feladata a környezet

egészségkárosító hatásainak vizsgálata és a megelõzés lehetõségeinek

feltárása.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tevékenység keretében

rendszeresen vizsgálni kell a talaj, a felszíni és felszín alatti

vizek, valamint az ivóvíz, továbbá a kültéri és belsõtéri levegõ

szennyezettségét, a szennyvízelvezetés és a szilárd hulladékok

elhelyezésének állapotát, valamint mindezek egészségkárosító

tényezõit, a környezeti zaj-, rezgés- és fényártalmakat, a

hõmérsékleti és a légnyomás okozta ártalmakat, az ionizáló és nem

ionizáló sugárzások mértékét és egészségkárosító hatását.

(3) Ha valamely környezeti tényezõ szintje meghaladja az

egészségügyi határértéket, az érintett területen tartózkodó

személyeket errõl tájékoztatni kell, az egészségkárosító hatások

megelõzéséhez szükséges teendõk egyidejû közlésével. A feltárt

hiányosság megszüntetésére, illetve az egészségkárosító hatás

megelõzésére - a hiányosság jellegétõl függõen - intézkedni kell.

(4) A környezet- és település-egészségügyi tevékenység körében

a) meg kell ismertetni a lakossággal azokat a

környezetszennyezõ tevékenységeket, amelyekkel a saját és

mások egészségét veszélyeztethetik, továbbá azokat az

egészséges környezetet veszélyeztetõ körülményeket, illetve

tényeket, amelyek felismerése általánosan elvárható és ezek

bejelentésének módját,

b) ki kell alakítani a környezeti hatásokkal

összefüggõ egészségkárosodások illetve megbetegedések

bejelentési rendszerét.

46. §

A talajt, a vizeket és a levegõt nem szabad fertõzni,

illetõleg olyan mértékben szennyezni, amely közvetlenül vagy közvetve

az ember egészségét veszélyezteti.

47. §

(1) Az emberi egészséget is veszélyeztetõ anyagot, készítményt

(a továbbiakban: veszélyes anyag) elõállítani, külföldrõl behozni,

forgalomba hozni, szállítani, tárolni, felhasználni, továbbá

maradékait, hulladékait feldolgozni, illetve véglegesen elhelyezni a

kémiai biztonságot szabályozó jogszabályok követelményeivel és

elõírásaival összhangban szabad.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tevékenység az egészségügyi

hatóság elõzetes engedélyéhez köthetõ.

(3) Az emberi egészség védelme érdekében elrendelhetõ egyes

veszélyes anyagok kötelezõ bejelentése és nyilvántartásba vétele.

(4) Egészségkárosodás vagy annak alapos gyanúja esetén az

egészségügyi hatóság a veszélyes anyaggal kapcsolatos tevékenységet

felfüggesztheti, illetve a veszélyes anyag használatát megtilthatja.

3. cím

Élelmezés- és táplálkozás-egészségügy

48. §

Az élelmezés-egészségügy feladata az emberi közfogyasztás

céljára szolgáló élelmiszer (a továbbiakban: élelmiszer)

a) mikrobiológiai, vegyi és sugárzóanyag

szennyezettsége egészségügyi határértékének megállapítása,

rendszeres ellenõrzése

b) elõállítása és forgalomba hozatala

közegészségügyi követelményeinek meghatározása és rendszeres

ellenõrzése,

c) elõállításában és forgalmazásában közremûködõ

személyekre vonatkozó egészségügyi alkalmassági és higiénés

követelmények meghatározása és rendszeres ellenõrzése,

d) közvetítésével történt mérgezések és fertõzések

kivizsgálása, okainak feltárása, nyilvántartása és további

elõfordulásának megelõzése.

49. §

(1) Élelmiszert csak olyan anyagokból, illetve anyagok

alkalmazásával és oly módon szabad elõállítani, kezelni, forgalomba

hozni, illetve külföldrõl behozni, amely a fogyasztók egészségére nem

veszélyes és megfelel az élelmezés-egészségügyi és közegészségügyi

elõírásoknak.

(2) Élelmiszert elõállító, feldolgozó, csomagoló, illetve

forgalmazó tevékenység az egészségügyi hatóság külön jogszabályban

elõírt hozzájárulása, illetve engedélye birtokában folytatható.

(3) Az élelmiszer elõállítása során csak az illetékes

egészségügyi szervek által nyilvántartásba vett adalékanyagot,

technológiai segédanyagot, élelmiszer-csomagolóanyagot, illetve mosó-

és fertõtlenítõszert szabad használni.

(4) Élelmiszer elõállításával, kezelésével, forgalmazásával

csak olyan személy foglalkozhat, akinek az egészségi állapota a

fogyasztók egészségét nem veszélyezteti és a tevékenységhez szükséges

szakmai, egészségügyi és higiéniai ismeretekkel rendelkezik.

(5) A közegészségügyi megfelelõség szempontjából az

élelmiszerrel esik egy tekintet alá a rendeltetésszerû vagy szokásos

használata során a szájjal érintkezõ gyermekjáték és más használati

tárgy, illetve a kozmetikai készítmény.

50. §

(1) A táplálkozás-egészségügy feladata a lakosság táplálkozási

helyzetére, tápláltsági állapotára, a táplálkozás és az egészségi

állapot közötti összefüggésekre vonatkozó vizsgálatok végzése, ezek

alapján táplálkozási ajánlások kidolgozása.

(2) A lakosságot felvilágosítás, nevelés, oktatás útján kell

megismertetni az egészséges táplálkozás, ételkészítés és -kezelés

módjaival, a táplálkozással összefüggõ egészségi ártalmakkal és ezek

elkerülési módjaival.

(3) A közétkeztetésben - különös tekintettel az egészségügyi,

szociális és gyermek intézményekben nyújtott közétkeztetésre - az

élettani szükségletnek megfelelõ minõségû és tápértékû étkezést kell

biztosítani.

4. cím

Sugáregészségügy

51. §

(1) A sugáregészségügyi tevékenység célja, hogy védje az

emberek és utódaik egészségét az ionizáló és nem-ionizáló sugárzások

ártalmas hatásaival szemben a sugárzások rendeltetésszerû alkalmazása

során.

(2) A sugárzások biztonságos - a társadalom számára

elfogadható kockázattal járó - alkalmazása érdekében a

sugáregészségügy feladata:

a) az emberi sugárterhelés forrásainak megismerése,

mértékének felmérése és alakulásának nyomon követése,

b) a sugárzás tulajdonságainak és az élõ anyaggal

való kölcsönhatásának tanulmányozása,

c) az emberre gyakorolt sugárhatás vizsgálata

megfigyeléses orvostudományi kutatási, klinikai és

epidemiológiai módszerekkel,

d) a sugárzás ártalmas hatásai elleni védekezés

szabályainak, hatékony és gazdaságos eszközeinek és

módszereinek a kidolgozása,

e) a sugáregészségügyi szempontból biztonságos

munka- és életfeltételek kialakításához és fenntartásához

szükséges intézkedések meghozatala, és végrehajtásuk

ellenõrzése.

(3) Ionizáló sugárforrásokat mûködtetni csak egészségügyi

hatósági engedély birtokában szabad, ennek sugáregészségügyi

szabályozását és felügyeletét, a túlexpozíciók esetén teendõ

intézkedéseket, a radioaktív anyagok alkalmazásának, a radioaktív

hulladékkezelés és tárolás feltételeit az atomenergiáról szóló törvény

követelményeivel és elõírásaival összhangban kell végrehajtani.

(4) A mesterséges forrásokból származó együttes sugárterhelés

nem haladhatja meg a hatóságilag megállapított dózishatárértéket. E

korlátozás nem vonatkozik azokra a személyekre, akiknél a

sugárterhelés - önkéntes hozzájárulásuk alapján végzett - orvosi

diagnosztikai vagy terápiás kezelésükbõl származik.

52. §

(1) Sugárzó anyagot és készítményt elõállítani, feldolgozni,

forgalomba hozni, szállítani, felhasználni, begyûjteni, tárolni,

továbbá sugárzó anyagot tartalmazó hulladékot feldolgozni, szállítani,

illetve véglegesen elhelyezni, valamint az ionizáló sugárforrást

tartalmazó, illetve ionizáló sugárzást kibocsátó mûszereket és

berendezéseket gyártani, felhasználni és üzemeltetni csak az illetékes

hatóság által kiadott engedély birtokában szabad.

(2) Fokozott sugárterhelés vagy sugárártalom, továbbá sugárzó

anyaggal történt szennyezettség gyanúját az egészségügyi hatóságnak

jelenteni kell.

(3) A sugárzó anyaggal szennyezett területet, anyagokat és

személyeket a szennyezettségtõl mentesíteni kell, illetve a

szennyezett anyagok használatát az egészségügyi hatóság megtilthatja

vagy a szennyezett anyag ártalmatlanítását, illetve a szennyezett

létesítmény lebontását rendelheti el.

5. cím

Munkaegészségügy

53. §

A munkaegészségügyi tevékenység célja a munkavégzés során

a) a munkakörnyezetbõl származó egészségkárosító

veszélyek és kockázatok elõrelátása, felismerése, értékelése

és kezelése (a továbbiakban: munkahigiéne), valamint

b) a munkakörnyezeti kóroki tényezõk okozta és a

munkavégzésbõl származó megterhelések, illetõleg igénybevétel

vizsgálata és befolyásolása, továbbá a munkát végzõ személyek

munkaköri egészségi alkalmasságának megállapítása, ellenõrzése

és elõsegítése (a továbbiakban: foglalkozás-egészségügy)

révén a munkát végzõ személy egészségének megóvása.

54. §

A munkahigiéné feladata, hogy:

a) kidolgozza az egészséget nem károsító munkahelyi

higiénés határértékeket;

b) kidolgozza, alkalmazza a munkakörnyezeti kóroki

tényezõk kimutatásának módszereit, a munkakörnyezeti

monitorozás rendszerét;

c) a technológia fejlesztési illetõleg a munkahely

tervezési szakaszában megállapítsa a várható egészségkárosító

kockázatokat;

d) a munkakörnyezet, a technológia, a

tevékenységhez alkalmazott anyagok, készítmények ismeretében

meghatározza az egészségkárosító kockázatokat, azokat

minõségileg és mennyiségileg jellemezze;

e) a kockázatot a mért értékeknek, adatoknak a

határértékekkel, szabványokkal való összevetését követõen

határozza meg;

f) kidolgozza a megelõzés stratégiáját;

g) hatósági felügyeletet lásson el a munkahigiéne

céljának megvalósítása érdekében.

55. §

A foglalkozás-egészségügy feladata, hogy

a) a munkahigiéne által feltárt adatok ismeretében

elemezze az egyes munkakörnyezeti kóroki tényezõk emberre

kifejtett hatását, az ember válaszreakcióját, feltárja ez

utóbbiakra jellemzõ paramétereket;

b) kidolgozza a foglalkozási megbetegedések korai

felismerésére alkalmas eljárásokat;

c) meghatározza a munkavállaló munkavégzéssel

kapcsolatos összmegterhelését;

d) a munkavállaló orvosi vizsgálatával megállapítsa

annak terhelhetõségét, hogy eldöntse a munkavállaló adott

munkakörre, szakmára való egészségi alkalmasságát, és

meghatározza a foglalkoztathatóság feltételeit;

e) a munkakörnyezet és a munka jellegének

ismeretében meghatározza az alkalmassági vizsgálatok

gyakoriságát;

f) a munkavállalót a munkakör ellátására

alkalmasnak vagy alkalmatlannak minõsítse, továbbá

meghatározza, hogy milyen munkakörnyezetben, mely feltételek

mellett alkalmas munkavégzésre;

g) fokozott figyelmet fordítson a fiatalkorúak, a

nõk, a terhes nõk, a szoptatós anyák, az idõskorúak, az idült

betegek, a fogyatékosok egészségi állapotának ellenõrzésére

munkavégzésük során;

h) a megváltozott munkaképességû személyek

foglalkozási rehabilitációját kezdeményezze, illetõleg abban

részt vegyen.

6. cím

Járványügy

56. §

(1) A járványügyi tevékenység célja a fertõzõ megbetegedések,

a járványok megelõzése és leküzdése, valamint az emberi szervezet

fertõzõ betegségekkel szembeni ellenállóképességének fokozása.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében

a) az egészségügyi hatóság

aa) az egyén személyes szabadsághoz való

jogainak gyakorlását az e törvényben foglaltak szerint

korlátozhatja,

ab) a betegek jogait az e törvényben foglaltak

szerint korlátozhatja,

ac) a természetes és jogi személyeket, továbbá

a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteket az e

törvényben meghatározott intézkedések tûrésére, illetve

megtételére kötelezheti;

b) a kötelezõ járványügyi intézkedést foganatosító

egészségügyi szolgáltató a betegek jogait az e törvényben

foglaltak szerint korlátozhatja.

(3) Kötelezõ járványügyi intézkedés foganatosításához nincs

szükség a beteg beleegyezésére, azonban a beteget - az eset

körülményeihez képest - ekkor is megilleti a tájékoztatáshoz való jog.

(4) Az 57-74. §-ok alkalmazásában fertõzõ betegen a fertõzõ

betegségre gyanús személyt is érteni kell.

Védõoltások

57. §

(1) A védõoltás célja a fertõzõ betegségekkel szembeni aktív,

illetve passzív védettség kialakítása.

(2) A népjóléti miniszter rendeletben határozza meg azokat a

fertõzõ betegségeket, amelyek esetében

a) életkorhoz kötötten,

b) megbetegedési veszély esetén, illetõleg

c) külföldre történõ kiutazás esetén a kiutazó

költségén

kötelezõ védõoltás elrendelésének van helye.

(3) A népjóléti miniszter egyes munkakörökben való

foglalkoztatás feltételeként a munkáltató költségére védõoltási

kötelezettséget írhat elõ.

(4) A védõoltásra nem kötelezett személy kérésére - kiskorú

esetében törvényes képviselõje hozzájárulásával - orvosilag indokolt

esetben védõoltásban részesíthetõ.

(5) A védõoltással egy tekintet alá esik az egyes fertõzõ

betegségek esetén alkalmazott megelõzõ gyógyszeres kezelés.

(6) Védõoltás kizárólag az egészségügyi hatóság által

engedélyezett oltóanyaggal és az engedélyezõ okiratban szereplõ céllal

és feltételekkel végezhetõ.

(7) Az oltóanyagok és egyéb immunbiológiai készítmények

elõállítására, forgalomba hozatalára és hatósági ellenõrzésére külön

jogszabály rendelkezései az irányadóak.

58. §

(1) A kötelezõ védõoltás alól a kezelõorvos átmenetileg vagy -

az egészségügyi hatóság hozzájárulásával - véglegesen mentesítheti

azt, akinek egészségi állapotát vagy meglévõ betegségét a védõoltás

várhatóan károsan befolyásolná.

(2) A védõoltásra kötelezett és a védõoltásban részesített

személyekrõl nyilvántartást kell vezetni.

(3) A védõoltás módjáról, céljáról, helyérõl és idejérõl a

védõoltásra kötelezett személyt, illetve törvényes képviselõjét

értesíteni kell. A védõoltásra kötelezett kiskorú személy

megjelenésérõl a törvényes képviselõ köteles gondoskodni.

(4) Ha a védõoltásra kötelezett személy e kötelezettségének

írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az egészségügyi hatóság a

védõoltást határozattal rendeli el. A védõoltást elrendelõ határozat -

jogorvoslatra tekintet nélkül - azonnal végrehajtható.

(5) A védõoltás megtörténtérõl igazolást kell adni.

(6) A védõoltás hatékonyságának megállapítása céljából a

beoltott személy orvosi vizsgálata és vizsgálati anyag szolgáltatása

rendelhetõ el.

(7) Ha a védõoltásra kötelezett személy a védõoltás adásával

összefüggésben kárt szenved vagy meghal, õt, illetve általa eltartott

hozzátartozóját az állam kártalanítja.

Járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálatok

59. §

(1) A járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálat célja a

fertõzõ megbetegedések korai felismerése, azok forrásainak

felkutatása, valamint a fertõzés veszélyének elhárítása.

(2) A népjóléti miniszter rendeletben határozza meg azokat a

fertõzõ betegségeket, amelyek megelõzése érdekében az egészségügyi

hatóság

a) a lakosság egészének,

b) a lakosság egyes csoportjainak,

c) egy meghatározott terület lakosságának,

d) munkahelyi, család vagy más közösség tagjainak,

e) külföldrõl érkezõ személyeknek,

f) fertõzõ beteggel vagy fertõzöttekkel érintkezett

személyeknek

kötelezõ szûrõvizsgálatát rendelheti el.

(3) A népjóléti miniszter rendelete az egyes munkakörökben

való foglalkoztatás, illetõleg a véradás, valamint átültetés céljából

történõ szerv és szöveteltávolítás feltételeként járványügyi érdekbõl

szûrõvizsgálati kötelezettséget írhat elõ.

60. §

(1) A szûrõvizsgálat módjáról, céljáról, helyérõl és idejérõl

a szûrõvizsgálatra kötelezett személyt, illetve törvényes képviselõjét

értesíteni kell. A szûrõvizsgálatra kötelezett kiskorú személy

megjelenésérõl a törvényes képviselõ köteles gondoskodni.

(2) Ha a szûrõvizsgálatra kötelezett személy e

kötelezettségének írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az

egészségügyi hatóság a szûrõvizsgálatot határozattal rendeli el. A

szûrõvizsgálatot elrendelõ határozat - jogorvoslatra tekintet nélkül -

azonnal végrehajtható.

(3) A járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálat - a

szûrõvizsgálat helyére történõ oda-vissza utazás szükséges idõtartamát

is beleértve - a munkajogi jogszabályok alkalmazása során kötelezõ

orvosi vizsgálatnak minõsül.

A fertõzõ betegek bejelentése

61. §

(1) A fertõzõ betegeket, illetve a fertõzõ betegségre gyanús

személyeket a fertõzõ betegek nyilvántartásába be kell jelenteni.

(2) A fertõzõ betegek bejelentésére, nyilvántartására és az

ehhez kapcsolódó adatkezelésre vonatkozó szabályokat külön törvény

tartalmazza.

Kötelezõ orvosi vizsgálat

62. §

(1) Aki saját magán vagy a gondozásában álló személyen fertõzõ

betegség tüneteit észleli vagy erre utaló gyanúja van, köteles orvosi

vizsgálatot kezdeményezni.

(2) Akit az orvos fertõzõ betegség gyanúja miatt orvosi

vizsgálatra berendelt, köteles

a) a vizsgálaton megjelenni, amennyiben a betegsége miatt a

vizsgálaton nem tud megjelenni, a tartózkodási helyén a vizsgálatnak

alávetni magát.

b) a szükséges laboratóriumi vizsgálatokhoz vizsgálati

anyagot szolgáltatni, illetve azok vételét lehetõvé tenni,

c) a gyógykezelésnek magát alávetni, ide értve a

megelõzõ gyógyszeres kezelést is,

d) az orvosi utasításokat megtartani.

Járványügyi elkülönítés

63. §

(1) A fertõzõképesség tartamára a betegséget észlelõ orvos - a

(2) bekezdésben foglalt megkülönböztetésnek megfelelõen - a fertõzõ

beteg elkülönítése iránt intézkedik.

(2) A népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ

betegségben szenvedõ személyt otthonában, tartózkodási helyén vagy

fekvõbeteg-gyógyintézet fertõzõ osztályán, illetve kijelölt

egészségügyi intézményben el kell különíteni. Egyes - a népjóléti

miniszter rendeletében meghatározott - fertõzõ betegségekben szenvedõ

személyt kizárólag fekvõbeteg-gyógyintézet fertõzõ osztályán, illetve

kijelölt egészségügyi intézményben kell elkülöníteni, illetve

gyógykezelni.

64. §

(1) A fertõzõ beteget otthonában, illetve tartózkodási helyén

akkor lehet elkülöníteni, ha

a) a beteg állapota ezt megengedi,

b) az elkülönítés feltételei biztosíthatók és

c) a beteg, illetve törvényes képviselõje vállalja,

hogy az elkülönítés idejére a járványügyi rendelkezéseket

megtartja.

(2) Fekvõbeteg-gyógyintézeti elkülönítés esetén a fertõzõ

beteg intézeten belüli szabad mozgása, valamint kapcsolattartási joga

korlátozható.

(3) Ha a fertõzõ beteg fekvõbeteg-gyógyintézeti elkülönítésére

vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az egészségügyi hatóság

erre határozattal kötelezi. Az elkülönítést kimondó határozat a

jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

Járványügyi megfigyelés és járványügyi zárlat

65. §

(1) Azt, aki meghatározott fertõzõ betegségben szenvedõ

személlyel érintkezett és feltehetõen maga is a betegség lappangási

szakában van, az egészségügyi hatóság a népjóléti miniszter

rendeletében meghatározott fertõzõ betegségek esetén járványügyi

megfigyelés vagy járványügyi zárlat alá helyezi.

(2) Az egészségügyi hatóság (1) bekezdés alapján hozott

határozata a jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

66. §

(1) A járványügyi megfigyelés alá helyezett személy a

megfigyelés tartama alatt foglalkozása gyakorlásában, kapcsolattartási

jogában és mozgási szabadságában korlátozható.

(2) A járványügyi megfigyelés során a 62. § (2) bekezdésében

foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.

(3) A fertõzõ betegség átlagos lappangási idejének leteltét

követõ 48 órán belül meg kell szüntetni a járványügyi megfigyelést,

amennyiben az orvosi vizsgálat eredményeként a fertõzés veszélye

kizárható.

67. §

(1) A járványügyi zárlat szigorított, speciális

követelményeken alapuló megfigyelés, illetve elkülönítés, amelyet e

célra kijelölt helyen kell foganatosítani.

(2) A járványügyi zárlat alá helyezett személyre a 66. § (1)

bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell, azzal, hogy a zárlat alá

helyezett személy a zárlat foganatosítási helyét nem hagyhatja el.

Járványügyi ellenõrzés

68. §

(1) Kórokozó hordozó az a személy, aki szervezetében a

népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ betegség

kórokozóját hordozza, és anélkül üríti szervezetébõl, hogy maga a

fertõzõ betegség bármely szakaszában lenne.

(2) Az egészségügyi hatóság a kórokozó hordozót a kórokozó

hordozás idõtartamára járványügyi ellenõrzés alá helyezheti.

(3) A népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ

betegség esetén a kórokozó hordozó járványügyi ellenõrzés alá

helyezése kötelezõ.

(4) Az egészségügyi hatóság (2)-(3) bekezdések alapján hozott

határozata a jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

69. §

(1) A járványügyi ellenõrzés alá vont kórokozó hordozó - a

fertõzés terjedési módjától függõen - foglalkozása gyakorlásában,

kapcsolattartási jogában és mozgási szabadságában korlátozható.

(2) Amennyiben az orvosi vizsgálatok eredményeként

megállapítható, hogy a járványügyi ellenõrzés fenntartása nem

indokolt, azt meg kell szüntetni.

(3) A kórokozó hordozó a fertõzõ betegség jellegéhez képest

a) köteles magát meghatározott idõközönként orvosi

vizsgálatnak alávetni, ehhez vizsgálati anyagot szolgáltatni,

illetve annak vételét lehetõvé tenni,

b) köteles lakóhelyének két hetet meghaladó idõre

történõ elhagyását és tartózkodási helyét az egészségügyi

hatóságnak elõzetesen bejelenteni,

c) lakásából, háztartásából közfogyasztás céljára

nem vihet ki élelmiszert, illetve azzal egy tekintet alá esõ

készítményt,

d) nem látogathat gyermekintézményt és oktatási

intézményt,

e) nem foglalkoztatható gyermekvédelmi, oktatási,

egészségügyi, szociális intézményben, valamint élelmiszert

elõállító, feldolgozó, csomagoló, forgalmazó, illetve

ivóvízellátást szolgáló munkakörben,

f) köteles az elõírt egészségügyi rendszabályokat

pontosan megtartani.

70. §

A járványügyi elkülönítés, a járványügyi megfigyelés és a

járványügyi zárlat, továbbá a járványügyi ellenõrzés idején az azok

végrehajtásával összefüggésben felmerült a fertõzõ betegnek, illetve a

kórokozó hordozónak fel nem róható, szükséges és indokolt költségeket

és a társadalombiztosítási jogviszony alapján meg nem térülõ kiesett

munkajövedelmet az állam a fertõzõ beteg, illetve a kórokozó hordozó

részére megtéríti.

Fertõzõ betegek szállítása

71. §

(1) Fertõzõ beteg betegszállító jármûvel szállítható. A

szállító jármûvet a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott

fertõzõ betegségek esetén fertõtleníteni kell.

(2) Amennyiben az (1) bekezdésben foglaltak szerint a fertõzõ

beteg szállítása nem oldható meg vagy a beteg nem tudott fertõzõ

betegségérõl és az orvoshoz saját vagy más - nem közforgalmú -

jármûvel érkezett, továbbszállítása e jármûvel is történhet. Ez

esetben - szükség esetén - a szállító jármû és a kísérõ személy

fertõtlenítése [72. § (3) bekezdése] rendelhetõ el.

(3) Kivételes esetben a fertõzõ beteg közforgalmú jármûvel is

szállítható, azzal, hogy a jármûvet megfelelõ módon fertõtleníteni

kell.

Fertõtlenítés

72. §

(1) A fertõzõképesség tartama alatt - ha a betegség jellege

indokolja - a fertõzõ beteg tartózkodási helyének, használati

eszközeinek, ruhadarabjainak és váladékainak folyamatos

fertõtlenítésérõl vagy - szükség esetén - megsemmisítésérõl a

kezelõorvos intézkedik.

(2) A fertõzõképesség megszûnését, a fertõzõ beteg

elszállítását vagy halálát követõen a beteg ápolásának helyén és

szükség esetén annak környékén zárófertõtlenítést kell végezni. A

zárófertõtlenítést a kezelõorvos kezdeményezésére az egészségügyi

hatóság rendeli el. Az egészségügyi hatóság zárófertõtlenítést

elrendelõ határozata a jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal

végrehajtható.

(3) A fertõzõ beteg ápolásában, a fertõzõ anyagok és tárgyak

kezelésében, illetve a fertõzõ beteg szállításában, valamint a

fertõtlenítésben közremûködõ személyeket - szükség esetén - személyi

fertõtlenítés alá kell vonni. A fertõtlenítéssel kapcsolatban az

érintettek kötelesek együttmûködni és a fertõtlenítés végzését

eltûrni.

(4) A zárófertõtlenítéshez szükséges fertõtlenítõ szereket az

egészségügyi hatóság biztosítja.

Rovarok és egyéb ízeltlábúak, valamint rágcsálók irtása

73. §

(1) A betegségeket terjesztõ vagy egészségügyi szempontból

káros, külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók

irtásáról a terület, épület tulajdonosának, illetve kezelõjének

rendszeresen gondoskodnia kell. A terület, illetve épület használói az

irtást tûrni kötelesek.

(2) Az emberi test felszínén, illetve felhámjában élõsködõ

ízeltlábúak irtásának, illetve a ruhanemû fertõtlenítésének tûrésére

az érintett személy köteles.

Egyéb járványügyi intézkedések

74. §

(1) Járványveszély vagy járvány (továbbiakban együtt: járvány)

fennállását az egészségügyi hatóság állapítja meg.

