1
EGYSÉGES JAVASLAT
a menedékjogról
Kuncze Gábor
belügyminiszter
Budapest, 1997. december
1997. évi ...... törvény
a menedékjogról
Az Országgyûlés az Alkotmány 65. §-ában foglaltak végrehajtása érdekében,
a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján
elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az
1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzõkönyv (a továbbiakban:
Genfi Egyezmény) elõírásait figyelembe véve, továbbá az emberi jogok és az
alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt
Egyezmény 3. Cikkében foglaltakra és a nemzetközi gyakorlatra tekintettel,
elismerve és igényelve a menekültek segítésében részt vállaló társadalmi
szervezetek tevékenységét, az ország humanitárius hagyományainak
tiszteletben tartásával a menedékjogról a következõ törvényt alkotja:
I. Fejezet
ALAPVETI RENDELKEZESEK
1. § E törvény célja, hogy meghatározza a Magyar Köztársaság területén
nyújtott menedékhez fûzõdõ jogokat és kötelezettségeket, a menekültügyi
hatósági eljárás törvényességi garanciáinak megállapításával biztosítsa az
emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmét, garantálja a faji,
vallási, nemzeti hovatartozás vagy politikai meggyõzõdés miatti
megkülönböztetés tilalmának érvényesülését.
2. § E törvény alkalmazásában
a) menekült: az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy (a
továbbiakban: külföldi), aki faji, illetõleg vallási okok, nemzeti
hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás, avagy
politikai meggyõzõdése miatti üldözése, az üldözéstõl való megalapozott
félelme miatt az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási
helye - szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén
tartózkodik, és nem tudja vagy az üldözéstõl való félelmében nem kívánja
annak az országnak a védelmét igénybe venni, továbbá e személy közvetlen
családtagja; feltéve, hogy az érintettet kérelmére a menekültügyi hatóság
menekültként elismerte;
b) menedékes: az a külföldi, aki olyan területrõl érkezett, ahonnan a
tömegesen menekülõk csoportjának tagjait a hazájukban dúló külföldi
megszállás, háború, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetõleg az
emberi jogok tömeges és durva megsértése miatt a Magyar Köztársaság a
Kormány döntése alapján ideiglenes védelemben részesítette, és a
menekültügyi hatóság menedékesként elismerte;
c) befogadott: az a külföldi, aki átmenetileg hazájába azért nem küldhetõ
vissza, mert ott halálbüntetésnek, kínzásnak, embertelen vagy megalázó
bánásmódnak lenne kitéve, feltéve, hogy a menekültügyi hatóság
befogadottként elismerte;
d) biztonságos származási ország: a menekültkénti elismerést kérõ
állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye - szerinti
országra irányadó vélelem, amely szerint ez az ország a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, a Genfi Egyezményt, a kínzás
és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok
elleni nemzetközi egyezményt, továbbá az emberi jogok és az alapvetõ
szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményt
alkalmazza, illetõleg a jogrend jellemzõi és a törvényesség garanciái
miatt nem állhat fenn a nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi
csoporthoz tartozás, politikai meggyõzõdés, faji, vallási okból való
üldözés, kínzás, embertelen, illetõleg megalázó bánásmód veszélye, és
amely ország lehetõvé teszi független nemzeti és nemzetközi szervezetek
számára az emberi jogok érvényesülésének ellenõrzését és felülvizsgálatát;
e) biztonságos harmadik ország: amely a kérelmezõre nézve megfelel a
biztonságos származási országot jellemzõ feltételeknek, és ahol a külföldi
a Magyar Köztársaság területére érkezése elõtt úgy tartózkodott,
letelepedett, átutazott vagy továbbutazott, hogy reá nézve, kérelmére a
Genfi Egyezmény alkalmazhatóságát elismerték vagy az elismerés iránti
kérelem benyújtására megvolt a lehetõsége, de azzal nem élt; feltéve, hogy
ezen ország jogszabályai szerint a külföldi nem küldhetõ vissza abba az
országba, amelyben az üldözésnek, kínzásnak, embertelen, illetõleg
megalázó bánásmódnak lenne kitéve;
f) közvetlen családtag: a külföldi házastársa és kiskorú gyermeke, kiskorú
kérelmezõ esetén a szülõ;
g) menedékjog: jogcím a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra,
egyidejû védelem a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen.
3. § (1) Kérelmére - a 4. §-ban foglalt kivétellel - a menekültügyi
hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy
valószínûsíti, hogy reá nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk A. pontja,
valamint B. pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzõkönyv 1.
Cikkének 2. és 3. pontjában foglalt okok miatt a Genfi Egyezmény
rendelkezéseit alkalmazni kell.
(2) Menekültként - a 4. § (1) bekezdésében meghatározott kizáró ok
hiányában - kell elismerni azt is, akire nézve a belügyminiszter
humanitárius okból, kivételesen méltányosságot gyakorolt.
4. § (1) Meg kell tagadni annak a külföldinek a menekültkénti
elismerését,
a) akire nézve a Genfi Egyezmény 1. Cikk D., E. vagy F. pontjában szereplõ
kizáró okok valamelyike fennáll;
b) akinek Magyarországon való tartózkodása, tevékenysége nemzetbiztonsági
érdeket sért, amennyiben ez a vélelem a Genfi Egyezmény 32. Cikk (2)
bekezdése szerinti eljárás során megalapozottnak bizonyult;
c) aki olyan országból érkezett, amely e törvény szerint biztonságos
származási vagy biztonságos harmadik országnak minõsül, és a kérelmezõ
nem bizonyította, hogy reá nézve az az ország nem felel meg a 2. § d)-e)
pontjában meghatározott feltételeknek;
d) aki menekültkénti elismerését korábbi kérelme jogerõs elutasítása után
azonos ténybeli alapon kéri.
