T/4920/1.

JELENTÉS

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI 1996. ÉVI

ZÁRSZÁMADÁSÁNAK ELLENÕRZÉSÉRÕLA vizsgálat végrehajtásáért

felelõs:

Az Állami Számvevõszék Vagyonellenõrzési

Igazgatósága

Halász Gejza igazgató

Az ellenõrzést vezette és az összefoglaló

jelentést készítette:

dr. Csépán Magdolna osztályvezetõ

fõtanácsos

Az ellenõrzésben részt vettek:

Balla Józsefné számvevõ tanácsos

dr. Fónyad Erzsébet számvevõ tanácsos

Hajagos Józsefné számvevõ tanácsos

Hegyesné dr. Solymos Mária számvevõ

dr. Kurucz István számvevõ

tanácsos

Molnár Istvánné számvevõ tanácsos

Szarka Péterné számvevõ

Szendrõdi Józsefné számvevõ

Angyalosi Dániel számvevõ tanácsos

dr. Boda Sándor számvevõ tanácsos

Buczkó András számvevõ tanácsos

Nagy Sándorné számvevõ tanácsos

Péntek László számvevõ tanácsos

Vida László számvevõ

Tartalomjegyzék

BEVEZETÉS, A JELENTÉS KÉSZÍTÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI 5

I. ÖSSZEGZÕ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK 7

1. Az alapok beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének

teljesítése 7

2. Az alapok bevételeinek és kiadásainak teljesülése 8

3. Az egyes ellátási kiadásokat érintõ fontosabb

megállapítások 8

4. Az alapok mûködési költségvetései 9

5. Az alapok vagyongazdálkodási tevékenysége 10

6. Behajtási tevékenység vizsgálata a zárszámadáshoz

kapcsolódóan 11

7. A társadalombiztosítás igazgatási szervei által folyósított

ellátások 12

II. RéSZLETES MEGáLLAPíTáSOK, KöVETKEZTETéSEK 13

1. A Nyugdíjbiztosítási Alap 1996. évi zárszámadásának

ellenõrzési tapasztalatai 13

1.1. Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének

teljesítése 13

1.1.1. SZABÁLYSZERÛSÉG, SZABÁLYOZOTTSÁG 13

1.1.2. A MÉRLEGTÉTELEK TARTALMA, VALÓDISÁGA, LELTÁRRAL VALÓ

ALÁTÁMASZTOTTSÁGA 14

1.1.3. A ZÁRSZÁMADÁS ADATTARTALMÁNAK MEGÍTÉLÉSE, MÓDOSÍTÁSI

IGÉNYE 14

1.2. A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak

teljesülése 15

1.2.1. A KÖLTSÉGVETÉSI TERVEZÉSNÉL FIGYELEMBE VETT

MAKROGAZDASÁGI PROGNÓZISOK ALAKULÁSÁNAK HATÁSA 15

1.2.2. AZ ALAP FÕ ELÕIRÁNYZATAINAK TELJESÜLÉSE 16

1.2.3. AZ ALAP LIKVIDITÁSI HELYZETE ÉVKÖZBEN, AZ ÉV VÉGI HIÁNY

ÉS ANNAK FINANSZÍROZÁSA 17

1.3. A nyugdíjbiztosítás mûködési költségvetése 17

1.3.1. A MÛKÖDÉSI KÖLTSÉGVETÉS BEVÉTELEI 17

1.3.2. A MÛKÖDÉSI KÖLTSÉGVETÉS KIADÁSAI 18

1.3.3. A SZEMÉLYI JUTTATÁSOK ALAKULÁSA 18

1.3.4. A DOLOGI KIADÁSOK ALAKULÁSA 18

1.3.5. A FELHALMOZÁSI KIADÁSOK TELJESÜLÉSE 18

1.3.6. A FÕVÁROSI ÉS PEST MEGYEI NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSI

IGAZGATÓSÁG ELHELYEZÉSE 20

1.3.7. INFORMATIKAI FEJLESZTÉSEK 20

1.3.8. A VILÁGBANKI PROGRAM TELJESÍTÉSE 20

1.3.9. A FELÚJÍTÁSI KIADÁSOK TELJESÍTÉSE 20

1.3.10. AZ 1975. ÉVI II. TÖRVÉNY 120/A. §-ÁBAN FOGLALTAK

VÉGREHAJTÁSA 21

1.4. A Nyugdíjbiztosítási Alap befektetett eszközeinek,

vagyonának alakulása 1996-ban. 21

1.4.1. A NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSI ALAP TARTÓSAN BEFEKTETETT

ESZKÖZEINEK ÁLLOMÁNYA 21

1.4.2. INGYENES ÁLLAMI VAGYONJUTTATÁS 22

1.4.3. A JÁRULÉKTARTOZÁS FEJÉBEN ÁTVETT VAGYON 23

1.4.4. A VAGYONGAZDÁLKODÁS BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI 23

1.4.5. A VAGYONGAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZOTTSÁGA ÉS NYILVÁNTARTÁSI

RENDSZERE 24

1.4.6. AZ ÖNKORMÁNYZAT TULAJDONÁBAN LÉVÕ EGYES KFT-K HELYZETE 25

2. Az Egészségbiztosítási Alap 1996. évi zárszámadásának

ellenõrzési tapasztalatai 26

2.1. Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének

teljesítése 26

2.1.1. SZABÁLYSZERÛSÉG, SZABÁLYOZOTTSÁG 26

2.1.2. A MÉRLEGTÉTELEK TARTALMA, VALÓDISÁGA, LELTÁRRAL VALÓ

ALÁTÁMASZTOTTSÁGA. 26

2.1.3. A ZÁRSZÁMADÁS ADATTARTALMÁNAK MEGÍTÉLÉSE, MÓDOSÍTÁSI

IGÉNYE 27

2.2. Az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak

teljesülése 28

2.2.1. A KÖLTSÉGVETÉSI TERVEZÉSNÉL FIGYELEMBE VETT PROGNÓZISOK

TELJESÜLÉSE, A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET ALAKULÁSA 28

2.2.2. AZ ALAP FÕ ELÕIRÁNYZATAINAK TELJESÜLÉSE 29

2.2.3. AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP LIKVIDITÁSI HELYZETE ÉV

KÖZBEN, AZ ÉV VÉGI ELLÁTÁSI HIÁNY ÉS ANNAK FINANSZÍROZÁSA 30

2.3. Az Egészségbiztosítási Alap természetbeni ellátásai 30

2.3.1. A GYÓGYÍTÓ-MEGELÕZÕ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK VIZSGÁLATA 30

2.3.1.1. A kiadások jogcímek szerinti növekményei 31

2.3.1.2. A kiadások kasszák szerinti alakulása 31

2.3.1.3. Az aktív fekvõbeteg ellátás finanszírozásának

szabályozása 1996-ban 34

2.3.1.4. Kapacitás szabályozás, az 1996. évi LXIII. törvény

végrehajtása 35

2.3.1.5. Az egészségügyi kockázatkezelõ pályázatok értékelése 36

2.3.1.6. A kórházak 1996. évi adósságállományának részleges

rendezése 36

2.3.2. GYÓGYSZERTÁMOGATÁS ALAKULÁSA 1996-BAN 38

2.3.3. A GYÓGYÁSZATI SEGÉDESZKÖZÖK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI

TÁMOGATÁSA 42

2.4. Az Egészségbiztosítási Alap pénzbeli ellátásai 43

2.5. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése 44

2.5.1. A MÛKÖDÉSI KÖLTSÉGVETÉS BEVÉTELEI 44

2.5.2. A MÛKÖDÉSI KÖLTSÉGVETÉS KIADÁSAI 45

2.5.3. SZEMÉLYI JUTTATÁSOK 45

2.5.4. DOLOGI KIADÁSOK 45

2.5.5. FELHALMOZÁSI KIADÁSOK 46

2.5.6. A FÕVÁROSI ÉS PEST MEGYEI EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR

ELHELYEZÉSE 46

2.5.7. INFORMATIKAI FEJLESZTÉSEK 46

2.5.8. FELÚJÍTÁSOK 47

2.5.9. A VILÁGBANKI KÖLCSÖN HAZAI HOZZÁJÁRULÁSA 47

2.5.10. 1995. ÉVI ÉS AZ 1996. ÉVI PÉNZMARADVÁNY 47

2.6. Az Egészségbiztosítási Alap befektetett eszközeinek,

vagyonának alakulása 1996-ban 48

2.6.1. AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP SAJÁT FORRÁSÚ TARTÓS

BEFEKTETÉSEI 48

2.6.2. JÁRULÉKTARTOZÁS ELLENÉBEN ÁTVETT VAGYON 49

2.6.3. A VISSZTEHERMENTESEN JUTTATOTT VAGYON 49

2.6.4. A VAGYONGAZDÁLKODÁS BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI 50

2.6.5. A VAGYONGAZDÁLKODÁSI TEVÉKENYSÉG SZABÁLYOZOTTSÁGA 50

2.6.6. EGYES VAGYONELEMEK KÜLÖN VIZSGÁLATA 51

3. A behajtási tevékenység vizsgálatának tapasztalatai 52

3.1. A tartozások alakulása 1996-ban, a behajtásból elért

bevételek 52

3.2. A behajtási tevékenység jogi háttere, szabályozottsága 53

3.3. A behajtásból származó bevételek elkülönítésére

alkalmazott célelszámolási számla mûködése 54

3.4. Az ösztönzési keret felhasználása 55

3.5. Adósságkezelõ intézkedések az 1996. évi LX. törvény

alapján 56

4. A társadalombiztosítási igazgatási szervei által

folyósított, a biztosítási alapokat nem terhelõ ellátások

finanszírozása 58

4.1. A nyugdíjszerû ellátások kiadásai és megtérítésük 58

4.2. Az Állami Számvevõszék által kiemelten vizsgált

nyugdíjszerû ellátások 58

4.2.1. A KORENGEDMÉNYES NYUGDÍJ 58

4.2.2. A KÁRPÓTLÁS ALAPJÁN FOLYÓSÍTOTT ÉLETJÁRADÉK 59

4.3. Az egészségbiztosítás szervei által folyósított ellátások 59

4.4. Az ellátásokhoz kapcsolódó mûködési költségek megtérítése 60

III. JAVASLATOK 61

BEVEZETÉS, A JELENTÉS KÉSZÍTÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht) VI.

fejezete tartalmazza a társadalombiztosítás költségvetésének - ez év

elejétõl jelentõsen kibõvített - szabályozását. Az Áht. 86. §. (1)

bekezdése értelmében az Országgyûlés a társadalombiztosítás pénzügyi

alapjainak költségvetésérõl és annak végrehajtásáról törvényt alkot. A

törvényjavaslatokat pedig az Állami Számvevõszék (ÁSZ) véleményével,

illetve jelentésével együtt tárgyalja meg.

Az ÁSZ ellenõrizte az 1996. évi elõirányzatok teljesítését, vizsgálati

tapasztalatait a csatolt jelentés foglalja össze.

Az érvényes szabályoknak megfelelõen a társadalombiztosítási

önkormányzatok a zárszámadásra vonatkozó javaslatot a költségvetési

beszámolók könyvvizsgáló általi hitelesítését követõen fogadják el,

majd a tárgyévet követõ év június 30-ig küldik meg a Kormánynak és az

ÁSZ-nak. E kötelezettségét mindkét biztosítási önkormányzat rendben

teljesítette.

A Kormány (változatlan formában, vagy szükség szerint átdolgozva)

szeptember 30-ig nyújtja be az Országgyûléshez a zárszámadási

törvényjavaslatot és egyidejûleg azt az ÁSZ-nak is meg kell küldenie.

A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi

LXXXIV. törvény 23. §. (7) bekezdése értelmében az ÁSZ-nak jelentése

elkészítéséhez a törvényjavaslat országgyûlési benyújtását megelõzõen

hatvan nap áll rendelkezésére. A szabályozásból eredõen az ÁSZ-nak sem

módja, sem ideje nincs a benyújtott dokumentum tételes ellenõrzésére.

A munkát az Önkormányzatok által jóváhagyott zárszámadás és az alapját

képezõ dokumentumok vizsgálatával kellett elvégezni.

A Kormány által elkészített és az Országgyûléshez benyújtott

törvényjavaslatot az ÁSZ hivatalosan 1997.szeptember 29.-én kapta meg.

Az 1991. évi LXXXIV. törvény (ÖIT) 23. §. (7) bekezdése elõírja, hogy

zárszámadás alkalmával be kell számolni a társadalombiztosítás feletti

kormányzati (törvényességi) ellenõrzések tapasztalatairól,

eredményeirõl is. Az elsõ év tapasztalatai alapján az ÁSZ-t érintõen

ezen ellenõrzésekrõl el kell mondani, hogy a feladatmegosztás még nem

nevezhetõ tisztázottnak, az ad-hoc feladatok sokasága miatt az

ellenõrzések nem rendszerezettek, emiatt gyakoriak a különbözõ szintû

ellenõrzésekben mutatkozó átfedések. Az ÁSZ-szal való elõzetes

egyeztetés kötelezettsége legfeljebb a kormányzati ellenõrzési szándék

tényének közlésére korlátozódik, az ellenõrzési megállapítások gyakran

túllépik a törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlásából világosan

adódó határokat.

Az 1996-os évet is jellemezte, hogy azt a biztosítási alapoknak

jóváhagyott költségvetési törvény nélkül - átmeneti szabályozás

mellett - kellett megkezdeni. Ország- gyûlés 1996. március 12-én

fogadta el a XIV. törvényt.

A költségvetési törvény a bevételi és kiadási oldalon egyaránt eltért

az önkormányzatok közgyûlései által még 1995 végén elfogadott

változattól, illetve a parlamenti elfogadásig jelentõsen változtak a

tervezést is befolyásoló adottságok, paraméterek.

Az év során nyilvánvalóvá vált, hogy pótköltségvetés kidolgozása válik

szükségessé. Az errõl szóló 1996. évi CXX. törvényt az Országgyûlés

azonban csak december 10-én fogadta el.

Az ÁSZ a zárszámadási ellenõrzés során a súlypontokat (a

szabályszerûségi, törvényességi szempontok érvényesítése mellett) a

társadalombiztosítás pénzügyi alapjai egyes költségvetési

elõirányzatainak teljesülésére, az eltérések okainak feltárására,

elemzésére helyezte. A jelentés összeállításánál felhasználtuk a

zárszámadási ellenõrzés megalapozását célzó, az év elsõ felében

elvégzett témavizsgálatok tapasztalatait is. Így különösen a

biztosítási alapok befektetett eszközei (vagyona) állományának, a

társadalombiztosítási tartozások behajtásának, valamint a kórházak

adósságállomány vizsgálata során szerzett tapasztalatokat.

A helyszíni ellenõrzések tapasztalatairól készített vizsgálati

jelentéseket az OEP és az ONYF véleményezte, észrevételeiket az ÁSZ

jelentés összeállításánál lehetõség szerint figyelembe vettük. Több

kérdés megítélésénél (ilyenek elsõdlegesen a számszerû megállapítások,

a módosításokra vonatkozó ÁSZ javaslatok) azonban fennmaradtak az

eltérõ álláspontok. Az ÁSZ jelentésre az OEP és az ONYF által tett

észrevételeket a 6. sz. melléklet ismerteti

Az elmúlt idõszakban különbözõ igények fogalmazódtak meg az

Egészségbiztosítási Önkormányzat vagyonnal kapcsolatos döntéseinek

átfogó vizsgálatára. Ezeknek az ÁSZ zárszámadási jelentése

részlegesen felel meg, amennyiben a vagyongazdálkodás témakörét

(hagyományosan) kiemelten kezeli, ami az 1996. évet követõen hozott

döntésekre teljes körûen nem tudott kitérni. Ennek az ÁSZ egy külön

vizsgálat lefolyatásával kíván eleget tenni.

Az ellenõrzések összefoglaló tapasztalatait, a fõbb következtetéseket

a jelentés I, a részletes megállapításokat a jelentés II. és az ÁSZ

által megfogalmazott javaslatokat a jelentés III. része tartalmazza.

I. ÖSSZEGZÕ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi

költségvetésérõl szóló 1996. évi XIV. törvény késve,

ellentmondásos helyzetben, kompromisszumok, a biztosítási

önkormányzatok és a Kormány közötti jelentõs nézetkülönbségek

mellett született meg.

Ezek a körülmények és az 1996. év folyamatai vezettek

oda, hogy pótköltségvetést kellett készíteni. Az év végén

megalkotott CXX. törvény elsõdlegesen az Egészségbiztosítási

Alap legsúlyosabb feszültségeit "kezelte" (megteremtve a

fedezetet az egészségügyi dolgozók béremelésére, a

gyógyszerkiadások elõirányzatának módosítására és a kórházak

adósságállományának részleges ellentételezésére).

A zárszámadási ellenõrzés során a helyszíni

vizsgálatokat az Állami Számvevõszék munkatársai az OEP-nél, a

megyei pénztáraknál, egészségügyi intézményekben, az ONYF-nél,

a NYUFIG-nál végezték el. Egyes szakmai kérdésekben a PM és az

NM munkatársaival is konzultáltak.

az alapok beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének

teljesítése

Az Állami Számvevõszék - hasonlóan az eddigi

zárszámadások vizsgálatához - ismételten szembesült azzal a

ténnyel, hogy az alapok sajátos elszámolási, nyílvántartási és

egyéb számviteli adottságait a költségvetési gazdálkodás

rendjében maradéktalanul nem lehet érvényesíteni,

változatlanul hiányoznak a sajátos szabályok.

A könyvvizsgáló (cég) által hitelesített beszámolók

mindkét ágazatban elkészültek - határidõre. A könyvvizsgálói

jelentést azonban az ÁSZ csak külön kérésre a zárszámadás

helyszíni ellenõrzésének befejezése után kapta meg. Az

ellenõrzés alapját így a beszámolók, valamint az

Önkormányzatok által elfogadott zárszámadási javaslatok

dokumentumai képezték.

Továbbra sem érvényesül a mérlegvalódiság elve. A

mérlegben kimutatott adósállomány adatát az ÁSZ (a járulék -

és folyószámla helyzet ismeretében) nem tekinti megbízhatónak.

A kintlévõség ugyan nem zárszámadási adat, de az ellátási

mérleg eszközállományának szempontjából a követelések adata

meghatározó. Ezen túlmenõen szorosan összefügg a

zárszámadásban szereplõ behajtási bevételek adatával, amelyet

az ÁSZ szintén nem tud valós adatként elfogadni és ehhez

kapcsolódóan a behajtási összeg után megállapított ösztönzési

keretet sem.

Az észrevételek a járulékbevételek megosztása miatt

mindkét Alap zárszámadá- sára érvényesek.

A zárszámadás adattartalma a beszámolókból,

bonyolultan bár, de általában levezethetõ. Kisebb eltérések

azonban fennállnak.

A beszámolók adatait, valamint az ÁSZ saját

ellenõrzési megállapításai miatt a zárszámadási

törvényjavaslat egyes számainak módosítására tesz javaslatot

(az 1. sz. mellékletben összegezve).

az alapok bevételeinek és kiadásainak teljesülése

A bevételek, a kiadások és az egyenleg alakulását az

alábbi adatok szemléltetik:

(milliárd forint)

BevételekKiadások Hiány

n elõirányzat a XIV. tv. szerint 956,9 974,7

- 17,8

n módosítás a CXX tv. szerint 936,1 996,2

- 60,1

n teljesítés 922,2 990,4

- 68,1

------------------------------------------------------------

------------------------------------------------

A bevételek mindkét biztosítási ágban jelentõsen

elmaradtak a tervezettõl, amiben elsõdlegesen a

járulékbevételek (azon belül is az egyéni járulékok és a

munkáltatók által fizetendõ táppénz-hozzájárulás) és a hiány

mérséklése céljából elõírt vagyonértékesítési kötelezettség

nem teljesülése játszottak szerepet.

Kiadási oldalon a nyugellátások ráfordításai

módosított elõirányzat alatt maradtak (a tervezettnél kisebb

nyugdíjemelés miatt). Az egészségbiztosítás természetbeni és

pénzbeli ellátásainak kiadási egyenlege szintén kevesebb volt,

mint azok - pótköltségvetéssel módosított - elõirányzata.

Az alapok együttes hiánya 68,1 milliárd forint lett. A

vártnál sokkal kedvezõtlenebbûl alakult az Egészségbiztosítási

Alap pénzügyi helyzete.

az egyes ellátási kiadásokat érintõ fontosabb megállapítások

A nyugdíjkiadásokat az 1995. évi nettó kereseti

indexhez igazítva 12,6 %-kal emelték meg - két részben -

januárban és júliusban. Az átlag alatti nyugellátásokat a

második félévben egyszeri alkalommal 3 ezer forinttal

kiegészítették.

Az egészségbiztosítás ellátásai közül a gyógyító-

megelõzõ egészségügyi ellátások finanszírozására 224,8

milliárd forintot fordítottak, ami 7,3 milliárd forinttal volt

több az eredeti elõirányzatnál. A többletet az egészségügyi

dolgozók bérfejlesztéséhez szükséges fedezet biztosításának

szándéka magyarázza.

A nehéz helyzetben lévõ egészségügyi intézmények ezen

felül az év végén 4 milliárd forintos visszatérítendõ

likviditási hitelt kaptak.

Az egészségügy ellátórendszerében 1996. év során sem

következtek be "reform-értékû" változások. Inkább az egyes

korábbi intézkedések, illetve intézkedések elmaradásának

kedvezõtlen hatásait lehetett érzékelni (például a fogászati

ellátás, a mentés-betegszállítás területén).

A finanszírozási rendszer 1996-ot érintõen 5

alkalommal változott, ami nagymértékben hozzá járult az

intézmények gazdálkodási nehézségeinek kialakulásához, mert a

bevételek folytonos változásait már nem tudták belsõ

intézkedésekkel ellensúlyozni.

Az 1996. évi LXIII. törvény szerinti

kapacitásszabályozás, a kórházakkal való szerzõdéskötések

operatív feladata az OEP-re és szerveire hárult, amit a

körülményekhez képest jól bonyolított le.

