EGYSÉGES JAVASLAT
az egészségügyrõl
dr. Kökény Mihály
népjóléti miniszter
Budapest, 1997. december
1997. évi ....
törvény
az egészségügyrõl
Az Országgyûlés
- a lakosság egészsége iránt érzett felelõsségétõl
áthatva,
- attól a meggyõzõdéstõl vezérelve, hogy az egyén
egészséghez fûzõdõ érdeke és jól-léte elsõbbséget kell élvezzen
továbbá, hogy az orvostudomány fejlõdésének eredményeit a jelen
és a jövendõ nemzedékek javára kell felhasználni,
- annak tudatában, hogy az egészség az egyén
életminõségének és önmegvalósításának alapvetõ feltétele, amely
döntõ hatással van a családra, a munkára és ezáltal az egész
nemzetre,
- tekintettel arra, hogy az egészség fejlesztését,
megõrzését és helyreállítását az egészségügy eszközrendszere
csak a szociális ellátórendszerrel, valamint a természeti és
épített környezet védelmével, illetve a társadalmi és gazdasági
környezettel együttesen, továbbá az egészséget támogató
társadalmi gyakorlattal és politikával kiegészülve képes
szolgálni,
- figyelemmel a bekövetkezett tudományos, technikai,
etikai és társadalmi, valamint a jogrendszert érintõ
változásokra, továbbá nemzetközi kötelezettségeinkre,
az egészségi állapot megõrzésének és javításának összetett
feltételrendszerét meghatározó alábbi törvényt alkotja meg:
I. fejezet
A TÖRVÉNY CÉLJA, ALAPELVEI ÉS HATÁLYA
1. cím
A törvény célja
1. §
E törvény célja
a) elõsegíteni az egyén és ezáltal a lakosság egészségi
állapotának javulását, az egészséget befolyásoló feltétel- és
eszközrendszer, valamint az annak kialakításában közremûködõk
feladatainak meghatározásával,
b) hozzájárulni a társadalom tagjai esélyegyenlõségének
megteremtéséhez az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésük
során,
c) megteremteni annak feltételeit, hogy minden beteg
megõrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és
minden egyéb joga csorbítatlan maradjon,
d) meghatározni - a szolgáltatók jogállásától és az
ellátások fedezetétõl függetlenül - az egészségügyi szolgáltatások
általános szakmai feltételeit, színvonalának garanciáit,
e) biztosítani az egészségügyi dolgozók és a
szolgáltatást nyújtó intézmények védelmét jogaik és kötelezettségeik
meghatározásával, valamint az egészségügyi szolgáltatás sajátos
jellegébõl fakadó garanciális jellegû intézkedésekkel,
f) lehetõvé tenni az egyéni és a közösségi érdekek
harmonikus érvényesülését, a mindenkori népegészségügyi célok
elérését, a szükséges erõforrások elôteremtését, optimális
felhasználását és az egészségtudományok fejlõdését.
2. cím
Alapelvek
2. §
(1) Az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során
biztosítani kell a betegek jogainak védelmét. A beteg személyes
szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapota
által indokolt, e törvényben meghatározott esetekben és módon
korlátozható.
(2) Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során
érvényesülnie kell az esélyegyenlõségnek.
(3) Az egészségi állapot javításának elsõdleges eszköze az
egészség megõrzése és a betegségek megelõzése.
(4) Az egészségügyi szolgáltatások alapvetõ szakmai
feltételrendszere tulajdon- és mûködtetési formától független,
kizárólag a szolgáltatás szakmai tartalmán alapul.
(5) Az egészségügyi intézményrendszer szakmai ellátási
szintekre tagolt felépítése és mûködése emberközpontú, az eltérõ
jellegû és súlyosságú megbetegedésben szenvedõk egészségi állapota
által meghatározott szükségletekhez igazodik, valamint tudományos
tényekre alapozott és költség-hatékony eljárásokon alapul.
3. cím
Fogalom meghatározások
3. §
E törvény alkalmazásában:
a) beteg: az egészségügyi szolgáltatásokat egészségének
megõrzése, illetve helyreállítása vagy egészségi állapotának
javítása céljából igénybevevõ vagy abban részesülõ személy;
b) kezelõorvos: a beteg adott betegségével, illetve
egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet
meghatározó, valamint ezek keretében beavatkozásokat végzõ orvos,
aki a beteg gyógykezeléséért felelõsséggel tartozik;
c) egészségügyi ellátás: a beteg adott egészségi
állapotához kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások összessége;
d) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a
gyógyszerész, az egyéb felsõfokú egészségügyi szakképesítéssel
rendelkezõ személy, továbbá a beteg ellátását végzõ vagy az abban
közremûködõ egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy;
e) egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység,
amelynek célja az egyén egészségének megõrzése, továbbá a
megbetegedések megelõzése, korai felismerése, megállapítása,
gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében
kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelõzése
céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására,
egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés
csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati
anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerek,
gyógyászati segédeszközök, gyógyfürdõ-ellátások kiszolgálását, a
mentést és betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi
reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a mûvi meddõvétételt,
valamint az emberen végzett orvostudományi kutatásokat is;
f) egészségügyi szolgáltató: a tulajdoni formától és a
fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás
nyújtására az egészségügyi hatóság által kiadott mûködési engedély
alapján jogosult jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és
minden olyan természetes személy, aki a szolgáltatást saját nevében
nyújtja;
g) egészségügyi intézmény: a jogi személyiséggel
rendelkezõ, valamint a fekvõbeteg szakellátást nyújtó jogi
személyiséggel nem rendelkezõ egészségügyi szolgáltató;
h) egészségügyi hatóság: az Állami Népegészségügyi- és
Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes szerve;
i) sürgõs szükség: az egészségi állapotban
bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében azonnali
egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe
kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne;
j) veszélyeztetõ állapot: az az állapot, amelyben az
azonnali intézkedés hiánya a beteg vagy más személy életét, testi
épségét vagy egészségét közvetlenül fenyegetõ helyzetet
eredményezne, illetõleg a környezetére közvetlen veszélyt jelentene;
k) vizsgálat: az a tevékenység, amelynek célja a beteg
egészségi állapotának felmérése, egészségének megõrzése, a
betegségek, illetve kockázatuk felderítése, a konkrét betegség(ek)
meghatározása, prognózisuk, változásuk megállapítása, a gyógykezelés
eredményességének, valamint a halál bekövetkeztének és a halál
okának megállapítása;
l) beavatkozás: azon megelõzõ, diagnosztikus, terápiás,
rehabilitációs vagy más célú fizikai, kémiai, biológiai vagy
pszichikai eljárás, amely a beteg szervezetében változást idéz vagy
idézhet elõ, továbbá a holttesten végzett vizsgálatokkal, valamint
szövetek, szervek eltávolításával összefüggõ eljárás;
m) invazív beavatkozás: a beteg testébe bõrön,
nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai
beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból
elhanyagolható kockázatot jelentõ beavatkozásokat;
n) életmentõ beavatkozás: sürgõs szükség esetén a beteg
életének megmentésére irányuló egészségügyi szolgáltatás;
o) életfenntartó beavatkozás: a beteg életének
mesterséges módon történõ fenntartására, illetve egyes
életmûködéseinek pótlására irányuló egészségügyi szolgáltatás;
p) egészségügyi dokumentáció: az egészségügyi
szolgáltatás során az egészségügyi dolgozó tudomására jutó, a beteg
kezelésével kapcsolatos egészségügyi és személyazonosító adatokat
tartalmazó feljegyzés, nyilvántartás vagy bármilyen más módon
rögzített adat, függetlenül annak hordozójától vagy formájától;
q) szakképesítés: az adott tevékenység folytatására
jogosító, Magyarországon szerzett, valamint a külföldön szerzett és
Magyarországon honosított, illetve elismert, alap-, közép- és
felsõfokú szakképzésben, az egyetemi vagy fõiskolai szintû
alapképzésben, valamint az egyetemi és fõiskolai végzettségû
egészségügyi dolgozók felsõfokú szakirányú szakképzése során
megszerzett szakképzettség;
r) közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli
rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az
örökbefogadó, a mostoha- és a nevelõszülõ, a testvér, valamint az
élettárs;
s) magyar állampolgár: a magyar állampolgársággal,
továbbá az illetékes hatóság által kiadott, a Magyar Köztársaság
területére érvényes letelepedési engedéllyel rendelkezõ nem magyar
állampolgárságú, valamint a külön jogszabály értelmében menekültnek
minõsülõ személy.
4. cím
A törvény hatálya
4. §
(1) E törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén
a) tartózkodó természetes személyekre,
b) mûködõ egészségügyi szolgáltatókra,
c) folytatott egészségügyi tevékenységekre.
(2) Törvény a természetes személyek egyes csoportjai
tekintetében az e törvényben foglaltaktól eltérõ szabályokat
állapíthat meg.
(3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény
rendelkezéseit a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények
által nyújtott egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában is
megfelelõen alkalmazni kell.
II. fejezet
A BETEGEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
1. cím
Az egyén szerepe
5. §
(1) Az egészségüggyel kapcsolatos társadalmi kötelezettségek
az egyén saját és környezete egészségi állapotáért viselt
felelõsségével együtt biztosítják a lakosság egészségének védelmét és
egészségi állapotának javítását.
(2) Mindenki köteles tiszteletben tartani mások jogait
egészségük megõrzéséhez és védelméhez, a betegségek megelõzéséhez és a
gyógyuláshoz.
(3) Mindenkinek
a) joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek
lehetõvé teszik számára az egészsége megõrzésével és
fejlesztésével kapcsolatos lehetõségei megismerését, valamint
megfelelõ tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel
kapcsolatos kérdésekben,
b) joga van tájékoztatást kapni az egészségügyi
szolgáltatók által nyújtott egészségügyi ellátások
jellemzõirõl, azok elérhetõségérõl és az igénybevétel
rendjérõl, továbbá a betegeket megilletõ jogokról és azok
érvényesíthetõségérõl,
c) saját egészségi állapotáért a tõle elvárható
módon felelôsséggel kell tartoznia,
d) kötelessége tartózkodni minden olyan
magatartástól és tevékenységtõl, amely a társadalmilag
elfogadható kockázati szinten felül, köztudottan mások
egészségét veszélyezteti,
e) kötelessége - a tõle elvárható módon -
segítséget nyújtani és a tudomása szerint arra illetékes
egészségügyi szolgáltatót értesíteni, amennyiben sürgõs
szükség vagy veszélyeztetõ állapot fennállását észleli,
illetve arról tudomást szerez.
2. cím
A betegek jogai és kötelezettségei
Az egészségügyi ellátáshoz való jog
6. §
Minden betegnek joga van sürgôs szükség esetén az életmentô,
illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelôzését
biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és
szenvedéseinek csökkentéséhez.
7. §
(1) Minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott
keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelõ,
folyamatosan hozzáférhetõ és megkülönböztetés nélküli egészségügyi
ellátáshoz.
(2) Megfelelõ az ellátás, ha az az adott egészségügyi
szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve
irányelvek megtartásával történik.
(3) Folyamatosan hozzáférhetõ az ellátás, amennyiben az
egészségügyi ellátórendszer mûködése napi 24 órán keresztül biztosítja
annak igénybevehetõségét.
(4) Megkülönböztetés nélküli az ellátás, ha az egészségügyi
szolgáltatás nyújtása során nem történik hátrányos megkülönböztetés a
betegek között társadalmi helyzetük, politikai nézeteik, származásuk,
nemzetiségük, vallásuk, nemük, szexuális irányultságuk, koruk, családi
állapotuk, testi vagy értelmi fogyatékosságuk, képzettségük és minden
más egyéb, az egészségi állapotukkal össze nem függõ ok alapján.
8. §
(1) A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt
szintû egészségügyi szolgáltató és - ha jogszabály kivételt nem tesz -
a választott orvos egyetértésével az ellátását végzõ orvos
megválasztásához, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt
ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgõssége vagy az ellátás
igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki.
(2) Az (1) bekezdés szerinti orvosválasztás joga a fekvõbeteg-
gyógyintézetben az intézet mûködési rendjének megfelelõen
gyakorolható.
(3) A beteg bármely, a kezelõorvos által megállapított
diagnózissal, illetõleg javasolt terápiával, valamint fekvõbeteg-
gyógyintézetbõl történõ tervezett elbocsátásával vagy más egészségügyi
szolgáltatóhoz történõ beutalásával kapcsolatban kezdeményezheti más
orvos által történõ vizsgálatát.
9. §
(1) Amennyiben a beteg az adott egészségügyi szolgáltatónál
nem részesíthetô az egészségi állapota által indokolt legrövidebb idôn
belül a szükséges ellátásban, tájékoztatni kell ôt arról, hogy az
adott ellátás mely egészségügyi szolgáltatónál biztosítható.
(2) A beteget várólistára kell helyezni, ha
a) az ellátás más egészségügyi szolgáltatónál nem biztosítható
vagy
b) az (1) bekezdés szerinti esetben a beteg nem fogadja el a
más egészségügyi szolgáltatónál történô ellátását.
(3) A várólistára helyezés esetén a beteget a várakozás okáról
és annak várható idôtartamáról, illetve esetleges következményeirôl
tájékoztatni kell.
(4) A várólistán a sorrend kialakítása, valamint a beteg
kiválasztása egységes, ellenôrizhetô, nyilvánosságra hozott szakmai
szempontok szerint, a várólistán szereplô betegek egészségi állapota
által indokoltan és hátrányos megkülönböztetés nélkül történik. Ennek
ellenôrzésére a beteg írásbeli meghatalmazása alapján a betegjogi
képviselô is jogosult.
(5) A várólista az adott egészségügyi ellátásra várakozó
betegek egészségügyi és személyazonosító adatait, valamint a
kiválasztásukat indokoló körülményeket tartalmazza.
Az emberi méltósághoz való jog
10. §
(1) Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát
tiszteletben kell tartani.
(2) A betegen - e törvény eltérõ rendelkezésének hiányában -
kizárólag az ellátásához szükséges beavatkozások végezhetõk el.
(3) Az ellátás során a beteg jogainak gyakorlásában csak az
egészségi állapota által indokolt ideig - törvényben meghatározott -
mértékben és módon korlátozható.
(4) A beteg személyes szabadsága - ellátása során - fizikai,
kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerekkel vagy eljárásokkal
kizárólag sürgõs szükség esetén, illetõleg a beteg vagy mások élete,
testi épsége és egészsége védelmében korlátozható. A beteg korlátozása
nem lehet büntetõ jellegû, és csak addig tarthat, ameddig az
elrendelés oka fennáll.
(5) Korlátozó módszerek vagy eljárások alkalmazását - ha e
törvény kivételt nem tesz - a beteg kezelôorvosa írásban rendeli el,
megjelölve azok indítékát és alkalmazásuk idôtartamát. Állandó orvosi
felügyelet hiányában - kivételesen indokolt esetben - ideiglenesen
szakápoló is elrendelheti a korlátozást. A korlátozásról a
kezelõorvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek azt tizenhat órán
belül írásban jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást meg
kell szüntetni.
(6) A beteget csak méltányolható okból és ideig szabad
várakoztatni.
(7) A beteg ellátása során szeméremérzetére tekintettel
ruházata csak a szükséges idõre és a szakmailag indokolt mértékben
távolítható el.
A kapcsolattartás joga
11. §
(1) A (2)-(7) bekezdésekben foglalt jogokat a beteg a
fekvõbeteg-gyógyintézetben meglévõ feltételektõl függõen, betegtársai
jogainak tiszteletben tartásával és a betegellátás zavartalanságát
biztosítva gyakorolhatja. Ennek részletes szabályait - e jogok
tartalmának korlátozása nélkül - a fekvõbeteg-gyógyintézet házirendje
határozza meg. A házirend a (2)-(7) bekezdésekben foglaltakon túl
további jogokat is megállapíthat.
(2) A beteg fekvõbeteg-gyógyintézeti elhelyezése során
jogosult más személyekkel akár írásban, akár szóban kapcsolatot
tartani, továbbá látogatókat fogadni. A beteg megtilthatja, hogy a
gyógykezelésének tényét vagy a gyógykezelésével kapcsolatos egyéb
információt más elõtt feltárják. Ettõl csak a gondozása érdekében,
közeli hozzátartozója vagy a gondozására köteles személy kérésére
lehet eltekinteni.
(3) A súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa
megjelölt személy mellette tartózkodjon. Cselekvõképtelen beteg esetén
a fenti személy megjelölésére a 16.§ (1)-(2) bekezdésében
meghatározott személy is jogosult. E bekezdés alkalmazásában súlyos
állapotú az a beteg, aki állapota miatt önmagát fizikailag ellátni
képtelen, illetve fájdalmai gyógyszerrel sem szüntethetõk meg,
illetõleg pszichés krízishelyzetben van.
(4) A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülõje, törvényes
képviselõje, illetõleg az általa vagy törvényes képviselõje által
megjelölt személy mellette tartózkodjon.
(5) A szülõ nõnek joga van arra, hogy az általa megjelölt
nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele
lehessen, a szülést követõen pedig arra, hogy - amennyiben ezt az õ
vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki - újszülöttjével egy
helyiségben helyezzék el.
(6) A beteget megilleti a vallási meggyõzõdésének megfelelõ
egyházi személlyel való kapcsolattartásnak és vallása szabad
gyakorlásának joga.
(7) A beteg - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - jogosult
saját ruháinak és személyes tárgyainak a használatára.
Az intézmény elhagyásának joga
12. §
(1) A betegnek joga van az egészségügyi intézményt elhagyni,
amennyiben azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyezteti. E
jog csak törvényben meghatározott esetekben korlátozható.
(2) A beteg távozási szándékát a kezelõorvosnak bejelenti, aki
ezt a tényt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti.
(3) Amennyiben a beteg az egészségügyi intézményt bejelentés
nélkül hagyja el, a kezelõorvos ezt a beteg egészségügyi
dokumentációjában feltünteti, továbbá, ha a beteg állapota indokolja,
az intézmény elhagyásának tényérõl értesíti az illetékes hatóságokat,
valamint cselekvõképtelen, illetve korlátozottan cselekvõképes beteg
esetén a törvényes képviselõt.
(4) A beteg egészségügyi intézménybõl történõ elbocsátásáról a
beteget, illetõleg hozzátartozóját elõzetesen tájékoztatni kell,
lehetõség szerint legalább 24 órával a tervezett elbocsátást
megelõzõen.
(5) Cselekvõképtelen beteg esetén az (1) bekezdés szerinti jog
a törvényes képviselõ egyetértésével gyakorolható.
A tájékoztatáshoz való jog
13. §
(1) A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott
teljes körû tájékoztatásra.
(2) A betegnek joga van arra, hogy részletes tájékoztatást
kapjon
a) egészségi állapotáról - beleértve ennek orvosi megítélését
is,
b) a javasolt vizsgálatokról, beavatkozásokról,
c) a javasolt vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének, illetve
elmaradásának lehetséges elônyeirôl és kockázatairól,
d) a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésének tervezett
idôpontjairól,
e) döntési jogáról a javasolt vizsgálatok, beavatkozások
tekintetében,
f) a lehetséges alternatív eljárásokról, módszerekrôl,
g) az ellátás folyamatáról és várható kimenetelérôl,
h) a további ellátásokról, valamint
i) a javasolt életmódról.
(3) A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követôen
további kérdezésre.
(4) A betegnek joga van megismerni ellátása során az egyes
vizsgálatok, beavatkozások elvégzését követôen azok eredményét,
esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérô eredményt és annak
okait.
(5) A cselekvôképtelen és korlátozottan cselekvôképes betegnek
is joga van a korának és pszichés állapotának megfelelô
tájékoztatáshoz.
(6) A betegnek joga van megismerni az ellátásában közvetlenül
közremûködô személyek nevét, szakképesítését és beosztását.
(7) A tájékoztatáshoz fûzôdô jogok gyakorlásához szükséges
feltételeket a fenntartó biztosítja.
(8) A betegnek joga van arra, hogy számára érthetô módon
kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára,
ismereteire, lelkiállapotára, e tekintetben megfogalmazott
kívánságára, valamint arra, hogy a tájékoztatáshoz szükség esetén és
lehetôség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot biztosítsanak.
14. §
(1) A cselekvõképes beteg a tájékoztatásáról lemondhat, kivéve
ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne
veszélyeztesse. Ha a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére és nem
terápiás célból kerül sor, a tájékoztatásról való lemondás csak
írásban érvényes.
(2) A cselekvõképes betegnek joga van írásban vagy egyéb
hitelt érdemlõ módon kijelölni azt a személyt, akit helyette
tájékoztatni kell.
(3) A tájékoztatás joga a beteget akkor is megilleti, ha
beleegyezése egyébként nem feltétele a gyógykezelés megkezdésének.
Az önrendelkezéshez való jog
15. §
(1) A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely
kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.
(2) Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg
szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe
venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik
bele, illetve melyeket utasít vissza, figyelembe véve a 20.§-ban
elõírt korlátozásokat.
(3) A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és
kezelését érintõ döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt
kivételektõl eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének
feltétele, hogy ahhoz a beteg tévedéstõl, megtévesztéstõl,
fenyegetéstõl és kényszertõl mentes, megfelelõ tájékoztatáson alapuló
beleegyezését (a továbbiakban: beleegyezését) adja.
(4) A beteg a (3) bekezdésben foglalt beleegyezését szóban,
írásban vagy ráutaló magatartással megadhatja, kivéve ha e törvény
eltérõen nem rendelkezik.
(5) Az invazív beavatkozásokhoz a beteg írásbeli vagy -
amennyiben erre nem képes - két tanú együttes jelenlétében, szóban
vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges.
(6) A beteg a beavatkozás elvégzéséhez való beleegyezését
bármikor visszavonhatja. A beleegyezés alapos ok nélküli visszavonása
esetén azonban kötelezhetõ az ennek következtében felmerült és
indokolt költségek megtérítésére.
16. §
(1) A cselekvõképes beteg - ha e törvény eltérôen nem
rendelkezik - közokiratban, teljes bizonyító erejû magánokiratban vagy
- írásképtelensége esetén - két tanú együttes jelenlétében megtett
nyilatkozattal
a) megnevezheti azt a cselekvõképes személyt, aki jogosult
helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni,
illetve akit a 13. § alapján tájékoztatni kell,
b) az a) pontban meghatározott személy megjelölésével vagy
anélkül a (2) bekezdés szerinti személyek közül bárkit kizárhat a
beleegyezés és a visszautasítás jogának helyette történõ
gyakorlásából, illetve a 13. § szerinti tájékoztatásból.
(2) Amennyiben a beteg cselekvõképtelen, illetve korlátozottan
cselekvõképes és nincs az (1) bekezdés a) pontja alapján
nyilatkozattételre jogosult személy, a beleegyezés és a visszautasítás
jogának a (4) bekezdésben foglalt korlátok közötti gyakorlására - az
(1) bekezdés b) pontjában foglaltak figyelembevételével - a megjelölt
sorrendben az alábbi személyek jogosultak:
a) a beteg törvényes képviselõje, ennek hiányában
b) a beteggel közös háztartásban élõ, cselekvõképes
ba) házastársa vagy élettársa, ennek hiányában
bb) gyermeke, ennek hiányában
bc) szülõje, ennek hiányában
bd) testvére, ennek hiányában
be) nagyszülõje, ennek hiányában
bf) unokája;
c) a b) pontban megjelölt hozzátartozója hiányában a beteggel
közös háztartásban nem élõ, cselekvõképes
ca) gyermeke, ennek hiányában
cb) szülõje, ennek hiányában
cc) testvére, ennek hiányban
cd) nagyszülõje, ennek hiányában
ce) unokája.
(3) Az egy sorban nyilatkozattételre jogosultak ellentétes
nyilatkozata esetén a beteg egészségi állapotát várhatóan
legkedvezõbben befolyásoló döntést kell figyelembe venni.
(4) A (2) bekezdés szerinti személyek nyilatkozata - kizárólag
a 13. §-ban foglalt tájékoztatást követõen - a kezelõorvos által
javasolt invazív beavatkozásokhoz történõ beleegyezésre terjedhet ki.
E nyilatkozat azonban - a 20. § (3) bekezdése szerinti eset
kivételével - a beavatkozással fölmerülõ kockázatoktól eltekintve nem
érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, így különösen nem
vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához. A nyilatkozatról
a beteget cselekvõképessé válását követõen azonnal tájékoztatni kell.
(5) Az egészségügyi ellátással kapcsolatos döntésekben a
cselekvôképtelen, illetve korlátozottan cselekvôképes beteg véleményét
a szakmailag lehetséges mértékig figyelembe kell venni abban az
esetben is, ha a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát a (2)
bekezdés szerinti személy gyakorolja.
17. §
(1) A beteg beavatkozásokba történõ beleegyezését vélelmezni
kell, ha a beteg egészségi állapota következtében beleegyezõ
nyilatkozat megtételére nem képes és
a) a 16.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti személy
nyilatkozatának beszerzése késedelemmel járna;
b) invazív beavatkozások esetén akkor, ha a 16. § (1) bekezdés
a) pontja vagy a 16. § (2) bekezdése szerinti személy nyilatkozatának
beszerzése késedelemmel járna és a beavatkozás késedelmes elvégzése a
beteg egészségi állapotának súlyos vagy maradandó károsodásához
vezetne.
(2) A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha
az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása
a) mások - ide értve a 24. hetet betöltött magzatot is -
egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti, továbbá
b) ha - a 20-23. §-okra is figyelemmel - a beteg közvetlen
életveszélyben van.
18. §
(1) Amennyiben egy invazív beavatkozás során annak olyan
kiterjesztése válik szükségessé, amely elõre nem volt látható, az erre
irányuló beleegyezés hiányában a beavatkozás kiterjesztése - a (2)
bekezdés szerinti eset kivételével - csak akkor végezhetõ el, ha
a) azt sürgõs szükség fennállása indokolja vagy
b) ennek elmaradása a beteg számára aránytalanul súlyos terhet
jelentene.
(2) Amennyiben a beavatkozás (1) bekezdés szerinti
kiterjesztése a beteg valamely szervének vagy testrészének
elvesztéséhez vagy funkciójának teljes kieséséhez vezetne, a
beavatkozás kiterjesztése - az abba történõ beleegyezés hiányában -
csak közvetlen életveszély fennállása esetén vagy az (1) bekezdés b)
pontja szerinti esetben végezhetõ el.
19. §
(1) A beteg írásbeli beleegyezése szükséges bármely - a
beavatkozással összefüggésben - életében eltávolított sejtjének,
sejtalkotórészének, szövetének, szervének, testrészének - egészségügyi
ellátásával össze nem függõ - bármilyen célú felhasználásához. Nem
kell a beteg beleegyezése ezen anyagok szokásos módon történõ
megsemmisítéséhez.
(2) A betegnek - e törvény keretei között - joga van arra,
hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintõ beavatkozásokról.
E törvény rendelkezései szerint megtilthatja, hogy holttestébõl
szervet és szövetet gyógyítás, kutatás vagy oktatás céljából
távolítsanak el.
Az ellátás visszautasításának joga
20. §
(1) A cselekvõképes beteget - a (2)-(3) bekezdésekben
foglaltakra tekintettel, illetõleg a (6) bekezdésben foglalt eset
kivételével - megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve ha
annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.
(2) A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén
egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás
következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejû
magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes
jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az
egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk
aláírásukkal hitelesítenek.
(3) A betegség természetes lefolyását lehetõvé téve az
életfenntartó vagy életmentõ beavatkozás visszautasítására csak abban
az esetben van lehetõség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved,
amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid idõn belül -
megfelelõ egészségügyi ellátás mellett is - halálhoz vezet és
gyógyíthatatlan. Az életfenntartó, illetve életmentô beavatkozás
visszautasítása a (2) bekezdés szerinti alaki elôírások betartásával
történhet.
(4) A (3) bekezdés szerinti visszautasítás csak akkor
érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és
egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak
következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy a (3) bekezdés
szerinti feltételek fennállnak, továbbá a beteg az orvosi bizottság
nyilatkozatát követõ 3. napon - két tanú elõtt - ismételten
kinyilvánítja a visszautasításra irányuló szándékát. Amennyiben a
beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, a kezelés
visszautasítására vonatkozó nyilatkozata nem vehetõ figyelembe.
(5) A (4) bekezdés szerinti bizottság tagjai a beteg
kezelõorvosa, egy - a beteg gyógykezelésében részt nem vevõ - a
betegség jellegének megfelelõ szakorvos, valamint egy pszichiáter
szakorvos.
(6) A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy
életmentõ beavatkozást, ha várandós és elõre láthatóan képes a gyermek
kihordására.
(7) A (2)-(3) bekezdések szerinti visszautasítás esetén meg
kell kísérelni a beteg döntése hátterében lévõ okok - személyes
beszélgetés alapján történõ - feltárását és a döntés megváltoztatását.
Ennek során a 13. § szerinti tájékoztatáson túl ismételten
tájékoztatni kell a beavatkozás elmaradásának következményeirõl.
(8) A beteg a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát
bármikor, alaki kötöttség nélkül visszavonhatja.
21. §
(1) Cselekvôképtelen és korlátozottan cselekvôképes beteg
esetén a 20. § (2) bekezdése szerinti ellátás nem utasítható vissza.
(2) Amennyiben cselekvõképtelen és korlátozottan cselekvõképes
beteg esetén a 20. § (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasítására
kerül sor, az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés
bíróság általi pótlása iránt. A kezelõorvos a bíróság jogerõs
határozatának meghozataláig köteles a beteg egészségi állapota által
indokolt ellátások megtételére. Közvetlen életveszély esetén a
szükséges beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpótlásra
nincs szükség.
(3) A kezelõorvos a (2) bekezdésben foglalt kötelezettsége
teljesítése érdekében - szükség esetén - igénybe veheti a
rendõrhatóság közremûködését.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott nyilatkozat pótlására
irányuló eljárás során a bíróság nemperes eljárásban soron kívül jár
el. Az eljárás tárgyi költségmentes. Ha e törvénybõl, illetve az
eljárás nemperes jellegébõl más nem következik, a bírósági eljárásban
a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait
kell megfelelõen alkalmazni.
22. §
(1) A cselekvõképes személy - késõbbi esetleges
cselekvõképtelensége esetére - közokiratban visszautasíthat
a) a 20.§ (1) bekezdése szerinti egyes vizsgálatokat,
beavatkozásokat,
b) a 20.§ (3) bekezdése szerinti beavatkozásokat, valamint
c) egyes életfenntartó, életmentõ beavatkozásokat, ha
gyógyíthatatlan betegségben szenved és betegsége következtében önmagát
fizikailag ellátni képtelen, illetve fájdalmai megfelelõ
gyógykezeléssel sem enyhíthetõk.
(2) A cselekvôképes személy - cselekvõképtelensége esetére -
közokiratban megnevezheti azt a cselekvõképes személyt, aki az (1)
bekezdés szerinti jogát helyette gyakorolhatja.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti nyilatkozat abban az esetben
érvényes, ha pszichiáter szakorvos - egy hónapnál nem régebbi -
szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges
következményei tudatában hozta meg. A nyilatkozatot két évente meg
kell újítani, és azt a beteg bármikor - cselekvôképességére, illetve
alaki kötöttségre tekintet nélkül - visszavonhatja.
(4) A (2) bekezdés szerinti cselekvõképes személy beavatkozást
visszautasító nyilatkozata esetén a 20. § (4) bekezdése szerinti
bizottság nyilatkozik, hogy
a) az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállnak, továbbá
b) a (2) bekezdés szerinti személy döntését annak
következményei tudatában hozta meg.
23. §
(1) A 20. § (3) bekezdése szerinti beavatkozás
megszüntetésére, illetve mellõzésére csak abban az esetben kerülhet
sor, ha a beteg erre irányuló akarata világosan és meggyôzô módon
kideríthetô. Kétség esetén a beteg késôbb tett, személyes
nyilatkozatát kell figyelembe venni; ennek hiányában az életfenntartó,
illetve életmentô beavatkozás elvégzéséhez történõ beleegyezését
vélelmezni kell.
(2) A beteget, illetve a 22. § (2) bekezdés szerinti személyt
az ellátás visszautasítása során nem szabad semmilyen eszközzel
döntésének megváltoztatására kényszeríteni. A beteg a 20. § (3)
bekezdése szerinti beavatkozás visszautasítása esetén is jogosult
szenvedéseinek enyhítésére, fájdalmainak csökkentésére irányuló
ellátásra.
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga
24. §
(1) A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi
dokumentációban szereplõ adatait, illetve joga van ahhoz, hogy - a
135. §-ban foglaltak figyelembe vételével - egészségügyi adatairól
tájékoztatást kérjen.
(2) Az egészségügyi dokumentációval az egészségügyi
szolgáltató, az abban szereplõ adattal a beteg rendelkezik.
(3) A beteg jogosult
a) a gyógykezeléssel összefüggõ adatainak
kezelésérõl tájékoztatást kapni,
b) a rá vonatkozó egészségügyi adatokat megismerni,
c) az egészségügyi dokumentációba betekinteni,
valamint azokról saját költségére másolatot kapni,
d) az egészségügyi intézménybõl történõ
elbocsátásakor zárójelentést (137. §) kapni,
e) egészségügyi adatairól indokolt célra - saját
költségére - összefoglaló vagy kivonatos írásos véleményt
kapni.
(4) A beteg jogosult az általa pontatlannak vagy hiányosnak
vélt - rá vonatkozó - egészségügyi dokumentáció kiegészítését,
kijavítását kezdeményezni, amelyet a kezelõorvos, illetve más
adatkezelõ a dokumentációra saját szakmai véleményének feltüntetésével
jegyez rá. A hibás egészségügyi adatot az adatfelvételt követõen
törölni nem lehet, azt úgy kell kijavítani, hogy az eredetileg felvett
adat megállapítható legyen.
(5) Amennyiben a betegrõl készült egészségügyi dokumentáció
más személy magántitok-védelméhez való jogát érintõ adatokat is
tartalmaz, annak csak a betegre vonatkozó része tekintetében
gyakorolható a betekintési, illetve a (3) bekezdésben említett egyéb
jogosultság.
(6) Cselekvõképtelen személy dokumentációjába való betekintési
jog a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személyt illeti meg.
(7) A beteg jogosult az adott betegségével kapcsolatos
egészségügyi ellátásának ideje alatt az általa meghatározott személyt
írásban felhatalmazni a rá vonatkozó egészségügyi dokumentációba való
betekintésre, illetve arra, hogy azokról másolatot készíttessen.
(8) A beteg egészségügyi ellátásának befejezését követõen csak
a beteg által adott teljes bizonyító erõvel rendelkezõ magánokiratban
felhatalmazott személy jogosult az egészségügyi dokumentációba való
betekintésre, és arról másolat készítésére.
(9) A beteg halála esetén törvényes képviselõje, közeli
hozzátartozója, valamint örököse jogosult a halál okával összefüggõ,
vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelõzõ
gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az
egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját
költségére - másolatot kapni.
(10) Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok
kezelésének és védelmének részletes szabályait külön törvény állapítja
meg.