(2) Járvány esetén korlátozható vagy megtiltható

a) minden olyan intézmény mûködése, illetve

rendezvény és tevékenység, amely a járvány terjedését

elõsegítheti,

b) az egyes területek közötti személyforgalom,

élõállat- vagy áruszállítás,

c) az egyes területek lakosainak más területek

lakosaival való érintkezése,

d) egészségügyi intézmény látogatása,

e) az egyes területek elhagyása,

f) egyes élelmiszerek árusítása, fogyasztása,

g) az ivóvíz fogyasztása, illetõleg

h) meghatározott állatok tartása.

(3) Az egészségügyi hatóságnak a (2) bekezdés alapján hozott

határozata a jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

IV. fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK RENDSZERE

1. cím

Mûködési elvek

75. §

(1) Az egészségügyi ellátások rendszere az egészségügyi

szolgáltatások biztosítását és a népegészségügyi célok megvalósulását

összehangoltan teszi lehetõvé.

(2) Az egészségügyi szolgáltatások célja, hogy hozzájáruljon

az egyének egészségének megõrzéséhez, lehetséges mértékû

helyreállításához, az egészségromlás mérsékléséhez, segítse a

megváltozott egészségi állapotú egyének munkába és közösségbe való

beilleszkedését.

(3) Az egészségügyi ellátások rendszere az eltérõ egészségi

állapotú egyének differenciált ellátását szolgáló, a munkamegosztás és

a fokozatosság elvén alapuló intézményrendszerre épül, amelyben az

egyén egészségi állapotának összes jellemzõje együttesen határozza meg

a szükséges ellátási szintet (a továbbiakban: progresszív ellátás).

(4) Az egészségügyi ellátások rendszerében a lakosság

egészségi állapotának javítását a rendelkezésre álló erõforrások

hatékony felhasználásával kell végezni.

76. §

(1) A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás

valamennyi szintjén érvényesül.

(2) A progresszív ellátásban az egyes egészségügyi

szolgáltatók feladataihoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket

külön jogszabály határozza meg.

77. §

(1) A sürgõs szükség vagy veszélyeztetõ állapot gyanújával

ellátásra jelentkezõ beteget az igénybevétel alapjául szolgáló

jogviszonytól függetlenül meg kell vizsgálni és amennyiben a vizsgálat

sürgõs szükség, illetve veszélyeztetõ állapot fennállását igazolja, a

beteget az egészségi állapota által indokolt sürgõsségi ellátásban

kell részesíteni.

(2) A sürgõsségi ellátás igénybevételének jogcímét a beteg

vizsgálatát és ellátását követõen kell megállapítani. Amennyiben a

beteg az adott ellátásra nem térítésmentesen jogosult, a térítési díj

utólagos rendezésére külön jogszabályban foglaltak szerint kell

eljárni.

(3) Minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére

tekintet nélkül - az ellátásában résztvevõktõl elvárható legnagyobb

gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve

irányelvek betartásával kell ellátni.

78. §

(1) Amennyiben a beteg egészségi állapota által indokolt

ellátást az egészségügyi szolgáltató nem tudja biztosítani, úgy a

beteget az esetleges sürgõsségi ellátás után továbbküldi olyan

szolgáltatóhoz, amely a befejezett ellátáshoz szükséges feltételekkel

rendelkezik.

(2) A beteg ellátását követõen értesíteni kell a beutaló

orvost, ennek hiányában a beteg háziorvosát. Amennyiben a beutaló

orvos nem a beteg háziorvosa és egészségi állapota miatt a beteg

tartós gondozásra szorul, háziorvosát is értesíteni kell.

(3) Ha a beteg az egészségi állapota alapján kialakított

orvosi vélemény szerint az indokoltnál magasabb szintû egészségügyi

szolgáltatónál kívánja az ellátást igénybe venni, jogszabály az

ellátás igénybevételét megalapozó jogviszony függvényében az

igénybevételt korlátozhatja, illetve feltételhez kötheti.

2. cím

A megelõzõ ellátások

79. §

A betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló

ellátások (a továbbiakban: megelõzõ ellátások) feladata

a) a lakosság fertõzõ betegségekkel szembeni

ellenálló-képességének fokozása, szükség esetén kialakítása,

b) az egyes megbetegedések és kórmegelõzõ állapotok

korai felismerését szolgáló szûrõvizsgálatok elvégzése,

különös tekintettel

ba) a család- és nõvédelmi gondozásra,

bb) a fogászati megelõzõ ellátásra,

bc) a mentálhigiénés megelõzésre és

gondozásra,

bd) a gyermek- és ifjúság-egészségügyi

gondozásra,

be) a jelentõsen veszélyeztetõ fertõzõ

betegségek felkutatására,

bf) a népegészségügyi szempontból jelentõs

betegségek korai felismerésére,

bg) az életkorhoz kötött szûrõvizsgálatokra,

c) az egyén élet- és munkakörülményeibõl adódó

lehetséges egészségkárosodások korai felismerése,

d) az egyes - jogszabályban meghatározott -

tevékenységekre való egészségi alkalmasság megállapítása,

e) az egészségügyi ellátás során a beteg - az adott

ellátással össze nem függõ - egyéb betegségeinek korai

felismerését célzó vizsgálatok elvégzése,

f) a beteg ellátása során a betegsége várható

következményeinek, illetve szövõdményeinek korai felismerését

célzó vizsgálatok elvégzése,

g) intézkedés az a)-f) pontok szerinti

tevékenységek során felismert elváltozások, kóros eltérések

megszüntetése érdekében.

A fertõzõ betegségek megelõzése

80. §

A fertõzõ betegségek megelõzése

a) a védõoltásokon és az egyéb megelõzést szolgáló

kezeléseken,

b) a járványügyi érdekbõl végzett

szûrõvizsgálatokon,

c) az általános járványügyi feladatok teljesítésén,

d) az egyéni védõeszközök alkalmazásán, valamint

e) az egészségkultúra kialakításán

alapul.

A szûrõvizsgálatok

81. §

(1) A szûrõvizsgálatok célja a lakosság egészségének védelme

és az egyén életminõségének, illetve élettartamának növelése a rejtett

betegségek, az egyes betegségeket megelõzõ kórállapotok, valamint az

arra hajlamosító kockázati tényezõk korai - lehetõleg panaszmentes -

szakaszban történõ aktív felkutatásával és felismerésével.

(2) Szûrõvizsgálatok a lakosság széles körében életkorhoz

kötötten, illetve fertõzõ megbetegedésekkel kapcsolatosan, valamint

egyes idült nem-fertõzõ betegségekre vonatkozóan az alábbi feltételek

együttes fennállása esetén végezhetõk:

a) a szûrt betegség gyakori, illetõleg súlyos

egészségkárosító hatású és szûrõvizsgálattal panaszmentes

szakaszban kimutatható,

b) a szûrõvizsgálat várhatóan eredményes és

egyszerûen kivitelezhetõ,

c) a szûrést követõ hatékony terápia alkalmazásának

feltételei adottak.

(3) Az életkorhoz kötött szûrõvizsgálatok közül az

újszülöttek, valamint a tanköteles korú gyermekek jogszabályban

meghatározott esetben való szûrése kötelezõ. A szûrõvizsgálatra

kötelezett kiskorú személy részvételérõl a szûrõvizsgálaton a

törvényes képviselõ köteles gondoskodni. Ha e kötelezettségének a

törvényes képviselõ írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az

egészségügyi hatóság a szûrõvizsgálatot határozattal rendeli el. A

szûrõvizsgálatot elrendelõ határozat - jogorvoslatra való tekintet

nélkül - azonnal végrehajtható.

(4) A (3) bekezdésben foglaltakon túl más szûrõvizsgálat

igénybevételét jogszabály kedvezményekkel ösztönözheti; a

szûrõvizsgálaton való részvétel elmulasztása esetén - az egészségi

állapotot hátrányosan nem befolyásoló - kedvezményeket megvonhat.

82. §

(1) A betegségek és a kórmegelõzõ állapotok korai felismerése

más ellátáshoz kötõdõ (a továbbiakban: rutinszerû) vagy célzott

szûrõvizsgálatokkal történik.

(2) Rutinszerû az egyéb ellátás során elvégzett, az életkori

sajátosságokból adódó megbetegedések korai felismerését célzó - külön

jogszabályban meghatározott - szûrõvizsgálat. A kezelõorvos köteles az

egyén életkorához kötött szûrõvizsgálatok szükségességére az egyén

vagy törvényes képviselõje figyelmét felhívni, és

a) a kompetenciájába tartozó vizsgálatokat

elvégezni, vagy

b) az egyént a szûrõvizsgálat elvégzésére jogosult

egészségügyi szolgáltatóhoz utalni.

(3) Célzott a szûrõvizsgálat, ha a lakosság egyes kor, nem

vagy egyes kockázati tényezõk által meghatározott veszélyeztetett

csoportjainak szûrésére, illetve egyes népbetegségek felderítésére

irányul.

(4) A célzott szûrõvizsgálaton való részvételre a szûrés

céljának, idejének és helyének pontos megjelölésével, közérthetõ és

mindenki számára hozzáférhetõ módon kell felhívni az érintett

csoportok figyelmét. Amennyiben a szûrésre valamely környezeti tényezõ

következtében veszélyeztetett csoportban kerül sor, a szûrés céljáról,

idejérõl és helyérõl az érintetteket egyénileg is értesíteni kell.

Az egyéni kockázati tényezõkön alapuló megelõzés

83. §

(1) Az egyén életkörülményeibõl adódó lehetséges

egészségkárosodások megelõzése érdekében azokon a településeken,

amelyeken a környezeti tényezõk jellemzõi egészségi kockázatot

jelenthetnek, a közegészségügyi tevékenység során gondoskodni kell a

kiváltó tényezõk felkutatásáról, megszüntetésérõl, rendszeres

ellenõrzésérõl, valamint következményeinek felszámolásáról.

(2) Amennyiben egy település lakosságának egészségügyi

ellátása során egyes betegségek halmozott elõfordulása észlelhetõ, az

egészségügyi hatóságot azonnal értesíteni kell az (1) bekezdésben

foglalt tevékenységek soron kívüli elvégzése érdekében. Ha a

vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy a környezeti tényezõk

az adott területen betegségek kialakulásához vezethetnek, az

egészségügyi hatóság azonnal intézkedést kezdeményez a kockázati

tényezõk felszámolása érdekében.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakkal egyidejûleg el kell végezni

a terület lakosságának az adott egészségi ártalom feltárására irányuló

szûrõvizsgálatát és intézkedni kell a kóroki forrás megszüntetése és

az érintettek gondozása iránt.

84. §

(1) Az egyén munkakörülményeibõl adódó lehetséges

egészségkárosodások megelõzésének eszközei:

a) a munkahelyek (ide értve a nem szervezett

munkavégzés keretében végzett tevékenység helyét is)

foglalkozás-egészségügyi szempontból történõ vizsgálata és

ellenõrzése,

b) az ott dolgozók egészségvédelmét szolgáló

intézkedések érvényesítése,

c) annak vizsgálata, hogy a dolgozó egészségi

szempontból alkalmas-e az adott munkakörben saját vagy mások

egészségének, illetve testi épségének elõrelátható károsodása

nélküli munkavégzésre.

(2) A munkakörülményekbõl adódó egészségkárosodások korai

felismerése céljából az egészségi alkalmasság elõzetes és idõszakos

vizsgálata során fokozott figyelmet kell fordítani

a) a betegséget megelõzõ kóros állapotok

felderítésére,

b) a munkakörülményekbõl adódó

egészségkárosodásokra való hajlam kimutatására,

c) a külön jogszabályban foglalt foglalkozási

megbetegedések felderítését célzó szûrõvizsgálatok

elvégzésére.

85. §

A munkavégzésnek nem minõsülõ tevékenységre vonatkozó

egészségi alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása és

ellenõrzése, hogy az egyén a tevékenység megkezdése elõtt és

folytatása során alkalmas-e az adott tevékenységet úgy végezni, hogy

sem saját, sem mások egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse.

A magzat egészséges fejlõdésének ellenõrzése és a várandós anya

egészségi állapotának védelme

86. §

(1) A magzat egészséges fejlõdésének ellenõrzése, a

veszélyeztetettség és a szövõdmények megelõzése, illetve megfelelõ

idõben történõ felismerése, továbbá a szülésre, szoptatásra és

csecsemõgondozásra való felkészítés a család- és nõvédelmi gondozás

keretében valósul meg.

(2) A család- és nõvédelmi gondozás keretében végzett terhes-

gondozás során figyelemmel kell kísérni a gyermeket váró nõ egészségi

állapotát, családi, szociális és munkahelyi körülményeit, továbbá el

kell végezni az anya és a magzat egészségi állapotát figyelemmel

kísérõ külön jogszabályban meghatározott vizsgálatokat.

3. cím

Az egészségügyi ellátórendszer

87. §

(1) Az egészségügyi ellátórendszer biztosítja a beteg

járóbetegként, illetõleg fekvõbeteg-gyógyintézeti keretek közötti,

valamint otthonában történõ ellátását.

(2) Az egészségügyi ellátórendszer a népegészségügyi

tevékenység során felmért szükségletek figyelembevételével mûködik.

(3) Az egészségügyi ellátórendszer bõvítése, színvonalának

fejlesztése a társadalmi-gazdasági erõforrásokkal összehangoltan

történik.

Az alapellátás

88. §

(1) A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani

kell, hogy választása alapján igénybe vehetõ, hosszútávú, személyes

kapcsolaton alapuló, nemétõl, korától és betegsége természetétõl

függetlenül folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt alapellátás célja

a) az ellátott lakosságra vonatkozó, a 79. § szerinti

megelõzõ tevékenység,

b) az egyén

ba) egészségi állapotának figyelemmel

kísérése, valamint egészségügyi felvilágosítása és

nevelése,

bb) külön jogszabályban meghatározott

kompetencia keretében történõ gyógykezelése, gondozása és

rehabilitációja az adott diagnosztikus és terápiás háttér

mellett,

bc) szakorvoshoz történõ irányítása a betegség

megállapítása, kezelési terv készítése vagy terápiás

ellátás céljából,

bd) gyógykezelése, házi ápolása és

rehabilitációja a kezelõorvos által javasolt terápiás

terv alapján,

c) szükség esetén a bb) és a bd) pontban foglaltaknak

a beteg otthonában történõ ellátása, illetõleg a beteg

otthonában végzendõ szakorvosi konzílium kérése.

Járóbeteg-szakellátás

89. §

(1) Az általános járóbeteg-szakellátás a beteg folyamatos

ellátását, gondozását végzõ orvos beutalása vagy a beteg jelentkezése

alapján szakorvos által végzett egyszeri, illetve alkalomszerû

egészségügyi ellátás, továbbá fekvõbeteg-ellátást nem igénylõ krónikus

betegség esetén a folyamatos szakorvosi gondozás. Az általános

járóbeteg-szakellátást a beteg egészségi állapotának veszélyeztetése

nélkül rendszeres tömegközlekedés igénybevételével megközelíthetõen (a

továbbiakban: lakóhelyének közelében) kell biztosítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt ellátás feladata

a) a megelõzõ tevékenység,

b) az egyes betegek gyógykezelése, szakorvosi

gondozása, ideértve az otthoni szakápolás elrendelését és a

rehabilitációt is,

c) szakorvosi konzíliumok elvégzése, szükség esetén

a beteg otthonában is,

d) speciális szakmai, diagnosztikus, illetve

terápiás háttér szükségessége esetén a beteg - vizsgálatát

követõ - más járóbeteg-szakrendelésre vagy szakambulanciára

történõ beutalása,

e) a járóbeteg-szakellátás kompetenciakörébe

tartozó olyan egyszeri vagy kúraszerû beavatkozások végzése,

amelyeket követõen meghatározott idejû megfigyelés szükséges,

f) intézeti hátteret igénylõ ellátás szükségessége

esetén a beteg fekvõbeteg-gyógyintézetbe történõ beutalása.

90. §

(1) A 89. § szerinti általános járóbeteg-szakellátás mellett a

betegségek gyakorisága alapján meghatározott lakosságszámra - a külön

jogszabályban foglaltak szerint - biztosítani kell speciális

diagnosztikai és terápiás háttérrel mûködõ járóbeteg-szakellátást (a

továbbiakban: speciális járóbeteg-szakellátás).

(2) A speciális járóbeteg-szakellátás olyan betegségek

ellátására szervezett egészségügyi ellátás, amely különleges

szaktudást, illetve speciális anyagi, tárgyi és szakmai

felkészültséget igényel.

Fekvõbeteg-szakellátás

91. §

(1) Az általános fekvõbeteg-szakellátás a betegnek a lakóhelye

közelében, fekvõbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett

egészségügyi ellátása. Ennek igénybevétele a külön jogszabályba

foglaltak szerint a beteg folyamatos ellátását végzõ orvos, a

kezelõorvos, vagy az arra feljogosított más személy beutalása,

valamint a beteg jelentkezése alapján történik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti ellátás lehet

a) folyamatos benntartózkodás mellett végzett

diagnosztikai, gyógykezelési, rehabilitációs vagy ápolási célú

fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátás, ideértve a hosszú ápolási

idejû ellátásokat is,

b) az a) pontban foglalt céllal, meghatározott

napszakokban történõ ellátás,

c) olyan egyszeri vagy kúraszerû beavatkozás,

amelyet követõen meghatározott idejû megfigyelés szükséges,

illetve a megfigyelési idõ alatt - szükség esetén - a további

azonnali egészségügyi ellátás biztosított.

92. §

(1) A 91. § szerinti ellátás mellett az egyes speciális

diagnosztikai és terápiás hátteret, illetve szakmailag összetett

feladatok megoldását igénylõ betegségek gyakorisága alapján

meghatározott lakosságszámra - a külön jogszabályban foglaltak szerint

- speciális fekvõbeteg-szakellátást kell mûködtetni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott speciális fekvõbeteg-

szakellátás

a) a járóbeteg-szakellátást vagy fekvõbeteg-

gyógyintézeti keretek között nyújtott szakellátást végzõ

orvos,

b) sürgõs szükség fennállása esetén, illetõleg a

területi ellátási kötelezettséggel összefüggésben a beteg

ellátását végzõ orvos, illetve mentõorvos vagy mentõtiszt,

c) a speciális ellátásra indokul szolgáló szakmai

feltételek esetén a háziorvos

beutalása alapján vehetõ igénybe.

4. cím

Egyéb egészségügyi ellátások

Ügyeleti ellátás

93. §

(1) Az ügyeleti rendszer a napi munkarenden kívül bekövetkezõ

sürgõsségi esetekben a 88-92. §-ok szerinti egészségügyi ellátás

folyamatos igénybevételének lehetõségét biztosítja.

(2) Az ügyeleti ellátás célja az egészségügyi szolgáltatók

napi munkarend szerinti munkaidõ befejezésének idõpontjától a

következõ napi munkarend szerinti munkaidõ kezdetéig a beteg

vizsgálata, egészségi állapotának észlelése, alkalomszerû és azonnali

sürgõsségi beavatkozások elvégzése, illetõleg fekvõbeteg-

gyógyintézetbe történõ sürgõsségi beutalása, valamint a külön

jogszabályokban meghatározott eljárásokban való részvétel.

Mentés

94. §

(1) A mentés az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló

betegnek a feltalálási helyén, mentésre feljogosított szervezet által

végzett sürgõsségi ellátása, illetve az ehhez szükség szerint

kapcsolódóan - az egészségi állapotának megfelelõ ellátásra alkalmas -

legközelebbi egészségügyi intézménybe szállítása, valamint a szállítás

közben végzett ellátása (a továbbiakban: mentés).

(2) A beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul

a) személyi sérüléssel járó baleset, tömeges

baleset, katasztrófa esetén,

b) ha életveszély vagy annak gyanúja áll fenn,

c) heveny vagy riasztó tünetekkel járó esetekben,

ha a sürgõsségi ellátás elmaradása életveszélyhez, maradandó

egészségkárosodáshoz vagy a gyógyulás elhúzódásához vezethet,

d)szülészeti esemény során,

e) ha az erõs fájdalom vagy egyéb súlyos heveny

tünet csillapítása sürgõs orvosi beavatkozást igényel,

f) heveny tudatzavar esetén,

g) veszélyeztetõ állapot vagy annak gyanúja esetén.

(3) A (2) bekezdésben foglalt esetekben bárki jogosult a

mentés kezdeményezésére.

(4) Mentésnek minõsül a továbbá

a) az orvos által rendelt sürgõs (azonnali és egy

órán belüli), illetve sürgõsségtõl függetlenül a mentési

készenlétet igénylõ õrzött szállítás,

b) a más jogszabályokban meghatározott életmentõ

ténykedésekhez az azt végzõ orvos, illetve munkacsoport

szállítása (pl. szervátültetés),

c) életmentõ orvosi eszköz és gyógyszer, valamint

sürgõs átültetésre kerülõ szerv szállítása

d) a mozgóõrség (mentési készenlét biztosítása

meghatározott helyen és ideig)

95. §

A mentés igénybevételéhez való jog a Magyar Köztársaság

területén - állampolgárságra vagy egészségbiztosítási jogviszony

fennállására való tekintet nélkül - mindenkit megillet.

96. §

(1) A mentés biztonságos, egységes és összehangolt mûködéséhez

szükséges feltételrendszer biztosítása és megszervezése állami

feladat.

(2) A mentés feladatait az ország egész területére kiterjedõen

az Országos Mentõszolgálat (a továbbiakban: OMSZ), valamint - a

mûködési engedélyben meghatározottak szerint - más, mentésre

feljogosított szervezetek látják el az OMSZ koordinálása mellett.

Betegszállítás

97. §

(1) A betegszállítás célja, hogy az orvos rendelése alapján

biztosítsa az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést abban az

esetben, ha az egészségügyi ellátás elérhetõsége másként nem

biztosítható, így különösen ha a beteg

a) csak speciális testhelyzetben szállítható;

b) betegsége miatt szállítása közben felügyeletet

igényel;

c) mozgásában korlátozott, járóképtelen vagy

egészségi állapota kizárja a szokványos közlekedési eszközök

használatát;

d) fertõzésveszély vagy kóros magatartása miatt

közforgalmú jármûvet nem vehet igénybe;

e) ellátásának eredményességét a szokványos

közlekedési eszközök igénybevételébõl eredõ késedelem vagy más

tényezõ veszélyeztetné.

(2) A betegszállítás az (1) bekezdésben foglaltakon túl az

egészségügyi intézménybõl elbocsátott beteg otthonába történõ

szállításakor is igénybe vehetõ, amennyiben

a) a beteg a (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti

okok miatt az intézményt nem tudja elhagyni, vagy

b) tömegközlekedési eszköz az adott idõben nem áll

a beteg rendelkezésére.

(3) A közterületen vagy nyilvános helyen tartózkodó,

magatehetetlen ittas személyt a mentõszolgálat kijózanító állomásra

szállítja. A beszállított személyt kijózanodásáig, de legfeljebb 24

órai idõtartamra lehet a kijózanító állomáson visszatartani.

Ápolás

98. §

(1) Az ápolás azoknak az ápolási és gondozási eljárásoknak az

összessége, amelyek feladata az egészségi állapot javítása, az

egészség megõrzése és helyreállítása, a beteg állapotának

stabilizálása, a betegségek megelõzése, a szenvedések enyhítése a

beteg emberi méltóságának a megõrzésével, környezetének az ápolási

feladatokban történõ részvételre való felkészítésével és bevonásával.

(2) Az ápolás

a) a beteg azon tevékenységének segítésére irányul,

amely elvégzésére a beteg egészségi állapota miatt önállóan

képtelen vagy elvégzése jelentõs nehézséggel, illetve

állapotromlással járna, valamint amelynek elvégzése speciális

felkészültséget igényel,

b) a beteg önellátó-képességének helyreállítására,

a betegség okozta fájdalom csökkentésére és a szenvedés

enyhítésére irányul,

c) a tényleges vagy lehetséges egészségi

problémákra bekövetkezõ reakciók, szükségletek felismerését

szolgálja,

d) a kezelõorvos által elrendelt terápiás tervben

elõírt beavatkozások végrehajtását szolgálja,

e) egészségnevelési és tanácsadási feladatokat lát

el.

(3) Az ápolás

a) szerves része a beteg intézeti keretek között

végzett egészségügyi ellátásának,

b) kiegészítõ eleme a beteg otthonában történõ

gyógykezelésének, illetve rehabilitációjának,

c) alapvetõ eleme a beteg intézeti keretek között

végzett vagy otthonában történõ ápolási és gondozási célú

ellátásának.

(4) Az ápolási, gondozási tevékenység az ápolási, gondozási

terv alapján segíti a beteget azon tevékenységek elvégzésében, amelyek

hozzájárulnak egészségéhez, gyógyulásához, rehabilitációjához. Az

ápolási, gondozási tervet a (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt

esetben - az orvosi diagnózis és a terápiás összefüggések tekintetében

- a beteg kezelõorvosa hagyja jóvá. A (3) bekezdés c) pontjában

foglalt esetben az ápolási, gondozási tervet az ápoló önállóan készíti

és hajtja végre.

(5) Az ápolási, gondozási tevékenységrõl ápolási, gondozási

dokumentációt kell vezetni, amely része az egészségügyi

dokumentációnak.

A haldokló beteg gondozása

99. §

(1) A haldokló beteg gondozásának (a továbbiakban: hospice

ellátás) célja a hosszú lefolyású, halálhoz vezetõ betegségben

szenvedõ személy testi, lelki ápolása, gondozása, életminõségének

javítása, szenvedéseinek enyhítése és emberi méltóságának haláláig

való megõrzése.

(2) Az (1) bekezdés szerinti cél érdekében a beteg jogosult

fájdalmának csillapítására, testi tüneteinek és lelki szenvedéseinek

enyhítésére, valamint arra, hogy hozzátartozói és a vele szoros

érzelmi kapcsolatban álló más személyek mellette tartózkodjanak.

(3) A hospice ellátást lehetõség szerint a beteg otthonában,

családja körében kell nyújtani.

(4) A hospice ellátás magában foglalja a haldokló beteg

hozzátartozóinak segítését a beteg ápolásában, továbbá lelki

gondozásukat a betegség fennállása alatt és a gyász idõszakában.

Rehabilitáció

100. §

(1) A rehabilitáció olyan szervezett segítség, amit a

társadalom nyújt az egészségében, testi vagy szellemi épségében

ideiglenes vagy végleges károsodás miatt fogyatékos személynek, hogy

helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét

elfoglalhassa helyét a közösségben.

(2) A rehabilitáció egészségügyi, pszichológiai, oktatási-

nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerû,

együttes és összehangolt, egyénre szabott, az érintett személy

tevékeny részvételével megvalósuló alkalmazása.

(3) A habilitáció a veleszületett, illetõleg fejlõdési

rendellenesség, betegség vagy baleset miatt fejlõdésében megzavart és

ezért a közösségi életben akadályozott gyermekekre, esetlegesen

felnõttekre irányuló rehabilitációs tevékenység.

(4) Az orvosi rehabilitáció célja, hogy az egészségi

állapotukban károsodottakat és a fogyatékosokat - az egészségtudomány

eszközeivel - meglevõ képességeik (ki)fejlesztésével, illetve

pótlásával segítsék abban, hogy önállóságukat minél teljesebb

mértékben visszanyerjék és képessé váljanak a családba, munkahelyre,

más közösségbe való beilleszkedésre.