A gyógyszerkiadások támogatásánál még a

pótköltségvetési törvényben szereplõ 81,9 milliárd forintos

elõirányzatot is túllépték 2,3 milliárd forinttal. A

támogatási rendszer változtatása, amellett, hogy a lakossági

terheket tovább növelte, 1996-ban nem járt lényeges

eredményekkel. A megyei szintû vényellenõrzési rendszernek

pénzügyi megtakarító hatása nem számottevõ.

Az ÁSZ az ú.n. különkeretes gyógyszer-támogatási

rendszer áttekintése során, a pozitív elemek elismerése

mellett, súlyos ellentmondásokat, visszásságokat is feltárt,

amelyeknek tisztázására további vizsgálatot tart szükségesnek.

Gyógyászati segédeszközök támogatására 1996-ban 12,1

milliárd forintot fordítottak. E területen gondot okoz a

vényfeldolgozás, a vényellenõrzés, illetõleg a szolgáltatók

ellenõrzésének megoldatlansága.

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak kiadási

összege 122 milliárd forint volt, ami az elõirányzottnál

kevesebb. A kiadáscsökkenés az egyes ellátásoknál túllépés,

illetve megtakarítás "egyenlege".

az alapok mûködési költségvetései

Az alapok ellátási feladatainak és a folyósítási

feladatok ellátására - az 1995-ben keletkezett pénzmaradványt

is beszámítva - a zárszámadás szerint 25,4 milliárd forint

szolgált, 9,9 milliárd forint a nyugdíjbiztosítás, 15,5

milliárd forint pedig az egészségbiztosítás területén.

Az ÁSZ egyes megállapításai miatt (ha azokkal az

Országgyûlés egyetért) a mûködési költségvetés adatait

változtatni szükséges. A megállapítások közül az egyik

legfontosabb a nyugdíjbiztosítást érintõen a mûködési

költségvetés beruházási elõirányzata terhére megvalósított

befektetések elbírálása, amit a zárszámadás önkormányzati

változata hasonlóan az 1995. évihez a mûködési költségvetésben

kíván szerepeltetni. A járulékbevételeket terhelõ -

ily módon több szempontból törvénysértõ - befektetések azonban

nem képezhetik a mûködési költségvetés részét. Ennek összegét

a mûködési költségvetésben az ÁSZ nem vette figyelembe.

az alapok vagyongazdálkodási tevékenysége

Az államháztartási törvény elõírja, hogy

zárszámadáskor be kell mutatni az alrendszerek

vagyonkimutatását, így értelemszerûen a társadalombiztosítási

alapok vagyonkimutatását is. A társadalombiztosítási alapok

zárszámadási törvényjavaslatában a 4. és 9. számú

mellékletekben bemutatott tartalékok a vagyon teljeskörû

bemutatására nem alkalmasak, mert azokban a vagyon egyrészt

névértéken szerepel, másrészt a mûködési vagyonra semmiféle

információt nem tartalmaz.

Az alapok befektetett eszközeinek 1996. december 31-i

záróállománya 33 milliárd forint, amibõl 22,7 milliárd forint

a Nyugdíjbiztosítási, 10,3 milliárd forint az

Egészségbiztosítási Alap vagyona.

A mûködési szektorban a befektetett eszközök

záróállománya együttesen 10,1 milliárd forint, ebbõl 3,6

milliárd forint a nyugdíjbiztosításé, 6,5 milliárd forint az

egészségbiztosításé.

Az ágazatok vagyonának alakulásáról,

vagyongazdálkodási tevékenységérõl a jelentés 1.4 és 2.6

pontjai szólnak részletesen.

Kiemelést érdemel - noha sajnos ez is ismétlõdõ

megállapítás -, hogy a társadalombiztosítás

vagyongazdálkodásáról szóló törvény 1993. óta nem született

meg. Hiánya nagymértékben megnehezíti a vagyongazdálkodás

minõsítését, az egyes vagyonnal kapcsolatos döntések

törvényességi, szabályszerûségi szempontok szerinti

ellenõrzését.

Az ingyenes vagyonjuttatás keretében a két Alapnak

1996. végéig együttesen 16,9 milliárd forint értékû vagyont

adott át a KVI és az ÁPV Rt a törvényben elõírt 55-65 milliárd

forint helyett. A vagyonátadás eseményei 1997-re húzódtak át.

Az ÁSZ vizsgálni fogja az Egészségbiztosítási Önkormányzat

1997-ben meghozott vagyonnal kapcsolatos döntéseit.

A járuléktartozások fejében átvett vagyonállomány

1996. év végén 3934 millió forint (ami arányosan oszlik meg a

két biztosítási ág között). A vagyon értéke - noha újabb

vagyonelemeket vettek át - az évközben bekövetkezett

értékcsökkenések, értékvesztések következtében kevesebb, mint

1995. végén volt. A legjelentõsebb veszteséget a DIGÉP ÉS A

DIMAG KFT-K- átvétele okozta, amelyeknél az ellenõrzés az

önkormányzatok tulajdonosi felelõsségét is felveti. Az átvett

vagyonból semmit nem értékesítettek, ezekbõl tehát a leírt

tartozások helyett az ágazatoknak bevétele nem származott.

Az önkormányzati tulajdonban lévõ egyes vagyonelemek

kiemelt vizsgálata során az ellenõrzés mindkét ágazatában

számos ellentmondást, célszerûtlen tulajdonosi magatartást

tapasztalt.

behajtási tevékenység vizsgálata a zárszámadáshoz kapcsolódóan

A társadalombiztosítás alapjainak pénzügyi helyzetére

mind nagyobb súllyal nehezedik az évek során felhalmozódott

adósságállomány. Ennek nagysága 1996. végén 224 milliárd

forint volt. A felszámolás alatt álló cégek tartozásaiból a

várhatóan meg nem térülõ összeget - 34,6 milliárd forintot -

kivezették a számviteli nyilvántartásokból.

Az 1996. évi XIV. törvény 17. §-a a behajtásból

származó bevételi elõirányzatok teljesülése érdekében

különbözõ intézkedések megtételére kötelezte az

önkormányzatokat és a Kormányt. A költségvetési törvény 1996-

ra vonatkozóan eredetileg 54 milliárd forint behajtási

bevétellel számolt, majd ezt a pótköltségvetés 43 milliárd

forintra változtatta. A teljesítés a zárszámadás szerint 38,1

milliárd forint, úgy, hogy a rendkívüli behajtásból tervezett

összegbõl (az intézkedések elmaradása miatt) semmi nem

realizálódott. Az ÁSZ sem a behajtási bevétel összegét, sem az

annak 2 %-ából képzõdött 762 millió forintos ösztönzési

keretet nem tekinti megbízható adatnak.

A gyakorlati alkalmazás szempontjából egyértelmûen nem

szabályozott a kintlévõség, a behajtási tevékenység

fogalomrendszere. Ezért a megyei egészségbiztosítási

pénztáraknál egymástól eltérõ, változatos helyi gyakorlat

alakult ki. Ez nem fogadható el.

A behajtási bevételek elkülönítésére létrehozott

célelszámolási számla mûködése nem volt alkalmas az ilyen

tételek korrekt kimutatására. Az ellenõrzés tömegesen talált

hibás, illetve behajtási szempontból vitatható tételeket,

amelyeknek "letisztítása" utólag szinte lehetetlen.

A behajtási tevékenység jogszabályi feltételeinek

javítását célozta az 1996-ban hozott LX. törvény, amely

különféle "adósságkezelõ" intézkedések meghozatalát tette

lehetõvé . A törvényi lehetõségekkel az elmúlt évben csak szûk

körben, egyedi esetekben éltek. Az ilyen eseteknél azonban az

ellenõrzés az egészségbiztosítás szerveinél nem tapasztalta a

megállapodások, szerzõdéskötések során elvárható gondosságot.

A törvényi lehetõségek tág teret engednek a joggal való

visszaéléseknek, ezeket a belsõ szabályozások nem mindig

tudták megakadályozni. A jövõben ezeket feltétlenül ki kell

küszöbölni, élve az ellenõrzések nyújtotta lehetõséggel is. A

behajtási tevékenység elvi alapjainak meghatározásában nagyobb

részt kell vállalnia a biztosítási önkormányzatoknak.

a társadalombiztosítás igazgatási szervei által folyósított

ellátások

Az ide tartozó ellátásokra 1996-ban 228,1 milliárd

forintot fordítottak, a nyugdíjszerû ellátásokra 86,3 milliárd

forintot, az egészségbiztosítás pedig 141,8 milliárd forintot

fizetett ki.

Az OEP és az ONYF a teljesített kiadásokat elszámolta

a finanszírozókkal, a megtérítésekre egyes ellátásoknál csak

1997-ben kerül sor.

A finanszírozók általában megtérítik az ellátásokkal

kapcsolatos mûködési kiadásokat is. Ezeket mindkét ágazat

számítással határozza meg, a valós költségeket nem tudják

meghatározni.

II. részletes megállapítások, következtetések

a nyugdíjbiztosítási alap 1996. évi zárszámadásának

ellenõrzési tapasztalatai

(a törvényjavaslat I.fejezetéhez, valamint 1., 2., 3., 4. és

11. sz. mellékleteihez)

Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének teljesítése

SZABáLYSZERûSéG, SZABáLYOZOTTSáG

A nyugdíjbiztosítás ellátási és ügyviteli szektorában

a költségvetési gazdálkodás számviteli rendjét kell

alkalmazni. A társadalombiztosítás pénzügyi rendszereinek

sajátosságaiból adódó eltérõ szabályok kidolgozására mindeddig

nem került sor, holott annak indokoltsága vitathatatlan.

A sajátosságok szabályozásbeli érvényesítésére az ONYF

szakmai anyagokban többször tett javaslatot, amit a

könyvvizsgálatot végzõ cég is megerõsített.

Ezt az ÁSZ zárszámadási jelentései visszatérõen

tartalmazzák.

A PM a 158/1995. (XII. 26.) sz. kormányrendelet

elõírása szerint rendelkezésre bocsátotta a D-jelû nyomtatvány

garnitúrát az Alap beszámolójának elkészítéséhez. A

társadalombiztosítási sajátosságokat azonban ez sem

tartalmazza teljes körûen. Kitöltési útmutató hiányában a

beszámoló egyes sorait a két ágazatban eltérõen értelmezték,

ami a konszolidált beszámoló összeállítását akadályozza.

A szabályozás hiányára is visszavezethetõ, hogy az

Alapból a folyamatos mûködésre a törvény szerint meghatározott

6.620 millió forinttal szemben a beszámoló szerint 7.639

millió forintot adtak át, míg a célfeladatoknál a törvényi

számnál kevesebbet szerepeltetnek. Nem egyezik a beszámoló

adatával a beruházásra ténylegesen fordított kiadás összege

sem (608 millió forinttal szemben 389 millió forint a helyes

adat). A mûködési költségvetésre vonatkozó adatok az ellátási

és az ügyviteli beszámolóban nem azonosak. Mindez nehezítette

a zárszámadás adattartamának egyeztetését, ellenõrzését is.

Az auditált költségvetési beszámolókat az elõírt -

május 31-i - határidõre teljesítették.

Az ellenõrzés összességében a számviteli rend

javulását állapította meg a nyugdíjágazat területén.

A MéRLEGTéTELEK TARTALMA, VALóDISáGA, LELTáRRAL VALó ALáTáMASZTOTTSáGA

Az ÁSZ korábbi zárszámadási ellenõrzései kifogásolták

a befektetések, értékpapírok, leltározásának hiányosságait.

Ezeket az 1996. év vizsgálata során már nem tapasztalta. Az

Alap mérlegében korábban függõ bevételként kimutatott

visszaérkezett nyugdíjak összegét - az ÁSZ észrevétele alapján

- elszámolták egyéb bevételként, így annak a zárszámadásra

eddig gyakorolt torzító hatása 1996-ban már nem jelentkezett.

Az ellenõrzés azonban továbbra is fenntartja azon

álláspontját, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap beszámolója sem

elégíti ki a mérlegvalódiság elvét, mivel a járulék- és

folyószámla nyilvántartás helyzetét változatlanul

rendezetlennek tartja. A folyószámlák jelentõs részénél az év

végi adat nem a tényleges (valós) tartozást mutatja, rendkívül

jelentõs a feldolgozatlan ügyiratok száma is, ez különösen a

fõvárosban okoz gondot.

A behajtási tevékenység vizsgálata során szerzett

tapasztalatok alapján (aminek részletezését a jelentés 3.

pontja tartalmazza) a nyugdíjágazatra is vonatkoztatható

megállapítás, hogy kérdéses a rendszeres és a behajtásból

származó járulék-bevételi adatok megbízhatósága. Az így

megbontott adatokat az Alap beszámolója és az Önkormányzat

által elfogadott zárszámadása nem is tartalmazza, csak a

Kormány által beterjesztett törvényjavaslat 1. sz. melléklete

tünteti fel a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésének

teljesítési adatai között.

A ZáRSZáMADáS ADATTARTALMáNAK MEGíTéLéSE, MóDOSíTáSI IGéNYE

A Nyugdíjbiztosítási Alap zárszámadásának és

beszámolójának ellenõrzése után módosítások szükségesek a

zárszámadás adatait illetõen. A bevételeket 11 millió

forinttal meg kell növelni, a kiadásokat pedig 389 millió

forinttal kell csökkenteni, ami a hiányt 400 millió forinttal

mérsékli. A változásokat a következõk indokolják:

n a Postabanki befektetésre 1996. december 30-án 586 millió

forintot (378+150+58) utaltak át kamat- és

árfolyamnyereségként, de abból csak 575 millió forintot

könyveltek le. Az eltérés miatt a kamat- és hozambevételt

módosítani szükséges,

n a költségvetés által finanszírozott ellátások 170 millió

forintos postaköltségét egyszer már elszámolták, az 1996.

évi elszámolás tehát indokolatlan. Az OEP-nek átutalt 1993.

évi 151 millió forintos mûködési pénzmaradvány összegét sem

lehet kiadásként feltüntetni, mert azt az 1994. évi

zárszámadási törvény egyszer már rendezte. E két tétellel az

egyéb kiadások összegét kell csökkenteni,

n az ellenõrzési tevékenység ösztönzésére az Alap kiadásaként

az eredetileg elõirányzott 50 millió forintot szerepeltetik,

a ténylegesen felhasználható és kifizetett 24 millió forint

helyett, így indokolatlanul képzõdik a mûködési

költségvetésben 26 millió forint pénzmaradvány.

Hasonlóképpen nem fogadható el, hogy a világbanki program

hazai költségére kiadásként 159 millió forintot mutatnak ki,

a felhasznált 117 millió forinttal szemben, amibõl a

mûködési költségvetésben szintén pénzmaradványt képeztek.

Emiatt az Alap fõösszegei mellett a mûködési költségvetés

fõösszegét is csökkenteni kell 68 millió forinttal (26+42).

Módosítást indokol továbbá az 1.3.5. pontban tett

megállapítás (a mûködési költségvetésbõl törvényellenesen

megvalósított befektetésekkel összefüggésben).

A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak teljesülése

(a törvényjavaslat 1., 2. és 3. §-aihoz)

A KöLTSéGVETéSI TERVEZéSNéL FIGYELEMBE VETT MAKROGAZDASáGI PROGNóZISOK

ALAKULáSáNAK HATáSA

Az 1996. évre vonatkozóan az 1975. évi II. törvény a

nyugellátások emelésérõl úgy intézkedett, hogy azokat a

megelõzõ évi nettó átlagkereset tényleges növekedéséhez

igazodva évente két alkalommal meg kell emelni.

Az 1995. évi nettó kereseti index 12,6 %-os

nyugdíjemelést tett lehetõvé, miközben a fogyasztói árindex

23,6 % volt. Az egyéni nyugdíjindex 12,6 és 13,3 % közötti

volt, az akkor átlagot jelentõ 17 ezer forint alatti

ellátással rendelkezõk egyszeri 3000 forintos kiegészítésének

hatásával együttesen számítva.

Mindezek következtében a nyugdíjak reálértéke 1996-ban

jelentõs mértékben romlott.

A nyugdíjakat januárban 12 %-kal emelték meg, majd

júliustól 0,5 %-kal (!), ami az érintettek körében komoly

elégedetlenséget váltott ki. (A nyugellátások eredeti - 510,9

milliárd forintos - elõirányzata ugyanis 14 %-os

nyugdíjemelést tett volna lehetõvé, de azt a paraméterek

változása miatt 5 milliárd forinttal csökkentették.)

A nyugdíjágazatot is jelentõs mértékben érintették az

1975. évi II. törvénybõl adódó 1996. évi jogszabályi

változások, amelyek a bevételi és a kiadási oldalra egyaránt

hatást gyakoroltak.

A munkáltatói és az egyéni nyugdíjjárulék mértéke 1996-

ban nem változott (24,5 % + 6 %).

Módosult a minimálbérhez kapcsolódó járulék fizetés

szabálya (a járulékalapot a mindenkori minimálbér összegéhez

kötötték).

A járulékalap szélesítésére irányuló jogszabályban

megfogalmazott szándékokat az Alkotmánybíróság döntései

jórészt meghíúsították.

A kiadási oldal növekedése irányába hat a beszámító

keresetek valorizációjának javítása és a degresszió kismértékû

enyhítése.

AZ ALAP Fõ ELõIRáNYZATAINAK TELJESüLéSE

A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetését az 1996. évi

XIV. törvény 574,2 milliárd forintos bevételi, 590,4 milliárd

forintos kiadási fõösszeggel, 16,2 milliárd forint hiány

mellett hagyta jóvá.

Noha a pótköltségvetés készítésének kényszere a

nyugdíjágazatban nem volt egyértelmû, az mindkét Alapra

elkészült, a bevételeket 9,3 milliárd forinttal, a kiadásokat

4,3 milliárd forinttal csökkentették. Így a hiány 5 milliárd

forinttal emelkedett.

A bevételek végül is 560 milliárd forintra, a kiadások

pedig 584,6 milliárd forintra teljesültek.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 24,6 milliárd forintos

hiánya egyértelmûen a bevételek elmaradása miatt következett

be.

Mindkét biztosítási alap bevételi pozícióját

alapvetõen a járulékbevételek alakulása határozza meg, ami

15,7 milliárd forinttal lett kevesebb az eredetileg

tervezettnél. A törvényjavaslat indoklása szerint ebben fõleg

a megalapozatlan rendkívüli behajtási hányad, a fizetési

fegyelem romlása és a járulékalappal összefüggõ

alkotmánybírósági döntések játszottak szerepet. A behajtási

tevékenységet egyebekben javulónak és eredményesnek minõsítik,

amit az ÁSZ zárszámadást megalapozó vizsgálatai (a megyei

egészségbiztosítási szerveknél) nem igazoltak vissza. Errõl

részletesen a jelentés 3. pontja szól.

A kiadási oldalon a nyugellátások a meghatározóak, az

összkiadásokhoz viszonyítva arányuk 86,4 %.

A nyugdíjkiadások az elõzõ évhez viszonyítva 13,9 %-

kal emelkedtek, összegszerûen 61,7 milliárd forinttal.

Ebbõl a különféle "automatizmusok" hatása

(létszámnövekedés, kiegészítõ ellátások növekedése, összetétel

változás, cserélõdés) 6,2 milliárd forint volt. A nyugdíjak

emelésére 55,5 milliárd forintot fordítottak, ami az elõzõ

pontban foglaltak szerint 12,6 és 13,3 % közötti egyéni

nyugdíjemelést jelentett.

AZ ALAP LIKVIDITáSI HELYZETE éVKöZBEN, AZ éV VéGI HIáNY éS ANNAK

FINANSZíROZáSA

A Nyugdíjbiztosítási Alap ellátási kötelezettségét az

év elsõ három hónapjának kivételével csak a Kincstári

Megelõlegezési Számla igénybevétele mellett tudta teljesíteni.

Az elsõ negyedévi kedvezõ pénzügyi helyzetet az 1994. évi

költségvetési hiány jóváírása eredményezte.

A hitelállomány az év közepére már elérte a kamat

fizetés (20 milliárd forintos) határát és az év végéig

folytatódott. A legmagasabb hitelállomány december 10-én volt,

72,5 milliárd forint.

Az év végi hiány (24,8 milliárd forint) rendezésébe az

államháztartási törvényt módosító 1996. évi CXXI. törvény

szerint be kell vonni a meglévõ likviditási tartalékot (a

nyugdíjágazatban ez 7,7 milliárd forint). A fennmaradó hiány

összegét a"szokásos módon" elengedik, a hiteljóváirással.

Mindez azonban korántsem jelenti az Alap végérvényes

konszolidációját, nem akadályozza meg a hiány,

újratermelõdését.

A nyugdíjbiztosítás mûködési költségvetése

(a törvényjavaslat 4. §-hoz és 2. sz. mellékletéhez)

A MûKöDéSI KöLTSéGVETéS BEVéTELEI

A mûködési költségvetés eredeti elõirányzata 1996.

Bvre 9974 millió forint volt, amit a pótköltségvetés 9892

millió forintra változtatott (a beruházási elõirányzat

csökkentése és a világbanki elõirányzat elõzõ évi

maradványának beállítása miatt).

A tényleges teljesítés összege 9851 millió forint, ami

az 1995. évit 1787 millió forinttal (22 %-kal) haladta meg.

A Nyugdíjbiztosítási Alaptól összesen 9054 millió

forintot vettek át folyamatos mûködésre és egyéb célokra.

Ebbõl - törvényellenesen - 754 millió forintot

átcsoportosítottak és fel is használtak befektetési célokra.

A mûködési költségvetés saját bevételeinek összege 409

millió forint volt, ami a tervezettnél 36 %-kal több.

A nyugdíjbiztosítás szervei által folyósított

ellátások 1996. évi - számított - mûködési költségeinek

megtérítésébõl 633 millió forint származott (részletekrõl a 4.

pont tesz említést).

Az 1995. évi pénzmaradvány igénybevételébõl 509 millió

forint bevétele volt az ágazatnak

A MûKöDéSI KöLTSéGVETéS KIADáSAI

Az összes mûködési kiadás 1996-ban 9539 millió forint

volt, ami 1144 millió forinttal (14 %-kal) volt több az 1995.