(2) Meg lehet tagadni a menekültkénti elismerését annak a külföldinek,
a) aki az üldözését vagy az üldözéstõl való félelmét kiváltó körülményeket
hazája elhagyását követõen azzal a szándékkal idézte elõ, hogy
menedékjogot kapjon;
b) aki a 16. § a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségét írásbeli
felszólítás ellenére ismételten megszegte, és ezzel az eljárás
lefolytatását meghiúsította.
5. § A menekült jogállás megszûnik, ha a menekült
a) magyar állampolgárságot szerzett;
b) Magyarországon bevándorlási engedélyt kapott;
c) menekültkénti elismerését a menekültügyi hatóság visszavonta.
6. § (1) A menekültkénti elismerést vissza kell vonni, ha
a) a Genfi Egyezmény 1. Cikk C. és F. pontjában meghatározott feltételek
valamelyike fennáll;
b) a menekültkénti elismerés feltételei már az elismerõ határozat
meghozatalakor sem álltak fenn;
c) a menekült magatartása nemzetbiztonsági érdeket sért, amennyiben ez a
vélelem a Genfi Egyezmény 32. Cikk (2) bekezdése szerinti eljárás során
megalapozottnak bizonyult;
d) a menekült e jogállásáról írásban lemondott.
(2) A menekült jogállásról való lemondás nem vonható vissza.
7. § A menekültkénti elismerés visszavonható, ha
a) az elismerés az elbírálás szempontjából lényeges tények elhallgatásával
történt;
b) a menekültet jogerõsen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték olyan
különösen súlyos, szándékos bûncselekmény elkövetése miatt, amelyet a
törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyeget.
8. § A 9. §-ban meghatározott kizáró ok hiányában a menekültügyi hatóság
menedékesként ismeri el azt a külföldit, aki megfelel a Kormány által
meghatározott feltételeknek (22. §).
9. § Menedékesként nem ismerhetõ el az a kérelmezõ,
a) akirõl alapos okkal feltételezhetõ, hogy béke elleni, háborús vagy
emberiség elleni, az ilyen bûncselekményekrõl rendelkezõ nemzetközi
egyezményekben meghatározott bûncselekményt követett el;
b) akinek Magyarországon való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket sért;
c) aki a Magyar Köztársaság területén kívül az országba történõ
befogadását megelõzõen súlyos, nem politikai bûncselekményt követett el;
d) aki az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütközõ cselekményekben
bûnös.
10. § Megszûnik a menedékes jogállás, ha
a) a Magyar Köztársaság által nyújtott védelem idõtartama a Kormány
döntése szerint lejárt, mert a menedékes származási országában a
menekülésre késztetõ ok megszûnt;
b) a menedékest a menekültügyi hatóság menekültként elismerte;
c) a menedékes Magyarországon bevándorlási engedélyt kapott;
d) a menedékes a Magyar Köztársaság területét végleg elhagyta;
e) a menedékeskénti elismerést a menekültügyi hatóság visszavonta.
11. § A menedékeskénti elismerést vissza kell vonni, ha
a) az elismerés feltételei már az elismerõ határozat meghozatalakor sem
álltak fenn;
b) a menedékes Magyarországon való tartózkodása, tevékenysége
nemzetbiztonsági érdeket sért.
12. § A menedékeskénti elismerés visszavonható, ha a menedékes a Magyar
Köztársaság területét a menekültügyi hatóság hozzájárulása nélkül
elhagyta, vagy megkísérelte elhagyni.
13. § (1) A menekültügyi hatóság - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel
- a külföldit befogadottként ismeri el, ha a 2. § c) pontjában
meghatározott okból hazájába nem küldhetõ vissza.
(2) Nem ismerhetõ el befogadottként,
a) akinek a Magyarországon való tartózkodása nemzetbiztonsági érdeket
sért;
b) akirõl alapos okkal feltételezhetõ, hogy béke elleni, háborús vagy
emberiség elleni, az ilyen bûncselekményekrõl rendelkezõ nemzetközi
egyezményekben meghatározott bûncselekményt követett el;
c) akit szándékos bûncselekmény elkövetése miatt végrehajtható
szabadságvesztésre ítéltek.
(3) A menekültügyi hatóság a befogadottkénti elismerést visszavonja, ha
a) a befogadás alapjául szolgáló ok megszûnt;
b) az elismerés az elbírálás szempontjából lényeges tények elhallgatásával
történt;
c) a befogadott ismételten vagy súlyosan megszegte a Magyar Köztársaság
törvényeinek betartására irányuló kötelezettségét.
II. Fejezet
AZ ELISMERÉSÉT KÉRE, A MENEKÜLT,
A MENEDEKES ES A BEFOGADOTT JOGALLASA
14. § (1) A menekültként és a menedékeskénti elismerését kérõ külföldinek,
illetõleg a menedékesnek és a befogadottnak joga van a Magyar Köztársaság
területén való tartózkodáshoz.
(2) A menekült menedékjogot élvez.
A menekültkénti elismerését kérõ jogállása
15. § A menekültkénti elismerését kérõ jogosult
a) külön jogszabályban meghatározott, személyazonosításra alkalmas,
magyarországi tartózkodása jogszerûségét igazoló okmányra;
b) az eljárás ideje alatt a törvényben és kormányrendeletben meghatározott
feltételek szerint szállásra és ellátásra;
c) az eljárás ideje alatt az Egyesült Nemzetek Menekültügyi
Fõbiztosságával, illetõleg jogi képviseletének biztosítása céljából
bármelyik menekültügyi szervezettel való kapcsolat felvételére.
16. § A menekültkénti elismerését kérõ
a) a befogadó állomáson, illetõleg a menekültügyi hatóság által kijelölt
más szálláshelyen életvitelszerûen köteles tartózkodni;
b) a hatósággal köteles együttmûködni, így különösen: személyes adatait
közölni, okmányait átadni, tûrni ujjlenyomatának, arcképmásának
rögzítését, csomagjának, ruházatának, jármûvének átvizsgálását, számot
adni vagyonáról, jövedelmérõl;
c) egészségügyi szûrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezõen
elõírt, valamint az illetékes egészségügyi hatóság által megbetegedési
veszély esetén elrendelt hiányzó védõoltások pótlásának köteles magát
alávetni;
d) a befogadó állomáson való foglalkoztatás kivételével nem vállalhat
munkát.
