JELENTÉS
A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI 1996. ÉVI
ZÁRSZÁMADÁSÁNAK ELLENÕRZÉSÉRÕLA vizsgálat végrehajtásáért
felelõs:
Az Állami Számvevõszék Vagyonellenõrzési
Igazgatósága
Halász Gejza igazgató
Az ellenõrzést vezette és az összefoglaló
jelentést készítette:
dr. Csépán Magdolna osztályvezetõ
fõtanácsos
Az ellenõrzésben részt vettek:
Balla Józsefné számvevõ tanácsos
dr. Fónyad Erzsébet számvevõ tanácsos
Hajagos Józsefné számvevõ tanácsos
Hegyesné dr. Solymos Mária számvevõ
dr. Kurucz István számvevõ
tanácsos
Molnár Istvánné számvevõ tanácsos
Szarka Péterné számvevõ
Szendrõdi Józsefné számvevõ
Angyalosi Dániel számvevõ tanácsos
dr. Boda Sándor számvevõ tanácsos
Buczkó András számvevõ tanácsos
Nagy Sándorné számvevõ tanácsos
Péntek László számvevõ tanácsos
Vida László számvevõ
Tartalomjegyzék
BEVEZETÉS, A JELENTÉS KÉSZÍTÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI 5
I. ÖSSZEGZÕ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK 7
1. Az alapok beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének
teljesítése 7
2. Az alapok bevételeinek és kiadásainak teljesülése 8
3. Az egyes ellátási kiadásokat érintõ fontosabb
megállapítások 8
4. Az alapok mûködési költségvetései 9
5. Az alapok vagyongazdálkodási tevékenysége 10
6. Behajtási tevékenység vizsgálata a zárszámadáshoz
kapcsolódóan 11
7. A társadalombiztosítás igazgatási szervei által folyósított
ellátások 12
II. RéSZLETES MEGáLLAPíTáSOK, KöVETKEZTETéSEK 13
1. A Nyugdíjbiztosítási Alap 1996. évi zárszámadásának
ellenõrzési tapasztalatai 13
1.1. Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének
teljesítése 13
1.1.1. SZABÁLYSZERÛSÉG, SZABÁLYOZOTTSÁG 13
1.1.2. A MÉRLEGTÉTELEK TARTALMA, VALÓDISÁGA, LELTÁRRAL VALÓ
ALÁTÁMASZTOTTSÁGA 14
1.1.3. A ZÁRSZÁMADÁS ADATTARTALMÁNAK MEGÍTÉLÉSE, MÓDOSÍTÁSI
IGÉNYE 14
1.2. A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak
teljesülése 15
1.2.1. A KÖLTSÉGVETÉSI TERVEZÉSNÉL FIGYELEMBE VETT
MAKROGAZDASÁGI PROGNÓZISOK ALAKULÁSÁNAK HATÁSA 15
1.2.2. AZ ALAP FÕ ELÕIRÁNYZATAINAK TELJESÜLÉSE 16
1.2.3. AZ ALAP LIKVIDITÁSI HELYZETE ÉVKÖZBEN, AZ ÉV VÉGI HIÁNY
ÉS ANNAK FINANSZÍROZÁSA 17
1.3. A nyugdíjbiztosítás mûködési költségvetése 17
1.3.1. A MÛKÖDÉSI KÖLTSÉGVETÉS BEVÉTELEI 17
1.3.2. A MÛKÖDÉSI KÖLTSÉGVETÉS KIADÁSAI 18
1.3.3. A SZEMÉLYI JUTTATÁSOK ALAKULÁSA 18
1.3.4. A DOLOGI KIADÁSOK ALAKULÁSA 18
1.3.5. A FELHALMOZÁSI KIADÁSOK TELJESÜLÉSE 18
1.3.6. A FÕVÁROSI ÉS PEST MEGYEI NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSI
IGAZGATÓSÁG ELHELYEZÉSE 20
1.3.7. INFORMATIKAI FEJLESZTÉSEK 20
1.3.8. A VILÁGBANKI PROGRAM TELJESÍTÉSE 20
1.3.9. A FELÚJÍTÁSI KIADÁSOK TELJESÍTÉSE 20
1.3.10. AZ 1975. ÉVI II. TÖRVÉNY 120/A. §-ÁBAN FOGLALTAK
VÉGREHAJTÁSA 21
1.4. A Nyugdíjbiztosítási Alap befektetett eszközeinek,
vagyonának alakulása 1996-ban. 21