évinél. A kiadások egy fõre jutó összege 2,3 millió forintot

jelentett.

A kiadások fõbb adatait a 2. sz. melléklet szerinti

tanúsítványok tartalmazzák.

A SZEMéLYI JUTTATáSOK ALAKULáSA

Személyi juttatásokra összesen 3689 millió forintot

fordítottak.

Ezen belül a rendszeres juttatások összege 2286 millió

forint volt, ami havi átlagban 45 ezer forintos kifizetést

jelent.

Jutalmazásra 553 millió forintot használtak fel, egy

fõre jutóan - éves szinten - 127 ezer forintot.

Megbízási díj címén 50 millió forintot fizettek ki,

ebbõl a saját dolgozók részére 7 millió forintot.

n Az Állami Számvevõszék által megvizsgált szerzõdések

dokumentáltsága hiányos, illetõleg nem az érvényben levõ

ONYF fõigazgatói utasítás figyelembevételével készült.

Költségtérítésekre 439 millió forintot fordítottak

(ruházkodással, üdültetéssel, közlekedéssel, étkezéssel

összefüggésben).

A DOLOGI KIADáSOK ALAKULáSA

A 2. sz. melléklet szerinti tanúsítványok adatait

felhasználva a dologi kiadások eredeti elõirányzata 3070

millió forint, teljesítése pedig 2730 millió forint volt 1996-

ban.

Jelentõsebb kiadások az irodaszerekre, nyomtatványokra

kifizetett 421, az üzemeltetési szolgáltatásokra fordított

632, az általános forgalmi adóként felszámított 410 millió

forint.

A FELHALMOZáSI KIADáSOK TELJESüLéSE

A felhalmozási kiadások költségvetési elõirányzata

1395 millió forint volt, amit a pótköltségvetés 1195 millió

forintra módosított. A zárszámadásban a nyugdíjbiztosítás 500

millió forintról számolt be.

Legnagyobb tételt a beruházási elõirányzat eredetileg

1343 millió forintja jelentette, amit késõbb 200 millió

forinttal csökkentettek. Az 1996. évi XIV. törvény 3. §. (4)

bekezdés d.) pontja szerint a beruházási kiadásokra is

érvényes az az elõírás, hogy "ha a tényleges kiadás kisebb az

elõirányzatnál, azt megtakarításként más célra nem lehet

felhasználni." Ettõl eltérve az elõirányzatot mégis

átcsoportosították, abból 754 millió forintot befektettek a

két saját tulajdonú (VIR és NYUGBER-CENTER) Kft-be.

Az Állami Számvevõszék már az 1995. évi zárszámadási

ellenõrzés alkalmával is kifogásolta a beruházási folyamatba

közbeiktatott gazdasági társaságok miatt kialakult helyzetet,

aminek megszüntetésére a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat (noha

tehetett volna, de) nem tett intézkedéseket.

Míg 1995-ben az alkalmazott megoldáshoz az Alap saját

vagyonából teremtettek forrást, az 1996. évi helyzetet az

súlyosbította, hogy a további befektetéseket a folyó

járulékbevételek terhére valósították meg - hiányos

költségvetés mellett. Ezzel megsértették a Magyar Köztársaság

1996. évi költségvetésérõl szóló 1995. évi CXXI. Törvény 32. §-

ának a befektetési tilalomra vonatkozó szabályát is.

n A Röntgen utcai irodaépületet (ONYF székház) tulajdonjogát

1996-ban bejegyezték a VIR Kft. tulajdonaként, ahol az

Önkormányzat részesedése 65 %, ami a bevitt vagyon egy

részének azonnali "elvesztését" jelenti. A NYUGBER CENTER

Kft. 1996. évi vesztesége is negatív hatással jár. (A két

Kft-t is érintõ további vizsgálati megállapításokat a

jelentés 1.4.6. pontja részletezi.)

Az elõzõ megállapítások miatt módosítani kell a

Nyugdíjbiztosítási Alap zárszámadásának költségvetési

mérlegét, mert abban a 754 millió forint csak- kiadásként

szerepelhet, de nem lehet része a mûködési költségvetésnek.

A zárszámadásban teljesítésként elszámolt 500 millió

forintos felhalmozási kiadás összege a költségvetési beszámoló

adataiból nem vezethetõ le. Ott ezen a címen 1010 millió

forint szerepel. A különbség zömmel abból adódik, hogy a

célfeladatok zárszámadási adata a dologi, a felújítási és a

felhalmozási kiadásokat összevontan tartalmazza.

Az ONYF által kezelt központi keretbõl (349 millió

forint) 346 milliót ingatlanokra, 3 milliót pedig gépjármûvek

beszerzésére használtak fel.

Befejezték a nyíregyházi székház építését és elkezdték

a szombathelyit. Utóbbinál az Állami Számvevõszék

megállapította, hogy a kivitelezõvel megkötött szerzõdés

pénzügyi ütemétõl eltértek, mert 1996-ban 50 millió forinttal

többet fizettek ki a mûszaki teljesítés által indokoltnál. A

pénzt kamatbevétel ellenében utalták át, ami szabálytalan

befektetési tevékenységnek is minõsíthetõ.

Ingatlant vettek a szentesi kirendeltségnek,

visszavásárolták a debreceni és a bajai ingatlanokat, valamint

a Petneházy utcai - korábban - tervezett építkezés

tervdokumentációját a NYUGBER-CENTER Kft-tõl. A 201 millió

forintos vételárat szerzõdés és számla nélkül még 1996. elején

kifizették.

A felhalmozási célú kiadásoknál a közbeszerzésekrõl

szóló törvényi szabályozást a nyilvános eljárásoknál

betartották. A tárgyalásos eljárásnál több esetben

elmulasztották a közzétételt, volt ahol az eljárást sem

folytatták le.

A FõVáROSI éS PEST MEGYEI NYUGDíJBIZTOSíTáSI IGAZGATóSáG ELHELYEZéSE

Az igazgatóság elhelyezésének kérdése évek óta

napirenden van, különbözõ megoldási változatokkal. Az 1996.

évi XIV. törvény szerint (beruházási forrás hiánya miatt) az

ingyenes vagyonjuttatás keretében kellett volna az

elhelyezésre alkalmas ingatlant átadni. Erre a célra

eredetileg a BHG épületet szánták, de az a változat sem

valósult meg.

Az Önkormányzat az átalakítás magas költsége miatt az

elhelyezési koncepció újragondolása mellett döntött. A

legutóbbi elképzelés, hogy az igazgatóságot az eddig

életveszélyes állapotúnak tartott Fiúmei úti épületben

hagyják, annak teljes rekonstrukciója mellett. Ennek költségei

ma még nem ismertek, de nyilvánvalóan több milliárd forintról

van szó.

INFORMATIKAI FEJLESZTéSEK

Az informatikai fejlesztések elõirányzata 840 millió

forint, a teljesítés (zárszámadás szerint) 841 millió forint.

A rendelkezésre álló forrásból hitelt törlesztettek, az új

székházak kábelezését oldották meg, különféle eszközöket

szereztek be, áttelepítették a NYUFIG számító központját,

szoftvereket béreltek stb.

Az 1996. évi fejlesztési kiadások helyett a folyamatos

kiadások között számoltak el egy szoftver vásárlást 12,4

millió forint értékben.

A VILáGBANKI PROGRAM TELJESíTéSE

Az ágazat eredeti költségvetése nem tartalmazott a

program hazai kiadásaira elõirányzatot, a pótköltségvetés

alapján viszont 159 millió forintot számszerûsítettek e célra.

Az elõirányzat elsõdleges forrása az 1995. évi 118 millió

forintos pénzmaradvány. A tényleges felhasználás ezzel csaknem

megegyezik, 117 millió forint. Az ötéves futamidejû

kölcsönnek 1996. a harmadik éve volt, a felhasználások

ugyanakkor még mindig nélkülözik a valódi szakmai tartalmat,

annak megvalósításában jelentõs a lemaradás.

A kölcsönfelhasználás eddig alig haladta meg az 1

millió dollárt, de az sem kapcsolódik közvetlenül az eredeti

célokhoz.

A FELúJíTáSI KIADáSOK TELJESíTéSE

A törvényi elõirányzat e célra 191 millió forint volt.

A zárszámadásban ezzel szemben 322 millió forintról számolnak

be, miközben a költségvetési beszámolóban 270 millió forint

szerepel. Az Állami Számvevõszék megállapítása szerint ez

utóbbi adat a helytálló, mert a zárszámadásban - helytelenül -

beruházási és dologi kiadásokat is felújításnak tüntettek fel.

Az irodaház felújításokra (Békéscsaba, Szolnok,

Debrecen, NYUFIG) megkötött vállalkozói szerzõdésekben a

pénzügyi teljesítés és a mûszaki teljesítés összhangja nem

volt biztosított.

AZ 1975. éVI II. TöRVéNY 120/A. §-áBAN FOGLALTAK VéGREHAJTáSA

A törvény szerinti adatszolgáltatási kötelezettség

teljesítésével kapcsolatos nyugdíjbiztosítási feladatok

teljesítésére, a szükséges feltételek megteremtésére a

költségvetési törvény 360 millió forintot biztosított.

Az Állami Számvevõszék vizsgálati igényére

összeállított elszámolásban 347 millió forintot mutatnak be, a

zárszámadásban ugyanakkor 273 millió forintot.

n Az adatszolgáltatási kötelezettség eredményessége - a

határidõre is figyelemmel - még nem minõsíthetõ, de az már

biztos, hogy a teljesítés nem lesz több 70 - 80 %-nál. A

most folyó regisztrálásból kimaradó biztosítottak szolgálati

idõ és kereseti adatainak beszerzése nyilvánvalóan sok

nehézséget fog okozni.

A Nyugdíjbiztosítási Alap befektetett eszközeinek, vagyonának

alakulása 1996-ban.

(a törvényjavaslat 4. sz. mellékletéhez)

Az Alap befektetett eszközeinek 1996. évi

záróállománya 22,7 milliárd forint volt, ami az elõzõ évhez

viszonyítva mintegy 4 milliárd forintos növekedést jelent.

Ezen belül:

n a tárgyi eszközök állományában 3,8 millió forintos csökkenés

következett be (mert az OEP egyes járuléktartozás fejében

átvett ingatlanokat - mûködési célra - kivásárolt),

n a befektetett pénzügyi eszközök állományértéke 3,7 milliárd

forinttal emelkedett (a részesedések értéke 4,9 milliárd

forinttal nõtt, az értékpapírok állománya pedig 1,2 milliárd

forinttal csökkent, az ingyenes vagyonjuttatással, a

járuléktartozás fejében átvett vagyonnal és a saját

hatáskörben elhatározott új befektetésekkel összefüggésben,

n az üzemeltetésre átadott eszközök állománya 272,2 millió

forinttal emelkedett.

A befektetett eszközök között a pénzügyi eszközök

értéke a meghatározó 22,4 milliárd forint, amibõl a

részesedések állománya az év végén 13,2 milliárd, az

értékpapírok állománya 9,2 milliárd forintot tett ki.

A mûködési szektorban a befektetett eszközök év végi

állománya 3,6 milliárd forint volt, ebbõl meghatározóak a

tárgyi eszközök (ingatlanok, gépek, berendezések, jármûvek,

beruházások, beruházásokra adott elõlegek) 3,3 milliárd

forintos összeggel.

A NYUGDíJBIZTOSíTáSI ALAP TARTóSAN BEFEKTETETT ESZKöZEINEK áLLOMáNYA

Az Alap befektetett pénzügyi eszközeinek 22.405 millió

forintos állománya a zárszámadási törvény-tervezet 4. sz.

mellékletével van logikai kapcsolatban, amelyben 1996. végére

a tartósan befektetett eszközök értéke 15.096 millió forint, a

vissztehermentesen átvett vagyon értéke 7.857 millió forint,

együttesen 22.953 millió forint volt. A két adat tehát nem

egyezik meg.

Az 548 millió forintos eltérést - a tartósan

befektetett eszközöknél az ÁSZ csak részben tudta levezetni.

Az 1994-ben a befektetések hozama tartalékból történt 499

millió forint értékû ingatlanvásárlásból még 1995-ben 399

millió forint érték-

ben a mûködési szektorba tettek át ingatlanokat.

Ugyancsak a mûködésnek adtak át felújítási célra 5 millió

forintot. E két összeget a tartalékok táblában már nem lehet

feltüntetni.

Nem szerepel viszont az 1996-ban államkötvény-

vásárlásra fordított 23 millió forint. Ez a befektetés

egyébként az 1996. évi központi költségvetésrõl szóló 1995.

évi CXXI. törvény 32. §-ában foglaltakat megsértve valósult

meg.

Az említett eltérés abból is adódik, hogy az Alap

mérlegében és számviteli nyilvántartásaiban a tulajdonában

lévõ vagyonelemek szerepelnek, míg a zárszámadásban -

megindokolhatatlanul - keveredik a befektetésekre felhasznált

pénzeszköz a tárgyiasult vagyonnal.

A 4. sz. zárszámadási mellékletben a tartósan

befektetett eszközök értékének az auditált mérlegadattal

kellene megegyezni, a táblázat belsõ tartalmának tisztázása

mellett.

INGYENES áLLAMI VAGYONJUTTATáS

Az ingyenes vagyonjuttatásból származó vagyon 7.857

millió forintos értéke a költségvetési beszámoló adataiból

levezethetõ.

A nyugdíjágazat 1995-ben 4.176 millió forint értékû

részvényt és 227 millió forint értékû ingatlant kapott.

Az 1996. év végéig további 7.148 millió forint értékû

részesedés került ténylegesen az Alap birtokába.

Az átvett vagyonból értékesítették a Borsodchem és a

TVK részvényeket, 3.051 millió forint értékben és 643 millió

forint értékvesztést kellett elszámolni. Mindez csökkenti az

ingyenes vagyon állományát.

A vagyonértékesítésbõl a Nyugdíjbiztosítási

Önkormányzat Postabank részvényeket vett. Ezzel és a korábbi

ingyenes banki részvény juttatással 4,1 milliárd forint

névértékû részesedéssel rendelkeznek a pénzintézetben. A bank

pénzügyi helyzetének 1997. eleji megrendülését követõen a

Kormány 12 milliárd forint összeghatárig úgy vállalt

kezességet, hogy feltételül a legnagyobb részvényesek által

vállalt viszontgaranciát szabta. Nyugdíjbiztosítási Alapot 5,9

milliárd forintos garanciális kötelezettség és kamatai

terhelik, amit 2003-ig kell megfizetni és pénzügyi hatása már

1997-ben jelentkezik.

A vagyonjuttatás eseményei 1997-ben felgyorsultak.

Eddig megközelítõen 32 milliárd forint értékû vagyon átadása

valósult meg, további 4 milliárd átadása még folyamatban van.

A zárszámadási törvényjavaslata 4. sz. melléklete

névértéken mutatja be az átadott vagyont. A tényleges átadási

érték ettõl eltér mindkét irányban. A névérték alatti

átvételek miatt kellett év végén a vagyonvesztést elszámolni

(643 millió forintot).

A JáRULéKTARTOZáS FEJéBEN áTVETT VAGYON

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi

zárszámadásáról szóló 1996. évi CX. törvény szerint az 1995-

ben járuléktartozás ellenében átvett vagyon 4.653 millió

forint volt, amibõl a Nyugdíjbiztosítási Alapot 2.595 millió

forint illet meg arányosan.

A zárszámadási törvényjavaslat 11. számú melléklete

szerint a vagyonállomány értékét 1957 millió forint érték

csökkenés (értékvesztés) csökkenti. Ennek megfelelõen az év

végi állapot 3934 millió forint, vagyis az 1996. évi

vagyonátvételek ellenére a járuléktartozás fejében átvett

vagyon értéke kevesebb az elõzõ évinél.

n A vagyonelemek tételes vizsgálata alapján a fõkönyvi

adatokból csak 1914 millió forint értékvesztést lehetett

számszerûsíteni. Ily módon a vagyonállomány értékét 43

millió forinttal meg kell növelni. Az eltérés a

nyugdíjágazatnál jelentkezik, ahol az 1110 millió forinttal

szemben a bizonyított értékcsökkenés 1067 millió forint. Az

eltérésre nem lehet magyarázatot találni.

Az átvett vagyon ingatlanokban és részesedésekben

testesül meg. A megállapodással átvett ingatlanok 100 %-os,

vagy többségi tulajdonlást jelentenek a biztosítási

önkormányzatok számára.

A legnagyobb veszteséget a biztosítási ágak a bírói

végzéssel idekerült DIGÉP (Diósgyõri Gépgyár) Kft-k, illetve a

DIMAG-DAM (Diósgyõri Acélmûvek) Kft-k miatt szenvedték el.

(440 és 1138 millió forintot.) A vagyonvesztésért mindkét

önkormányzat felelõs, mert olyan tulajdonosi magatartást

tanusítottak, aminek "eredményeként" a vagyont mára

gyakorlatilag "kiürített" Kft-k jelentik.

A DIGÉP Kft-k eseményeit a 3. sz. melléklet foglalja

össze.

Az ágazatok között a járuléktartozás fejében átvett

vagyon 1996-ban is csak eszmei hányadok alapján volt

megosztva, azt valójában az egészségbiztosítás birtokolta, a

nyugdíjbiztosítás csak a vagyon értékesítésekor jutott (volna)

az Õt megilletõ bevételhez. A vagyonból azonban 1996-ban

semmit nem értékesítettek, csupán az egészségbiztosítás

vásárolt ki néhány vagyonelemet. A vagyonátvétel eredeti

célja, értelme, hogy az értékesítésbõl az alapoknak folyó

bevétele legyen, eddig nem valósult meg.

A VAGYONGAZDáLKODáS BEVéTELEI éS KIADáSAI

A Nyugdíjbiztosítási Alap kamat- és egyéb

hozambevételeinek módosított elõirányzata 3.000 millió forint

volt. Az elért bevétel ezzel szemben a zárszámadás szerint (a

költségvetési beszámolóval megegyezõen) 4.456 millió forint.

Az ingyenes vagyonátadásból ered, 1123 millió forint osztalék

és árfolyamnyereség, 3187 millió forint kamatbevétel, 130

millió forint a Domínium Rt. részvényeinek értékesítésébõl

származik. A többi rövid lejáratú befektetések hozama,

illetõleg minimális összegben járuléktartozásos vagyon

osztaléka.

A költségvetési törvény a Lakásfedezeti kötvény

tõketörlesztésének részleteként 1.160 millió forinttal

számolt, ami realizálódott is.

A hiány mérséklése céljából - a pótköltségvetéssel -

2.900 millió forintos vagyonértékesítést írtak elõ az ágazat

számára. Ez 41 millió forint erejéig teljesült. A

végrehajtásra idõ hiányában sem volt mód. Az Önkormányzat

egyébként a vagyonfelélés költségvetési "kényszere" miatt 1997-

ben az Alkotmánybírósághoz fordult.

Ezeket a bevételi tételeket az elõírásoknak

megfelelõen be kellett vonni a folyó finanszírozásba.

Mindezeken kívül a Borsodchem és TVK részvények

értékesítésébõl, valamint a Lakásfedezeti kötvény

értékesítésébõl további 3136 millió forint bevétele

származott az Alapnak. A bevételekbõl újabb befektetéseket

bonyolítottak le (ebbõl a legjelentõsebb a Postabankban

szerzett további részesedés, amit az 1.4.2. pont ismertet). Az

1996-ban végrehajtott befektetések nagysága (4107 millió

forint) azonban a rendelkezésre álló forrásokat jóval

meghaladta. Ezt különféle "átcsoportosításokkal" oldották meg.

Így az Alap folyó kiadásai között szereplõ beruházási

elõirányzatot 754 millió forinttal csökkentették, amibõl 560

millió forintot a VIR Kft. üzletrészének megvásárlására, 194

millió forintot a NYUGBER-CENTER Kft. törzstõkéjének emelésére

fordítottak (errõl részletesebben a jelentés 1.4.6. pontja

szól). Bevonták a.befektetésekbe a befektetések hozama

tartalékba még rendelkezésre álló 88 millió forintot is.

Az ágazat befektetési politikáját az ellenõrzés -

különösen a Postabank vonatkozásában - nem tartja

körültekintõnek és elõrelátónak.

A vagyongazdálkodás ráfordításaira a költségvetés 100

millió forintot tervezett felhasználni. A zárszámadásban

teljesítésként 103 millió forint szerepel. Az Alap auditált

beszámolójában azonban csak 59 millió forint jelenik meg ezen

a címen. Az eltérésre nem sikerült magyarázatot találni, de

azzal az Alap bevételét és hiányát korrigálni kell.

A VAGYONGAZDáLKODáS SZABáLYOZOTTSáGA éS NYILVÁNTARTÁSI RENDSZERE

A társadalombiztosítás vagyongazdálkodásáról szóló

törvény 1996-ban sem született meg. Megalkotását az Áht.

kötelezõen írja elõ, ennek azonban az illetékesek nem tettek

eleget. A nyugdíjágazatban a 23/1995. (IV. 28.) sz. közgyûlési

határozat rögzíti a vagyongazdálkodás általános elveit,

eljárási szabályait.

Az ÁSZ már korábban is kifogásolta, hogy a

szabályzatban foglalt elnökségi jogosítványok ellentétesek az

1991. évi LXXXIV. törvénnyel, de azt nem módosították. Egy

esetben 1996-ban is (az idõ rövidségére hivatkozva) ismét az

elnökség hozott a közgyûlés jogkörét megilletõ döntést. A VIR

Kft-nek eladott Lakásfedezeti kötvény pénzügyi elszámolása

1996. decemberében megtörtént, miközben a közgyûlés errõl csak

1997. januárjában hozott jóváhagyó határozatot.

AZ öNKORMáNYZAT TULAJDONáBAN LéVõ EGYES KFT-K HELYZETE

A VIR Kft 1994 július 1-jétõl kezdte meg mûködését a

Postabank és Takarékpénztár Rt. és a DIGITÁL Kft alapításában.

Alaptõkéje 5 millió forint volt, amelyet a

Postabank 1255 millió forintra emelt a Röntgen utcai

irodaépület apportálásaival. A Kft-t a Nyugdíjbiztosítási

Önkormányzat 1994. novemberében 1,7 milliárd forintért

megvette, 1997. júliusig történõ részletfizetéssel.