A menekült jogállása
17. § (1) A menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet másképp nem
rendelkezik - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a magyar
állampolgárokra vonatkozó jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik.
(2) A menekült
a) nem rendelkezik választójoggal;
b) nem hadköteles;
c) nem tölthet be olyan munkakört, illetõleg feladatkört, amelynek
ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti.
18. § A menekült jogosult
a) külön jogszabályban meghatározott személyazonosító igazolványra és a
Genfi Egyezményben foglalt kétnyelvû úti okmányra;
b) a törvényben és kormányrendeletben meghatározott körben és feltételek
szerint ellátásra, továbbá támogatásra;
c) díjmentes magyar nyelvoktatásban való részvételre.
A menedékeskénti elismerését kérõ jogállása
19. § (1) A menedékeskénti elismerését kérõ jogosult a menekültügyi
hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas, magyarországi
tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra, továbbá a törvényben és
kormányrendeletben foglalt feltételek szerint szállásra és ellátásra.
(2) A menedékeskénti elismerését kérõ
a) köteles a hatósági eljárás során a hatósággal együttmûködni, így
különösen: személyes adatait közölni, okmányait átadni, tûrni
ujjlenyomatának és arcképmásának rögzítését, ruházatának, jármûvének és
csomagjának átvizsgálását, számot adni jövedelmérõl, vagyonáról;
b) egészségügyi szûrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezõen
elõírt, valamint az illetékes egészségügyi hatóság által megbetegedési
veszély esetén elrendelt hiányzó védõoltások pótlásának köteles magát
alávetni;
c) köteles az eljárás tartama alatt a befogadó állomáson, illetõleg a
menekültügyi hatóság által kijelölt más szálláshelyen életvitelszerûen
tartózkodni;
d) a befogadó állomáson való foglalkoztatás kivételével nem vállalhat
munkát.
A menedékes jogállása
20. § (1) A menedékes jogosult
a) a menekültügyi hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas,
magyarországi tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra;
b) külön engedély nélkül munkavállalásra;
c) a törvényben és kormányrendeletben foglaltak szerint szállásra és
ellátásra.
(2) A menedékes köteles
a) szálláshelyét a menekültügyi hatóságnak bejelenteni;
b) a vagyoni helyzetében, illetõleg jövedelmi viszonyaiban bekövetkezett,
az ellátásra való jogosultság szempontjából meghatározó változást a
szálláshelye szerint illetékes települési önkormányzat (fõvárosi kerület)
jegyzõjének (a továbbiakban: jegyzõ) bejelenteni.
(3) Ha a menedékes nem rendelkezik származási országa érvényes
útiokmányával, - külön jogszabályban foglaltak szerint - egyszeri
kiutazásra és visszatérésre jogosító útiokmánnyal látható el.
A befogadott jogállása
21. § (1) A befogadott jogosult
a) a menekültügyi hatóság által kiállított, személyazonosításra alkalmas,
magyarországi tartózkodásra és ellátásra jogosító okmányra, továbbá
törvényben vagy kormányrendeletben foglaltak szerint szállásra és
ellátásra;
b) a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint munkavállalásra.
(2) A befogadott köteles
a) a menekültügyi hatóság által számára kijelölt befogadó állomáson,
illetõleg más szálláshelyen életvitelszerûen tartózkodni;
b) a Magyar Köztársaság törvényeit megtartani, jogsértéstõl tartózkodni, a
menekültügyi hatósággal együttmûködni,
c) a hatósági eljárás során a hatósággal együttmûködni, így különösen:
személyes adatait közölni, okmányait átadni, tûrni ruházatának, jármûvének
és csomagjának átvizsgálását, számot adni jövedelmérõl, vagyonáról;
d) tûrni ujjlenyomatának és arcképmásának rögzítését;
e) egészségügyi szûrésnek, gyógykezelésnek, jogszabályban kötelezõen
elõírt, valamint az illetékes egészségügyi hatóság által megbetegedési
veszély esetén elrendelt hiányzó védõoltások pótlásának köteles magát
alávetni.
(3) A befogadott a (2) bekezdés d)-e) pontjában meghatározottakra akkor
köteles, ha azt az idegenrendészeti vagy a menekültügyi eljárás során még
nem teljesítette.
(4) A befogadott - külön jogszabályban foglaltak szerint - egyszeri
kiutazásra és visszatérésre jogosító útiokmánnyal látható el.
III. Fejezet
A MENEKÜLTÜGY IRANYITASA ES
SZERVEZETI RENDSZERE
22. § A Kormány rendelkezik arról, hogy a külföldi megszállás, háború,
polgárháború, etnikai összecsapás, illetõleg az emberi jogok tömeges és
durva megsértése miatt meghatározott területrõl tömegesen menekülõk
csoportját átmeneti idõre védelemben kell részesíteni.
23. § A menekültügy ágazati irányítását a belügyminiszter látja el. E
feladatkörében
a) létrehozza a menekültügy szervezetrendszerét;
b) kezdeményezi a Kormány 22.§-ban meghatározott döntését;
c) összehangolja a menekültek, a menedékesek és a befogadottak társadalmi
beilleszkedésében, ellátásában és támogatásában résztvevõ állami szervek
együttmûködését;
d) segíti a menekültügyben feladatot vállaló társadalmi szervezetek
tevékenységének összehangolását.
