ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ
Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán úrnak,
az Országgyûlés elnöke részére
H e l y b e n
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és a 102. § (1) bekezdése alapján a
társasházról szóló T/4514.. számú törvényjavaslathoz az alábbi
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elõ.
A Javaslat III. Fejezete 36. §-ának (1) bekezdését és az ahhoz tartozó a),
b), c) és d) pontokat az alábbiak szerint javasolom módosítani:
"36. § (1) A közös képviselõ, illetõleg az intézõ bizottság által készített[,
a költségvetés végrehajtására vonatkozó] éves elszámolás [bemutatja]
tartalmazza:
a) a tervezett és tényleges kiadásokat költségnemenként, ezen belül a
karbantartásokat az elvégzett munkák részletezésében, valamint a tárgyévhez
tartozó - de még ki nem egyenlített - a közösség egészét terhelõ
kötelezettségeket,
b) a tervezett és tényleges bevételeket források szerint,
c) a [közösség vagyonkimutatását] tervezett és tényleges közös költség
elõleg befizetésének teljesítését, tulajdonosonkénti bontásban,
d) a tulajdonos[társak által a közös költségekhez való hozzájárulás
teljesítését]onkénti egyenlegeket a nyitó egyenlegekkel, tényleges
befizetésekkel és bevételekkel szembeállított kiadások alapján, a szervezeti
és mûködési szabályzatban meghatározott gazdálkodási és elszámolási szabályok
szerint."
I n d o k o l á s
"A költségvetés végrehajtására vonatkozó" megfogalmazás leszûkíti az
elszámolás szükséges körét, ezért javasoljuk annak törlését.
Az elszámolás keretében a kiadások, a bevételek, és a befizetések
vonatkozásában egyaránt szükséges bemutatni a költségvetési tervhez képest
történt eltéréseket. A költségvetési tervet a közgyûlés hagyja jóvá, így
folyamatában látnia szükséges azt, hogy a tervezés mennyire bizonyult
megbízhatónak, illetve a következõ évi tervezésnél mit kell (milyen
tételsorokat) ezek alapján figyelembe vennie. (Pl.: ha a tárgyévi
költségvetési terv a szemétszállítási díjat egész évre számolva készült, de
nem érkezett be minden számla s így a teljes év nem került kiegyenlítésre,
akkor hiba lenne a következõ évi tervezésnél ezt nem figyelembe venni.)
Társasházak esetében kivitelezhetetlennek tartjuk a vagyonkimutatás
elkészítését, ezért javasoljuk e pont törlését.
A meglévõ pénzeszközöket nevesíteni kell - a befizetések is név szerint
történtek és szó sincs végleges pénzátadásról a tulajdonosok részérõl, -
tehát az nem képezheti a közös vagyon részét! A bevételek pedig tulajdoni
hányad vagy más elosztási mód alapján (pl. kamat esetében pénzeszköz-
arányosan) személyesen illetik meg a tulajdonosokat, tehát ez sem kerülhet
"közös tulajdonba".
Ezen kívül pedig a közös tulajdonban lévõ egyéb épületrészek, berendezések,
felszerelések vagyonértékelését ki és milyen alapon végezné el?
E törvénypont (eredeti) megfogalmazása a "globális" elszámolás módszerét
támogatja, s ezt - alapjaiban - elhibázottnak tartjuk. Ezt a fajta módszert,
még a volt IKV-k alakították ki (egy egészen más társadalmi közegben és piaci
helyzetben), s az már akkor életképtelennek minõsült.
(A társasházak létrehozását követõ kényszerkezelés alatt született
"elszámolásokat" a tulajdonosok rendre visszautasították, nem fogadták el.)
A tulajdonosoknak nem csak kötelezettségeik hanem jogaik is vannak. Ilyen
alapvetõ joguk az, hogy a számvizsgáló bizottság által tételesen ellenõrzött
elszámolás készüljön arról, hogy az általuk - személyenként és összesenben -
ténylegesen befizetett pénzeszközbõl mennyi került felhasználásra, s
természetesen tartanak jogot arra, hogy az általuk befizetett, de fel nem
használt összegek személy szerint náluk kerüljenek jóváírásra, (évrõl-évre
továbbhalmozva) és ne "tûnjenek" el, egy globális elszámolás tételsorain, vagy
ne tekinthesse azt senki közös tulajdonnak.
E törvény és indoklása is tartalmazza azt, hogy az egyes tulajdonos
többletbefizetésének a "hátralékos" tulajdonos által történt felhasználását
csak "belsõ" elszámolásban érvényesítheti.
Ez csak akkor és csak úgy valósítható meg, ha az elszámolás a ténylegesen
meglévõ pénzeszközök tulajdonosonkénti nevesítését tartalmazza.
A d.) pont képlettel kifejezve:
( + Nyitó egyenleg + Tényleges befizetés + Tényleges bevétel) - Tényleges
kiadások =
+ Tulajdonosonkénti elszámolás záró (következõ évi nyitó) egyenlege
A fenti képlet alapján kiszámított tulajdonosonkénti egyenlegek lehetnek "+"
és "-" egyenlegek, az összes "egyes egyenleget" összeadva pedig (a bankszámlán
és pénztárban) ténylegesen meglévõ pénzeszközök összegét kapjuk. Csak így
kerülhet helyére és csak így biztosítható a könyveléssel is összhangban álló,
a gazdálkodás egészével harmonizáló elszámolás.
A "-" egyenlegek ugyanakkor egyértelmûen és pontosan meghatározzák
(bemutatják) azt, hogy az adott tulajdonos mennyi pénzzel tartozik
tulajdonostársainak, tehát mennyi összeget kell befizetnie ahhoz, hogy
(legalább) egyénileg nullszaldós legyen.
Budapest, 1997. szeptember 18.
(Filló
Pál)
MSZP