1.4.1. A NYUGDÍJBIZTOSÍTÁSI ALAP TARTÓSAN BEFEKTETETT
ESZKÖZEINEK ÁLLOMÁNYA 21
1.4.2. INGYENES ÁLLAMI VAGYONJUTTATÁS 22
1.4.3. A JÁRULÉKTARTOZÁS FEJÉBEN ÁTVETT VAGYON 23
1.4.4. A VAGYONGAZDÁLKODÁS BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI 23
1.4.5. A VAGYONGAZDÁLKODÁS SZABÁLYOZOTTSÁGA ÉS NYILVÁNTARTÁSI
RENDSZERE 24
1.4.6. AZ ÖNKORMÁNYZAT TULAJDONÁBAN LÉVÕ EGYES KFT-K HELYZETE 25
2. Az Egészségbiztosítási Alap 1996. évi zárszámadásának
ellenõrzési tapasztalatai 26
2.1. Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének
teljesítése 26
2.1.1. SZABÁLYSZERÛSÉG, SZABÁLYOZOTTSÁG 26
2.1.2. A MÉRLEGTÉTELEK TARTALMA, VALÓDISÁGA, LELTÁRRAL VALÓ
ALÁTÁMASZTOTTSÁGA. 26
2.1.3. A ZÁRSZÁMADÁS ADATTARTALMÁNAK MEGÍTÉLÉSE, MÓDOSÍTÁSI
IGÉNYE 27
2.2. Az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak
teljesülése 28
2.2.1. A KÖLTSÉGVETÉSI TERVEZÉSNÉL FIGYELEMBE VETT PROGNÓZISOK
TELJESÜLÉSE, A JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET ALAKULÁSA 28
2.2.2. AZ ALAP FÕ ELÕIRÁNYZATAINAK TELJESÜLÉSE 29
2.2.3. AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP LIKVIDITÁSI HELYZETE ÉV
KÖZBEN, AZ ÉV VÉGI ELLÁTÁSI HIÁNY ÉS ANNAK FINANSZÍROZÁSA 30
2.3. Az Egészségbiztosítási Alap természetbeni ellátásai 30
2.3.1. A GYÓGYÍTÓ-MEGELÕZÕ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK VIZSGÁLATA 30
2.3.1.1. A kiadások jogcímek szerinti növekményei 31
2.3.1.2. A kiadások kasszák szerinti alakulása 31
2.3.1.3. Az aktív fekvõbeteg ellátás finanszírozásának
szabályozása 1996-ban 34
2.3.1.4. Kapacitás szabályozás, az 1996. évi LXIII. törvény
végrehajtása 35
2.3.1.5. Az egészségügyi kockázatkezelõ pályázatok értékelése 36
2.3.1.6. A kórházak 1996. évi adósságállományának részleges
rendezése 36
2.3.2. GYÓGYSZERTÁMOGATÁS ALAKULÁSA 1996-BAN 38
2.3.3. A GYÓGYÁSZATI SEGÉDESZKÖZÖK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI
TÁMOGATÁSA 42
2.4. Az Egészségbiztosítási Alap pénzbeli ellátásai 43
2.5. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése 44
2.5.1. A MÛKÖDÉSI KÖLTSÉGVETÉS BEVÉTELEI 44
2.5.2. A MÛKÖDÉSI KÖLTSÉGVETÉS KIADÁSAI 45
2.5.3. SZEMÉLYI JUTTATÁSOK 45
2.5.4. DOLOGI KIADÁSOK 45
2.5.5. FELHALMOZÁSI KIADÁSOK 46
2.5.6. A FÕVÁROSI ÉS PEST MEGYEI EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI PÉNZTÁR
ELHELYEZÉSE 46
2.5.7. INFORMATIKAI FEJLESZTÉSEK 46
2.5.8. FELÚJÍTÁSOK 47
2.5.9. A VILÁGBANKI KÖLCSÖN HAZAI HOZZÁJÁRULÁSA 47
2.5.10. 1995. ÉVI ÉS AZ 1996. ÉVI PÉNZMARADVÁNY 47
2.6. Az Egészségbiztosítási Alap befektetett eszközeinek,
vagyonának alakulása 1996-ban 48
2.6.1. AZ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI ALAP SAJÁT FORRÁSÚ TARTÓS
BEFEKTETÉSEI 48
2.6.2. JÁRULÉKTARTOZÁS ELLENÉBEN ÁTVETT VAGYON 49
2.6.3. A VISSZTEHERMENTESEN JUTTATOTT VAGYON 49