(5) Az orvosi rehabilitáció szerves része különösen a

fizioterápia, a sportterápia, a logopédia, a pszichológiai ellátás, a

foglalkoztatás-terápia, valamint a gyógyászati segédeszköz-ellátás és

ezek használatának betanítása is.

(6) A gyógyászati segédeszközök az alapvetõ életmûködések

megtartását, illetve a kiesett funkciók pótlását szolgálják és ezáltal

az önfenntartó képességet, az életminõséget és a munkaképességet

javítják.

Orvostechnikai eszközellátás

101. §

Orvostechnikai eszköz - ideértve a gyógyászati segédeszközt is

- akkor hozható forgalomba, illetve akkor használható, ha

a) kielégíti a külön jogszabály szerinti minõségi

követelményeket és erre vonatkozóan a kijelölt szerv

megfelelõségi vizsgálatot folytatott le, valamint

b) a külön jogszabályban meghatározott szerv

nyilvántartásba vette és megfelelõségi jelzéssel látta el.

Gyógyszerellátás

102. §

Az egészségügyi ellátás része a gyógyszerellátás, amelynek

célja - a külön törvényben foglaltak szerint - biztosítani a gyógyító

és megelõzõ tevékenységhez a gyógyszerek hivatalos jegyzékében

szereplõ megfelelõ minõségû, biztonságos, hatásos és költség-hatékony

gyógyszereket.

Pszichoterápia és klinikai szakpszichológia

103. §

(1) A pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan

megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén

alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több meghatározott

idõtartamú terápiás ülésben történõ, orvosi vagy pszichológusi

végzettséggel és szakirányú szakképesítéssel végezhetõ terápiás

eljárás.

(2) A klinikai szakpszichológiai tevékenység

a) a lelki egészség megõrzésére és

helyreállítására,

b) a lelki zavarok megállapítására, vizsgálatára és

okainak feltárására,

c) egyes betegségek diagnosztizálásához szükséges

pszichodiagnosztikai vizsgálatok végzésére, valamint

d) a lelki zavarok pszichológiai módszerekkel

történõ korrekciójára

irányul.

(3) A pszichoterápia csak a beteg és a pszichoterapeuta teljes

önkéntességén alapulhat.

(4) A pszichoterápia megkezdése elõtt orvosi vizsgálat

szükséges. A klinikai szakpszichológus munkája során köteles orvosi

konzultációt igénybe venni minden esetben, amikor a beteg állapota

vagy állapotának védelme indokolja.

(5) Gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együttes végzésére

orvos pszichoterapeuta jogosult.

A nem-konvencionális gyógyító eljárások

104. §

(1) A nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati (a

továbbiakban együtt: nem-konvencionális) eljárások célja az egészségi

állapot kedvezõ befolyásolása, a betegségek megelõzése, valamint az

egészséget veszélyeztetõ, illetve károsító tényezõkkel szembeni

védekezés lehetõvé tétele.

(2) A nem-konvencionális gyógyító eljárások az egészség és

betegség eltérõ szemléletén, a konvencionális gyógyító,

természettudományosan megalapozott eljárásoktól eltérõ megközelítésbõl

eredõ módszereken alapulnak, amelyek - a külön jogszabályban foglaltak

szerint - a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészítõ,

meghatározott esetekben helyettesítõ eljárások. Nem-konvencionális

gyógyító eljárás helyettesítõ eljárásként csak orvosi ellenõrzés

mellett alkalmazható.

(3) A nem-konvencionális gyógyító eljárások körét és az egyes

tevékenységek végzéséhez szükséges feltételeket külön jogszabály

határozza meg.

(4) A nem-konvencionális gyógyító eljárások alkalmazása során

a betegjogok, a tájékoztatási és dokumentációs kötelezettség, valamint

az ellátást végzô személyek jogai és kötelezettségei tekintetében a

II. és VI. fejezetekben foglaltakat kell megfelelôen alkalmazni.

Egyéb gyógyászati ellátások

105. §

A gyógyászati ellátások körébe tartoznak azok a kiegészítõ

jellegû egészségügyi szolgáltatások, amelyek az orvos rendelése

alapján a gyógykezelés részét képezik, de orvosi rendelés hiányában is

- az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai szabályok

keretein belül - igénybevehetõk.

Az egészségügyi ellátás keretében végzett szakértõi tevékenység

106. §

Az egészségügyi szolgáltatások közé tartozik a gyógyító-

megelõzõ ellátás keretében végzett, valamint a társadalombiztosítási

ellátások igénylésével összefüggõ egészségügyi szakértõi tevékenység,

így különösen

a) a munkára, illetõleg a szakmára való egészségi

alkalmasságnak,

b) a keresõképességnek,

c) a rokkantság fokának és a megmaradt

munkaképesség mértékének és minõségének, illetve a további

foglalkoztatás feltételeinek

egészségügyi elbírálása, illetõleg véleményezése.

V. fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK SZAKMAI KÖVETELMÉNYEI

107. §

Az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelmény-

rendszerének célja

a) az egészségügyi szolgáltatások megfelelõ

minõségének biztosítása, különös tekintettel azok

hatásosságára és hatékonyságára,

b) az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevõ,

valamint az e szolgáltatásokat nyújtó személyek jogainak

biztosítása.

1. cím

Az egészségügyi szolgáltatás megkezdésének és gyakorlásának feltételei

108. §

(1) Egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi

hatóság által kiadott mûködési engedély birtokában, az abban

meghatározottak szerint kezdhetõ meg, illetve folytatható.

(2) A mûködési engedély csak abban az esetben adható ki, ha a

kérelmezõnek az egészségügyi szolgáltatás során okozott kár

megtérítésére van felelõsségbiztosítása. A felelõsségbiztosítási

szerzõdés megszûnése esetén a biztosító ennek tényét haladéktalanul

köteles bejelenteni az engedélyezõ szervnek, amely a mûködési

engedélyt visszavonja, amennyiben az egészségügyi szolgáltató nem

rendezik más biztosítónál felelõsségbiztosítással.

(3) A mûködéshez szükséges feltételek fennállásában

bekövetkezett változást a szolgáltató haladéktalanul bejelenti az

egészségügyi hatóságnak.

(4) A mûködéshez szükséges feltételek meglétét az egészségügyi

hatóság rendszeresen ellenõrzi.

2. cím

Tárgyi feltételrendszer

109. §

Az egészségügyi szolgáltató tárgyi feltételrendszerének

biztosítania kell az ellátáshoz szükséges követelményeket és meg kell

felelnie a munkavégzés feltételeire vonatkozó elõírásoknak.

3. cím

Személyi feltételrendszer

110. §

(1) Egészségügyi tevékenységet - a (2) és (4) bekezdésekben

foglalt kivétellel - az adott tevékenység folytatására jogosító

szakképesítéssel vagy egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhetõ

szakirányú szakképesítéssel rendelkezõ és a mûködési nyilvántartásba

bejegyzett személy végezhet.

(2) A szakirányú szakképesítéshez kötött egészségügyi

tevékenységet az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túl

kizárólag a megfelelõ szakirányú szakképesítéssel rendelkezõ személy

végezhet. Az e feltételeknek megfelelõ személy felügyelete mellett az

ilyen irányú szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzésben

résztvevõ, valamint a szakirányú szakképesítéssel rendelkezõ és a

mûködési nyilvántartásból a 113. § (1) bekezdés a), illetve c)-g)

pontjaiban foglaltak alapján törölt személy is végezhet a törlés

okának megszûnését követõen a mûködési nyilvántartásba történõ

visszakerülés idejéig és annak érdekében.

(3) Az (1)-(2) bekezdések szerinti, önállóan végzett

tevékenység a szakképesítésnek, szakirányú szakképesítésnek a mûködési

nyilvántartásba történõ bejegyzésétõl kezdhetõ meg.

(4) A mûködési nyilvántartásban nem szereplõ, szakképesítéssel

rendelkezõ személy részére - indokolt esetben - a népjóléti miniszter

meghatározott, a szakképesítésnek megfelelõ tevékenységre, idõtartamra

és helyszínre (munkahelyre) szóló mûködési engedélyt adhat ki, a külön

jogszabályban foglalt eljárási rend szerint.

(5) Egészségügyi szolgáltatás nyújtásában megfelelõ

egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkezõ személy is közremûködhet

az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelõ személy felügyelete

mellett, annak utasítása szerint. A felügyeletet gyakoroló személy

utasítási joga csak a szakképesítésének megfelelõ körben gyakorolható.

(6) Az az (5) bekezdésben meghatározott személy, aki az

egészségügyi szolgáltatás nyújtása során nem a szakképesítésének

megfelelõ körben mûködik közre, tevékenységét csak elõzetes és

megfelelõ oktatását követõen kezdheti meg, illetve folytathatja.

(7) A (5)-(6) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem

vonatkoznak az egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhetõ,

egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakirányú

szakképesítéssel rendelkezõ személyekre.

(8) Az (1)-(7) bekezdésekben foglalt rendelkezésekre

figyelemmel egészségügyi szolgáltatás nyújtására egyébként nem

jogosult személy is közremûködhet egészségügyi tevékenység végzésével

saját maga, illetõleg bármely olyan személy gyógykezelésében, aki

ehhez - a 15. §-ra figyelemmel - belegyezését adta. A közremûködés

körét a beavatkozás, illetve a betegség jellege, a közremûködõ személy

szakképesítése, képességei, valamint a kezelõorvos utasítása határozza

meg.

(9) A felügyeletet ellátó egészségügyi dolgozó a (8) bekezdés

szerinti személy által végzett tevékenységbõl fakadó

egészségkárosodásért nem tartozik felelõsséggel, kivéve ha azt az

egészségügyi dolgozó

a) nem megfelelõ utasítása,

b) felügyeleti kötelezettségének elmulasztása vagy

nem megfelelõ teljesítése,

c) a (8) bekezdés szerinti személy megfelelõ

oktatására vagy felkészítésére vonatkozó kötelezettségének -

az egészségügyi dolgozónak felróható módon történõ -

megszegése

okozta.

Az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartása

111. §

(1) Azt a személyt, aki Magyarországon az állam által elismert

oktatási intézményben szerzett vagy külföldön szerzett és

Magyarországon honosított vagy elismert egészségügyi szakképesítéssel

rendelkezik, az oklevél, illetve bizonyítvány megszerzését követõen

alapnyilvántartásba kell venni.

(2) Az alapnyilvántartás célja a megszerzett szakképesítés

közhiteles tanúsítása.

(3) Az alapnyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

a) a szakképesítést szerzett neve, leánykori neve,

születési helye és ideje, anyja neve, állampolgársága;

b) a megszerzett szakképesítés megnevezése, az

errõl kiállított oklevél, bizonyítvány száma, a kiállítás

helye és idõpontja, továbbá a kiállító intézmény megnevezése.

(4) A (3) bekezdésben megjelölt adatokat az oklevelet,

bizonyítványt, illetõleg a honosítást, elismerést végzõ oktatási

intézmények az oklevél, bizonyítvány kiadását követõ 30 napon belül

bejelentik az alapnyilvántartást vezetõ szervnek.

(5) Az alapnyilvántartást a szakképesítés szintjeinek

megfelelõen a Népjóléti Minisztérium vezeti.

Az egészségügyi dolgozók mûködési nyilvántartása

112. §

(1) Azt a személyt, aki az e törvényben foglalt feltételeknek

megfelel, kérelmére mûködési nyilvántartásba kell venni.

(2) A mûködési nyilvántartás célja az egészségügyi dolgozók

(4) bekezdés szerinti adatainak közhiteles tanúsítása.

(3) Nem vehetõ fel a mûködési nyilvántartásba az,

a) aki nem szerepel az alapnyilvántartásban,

b) aki a (4) bekezdés a) pontjában foglalt adatok

közlését megtagadja,

c) aki a kérelem benyújtásakor már esedékes,

jogszabály által a szakképesítés szerinti bármely egészségügyi

tevékenység feltételeként elõírt, megfelelõ továbbképzés és

gyakorlati idõ, illetõleg a jogszabály által meghatározott

esetekben a megfelelõ szakmai nyelvvizsga elvégzését hitelt

érdemlõen nem igazolja,

d) akit nyilvántartásba vétele esetén a 113. § (1)

bekezdés b)-d) pontjai alapján a nyilvántartásból törölni

kellene,

e) akit a mûködési nyilvántartásból a 113. § (1)

bekezdés e), illetve g) pontjai alapján töröltek, a törléstõl

számított egy évig,

f) akit a mûködési nyilvántartásból a 113. § (1)

bekezdés f) pontja alapján töröltek, a továbbképzés

elvégzésének igazolásáig.

(4) A mûködési nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:

a) az egészségügyi dolgozó neve, leánykori neve,

születési helye és ideje, anyja neve, lakóhelye (tartózkodási

helye), állampolgársága;

b) a megszerzett szakképesítés, szakirányú

szakképesítés megnevezése, az errõl kiállított oklevél száma,

a kiállítás helye és idõpontja, továbbá a kiállító intézmény

megnevezése;

c) jogszabály által elõírt továbbképzés(ek)

elvégzésének idõpontja(i);

d) a nyelvismeretrõl kiállított oklevél száma, a

kiállítás helye és ideje, a kiállító szerv megnevezése;

e) a korlátozott alkalmasság [114. § (1) bekezdés];

f) a munkahely;

g) a szakmai gyakorlat(ok), az egészségügyi

tevékenység egy évet meghaladó szüneteltetésének ideje;

h) a tudományos fokozat.

(5) Az egészségügyi dolgozó a (4) bekezdés szerinti adatokat,

valamint a (4) bekezdés a)-f) pontok szerinti adatokban bekövetkezett

változást - az (6) bekezdésben foglalt kivétellel - a változás

bekövetkezésétõl számított 30 napon belül köteles bejelenteni.

(6) Az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács a

szakvizsgát tett személyekrõl, továbbá a (4) bekezdés c) pontja

szerinti továbbképzések elvégzésérôl hivatalból értesíti a mûködési

nyilvántartást vezetõ szervet.

(7) A mûködési nyilvántartást a szakképesítés szintjeinek

megfelelõen az illetékes szakmai kamara, ennek hiányában a Népjóléti

Minisztérium vezeti.

(8) A (4) bekezdés b)-f) pontjai, továbbá a) pontjából az

egészségügyi dolgozó neve közérdekû adatnak minõsül.

(9) Az egészségügyi dolgozó mûködési nyilvántartásának

idõtartama 5 év, amely - a nyilvántartott személy kérelmére - újabb 5

éves idõtartamokra megújítható.

(10) A mûködési nyilvántartást vezetõ szerv - a

nyilvántartásba vételt kizáró ok hiányában - a nyilvántartást

megújítja.

113. §

(1) A mûködési nyilvántartásból a nyilvántartást vezetõ szerv

- az egészségügyi dolgozó munkáltatója és az egészségügyi hatóság

egyidejû értesítése mellett - törli azt a személyt,

a) aki nyilvántartását nem újította meg,

b) aki 1 évet meghaladó végrehajtandó

szabadságvesztést kimondó, illetve foglalkozása gyakorlásától

eltiltó jogerõs bírósági határozat hatálya alatt áll,

c) akit egészségi állapota következtében az

egészségügyi hatóság az egészségügyi tevékenység folytatására

véglegesen alkalmatlanná nyilvánított,

d) akit belátási képessége csökkenése következtében

az egészségügyi hatóság az egészségügyi tevékenység

gyakorlásától eltiltott,

e) aki felróható magatartásával a mûködési

nyilvántartást vezetõ szervvel a nyilvántartás körébe tartozó

valótlan adatot közöl,

f) aki a 112. § (3) bekezdés c) pontja szerinti,

idõközben esedékessé váló továbbképzés elvégzését vagy ennek

megkezdését az esedékességétõl számított 30 napon belül nem

igazolja,

g) aki szakirányú szakképesítéshez kötött

tevékenységet - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a

megfelelõ szakképesítés, illetve szakirányú szakképesítés

mûködési nyilvántartásba történõ bejelentése nélkül vagy azt

megelõzõen kezd meg,

h) aki elhalálozott,

i) akinek - feltéve, hogy törvény kötelezõ kamarai

tagságot ír elõ - kamarai tagsága megszünt.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a bíróság, a c)-d) pontok

esetén az alkalmatlanságot megállapító szerv hivatalból értesíti a

mûködési nyilvántartást vezetõ szervet.

(3) Az elhalálozást az egészségügyi szolgáltató, illetve a

mûködési engedélyt kiadó szerv jelenti az (1) bekezdésben megjelölt

szervnek.

Az egészségügyi tevékenységre való alkalmatlanság

114. §

(1) Azt az egészségügyi dolgozót, aki egészségi állapota

következtében egészségügyi tevékenység gyakorlására véglegesen nem

képes, illetve korlátozottan alkalmas, az egészségügyi hatóság az

egészségügyi tevékenység gyakorlására alkalmatlannak, illetve

korlátozottan alkalmasnak nyilvánítja. Korlátozott alkalmasság esetén

az egészségügyi hatóság meghatározza a végezhetõ egészségügyi

tevékenységek körét.

(2) Azt az egészségügyi dolgozót, aki belátási képességének

csökkenése következtében egészségügyi tevékenység végzésére

alkalmatlanná vált, az alkalmatlanság idõtartamára e tevékenység

folytatásától az egészségügyi hatóság eltiltja. Az eltiltott

egészségügyi dolgozó alkalmasságát az egészségügyi hatóság legalább

két évente felülvizsgálja.

(3) Az egészségügyi szakképzést nyújtó oktatási intézmény

tanulója, hallgatója, amennyiben az (2) bekezdés szerinti okból az

egészségügyi tevékenység folytatására alkalmatlan lenne, az

alkalmatlanság idõtartamára e tanulmányok folytatásától fel kell

függeszteni.

(4) Az eltiltásra és felfüggesztésre vonatkozó részletes

szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

Egészségügyi képzés, szakképzés, továbbképzés

115. §

(1) Az egészségügyi képzés feladata olyan szakemberek képzése,

akik ismereteik, képességeik és készségeik alapján képesek szakmai

képzettségüknek megfelelõ egészségügyi feladatok ellátására.

(2) Az egészségügyi szakképzés feladata a képzési fokoknak és

szinteknek megfelelõ elméleti és gyakorlati szakmai ismeretek

nyújtása.

(3) A továbbképzés feladata a megszerzett ismeretek és

készségek folyamatos szinten tartása és fejlesztése a tudomány

korszerû színvonalának és az egészségügyi ellátás igényeinek

megfelelõen.

(4) A fõiskolai szintû egészségügyi alapképzésben

szakképesítést szerzett egészségügyi dolgozók fõiskolai vagy egyetemi

szakirányú továbbképzésben, illetve szakirányú szakképzésben vehetnek

részt.

(5) Az egyetemi szintû egészségügyi alapképzésben

szakképzettséget szerzett egészségügyi dolgozó (orvos, fogorvos,

gyógyszerész) munkavégzésre irányuló jogviszony keretében a népjóléti

miniszter rendeletében meghatározott szakmák speciális elméleti és

gyakorlati ismereteinek elsajátítása érdekében felsõfokú szakmai

képzésben (a továbbiakban: felsõfokú szakirányú szakképzés) vehet

részt, amelynek során szakorvosi, szak-fogorvosi, szakgyógyszerészi,

felsõfokú szakirányú szakképesítést szerez.

(6) Az egyetemi szintû, nem egészségügyi alapképzésben

szakképzettséget szerzett egészségügyi dolgozók a népjóléti miniszter

rendeletében meghatározott szakmák speciális elméleti és gyakorlati

ismereteinek elsajátítása érdekében felsõfokú szakirányú szakképzésben

vehetnek részt, amelynek során felsõfokú szakirányú szakképesítést

szereznek.

116. §

(1) Az egészségügyi szakképzés alap-, közép- és felsõfokú

szakképzés keretében, valamint egyetemi és fõiskolai szinten történik,

a szakképzésre és felsõoktatásra vonatkozó jogszabályokban

foglaltaknak megfelelõen.

(2) A szakorvosok, szakfogorvosok, szakgyógyszerészek,

klinikai szakpszichológusok képzésének (felsõfokú szakirányú

szakképzés) és továbbképzésének - beleértve más felsõfokú

végzettséggel rendelkezõk egészségügyi szakirányú és továbbképzését is

- szabályait a népjóléti miniszter a szakmai kamarákkal egyeztetve

rendeletben szabályozza.

(3) Az egészségügyi képzés és továbbképzés a szakmai képzés

biztosításához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezõ

oktatási intézményekben, illetve egészségügyi szolgáltatóknál

történik.

117. §

(1) Az egészségügyi képzés, továbbképzés, szakképzés,

felsõfokú szakirányú szakképzés és továbbképzés tekintetében a

népjóléti miniszter döntés-elõkészítõ, véleményezõ, javaslattevõ

testületeként Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács (a

továbbiakban: ESZTT) mûködik, amely ellátja a (2) bekezdésben,

valamint a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott feladatokat.

(2) Az ESZTT

a) véleményezi valamennyi, az egészségügyi

szakképzést, továbbképzést érintõ jogszabály tervezetét;

b) véleményezi az egyetemi, fõiskolai szintû

egészségügyi alapképzésben az államilag finanszírozott

hallgatói keretszámokat, illetõleg azok megosztását;

c) közremûködik a szakorvos-, szakgyógyszerész- és

szak-fogorvosképzés, valamint az egészségügyi dolgozók

továbbképzése szakmai feltételeinek, egységes elveinek és

programjainak meghatározásánál és ezeket országosan minõsíti

és összehangolja,

d) külön jogszabályban meghatározottak szerint

ellátja a felsõfokú szakirányú szakképzéssel kapcsolatos

feladatokat.

(3) Az ESZTT-ben - a népjóléti miniszter rendeletében

foglaltak szerint - biztosítani kell

a) a képzésben, továbbképzésben résztvevõ

felsõoktatási intézmények,

b) az egészségügyi dolgozók alap-, közép- és

felsõfokú szakképzését koordináló intézmény,

c) az egészségügyben mûködõ szakmai kamarák, ezek

hiányában az érintett reprezentatív szakmai szervezetek,

d) a szakmai kollégiumok

képviseletét.

(4) Az ESZTT munkájában meghívottként részt vesz a Mûvelõdési

és Közoktatási Minisztérium, valamint a Munkaügyi Minisztérium egy-egy

képviselõje.

118. §

(1) Az egészségügyben dolgozóknak joguk van szakképzésben,

szakirányú szakképzésben és továbbképzésben részt venni. Jogszabály

továbbképzést kötelezõen elõírhat, a továbbképzésben történõ részvétel

feltételeinek egyidejû meghatározásával.

(2) A népjóléti miniszter az egészségügyi ellátás szakmai

színvonalának biztosítása érdekében részt vesz az egyetemi és

fõiskolai szintû alapképzések képesítési követelményeinek

meghatározásában.

(3) A népjóléti miniszter meghatározza az egyes alap-, közép-

és felsõfokú szakképesítések, valamint a felsõfokú szakirányú

szakképesítések képesítési feltételeit és követelményeit.

4. cím

Az egészségügyi szolgáltatások minõségének biztosítása

A minõségi rendszer

119. §

(1) A minõségi rendszer célja az egészségügyi szolgáltatások

minõségének biztosítása.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott cél elérése érdekében a

minõségi rendszer magában foglalja a minõségi követelmények

meghatározását, ezek teljesítésének ellenõrzését, értékelését, szükség

szerint tanúsítását és a folyamatos minõségfejlesztést.

(3) Az egészségügyi szolgáltatás megfelelõ minõségének

alapvetõ feltétele, hogy

a) azt kizárólag jogszabályban meghatározott

személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezõ szolgáltató

nyújtsa,

b) az ellátás során érvényesüljenek a

jogszabályban foglalt vagy egyéb szakmai szabályok, így

különösen a tudomány mindenkori állását tükrözõ és

bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek, ezek hiányában a

módszertani útmutatókban közzétett szabályok, a szakmai

irányelvek vagy módszertani útmutatók hiányában a széles

körben elfogadott szakirodalomban közzétett szakmai

követelmények,

c) az az egyén számára

ca) egészségi állapotában az elérhetõ

legnagyobb tényleges állapotjavulást eredményezze,

cb) lehetõvé tegye a betegjogok

érvényesülését,

d) a rendelkezésre álló erõforrások optimális

felhasználásával szakmailag hatásosan nyújtható legyen.

120. §

Az egészségügyi szolgáltatások minõségét és

minõségfejlesztését az egészségügyi szolgáltató minõségbiztosítási,

minõségfejlesztési és ellenõrzési rendszere (a továbbiakban: belsõ

minõségügyi rendszer), valamint a szakmai felügyeletet gyakorló

szervezet minõségbiztosítási, minõségfejlesztési és ellenõrzési

rendszere, továbbá a megfelelõség-tanúsítás (a továbbiakban: külsõ

minõségi rendszer) biztosítja.

A belsõ minõségügyi rendszer

121. §

Minden egészségügyi intézmény biztosítja a belsõ minõségügyi

rendszer mûködését, amelynek célja

a) a szolgáltatások minõségének folyamatos

fejlesztése, a szolgáltatás folyamatainak megismerése és

részletes tervezése, ide értve a lehetséges hibák

megelõzésének tervezését is,

b) a szolgáltatás során felmerülõ hiányosságok

idõben történõ felismerése, a megszüntetéséhez szükséges

intézkedések megtétele és ezek ellenõrzése,

c) a hiányosságok okainak feltárása, az azokból

fakadó költségek, károk csökkentése,

d) a szakmai és minõségügyi követelményeknek való

megfelelés és a saját követelményrendszer fejlesztése.

A külsõ minõségi rendszer

122. §

A külsõ minõségi rendszer mûködése az egészségügyi

szolgáltatók mûködési engedélyezési rendjére épül, és

a) a szolgáltatások nyújtáshoz szükséges

követelményeknek,

b) az egyes szolgáltatások szakmai tartalmának,

c) a szolgáltatások értékelési szempontjainak,

d) az alkalmazott eljárások dokumentációs rendszere

és adatszolgáltatás minõségi követelményeinek

meghatározásán, nyilvánosságra hozatalán és rendszeres

felülvizsgálatán, továbbá az egészségügyi szolgáltató és szolgáltatás

megfelelõségének felügyeletén, valamint a megfelelõség-tanúsítás

rendszerén keresztül valósul meg.

A szakmai felügyelet

123. §

(1) Az egészségügyi szolgáltatók és a szolgáltatások felett az

egészségügyi hatóság szakmai felügyeletet gyakorol.

(2) A szakmai felügyelet keretében az egészségügyi hatóság

feladata az egészségügyi ágazati jogszabályok, valamint a szakmai

szabályok érvényesülésének ellenõrzése.

A megfelelõség-tanúsítás

124. §

(1) A megfelelõség-tanúsítás az egészségügyi szolgáltató

minõségügyi rendszerének, valamint ezáltal a szolgáltató által

nyújtott ellátások minõségének felülvizsgálata és elismerése

(2) Az egészségügyi szolgáltatók a megfelelõség-tanúsítást az

általuk önkéntesen teljesített, az ellátás színvonalát emelõ és

szakmai tartalmát bõvítõ szolgáltatás minõsége megfelelõségének

elismerése érdekében kezdeményezhetik.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaknak való megfelelést a

megfelelõség-tanúsításra jogosult szervezet - külön jogszabályban

foglalt idõtartamra - tanúsító okirat kiadásával igazolja.