Az ingatlan felújítására a Postabank 37,7 %-os

üzletrészt vásárolt 760 millió forint ellenében. A Kft.

megvásárlásakor a vételárban az épület felújítása már benne

volt. Erre opciós megállapodást kötöttek a felek, melynek

értelmében az önkormányzatnak módja lett volna az üzletrészt

(1000 forintért !) kivásárolni. Az önkormányzat azonban nem

élt ezzel a jogával (sõt azt 1997 februárjában átengedte a VIR

Kft-nek). A Röntgen utcai épület (amely az Önkormányzat és az

ONYF székháza lett) felújítására 1995-ben 165 millió forintos

tõkeemelést hajtottak végre. A felújítás 1995-ben be is

fejezõdött, de annak aktíválását még 1996-ban sem hajtotta

végre a Kft.

A Kft feladata 1996-ban szinte kizárólag az épület

üzemeltetése, a költöztetés lebonyolítása volt. Fõ bevételi

forrását az ONYF által fizetett bérleti díj jelentette. Az

üzemeltetést is alvállalkozókkal végeztették. Az üzemeltetés

elõnyeire vonatkozóan nem készültek gazdaságossági számítások.

A NYUGBER-CENTER Kft-t 1995. májusában alapították 600

millió forintos alaptõkével, a NYUFIG épületberuházásának

megvalósítására. Feladatai, mûködésének célja máig sem

tisztázódott.

A közgyûlés 1996. januárjában újabb 394,8 millió

forint átutalásáról döntött, amibõl 193,8 millió forint az

alaptõke emelést, 201 millió forint a bajai és debreceni

ingatlanok visszavásárlását szolgálta. A pénz átutalása

megtörtént, de a kapcsolódó intézkedések elmaradtak, ami

többletkiadásokkal járt.

A Kft finanszírozásában felépített és 1996. májusában

átadott irodaépület és a telek tulajdonviszonyai

rendezetlenek.

A beruházás megvalósulása után a Kft továbbra is

mûködik, minden érdemi cél és indok nélkül.

A két (65, illetve 100 %-os) önkormányzati tulajdonú

Kft létrehozása és mûködtetése miatt a mûködési

költségvetésben beruházásokra jóváhagyott összegek

befektetésnek minõsülnek, ami zárszámadáskor 1995 után 1996-

ban is gondként merül fel.

A törvényellenesen átcsoportosított források, majd a

létrehozott ingatlanok rendezetlen tulajdonviszonyú,

tisztázatlan tevékenységi körû gazdasági társaságokhoz

kerültek át, sértve ezzel a nyugdíjbiztosítás jelenlegi és

jövõbeni érdekeit.

az egészségbiztosítási alap 1996. évi zárszámadásának

ellenõrzési tapasztalatai

(a törvényjavaslat II. fejezetéhez, valamint 5., 6., 7., 8.,

és 9. mellékleteihez)

Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének teljesítése

SZABáLYSZERûSéG, SZABáLYOZOTTSáG

Az egészségbiztosítás ellátási és ügyviteli szektorára

a költségvetési gazdálkodás számviteli rendjére vonatkozik. A

társadalombiztosítás pénzügyi rendszereinek sajátosságaiból

adódó eltérõ szabályok kidolgozására mindeddig nem került sor.

A sajátosságok szabályozására az Állami Számvevõszék

álláspontja szerint változatlanul szükség van, különösen az

ellátásokat szabályozó törvények, törvényi változások és a

számviteli törvény elõírásai közötti összhang megteremtése

érdekében.

Minderre 1995-ben és 1996-ban a könyvvizsgálatot végzõ

cég is rámutatott, különösen a két alap szétválása és

elszámolási kapcsolatai miatt.

Ennek a követelménynek a PM által kidolgozott D-jelû

nyomtatvány garnitúra sem felel meg maradéktalanul. Az egyes

sorok eltérõ értelmezései lehetõségei miatt a beszámolók

adattartalmában különbségek vannak az egészségbiztosítás és a

nyugdíjbiztosítás között.

Az auditált költségvetési beszámolókat az elõírt -

május 31-i - határidõre teljesítették.

A számviteli szakterület színvonalas tevékenységét

1996-ban is sikerült megõrizni, ami az ÁSZ zárszámadási

ellenõrzését is nagymértékben segítette.

A MéRLEGTéTELEK TARTALMA, VALóDISáGA, LELTáRRAL VALó

ALáTáMASZTOTTSáGA.

Az Egészségbiztosítási Alap mérlegének adósállomány

adata nem valós, mert a folyószámla nyílvántartás elavult és

pontatlan. A megyei egészségbiztosítási pénztáraknál jelentõs

mennyíségû ügyirathátralék csak fokozza a gondokat.

n A fõvárosban a hibás adatbázis miatt a már megszûnt egyéni

vállalkozóknak is bírságot szabtak ki a "hibás" bevallásért,

amire sok ezer beadvány érkezett, számosan bírósághoz is

fordultak.

A behajtási tevékenységbõl elért (kimutatott)

járulékbevételek adata sem tekinthetõ valósnak.

Mivel 1995. óta a költségvetési törvény nevesíti az

elérendõ behajtási összeget, az ÁSZ célul tûzte e tevékenység

(következésképpen a hozzá kapcsolódó zárszámadási adatok)

alapos vizsgálatát. A fõvárosban és több megyében lefolytatott

vizsgálatok azt bizonyították, hogy:

n az OEP nem alakította ki a behajtásból eredõ bevételek

analitikus és fõkönyvi egyeztetését,

n a behajtás összegébe és az érdekeltség alapjába beszámító

bevételeket nem szabályozták egyértelmûen, ami tág teret

engedett a "sajátos" helyi gyakorlat kialakulásának.

A T/4920.. számon benyújtott zárszámadási

törvénytervezetben a Nyugdíjbiztosítási Alapnál 22,1 milliárd

forint, az Egészségbiztosítási Alapnál 16,0 milliárd forintos

bevételt mutatnak ki a kintlévõségek behajtásából. Az ÁSZ

errõl az együttesen 38,1 milliárd forintos adatról állítja,

hogy nem valós, mert:

n a vizsgált pénztáraknál az adatok a nyilvántartásokból nem

vezethetõek le, és nem egyeznek meg a fõkönyvi könyvelés

adataival;

n a bemutatott összeg bizonyíthatóan tartalmaz téves

tételeket. Az e célra alkalmazott számlán nagy számban

megjelentek a rendszeres (havi) járulékbevételek és olyanok

is, amelyeknek behajtási "eredetét" az ÁSZ vitatja.

Az ÁSZ célvizsgálata nyomán az OEP felülvizsgálatot

rendelt el és központilag hajtottak végre korrekciókat. Ezek

az intézkedések sem voltak azonban alkalmasak a valós helyzet

elõállítására (az ÁSZ utólagos "szúrópróba"-szerû ellenõrzései

ezt igazolják).

A célelszámolási számla hibás tételeit (ami után a

kifizetett ösztönzés jogtalan volt) a rendszeres bevételek

között is megjelenõ behajtási eredetû tételek kigyûjtésével

egyszerûen kompenzálták - ami ellentétes az 1996. évi XIV.

törvény 14. §. (4) bekezdésével - és a 38,1 milliárd forintos

összeg után 762 millió forintos ösztönzési keretet

állapítottak meg, amit fel is használtak. A jogszerûségi

aggályok mellett ezen utóbbi adat valódisága is kérdéses.

n Az ÁSZ ellenõrzése csak célelszámolási számlára érkezett

befizetések egy részére terjedt (terjedhetett) ki. De ennek

alapján is 1408 millió forint az ami biztosan nem

behajtásból származik. Ennek jogtalanul kifizetett jutalom-

vonzata 28 millió forint.

A ZáRSZáMADáS ADATTARTALMáNAK MEGíTéLéSE, MóDOSíTáSI IGéNYE

Amennyiben az elõzõekben foglalt számszerû

megállapítást az Országgyûlés érvényesíteni kívánja (az ÁSZ

ennek megfontolását javasolja) akkor a zárszámadásban:

n a behajtási összeget 38,1 milliárd forintról 36,7 milliárd

forintra (a Nyugdíjbiztosítási Alapnál 21,3 milliárd

forintra, az Egészségbiztosítási Alapnál 15,4 milliárd

forintra),

n a behajtás ösztönzésére fordított 762 millió forintot, 734

millió forintra kell csökkenteni,

n a behajtás ösztönzésére fordított összeg változása érinti az

Egészségbiztosítási Alap kiadási fõösszegét, a mûködési

költségvetés bevételi és kiadási összegét és a pénzmaradvány

nagyságát is, az adatokat 28 millió forinttal mérsékli.

Az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak teljesülése

(a törvényjavaslat 8., 9., és 10. §-aihoz)

A KöLTSéGVETéSI TERVEZéSNéL FIGYELEMBE VETT PROGNóZISOK TELJESüLéSE, A

JOGSZABáLYI KöRNYEZET ALAKULáSA

Az Egészségbiztosítási Önkormányzat 1995. novemberében

már számolt az egészségbiztosítási járulék mértékének

csökkenésével.

Ugyanakkor a járulékfizetési kötelezettséget

kiterjesztették volna (normatív módon megállapítva a

hozzájárulást) azon személyekre, akik után addig senki nem

fizetett járulékot, ám a természetbeni egészségügyi

szolgáltatásokat igénybe vehetik. A központi költségvetésbõl e

célra 26,8 milliárd forint megtérítésével számoltak.

n Ez a kérdés elvi és gyakorlati szinten mind élesebben

vetõdik fel, különösen a biztosítási alapok közötti

keresztfinanszírozás megszûnésével.

Az 1996. évre márciusban jóváhagyott költségvetési

törvényben a fenti címen mindössze 12 milliárd forint normatív

hozzájárulást irányoztak elõ.

1996. január 1-tõl 44 %-ról 42,5 %-ra csökkent a

munkáltatókat terhelõ járulékfizetési kötelezettség mértéke,

az egészségbiztosítási járulékot érintõen (19,5 %-ról 18 %-

ra).

A betegszabadság 10-rõl 15 napra nõtt.

A táppénz egyharmadát a munkáltatóknak kell fizetni.

Az Alkotmánybíróság a járulékalap szélesítését elõíró

jogszabályi változásokat érvénytelenítette (pl. a

tiszteletdíjak utáni tervezett fizetési kötelezettséget).

Ezek a változások, módosulások alapjaiban

befolyásolták az Egészségbiztosítási Alap bevételi

pozíciójának alakulását.

AZ ALAP Fõ ELõIRáNYZATAINAK TELJESüLéSE

Az Országgyûlés 1996. márciusában a

társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi

költségvetésérõl szóló XIV. törvényben az Egészségbiztosítási

Alap költségvetését 489,5 milliárd forintos bevételi, 491,0

milliárd forintos kiadási fõösszeggel fogadta el, 1,6 milliárd

forintos igen szerény mértékû hiány mellett.

Az év során hamar nyílvánvalóvá vált, hogy az Alap

pénzügyi helyzete a számítottnál lényegesen kedvezõtlenebbül

alakul és pótköltségvetést kell készíteni. Ezt a bevételek és

az ellátási kiadások alakulása egyaránt indokolttá tette.

Az 1996. decemberében megalkotott CXX. törvény a

bevételek összegét 476,7 milliárd forintban, a kiadások

összegét 515,6 milliárd forintban határozta meg, 38,9 milliárd

forintos hiánnyal.

A teljesítés ennél is kedvezõtlenebb lett, noha

pótköltségvetésben az év során felgyülemlett feszültségek nagy

részét már figyelembe vették. A zárszámadás szerint az

Egészségbiztosítási Alap az 1996. évet 465,5 milliárd forintos

bevételi, 509 milliárd forintos kiadási összeggel, 43,5

milliárd forintos hiánnyal zárta.

A járulék bevételek elmaradása volt a legnagyobb

probléma, a 369,7 milliárd forintos teljesítés 22,3 milliárd

forinttal maradt el az eredetileg tervezettõl. Ezen belül a

munkáltatói járulékok elõirányzatot meghaladóan alakultak. Az

egyéni egészségbiztosítási járulékot, a munkáltatói táppénz-

hozzájárulás azonban messze elmaradt az eredetileg

tervezettõl. A különféle járulék-bevételi elemek eltérõ

"viselkedésére" csak egy alaposabb elemzõ vizsgálat találhat

magyarázatot.

A rendkívüli behajtásból az Alapnak nem származott

bevétele. Ezzel szemben a kintlévõségek (rendes) behajtási

eredményét túlteljesítették, amit a törvényjavaslat indoklása

sikeresnek tart. A behajtási tevékenység vizsgálati

tapasztalatait a jelentés 3. pontja összegzi. Az ÁSZ a

helyszíni ellenõrzések alapján olyan elvi és gyakorlati

kifogásokat fogalmazott meg, ami mindenképpen az egész

behajtási rendszer átgondolását igényli. Legfontosabb a

szabályozási hiányosságok megszüntetése és az egységes,

ellenõrzött helyi gyakorlat kialakítása.

Az Egészségbiztosítási Alap kiadásai (509 milliárd

forint) összességében 6,6 milliárd forinttal maradtak el a

pótköltségvetésben elfogadott összegtõl. Ezen belül az egyes

ellátási kiadások eltérõen alakultak. Ezekrõl a jelentés 2.3.

és 2.4. pontja szól.

AZ EGéSZSéGBIZTOSíTáSI ALAP LIKVIDITáSI HELYZETE éV KöZBEN, AZ éV VéGI

ELLáTáSI HIáNY éS ANNAK FINANSZíROZáSA

Az Alap az év minden napján igénybe venni kényszerült

a Kincstári Megelõlegezési Számlát, egyre növekvõ összegben.

A legkisebb hitelösszeg 8.398 millió forint, a legmagasabb

77.071 millió forint volt. A 30 milliárd forintot meghaladó

hitel igénybevétele után már kamatot kell fizetni. Emiatt az

Alapnak 1996-ban 2745 millió forint kamatkiadása merült fel,

ami ugyancsak hozzájárult az éves ellátási hiány

kialakulásához.

A likviditási gondok, a költségvetési hiány

kialakulása az Egészségbiztosítási Alap esetében lényegét

tekintve állandósult. A hiányrendezés szokásos módja az év

végi hitelállomány elengedése technikai megoldásként

elfogadható, de nem kezeli azt az alapvetõ problémát, hogy az

egészségbiztosítás bevételei évrõl évre nem elégségesek a

törvényekben megfogalmazott ellátási feladatok

finanszírozásához. A forráshiányért a biztosítási önkormányzat

nem (vagy csak kis részben) tehetõ felelõssé.

Az Egészségbiztosítási Alap természetbeni ellátásai

(a törvényjavaslat 10. §. (1) és (2) bekezdéséhez)

Az 1996. évi CXX. (pótköltségvetési) törvény

készítésének szükségessége a kiadási oldalon alapvetõen a

természetbeni ellátásokhoz kapcsolódott.

Ezen juttatások kiadásainak eredeti elõirányzata 1996-

ra 304,1 milliárd forint volt, amit a pótköltségvetés 324,6

milliárd forintra emelt meg. A teljesítés 326,1 milliárd

forint volt.

A GYóGYíTó-MEGELõZõ EGéSZSéGüGYI ELLáTáSOK VIZSGáLATA

(a törvényjavaslat 6. sz. mellékletéhez)

A költségvetési törvény az elõirányzatot 217,5

milliárd forintban határozta meg, amibõl 215,9 milliárd forint

volt a kasszák elõirányzata és 1,6 milliárd forint a

célelõirányzatok fedezete.

A tervezéskor még nem volt konkrét döntés az

egészségügyi dolgozók 1996. évi bérfejlesztésérõl. A Kormány

és az érdekképviselet (EDDSZ) 1995. végén 27 %-os

bérnövekedésben állapodtak meg. Erre azonban az eredeti

elõirányzat csak részben tartalmazott fedezetet.

A forráshiányt elismerve a pótköltségvetésrõl szóló

1996. évi CXX. törvény a gyógyító ellátások elõirányzatát 7,3

milliárd forinttal, 224,8 milliárd forintra emelte. A

teljesítés ezzel megegyezõ és a számviteli nyilvántartásokból

levezethetõ volt. A kasszák szerinti teljesítés 223,6 milliárd

forint, a célelõirányzatoké pedig 1,2 milliárd forint.

A gyógyító-megelõzõ egészségügyi kiadások 16,5 %-kal

haladták meg az 1995. évi kiadásokat.

A kiadások jogcímek szerinti növekményei

Az 1995. évi CXIII. ("átmeneti") törvényben rögzített

5 %-os színvonaltartásra, az év elsõ négy hónapjában 3,1

milliárd forintot fordítottak.

A bér- és dologi kiadások szintentartása címén az OEP

29,4 milliárd forintot fizetett ki. A bérek 27, a dologi

kiadások 20 %-os növekedésének átlagosan 24 %-os elõirányzat-

emelés felelt meg, ami a finanszírozási formáknak megfelelõen

épült be a kasszák elõirányzataiba.

Szakmai fejlesztésekre 5,2 milliárd forintot

terveztek. Ebbõl megkétszerezték az iskola-egészségügyi

ellátás finanszírozását, támogatták az alapellátási ügyeletnél

bevezetett normatív finanszírozást és a fogászati

szolgáltatások körének újbóli kibõvítését, továbbá bõvültek az

un. speciális finanszírozású feladatok keretösszegei.

A kiadások kasszák szerinti alakulása

A)A háziorvosi ellátás finanszírozására összesen 22,4 milliárd

forintot fordítottak, ami az 1995. évit 18,5 %-kal haladta

meg. A területi ellátási kötelezettséggel rendelkezõ

szolgálatok átlagos havi bevétele 288 ezer forint, a többi

praxis esetében pedig 95 ezer forint.

Az újonnan induló körzetek díjazására szánt 180 millió

forintos fejlesztési keretbõl 155 millió forintot használtak

fel, a különbözettel a hajléktalanokat ellátó szolgálatokat

támogatták.

Folyamatosan nõtt a feladatukat vállalkozási formában ellátó

szolgálatok száma, arányuk 1996. végére meghaladta a 70 %-ot.

B)A fogorvosi ellátás 1995. évi szûkítése egyértelmûen negatív

hatást gyakorolt az ellátó rendszerre is. A szolgálatók

jelentõs részét a fenntartók átszervezték, megszüntették vagy

vállalkozásba adták.

A kialakult feszültségek enyhítésére a Kormány 2029/1996. (II.

9.) számú határozata intézkedett a fogorvosi szolgáltatások

támogatásának kiterjesztésérõl. Erre tekintettel 2500 millió

forinttal bõvítették a fogorvosi kassza elõirányzatát. Ebbõl

végül is csak 756 millió forintot használtak fel. A

keretmaradvány keletkezésének oka egyértelmûen a kapkodó,

átgondolatlan szabályozás.

Fogászati ellátásra 1996-ban összesen 5555 millió forintot

fizettek ki.

Az 1996-ban támogatott szolgálatok száma - az egyetemeken,

illetve az országos intézetekben mûködõ szakellátás

kivételével - mindenütt jelentõsen elmaradt a létszám -

normatívák alapján meghatározott szolgálat számtól, ami

önmagában bizonyítja az ellátó rendszer romlását.

C)A mentés-betegszállítás kasszát még 1995-ben jelentõsen

csökkentették, aminek pótlását az egyidejûleg bevezetett

lakossági hozzájárulással kívánták megoldani. A térítési

díjas konstrukció azonban meghiúsult.

A teljesítés a pótköltségvetésben meghatározott 6954 millió

forinttal megegyezõ volt, amibõl 6435,6 millió forintot az

OMSZ, 53,6 millió forintot további négy mentéssel foglalkozó

szervezet, 465 millió forintot pedig 47 betegszállítással

foglalkozó intézmény és vállalkozás kapott.

A betegszállító vállalkozások befogadása 1991-ben kezdõdött

el. Számuk azóta megsokszorozódott, azonban mindeddig nem

történt meg sem a tényleges igények és a területi lefedettség

vizsgálata, sem pedig a mentés és a betegszállítás feladatának

költségalapú szétválasztása. Így maga az elõirányzat sem

bontható ketté. Ebbõl adódóan az OMSZ finanszírozásában

állandósultak a feszültségek.

D) A járóbeteg szakellátás finanszírozása 1996-ban részben

feladat, részben teljesítmény szerint történt.

A kasszára összesen 30,6 milliárd forintot fordítottak, amibõl

a teljesítménydíj 18,5 milliárd forint volt, 19,1 %-kal volt

több az elõzõ évinél. Emlékezetes, hogy a költségvetés

parlamenti vitája során az Országgyûlés - az egészségügyi

ellátó rendszer átalakításáról meghirdetett elveknek

megfelelõen - a járó beteg ellátás finanszírozását

részesítette elõnyben. Meg kell azonban állapítani, hogy az

átalakítás eddigi szakaszában a járó- és fekvõbeteg ellátás

arányainak érdemi átrendezõdése nem következett be.

E)Az Otthonápolás Kuratórium modellkísérlete (amit 1994-ben és

1995-ben finanszíroztak) 1996-ban befejezõdött. (Ismeretesek

az ÁSZ ezzel kapcsolatos korábbi megállapításai, kifogásai

is.)

A költségvetési törvény azzal, hogy a szakellátási feladatok

között 1996-ban "házi. szakápolásra" 600 millió forintot

irányozott elõ, tulajdonképpen a gyógyító ellátások közé

emelte, elismerte ezt az ellátási formát. Mindez a

modellkísérlet során felvetõdött számos kérdés

tisztázatlansága mellett történt, engedve az otthonápolás

iránti növekvõ társadalmi igényeknek.

Az otthonápolási kassza megnyitásakor tisztázatlanok

voltak az alábbi kérdések:

n Ki kerüljön szakápolásra?