A központi menekültügyi szerv
24. § A központi menekültügyi szerv
a) ellátja a menekültügyi hatósági és igazgatási tevékenységet;
b) jogosult a menekültügyi eljárás céljából ujjlenyomat és arcképmás
rögzítésére, a kérelmezõ csomagjának, ruházatának, jármûvének
átvizsgálására;
c) a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérõt, a menedékest és
a befogadottat ellátja személyazonosításra alkalmas és magyarországi
tartózkodásra, továbbá ellátásra jogosító okmánnyal;
d) mûködteti és felügyeli a befogadó állomásokat, megállapítja a befogadó
állomáson tartózkodás szabályait;
e) létrehozza és kezeli a központi menekültügyi nyilvántartást;
f) végzi és összehangolja a menekültek, a menedékesek és a befogadottak
ellátásával, társadalmi beilleszkedésével, hazatérésével és
továbbtelepülésével kapcsolatos igazgatási teendõket;
g) gondoskodik a menekültügy céljára jóváhagyott költségvetési elõirányzat
felhasználásáról, elszámolásáról;
h) együttmûködik a menekültügyben érdekelt állami szervekkel, valamint a
nemzetközi menekültügyi és migrációs szervezetekkel, továbbá az érintett
hazai társadalmi szervezetekkel és a menekültek szervezeteivel.
A befogadó állomás
25. § (1) A befogadó állomás irányítását a belügyminiszter a központi
menekültügyi szerv útján látja el, a szakmai felügyeletet az érintett
minisztériumok, országos hatáskörû szervek végzik.
(2) Az állomást a központi menekültügyi szerv vezetõje által kinevezett
igazgató vezeti.
26. § A befogadó állomás feladatainak megoldásában együttmûködik a helyi
önkormányzatokkal, az érintett állami és társadalmi szervekkel. Az
együttmûködõ szervezeteket tájékoztatja mûködésének tapasztalatairól.
27. § A befogadó állomás feladata különösen, hogy
a) a hatósági eljárás idõtartamára a menekültkénti vagy menedékeskénti
elismerésüket kérõk számára elhelyezést és ellátást nyújtson, biztosítsa a
hatósági eljárás lefolytatásához szükséges rendezett körülményeket;
b) ellátást és szállást nyújtson a menekülteknek, a menedékeseknek és a
befogadottaknak;
c) megadja a menekültek és a menedékesek társadalmi beilleszkedéséhez
legszükségesebb támogatást, tájékoztassa õket a közérdekû tudnivalókról,
valamint kötelezettségeikrõl, jogaikról és jogaik érvényesítésének
módjáról, segítse elõ foglalkoztatásukat;
d) segítse elõ a menekültek, a menedékesek és a befogadottak önkéntes
hazatérését vagy befogadó harmadik országba távozását.
A menekültügyben közremûködõ szervek
28. § A menekültügyi hatóság a jogszabályok keretei között együttmûködik
a) a menekültügyi eljárás során a kérlmezõknek jogsegélyt nyújtó, valamint
a befogadó állomáson biztosított életkörülmények figyelemmel kísérése, a
társadalomba való beilleszkedés elõsegítése, továbbá az ellátások és
támogatások biztosítása érdekében feladatot vállaló társadalmi
szervezetekkel, egyházakkal és személyekkel;
b) a menekültek, a menedékesek és a befogadottak társadalmi
beilleszkedését segítõ, ellátásukban és támogatásukban szerepet vállaló
települési önkormányzat képviselõ-testületével, Budapesten a fõvárosi
közgyûléssel.
29. § A menekült, a menedékes, illetõleg a befogadott lakcíme vagy
szálláshelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõje, illetõleg
Budapesten a fõjegyzõ gondoskodik a törvényben és kormányrendeletben
meghatározott egyes ellátások folyósításáról.
30. § (1) A külön törvényben meghatározott idegenrendészeti hatóságok és a
nemzetbiztonsági szolgálatok közremûködnek abban, hogy a menekültügyi
eljárás megalapozott és gyors lefolytatásának feltételei rendelkezésre
álljanak.
(2) A Rendõrség és a Határõrség idegenrendészeti feladatokat ellátó
szerve a menekülésre irányuló szándékát elõttük kinyilvánító külföldi
a) menekülésérõl és más lényeges körülményekrõl szóló nyilatkozatát
rögzíti, és a nyilatkozatot haladéktalanul megküldi a menekültügyi
hatóság részére;
b) személyazonosításához szükséges intézkedéseket a nyilatkozattal
egyidejûleg elvégzi, így különösen: a külföldi ujjlenyomatát és
arcképmását rögzítik, ruházatát, csomagjait, jármûvét átvizsgálhatja;
c) elhelyezésérõl, illetõleg a legközelebbi befogadó állomásra
irányításáról vagy indokolt esetben szállításáról késedelem nélkül
gondoskodik;
d) részére az irányítás tényét tartalmazó igazolást állít ki. Az igazolás
24 óráig érvényes;
e) irányításának, illetõleg szállításának tényérõl a menekültügyi
hatóságot és a befogadó állomást egyidejûleg értesíti.
IV. Fejezet
A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁS
Az eljárás általános szabályai
31. § (1) Az eljárás a menekültügyi hatóságnál benyújtott kérelemre indul,
amelyet a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerését kérõ (a
továbbiakban együtt: kérelmezõ) szóban vagy írásban terjeszthet elõ.
(2) A kérelmet a 42. § (1) bekezdésében foglalt esetben az államhatáron
történõ beléptetésre jelentkezéskor azonnal elõ kell terjeszteni.
(3) A szóban elõterjesztett kérelmet a menekültügyi hatóság köteles
jegyzõkönyvbe foglalni.
(4) A kérelemnek tartalmaznia kell a menekülésre okot adó tényekre és
körülményekre való utalást.
32. § (1) A kérelem elõterjesztésekor a kérelmezõt a menekültügyi hatóság
tájékoztatja eljárási jogairól, kötelezettségeirõl, valamint a
kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeirõl.
(2) A tájékoztatás tudomásulvételét jegyzõkönyvben kell rögzíteni.
33. § (1) A kérelmezõ az eljárásban személyesen részt vesz.
(2) A kérelmezõ az eljárásban szóban és írásban használhatja az
anyanyelvét vagy azt a nyelvet, amelyet megért.