(4) A megfelelõség-tanúsítvány, illetve annak tartalma csak az

érintett egészségügyi szolgáltató által hozható nyilvánosságra.

(5) A megfelelõség-tanúsítvány érvénytartama alatt a

tanúsításra jogosult szervezet idõszakos ellenõrzést tarthat.

Amennyiben az ellenõrzés során feltártak nem felelnek meg az okirat

kiadási feltételeinek, úgy az okirat érvényteleníthetõ. Ebben az

esetben a (7) bekezdésben foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.

(6) A megfelelõség-tanúsítással rendelkezõ egészségügyi

szolgáltató a megfelelõség-tanúsítvány érvénytartamának lejártát

megelõzõen kezdeményezheti az ismételt megfelelõség-tanúsítást.

Amennyiben a felülvizsgálat megállapítja, hogy a tanúsító okirat

kiadásának idõpontjában fennálló feltételek a szolgáltatónál nem

biztosítottak, a tanúsítás ismételt kiadását a megfelelõség-

tanúsításra jogosult szervezet megtagadja.

(7) A nyilvánosságra hozott megfelelõség-tanúsítvány

érvényességi idejének lejártáról - ismételt megfelelõség-tanúsítás

hiányában - az egészségügyi szolgáltató az érintetteket a népjóléti

miniszter rendeletében meghatározott módon tájékoztatja.

VI. fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége

125. §

Sürgõs szükség esetén az egészségügyi dolgozó - idõponttól és

helytõl függetlenül - az adott körülmények között a tõle elvárható

módon és a rendelkezésére álló eszközöktõl függõen az arra rászoruló

személynek elsõsegélyt nyújt, illetõleg a szükséges intézkedést

haladéktalanul megteszi. Kétség esetén a sürgõs szükség fennállását

vélelmezni kell.

126. §

(1) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi

dolgozó munkaidejében az e minõségében hozzáforduló beteg megfelelõ

ellátása iránt - a (2) és (5) bekezdésekben foglaltaknak, illetve

szakmai kompetenciájának és felkészültségének megfelelõ módon -

intézkedik.

(2) Az orvos - feltéve, ha szakmai kompetenciája és

felkészültsége alapján erre jogosult - a hozzáforduló beteget

megvizsgálja. A vizsgálat megállapításaitól függõen a beteget ellátja

vagy - a megfelelõ tárgyi és személyi feltételek hiánya esetén - a

megfelelõ feltételekkel rendelkezõ orvoshoz, illetve egészségügyi

szolgáltatóhoz irányítja.

(3) A beteg vizsgálata kiterjed a kezelõorvos tudomására

jutott valamennyi panaszra, a kórelõzményre és a beteg gyógyulását

befolyásoló egyéni körülmények feltárására.

(4) A (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérni kizárólag a

beteg életének megmentéséhez szükséges, halasztást nem tûrõ

beavatkozások esetén lehet.

(5) Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi

dolgozó a hozzáforduló beteg vizsgálatáról kompetenciájának keretei

között saját maga, illetõleg ha az kompetenciájának kereteit

meghaladja, az erre jogosult orvos értesítése útján gondoskodik. Ez

utóbbi esetben azonban, ha a beteg állapota azt szükségessé teszi, az

orvos megérkezéséig elvégzi mindazokat a beavatkozásokat, amelyek

nyújtására szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján jogosult.

127. §

(1) Távolléte vagy akadályoztatása idõtartamára a kezelõorvos

köteles a beteg vizsgálatára és kezelésére más orvost felkérni, ide

nem értve azt az esetet, amelyben a kezelõorvos feladatait az

ügyeletes orvos köteles ellátni.

(2) A felkért kezelõorvos, illetõleg ügyeletes orvos köteles a

beteg egészségi állapotával kapcsolatos eseményekrõl a kezelõorvost

megfelelõ idõben és módon tájékoztatni.

(3) A kezelõorvos felkérésének elutasítására a beteg

vizsgálatának megtagadására vonatkozó rendelkezések az irányadók.

128. §

(1) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi

dolgozó a folyamatos ellátás biztosítása érdekében - a munkáltató

rendelkezésének és a külön jogszabályokban foglaltaknak megfelelõen -

a rendes munkaidõn kívül

a) meghatározott helyen készenlétben áll, illetve

b) ügyeleti feladatokat lát el.

(2) Az (1) bekezdés tekintetében

a) készenlétnek minõsül a rendkívüli munkaidõben,

az egészségügyi szolgáltató által elérhetõ, vagy meghatározott

helyen munkavégzés céljából való készen állás.

b) ügyeletnek minõsül - amennyiben mûszak

szervezése nem szükséges vagy nem lehetséges - rendkívüli

munkaidõben, ügyeleti díj ellenében, a munkavégzés helyszínén

való rendelkezésre állás, továbbá az ügyeleti és munkaköri

feladatok ellátása.

Vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása

129. §

(1) A kezelõorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott

vizsgálati és terápiás módszerek [119. § (3) bekezdés b) pontja] közül

- a hatályos jogszabályok keretei között - szabadon válassza meg az

adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közremûködõ

személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és

személyi feltételek mellett végezhetõ eljárást.

(2) A választott vizsgálati és terápiás módszer

alkalmazhatóságának feltétele, hogy

a) ahhoz a beteg e törvény szabályai szerint

beleegyezését adja, valamint

b) a beavatkozás kockázata kisebb legyen az

alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál, illetõleg a

kockázat vállalására alapos ok legyen.

(3) A kezelõorvos - feladatkörében - jogosult

a) más orvost vagy egyéb szakképesítéssel

rendelkezõ egészségügyi dolgozót a beteg vizsgálatára, illetve

gyógykezelésében való közremûködésre felkérni,

b) konzílium összehívását javasolni, illetve

összehívni.

130. §

(1) A kezelõorvos - feladatkörében - jogosult a beteg

ellátásában közremûködõ egészségügyi dolgozók részére utasítást adni.

Az utasításnak egyértelmûen tartalmazni kell az ellátandó feladatot,

annak idejét, helyét és - amennyiben szükséges - a közremûködésre

felkérendõ további egészségügyi dolgozók nevét és munkakörét.

(2) A közremûködõ egészségügyi dolgozó

a) az utasítást az abban foglalt feltételek szerint

és a szakmai szabályoknak megfelelõen hajtja végre,

b) amennyiben a végrehajtás során elõre nem látható

vagy a beteg állapotromlásához vezetõ esemény történik, errõl

a kezelõorvost - ha ez nem lehetséges, a betegellátásban

közremûködõ más orvost - haladéktalanul értesíti,

c) amennyiben véleménye szerint az utasítás

végrehajtása a beteg állapotát kedvezõtlenül befolyásolja vagy

más aggály merül fel, ezt azonnal a kezelõorvos - ha ez nem

lehetséges, a betegellátásban közremûködõ más orvos -

tudomására hozza,

d) az utasítás végrehajtását - a kezelõorvos

egyidejû tájékoztatása mellett - megtagadja, amennyiben azzal

a tõle elvárható ismeretek szerint a beteg életét

veszélyeztetné vagy a gyógykezeléshez nem szükségszerûen

kapcsolódó maradandó egészségkárosodást okozna.

(3) A közremûködõ egészségügyi dolgozó - amennyiben a (2)

bekezdés c) pontjában foglaltak ellenére az utasítás végrehajtására

szólítják fel - jogosult az utasítás írásba foglalását kérni.

(4) Az utasítás keretein belül az egészségügyi dolgozó -

szakmai kompetenciájának keretei között és felkészültségének

megfelelõen - önállóan határozza meg a általa elvégzendõ feladatok

végrehajtásának módját és sorrendjét.

Az ellátás megtagadásának joga

131. §

(1) A hozzáforduló beteg vizsgálatát a betegellátásban

közvetlenül közremûködõ orvos megtagadhatja

a) ha ebben más beteg ellátásának azonnali

szükségessége miatt akadályoztatva van, vagy

b) a beteghez fûzõdõ személyes kapcsolata miatt

feltéve, hogy a beteget más orvoshoz irányítja.

(2) Az orvos a beteg vizsgálatát és további ellátását

megtagadja, ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló

körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.

(3) Az orvos a beteg ellátását csak a vizsgálatát követõen

tagadhatja meg, amennyiben a vizsgálat alapján megállapítást nyer,

hogy

a) a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem

igényel,

b) a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg

által kért kezelés szakmailag nem indokolt,

c) a szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi

szolgáltatónál nincsenek meg a személyi, illetve tárgyi

feltételek és a beteget beutalja az ellátásra szakmailag

illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz, vagy

d) a beteg állapota nem igényel azonnali

beavatkozást és a vizsgálatot végzõ orvos a beteget késõbbi

idõpontra visszarendeli, illetõleg a b) pontban foglaltak

szerint jár el.

(4) Amennyiben a beteg vizsgálata alapján megállapítást nyer,

hogy a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás

jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik, az orvos az ellátást

megtagadja.

(5) Az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha

a) az adott ellátás erkölcsi felfogásával,

lelkiismereti vagy vallási meggyõzõdésével ellenkezik,

b) a beteg együttmûködési kötelezettségét [26. §

(2) bekezdés] súlyosan megsérti,

c) vele szemben a beteg sértõ vagy fenyegetõ

magatartást tanúsít, kivéve ha e magatartását betegsége

okozza,

d) saját életét vagy testi épségét a beteg

magatartása veszélyezteti.

(6) A (5) bekezdés a) és c) pontjaiban foglalt okok alapján az

orvos a beteg ellátását csak akkor tagadhatja meg, ha

a) ez a beteg egészségi állapotát károsan nem

befolyásolja, és

b) a beteget más orvoshoz irányítja vagy javasolja,

hogy saját érdekében forduljon más orvoshoz.

132. §

(1) Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi

dolgozó a beteg által kért ellátást köteles megtagadni ha

a) az jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik,

b) arra saját egészségi állapota vagy egyéb gátló

körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.

(2) Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi

dolgozó - a kezelõorvos tájékoztatása mellett - a kompetenciájába

tartozó ellátások végzését a 131. § (5) bekezdésében foglalt okok

alapján jogosult megtagadni.

133. §

A területi ellátási kötelezettséggel mûködõ egészségügyi

szolgáltatónál foglalkoztatott egészségügyi dolgozó esetében a 131. §

(5) bekezdés a) pontja szerinti megtagadási jog gyakorlásának

feltétele, hogy ezt a körülményt alkalmazását megelõzõen vagy

foglalkoztatása folyamán a körülmény felmerülését követõen azonnal a

munkáltatójával írásban közölte.

Tájékoztatási kötelezettség

134. §

(1) A kezelôorvos - a 14. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt

esetek kivételével - a beteg állapota által indokolt rendszerességgel,

a tôle elvárható ismereteknek megfelelôen és legjobb tudása szerint, a

13. §-ban foglaltak figyelembe vételével tájékoztatja a beteget annak

egészségi állapotáról.

(2) Amennyiben a beteg cselekvôképtelen, illetve korlátozottan

cselekvôképes, a kezelôorvos a 14. § (2) bekezdésében, illetve a 16. §-

ban foglalt személyeket is tájékoztatja.

(3) A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthetô az elôre

elkészített általános ismertetô segédanyagok átadásával.

(4) Indokolt esetben a tájékoztatásnak ki kell terjednie a

209. § (1) és (5) bekezdése, a 219. § (1) bekezdés e) pontja, valamint

a 219. § (2) bekezdés e) pontja szerinti körülményekre is."

135. §

(1) A kezelõorvos a beteg tájékoztatását körültekintõen,

szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire

tekintettel végzi.

(2) A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell

fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentôs mellékhatásaira, az

esetleges szövôdményekre és a beavatkozások lehetséges

következményeire, azok elõfordulási gyakoriságára. Meg kell gyõzõdni

arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette, továbbá szükség esetén

gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról.

Dokumentációs kötelezettség

136. §

(1) A beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos

adatokat az egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Az egészségügyi

dokumentációt úgy kell vezetni, hogy az a valóságnak megfelelõen

tükrözze az ellátás folyamatát.

(2) Az egészségügyi dokumentációban fel kell tüntetni

a) a beteg személyazonosító adatait,

b) cselekvõképes beteg esetén az értesítendõ

személy, kiskorú, illetve gondnokság alatt álló beteg esetében

a törvényes képviselõ nevét, lakcímét, elérhetõségét;

c) a kórelõzményt, a kórtörténetet;

d) az elsõ vizsgálat eredményét,

e) a diagnózist és a gyógykezelési tervet

megalapozó vizsgálati eredményeket, a vizsgálatok elvégzésének

idõpontját,

f) az ellátást indokoló betegség megnevezését, a

kialakulásának alapjául szolgáló betegséget, a

kísérõbetegségeket és szövõdményeket,

g) egyéb, az ellátást közvetlenül nem indokoló

betegség, illetve a kockázati tényezõk megnevezését,

h) az elvégzett beavatkozások idejét és azok

eredményét,

i) a gyógyszeres és egyéb terápiát, annak

eredményét,

j) a beteg gyógyszer-túlérzékenységére vonatkozó

adatokat,

k) a bejegyzést tévõ egészségügyi dolgozó nevét és

a bejegyzés idõpontját,

l) a betegnek, illetõleg tájékoztatásra jogosult

más személynek nyújtott tájékoztatás tartalmának rögzítését,

m) a beleegyezés (15. § (3) bekezdés), illetve

visszautasítás (20-23. §) tényét, valamint ezek idõpontját,

n) minden olyan egyéb adatot és tényt, amely a

beteg gyógyulására befolyással lehet.

(3) Az egészségügyi dokumentáció részeként meg kell õrizni:

a) az egyes vizsgálatokról készült leleteket,

b) a gyógykezelés és a konzílium során keletkezett

iratokat,

c) az ápolási dokumentációt,

d) a képalkotó diagnosztikus eljárások felvételeit,

valamint

e) a beteg testébõl kivett szövetmintákat.

137. §

Több résztevékenységbõl álló, összefüggõ ellátási folyamat

végén vagy fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátást követõen írásbeli

összefoglaló jelentést (zárójelentést) kell készíteni és - a 14. § (1)

bekezdésében foglalt eset kivételével - azt a betegnek át kell adni.

Titoktartási kötelezettség

138. §

(1) Az egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi

szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt

minden a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az

egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és

egyéb tény vonatkozásában, idõbeli korlátozás nélkül titoktartási

kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül

a betegtõl, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten

az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg.

(2) A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra esetre,

ha ez alól a beteg felmentést adott vagy jogszabály az adat

szolgáltatásának kötelezettségét írja elõ.

Az egészségügyi dolgozók védelme

139. §

Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi

szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy

a) a látlelet kiadása,

b) a keresõképesség, illetve a munkaképesség

csökkenés mértékének elbírálása,

c) a munka-, illetve pályaalkalmasság elbírálása,

d) az egészségügyi alkalmassághoz kötött engedélyek

kiadására irányuló eljárásban végzett vizsgálatok,

e) az egyéb egészségügyi, egészségbiztosítási vagy

szociális ellátásra való jogosultság megállapítására irányuló

eljárásban végzett vizsgálatok,

f) a kötelezõ népegészségügyi intézkedések

ellátása,

g) a hatóság megkeresésére vagy megrendelésére

végzett vizsgálat, illetve beavatkozás,

h) az ügyeleti szolgálat, illetve sürgõsségi

ellátás

során mindezekkel összefüggésben közfeladatot ellátó

személynek minõsül.

A szakmai fejlõdéshez való jog és kötelezettség

140. §

Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi

szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy

jogosult és köteles szakmai ismereteinek - a tudomány mindenkori

állásával, fejlõdésével összhangban történõ - folyamatos

továbbfejlesztésére.

VII. fejezet

AZ ÁLLAM FELELÕSSÉGE A LAKOSSÁG EGÉSZSÉGI

ÁLLAPOTÁÉRT, AZ EGÉSZSÉGÜGY SZERVEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA

1. cím

Az állam felelõssége a lakosság egészségi állapotáért

141. §

(1) Az állam - az e törvényben meghatározott keretek között -

felelõs a lakosság egészségi állapotáért, különösen azért, hogy az

ehhez szükséges feltételrendszer kialakításával lehetõvé váljon a

közösségek és az egyének számára egészségi állapotuk megõrzése,

védelme és fejlesztése, valamint szükség esetén lehetséges mértékû

helyreállítása.

(2) Az állam felelõsségének tartalma:

a) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga

gyakorlásához az egészségügyi ellátórendszer megfelelõ

mennyiségû, minõségû, eloszlású, összetételû és hatékonyságú

mûködése általános (szervezési, intézményi, oktatási,

kutatási) feltételeinek megteremtérse, mûködtetésének

biztosítása,

b) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga

gyakorlásához a kötelezõ egészségbiztosítási rendszer

mûködtetésének biztosítása,

c) az emberi méltóság és az önrendelkezési jog

teljeskörû védelme és biztosítása az egészségügyi

intézményrendszer mûködése során,

d) az egészségpolitikai cél-, feladat- és

eszközrendszer meghatározása és érvényesítése.

(3) Az állam felelõssége körében az állam kötelezettségét

képezi különösen

a) az egészségmegõrzés és egészségfejlesztés

alapvetõ feltételeinek biztosítása,

b) az egészségügyi ellátórendszer, az egészségügyi

ellátási kötelezettség és felelõsség meghatározása,

c) az egészségpolitika céljait szolgáló

finanszírozási, fejlesztési és információs rendszer

kialakítása és fejlesztése,

d) az egészségügyi szolgáltatások szakmai

feltételrendszerének meghatározása, ideértve az egészségügyi

szolgáltatások minõségének biztosítását és ellenõrzését is,

e) az egészségügyi képzés, szakképzés és

továbbképzés rendszerének szabályozása, feltételeinek

biztosítása,

f) az egészségügyi kutatási tevékenység támogatása,

szervezése és koordinálása,

g) az egészséges életmód választásához szükséges

ismereteknek az oktatási rendszerbe történõ integrálása,

h) az e törvényben meghatározott esetekben a

közérdek védelme az egyéni érdekekkel szemben,

i) az egyéni és a társadalmi érdekek összehangolása

a ritka, a kiemelkedõ költségigényû, illetve az új módszerek

és eljárások alkalmazásánál,

j) a mentés, a katasztrófa-egészségügyi ellátás, a

nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás,

k) a népegészségügyi és az egészségügyi igazgatási

tevékenység feltételeinek biztosítása.

142. §

(1) Az állam a központi költségvetésben és az

Egészségbiztosítási Alap költségvetésében biztosítja a megfelelõ

szintû és minõségû egészségügyi ellátások mûködésének fedezetét.

(2) Ha törvény kivételt nem tesz, az e törvényben foglalt

ellátások és feladatok közül a központi költségvetésben kell

biztosítani

a) a mentéssel,

b) a katasztrófa-egészségügyi ellátással,

c) a vérellátás megszervezésével, valamint a vér

rendelkezésre állásával,

d) a ritka, a kiemelkedõ költségigényû vagy

orvosbiológiai kutatások keretén belül végzett gyógyító célú

eljárások alkalmazásával,

e) a 35-36. §-okban foglalt népegészségügyi

feladatokkal,

f) a kötelezõ népegészségügyi és járványügyi

feladatokkal,

g) az elsõdleges megelõzést szolgáló

népegészségügyi feladatok közül az egészségfejlesztéssel, az

egészségnevelés szervezésével, a családtervezési

tanácsadással,

h) a terhesgondozással, a gyermekágyas anyák

gondozásával,

i) az egészségügyi szakképzésre és kötelezõ

továbbképzésre vonatkozó állami támogatással,

j) az e törvény alapján az államot terhelõ

kártalanítási kötelezettségek teljesítésével,

k) az e törvény alapján az államot terhelõ

megtérítési kötelezettségek teljesítésével [70. §, 204. § (2)

bekezdés], valamint

l) a külön törvényben vagy törvényi felhatalmazás

alapján kormányrendeletben meghatározott feladatokkal

kapcsolatban felmerülõ költségek fedezetét.

2. cím

Az egészségügy szervezése és irányítása

143. §

Az egészségügy szervezésével és irányításával kapcsolatos

feladatok ellátásáért, valamint az ezekkel összefüggõ jogok

gyakorlásáért és kötelezettségek teljesítéséért való felelõsség - az e

törvényben foglaltaknak megfelelõen - az Országgyûlést, a Kormányt, a

népjóléti minisztert, az ÁNTSZ-t, illetõleg a helyi önkormányzatokat,

továbbá az egészségbiztosítási szerveket, valamint az egészségügyi

intézmény fenntartóját terheli.

144. §

(1) Az állam a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja és

elõsegíti az egészségügy területén mûködõ szakmai kamaráknak és más

köztestületeknek, valamint szakmai érdekképviseleti szerveknek,

szakmai egyesületeknek és más társadalmi szervezeteknek az e

törvényben foglaltakkal összhangban levõ tevékenységét.

(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti szervekkel együttmûködik

abból a célból, hogy a lakosság egészségi állapotának javítása,

illetõleg a jobb életminõség érdekében elõsegítse az e törvényben

meghatározott célok és alapelvek érvényesülését, valamint az

egészségkárosító környezeti, társadalmi és egyéb hatások elleni

eredményes fellépést.

Az Országgyûlés feladatai

145. §

A Magyar Köztársaság Országgyûlése az egészségüggyel

kapcsolatosan:

a) tevékenysége során figyelembe veszi és

érvényesíti a lakosság egészségének megõrzéséhez fûzõdõ

érdekeket és az ehhez rendelt egészségpolitikai célokat,

b) elfogadja a Nemzeti Egészségfejlesztési

Programot, értékeli az abban foglaltak végrehajtását és a

lakosság egészségi állapotának általános helyzetét.

A Nemzeti Egészségfejlesztési Program

146. §

(1) A Nemzeti Egészségfejlesztési Program (a továbbiakban:

NEP) az egészségügyi tervezés alapja. A NEP-ben foglaltakat a

gazdaságpolitikai, a terület-, illetõleg településfejlesztési, továbbá

valamennyi állami tervezés körébe tartozó döntés meghozatala,

illetõleg végrehajtása során érvényre kell juttatni.

(2) A NEP tartalmazza

a) a lakosság egészségi állapotának bemutatását,

különös figyelemmel a kiemelkedõen kritikus területekre,

b) a megvalósítani kívánt egészségfejlesztési,

egészségvédelmi célok meghatározását,

c) a kitûzött célok megvalósításához szükséges

feladatokat, azok végrehajtási sorrendjét,

d) a kitûzött célok megvalósításához szükséges

eszközöket, különös tekintettel a pénzügyi forrásokra.

(3) A NEP-et legalább négy évenként felül kell vizsgálni.

A Kormány feladatai

147. §

(1) A Kormány az egészségügy szervezésével és irányításával

összefüggõ feladatkörében

a) gondoskodik - a népjóléti miniszter útján - a

NEP elõkészítésérõl, illetõleg annak az Országgyûlés elé

terjesztésérõl,

b) meghatározza az egészséget támogató kormányzati

politika, ezen belül az egészségpolitika elveit, céljait és

fõbb irányait,

c) irányítja és összehangolja az egészségügyi

államigazgatási feladatok végrehajtását,

d) gondoskodik az egészségügyet érintõ nemzetközi

szerzõdésekben foglalt kötelezettségek teljesítésérõl,

illetõleg jogok érvényesítésérõl,

e) gondoskodik az e törvény szerint az államot

terhelõ kártalanítási és megtérítési kötelezettségek

teljesítésérõl,

f) katasztrófa [225. § (2) bekezdés] esetén

gondoskodik a veszély elhárításához szükséges feltételek

biztosításáról, továbbá ellátja az annak elhárítását célzó

tevékenységek általános irányítását.

(2) A Kormány a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen

törvényességi felügyeletet gyakorol az egészségbiztosítási szervek

tevékenysége felett.

Nemzeti Egészségügyi Tanács

148. §

(1) A Kormány egészségügyi szervezéssel és irányítással

kapcsolatos feladatainak ellátását a Nemzeti Egészségügyi Tanács (a

továbbiakban: Tanács) segíti.

(2) A Tanács

a) a kormányzati egészségpolitika kialakításában és

az ezzel összefüggõ döntések meghozatalában kezdeményezõ,

javaslattevõ, véleményezõ és tanácsadó

b) a kormányzati egészségpolitikai döntések

végrehajtásának folyamatában ellenõrzõ, elemzõ és értékelõ

tevékenységet végez.

(3) A Tanács közremûködik:

a) a NEP kialakításában és végrehajtásában,

b) a lakosság egészségét támogató és fejlesztõ

kormányzati szintû társadalompolitika kialakításában és a

döntések elõkészítésében,

c) az egészségpolitika cél- és eszközrendszerének

kidolgozásában és érvényre juttatásában,

d) a népegészségügyi feladatok és azok végrehajtási

sorrendjének meghatározásában.

149. §

(1) A Tanács tagjai:

a) az egészségügy területén mûködõ országos szakmai

kamarák egy-egy képviselõje,

b) az egészségügyben dolgozók országos

érdekképviseleti szervezetei által delegált három fõ,

c) a betegek országos érdekképviseleti szervezetei

által delegált tíz fõ,

d) a helyi önkormányzatok országos érdekszövetségei

által delegált három fõ,

e) az egészségügyi szolgáltatók országos

szövetségei által delegált három fõ,

f) az egészségügyi oktatási intézmények által

delegált három fõ,

g) az egészségügyi intézményt fenntartó

minisztériumok által delegált egy-egy fô,

h) az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi

Fõfelügyelõség által kijelölt egy fõ,

i) a Magyar Tudományos Akadémia által kijelölt egy

fõ, valamint

j) az egészségügy területén mûködõ tudományos

társaságok által delegált két fõ.

(2) A Tanácsnak e törvény erejénél fogva tagja továbbá

a) a népjóléti miniszter,

b) az országos tisztifõorvos, valamint

c) az egészségbiztosítási önkormányzat elnöke.

(3) A Tanács a tagjai sorából elnököt választ. A Kormány

képviseletében a népjóléti miniszter e törvény erejénél fogva

társelnöki tisztséget tölt be.

(4) A Tanács mûködésének költségeit a központi költségvetés

Népjóléti Minisztérium fejezet költségvetésében kell biztosítani.

(5) A Tanács feladataira, szervezetére, illetõleg mûködésére

vonatkozó további részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.

A népjóléti miniszter feladatai

150. §

(1) A népjóléti miniszter az e törvényben foglaltaknak,

valamint a Kormány egészségpolitikai döntéseinek megfelelõen ellátja

az egészségügy ágazati irányítását. Így különösen

a) ellátja a NEP által meghatározott ágazati

feladatokat,

b) ellátja az egészségügyi képzéssel,

szakképzéssel, szakirányú szakképzéssel és továbbképzéssel

összefüggõ szakmai feladatokat,

c) meghatározza az egészségügyi szolgáltatások

szakmai követelmény rendszerét,

d) támogatja és összehangolja az egészségügyi

ágazat feladatkörét érintõ tudományos kutató tevékenységet,

e) irányítja az egészségügyi tevékenység ágazati

irányításához és egységes mûködéséhez szükséges nyilvántartási

és információs rendszert,

f) az országos tisztifõorvoson keresztül irányítja

az ÁNTSZ-t,

g) irányítja az egészségügy területén mûködõ

országos intézeteket,

h) meghatározza és összehangolja a gyógyszerek,

gyógyászati segédeszközök elõállításával, forgalmazásával és

rendelésével kapcsolatos tevékenységeket.