2.6.4. A VAGYONGAZDÁLKODÁS BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI 50
2.6.5. A VAGYONGAZDÁLKODÁSI TEVÉKENYSÉG SZABÁLYOZOTTSÁGA 50
2.6.6. EGYES VAGYONELEMEK KÜLÖN VIZSGÁLATA 51
3. A behajtási tevékenység vizsgálatának tapasztalatai 52
3.1. A tartozások alakulása 1996-ban, a behajtásból elért
bevételek 52
3.2. A behajtási tevékenység jogi háttere, szabályozottsága 53
3.3. A behajtásból származó bevételek elkülönítésére
alkalmazott célelszámolási számla mûködése 54
3.4. Az ösztönzési keret felhasználása 55
3.5. Adósságkezelõ intézkedések az 1996. évi LX. törvény
alapján 56
4. A társadalombiztosítási igazgatási szervei által
folyósított, a biztosítási alapokat nem terhelõ ellátások
finanszírozása 58
4.1. A nyugdíjszerû ellátások kiadásai és megtérítésük 58
4.2. Az Állami Számvevõszék által kiemelten vizsgált
nyugdíjszerû ellátások 58
4.2.1. A KORENGEDMÉNYES NYUGDÍJ 58
4.2.2. A KÁRPÓTLÁS ALAPJÁN FOLYÓSÍTOTT ÉLETJÁRADÉK 59
4.3. Az egészségbiztosítás szervei által folyósított ellátások 59
4.4. Az ellátásokhoz kapcsolódó mûködési költségek megtérítése 60
III. JAVASLATOK 61
BEVEZETÉS, A JELENTÉS KÉSZÍTÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht) VI.
fejezete tartalmazza a társadalombiztosítás költségvetésének - ez év
elejétõl jelentõsen kibõvített - szabályozását. Az Áht. 86. §. (1)
bekezdése értelmében az Országgyûlés a társadalombiztosítás pénzügyi
alapjainak költségvetésérõl és annak végrehajtásáról törvényt alkot. A
törvényjavaslatokat pedig az Állami Számvevõszék (ÁSZ) véleményével,
illetve jelentésével együtt tárgyalja meg.
Az ÁSZ ellenõrizte az 1996. évi elõirányzatok teljesítését, vizsgálati
tapasztalatait a csatolt jelentés foglalja össze.
Az érvényes szabályoknak megfelelõen a társadalombiztosítási
önkormányzatok a zárszámadásra vonatkozó javaslatot a költségvetési
beszámolók könyvvizsgáló általi hitelesítését követõen fogadják el,
majd a tárgyévet követõ év június 30-ig küldik meg a Kormánynak és az
ÁSZ-nak. E kötelezettségét mindkét biztosítási önkormányzat rendben
teljesítette.
A Kormány (változatlan formában, vagy szükség szerint átdolgozva)
szeptember 30-ig nyújtja be az Országgyûléshez a zárszámadási
törvényjavaslatot és egyidejûleg azt az ÁSZ-nak is meg kell küldenie.
A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi
LXXXIV. törvény 23. §. (7) bekezdése értelmében az ÁSZ-nak jelentése
elkészítéséhez a törvényjavaslat országgyûlési benyújtását megelõzõen
hatvan nap áll rendelkezésére. A szabályozásból eredõen az ÁSZ-nak sem
módja, sem ideje nincs a benyújtott dokumentum tételes ellenõrzésére.
A munkát az Önkormányzatok által jóváhagyott zárszámadás és az alapját
képezõ dokumentumok vizsgálatával kellett elvégezni.
A Kormány által elkészített és az Országgyûléshez benyújtott
törvényjavaslatot az ÁSZ hivatalosan 1997.szeptember 29.-én kapta meg.