(3) A kérelmezõnek lehetõséget kell biztosítani, hogy a saját költségén,
választása szerint jogi segítséget vegyen igénybe, illetve, hogy igénye
szerint elfogadja valamely, jogvédelemmel rendszeresen foglalkozó
bejegyzett társadalmi szervezet ingyenes jogi segítségét.
(4) Az idegenrendészeti és a menekültügyi hatóságok a védelmet kérõt
tájékoztatják jogairól és arról, hogy az eljárás során jogi segítséget
vehet igénybe.
34. § A kérelmezõt a 42. § (1) bekezdésében foglalt esetben azonnal, egyéb
esetben a kérelem benyújtását követõ 5 napon belül a menekültügyi hatóság
köteles meghallgatni.
35. § A menekültügyi hatóság az eljárást megszünteti, ha a kérelmezõ
a) meghal;
b) kérelmét írásban visszavonja;
c) a személyes meghallgatáson ismételt írásbeli felhívásra nem jelenik
meg, és távolmaradását kimenteni nem tudja.
36.§ A menekültügyi hatóság a külföldit hivatalból ismeri el
befogadottként.
37. § Az eljárásban a Nemzetbiztonsági Hivatal szakhatóságként vesz részt.
38. § (1) Az érdemi határozatot a 45. §-ban foglalt kivétellel a kérelem
benyújtásától számított 60 napon belül kell meghozni, amely határidõt a
menekültügyi hatóság vezetõje további 30 nappal meghosszabbíthatja.
(2) A határozatot írásban kell közölni és a külföldi anyanyelvén vagy az
általa értett más nyelven ki is kell hirdetni.
39. § (1) A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.
(2) A határozat bírósági felülvizsgálatát lehet kérni. A bíróság az
eljárás általános szabályai szerint hozott és a rövidített eljárásban
hozott határozatról is nemperes eljárásban, a kérelem benyújtásától
számított 15 napon belül határoz. A bíróság a határozatot
megváltoztathatja.
(3) A kérelmet a bírósághoz - a 46. §-ban meghatározottak kivételével - a
határozat közlését követõ 5 napon belül lehet benyújtani.
40. § A befogadottkénti elismerésrõl rendelkezõ határozat meghozatalához
vezetõ körülményeket a menekültügyi hatóság évente felülvizsgálja.
41. § Az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Fõbiztosságának
képviselõje a menekültkénti elismerésre irányuló eljárásban, annak bármely
szakaszában részt vehet. Ennek keretében
a) jelen lehet a kérelmezõ meghallgatásán;
b) betekinthet a menekültügyi iratokba, azokról másolatot készíthet;
c) a menekültügyi hatóság megküldi részére a határozatot.
A repülõtéren irányadó szabályok
42. § (1) Az idegenrendészeti hatóság köteles a külföldinek a Magyar
Köztársaság területére a Nemzetközi Légiforgalmi Határátkelõhelyen való
beléptetése elõtt azonnal értesíteni a menekültügyi hatóságot az eljárás
megindítása céljából, ha a külföldi e törvényben meghatározott menekülési
okra hivatkozik, továbbá biztonságos származási vagy biztonságos harmadik
országból érkezett, és személyazonosságát útlevéllel vagy annak megfelelõ
más okmánnyal nem tudja igazolni.
(2) Ha az eljárás alapján a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerést a
menekültügyi hatóság elutasította, a továbbiakban - ha nemzetközi
szerzõdés másként nem rendelkezik - a külföldiek beutazásáról,
magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI.
törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A menekültügyi hatóság elutasító határozata ellen a bírósághoz
benyújtott jogorvoslati kérelemnek a végrehajtásra nincs halasztó
hatálya. A jogorvoslati kérelmet a bírósághoz a rövidített eljárásra
irányadó szabályok szerint lehet benyújtani.
A rövidített eljárás
43. § Rövidített eljárásban kell a kérelmezõ menekültkénti elismerésére
irányuló kérelmét elbírálni, ha a kérelem nyilvánvalóan alaptalan. Ha a
rövidített eljárás során a kérelmezõ valószínûsíti, hogy a kérelem nem
nyilvánvalóan alaptalan, a továbbiakban az eljárást az általános szabályok
szerint kell lefolytatni.
44. § A kérelmet nyilvánvalóan alaptalannak kell tekinteni, ha a kérelmezõ
a) kérelmében nem utal a hazájában fennálló üldöztetésre vagy az attól
való félelmére;
b) a menekültügyi eljárás során személyazonosságát vagy állampolgárságát,
a menedékkérés okát illetõen a nyilatkozatot megtagadta;
c) a személyazonosságára, állampolgárságára vonatkozóan szándékosan hamis
vagy megtévesztõ adatot szolgáltat, továbbá hamis vagy meghamisított
okmányt szándékosan felhasznál, és annak valótlan tartalmához ragaszkodik.
45. § A rövidített eljárásban a határozatot a kérelem elõterjesztésétõl
számított 7 napon belül kell meghozni.
46. § A rövidített eljárásban hozott határozat felülvizsgálatát a
bíróságtól a határozat közlését követõ 3 napon belül lehet kérni.
47. § (1) A menekültügyi eljárásban az államigazgatási eljárás általános
szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben foglaltakat e fejezetben és az
e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott
eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A menekültügyi eljárás alatt az idegenrendészeti eljárást nem kell
felfüggeszteni, de az idegenrendészeti eljárásban hozott határozatot -
jogszabályban meghatározott kivétellel - a menekültügyi hatóság érdemi
döntéséig nem lehet végrehajtani.
V. Fejezet
ELLATAS, TAMOGATAS, KÖLTSÉGVISELÉS RENDJE
Az ellátások és támogatások
48. § (1) A menekült beilleszkedéséhez, továbbá a kérelmezõ, a menedékes
és a befogadott alapvetõ létfeltételeinek megteremtéséhez jogosult az e
törvényben és kormányrendeletben meghatározott ellátásokra és
támogatásokra.