(2) A miniszter ágazati irányító jogköre kiterjed minden

egészségügyi tevékenységre, illetõleg - jogállásától függetlenül -

minden egészségügyi szolgáltatóra.

(3) A népjóléti miniszter tevékenységét az Egészségügyi

Tudományos Tanács (a továbbiakban ETT), a szakmai kollégiumok,

valamint az (1) bekezdés g) pontja szerinti országos intézetek

segítik.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladatai

151. §

(1) Az ÁNTSZ központi és területi szervei ellátják a

népegészségügy, valamint az egészségügyi szakigazgatás és koordináció

körében az e törvényben, továbbá más jogszabályokban meghatározott

állami feladatokat és hatásköröket.

(2) Az ÁNTSZ szervezetérõl és mûködésének fõbb szabályairól

külön törvény rendelkezik.

A helyi önkormányzatok feladatai

152. §

(1) A települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás

körében gondoskodik:

a) a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról,

b) a fogorvosi alapellátásról,

c) az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti

ellátásról,

d) a védõnõi ellátásról,

e) az iskola-egészségügyi ellátásról.

(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete megállapítja

és kialakítja az egészségügyi alapellátások körzeteit, több

településre is kiterjedõ ellátás esetén a körzet székhelyét.

(3) A helyi önkormányzat biztosítja a tulajdonában vagy

használatában levõ járóbeteg-szakellátást, illetõleg fekvõbeteg-

szakellátást nyújtó egészségügyi intézmények mûködését.

153. §

(1) A települési önkormányzat a környezet- és település-

egészségügyi feladatok körében

a) gondoskodik a köztisztasági és település-

tisztasági feladatok ellátásáról,

b) biztosítja - figyelemmel a 73. § (1)

bekezdésében foglaltakra is - a település rágcsálómentességét,

c) folyamatosan figyelemmel kíséri a település

környezet-egészségügyi helyzetének alakulását és ennek

esetleges romlása esetén - lehetõségeihez képest - saját

hatáskörben intézkedik vagy a hatáskörrel rendelkezõ és

illetékes hatóságnál kezdeményezi a szükséges intézkedések

meghozatalát.

(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete dönt a

gyógyiszap és gyógyforrástermék kitermelésérõl, kezelésérõl, az

elismert gyógyvíz, a gyógyiszap és a gyógyforrástermék palackozásáról,

csomagolásáról, valamint forgalomba hozataláról, illetve engedélyezi e

tevékenységeket.

Az egészségbiztosítási szervek feladatai

154. §

Az egészségbiztosítási szervek a külön törvényben foglaltaknak

megfelelõen kötelesek biztosítani az egészségügyi intézmények által

nyújtott egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában

a) a szükséges kapacitás megfelelõ idõben történõ

lekötését, valamint

b) a teljesített és ellenõrzött szolgáltatás

finanszírozását.

Egészségügyi intézmények fenntartása

155. §

(1) Az egészségügyi intézmények fenntartójának hatáskörét

képezi különösen

a) az alapítói jogok, a létesítés, az átszervezés,

illetve a megszüntetés gyakorlása,

b) az intézmény költségvetésével kapcsolatos jogok

gyakorlása,

c) az intézmény vezetõinek (helyetteseinek)

tekintetében a munkáltatói jogok gyakorolása,

d) az intézmény mûködését szabályozó dokumentumok

(pl. szervezeti és mûködési szabályzat, házirend) jóváhagyása,

e) az intézmény mûködésének folyamatos felügyelete

és ellenõrzése.

(2) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi

intézmény fenntartója a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen

köteles biztosítani az általa fenntartott egészségügyi intézményben

a) az egészségügyi szolgáltatás nyújtásához

szükséges szakmai feltételeket, valamint

b) az egészségügyi intézmény mûködõképességét és

fejlesztését.

156. §

(1) A területi ellátási kötelezettség körében fekvõbeteg

szakellátást nyújtó egészségügyi intézményekben kórházi felügyelõ

tanács és kórházi etikai bizottság mûködik.

(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó egészségügyi

intézmény a szervezeti és mûködési szabályzatában kórházi felügyelõ

tanácsot, illetve kórházi etikai bizottságot hozhat létre

(3) A kórházi felügyelõ tanács feladatkörében

a) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz az

intézmény mûködésével, fenntartásával és fejlesytésével

kapcsolatos kérdésekben,

b) biztosítja a kapcsolattartást az intézmény

vezetése és az érintett lakosság között,

c) képviseli az érintett lakosság érdekeit az

intézmény mûködésében,

d) figyelemmel kíséri az intézmény mûködését.

(4) A kórházi felügyelõ tanács legalább kilenc, legfeljebb

tizenhét tagból álló testület. A tagok felét az egészségügyi intézmény

ellátási körzetében, az egészségügy területén mûködõ társadalmi

szervezetek küldöttei, másik felét az intézmény küldöttei alkotják. A

tanács elnökét minden esetben a társadalmi szervezetek küldöttei közül

kell megválasztani.

(5) A kórházi etikai bizottság feladata

a) az intézményen belül felmerülõ etikai ügyben

való állásfoglalás,

b) a betegjogok érvényesítésében való közremûködés,

c) a szerv- és szövetátültetés e törvényben

szabályozott kivételes eseteiben a jóváhagyás megadása,

d) amit az intézmény szervezeti és mûködési

szabályzata a bizottság hatáskörébe utal.

(6) A kórházi etikai bizottság legalább öt, legfeljebb

tizenegy tagú testület. Tagjait az egészségügyi intézmény vezetése

kéri fel azzal, hogy a bizottság összetétele biztosítsa a bizottság

elé kerülõ ügyek sokoldalú (orvosi, pszichológiai, jogi, vallási stb.)

megítélését.

VIII. fejezet

AZ EMBEREN VÉGZETT ORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁSOK

157. §

Az emberen végzett orvostudományi kutatás (a továbbiakban:

kutatás) célja a betegségek kórismézésének, gyógykezelésének,

megelõzésének és rehabilitációjának javítása, okainak és eredetének

jobb megismerése, beleértve olyan beavatkozásokat és megfigyelési

módozatokat is, amelyek eltérnek a megszokott egészségügyi ellátás

során alkalmazottaktól, illetõleg amelynek során még nem teljesen

ismert és kivizsgált hatású tényezõket (hatóanyagok, anyagok,

eszközök, eljárások, módszerek, körülmények, feltételek) alkalmaznak.

158. §

(1) A kutatás - gyógyszerek klinikai vizsgálata tekintetében a

külön törvényben foglalt eltérésekkel - az e törvényben meghatározott

keretek között végezhetõ.

(2) A kutatás szakmai feltételeit és részletes szabályait a

népjóléti miniszter - az ETT véleményének figyelembevételével -

rendeletben állapítja meg.

159. §

(1) Kutatás cselekvõképes személyen kizárólag diagnosztikus,

terápiás, megelõzési és rehabilitációs eljárások tökéletesítése, új

eljárások kidolgozása, valamint a betegségek kóroktanának és

patogenezisének jobb megértése céljából, a kutatás jellegének,

kockázatainak megfelelõ szakmai feltételekkel rendelkezõ egészségügyi

szolgáltatónál a következõ feltételek együttes fennállása esetén

végezhetõ:

a) a kutatási tervet engedélyezték,

b) a kutatást megelõzõ vizsgálatok igazolják az

alkalmazott tényezõk hatásosságát és biztonságosságát,

c) nem létezik más, az emberen végzett kutatáshoz

hasonló hatékonyságú eljárás;

d) a kutatás során a személyt fenyegetõ kockázatok

arányosak a kutatástól várható haszonnal, illetve a kutatás

céljának jelentõségével;

e) a kutatás alanya - a (3) bekezdés szerinti

tájékoztatást követõen - írásos beleegyezését adta a

kutatáshoz.

(2) Kutatás nem végezhetõ, ha az aránytalanul nagy kockázatot

jelent a kutatás alanyának életére vagy testi, lelki épségére.

(3) A kutatás alanyát a kutatásba való beleegyezését

megelõzõen szóban és írásban tájékoztatni kell:

a) a kutatásban való részvételének önkéntességérõl,

valamint arról, hogy a beleegyezés bármikor, indoklás és

hátrányos következmények nélkül visszavonható;

b) a tervezett vizsgálat, vagy beavatkozás

kísérleti jellegérõl, céljáról, várható idõtartamáról;

c) a kutatás során elvégzendõ vizsgálatok, illetve

egyéb beavatkozások jellegérõl, tartalmáról és esetleges

kockázatairól, következményeirõl, valamint a kutatással járó

kellemetlenségekrõl;

d) a kutatás alanya vagy mások számára várható

elõnyökrõl;

e) a kutatásban való részvétel helyett alkalmazható

esetleges egyéb vizsgálatokról, beavatkozásokról;

f) a kutatásban való részvétel kockázatának körébe

tartozó egészségkárosodás jellegérõl és gyógykezelésérõl,

valamint a kártalanításról, illetve kártérítésrõl;

g) a kutatatásért felelõs személy(ek) nevérõl.

(4) Kutatás cselekvõképtelen, illetve korlátozottan

cselekvõképes személyen kizárólag a következõ feltételek együttes

fennállása esetén végezhetõ:

a) az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt

feltételek teljesülnek;

b) a kutatástól várt eredmény közvetlenül

szolgálhatja a kutatás alanyának egészségét;

c) a kutatás nem folytatható hasonló hatékonysággal

cselekvõképes személyen;

d) a 16. § (1)-(2) bekezdés szerinti személy - a

16. § (5) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel - a

beleegyezését adta.

(5) A (4) bekezdés b) pontjában foglalt feltételtõl

kivételesen a következõ feltételek együttes fennállása esetén el lehet

tekinteni:

a) a kutatás célja az, hogy a kutatás alanyának

állapotához, betegségéhez kapcsolódó tudományos ismeretek

gyarapításával belátható idõn belül hozzájáruljon olyan

eredmények eléréséhez, amelyek hasznosak a kutatás alanyának

vagy más hasonló korú és azonos betegségben szenvedõ,

illetõleg hasonló jellegzetességeket mutató és hasonló

egészségi állapotú személy számára;

b) a kutatás a kutatás alanyára nézve a minimálist

jelentõsen meg nem haladó kockázattal és enyhe igénybevétellel

jár;

c) a kutatásra az ETT véleményének

figyelembevételével a népjóléti miniszter engedélyt ad.

(6) A kutatási tervet az egészségügyi intézmény vezetõje,

egyéb egészségügyi szolgáltató esetében a területileg illetékes

fõvárosi, megyei fekvõbeteg gyógyintézet vezetõje - a népjóléti

miniszter rendeletében meghatározott - erre a célra létrehozott

független, orvos, jogász, teológus, etikus és pszichológus

szakemberekbõl álló bizottság által készített szakmai-etikai vélemény

birtokában, az abban foglalt feltételeknek megfelelõen engedélyezi. A

bizottság elutasító véleménye esetén az egészségügyi intézmény

vezetõje az ETT-hez fordulhat a vélemény felülvizsgálata érdekében.

160. §

Sürgõs szükség esetén, ha a kutatás alanyának, vagy a 16. §

(1)-(2) bekezdések szerinti személynek a beleegyezése nem szerezhetõ

meg, kizárólag a sürgõs szükségben nyújtott ellátásra vonatkozó, a

kutatás alanyának egészségét várhatóan közvetlenül szolgáló és

elõzetesen engedélyezett kutatási terven alapuló kutatás végezhetõ.

161. §

(1) Állapotos vagy szoptató nõ kizárólag akkor lehet kutatás

alanya, ha az saját vagy gyermeke, illetõleg a hasonló életszakaszban

lévõ nõk és gyermekek egészségét közvetlenül szolgálja, és nem áll

rendelkezésre olyan eljárás, amelynek révén nem állapotos vagy

szoptatós nõn is hasonlóan eredményes kutatás folytatható.

(2) Nem végezhetõ kutatás olyan személyek vagy csoportjaik

kutatási alanyként történõ részvételével, akik szolgálati, anyagi vagy

erkölcsi függõségük következtében nincsenek abban a helyzetben, hogy

szabadon adják beleegyezésüket a kutatáshoz.

(3) Fogvatartott és katonai szolgálatot töltõ személyen

kutatás beleegyezésével sem végezhetõ. Az e törvény alapján

szabadságában korlátozott, de cselekvõképes személy csak akkor lehet

kutatás alanya, ha az saját, közeli hozzátartozója vagy a hasonló

helyzetû személyek egészségét közvetlenül és jelentõs mértékben

szolgálja és hasonló kutatási eredmények szabadságukban e törvény

alapján nem korlátozott személyek bevonásától nem várható.

(4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti kutatás esetén annak

elvégzésére - az ETT véleményének figyelembevételével - a népjóléti

miniszter ad engedélyt.

162. §

Az emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt

eredményezõ kutatás, beavatkozás kizárólag megelõzési, kórismézési,

vagy gyógykezelési indokból és - a 182. § (1)-(2) bekezdéseiben

foglalt kivételekkel - csak akkor végezhetõ, ha a kutatásnak,

beavatkozásnak nem a leszármazottak genetikai állományának

megváltoztatása, illetve új egyed létrehozása a célja.

163. §

A kutatás során az alany érdeke mindig megelõzi a tudomány és

a társadalom érdekeit; ezért a kutatás alanyát érintõ kockázatot a

lehetõ legkisebb mértékûre kell korlátozni.

164. §

(1) Amennyiben a szakmai szabályoknak, valamint a kutatási

tervnek megfelelõen végzett kutatás során a kutatás alanya kárt

szenved vagy meghal, õt, illetve az általa eltartott hozzátartozóját

az állam kártalanítja.

(2) A kutatást végzõ intézménynek a kártérítés fedezetére a

kutatási tevékenység megkezdését megelõzõen a kutatásokra vonatkozó, a

kockázatoknak megfelelõ felelõsségbiztosítási szerzõdést kell kötnie.

IX. fejezet

AZ EMBERI REPRODUKCIÓRA IRÁNYULÓ KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK, AZ EMBRIÓKKAL

ÉS IVARSEJTEKKEL VÉGZETT KUTATÁSOK, A MÛVI MEDDÕVÉTÉTEL

165. §

E fejezet alkalmazásában:

a) embrió: minden élõ emberi embrió a megtermékenyítés

befejezõdése után a terhesség 12. hetéig.

b) magzat: a méhen belül fejlõdõ emberi lény a terhesség

12. hetétõl.

Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások általános

feltételei

166. §

(1) Emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként (a

továbbiakban: reprodukciós eljárás)

a) testen kívüli megtermékenyítés és embrió

beültetés;

b) a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel

vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel;

c) ivarsejt adományozásával történõ testen kívüli

megtermékenyítés és embrió beültetés;

d) embrió adományozással végzett embrió beültetés;

e) dajkaterhesség, valamint

f) a nõi ivarsejt megtermékenyülését, illetõleg

megtermékenyíthetõségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt

megtapadását, fejlõdését elõsegítõ egyéb módszer

alkalmazható.

(2) Reprodukciós eljárás során történõ megtermékenyítéshez,

illetõleg embrió-beültetéshez kizárólag emberi ivarsejt, illetve

embrió használható fel.

(3) Holttestbõl - ide értve az agyhalottat is - vagy halott

magzatból származó ivarsejt reprodukciós eljáráshoz nem alkalmazható.

(4) Az ivarsejtek, illetõleg az embriók adományozására a 170-

174. §-okban, illetve a 175-179. §-okban foglalt rendelkezések

irányadók.

167. §

(1) Reprodukciós eljárás házastársi vagy különnemûek közötti

élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhetõ el, amennyiben

bármely félnél fennálló egészségi ok (meddõség) következtében a

kapcsolatból természetes úton nagy valószínûséggel egészséges gyermek

nem származhat. Élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az

esetben végezhetõ, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi

kapcsolatban.

(2) A reprodukciós eljárás - amennyiben a nõi ivarsejt

megtermékenyítése már megtörtént - a házastársi (élettársi) kapcsolat

megszûnése után az egyedülálló nõnél tovább folytatható. Amennyiben

azonban a megtermékenyítés testen kívül történt és az embrió

beültetésére még nem került sor, a házastársak (élettársak) a

reprodukciós eljárás megkezdése elõtt, a 168.§ (1) bekezdése szerinti

együttes kérelmükben erre az esetre nézve az eljárás folytatását a

házastárs (élettárs) halála esetére elõzetesen kifejezetten

kizárhatják.

(3) Az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott esetekben

reprodukciós eljárás csak akkor végezhetõ, ha a meddõség egyéb

kezelési módszerei eredménytelennek bizonyultak, és az alkalmazott

eljárással orvosilag megalapozott esélye van egészséges gyermek

fogamzásának és megszületésének.

(4) Reprodukciós eljárás megfelelõ szakorvosi javaslatra, az

eljárás lefolytatására kiadott mûködési engedély alapján jogosult

egészségügyi szolgáltatónál végezhetõ.

168. §

(1) Reprodukciós eljárás - egyedülálló nõ esetén annak

folytatása - a házastársak, illetõleg élettársak együttes, illetve - a

167. § (2) bekezdése szerinti kizáró nyilatkozat hiányában, valamint a

letétbe helyezett embrióval kapcsolatos rendelkezési jog keretei

között - az egyedülálló nõ írásbeli kérelmére végezhetõ. A kérelmet

közokiratba kell foglalni.

(2) A beavatkozás megkezdését megelõzõen a beavatkozást végzõ

orvos, illetõleg orvoscsoport tagja az egyidejûleg személyesen

megjelent kérelmezõket az adott esetben elvégezhetõ reprodukciós

eljárásról szóban és írásban tájékoztatja. A tájékoztatásnak ki kell

terjednie különösen:

a) az eljárás orvosi indikációjára;

b) az elvégezhetõ beavatkozás természetére, az

alkalmazása során szükségessé váló esetleges újabb vagy

további orvosi beavatkozásokra;

c) a beavatkozás elvégzéséhez szükséges elõzetes

gyógyszeres kezelések hatásaira;

d) a beavatkozásnak a születendõ gyermekre, illetve

az érintettre gyakorolt hatásaira, esetleges kockázataira;

e) az eljárás alkalmazásától várható eredményre;

f) az alkalmazható eljárás igénybevételének várható

költségeire;

g) az eljárás alkalmazására vonatkozó jogszabályi

rendelkezésekre.

(3) A (2) bekezdés szerinti tájékoztatás során a betegek

tájékoztatására vonatkozó, e törvényben foglalt általános szabályok is

megfelelõen irányadóak azzal, hogy a beteg jogállása a beavatkozásban

közvetlenül részt nem vevõ házastársat, élettársat is megilleti. Több,

a 166. § (1) bekezdése szerinti reprodukciós eljárás alkalmazhatósága

esetén a tájékoztatásnak valamennyi elvégezhetõ eljárásra ki kell

terjednie és az alkalmazandó eljárásra vonatkozó konkrét orvosi

javaslatot is magában kell foglalnia.

(4) A reprodukciós eljárás csak a kérelmezõk -

tájékoztatásukat követõen tett - együttes írásbeli beleegyezõ

nyilatkozata alapján kezdhetõ meg, illetve - egyedülálló nõ esetén - a

kérelmezõ írásbeli beleegyegyezõ nyilatkozata esetén folytatható.

(5) Az (1), illetve a (4) bekezdésben foglalt jognyilatkozatok

tételére kizárólag cselekvõképes személy jogosult.

169. §

(1) A reprodukciós eljárások végzésére jogosult egészségügyi

szolgáltatók mûködésének szakmai feltételeit, az egyes beavatkozások

alapjául szolgáló egészségügyi indikációk körét, valamint az

egészségügyi beavatkozások végzésének részletes szakmai szabályait a

népjóléti miniszter rendeletben határozza meg.

(2) Reprodukciós eljárások végzésére mûködési engedély csak

olyan egészségügyi szolgáltató részére adható, amely egyidejûleg

megfelel az ivarsejtek, illetõleg az embriók fagyasztva tárolására

vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott szakmai feltételeknek is.

Ivarsejt adományozás és -letét

170. §

(1) Reprodukciós eljárás végzéséhez, illetve orvostudományi

kutatás céljából ivarsejt adományozható, amely kizárólag az

adományozás szerinti célra használható fel.

(2) Egyazon reprodukciós eljárás végzése során csak azonos

személy által adományozott ivarsejtek használhatóak.

(3) Ivarsejt adományozásáért ellenérték nem kérhetõ és nem

adható. Az adományozónak az adományozással összefüggõ szükséges és

igazolt költségeit, valamint jövedelem kiesését - a népjóléti

miniszter rendeletében meghatározott körben és feltételek mellett -

meg kell téríteni.

171. §

(1) Ivarsejtet bármely - reprodukciós eljárás céljából történõ

adományozás esetén 35. életévét be nem töltött - cselekvõképes személy

adományozhat, aki megfelel a külön jogszabályban meghatározott

feltételeknek.

(2) Ivarsejtet reprodukciós eljárás végzésére, illetve

ivarsejt kutatására jogosult egészségügyi szolgáltatónak, illetõleg

kutatóhelynek lehet közvetlenül felajánlani. Reprodukciós eljárás vagy

kutatás végzésére nem jogosult természetes személy, jogi személy vagy

jogi személyiség nélküli más szervezet a neki vagy másnak adományként

felajánlott emberi ivarsejtet, illetõleg az azt tartalmazó anyagot nem

fogadhatja el, azon tulajdonjogot nem szerezhet.

(3) A (2) bekezdés szerinti felajánlás az adományozónak az

ivarsejt elfogadására jogosult egészségügyi szolgáltatóhoz vagy

kutatóhelyhez intézett írásbeli adományozó nyilatkozatával és az

intézményben az ivarsejtet tartalmazó anyag levétele céljából történõ

személyes megjelenésével történik. Reprodukciós eljárás érdekében

történõ adományozás esetén az adományozó nyilatkozatnak tartalmaznia

kell az adományozó nevét (családi és utónév, leánykori név), anyja

leánykori nevét, lakcímét, születési idejét, nemét, külsõdleges testi

jegyeit, a felajánló elõtt ismert megbetegedéseit.

(4) A felajánlás szerinti egészségügyi szolgáltató a

reprodukciós eljárás céljából adományozott ivarsejtek levételét

megelõzõen intézkedik a nála személyesen megjelent adományozó elõzetes

orvosi vizsgálatáról és az adományozót szóban tájékoztatja az

adományozás céljáról és feltételeirõl. Az adományozónak a személyes

megjelenés során hitelt érdemlõ módon igazolnia kell a közölt

személyes adatok helytállóságát.

(5) A (3)-(4) bekezdésekben foglaltaktól eltérõen adományozó

nyilatkozat, valamint elõzetes orvosi vizsgálat csak az ivarsejtek

elsõ ízben történõ levételét megelõzõen szükséges, amennyiben az

ivarsejt-adományozás több alkalommal, folyamatosan történik. Az

adományozás folyamatossága az adományozó ismert megbetegedésére

vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét nem érinti.

(6) Az adományozott ivarsejtek elfogadására jogosult

egészségügyi szolgáltató vagy kutatóhely a felajánlást indokolás

nélkül visszautasíthatja. Vissza kell utasítani a reprodukciós eljárás

céljából tett adományozást, ha:

a) az adományozó az adományozást kizáró

megbetegedésben szenved;

b) az adományozó a (3) bekezdésben szereplõ

személyes és különleges adatok közlését megtagadja és az

adatokról más hitelt érdemlõ módon nem szerezhetõ tudomás;

c) az adományozás nem a felajánlás szerinti

egészségügyi szolgáltatónál személyes megjelenés során nyert,

ivarsejteket tartalmazó anyaggal történik.

(7) Bármely személy vagy szerv köteles a jogosulatlanul,

illetõleg jogszerûen, de a (6) bekezdés alapján visszautasított

felajánlás során birtokába jutott ivarsejtek, illetve ivarsejtet

tartalmazó anyagok haladéktalan megsemmisítésérõl gondoskodni.

172. §

(1) A 171. § (3) bekezdése, valamint az adományozó személyes

megjelenése és vizsgálata alapján az egészségügyi szolgáltató vagy az

ivarsejt adományozás során a kutatóhely tudomására jutott személyes és

különleges adatok kezelésére a személyes adatok védelmérõl és a

közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény,

valamint az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok

kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezései

- a (2)-(4) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével - megfelelõen

irányadóak.

(2) Az egészségügyi szolgáltató az ivarsejtek adományozásával

összefüggésben kizárólag a 171. § (3) bekezdésében felsorolt személyes

és különleges adatokat kezelheti. Az adatkezelés során a személyes

adatok közül a névre és lakcímre vonatkozó adat nem, bármely egyéb

adat - személyazonosításra alkalmatlan módon - a (3) bekezdésben

meghatározottak részére továbbítható. Az egészségügyi szolgáltató a

tudomására jutott, de a jogszerû adatkezelés körébe nem tartozó adatok

megsemmisítésérõl haladéktalanul intézkedik.

(3) A (2) bekezdés szerinti adatkezelés során személyes,

illetve különleges adat más, reprodukciós eljárás végzésére jogosult

egészségügyi szolgáltató, illetõleg reprodukciós eljárás

igénybevételére jogosult személy megkeresésére szolgáltatható ki, a

(2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembevételével.

(4) Kutatóhely az ivarsejt adományozásával összefüggésben

tudomására jutott adatok közül kizárólag az adományozó egészségi

állapotára, megbetegedésére vonatkozó adatot kezelhet. Az adatkezelés

joga a jogszerûen kezelhetõ adatok személyazonosításra nem alkalmas

módon történõ nyilvántartását, valamint az orvostudományi kutatások

céljával, illetõleg eredményével összefüggõ továbbítását, illetõleg

nyilvánosságra hozatalát foglalja magában.

173. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató a reprodukciós eljárás

céljából adományozással rendelkezésére bocsátott ivarsejteket csak

ilyen eljárás elvégzése érdekében és a beavatkozáshoz szükséges

mértékben, a (2) bekezdésben foglalt korlátozásra tekintettel

szolgáltathatja ki a nála, illetõleg más, reprodukciós eljárás

végzésére jogosult egészségügyi szolgáltatónál igénybevett

ellátásokhoz.

(2) Az ivarsejtek rendelkezésre bocsátása során biztosítani

kell, hogy az ugyanazon ivarsejt adományozótól származó utódok száma

különbözõ személyeknél elvégzett reprodukciós eljárások során se

haladja meg a négyet. Egy reprodukciós eljáráshoz csak ugyanazon

adományozó ivarsejtjei bocsáthatók rendelkezésre.

(3) Az adományozott ivarsejtek kiadását megelõzõen - más

egészségügyi szolgáltatónál végzett reprodukciós eljárás esetén a

beavatkozást végzõ intézmény által rendelkezésre bocsátott adatok

alapján - az ivarsejt tárolását végzõ egészségügyi szolgáltató

meggyõzõdik az ivarsejteknek az adott reprodukciós eljárásban történõ

felhasználhatóságáról, az esetleges biológiai összeférhetetlenségi

okok hiányáról. A reprodukciós eljárást kérelmezõ személyek

személyazonosításra alkalmas adatait - amennyiben az a vizsgálat

elvégzéséhez szükséges - a vizsgálatot végzõ rendelkezésére kell

bocsátani.