Az eredeti jogalkotói szándék ezt az ellátási formát a

kórházi ellátás kiváltására, lerövidítésére szánta. Eközben

a már mûködõ szolgálatok kapacitásuk nagy részét az

otthonukban fekvõ tartós ápolást igénylõ betegek ellátására

fordítják. Az ápolási feladat a szociális ellátással is

összemosódik. Rendezetlen a gondozóintézetekben lakó

személyek szakápolásának finanszírozása.

n Mi legyen az otthonápolás szakmai ismérve?

Az alapdiagnózis erre nem feltétlenül alkalmas, de az

alapbetegség sem.

n Ki rendelje el a háziápolást ?

Jelenleg a háziorvos és a szakorvos indítványozhatja,

azonban egyikük sem érdekelt a háziápolás elrendelésében,

szakszerû elvégzésében és ellenõrzésében.

Mindezek alapján megállapítható hogy a házi ápolás

kasszára történt befogadása és rendszerszerû mûködtetése

elõkészítetlen és korai volt.

Irreális volt az az elvárás is, hogy kiváltsa a

kórházi ápolást. Valójában egy új ellátási forma fogalmazódott

meg, ami sem a fekvõ - sem a járó beteg szakellátással nem

konvertálható. Az igények sokkal inkább a krónikus és

szociális indikációjú betegellátás iránt mutatkoznak, mivel

itt hiányzik legjobban az intézményes ellátási forma.

A korai befogadást és a rendezetlenséget jelzi az is,

hogy az eredeti 600 millió forintos elõirányzattal szemben

mindössze 25 millió forintot fizettek ki a szolgáltatóknak.

Az 1997. évi költségvetésben ezen a címen már 1.250

millió forintot irányoztak elõ, ami márciusban 450 millió

forintra csökkent (az OEP forrásátcsoportosítása mellett). Az

elõzõek ismeretében elég különös, hogy a Népjóléti

Minisztérium levélben kérte az OEP-tõl a keret emelését.

F) Az ú.n. speciális finanszírozású ellátások közé tartoznak a

mûvese kezelések, a CT-MRI vizsgálatok, az egyéb "nagy értékû"

diagnosztikai eljárások, illetve az országosan még el nem

terjedt mûtéti eljárások, eszközök, implantátumok.

Ezekre az eredeti elõirányzat 13,6 milliárd forint volt, amit

a pótköltségvetésben 818 millió forinttal emeltek meg esetszám

növelés és normaemelés címén.

A tényleges teljesítés 14,5 milliárd forint.

A korábbi évek ellentmondásai, visszásságai után és a

végrehajtott ellenõrzések nyomán a speciális finanszírozású

ellátások tervezési, elszámolási, nyilvántartási rendszerében

1996-ban javulás indult meg. A tervezés áttekinthetõbb, a

keretek elosztása szakmailag is megalapozottabbá vált.

Továbbra is gondot jelent azonban:

n a CT-MRI diagnosztikai vizsgálatoknál a túlteljesítések és

az új befogadások finanszírozása;

n a nagy értékû alkatrészek, tartozékok cseréje, ami már

beruházás, de egyben mûködési feltétel is;

n az endoprotézisek és egyéb nagy értékû egyszer használatos

eszközök központi beszerzésének elmaradása;

n a mûvese kezeléseknél az akut és a krónikus besorolás

szakmai minõsítése és elszámolása.

G)A fekvõbetegellátás eredeti elõirányzata az 1996. évi XIV.

törvény szerint 123,4 milliárd forint volt. Ebbõl az aktív

ellátásé 109,6 milliárd, a krónikus ellátásé 13,8 milliárd

forintot tett ki. A pótköltségvetés az együttes elõirányzatot

128,6 milliárd forintra emelte, a teljesítés végül 129,8

milliárd forint lett (116,0 milliárd az aktív, 13,8 milliárd

forint pedig a krónikus kasszáé). A teljesítési adatok is

világosan mutatják, hogy az aktív fekvõbeteg ellátás kapacitás

leépítésébõl semmiféle megtakarítás nem származott, nem is

származhatott, hiszen az intézményi teljesítmények alakulása

és annak finanszírozása ezzel nem függ össze.

Az aktív fekvõbeteg ellátás finanszírozásának szabályozása 1996-ban

Az 1996. évi költségvetési tervezés idõszakában

elvárásként fogalmazódott meg az intézmények indokolatlanul

nagy szóródást mutató alapdíjainak kiegyenlítése.

Az ehhez szükséges intézkedések azonban elmaradtak (az

egységes szemléletû költségfigyelés feltételei, a gazdálkodási

szakmai normatívák, az 1992-ben vitatható megalapozottsággal

kialakított HBCS-rendszer revíziója).

A kiegyenlítéshez hiányoztak a szükséges források,

hivatalos fórumokon az egyidejûleg folyó ágyszám csökkentésbõl

származó "megtakarításoktól" várták a finanszírozási

feszültségek enyhítését.

Az 1995. évi LXXIII. törvénnyel bevezetett új

finanszírozási rend szerint az intézmények teljesítménydíját

egy országosan egységes alapdíj és a szakmai és intézményi

szorzókkal korrigált, súlyszámokban mért teljesítmény szorzata

adja. A 103/1995. (VIII. 25.) Kormányrendeletben leírt

finanszírozási modell garanciákat és korlátokat tartalmazott

az intézményi bevételek elfogadható sávban tartása érdekében

(az intézmények 1995. évi - bázis-bevételeinek 90 és 120 %-a

között).

A finanszírozást bonyolult matematikai összefüggéssel

írták le, ami már 1995. novemberében - az elsõ folyósítás

elõtt - változtatásra szorult. Ezt követõen az 1996. év során

még 4-szer változott a fekvõbeteg ellátás finanszírozása. A

korrekciók új ellentmondásokat hoztak felszínre, anélkül, hogy

a korábbiakat feloldották volna, elõrevetítve a finanszírozási

rendszer csõdjét, annak 1997-re is várható negatív hatását.

A bevételek kiszámíthatatlan, a teljesítményektõl

elmaradó, folytonos változása is jelentõsen hozzájárult az

egészségügyi intézményrendszer gazdálkodási nehézségeinek

kialakulásához, a likviditási helyzet tartós romlásához.

Az új finanszírozási szisztémát megrendítette az NM-

EDDSZ közötti bérmegállapodás végrehajtására elfogadott

módszer is, mert az erre szánt összegnek sem a bérarányos sem

a teljesítményarányos felosztása nem valósult meg.

Az intézményekre gyakorolt hatás alapján jogosan lehet

az 1996. évi finanszírozási rendszer csõdjérõl beszélni,

amihez hasonló megrázkódtatásokat az egészségügyi ellátó

rendszer maradandó károsodás nélkül valószínûleg már nem lesz

képes elviselni. A helyzet kialakulásáért elsõdlegesen az NM

szakmai felelõssége vethetõ fel, az OEP és a különbözõ egyéb

(érdekérvényesítésre törekvõ) szervezetek felelõssége mellett.

Kapacitás szabályozás, az 1996. évi LXIII. törvény végrehajtása

Az OEP-re jelentõs felelõsséget és feladatot rótt az

egészségügyi ellátási kötelezettségrõl és a területi

finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény

szerinti "területi struktúra" létrehozása.

Az 1995. év végén a kórházak szerzõdéses állománya

93.676 ágy volt, az év során megszüntetett több mint 10 ezer

ágy után. Errõl annak idején az ÁSZ is megállapította, hogy

nem volt igazi kapacitás leépítés, mert fõként nem mûködõ

ágyakról volt szó.

Az "ágyszám" a finanszírozásban elvesztette szakmai és

pénzügyi tartalmát is, sem a bevételek, sem a kiadások

szempontjából nem bír jelentõséggel.

A csökkentés elsõ fordulója egy "helyi alku folyamat"

volt, a regionális szakmapolitikai háttér és az intézmények

objektív szakmai minõsítése nélkül. A szerzõdéskötéseknél nem

érvényesült az a szakmai koncepció sem, hogy a fekvõbeteg

kapcítások csökkentésével egyidejûleg erõsödjön a járóbeteg

ellátás.

Az 1996. évi LXIII. törvény teremtette meg a kapacitás

szabályozás objektív törvényi feltételeit. Ezzel közel

egyidõben megjelent a 19/1996. (VII. 26.) NM rendelet is az

egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények szakmai

minimumfeltételeirõl.

A törvény gyakorlati hatásai csak 1997-ben

értékelhetõek. Az ÁSZ zárszámadási ellenõrzése a törvény OEP

általi végrehajtására irányult, amiben igen nagy feladat

hárult a megyei egészségbiztosítási pénztárakra és az OEP

központi apparátusára is.

Az I. fokú határozatokat 1996. XI. 8-ig minden

megyében meghozták, amelyek ellen 13 megyébõl érkezett

fellebbezés. Az OEP ezeket elbírálta. A II. fokú döntés ellen

5 megyébõl fordultak a bírósághoz (ebbõl 2 esetben peren

kívüli egyezség született.

Az intézményekkel megkötött szerzõdések szerint az

ágyszám 83.997-re csökkent, 66.931 az aktív, 17.066 a krónikus

ágyak száma. Ezen felül a népjóléti miniszter 1997. közepéig

1515 "normatíva feletti" ágy finanszírozását engedélyezte.

Az egészségügyi kockázatkezelõ pályázatok értékelése

Az ÁSZ áttekintette 38 - 1995-ben nagyösszegû

támogatásban részesült - pályázó teljesítésrõl készített

beszámolóját. Ennek alapján korábbi megállapítások, a

pályázati rendszerrel kapcsolatos fenntartások megerõsödtek. A

felhasznált összegeknek csak egy kisebb része járult valóban

hozzá az egészségügyi kockázatok csökkentéséhez, tág teret

engedve az egyéni és csoportérdekek érvényesítéséhez.

Az 1996. évi XIV. törvény 725 millió forintot

különített el a kockázatkezelõ programok támogatására, ami

fele volt az elõzõ évinek (részben a szakápolás kiemelése,

részben pedig a parlamenti vizsgáló bizottságnak - az ÁSZ

tapasztalatait igazoló - megállapításai miatt).

A pótköltségvetésben a forrás tovább szûkült, végül

is csak 360 millió forint állt rendelkezésre. Az 1996.

áprilisában meghirdetett pályázatok csökkentett összegû

fedezete így csak az év végén vált biztossá, a lebonyolításra

néhány nap állt rendelkezésre.

A kuratóriumok a három programon belül 9 témakörre

írtak ki pályázatot. Összesen 2928 pályázat érkezett, amibõl

1198 kapott kedvezõ elbírálást (ez 41 %-os támogatottsági

szintet jelent). Általában a kisebb összegû támogatások a

jellemzõek, 1 és 5 millió forint közötti támogatásban 4

pályázó részesült.

A szükséglet kommunikáció körében bizonyos fajta

szükségletek felmérései, illetõleg az ú.n. települési

egészségtervek kaptak támogatást. Noha a témák az eddigieknél

konkrétabbak voltak, az ÁSZ továbbra is aggályosnak ítéli a

hasznosulást.

A szûrés - gondozás keretében támogatott

tevékenységek, célok kapcsolhatók leginkább az egészségi

kockázatok kezeléséhez. Itt az ellenõrzés a korábban

kifogásolt esetekkel (pl. beruházások támogatása) nem

találkozott, de úgy látja, hogy a tevékenység akkor kapna

méltó megítélést, ha beépülne a gyógyító-megelõzõ ellátások

rendszerébe.

Az életmód-programok közül 20 nagyobb összegû

támogatást elnyert pályázat alapján elmondható, hogy

többségében elmaradtak azok a témák, ahol a szolgáltatás

hasznossága a biztosító számára kétséges volt. De továbbra is

felületesen megfogalmazottak a pályázók céljai, több esetben

nyilvánvaló lobbi-érdekek érvényesültek és elõfordult

beruházási célú támogatás is.

A kórházak 1996. évi adósságállományának részleges rendezése

Az egészségügyi intézmények, fokozódó pénzügyi

nehézségei már 1995-ben is ismertek voltak. A Kormány 1996.

elején foglalkozott a problémával, errõl kormányhatározat is

született. A végrehajtásért felelõs tárcák (NM, PM) közötti

véleményeltérések miatt azonban konkrét intézkedésre csak az

év végén - a pótköltségvetés keretében - került sor.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi

pótköltségvetésérõl szóló 1996. évi CXX. törvény 23. §-a úgy

intézkedett, hogy:

"Az egészségügyi szakellátást nyújtó, költségvetési

rend szerint gazdálkodó intézmények tartozásának

visszatérítendõ mûködési célú elõleg formájában történõ

részleges rendezésére szolgáló célelõirányzat 4.000 millió

forint."

Az elõlegfolyósítás (pénzügyi, elosztási, szerzõdéses,

visszatérítési, garanciális és egyéb) feltételeit a törvény

28. §-a tartalmazza részletesen, egyúttal elõírva azt is, hogy

az Egészségbiztosítási Alap kezelõje 1997. január 31-ig

beszámol a rendelkezések végrehajtásáról (a Kormánynak és az

Országgyûlés Szociális és Egészségügyi Bizottságának). Erre

azonban nem került sor.

A törvényi elõírások végrehajtását az ÁSZ megvizsgálta

az OEP-nél és - intézményi szinten - öt nagy fõvárosi és két

megyei kórházban is.

Az idõhúzás következtében elmaradtak a gyors

válságkezeléstõl várható elõnyök, viszont a lebonyolításra

maradt rendkívül rövid idõ alatt már nem volt mód

rendszerszemléletû, differenciált adósságrendezésre (amit a

törvény egyebek mellett, feltételül szabott).

A végrehajtás végsõ soron a likviditási problémák

átmeneti és felszíni kezelését jelentette. Ennek legfõbb

gondjai abban fejezõdnek ki, hogy :

n Az intézmények (megelõzõleg lezajlott) pénzügyi-gazdasági

átvilágításának tapasztalatait a pénz felosztásánál nem

hasznosították.

n A részleges adósságrendezés a kamatokra - késedelmi

pótlékokra - nem terjed ki, így azok 1997. elején újra

adósságnövelõ tényezõként jelentkeztek.

n Az intézmények egy része idõközben eljutott mûködõképessége

határára. A gazdasági megfontolások alapján végrehajtott

korlátozó intézkedéseknek a betegellátásra gyakorolt hatását

még sehol nem mérték fel.

n Az adósság kialakulásának (külsõ és belsõ) okai nem szûntek

meg.

n Az intézetek közötti nivelláció 1997-re elhatározott

lépéseihez a részleges adósságrendezés nem biztosított

kiegyensúlyozott alapot.

Szabályszerûségi szempontból azonban az intézkedések

lebonyolítása megfelelõ volt. Az OEP és a megyei pénztárak e

téren tett erõfeszítéseit el kell ismerni.

A törvényben elõírt feltételeknek 38 intézmény felelt

meg, amelyeknél a lejárt szállítói tartozásállomány közel 5

milliárd forint volt. Az adósság csökkentésére jóváhagyott 4

milliárd forintos elõirányzatból lineáris elosztási arány

alapján a tartozásnak egységesen 80 %-át lehetett kielégíteni.

A finanszírozási elõleg folyósítására 1996. december 20-án

került sor.

Az OEP a pénz elosztását és a folyósítás technikai

lebonyolítását végezte el. Ez egyfajta "kívülálló" magatartást

is jelentett, ami azért nem fogadható el, mert az adósság

kialakulásának egyik alapvetõ okát éppen a finanszírozás

ellentmondásai jelentették (vizsgált intézményeknél a tb.

támogatás a bevételek 90 %-át teszi ki).

Az adósságrendezés törvényi feltételeinek formai

végrehajtása elegendõ volt az elõleg folyósításához, ami

viszont így átmeneti segélyként funkcionált a tényleges

konszolidáció helyett (errõl egyébként a törvény nem is tesz

említést). A differenciálás a visszafizetés idõtartamának

meghatározásában jutott kifejezésre.

A 4 milliárd forintos "gyorssegélyre" az említett

hatékonysági gondok és ellentmondások ellenére is szükség volt

(hiszen az ellátórendszer mûködõképessége függött tõle).

Ugyanakkor az intézményekben már az ÁSZ vizsgálata 1997 év

elsõ féléve idején jelentkeztek az újabb likviditási

problémák. Ezért reálisan arra kell számítani, hogy a kórházak

mûködésében a pénzügyi zavarok megismétlõdnek.

Összességében az 1996. év végi részleges

adósságrendezés vizsgálati tapasztalatai is megerõsítik azt a

megállapítást, hogy az egészségügyben felhalmozódott

feszültségek átfogó rendszerszemléletû, következetes kezelése

nélkül fennáll, az ágazat és a betegellátás

visszafordíthatatlan károsodásának veszélye.

GYóGYSZERTáMOGATáS ALAKULáSA 1996-BAN

A gyógyszertámogatások eredeti költségvetési

elõirányzata 72,0 milliárd forint volt. A tervezésnél a PM 5

milliárd forintos kiadásmérséklõdéssel számolt a

vényellenõrzés bevezetésének hatásaként.

A pótköltségvetés 81,9 milliárd forintra növelte az

elõirányzatot. Ezen kívül értendõ a vérzékenység kezelésére

szánt, a pótköltségvetésben ugyancsak felemelt összeg, 1250

millió forint.

A gyógyszerkiadások végül is 84,2 milliárd forintra

teljesültek, a vérzékenység kezelésének elõirányzatát sikerült

megtartani.

A gyógyszerforgalom - fogyasztói áron mérve - 1993.

és 1996. között csaknem megduplázódott. Ettõl elmaradt a

támogatások növekedési üteme (178 %), ami értelemszerûen a

lakosság által fizetett térítési díj igen jelentõs (247 %-os

növekedésével járt együtt.

A Kormány 1996-ban is több ízben foglalkozott a

gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök forgalmazásával,

árképzésével, a támogatási rendszer átalakításával, a

kapcsolódó szociálpolitikai kérdésekkel. A tervezett

intézkedések azonban csak részlegesen valósultak meg, és nem

is jártak érdemleges eredménnyel.

A társadalombiztosítás gyógyszerkiadásait alapvetõen:

n az árszínvonal;

n a támogatási rendszer és

n a fogyasztási, rendelési "szokások"

határozzák meg.

Az árak 1996. májusától 13,3 %-kal emelkedtek

átlagosan, ebbe az irányba hatott az infláció, az árfolyam-

politika, a vámpótlék, a statisztikai illeték, a gyógyszerek

választékának és összetételének alakulása (1996-ban 3291 féle

gyógyszer volt forgalomban !).

Jelentõs szerepe van a kereskedelmi árrésnek is. Az

árrések "valorizálása" - mely elsõsorban a nagyszámú

magánpatika létfeltételeinek biztosítását szolgálja - tovább

növeli a gyógyszerkiadásokat.

A támogatási rendszer 1996. elején változott,

általában csökkent a támogatottsági szint, szûkült a

támogatott gyógyszerek és a közgyógyellátás keretében adható

gyógyszerek köre is. Ez azonban mindössze 1 %-kal csökkentette

a támogatás átlagos szintjét, mert pl. közben kiugróan nõtt a

100 %-os támogatottságú gyógyszerek rendelése (a külön

keretes gyógyszer-kör bõvülésének is köszönhetõen).

A gyógyszerárak stabilizálása érdekében az 1996.

januártól tervezett áremelések elhalasztása miatt a

gyógyszergyártók és forgalmazók (négy hónapra) 4 milliárd

forint árkompenzációt kaptak.

A gyógyszerfogyasztás mennyiségileg csökkent, de ezen

belül egyes gyógyszercsoportok részaránya nõtt.

A gyógyszerrendelés racionalizálása évek óta

célkitûzés. Így 1996-ban 5 gyakori betegségre vonatkozóan

terápiás protokollok közzétételére került sor és újabbak

kidolgozása is folyamatban van. Ezeknek azonban még

kimutatható pénzbeli hatásuk nincs. 1996. évtõl mûködik a

megyei vényfeldolgozó rendszer (KEVER). Az orvosi

gyógyszerrendelés és a gyógyszertári elszámolások eddiginél

hatékonyabb ellenõrzését, megismerését teszi lehetõvé. A

rendszer elõnyeként nem a pénzügyi megtakarítás lehetõsége

említhetõ, a szakértõk szerint ennél fontosabb a "visszatartó

hatás" a gyógyszerrendelési szokások pozitív befolyásolása.

Az Állami Számvevõszék, a zárszámadási vizsgálat során

kiemelt figyelmet fordított az ú.n. különkeretes gyógyszer-

támogatási rendszer kialakulására és mûködésére.

Az egészségbiztosítás 1996-ban a gyógyszerekkel

kapcsolatos kiadásaiból közel 5 milliárd forintot tett ki az

ú.n. külön keretes gyógyszerek köre. (Felsorolásukat a 4. sz.

melléklet tartalmazza.)

A rendelkezésre álló (egyébként igen szûkös és

hiányos) dokumentáció alapján 1992-tõl az említett gyógyszerek

keretösszegének "robbanásszerû" növekedése figyelhetõ meg

(1992-ben ez az összeg közel 500 millió forint volt, ami 1996-

ra tízszeresére emelkedett) miközben a gyógyszerek fogyasztói

árának támogatása ezidõ alatt 44 milliárd forintról 84,2

milliárd forintra (tehát alig kétszeresére) nõtt.

A különkeret kialakításának általános szakmai célját,

a keretösszegek éves emelésének indoklását alátámasztó

dokumentumokat az OEP nem bocsátotta az ÁSZ rendelkezésére. Az

ellenõrzés feltételezése szerint - koncepcionális szinten -

ilyen nem is létezik. A külön keret az idõk folyamán eseti és

egyedi döntések sorozatával "spontán" jött létre. A bekerülés

elvei sem voltak tisztázottak, mint ahogyan a rendszer

mûködtetésének jogszabályi alapjai sem.

Egyes különkeretes elõirányzatok 1994. óta jelennek

meg az Egészségbiztosítási Alap éves költségvetéseiben

(elõször a vérzékenység kezelésének elõirányzatát nevesítette

a törvény, majd 1996-ban a sclerosis multiplex kezelésére

szolgáló gyógyszerkiadásokat és 1997-ben az influenza elleni

térítésmentes védõoltást). A különleges elbírálás

indokoltságára ezeknél a gyógyszereknél (pontosabban

betegségcsoportoknál) sem lehet egyértelmû szakmai indokokat

találni.