(2) Az ellátások és támogatások csoportjai:
a) személyes gondoskodás körébe tartozó ellátások,
b) pénzbeli ellátások,
c) pénzbeli támogatások.
(3) A központi menekültügyi szerv a menedékes egészségügyi
szolgáltatásainak biztosítására - a külön törvény alapján az egészségügyi
szolgáltatásra megállapodást kötõ külföldi állampolgárt a kötelezõ
egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény szerint
megilletõ egészségügyi szolgáltatások körére kiterjedõen - az Országos
Egészségbiztosítási Pénztárral megállapodást köthet. A megállapodás
alapján a központi menekültügyi szervet terhelõ havi járulék összege a
megállapodással érintett menedékesek után fejenként a külön törvény
szerinti minimálbér összegének 30 százaléka.
(4) A kérelmezõ, a befogadott és a (3) bekezdésben meghatározott
megállapodás hatálya alatt nem álló menedékes a Kormány rendeletében
meghatározott egészségügyi ellátásokra térítésmentesen jogosult.
(5) Az ellátások és támogatások egyes formáit, biztosításának és
térítésének feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg.
A költségviselés rendje
49. § Az Országgyûlés
a) a központi menekültügyi szerv, a befogadó állomások és más
szálláshelyek létesítési, fejlesztési, fenntartási és mûködési
költségeinek;
b) a kérelmezõ, a menekült, a menedékes és a befogadott ellátásának,
támogatásának biztosításához, továbbá a szállításhoz szükséges eszközök
beszerzési, mûködtetési költségeinek;
c) az egyes ellátások és támogatások költségének megtérítésével összefüggõ
kiadások;
d) a menekült magyar nyelvi oktatásával összefüggõ kiadások;
e) a nemzetközi menekültügyi szervezet tagságával járó tagsági díj és
hozzájárulás;
f) az eljárással összefüggõ, így különösen: a személyazonosítás, az
adatnyilvántartás és -kezelés, a tolmács, továbbá a szakértõ költségeinek;
g) az idegenrendészeti hatóságok menekültügyi eljárással összefüggõ
költségeinek, ezen belül a tolmácsnak, az ujjlenyomat és arcképmás
rögzítésének, a kérelmezõ utaztatásának és ellátásának költsége
fedezetét a Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló törvény a
Belügyminisztérium fejezetében biztosítja.
VI. Fejezet
ADATKEZELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS
A menekültügyi nyilvántartás fogalma és tartalma
50. § (1) A menekültügyi nyilvántartás olyan központi hatósági
nyilvántartás, amely a menekültek, a menedékesek, a befogadottak, továbbá
a kérelmezõk - hivatalból indult eljárás esetén az érintett külföldi - ( a
továbbiakban együtt: külföldi) személyes adatait, a tartózkodásukkal, az
õket megilletõ ellátással összefüggõ adatokat, valamint az azokban
bekövetkezett változásokat tartalmazza.
(2) A nyilvántartást a központi menekültügyi szerv, az 51. § (1)
bekezdésének h) pontjában foglalt adat tekintetében a
Belügyminisztériumnak a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény
felhatalmazása alapján kijelölt szerve vezeti.
(3) A nyilvántartás feladata az e törvényben meghatározott adatok gyûjtése
és kezelése, azokról okiratok kiadása és törvényben meghatározott
jogosultaknak adatok szolgáltatása a menekült, a menedékes, illetõleg a
befogadott jogállás fennállásának megállapítása, illetõleg az ahhoz fûzõdõ
jogosultságok biztosítása céljából.
51. § (1) A nyilvántartás a külföldi következõ adatait tartalmazza:
a) a személyazonosító adatait (nevét, korábbi nevét, álnevét, jelenlegi és
korábbi állampolgárságát, nemét, születési helyét és idejét, menekült
esetén személyi azonosítóját), anyja nevét és fényképét;
b) családi állapotát, foglalkozását, iskolai végzettségét;
c) szálláshelyét, tartózkodási helyét, lakcímét;
d) az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye -
szerinti ország nevét;
e) nemzeti, nemzetiségi hovatartozására, vallási meggyõzõdésére vonatkozó
adatok közül azt, amelyre kérelmének indokolásában hivatkozott;
f) a személyazonossági és úti okmányainak adatait ( az okmány azonossági
jelét és számát, érvényességi idõtartamát, a kiállítás idõpontját, a
kiállító hatóság nevét, a kiállítás helyét);
g) a vele együtt érkezõ közeli hozzátartozók személyazonosító adatait és a
magyarországi tartózkodás jogcímét;
h) ujjlenyomatát.
(2) A nyilvántartás tartalmazza a törvényben és kormányrendeletben
meghatározott ellátás biztosítása érdekében a külföldi jövedelmi, vagyoni
helyzetére vonatkozó olyan adatokat, amelyeket az érintett nyilatkozata
vagy az általa szolgáltatott irat tartalmazott, továbbá a folyósított
támogatás adatait.
(3) A központi menekültügyi szerv az (1) bekezdésben meghatározott
adatokat a kérelem elutasításától, illetõleg az elismerés megszûnésétõl
számított tíz évig, a (2) bekezdésben meghatározott adatokat a jogosultság
megszûnésétõl, illetõleg a visszatérítendõ támogatás teljesítésétõl vagy a
követelés elévülésétõl számított öt évig kezeli.
52. § (1) A befogadó állomás nyilvántartást vezet
a) az állomáson elhelyezettek 51. § (1) bekezdés a) pontjában
meghatározott személyazonosító adatairól;
b) az állomás által nyújtott támogatás mértékérõl és idõtartamáról.
(2) Az érintett külföldi adatait az állomás végleges elhagyását követõ 1
évig kell kezelni.