(4) Az ivarsejtek kiadásának körülményeirõl, a felhasználás

szerint érintett személyek adatairól az ivarsejtek tárolását végzõ

egészségügyi szolgáltató tájékoztatást nem adhat, az adatokat nem

továbbíthatja és nem hozhatja nyilvánosságra.

(5) Kutatóhely csak ivarsejtekkel végzett orvostudományi

kutatás céljára és kizárólag az ivarsejt átvételére jogosult

egészségügyi szolgáltató vagy kutatóhely részére adhat át

ivarsejteket.

174. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató az adományozott és általa

elfogadott ivarsejteket a felhasználásig fagyasztva tárolja. A

ivarsejtek tárolása külön jogszabályban meghatározottak szerint

kizárható, illetõleg idõtartama korlátozható. A korlátozott

idõtartamig tárolható ivarsejteket a tárolási idõ lejártát követõen

meg kell semmisíteni.

(2) Egészségügyi okból szakorvosi javaslat alapján, illetõleg

egyéb indokolt kérelemre ivarsejtek fagyasztva tárolás céljából

cselekvõképes személytõl késõbbi, a letevõ saját felhasználása

céljából is átvehetõk (ivarsejt letét). Letétként kizárólag a letevõ

saját és személyesen átadott ivarsejtjei vehetõk át.

(3) A letétbe helyezett ivarsejtek a letevõ írásbeli

rendelkezése alapján, a reprodukciós eljárást végzõ egészségügyi

szolgáltató részére szolgáltathatók ki. A letevõ írásbeli kérelmére az

ivarsejteket a tárolási idõ lejárta elõtt meg kell semmisíteni.

(4) Az ivarsejtek tárolása során a különbözõ donoroktól

származó, az azonos donoroktól nem egyidejûleg levett, a különbözõ

célból adományozott ivarsejtek, valamint az ivarsejt letét céljából

tárolt különbözõ ivarsejtminták nem keverhetõk össze.

(5) A tárolt ivarsejtekrõl, azok kiadásáról, felhasználásáról,

illetõleg megsemmisítésérõl folyamatos nyilvántartást kell vezetni. A

nyilvántartás érdekében a tárolás során az ivarsejteket

személyazonosításra alkalmas, kutatási célból végzett tárolás esetén

személyazonosításra nem alkalmas módon, tárolási egységenként,

azonosítási kóddal kell ellátni.

Embrió adományozás és -letét

175. §

(1) Reprodukciós eljárás során testen kívül létrejött és be

nem ültetett embrióval kapcsolatos rendelkezés jogát az embriót

létrehozó házastársak (élettársak) - a családi állapotukban, illetõleg

élettársi kapcsolatukban bekövetkezett változástól függetlenül -

valamelyik fél haláláig közösen gyakorolják, rendelkezési jogáról

azonban bármelyik fél közokiratban vagy teljes bizonyító erejû

magánokiratban lemondhat. Véleményeltérés esetén az embrió letét

szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

(2) Az ivarsejt adományozás révén testen kívül létrehozott

embrió feletti rendelkezési jog az ivarsejt felhasználása szerinti

reprodukciós eljárásban részt vevõ házastársakat (élettársakat)

együttesen illeti meg, az (1) bekezdésben meghatározott feltételek

egyidejû figyelembevételével.

(3) Az (1) - (2) bekezdések szerinti rendelkezés joga az

embriónak a saját célú esetleges késõbbi felhasználás érdekében

történõ letételérõl (embrió letét) szóló döntést, vagy más

személyeknél végzendõ reprodukciós eljáráshoz (embrió adományozás),

illetõleg orvostudományi kutatás céljára történõ felajánlását foglalja

magában. Megfelelõ rendelkezés - vagy annak ismerete - hiányában az

egészséges embrió letételének szándékát kell vélelmezni.

(4) Az azonos személyektõl származó embriók legfeljebb két

másik személynél végzendõ reprodukciós eljárásban használhatók fel.

176. §

(1) Az embrió felajánlása a rendelkezésre jogosultak írásbeli

nyilatkozatával történhet, amely tartalmazza a felajánlás célját,

valamint - az embrió adományozás céljából történõ felajánlása esetén -

az embriót létrehozó ismert személyek életkorát, külsõdleges testi

jegyeit, a nyilatkozattevõ elõtt ismeretes megbetegedéseit.

(2) Az embrió felajánlására, illetõleg visszautasítására a

171. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelõen irányadóak.

(3) A felajánlás szerinti egészségügyi szolgáltató, illetõleg

kutatóhely a felajánlott embriót visszautasíthatja, amennyiben a

felajánlásnak megfelelõ cél szerint alkalmazni a felhasználhatóság

idõtartama alatt valószínûsíthetõen nem tudja, a (4) bekezdés szerinti

felhasználásáig azonban megõrzésérõl és tárolásáról köteles

gondoskodni. Vissza kell utasítani az adományozás céljából tett

felajánlást, ha nem valószínûsíthetõ, hogy az embrióból egészséges

gyermek fejlõdhet.

(4) Bármely szerv vagy személy a jogosulatlanul, illetõleg a

jogszerûen, de a (3) bekezdés szerint visszautasított felajánlás

alapján birtokába jutott embriónak az arra jogosult más egészségügyi

szolgáltatónál, illetve kutatóhelynél történõ elhelyezésérõl köteles

intézkedni. Károsodott embrió kizárólag kutatóhelynek adható át. A más

jogosult által át nem vett embrió megõrzésérõl, károsodott embrió

esetén a megsemmisítésérõl - az (5) bekezdésre is figyelemmel - a

birtokos gondoskodik.

(5) Az embrió birtoklására nyilvánvalóan jogosulatlan

személytõl vagy szervtõl a felajánlásának elfogadására jogosult

bármely egészségügyi szolgáltató, illetõleg kutatóhely az életképes

embriót köteles átvenni, és az embrióval való rendelkezésre jogosultak

175. § (3) bekezdése szerinti rendelkezése vagy vélelmezett szándéka

szerint eljárni.

177. §

(1) Az egészségügyi szolgáltató, illetõleg a kutatóhely az

embriók adományozási, illetve kutatási célra történõ felajánlásával

összefüggésben tudomására jutott személyes és különleges adatokat az

ivarsejtek adományozásával kapcsolatos adatkezelésre vonatkozó, e

törvényben foglalt rendelkezések megfelelõ alkalmazásával kezelheti

azzal, hogy az embrió adományozásra irányuló eljárás tekintetében

kizárólag a 176. § (1) bekezdésében felsorolt adatok kezelhetõek.

(2) Az embrióadományozásra irányuló eljárás során nem

tekinthetõ jogszerûtlennek az az adatkezelés, amely az embriók,

illetõleg az ivarsejtek adományozásával összefüggésben jogszerûen az

egészségügyi szolgáltató tudomására jutott és legalább az egyik

eljárásban kezelhetõ személyes és különleges adatok összekapcsolásával

történik.

178. §

(1) Az adományozás, valamint kutatás céljából felajánlott

embrió kiadására, az embrióknak az egészségügyi szolgáltatónál történõ

tárolására, valamint az embrió letétre a 173. § (1) és (4)-(5)

bekezdéseiben, a 174. § (1)-(3), és (5) bekezdéseiben foglalt

rendelkezéseket - a (2)-(3) bekezdésekben foglalt eltéréssel - kell

megfelelõen alkalmazni.

(2) Az embrió letétele a hozzá-kapcsolódó rendelkezési jog

gyakorlására jogosult intézkedése vagy e törvény szerint vélelmezett

szándéka alapján lehetséges. Az embrió letételéhez a letét alapjául

szolgáló egészségügyi ok megjelölése vagy egyéb indokolás nem

szükséges.

(3) A letett embrió - bármelyik fél halálának, illetõleg

rendelkezési jogáról történõ lemondásának esetét kivéve - kizárólag a

rendelkezési jog jogosultjainak egybehangzó írásbeli nyilatkozata

alapján adható ki.

(4) A házastárs (élettárs) halála miatt egyedülálló,

rendelkezésre jogosult nõ testébe történõ beültetés céljából a letett

embrió a 167. § (2) bekezdése szerinti kizáró nyilatkozat hiányában

adható ki. Kizáró nyilatkozat esetén a letett embrió felhasználására a

rendelkezésre jogosult nyilatkozata irányadó, ennek hiányában az

embrió adományozására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen

alkalmazni azzal, hogy a felajánlás szerinti egészségügyi

szolgáltatónak a letétbe helyezés helye szerinti egészségügyi

szolgáltatót kell tekinteni.

(5) Az adományozás céljából felajánlott embrió legfeljebb 5

évig tárolható, de ez az idõtartam egy alkalommal, további 5 évvel

meghosszabbítható. A letétbe helyezett embrió tárolásának leghosszabb

idõtartama 10 év. A fel nem használt embrió a fagyasztva tárolás

határidejének letelte elõtt - az embrió valószínû károsodásának esetét

kivéve - nem semmisíthetõ meg. A határidõ leteltét követõen az

egészségügyi szolgáltató az embriót megsemmisíti vagy tudományos

kutatás céljára - a reprodukciós eljárásban történõ felhasználás

lehetõségének kizárásával - felhasználhatja, illetve ilyen célból arra

jogosult kutató intézetnek átadhatja.

179. §

(1) Ivarsejt, illetõleg embrió adományozás eredményeként

fogant, illetve született gyermeknek joga, hogy a nagykorúságának

elérését követõen fogamzásának, születésének körülményeit a

rendelkezésre bocsátható adatok [172. § (2)-(3) bekezdés] körére

kiterjedõ módon megismerje.

(2) Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást a gyermek

vérszerinti szülõje, illetõleg a nagykorúságának elérését közvetlenül

megelõzõen törvényes képviselõjének minõsülõ személy jogosult megadni.

(3) Az (1) bekezdés szerint fogant, illetve született gyermek

vérszerinti szülõjének az ivarsejt felhasználására, illetve az embrió

beültetésére irányuló reprodukciós eljárást kérelmezõket kell

tekinteni. A testen kívül létrejött embriót a méhmagzat jogállása a

beültetés napjától illeti meg.

(4) A gyermek családi jogállásának rendezésére irányuló

eljárás során az eljáró hatóság, illetõleg a reprodukciós eljárásban

résztvevõ házastársak (élettársak) bármelyikének kérelmére a

reprodukciós eljárás végzésének tényérõl és annak eredményérõl a

beavatkozást végzõ egészségügyi szolgáltató igazolást ad ki.

Embriókkal, ivarsejtekkel végezhetõ kutatások,

vizsgálatok és beavatkozások

180. §

(1) Embriókkal, illetve ivarsejtekkel a 186. § szerinti Humán

Reprodukciós Bizottság engedélye alapján, az engedélyben meghatározott

dokumentációs rendnek és az egyidejûleg jóváhagyott kutatási tervnek

megfelelõen, a kutatás célja szerinti szakmai feltételekkel rendelkezõ

egészségügyi szolgáltatónál vagy más kutatóhelyen végezhetõ kutatás.

(2) Embriót, ivarsejtet kutatási célra felhasználni kizárólag

a 159. § (1) bekezdésében meghatározott kutatási célok érdekében

lehet.

(3) Embrió kutatási célból nem hozható létre, kutatáshoz csak

a reprodukciós eljárások során létrejött embriót szabad felhasználni

az arra jogosultak rendelkezése alapján vagy az embrió károsodása

esetén.

(4) Embrió állat szervezetébe nem ültethetõ, emberi és állati

ivarsejtek egymással nem termékenyíthetõek meg.

(5) Reprodukciós eljárás vagy más egészségügyi szolgáltatás,

illetve orvostudományi kutatás során embriót több embrió vagy - a 182.

§ (1)-(2) bekezdéseiben foglalt kivétellel - a fogamzással kialakult

tulajdonságoktól eltérõ vagy további sajátossággal rendelkezõ egyed

léthozatalára felhasználni nem lehet, egymással genetikailag megegyezõ

egyedek nem hozhatók létre.

181. §

(1) Azon embrió, amellyel kutatást végeztek, emberi

szervezetbe nem ültethetõ be, kutatáshoz felhasznált ivarsejt

reprodukciós eljárás végzéséhez nem alkalmazható. A kutatás során

felhasznált embrió - a fagyasztva tárolás idejét nem számítva -

legfeljebb 14 napig tartható életképes állapotban, a kutatás tartamát

is figyelembe véve.

(2) E törvény alkalmazása szempontjából nem minõsül

embriókutatásnak a diagnosztikai vagy gyógykezelési célból, valamint

az embrió visszaültetésre vagy beültetésre való alkalmasságának

megállapítása érdekében végzett vizsgálat.

182. §

(1) Az utód nemének születése elõtti megválasztására irányuló

eljárások a nemhez kötötten öröklõdõ megbetegedések felismerésére vagy

a megbetegedések kialakulásának megelõzésére végezhetõek.

(2) Az embrió (1) bekezdésben foglaltaktól különbözõ genetikai

jellemzõi a születendõ gyermek várható betegségének megelõzése,

illetõleg kezelése céljából változtathatóak meg, a cél szerint

feltétlenül szükséges mértékben és módon.

(3) Az embrió sejtjeit szétválasztani kizárólag a születendõ

gyermek valószínûsíthetõ megbetegedésének, az embrió károsodásának

megállapítása érdekében lehet.

(4) Az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott eljárások az

embriót létrehozó házastársak (élettársak) - tájékoztatásukat követõen

tett - írásbeli beleegyezõ nyilatkozata alapján, reprodukciós eljárás

végzésére jogosult egészségügyi szolgáltatónál alkalmazhatóak.

Dajkaterhesség

183. §

(1) Egymással házastársi, illetõleg élettársi kapcsolatban

álló mindkét személy ivarsejtjeibõl testen kívül létrehozott embrió

más nõ (a továbbiakban dajkaanya) méhébe - a létrehozó pár érdekében

történõ kihordás céljából - abban az esetben ültethetõ be,

(dajkaterhesség), ha a petesejtet adó nõ

a) a terhesség kihordására testi adottsága folytán képtelen,

vagy

b) életét, illetve testi épségét a gyermek kihordása

veszélyeztetné, vagy

c) testébe történõ beültetés esetén az embrióról egészséges

gyermek nagy valószínûséggel nem születne.

(2) Dajkaanya az a személy lehet, aki az ivarsejtjével embriót

létrehozó személyek bármelyikével közeli hozzátartozói kapcsolatban

áll, cselekvõképes, egészséges gyermek kihordására alkalmas és az

embrió beültetésének idõpontjában 25. életévét betöltötte, de 40.

életévét még nem érte el és legalább egy élveszületett gyermeknek

adott életet.

(3) Dajkaterhesség szakorvosi javaslatra, a népjóléti

miniszter rendeletében meghatározott engedély alapján alkalmazható. A

beavatkozás elvégzése az embriót létrehozó házastársak (élettársak)

együttes kérelmére, valamint a gyermeket kihordó nõ általános

beleegyezõ nyilatkozata alapján engedélyezhetõ. Amennyiben a gyermeket

kihordó nõ házastársi (élettársi) kapcsolatban áll, házastársa

(élettársa) általános beleegyezõ nyilatkozata is szükséges az engedély

kiadásához.

(4) A (3) bekezdés szerinti általános beleegyezõ nyilatkozatot

teljes bizonyító erejû magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni.

(5) Az (1) bekezdés szerinti eljárás végzése során a 168. §

(2)-(5) bekezdéseiben foglalt rendelkezések irányadóak azzal, hogy a

gyermek kihordását vállaló nõnek, valamint házastársának

(élettársának) a dajkaterhesség alkalmazásához adott általános

beleegyezõ nyilatkozata a megfelelõ tájékoztatás alapján, az

egészségügyi beavatkozás megkezdését megelõzõen tett beleegyezõ

nyilatkozatát nem pótolja.

(6) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy a

dajkaterhesség engedélyezésére jogosult szervet, az engedélyezésének

alapjául szolgáló egészségügyi indikációk körét, valamint a hozzá

kapcsolódó beavatkozások elvégzésének szakmai feltételeit rendeletében

meghatározza.

184. §

(1) Más személyek ivarsejtjeibõl származó embrió kihordásáért

ellenérték nem kérhetõ, illetõleg nem adható.

(2) A dajkaterhesség alkalmazására, illetõleg igénybevételére

ösztönzõ reklám közzététele, valamint az eljárás bármilyen módon

történõ népszerûsítése tilos.

(3) A dajkaterhességbõl született gyermeket az embriót

létrehozó szülõk vérszerinti gyermekének jogállása illeti meg.

Embriók, magzatok számának csökkentése többes terhességben

185. §

(1) Többes terhesség fennállása esetén egyes embriók

(magzatok) orvosilag valószínûsíthetõ életképtelenséggel járó

fejlõdési rendellenessége vagy az élettel összeegyeztethetõ, de súlyos

és gyógyíthatatlan fogyatékosságot okozó károsodása miatt méhen belüli

beavatkozással a terhesség az egészséges embriók (magzatok)

kihordására korlátozható.

(2) A terhesség megtartása, egészséges gyermek(ek)

világrahozatala, illetõleg az embrióknak (magzatoknak) az anya életét

vagy testi épségét nem veszélyeztetõ biztonságos kihordása érdekében a

többes terhességben kihordandó embriók (magzatok) száma valamennyi

embrió (magzat) épsége esetén is korlátozható.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben - az illetékes

genetikai tanácsadó javaslatára - a magzatok számának méhen belüli

korlátozására a terhesség 20. hetéig, a diagnosztikus eljárás

elhúzódása esetén 24. hetéig kerülhet sor. A (2) bekezdésben foglaltak

alapján a kihordandó embriók (magzatok) száma - szakorvosi javaslatra

- a terhesség 12. hetéig, a többes terhesség korábbi diagnózisát

befolyásoló ok fennállása esetén a 14. hetéig csökkenthetõ.

(4) Az embriók (magzatok) számának méhen belüli csökkentésére

irányuló eljárás során a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi

LXXIX. törvény (a továbbiakban: Mtv.) rendelkezései az e törvényben

nem szabályozott kérdések tekintetében megfelelõen irányadóak. Az e

törvényben foglalt rendelkezések nem érintik a magzatok számának az

Mtv. szerint a terhességmegszakítás indokaként figyelembe vehetõ egyéb

feltételek alapján történõ csökkentésének lehetõségét.

Humán Reprodukciós Bizottság

186. §

(1) A reprodukciós eljárások, valamint az embriókkal végzett

orvostudományi kutatások területén a népjóléti miniszter tanácsadó,

döntéshozó, valamint ellenõrzést végzõ testületeként az ETT Humán

Reprodukciós Bizottsága (a továbbiakban :Bizottság) mûködik.

(2) A Bizottság ellátja az e törvényben, valamint a külön

jogszabályban meghatározott feladatokat.

(3) A Bizottság feladata különösen:

a) reprodukciós eljárások végzésére, illetõleg ivarsejtek

(embriók) fagyasztva tárolására jogosult egészségügyi szolgáltatók

mûködési engedélyezésének elõzetes véleményezése, mûködésük folyamatos

ellenõrzése, szükség esetén javaslattétel meghatározott intézkedések

meghozatalára az egészségügyi szolgáltató, a fenntartó, valamint a

szakfelügyeletet ellátó egészségügyi hatóság részére;

b) a benyújtott kutatási tervdokumentáció alapján embriókkal,

ivarsejtekkel végzett orvostudományi kutatás engedélyezése;

c) a reprodukciós eljárásokat érintõ jogszabályok és szakmai

szabályok véleményezése, javaslattétel megalkotásukra, illetõleg

módosításukra;

d) a reprodukciós eljárások hazai és nemzetközi gyakorlatának,

valamint az embriókkal végzett kutatások tapasztalatainak folyamatos

értékelése.

(4) A (3) bekezdés a) pontjában foglalt feladatkörében eljárva

a Bizottság bármely tagja az ellenõrzött egészségügyi szolgáltató

helyiségeibe beléphet, egyes beavatkozásokra vonatkozó dokumentációkba

betekinthet, illetõleg a vizsgált tevékenységekre vonatkozóan további

felvilágosítást kérhet.

(5) A Bizottság tagjainak egy részét megfelelõ szakirányú

gyakorlati ismeretekkel rendelkezõ szülész-nõgyógyász szakképesítésû

orvosok, illetõleg jogi végzettségû személyek közül a népjóléti

miniszter nevezi ki, más részét a reprodukciós eljárások végzésében

érintett társadalmi szervezetek és tudományos testületek közvetlenül

delegálják.

(6) A Bizottság feladatkörét, mûködésének, összetételének

részletes szabályait a népjóléti miniszter rendeletében szabályozza.

Mûvi meddõvététel

187. §

(1) A nemzõ-, illetõleg fogamzásképességet megakadályozó mûvi

meddõvététel családtervezési célból, illetve egészségügyi indokból az

érintett nõ vagy férfi írásbeli kérelme alapján, megfelelõ szakorvosi

vélemény alapján, illetve javaslatra végezhetõ.

(2) Családtervezési célból a mûvi meddõvététel 35. életévét

betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkezõ személynél

végezhetõ el. A családtervezési célból elvégzett mûvi meddõvététel

iránt a 16.§ (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott személyek által

benyújtott kérelem érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulása

szükséges.

(3) Családtervezési célból mûvi meddõvététel kizárólag

magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezõ magyar

állampolgárnál végezhetõ el.

(4) A mûvi meddõvététel elvégzésére a kérelem benyújtását

követõ 3 hónap elteltével kerülhet sor, kivéve, ha a beavatkozás soron

kívüli elvégzését szülészeti vagy más mûtéti esemény lehetõvé teszi. A

beavatkozás megkezdését megelõzõen a beavatkozást végzõ egészségügyi

szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezõt - házasságban, illetve

élettársi kapcsolatban élõ kérelmezõ esetén a házastársat (élettársat)

is - tájékoztatja a fogamzásgátlás egyéb lehetõségeirõl, valamint a

beavatkozás jellegérõl, lehetséges kockázatairól és következményeirõl.

X. fejezet

PSZICHIÁTRIAI BETEGEK GYÓGYKEZELÉSE ÉS GONDOZÁSA

188. §

E fejezet alkalmazásában:

a) pszichiátriai intézet: minden olyan egészségügyi

szolgáltatást vagy azt is nyújtó intézmény, amely pszichiátriai

betegek ellátását, továbbá felügyeletét, gondozását napi 24 órán át

biztosítja, függetlenül az intézmény által nyújtott egyéb

szolgáltatásoktól, fenntartójától és elnevezésétõl. A 189-195. §

tekintetében pszichiátriai intézetnek minõsül a pszichiátriai

betegek járóbeteg szakellátását végzõ pszichiátriai intézmény, a

pszichiátriai betegek otthona, valamint rehabilitációs intézete is,

ide értve az átmeneti intézményt és a közösségi pszichiátriai

ellátást nyújtó intézetet is. A pszichiátriai betegek otthonára és

rehabilitációs intézetére vonatkozó eltérõ szabályokat külön

jogszabály állapítja meg. Külön jogszabály tartalmazza a

büntetõeljárás során elrendelt kényszergyógykezelést, ideiglenes

kényszergyógykezelést és elme-megfigyelést végzõ szervre vonatkozó

eltérõ szabályokat;

b) veszélyeztetõ magatartás: a beteg - pszichés

állapotának zavara következtében - saját vagy mások életére, testi

épségére, egészségére jelentõs veszélyt jelenthet és a megbetegedés

jellegére tekintettel a sürgõs intézeti gyógykezelésbe vétel nem

indokolt;

c) közvetlen veszélyeztetõ magatartás: a beteg - pszichés

állapotának akut zavara következtében - saját vagy mások életére,

testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent.

1. cím

Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok

189. §

(1) A pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi

ellátása során - helyzetére való tekintettel - fokozott védelemben

kell részesíteni.

(2) A pszichiátriai betegnek a 6-25. § szerinti jogai -

egészségügyi ellátása során - csak az e törvényben foglaltak szerint,

a feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá - a 193. §-ban

foglalt kivétellel - abban az esetben korlátozhatók, ha a beteg

veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartást tanúsít. Az

emberi méltósághoz való jog azonban ebben az esetben sem korlátozható.

190. §

Minden pszichiátriai beteg jogosult arra, hogy

a) pszichiátriai gyógykezelése lehetõség szerint

családi, illetõleg lakókörnyezetében, továbbá

b) pszichiátriai gyógykezelésére az állapotának

megfelelõ és a többi beteg fizikai biztonságát védõ, a lehetõ

legkevésbé hátrányos és kellemetlen módszerrel, illetve

c) pszichiátriai gyógykezelése során korlátozó,

vagy kényszerítô intézkedés alkalmazására, valamint korlátozó

feltételek közötti elhelyezésére csak feltétlenül indokolt

esetben, önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén

kerüljön sor.

191. §

(1) A pszichiátriai beteg gyógykezeléshez való beleegyezésére

az általános szabályok az irányadók (15-19. §). A 196. § b) és c)

pontja alapján kezelt beteg esetében addig, ameddig a beteg

veszélyeztetõ vagy közvetlenül veszélyeztetõ magatartást tanúsít, el

lehet tekintetni a beteg beleegyezésétõl, de a tájékoztatást ilyen

esetben is a lehetõséghez képest meg kell kísérelni.

(2) A pszichiátriai intézetbe felvett beteget a 13. § szerinti

általánosan elõírt tájékoztatáson túlmenõen szóban és írásban

tájékoztatni kell jogairól, különös tekintettel a bírósági eljárás

lényegére, a betegnek azzal kapcsolatos jogaira.

(3) A veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartás

megszûnése után a beteget az általános szabályok szerint (13. §)

részletesen tájékoztatni kell.

192. §

(1) Személyes szabadságában bármely módon csak a veszélyeztetõ

vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartású beteg korlátozható. A

korlátozás csak addig tarthat, illetõleg olyan mértékû és jellegû

lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.

(2) A korlátozás elrendelésére és módjára a 10. § (4)-(5)

bekezdése az irányadó. A korlátozásról az orvost haladéktalanul

értesíteni kell, akinek 2 órán belül azt jóvá kell hagynia. Ennek

hiányában a korlátozást haladéktalanul meg kell szüntetni.

193. §

A pszichiátriai beteg esetében kivételesen korlátozható a

betegnek az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való joga, ha

alapos okkal feltételezhetõ, hogy a beteg gyógyulását nagymértékben

veszélyeztetné, vagy más személy személyiségi jogait sértené az

egészségügyi dokumentáció megismerése. A korlátozás elrendelésére

kizárólag orvos jogosult.

194. §

(1) A 192-193. §-ban foglalt korlátozások elrendelésérõl a

betegjogi képviselõt és a beteg törvényes vagy meghatalmazott

képviselõjét haladéktalanul értesíteni kell.

(2) Az e fejezetben foglalt betegjogi korlátozásokat

részletesen dokumentálni és indokolni kell.

195. §

(1) A betegnek joga van a terápiás foglalkoztatáshoz, de sem

terápiás, sem egyéb munka végzésére nem kényszeríthetõ.

(2) Lehetõvé kell tenni, hogy a beteg önként részt vehessen az

intézet fenntartását szolgáló munkák végzésében is, ha ettõl

állapotának javulása remélhetõ.