Az OEP a 2/1995. (II. 8.) NM rendelet 7. §. (3)

bekezdésével, illetõleg az Egészségbiztosítási Önkormányzat

egyes - elnökségi szinten (?) meghozott - döntéseivel próbálta

legalizálni a különkeret létezését, a mûködtetését. A

kialakult helyzetet, annak nyilvánvaló ellentmondásait azonban

ezek az intézkedések sem jogilag, sem szakmailag nem rendezték

el megnyugtatóan.

Az általános érvelés, hogy egyes súlyos, életveszélyes

betegségekben szenvedõ emberek gyógyításánál eredményesen

alkalmazhatóak bizonyos nagyon drága, külföldi készítmények,

amit a támogatás "normál" rendszerében nem vagy csak nehezen

lehet/ne/ kezelni és ezért valamilyen különleges, zárt

rendszerben kell a rászorulóknak - az esélyegyenlõség elvét

szem elõtt tartva - biztosítani, az alapelveket tekintve

aligha vitatható. A gyógyszerek nagy értéke és a betegek

viszonylag alacsony esetszáma miatt a HBCS (homogén

betegségcsoportok) súlyszámrendszerében sem lehet megfelelõen

kezelni ezt a problémát, hasonlóan a nagy értékû

implantátumokhoz, drága mûszeres vizsgálatokhoz,

beavatkozásokhoz.

Ezen általános érvek elfogadása mellett az ellenõrzési

tapasztalatok alapján azonban súlyos aggályok is

megfogalmazhatók.

n Így nem áll rendelkezésre olyan hitelt érdemlõ megnyugtató

dokumentum, ami a különkeretes gyógyszerek, gyógyszergyártók

és forgalmazók kiválasztását magyarázná. (Az 1996. évi 5

milliárd forintos forgalmat hat cég bonyolította le.)

n Az elkülönített keret kisebb részének forrása (1996-ban 503

millió forint) a gyógyító-megelõzõ ellátás elõirányzatán

belül az aktív fekvõbetegellátás kasszája volt, ami azért

törvénytelen, mert a finanszírozás rendszerében

értelemszerûen benne van a kórházak gyógyszerkiadása is,

továbbá a gyógyszertámogatás (ami a járóbetegellátás

keretében rendelt gyógyszerek társadalombiztosítási

támogatására szolgál) és a gyógyító-megelõzõ ellátás

költségvetési elõirányzata nem átjárható, egyikbõl a másikba

átcsoportosítani nem lehet

n Az Egészségbiztosítási Önkormányzat az említett NM

rendelettel ellentétben nem gyógyszerekre vonatkozóan

állapított meg a hozzájárulást, hanem betegségcsoportra, így

nyitva hagyta a bekerülõ gyógyszerek körét.

n A beteg emberek részére a gyógyszerekhez való hozzáférés

esélyegyenlõségét nem biztosították. A külön keret létezése

még szakmai körökben sem volt igazán ismert, nyilvános.

n A külön keretbõl finanszírozott gyógyszerek egy része

törzskönyvezetlen, amelyeknek behozatalát csak orvosi

indoklás mellett, egyedi engedélyezés teszi lehetõvé. Az OEP

azonban olyan gyógyszerek forgalmazásához is hozzájárult,

amelyek nem rendelkeztek OGYI (Országos Gyógyszerészeti

Intézet) engedéllyel. Más esetekben az engedélyezett

mennyiség többszörösét hozták be az országba.

n Az OEP úgy állapította meg a gyógyszerek árát (illetve

állapodott meg az árban), hogy valójában nem ismerte a

költségszerkezetet és a készítmények külföldi (más

országokbeli) árát.

Az OEP 1996-ban a rendszerbe ujonnan bekerülõ

gyógyszereket még csak formálisan sem vitte az Önkormányzat

Elnöksége elé, jóváhagyásra. Az aktív fekvõbeteg ellátás

kasszája terhére elkülönített összeget jóval meghaladó

nagyságban történt szerzõdéskötés, más esetekben szerzõdés

nélküli kifizetésekre került sor. A keretekkel való

gazdálkodást, a szerzõdéskötéseket és az ellenõrzést is

kizárólagosan az OEP Gyógyszerügyi Fõosztálya végezte. Ilyen

"belterjes"körülmények között a visszaélések lehetõsége sem

zárható ki.

Az 1996. évi költségvetési törvényben - nevesítve - a

vérzékenység gyógykezelésére 1250 millió forintot, a sclerosis

multiplex terápiájára 400 millió forintot különítettek el,

amely részét képezi az elszámolás szerinti 4933 millió

forintos teljesítésének, beleértve a gyógyító-megelõzõ ellátás

terhére finanszírozott gyógyszereket is. A zárszámadási

ellenõrzés a részére bemutatott adatokat megfelelõ

dokumentumok hiányában hitelt érdemlõen és teljeskörûen nem

tudta vizsgálni, annak valódiságáról nem gyõzõdhetett meg.

El kell ismerni azonban, hogy 1997-ben az OEP és az NM

részérõl is tettek erõfeszítéseket a különkeretes gyógyszerek

terén tapasztalt ellentmondások rendezése, a szabályozás

hiányosságainak kiküszöbölése, az elszámolások

áttekinthetõsége érdekében.

Az ÁSZ álláspontja azonban az, hogy a megtett

intézkedések nem elégségesek. A zárszámadási ellenõrzés (amely

messze nem volt - nem lehetett - kellõ mélységû és

részletességû) keretében megállapított anomáliák, a

dokumentáltság hiányosságai, illetve a megismertek

ellentmondásos tartalma, a keretek és felhasználásuk

jogszabályi hátterének rendezetlensége miatt csak egy

célirányos, tényfeltáró vizsgálat után lehet a különkeretes

gyógyszerek mai rendszerét szabályozottá, szakmailag

megalapozottá, áttekinthetõvé és ellenõrizhetõvé tenni. A

legfontosabb cél - a hozzáférhetõség esélyegyenlõsége - sem

valósulhat meg enélkül. Ezért nem tartja a megoldás (a

rendezés) kézenfekvõ módjának (noha a jó szándékot nem

kérdõjelezi meg) az ÁSZ azt, hogy az Egészségbiztosítási Alap

1997. évi pótköltségvetési és az 1998. évi költségvetési

javaslata szerint deklarálnák a külön keret létezését,

létjogosultságát.

A javasolt vizsgálat során ki kell térni:

n a célszerûség (a külön keret általános célját megvilágosító)

alapelveire, az elérendõ célkitûzésekre, a várt

eredményesség megfogalmazására;

n a jogszerûség kérdésére (a külön keretek törvényi

megjelenítése és a kapcsolódó jogi szabályozás összhangjának

megteremtése stb.);

n a keretösszeg nagyságrendjére forrására, szakmai tartalmára;

n az árelfogadás mechanizmusára, szakszerûségére;

n a gyógyszerek elosztásának, felhasználásának, elszámolásának

és ellenõrizhetõségének kérdésére;

n a források felhasználásának eredményességére, egyes kijelölt

intézmények ellenõrzése útján, stb.

A GYóGYáSZATI SEGéDESZKöZöK TáRSADALOMBIZTOSíTáSI TáMOGATáSA

A gyógyászati segédeszközök ártámogatására 1996-ban

11,5 milliárd forintos keretet hagyott jóvá az Országgyûlés,

majd ezt a pótköltségvetésben 13 milliárd forintra emelték.

Teljesítés 12,1 milliárd forint lett.

A gyógyászati segédeszközök támogatási igénye 1992-tõl

dinamikusan nõtt, az elõirányzatokat évrõl évre túllépték, ami

felvetette a támogatási rendszer korszerûsítésének kérdését

is. Erre 1995-ben került sor, a rendszer szigorítása, a

támogatási mértékek csökkentése formájában. Az új támogatási

rendszertõl várható megtakarító hatást azonban mintegy

"ellensúlyozta", hogy 1996-tól megszûnt a támogatások ÁFA-

alapot csökkentõ jellege. Hasonlóan a gyógyszerárak alakulását

befolyásoló tényezõkhöz, itt is jelentkezik az

árfolyamváltozás, az infláció, az összetétel-változás, a

termelõi árak alakulása.

A vonalkódos vények használatát 1996-tól a gyógyászati

segédeszközöknél is elõírták, a jogszerû igénybevételre

irányuló ellenõrzések elõsegítése céljából. A vényadatok

számítógépes feldolgozása és kiértékelése e területen azonban

még nem megoldott. Az éves vény darabszám 1,3-1,4 millió,

ebbõl azonban csak a gyógyszertárakban forgalmazott eszközök

vényfeldolgozása történik számítógépen, de itt is csak a

pénzügyi összesítés és nem a vényszintû ellenõrzés valósul

meg. Ennek fogadása a megyei egészségbiztosítási pénztáraknál

nem megoldott, feltételei nem biztosítottak.

Nem megoldott a szolgáltatók ellenõrzése a minõség és

a szerzõdéses feltételek betartása szempontjából sem.

A gyártók és a forgalmazók köre nagymértékben

kibõvült, miközben nincs kapacitás-határa a befogadásnak

(ellentétben az egészségügyi ellátás szolgáltatóival), ami

szintén jelentõs többletfeladatot ró a megyei szervekre. Több

megyére kiterjedõ fiókhálózattal rendelkezõ szervezetek

tevékenységét szinte lehetetlen nyomon követni.

A közgyógyellátottak jelentõs arányban vesznek igénybe

- ingyenesen - gyó-gyászati segédeszközöket, több esetben

visszaélések is történtek.

Az elmúlt évben sem sikerült megvalósítani a

gyógyászati segédeszközök újra hasznosítását, a használatba

adás rendszerének kiépítését, holott ennek bevezetésétõl a

kiadás mérséklõdésén túl az ellátás javulását is várták.

Az Egészségbiztosítási Alap pénzbeli ellátásai

(a törvényjavaslat 10. §. (4) - (7) bekezdéseihez)

A pénzbeli ellátásokra 1996-ban összesen felhasznált

összeg 122 milliárd forint volt, ami az eredeti elõirányzatnál

9, a pótköltségvetéssel módosított elõirányzatnál 6 milliárd

forinttal kevesebb. A kiadáscsökkenés az egyes ellátásoknál

jelentkezõ többlet, illetve megtakarítások egyenlege.

A korhatár alatti rokkant és baleseti ellátások

tényleges kiadása 79,3 milliárd forint, közel azonos a

módosított elõirányzattal és 11 milliárd forinttal haladja meg

az elõzõ évit. A növekedésbõl a nyugdíjemelés 8 milliárd

forintot tesz ki és 3 milliárd forint a létszámnövekedés és

cserélõdés hatása. Az ellátásban részesülõk havi átlagos

létszáma 408 ezer, egy fõre átlagosan 16,2 ezer forint jut.

Terhességi-gyermekágyi segélyre a 9,5 milliárd

forintos elõirányzattal szemben 8,3 milliárd forintot fizettek

ki. A megtakarítás a születések számának, valamint a fizetett

segély átlagkeresethez viszonyított mértékének csökkenése

miatt következett be.

A táppénzkiadások eredeti elõirányzata 42,8 milliárd

forint volt, amit a pótköltségvetés 38,1 milliárd forintra

változtatott. A teljesítés ezzel szemben 33 milliárd forint,

még az 1995. évinél is kevesebb.

Jelentõsen csökkentek a táppénzes napok (az 1995. évi

63 millió napról 45 millió napra!), illetõleg a táppénzes

esetek (az 1995. évi 1590 ezerrõl 1225 ezerre). Ezt nem

ellentételezte, hogy az egy táppénzes napra jutó fajlagos

kiadás 630 forintról 730 forintra nõtt. A csökkenés okai

összetettek, mert:

n megemelkedett a betegszabadság idõtartama,

n bevezették a munkáltatói táppénz-hozzájárulást,

n az elõbbiekben ismertetett adatok szerint általában is

csökkent a táppénz igénybevételel (aminek munkaerõpiaci,

szociális és egyéb okai is vannak),

n megszûnt a nyugdíjasok táppénzre való jogosultsága,

n a táppénz idõtartamának két évre való engedélyezését is

megszüntették.

Nem ismert a táppénz ellenõrzések esetleges

kiadáscsökkentõ hatása. Az ellenõrzõ fõorvosi szolgálat

mûködésére 230 millió forintot használtak fel. Az ellenõrzések

szakmai hasznosságának értékelése nem volt része a

zárszámadási vizsgálatnak.

Betegségekkel kapcsolatos segélyekre, kártérítési

járadékokra összesen 1442 millió forintot használtak fel,

szemben az 1700 millió forintos elõirányzattal. Ezen belül

segélyekre 439 millió forintot és a kártérítési járadékra 743

millió forintot.

Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése

(a törvényjavaslat 10. §. (11.) bekezdéséhez, 11. §-ához és

7. sz. mellékletéhez)

A MûKöDéSI KöLTSéGVETéS BEVéTELEI

Az 1996. évi XIV. törvényben jóváhagyott eredeti

elõirányzat 13.900 millió forint, amit a pótköltségvetéssel

15.346 millió forintra emeltek meg (a Világbanki kölcsön

belföldi kiadásainak és a behajtás ösztönzésének fedezésére).

A mûködési költségvetés összes bevétele végül is

15.533 millió forintra teljesült, ami az 1995. évinél 2979

millió forinttal (23,7 %-kal) több.

A mûködés saját bevétele 286 millió forint volt,

szemben a 80 millió forintos elõirányzattal.

Az Egészségbiztosítási Alaptól a folyamatos mûködés

céljaira 10.920 millió forintot vettek át. A központi

költségvetés megtérítéseibõl 1307 millió forint származott,

amibõl a folyósított ellátások mûködési kiadásaira 980 millió

forintot kaptak.

A világbanki kölcsönnel összefüggõ kiadásokra - a

pótköltségvetésben - 1346 millió forintot terveztek.

Informatikai célokra 400 millió forintot vettek át az Alaptól.

Behajtás ösztönzésére 762 millió forintot hívtak le

szemben a 600 millió forintos elõirányzattal.

A Fõvárosi és Pest megyei Pénztár elhelyezésére és

beruházásokra a módosított elõirányzat 776 millió forint

volt.

Az egészségbiztosítás ellenõrzési rendszereinek

fejlesztésére 224 millió forint bevételhez jutott a mûködési

költségvetés.

A MûKöDéSI KöLTSéGVETéS KIADáSAI

Az egészségbiztosításnál felmerült mûködési kiadásokat

- fõbb jogcímek szerint - az 5. sz. mellékletben szereplõ

tanúsítványok tartalmazzák.

Az összes kiadás 14.228 millió forint volt, ami 2,2

milliárd forinttal (18 %-kal) több az 1995. évinél. A teljes

munkaidõben foglalkoztatottak létszámára vetítve átlagosan 2,2

millió forintos kiadást jelent.

SZEMéLYI JUTTATáSOK

Személyi juttatásokra összesen 6466 millió forintot

fordítottak. Az OEP létszám és bérgazdálkodását a 7/1996. sz.

fõigazgatói utasítás szabályozta. A bérezés alapvetõen a

törvényi elõírásoktól függ, a jutalmazási keret azonban a

"forrás függvényében" rugalmasan változik. Az ágazat 1996-ban

is elérte, hogy a forrás jelentõsen növekedjen.

A rendszeres személyi juttatások átlaga havi 39 ezer

forintról 45 ezer forintra nõtt.

A nem rendszeres juttatások közül a jutalom átlaga

éves szinten 207 ezer forint volt, a fõigazgatóságon 477 ezer

forint (ami 8 havi bérnek felel meg).

A behajtás ösztönzésére ezen felül a 762 millió

forintos keretbõl, jutalmazási célokra 421 millió forintot

fordítottak, ami egy fõre vetítve 120 ezer forintos (a

fõigazgatóságon 241 ezer forintos) további juttatást

jelentett. (A behajtás ösztönzésével kapcsolatos ÁSZ

megállapításokat a jelentés 2.1.2. és 3. pontjai

tartalmazzák.)

Megbízási díj címén 157 millió forintot fizettek ki,

ami az elõirányzott 296 millió forintnál kevesebb, viszont 70

%-kal több az 1995. évinél. A megbízások dokumentáltsága nem

megfelelõ, hiányos, a teljesítéseket érdemben nem vizsgálják.

Különféle költségtérítésekre 484 millió forintot

fordítottak.

DOLOGI KIADáSOK

Dologi kiadásokra 1996-ban összesen 3871 millió

forintot fordítottak, aminek 2/3 része üzemeltetési,

fenntartási költség volt.

Az ellenõrzés véletlenszerûen választott ki egyes

kiadási tételeket, a külföldi kiküldetések, illetõleg a

reprezentációs célú ráfordítások közül. A kiadások elszámolása

szabályszerû volt. A reprezentációs kiadásokat azonban

esetenként a túlzott nagyvonalúság jellemezte. Egy-egy

közgyûlés megtartása például három-négyszázezer forintba

került és ezeken kívül is több költséges rendezvényt tartottak

az önkormányzati testületek. Hasonló gyakorlatot követett a

fõigazgatóság is a vezetõi értekezletek, szakmai

tanácskozások, a személyes jellegû ajándékozások esetében

(utóbbiaknál az ellenõrzés a megfelelõ dokumentáltságot is

kifogásolta.).

FELHALMOZáSI KIADáSOK

A zárszámadásban nevesített felhalmozási kiadások

összege 819 millió forint, ami a tanúsítvány szerinti 1005

millió forintos teljesítésbõl (a dologi, a felújítási, a

felhalmozási célú kiadások keveredése miatt) nem vezethetõ le.

A kiadások nagyobb részét a MEP-ek ingatlan

beruházásai (vásárlásai) és a különbözõ eszközbeszerzések

teszik ki.

A közbeszerzésekrõl szóló törvényt, csak részben

tartották be. A tárgyalásos eljárásnál több esetben

elmulasztották az eredmény közzétételét. A nyílt eljárásoknál

nem a meghirdetett szempontok szerint értékelték az

ajánlatokat.

A FõVáROSI éS PEST MEGYEI EGéSZSéGBIZTOSíTáSI PéNZTáR ELHELYEZéSE

Az igazgatási szerv elhelyezésére dologi kiadásként

309 millió forintot irányoztak elõ, ami a Wesselényi utcai

székházra korábban megkötött opciós bérleti szerzõdés szerinti

bérleti díjat fedezte volna. Erre azonban nem került sor, mert

késõbb az ingatlan megvásárlásáról döntöttek. Az ebbõl képzett

pénzmaradvány (az eredeti cél meghiúsulása miatt) az ÁSZ

szerint indokolatlan.

Az épület mûszaki átadása idõközben megtörtént, a

használatba vétel azonban csak a (világbanki kölcsönbõl

tervezett) technikai fejlesztések, informatikai feltételek

megteremtése után lehetséges.

Az adás-vétel körülményeit a Népjóléti Minisztérium

törvényességi szempontból kifogásolta, a felmerült aggályok

tisztázását pedig jogi útra terelte.

INFORMATIKAI FEJLESZTéSEK

Az informatikai fejlesztések eredeti elõirányzata 400

millió forint volt amit meg kellett volna növelni az 1996. évi

CX. törvényben rögzített 32 millió forintos informatikai

pénzmaradvánnyal (mert az más célra nem használható) és az

1996. évi LXXVIII. törvényben a családi támogatások

igénylésének feldolgozásához adott 260 millió forintos

megtérítésbõl informatikára szánt 107 millió forinttal. A

valós elõirányzat így 539 millió forint. A zárszámadás szerint

ez 174 millió forintra teljesült. Az átadott dokumentumokból

ezzel szemben 250 millió forint állapítható meg, ami még

mindig nem mutatja a teljes felhasználást (mert a DEJÁK

program kiadásait nem itt számolták el).

A kiadások teljesülése az elõirányzat 50 %-át sem éri

el. Év végén a le nem kötött keret még 364 millió forint volt.

Ennek oka a szakfeladatok elõkészítési hiányosságai, a

döntésképtelenség volt.

A kiadások 90 %-át, az eszközbeszerzés és a bérelt

softverek karbantartása jelentette.

Az Országgyûlés 10/1995. számú határozatában egységes

informatikai bázison való járulékbeszedés - ellenõrzés és

behajtás megkezdését 1996. januárjára ütemezte. A fejlesztés

megvalósítása 1996. végére jutott odáig, hogy az üzemszerû

telepítést egy megyében elkezdjék. Nem zárult le az

informatikai és a pénzügyi audit, ami az országos telepítés

feltétele is. A DEJÁK projekt beépült az OEP szervezetébe,

mûködési költségeit (144 millió forintot) is ott számolták el.

FELúJíTáSOK

A felújítások költségvetési elõirányzata 207 millió

forint volt, a teljesítés a zárszámadás szerint 169 millió

forint. Jelentõsebb felújításokat végeztek a békéscsabai, az

egri, a gyõri, a nyíregyházi, a pécsi, a tapolcai és a

sátoraljaújhelyi iroda épületeken.

A VILáGBANKI KöLCSöN HAZAI HOZZáJáRULáSA

Az 1996. évi XIV. törvény eredetileg nem határozott

meg elõirányzatot, hanem megengedte a mûködési költségvetés

ilyen címen történõ túllépését. A pótköltségvetés

számszerûsítette az elõirányzatot, az év végén 1346 millió

forintot engedélyezett. Az átvizsgált dokumentumok szerint a

teljesítésként elszámolt 315 millió forint olyan kiadásokat is

tartalmaz, amit nem lehet elfogadni (a programmal foglalkozó

köztisztviselõk illetményei és juttatásai valamint a

kifizetett jutalmak). Jelentõsek az eltérések a Programiroda

nyilvántartási és a Pénzügyi Fõosztály elszámolásai között,

ami több kiadási tétel megbízhatóságát kérdésessé teszi.

Az egészségbiztosítást érintõen is igaz, hogy az

ötéves futamidejû kölcsön harmadik évében a szakmai programok

megvalósulásában jelentõs a lemaradás, azt alapvetõen

hátráltatják az önkormányzat és a kormány közötti

koncepcionális nézetkülönbségek. Az ebbõl eredõ gondokat a

futamidõ esetleges meghosszabbítása sem oldja meg.