Az orvosi titoktartáshoz való jog
25. §
(1) A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában
résztvevõ személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi
és személyes adatait (a továbbiakban: orvosi titok) csak az arra
jogosulttal közöljék és azokat bizalmasan kezeljék.
(2) A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségérõl,
annak várható kimenetelérõl kiknek adható felvilágosítás, illetve
kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes
megismerésébõl.
(3) Az érintett beteg egészségügyi adatait annak hozzájárulása
hiányában is közölni kell, amennyiben ezt
a) törvény elrendeli,
b) mások életének, testi épségének és egészségének
védelme szükségessé teszi.
(4) Az érintett beteg hozzájárulása nélkül a beteg további
ápolását, gondozását végzõ személlyel közölni lehet azokat az
egészségügyi adatokat, amelyek ismeretének hiánya a beteg egészségi
állapotának károsodásához vezethet.
(5) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és
gyógykezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek
részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez
a beteg hozzájárult, kivéve ha törvény másként nem rendelkezik.
(6) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálatára és kezelésére
olyan körülmények között kerüljön sor, hogy azt beleegyezése nélkül
mások ne láthassák, illetve ne hallhassák, kivéve ha a sürgõs szükség
és a veszélyeztetõ állapot esetén ez elkerülhetetlen.
(7) A betegnek joga van megnevezni azt a személyt, akit
fekvõbeteg-gyógyintézetbe történõ elhelyezésérõl, egészségi
állapotának alakulásáról értesíthetnek, illetve joga van bármely
személyt ebbõl kizárni. A beteg által megnevezett személyt a
fekvõbeteg-gyógyintézet köteles értesíteni a beteg elhelyezésérõl és
annak megváltoztatásáról, valamint egészségi állapotának jelentõs
mértékû változásáról.
A beteg kötelezettségei
26. §
(1) A beteg az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor
köteles tiszteletben tartani az erre vonatkozó jogszabályokat és
intézményi rendet.
(2) A beteg amennyiben ezt egészségi állapota lehetõvé teszi -
köteles az ellátásában közremûködõ egészségügyi dolgozókkal képességei
és ismeretei szerint az alábbiak szerint együttmûködni:
a) tájékoztatni õket mindarról, amely szükséges a
kórisme megállapításához, a megfelelõ kezelési terv
elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, így különösen
minden korábbi betegségérõl, gyógykezelésérõl, gyógyszer vagy
gyógyhatású készítmény szedésérõl, egészségkárosító kockázati
tényezõirõl,
b) tájékoztatni õket - saját betegségével
összefüggésben - mindarról, amely mások életét vagy testi
épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertõzõ
betegségekrõl és a foglalkozás végzését kizáró
megbetegedésekrõl és állapotokról,
c) a népjóléti miniszter rendeletében foglalt
fertõzõ betegségek esetén megnevezni azon személyeket, akiktõl
a fertõzõ betegséget megkaphatta, illetve akiket
megfertõzhetett,
d) tájékoztatni õket minden, az egészségügyi
ellátást érintõ, általa korábban tett jognyilatkozatáról,
e) a gyógykezelésével kapcsolatban tõlük kapott
rendelkezéseket betartani,
f) az egészségügyi intézmény házirendjét betartani,
g) a jogszabály által elõírt térítési díjat
megfizetni,
h) jogszabályban elõírt személyes adatait hitelt
érdemlõen igazolni.
27. §
(1) A beteg és hozzátartozói jogaik gyakorlása során kötelesek
tiszteletben tartani más betegek jogait.
(2) A beteg és hozzátartozói jogainak gyakorlása nem sértheti
az egészségügyi dolgozóknak törvényben foglalt jogait.
(3) A betegjogok gyakorlásának módját - e törvény keretei
között - az intézmény házirendje szabályozza.
3. cím
A beteg jogainak érvényesítése
28. §
Az egészségügyi szolgáltató köteles a beteget - egészségi
állapotától függõen - a felvételekor, illetõleg az ellátás elõtt
tájékoztatni a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetõségeirõl,
illetve az intézmény házirendjérõl. E rendelkezés megfelelõen
alkalmazandó az önrendelkezési jog gyakorlására jogosult egyéb személy
vonatkozásában is.
A beteg panaszainak kivizsgálása
29. §
(1) A beteg jogosult az egészségügyi ellátással kapcsolatban
az egészségügyi szolgáltatónál, illetve fenntartójánál panaszt tenni.
(2) Az egészségügyi szolgáltató, illetve a fenntartó köteles a
panaszt kivizsgálni és ennek eredményérõl a beteget 10 munkanapon
belül írásban tájékoztatni. A panaszjog gyakorlása nem érinti a
betegnek azon jogát, hogy a külön jogszabályokban meghatározottak
szerint - a panasz kivizsgálása érdekében - más szervekhez forduljon.
Erre a körülményre a szolgáltató köteles a beteg figyelmét felhívni.
(3) A panasz kivizsgálásának részletes szabályait az
egészségügyi szolgáltató belsõ szabályzatban rögzíti.
(4) A panaszokat nyilván kell tartani és a panasszal, illetve
annak kivizsgálásával összefüggõ iratokat 5 évig meg kell õrizni.
A betegjogi képviselõ
30. §
(1) A betegjogi képviselõ a (2)-(5) bekezdésekben foglaltaknak
megfelelõen ellátja a betegek e törvényben meghatározott jogainak
védelmét és segíti õket e jogaik megismerésében és érvényesítésében.
(2) A betegjogi képviselõ tevékenysége különösen az alábbiakat
foglalja magában:
a) segíti a beteget az egészségügyi dokumentációhoz
való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések
feltételében,
b) segít a betegnek panasza megfogalmazásában,
kezdeményezheti annak kivizsgálását,
c) a beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt
tehet az egészségügyi intézmény vezetõjénél, fenntartójánál,
illetve - a beteg gyógykezelésével összefüggõ ügyekben - eljár
az arra illetékes hatóságnál és ennek során képviseli a
beteget,
d) rendszeresen tájékoztatja az egészségügyi
dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok
változásáról, illetve a betegjogok érvényesülésérõl az
egészségügyi intézményben.
(3) A betegjogi képviselõ egyedi ügyekben kizárólag a betegtõl
kapott meghatalmazás keretei között járhat el.
(4) A betegjogi képviselõ a tevékenysége során az egészségügyi
szolgáltató mûködésével kapcsolatban észlelt jogsértõ gyakorlatra és
egyéb hiányosságokra köteles felhívni a szolgáltató vezetõjének,
illetve fenntartójának a figyelmét és azok megszüntetésére javaslatot
tesz. A felhívás eredménytelensége esetén a betegjogi képviselõ
jogosult az illetékes szervhez, illetve személyhez fordulni.
(5) A betegjogi képviselõ kiemelten kezeli az életkoruk, testi
vagy szellemi fogyatékosságuk, egészségi állapotuk, illetve társadalmi-
szociális helyzetük miatt kiszolgáltatott helyzetben lévõk betegjogi
védelmét.
31. §
(1) A betegjogi képviselõ - az ellátás zavartalanságát nem
veszélyeztetve - illetékességi körében jogosult:
a) az egészségügyi szolgáltató mûködési területére
belépni,
b) a vonatkozó iratokba betekinteni,
c) az egészségügyben dolgozókhoz kérdést intézni.
(2) A betegjogi képviselõ köteles a betegre vonatkozó orvosi
titkot megtartani és a beteg személyes adatait a vonatkozó
jogszabályok szerint kezelni.
32. §
(1) A betegjogi képviselõ az ÁNTSZ megyei (fõvárosi)
intézetének szervezeti keretei között mûködik.
(2) A betegjogi képviselõ nem állhat azzal az egészségügyi
szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban, amely az általa
képviselendõ betegek részére egészségügyi szolgáltatást nyújt.
33. §
(1) Az egészségügyi szolgáltató biztosítja, hogy a betegek és
hozzátartozóik a betegjogok képviseletét ellátó személy(ek) kilétét és
elérésük módját megismerhessék.
(2) Az egészségügyi szolgáltató vezetõje 10 munkanapon belül,
a fenntartó 30 munkanapon belül - ha a fenntartó önkormányzati
képviselõtestület vagy közgyûlés, a soron következõ testületi ülésen -
érdemben megvizsgálja a betegjogi képviselõ észrevételeit és azzal
kapcsolatos állásfoglalásáról õt tájékoztatja.
A közvetítõi tanács
34. §
(1) A beteg és az egészségügyi szolgáltató között felmerülõ
jogviták peren kívüli megoldására a felek együttesen kezdeményezhetik
a jogvita közvetítõi eljárás keretében történõ rendezését.
(2) A közvetítõi tanács összetételét, a közvetítõi eljárás
rendjét külön törvény szabályozza.
III. fejezet
NÉPEGÉSZSÉGÜGY
35. §
(1) A népegészségügy a társadalom egészének szervezett
tevékenysége, amelynek célja a lakosság egészségi állapotának javítása
az egészség megõrzése, a betegségek megelõzése révén.
(2) A népegészségügyi tevékenység körében meg kell határozni
az egészség tudományosan megalapozott biológiai és természeti-
társadalmi környezeti feltételeit, az egészség megõrzésének, a
betegségek megelõzésének hatékony, hozzáférhetõ és a lakosság által
elfogadható módszereit, valamint az ehhez szükséges intézményrendszer
sajátosságait.
(3) A népegészségügyi tevékenység keretében
a) rendszeresen elemezni kell a lakosság egészségi
állapotát és az ezt befolyásoló kémiai, fizikai, pszichikai,
biológiai, környezeti és társadalmi tényezõket,
b) az elemzés során feltárt adatok alapján
értékelni kell az egészségkárosító hatások kockázatát és
rangsorolni kell a népegészségügyi feladatokat,
c) ki kell dolgozni a megelõzés és az
egészségkárosító hatások csökkentésének módozatait,
d) a feladatok megoldása érdekében
környezetegészségügyi programokat, egészségmegõrzõ, megelõzõ,
gyógyító és rehabilitációs szolgáltatásokat kell
megvalósítani,
e) a szolgáltatásokat hatékonyságuk,
hozzáférhetõségük és egyéb minõségi jellemzõik szerint
rendszeresen értékelni kell.
(4) Az egészséget támogató társadalompolitika céljainak
meghatározásánál, valamint a döntések elõkészítésénél támaszkodni kell
a népegészségügyi tevékenység során feltárt adatokra.
(5) A lakosságot a népegészségügyi helyzetrõl, a felmerült
problémákról, az elõidézõ tényezõkrõl, a várható következményekrõl, a
megoldás lehetõségeirõl és korlátairól rendszeresen tájékoztatni kell.
36. §
(1) A népegészségügy feladata a lakosság egészségi állapotának
és az erre ható kockázati tényezõknek figyelemmel kísérése és
elemzése, amelynek keretében
a) fel kell tárni az emberi szervezet, illetõleg a
természeti és az épített környezet (a továbbiakban együtt:
környezet) kölcsönhatásait, a környezet egészségkárosító
tényezõit és kockázatait, valamint ezek hatásmechanizmusát az
emberi szervezetre,
b) meg kell határozni
ba) az emberi szervezettel érintkezõ közegek
egészséget még nem veszélyeztetõ anyagainak tartalmát,
bb) a megelõzés és az egészséget károsító
hatások csökkentésének módozatait,
bc) az egészséges élet- és munkakörülmények
feltételeit,
c) rendszeresen felül kell vizsgálni az
egészségügyi határértékeket, továbbá szükség szerint
gondoskodni kell módosításukról,
d) el kell végezni az egészségkárosító kockázatok
becslését és intézkedni kell csökkentésük érdekében,
e) ki kell alakítani a környezeti hatásokkal
Tsszefüggõ egészségkárosodások, illetve megbetegedések
bejelentési rendszerét,
f) rendszeresen ellenõrizni kell
fa) a környezet emberi szervezettel
kapcsolatba kerülõ tényezõinek állapotát,
fb) az épített környezet és a munkakörülmények
közegészségügyi megfelelõségét.
(2) A népegészségügyi feladatok ellátása során az egyes - a
népegészségügyi szempontból is fontos - megfigyelõ, ellenõrzõ
tevékenységet végzõ rendszerek együttmûködnek.
(3) Az egészségkárosító hatások megelõzése rendszeres
ellenõrzési, tájékoztatási és felvilágosító tevékenységen alapul.
(4) Az (1) bekezdés szerinti feladatok ellátása során az
emberi egészségre káros tevékenységek korlátozhatók, illetve
megtilthatók.
(5) A népegészségügy egyes területeire vonatkozó részletes
szabályokat külön jogszabályok állapítják meg.
1. cím
Egészségfejlesztés
37. §
(1) Az egészségfejlesztés célja az egészségi állapot és az
életminõség javítása, valamint az egészség védelme.
(2) Az egészség védelmének elsõdleges eszközei a betegségek és
sérülések megelõzése, valamint az egészségnevelés.
(3) A megelõzés
a) a kockázati tényezõk azonosításán és
értékelésén, ezek lakossággal történõ megismertetésén, a
kockázati tényezõk tartós elkerülésére irányuló ösztönzésén,
b) a kockázati és a környezeti károsító tényezõk
csökkentésén és lehetõség szerinti megszüntetésén,
c) az emberi szervezet kórokozókkal, valamint egyéb
egészségkárosító tényezõkkel szembeni ellenálló-képességének
fokozásán,
d) a betegségek iránti fogékonyság, a kórmegelõzõ
állapotok, a betegségek és a szövõdmények korai felismerésén,
e) a már kialakult idült betegség vagy kóros
állapot egyensúlyban tartásán és romlásának megakadályozásán,
f) a kóros lelki folyamatok kialakulásához vezetõ
tényezõk idõben történõ felismerésén és mentálhigiénés
gondozáson
alapul.
38. §
(1) A köz- és felsõoktatási, valamint a szakképzési rendszer,
illetõleg a felnõttoktatás keretében az életkorhoz és a tanulmányokhoz
igazodva meg kell ismertetni
a) az emberi szervezet mûködésének és a természeti,
társadalmi, pszichés környezet kölcsönhatásainak törvényeit,
b) az egészséges táplálkozásra, életmódra, valamint
az egészséges környezet megteremtésére vonatkozó tudnivalókat,
c) a személyes testi és lelki higiénés ismereteket,
d) a testmozgás és a sport egészségmegõrzõ
szerepét,
e) a stressz-helyzetek megelõzésének, megoldásának
és a konfliktusok kezelésének módszereit,
f) a szexuális kultúrával és a családtervezéssel, a
nemi érintkezés útján terjedõ betegségek megelõzésével
kapcsolatos tudnivalókat,
g) a szenvedélybetegségeket, ezek káros hatásait és
a rászokás elkerülésének módját,
h) az elsõsegélynyújtás elméletét és gyakorlatát,
i) az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének
feltételeit és lehetõségeit,
j) az egészséggel összefüggõ etikai alapokat.
(2) Az egészségnevelésnek ki kell terjednie a betegségek,
illetve kórmegelõzõ állapotok megelõzésével és korai felismerésével
kapcsolatos tudnivalók, módszerek ismertetésére is. Ennek során
hangsúlyozni kell az egyén lehetõségeit és felelõsségét egészsége
megõrzésével kapcsolatban.
(3) Minden egészségügyi dolgozó feladata az egészségnevelésben
való aktív részvétel, ezért az egészségügyi dolgozók képzése során
kiemelt figyelmet kell fordítani az életmód-tanácsadásra történõ
felkészítésre.
(4) Az (1) bekezdésben foglaltakat a pedagógusok képesítési
követelményeinek meghatározása során figyelembe kell venni.
(5) Az egészségnevelés szempontjait a közszolgálati rádió és
televízió mûsorpolitikájának kialakítása során is figyelembe kell
venni.
39. §
(1) A lakosság egészségét veszélyeztetõ tényezõket és
tevékenységeket észlelõ, illetve ilyen tevékenységet folytató
személyeket és szervezeteket a külön jogszabályban foglaltak szerint
bejelentési kötelezettség terheli.
(2) Az (1) bekezdés szerinti információkat az
egészségkárosodás megelõzéséhez szükséges ismeretekkel kiegészítve
nyilvánosságra kell hozni.
40. §
(1) Az egészségvédelem alapvetõ eszközei az egészségnevelés
mellett a fertõzõ megbetegedések megelõzését szolgáló védõoltások, a
betegségek és kórmegelõzõ állapotok korai felismerését célzó
szûrõvizsgálatok rendszere, valamint az egészségügyi ellátás keretében
végzett egészségügyi felvilágosító tevékenység.
(2) A lakosság egészségi állapotát hosszú távon is jelentõsen
befolyásoló területek - a háziorvos ilyen irányú tevékenysége mellett
- a család- és nõvédelmi gondozás, a gyermekek és ifjak közösségeinek
egészségügyi gondozása (a továbbiakban: ifjúság-egészségügyi
gondozás), a foglalkozás-egészségügy, az idõskorúak gondozása és a
sportegészségügyi gondozás.
Család- és nõvédelmi gondozás
41. §
A család- és nõvédelmi gondozás célja
a) a gyermekvállalás optimális biológiai és pszichés
körülményeinek elõsegítése a fogamzás elõtti gondozás és genetikai
tanácsadás, valamint a termékenységi ciklus alatti gondozás (a
várandós anya gondozása, a magzat születés elõtti gondozása, a
gyermekágyas és szoptató anya gondozása) eszközeivel,
b) megismertetni az egyénekkel azokat a családtervezési
ismereteket - ideértve a terhesség-megszakítással járó veszélyeket
is -, és fogamzásgátló módszereket, amelyekkel megtervezhetik és
elõsegíthetik utódaik fogantatását a kívánt számban és idõben,
hogy a gyermekek minél jobb egészségi állapotban születhessenek
meg,
c) a nõk biológiai sajátosságaihoz igazodó, fokozott
védelmükhöz szükséges összetett megelõzési tevékenység, ideértve a
fogamzóképesség elõtti, a termékenységi ciklusok közötti, valamint
a fogamzóképes kor utáni egészségvédelmet.
Ifjúság-egészségügyi gondozás
42. §
(1) Az ifjúság-egészségügyi gondozás célja a kiskorúak
harmonikus testi és lelki fejlõdésének elõsegítése. Ennek során
biztosítani kell
a) az egészségnevelést,
b) az életkoruknak megfelelõ szûrõvizsgálatokat,
c) az életkorhoz kötött kötelezõ védõoltásokat,
illetve azok megtörténtének és eredményességének vizsgálatát,
továbbá a kampányoltásokat,
d) a pályaválasztási tanácsadás egészségügyi
feladatait,
e) a beiskolázás elõtti vizsgálatokat, a szakmai
alkalmasság elbírálását, a szakképzést is nyújtó oktatási
intézményekben az idõszakos alkalmassági vizsgálatok
elvégzését.
(2) Az ifjúság-egészségügyi gondozás speciális feladata
a) a veleszületett rendellenességgel élõk, krónikus
megbetegedésben vagy testi, érzékszervi, értelmi
fogyatékosságban szenvedõk - a háziorvossal történõ
együttmûködésen alapuló - fokozott ellenõrzése, lelki
gondozása és az egészséges közösségekbe történõ beilleszkedés
elõsegítése,
b) az iskolai testneveléssel, könnyített és gyógy-
testneveléssel, a diák-sporttal kapcsolatos egészségügyi
feladatok ellátása,
c) a harmonikus testi és lelki fejlõdést
veszélyeztetõ körülmények, alkohol vagy drogfogyasztás
észlelése esetén a szülõkkel és a pedagógusokkal történõ
konzultáció után tanácsadás biztosítása, szükség esetén
intézkedés kezdeményezése.
(3) Az ifjúság-egészségügyi gondozás keretében
a) ellenõrizni kell
aa) a közegészségügyi követelmények
érvényesülését az elméleti és gyakorlati képzésre
szolgáló helyiségekben, továbbá a szabadtéri
foglalkoztatási és rekreációs területeken,
ab) a bölcsõdében, a nevelési-oktatási
intézményben folyó étkeztetést,
ac) a járványügyi elõírások betartását,
ad) az elsõsegélynyújtás feltételeinek
meglétét,
ae) alkohol, kábítószer, egyéb pszichotróp
anyagok és a dohánytermékek fogyasztására vonatkozó
szabályok betartását,
af)a tanulók pszichológiai állapotát, terhelhetõségét,
b) fertõzõ megbetegedés esetén meg kell tenni a
szükséges járványügyi intézkedéseket,
c) biztosítani kell a nevelési-oktatási
intézményekben a gyermekek és tanulók elsõ orvosi ellátását
is.
(4) Az ifjúság-egészségügyi gondozás részét képezi - a külön
jogszabályban meghatározottak szerint - az iskola-egészségügyi
ellátás.
(5) Az egészségügyi alapellátás és szakellátás területén
mûködõ egészségügyi szolgáltatók feladataik ellátása során kiemelt
figyelmet fordítanak a gyermekek egészségét veszélyeztetõ tényezõk
megelõzésére, felismerésére és megszüntetésére. Ennek érdekében
együttmûködnek a közoktatási, a szociális és családsegítõ, valamint a
gyermekek védelmét ellátó intézményekkel, személyekkel, és szükség
esetén megfelelõ intézkedést kezdeményeznek.
Sportegészségügyi gondozás
43. §
(1) A sportegészségügyi gondozás célja
a) a diáksportban és a szabadidõsportban
rendszeresen résztvevõ személyek elõzetes alkalmassági
vizsgálata és rendszeres ellenõrzése,
b) a fokozott fizikai megterhelésre alkalmatlan
személyek kiszûrése, a rejtett megbetegedések feltárása,
c) a fizikai állapotnak megfelelõ kedvezõ élettani
hatást kifejtõ, szakszerûen irányított testmozgás
sportegészségügyi ellenõrzése, a sporttevékenységre és az
ezzel kapcsolatos életmódra vonatkozó tanácsadás,
d) az iskolai testnevelési, könnyített és gyógy-
testnevelési feladatok ellátásával kapcsolatos tanácsadás,
e) sportrendezvények felügyelete, a sportsérülések
megelõzése és elsõdleges ellátása, a szükséges további
intézkedések megtétele,
f) sport- és mozgásprogramok kidolgozása, valamint
ezek hatásának vizsgálata, lehetõség szerint rehabilitációs
szakorvossal közös ellenõrzése.
(2) A sportegészségügyi gondozás speciális szakterülete a
versenysportolók sportorvosi vizsgálata és felügyelete, amelynek célja
az adott sportágban folytatott sporttevékenységre való alkalmasság
megállapítása, illetve e sporttevékenység esetleges egészségkárosító
hatásainak megelõzése idõszakos sportorvosi ellenõrzõvizsgálat révén.
(3) A meg nem engedett teljesítményfokozó gyógyszerek, egyéb
anyagok és készítmények, valamint módszerek tilalmának ellenõrzése, az
ezzel kapcsolatos kutatás, tanácsadás és megelõzés a sportegészségügyi
gondozás feladatkörébe tartozik.
2. cím
Környezet- és település-egészségügy
44. §
(1) A települések, épületek, létesítmények, mûtárgyak
tervezése, létesítése, rendezése, használata, üzemeltetése,
átalakítása, felújítása és megszüntetése, illetve berendezéseinek
mûködtetése, valamint a közlekedési eszközök gyártása és használata
során érvényesíteni és ellenõrizni kell a közegészségügyi elõírásokat.
(2) A köz- és magánterületeket a közegészségügyi
követelményeknek megfelelõ állapotban kell tartani. Errõl a
tulajdonos, illetõleg a használó gondoskodik.
45. §
(1) A környezet- és település-egészségügy feladata a környezet
egészségkárosító hatásainak vizsgálata és a megelõzés lehetõségeinek
feltárása.
(2) Az (1) bekezdés szerinti tevékenység keretében
rendszeresen vizsgálni kell a talaj, a felszíni és felszín alatti
vizek, valamint az ivóvíz, továbbá a kültéri és belsõtéri levegõ
szennyezettségét, a szennyvízelvezetés és a szilárd hulladékok
elhelyezésének állapotát, valamint mindezek egészségkárosító
tényezõit, a környezeti zaj-, rezgés- és fényártalmakat, a
hõmérsékleti és a légnyomás okozta ártalmakat, az ionizáló és nem
ionizáló sugárzások mértékét és egészségkárosító hatását.
(3) Ha valamely környezeti tényezõ szintje meghaladja az
egészségügyi határértéket, az érintett területen tartózkodó
személyeket errõl tájékoztatni kell, az egészségkárosító hatások
megelõzéséhez szükséges teendõk egyidejû közlésével. A feltárt
hiányosság megszüntetésére, illetve az egészségkárosító hatás
megelõzésére - a hiányosság jellegétõl függõen - intézkedni kell.
(4) A környezet- és település-egészségügyi tevékenység körében
a) meg kell ismertetni a lakossággal azokat a
környezetszennyezõ tevékenységeket, amelyekkel a saját és
mások egészségét veszélyeztethetik, továbbá azokat az
egészséges környezetet veszélyeztetõ körülményeket, illetve
tényeket, amelyek felismerése általánosan elvárható és ezek
bejelentésének módját,
b) ki kell alakítani a környezeti hatásokkal
összefüggõ egészségkárosodások illetve megbetegedések
bejelentési rendszerét.
46. §
A talajt, a vizeket és a levegõt nem szabad fertõzni,
illetõleg olyan mértékben szennyezni, amely közvetlenül vagy közvetve
az ember egészségét veszélyezteti.
47. §
(1) Az emberi egészséget is veszélyeztetõ anyagot, készítményt
(a továbbiakban: veszélyes anyag) elõállítani, külföldrõl behozni,
forgalomba hozni, szállítani, tárolni, felhasználni, továbbá
maradékait, hulladékait feldolgozni, illetve véglegesen elhelyezni a
kémiai biztonságot szabályozó jogszabályok követelményeivel és
elõírásaival összhangban szabad.
(2) Az (1) bekezdés szerinti tevékenység az egészségügyi
hatóság elõzetes engedélyéhez köthetõ.
(3) Az emberi egészség védelme érdekében elrendelhetõ egyes
veszélyes anyagok kötelezõ bejelentése és nyilvántartásba vétele.
(4) Egészségkárosodás vagy annak alapos gyanúja esetén az
egészségügyi hatóság a veszélyes anyaggal kapcsolatos tevékenységet
felfüggesztheti, illetve a veszélyes anyag használatát megtilthatja.
3. cím
Élelmezés- és táplálkozás-egészségügy
48. §
Az élelmezés-egészségügy feladata az emberi közfogyasztás
céljára szolgáló élelmiszer (a továbbiakban: élelmiszer)
a) mikrobiológiai, vegyi és sugárzóanyag
szennyezettsége egészségügyi határértékének megállapítása,
rendszeres ellenõrzése
b) elõállítása és forgalomba hozatala
közegészségügyi követelményeinek meghatározása és rendszeres
ellenõrzése,
c) elõállításában és forgalmazásában közremûködõ
személyekre vonatkozó egészségügyi alkalmassági és higiénés
követelmények meghatározása és rendszeres ellenõrzése,
d) közvetítésével történt mérgezések és fertõzések
kivizsgálása, okainak feltárása, nyilvántartása és további
elõfordulásának megelõzése.
49. §
(1) Élelmiszert csak olyan anyagokból, illetve anyagok
alkalmazásával és oly módon szabad elõállítani, kezelni, forgalomba
hozni, illetve külföldrõl behozni, amely a fogyasztók egészségére nem
veszélyes és megfelel az élelmezés-egészségügyi és közegészségügyi
elõírásoknak.
(2) Élelmiszert elõállító, feldolgozó, csomagoló, illetve
forgalmazó tevékenység az egészségügyi hatóság külön jogszabályban
elõírt hozzájárulása, illetve engedélye birtokában folytatható.
(3) Az élelmiszer elõállítása során csak az illetékes
egészségügyi szervek által nyilvántartásba vett adalékanyagot,
technológiai segédanyagot, élelmiszer-csomagolóanyagot, illetve mosó-
és fertõtlenítõszert szabad használni.
(4) Élelmiszer elõállításával, kezelésével, forgalmazásával
csak olyan személy foglalkozhat, akinek az egészségi állapota a
fogyasztók egészségét nem veszélyezteti és a tevékenységhez szükséges
szakmai, egészségügyi és higiéniai ismeretekkel rendelkezik.
(5) A közegészségügyi megfelelõség szempontjából az
élelmiszerrel esik egy tekintet alá a rendeltetésszerû vagy szokásos
használata során a szájjal érintkezõ gyermekjáték és más használati
tárgy, illetve a kozmetikai készítmény.
50. §
(1) A táplálkozás-egészségügy feladata a lakosság táplálkozási
helyzetére, tápláltsági állapotára, a táplálkozás és az egészségi
állapot közötti összefüggésekre vonatkozó vizsgálatok végzése, ezek
alapján táplálkozási ajánlások kidolgozása.
(2) A lakosságot felvilágosítás, nevelés, oktatás útján kell
megismertetni az egészséges táplálkozás, ételkészítés és -kezelés
módjaival, a táplálkozással összefüggõ egészségi ártalmakkal és ezek
elkerülési módjaival.
(3) A közétkeztetésben - különös tekintettel az egészségügyi,
szociális és gyermek intézményekben nyújtott közétkeztetésre - az
élettani szükségletnek megfelelõ minõségû és tápértékû étkezést kell
biztosítani.
4. cím
Sugáregészségügy
51. §
(1) A sugáregészségügyi tevékenység célja, hogy védje az
emberek és utódaik egészségét az ionizáló és nem-ionizáló sugárzások
ártalmas hatásaival szemben a sugárzások rendeltetésszerû alkalmazása
során.
(2) A sugárzások biztonságos - a társadalom számára
elfogadható kockázattal járó - alkalmazása érdekében a
sugáregészségügy feladata:
a) az emberi sugárterhelés forrásainak megismerése,
mértékének felmérése és alakulásának nyomon követése,
b) a sugárzás tulajdonságainak és az élõ anyaggal
való kölcsönhatásának tanulmányozása,
c) az emberre gyakorolt sugárhatás vizsgálata
megfigyeléses orvostudományi kutatási, klinikai és
epidemiológiai módszerekkel,
d) a sugárzás ártalmas hatásai elleni védekezés
szabályainak, hatékony és gazdaságos eszközeinek és
módszereinek a kidolgozása,
e) a sugáregészségügyi szempontból biztonságos
munka- és életfeltételek kialakításához és fenntartásához
szükséges intézkedések meghozatala, és végrehajtásuk
ellenõrzése.
(3) Ionizáló sugárforrásokat mûködtetni csak egészségügyi
hatósági engedély birtokában szabad, ennek sugáregészségügyi
szabályozását és felügyeletét, a túlexpozíciók esetén teendõ
intézkedéseket, a radioaktív anyagok alkalmazásának, a radioaktív
hulladékkezelés és tárolás feltételeit az atomenergiáról szóló törvény
követelményeivel és elõírásaival összhangban kell végrehajtani.
(4) A mesterséges forrásokból származó együttes sugárterhelés
nem haladhatja meg a hatóságilag megállapított dózishatárértéket. E
korlátozás nem vonatkozik azokra a személyekre, akiknél a
sugárterhelés - önkéntes hozzájárulásuk alapján végzett - orvosi
diagnosztikai vagy terápiás kezelésükbõl származik.
52. §
(1) Sugárzó anyagot és készítményt elõállítani, feldolgozni,
forgalomba hozni, szállítani, felhasználni, begyûjteni, tárolni,
továbbá sugárzó anyagot tartalmazó hulladékot feldolgozni, szállítani,
illetve véglegesen elhelyezni, valamint az ionizáló sugárforrást
tartalmazó, illetve ionizáló sugárzást kibocsátó mûszereket és
berendezéseket gyártani, felhasználni és üzemeltetni csak az illetékes
hatóság által kiadott engedély birtokában szabad.
(2) Fokozott sugárterhelés vagy sugárártalom, továbbá sugárzó
anyaggal történt szennyezettség gyanúját az egészségügyi hatóságnak
jelenteni kell.
(3) A sugárzó anyaggal szennyezett területet, anyagokat és
személyeket a szennyezettségtõl mentesíteni kell, illetve a
szennyezett anyagok használatát az egészségügyi hatóság megtilthatja
vagy a szennyezett anyag ártalmatlanítását, illetve a szennyezett
létesítmény lebontását rendelheti el.
5. cím
Munkaegészségügy
53. §
A munkaegészségügyi tevékenység célja a munkavégzés során
a) a munkakörnyezetbõl származó egészségkárosító
veszélyek és kockázatok elõrelátása, felismerése, értékelése
és kezelése (a továbbiakban: munkahigiéne), valamint
b) a munkakörnyezeti kóroki tényezõk okozta és a
munkavégzésbõl származó megterhelések, illetõleg igénybevétel
vizsgálata és befolyásolása, továbbá a munkát végzõ személyek
munkaköri egészségi alkalmasságának megállapítása, ellenõrzése
és elõsegítése (a továbbiakban: foglalkozás-egészségügy)
révén a munkát végzõ személy egészségének megóvása.
54. §
A munkahigiéné feladata, hogy:
a) kidolgozza az egészséget nem károsító munkahelyi
higiénés határértékeket;
b) kidolgozza, alkalmazza a munkakörnyezeti kóroki
tényezõk kimutatásának módszereit, a munkakörnyezeti
monitorozás rendszerét;
c) a technológia fejlesztési illetõleg a munkahely
tervezési szakaszában megállapítsa a várható egészségkárosító
kockázatokat;
d) a munkakörnyezet, a technológia, a
tevékenységhez alkalmazott anyagok, készítmények ismeretében
meghatározza az egészségkárosító kockázatokat, azokat
minõségileg és mennyiségileg jellemezze;
e) a kockázatot a mért értékeknek, adatoknak a
határértékekkel, szabványokkal való összevetését követõen
határozza meg;
f) kidolgozza a megelõzés stratégiáját;
g) hatósági felügyeletet lásson el a munkahigiéne
céljának megvalósítása érdekében.
55. §
A foglalkozás-egészségügy feladata, hogy
a) a munkahigiéne által feltárt adatok ismeretében
elemezze az egyes munkakörnyezeti kóroki tényezõk emberre
kifejtett hatását, az ember válaszreakcióját, feltárja ez
utóbbiakra jellemzõ paramétereket;
b) kidolgozza a foglalkozási megbetegedések korai
felismerésére alkalmas eljárásokat;
c) meghatározza a munkavállaló munkavégzéssel
kapcsolatos összmegterhelését;
d) a munkavállaló orvosi vizsgálatával megállapítsa
annak terhelhetõségét, hogy eldöntse a munkavállaló adott
munkakörre, szakmára való egészségi alkalmasságát, és
meghatározza a foglalkoztathatóság feltételeit;
e) a munkakörnyezet és a munka jellegének
ismeretében meghatározza az alkalmassági vizsgálatok
gyakoriságát;
f) a munkavállalót a munkakör ellátására
alkalmasnak vagy alkalmatlannak minõsítse, továbbá
meghatározza, hogy milyen munkakörnyezetben, mely feltételek
mellett alkalmas munkavégzésre;
g) fokozott figyelmet fordítson a fiatalkorúak, a
nõk, a terhes nõk, a szoptatós anyák, az idõskorúak, az idült
betegek, a fogyatékosok egészségi állapotának ellenõrzésére
munkavégzésük során;
h) a megváltozott munkaképességû személyek
foglalkozási rehabilitációját kezdeményezze, illetõleg abban
részt vegyen.