Az 1991. évi LXXXIV. törvény (ÖIT) 23. §. (7) bekezdése elõírja, hogy
zárszámadás alkalmával be kell számolni a társadalombiztosítás feletti
kormányzati (törvényességi) ellenõrzések tapasztalatairól,
eredményeirõl is. Az elsõ év tapasztalatai alapján az ÁSZ-t érintõen
ezen ellenõrzésekrõl el kell mondani, hogy a feladatmegosztás még nem
nevezhetõ tisztázottnak, az ad-hoc feladatok sokasága miatt az
ellenõrzések nem rendszerezettek, emiatt gyakoriak a különbözõ szintû
ellenõrzésekben mutatkozó átfedések. Az ÁSZ-szal való elõzetes
egyeztetés kötelezettsége legfeljebb a kormányzati ellenõrzési szándék
tényének közlésére korlátozódik, az ellenõrzési megállapítások gyakran
túllépik a törvényességi felügyeleti jogkör gyakorlásából világosan
adódó határokat.
Az 1996-os évet is jellemezte, hogy azt a biztosítási alapoknak
jóváhagyott költségvetési törvény nélkül - átmeneti szabályozás
mellett - kellett megkezdeni. Ország- gyûlés 1996. március 12-én
fogadta el a XIV. törvényt.
A költségvetési törvény a bevételi és kiadási oldalon egyaránt eltért
az önkormányzatok közgyûlései által még 1995 végén elfogadott
változattól, illetve a parlamenti elfogadásig jelentõsen változtak a
tervezést is befolyásoló adottságok, paraméterek.
Az év során nyilvánvalóvá vált, hogy pótköltségvetés kidolgozása válik
szükségessé. Az errõl szóló 1996. évi CXX. törvényt az Országgyûlés
azonban csak december 10-én fogadta el.
Az ÁSZ a zárszámadási ellenõrzés során a súlypontokat (a
szabályszerûségi, törvényességi szempontok érvényesítése mellett) a
társadalombiztosítás pénzügyi alapjai egyes költségvetési
elõirányzatainak teljesülésére, az eltérések okainak feltárására,
elemzésére helyezte. A jelentés összeállításánál felhasználtuk a
zárszámadási ellenõrzés megalapozását célzó, az év elsõ felében
elvégzett témavizsgálatok tapasztalatait is. Így különösen a
biztosítási alapok befektetett eszközei (vagyona) állományának, a
társadalombiztosítási tartozások behajtásának, valamint a kórházak
adósságállomány vizsgálata során szerzett tapasztalatokat.
A helyszíni ellenõrzések tapasztalatairól készített vizsgálati
jelentéseket az OEP és az ONYF véleményezte, észrevételeiket az ÁSZ
jelentés összeállításánál lehetõség szerint figyelembe vettük. Több
kérdés megítélésénél (ilyenek elsõdlegesen a számszerû megállapítások,
a módosításokra vonatkozó ÁSZ javaslatok) azonban fennmaradtak az
eltérõ álláspontok. Az ÁSZ jelentésre az OEP és az ONYF által tett
észrevételeket a 6. sz. melléklet ismerteti
Az elmúlt idõszakban különbözõ igények fogalmazódtak meg az
Egészségbiztosítási Önkormányzat vagyonnal kapcsolatos döntéseinek
átfogó vizsgálatára. Ezeknek az ÁSZ zárszámadási jelentése
részlegesen felel meg, amennyiben a vagyongazdálkodás témakörét
(hagyományosan) kiemelten kezeli, ami az 1996. évet követõen hozott
döntésekre teljes körûen nem tudott kitérni. Ennek az ÁSZ egy külön
vizsgálat lefolyatásával kíván eleget tenni.
Az ellenõrzések összefoglaló tapasztalatait, a fõbb következtetéseket
a jelentés I, a részletes megállapításokat a jelentés II. és az ÁSZ
által megfogalmazott javaslatokat a jelentés III. része tartalmazza.
I. ÖSSZEGZÕ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi
költségvetésérõl szóló 1996. évi XIV. törvény késve,
ellentmondásos helyzetben, kompromisszumok, a biztosítási
önkormányzatok és a Kormány közötti jelentõs nézetkülönbségek
mellett született meg.