A kölcsönfelhasználás 3,5 millió USD volt, amibõl

eddig tanácsadói szolgáltatásokra 2,3 USD-t költöttek.

1995. éVI éS AZ 1996. éVI PéNZMARADVáNY

Az egészségbiztosítás mûködési költségvetésének

pénzmaradványa 1995-ben 559 millió forint volt, amit személyi

juttatásokra, dologi kiadásokra és kisebb részben felújítási-

felhalmozási célokra különítettek el.

Az 1996. évi pénzmaradvány 1.305 millió forint, amibõl

1262 millió forint az elõirányzatokból elért "megtakarítás"

eredménye. Az ÁSZ vitatja a 2.5.6. pont szerinti 309 millió

forint és a 2.1.2. pont szerinti 28 millió forint

indokoltságát.

Az Egészségbiztosítási Alap befektetett eszközeinek, vagyonának

alakulása 1996-ban

Az Alap befektetett eszközeinek 1996. évi

záróállománya 10,3 milliárd forint volt, ami 1995-höz

viszonyítva 1,9 milliárd forintos növekedést jelentett. Ezen

belül:

n a tárgyi eszközök állománya 141 millió forintról 1,7

milliárd forintra nõtt az egészségbiztosításnak ingyenesen

juttatott ingatlanok (IDEX székház, Bánk bán utcai irodaház)

következtében,

n a befektetett pénzügyi eszközök állománya az 1995. évi 8,2

milliárd forintról 6,5 milliárd forintra csökkent (az

alapvetõen az egészségbiztosítás által járuléktartozás

fejében átvett vagyon forgóeszközök közötti elszámolása

miatt),

n az üzemeltetésre átadott eszközök állománya 31 millió

forintról 2,1 milliárd forintra növekedett (fõként az

ingyenesen kapott Club Aliga üdülõkomplexuma miatt).

A mûködési szektorban a befektetett eszközök év végi

állománya 6,5 milliárd forint volt, ebbõl meghatározó a tárgyi

eszközök 6,2 milliárd forintos összege. Utóbbiból az

ingatlanok értéke 5,3 milliárd forintot tesz ki.

Az alap befektetett eszközeinek 10.319 millió forintos

mérleg szerinti értéke a zárszámadási törvény-tervezet 9. sz.

mellékletében az Egészségbiztosítási Alap tartalékait bemutató

táblázat 10.058 millió forintos összesített adatánál 261

millió forinttal több. Az eltérést az okozza, hogy a

járuléktartozás fejében átvett vagyont a befektetett eszközök

között, és forgóeszközként (árú részesedés) is

nyilvántartanak.

AZ EGéSZSéGBIZTOSíTáSI ALAP SAJáT FORRáSú TARTóS BEFEKTETéSEI

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi

zárszámadásáról szóló 1996. évi CX. törvény szerint a tartós

befektetések értéke 904 millió forint.

Az 1996. évi befektetéseket a befektetések hozama

tartalékból valósították meg.

A Gyógyszerkutató üzletrészek vásárlására összesen 89

milliárd forintot fordítottak.

A Club Aliga Holding Rt megalapítására 10 millió

forintot használtak fel. Decemberben 30 millió forinttal

emelték meg az Rt alaptõkéjét. Ezt az összeget átutalták

ugyan, de a cégbírósági rendezése nem történt meg.

A zárszámadás 9. sz. mellékletében a befektetések

hozama tartalék záróállománya 29 millió forint, amit 1997-ben

(az Áht. értelmében) be kell vonni a folyó finanszírozásba.

JáRULéKTARTOZáS ELLENéBEN áTVETT VAGYON

Az 1996. évi CX. törvény szerint az így átvett vagyon

összetétele 4653 millió forint, amibõl 2058 millió forint

illette az Egészségbiztosítási Alapot.

1996-ban a vagyonalap tovább nõtt részben bírói

végzés, részben az adósok vagyonfelajánlása következtében,

összességében 1270 millió forinttal, amibõl 559 millió forint

illette az Alapot.

A járuléktartozás fejében átvett vagyon témájáról a

jelentés 1.4.3. pontja szól részletesen.

A VISSZTEHERMENTESEN JUTTATOTT VAGYON

A törvény szerint az Egészségbiztosítási Alapot 25-29

milliárd forint értékû vagyonjuttatás illeti meg. Ennek

teljesítése az 1995. év végi határidõig nem történt meg, a

vagyonátadás elhúzódott, végsõ soron csak 1997-ben fejezõdött

be.

A zárszámadás 9. sz. melléklete szerint 1996 végéig az

átadott vagyon névértéken 8996 millió forint. A névérték és az

átadási ár közötti differencia esetenként igen jelentõs, ezért

a táblázat adatai a valós vagyoni helyzet bemutatására nem

alkalmasak.

Az önkormányzat számára a KVI és az ÁPV Rt. adott át

vagyont, 1996-ban kizárólag ingatlanokat.

A Club Aliga üdülõegyüttes átvételi megállapodása

1995. december végén keletkezett. Az átvett vagyon mûködõ

vagyon volt, amelynek átadás-átvételére egyik fél sem volt

felkészülve. Az üzemeltetési kérdések rendezése még 1996-ban

sem zárult le. (Az ezzel kapcsolatos részletes

megállapításokat a jelentés 2.6.6. pontja ismerteti.)

Az ÁPV Rt-tõl átvett ingatlanok részben saját mûködési

célra, részben további hasznosításra szolgálnak.

Az IDEX irodaépületet 1060 millió forint értékben

vették át. A megállapodást úgy kötötték, hogy az épületet

tartós bérleti jog terhelte. A bérlõ elhelyezését az átadó nem

oldotta meg, holott azt 60 napon belül vállalta. A közüzemi

számlákat az átvevõ fizeti, amit az átadó idõarányosan térít

meg. Ilyen körülmények között az épület forgalomképtelen és

hasznosításra is alkalmatlan.

A Bánk bán utcai épületet 550 millió forint átadási

értékkel vették át, amelynek még két másik tulajdonosa is van.

Az Önkormányzatot megilletõ épületrész üresen áll, õrzésérõl

gondoskodnak.

n Mindkét elõbb említett ingatlan hasznosítása összefügg a

Fõvárosi és Pest megyei Egészségbiztosítási Pénztár

elhelyezésének (évek óta húzódó) megoldatlanságával.

Az Egészségbiztosítási Alap az 1995. évi

vagyonjuttatás, illetve vagyonkonverzió (Borsodchem részvények

eladása az ÁPV Rt-nek) révén 1996-ban 1645 millió forint

értékû Postabank részvénnyel rendelkezett. A nyugdíjágazathoz

hasonlóan részt vettek a bank "konszolidációjában". Tulajdoni

hányada alapján a viszontgarancia összege 2,4 milliárd forint.

(Közgyûlési jóváhagyással 2,5 milliárd forint erejéig

résztvettek a törzstõke 1997. évi emelésében is.)

A vagyonjuttatás nagyobb része áthúzódott 1997-re.

Átadási értéken 27,5 milliárd forint összetételû vagyonhoz

jutott az egészségbiztosítási ágazat. Ebbõl egy vagyonelem

ingatlan (a Hírlapkiadó székháza) a többi fõleg

áramszolgáltatói és erõmûvi részvény. Az áramszolgáltatók

esetében az átadási érték (összesen 13.231 millió forint) és a

részvények névértéke (összesen 23.911 millió forint) között

nagyságrendi eltérés van.

Az Egészségbiztosítási Önkormányzat vagyonnal

kapcsolatos 1997. évi döntéseit - a Kormány felkérésére -az

ÁSZ a közeljövõben átfogóan megvizsgálja.

A VAGYONGAZDáLKODáS BEVéTELEI éS KIADáSAI

Az Alap kamat és hozambevételeinek költségvetés

szerinti elõirányzata 600 millió forint volt, a teljesítés

ezzel szemben 491 millió forint. Az ingyenesen juttatott

vagyonból 351 millió forint osztalék (OTP és Postabank

részvények után), tartós befektetésbõl 66 millió forint (CA

befektetési jegy kamata), tartozásos vagyonból 1,2 millió

forint (Mátrai Erõmû osztaléka) származott. A bérházak

hozambevétele 18 millió forint, a gyógyszertárak elõleg

túligénylése miatti kamat 51 millió forint.

A hiány mérséklése céljából a költségvetési törvény

2,1 milliárd forint értékû vagyon eladását írta elõ, ebbõl

mindössze 4 millió forint teljesült.

A vagyongazdálkodás ráfordításai címen 5 millió forint

kiadást terveztek. A CODEX Rt-nél letétbe helyezett

értékpapírok lebonyolítási járuléka és a bérházak

karbantartási kiadása együttesen 7 millió forint volt.

A VAGYONGAZDáLKODáSI TEVéKENYSéG SZABáLYOZOTTSáGA

Az Országgyûlés a társadalombiztosítás

vagyongazdálkodásáról szóló törvényt 1996-ban sem alkotta meg.

Ezt az ÁSZ 1993-tól fogva minden zárszámadási jelentésében

súlyos hiányosságként állapít meg. Korábban volt is már

beterjesztett törvényjavaslat, amit visszavontak, újabbat

pedig a Kormány nem készített. Vagyoni kérdésekkel kapcsolatos

szabályozás minimális szinten a költségvetési törvényben,

illetõleg az államháztartási törvényben fogalmazódik meg. Ez

azonban a külön törvényi szabályozást nem helyettesíti, annak

hiánya a vagyongazdálkodás minõsítését, az ellenõrzést szinte

ellehetetleníti.

A járuléktartozás fejében átvett vagyon esetében a

Közgyûlés nem gyakorolta a tulajdonosi jogokat, a döntéseket

kizárólag az Elnökség hozta meg. Ez ellentétes az

önkormányzati irányításról szóló 1991. évi LXXXIV. törvénnyel,

miszerint a tulajdonosi döntések kizárólag a Közgyûlést

illetik meg.

Az ágazat vagyongazdálkodási koncepcióját is csak 1997-

ben fogalmazták meg, a Közgyûlés márciusban fogadta el.

(Késõbb is születtek azonban a koncepcióval ellentétes

döntések, egyebek mellett azért is érte annyi kritika az

Egészségbiztosítási Önkormányzat vagyonnal kapcsolatos

döntéseit).

A vagyon analitikus nyílvántartása kézi feldolgozással

történik, ami továbbra sem alkalmas a vagyonmozgások

követésére. A nyílvántartásból a részvények fizikai állapota

(darabszám és érték) és az elhelyezés nem következõ.

EGYES VAGYONELEMEK KüLöN VIZSGáLATA

Az ÁSZ a zárszámadási ellenõrzést megelõzõ vagyonnal

kapcsolatos témavizsgálata részletesebben áttekintette két

vagyonelem helyzetét.

A CARBON-KÖZRAKTÁR Kft. üzletrészt 1994-ben

járuléktartozás fejében vették át, 143 millió forint értékben.

A Kft közraktározással nem foglalkozik, tevékenysége

leszûkül a Tatabányai Szénbányák volt irodaépületének

bérbeadására, amelyben a megyei egészségbiztosítási pénztár is

elhelyezést nyert. A felújítást a Tatabányai Szénbányák Fa

végezte járuléktartozása fejében a két ágazat számára, azonban

maga az épület a Kft tulajdona. A felújítás bekerülési

költsége azonban máig tisztázatlan.

A Kft 1994-ben és 1995-ben is veszteséges volt, a

tulajdonosok kezdeményezték a végelszámolást. Az

Egészségbiztosítási Önkormányzat csak ebben a "végsõ"

helyzetben kezdte keresni a megoldást a végelszámolás

elkerülésére, a felhalmozódott adósságok rendezésére. Az 1996-

os évben azonban bevételek (amelyeknek nagy része a MEP által

elõre egyösszegben fizetett bérleti díj) csak a mûködésre

voltak elegendõek, az adósság tervezett ütemû rendezésére nem.

A Club Aliga üdülõegyüttes Egészségbiztosítási

Önkormányzat tulajdonába kerülésének alapja a Kormány

2206/1995. (IX. 8. számú) határozata volt. A kormányhatározat

több sikertelen privatizációt követõen, olyan hatalmas

felújítási igény mellett született, amit az üdülõ

hasznosításának bevételei nem képesek fedezni.

Az üdülõt a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet adta át

1995 decemberében, az átadás-átvétel elemi feltételei nélkül.

Az átadási érték többször módosult, a követelések és

kötelezettségek téves számbavétele miatt. A végleges érték

(amit a KPMG állapított meg) 2.127 millió forint. A vagyon

nagyobb része ingatlan, a többi üzemeltetési vagyon és

képzõmûvészeti alkotás.

Sem az átadó, sem az átvevõ nem volt felkészülve a

mûködõ létesítmény átadására, fogadására. Az üzemeltetést

végzõ költségvetési szerv (PM fejezet, KVI cím) kiadásai és

bevételei az 1996-os állami költségvetésben már nem

szerepeltek, de annak megszüntetésérõl, a kincstári számla és

adószám törlésérõl nem gondoskodtak.

Az Egészségbiztosítási Önkormányzat közgyûlése 1996.

februárjában döntött arról, hogy az üzemeltetésre, 10 millió

forint alaptõkével gazdasági társaságot alapít, CA Holding Rt.

néven.

Így az Rt és a CA költségvetési szerv egy ideig még

"párhuzamosan" léteztek, ebbõl számos gazdálkodási,

elszámolási bonyodalom származott, ami az 1996. évi beszámoló

elkészítését is megnehezítette. Az üzemeltetést 1996.

közepétõl már az Rt végezte, de a költségvetési szerv

megszüntetésérõl a KVI csak az év végén döntött, ekkor zárták

le az addig folyamatosan használt számláit is. Az

üzemeltetési vagyon átadásából az OEP költségvetésben 28

millió forintos vagyonvesztés keletkezett (a vagyont az év

során a mûködés céljaira használták fel, hiszen fõként

készletekrõl volt szó).

A helyzet mielõbbi rendezését a megalakult Rt.-nél az

ügyvezetés alkalmatlansága is gátolta.

A közgyûlés határozata alapján 1996. végén 30,4

millió forintos alaptõke emelést hajtottak végre, a

halaszthatatlan állagmegóvási munkák és beszerzések forrásának

biztosítására. Ugyanekkor döntöttek az ingatlan apportálásáról

is.

A társaság gazdálkodásának elsõ éve veszteséges volt.

A mûködéssel kapcsolatos gondok, a rendezés igénye áthúzódott

1997-re is, amelynek eseményeire az ÁSZ tervezett

vagyonvizsgálata tér ki majd részletesen.

A behajtási tevékenység vizsgálatának tapasztalatai

(a törvényjavaslat 17. §-ához)

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi

költségvetésérõl szóló 1996. évi XIV. törvény 17. §-a - a

behajtásból származó bevételek teljesülése érdekében - elõírta

a teljes adósságállomány felülvizsgálatát, a jogszabályi

eszköztár bõvítését és hatékonyabb érvényesítését A

végrehajtást az önkormányzatok és a Kormány közös feladatává

tette.

A tartozások alakulása 1996-ban, a behajtásból elért bevételek

A kintlévõségek állománya 1996. végén 224 milliárd

forint volt, ami 1 milliárd forinttal kevesebb az 1995.

évinél. Ez azonban nem jelez kedvezõ fordulatot a tartozások

növekedésének a 90-es évek elejétõl tartó tendenciáját

illetõen. Mindössze arról van szó, hogy az egyes köztartozások

behajtásával összefüggõ törvények módosításáról szóló 1996.

évi LX. törvény adta lehetõségeket "kihasználva" a felszámolás

alatt álló cégek tartozásából a várhatóan meg nem térülõ

összeget - 34,6 milliárd forintot - kivezettek a számviteli

nyilvántartásokból. Ez nem a törvény szerinti lemondás a

követelésekrõl, csupán azoknak számviteli szempontú

értékelése, a valódiság elvének érvényesítése érdekében.

A költségvetési törvények 1995-tõl azzal is

kifejezésre juttatják a kintlévõségek mérséklésének

fontosságát, hogy azokban nevesítve - külön soron - megjelenik

a behajtási tevékenységbõl származó bevétel összege. Az 1996.

Bvre vonatkozóan eredetileg 54 millió forintot terveztek

elérni behajtásból, ezen belül 24 milliárd forint volt az

u.n. rendkívüli behajtás összege. Ezt módosította a

társadalombiztosítás 1996. évi pótköltségvetésérõl szóló 1996.

évi CXX. törvény 43 milliárd forintra, amibõl a rendkívüli

behajtás nagysága már csupán 7 milliárd forint volt.

A zárszámadásban végül is 38,1 milliárd forintos

behajtási bevétel szerepel (amit az Állami Számvevõszék a

jelentés 2.1.2.pontjában foglaltak miatt nem tekint valós

adatnak). A behajtási tevékenységet segíteni hivatott

ösztönzési - ellenõrzési rendszer igen hatékonyan mûködött,

különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a

tervezettnél jóval kisebb behajtási bevételhez az

elõirányzottnál lényegesen több kifizetés kapcsolódott. A két

ágazatnál az eredeti 400+ 50 millió forintos keretösszeggel

szemben valójában 762 +24 millió forintot használtak fel,

zömmel jutalmazásra.

A rendkívüli behajtásból semmi nem realizálódott, mert

az egyes tartozások - kormányzati közremûködést is feltételezõ

- rendezése érdekében szükséges intézkedések elmaradtak (pl. a

MÁV tartozásának kiegyenlítésére).

A behajtási tevékenység jogi háttere, szabályozottsága

Az érvényben lévõ jogszabályokat áttekintve a

legfontosabb következtetésként adódik, hogy a kintlévõség, a

behajtási tevékenység fogalmát (értelmezési tartományát) nem

tekinthetjük egyértelmûen szabályozottnak. Erre a

társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a

végrehajtására vonatkozó 89/1990. (V. 1.) MT. rendelet és az

elõzõ pontban említett 1996. évi LX. törvény elõírásai nem

adnak világos választ. A kételyeket nem oszlatják el az

Országos Egészségbiztosítási Pénztár belsõ utasításai,

szabályzatai sem. Teljesen összemosódott a

járuléktartozásokkal kapcsolatos méltányossági jogkör

gyakorlása és a behajtási tevékenység egyes cselekményeinek

minõsítése.

Mindezek következtében - ezt az ÁSZ helyszíni

ellenõrzései bizonyították - a megyei egészségbiztosítási

pénztáraknál egymástól is eltérõ, igen változatos helyi

gyakorlat honosodott meg. Közös jellemzõje, hogy a behajtási

tevékenységet meglehetõsen "rugalmasan" kezelték, értelmezték.

Ezt teljesen érthetõvé teszi az apparátus anyagi érdekeltsége,

hiszen minél több behajtási bevételt mutattak ki, annál több

ösztönzési kerettel gazdálkodhattak.

A gyakorlatban behajtási cselekményeknek minõsülnek:

n a fizetési felszólítás,

n az azonnali beszedési megbízás, letiltás,

n az adósság átütemezése, (gyakran pótlékmentes)

részletfizetés engedélyezése, az erre irányuló

megállapodások,

n a csõdtörvény hatálya alá tartozó eljárások,

n az ingó- és ingatlan végrehajtás esetei,

n az u.n. adóskonszolidációs megállapodások,

n a tartozás fejében átvett vagyontárgyak értékesítése és így

minden ezekbõl származó bevételt behajtási bevételnek

tekintenek.

Az utóbbi két esztendõben azonban a behajtási

cselekmények között (fõleg az eredményességet tekintve)

egyértelmûen meghatározóvá váltak a "frissen" keletkezett, nem

ritkán az esedékes kötelezettségek teljesítésének

átütemezésére, (pótlékmentes) részletfizetésének

engedélyezésére kötött megállapodások. Ezek azok az esetek,

amelyeknek jogszabályi hátterét - a méltányosság gyakorlásával

is összefüggésben - az ÁSZ nem tekinti rendezettnek. Az 1975.

évi II. törvény - méltányosságból - megengedi a pótlékok,

bírságok és az eljárási költségek mérséklését, elengedését. A

tõketartozásra adható fizetési könnyítés szabályait azonban

még keret, jelleggel sem szabályozza. (Ilyen "joghézag" az

adózás rendjérõl szóló törvényben nincs.) Csak az esedékes -

havi - tartozásra engedik meg, hogy a tárgyhónapot követõ hó

10-i határideje helyett, kivételesen 20-ig lehessen azt

megfizetni.

A megfelelõ szabályozás hiányára mutat rá a

tartozások kiegyenlítési sorrendjével kapcsolatos viták

(perek) felmerülése is. A jelenlegi szabályozás a tõketartozás

kiegyenlítését "hátra" sorolja. Az adós számára a tartozás

"normál" úton történõ rendezése hátrányosabb, mintha

megállapodást köt, amikor is elengedhetik a pótlékokat és a

tõketartozás megfizetésére -. sokszor irreálisan kedvezõ

feltételek mellett - halasztást engedélyeznek. Így az adós

egyfajta kamatmentes hitelt kap az egészségbiztosítási

pénztártól, miközben a biztosítási alapok kamatot fizetnek a

KESZ használatáért.

A szabályozás hiányosságai mellett a helyzetet

súlyosbítja, hogy az ellenõrzés elmulasztása miatt az

indokolatlan engedmények kiszûrésére sem kerül sor, így az

esetleges visszaéléseket sem tudják megakadályozni.

A kialakult gyakorlat önmagában hozzájárult a

biztosítási alapok bevételi pozíciójának és a fizetési

fegyelem romlásához.

A behajtásból származó bevételek elkülönítésére alkalmazott

célelszámolási számla mûködése

A törvényi szabályozás kimondja, hogy a kintlévõségek

csökkentésére irányuló intézkedések eredményeképpen a

kintlévõségek behajtásából eredõ - az erre a célra szolgáló

célelszámolási számlára befolyó - járulékbevételeknek 2 %-a

fordítható a hatékonyabb mûködés feltételeinek megteremtésére,

illetve anyagi ösztönzésre.