6. cím
Járványügy
56. §
(1) A járványügyi tevékenység célja a fertõzõ megbetegedések,
a járványok megelõzése és leküzdése, valamint az emberi szervezet
fertõzõ betegségekkel szembeni ellenállóképességének fokozása.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében
a) az egészségügyi hatóság
aa) az egyén személyes szabadsághoz való
jogainak gyakorlását az e törvényben foglaltak szerint
korlátozhatja,
ab) a betegek jogait az e törvényben foglaltak
szerint korlátozhatja,
ac) a természetes és jogi személyeket, továbbá
a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezeteket az e
törvényben meghatározott intézkedések tûrésére, illetve
megtételére kötelezheti;
b) a kötelezõ járványügyi intézkedést foganatosító
egészségügyi szolgáltató a betegek jogait az e törvényben
foglaltak szerint korlátozhatja.
(3) Kötelezõ járványügyi intézkedés foganatosításához nincs
szükség a beteg beleegyezésére, azonban a beteget - az eset
körülményeihez képest - ekkor is megilleti a tájékoztatáshoz való jog.
(4) Az 57-74. §-ok alkalmazásában fertõzõ betegen a fertõzõ
betegségre gyanús személyt is érteni kell.
Védõoltások
57. §
(1) A védõoltás célja a fertõzõ betegségekkel szembeni aktív,
illetve passzív védettség kialakítása.
(2) A népjóléti miniszter rendeletben határozza meg azokat a
fertõzõ betegségeket, amelyek esetében
a) életkorhoz kötötten,
b) megbetegedési veszély esetén, illetõleg
c) külföldre történõ kiutazás esetén a kiutazó
költségén
kötelezõ védõoltás elrendelésének van helye.
(3) A népjóléti miniszter egyes munkakörökben való
foglalkoztatás feltételeként a munkáltató költségére védõoltási
kötelezettséget írhat elõ.
(4) A védõoltásra nem kötelezett személy kérésére - kiskorú
esetében törvényes képviselõje hozzájárulásával - orvosilag indokolt
esetben védõoltásban részesíthetõ.
(5) A védõoltással egy tekintet alá esik az egyes fertõzõ
betegségek esetén alkalmazott megelõzõ gyógyszeres kezelés.
(6) Védõoltás kizárólag az egészségügyi hatóság által
engedélyezett oltóanyaggal és az engedélyezõ okiratban szereplõ céllal
és feltételekkel végezhetõ.
(7) Az oltóanyagok és egyéb immunbiológiai készítmények
elõállítására, forgalomba hozatalára és hatósági ellenõrzésére külön
jogszabály rendelkezései az irányadóak.
58. §
(1) A kötelezõ védõoltás alól a kezelõorvos átmenetileg vagy -
az egészségügyi hatóság hozzájárulásával - véglegesen mentesítheti
azt, akinek egészségi állapotát vagy meglévõ betegségét a védõoltás
várhatóan károsan befolyásolná.
(2) A védõoltásra kötelezett és a védõoltásban részesített
személyekrõl nyilvántartást kell vezetni.
(3) A védõoltás módjáról, céljáról, helyérõl és idejérõl a
védõoltásra kötelezett személyt, illetve törvényes képviselõjét
értesíteni kell. A védõoltásra kötelezett kiskorú személy
megjelenésérõl a törvényes képviselõ köteles gondoskodni.
(4) Ha a védõoltásra kötelezett személy e kötelezettségének
írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az egészségügyi hatóság a
védõoltást határozattal rendeli el. A védõoltást elrendelõ határozat -
jogorvoslatra tekintet nélkül - azonnal végrehajtható.
(5) A védõoltás megtörténtérõl igazolást kell adni.
(6) A védõoltás hatékonyságának megállapítása céljából a
beoltott személy orvosi vizsgálata és vizsgálati anyag szolgáltatása
rendelhetõ el.
(7) Ha a védõoltásra kötelezett személy a védõoltás adásával
összefüggésben kárt szenved vagy meghal, õt, illetve általa eltartott
hozzátartozóját az állam kártalanítja.
Járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálatok
59. §
(1) A járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálat célja a
fertõzõ megbetegedések korai felismerése, azok forrásainak
felkutatása, valamint a fertõzés veszélyének elhárítása.
(2) A népjóléti miniszter rendeletben határozza meg azokat a
fertõzõ betegségeket, amelyek megelõzése érdekében az egészségügyi
hatóság
a) a lakosság egészének,
b) a lakosság egyes csoportjainak,
c) egy meghatározott terület lakosságának,
d) munkahelyi, család vagy más közösség tagjainak,
e) külföldrõl érkezõ személyeknek,
f) fertõzõ beteggel vagy fertõzöttekkel érintkezett
személyeknek
kötelezõ szûrõvizsgálatát rendelheti el.
(3) A népjóléti miniszter rendelete az egyes munkakörökben
való foglalkoztatás, illetõleg a véradás, valamint átültetés céljából
történõ szerv és szöveteltávolítás feltételeként járványügyi érdekbõl
szûrõvizsgálati kötelezettséget írhat elõ.
60. §
(1) A szûrõvizsgálat módjáról, céljáról, helyérõl és idejérõl
a szûrõvizsgálatra kötelezett személyt, illetve törvényes képviselõjét
értesíteni kell. A szûrõvizsgálatra kötelezett kiskorú személy
megjelenésérõl a törvényes képviselõ köteles gondoskodni.
(2) Ha a szûrõvizsgálatra kötelezett személy e
kötelezettségének írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az
egészségügyi hatóság a szûrõvizsgálatot határozattal rendeli el. A
szûrõvizsgálatot elrendelõ határozat - jogorvoslatra tekintet nélkül -
azonnal végrehajtható.
(3) A járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálat - a
szûrõvizsgálat helyére történõ oda-vissza utazás szükséges idõtartamát
is beleértve - a munkajogi jogszabályok alkalmazása során kötelezõ
orvosi vizsgálatnak minõsül.
A fertõzõ betegek bejelentése
61. §
(1) A fertõzõ betegeket, illetve a fertõzõ betegségre gyanús
személyeket a fertõzõ betegek nyilvántartásába be kell jelenteni.
(2) A fertõzõ betegek bejelentésére, nyilvántartására és az
ehhez kapcsolódó adatkezelésre vonatkozó szabályokat külön törvény
tartalmazza.
Kötelezõ orvosi vizsgálat
62. §
(1) Aki saját magán vagy a gondozásában álló személyen fertõzõ
betegség tüneteit észleli vagy erre utaló gyanúja van, köteles orvosi
vizsgálatot kezdeményezni.
(2) Akit az orvos fertõzõ betegség gyanúja miatt orvosi
vizsgálatra berendelt, köteles
a) a vizsgálaton megjelenni, amennyiben a betegsége miatt a
vizsgálaton nem tud megjelenni, a tartózkodási helyén a vizsgálatnak
alávetni magát.
b) a szükséges laboratóriumi vizsgálatokhoz vizsgálati
anyagot szolgáltatni, illetve azok vételét lehetõvé tenni,
c) a gyógykezelésnek magát alávetni, ide értve a
megelõzõ gyógyszeres kezelést is,
d) az orvosi utasításokat megtartani.
Járványügyi elkülönítés
63. §
(1) A fertõzõképesség tartamára a betegséget észlelõ orvos - a
(2) bekezdésben foglalt megkülönböztetésnek megfelelõen - a fertõzõ
beteg elkülönítése iránt intézkedik.
(2) A népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ
betegségben szenvedõ személyt otthonában, tartózkodási helyén vagy
fekvõbeteg-gyógyintézet fertõzõ osztályán, illetve kijelölt
egészségügyi intézményben el kell különíteni. Egyes - a népjóléti
miniszter rendeletében meghatározott - fertõzõ betegségekben szenvedõ
személyt kizárólag fekvõbeteg-gyógyintézet fertõzõ osztályán, illetve
kijelölt egészségügyi intézményben kell elkülöníteni, illetve
gyógykezelni.
64. §
(1) A fertõzõ beteget otthonában, illetve tartózkodási helyén
akkor lehet elkülöníteni, ha
a) a beteg állapota ezt megengedi,
b) az elkülönítés feltételei biztosíthatók és
c) a beteg, illetve törvényes képviselõje vállalja,
hogy az elkülönítés idejére a járványügyi rendelkezéseket
megtartja.
(2) Fekvõbeteg-gyógyintézeti elkülönítés esetén a fertõzõ
beteg intézeten belüli szabad mozgása, valamint kapcsolattartási joga
korlátozható.
(3) Ha a fertõzõ beteg fekvõbeteg-gyógyintézeti elkülönítésére
vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az egészségügyi hatóság
erre határozattal kötelezi. Az elkülönítést kimondó határozat a
jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
Járványügyi megfigyelés és járványügyi zárlat
65. §
(1) Azt, aki meghatározott fertõzõ betegségben szenvedõ
személlyel érintkezett és feltehetõen maga is a betegség lappangási
szakában van, az egészségügyi hatóság a népjóléti miniszter
rendeletében meghatározott fertõzõ betegségek esetén járványügyi
megfigyelés vagy járványügyi zárlat alá helyezi.
(2) Az egészségügyi hatóság (1) bekezdés alapján hozott
határozata a jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
66. §
(1) A járványügyi megfigyelés alá helyezett személy a
megfigyelés tartama alatt foglalkozása gyakorlásában, kapcsolattartási
jogában és mozgási szabadságában korlátozható.
(2) A járványügyi megfigyelés során a 62. § (2) bekezdésében
foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell.
(3) A fertõzõ betegség átlagos lappangási idejének leteltét
követõ 48 órán belül meg kell szüntetni a járványügyi megfigyelést,
amennyiben az orvosi vizsgálat eredményeként a fertõzés veszélye
kizárható.
67. §
(1) A járványügyi zárlat szigorított, speciális
követelményeken alapuló megfigyelés, illetve elkülönítés, amelyet e
célra kijelölt helyen kell foganatosítani.
(2) A járványügyi zárlat alá helyezett személyre a 66. § (1)
bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell, azzal, hogy a zárlat alá
helyezett személy a zárlat foganatosítási helyét nem hagyhatja el.
Járványügyi ellenõrzés
68. §
(1) Kórokozó hordozó az a személy, aki szervezetében a
népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ betegség
kórokozóját hordozza, és anélkül üríti szervezetébõl, hogy maga a
fertõzõ betegség bármely szakaszában lenne.
(2) Az egészségügyi hatóság a kórokozó hordozót a kórokozó
hordozás idõtartamára járványügyi ellenõrzés alá helyezheti.
(3) A népjóléti miniszter rendeletében meghatározott fertõzõ
betegség esetén a kórokozó hordozó járványügyi ellenõrzés alá
helyezése kötelezõ.
(4) Az egészségügyi hatóság (2)-(3) bekezdések alapján hozott
határozata a jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
69. §
(1) A járványügyi ellenõrzés alá vont kórokozó hordozó - a
fertõzés terjedési módjától függõen - foglalkozása gyakorlásában,
kapcsolattartási jogában és mozgási szabadságában korlátozható.
(2) Amennyiben az orvosi vizsgálatok eredményeként
megállapítható, hogy a járványügyi ellenõrzés fenntartása nem
indokolt, azt meg kell szüntetni.
(3) A kórokozó hordozó a fertõzõ betegség jellegéhez képest
a) köteles magát meghatározott idõközönként orvosi
vizsgálatnak alávetni, ehhez vizsgálati anyagot szolgáltatni,
illetve annak vételét lehetõvé tenni,
b) köteles lakóhelyének két hetet meghaladó idõre
történõ elhagyását és tartózkodási helyét az egészségügyi
hatóságnak elõzetesen bejelenteni,
c) lakásából, háztartásából közfogyasztás céljára
nem vihet ki élelmiszert, illetve azzal egy tekintet alá esõ
készítményt,
d) nem látogathat gyermekintézményt és oktatási
intézményt,
e) nem foglalkoztatható gyermekvédelmi, oktatási,
egészségügyi, szociális intézményben, valamint élelmiszert
elõállító, feldolgozó, csomagoló, forgalmazó, illetve
ivóvízellátást szolgáló munkakörben,
f) köteles az elõírt egészségügyi rendszabályokat
pontosan megtartani.
70. §
A járványügyi elkülönítés, a járványügyi megfigyelés és a
járványügyi zárlat, továbbá a járványügyi ellenõrzés idején az azok
végrehajtásával összefüggésben felmerült a fertõzõ betegnek, illetve a
kórokozó hordozónak fel nem róható, szükséges és indokolt költségeket
és a társadalombiztosítási jogviszony alapján meg nem térülõ kiesett
munkajövedelmet az állam a fertõzõ beteg, illetve a kórokozó hordozó
részére megtéríti.
Fertõzõ betegek szállítása
71. §
(1) Fertõzõ beteg betegszállító jármûvel szállítható. A
szállító jármûvet a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott
fertõzõ betegségek esetén fertõtleníteni kell.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben foglaltak szerint a fertõzõ
beteg szállítása nem oldható meg vagy a beteg nem tudott fertõzõ
betegségérõl és az orvoshoz saját vagy más - nem közforgalmú -
jármûvel érkezett, továbbszállítása e jármûvel is történhet. Ez
esetben - szükség esetén - a szállító jármû és a kísérõ személy
fertõtlenítése [72. § (3) bekezdése] rendelhetõ el.
(3) Kivételes esetben a fertõzõ beteg közforgalmú jármûvel is
szállítható, azzal, hogy a jármûvet megfelelõ módon fertõtleníteni
kell.
Fertõtlenítés
72. §
(1) A fertõzõképesség tartama alatt - ha a betegség jellege
indokolja - a fertõzõ beteg tartózkodási helyének, használati
eszközeinek, ruhadarabjainak és váladékainak folyamatos
fertõtlenítésérõl vagy - szükség esetén - megsemmisítésérõl a
kezelõorvos intézkedik.
(2) A fertõzõképesség megszûnését, a fertõzõ beteg
elszállítását vagy halálát követõen a beteg ápolásának helyén és
szükség esetén annak környékén zárófertõtlenítést kell végezni. A
zárófertõtlenítést a kezelõorvos kezdeményezésére az egészségügyi
hatóság rendeli el. Az egészségügyi hatóság zárófertõtlenítést
elrendelõ határozata a jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal
végrehajtható.
(3) A fertõzõ beteg ápolásában, a fertõzõ anyagok és tárgyak
kezelésében, illetve a fertõzõ beteg szállításában, valamint a
fertõtlenítésben közremûködõ személyeket - szükség esetén - személyi
fertõtlenítés alá kell vonni. A fertõtlenítéssel kapcsolatban az
érintettek kötelesek együttmûködni és a fertõtlenítés végzését
eltûrni.
(4) A zárófertõtlenítéshez szükséges fertõtlenítõ szereket az
egészségügyi hatóság biztosítja.
Rovarok és egyéb ízeltlábúak, valamint rágcsálók irtása
73. §
(1) A betegségeket terjesztõ vagy egészségügyi szempontból
káros, külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók
irtásáról a terület, épület tulajdonosának, illetve kezelõjének
rendszeresen gondoskodnia kell. A terület, illetve épület használói az
irtást tûrni kötelesek.
(2) Az emberi test felszínén, illetve felhámjában élõsködõ
ízeltlábúak irtásának, illetve a ruhanemû fertõtlenítésének tûrésére
az érintett személy köteles.
Egyéb járványügyi intézkedések
74. §
(1) Járványveszély vagy járvány (továbbiakban együtt: járvány)
fennállását az egészségügyi hatóság állapítja meg.
(2) Járvány esetén korlátozható vagy megtiltható
a) minden olyan intézmény mûködése, illetve
rendezvény és tevékenység, amely a járvány terjedését
elõsegítheti,
b) az egyes területek közötti személyforgalom,
élõállat- vagy áruszállítás,
c) az egyes területek lakosainak más területek
lakosaival való érintkezése,
d) egészségügyi intézmény látogatása,
e) az egyes területek elhagyása,
f) egyes élelmiszerek árusítása, fogyasztása,
g) az ivóvíz fogyasztása, illetõleg
h) meghatározott állatok tartása.
(3) Az egészségügyi hatóságnak a (2) bekezdés alapján hozott
határozata a jogorvoslatra való tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
IV. fejezet
AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK RENDSZERE
1. cím
Mûködési elvek
75. §
(1) Az egészségügyi ellátások rendszere az egészségügyi
szolgáltatások biztosítását és a népegészségügyi célok megvalósulását
összehangoltan teszi lehetõvé.
(2) Az egészségügyi szolgáltatások célja, hogy hozzájáruljon
az egyének egészségének megõrzéséhez, lehetséges mértékû
helyreállításához, az egészségromlás mérsékléséhez, segítse a
megváltozott egészségi állapotú egyének munkába és közösségbe való
beilleszkedését.
(3) Az egészségügyi ellátások rendszere az eltérõ egészségi
állapotú egyének differenciált ellátását szolgáló, a munkamegosztás és
a fokozatosság elvén alapuló intézményrendszerre épül, amelyben az
egyén egészségi állapotának összes jellemzõje együttesen határozza meg
a szükséges ellátási szintet (a továbbiakban: progresszív ellátás).
(4) Az egészségügyi ellátások rendszerében a lakosság
egészségi állapotának javítását a rendelkezésre álló erõforrások
hatékony felhasználásával kell végezni.
76. §
(1) A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás
valamennyi szintjén érvényesül.
(2) A progresszív ellátásban az egyes egészségügyi
szolgáltatók feladataihoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket
külön jogszabály határozza meg.
77. §
(1) A sürgõs szükség vagy veszélyeztetõ állapot gyanújával
ellátásra jelentkezõ beteget az igénybevétel alapjául szolgáló
jogviszonytól függetlenül meg kell vizsgálni és amennyiben a vizsgálat
sürgõs szükség, illetve veszélyeztetõ állapot fennállását igazolja, a
beteget az egészségi állapota által indokolt sürgõsségi ellátásban
kell részesíteni.
(2) A sürgõsségi ellátás igénybevételének jogcímét a beteg
vizsgálatát és ellátását követõen kell megállapítani. Amennyiben a
beteg az adott ellátásra nem térítésmentesen jogosult, a térítési díj
utólagos rendezésére külön jogszabályban foglaltak szerint kell
eljárni.
(3) Minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére
tekintet nélkül - az ellátásában résztvevõktõl elvárható legnagyobb
gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve
irányelvek betartásával kell ellátni.
78. §
(1) Amennyiben a beteg egészségi állapota által indokolt
ellátást az egészségügyi szolgáltató nem tudja biztosítani, úgy a
beteget az esetleges sürgõsségi ellátás után továbbküldi olyan
szolgáltatóhoz, amely a befejezett ellátáshoz szükséges feltételekkel
rendelkezik.
(2) A beteg ellátását követõen értesíteni kell a beutaló
orvost, ennek hiányában a beteg háziorvosát. Amennyiben a beutaló
orvos nem a beteg háziorvosa és egészségi állapota miatt a beteg
tartós gondozásra szorul, háziorvosát is értesíteni kell.
(3) Ha a beteg az egészségi állapota alapján kialakított
orvosi vélemény szerint az indokoltnál magasabb szintû egészségügyi
szolgáltatónál kívánja az ellátást igénybe venni, jogszabály az
ellátás igénybevételét megalapozó jogviszony függvényében az
igénybevételt korlátozhatja, illetve feltételhez kötheti.
2. cím
A megelõzõ ellátások
79. §
A betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló
ellátások (a továbbiakban: megelõzõ ellátások) feladata
a) a lakosság fertõzõ betegségekkel szembeni
ellenálló-képességének fokozása, szükség esetén kialakítása,
b) az egyes megbetegedések és kórmegelõzõ állapotok
korai felismerését szolgáló szûrõvizsgálatok elvégzése,
különös tekintettel
ba) a család- és nõvédelmi gondozásra,
bb) a fogászati megelõzõ ellátásra,
bc) a mentálhigiénés megelõzésre és
gondozásra,
bd) a gyermek- és ifjúság-egészségügyi
gondozásra,
be) a jelentõsen veszélyeztetõ fertõzõ
betegségek felkutatására,
bf) a népegészségügyi szempontból jelentõs
betegségek korai felismerésére,
bg) az életkorhoz kötött szûrõvizsgálatokra,
c) az egyén élet- és munkakörülményeibõl adódó
lehetséges egészségkárosodások korai felismerése,
d) az egyes - jogszabályban meghatározott -
tevékenységekre való egészségi alkalmasság megállapítása,
e) az egészségügyi ellátás során a beteg - az adott
ellátással össze nem függõ - egyéb betegségeinek korai
felismerését célzó vizsgálatok elvégzése,
f) a beteg ellátása során a betegsége várható
következményeinek, illetve szövõdményeinek korai felismerését
célzó vizsgálatok elvégzése,
g) intézkedés az a)-f) pontok szerinti
tevékenységek során felismert elváltozások, kóros eltérések
megszüntetése érdekében.
A fertõzõ betegségek megelõzése
80. §
A fertõzõ betegségek megelõzése
a) a védõoltásokon és az egyéb megelõzést szolgáló
kezeléseken,
b) a járványügyi érdekbõl végzett
szûrõvizsgálatokon,
c) az általános járványügyi feladatok teljesítésén,
d) az egyéni védõeszközök alkalmazásán, valamint
e) az egészségkultúra kialakításán
alapul.
A szûrõvizsgálatok
81. §
(1) A szûrõvizsgálatok célja a lakosság egészségének védelme
és az egyén életminõségének, illetve élettartamának növelése a rejtett
betegségek, az egyes betegségeket megelõzõ kórállapotok, valamint az
arra hajlamosító kockázati tényezõk korai - lehetõleg panaszmentes -
szakaszban történõ aktív felkutatásával és felismerésével.
(2) Szûrõvizsgálatok a lakosság széles körében életkorhoz
kötötten, illetve fertõzõ megbetegedésekkel kapcsolatosan, valamint
egyes idült nem-fertõzõ betegségekre vonatkozóan az alábbi feltételek
együttes fennállása esetén végezhetõk:
a) a szûrt betegség gyakori, illetõleg súlyos
egészségkárosító hatású és szûrõvizsgálattal panaszmentes
szakaszban kimutatható,
b) a szûrõvizsgálat várhatóan eredményes és
egyszerûen kivitelezhetõ,
c) a szûrést követõ hatékony terápia alkalmazásának
feltételei adottak.
(3) Az életkorhoz kötött szûrõvizsgálatok közül az
újszülöttek, valamint a tanköteles korú gyermekek jogszabályban
meghatározott esetben való szûrése kötelezõ. A szûrõvizsgálatra
kötelezett kiskorú személy részvételérõl a szûrõvizsgálaton a
törvényes képviselõ köteles gondoskodni. Ha e kötelezettségének a
törvényes képviselõ írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az
egészségügyi hatóság a szûrõvizsgálatot határozattal rendeli el. A
szûrõvizsgálatot elrendelõ határozat - jogorvoslatra való tekintet
nélkül - azonnal végrehajtható.
(4) A (3) bekezdésben foglaltakon túl más szûrõvizsgálat
igénybevételét jogszabály kedvezményekkel ösztönözheti; a
szûrõvizsgálaton való részvétel elmulasztása esetén - az egészségi
állapotot hátrányosan nem befolyásoló - kedvezményeket megvonhat.
82. §
(1) A betegségek és a kórmegelõzõ állapotok korai felismerése
más ellátáshoz kötõdõ (a továbbiakban: rutinszerû) vagy célzott
szûrõvizsgálatokkal történik.
(2) Rutinszerû az egyéb ellátás során elvégzett, az életkori
sajátosságokból adódó megbetegedések korai felismerését célzó - külön
jogszabályban meghatározott - szûrõvizsgálat. A kezelõorvos köteles az
egyén életkorához kötött szûrõvizsgálatok szükségességére az egyén
vagy törvényes képviselõje figyelmét felhívni, és
a) a kompetenciájába tartozó vizsgálatokat
elvégezni, vagy
b) az egyént a szûrõvizsgálat elvégzésére jogosult
egészségügyi szolgáltatóhoz utalni.
(3) Célzott a szûrõvizsgálat, ha a lakosság egyes kor, nem
vagy egyes kockázati tényezõk által meghatározott veszélyeztetett
csoportjainak szûrésére, illetve egyes népbetegségek felderítésére
irányul.
(4) A célzott szûrõvizsgálaton való részvételre a szûrés
céljának, idejének és helyének pontos megjelölésével, közérthetõ és
mindenki számára hozzáférhetõ módon kell felhívni az érintett
csoportok figyelmét. Amennyiben a szûrésre valamely környezeti tényezõ
következtében veszélyeztetett csoportban kerül sor, a szûrés céljáról,
idejérõl és helyérõl az érintetteket egyénileg is értesíteni kell.
Az egyéni kockázati tényezõkön alapuló megelõzés
83. §
(1) Az egyén életkörülményeibõl adódó lehetséges
egészségkárosodások megelõzése érdekében azokon a településeken,
amelyeken a környezeti tényezõk jellemzõi egészségi kockázatot
jelenthetnek, a közegészségügyi tevékenység során gondoskodni kell a
kiváltó tényezõk felkutatásáról, megszüntetésérõl, rendszeres
ellenõrzésérõl, valamint következményeinek felszámolásáról.
(2) Amennyiben egy település lakosságának egészségügyi
ellátása során egyes betegségek halmozott elõfordulása észlelhetõ, az
egészségügyi hatóságot azonnal értesíteni kell az (1) bekezdésben
foglalt tevékenységek soron kívüli elvégzése érdekében. Ha a
vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy a környezeti tényezõk
az adott területen betegségek kialakulásához vezethetnek, az
egészségügyi hatóság azonnal intézkedést kezdeményez a kockázati
tényezõk felszámolása érdekében.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakkal egyidejûleg el kell végezni
a terület lakosságának az adott egészségi ártalom feltárására irányuló
szûrõvizsgálatát és intézkedni kell a kóroki forrás megszüntetése és
az érintettek gondozása iránt.
84. §
(1) Az egyén munkakörülményeibõl adódó lehetséges
egészségkárosodások megelõzésének eszközei:
a) a munkahelyek (ide értve a nem szervezett
munkavégzés keretében végzett tevékenység helyét is)
foglalkozás-egészségügyi szempontból történõ vizsgálata és
ellenõrzése,
b) az ott dolgozók egészségvédelmét szolgáló
intézkedések érvényesítése,
c) annak vizsgálata, hogy a dolgozó egészségi
szempontból alkalmas-e az adott munkakörben saját vagy mások
egészségének, illetve testi épségének elõrelátható károsodása
nélküli munkavégzésre.
(2) A munkakörülményekbõl adódó egészségkárosodások korai
felismerése céljából az egészségi alkalmasság elõzetes és idõszakos
vizsgálata során fokozott figyelmet kell fordítani
a) a betegséget megelõzõ kóros állapotok
felderítésére,
b) a munkakörülményekbõl adódó
egészségkárosodásokra való hajlam kimutatására,
c) a külön jogszabályban foglalt foglalkozási
megbetegedések felderítését célzó szûrõvizsgálatok
elvégzésére.
85. §
A munkavégzésnek nem minõsülõ tevékenységre vonatkozó
egészségi alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása és
ellenõrzése, hogy az egyén a tevékenység megkezdése elõtt és
folytatása során alkalmas-e az adott tevékenységet úgy végezni, hogy
sem saját, sem mások egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse.
A magzat egészséges fejlõdésének ellenõrzése és a várandós anya
egészségi állapotának védelme
86. §
(1) A magzat egészséges fejlõdésének ellenõrzése, a
veszélyeztetettség és a szövõdmények megelõzése, illetve megfelelõ
idõben történõ felismerése, továbbá a szülésre, szoptatásra és
csecsemõgondozásra való felkészítés a család- és nõvédelmi gondozás
keretében valósul meg.
(2) A család- és nõvédelmi gondozás keretében végzett terhes-
gondozás során figyelemmel kell kísérni a gyermeket váró nõ egészségi
állapotát, családi, szociális és munkahelyi körülményeit, továbbá el
kell végezni az anya és a magzat egészségi állapotát figyelemmel
kísérõ külön jogszabályban meghatározott vizsgálatokat.
3. cím
Az egészségügyi ellátórendszer
87. §
(1) Az egészségügyi ellátórendszer biztosítja a beteg
járóbetegként, illetõleg fekvõbeteg-gyógyintézeti keretek közötti,
valamint otthonában történõ ellátását.
(2) Az egészségügyi ellátórendszer a népegészségügyi
tevékenység során felmért szükségletek figyelembevételével mûködik.
(3) Az egészségügyi ellátórendszer bõvítése, színvonalának
fejlesztése a társadalmi-gazdasági erõforrásokkal összehangoltan
történik.
Az alapellátás
88. §
(1) A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani
kell, hogy választása alapján igénybe vehetõ, hosszútávú, személyes
kapcsolaton alapuló, nemétõl, korától és betegsége természetétõl
függetlenül folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt alapellátás célja
a) az ellátott lakosságra vonatkozó, a 79. § szerinti
megelõzõ tevékenység,
b) az egyén
ba) egészségi állapotának figyelemmel
kísérése, valamint egészségügyi felvilágosítása és
nevelése,
bb) külön jogszabályban meghatározott
kompetencia keretében történõ gyógykezelése, gondozása és
rehabilitációja az adott diagnosztikus és terápiás háttér
mellett,
bc) szakorvoshoz történõ irányítása a betegség
megállapítása, kezelési terv készítése vagy terápiás
ellátás céljából,
bd) gyógykezelése, házi ápolása és
rehabilitációja a kezelõorvos által javasolt terápiás
terv alapján,
c) szükség esetén a bb) és a bd) pontban foglaltaknak
a beteg otthonában történõ ellátása, illetõleg a beteg
otthonában végzendõ szakorvosi konzílium kérése.
Járóbeteg-szakellátás
89. §
(1) Az általános járóbeteg-szakellátás a beteg folyamatos
ellátását, gondozását végzõ orvos beutalása vagy a beteg jelentkezése
alapján szakorvos által végzett egyszeri, illetve alkalomszerû
egészségügyi ellátás, továbbá fekvõbeteg-ellátást nem igénylõ krónikus
betegség esetén a folyamatos szakorvosi gondozás. Az általános
járóbeteg-szakellátást a beteg egészségi állapotának veszélyeztetése
nélkül rendszeres tömegközlekedés igénybevételével megközelíthetõen (a
továbbiakban: lakóhelyének közelében) kell biztosítani.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt ellátás feladata
a) a megelõzõ tevékenység,
b) az egyes betegek gyógykezelése, szakorvosi
gondozása, ideértve az otthoni szakápolás elrendelését és a
rehabilitációt is,
c) szakorvosi konzíliumok elvégzése, szükség esetén
a beteg otthonában is,
d) speciális szakmai, diagnosztikus, illetve
terápiás háttér szükségessége esetén a beteg - vizsgálatát
követõ - más járóbeteg-szakrendelésre vagy szakambulanciára
történõ beutalása,
e) a járóbeteg-szakellátás kompetenciakörébe
tartozó olyan egyszeri vagy kúraszerû beavatkozások végzése,
amelyeket követõen meghatározott idejû megfigyelés szükséges,
f) intézeti hátteret igénylõ ellátás szükségessége
esetén a beteg fekvõbeteg-gyógyintézetbe történõ beutalása.
90. §
(1) A 89. § szerinti általános járóbeteg-szakellátás mellett a
betegségek gyakorisága alapján meghatározott lakosságszámra - a külön
jogszabályban foglaltak szerint - biztosítani kell speciális
diagnosztikai és terápiás háttérrel mûködõ járóbeteg-szakellátást (a
továbbiakban: speciális járóbeteg-szakellátás).
(2) A speciális járóbeteg-szakellátás olyan betegségek
ellátására szervezett egészségügyi ellátás, amely különleges
szaktudást, illetve speciális anyagi, tárgyi és szakmai
felkészültséget igényel.
Fekvõbeteg-szakellátás
91. §
(1) Az általános fekvõbeteg-szakellátás a betegnek a lakóhelye
közelében, fekvõbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett
egészségügyi ellátása. Ennek igénybevétele a külön jogszabályba
foglaltak szerint a beteg folyamatos ellátását végzõ orvos, a
kezelõorvos, vagy az arra feljogosított más személy beutalása,
valamint a beteg jelentkezése alapján történik.
(2) Az (1) bekezdés szerinti ellátás lehet
a) folyamatos benntartózkodás mellett végzett
diagnosztikai, gyógykezelési, rehabilitációs vagy ápolási célú
fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátás, ideértve a hosszú ápolási
idejû ellátásokat is,
b) az a) pontban foglalt céllal, meghatározott
napszakokban történõ ellátás,
c) olyan egyszeri vagy kúraszerû beavatkozás,
amelyet követõen meghatározott idejû megfigyelés szükséges,
illetve a megfigyelési idõ alatt - szükség esetén - a további
azonnali egészségügyi ellátás biztosított.
92. §
(1) A 91. § szerinti ellátás mellett az egyes speciális
diagnosztikai és terápiás hátteret, illetve szakmailag összetett
feladatok megoldását igénylõ betegségek gyakorisága alapján
meghatározott lakosságszámra - a külön jogszabályban foglaltak szerint
- speciális fekvõbeteg-szakellátást kell mûködtetni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott speciális fekvõbeteg-
szakellátás
a) a járóbeteg-szakellátást vagy fekvõbeteg-
gyógyintézeti keretek között nyújtott szakellátást végzõ
orvos,
b) sürgõs szükség fennállása esetén, illetõleg a
területi ellátási kötelezettséggel összefüggésben a beteg
ellátását végzõ orvos, illetve mentõorvos vagy mentõtiszt,
c) a speciális ellátásra indokul szolgáló szakmai
feltételek esetén a háziorvos
beutalása alapján vehetõ igénybe.
4. cím
Egyéb egészségügyi ellátások
Ügyeleti ellátás
93. §
(1) Az ügyeleti rendszer a napi munkarenden kívül bekövetkezõ
sürgõsségi esetekben a 88-92. §-ok szerinti egészségügyi ellátás
folyamatos igénybevételének lehetõségét biztosítja.
(2) Az ügyeleti ellátás célja az egészségügyi szolgáltatók
napi munkarend szerinti munkaidõ befejezésének idõpontjától a
következõ napi munkarend szerinti munkaidõ kezdetéig a beteg
vizsgálata, egészségi állapotának észlelése, alkalomszerû és azonnali
sürgõsségi beavatkozások elvégzése, illetõleg fekvõbeteg-
gyógyintézetbe történõ sürgõsségi beutalása, valamint a külön
jogszabályokban meghatározott eljárásokban való részvétel.