(3) A beteg munkájáért díjazásban részesül a népjóléti

miniszter rendeletében foglaltaknak megfelelõen.

2. cím

Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése

196. §

Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételének

a) a beteg beleegyezésével vagy a 16. § (1)-(2)

bekezdés szerinti személy kérelmére (a továbbiakban: önkéntes

gyógykezelés),

b) azonnali intézeti gyógykezelést szükségessé tevõ

közvetlen veszélyeztetõ magatartás esetén, az azt észlelõ

orvos intézkedése alapján (a továbbiakban: sürgõsségi

gyógykezelés),

c) a bíróság kötelezõ intézeti gyógykezelést

elrendelõ határozata alapján (a továbbiakban: kötelezõ

gyógykezelés)

van helye.

Az önkéntes gyógykezelés

197. §

(1) A gyógykezelés akkor tekinthetõ önkéntesnek, ha abba a

cselekvõképes beteg a pszichiátriai intézetbe történõ felvétele elõtt

írásban beleegyezett.

(2) A korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen beteg

a 16. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott személy kérelmére vehetõ

pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe.

(3) A bíróság az intézeti gyógykezelés indokoltságát és a

beleegyezés érvényességét

a) az (1) bekezdés szerinti esetben a beteg,

illetve a 16. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott személy

kérelmére,

b) a (2) bekezdés szerinti esetben hivatalból

vizsgálja.

(4) A pszichiátriai intézet, osztály (a továbbiakban együtt:

pszichiátriai intézet) vezetõje a (3) bekezdés a) pontja szerinti

kérelmet köteles haladéktalanul továbbítani a bíróságnak, a (3)

bekezdés b) pontja szerinti esetben pedig a felvételrõl haladéktalanul

értesíti a bíróságot.

(5) A bíróság az értesítés beérkezésétõl számított 72 órán

belül megvizsgálja, hogy az önkéntes gyógykezelés feltételei

fennállnak-e. A bíróság a határozathozatal elõtt meghallgatja a

beteget, az intézet vezetõjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint

beszerzi független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevõ -

igazságügyi elmeorvos-szakértõ véleményét.

(6) A (3)-(5) bekezdésekben meghatározott eljárás során,

amennyiben a gyógykezelés nem indokolt, a bíróság elrendeli a beteg

elbocsátását. Ebben az esetben a beteget a bíróság jogerõs

határozatának közlésétõl számított 24 órán belül el kell bocsátani az

intézetbõl. Az önkéntes gyógykezelés alapjául szolgáló belegyezõ

nyilatkozat, illetve kérelem érvénytelensége esetén - amennyiben annak

az e törvényben meghatározott feltételei fennállnak - a bíróság

elrendeli a beteg kötelezõ intézeti gyógykezelését.

(7) A cselekvõképes beteget kérelmére, a cselekvõképtelen,

illetve korlátozottan cselekvõképes beteget a gyógykezelésbe vételét

kérõ személy kérelmére az intézetbõl el kell bocsátani.

(8) Az önkéntesen felvett beteg nem bocsátható el, ha a

gyógykezelés során veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ

magatartást tanúsít és emiatt fennáll az intézeti gyógykezelés

szüksége. Ekkor a 199. §-ban szabályozott eljárást kell lefolytatni.

198. §

(1) A 197. § (1)-(2) bekezdése szerinti esetben a bíróság az

intézeti gyógykezelés szükségességét idõszakosan felülvizsgálja. A

felülvizsgálatra pszichiátriai fekvõbeteg-gyógyintézetben harminc

naponként, pszichiátriai betegek rehabilitációs intézetében hatvan

naponként kerül sor.

(2) A 197. § (1) bekezdése szerinti esetben a bíróság általi

felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha ez ellen a beteg nem

tiltakozott.

Sürgõsségi gyógykezelés

199. §

(1) Ha a beteg pszichés állapota, illetve szenvedélybetegsége

következtében közvetlen veszélyeztetõ magatartást tanúsít és ez csak

azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el,

az észlelõ orvos közvetlenül intézkedik a beteg megfelelõ

pszichiátriai intézetbe szállításáról. A beteg beszállításához szükség

esetén a rendõrség közremûködik.

(2) A beteg felvételét követõen a pszichiátriai intézet

vezetõje 24 órán belül a bíróság értesítésével kezdeményezi a

beszállítás indokoltságának megállapítását és a kötelezõ pszichiátriai

intézeti gyógykezelés elrendelését.

(3) A bíróság az értesítés kézhezvételétõl számított 72 órán

belül határozatot hoz. A bíróság határozatának meghozataláig a beteg

ideiglenesen az intézetben tartható.

(4) A határozat meghozataláig elsõsorban a heveny

veszélyeztetõ magatartás megszüntetésére vagy a gyors állapotromlás

megelõzésére kell törekedni. A szakmailag lehetséges mértékben és

módon kerülni kell az olyan beavatkozások elvégzését, amelyek

lehetetlenné teszik, hogy a bíróság a személyes meghallgatás során a

beteg pszichés állapotát megítélje. Amennyiben erre mégis sor kerül,

azt részletesen dokumentálni és indokolni kell.

(5) A bíróság a sürgõsséggel felvett beteg esetében akkor

rendeli el a kötelezõ gyógykezelést, ha a beteg veszélyeztetõ

magatartást tanúsít és fennáll az intézeti gyógykezelés szükségessége.

(6) A bíróság a határozathozatal elõtt meghallgatja a beteget,

az intézet vezetõjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi

egy független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevõ - igazságügyi

elmeorvos-szakértõ véleményét.

(7) A bírósági eljárást a sürgõsséggel felvett betegnél akkor

is le kell folytatni, ha a beteg a határozat meghozataláig

beleegyezését adta az intézeti gyógykezeléshez.

(8) A bíróság a gyógykezelés szükségességét harmincnaponként

felülvizsgálja.

(9) A pszichiátriai intézetbõl el kell bocsátani a beteget, ha

intézeti gyógykezelése a továbbiakban nem indokolt.

Kötelezõ gyógykezelés

200. §

(1) A bíróság annak a betegnek a kötelezõ intézeti

gyógykezelését rendeli el, aki pszichiátriai megbetegedése vagy

szenvedélybetegsége következtében veszélyeztetõ magatartást tanúsít,

de sürgõsségi gyógykezelése nem indokolt.

(2) A kötelezõ gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárást az

annak szükségességét megállapító pszichiátriai gondozóintézet

szakorvosa a bíróság értesítésével kezdeményezi és javaslatot tesz a

gyógykezelést végzõ pszichiátriai intézetre.

(3) A bíróság az értesítés kézhezvételétõl számított 15 napon

belül határoz a kötelezõ intézeti gyógykezelés elrendelésérõl.

(4) A bíróság a határozat meghozatala elõtt meghallgatja a

beteget és a meghallgatásra idézett független - a beteg

gyógykezelésében részt nem vevõ - igazságügyi elmeorvos-szakértõt,

valamint az eljárást kezdeményezõ szakorvost.

(5) Ha a beteg a bíróság idézésére nem jelenik meg, a bíróság

elrendelheti elõvezetését. Egyéb kényszerítõ eszköz azonban nem

alkalmazható.

(6) Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelezõ intézeti

gyógykezelését és a beteg a jogerõs határozat kézhezvételétõl

számított három napon belül nem jelenik meg a végzésben megjelölt

pszichiátriai intézetben, az eljárást kezdeményezõ orvos intézkedik a

beteg beszállítása iránt. A beteg beszállításához a rendõrség szükség

esetén közremûködik.

(7) A bíróság a kötelezõ intézeti gyógykezelés szükségességét

a 198. § szerint meghatározott idõszakonként felülvizsgálja.

(8) A kötelezõ intézeti gyógykezelésre kötelezett beteget az

intézetbõl el kell bocsátani, ha gyógykezelése már nem indokolt.

Közös eljárási szabályok

201. §

(1) A bíróság az e fejezetben szabályozott eljárások során

nemperes eljárásban jár el. Ha e törvénybõl, illetve az eljárás

nemperes jellegébõl más nem következik, a bírósági eljárásban a

Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait kell

megfelelõen alkalmazni.

(2) Az e fejezetben szabályozott nemperes eljárások tárgyi

költségmentesek.

(3) A kötelezõ pszichiátriai gyógykezelés elrendelésére

irányuló eljárásra a beteg lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti

helyi bíróság illetékes. A pszichiátriai intézeti gyógykezelés

felülvizsgálatára vonatkozó eljárásban a pszichiátriai intézet

székhelye szerinti helyi bíróság illetékes.

(4) A bírósági eljárásban biztosítani kell a beteg megfelelõ

képviseletét. A beteg képviseletére a beteg vagy törvényes képviselõje

meghatalmazása alapján a betegjogi képviselõ is jogosult. Ha a

betegnek az eljárás során nincs törvényes vagy meghatalmazott

képviselõje, részére a bíróság ügygondnokot rendel ki.

(5) A beteg képviseletét ellátó betegjogi képviselõ vagy

ügygondnok köteles a beteget a bírósági meghallgatás elõtt felkeresni,

tájékozódni a beszállítás körülményeirõl és tájékoztatni az eljárással

kapcsolatos jogairól.

(6) A meghallgatást szükség esetén a bíróság hivatalos

helyiségén kívül is meg lehet tartani.

(7) Az eljárás során hozott határozat ellen a közléstõl

számított 8 napon belül lehet fellebbezni.

(8) A sürgõsségi gyógykezelés során a kötelezõ intézeti

gyógykezelést elrendelõ határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a

határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.

(9) Ha a bíróság az eljárás során a beteg gondnokság alá

helyezését tartja indokoltnak, ezt közli a beteg lakóhelye szerint

illetékes gyámhatósággal.

XI. fejezet

SZERV- ÉS SZÖVETÁTÜLTETÉS

202. §

E fejezet alkalmazásában :

a) szövet: az emberi test bármely része, ide nem értve

aa) a spermiumot és a petesejtet,

ab) az embriót és a magzatot,

ac) a vért és a véralkotórészt;

b) szerv: az emberi test olyan része, amely szövetek

meghatározott szerkezetû egysége és amelyet - egészben történõ

eltávolítása esetén - a szervezet nem képes regenerálni;

c) szerv- és szövetátültetés: szerv és szövet

eltávolítása emberi testbõl, valamint annak más élõ személy

testébe történõ beültetése;

d) donor: az a személy, aki szervet, szövetet

adományoz más személybe való átültetés céljából, illetve akinek

testébõl halála után szervet vagy szövetet távolítanak el más

személy testébe történõ átültetés céljából;

e) recipiens: az a személy, akinek testébe más

személybõl eltávolított szervet, illetve szövetet ültetnek át

gyógykezelés céljából;

f) agyhalál: az agy - beleértve az agytörzset is -

mûködésének teljes és visszafordíthatatlan megszûnése;

g) halál: amikor a légzés, a keringés és az

agymûködés teljes megszûnése miatt a szervezet

visszafordíthatatlan felbomlása megindul.

203. §

(1) Átültetés céljára elsõsorban halottból eltávolított

szervet és szövetet kell felhasználni.

(2) Tilos emberi szervet, szövetet bármilyen célú felhasználás

céljára reklámozni.

(3) Tartósan tárolható, átültetés céljára felhasználható,

élõbõl vagy halottból eltávolított szerveket, szöveteket szerv- és

szövetbankban kell tárolni.

(4) Szerv és szövet átültetése, valamint tárolása kizárólag a

népjóléti miniszter által erre feljogosított egészségügyi intézményben

végezhetõ.

(5) A szerv- és szövetátültetésre és -tárolásra vonatkozó

részletes szabályokat a népjóléti miniszter rendeletben határozza meg.

Szerv, szövet eltávolítása élõ személy testébõl

204. §

(1) Minden élõ személybõl eltávolított szervet, szövetet - a

(2) bekezdés szerinti kivételekkel - kórszövettani vizsgálatnak kell

alávetni.

(2) Nincs szükség a kórszövettani vizsgálatra,

a) ha az eltávolítás más személy testébe való

átültetés céljából történt,

b) ha az eltávolítás célja speciális diagnosztikai

vizsgálat elvégzése, valamint

c) a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott

egyes szervek, szövetek esetén.

205. §

(1) Élõ személy testébõl más személy testébe történõ átültetés

céljára csak a következõ szerveket, szöveteket szabad eltávolítani:

a) olyan páros szerv egyikét, amelynek eltávolítása

nem okoz súlyos és maradandó fogyatékosságot,

b) olyan szerv részletét (szervszegment), amelynek

eltávolítása esetén a szerv jelentõsebb funkciókiesés nélkül

mûködik tovább;

c) regenerálódó szövetet.

(2) Az (1) bekezdés b) pont esetén is a szervátültetésre

vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

206. §

(1) Szervet, illetve szövetet - az (5) bekezdés kivételével -

csak cselekvõképes személy adományozhat.

(2) Szervet cselekvõképes személy is csak abban az esetben

adományozhat, ha a donor a recipiens

a) egyeneságbeli rokona;

b) egyeneságbeli rokonának testvére;

c) testvére;

d) testvérének egyeneságbeli rokona.

(3) Kivételesen a (2) bekezdésben foglalt feltételek hiánya

esetén is sor kerülhet szerv adományozására. Ebben az esetben a donor

és a recipiens együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja

meg. Az kórházi etikai bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez,

ha meggyõzõdött róla, hogy a donor és a recipiens között szoros

érzelmi kapcsolat áll fenn és az adományozás ellenérték nélkül,

valamint kényszertõl, fenyegetéstõl és megtévesztéstõl mentesen

történt.

(4) A fogvatartott és a sorkatonai szolgálatot töltõ személy

csak a (2) bekezdés szerinti esetben lehet szervdonor.

(5) Csontvelõ vagy más regenerálódó szövet eltávolítására -

kizárólag a (2) bekezdés szerinti hozzátartozó testébe való átültetés

céljából - kiskorú személy testébõl is sor kerülhet. Ebben az esetben

a törvényes képviselõ beleegyezése a kórházi etikai bizottság

jóváhagyásával válik érvényessé. A kórházi etikai bizottság döntésének

meghozatalakor lehetõség szerint a kiskorú személyt is meghallgatja és

meggyõzõdik arról, hogy a kiskorú a beavatkozásnak kényszertõl,

fenyegetéstõl, megtévesztéstõl mentesen veti alá magát.

207. §

(1) Szerv, illetve szövet adományozása kizárólag ellenérték

nélkül történhet.

(2) A donor jogosult az adományozással kapcsolatos jövedelem

kiesésének, valamint az adományozásról szóló nyilatkozat megtételével,

továbbá az utazással összefüggésben ténylegesen felmerült és igazolt -

társadalombiztosítási jogviszonya alapján nem fedezett - költségeinek

megtérítésére. E költségeket az állam viseli.

208. §

Szerv, szövet átültetésének elvégzése elõtt a szerv, szövet

kivételét, illetve átültetését végzõ orvosnak dokumentálnia kell, hogy

a donornál a szerv, szövet eltávolításának feltételei fennállanak, az

orvosi szempontból nem ellenjavallt, a recipiensnél az átültetés

indokolt, annak feltételei fennállanak és a szerv átültetésre

alkalmas.

209. §

(1) A szerv, illetve szövet eltávolítása elõtt a donort az

általános szabályokon (13. §) túlmenõen szóban és írásban részletesen

tájékoztatni kell a beavatkozással kapcsolatos minden lényeges

körülményrõl, különös tekintettel a szerv, illetve szövet

eltávolításának, a szerv hiányának várható hosszú és rövid távú

következményeire, valamint arra, hogy a szervdonort halála esetén

kötelezõ boncolásnak kell alávetni. A donor tájékoz-tatását az

átültetésben közvetlenül részt nem vevõ orvos végzi.

(2) Szerv adományozása esetén a donor beleegyezését

közokiratba kell foglalni. A közokiratnak a beleegyezés általános

követelményein túlmenõen a donor arra vonatkozó nyilatkozatát is

tartalmaznia kell, hogy az adományozás minden kényszertõl,

fenyegetéstõl és megtévesztéstõl mentesen, ellenérték nélkül történt,

valamint hogy hozzájárul halála utáni kórboncolásához.

(3) Szövet adományozása esetén a donor beleegyezését teljes

bizonyító erejû magánokiratba kell foglalni.

(4) A donor hozzájárulását a szerv, illetve szövet

eltávolításáig bármikor, formai kötöttség nélkül visszavonhatja. Az

orvos érvényes beleegyezés esetében sem folytathatja a szerv, illetve

szövet eltávolításával kapcsolatos beavatkozást, ha eközben olyan

helyzet állt elõ, hogy ez a donor életét veszélyezteti, illetve

egészségkárosodásához vezet.

(5) A recipienst az általános szabályok (13. §) szerint kell

tájékoztatni a beavatkozással kapcsolatos minden lényeges körülményrõl

különösen arról, hogy

a) a szerv adományozása milyen következményekkel

járhat a donor egészségi állapotára nézve, valamint hogy

b) halála esetén kórboncolásnak kell alávetni,

c) szervezetébe milyen eredetû szervet vagy

szövetet kívánnak beültetni.

(6) A recipiensnek az átültetésre vonatkozó belegyezését

írásba kell foglalni.

210. §

Amennyiben a szerv, illetve szövet eltávolítása következtében

a donor egészségében vagy testi épségében károsodott - ide nem értve

az eltávolított szerv, szövet hiányából eredõ károsodást -, megrokkant

vagy meghalt és ez a beavatkozást végzõ egészségügyi dolgozónak fel

nem róható, õt, illetve eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja

mindazért a kárért amely a társadalombiztosítás jogviszonya alapján

nem térül meg.

Szerv, szövet eltávolítása halottból

211. §

(1) Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés

céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem

tiltakozott. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvõképes személy írásban

vagy - amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak

jelentékeny nehézséggel tudna tenni - szóban tehet. Korlátozottan

cselekvõképes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselõjének

közremûködése nélkül is tehet. A cselekvõképtelen személy helyett

tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselõje tehet.

(2) A kezelõorvos a szerv, illetve szövet átültetésére

rendelkezésre álló idõn belül köteles meggyõzõdni arról, hogy a beteg

életében tett-e tiltakozó nyilatkozatot. Ilyen nyilatkozat hiányában a

kezelõorvos köteles a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy

nyilatkozatát beszerezni az elhunytnak a szerv, szövet eltávolítására

vonatkozó feltehetõ szándékáról. Szaruhártya átültetés céljából

történõ szerv-, illetve szöveteltávolítás esetén nincs szükség a

hozzátartozó nyilatkozatának beszerzésére.

(3) Amennyiben a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy

nyilatkozatának beszerzése az átültetésre rendelkezésre álló idõn

belül nem lehetséges, a tiltakozó nyilatkozat hiányát kell vélelmezni.

(4) Amennyiben az elhunyt kiskorú volt és tiltakozó

nyilatkozat nem lelhetõ fel, a szerv-, szövet eltávolítás csak akkor

kezdhetõ meg, ha ahhoz törvényes képviselõje írásban hozzájárult.

212. §

(1) A szerv, szövet eltávolítása akkor kezdhetõ meg, ha egy

háromtagú orvosi bizottság (a továbbiakban: bizottság) tagjai -

véleményüket egymástól függetlenül kialakítva - egybehangzóan, a

népjóléti miniszter rendeletében meghatározott módon megállapították

az agyhalál beálltát.

(2) A bizottság tagjai az egészségügyi intézmény vezetõje

által erre a feladatra kijelölt, kellõ gyakorlattal rendelkezõ és erre

irányuló továbbképzésben részt vett szakorvosok.

(3) A bizottságnak nem lehet tagja az az orvos, aki a szerv,

szövet kivételében, átültetésében vagy a recipiens gyógykezelésében

részt vesz.

(4) A bizottság jegyzõkönyvben rögzíti a klinikai és eszközös

vizsgálatok eredményét és a halál valószínû okát.

(5) Az agyhalál megállapítása után a gépi lélegeztetés,

valamint a szervezet egyéb funkcióinak mesterséges fenntartása csak

abban az esetben indokolt, ha azt az átültetés céljából felhasználandó

szervek, illetve szövetek mûködõképességének megtartása érdekében

végzik.

213. §

A halottból transzplantáció céljára eltávolított, de fel nem

használt szerveket, szöveteket kórszövettani vizsgálatnak kell

alávetni.

214. §

Szerv- és szövetátültetés céljára - jogszabály eltérõ

rendelkezése hiányában, a 211.§-ban foglalt keretek között -

bûncselekmény áldozatából is sor kerülhet szerv és szövet

eltávolítására, amennyiben a nyomozó hatóság ahhoz elõzetesen írásban

hozzájárulását adta. Ebben az esetben a beavatkozás során okozott

elváltozásokat részletesen dokumentálni kell.

Szerv és szövet beültetése

215. §

(1) Azokat a betegeket, akiknél szerv- vagy szövetátültetés

orvosilag indokolt, fel kell venni a szerv-, illetve szövettípusonként

vezetett országos várólistára. A felvételt a szerv- vagy

szövetátültetés indikációját felállító egészségügyi intézmény

kezdeményezi.

(2) A beteget tájékoztatni kell a várólistán való

szerepeltetésével kapcsolatos minden lényeges körülményrõl.

(3) A várólistáról a recipiensek kiválasztása kizárólag a

szakmai szabályok szerint történik.

(4) A várólistára kerülés, a listáról történõ kiválasztás

szakmai kontrollját és a betegek panaszainak kivizsgálását az

egészségügyi hatóság végzi.

XII. fejezet

A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

216. §

E fejezet alkalmazásában:

a) klinikai halál: a légzés, a keringés vagy az agy

mûködésének átmeneti megszûnése, amely nem jelenti a halál vagy az

agyhalál beálltát.

b) agyhalál: az agy - beleértve az agytörzset is -

mûködésének teljes és visszafordíthatatlan megszûnése.

c) halál: amikor a légzés, a keringés és az agymûködés

teljes megszûnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása

megindul.

d) perinatális halál:

da) a halál a méhen belül a terhesség 24. hete

után következett be, vagy ha a méhen belül elhalt magzat

hossza a 30 cm-t, vagy tömege az 500 g-ot eléri,

db) amikor a halál az újszülött megszületését

követõ 168 órán belül következik be, függetlenül az

újszülött hosszától vagy tömegétõl.

217. §

(1) A halál bekövetkezését orvosi vizsgálattal (a

továbbiakban: halottvizsgálat) kell megállapítani. A halottvizsgálatot

az egészségügyi intézménynek a halál bekövetkezésének helye szerint

illetékes orvosa végzi.

(2) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint

az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi

halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés,

elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál

bekövetkezésének helyérõl elszállítani.

(3) A halál beálltának megállapítására vonatkozó részletes

szabályokat külön jogszabály határozza meg.

218. §

(1) Rendkívüli halál esetén hatósági eljárást kell lefolytatni

és az elhunyt hatósági boncolását kell elrendelni.

(2) A hatósági boncolás célja a halál okának, bekövetkezése

körülményeinek tisztázása.

(3) Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való

bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, így

a) bekövetkezésének körülményei bûncselekmény

elkövetésére utalnak,

b) közlekedési vagy foglalkozás körében

bekövetkezett baleset okozta vagy annak gyanúja merül föl,

c) egyéb baleset vagy mérgezés okozta, és a halál

bekövetkezésével összefüggésben szükséges a felelõsség

vizsgálata,

d) öngyilkosság okozta, vagy a körülmények arra

utalnak,

e) az egészségügyi ellátás során következett be, és

az egészségügyi dolgozó foglalkozási szabályszegésének gyanúja

merül föl,

f) bekövetkezésének elõzményei, körülményei

ismeretlenek, és nem állnak rendelkezésre olyan adatok,

amelyekbõl megalapozottan következtetni lehetne a halál

bekövetkeztének körülményeire,

g) fogvatartott elhalálozása esetén.

(4) A személyazonosság megállapításáig a rendkívüli halál

esetén követendõ eljárást kell alkalmazni, ha az elhunyt

személyazonossága ismeretlen.

(5) A rendkívüli halál esetén követendõ eljárásra és hatósági

boncolásra vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg.

219. §

(1) Az elhunyt személyt - függetlenül attól, hogy fekvõbeteg-

gyógyintézetben vagy azon kívül hunyt el - kórbonctani vizsgálat alá

kell vonni, ha

a) a halál oka klinikai vizsgálatokkal nem volt

megállapítható,

b) perinatális halál esetén,

c) az elhunyt szervátültetés donora vagy recipiense

volt,

d) az elhunyt foglalkozási eredetû megbetegedésben

szenvedett, és annak gyanúja merült föl, hogy a halál oka

ezzel van összefüggésben,

e) az elhunyt szervezetébe újra felhasználható,

nagy értékû mûszert vagy eszközt ültettek - amennyiben az nem

képezi az elhunyt tulajdonát -, kivéve, ha a mûszer vagy

eszköz jellege nem kívánja meg az elhunyt kórbonctani

vizsgálatát,

f) az esetnek tudományos vagy oktatási jelentõsége

van,

g) az elhunytat hamvasztani kívánják, kivéve a (3)

bekezdés szerinti rendelkezéseket,

h) a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy ezt

kéri.

(2) Az (1) bekezdés szerinti esetek kivételével az elhunyt

személy kórbonctani vizsgálatától el lehet tekinteni az alábbi

feltételek együttes fennállása esetén:

a) a halál természetes eredetû,

b) a halál oka egyértelmûen megállapítható,

c) a kórbonctani vizsgálattól további lényeges

megállapítás nem várható,

d) a kezelõorvos és a patológus szakorvos a

kórbonctani vizsgálatot nem tartja szükségesnek,

e) az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a

halált követõen kérte a kórbonctani vizsgálat mellõzését.

(3) A kórbonctani vizsgálat elvégzésétõl a (2) bekezdés

szerinti feltételek fennállása esetén az (1) bekezdés f)-g) pontjai

szerinti esetben is el lehet tekinteni. Nem mellõzhetõ a kórbonctani

vizsgálat, ha az elhunyt még életében, vagy a halált követõen a

hozzátartozó azt írásban kérte.

(4) A kórbonctani vizsgálat mellõzésérõl fekvõbeteg-

gyógyintézetben elhunyt személy esetében a fekvõbeteg-gyógyintézet

(egyetemi klinika) orvos igazgatója, egyéb esetekben az egészségügyi

hatóság írásban dönt.

(5) A kórbonctani vizsgálat célja

a) a halál bekövetkezését megelõzõen kialakult

valamennyi kóros állapot részletes vizsgálata és a betegség

megállapítása,

b) a népesség megbetegedési és halálozási okainak

feltárása,

c) az egészségügyi ellátás során alkalmazott

diagnosztikai és gyógyító eljárások hatékonyságának

ellenõrzése,

d) az orvosi és gyógyszerészeti tudomány

fejlõdésének elõsegítése.

220. §

(1) Kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás során szerv-,

illetve szövet

a) a halál alapjául szolgáló betegség, a halál

közvetlen okának, továbbá a halál körülményeinek

megállapítása,

b) amennyiben ellene az elhunyt életében nem

tiltakozott, oktatás és kutatás, egyéb gyógyító célú

felhasználás, valamint átültetés [211. § (1) bekezdés]

érdekében távolítható el.

(2) Fogvatartott személy holttestébõl szerv, vagy szövet nem

távolítható el, kivéve, ha az a halál okának és körülményeinek

megállapítása érdekében történik, illetõleg tudományos célt szolgál.