Ezek a körülmények és az 1996. év folyamatai vezettek
oda, hogy pótköltségvetést kellett készíteni. Az év végén
megalkotott CXX. törvény elsõdlegesen az Egészségbiztosítási
Alap legsúlyosabb feszültségeit "kezelte" (megteremtve a
fedezetet az egészségügyi dolgozók béremelésére, a
gyógyszerkiadások elõirányzatának módosítására és a kórházak
adósságállományának részleges ellentételezésére).
A zárszámadási ellenõrzés során a helyszíni
vizsgálatokat az Állami Számvevõszék munkatársai az OEP-nél, a
megyei pénztáraknál, egészségügyi intézményekben, az ONYF-nél,
a NYUFIG-nál végezték el. Egyes szakmai kérdésekben a PM és az
NM munkatársaival is konzultáltak.
az alapok beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének
teljesítése
Az Állami Számvevõszék - hasonlóan az eddigi
zárszámadások vizsgálatához - ismételten szembesült azzal a
ténnyel, hogy az alapok sajátos elszámolási, nyílvántartási és
egyéb számviteli adottságait a költségvetési gazdálkodás
rendjében maradéktalanul nem lehet érvényesíteni,
változatlanul hiányoznak a sajátos szabályok.
A könyvvizsgáló (cég) által hitelesített beszámolók
mindkét ágazatban elkészültek - határidõre. A könyvvizsgálói
jelentést azonban az ÁSZ csak külön kérésre a zárszámadás
helyszíni ellenõrzésének befejezése után kapta meg. Az
ellenõrzés alapját így a beszámolók, valamint az
Önkormányzatok által elfogadott zárszámadási javaslatok
dokumentumai képezték.
Továbbra sem érvényesül a mérlegvalódiság elve. A
mérlegben kimutatott adósállomány adatát az ÁSZ (a járulék -
és folyószámla helyzet ismeretében) nem tekinti megbízhatónak.
A kintlévõség ugyan nem zárszámadási adat, de az ellátási
mérleg eszközállományának szempontjából a követelések adata
meghatározó. Ezen túlmenõen szorosan összefügg a
zárszámadásban szereplõ behajtási bevételek adatával, amelyet
az ÁSZ szintén nem tud valós adatként elfogadni és ehhez
kapcsolódóan a behajtási összeg után megállapított ösztönzési
keretet sem.
Az észrevételek a járulékbevételek megosztása miatt
mindkét Alap zárszámadá- sára érvényesek.
A zárszámadás adattartalma a beszámolókból,
bonyolultan bár, de általában levezethetõ. Kisebb eltérések
azonban fennállnak.
A beszámolók adatait, valamint az ÁSZ saját
ellenõrzési megállapításai miatt a zárszámadási
törvényjavaslat egyes számainak módosítására tesz javaslatot
(az 1. sz. mellékletben összegezve).
az alapok bevételeinek és kiadásainak teljesülése
A bevételek, a kiadások és az egyenleg alakulását az
alábbi adatok szemléltetik:
(milliárd forint)
BevételekKiadások Hiány
n elõirányzat a XIV. tv. szerint 956,9 974,7
- 17,8
n módosítás a CXX tv. szerint 936,1 996,2
- 60,1
n teljesítés 922,2 990,4
- 68,1
------------------------------------------------------------
------------------------------------------------
A bevételek mindkét biztosítási ágban jelentõsen
elmaradtak a tervezettõl, amiben elsõdlegesen a
járulékbevételek (azon belül is az egyéni járulékok és a
munkáltatók által fizetendõ táppénz-hozzájárulás) és a hiány
mérséklése céljából elõírt vagyonértékesítési kötelezettség
nem teljesülése játszottak szerepet.
Kiadási oldalon a nyugellátások ráfordításai
módosított elõirányzat alatt maradtak (a tervezettnél kisebb
nyugdíjemelés miatt). Az egészségbiztosítás természetbeni és
pénzbeli ellátásainak kiadási egyenlege szintén kevesebb volt,
mint azok - pótköltségvetéssel módosított - elõirányzata.
Az alapok együttes hiánya 68,1 milliárd forint lett. A
vártnál sokkal kedvezõtlenebbûl alakult az Egészségbiztosítási
Alap pénzügyi helyzete.
az egyes ellátási kiadásokat érintõ fontosabb megállapítások
A nyugdíjkiadásokat az 1995. évi nettó kereseti
indexhez igazítva 12,6 %-kal emelték meg - két részben -
januárban és júliusban. Az átlag alatti nyugellátásokat a
második félévben egyszeri alkalommal 3 ezer forinttal
kiegészítették.