Mentés
94. §
(1) A mentés az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló
betegnek a feltalálási helyén, mentésre feljogosított szervezet által
végzett sürgõsségi ellátása, illetve az ehhez szükség szerint
kapcsolódóan - az egészségi állapotának megfelelõ ellátásra alkalmas -
legközelebbi egészségügyi intézménybe szállítása, valamint a szállítás
közben végzett ellátása (a továbbiakban: mentés).
(2) A beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul
a) személyi sérüléssel járó baleset, tömeges
baleset, katasztrófa esetén,
b) ha életveszély vagy annak gyanúja áll fenn,
c) heveny vagy riasztó tünetekkel járó esetekben,
ha a sürgõsségi ellátás elmaradása életveszélyhez, maradandó
egészségkárosodáshoz vagy a gyógyulás elhúzódásához vezethet,
d)szülészeti esemény során,
e) ha az erõs fájdalom vagy egyéb súlyos heveny
tünet csillapítása sürgõs orvosi beavatkozást igényel,
f) heveny tudatzavar esetén,
g) veszélyeztetõ állapot vagy annak gyanúja esetén.
(3) A (2) bekezdésben foglalt esetekben bárki jogosult a
mentés kezdeményezésére.
(4) Mentésnek minõsül a továbbá
a) az orvos által rendelt sürgõs (azonnali és egy
órán belüli), illetve sürgõsségtõl függetlenül a mentési
készenlétet igénylõ õrzött szállítás,
b) a más jogszabályokban meghatározott életmentõ
ténykedésekhez az azt végzõ orvos, illetve munkacsoport
szállítása (pl. szervátültetés),
c) életmentõ orvosi eszköz és gyógyszer, valamint
sürgõs átültetésre kerülõ szerv szállítása
d) a mozgóõrség (mentési készenlét biztosítása
meghatározott helyen és ideig)
95. §
A mentés igénybevételéhez való jog a Magyar Köztársaság
területén - állampolgárságra vagy egészségbiztosítási jogviszony
fennállására való tekintet nélkül - mindenkit megillet.
96. §
(1) A mentés biztonságos, egységes és összehangolt mûködéséhez
szükséges feltételrendszer biztosítása és megszervezése állami
feladat.
(2) A mentés feladatait az ország egész területére kiterjedõen
az Országos Mentõszolgálat (a továbbiakban: OMSZ), valamint - a
mûködési engedélyben meghatározottak szerint - más, mentésre
feljogosított szervezetek látják el az OMSZ koordinálása mellett.
Betegszállítás
97. §
(1) A betegszállítás célja, hogy az orvos rendelése alapján
biztosítsa az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést abban az
esetben, ha az egészségügyi ellátás elérhetõsége másként nem
biztosítható, így különösen ha a beteg
a) csak speciális testhelyzetben szállítható;
b) betegsége miatt szállítása közben felügyeletet
igényel;
c) mozgásában korlátozott, járóképtelen vagy
egészségi állapota kizárja a szokványos közlekedési eszközök
használatát;
d) fertõzésveszély vagy kóros magatartása miatt
közforgalmú jármûvet nem vehet igénybe;
e) ellátásának eredményességét a szokványos
közlekedési eszközök igénybevételébõl eredõ késedelem vagy más
tényezõ veszélyeztetné.
(2) A betegszállítás az (1) bekezdésben foglaltakon túl az
egészségügyi intézménybõl elbocsátott beteg otthonába történõ
szállításakor is igénybe vehetõ, amennyiben
a) a beteg a (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti
okok miatt az intézményt nem tudja elhagyni, vagy
b) tömegközlekedési eszköz az adott idõben nem áll
a beteg rendelkezésére.
(3) A közterületen vagy nyilvános helyen tartózkodó,
magatehetetlen ittas személyt a mentõszolgálat kijózanító állomásra
szállítja. A beszállított személyt kijózanodásáig, de legfeljebb 24
órai idõtartamra lehet a kijózanító állomáson visszatartani.
Ápolás
98. §
(1) Az ápolás azoknak az ápolási és gondozási eljárásoknak az
összessége, amelyek feladata az egészségi állapot javítása, az
egészség megõrzése és helyreállítása, a beteg állapotának
stabilizálása, a betegségek megelõzése, a szenvedések enyhítése a
beteg emberi méltóságának a megõrzésével, környezetének az ápolási
feladatokban történõ részvételre való felkészítésével és bevonásával.
(2) Az ápolás
a) a beteg azon tevékenységének segítésére irányul,
amely elvégzésére a beteg egészségi állapota miatt önállóan
képtelen vagy elvégzése jelentõs nehézséggel, illetve
állapotromlással járna, valamint amelynek elvégzése speciális
felkészültséget igényel,
b) a beteg önellátó-képességének helyreállítására,
a betegség okozta fájdalom csökkentésére és a szenvedés
enyhítésére irányul,
c) a tényleges vagy lehetséges egészségi
problémákra bekövetkezõ reakciók, szükségletek felismerését
szolgálja,
d) a kezelõorvos által elrendelt terápiás tervben
elõírt beavatkozások végrehajtását szolgálja,
e) egészségnevelési és tanácsadási feladatokat lát
el.
(3) Az ápolás
a) szerves része a beteg intézeti keretek között
végzett egészségügyi ellátásának,
b) kiegészítõ eleme a beteg otthonában történõ
gyógykezelésének, illetve rehabilitációjának,
c) alapvetõ eleme a beteg intézeti keretek között
végzett vagy otthonában történõ ápolási és gondozási célú
ellátásának.
(4) Az ápolási, gondozási tevékenység az ápolási, gondozási
terv alapján segíti a beteget azon tevékenységek elvégzésében, amelyek
hozzájárulnak egészségéhez, gyógyulásához, rehabilitációjához. Az
ápolási, gondozási tervet a (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt
esetben - az orvosi diagnózis és a terápiás összefüggések tekintetében
- a beteg kezelõorvosa hagyja jóvá. A (3) bekezdés c) pontjában
foglalt esetben az ápolási, gondozási tervet az ápoló önállóan készíti
és hajtja végre.
(5) Az ápolási, gondozási tevékenységrõl ápolási, gondozási
dokumentációt kell vezetni, amely része az egészségügyi
dokumentációnak.
A haldokló beteg gondozása
99. §
(1) A haldokló beteg gondozásának (a továbbiakban: hospice
ellátás) célja a hosszú lefolyású, halálhoz vezetõ betegségben
szenvedõ személy testi, lelki ápolása, gondozása, életminõségének
javítása, szenvedéseinek enyhítése és emberi méltóságának haláláig
való megõrzése.
(2) Az (1) bekezdés szerinti cél érdekében a beteg jogosult
fájdalmának csillapítására, testi tüneteinek és lelki szenvedéseinek
enyhítésére, valamint arra, hogy hozzátartozói és a vele szoros
érzelmi kapcsolatban álló más személyek mellette tartózkodjanak.
(3) A hospice ellátást lehetõség szerint a beteg otthonában,
családja körében kell nyújtani.
(4) A hospice ellátás magában foglalja a haldokló beteg
hozzátartozóinak segítését a beteg ápolásában, továbbá lelki
gondozásukat a betegség fennállása alatt és a gyász idõszakában.
Rehabilitáció
100. §
(1) A rehabilitáció olyan szervezett segítség, amit a
társadalom nyújt az egészségében, testi vagy szellemi épségében
ideiglenes vagy végleges károsodás miatt fogyatékos személynek, hogy
helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét
elfoglalhassa helyét a közösségben.
(2) A rehabilitáció egészségügyi, pszichológiai, oktatási-
nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerû,
együttes és összehangolt, egyénre szabott, az érintett személy
tevékeny részvételével megvalósuló alkalmazása.
(3) A habilitáció a veleszületett, illetõleg fejlõdési
rendellenesség, betegség vagy baleset miatt fejlõdésében megzavart és
ezért a közösségi életben akadályozott gyermekekre, esetlegesen
felnõttekre irányuló rehabilitációs tevékenység.
(4) Az orvosi rehabilitáció célja, hogy az egészségi
állapotukban károsodottakat és a fogyatékosokat - az egészségtudomány
eszközeivel - meglevõ képességeik (ki)fejlesztésével, illetve
pótlásával segítsék abban, hogy önállóságukat minél teljesebb
mértékben visszanyerjék és képessé váljanak a családba, munkahelyre,
más közösségbe való beilleszkedésre.
(5) Az orvosi rehabilitáció szerves része különösen a
fizioterápia, a sportterápia, a logopédia, a pszichológiai ellátás, a
foglalkoztatás-terápia, valamint a gyógyászati segédeszköz-ellátás és
ezek használatának betanítása is.
(6) A gyógyászati segédeszközök az alapvetõ életmûködések
megtartását, illetve a kiesett funkciók pótlását szolgálják és ezáltal
az önfenntartó képességet, az életminõséget és a munkaképességet
javítják.
Orvostechnikai eszközellátás
101. §
Orvostechnikai eszköz - ideértve a gyógyászati segédeszközt is
- akkor hozható forgalomba, illetve akkor használható, ha
a) kielégíti a külön jogszabály szerinti minõségi
követelményeket és erre vonatkozóan a kijelölt szerv
megfelelõségi vizsgálatot folytatott le, valamint
b) a külön jogszabályban meghatározott szerv
nyilvántartásba vette és megfelelõségi jelzéssel látta el.
Gyógyszerellátás
102. §
Az egészségügyi ellátás része a gyógyszerellátás, amelynek
célja - a külön törvényben foglaltak szerint - biztosítani a gyógyító
és megelõzõ tevékenységhez a gyógyszerek hivatalos jegyzékében
szereplõ megfelelõ minõségû, biztonságos, hatásos és költség-hatékony
gyógyszereket.
Pszichoterápia és klinikai szakpszichológia
103. §
(1) A pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan
megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén
alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több meghatározott
idõtartamú terápiás ülésben történõ, orvosi vagy pszichológusi
végzettséggel és szakirányú szakképesítéssel végezhetõ terápiás
eljárás.
(2) A klinikai szakpszichológiai tevékenység
a) a lelki egészség megõrzésére és
helyreállítására,
b) a lelki zavarok megállapítására, vizsgálatára és
okainak feltárására,
c) egyes betegségek diagnosztizálásához szükséges
pszichodiagnosztikai vizsgálatok végzésére, valamint
d) a lelki zavarok pszichológiai módszerekkel
történõ korrekciójára
irányul.
(3) A pszichoterápia csak a beteg és a pszichoterapeuta teljes
önkéntességén alapulhat.
(4) A pszichoterápia megkezdése elõtt orvosi vizsgálat
szükséges. A klinikai szakpszichológus munkája során köteles orvosi
konzultációt igénybe venni minden esetben, amikor a beteg állapota
vagy állapotának védelme indokolja.
(5) Gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együttes végzésére
orvos pszichoterapeuta jogosult.
A nem-konvencionális gyógyító eljárások
104. §
(1) A nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati (a
továbbiakban együtt: nem-konvencionális) eljárások célja az egészségi
állapot kedvezõ befolyásolása, a betegségek megelõzése, valamint az
egészséget veszélyeztetõ, illetve károsító tényezõkkel szembeni
védekezés lehetõvé tétele.
(2) A nem-konvencionális gyógyító eljárások az egészség és
betegség eltérõ szemléletén, a konvencionális gyógyító,
természettudományosan megalapozott eljárásoktól eltérõ megközelítésbõl
eredõ módszereken alapulnak, amelyek - a külön jogszabályban foglaltak
szerint - a konvencionális gyógyítási módszereket kiegészítõ,
meghatározott esetekben helyettesítõ eljárások. Nem-konvencionális
gyógyító eljárás helyettesítõ eljárásként csak orvosi ellenõrzés
mellett alkalmazható.
(3) A nem-konvencionális gyógyító eljárások körét és az egyes
tevékenységek végzéséhez szükséges feltételeket külön jogszabály
határozza meg.
(4) A nem-konvencionális gyógyító eljárások alkalmazása során
a betegjogok, a tájékoztatási és dokumentációs kötelezettség, valamint
az ellátást végzô személyek jogai és kötelezettségei tekintetében a
II. és VI. fejezetekben foglaltakat kell megfelelôen alkalmazni.
Egyéb gyógyászati ellátások
105. §
A gyógyászati ellátások körébe tartoznak azok a kiegészítõ
jellegû egészségügyi szolgáltatások, amelyek az orvos rendelése
alapján a gyógykezelés részét képezik, de orvosi rendelés hiányában is
- az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai szabályok
keretein belül - igénybevehetõk.
Az egészségügyi ellátás keretében végzett szakértõi tevékenység
106. §
Az egészségügyi szolgáltatások közé tartozik a gyógyító-
megelõzõ ellátás keretében végzett, valamint a társadalombiztosítási
ellátások igénylésével összefüggõ egészségügyi szakértõi tevékenység,
így különösen
a) a munkára, illetõleg a szakmára való egészségi
alkalmasságnak,
b) a keresõképességnek,
c) a rokkantság fokának és a megmaradt
munkaképesség mértékének és minõségének, illetve a további
foglalkoztatás feltételeinek
egészségügyi elbírálása, illetõleg véleményezése.
V. fejezet
AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK SZAKMAI KÖVETELMÉNYEI
107. §
Az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelmény-
rendszerének célja
a) az egészségügyi szolgáltatások megfelelõ
minõségének biztosítása, különös tekintettel azok
hatásosságára és hatékonyságára,
b) az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevõ,
valamint az e szolgáltatásokat nyújtó személyek jogainak
biztosítása.
1. cím
Az egészségügyi szolgáltatás megkezdésének és gyakorlásának feltételei
108. §
(1) Egészségügyi szolgáltatás kizárólag az egészségügyi
hatóság által kiadott mûködési engedély birtokában, az abban
meghatározottak szerint kezdhetõ meg, illetve folytatható.
(2) A mûködési engedély csak abban az esetben adható ki, ha a
kérelmezõnek az egészségügyi szolgáltatás során okozott kár
megtérítésére van felelõsségbiztosítása. A felelõsségbiztosítási
szerzõdés megszûnése esetén a biztosító ennek tényét haladéktalanul
köteles bejelenteni az engedélyezõ szervnek, amely a mûködési
engedélyt visszavonja, amennyiben az egészségügyi szolgáltató nem
rendezik más biztosítónál felelõsségbiztosítással.
(3) A mûködéshez szükséges feltételek fennállásában
bekövetkezett változást a szolgáltató haladéktalanul bejelenti az
egészségügyi hatóságnak.
(4) A mûködéshez szükséges feltételek meglétét az egészségügyi
hatóság rendszeresen ellenõrzi.
2. cím
Tárgyi feltételrendszer
109. §
Az egészségügyi szolgáltató tárgyi feltételrendszerének
biztosítania kell az ellátáshoz szükséges követelményeket és meg kell
felelnie a munkavégzés feltételeire vonatkozó elõírásoknak.
3. cím
Személyi feltételrendszer
110. §
(1) Egészségügyi tevékenységet - a (2) és (4) bekezdésekben
foglalt kivétellel - az adott tevékenység folytatására jogosító
szakképesítéssel vagy egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhetõ
szakirányú szakképesítéssel rendelkezõ és a mûködési nyilvántartásba
bejegyzett személy végezhet.
(2) A szakirányú szakképesítéshez kötött egészségügyi
tevékenységet az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túl
kizárólag a megfelelõ szakirányú szakképesítéssel rendelkezõ személy
végezhet. Az e feltételeknek megfelelõ személy felügyelete mellett az
ilyen irányú szakképesítés megszerzéséhez szükséges képzésben
résztvevõ, valamint a szakirányú szakképesítéssel rendelkezõ és a
mûködési nyilvántartásból a 113. § (1) bekezdés a), illetve c)-g)
pontjaiban foglaltak alapján törölt személy is végezhet a törlés
okának megszûnését követõen a mûködési nyilvántartásba történõ
visszakerülés idejéig és annak érdekében.
(3) Az (1)-(2) bekezdések szerinti, önállóan végzett
tevékenység a szakképesítésnek, szakirányú szakképesítésnek a mûködési
nyilvántartásba történõ bejegyzésétõl kezdhetõ meg.
(4) A mûködési nyilvántartásban nem szereplõ, szakképesítéssel
rendelkezõ személy részére - indokolt esetben - a népjóléti miniszter
meghatározott, a szakképesítésnek megfelelõ tevékenységre, idõtartamra
és helyszínre (munkahelyre) szóló mûködési engedélyt adhat ki, a külön
jogszabályban foglalt eljárási rend szerint.
(5) Egészségügyi szolgáltatás nyújtásában megfelelõ
egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkezõ személy is közremûködhet
az (1) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelõ személy felügyelete
mellett, annak utasítása szerint. A felügyeletet gyakoroló személy
utasítási joga csak a szakképesítésének megfelelõ körben gyakorolható.
(6) Az az (5) bekezdésben meghatározott személy, aki az
egészségügyi szolgáltatás nyújtása során nem a szakképesítésének
megfelelõ körben mûködik közre, tevékenységét csak elõzetes és
megfelelõ oktatását követõen kezdheti meg, illetve folytathatja.
(7) A (5)-(6) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem
vonatkoznak az egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhetõ,
egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakirányú
szakképesítéssel rendelkezõ személyekre.
(8) Az (1)-(7) bekezdésekben foglalt rendelkezésekre
figyelemmel egészségügyi szolgáltatás nyújtására egyébként nem
jogosult személy is közremûködhet egészségügyi tevékenység végzésével
saját maga, illetõleg bármely olyan személy gyógykezelésében, aki
ehhez - a 15. §-ra figyelemmel - belegyezését adta. A közremûködés
körét a beavatkozás, illetve a betegség jellege, a közremûködõ személy
szakképesítése, képességei, valamint a kezelõorvos utasítása határozza
meg.
(9) A felügyeletet ellátó egészségügyi dolgozó a (8) bekezdés
szerinti személy által végzett tevékenységbõl fakadó
egészségkárosodásért nem tartozik felelõsséggel, kivéve ha azt az
egészségügyi dolgozó
a) nem megfelelõ utasítása,
b) felügyeleti kötelezettségének elmulasztása vagy
nem megfelelõ teljesítése,
c) a (8) bekezdés szerinti személy megfelelõ
oktatására vagy felkészítésére vonatkozó kötelezettségének -
az egészségügyi dolgozónak felróható módon történõ -
megszegése
okozta.
Az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartása
111. §
(1) Azt a személyt, aki Magyarországon az állam által elismert
oktatási intézményben szerzett vagy külföldön szerzett és
Magyarországon honosított vagy elismert egészségügyi szakképesítéssel
rendelkezik, az oklevél, illetve bizonyítvány megszerzését követõen
alapnyilvántartásba kell venni.
(2) Az alapnyilvántartás célja a megszerzett szakképesítés
közhiteles tanúsítása.
(3) Az alapnyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
a) a szakképesítést szerzett neve, leánykori neve,
születési helye és ideje, anyja neve, állampolgársága;
b) a megszerzett szakképesítés megnevezése, az
errõl kiállított oklevél, bizonyítvány száma, a kiállítás
helye és idõpontja, továbbá a kiállító intézmény megnevezése.
(4) A (3) bekezdésben megjelölt adatokat az oklevelet,
bizonyítványt, illetõleg a honosítást, elismerést végzõ oktatási
intézmények az oklevél, bizonyítvány kiadását követõ 30 napon belül
bejelentik az alapnyilvántartást vezetõ szervnek.
(5) Az alapnyilvántartást a szakképesítés szintjeinek
megfelelõen a Népjóléti Minisztérium vezeti.
Az egészségügyi dolgozók mûködési nyilvántartása
112. §
(1) Azt a személyt, aki az e törvényben foglalt feltételeknek
megfelel, kérelmére mûködési nyilvántartásba kell venni.
(2) A mûködési nyilvántartás célja az egészségügyi dolgozók
(4) bekezdés szerinti adatainak közhiteles tanúsítása.
(3) Nem vehetõ fel a mûködési nyilvántartásba az,
a) aki nem szerepel az alapnyilvántartásban,
b) aki a (4) bekezdés a) pontjában foglalt adatok
közlését megtagadja,
c) aki a kérelem benyújtásakor már esedékes,
jogszabály által a szakképesítés szerinti bármely egészségügyi
tevékenység feltételeként elõírt, megfelelõ továbbképzés és
gyakorlati idõ, illetõleg a jogszabály által meghatározott
esetekben a megfelelõ szakmai nyelvvizsga elvégzését hitelt
érdemlõen nem igazolja,
d) akit nyilvántartásba vétele esetén a 113. § (1)
bekezdés b)-d) pontjai alapján a nyilvántartásból törölni
kellene,
e) akit a mûködési nyilvántartásból a 113. § (1)
bekezdés e), illetve g) pontjai alapján töröltek, a törléstõl
számított egy évig,
f) akit a mûködési nyilvántartásból a 113. § (1)
bekezdés f) pontja alapján töröltek, a továbbképzés
elvégzésének igazolásáig.
(4) A mûködési nyilvántartás az alábbi adatokat tartalmazza:
a) az egészségügyi dolgozó neve, leánykori neve,
születési helye és ideje, anyja neve, lakóhelye (tartózkodási
helye), állampolgársága;
b) a megszerzett szakképesítés, szakirányú
szakképesítés megnevezése, az errõl kiállított oklevél száma,
a kiállítás helye és idõpontja, továbbá a kiállító intézmény
megnevezése;
c) jogszabály által elõírt továbbképzés(ek)
elvégzésének idõpontja(i);
d) a nyelvismeretrõl kiállított oklevél száma, a
kiállítás helye és ideje, a kiállító szerv megnevezése;
e) a korlátozott alkalmasság [114. § (1) bekezdés];
f) a munkahely;
g) a szakmai gyakorlat(ok), az egészségügyi
tevékenység egy évet meghaladó szüneteltetésének ideje;
h) a tudományos fokozat.
(5) Az egészségügyi dolgozó a (4) bekezdés szerinti adatokat,
valamint a (4) bekezdés a)-f) pontok szerinti adatokban bekövetkezett
változást - az (6) bekezdésben foglalt kivétellel - a változás
bekövetkezésétõl számított 30 napon belül köteles bejelenteni.
(6) Az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács a
szakvizsgát tett személyekrõl, továbbá a (4) bekezdés c) pontja
szerinti továbbképzések elvégzésérôl hivatalból értesíti a mûködési
nyilvántartást vezetõ szervet.
(7) A mûködési nyilvántartást a szakképesítés szintjeinek
megfelelõen az illetékes szakmai kamara, ennek hiányában a Népjóléti
Minisztérium vezeti.
(8) A (4) bekezdés b)-f) pontjai, továbbá a) pontjából az
egészségügyi dolgozó neve közérdekû adatnak minõsül.
(9) Az egészségügyi dolgozó mûködési nyilvántartásának
idõtartama 5 év, amely - a nyilvántartott személy kérelmére - újabb 5
éves idõtartamokra megújítható.
(10) A mûködési nyilvántartást vezetõ szerv - a
nyilvántartásba vételt kizáró ok hiányában - a nyilvántartást
megújítja.
113. §
(1) A mûködési nyilvántartásból a nyilvántartást vezetõ szerv
- az egészségügyi dolgozó munkáltatója és az egészségügyi hatóság
egyidejû értesítése mellett - törli azt a személyt,
a) aki nyilvántartását nem újította meg,
b) aki 1 évet meghaladó végrehajtandó
szabadságvesztést kimondó, illetve foglalkozása gyakorlásától
eltiltó jogerõs bírósági határozat hatálya alatt áll,
c) akit egészségi állapota következtében az
egészségügyi hatóság az egészségügyi tevékenység folytatására
véglegesen alkalmatlanná nyilvánított,
d) akit belátási képessége csökkenése következtében
az egészségügyi hatóság az egészségügyi tevékenység
gyakorlásától eltiltott,
e) aki felróható magatartásával a mûködési
nyilvántartást vezetõ szervvel a nyilvántartás körébe tartozó
valótlan adatot közöl,
f) aki a 112. § (3) bekezdés c) pontja szerinti,
idõközben esedékessé váló továbbképzés elvégzését vagy ennek
megkezdését az esedékességétõl számított 30 napon belül nem
igazolja,
g) aki szakirányú szakképesítéshez kötött
tevékenységet - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a
megfelelõ szakképesítés, illetve szakirányú szakképesítés
mûködési nyilvántartásba történõ bejelentése nélkül vagy azt
megelõzõen kezd meg,
h) aki elhalálozott,
i) akinek - feltéve, hogy törvény kötelezõ kamarai
tagságot ír elõ - kamarai tagsága megszünt.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja esetén a bíróság, a c)-d) pontok
esetén az alkalmatlanságot megállapító szerv hivatalból értesíti a
mûködési nyilvántartást vezetõ szervet.
(3) Az elhalálozást az egészségügyi szolgáltató, illetve a
mûködési engedélyt kiadó szerv jelenti az (1) bekezdésben megjelölt
szervnek.
Az egészségügyi tevékenységre való alkalmatlanság
114. §
(1) Azt az egészségügyi dolgozót, aki egészségi állapota
következtében egészségügyi tevékenység gyakorlására véglegesen nem
képes, illetve korlátozottan alkalmas, az egészségügyi hatóság az
egészségügyi tevékenység gyakorlására alkalmatlannak, illetve
korlátozottan alkalmasnak nyilvánítja. Korlátozott alkalmasság esetén
az egészségügyi hatóság meghatározza a végezhetõ egészségügyi
tevékenységek körét.
(2) Azt az egészségügyi dolgozót, aki belátási képességének
csökkenése következtében egészségügyi tevékenység végzésére
alkalmatlanná vált, az alkalmatlanság idõtartamára e tevékenység
folytatásától az egészségügyi hatóság eltiltja. Az eltiltott
egészségügyi dolgozó alkalmasságát az egészségügyi hatóság legalább
két évente felülvizsgálja.
(3) Az egészségügyi szakképzést nyújtó oktatási intézmény
tanulója, hallgatója, amennyiben az (2) bekezdés szerinti okból az
egészségügyi tevékenység folytatására alkalmatlan lenne, az
alkalmatlanság idõtartamára e tanulmányok folytatásától fel kell
függeszteni.
(4) Az eltiltásra és felfüggesztésre vonatkozó részletes
szabályokat külön jogszabály állapítja meg.
Egészségügyi képzés, szakképzés, továbbképzés
115. §
(1) Az egészségügyi képzés feladata olyan szakemberek képzése,
akik ismereteik, képességeik és készségeik alapján képesek szakmai
képzettségüknek megfelelõ egészségügyi feladatok ellátására.
(2) Az egészségügyi szakképzés feladata a képzési fokoknak és
szinteknek megfelelõ elméleti és gyakorlati szakmai ismeretek
nyújtása.
(3) A továbbképzés feladata a megszerzett ismeretek és
készségek folyamatos szinten tartása és fejlesztése a tudomány
korszerû színvonalának és az egészségügyi ellátás igényeinek
megfelelõen.
(4) A fõiskolai szintû egészségügyi alapképzésben
szakképesítést szerzett egészségügyi dolgozók fõiskolai vagy egyetemi
szakirányú továbbképzésben, illetve szakirányú szakképzésben vehetnek
részt.
(5) Az egyetemi szintû egészségügyi alapképzésben
szakképzettséget szerzett egészségügyi dolgozó (orvos, fogorvos,
gyógyszerész) munkavégzésre irányuló jogviszony keretében a népjóléti
miniszter rendeletében meghatározott szakmák speciális elméleti és
gyakorlati ismereteinek elsajátítása érdekében felsõfokú szakmai
képzésben (a továbbiakban: felsõfokú szakirányú szakképzés) vehet
részt, amelynek során szakorvosi, szak-fogorvosi, szakgyógyszerészi,
felsõfokú szakirányú szakképesítést szerez.
(6) Az egyetemi szintû, nem egészségügyi alapképzésben
szakképzettséget szerzett egészségügyi dolgozók a népjóléti miniszter
rendeletében meghatározott szakmák speciális elméleti és gyakorlati
ismereteinek elsajátítása érdekében felsõfokú szakirányú szakképzésben
vehetnek részt, amelynek során felsõfokú szakirányú szakképesítést
szereznek.
116. §
(1) Az egészségügyi szakképzés alap-, közép- és felsõfokú
szakképzés keretében, valamint egyetemi és fõiskolai szinten történik,
a szakképzésre és felsõoktatásra vonatkozó jogszabályokban
foglaltaknak megfelelõen.
(2) A szakorvosok, szakfogorvosok, szakgyógyszerészek,
klinikai szakpszichológusok képzésének (felsõfokú szakirányú
szakképzés) és továbbképzésének - beleértve más felsõfokú
végzettséggel rendelkezõk egészségügyi szakirányú és továbbképzését is
- szabályait a népjóléti miniszter a szakmai kamarákkal egyeztetve
rendeletben szabályozza.
(3) Az egészségügyi képzés és továbbképzés a szakmai képzés
biztosításához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezõ
oktatási intézményekben, illetve egészségügyi szolgáltatóknál
történik.
117. §
(1) Az egészségügyi képzés, továbbképzés, szakképzés,
felsõfokú szakirányú szakképzés és továbbképzés tekintetében a
népjóléti miniszter döntés-elõkészítõ, véleményezõ, javaslattevõ
testületeként Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács (a
továbbiakban: ESZTT) mûködik, amely ellátja a (2) bekezdésben,
valamint a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott feladatokat.
(2) Az ESZTT
a) véleményezi valamennyi, az egészségügyi
szakképzést, továbbképzést érintõ jogszabály tervezetét;
b) véleményezi az egyetemi, fõiskolai szintû
egészségügyi alapképzésben az államilag finanszírozott
hallgatói keretszámokat, illetõleg azok megosztását;
c) közremûködik a szakorvos-, szakgyógyszerész- és
szak-fogorvosképzés, valamint az egészségügyi dolgozók
továbbképzése szakmai feltételeinek, egységes elveinek és
programjainak meghatározásánál és ezeket országosan minõsíti
és összehangolja,
d) külön jogszabályban meghatározottak szerint
ellátja a felsõfokú szakirányú szakképzéssel kapcsolatos
feladatokat.
(3) Az ESZTT-ben - a népjóléti miniszter rendeletében
foglaltak szerint - biztosítani kell
a) a képzésben, továbbképzésben résztvevõ
felsõoktatási intézmények,
b) az egészségügyi dolgozók alap-, közép- és
felsõfokú szakképzését koordináló intézmény,
c) az egészségügyben mûködõ szakmai kamarák, ezek
hiányában az érintett reprezentatív szakmai szervezetek,
d) a szakmai kollégiumok
képviseletét.
(4) Az ESZTT munkájában meghívottként részt vesz a Mûvelõdési
és Közoktatási Minisztérium, valamint a Munkaügyi Minisztérium egy-egy
képviselõje.
118. §
(1) Az egészségügyben dolgozóknak joguk van szakképzésben,
szakirányú szakképzésben és továbbképzésben részt venni. Jogszabály
továbbképzést kötelezõen elõírhat, a továbbképzésben történõ részvétel
feltételeinek egyidejû meghatározásával.
(2) A népjóléti miniszter az egészségügyi ellátás szakmai
színvonalának biztosítása érdekében részt vesz az egyetemi és
fõiskolai szintû alapképzések képesítési követelményeinek
meghatározásában.
(3) A népjóléti miniszter meghatározza az egyes alap-, közép-
és felsõfokú szakképesítések, valamint a felsõfokú szakirányú
szakképesítések képesítési feltételeit és követelményeit.
4. cím
Az egészségügyi szolgáltatások minõségének biztosítása
A minõségi rendszer
119. §
(1) A minõségi rendszer célja az egészségügyi szolgáltatások
minõségének biztosítása.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott cél elérése érdekében a
minõségi rendszer magában foglalja a minõségi követelmények
meghatározását, ezek teljesítésének ellenõrzését, értékelését, szükség
szerint tanúsítását és a folyamatos minõségfejlesztést.
(3) Az egészségügyi szolgáltatás megfelelõ minõségének
alapvetõ feltétele, hogy
a) azt kizárólag jogszabályban meghatározott
személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezõ szolgáltató
nyújtsa,
b) az ellátás során érvényesüljenek a
jogszabályban foglalt vagy egyéb szakmai szabályok, így
különösen a tudomány mindenkori állását tükrözõ és
bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek, ezek hiányában a
módszertani útmutatókban közzétett szabályok, a szakmai
irányelvek vagy módszertani útmutatók hiányában a széles
körben elfogadott szakirodalomban közzétett szakmai
követelmények,
c) az az egyén számára
ca) egészségi állapotában az elérhetõ
legnagyobb tényleges állapotjavulást eredményezze,
cb) lehetõvé tegye a betegjogok
érvényesülését,
d) a rendelkezésre álló erõforrások optimális
felhasználásával szakmailag hatásosan nyújtható legyen.
120. §
Az egészségügyi szolgáltatások minõségét és
minõségfejlesztését az egészségügyi szolgáltató minõségbiztosítási,
minõségfejlesztési és ellenõrzési rendszere (a továbbiakban: belsõ
minõségügyi rendszer), valamint a szakmai felügyeletet gyakorló
szervezet minõségbiztosítási, minõségfejlesztési és ellenõrzési
rendszere, továbbá a megfelelõség-tanúsítás (a továbbiakban: külsõ
minõségi rendszer) biztosítja.
A belsõ minõségügyi rendszer
121. §
Minden egészségügyi intézmény biztosítja a belsõ minõségügyi
rendszer mûködését, amelynek célja
a) a szolgáltatások minõségének folyamatos
fejlesztése, a szolgáltatás folyamatainak megismerése és
részletes tervezése, ide értve a lehetséges hibák
megelõzésének tervezését is,
b) a szolgáltatás során felmerülõ hiányosságok
idõben történõ felismerése, a megszüntetéséhez szükséges
intézkedések megtétele és ezek ellenõrzése,
c) a hiányosságok okainak feltárása, az azokból
fakadó költségek, károk csökkentése,
d) a szakmai és minõségügyi követelményeknek való
megfelelés és a saját követelményrendszer fejlesztése.
A külsõ minõségi rendszer
122. §
A külsõ minõségi rendszer mûködése az egészségügyi
szolgáltatók mûködési engedélyezési rendjére épül, és
a) a szolgáltatások nyújtáshoz szükséges
követelményeknek,
b) az egyes szolgáltatások szakmai tartalmának,
c) a szolgáltatások értékelési szempontjainak,
d) az alkalmazott eljárások dokumentációs rendszere
és adatszolgáltatás minõségi követelményeinek
meghatározásán, nyilvánosságra hozatalán és rendszeres
felülvizsgálatán, továbbá az egészségügyi szolgáltató és szolgáltatás
megfelelõségének felügyeletén, valamint a megfelelõség-tanúsítás
rendszerén keresztül valósul meg.
A szakmai felügyelet
123. §
(1) Az egészségügyi szolgáltatók és a szolgáltatások felett az
egészségügyi hatóság szakmai felügyeletet gyakorol.
(2) A szakmai felügyelet keretében az egészségügyi hatóság
feladata az egészségügyi ágazati jogszabályok, valamint a szakmai
szabályok érvényesülésének ellenõrzése.