(3) Az átültetés kivételével egyéb gyógyító célú felhasználás

érdekében történõ szerv vagy szövet kivételével járó költségek

megtérítését a fekvõbeteg-gyógyintézet kérheti a szervet vagy szövetet

felhasználótól.

(4) A kórbonctani, illetve a hatósági boncolás elvégzése után

a holttestet a kegyeleti szempontok figyelembevételével helyre kell

állítani.

221. §

(1) A 219.§ (1) bekezdés h) pontja, illetve (2) bekezdés e)

pontja szerinti nyilatkozatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejû

magánokiratba kell foglalni.

(2) A nyilatkozattételnek az (1) bekezdés szerinti formai

követelményeitõl el lehet tekinteni, ha a beteg fekvõbeteg

gyógyintézetben van és az írásbeli nyilatkozattétel jelentékeny

nehézségekkel járna. Ebben az esetben két tanú együttes jelenlétében

szóbeli nyilatkozatot lehet tenni, amelyet a fekvõbeteg-gyógyintézet

írásba foglal.

222. §

(1) Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi

beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen

életében nem tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a

halál okának megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok

figyelembevételével történõ helyreállítását.

(2) Orvostudományi egyetemi anatómiai oktatás céljára

átadható azon személy holtteste, aki életében

a) ehhez kifejezett beleegyezését adta vagy

b) ez ellen nem tiltakozott, továbbá temetésére

kötelezett hozzátartozója - amennyiben van ilyen - a halált

követõen 30 napon belül írásban beleegyezett.

(3) Az átadás csak ingyenes lehet.

XIII. fejezet

VÉRELLÁTÁS

223. §

(1) A vérellátás a gyógyításhoz szükséges vér és

vérkészítmények biztosítására, illetõleg a vérkészítmények terápiás

felhasználására irányuló egészségügyi és társadalmi tevékenység.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki arra a vérkészítményre,

amely közforgalmú gyógyszertárban beszerezhetõ.

(3) A vérellátás feltételrendszerének meghatározása,

biztosítása, valamint a vérellátás megszervezése, biztonságos és

egységes mûködtetése állami feladat.

(4) A vérkészítmények biztonságos felhasználása érdekében

törekedni kell a vérrel, illetve a vérkészítményekkel való nemzeti

önellátásra.

(5) A vérellátási feladatokat az Országos Vérellátó Szolgálat

egységes szakmai elvek és követelmények szerint mûködõ állami

szervezetrendszerének központi és területi egységei végzik, illetõleg

felügyelik.

(6) Az Országos Vérellátó Szolgálat szervezetével és

mûködésével kapcsolatos szabályokat a népjóléti miniszter rendelete

állapítja meg.

224. §

A vér és a vérkészítmények - ha jogszabály ettõl eltérõen nem

rendelkezik - kereskedelmi forgalomba nem hozhatók.

225. §

(1) A gyógyításhoz szükséges vér és vérkészítmények

biztosítása körében a vérellátás feladatát képezi

a) a szükségletek felmérése,

b) a Magyar Vöröskereszttel és más társadalmi

szervezetekkel együttmûködve a véradások szervezése,

c) a véradók kivizsgálása,

d) a vér levétele terápiás készítmény elõállítása

céljából,

e) a vérkészítmények elõállítása, beszerzése és

vizsgálata,

f) a vérkészítmények tárolása és nyilvántartása,

g) a vérkészítmények készletezése,

h) a vérkészítmények ellenõrzése,

i) a vérkészítmények elosztása

j) a már fel nem használható vér és vérkészítmények

megsemmisítése.

(2) A vérkészítmények terápiás felhasználása körében a

vérellátás feladata

a) a vérkészítményre szoruló beteg

transzfuziológiai (szerológiai) vizsgálata és az ennek

megfelelõ vérkészítmény kiválasztása,

b) a vérkészítmény beadásával kapcsolatos

egészségügyi tevékenységben való közremûködés, valamint a

beadással kapcsolatos szervezeti reakciók kivizsgálása, az

erre vonatkozó adatok gyûjtése, értékelése.

226. §

(1) A véradások szervezése során a véradók toborzását az

önkéntesség és - a külön jogszabályban meghatározott esetek

kivételével - a térítésmentesség elvei alapján kell végrehajtani.

(2) A véradót - saját, illetve az általa adott vérbõl

elõállított vérkészítményt kapó beteg egészségének védelme érdekében -

a véradásra való alkalmassága tekintetében ki kell vizsgálni. Ennek

során a véradó köteles a saját egészségi állapotáról, valamint

életvitelérõl - amennyiben az a vér útján átvihetõ fertõzõ betegségek

szempontjából jelentõs - a vizsgálatot végzõ orvos kérdésére

felvilágosítást adni.

(3) A véradót a társadalom részérõl - a külön jogszabályban

meghatározottak szerint - kiemelt megbecsülés illeti meg.

(4) Amennyiben a szakmai szabályoknak megfelelõen végzett

véradás következtében a véradó kárt szenved vagy meghal, õt, illetve

az általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.

227. §

(1) A beteg számára az egészségi állapota által szakmailag

indokolt minõségû és mennyiségû vérkészítményt biztosítani kell.

(2) A magyar állampolgárok számára az (1) bekezdés szerinti

ellátás térítésmentes.

(3) Nem magyar állampolgárok esetében - eltérõ jogszabályi

rendelkezés hiányában - a vérellátásért fizetni kell. Sürgõs szükség

esetén az anyagi fedezet megléte csak az ellátást követõen

vizsgálható.

(4) Amennyiben a vérkészítmény szakmai szabályok szerinti

felhasználásával összefüggésben a beteg kárt szenved vagy meghal, õt,

illetve az általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.

XIV. fejezet

KATASZTRÓFA-EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS

228. §

(1) Katasztrófa idején a betegek ellátása a katasztrófa-

egészségügyi ellátás keretében történik.

(2) E törvény alkalmazásában katasztrófának minõsül minden -

rendszerint váratlanul bekövetkezõ - esemény, amely a polgárok életét,

testi épségét, egészségét, illetve az egészségügyi szolgáltatók

mûködését veszélyezteti, illetve károsítja olyan mértékben, hogy az az

egészségügyi ellátási szükségletek és a helyben rendelkezésre álló

kapacitás közötti aránytalanság kialakulásához vezet, továbbá az

egészségügyi hatóság, az egészségügyi szolgáltatók, valamint más

állami és önkormányzati szervek együttmûködését teszi szükségessé,

függetlenül attól, hogy erre minõsített idõszak (rendkívüli állapot,

szükségállapot, veszélyhelyzet) idején vagy azon kívül kerül sor.

(3) Minõsített idõszakon kívül valamely eseményt ha az

a) egy megyét (fõvárost) érint, az országos

tisztifõorvos,

b) több megyét érint, a népjóléti miniszter

minõsíthet katasztrófának.

229. §

(1) Katasztrófa idején az e törvényben meghatározott

betegjogok csak akkor és kizárólag olyan mértékben gyakorolhatók,

amikor és amennyiben nem veszélyeztetik a katasztrófa-helyzet

felszámolásának eredményességét. A beteg emberi méltósághoz való joga

azonban ebben az esetben sem korlátozható.

(2) Katasztrófa idején az egészségügyi ellátó rendszerre, az

egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az

egészségügyi dolgozók jogaira és kötelezettségeire elõírt

rendelkezések az e fejezetben, illetõleg az e fejezetben adott

felhatalmazás alapján kibocsátott jogszabály szerinti eltérésekkel

alkalmazhatók.

(3) Katasztrófa idején a népjóléti miniszter, illetõleg az

egészségügyi hatóság jogosult - a honvédelmi, rendvédelmi és

büntetésvégrehajtási szervek egészségügyi intézményeiben dolgozók

kivételével - bármely egészségügyi dolgozót az ország más helységébe

egészségügyi tevékenység végzésére kirendelni.

230. §

(1) A katasztrófa-egészségügyi ellátás biztosítása és

finanszírozása állami feladat.

(2) A katasztrófa-egészségügyi ellátás biztosításának állami

kötelezettsége magába foglalja az erre történõ felkészülési

tevékenység, valamint a tényleges mûködés megszervezését és

lebonyolítását.

(3) A katasztrófa-egészségügyi ellátásra történõ felkészülési

tevékenység kiterjed

a) a tervezési feladatok ellátására,

b) az irányítás és vezetés rendjének

meghatározására,

c) az ágazati és területi együttmûködés rendjének

meghatározására,

d) a jogi és igazgatási szabályozás kidolgozására,

e) az egészségügyi készletek tartalékolására,

f) a speciális képzési feladatok ellátására,

valamint

g) a katasztrófa-egészségügyi ellátási gyakorlatok

végrehajtására.

(4) A katasztrófa-egészségügyi ellátás tényleges mûködése

kiterjed

a) a kizárólag a katasztrófa idején hatályos

jogszabályok bevezetésére,

b) az egészségügyi ellátó rendszer szervezetének és

mûködésének szükséges mértékû átalakítására,

c) a katasztrófa-helyzet felszámolásához szükséges

irányítási és vezetési rend bevezetésére,

d) a betegek egészségügyi ellátására,

e) idõszakosan mûködõ gyógyintézetek mûködtetésére,

f) pótlólagos kapacitások és készletek bevonására.

(5) A katasztrófa-egészségügyi ellátásban résztvevõ

egészségügyi szolgáltatóknak az egészségbiztosítás által nem fedezett

összegen felül felmerülõ költségeit a központi költségvetés téríti

meg.

231. §

(1) A katasztrófa-egészségügyi ellátáshoz szükséges, az

egészségügyi szolgáltatók, valamint az együttmûködõ szervezetek

készleteit meghaladó eszközöket és anyagokat az Állami Egészségügyi

Tartalékból kell biztosítani.

(2) Az Állami Egészségügyi Tartalék katasztrófa idején való

kimerülése esetén a szükséges mértékig gondoskodni kell a készletek

pótlólagos feltöltésérõl. Ez esetben az eszközök és anyagok beszerzése

nem tartozik a közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések hatálya alá.

232. §

(1) A népjóléti miniszter köteles gondoskodni arról, hogy az

adott katasztrófa idején hatályba léptethetõ egészségügyi jogszabályok

kihirdetésre alkalmas állapotban rendelkezésre álljanak.

(2) A népjóléti miniszter által kijelölt egészségügyi

intézmények a felkészülés keretében katasztrófatervet kötelesek

készíteni. A katasztrófa tervek tartalmi követelményeit a népjóléti

miniszter határozza meg.

XV. fejezet

EGÉSZSÉGÜGYI SZAKÉRTÕI TEVÉKENYSÉG

233. §

(1) E fejezet alkalmazásában egészségügyi szakértõi

tevékenység - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az egészségügyi

szakismeretet igénylõ tények vagy egyéb körülmények megállapítása,

megítélése útján szakvélemény adása.

(2) Az igazságügyi orvosszakértõi tevékenységre, valamint az

igazságügyi orvosszakértõk mûködésére külön jogszabályok vonatkoznak.

234. §

(1) Egészségügyi szakértõi tevékenységet - a 106. §-ban,

illetõleg a 235. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - az a

természetes személy végezhet, akinek - ha törvény másként nem

rendelkezik - a népjóléti miniszter a külön jogszabályban

meghatározott feltételek alapján erre engedélyt adott.

(2) Egyes egészségügyi szakértõi tevékenységek végzésére

jogszabály kizárólagos hatáskört és illetékességet állapíthat meg.

235. §

(1) Az egészségügyi szakértõ a tevékenységét kirendelés,

jogszabályban elõírt feladat vagy megbízás keretében végzi.

(2) Az egészségügyi dolgozó, ha a rendõrség, az ügyészség vagy

a bíróság szakértõnek kirendeli, e kirendelésnek köteles eleget tenni.

Ez alól csak jogszabályban megállapított esetben lehet kérelemre

felmentést adni.

236. §

(1) Az egészségügyi szakértõ nem adhat szakvéleményt abban az

ügyben, amelyben saját maga vagy közeli hozzátartozója érintett,

illetõleg ha tõle bármely egyéb okból az ügy tárgyilagos megítélése

nem várható (elfogultság).

(2) A vele szemben felmerült kizárási okot az egészségügyi

szakértõ haladéktalanul köteles bejelenteni az õt kirendelõ vagy

megbízó szervnek.

237. §

(1) A szakértõi tevékenység végzése és a szakvélemény

kialakítása során a szakértõ önállóan jár el, szakkérdést érintõ

utasítás számára nem adható.

(2) Az egészségügyi szakértõi tevékenység során a foglalkozási

szabályok betartásával úgy kell eljárni, hogy a szakértõi vizsgálattal

érintett személy élete, testi-lelki egészsége ne kerüljön veszélybe és

megterhelése a lehetõ legkisebb legyen.

(3) Ha jogszabály másképpen nem rendelkezik, az egészségügyi

szakértõi tevékenységre az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó

szabályok megfelelõen irányadók.

(4) Az egészségügyi szakértõi tevékenység végzése során a

betegek jogai csak a törvényben meghatározott esetekben

korlátozhatók.

(5) Az egészségügyi szakértõt a szakvéleményadáson kívül a

tevékenysége során bármely módon tudomására jutott adat és egyéb tény

vonatkozásában, idõbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség

terheli.

XVI. fejezet

TERMÉSZETES GYÓGYTÉNYEZÕK, FÜRDÕ- ÉS KLÍMAGYÓGYINTÉZETEK, GYÓGYHELYEK

Természetes gyógytényezõk

238. §

(1) Természetes gyógytényezõ az olyan természetes ásványvíz,

természetes iszap, a talajból nyert egyéb természetes anyag (a

továbbiakban együtt: talajból nyert természetes gyógytényezõk),

felszíni éghajlat, felszín alatti klíma (a továbbiakban együtt:

éghajlati gyógytényezõk), amely bizonyítottan kedvezõ élettani

hatással rendelkezik vagy gyógyászati célra felhasználható.

(2) Elismert természetes gyógytényezõ az olyan természetes

gyógytényezõ, amelyre vonatkozóan a

a) természetes ásványvíz,

b) természetes gyógyvíz,

c) természetes gyógyiszap,

d) gyógyklíma,

e) gyógybarlang vagy

f) gyógyhatásra utaló egyéb

elnevezés használatát engedélyezték.

(3) Gyógyászati célokra csak a népjóléti miniszter

rendeletében megjelölt hatóság (a továbbiakban: hatóság) által

elismert természetes gyógytényezõ használható fel.

(4) A talajból nyert természetes gyógytényezõ csak a külön

jogszabályban meghatározott engedély alapján hozható forgalomba.

239. §

A hatóság szakhatósági véleményezési jogkört gyakorol az

elismert természetes ásványvizek, gyógyvizek, gyógyiszapok és a

talajból nyert egyéb természetes gyógytényezõk mennyiségét, minõségét

és egészségügyi hasznosítását érintõ tevékenység engedélyezési

eljárásában - ideértve a természetes gyógytényezõk felhasználásával

mûködõ egészségügyi vagy részben egészségügyi szolgáltatók mûködési

engedélyének kiadásával kapcsolatos eljárást is.

Fürdõ- és klímagyógyintézetek

240. §

A fürdõ- és klímagyógyintézet az a természetes gyógytényezõk

felhasználásával egészségügyi szolgáltatást is nyújtó olyan

egészségügyi vagy részben egészségügyi szolgáltató, amely a fürdõ-

vagy klimagyógyintézetre utaló valamely elnevezés használatára a külön

jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelõen mûködési

engedélyt kapott.

Gyógyhely

241. §

(1) A gyógyhely megjelölést csak az az elismert természetes

gyógytényezõvel rendelkezõ település (településrész) használhatja,

amely a külön jogszabályban meghatározott egyéb feltételeknek

megfelelõen erre a népjóléti miniszter által jogszabályban kijelölt

hatóságtól engedélyt kapott.

(2) A gyógyhely természetes gyógytényezõinek megóvása

érdekében védõövezet jelölhetõ ki.

A gyógytényezõkkel, fürdõ- és klímagyógyintézetekkel és gyógyhelyekkel

kapcsolatos engedélyek módosítása, visszavonása

242. §

A gyógytényezõkkel, fürdõ- és klímagyógyintézetekkel, valamint

a gyógyhelyekkel kapcsolatban kiadott bármely engedély és hozzájárulás

egészségügyi érdekbõl módosítható vagy visszavonható, illetõleg az

engedély vagy hozzájárulás további fenntartása egészségügyi érdekbõl

szükséges intézkedések megtételéhez köthetõ.

XVII. fejezet.

NEMZETKÖZI RENDELKEZÉSEK

243. §

(1) A Magyar Köztársaság területén tartózkodó nem magyar

állampolgár egészségügyi ellátása megkötött nemzetközi egyezmény, vagy

viszonosság alapján történik. Egyezmény, illetve viszonosság hiányában

nem magyar állampolgár egészségügyi ellátást a Magyar Köztársaság

területén jogszabályban meghatározott módon vehet igénybe.

(2) E törvénynek a kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit nem

magyar állampolgárra nemzetközi egyezmény vagy viszonosság esetében

lehet alkalmazni.

(3) A Magyar Köztársaság területén sürgõsségi ellátásra

szoruló nem magyar állampolgárt haladéktalanul el kell látni. A Magyar

Köztársaság területén orvosi beavatkozásra szoruló nem magyar

állampolgáron a beavatkozást ugyanolyan feltételek mellett kell

elvégezni, mint magyar állampolgáron.

(4) Nem magyar állampolgár élõ testébõl vér, egyéb szövet,

vagy szerv eltávolítása, valamint magyar állampolgárból, vagy annak

holttestébõl kivett szervnek, illetõleg szövetnek nem magyar

állampolgár testébe történõ átültetése a magyar állampolgárokra

vonatkozó rendelkezéseknek megfelelõen történik.

(5) Nem magyar állampolgárnak a Magyar Köztársaság területén

bekövetkezett halála esetén

a) kórbonctani vizsgálat az elhunyt közeli

hozzátartozójának kérelmére

b) hatósági boncolás rendkívüli halál esetén

végezhetõ el. Ezek során szervet, szövetet csak a halál okának

és körülményeinek megállapítása céljából szabad kivenni.

(6) Szervet, szövetet kizárólag átültetés céljából és csak

abban az esetben lehet külföldre, illetve külföldrõl a Magyar

Köztársaság területére szállítani, ha nemzetközi egyezmény vagy

megállapodás azt lehetõvé teszi. Nem államközi egyezmény vagy

megállapodás érvényességének feltétele a népjóléti miniszter

egyetértése. A népjóléti miniszter egyetértését megtagadja, ha

megállapítható, hogy az egyezmény vagy megállapodás haszonszerzésre

irányul. Szerv kizárólag átültetés céljából és csak abban az esetben

szállítható külföldre, ha a Magyar Köztársaság területén nincs

megfelelõ recipiens.

(7) Nem magyar állampolgár halála esetén az állampolgársága

szerinti állam konzulját haladéktalanul értesíteni kell.

(8) Külföldön történt katasztrófa esetén az egészségügyi

ellátásban való közremûködés illetve a nemzetközi járványügyi

együttmûködés nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján történik.

XVIII. fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

244. §

(1) Az e törvény szerinti kártalanítási kötelezettség esetén

meg kell téríteni a károsultnak mindazon - vagyoni és nem vagyoni -

kárát, amely az e törvény hatályba lépését követõen nyújtott

szolgáltatásokkal, illetve hatósági intézkedésekkel összefüggésben

keletkezett. Nem kell megtéríteni a kár azon részét, amely a károsult

felróható közrehatásának eredményeként következett be.

(2) A kártalanítás módjára és mértékére egyebekben a Magyar

Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény

kártérítésre vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni.

245. §

(1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a

kihirdetését követõ hetedik hónap elsõ napján lép hatályba.

(2) E törvény 142. §-a, valamint 216.§-ának d) pontja 1998.

január 1. napján lép hatályba.

(3) E törvény 30-34. §-ai, valamint - az orvosok, a fogorvosok

és a gyógyszerészek tekintetében - 111-113. §-ai, továbbá 166. § (1)

bekezdésének e) pontja és 183-184. §-ai 2000. január 1-jén lépnek

hatályba.

(4) Az e törvény 111-113. §-ai alapján létrehozandó

nyilvántartásokat az orvosok, a fogorvosok, illetve a gyógyszerészek

tekintetében legkésõbb 2000. január 1. napjáig kell felállítani.

246. §

(1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályukat vesztik

a) az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvénynek

(a továbbiakban: Eütv.) 1-54. §-ai, 59-69. §-ai, valamint 71-

91. §-ai azzal, hogy az 58. § (2)-(3) bekezdései

vonatkozásában a 22. §-ban foglalt szabályokat továbbra is

alkalmazni kell;

b) az Eütv.-t módosító 1989. évi LVII. törvény,

1994. évi LXXXVII. törvény, 1990. évi XXII. törvény 30-31. §-

ai, illetve 34-35. §-ai, 1990. évi LXVIII. törvény 4. §-a,

1992. évi IX. törvény 41-44. §-ai, 1992. évi XXXIII. törvény

84. § (1) bekezdés a) pontja, 1994. évi LI. törvény 39. §-a,

1996. évi LXVI. törvény 11-12.§-ai, valamint az 1987. évi 6.

törvényerejû rendelet;

c) a helyi önkormányzatok és szerveik, a

köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális

alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl szóló 1991.

évi XX. törvény 129. §-ának (1) és (3) bekezdése, 135. §-ának

l) pontja, 136. §-a, valamint az élelmiszerekrõl szóló 1995.

évi XC. törvény 27. § (2) bekezdésének b) pontja.

(2) Az Eütv. 70. §-a a 245. § (4) bekezdése szerinti

nyilvántartások felállításának idõpontjában, de legkésõbb 2000. január

1. napján veszti hatályát.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a házasságról, a

családról és a gyámságról szóló - többször módosított - 1952. évi IV.

törvény

a) 36. §-ának c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép,

egyidejûleg a 36. §-a a következõ d) ponttal egészül ki:

[Ha az anya a fogamzási idõ kezdetétõl a gyermek születéséig

eltelt idõ, vagy annak egy része alatt nem állott házassági

kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni]

"c) a jelen törvényben meghatározott feltételek esetén azt,

aki a gyermek születése után az anyával házasságot kötött, vagy

d) azt a férfit, aki az anyával külön törvény rendelkezései

szerint lefolytatott emberi reprodukcióra irányuló különleges

eljárásban (a továbbiakban: reprodukciós eljárás) vett részt és a

származás a reprodukciós eljárás következménye."

b) 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"(1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy

utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem pedig

reprodukciós eljárás alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági

úton lehet megállapítani. Ha a származás reprodukciós eljárás

következménye, nincs helye az apaság bírósági úton történõ

megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás

lefolytatásához ivarsejtet, vagy embriót adományozott."

c) 40. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs

helye az anyaság bírósági úton történõ megállapításának azzal a nõvel

szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót

adományozott."

d) 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés

lép:

"(1) Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a

vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás

idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként

lehetetlen, hogy a gyermek tõle származik, illetõleg ha a származás

reprodukciós eljárás következménye, és az anya férje, illetve

élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá."

247. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

a) az ellátás visszautasítására vonatkozó részletes

szabályokat megállapítsa;

b) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és

gyakorlására vonatkozó általános szabályokat, valamint a

mûködési engedélyezési eljárásra vonatkozó szabályokat;

c) a Nemzeti Egészségügyi Tanács feladatára,

szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;

d) a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás,

különös tekintettel a vérkészítmények külföldrõl történõ

behozatalára, illetõleg külföldre történõ kivitelére vonatkozó

szabályokat;

e) a katasztrófa-egészségügyi ellátásra vonatkozó

részletes szabályokat

rendeletben megállapítsa.

(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy

a) a várólistákra vonatkozó részletes szabályokat;

b) a betegjogi képviselõ jogállására és eljárására

vonatkozó részletes szabályokat;

c) a mûvelõdési és közoktatási, valamint a

munkaügyi miniszterrel egyetértésben az egészségnevelés

szakmai tartalmára, továbbá az illetékes miniszterrel

egyetértésben egyes népegészségügyi ellátások szakmai

tartalmára vonatkozó részletes szabályokat;

d) egyes népegészségügyi, így különösen az

egészségügyi határértékekre vonatkozó, valamint egyes

járványügyi intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat;

e) a betegbeutalás rendjére vonatkozó részletes

szabályokat;

f) az egyes egészségügyi ellátásokra vonatkozó

részletes szabályokat;

g) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és

gyakorlására, valamint az egészségügyi szolgáltatók

felelõsségbiztosítására vonatkozó részletes szakmai

szabályokat, továbbá az egészségügyi szolgáltatás

folytatásához szükséges tárgyi feltételeket;

h) az egészségügyi szakképesítést szerzett

személyek alapnyilvántartására, valamint az egészségügyi

dolgozók amûködési nyilvántartására vonatkozó részletes

szabályokat;

i) az egészségügyi szakképzésre, a felsõfokú

szakirányú szakképzésre, valamint az egészségügyi

továbbképzésre, továbbá a külföldi alap-, közép- és felsõfokú

szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során szerzett

szakképzettség elismerésére és honosítására vonatkozó

részletes szabályokat;

j) az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési

Tanács szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes

szabályokat;

k) a minõségi rendszer szakmai tartalmára, valamint

a megfelelõség-tanúsításra vonatkozó részletes szabályokat;

l) az egészségügyi dolgozók rendtartására vonatkozó

részletes szabályokat;

m) az Egészségügyi Tudományos Tanács, a szakmai

kollégiumok és országos intézetek feladatára, szervezetére és

mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;

n) a kórházi felügyelõ tanács és a kórházi etikai

bizottság szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes

szabályokat;

o) az emberen végzett orvostudományi kutatásra

vonatkozó részletes szabályokat;

p) az emberi reprodukcióra irányuló különleges

eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtek és

embriók adományozására és fagyasztva tárolására vonatkozó,

továbbá az ivarsejtekkel és az embriókkal végzett kutatás

részletes szabályokat;

q) a szerv- és szövetátültetésre, valamint -

tárolásra vonatkozó részletes szabályokat;

r) a véradások szervezésével kapcsolatos részletes

szabályokat, a térítéses véradások eseteit, a véradókat

megilletõ költségtérítés, illetõleg a célzott (saját, vagy más

meghatározott személy részére történõ) véradás szabályait;

s) a terápiás készítmény elõállítása céljából

történõ vérvétel, a vérkészítmények elõállításának,

tárolásának, nyilvántartásának, készletezésének,

megsemmisítésének, ellenõrzésének, elosztásának és kiadásának

szabályait;

t) a vérkészítmények terápiás felhasználásának

részletes szabályait;

u) az Országos Vérellátó Szolgálat szervezetére és

mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;

v) az Országos Mentõszolgálat szervezetére és

mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;

w) az Állami Egészségügyi Tartalékkal való

gazdálkodás részletes szabályait; valamint

x) a természetes gyógytényezõkre vonatkozó

részletes szabályokat;

rendeletben állapítsa meg.

(3) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, valamint a

belügyminiszter, hogy - a népjóléti miniszterrel egyetértésben - a

fogvatartottak egészségügyi ellátására vonatkozó szabályokat

megállapítsa.

Eleje Honlap