Az egészségbiztosítás ellátásai közül a gyógyító-
megelõzõ egészségügyi ellátások finanszírozására 224,8
milliárd forintot fordítottak, ami 7,3 milliárd forinttal volt
több az eredeti elõirányzatnál. A többletet az egészségügyi
dolgozók bérfejlesztéséhez szükséges fedezet biztosításának
szándéka magyarázza.
A nehéz helyzetben lévõ egészségügyi intézmények ezen
felül az év végén 4 milliárd forintos visszatérítendõ
likviditási hitelt kaptak.
Az egészségügy ellátórendszerében 1996. év során sem
következtek be "reform-értékû" változások. Inkább az egyes
korábbi intézkedések, illetve intézkedések elmaradásának
kedvezõtlen hatásait lehetett érzékelni (például a fogászati
ellátás, a mentés-betegszállítás területén).
A finanszírozási rendszer 1996-ot érintõen 5
alkalommal változott, ami nagymértékben hozzá járult az
intézmények gazdálkodási nehézségeinek kialakulásához, mert a
bevételek folytonos változásait már nem tudták belsõ
intézkedésekkel ellensúlyozni.
Az 1996. évi LXIII. törvény szerinti
kapacitásszabályozás, a kórházakkal való szerzõdéskötések
operatív feladata az OEP-re és szerveire hárult, amit a
körülményekhez képest jól bonyolított le.
A gyógyszerkiadások támogatásánál még a
pótköltségvetési törvényben szereplõ 81,9 milliárd forintos
elõirányzatot is túllépték 2,3 milliárd forinttal. A
támogatási rendszer változtatása, amellett, hogy a lakossági
terheket tovább növelte, 1996-ban nem járt lényeges
eredményekkel. A megyei szintû vényellenõrzési rendszernek
pénzügyi megtakarító hatása nem számottevõ.
Az ÁSZ az ú.n. különkeretes gyógyszer-támogatási
rendszer áttekintése során, a pozitív elemek elismerése
mellett, súlyos ellentmondásokat, visszásságokat is feltárt,
amelyeknek tisztázására további vizsgálatot tart szükségesnek.
Gyógyászati segédeszközök támogatására 1996-ban 12,1
milliárd forintot fordítottak. E területen gondot okoz a
vényfeldolgozás, a vényellenõrzés, illetõleg a szolgáltatók
ellenõrzésének megoldatlansága.
Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásainak kiadási
összege 122 milliárd forint volt, ami az elõirányzottnál
kevesebb. A kiadáscsökkenés az egyes ellátásoknál túllépés,
illetve megtakarítás "egyenlege".
az alapok mûködési költségvetései
Az alapok ellátási feladatainak és a folyósítási
feladatok ellátására - az 1995-ben keletkezett pénzmaradványt
is beszámítva - a zárszámadás szerint 25,4 milliárd forint
szolgált, 9,9 milliárd forint a nyugdíjbiztosítás, 15,5
milliárd forint pedig az egészségbiztosítás területén.
Az ÁSZ egyes megállapításai miatt (ha azokkal az
Országgyûlés egyetért) a mûködési költségvetés adatait
változtatni szükséges. A megállapítások közül az egyik
legfontosabb a nyugdíjbiztosítást érintõen a mûködési
költségvetés beruházási elõirányzata terhére megvalósított
befektetések elbírálása, amit a zárszámadás önkormányzati
változata hasonlóan az 1995. évihez a mûködési költségvetésben
kíván szerepeltetni. A járulékbevételeket terhelõ -
ily módon több szempontból törvénysértõ - befektetések azonban
nem képezhetik a mûködési költségvetés részét. Ennek összegét
a mûködési költségvetésben az ÁSZ nem vette figyelembe.
az alapok vagyongazdálkodási tevékenysége
Az államháztartási törvény elõírja, hogy
zárszámadáskor be kell mutatni az alrendszerek
vagyonkimutatását, így értelemszerûen a társadalombiztosítási
alapok vagyonkimutatását is. A társadalombiztosítási alapok
zárszámadási törvényjavaslatában a 4. és 9. számú
mellékletekben bemutatott tartalékok a vagyon teljeskörû
bemutatására nem alkalmasak, mert azokban a vagyon egyrészt
névértéken szerepel, másrészt a mûködési vagyonra semmiféle
információt nem tartalmaz.