A megfelelõség-tanúsítás
124. §
(1) A megfelelõség-tanúsítás az egészségügyi szolgáltató
minõségügyi rendszerének, valamint ezáltal a szolgáltató által
nyújtott ellátások minõségének felülvizsgálata és elismerése
(2) Az egészségügyi szolgáltatók a megfelelõség-tanúsítást az
általuk önkéntesen teljesített, az ellátás színvonalát emelõ és
szakmai tartalmát bõvítõ szolgáltatás minõsége megfelelõségének
elismerése érdekében kezdeményezhetik.
(3) A (2) bekezdésben foglaltaknak való megfelelést a
megfelelõség-tanúsításra jogosult szervezet - külön jogszabályban
foglalt idõtartamra - tanúsító okirat kiadásával igazolja.
(4) A megfelelõség-tanúsítvány, illetve annak tartalma csak az
érintett egészségügyi szolgáltató által hozható nyilvánosságra.
(5) A megfelelõség-tanúsítvány érvénytartama alatt a
tanúsításra jogosult szervezet idõszakos ellenõrzést tarthat.
Amennyiben az ellenõrzés során feltártak nem felelnek meg az okirat
kiadási feltételeinek, úgy az okirat érvényteleníthetõ. Ebben az
esetben a (7) bekezdésben foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni.
(6) A megfelelõség-tanúsítással rendelkezõ egészségügyi
szolgáltató a megfelelõség-tanúsítvány érvénytartamának lejártát
megelõzõen kezdeményezheti az ismételt megfelelõség-tanúsítást.
Amennyiben a felülvizsgálat megállapítja, hogy a tanúsító okirat
kiadásának idõpontjában fennálló feltételek a szolgáltatónál nem
biztosítottak, a tanúsítás ismételt kiadását a megfelelõség-
tanúsításra jogosult szervezet megtagadja.
(7) A nyilvánosságra hozott megfelelõség-tanúsítvány
érvényességi idejének lejártáról - ismételt megfelelõség-tanúsítás
hiányában - az egészségügyi szolgáltató az érintetteket a népjóléti
miniszter rendeletében meghatározott módon tájékoztatja.
VI. fejezet
AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
Az egészségügyi dolgozók ellátási kötelezettsége
125. §
Sürgõs szükség esetén az egészségügyi dolgozó - idõponttól és
helytõl függetlenül - az adott körülmények között a tõle elvárható
módon és a rendelkezésére álló eszközöktõl függõen az arra rászoruló
személynek elsõsegélyt nyújt, illetõleg a szükséges intézkedést
haladéktalanul megteszi. Kétség esetén a sürgõs szükség fennállását
vélelmezni kell.
126. §
(1) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi
dolgozó munkaidejében az e minõségében hozzáforduló beteg megfelelõ
ellátása iránt - a (2) és (5) bekezdésekben foglaltaknak, illetve
szakmai kompetenciájának és felkészültségének megfelelõ módon -
intézkedik.
(2) Az orvos - feltéve, ha szakmai kompetenciája és
felkészültsége alapján erre jogosult - a hozzáforduló beteget
megvizsgálja. A vizsgálat megállapításaitól függõen a beteget ellátja
vagy - a megfelelõ tárgyi és személyi feltételek hiánya esetén - a
megfelelõ feltételekkel rendelkezõ orvoshoz, illetve egészségügyi
szolgáltatóhoz irányítja.
(3) A beteg vizsgálata kiterjed a kezelõorvos tudomására
jutott valamennyi panaszra, a kórelõzményre és a beteg gyógyulását
befolyásoló egyéni körülmények feltárására.
(4) A (2)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérni kizárólag a
beteg életének megmentéséhez szükséges, halasztást nem tûrõ
beavatkozások esetén lehet.
(5) Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi
dolgozó a hozzáforduló beteg vizsgálatáról kompetenciájának keretei
között saját maga, illetõleg ha az kompetenciájának kereteit
meghaladja, az erre jogosult orvos értesítése útján gondoskodik. Ez
utóbbi esetben azonban, ha a beteg állapota azt szükségessé teszi, az
orvos megérkezéséig elvégzi mindazokat a beavatkozásokat, amelyek
nyújtására szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján jogosult.
127. §
(1) Távolléte vagy akadályoztatása idõtartamára a kezelõorvos
köteles a beteg vizsgálatára és kezelésére más orvost felkérni, ide
nem értve azt az esetet, amelyben a kezelõorvos feladatait az
ügyeletes orvos köteles ellátni.
(2) A felkért kezelõorvos, illetõleg ügyeletes orvos köteles a
beteg egészségi állapotával kapcsolatos eseményekrõl a kezelõorvost
megfelelõ idõben és módon tájékoztatni.
(3) A kezelõorvos felkérésének elutasítására a beteg
vizsgálatának megtagadására vonatkozó rendelkezések az irányadók.
128. §
(1) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi
dolgozó a folyamatos ellátás biztosítása érdekében - a munkáltató
rendelkezésének és a külön jogszabályokban foglaltaknak megfelelõen -
a rendes munkaidõn kívül
a) meghatározott helyen készenlétben áll, illetve
b) ügyeleti feladatokat lát el.
(2) Az (1) bekezdés tekintetében
a) készenlétnek minõsül a rendkívüli munkaidõben,
az egészségügyi szolgáltató által elérhetõ, vagy meghatározott
helyen munkavégzés céljából való készen állás.
b) ügyeletnek minõsül - amennyiben mûszak
szervezése nem szükséges vagy nem lehetséges - rendkívüli
munkaidõben, ügyeleti díj ellenében, a munkavégzés helyszínén
való rendelkezésre állás, továbbá az ügyeleti és munkaköri
feladatok ellátása.
Vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása
129. §
(1) A kezelõorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott
vizsgálati és terápiás módszerek [119. § (3) bekezdés b) pontja] közül
- a hatályos jogszabályok keretei között - szabadon válassza meg az
adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közremûködõ
személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és
személyi feltételek mellett végezhetõ eljárást.
(2) A választott vizsgálati és terápiás módszer
alkalmazhatóságának feltétele, hogy
a) ahhoz a beteg e törvény szabályai szerint
beleegyezését adja, valamint
b) a beavatkozás kockázata kisebb legyen az
alkalmazás elmaradásával járó kockázatnál, illetõleg a
kockázat vállalására alapos ok legyen.
(3) A kezelõorvos - feladatkörében - jogosult
a) más orvost vagy egyéb szakképesítéssel
rendelkezõ egészségügyi dolgozót a beteg vizsgálatára, illetve
gyógykezelésében való közremûködésre felkérni,
b) konzílium összehívását javasolni, illetve
összehívni.
130. §
(1) A kezelõorvos - feladatkörében - jogosult a beteg
ellátásában közremûködõ egészségügyi dolgozók részére utasítást adni.
Az utasításnak egyértelmûen tartalmazni kell az ellátandó feladatot,
annak idejét, helyét és - amennyiben szükséges - a közremûködésre
felkérendõ további egészségügyi dolgozók nevét és munkakörét.
(2) A közremûködõ egészségügyi dolgozó
a) az utasítást az abban foglalt feltételek szerint
és a szakmai szabályoknak megfelelõen hajtja végre,
b) amennyiben a végrehajtás során elõre nem látható
vagy a beteg állapotromlásához vezetõ esemény történik, errõl
a kezelõorvost - ha ez nem lehetséges, a betegellátásban
közremûködõ más orvost - haladéktalanul értesíti,
c) amennyiben véleménye szerint az utasítás
végrehajtása a beteg állapotát kedvezõtlenül befolyásolja vagy
más aggály merül fel, ezt azonnal a kezelõorvos - ha ez nem
lehetséges, a betegellátásban közremûködõ más orvos -
tudomására hozza,
d) az utasítás végrehajtását - a kezelõorvos
egyidejû tájékoztatása mellett - megtagadja, amennyiben azzal
a tõle elvárható ismeretek szerint a beteg életét
veszélyeztetné vagy a gyógykezeléshez nem szükségszerûen
kapcsolódó maradandó egészségkárosodást okozna.
(3) A közremûködõ egészségügyi dolgozó - amennyiben a (2)
bekezdés c) pontjában foglaltak ellenére az utasítás végrehajtására
szólítják fel - jogosult az utasítás írásba foglalását kérni.
(4) Az utasítás keretein belül az egészségügyi dolgozó -
szakmai kompetenciájának keretei között és felkészültségének
megfelelõen - önállóan határozza meg a általa elvégzendõ feladatok
végrehajtásának módját és sorrendjét.
Az ellátás megtagadásának joga
131. §
(1) A hozzáforduló beteg vizsgálatát a betegellátásban
közvetlenül közremûködõ orvos megtagadhatja
a) ha ebben más beteg ellátásának azonnali
szükségessége miatt akadályoztatva van, vagy
b) a beteghez fûzõdõ személyes kapcsolata miatt
feltéve, hogy a beteget más orvoshoz irányítja.
(2) Az orvos a beteg vizsgálatát és további ellátását
megtagadja, ha erre saját egészségi állapota vagy egyéb gátló
körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.
(3) Az orvos a beteg ellátását csak a vizsgálatát követõen
tagadhatja meg, amennyiben a vizsgálat alapján megállapítást nyer,
hogy
a) a beteg egészségi állapota orvosi ellátást nem
igényel,
b) a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg
által kért kezelés szakmailag nem indokolt,
c) a szükséges ellátás nyújtásához az egészségügyi
szolgáltatónál nincsenek meg a személyi, illetve tárgyi
feltételek és a beteget beutalja az ellátásra szakmailag
illetékes egészségügyi szolgáltatóhoz, vagy
d) a beteg állapota nem igényel azonnali
beavatkozást és a vizsgálatot végzõ orvos a beteget késõbbi
idõpontra visszarendeli, illetõleg a b) pontban foglaltak
szerint jár el.
(4) Amennyiben a beteg vizsgálata alapján megállapítást nyer,
hogy a beutaló orvos által javasolt vagy a beteg által kért ellátás
jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik, az orvos az ellátást
megtagadja.
(5) Az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha
a) az adott ellátás erkölcsi felfogásával,
lelkiismereti vagy vallási meggyõzõdésével ellenkezik,
b) a beteg együttmûködési kötelezettségét [26. §
(2) bekezdés] súlyosan megsérti,
c) vele szemben a beteg sértõ vagy fenyegetõ
magatartást tanúsít, kivéve ha e magatartását betegsége
okozza,
d) saját életét vagy testi épségét a beteg
magatartása veszélyezteti.
(6) A (5) bekezdés a) és c) pontjaiban foglalt okok alapján az
orvos a beteg ellátását csak akkor tagadhatja meg, ha
a) ez a beteg egészségi állapotát károsan nem
befolyásolja, és
b) a beteget más orvoshoz irányítja vagy javasolja,
hogy saját érdekében forduljon más orvoshoz.
132. §
(1) Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi
dolgozó a beteg által kért ellátást köteles megtagadni ha
a) az jogszabályba vagy szakmai szabályba ütközik,
b) arra saját egészségi állapota vagy egyéb gátló
körülmény következtében fizikailag alkalmatlan.
(2) Az orvosi szakképzettséggel nem rendelkezõ egészségügyi
dolgozó - a kezelõorvos tájékoztatása mellett - a kompetenciájába
tartozó ellátások végzését a 131. § (5) bekezdésében foglalt okok
alapján jogosult megtagadni.
133. §
A területi ellátási kötelezettséggel mûködõ egészségügyi
szolgáltatónál foglalkoztatott egészségügyi dolgozó esetében a 131. §
(5) bekezdés a) pontja szerinti megtagadási jog gyakorlásának
feltétele, hogy ezt a körülményt alkalmazását megelõzõen vagy
foglalkoztatása folyamán a körülmény felmerülését követõen azonnal a
munkáltatójával írásban közölte.
Tájékoztatási kötelezettség
134. §
(1) A kezelôorvos - a 14. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt
esetek kivételével - a beteg állapota által indokolt rendszerességgel,
a tôle elvárható ismereteknek megfelelôen és legjobb tudása szerint, a
13. §-ban foglaltak figyelembe vételével tájékoztatja a beteget annak
egészségi állapotáról.
(2) Amennyiben a beteg cselekvôképtelen, illetve korlátozottan
cselekvôképes, a kezelôorvos a 14. § (2) bekezdésében, illetve a 16. §-
ban foglalt személyeket is tájékoztatja.
(3) A szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthetô az elôre
elkészített általános ismertetô segédanyagok átadásával.
(4) Indokolt esetben a tájékoztatásnak ki kell terjednie a
209. § (1) és (5) bekezdése, a 219. § (1) bekezdés e) pontja, valamint
a 219. § (2) bekezdés e) pontja szerinti körülményekre is."
135. §
(1) A kezelõorvos a beteg tájékoztatását körültekintõen,
szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire
tekintettel végzi.
(2) A beteg tájékoztatása során kiemelt figyelmet kell
fordítani a kezelés általánosan ismert, jelentôs mellékhatásaira, az
esetleges szövôdményekre és a beavatkozások lehetséges
következményeire, azok elõfordulási gyakoriságára. Meg kell gyõzõdni
arról, hogy a beteg a tájékoztatást megértette, továbbá szükség esetén
gondoskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról.
Dokumentációs kötelezettség
136. §
(1) A beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatos
adatokat az egészségügyi dokumentáció tartalmazza. Az egészségügyi
dokumentációt úgy kell vezetni, hogy az a valóságnak megfelelõen
tükrözze az ellátás folyamatát.
(2) Az egészségügyi dokumentációban fel kell tüntetni
a) a beteg személyazonosító adatait,
b) cselekvõképes beteg esetén az értesítendõ
személy, kiskorú, illetve gondnokság alatt álló beteg esetében
a törvényes képviselõ nevét, lakcímét, elérhetõségét;
c) a kórelõzményt, a kórtörténetet;
d) az elsõ vizsgálat eredményét,
e) a diagnózist és a gyógykezelési tervet
megalapozó vizsgálati eredményeket, a vizsgálatok elvégzésének
idõpontját,
f) az ellátást indokoló betegség megnevezését, a
kialakulásának alapjául szolgáló betegséget, a
kísérõbetegségeket és szövõdményeket,
g) egyéb, az ellátást közvetlenül nem indokoló
betegség, illetve a kockázati tényezõk megnevezését,
h) az elvégzett beavatkozások idejét és azok
eredményét,
i) a gyógyszeres és egyéb terápiát, annak
eredményét,
j) a beteg gyógyszer-túlérzékenységére vonatkozó
adatokat,
k) a bejegyzést tévõ egészségügyi dolgozó nevét és
a bejegyzés idõpontját,
l) a betegnek, illetõleg tájékoztatásra jogosult
más személynek nyújtott tájékoztatás tartalmának rögzítését,
m) a beleegyezés (15. § (3) bekezdés), illetve
visszautasítás (20-23. §) tényét, valamint ezek idõpontját,
n) minden olyan egyéb adatot és tényt, amely a
beteg gyógyulására befolyással lehet.
(3) Az egészségügyi dokumentáció részeként meg kell õrizni:
a) az egyes vizsgálatokról készült leleteket,
b) a gyógykezelés és a konzílium során keletkezett
iratokat,
c) az ápolási dokumentációt,
d) a képalkotó diagnosztikus eljárások felvételeit,
valamint
e) a beteg testébõl kivett szövetmintákat.
137. §
Több résztevékenységbõl álló, összefüggõ ellátási folyamat
végén vagy fekvõbeteg-gyógyintézeti ellátást követõen írásbeli
összefoglaló jelentést (zárójelentést) kell készíteni és - a 14. § (1)
bekezdésében foglalt eset kivételével - azt a betegnek át kell adni.
Titoktartási kötelezettség
138. §
(1) Az egészségügyi dolgozót, valamint az egészségügyi
szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személyt
minden a beteg egészségi állapotával kapcsolatos, valamint az
egészségügyi szolgáltatás nyújtása során tudomására jutott adat és
egyéb tény vonatkozásában, idõbeli korlátozás nélkül titoktartási
kötelezettség terhel, függetlenül attól, hogy az adatokat közvetlenül
a betegtõl, vizsgálata vagy gyógykezelése során, illetve közvetetten
az egészségügyi dokumentációból vagy bármely más módon ismerte meg.
(2) A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra esetre,
ha ez alól a beteg felmentést adott vagy jogszabály az adat
szolgáltatásának kötelezettségét írja elõ.
Az egészségügyi dolgozók védelme
139. §
Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi
szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy
a) a látlelet kiadása,
b) a keresõképesség, illetve a munkaképesség
csökkenés mértékének elbírálása,
c) a munka-, illetve pályaalkalmasság elbírálása,
d) az egészségügyi alkalmassághoz kötött engedélyek
kiadására irányuló eljárásban végzett vizsgálatok,
e) az egyéb egészségügyi, egészségbiztosítási vagy
szociális ellátásra való jogosultság megállapítására irányuló
eljárásban végzett vizsgálatok,
f) a kötelezõ népegészségügyi intézkedések
ellátása,
g) a hatóság megkeresésére vagy megrendelésére
végzett vizsgálat, illetve beavatkozás,
h) az ügyeleti szolgálat, illetve sürgõsségi
ellátás
során mindezekkel összefüggésben közfeladatot ellátó
személynek minõsül.
A szakmai fejlõdéshez való jog és kötelezettség
140. §
Az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi
szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy
jogosult és köteles szakmai ismereteinek - a tudomány mindenkori
állásával, fejlõdésével összhangban történõ - folyamatos
továbbfejlesztésére.
VII. fejezet
AZ ÁLLAM FELELÕSSÉGE A LAKOSSÁG EGÉSZSÉGI
ÁLLAPOTÁÉRT, AZ EGÉSZSÉGÜGY SZERVEZÉSE ÉS IRÁNYÍTÁSA
1. cím
Az állam felelõssége a lakosság egészségi állapotáért
141. §
(1) Az állam - az e törvényben meghatározott keretek között -
felelõs a lakosság egészségi állapotáért, különösen azért, hogy az
ehhez szükséges feltételrendszer kialakításával lehetõvé váljon a
közösségek és az egyének számára egészségi állapotuk megõrzése,
védelme és fejlesztése, valamint szükség esetén lehetséges mértékû
helyreállítása.
(2) Az állam felelõsségének tartalma:
a) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga
gyakorlásához az egészségügyi ellátórendszer megfelelõ
mennyiségû, minõségû, eloszlású, összetételû és hatékonyságú
mûködése általános (szervezési, intézményi, oktatási,
kutatási) feltételeinek megteremtérse, mûködtetésének
biztosítása,
b) az egyén egészségügyi ellátáshoz való joga
gyakorlásához a kötelezõ egészségbiztosítási rendszer
mûködtetésének biztosítása,
c) az emberi méltóság és az önrendelkezési jog
teljeskörû védelme és biztosítása az egészségügyi
intézményrendszer mûködése során,
d) az egészségpolitikai cél-, feladat- és
eszközrendszer meghatározása és érvényesítése.
(3) Az állam felelõssége körében az állam kötelezettségét
képezi különösen
a) az egészségmegõrzés és egészségfejlesztés
alapvetõ feltételeinek biztosítása,
b) az egészségügyi ellátórendszer, az egészségügyi
ellátási kötelezettség és felelõsség meghatározása,
c) az egészségpolitika céljait szolgáló
finanszírozási, fejlesztési és információs rendszer
kialakítása és fejlesztése,
d) az egészségügyi szolgáltatások szakmai
feltételrendszerének meghatározása, ideértve az egészségügyi
szolgáltatások minõségének biztosítását és ellenõrzését is,
e) az egészségügyi képzés, szakképzés és
továbbképzés rendszerének szabályozása, feltételeinek
biztosítása,
f) az egészségügyi kutatási tevékenység támogatása,
szervezése és koordinálása,
g) az egészséges életmód választásához szükséges
ismereteknek az oktatási rendszerbe történõ integrálása,
h) az e törvényben meghatározott esetekben a
közérdek védelme az egyéni érdekekkel szemben,
i) az egyéni és a társadalmi érdekek összehangolása
a ritka, a kiemelkedõ költségigényû, illetve az új módszerek
és eljárások alkalmazásánál,
j) a mentés, a katasztrófa-egészségügyi ellátás, a
nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás,
k) a népegészségügyi és az egészségügyi igazgatási
tevékenység feltételeinek biztosítása.
142. §
(1) Az állam a központi költségvetésben és az
Egészségbiztosítási Alap költségvetésében biztosítja a megfelelõ
szintû és minõségû egészségügyi ellátások mûködésének fedezetét.
(2) Ha törvény kivételt nem tesz, az e törvényben foglalt
ellátások és feladatok közül a központi költségvetésben kell
biztosítani
a) a mentéssel,
b) a katasztrófa-egészségügyi ellátással,
c) a vérellátás megszervezésével, valamint a vér
rendelkezésre állásával,
d) a ritka, a kiemelkedõ költségigényû vagy
orvosbiológiai kutatások keretén belül végzett gyógyító célú
eljárások alkalmazásával,
e) a 35-36. §-okban foglalt népegészségügyi
feladatokkal,
f) a kötelezõ népegészségügyi és járványügyi
feladatokkal,
g) az elsõdleges megelõzést szolgáló
népegészségügyi feladatok közül az egészségfejlesztéssel, az
egészségnevelés szervezésével, a családtervezési
tanácsadással,
h) a terhesgondozással, a gyermekágyas anyák
gondozásával,
i) az egészségügyi szakképzésre és kötelezõ
továbbképzésre vonatkozó állami támogatással,
j) az e törvény alapján az államot terhelõ
kártalanítási kötelezettségek teljesítésével,
k) az e törvény alapján az államot terhelõ
megtérítési kötelezettségek teljesítésével [70. §, 204. § (2)
bekezdés], valamint
l) a külön törvényben vagy törvényi felhatalmazás
alapján kormányrendeletben meghatározott feladatokkal
kapcsolatban felmerülõ költségek fedezetét.
2. cím
Az egészségügy szervezése és irányítása
143. §
Az egészségügy szervezésével és irányításával kapcsolatos
feladatok ellátásáért, valamint az ezekkel összefüggõ jogok
gyakorlásáért és kötelezettségek teljesítéséért való felelõsség - az e
törvényben foglaltaknak megfelelõen - az Országgyûlést, a Kormányt, a
népjóléti minisztert, az ÁNTSZ-t, illetõleg a helyi önkormányzatokat,
továbbá az egészségbiztosítási szerveket, valamint az egészségügyi
intézmény fenntartóját terheli.
144. §
(1) Az állam a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja és
elõsegíti az egészségügy területén mûködõ szakmai kamaráknak és más
köztestületeknek, valamint szakmai érdekképviseleti szerveknek,
szakmai egyesületeknek és más társadalmi szervezeteknek az e
törvényben foglaltakkal összhangban levõ tevékenységét.
(2) Az állam az (1) bekezdés szerinti szervekkel együttmûködik
abból a célból, hogy a lakosság egészségi állapotának javítása,
illetõleg a jobb életminõség érdekében elõsegítse az e törvényben
meghatározott célok és alapelvek érvényesülését, valamint az
egészségkárosító környezeti, társadalmi és egyéb hatások elleni
eredményes fellépést.
Az Országgyûlés feladatai
145. §
A Magyar Köztársaság Országgyûlése az egészségüggyel
kapcsolatosan:
a) tevékenysége során figyelembe veszi és
érvényesíti a lakosság egészségének megõrzéséhez fûzõdõ
érdekeket és az ehhez rendelt egészségpolitikai célokat,
b) elfogadja a Nemzeti Egészségfejlesztési
Programot, értékeli az abban foglaltak végrehajtását és a
lakosság egészségi állapotának általános helyzetét.
A Nemzeti Egészségfejlesztési Program
146. §
(1) A Nemzeti Egészségfejlesztési Program (a továbbiakban:
NEP) az egészségügyi tervezés alapja. A NEP-ben foglaltakat a
gazdaságpolitikai, a terület-, illetõleg településfejlesztési, továbbá
valamennyi állami tervezés körébe tartozó döntés meghozatala,
illetõleg végrehajtása során érvényre kell juttatni.
(2) A NEP tartalmazza
a) a lakosság egészségi állapotának bemutatását,
különös figyelemmel a kiemelkedõen kritikus területekre,
b) a megvalósítani kívánt egészségfejlesztési,
egészségvédelmi célok meghatározását,
c) a kitûzött célok megvalósításához szükséges
feladatokat, azok végrehajtási sorrendjét,
d) a kitûzött célok megvalósításához szükséges
eszközöket, különös tekintettel a pénzügyi forrásokra.
(3) A NEP-et legalább négy évenként felül kell vizsgálni.
A Kormány feladatai
147. §
(1) A Kormány az egészségügy szervezésével és irányításával
összefüggõ feladatkörében
a) gondoskodik - a népjóléti miniszter útján - a
NEP elõkészítésérõl, illetõleg annak az Országgyûlés elé
terjesztésérõl,
b) meghatározza az egészséget támogató kormányzati
politika, ezen belül az egészségpolitika elveit, céljait és
fõbb irányait,
c) irányítja és összehangolja az egészségügyi
államigazgatási feladatok végrehajtását,
d) gondoskodik az egészségügyet érintõ nemzetközi
szerzõdésekben foglalt kötelezettségek teljesítésérõl,
illetõleg jogok érvényesítésérõl,
e) gondoskodik az e törvény szerint az államot
terhelõ kártalanítási és megtérítési kötelezettségek
teljesítésérõl,
f) katasztrófa [225. § (2) bekezdés] esetén
gondoskodik a veszély elhárításához szükséges feltételek
biztosításáról, továbbá ellátja az annak elhárítását célzó
tevékenységek általános irányítását.
(2) A Kormány a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen
törvényességi felügyeletet gyakorol az egészségbiztosítási szervek
tevékenysége felett.
Nemzeti Egészségügyi Tanács
148. §
(1) A Kormány egészségügyi szervezéssel és irányítással
kapcsolatos feladatainak ellátását a Nemzeti Egészségügyi Tanács (a
továbbiakban: Tanács) segíti.
(2) A Tanács
a) a kormányzati egészségpolitika kialakításában és
az ezzel összefüggõ döntések meghozatalában kezdeményezõ,
javaslattevõ, véleményezõ és tanácsadó
b) a kormányzati egészségpolitikai döntések
végrehajtásának folyamatában ellenõrzõ, elemzõ és értékelõ
tevékenységet végez.
(3) A Tanács közremûködik:
a) a NEP kialakításában és végrehajtásában,
b) a lakosság egészségét támogató és fejlesztõ
kormányzati szintû társadalompolitika kialakításában és a
döntések elõkészítésében,
c) az egészségpolitika cél- és eszközrendszerének
kidolgozásában és érvényre juttatásában,
d) a népegészségügyi feladatok és azok végrehajtási
sorrendjének meghatározásában.
149. §
(1) A Tanács tagjai:
a) az egészségügy területén mûködõ országos szakmai
kamarák egy-egy képviselõje,
b) az egészségügyben dolgozók országos
érdekképviseleti szervezetei által delegált három fõ,
c) a betegek országos érdekképviseleti szervezetei
által delegált tíz fõ,
d) a helyi önkormányzatok országos érdekszövetségei
által delegált három fõ,
e) az egészségügyi szolgáltatók országos
szövetségei által delegált három fõ,
f) az egészségügyi oktatási intézmények által
delegált három fõ,
g) az egészségügyi intézményt fenntartó
minisztériumok által delegált egy-egy fô,
h) az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi
Fõfelügyelõség által kijelölt egy fõ,
i) a Magyar Tudományos Akadémia által kijelölt egy
fõ, valamint
j) az egészségügy területén mûködõ tudományos
társaságok által delegált két fõ.
(2) A Tanácsnak e törvény erejénél fogva tagja továbbá
a) a népjóléti miniszter,
b) az országos tisztifõorvos, valamint
c) az egészségbiztosítási önkormányzat elnöke.
(3) A Tanács a tagjai sorából elnököt választ. A Kormány
képviseletében a népjóléti miniszter e törvény erejénél fogva
társelnöki tisztséget tölt be.
(4) A Tanács mûködésének költségeit a központi költségvetés
Népjóléti Minisztérium fejezet költségvetésében kell biztosítani.
(5) A Tanács feladataira, szervezetére, illetõleg mûködésére
vonatkozó további részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.
A népjóléti miniszter feladatai
150. §
(1) A népjóléti miniszter az e törvényben foglaltaknak,
valamint a Kormány egészségpolitikai döntéseinek megfelelõen ellátja
az egészségügy ágazati irányítását. Így különösen
a) ellátja a NEP által meghatározott ágazati
feladatokat,
b) ellátja az egészségügyi képzéssel,
szakképzéssel, szakirányú szakképzéssel és továbbképzéssel
összefüggõ szakmai feladatokat,
c) meghatározza az egészségügyi szolgáltatások
szakmai követelmény rendszerét,
d) támogatja és összehangolja az egészségügyi
ágazat feladatkörét érintõ tudományos kutató tevékenységet,
e) irányítja az egészségügyi tevékenység ágazati
irányításához és egységes mûködéséhez szükséges nyilvántartási
és információs rendszert,
f) az országos tisztifõorvoson keresztül irányítja
az ÁNTSZ-t,
g) irányítja az egészségügy területén mûködõ
országos intézeteket,
h) meghatározza és összehangolja a gyógyszerek,
gyógyászati segédeszközök elõállításával, forgalmazásával és
rendelésével kapcsolatos tevékenységeket.
(2) A miniszter ágazati irányító jogköre kiterjed minden
egészségügyi tevékenységre, illetõleg - jogállásától függetlenül -
minden egészségügyi szolgáltatóra.
(3) A népjóléti miniszter tevékenységét az Egészségügyi
Tudományos Tanács (a továbbiakban ETT), a szakmai kollégiumok,
valamint az (1) bekezdés g) pontja szerinti országos intézetek
segítik.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladatai
151. §
(1) Az ÁNTSZ központi és területi szervei ellátják a
népegészségügy, valamint az egészségügyi szakigazgatás és koordináció
körében az e törvényben, továbbá más jogszabályokban meghatározott
állami feladatokat és hatásköröket.
(2) Az ÁNTSZ szervezetérõl és mûködésének fõbb szabályairól
külön törvény rendelkezik.
A helyi önkormányzatok feladatai
152. §
(1) A települési önkormányzat az egészségügyi alapellátás
körében gondoskodik:
a) a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásról,
b) a fogorvosi alapellátásról,
c) az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti
ellátásról,
d) a védõnõi ellátásról,
e) az iskola-egészségügyi ellátásról.
(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete megállapítja
és kialakítja az egészségügyi alapellátások körzeteit, több
településre is kiterjedõ ellátás esetén a körzet székhelyét.
(3) A helyi önkormányzat biztosítja a tulajdonában vagy
használatában levõ járóbeteg-szakellátást, illetõleg fekvõbeteg-
szakellátást nyújtó egészségügyi intézmények mûködését.
153. §
(1) A települési önkormányzat a környezet- és település-
egészségügyi feladatok körében
a) gondoskodik a köztisztasági és település-
tisztasági feladatok ellátásáról,
b) biztosítja - figyelemmel a 73. § (1)
bekezdésében foglaltakra is - a település rágcsálómentességét,
c) folyamatosan figyelemmel kíséri a település
környezet-egészségügyi helyzetének alakulását és ennek
esetleges romlása esetén - lehetõségeihez képest - saját
hatáskörben intézkedik vagy a hatáskörrel rendelkezõ és
illetékes hatóságnál kezdeményezi a szükséges intézkedések
meghozatalát.
(2) A települési önkormányzat képviselõ-testülete dönt a
gyógyiszap és gyógyforrástermék kitermelésérõl, kezelésérõl, az
elismert gyógyvíz, a gyógyiszap és a gyógyforrástermék palackozásáról,
csomagolásáról, valamint forgalomba hozataláról, illetve engedélyezi e
tevékenységeket.
Az egészségbiztosítási szervek feladatai
154. §
Az egészségbiztosítási szervek a külön törvényben foglaltaknak
megfelelõen kötelesek biztosítani az egészségügyi intézmények által
nyújtott egészségügyi szolgáltatások vonatkozásában
a) a szükséges kapacitás megfelelõ idõben történõ
lekötését, valamint
b) a teljesített és ellenõrzött szolgáltatás
finanszírozását.
Egészségügyi intézmények fenntartása
155. §
(1) Az egészségügyi intézmények fenntartójának hatáskörét
képezi különösen
a) az alapítói jogok, a létesítés, az átszervezés,
illetve a megszüntetés gyakorlása,
b) az intézmény költségvetésével kapcsolatos jogok
gyakorlása,
c) az intézmény vezetõinek (helyetteseinek)
tekintetében a munkáltatói jogok gyakorolása,
d) az intézmény mûködését szabályozó dokumentumok
(pl. szervezeti és mûködési szabályzat, házirend) jóváhagyása,
e) az intézmény mûködésének folyamatos felügyelete
és ellenõrzése.
(2) A területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyi
intézmény fenntartója a külön törvényben foglaltaknak megfelelõen
köteles biztosítani az általa fenntartott egészségügyi intézményben
a) az egészségügyi szolgáltatás nyújtásához
szükséges szakmai feltételeket, valamint
b) az egészségügyi intézmény mûködõképességét és
fejlesztését.
156. §
(1) A területi ellátási kötelezettség körében fekvõbeteg
szakellátást nyújtó egészségügyi intézményekben kórházi felügyelõ
tanács és kórházi etikai bizottság mûködik.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó egészségügyi
intézmény a szervezeti és mûködési szabályzatában kórházi felügyelõ
tanácsot, illetve kórházi etikai bizottságot hozhat létre
(3) A kórházi felügyelõ tanács feladatkörében
a) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz az
intézmény mûködésével, fenntartásával és fejlesytésével
kapcsolatos kérdésekben,
b) biztosítja a kapcsolattartást az intézmény
vezetése és az érintett lakosság között,
c) képviseli az érintett lakosság érdekeit az
intézmény mûködésében,
d) figyelemmel kíséri az intézmény mûködését.
(4) A kórházi felügyelõ tanács legalább kilenc, legfeljebb
tizenhét tagból álló testület. A tagok felét az egészségügyi intézmény
ellátási körzetében, az egészségügy területén mûködõ társadalmi
szervezetek küldöttei, másik felét az intézmény küldöttei alkotják. A
tanács elnökét minden esetben a társadalmi szervezetek küldöttei közül
kell megválasztani.
(5) A kórházi etikai bizottság feladata
a) az intézményen belül felmerülõ etikai ügyben
való állásfoglalás,
b) a betegjogok érvényesítésében való közremûködés,
c) a szerv- és szövetátültetés e törvényben
szabályozott kivételes eseteiben a jóváhagyás megadása,
d) amit az intézmény szervezeti és mûködési
szabályzata a bizottság hatáskörébe utal.
(6) A kórházi etikai bizottság legalább öt, legfeljebb
tizenegy tagú testület. Tagjait az egészségügyi intézmény vezetése
kéri fel azzal, hogy a bizottság összetétele biztosítsa a bizottság
elé kerülõ ügyek sokoldalú (orvosi, pszichológiai, jogi, vallási stb.)
megítélését.