53. § (1) A menekült, a menedékes, illetõleg a befogadott lakcíme
(tartózkodási helye, szálláshelye) szerint illetékes jegyzõ nyilvántartást
vezet a hatáskörébe tartozó támogatásra jogosult
a) 51. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személyazonosító
adatairól;
b) lakcímérõl, tartózkodási helyérõl;
c) a folyósított támogatás összegérõl;
d) a folyósítás idõpontjáról, visszatérítendõ támogatás esetén a
törlesztési határidõrõl.
(2) A támogatást folyósító szervek adatkezelést végezhetnek a külföldivel
közös háztartásban élõ közeli hozzátartozók kereseti és vagyoni
viszonyairól, amennyiben a támogatás feltételeinek fennállása ennek
alapján állapítható meg.
(3) A támogatást folyósító szervek adatszolgáltatásra kötelezettek a
menekültügyi hatóságnak, valamint az adatok igénylésére törvényben
feljogosított szerveknek.
(4) A támogatást folyósító szervek az (1)-(2) bekezdésben meghatározott
adatokat az érintett támogatásra jogosultságának, illetõleg a
visszafizetési kötelezettsége fennállásáig kezelhetik.
54. § A menekültügyi hatóság a menekültügyi eljárás lefolytatásához
adatokat igényelhet
a) a Belügyminisztérium bûnügyi nyilvántartásából;
b) a beutazási és tartózkodási tilalom alatt állók nyilvántartását vezetõ
adatkezelõ szervtõl;
c) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából;
d) a fogvatartottak nyilvántartását kezelõ szervtõl;
e) nemzetközi szerzõdés alapján a külföldi bûnüldözõ, idegenrendészeti és
menekültügyi szervektõl, illetõleg ilyen nemzetközi szervezetektõl.
Adatszolgáltatás
55. § (1) Adatigénylõ szerv a nyomozóhatóság, idegenrendészeti feladatai
ellátása körében a rendõrség, a határõrség, a közigazgatási hivatal,
továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatok, az állampolgársági ügyekben eljáró
szerv, a közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság és a jogszabály,
illetõleg szerzõdés alapján támogatást folyósító szervek.
(2) A központi menekültügyi szerv a menekültként történõ elismerésrõl - az
érintett személyazonosító adatainak közlésével - tájékoztatja a polgárok
személyi adatai és lakcíme nyilvántartásának központi szervét a
nyilvántartásba történõ felvétel, illetõleg személyazonosító igazolvánnyal
és személyi azonosítóval történõ ellátás céljából.
(3) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók
és azokból személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra
adatok szolgáltathatók. Az 51. § (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban
meghatározott adatok a Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai
célú adatkezelés érdekében személyazonosításra alkalmas módon is
átadhatók.
(4) A 51. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott adat csak a
Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 84. § i)-m) pontjaiban
meghatározott bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személy ellen induló
büntetõeljárásban a nyomozóhatóság, valamint törvényben meghatározottak
szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok és a menekültügyben hozott
közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság részére adható át.
56. § A menekültkénti, a menedékeskénti és a befogadottkénti elismeréssel
összefüggõ iratok nem selejtezhetõk, õrzésükrõl és nyilvántartásukról a
központi menekültügyi szerv gondoskodik.
Nemzetközi adatátadás
57. § A központi menekültügyi szerv - nemzetközi szerzõdés alapján -
adatot szolgáltat más államok és nemzetközi szervezetek illetékes
szerveinek a következõ adatok tekintetében:
a) a menekültügy területén alkalmazandó jogszabályok és gyakorlat;
b) a külföldiek havi érkezésére és állampolgárság szerinti megoszlásukra
vonatkozó statisztikai adatok. Ez utóbbi adatokat nemzetközi megállapodás
alapján az Európai Közösségek Bizottsága által kijelölt szerv és az
Egyesült Nemzetek Menekültügyi Fõbiztossága részére is átadja;
c) a menedék iránti kérelmek újabb tendenciájára vonatkozó általános
jellegû információk;
d) a külföldi származási országa vagy a korábbi tartózkodása szerinti
ország helyzetére vonatkozó általános tájékoztatások.
58. § (1) A központi menekültügyi szerv nemzetközi szerzõdés alapján - a
külföldi származási országa kivételével - más államok illetékes szerveinek
és az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Fõbiztosságának kérelmére
közöl minden olyan információt, amely szükséges a menedék iránti kérelem
elbírálásához.
(2) A (1) bekezdés szerinti információ tartalmazhatja:
a) a külföldire vonatkozó személyes adatokat (név, esetleg a korábbi név,
álnév, jelenlegi és korábbi állampolgárság, születési hely és idõ);
b) a személyazonossági és úti okmányok adatait (azonossági jel és szám,
érvényességi idõtartam, a kiállítás idõpontja, a kiállító hatóság neve, a
kiállítás helye);
c) a kérelmezõ személyazonosságának megállapításához szükséges más
adatokat;
d) más állam által kiállított tartózkodási engedélyre vagy vízumra
vonatkozó adatokat;
e) a kérelem benyújtásának helyét;
f) a korábbi menedék iránti kérelem benyújtásának idõpontját, a jelenlegi
kérelem benyújtásának idõpontját, az eljárás állását, illetõleg az érdemi
határozat tartalmát;
g) a büntetõjogi felelõsségrevonásra vonatkozó adatokat.
(3) Azokat az indokokat, amelyekre a külföldi kérelme alátámasztásául
hivatkozott, csak írásbeli hozzájárulásával lehet közölni.
(4) A (1) bekezdésben felhatalmazott szervek kivételével külföldi szerv
vagy személy részére személyes adat csak az érintett által írásban adott
hozzájárulás alapján adható át. Az érintettet a felhasználás céljáról
elõzetesen tájékoztatni kell.
VII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
59. § (1) Ez a törvény 1998. március 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit -
a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - a folyamatban lévõ ügyekben
alkalmazni kell.