Az alapok befektetett eszközeinek 1996. december 31-i
záróállománya 33 milliárd forint, amibõl 22,7 milliárd forint
a Nyugdíjbiztosítási, 10,3 milliárd forint az
Egészségbiztosítási Alap vagyona.
A mûködési szektorban a befektetett eszközök
záróállománya együttesen 10,1 milliárd forint, ebbõl 3,6
milliárd forint a nyugdíjbiztosításé, 6,5 milliárd forint az
egészségbiztosításé.
Az ágazatok vagyonának alakulásáról,
vagyongazdálkodási tevékenységérõl a jelentés 1.4 és 2.6
pontjai szólnak részletesen.
Kiemelést érdemel - noha sajnos ez is ismétlõdõ
megállapítás -, hogy a társadalombiztosítás
vagyongazdálkodásáról szóló törvény 1993. óta nem született
meg. Hiánya nagymértékben megnehezíti a vagyongazdálkodás
minõsítését, az egyes vagyonnal kapcsolatos döntések
törvényességi, szabályszerûségi szempontok szerinti
ellenõrzését.
Az ingyenes vagyonjuttatás keretében a két Alapnak
1996. végéig együttesen 16,9 milliárd forint értékû vagyont
adott át a KVI és az ÁPV Rt a törvényben elõírt 55-65 milliárd
forint helyett. A vagyonátadás eseményei 1997-re húzódtak át.
Az ÁSZ vizsgálni fogja az Egészségbiztosítási Önkormányzat
1997-ben meghozott vagyonnal kapcsolatos döntéseit.
A járuléktartozások fejében átvett vagyonállomány
1996. év végén 3934 millió forint (ami arányosan oszlik meg a
két biztosítási ág között). A vagyon értéke - noha újabb
vagyonelemeket vettek át - az évközben bekövetkezett
értékcsökkenések, értékvesztések következtében kevesebb, mint
1995. végén volt. A legjelentõsebb veszteséget a DIGÉP ÉS A
DIMAG KFT-K- átvétele okozta, amelyeknél az ellenõrzés az
önkormányzatok tulajdonosi felelõsségét is felveti. Az átvett
vagyonból semmit nem értékesítettek, ezekbõl tehát a leírt
tartozások helyett az ágazatoknak bevétele nem származott.
Az önkormányzati tulajdonban lévõ egyes vagyonelemek
kiemelt vizsgálata során az ellenõrzés mindkét ágazatában
számos ellentmondást, célszerûtlen tulajdonosi magatartást
tapasztalt.
behajtási tevékenység vizsgálata a zárszámadáshoz kapcsolódóan
A társadalombiztosítás alapjainak pénzügyi helyzetére
mind nagyobb súllyal nehezedik az évek során felhalmozódott
adósságállomány. Ennek nagysága 1996. végén 224 milliárd
forint volt. A felszámolás alatt álló cégek tartozásaiból a
várhatóan meg nem térülõ összeget - 34,6 milliárd forintot -
kivezették a számviteli nyilvántartásokból.
Az 1996. évi XIV. törvény 17. §-a a behajtásból
származó bevételi elõirányzatok teljesülése érdekében
különbözõ intézkedések megtételére kötelezte az
önkormányzatokat és a Kormányt. A költségvetési törvény 1996-
ra vonatkozóan eredetileg 54 milliárd forint behajtási
bevétellel számolt, majd ezt a pótköltségvetés 43 milliárd
forintra változtatta. A teljesítés a zárszámadás szerint 38,1
milliárd forint, úgy, hogy a rendkívüli behajtásból tervezett
összegbõl (az intézkedések elmaradása miatt) semmi nem
realizálódott. Az ÁSZ sem a behajtási bevétel összegét, sem az
annak 2 %-ából képzõdött 762 millió forintos ösztönzési
keretet nem tekinti megbízható adatnak.
A gyakorlati alkalmazás szempontjából egyértelmûen nem
szabályozott a kintlévõség, a behajtási tevékenység
fogalomrendszere. Ezért a megyei egészségbiztosítási
pénztáraknál egymástól eltérõ, változatos helyi gyakorlat
alakult ki. Ez nem fogadható el.