VIII. fejezet
AZ EMBEREN VÉGZETT ORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁSOK
157. §
Az emberen végzett orvostudományi kutatás (a továbbiakban:
kutatás) célja a betegségek kórismézésének, gyógykezelésének,
megelõzésének és rehabilitációjának javítása, okainak és eredetének
jobb megismerése, beleértve olyan beavatkozásokat és megfigyelési
módozatokat is, amelyek eltérnek a megszokott egészségügyi ellátás
során alkalmazottaktól, illetõleg amelynek során még nem teljesen
ismert és kivizsgált hatású tényezõket (hatóanyagok, anyagok,
eszközök, eljárások, módszerek, körülmények, feltételek) alkalmaznak.
158. §
(1) A kutatás - gyógyszerek klinikai vizsgálata tekintetében a
külön törvényben foglalt eltérésekkel - az e törvényben meghatározott
keretek között végezhetõ.
(2) A kutatás szakmai feltételeit és részletes szabályait a
népjóléti miniszter - az ETT véleményének figyelembevételével -
rendeletben állapítja meg.
159. §
(1) Kutatás cselekvõképes személyen kizárólag diagnosztikus,
terápiás, megelõzési és rehabilitációs eljárások tökéletesítése, új
eljárások kidolgozása, valamint a betegségek kóroktanának és
patogenezisének jobb megértése céljából, a kutatás jellegének,
kockázatainak megfelelõ szakmai feltételekkel rendelkezõ egészségügyi
szolgáltatónál a következõ feltételek együttes fennállása esetén
végezhetõ:
a) a kutatási tervet engedélyezték,
b) a kutatást megelõzõ vizsgálatok igazolják az
alkalmazott tényezõk hatásosságát és biztonságosságát,
c) nem létezik más, az emberen végzett kutatáshoz
hasonló hatékonyságú eljárás;
d) a kutatás során a személyt fenyegetõ kockázatok
arányosak a kutatástól várható haszonnal, illetve a kutatás
céljának jelentõségével;
e) a kutatás alanya - a (3) bekezdés szerinti
tájékoztatást követõen - írásos beleegyezését adta a
kutatáshoz.
(2) Kutatás nem végezhetõ, ha az aránytalanul nagy kockázatot
jelent a kutatás alanyának életére vagy testi, lelki épségére.
(3) A kutatás alanyát a kutatásba való beleegyezését
megelõzõen szóban és írásban tájékoztatni kell:
a) a kutatásban való részvételének önkéntességérõl,
valamint arról, hogy a beleegyezés bármikor, indoklás és
hátrányos következmények nélkül visszavonható;
b) a tervezett vizsgálat, vagy beavatkozás
kísérleti jellegérõl, céljáról, várható idõtartamáról;
c) a kutatás során elvégzendõ vizsgálatok, illetve
egyéb beavatkozások jellegérõl, tartalmáról és esetleges
kockázatairól, következményeirõl, valamint a kutatással járó
kellemetlenségekrõl;
d) a kutatás alanya vagy mások számára várható
elõnyökrõl;
e) a kutatásban való részvétel helyett alkalmazható
esetleges egyéb vizsgálatokról, beavatkozásokról;
f) a kutatásban való részvétel kockázatának körébe
tartozó egészségkárosodás jellegérõl és gyógykezelésérõl,
valamint a kártalanításról, illetve kártérítésrõl;
g) a kutatatásért felelõs személy(ek) nevérõl.
(4) Kutatás cselekvõképtelen, illetve korlátozottan
cselekvõképes személyen kizárólag a következõ feltételek együttes
fennállása esetén végezhetõ:
a) az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt
feltételek teljesülnek;
b) a kutatástól várt eredmény közvetlenül
szolgálhatja a kutatás alanyának egészségét;
c) a kutatás nem folytatható hasonló hatékonysággal
cselekvõképes személyen;
d) a 16. § (1)-(2) bekezdés szerinti személy - a
16. § (5) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel - a
beleegyezését adta.
(5) A (4) bekezdés b) pontjában foglalt feltételtõl
kivételesen a következõ feltételek együttes fennállása esetén el lehet
tekinteni:
a) a kutatás célja az, hogy a kutatás alanyának
állapotához, betegségéhez kapcsolódó tudományos ismeretek
gyarapításával belátható idõn belül hozzájáruljon olyan
eredmények eléréséhez, amelyek hasznosak a kutatás alanyának
vagy más hasonló korú és azonos betegségben szenvedõ,
illetõleg hasonló jellegzetességeket mutató és hasonló
egészségi állapotú személy számára;
b) a kutatás a kutatás alanyára nézve a minimálist
jelentõsen meg nem haladó kockázattal és enyhe igénybevétellel
jár;
c) a kutatásra az ETT véleményének
figyelembevételével a népjóléti miniszter engedélyt ad.
(6) A kutatási tervet az egészségügyi intézmény vezetõje,
egyéb egészségügyi szolgáltató esetében a területileg illetékes
fõvárosi, megyei fekvõbeteg gyógyintézet vezetõje - a népjóléti
miniszter rendeletében meghatározott - erre a célra létrehozott
független, orvos, jogász, teológus, etikus és pszichológus
szakemberekbõl álló bizottság által készített szakmai-etikai vélemény
birtokában, az abban foglalt feltételeknek megfelelõen engedélyezi. A
bizottság elutasító véleménye esetén az egészségügyi intézmény
vezetõje az ETT-hez fordulhat a vélemény felülvizsgálata érdekében.
160. §
Sürgõs szükség esetén, ha a kutatás alanyának, vagy a 16. §
(1)-(2) bekezdések szerinti személynek a beleegyezése nem szerezhetõ
meg, kizárólag a sürgõs szükségben nyújtott ellátásra vonatkozó, a
kutatás alanyának egészségét várhatóan közvetlenül szolgáló és
elõzetesen engedélyezett kutatási terven alapuló kutatás végezhetõ.
161. §
(1) Állapotos vagy szoptató nõ kizárólag akkor lehet kutatás
alanya, ha az saját vagy gyermeke, illetõleg a hasonló életszakaszban
lévõ nõk és gyermekek egészségét közvetlenül szolgálja, és nem áll
rendelkezésre olyan eljárás, amelynek révén nem állapotos vagy
szoptatós nõn is hasonlóan eredményes kutatás folytatható.
(2) Nem végezhetõ kutatás olyan személyek vagy csoportjaik
kutatási alanyként történõ részvételével, akik szolgálati, anyagi vagy
erkölcsi függõségük következtében nincsenek abban a helyzetben, hogy
szabadon adják beleegyezésüket a kutatáshoz.
(3) Fogvatartott és katonai szolgálatot töltõ személyen
kutatás beleegyezésével sem végezhetõ. Az e törvény alapján
szabadságában korlátozott, de cselekvõképes személy csak akkor lehet
kutatás alanya, ha az saját, közeli hozzátartozója vagy a hasonló
helyzetû személyek egészségét közvetlenül és jelentõs mértékben
szolgálja és hasonló kutatási eredmények szabadságukban e törvény
alapján nem korlátozott személyek bevonásától nem várható.
(4) Az (1)-(3) bekezdés szerinti kutatás esetén annak
elvégzésére - az ETT véleményének figyelembevételével - a népjóléti
miniszter ad engedélyt.
162. §
Az emberi génállomány megváltoztatására irányuló vagy azt
eredményezõ kutatás, beavatkozás kizárólag megelõzési, kórismézési,
vagy gyógykezelési indokból és - a 182. § (1)-(2) bekezdéseiben
foglalt kivételekkel - csak akkor végezhetõ, ha a kutatásnak,
beavatkozásnak nem a leszármazottak genetikai állományának
megváltoztatása, illetve új egyed létrehozása a célja.
163. §
A kutatás során az alany érdeke mindig megelõzi a tudomány és
a társadalom érdekeit; ezért a kutatás alanyát érintõ kockázatot a
lehetõ legkisebb mértékûre kell korlátozni.
164. §
(1) Amennyiben a szakmai szabályoknak, valamint a kutatási
tervnek megfelelõen végzett kutatás során a kutatás alanya kárt
szenved vagy meghal, õt, illetve az általa eltartott hozzátartozóját
az állam kártalanítja.
(2) A kutatást végzõ intézménynek a kártérítés fedezetére a
kutatási tevékenység megkezdését megelõzõen a kutatásokra vonatkozó, a
kockázatoknak megfelelõ felelõsségbiztosítási szerzõdést kell kötnie.
IX. fejezet
AZ EMBERI REPRODUKCIÓRA IRÁNYULÓ KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK, AZ EMBRIÓKKAL
ÉS IVARSEJTEKKEL VÉGZETT KUTATÁSOK, A MÛVI MEDDÕVÉTÉTEL
165. §
E fejezet alkalmazásában:
a) embrió: minden élõ emberi embrió a megtermékenyítés
befejezõdése után a terhesség 12. hetéig.
b) magzat: a méhen belül fejlõdõ emberi lény a terhesség
12. hetétõl.
Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások általános
feltételei
166. §
(1) Emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásként (a
továbbiakban: reprodukciós eljárás)
a) testen kívüli megtermékenyítés és embrió
beültetés;
b) a házastárs, illetve élettárs ivarsejtjeivel
vagy adományozott ivarsejttel végzett mesterséges ondóbevitel;
c) ivarsejt adományozásával történõ testen kívüli
megtermékenyítés és embrió beültetés;
d) embrió adományozással végzett embrió beültetés;
e) dajkaterhesség, valamint
f) a nõi ivarsejt megtermékenyülését, illetõleg
megtermékenyíthetõségét, valamint a megtermékenyített ivarsejt
megtapadását, fejlõdését elõsegítõ egyéb módszer
alkalmazható.
(2) Reprodukciós eljárás során történõ megtermékenyítéshez,
illetõleg embrió-beültetéshez kizárólag emberi ivarsejt, illetve
embrió használható fel.
(3) Holttestbõl - ide értve az agyhalottat is - vagy halott
magzatból származó ivarsejt reprodukciós eljáráshoz nem alkalmazható.
(4) Az ivarsejtek, illetõleg az embriók adományozására a 170-
174. §-okban, illetve a 175-179. §-okban foglalt rendelkezések
irányadók.
167. §
(1) Reprodukciós eljárás házastársi vagy különnemûek közötti
élettársi kapcsolatban álló személyeknél végezhetõ el, amennyiben
bármely félnél fennálló egészségi ok (meddõség) következtében a
kapcsolatból természetes úton nagy valószínûséggel egészséges gyermek
nem származhat. Élettársak esetén reprodukciós eljárás csak abban az
esetben végezhetõ, amennyiben az élettársak egyike sem áll házastársi
kapcsolatban.
(2) A reprodukciós eljárás - amennyiben a nõi ivarsejt
megtermékenyítése már megtörtént - a házastársi (élettársi) kapcsolat
megszûnése után az egyedülálló nõnél tovább folytatható. Amennyiben
azonban a megtermékenyítés testen kívül történt és az embrió
beültetésére még nem került sor, a házastársak (élettársak) a
reprodukciós eljárás megkezdése elõtt, a 168.§ (1) bekezdése szerinti
együttes kérelmükben erre az esetre nézve az eljárás folytatását a
házastárs (élettárs) halála esetére elõzetesen kifejezetten
kizárhatják.
(3) Az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott esetekben
reprodukciós eljárás csak akkor végezhetõ, ha a meddõség egyéb
kezelési módszerei eredménytelennek bizonyultak, és az alkalmazott
eljárással orvosilag megalapozott esélye van egészséges gyermek
fogamzásának és megszületésének.
(4) Reprodukciós eljárás megfelelõ szakorvosi javaslatra, az
eljárás lefolytatására kiadott mûködési engedély alapján jogosult
egészségügyi szolgáltatónál végezhetõ.
168. §
(1) Reprodukciós eljárás - egyedülálló nõ esetén annak
folytatása - a házastársak, illetõleg élettársak együttes, illetve - a
167. § (2) bekezdése szerinti kizáró nyilatkozat hiányában, valamint a
letétbe helyezett embrióval kapcsolatos rendelkezési jog keretei
között - az egyedülálló nõ írásbeli kérelmére végezhetõ. A kérelmet
közokiratba kell foglalni.
(2) A beavatkozás megkezdését megelõzõen a beavatkozást végzõ
orvos, illetõleg orvoscsoport tagja az egyidejûleg személyesen
megjelent kérelmezõket az adott esetben elvégezhetõ reprodukciós
eljárásról szóban és írásban tájékoztatja. A tájékoztatásnak ki kell
terjednie különösen:
a) az eljárás orvosi indikációjára;
b) az elvégezhetõ beavatkozás természetére, az
alkalmazása során szükségessé váló esetleges újabb vagy
további orvosi beavatkozásokra;
c) a beavatkozás elvégzéséhez szükséges elõzetes
gyógyszeres kezelések hatásaira;
d) a beavatkozásnak a születendõ gyermekre, illetve
az érintettre gyakorolt hatásaira, esetleges kockázataira;
e) az eljárás alkalmazásától várható eredményre;
f) az alkalmazható eljárás igénybevételének várható
költségeire;
g) az eljárás alkalmazására vonatkozó jogszabályi
rendelkezésekre.
(3) A (2) bekezdés szerinti tájékoztatás során a betegek
tájékoztatására vonatkozó, e törvényben foglalt általános szabályok is
megfelelõen irányadóak azzal, hogy a beteg jogállása a beavatkozásban
közvetlenül részt nem vevõ házastársat, élettársat is megilleti. Több,
a 166. § (1) bekezdése szerinti reprodukciós eljárás alkalmazhatósága
esetén a tájékoztatásnak valamennyi elvégezhetõ eljárásra ki kell
terjednie és az alkalmazandó eljárásra vonatkozó konkrét orvosi
javaslatot is magában kell foglalnia.
(4) A reprodukciós eljárás csak a kérelmezõk -
tájékoztatásukat követõen tett - együttes írásbeli beleegyezõ
nyilatkozata alapján kezdhetõ meg, illetve - egyedülálló nõ esetén - a
kérelmezõ írásbeli beleegyegyezõ nyilatkozata esetén folytatható.
(5) Az (1), illetve a (4) bekezdésben foglalt jognyilatkozatok
tételére kizárólag cselekvõképes személy jogosult.
169. §
(1) A reprodukciós eljárások végzésére jogosult egészségügyi
szolgáltatók mûködésének szakmai feltételeit, az egyes beavatkozások
alapjául szolgáló egészségügyi indikációk körét, valamint az
egészségügyi beavatkozások végzésének részletes szakmai szabályait a
népjóléti miniszter rendeletben határozza meg.
(2) Reprodukciós eljárások végzésére mûködési engedély csak
olyan egészségügyi szolgáltató részére adható, amely egyidejûleg
megfelel az ivarsejtek, illetõleg az embriók fagyasztva tárolására
vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott szakmai feltételeknek is.
Ivarsejt adományozás és -letét
170. §
(1) Reprodukciós eljárás végzéséhez, illetve orvostudományi
kutatás céljából ivarsejt adományozható, amely kizárólag az
adományozás szerinti célra használható fel.
(2) Egyazon reprodukciós eljárás végzése során csak azonos
személy által adományozott ivarsejtek használhatóak.
(3) Ivarsejt adományozásáért ellenérték nem kérhetõ és nem
adható. Az adományozónak az adományozással összefüggõ szükséges és
igazolt költségeit, valamint jövedelem kiesését - a népjóléti
miniszter rendeletében meghatározott körben és feltételek mellett -
meg kell téríteni.
171. §
(1) Ivarsejtet bármely - reprodukciós eljárás céljából történõ
adományozás esetén 35. életévét be nem töltött - cselekvõképes személy
adományozhat, aki megfelel a külön jogszabályban meghatározott
feltételeknek.
(2) Ivarsejtet reprodukciós eljárás végzésére, illetve
ivarsejt kutatására jogosult egészségügyi szolgáltatónak, illetõleg
kutatóhelynek lehet közvetlenül felajánlani. Reprodukciós eljárás vagy
kutatás végzésére nem jogosult természetes személy, jogi személy vagy
jogi személyiség nélküli más szervezet a neki vagy másnak adományként
felajánlott emberi ivarsejtet, illetõleg az azt tartalmazó anyagot nem
fogadhatja el, azon tulajdonjogot nem szerezhet.
(3) A (2) bekezdés szerinti felajánlás az adományozónak az
ivarsejt elfogadására jogosult egészségügyi szolgáltatóhoz vagy
kutatóhelyhez intézett írásbeli adományozó nyilatkozatával és az
intézményben az ivarsejtet tartalmazó anyag levétele céljából történõ
személyes megjelenésével történik. Reprodukciós eljárás érdekében
történõ adományozás esetén az adományozó nyilatkozatnak tartalmaznia
kell az adományozó nevét (családi és utónév, leánykori név), anyja
leánykori nevét, lakcímét, születési idejét, nemét, külsõdleges testi
jegyeit, a felajánló elõtt ismert megbetegedéseit.
(4) A felajánlás szerinti egészségügyi szolgáltató a
reprodukciós eljárás céljából adományozott ivarsejtek levételét
megelõzõen intézkedik a nála személyesen megjelent adományozó elõzetes
orvosi vizsgálatáról és az adományozót szóban tájékoztatja az
adományozás céljáról és feltételeirõl. Az adományozónak a személyes
megjelenés során hitelt érdemlõ módon igazolnia kell a közölt
személyes adatok helytállóságát.
(5) A (3)-(4) bekezdésekben foglaltaktól eltérõen adományozó
nyilatkozat, valamint elõzetes orvosi vizsgálat csak az ivarsejtek
elsõ ízben történõ levételét megelõzõen szükséges, amennyiben az
ivarsejt-adományozás több alkalommal, folyamatosan történik. Az
adományozás folyamatossága az adományozó ismert megbetegedésére
vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét nem érinti.
(6) Az adományozott ivarsejtek elfogadására jogosult
egészségügyi szolgáltató vagy kutatóhely a felajánlást indokolás
nélkül visszautasíthatja. Vissza kell utasítani a reprodukciós eljárás
céljából tett adományozást, ha:
a) az adományozó az adományozást kizáró
megbetegedésben szenved;
b) az adományozó a (3) bekezdésben szereplõ
személyes és különleges adatok közlését megtagadja és az
adatokról más hitelt érdemlõ módon nem szerezhetõ tudomás;
c) az adományozás nem a felajánlás szerinti
egészségügyi szolgáltatónál személyes megjelenés során nyert,
ivarsejteket tartalmazó anyaggal történik.
(7) Bármely személy vagy szerv köteles a jogosulatlanul,
illetõleg jogszerûen, de a (6) bekezdés alapján visszautasított
felajánlás során birtokába jutott ivarsejtek, illetve ivarsejtet
tartalmazó anyagok haladéktalan megsemmisítésérõl gondoskodni.
172. §
(1) A 171. § (3) bekezdése, valamint az adományozó személyes
megjelenése és vizsgálata alapján az egészségügyi szolgáltató vagy az
ivarsejt adományozás során a kutatóhely tudomására jutott személyes és
különleges adatok kezelésére a személyes adatok védelmérõl és a
közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény,
valamint az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok
kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény rendelkezései
- a (2)-(4) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével - megfelelõen
irányadóak.
(2) Az egészségügyi szolgáltató az ivarsejtek adományozásával
összefüggésben kizárólag a 171. § (3) bekezdésében felsorolt személyes
és különleges adatokat kezelheti. Az adatkezelés során a személyes
adatok közül a névre és lakcímre vonatkozó adat nem, bármely egyéb
adat - személyazonosításra alkalmatlan módon - a (3) bekezdésben
meghatározottak részére továbbítható. Az egészségügyi szolgáltató a
tudomására jutott, de a jogszerû adatkezelés körébe nem tartozó adatok
megsemmisítésérõl haladéktalanul intézkedik.
(3) A (2) bekezdés szerinti adatkezelés során személyes,
illetve különleges adat más, reprodukciós eljárás végzésére jogosult
egészségügyi szolgáltató, illetõleg reprodukciós eljárás
igénybevételére jogosult személy megkeresésére szolgáltatható ki, a
(2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembevételével.
(4) Kutatóhely az ivarsejt adományozásával összefüggésben
tudomására jutott adatok közül kizárólag az adományozó egészségi
állapotára, megbetegedésére vonatkozó adatot kezelhet. Az adatkezelés
joga a jogszerûen kezelhetõ adatok személyazonosításra nem alkalmas
módon történõ nyilvántartását, valamint az orvostudományi kutatások
céljával, illetõleg eredményével összefüggõ továbbítását, illetõleg
nyilvánosságra hozatalát foglalja magában.
173. §
(1) Az egészségügyi szolgáltató a reprodukciós eljárás
céljából adományozással rendelkezésére bocsátott ivarsejteket csak
ilyen eljárás elvégzése érdekében és a beavatkozáshoz szükséges
mértékben, a (2) bekezdésben foglalt korlátozásra tekintettel
szolgáltathatja ki a nála, illetõleg más, reprodukciós eljárás
végzésére jogosult egészségügyi szolgáltatónál igénybevett
ellátásokhoz.
(2) Az ivarsejtek rendelkezésre bocsátása során biztosítani
kell, hogy az ugyanazon ivarsejt adományozótól származó utódok száma
különbözõ személyeknél elvégzett reprodukciós eljárások során se
haladja meg a négyet. Egy reprodukciós eljáráshoz csak ugyanazon
adományozó ivarsejtjei bocsáthatók rendelkezésre.
(3) Az adományozott ivarsejtek kiadását megelõzõen - más
egészségügyi szolgáltatónál végzett reprodukciós eljárás esetén a
beavatkozást végzõ intézmény által rendelkezésre bocsátott adatok
alapján - az ivarsejt tárolását végzõ egészségügyi szolgáltató
meggyõzõdik az ivarsejteknek az adott reprodukciós eljárásban történõ
felhasználhatóságáról, az esetleges biológiai összeférhetetlenségi
okok hiányáról. A reprodukciós eljárást kérelmezõ személyek
személyazonosításra alkalmas adatait - amennyiben az a vizsgálat
elvégzéséhez szükséges - a vizsgálatot végzõ rendelkezésére kell
bocsátani.
(4) Az ivarsejtek kiadásának körülményeirõl, a felhasználás
szerint érintett személyek adatairól az ivarsejtek tárolását végzõ
egészségügyi szolgáltató tájékoztatást nem adhat, az adatokat nem
továbbíthatja és nem hozhatja nyilvánosságra.
(5) Kutatóhely csak ivarsejtekkel végzett orvostudományi
kutatás céljára és kizárólag az ivarsejt átvételére jogosult
egészségügyi szolgáltató vagy kutatóhely részére adhat át
ivarsejteket.
174. §
(1) Az egészségügyi szolgáltató az adományozott és általa
elfogadott ivarsejteket a felhasználásig fagyasztva tárolja. A
ivarsejtek tárolása külön jogszabályban meghatározottak szerint
kizárható, illetõleg idõtartama korlátozható. A korlátozott
idõtartamig tárolható ivarsejteket a tárolási idõ lejártát követõen
meg kell semmisíteni.
(2) Egészségügyi okból szakorvosi javaslat alapján, illetõleg
egyéb indokolt kérelemre ivarsejtek fagyasztva tárolás céljából
cselekvõképes személytõl késõbbi, a letevõ saját felhasználása
céljából is átvehetõk (ivarsejt letét). Letétként kizárólag a letevõ
saját és személyesen átadott ivarsejtjei vehetõk át.
(3) A letétbe helyezett ivarsejtek a letevõ írásbeli
rendelkezése alapján, a reprodukciós eljárást végzõ egészségügyi
szolgáltató részére szolgáltathatók ki. A letevõ írásbeli kérelmére az
ivarsejteket a tárolási idõ lejárta elõtt meg kell semmisíteni.
(4) Az ivarsejtek tárolása során a különbözõ donoroktól
származó, az azonos donoroktól nem egyidejûleg levett, a különbözõ
célból adományozott ivarsejtek, valamint az ivarsejt letét céljából
tárolt különbözõ ivarsejtminták nem keverhetõk össze.
(5) A tárolt ivarsejtekrõl, azok kiadásáról, felhasználásáról,
illetõleg megsemmisítésérõl folyamatos nyilvántartást kell vezetni. A
nyilvántartás érdekében a tárolás során az ivarsejteket
személyazonosításra alkalmas, kutatási célból végzett tárolás esetén
személyazonosításra nem alkalmas módon, tárolási egységenként,
azonosítási kóddal kell ellátni.
Embrió adományozás és -letét
175. §
(1) Reprodukciós eljárás során testen kívül létrejött és be
nem ültetett embrióval kapcsolatos rendelkezés jogát az embriót
létrehozó házastársak (élettársak) - a családi állapotukban, illetõleg
élettársi kapcsolatukban bekövetkezett változástól függetlenül -
valamelyik fél haláláig közösen gyakorolják, rendelkezési jogáról
azonban bármelyik fél közokiratban vagy teljes bizonyító erejû
magánokiratban lemondhat. Véleményeltérés esetén az embrió letét
szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
(2) Az ivarsejt adományozás révén testen kívül létrehozott
embrió feletti rendelkezési jog az ivarsejt felhasználása szerinti
reprodukciós eljárásban részt vevõ házastársakat (élettársakat)
együttesen illeti meg, az (1) bekezdésben meghatározott feltételek
egyidejû figyelembevételével.
(3) Az (1) - (2) bekezdések szerinti rendelkezés joga az
embriónak a saját célú esetleges késõbbi felhasználás érdekében
történõ letételérõl (embrió letét) szóló döntést, vagy más
személyeknél végzendõ reprodukciós eljáráshoz (embrió adományozás),
illetõleg orvostudományi kutatás céljára történõ felajánlását foglalja
magában. Megfelelõ rendelkezés - vagy annak ismerete - hiányában az
egészséges embrió letételének szándékát kell vélelmezni.
(4) Az azonos személyektõl származó embriók legfeljebb két
másik személynél végzendõ reprodukciós eljárásban használhatók fel.
176. §
(1) Az embrió felajánlása a rendelkezésre jogosultak írásbeli
nyilatkozatával történhet, amely tartalmazza a felajánlás célját,
valamint - az embrió adományozás céljából történõ felajánlása esetén -
az embriót létrehozó ismert személyek életkorát, külsõdleges testi
jegyeit, a nyilatkozattevõ elõtt ismeretes megbetegedéseit.
(2) Az embrió felajánlására, illetõleg visszautasítására a
171. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelõen irányadóak.
(3) A felajánlás szerinti egészségügyi szolgáltató, illetõleg
kutatóhely a felajánlott embriót visszautasíthatja, amennyiben a
felajánlásnak megfelelõ cél szerint alkalmazni a felhasználhatóság
idõtartama alatt valószínûsíthetõen nem tudja, a (4) bekezdés szerinti
felhasználásáig azonban megõrzésérõl és tárolásáról köteles
gondoskodni. Vissza kell utasítani az adományozás céljából tett
felajánlást, ha nem valószínûsíthetõ, hogy az embrióból egészséges
gyermek fejlõdhet.
(4) Bármely szerv vagy személy a jogosulatlanul, illetõleg a
jogszerûen, de a (3) bekezdés szerint visszautasított felajánlás
alapján birtokába jutott embriónak az arra jogosult más egészségügyi
szolgáltatónál, illetve kutatóhelynél történõ elhelyezésérõl köteles
intézkedni. Károsodott embrió kizárólag kutatóhelynek adható át. A más
jogosult által át nem vett embrió megõrzésérõl, károsodott embrió
esetén a megsemmisítésérõl - az (5) bekezdésre is figyelemmel - a
birtokos gondoskodik.
(5) Az embrió birtoklására nyilvánvalóan jogosulatlan
személytõl vagy szervtõl a felajánlásának elfogadására jogosult
bármely egészségügyi szolgáltató, illetõleg kutatóhely az életképes
embriót köteles átvenni, és az embrióval való rendelkezésre jogosultak
175. § (3) bekezdése szerinti rendelkezése vagy vélelmezett szándéka
szerint eljárni.
177. §
(1) Az egészségügyi szolgáltató, illetõleg a kutatóhely az
embriók adományozási, illetve kutatási célra történõ felajánlásával
összefüggésben tudomására jutott személyes és különleges adatokat az
ivarsejtek adományozásával kapcsolatos adatkezelésre vonatkozó, e
törvényben foglalt rendelkezések megfelelõ alkalmazásával kezelheti
azzal, hogy az embrió adományozásra irányuló eljárás tekintetében
kizárólag a 176. § (1) bekezdésében felsorolt adatok kezelhetõek.
(2) Az embrióadományozásra irányuló eljárás során nem
tekinthetõ jogszerûtlennek az az adatkezelés, amely az embriók,
illetõleg az ivarsejtek adományozásával összefüggésben jogszerûen az
egészségügyi szolgáltató tudomására jutott és legalább az egyik
eljárásban kezelhetõ személyes és különleges adatok összekapcsolásával
történik.
178. §
(1) Az adományozás, valamint kutatás céljából felajánlott
embrió kiadására, az embrióknak az egészségügyi szolgáltatónál történõ
tárolására, valamint az embrió letétre a 173. § (1) és (4)-(5)
bekezdéseiben, a 174. § (1)-(3), és (5) bekezdéseiben foglalt
rendelkezéseket - a (2)-(3) bekezdésekben foglalt eltéréssel - kell
megfelelõen alkalmazni.
(2) Az embrió letétele a hozzá-kapcsolódó rendelkezési jog
gyakorlására jogosult intézkedése vagy e törvény szerint vélelmezett
szándéka alapján lehetséges. Az embrió letételéhez a letét alapjául
szolgáló egészségügyi ok megjelölése vagy egyéb indokolás nem
szükséges.
(3) A letett embrió - bármelyik fél halálának, illetõleg
rendelkezési jogáról történõ lemondásának esetét kivéve - kizárólag a
rendelkezési jog jogosultjainak egybehangzó írásbeli nyilatkozata
alapján adható ki.
(4) A házastárs (élettárs) halála miatt egyedülálló,
rendelkezésre jogosult nõ testébe történõ beültetés céljából a letett
embrió a 167. § (2) bekezdése szerinti kizáró nyilatkozat hiányában
adható ki. Kizáró nyilatkozat esetén a letett embrió felhasználására a
rendelkezésre jogosult nyilatkozata irányadó, ennek hiányában az
embrió adományozására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelõen
alkalmazni azzal, hogy a felajánlás szerinti egészségügyi
szolgáltatónak a letétbe helyezés helye szerinti egészségügyi
szolgáltatót kell tekinteni.
(5) Az adományozás céljából felajánlott embrió legfeljebb 5
évig tárolható, de ez az idõtartam egy alkalommal, további 5 évvel
meghosszabbítható. A letétbe helyezett embrió tárolásának leghosszabb
idõtartama 10 év. A fel nem használt embrió a fagyasztva tárolás
határidejének letelte elõtt - az embrió valószínû károsodásának esetét
kivéve - nem semmisíthetõ meg. A határidõ leteltét követõen az
egészségügyi szolgáltató az embriót megsemmisíti vagy tudományos
kutatás céljára - a reprodukciós eljárásban történõ felhasználás
lehetõségének kizárásával - felhasználhatja, illetve ilyen célból arra
jogosult kutató intézetnek átadhatja.
179. §
(1) Ivarsejt, illetõleg embrió adományozás eredményeként
fogant, illetve született gyermeknek joga, hogy a nagykorúságának
elérését követõen fogamzásának, születésének körülményeit a
rendelkezésre bocsátható adatok [172. § (2)-(3) bekezdés] körére
kiterjedõ módon megismerje.
(2) Az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást a gyermek
vérszerinti szülõje, illetõleg a nagykorúságának elérését közvetlenül
megelõzõen törvényes képviselõjének minõsülõ személy jogosult megadni.
(3) Az (1) bekezdés szerint fogant, illetve született gyermek
vérszerinti szülõjének az ivarsejt felhasználására, illetve az embrió
beültetésére irányuló reprodukciós eljárást kérelmezõket kell
tekinteni. A testen kívül létrejött embriót a méhmagzat jogállása a
beültetés napjától illeti meg.
(4) A gyermek családi jogállásának rendezésére irányuló
eljárás során az eljáró hatóság, illetõleg a reprodukciós eljárásban
résztvevõ házastársak (élettársak) bármelyikének kérelmére a
reprodukciós eljárás végzésének tényérõl és annak eredményérõl a
beavatkozást végzõ egészségügyi szolgáltató igazolást ad ki.
Embriókkal, ivarsejtekkel végezhetõ kutatások,
vizsgálatok és beavatkozások
180. §
(1) Embriókkal, illetve ivarsejtekkel a 186. § szerinti Humán
Reprodukciós Bizottság engedélye alapján, az engedélyben meghatározott
dokumentációs rendnek és az egyidejûleg jóváhagyott kutatási tervnek
megfelelõen, a kutatás célja szerinti szakmai feltételekkel rendelkezõ
egészségügyi szolgáltatónál vagy más kutatóhelyen végezhetõ kutatás.
(2) Embriót, ivarsejtet kutatási célra felhasználni kizárólag
a 159. § (1) bekezdésében meghatározott kutatási célok érdekében
lehet.
(3) Embrió kutatási célból nem hozható létre, kutatáshoz csak
a reprodukciós eljárások során létrejött embriót szabad felhasználni
az arra jogosultak rendelkezése alapján vagy az embrió károsodása
esetén.
(4) Embrió állat szervezetébe nem ültethetõ, emberi és állati
ivarsejtek egymással nem termékenyíthetõek meg.
(5) Reprodukciós eljárás vagy más egészségügyi szolgáltatás,
illetve orvostudományi kutatás során embriót több embrió vagy - a 182.
§ (1)-(2) bekezdéseiben foglalt kivétellel - a fogamzással kialakult
tulajdonságoktól eltérõ vagy további sajátossággal rendelkezõ egyed
léthozatalára felhasználni nem lehet, egymással genetikailag megegyezõ
egyedek nem hozhatók létre.
181. §
(1) Azon embrió, amellyel kutatást végeztek, emberi
szervezetbe nem ültethetõ be, kutatáshoz felhasznált ivarsejt
reprodukciós eljárás végzéséhez nem alkalmazható. A kutatás során
felhasznált embrió - a fagyasztva tárolás idejét nem számítva -
legfeljebb 14 napig tartható életképes állapotban, a kutatás tartamát
is figyelembe véve.
(2) E törvény alkalmazása szempontjából nem minõsül
embriókutatásnak a diagnosztikai vagy gyógykezelési célból, valamint
az embrió visszaültetésre vagy beültetésre való alkalmasságának
megállapítása érdekében végzett vizsgálat.
182. §
(1) Az utód nemének születése elõtti megválasztására irányuló
eljárások a nemhez kötötten öröklõdõ megbetegedések felismerésére vagy
a megbetegedések kialakulásának megelõzésére végezhetõek.
(2) Az embrió (1) bekezdésben foglaltaktól különbözõ genetikai
jellemzõi a születendõ gyermek várható betegségének megelõzése,
illetõleg kezelése céljából változtathatóak meg, a cél szerint
feltétlenül szükséges mértékben és módon.
(3) Az embrió sejtjeit szétválasztani kizárólag a születendõ
gyermek valószínûsíthetõ megbetegedésének, az embrió károsodásának
megállapítása érdekében lehet.