(2) A menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a magyarországi
szálláshellyel rendelkezõ külföldit, akire nézve a Genfi Egyezmény
alkalmazhatóságát az ENSZ Menekültügyi Fõbiztossága Budapesti Irodája e
törvény hatálybalépéséig megállapította; feltéve, hogy az érintett
menekültkénti elismerését e törvény hatálybalépését követõ 90 napon belül
kéri.
(3) A törvény 61. § (3)-(5) bekezdésében, valamint (7)-(9) bekezdésében
foglalt rendelkezéseket a hatálybalépést követõen benyújtott kérelmekre
kell alkalmazni.
(4) Ahol jogszabály ideiglenes menedéket élvezõt említ, azon a menedékest
kell érteni.
(5) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a menekültként elismert
személyek jogállásáról szóló 1989. évi 19. tvr., továbbá a menekültek
helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott Egyezmény,
valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31.
napján létrejött jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1989. évi 15. tvr. 3. §-
a, továbbá a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és
bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 64. § (1) bekezdésének g)
pontja hatályát veszti.
Felhatalmazó szabályok
60. § (1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa
meg
a) a menekültügyi eljárásra vonatkozó részletes szabályokat, a
közegészségügyi szabályokat, továbbá a menedékesekre irányadó és az
általános szabályoktól eltérõ eljárási rendelkezéseket;
b) a beilleszkedésre, az ellátások és támogatások fajtáira, feltételeire,
továbbá igénybevételük költségeinek megtérítésére irányadó szabályokat;
c) a kérelmezõ, a menekült, a menedékes és a befogadott okmányainak
fajtáit és azok adattartalmát.
(2) A belügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben
a) gondoskodjon a menekültügy szervezeti rendszerének létrehozásáról,
megállapítsa feladatait és mûködési rendjének szabályait;
b) megállapítsa a menekültkénti, menedékeskénti, továbbá a befogadottkénti
elismeréssel és az ellátással összefüggõ adatok, valamint iratok
kezelésére irányadó rendelkezéseket;
c) az érintett miniszterekkel egyetértésben a befogadó állomás részletes
feladatait és mûködési rendjét meghatározza.
Módosuló szabályok
61. § (1) A nemzetközi bûnügyi jogsegélyrõl szóló 1996. évi XXXVIII.
törvény 14. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:
"14. § (1) Meg kell tagadni a menekült kiadatását, kivéve, ha azt a
menedékjogról szóló törvényben meghatározott biztonságos harmadik orsz
ág kéri.
(2) A menedékes, a befogadott, valamint a menekültkénti, illetõleg
menedékeskénti elismerését kérõ külföldi annak az államnak, ahonnan
elmenekült, nem adható ki."
(2) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és
bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 2.
§ (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(3) E törvény hatálya nem terjed ki e jogállásának fennállásáig arra
a külföldire, akit a menekültügyi hatóság menekültként, menedékesként
vagy befogadottként elismert, kivéve, ha a külföldi bevándorlási
engedély iránti kérelmet nyújtott be. Ha a külföldi menekültkénti vagy
menedékeskénti elismerése iránti kérelmet nyújt be, az
idegenrendészeti eljárás során hozott ügydöntõ határozat a kérelem
jogerõs elutasításáig nem hajtható végre."
(3) Az Idtv. 17. § (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ
rendelkezés lép:
/ Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel alól felmentést
kaphat az a külföldi /
"b) aki magyar állampolgár volt, de állampolgársága megszûnt, vagy
akinek felmenõje magyar állampolgár volt."
(4) Az Idtv. 18. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A bevándorlás iránti kérelem az elõírt formanyomtatványon
személyesen, illetõleg közös kérelmezés esetén nagykorú családtag (17.
§ (5) bekezdés) által a jövõbeni magyarországi lakóhely szerint
illetékes megyei, fõvárosi közigazgatási hivatalnál (a továbbiakban:
közigazgatási hivatal) vagy a kérelmezõ állandó vagy szokásos
tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseletnél nyújtható
be."
(5) Az Idtv. 20. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) A bevándorlási kérelem ügyében a Nemzetbiztonsági Hivatal és a
rendõrség szakhatóságként véleményt nyilvánít."
(6) Az Idtv. 32. § (1) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) Nem irányítható vissza, illetõleg nem utasítható ki a külföldi
olyan országba vagy olyan terület határára, ahol faji, vallási okból,
nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézetei miatt üldözés
veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan
terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól,
hogy a visszairányított, illetve kiutasított külföldi kínzásnak,
embertelen, megalázó bánásmódnak lenne kitéve. Ezen okok fennállását
a menekültügyi hatóság állapítja meg."
(7) Az Idtv. 47. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(1) E törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság az e törvényben
hatósági és intézkedési jogkörrel felruházott rendõrség, határõrség,
vám- és pénzügyõrség, közigazgatási hivatal és a vízumkiadó szerv."
(8) Az Idtv. 53. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"(2) A nyilvántartás alapján az adatkezelõ szerv névjegyzéket készít
és azzal ellátja - a vám- és pénzügyõrség, valamint a közigazgatási
hivatal kivételével - az idegenrendészeti hatóságot."
(9) Az Idtv. 56. § (2) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki,
egyidejûleg a jelenlegi d) pont megjelölése e) pontra változik:
/Az adatkezelõ szerv az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásból az
alábbi szerveknek szolgáltathat adatot:/
"d) a közigazgatási hivatalnak."
(10) A személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról és az
azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 32. §-ának j)
pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:
/A személyi azonosító kezelésére jogosultak/
"j) az idegenrendészeti szerv és a központi menekültügyi szerv a
törvényben meghatározott feladataik ellátásához;".
(11) A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló
1992. évi LXVI. törvény 22. §-a a következõ e/ ponttal egészül ki:
/E törvény felhatalmazása alapján a 17. § (2) bekezdésének c) pontja
szerinti adatok igénylésére jogosultak:/
"e) a központi menekültügyi szerv a törvényben meghatározott fela
datai ellátásához".
Eleje Honlap