Az OEP számlarendje ugyan korrekt módon elõírja az itt

megjelenõ tételek ellenõrzését, a behajtási szempontból oda

nem illõek kiszûrését. Ezt azonban a megyékben figyelmen kívül

hagyták és a célelszámolási számlán megjelenõ tételek

összességét - kontroll nélkül - beszámították az ösztönzés

alapjába. Az ÁSZ célvizsgálata tömegesen talált a számlán

hibás tételeket, amelyek egyértelmûen a rendes havi járulékok

tévesen a célelszámolási számlára történõ befizetésébõl

eredtek. Az is elõfordult, hogy behajtási eredetû összegeket a

rendszeres járulékok számlájára fizettek be az adósok. Ezt

követõen az OEP elrendelte a szükséges ellenõrzéseket (az

auditálás befejezését megelõzõen néhány nappal), amit azonban

idõ hiányában és a feladat nagysága miatt csak formálisan

lehet végrehajtani.

A hibás tételek mellett olyanok is voltak, amelyeknek

behajtási jellegét az ÁSZ vitatja. Az ÁSZ és az OEP között

határozott véleményeltérés van abban, hogy lehet -e a

kintlévõségekkel kapcsolatos minden hivatali teendõ ellátását

egyúttal behajtási cselekménynek is tekinteni. Nem fogadható

el például:

n az ügyfelek által folyó havi járulékra még az esedékesség (a

következõ hónap 10-e) lejárta elõtt kért és kapott

halasztás. Elõfordult ugyanis, hogy elõre - akár több

hónapra - adtak haladékot (és ezután még ösztönzésben is

részesültek).

n az olyan tartozások megfizetése, amelyik semmilyen behajtási

cselekménnyel nem függ össze (a késedelmesen, de önként

teljesített befizetések, a méltányossági kérelmek

teljesítése, az évi egyszeri egyenlegközlõ értesítéseket

követõ fizetések, az ügyfelek "nemleges" tartozás igazolás

iránti kérelmével összefüggõ fizetések stb.),

n a csõdtörvény hatálya alá tartozó eljárásokból származó

bevételek, ha az eljárást nem az egészségbiztosítás szervei

kezdeményezték, különösen az eljárás ideje alatti rendszeres

járulékfizetések

csak azért, mert a megyei szerveknek ezzel

kapcsolatosan feladatokat kell ellátni.

A célelszámolási számlát, annak eddigi mûködését az

ÁSZ alkalmatlannak ítélte eredeti rendeltetése betöltésére, a

behatási bevételek korrekt elkülönítésére, sem pedig az

ösztönzési forrás nagyságának meghatározására. Az egyértelmû

szabályozás, fogalomrendszer és megbízható, rendszeresen

ellenõrzött nyilvántartási rendszer nélkül ez nem is

képzelhetõ el.

Az ösztönzési keret felhasználása

A zárszámadásban kimutatott behajtási bevétel 38,1

milliárd forint, aminek 2 %-át, 762 millió forintot - fõként

személyi ösztönzés céljára - 1996-ban felhasználtak. Az összeg

jogszerû felhasználását vizsgálati tapasztalatai és behajtási

tevékenység értelmezésével összefüggõ (elõzõekben kifejtett)

elvi kifogásai alapján az ÁSZ vitatja. A jogosulatlan

kifizetések teljes körû számszerûsítésére azonban nincs

lehetõség.

Az akciós és a rendszeres járulék-bevételi számlák

tételeinek (formális) felülvizsgálata után a hibás tételeket

egyszerûen "kicserélték", ezzel támasztva alá a kifizetések

jogosságát. A kompenzáció az OEP önkényes értelmezésén alapul,

amit nem enged meg a költségvetési törvény, ráadásul éppen a

célelszámolási számla alkalmatlanságát bizonyítja.

A gyakorlatban az ösztönzési keretösszeget a mûködési

költségvetés pótlólagos forrásának tekintették, nagyrészt a

behajtási és a folyószámla szakterületeken dolgozók

jutalmazására fordították, egy fõre jutóan mintegy 120 ezer

forintos összegben.

A hatékonyabb mûködéshez szükséges feltételek

megteremtését célzó felhasználás számos esetben vitatható

(reprezentáció, rendezvények, kirándulás, üdültetés stb.

támogatása, más szakterületek eszközbeszerzései, ingatlanok

karbantartása).

Adósságkezelõ intézkedések az 1996. évi LX. törvény alapján

Az egyes köztartozások behajtásával összefüggõ

törvények módosításáról 1996. közepén megjelent törvény

lehetõséget adott arra, hogy:

n az 1991. évi IL. (csõd) törvény hatálya alá tartozó

eljárások keretében a gazdálkodó szervezetek

járuléktartozásáról a két önkormányzat közgyûlésének közös

határozatában meghatározott feltételek mellett a követelés

behajtására jogosult szervezet lemondhat, ideértve annak

engedményezését is. A megszûnt szervezetek esetében pedig az

ötezer forintot meg nem haladó követelést el lehet törölni,

n a csõdtörvény hatálya alá nem tartozó u.n. aktív

járulékfizetõk esetében pedig arra, hogy az adós tartozását

más átvállalja, illetve azért kezességet vállaljon.

A törvény végrehajtására született az

Egészségbiztosítási Önkormányzat 41/1996 (11. 04.) sz.

határozata, amit 1997. januárjában erõsített meg a

Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat. Ennek nyomán lépett életbe a

2/1997. OEP utasítás.

Az 1996. év során a törvény végrehajtására érdemi

intézkedések nem születtek. Egyedi esetekben fordult elõ

engedményezés és tartozásátvállalás. Elsõdlegesen az utóbbiak

kapcsán azonban nagyon súlyos aggályok is megfogalmazódtak.

n Az átvállaló (rendszerint gazdasági-befektetési

tanácsadással foglalkozó cég) az OEP igazgatási szervével

hasonló, vagy még elõnyösebb feltételekkel köt megállapodást

a tõketartozás (pótlékmentes) megfizetésére, mint amit az

adóssal eredetileg kötöttek, illetve köthettek volna. Az

adós és az átvállaló között természetesen létezik egy külön

megállapodás, amely szerint a tartozást az adós rövid idõn

belül megfizeti. Ennek befektetésével az ügylet szereplõi

jelentõs haszonra tesznek szert, miközben az átvállaló az

egészségbiztosítás szervének csak hosszú idõ múlva fizeti

meg a tõketartozást. Az ilyen esetekkel kapcsolatosan az ÁSZ-

nak törvényességi, célszerûségi és eredményességi kifogásai

is vannak.

Sem az említett közgyûlési határozat, sem az OEP

utasítása nem tartalmaz olyan eljárási szabályokat, ami az

igazgatási szerveket a társadalombiztosítási bevételek

teljesüléséhez fûzõdõ felelõs magatartásra késztetné. A

kialakulóban lévõ gyakorlat az 1996. évi LX. törvény

szellemével (a kintlévõségek behajtásának ha

tékony eszközökkel történõ segítése) ellentétes,

sokkal inkább a gazdaság egyes szereplõinek érdekeit szolgálja

és nem járulékbevételek befolyásához fûzõdõ össztársadalmi

érdekeket.

A törvény végrehajtása kapcsán, de általánosságban is

helytelen, hogy a behajtási tevékenység szabályozásában a

nyugdíjágazat nem vett részt, holott a döntések a

Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi pozícióját is érintik és a

járulékellenõrzés feladatán keresztül a tevékenységek

összefüggenek.

A behajtási tevékenységet érintõen túlzottan nagy a

megyei igazgatási szervek hatásköre, munkájukat ugyanakkor az

OEP nem segíti és nem ellenõrzi kellõ mértékben. Az egységes

eljárási rendtõl e téren sem lehet eltekinteni.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992.

évi LXXXIV. törvényt is módosító 1997. évi XLVIII. (az

önkormányzati irányítással kapcsolatos) törvény 11. §. "új"

(3) bekezdése szerint az önkormányzatok közgyûlése az

Alapokkal való gazdálkodást érintõ, az igazgatási szervek

jogkörébe talt hatáskörök gyakorlására elveket és szabályokat

állapíthat meg.

Ide tartozik a járuléktartozások rendezésére irányuló

eljárásokban a részletfizetés, a fizetési halasztás, a

késedelmi pótlék, a járulékbírság, a mulasztási bírság, az

eljárási költség mérséklésének, elengedésének, a

csõdeljárásban a tartozásokról való lemondás, illetõleg

engedményezés elveinek meghatározása is.

A törvényi szabályozás nem szól a tartozásátvállalás,

kezességvállalás elveinek meghatározásáról, ami egyértelmûen

ideértendõ.

Az elvek, az azokban megfogalmazódó szándékok és

érdekek (pozitív és negatív irányban is) befolyásolhatják az

elkövetkezõ évek költségvetési pozíciójának alakulását. E

kérdésekben az edddigieknél felelõsebb magatartást kell

tanúsítani.

Az ÁSZ vizsgálati tapasztalatai nem igazolják a

behajtási tevékenységrõl eddig hirdetett igen kedvezõ képet. A

rendszeres járulék bevételi elõirányzatok elmaradása önmagában

kérdésessé teszi, hogy amellett eredményes behajtási

tevékenységet lehessen folytatni. Inkább arról van szó, hogy

az adósokkal kötött megállapodások hatására a rendszeres

járulékbevételek egy része átterelõdött a behajtási bevételek

közé, nem kis részben az ösztönzési rendszer mûködéséhez

fûzõdõ markáns apparátusi érdekek miatt.

Sajnálatos, hogy ezeket az összefüggéseket 1996-ban

sem a megyék belsõ, sem az OEP felügyeleti-szakmai

ellenõrzései nem tárták fel.

Az ÁSZ ellenõrzései nyomán 1997-ben azonban számos

olyan intézkedés született, amelynek célja a vázolt

visszásságok rendezése. Ezeket a törekvéseket mindenképpen

pozitívan kell értékelni.

a társadalombiztosítási igazgatási szervei által folyósított,

a biztosítási alapokat nem terhelõ ellátások finanszírozása

(a törvényjavaslat 5. és 12. §-aihoz, valamint 3. és 8. sz.

mellékleteihez)

Ezen ellátások 1996. évi 228.2 milliárd forintos

kiadása 6 %-os emelkedést jelent az elõzõ évihez viszonyítva.

Ezen belül a nyugdíjszerû ellátások kiadásai 16,8 %-kal, az

egészségbiztosítás által folyósított ellátások kiadásai pedig

3 %-kal növekedtek.

Változott és bõvült az idetartozó ellátások köre

(egyebek mellett új alapokra helyezõdött a családi pótlékra

való jogosultság megállapítása stb.).

A nyugdíjszerû ellátások kiadásai és megtérítésük

Az Önkormányzat által elfogadott zárszámadási

törvényjavaslat 3. sz. melléklete szerint 1996-ban az ágazat

által folyósított ellátások kiadásainak összege 86,5 milliárd

forint volt, szemben a bevételek (megtérítések) 90,7 milliárd

forintos összegével. Ebbõl úgy tûnhet, mintha az Alap

többletbevételhez jutott volna, noha nem ez a valós helyzet. A

megtérítések között ugyanis a tárgyévi kiadásokhoz nem

kapcsolódó tételeket is szerepeltetnek.

A bevételek helyessége az Állami Számvevõszék szerint

81,5 milliárd forint, a kiadásoké 86,3 milliárd forint, az

egyenleg tehát negatív (-4.8 milliárd forint).

Ha figyelembe vesszük az elõzõ évek korengedményes

nyugdíjkiadásainak elmaradt megtérítését is, a hiány 10,3

milliárd forint. Ezt mérsékli a visszaérkezett ellátások 530

millió forintos összege.

Az ONYF elszámolt a finanszírozókkal. A kapcsolódó

postaköltségeknél az Állami Számvevõszék azt tapasztalta, hogy

a könyvelési és a különbözõ nyilvántartási adatok között

számottevõ eltérések mutatkoznak. Az elõnyugdíj esetében a

november és a december havi megyei postaköltségeket az

elszámolásban kétszer szerepeltették, aminek következtében

1.483 ezer forintos többlet mutatkozott.

Az Állami Számvevõszék által kiemelten vizsgált nyugdíjszerû ellátások

A KORENGEDMéNYES NYUGDíJ

A jogszabályi feltételek változása miatt a "régi

típusú" korengedményes nyugdíjazások száma és a kifizetett

összeg (1995-ben = 9573 millió forint, 1996-ban =7407 millió

forint) is mérséklõdött.

Megnõtt viszont az "új típusú korengedményes

nyugdíjak" száma (amikor is a korhatár eléréséig a

munkáltatónak elõre kell befizetnie a nyugdíj összegét). Ezen

a módon 1995-ben 172 millió forintot, 1996-ban 3019 millió

forintot fizettek ki.

A korengedményes nyugdíjak miatti (régi) kintlévõség

8,5 milliárd forint. Az adósság behajtása során a fizetési

felszólítást a NYUFIG nyújtja be, és esetenként megállapodást

köt az adóssal. Ennek eredményessége igen csekély, 1996-ban

mindössze 317 millió forint folyt be. A behajtás további

cselekményeit a MEP-ek végzik. Ennek során, tartozás fejében,

három gazdálkodótól közel 100 millió forint értékben vettek át

vagyonelemeket - aminek tulajdonjoga a NYUFIG - ot illeti meg.

Ezt a vagyont a 11. sz. Mellékletben nem szerepeltetik.

A KáRPóTLáS ALAPJáN FOLYóSíTOTT éLETJáRADéK

A személyi kárpótlással összefüggõ életjáradék (3,6

milliárd forint) kiadása az elõzõ évinél 13 %-kal kevesebb, az

új igénylõk létszámának csökkenése okán.

A vagyoni kárpótlás alapján folyósított életjáradék

(1,8 milliárd forint) viszont kétszerese az 1995. évinek. Ez

alapvetõen az igényelbírálás elhúzódásával van kapcsolatban.

Az életjáradékban részesülõk száma jelentõsen megnõtt

(egy év alatt 17 ezer fõvel gyarapodott), ami 1997-ben

várhatóan tovább növekszik (az igénybejelentés

meghosszabbított határideje miatt).

Az egészségbiztosítás szervei által folyósított ellátások

Az ide tartozó ellátásokra 1996-ban összesen 141,7

milliárd forintot fordítottak, ami megközelítõleg azonos az

elõzõ évivel és 5,6 %-kal magasabb az eredeti (134,2 milliárd

forintos) elõirányzatnál.

A pótköltségvetési törvény az elõirányzatot 138,9

milliárd forintra emelte - összefüggésben a közgyógyellátási

kiadásokkal.

A teljesítés során azonban (éppen a közgyógyellátás

kivételével) a kiadások túllépték az elõirányzott összegeket.

Különösen jelentõs volt a növekedés a GYED, a GYES esetében

(23,9, illetve 18,1 %-os).

Az ellátások túlnyomó részét a központi költségvetés

finanszírozza 140,7 milliárd forintos nagyságrendben (ebbõl a

családi pótlék 99,5, a GYED 22,3 és a GYES 14,2 milliárd

forintot tesz ki).

Az egészségbiztosítás még a mérleg auditálása elõtt

elszámolt a költségvetéssel.

Az ellátások közül az Állami Számvevõszék zárszámadási

ellenõrzése kiemelten foglalkozott a családi pótlék

alakulásának, folyósításának kérdéseivel. A jogosultság

szabályozásában 1996-tól lényeges változások léptek életbe (a

juttatás jövedelem függõvé vált, az általános alanyi jog

helyett).

Az OEP felmérése szerint a családok 40 %-át a változás

nem érintette, többségüket azonban igen.

Az új igények bejelentése, elbírálása rengeteg

többletfeladattal járt együtt (adminisztráció, ügyfélforgalom,

számítástechnikai program), a kifizetésekben még hónapok

között is nagy volt az ingadozás.

Az új rendszer - az ellenõrzés tapasztalatai szerint -

azonban nem eredményezett érdemi változásokat, a családi

pótlék kifizetések összege nem csökkent. A kiadások szerény

mértékû (5,4 %-os) mérséklõdését inkább a létszámalakulás

befolyásolta.

A bejelentett jövedelmek és élethelyzetek

valódiságának ellenõrzését a MEP-ek nem tudják elvégezni, az

nem is tehetõ feladatukká.

Az ellátásokhoz kapcsolódó mûködési költségek megtérítése

Az ellátások folyósítása, azok idõközbeni bõvülése

egyre nagyobb feladatot és anyagi terhet ró az ágazatokra.

Ezért "természetes" a mûködési költségek megtérítésének

igénye, amire a jogszabályok most már lehetõséget is

biztosítanak. Ez a gyakorlatban megegyezés, illetve

szerzõdésben rögzített feltételek szerint történik.

A finanszírozáshoz 1996-ban már csak a munkáltatók és

az Országos Munkaügyi Központ nem járult hozzá (a

korengedményes nyugdíj, illetõleg az elõnyugdíj kapcsán).

A megtérítendõ költségeket mindkét ágazat számítással

határozza meg, a valós költségeket továbbra sem tudják

kimutatni.

A nyugdíjbiztosítás zárszámadásában ebbõl 633 millió

forintos bevételt tüntetnek fel megtérítés címén, de az összes

megtérítés ennél több, 874,6 millió forint, mert ilyenek a

mûködési bevételek között is szerepelnek.

Az egészségbiztosításnál 1307 millió forintos bevétel

származott a folyósított ellátások mûködési költségeinek

megtérítésébõl.

III. Javaslatok

Az Állami Számvevõszék a társadalombiztosítás pénzügyi

alapjainak 1996. évi zárszámadásáról szóló T/4920.. számú

törvényjavaslat tárgyalásához - zárszámadási ellenõrzési

tapasztalatai alapján - javasolja, hogy:

az Országgyûlés

n fogadja el az alapok zárszámadásához tett (a jelentés

1..számú mellékletében összefoglalt) számszaki

észrevételeket.

n kötelezze a Kormányt a társadalombiztosítás sajátosságait

tükrözõ, hiányzó törvények (elsõdlegesen a

vagyongazdálkodási törvény) mielõbbi benyújtására,

n kérje fel a biztosítási önkormányzatokat a járuléktartozás

ellenében átvett vagyon mielõbbi értékesítésére, a további

veszteségek elkerülése érdekében,

n a különkeretes gyógyszerek támogatási rendszerének törvényi

szabályozását megelõzõen, vagy attól függetlenül kérje fel

az Állami Számvevõszéket, hogy (az NM, az OEP, a Kamarák,

Szakmai Kollégiumok, Országos Intézetek szakértõinek

részvételével) vizsgálja meg a külön-keret kialakításának

okait, mûködtetésének szakmai indokoltságát, szabályozási-

ellenõrzési, elszámolási követelményeit,

n világosan határozza meg a társadalombiztosításnak

ingyenesen juttatott vagyon célját, rendeltetését

(privatizáció, azaz tovább értékesítés és a bevételek

bevonása az alapok folyó költségvetésének finanszírozásában,

ami egyenlõ a vagyon "felélésével", illetõleg a vagyon

megõrzése, gyarapítása, hozambevételek elérése, szabályozott

vagyongazdálkodási követelmények alapján).

a Kormány

n a költségvetési tervezés szakaszában a bevételi és kiadási

tételek elõirányzatainak meghatározásánál a realitásokat

jobban érvényesítse, csak olyan elvárásokra, paraméterekre

építsen amelyeknek megvalósulására (beleértve a szükséges

intézkedéseket is) van esély. A tervezési munka folyamatában

az önkormányzatok és a Kormány hatékony együttmûködése

alapján el kell érni, hogy az Országgyûlés elé konzenszuson

alapuló költségvetési javaslat kerüljön. Csak ez által

érvényesíthetõ a végrehajtásért viselt közös felelõsség és

kerülhetõ el, hogy évközben pótköltségvetés készítésére

kerüljön sor,

n tekintse át az egyes köztartozások alakulását az 1996. évi

LX. törvény rendelkezései alapján - különös tekintettel a

társadalombiztosítási járulékok tartozásátvállalásaira -

majd tegyen javaslatot annak módosítására az adósok és

tartozás átvállalók esetleges visszaélései (haszonszerzései)

megakadályozása céljából.

a Népjóléti Minisztérium és az Országos

Egészségbiztosítási Pénztár

n közösen tekintse át a házi szakápolás terén szerzett eddigi

tapasztalatokat, vizsgálja felül az új ellátási forma

helyét, szerepét az egészségügyi ellátó rendszerben.

Minderrõl tájékoztassák az Országgyûlés Szociális és

Egészségügyi Bizottságát. Ugyanezt meg kell tenni az aktív

fekvõbeteg-ellátás finanszírozásával és a kórházak kapacitás

szabályozásával összefüggésben is,

n vizsgálja felül a gyógyászati segédeszközök támogatási

rendszerének mûködését, jogszabályi hátterét, teremtsék meg

a vény ellenõrzés, a minõség ellenõrzés és az ármegállapítás

kontrolljának feltételeit.

Az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási

Önkormányzat közösen határozza meg a kintlévõségek

kezelésének, behajtásának elvi alapjait, eljárási rendjét.

A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tûzze napirendre a

tulajdonában lévõ Kft-k helyzetének áttekintését, a társaságok

tevékenységének értékelését és hozza meg az Alap vagyonának

megõrzése érdekében szükséges intézkedéseket. Egyúttal mutassa

be az Alap tartalékait az auditált költségvetési beszámoló

adattartalmának megfelelõen.

az Országos Egészségbiztosítási Pénztár

n belsõ utasításaiban szigorúan szabályozza, hogy mely

esetekben és milyen feltételek mellett lehet engedélyezni a

tartozások átvállalását, a kezesség vállalást,

n az érvényes törvényi elõírások keretei között, az egységes

területi gyakorlat kialakítása érdekében, egyértelmûen

szabályozza, hogy mely cselekmények minõsülnek behajtási

jellegûnek, és melyek tartoznak a méltányossági jog

gyakorlásának témakörébe. Ezen túlmenõen rendszeresen

ellenõrizze a behajtási szakterület tevékenységét, a

kapcsolt ösztönzési rendszer mûködését. Ehhez alakítsa ki a

megfelelõ nyilvántartási rendszert is.

Budapest, 1997. október 29.

Sándor István

alelnök

Eleje Honlap