(4) Az (1)-(3) bekezdésekben meghatározott eljárások az
embriót létrehozó házastársak (élettársak) - tájékoztatásukat követõen
tett - írásbeli beleegyezõ nyilatkozata alapján, reprodukciós eljárás
végzésére jogosult egészségügyi szolgáltatónál alkalmazhatóak.
Dajkaterhesség
183. §
(1) Egymással házastársi, illetõleg élettársi kapcsolatban
álló mindkét személy ivarsejtjeibõl testen kívül létrehozott embrió
más nõ (a továbbiakban dajkaanya) méhébe - a létrehozó pár érdekében
történõ kihordás céljából - abban az esetben ültethetõ be,
(dajkaterhesség), ha a petesejtet adó nõ
a) a terhesség kihordására testi adottsága folytán képtelen,
vagy
b) életét, illetve testi épségét a gyermek kihordása
veszélyeztetné, vagy
c) testébe történõ beültetés esetén az embrióról egészséges
gyermek nagy valószínûséggel nem születne.
(2) Dajkaanya az a személy lehet, aki az ivarsejtjével embriót
létrehozó személyek bármelyikével közeli hozzátartozói kapcsolatban
áll, cselekvõképes, egészséges gyermek kihordására alkalmas és az
embrió beültetésének idõpontjában 25. életévét betöltötte, de 40.
életévét még nem érte el és legalább egy élveszületett gyermeknek
adott életet.
(3) Dajkaterhesség szakorvosi javaslatra, a népjóléti
miniszter rendeletében meghatározott engedély alapján alkalmazható. A
beavatkozás elvégzése az embriót létrehozó házastársak (élettársak)
együttes kérelmére, valamint a gyermeket kihordó nõ általános
beleegyezõ nyilatkozata alapján engedélyezhetõ. Amennyiben a gyermeket
kihordó nõ házastársi (élettársi) kapcsolatban áll, házastársa
(élettársa) általános beleegyezõ nyilatkozata is szükséges az engedély
kiadásához.
(4) A (3) bekezdés szerinti általános beleegyezõ nyilatkozatot
teljes bizonyító erejû magánokiratba vagy közokiratba kell foglalni.
(5) Az (1) bekezdés szerinti eljárás végzése során a 168. §
(2)-(5) bekezdéseiben foglalt rendelkezések irányadóak azzal, hogy a
gyermek kihordását vállaló nõnek, valamint házastársának
(élettársának) a dajkaterhesség alkalmazásához adott általános
beleegyezõ nyilatkozata a megfelelõ tájékoztatás alapján, az
egészségügyi beavatkozás megkezdését megelõzõen tett beleegyezõ
nyilatkozatát nem pótolja.
(6) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy a
dajkaterhesség engedélyezésére jogosult szervet, az engedélyezésének
alapjául szolgáló egészségügyi indikációk körét, valamint a hozzá
kapcsolódó beavatkozások elvégzésének szakmai feltételeit rendeletében
meghatározza.
184. §
(1) Más személyek ivarsejtjeibõl származó embrió kihordásáért
ellenérték nem kérhetõ, illetõleg nem adható.
(2) A dajkaterhesség alkalmazására, illetõleg igénybevételére
ösztönzõ reklám közzététele, valamint az eljárás bármilyen módon
történõ népszerûsítése tilos.
(3) A dajkaterhességbõl született gyermeket az embriót
létrehozó szülõk vérszerinti gyermekének jogállása illeti meg.
Embriók, magzatok számának csökkentése többes terhességben
185. §
(1) Többes terhesség fennállása esetén egyes embriók
(magzatok) orvosilag valószínûsíthetõ életképtelenséggel járó
fejlõdési rendellenessége vagy az élettel összeegyeztethetõ, de súlyos
és gyógyíthatatlan fogyatékosságot okozó károsodása miatt méhen belüli
beavatkozással a terhesség az egészséges embriók (magzatok)
kihordására korlátozható.
(2) A terhesség megtartása, egészséges gyermek(ek)
világrahozatala, illetõleg az embrióknak (magzatoknak) az anya életét
vagy testi épségét nem veszélyeztetõ biztonságos kihordása érdekében a
többes terhességben kihordandó embriók (magzatok) száma valamennyi
embrió (magzat) épsége esetén is korlátozható.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben - az illetékes
genetikai tanácsadó javaslatára - a magzatok számának méhen belüli
korlátozására a terhesség 20. hetéig, a diagnosztikus eljárás
elhúzódása esetén 24. hetéig kerülhet sor. A (2) bekezdésben foglaltak
alapján a kihordandó embriók (magzatok) száma - szakorvosi javaslatra
- a terhesség 12. hetéig, a többes terhesség korábbi diagnózisát
befolyásoló ok fennállása esetén a 14. hetéig csökkenthetõ.
(4) Az embriók (magzatok) számának méhen belüli csökkentésére
irányuló eljárás során a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi
LXXIX. törvény (a továbbiakban: Mtv.) rendelkezései az e törvényben
nem szabályozott kérdések tekintetében megfelelõen irányadóak. Az e
törvényben foglalt rendelkezések nem érintik a magzatok számának az
Mtv. szerint a terhességmegszakítás indokaként figyelembe vehetõ egyéb
feltételek alapján történõ csökkentésének lehetõségét.
Humán Reprodukciós Bizottság
186. §
(1) A reprodukciós eljárások, valamint az embriókkal végzett
orvostudományi kutatások területén a népjóléti miniszter tanácsadó,
döntéshozó, valamint ellenõrzést végzõ testületeként az ETT Humán
Reprodukciós Bizottsága (a továbbiakban :Bizottság) mûködik.
(2) A Bizottság ellátja az e törvényben, valamint a külön
jogszabályban meghatározott feladatokat.
(3) A Bizottság feladata különösen:
a) reprodukciós eljárások végzésére, illetõleg ivarsejtek
(embriók) fagyasztva tárolására jogosult egészségügyi szolgáltatók
mûködési engedélyezésének elõzetes véleményezése, mûködésük folyamatos
ellenõrzése, szükség esetén javaslattétel meghatározott intézkedések
meghozatalára az egészségügyi szolgáltató, a fenntartó, valamint a
szakfelügyeletet ellátó egészségügyi hatóság részére;
b) a benyújtott kutatási tervdokumentáció alapján embriókkal,
ivarsejtekkel végzett orvostudományi kutatás engedélyezése;
c) a reprodukciós eljárásokat érintõ jogszabályok és szakmai
szabályok véleményezése, javaslattétel megalkotásukra, illetõleg
módosításukra;
d) a reprodukciós eljárások hazai és nemzetközi gyakorlatának,
valamint az embriókkal végzett kutatások tapasztalatainak folyamatos
értékelése.
(4) A (3) bekezdés a) pontjában foglalt feladatkörében eljárva
a Bizottság bármely tagja az ellenõrzött egészségügyi szolgáltató
helyiségeibe beléphet, egyes beavatkozásokra vonatkozó dokumentációkba
betekinthet, illetõleg a vizsgált tevékenységekre vonatkozóan további
felvilágosítást kérhet.
(5) A Bizottság tagjainak egy részét megfelelõ szakirányú
gyakorlati ismeretekkel rendelkezõ szülész-nõgyógyász szakképesítésû
orvosok, illetõleg jogi végzettségû személyek közül a népjóléti
miniszter nevezi ki, más részét a reprodukciós eljárások végzésében
érintett társadalmi szervezetek és tudományos testületek közvetlenül
delegálják.
(6) A Bizottság feladatkörét, mûködésének, összetételének
részletes szabályait a népjóléti miniszter rendeletében szabályozza.
Mûvi meddõvététel
187. §
(1) A nemzõ-, illetõleg fogamzásképességet megakadályozó mûvi
meddõvététel családtervezési célból, illetve egészségügyi indokból az
érintett nõ vagy férfi írásbeli kérelme alapján, megfelelõ szakorvosi
vélemény alapján, illetve javaslatra végezhetõ.
(2) Családtervezési célból a mûvi meddõvététel 35. életévét
betöltött vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkezõ személynél
végezhetõ el. A családtervezési célból elvégzett mûvi meddõvététel
iránt a 16.§ (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott személyek által
benyújtott kérelem érvényességéhez a gyámhatóság hozzájárulása
szükséges.
(3) Családtervezési célból mûvi meddõvététel kizárólag
magyarországi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezõ magyar
állampolgárnál végezhetõ el.
(4) A mûvi meddõvététel elvégzésére a kérelem benyújtását
követõ 3 hónap elteltével kerülhet sor, kivéve, ha a beavatkozás soron
kívüli elvégzését szülészeti vagy más mûtéti esemény lehetõvé teszi. A
beavatkozás megkezdését megelõzõen a beavatkozást végzõ egészségügyi
szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezõt - házasságban, illetve
élettársi kapcsolatban élõ kérelmezõ esetén a házastársat (élettársat)
is - tájékoztatja a fogamzásgátlás egyéb lehetõségeirõl, valamint a
beavatkozás jellegérõl, lehetséges kockázatairól és következményeirõl.
X. fejezet
PSZICHIÁTRIAI BETEGEK GYÓGYKEZELÉSE ÉS GONDOZÁSA
188. §
E fejezet alkalmazásában:
a) pszichiátriai intézet: minden olyan egészségügyi
szolgáltatást vagy azt is nyújtó intézmény, amely pszichiátriai
betegek ellátását, továbbá felügyeletét, gondozását napi 24 órán át
biztosítja, függetlenül az intézmény által nyújtott egyéb
szolgáltatásoktól, fenntartójától és elnevezésétõl. A 189-195. §
tekintetében pszichiátriai intézetnek minõsül a pszichiátriai
betegek járóbeteg szakellátását végzõ pszichiátriai intézmény, a
pszichiátriai betegek otthona, valamint rehabilitációs intézete is,
ide értve az átmeneti intézményt és a közösségi pszichiátriai
ellátást nyújtó intézetet is. A pszichiátriai betegek otthonára és
rehabilitációs intézetére vonatkozó eltérõ szabályokat külön
jogszabály állapítja meg. Külön jogszabály tartalmazza a
büntetõeljárás során elrendelt kényszergyógykezelést, ideiglenes
kényszergyógykezelést és elme-megfigyelést végzõ szervre vonatkozó
eltérõ szabályokat;
b) veszélyeztetõ magatartás: a beteg - pszichés
állapotának zavara következtében - saját vagy mások életére, testi
épségére, egészségére jelentõs veszélyt jelenthet és a megbetegedés
jellegére tekintettel a sürgõs intézeti gyógykezelésbe vétel nem
indokolt;
c) közvetlen veszélyeztetõ magatartás: a beteg - pszichés
állapotának akut zavara következtében - saját vagy mások életére,
testi épségére, egészségére közvetlen és súlyos veszélyt jelent.
1. cím
Pszichiátriai betegek jogaira vonatkozó különös szabályok
189. §
(1) A pszichiátriai beteg személyiségi jogait egészségügyi
ellátása során - helyzetére való tekintettel - fokozott védelemben
kell részesíteni.
(2) A pszichiátriai betegnek a 6-25. § szerinti jogai -
egészségügyi ellátása során - csak az e törvényben foglaltak szerint,
a feltétlenül szükséges mértékben és ideig, továbbá - a 193. §-ban
foglalt kivétellel - abban az esetben korlátozhatók, ha a beteg
veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartást tanúsít. Az
emberi méltósághoz való jog azonban ebben az esetben sem korlátozható.
190. §
Minden pszichiátriai beteg jogosult arra, hogy
a) pszichiátriai gyógykezelése lehetõség szerint
családi, illetõleg lakókörnyezetében, továbbá
b) pszichiátriai gyógykezelésére az állapotának
megfelelõ és a többi beteg fizikai biztonságát védõ, a lehetõ
legkevésbé hátrányos és kellemetlen módszerrel, illetve
c) pszichiátriai gyógykezelése során korlátozó,
vagy kényszerítô intézkedés alkalmazására, valamint korlátozó
feltételek közötti elhelyezésére csak feltétlenül indokolt
esetben, önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén
kerüljön sor.
191. §
(1) A pszichiátriai beteg gyógykezeléshez való beleegyezésére
az általános szabályok az irányadók (15-19. §). A 196. § b) és c)
pontja alapján kezelt beteg esetében addig, ameddig a beteg
veszélyeztetõ vagy közvetlenül veszélyeztetõ magatartást tanúsít, el
lehet tekintetni a beteg beleegyezésétõl, de a tájékoztatást ilyen
esetben is a lehetõséghez képest meg kell kísérelni.
(2) A pszichiátriai intézetbe felvett beteget a 13. § szerinti
általánosan elõírt tájékoztatáson túlmenõen szóban és írásban
tájékoztatni kell jogairól, különös tekintettel a bírósági eljárás
lényegére, a betegnek azzal kapcsolatos jogaira.
(3) A veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartás
megszûnése után a beteget az általános szabályok szerint (13. §)
részletesen tájékoztatni kell.
192. §
(1) Személyes szabadságában bármely módon csak a veszélyeztetõ
vagy közvetlen veszélyeztetõ magatartású beteg korlátozható. A
korlátozás csak addig tarthat, illetõleg olyan mértékû és jellegû
lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.
(2) A korlátozás elrendelésére és módjára a 10. § (4)-(5)
bekezdése az irányadó. A korlátozásról az orvost haladéktalanul
értesíteni kell, akinek 2 órán belül azt jóvá kell hagynia. Ennek
hiányában a korlátozást haladéktalanul meg kell szüntetni.
193. §
A pszichiátriai beteg esetében kivételesen korlátozható a
betegnek az egészségügyi dokumentáció megismeréséhez való joga, ha
alapos okkal feltételezhetõ, hogy a beteg gyógyulását nagymértékben
veszélyeztetné, vagy más személy személyiségi jogait sértené az
egészségügyi dokumentáció megismerése. A korlátozás elrendelésére
kizárólag orvos jogosult.
194. §
(1) A 192-193. §-ban foglalt korlátozások elrendelésérõl a
betegjogi képviselõt és a beteg törvényes vagy meghatalmazott
képviselõjét haladéktalanul értesíteni kell.
(2) Az e fejezetben foglalt betegjogi korlátozásokat
részletesen dokumentálni és indokolni kell.
195. §
(1) A betegnek joga van a terápiás foglalkoztatáshoz, de sem
terápiás, sem egyéb munka végzésére nem kényszeríthetõ.
(2) Lehetõvé kell tenni, hogy a beteg önként részt vehessen az
intézet fenntartását szolgáló munkák végzésében is, ha ettõl
állapotának javulása remélhetõ.
(3) A beteg munkájáért díjazásban részesül a népjóléti
miniszter rendeletében foglaltaknak megfelelõen.
2. cím
Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése
196. §
Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésbe vételének
a) a beteg beleegyezésével vagy a 16. § (1)-(2)
bekezdés szerinti személy kérelmére (a továbbiakban: önkéntes
gyógykezelés),
b) azonnali intézeti gyógykezelést szükségessé tevõ
közvetlen veszélyeztetõ magatartás esetén, az azt észlelõ
orvos intézkedése alapján (a továbbiakban: sürgõsségi
gyógykezelés),
c) a bíróság kötelezõ intézeti gyógykezelést
elrendelõ határozata alapján (a továbbiakban: kötelezõ
gyógykezelés)
van helye.
Az önkéntes gyógykezelés
197. §
(1) A gyógykezelés akkor tekinthetõ önkéntesnek, ha abba a
cselekvõképes beteg a pszichiátriai intézetbe történõ felvétele elõtt
írásban beleegyezett.
(2) A korlátozottan cselekvõképes vagy cselekvõképtelen beteg
a 16. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott személy kérelmére vehetõ
pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe.
(3) A bíróság az intézeti gyógykezelés indokoltságát és a
beleegyezés érvényességét
a) az (1) bekezdés szerinti esetben a beteg,
illetve a 16. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott személy
kérelmére,
b) a (2) bekezdés szerinti esetben hivatalból
vizsgálja.
(4) A pszichiátriai intézet, osztály (a továbbiakban együtt:
pszichiátriai intézet) vezetõje a (3) bekezdés a) pontja szerinti
kérelmet köteles haladéktalanul továbbítani a bíróságnak, a (3)
bekezdés b) pontja szerinti esetben pedig a felvételrõl haladéktalanul
értesíti a bíróságot.
(5) A bíróság az értesítés beérkezésétõl számított 72 órán
belül megvizsgálja, hogy az önkéntes gyógykezelés feltételei
fennállnak-e. A bíróság a határozathozatal elõtt meghallgatja a
beteget, az intézet vezetõjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint
beszerzi független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevõ -
igazságügyi elmeorvos-szakértõ véleményét.
(6) A (3)-(5) bekezdésekben meghatározott eljárás során,
amennyiben a gyógykezelés nem indokolt, a bíróság elrendeli a beteg
elbocsátását. Ebben az esetben a beteget a bíróság jogerõs
határozatának közlésétõl számított 24 órán belül el kell bocsátani az
intézetbõl. Az önkéntes gyógykezelés alapjául szolgáló belegyezõ
nyilatkozat, illetve kérelem érvénytelensége esetén - amennyiben annak
az e törvényben meghatározott feltételei fennállnak - a bíróság
elrendeli a beteg kötelezõ intézeti gyógykezelését.
(7) A cselekvõképes beteget kérelmére, a cselekvõképtelen,
illetve korlátozottan cselekvõképes beteget a gyógykezelésbe vételét
kérõ személy kérelmére az intézetbõl el kell bocsátani.
(8) Az önkéntesen felvett beteg nem bocsátható el, ha a
gyógykezelés során veszélyeztetõ vagy közvetlen veszélyeztetõ
magatartást tanúsít és emiatt fennáll az intézeti gyógykezelés
szüksége. Ekkor a 199. §-ban szabályozott eljárást kell lefolytatni.
198. §
(1) A 197. § (1)-(2) bekezdése szerinti esetben a bíróság az
intézeti gyógykezelés szükségességét idõszakosan felülvizsgálja. A
felülvizsgálatra pszichiátriai fekvõbeteg-gyógyintézetben harminc
naponként, pszichiátriai betegek rehabilitációs intézetében hatvan
naponként kerül sor.
(2) A 197. § (1) bekezdése szerinti esetben a bíróság általi
felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha ez ellen a beteg nem
tiltakozott.
Sürgõsségi gyógykezelés
199. §
(1) Ha a beteg pszichés állapota, illetve szenvedélybetegsége
következtében közvetlen veszélyeztetõ magatartást tanúsít és ez csak
azonnali pszichiátriai intézeti gyógykezelésbe vétellel hárítható el,
az észlelõ orvos közvetlenül intézkedik a beteg megfelelõ
pszichiátriai intézetbe szállításáról. A beteg beszállításához szükség
esetén a rendõrség közremûködik.
(2) A beteg felvételét követõen a pszichiátriai intézet
vezetõje 24 órán belül a bíróság értesítésével kezdeményezi a
beszállítás indokoltságának megállapítását és a kötelezõ pszichiátriai
intézeti gyógykezelés elrendelését.
(3) A bíróság az értesítés kézhezvételétõl számított 72 órán
belül határozatot hoz. A bíróság határozatának meghozataláig a beteg
ideiglenesen az intézetben tartható.
(4) A határozat meghozataláig elsõsorban a heveny
veszélyeztetõ magatartás megszüntetésére vagy a gyors állapotromlás
megelõzésére kell törekedni. A szakmailag lehetséges mértékben és
módon kerülni kell az olyan beavatkozások elvégzését, amelyek
lehetetlenné teszik, hogy a bíróság a személyes meghallgatás során a
beteg pszichés állapotát megítélje. Amennyiben erre mégis sor kerül,
azt részletesen dokumentálni és indokolni kell.
(5) A bíróság a sürgõsséggel felvett beteg esetében akkor
rendeli el a kötelezõ gyógykezelést, ha a beteg veszélyeztetõ
magatartást tanúsít és fennáll az intézeti gyógykezelés szükségessége.
(6) A bíróság a határozathozatal elõtt meghallgatja a beteget,
az intézet vezetõjét vagy az általa kijelölt orvost, valamint beszerzi
egy független - a beteg gyógykezelésében részt nem vevõ - igazságügyi
elmeorvos-szakértõ véleményét.
(7) A bírósági eljárást a sürgõsséggel felvett betegnél akkor
is le kell folytatni, ha a beteg a határozat meghozataláig
beleegyezését adta az intézeti gyógykezeléshez.
(8) A bíróság a gyógykezelés szükségességét harmincnaponként
felülvizsgálja.
(9) A pszichiátriai intézetbõl el kell bocsátani a beteget, ha
intézeti gyógykezelése a továbbiakban nem indokolt.
Kötelezõ gyógykezelés
200. §
(1) A bíróság annak a betegnek a kötelezõ intézeti
gyógykezelését rendeli el, aki pszichiátriai megbetegedése vagy
szenvedélybetegsége következtében veszélyeztetõ magatartást tanúsít,
de sürgõsségi gyógykezelése nem indokolt.
(2) A kötelezõ gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárást az
annak szükségességét megállapító pszichiátriai gondozóintézet
szakorvosa a bíróság értesítésével kezdeményezi és javaslatot tesz a
gyógykezelést végzõ pszichiátriai intézetre.
(3) A bíróság az értesítés kézhezvételétõl számított 15 napon
belül határoz a kötelezõ intézeti gyógykezelés elrendelésérõl.
(4) A bíróság a határozat meghozatala elõtt meghallgatja a
beteget és a meghallgatásra idézett független - a beteg
gyógykezelésében részt nem vevõ - igazságügyi elmeorvos-szakértõt,
valamint az eljárást kezdeményezõ szakorvost.
(5) Ha a beteg a bíróság idézésére nem jelenik meg, a bíróság
elrendelheti elõvezetését. Egyéb kényszerítõ eszköz azonban nem
alkalmazható.
(6) Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelezõ intézeti
gyógykezelését és a beteg a jogerõs határozat kézhezvételétõl
számított három napon belül nem jelenik meg a végzésben megjelölt
pszichiátriai intézetben, az eljárást kezdeményezõ orvos intézkedik a
beteg beszállítása iránt. A beteg beszállításához a rendõrség szükség
esetén közremûködik.
(7) A bíróság a kötelezõ intézeti gyógykezelés szükségességét
a 198. § szerint meghatározott idõszakonként felülvizsgálja.
(8) A kötelezõ intézeti gyógykezelésre kötelezett beteget az
intézetbõl el kell bocsátani, ha gyógykezelése már nem indokolt.
Közös eljárási szabályok
201. §
(1) A bíróság az e fejezetben szabályozott eljárások során
nemperes eljárásban jár el. Ha e törvénybõl, illetve az eljárás
nemperes jellegébõl más nem következik, a bírósági eljárásban a
Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait kell
megfelelõen alkalmazni.
(2) Az e fejezetben szabályozott nemperes eljárások tárgyi
költségmentesek.
(3) A kötelezõ pszichiátriai gyógykezelés elrendelésére
irányuló eljárásra a beteg lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti
helyi bíróság illetékes. A pszichiátriai intézeti gyógykezelés
felülvizsgálatára vonatkozó eljárásban a pszichiátriai intézet
székhelye szerinti helyi bíróság illetékes.
(4) A bírósági eljárásban biztosítani kell a beteg megfelelõ
képviseletét. A beteg képviseletére a beteg vagy törvényes képviselõje
meghatalmazása alapján a betegjogi képviselõ is jogosult. Ha a
betegnek az eljárás során nincs törvényes vagy meghatalmazott
képviselõje, részére a bíróság ügygondnokot rendel ki.
(5) A beteg képviseletét ellátó betegjogi képviselõ vagy
ügygondnok köteles a beteget a bírósági meghallgatás elõtt felkeresni,
tájékozódni a beszállítás körülményeirõl és tájékoztatni az eljárással
kapcsolatos jogairól.
(6) A meghallgatást szükség esetén a bíróság hivatalos
helyiségén kívül is meg lehet tartani.
(7) Az eljárás során hozott határozat ellen a közléstõl
számított 8 napon belül lehet fellebbezni.
(8) A sürgõsségi gyógykezelés során a kötelezõ intézeti
gyógykezelést elrendelõ határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a
határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(9) Ha a bíróság az eljárás során a beteg gondnokság alá
helyezését tartja indokoltnak, ezt közli a beteg lakóhelye szerint
illetékes gyámhatósággal.
XI. fejezet
SZERV- ÉS SZÖVETÁTÜLTETÉS
202. §
E fejezet alkalmazásában :
a) szövet: az emberi test bármely része, ide nem értve
aa) a spermiumot és a petesejtet,
ab) az embriót és a magzatot,
ac) a vért és a véralkotórészt;
b) szerv: az emberi test olyan része, amely szövetek
meghatározott szerkezetû egysége és amelyet - egészben történõ
eltávolítása esetén - a szervezet nem képes regenerálni;
c) szerv- és szövetátültetés: szerv és szövet
eltávolítása emberi testbõl, valamint annak más élõ személy
testébe történõ beültetése;
d) donor: az a személy, aki szervet, szövetet
adományoz más személybe való átültetés céljából, illetve akinek
testébõl halála után szervet vagy szövetet távolítanak el más
személy testébe történõ átültetés céljából;
e) recipiens: az a személy, akinek testébe más
személybõl eltávolított szervet, illetve szövetet ültetnek át
gyógykezelés céljából;
f) agyhalál: az agy - beleértve az agytörzset is -
mûködésének teljes és visszafordíthatatlan megszûnése;
g) halál: amikor a légzés, a keringés és az
agymûködés teljes megszûnése miatt a szervezet
visszafordíthatatlan felbomlása megindul.
203. §
(1) Átültetés céljára elsõsorban halottból eltávolított
szervet és szövetet kell felhasználni.
(2) Tilos emberi szervet, szövetet bármilyen célú felhasználás
céljára reklámozni.
(3) Tartósan tárolható, átültetés céljára felhasználható,
élõbõl vagy halottból eltávolított szerveket, szöveteket szerv- és
szövetbankban kell tárolni.
(4) Szerv és szövet átültetése, valamint tárolása kizárólag a
népjóléti miniszter által erre feljogosított egészségügyi intézményben
végezhetõ.
(5) A szerv- és szövetátültetésre és -tárolásra vonatkozó
részletes szabályokat a népjóléti miniszter rendeletben határozza meg.
Szerv, szövet eltávolítása élõ személy testébõl
204. §
(1) Minden élõ személybõl eltávolított szervet, szövetet - a
(2) bekezdés szerinti kivételekkel - kórszövettani vizsgálatnak kell
alávetni.
(2) Nincs szükség a kórszövettani vizsgálatra,
a) ha az eltávolítás más személy testébe való
átültetés céljából történt,
b) ha az eltávolítás célja speciális diagnosztikai
vizsgálat elvégzése, valamint
c) a népjóléti miniszter rendeletében meghatározott
egyes szervek, szövetek esetén.
205. §
(1) Élõ személy testébõl más személy testébe történõ átültetés
céljára csak a következõ szerveket, szöveteket szabad eltávolítani:
a) olyan páros szerv egyikét, amelynek eltávolítása
nem okoz súlyos és maradandó fogyatékosságot,
b) olyan szerv részletét (szervszegment), amelynek
eltávolítása esetén a szerv jelentõsebb funkciókiesés nélkül
mûködik tovább;
c) regenerálódó szövetet.
(2) Az (1) bekezdés b) pont esetén is a szervátültetésre
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
206. §
(1) Szervet, illetve szövetet - az (5) bekezdés kivételével -
csak cselekvõképes személy adományozhat.
(2) Szervet cselekvõképes személy is csak abban az esetben
adományozhat, ha a donor a recipiens
a) egyeneságbeli rokona;
b) egyeneságbeli rokonának testvére;
c) testvére;
d) testvérének egyeneságbeli rokona.
(3) Kivételesen a (2) bekezdésben foglalt feltételek hiánya
esetén is sor kerülhet szerv adományozására. Ebben az esetben a donor
és a recipiens együttes kérelmét a kórházi etikai bizottság vizsgálja
meg. Az kórházi etikai bizottság akkor járul hozzá a szervkivételhez,
ha meggyõzõdött róla, hogy a donor és a recipiens között szoros
érzelmi kapcsolat áll fenn és az adományozás ellenérték nélkül,
valamint kényszertõl, fenyegetéstõl és megtévesztéstõl mentesen
történt.
(4) A fogvatartott és a sorkatonai szolgálatot töltõ személy
csak a (2) bekezdés szerinti esetben lehet szervdonor.
(5) Csontvelõ vagy más regenerálódó szövet eltávolítására -
kizárólag a (2) bekezdés szerinti hozzátartozó testébe való átültetés
céljából - kiskorú személy testébõl is sor kerülhet. Ebben az esetben
a törvényes képviselõ beleegyezése a kórházi etikai bizottság
jóváhagyásával válik érvényessé. A kórházi etikai bizottság döntésének
meghozatalakor lehetõség szerint a kiskorú személyt is meghallgatja és
meggyõzõdik arról, hogy a kiskorú a beavatkozásnak kényszertõl,
fenyegetéstõl, megtévesztéstõl mentesen veti alá magát.
207. §
(1) Szerv, illetve szövet adományozása kizárólag ellenérték
nélkül történhet.
(2) A donor jogosult az adományozással kapcsolatos jövedelem
kiesésének, valamint az adományozásról szóló nyilatkozat megtételével,
továbbá az utazással összefüggésben ténylegesen felmerült és igazolt -
társadalombiztosítási jogviszonya alapján nem fedezett - költségeinek
megtérítésére. E költségeket az állam viseli.
208. §
Szerv, szövet átültetésének elvégzése elõtt a szerv, szövet
kivételét, illetve átültetését végzõ orvosnak dokumentálnia kell, hogy
a donornál a szerv, szövet eltávolításának feltételei fennállanak, az
orvosi szempontból nem ellenjavallt, a recipiensnél az átültetés
indokolt, annak feltételei fennállanak és a szerv átültetésre
alkalmas.
209. §
(1) A szerv, illetve szövet eltávolítása elõtt a donort az
általános szabályokon (13. §) túlmenõen szóban és írásban részletesen
tájékoztatni kell a beavatkozással kapcsolatos minden lényeges
körülményrõl, különös tekintettel a szerv, illetve szövet
eltávolításának, a szerv hiányának várható hosszú és rövid távú
következményeire, valamint arra, hogy a szervdonort halála esetén
kötelezõ boncolásnak kell alávetni. A donor tájékoz-tatását az
átültetésben közvetlenül részt nem vevõ orvos végzi.
(2) Szerv adományozása esetén a donor beleegyezését
közokiratba kell foglalni. A közokiratnak a beleegyezés általános
követelményein túlmenõen a donor arra vonatkozó nyilatkozatát is
tartalmaznia kell, hogy az adományozás minden kényszertõl,
fenyegetéstõl és megtévesztéstõl mentesen, ellenérték nélkül történt,
valamint hogy hozzájárul halála utáni kórboncolásához.
(3) Szövet adományozása esetén a donor beleegyezését teljes
bizonyító erejû magánokiratba kell foglalni.
(4) A donor hozzájárulását a szerv, illetve szövet
eltávolításáig bármikor, formai kötöttség nélkül visszavonhatja. Az
orvos érvényes beleegyezés esetében sem folytathatja a szerv, illetve
szövet eltávolításával kapcsolatos beavatkozást, ha eközben olyan
helyzet állt elõ, hogy ez a donor életét veszélyezteti, illetve
egészségkárosodásához vezet.
(5) A recipienst az általános szabályok (13. §) szerint kell
tájékoztatni a beavatkozással kapcsolatos minden lényeges körülményrõl
különösen arról, hogy
a) a szerv adományozása milyen következményekkel
járhat a donor egészségi állapotára nézve, valamint hogy
b) halála esetén kórboncolásnak kell alávetni,
c) szervezetébe milyen eredetû szervet vagy
szövetet kívánnak beültetni.
(6) A recipiensnek az átültetésre vonatkozó belegyezését
írásba kell foglalni.
210. §
Amennyiben a szerv, illetve szövet eltávolítása következtében
a donor egészségében vagy testi épségében károsodott - ide nem értve
az eltávolított szerv, szövet hiányából eredõ károsodást -, megrokkant
vagy meghalt és ez a beavatkozást végzõ egészségügyi dolgozónak fel
nem róható, õt, illetve eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja
mindazért a kárért amely a társadalombiztosítás jogviszonya alapján
nem térül meg.
Szerv, szövet eltávolítása halottból
211. §
(1) Halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés
céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem
tiltakozott. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvõképes személy írásban
vagy - amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak
jelentékeny nehézséggel tudna tenni - szóban tehet. Korlátozottan
cselekvõképes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselõjének
közremûködése nélkül is tehet. A cselekvõképtelen személy helyett
tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselõje tehet.
(2) A kezelõorvos a szerv, illetve szövet átültetésére
rendelkezésre álló idõn belül köteles meggyõzõdni arról, hogy a beteg
életében tett-e tiltakozó nyilatkozatot. Ilyen nyilatkozat hiányában a
kezelõorvos köteles a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy
nyilatkozatát beszerezni az elhunytnak a szerv, szövet eltávolítására
vonatkozó feltehetõ szándékáról. Szaruhártya átültetés céljából
történõ szerv-, illetve szöveteltávolítás esetén nincs szükség a
hozzátartozó nyilatkozatának beszerzésére.
(3) Amennyiben a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy
nyilatkozatának beszerzése az átültetésre rendelkezésre álló idõn
belül nem lehetséges, a tiltakozó nyilatkozat hiányát kell vélelmezni.
(4) Amennyiben az elhunyt kiskorú volt és tiltakozó
nyilatkozat nem lelhetõ fel, a szerv-, szövet eltávolítás csak akkor
kezdhetõ meg, ha ahhoz törvényes képviselõje írásban hozzájárult.
212. §
(1) A szerv, szövet eltávolítása akkor kezdhetõ meg, ha egy
háromtagú orvosi bizottság (a továbbiakban: bizottság) tagjai -
véleményüket egymástól függetlenül kialakítva - egybehangzóan, a
népjóléti miniszter rendeletében meghatározott módon megállapították
az agyhalál beálltát.
(2) A bizottság tagjai az egészségügyi intézmény vezetõje
által erre a feladatra kijelölt, kellõ gyakorlattal rendelkezõ és erre
irányuló továbbképzésben részt vett szakorvosok.
(3) A bizottságnak nem lehet tagja az az orvos, aki a szerv,
szövet kivételében, átültetésében vagy a recipiens gyógykezelésében
részt vesz.
(4) A bizottság jegyzõkönyvben rögzíti a klinikai és eszközös
vizsgálatok eredményét és a halál valószínû okát.
(5) Az agyhalál megállapítása után a gépi lélegeztetés,
valamint a szervezet egyéb funkcióinak mesterséges fenntartása csak
abban az esetben indokolt, ha azt az átültetés céljából felhasználandó
szervek, illetve szövetek mûködõképességének megtartása érdekében
végzik.
213. §
A halottból transzplantáció céljára eltávolított, de fel nem
használt szerveket, szöveteket kórszövettani vizsgálatnak kell
alávetni.
214. §
Szerv- és szövetátültetés céljára - jogszabály eltérõ
rendelkezése hiányában, a 211.§-ban foglalt keretek között -
bûncselekmény áldozatából is sor kerülhet szerv és szövet
eltávolítására, amennyiben a nyomozó hatóság ahhoz elõzetesen írásban
hozzájárulását adta. Ebben az esetben a beavatkozás során okozott
elváltozásokat részletesen dokumentálni kell.
Szerv és szövet beültetése
215. §
(1) Azokat a betegeket, akiknél szerv- vagy szövetátültetés
orvosilag indokolt, fel kell venni a szerv-, illetve szövettípusonként
vezetett országos várólistára. A felvételt a szerv- vagy
szövetátültetés indikációját felállító egészségügyi intézmény
kezdeményezi.
(2) A beteget tájékoztatni kell a várólistán való
szerepeltetésével kapcsolatos minden lényeges körülményrõl.
(3) A várólistáról a recipiensek kiválasztása kizárólag a
szakmai szabályok szerint történik.
(4) A várólistára kerülés, a listáról történõ kiválasztás
szakmai kontrollját és a betegek panaszainak kivizsgálását az
egészségügyi hatóság végzi.
XII. fejezet
A HALOTTAKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK
216. §
E fejezet alkalmazásában:
a) klinikai halál: a légzés, a keringés vagy az agy
mûködésének átmeneti megszûnése, amely nem jelenti a halál vagy az
agyhalál beálltát.
b) agyhalál: az agy - beleértve az agytörzset is -
mûködésének teljes és visszafordíthatatlan megszûnése.
c) halál: amikor a légzés, a keringés és az agymûködés
teljes megszûnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása
megindul.
d) perinatális halál:
da) a halál a méhen belül a terhesség 24. hete
után következett be, vagy ha a méhen belül elhalt magzat
hossza a 30 cm-t, vagy tömege az 500 g-ot eléri,
db) amikor a halál az újszülött megszületését
követõ 168 órán belül következik be, függetlenül az
újszülött hosszától vagy tömegétõl.
217. §
(1) A halál bekövetkezését orvosi vizsgálattal (a
továbbiakban: halottvizsgálat) kell megállapítani. A halottvizsgálatot
az egészségügyi intézménynek a halál bekövetkezésének helye szerint
illetékes orvosa végzi.
(2) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint
az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi
halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés,
elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál
bekövetkezésének helyérõl elszállítani.
(3) A halál beálltának megállapítására vonatkozó részletes
szabályokat külön jogszabály határozza meg.
218. §
(1) Rendkívüli halál esetén hatósági eljárást kell lefolytatni
és az elhunyt hatósági boncolását kell elrendelni.
(2) A hatósági boncolás célja a halál okának, bekövetkezése
körülményeinek tisztázása.
(3) Rendkívüli az a halál, amelynek természetes módon való
bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, így
a) bekövetkezésének körülményei bûncselekmény
elkövetésére utalnak,
b) közlekedési vagy foglalkozás körében
bekövetkezett baleset okozta vagy annak gyanúja merül föl,
c) egyéb baleset vagy mérgezés okozta, és a halál
bekövetkezésével összefüggésben szükséges a felelõsség
vizsgálata,
d) öngyilkosság okozta, vagy a körülmények arra
utalnak,
e) az egészségügyi ellátás során következett be, és
az egészségügyi dolgozó foglalkozási szabályszegésének gyanúja
merül föl,
f) bekövetkezésének elõzményei, körülményei
ismeretlenek, és nem állnak rendelkezésre olyan adatok,
amelyekbõl megalapozottan következtetni lehetne a halál
bekövetkeztének körülményeire,
g) fogvatartott elhalálozása esetén.
(4) A személyazonosság megállapításáig a rendkívüli halál
esetén követendõ eljárást kell alkalmazni, ha az elhunyt
személyazonossága ismeretlen.
(5) A rendkívüli halál esetén követendõ eljárásra és hatósági
boncolásra vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabály állapítja meg.
219. §
(1) Az elhunyt személyt - függetlenül attól, hogy fekvõbeteg-
gyógyintézetben vagy azon kívül hunyt el - kórbonctani vizsgálat alá
kell vonni, ha
a) a halál oka klinikai vizsgálatokkal nem volt
megállapítható,
b) perinatális halál esetén,
c) az elhunyt szervátültetés donora vagy recipiense
volt,
d) az elhunyt foglalkozási eredetû megbetegedésben
szenvedett, és annak gyanúja merült föl, hogy a halál oka
ezzel van összefüggésben,
e) az elhunyt szervezetébe újra felhasználható,
nagy értékû mûszert vagy eszközt ültettek - amennyiben az nem
képezi az elhunyt tulajdonát -, kivéve, ha a mûszer vagy
eszköz jellege nem kívánja meg az elhunyt kórbonctani
vizsgálatát,
f) az esetnek tudományos vagy oktatási jelentõsége
van,
g) az elhunytat hamvasztani kívánják, kivéve a (3)
bekezdés szerinti rendelkezéseket,
h) a 16. § (1)-(2) bekezdése szerinti személy ezt
kéri.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetek kivételével az elhunyt
személy kórbonctani vizsgálatától el lehet tekinteni az alábbi
feltételek együttes fennállása esetén:
a) a halál természetes eredetû,
b) a halál oka egyértelmûen megállapítható,
c) a kórbonctani vizsgálattól további lényeges
megállapítás nem várható,
d) a kezelõorvos és a patológus szakorvos a
kórbonctani vizsgálatot nem tartja szükségesnek,
e) az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a
halált követõen kérte a kórbonctani vizsgálat mellõzését.
(3) A kórbonctani vizsgálat elvégzésétõl a (2) bekezdés
szerinti feltételek fennállása esetén az (1) bekezdés f)-g) pontjai
szerinti esetben is el lehet tekinteni. Nem mellõzhetõ a kórbonctani
vizsgálat, ha az elhunyt még életében, vagy a halált követõen a
hozzátartozó azt írásban kérte.
(4) A kórbonctani vizsgálat mellõzésérõl fekvõbeteg-
gyógyintézetben elhunyt személy esetében a fekvõbeteg-gyógyintézet
(egyetemi klinika) orvos igazgatója, egyéb esetekben az egészségügyi
hatóság írásban dönt.
(5) A kórbonctani vizsgálat célja
a) a halál bekövetkezését megelõzõen kialakult
valamennyi kóros állapot részletes vizsgálata és a betegség
megállapítása,
b) a népesség megbetegedési és halálozási okainak
feltárása,
c) az egészségügyi ellátás során alkalmazott
diagnosztikai és gyógyító eljárások hatékonyságának
ellenõrzése,
d) az orvosi és gyógyszerészeti tudomány
fejlõdésének elõsegítése.
220. §
(1) Kórbonctani vizsgálat vagy hatósági boncolás során szerv-,
illetve szövet
a) a halál alapjául szolgáló betegség, a halál
közvetlen okának, továbbá a halál körülményeinek
megállapítása,
b) amennyiben ellene az elhunyt életében nem
tiltakozott, oktatás és kutatás, egyéb gyógyító célú
felhasználás, valamint átültetés [211. § (1) bekezdés]
érdekében távolítható el.
(2) Fogvatartott személy holttestébõl szerv, vagy szövet nem
távolítható el, kivéve, ha az a halál okának és körülményeinek
megállapítása érdekében történik, illetõleg tudományos célt szolgál.
(3) Az átültetés kivételével egyéb gyógyító célú felhasználás
érdekében történõ szerv vagy szövet kivételével járó költségek
megtérítését a fekvõbeteg-gyógyintézet kérheti a szervet vagy szövetet
felhasználótól.
(4) A kórbonctani, illetve a hatósági boncolás elvégzése után
a holttestet a kegyeleti szempontok figyelembevételével helyre kell
állítani.
221. §
(1) A 219.§ (1) bekezdés h) pontja, illetve (2) bekezdés e)
pontja szerinti nyilatkozatot közokiratba vagy teljes bizonyító erejû
magánokiratba kell foglalni.
(2) A nyilatkozattételnek az (1) bekezdés szerinti formai
követelményeitõl el lehet tekinteni, ha a beteg fekvõbeteg
gyógyintézetben van és az írásbeli nyilatkozattétel jelentékeny
nehézségekkel járna. Ebben az esetben két tanú együttes jelenlétében
szóbeli nyilatkozatot lehet tenni, amelyet a fekvõbeteg-gyógyintézet
írásba foglal.
222. §
(1) Orvostudományi egyetemi oktatási célból holttesten orvosi
beavatkozást végrehajtani akkor szabad, ha az elhunyt ez ellen
életében nem tiltakozott. Az elvégzett beavatkozás nem zavarhatja a
halál okának megállapítását és a holttest kegyeleti szempontok
figyelembevételével történõ helyreállítását.
(2) Orvostudományi egyetemi anatómiai oktatás céljára
átadható azon személy holtteste, aki életében
a) ehhez kifejezett beleegyezését adta vagy
b) ez ellen nem tiltakozott, továbbá temetésére
kötelezett hozzátartozója - amennyiben van ilyen - a halált
követõen 30 napon belül írásban beleegyezett.
(3) Az átadás csak ingyenes lehet.
XIII. fejezet
VÉRELLÁTÁS
223. §
(1) A vérellátás a gyógyításhoz szükséges vér és
vérkészítmények biztosítására, illetõleg a vérkészítmények terápiás
felhasználására irányuló egészségügyi és társadalmi tevékenység.
(2) E törvény hatálya nem terjed ki arra a vérkészítményre,
amely közforgalmú gyógyszertárban beszerezhetõ.
(3) A vérellátás feltételrendszerének meghatározása,
biztosítása, valamint a vérellátás megszervezése, biztonságos és
egységes mûködtetése állami feladat.
(4) A vérkészítmények biztonságos felhasználása érdekében
törekedni kell a vérrel, illetve a vérkészítményekkel való nemzeti
önellátásra.
(5) A vérellátási feladatokat az Országos Vérellátó Szolgálat
egységes szakmai elvek és követelmények szerint mûködõ állami
szervezetrendszerének központi és területi egységei végzik, illetõleg
felügyelik.
(6) Az Országos Vérellátó Szolgálat szervezetével és
mûködésével kapcsolatos szabályokat a népjóléti miniszter rendelete
állapítja meg.
224. §
A vér és a vérkészítmények - ha jogszabály ettõl eltérõen nem
rendelkezik - kereskedelmi forgalomba nem hozhatók.
225. §
(1) A gyógyításhoz szükséges vér és vérkészítmények
biztosítása körében a vérellátás feladatát képezi
a) a szükségletek felmérése,
b) a Magyar Vöröskereszttel és más társadalmi
szervezetekkel együttmûködve a véradások szervezése,
c) a véradók kivizsgálása,
d) a vér levétele terápiás készítmény elõállítása
céljából,
e) a vérkészítmények elõállítása, beszerzése és
vizsgálata,
f) a vérkészítmények tárolása és nyilvántartása,
g) a vérkészítmények készletezése,
h) a vérkészítmények ellenõrzése,
i) a vérkészítmények elosztása
j) a már fel nem használható vér és vérkészítmények
megsemmisítése.
(2) A vérkészítmények terápiás felhasználása körében a
vérellátás feladata
a) a vérkészítményre szoruló beteg
transzfuziológiai (szerológiai) vizsgálata és az ennek
megfelelõ vérkészítmény kiválasztása,
b) a vérkészítmény beadásával kapcsolatos
egészségügyi tevékenységben való közremûködés, valamint a
beadással kapcsolatos szervezeti reakciók kivizsgálása, az
erre vonatkozó adatok gyûjtése, értékelése.
226. §
(1) A véradások szervezése során a véradók toborzását az
önkéntesség és - a külön jogszabályban meghatározott esetek
kivételével - a térítésmentesség elvei alapján kell végrehajtani.
(2) A véradót - saját, illetve az általa adott vérbõl
elõállított vérkészítményt kapó beteg egészségének védelme érdekében -
a véradásra való alkalmassága tekintetében ki kell vizsgálni. Ennek
során a véradó köteles a saját egészségi állapotáról, valamint
életvitelérõl - amennyiben az a vér útján átvihetõ fertõzõ betegségek
szempontjából jelentõs - a vizsgálatot végzõ orvos kérdésére
felvilágosítást adni.
(3) A véradót a társadalom részérõl - a külön jogszabályban
meghatározottak szerint - kiemelt megbecsülés illeti meg.
(4) Amennyiben a szakmai szabályoknak megfelelõen végzett
véradás következtében a véradó kárt szenved vagy meghal, õt, illetve
az általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.
227. §
(1) A beteg számára az egészségi állapota által szakmailag
indokolt minõségû és mennyiségû vérkészítményt biztosítani kell.
(2) A magyar állampolgárok számára az (1) bekezdés szerinti
ellátás térítésmentes.
(3) Nem magyar állampolgárok esetében - eltérõ jogszabályi
rendelkezés hiányában - a vérellátásért fizetni kell. Sürgõs szükség
esetén az anyagi fedezet megléte csak az ellátást követõen
vizsgálható.
(4) Amennyiben a vérkészítmény szakmai szabályok szerinti
felhasználásával összefüggésben a beteg kárt szenved vagy meghal, õt,
illetve az általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.
XIV. fejezet
KATASZTRÓFA-EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS
228. §
(1) Katasztrófa idején a betegek ellátása a katasztrófa-
egészségügyi ellátás keretében történik.
(2) E törvény alkalmazásában katasztrófának minõsül minden -
rendszerint váratlanul bekövetkezõ - esemény, amely a polgárok életét,
testi épségét, egészségét, illetve az egészségügyi szolgáltatók
mûködését veszélyezteti, illetve károsítja olyan mértékben, hogy az az
egészségügyi ellátási szükségletek és a helyben rendelkezésre álló
kapacitás közötti aránytalanság kialakulásához vezet, továbbá az
egészségügyi hatóság, az egészségügyi szolgáltatók, valamint más
állami és önkormányzati szervek együttmûködését teszi szükségessé,
függetlenül attól, hogy erre minõsített idõszak (rendkívüli állapot,
szükségállapot, veszélyhelyzet) idején vagy azon kívül kerül sor.
(3) Minõsített idõszakon kívül valamely eseményt ha az
a) egy megyét (fõvárost) érint, az országos
tisztifõorvos,
b) több megyét érint, a népjóléti miniszter
minõsíthet katasztrófának.
229. §
(1) Katasztrófa idején az e törvényben meghatározott
betegjogok csak akkor és kizárólag olyan mértékben gyakorolhatók,
amikor és amennyiben nem veszélyeztetik a katasztrófa-helyzet
felszámolásának eredményességét. A beteg emberi méltósághoz való joga
azonban ebben az esetben sem korlátozható.
(2) Katasztrófa idején az egészségügyi ellátó rendszerre, az
egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az
egészségügyi dolgozók jogaira és kötelezettségeire elõírt
rendelkezések az e fejezetben, illetõleg az e fejezetben adott
felhatalmazás alapján kibocsátott jogszabály szerinti eltérésekkel
alkalmazhatók.
(3) Katasztrófa idején a népjóléti miniszter, illetõleg az
egészségügyi hatóság jogosult - a honvédelmi, rendvédelmi és
büntetésvégrehajtási szervek egészségügyi intézményeiben dolgozók
kivételével - bármely egészségügyi dolgozót az ország más helységébe
egészségügyi tevékenység végzésére kirendelni.
230. §
(1) A katasztrófa-egészségügyi ellátás biztosítása és
finanszírozása állami feladat.
(2) A katasztrófa-egészségügyi ellátás biztosításának állami
kötelezettsége magába foglalja az erre történõ felkészülési
tevékenység, valamint a tényleges mûködés megszervezését és
lebonyolítását.
(3) A katasztrófa-egészségügyi ellátásra történõ felkészülési
tevékenység kiterjed
a) a tervezési feladatok ellátására,
b) az irányítás és vezetés rendjének
meghatározására,
c) az ágazati és területi együttmûködés rendjének
meghatározására,
d) a jogi és igazgatási szabályozás kidolgozására,
e) az egészségügyi készletek tartalékolására,
f) a speciális képzési feladatok ellátására,
valamint
g) a katasztrófa-egészségügyi ellátási gyakorlatok
végrehajtására.
(4) A katasztrófa-egészségügyi ellátás tényleges mûködése
kiterjed
a) a kizárólag a katasztrófa idején hatályos
jogszabályok bevezetésére,
b) az egészségügyi ellátó rendszer szervezetének és
mûködésének szükséges mértékû átalakítására,
c) a katasztrófa-helyzet felszámolásához szükséges
irányítási és vezetési rend bevezetésére,
d) a betegek egészségügyi ellátására,
e) idõszakosan mûködõ gyógyintézetek mûködtetésére,
f) pótlólagos kapacitások és készletek bevonására.
(5) A katasztrófa-egészségügyi ellátásban résztvevõ
egészségügyi szolgáltatóknak az egészségbiztosítás által nem fedezett
összegen felül felmerülõ költségeit a központi költségvetés téríti
meg.
231. §
(1) A katasztrófa-egészségügyi ellátáshoz szükséges, az
egészségügyi szolgáltatók, valamint az együttmûködõ szervezetek
készleteit meghaladó eszközöket és anyagokat az Állami Egészségügyi
Tartalékból kell biztosítani.
(2) Az Állami Egészségügyi Tartalék katasztrófa idején való
kimerülése esetén a szükséges mértékig gondoskodni kell a készletek
pótlólagos feltöltésérõl. Ez esetben az eszközök és anyagok beszerzése
nem tartozik a közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések hatálya alá.
232. §
(1) A népjóléti miniszter köteles gondoskodni arról, hogy az
adott katasztrófa idején hatályba léptethetõ egészségügyi jogszabályok
kihirdetésre alkalmas állapotban rendelkezésre álljanak.
(2) A népjóléti miniszter által kijelölt egészségügyi
intézmények a felkészülés keretében katasztrófatervet kötelesek
készíteni. A katasztrófa tervek tartalmi követelményeit a népjóléti
miniszter határozza meg.
XV. fejezet
EGÉSZSÉGÜGYI SZAKÉRTÕI TEVÉKENYSÉG
233. §
(1) E fejezet alkalmazásában egészségügyi szakértõi
tevékenység - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az egészségügyi
szakismeretet igénylõ tények vagy egyéb körülmények megállapítása,
megítélése útján szakvélemény adása.
(2) Az igazságügyi orvosszakértõi tevékenységre, valamint az
igazságügyi orvosszakértõk mûködésére külön jogszabályok vonatkoznak.
234. §
(1) Egészségügyi szakértõi tevékenységet - a 106. §-ban,
illetõleg a 235. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - az a
természetes személy végezhet, akinek - ha törvény másként nem
rendelkezik - a népjóléti miniszter a külön jogszabályban
meghatározott feltételek alapján erre engedélyt adott.
(2) Egyes egészségügyi szakértõi tevékenységek végzésére
jogszabály kizárólagos hatáskört és illetékességet állapíthat meg.
235. §
(1) Az egészségügyi szakértõ a tevékenységét kirendelés,
jogszabályban elõírt feladat vagy megbízás keretében végzi.
(2) Az egészségügyi dolgozó, ha a rendõrség, az ügyészség vagy
a bíróság szakértõnek kirendeli, e kirendelésnek köteles eleget tenni.
Ez alól csak jogszabályban megállapított esetben lehet kérelemre
felmentést adni.
236. §
(1) Az egészségügyi szakértõ nem adhat szakvéleményt abban az
ügyben, amelyben saját maga vagy közeli hozzátartozója érintett,
illetõleg ha tõle bármely egyéb okból az ügy tárgyilagos megítélése
nem várható (elfogultság).
(2) A vele szemben felmerült kizárási okot az egészségügyi
szakértõ haladéktalanul köteles bejelenteni az õt kirendelõ vagy
megbízó szervnek.
237. §
(1) A szakértõi tevékenység végzése és a szakvélemény
kialakítása során a szakértõ önállóan jár el, szakkérdést érintõ
utasítás számára nem adható.
(2) Az egészségügyi szakértõi tevékenység során a foglalkozási
szabályok betartásával úgy kell eljárni, hogy a szakértõi vizsgálattal
érintett személy élete, testi-lelki egészsége ne kerüljön veszélybe és
megterhelése a lehetõ legkisebb legyen.
(3) Ha jogszabály másképpen nem rendelkezik, az egészségügyi
szakértõi tevékenységre az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó
szabályok megfelelõen irányadók.
(4) Az egészségügyi szakértõi tevékenység végzése során a
betegek jogai csak a törvényben meghatározott esetekben
korlátozhatók.
(5) Az egészségügyi szakértõt a szakvéleményadáson kívül a
tevékenysége során bármely módon tudomására jutott adat és egyéb tény
vonatkozásában, idõbeli korlátozás nélkül titoktartási kötelezettség
terheli.
XVI. fejezet
TERMÉSZETES GYÓGYTÉNYEZÕK, FÜRDÕ- ÉS KLÍMAGYÓGYINTÉZETEK, GYÓGYHELYEK
Természetes gyógytényezõk
238. §
(1) Természetes gyógytényezõ az olyan természetes ásványvíz,
természetes iszap, a talajból nyert egyéb természetes anyag (a
továbbiakban együtt: talajból nyert természetes gyógytényezõk),
felszíni éghajlat, felszín alatti klíma (a továbbiakban együtt:
éghajlati gyógytényezõk), amely bizonyítottan kedvezõ élettani
hatással rendelkezik vagy gyógyászati célra felhasználható.
(2) Elismert természetes gyógytényezõ az olyan természetes
gyógytényezõ, amelyre vonatkozóan a
a) természetes ásványvíz,
b) természetes gyógyvíz,
c) természetes gyógyiszap,
d) gyógyklíma,
e) gyógybarlang vagy
f) gyógyhatásra utaló egyéb
elnevezés használatát engedélyezték.
(3) Gyógyászati célokra csak a népjóléti miniszter
rendeletében megjelölt hatóság (a továbbiakban: hatóság) által
elismert természetes gyógytényezõ használható fel.
(4) A talajból nyert természetes gyógytényezõ csak a külön
jogszabályban meghatározott engedély alapján hozható forgalomba.
239. §
A hatóság szakhatósági véleményezési jogkört gyakorol az
elismert természetes ásványvizek, gyógyvizek, gyógyiszapok és a
talajból nyert egyéb természetes gyógytényezõk mennyiségét, minõségét
és egészségügyi hasznosítását érintõ tevékenység engedélyezési
eljárásában - ideértve a természetes gyógytényezõk felhasználásával
mûködõ egészségügyi vagy részben egészségügyi szolgáltatók mûködési
engedélyének kiadásával kapcsolatos eljárást is.
Fürdõ- és klímagyógyintézetek
240. §
A fürdõ- és klímagyógyintézet az a természetes gyógytényezõk
felhasználásával egészségügyi szolgáltatást is nyújtó olyan
egészségügyi vagy részben egészségügyi szolgáltató, amely a fürdõ-
vagy klimagyógyintézetre utaló valamely elnevezés használatára a külön
jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelõen mûködési
engedélyt kapott.
Gyógyhely
241. §
(1) A gyógyhely megjelölést csak az az elismert természetes
gyógytényezõvel rendelkezõ település (településrész) használhatja,
amely a külön jogszabályban meghatározott egyéb feltételeknek
megfelelõen erre a népjóléti miniszter által jogszabályban kijelölt
hatóságtól engedélyt kapott.
(2) A gyógyhely természetes gyógytényezõinek megóvása
érdekében védõövezet jelölhetõ ki.
A gyógytényezõkkel, fürdõ- és klímagyógyintézetekkel és gyógyhelyekkel
kapcsolatos engedélyek módosítása, visszavonása
242. §
A gyógytényezõkkel, fürdõ- és klímagyógyintézetekkel, valamint
a gyógyhelyekkel kapcsolatban kiadott bármely engedély és hozzájárulás
egészségügyi érdekbõl módosítható vagy visszavonható, illetõleg az
engedély vagy hozzájárulás további fenntartása egészségügyi érdekbõl
szükséges intézkedések megtételéhez köthetõ.
XVII. fejezet.
NEMZETKÖZI RENDELKEZÉSEK
243. §
(1) A Magyar Köztársaság területén tartózkodó nem magyar
állampolgár egészségügyi ellátása megkötött nemzetközi egyezmény, vagy
viszonosság alapján történik. Egyezmény, illetve viszonosság hiányában
nem magyar állampolgár egészségügyi ellátást a Magyar Köztársaság
területén jogszabályban meghatározott módon vehet igénybe.
(2) E törvénynek a kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit nem
magyar állampolgárra nemzetközi egyezmény vagy viszonosság esetében
lehet alkalmazni.
(3) A Magyar Köztársaság területén sürgõsségi ellátásra
szoruló nem magyar állampolgárt haladéktalanul el kell látni. A Magyar
Köztársaság területén orvosi beavatkozásra szoruló nem magyar
állampolgáron a beavatkozást ugyanolyan feltételek mellett kell
elvégezni, mint magyar állampolgáron.
(4) Nem magyar állampolgár élõ testébõl vér, egyéb szövet,
vagy szerv eltávolítása, valamint magyar állampolgárból, vagy annak
holttestébõl kivett szervnek, illetõleg szövetnek nem magyar
állampolgár testébe történõ átültetése a magyar állampolgárokra
vonatkozó rendelkezéseknek megfelelõen történik.
(5) Nem magyar állampolgárnak a Magyar Köztársaság területén
bekövetkezett halála esetén
a) kórbonctani vizsgálat az elhunyt közeli
hozzátartozójának kérelmére
b) hatósági boncolás rendkívüli halál esetén
végezhetõ el. Ezek során szervet, szövetet csak a halál okának
és körülményeinek megállapítása céljából szabad kivenni.
(6) Szervet, szövetet kizárólag átültetés céljából és csak
abban az esetben lehet külföldre, illetve külföldrõl a Magyar
Köztársaság területére szállítani, ha nemzetközi egyezmény vagy
megállapodás azt lehetõvé teszi. Nem államközi egyezmény vagy
megállapodás érvényességének feltétele a népjóléti miniszter
egyetértése. A népjóléti miniszter egyetértését megtagadja, ha
megállapítható, hogy az egyezmény vagy megállapodás haszonszerzésre
irányul. Szerv kizárólag átültetés céljából és csak abban az esetben
szállítható külföldre, ha a Magyar Köztársaság területén nincs
megfelelõ recipiens.
(7) Nem magyar állampolgár halála esetén az állampolgársága
szerinti állam konzulját haladéktalanul értesíteni kell.
(8) Külföldön történt katasztrófa esetén az egészségügyi
ellátásban való közremûködés illetve a nemzetközi járványügyi
együttmûködés nemzetközi egyezmény vagy viszonosság alapján történik.
XVIII. fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
244. §
(1) Az e törvény szerinti kártalanítási kötelezettség esetén
meg kell téríteni a károsultnak mindazon - vagyoni és nem vagyoni -
kárát, amely az e törvény hatályba lépését követõen nyújtott
szolgáltatásokkal, illetve hatósági intézkedésekkel összefüggésben
keletkezett. Nem kell megtéríteni a kár azon részét, amely a károsult
felróható közrehatásának eredményeként következett be.
(2) A kártalanítás módjára és mértékére egyebekben a Magyar
Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény
kártérítésre vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
245. §
(1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a
kihirdetését követõ hetedik hónap elsõ napján lép hatályba.
(2) E törvény 142. §-a, valamint 216.§-ának d) pontja 1998.
január 1. napján lép hatályba.
(3) E törvény 30-34. §-ai, valamint - az orvosok, a fogorvosok
és a gyógyszerészek tekintetében - 111-113. §-ai, továbbá 166. § (1)
bekezdésének e) pontja és 183-184. §-ai 2000. január 1-jén lépnek
hatályba.
(4) Az e törvény 111-113. §-ai alapján létrehozandó
nyilvántartásokat az orvosok, a fogorvosok, illetve a gyógyszerészek
tekintetében legkésõbb 2000. január 1. napjáig kell felállítani.
246. §
(1) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályukat vesztik
a) az egészségügyrõl szóló 1972. évi II. törvénynek
(a továbbiakban: Eütv.) 1-54. §-ai, 59-69. §-ai, valamint 71-
91. §-ai azzal, hogy az 58. § (2)-(3) bekezdései
vonatkozásában a 22. §-ban foglalt szabályokat továbbra is
alkalmazni kell;
b) az Eütv.-t módosító 1989. évi LVII. törvény,
1994. évi LXXXVII. törvény, 1990. évi XXII. törvény 30-31. §-
ai, illetve 34-35. §-ai, 1990. évi LXVIII. törvény 4. §-a,
1992. évi IX. törvény 41-44. §-ai, 1992. évi XXXIII. törvény
84. § (1) bekezdés a) pontja, 1994. évi LI. törvény 39. §-a,
1996. évi LXVI. törvény 11-12.§-ai, valamint az 1987. évi 6.
törvényerejû rendelet;
c) a helyi önkormányzatok és szerveik, a
köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális
alárendeltségû szervek feladat- és hatásköreirõl szóló 1991.
évi XX. törvény 129. §-ának (1) és (3) bekezdése, 135. §-ának
l) pontja, 136. §-a, valamint az élelmiszerekrõl szóló 1995.
évi XC. törvény 27. § (2) bekezdésének b) pontja.
(2) Az Eütv. 70. §-a a 245. § (4) bekezdése szerinti
nyilvántartások felállításának idõpontjában, de legkésõbb 2000. január
1. napján veszti hatályát.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a házasságról, a
családról és a gyámságról szóló - többször módosított - 1952. évi IV.
törvény
a) 36. §-ának c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép,
egyidejûleg a 36. §-a a következõ d) ponttal egészül ki:
[Ha az anya a fogamzási idõ kezdetétõl a gyermek születéséig
eltelt idõ, vagy annak egy része alatt nem állott házassági
kötelékben, a gyermek apjának kell tekinteni]
"c) a jelen törvényben meghatározott feltételek esetén azt,
aki a gyermek születése után az anyával házasságot kötött, vagy
d) azt a férfit, aki az anyával külön törvény rendelkezései
szerint lefolytatott emberi reprodukcióra irányuló különleges
eljárásban (a továbbiakban: reprodukciós eljárás) vett részt és a
származás a reprodukciós eljárás következménye."
b) 38. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(1) Ha a gyermek apja sem az anya házassági köteléke vagy
utólagos házassága, sem teljes hatályú apai elismerés, sem pedig
reprodukciós eljárás alapján nem állapítható meg, az apaságot bírósági
úton lehet megállapítani. Ha a származás reprodukciós eljárás
következménye, nincs helye az apaság bírósági úton történõ
megállapításának azzal a férfival szemben, aki az eljárás
lefolytatásához ivarsejtet, vagy embriót adományozott."
c) 40. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Ha a származás reprodukciós eljárás következménye, nincs
helye az anyaság bírósági úton történõ megállapításának azzal a nõvel
szemben, aki az eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót
adományozott."
d) 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés
lép:
"(1) Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a
vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás
idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként
lehetetlen, hogy a gyermek tõle származik, illetõleg ha a származás
reprodukciós eljárás következménye, és az anya férje, illetve
élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá."
247. §
(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) az ellátás visszautasítására vonatkozó részletes
szabályokat megállapítsa;
b) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és
gyakorlására vonatkozó általános szabályokat, valamint a
mûködési engedélyezési eljárásra vonatkozó szabályokat;
c) a Nemzeti Egészségügyi Tanács feladatára,
szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;
d) a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás,
különös tekintettel a vérkészítmények külföldrõl történõ
behozatalára, illetõleg külföldre történõ kivitelére vonatkozó
szabályokat;
e) a katasztrófa-egészségügyi ellátásra vonatkozó
részletes szabályokat
rendeletben megállapítsa.
(2) Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy
a) a várólistákra vonatkozó részletes szabályokat;
b) a betegjogi képviselõ jogállására és eljárására
vonatkozó részletes szabályokat;
c) a mûvelõdési és közoktatási, valamint a
munkaügyi miniszterrel egyetértésben az egészségnevelés
szakmai tartalmára, továbbá az illetékes miniszterrel
egyetértésben egyes népegészségügyi ellátások szakmai
tartalmára vonatkozó részletes szabályokat;
d) egyes népegészségügyi, így különösen az
egészségügyi határértékekre vonatkozó, valamint egyes
járványügyi intézkedésekre vonatkozó részletes szabályokat;
e) a betegbeutalás rendjére vonatkozó részletes
szabályokat;
f) az egyes egészségügyi ellátásokra vonatkozó
részletes szabályokat;
g) az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és
gyakorlására, valamint az egészségügyi szolgáltatók
felelõsségbiztosítására vonatkozó részletes szakmai
szabályokat, továbbá az egészségügyi szolgáltatás
folytatásához szükséges tárgyi feltételeket;
h) az egészségügyi szakképesítést szerzett
személyek alapnyilvántartására, valamint az egészségügyi
dolgozók amûködési nyilvántartására vonatkozó részletes
szabályokat;
i) az egészségügyi szakképzésre, a felsõfokú
szakirányú szakképzésre, valamint az egészségügyi
továbbképzésre, továbbá a külföldi alap-, közép- és felsõfokú
szakképzés, valamint szakirányú szakképzés során szerzett
szakképzettség elismerésére és honosítására vonatkozó
részletes szabályokat;
j) az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési
Tanács szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes
szabályokat;
k) a minõségi rendszer szakmai tartalmára, valamint
a megfelelõség-tanúsításra vonatkozó részletes szabályokat;
l) az egészségügyi dolgozók rendtartására vonatkozó
részletes szabályokat;
m) az Egészségügyi Tudományos Tanács, a szakmai
kollégiumok és országos intézetek feladatára, szervezetére és
mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;
n) a kórházi felügyelõ tanács és a kórházi etikai
bizottság szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes
szabályokat;
o) az emberen végzett orvostudományi kutatásra
vonatkozó részletes szabályokat;
p) az emberi reprodukcióra irányuló különleges
eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtek és
embriók adományozására és fagyasztva tárolására vonatkozó,
továbbá az ivarsejtekkel és az embriókkal végzett kutatás
részletes szabályokat;
q) a szerv- és szövetátültetésre, valamint -
tárolásra vonatkozó részletes szabályokat;
r) a véradások szervezésével kapcsolatos részletes
szabályokat, a térítéses véradások eseteit, a véradókat
megilletõ költségtérítés, illetõleg a célzott (saját, vagy más
meghatározott személy részére történõ) véradás szabályait;
s) a terápiás készítmény elõállítása céljából
történõ vérvétel, a vérkészítmények elõállításának,
tárolásának, nyilvántartásának, készletezésének,
megsemmisítésének, ellenõrzésének, elosztásának és kiadásának
szabályait;
t) a vérkészítmények terápiás felhasználásának
részletes szabályait;
u) az Országos Vérellátó Szolgálat szervezetére és
mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;
v) az Országos Mentõszolgálat szervezetére és
mûködésére vonatkozó részletes szabályokat;
w) az Állami Egészségügyi Tartalékkal való
gazdálkodás részletes szabályait; valamint
x) a természetes gyógytényezõkre vonatkozó
részletes szabályokat;
rendeletben állapítsa meg.
(3) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, valamint a
belügyminiszter, hogy - a népjóléti miniszterrel egyetértésben - a
fogvatartottak egészségügyi ellátására vonatkozó szabályokat
megállapítsa.
Eleje Honlap