A behajtási bevételek elkülönítésére létrehozott
célelszámolási számla mûködése nem volt alkalmas az ilyen
tételek korrekt kimutatására. Az ellenõrzés tömegesen talált
hibás, illetve behajtási szempontból vitatható tételeket,
amelyeknek "letisztítása" utólag szinte lehetetlen.
A behajtási tevékenység jogszabályi feltételeinek
javítását célozta az 1996-ban hozott LX. törvény, amely
különféle "adósságkezelõ" intézkedések meghozatalát tette
lehetõvé . A törvényi lehetõségekkel az elmúlt évben csak szûk
körben, egyedi esetekben éltek. Az ilyen eseteknél azonban az
ellenõrzés az egészségbiztosítás szerveinél nem tapasztalta a
megállapodások, szerzõdéskötések során elvárható gondosságot.
A törvényi lehetõségek tág teret engednek a joggal való
visszaéléseknek, ezeket a belsõ szabályozások nem mindig
tudták megakadályozni. A jövõben ezeket feltétlenül ki kell
küszöbölni, élve az ellenõrzések nyújtotta lehetõséggel is. A
behajtási tevékenység elvi alapjainak meghatározásában nagyobb
részt kell vállalnia a biztosítási önkormányzatoknak.
a társadalombiztosítás igazgatási szervei által folyósított
ellátások
Az ide tartozó ellátásokra 1996-ban 228,1 milliárd
forintot fordítottak, a nyugdíjszerû ellátásokra 86,3 milliárd
forintot, az egészségbiztosítás pedig 141,8 milliárd forintot
fizetett ki.
Az OEP és az ONYF a teljesített kiadásokat elszámolta
a finanszírozókkal, a megtérítésekre egyes ellátásoknál csak
1997-ben kerül sor.
A finanszírozók általában megtérítik az ellátásokkal
kapcsolatos mûködési kiadásokat is. Ezeket mindkét ágazat
számítással határozza meg, a valós költségeket nem tudják
meghatározni.
II. részletes megállapítások, következtetések
a nyugdíjbiztosítási alap 1996. évi zárszámadásának
ellenõrzési tapasztalatai
(a törvényjavaslat I.fejezetéhez, valamint 1., 2., 3., 4. és
11. sz. mellékleteihez)
Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének teljesítése
SZABáLYSZERûSéG, SZABáLYOZOTTSáG
A nyugdíjbiztosítás ellátási és ügyviteli szektorában
a költségvetési gazdálkodás számviteli rendjét kell
alkalmazni. A társadalombiztosítás pénzügyi rendszereinek
sajátosságaiból adódó eltérõ szabályok kidolgozására mindeddig
nem került sor, holott annak indokoltsága vitathatatlan.
A sajátosságok szabályozásbeli érvényesítésére az ONYF
szakmai anyagokban többször tett javaslatot, amit a
könyvvizsgálatot végzõ cég is megerõsített.
Ezt az ÁSZ zárszámadási jelentései visszatérõen
tartalmazzák.
A PM a 158/1995. (XII. 26.) sz. kormányrendelet
elõírása szerint rendelkezésre bocsátotta a D-jelû nyomtatvány
garnitúrát az Alap beszámolójának elkészítéséhez. A
társadalombiztosítási sajátosságokat azonban ez sem
tartalmazza teljes körûen. Kitöltési útmutató hiányában a
beszámoló egyes sorait a két ágazatban eltérõen értelmezték,
ami a konszolidált beszámoló összeállítását akadályozza.
A szabályozás hiányára is visszavezethetõ, hogy az
Alapból a folyamatos mûködésre a törvény szerint meghatározott
6.620 millió forinttal szemben a beszámoló szerint 7.639
millió forintot adtak át, míg a célfeladatoknál a törvényi
számnál kevesebbet szerepeltetnek. Nem egyezik a beszámoló
adatával a beruházásra ténylegesen fordított kiadás összege
sem (608 millió forinttal szemben 389 millió forint a helyes
adat). A mûködési költségvetésre vonatkozó adatok az ellátási
és az ügyviteli beszámolóban nem azonosak. Mindez nehezítette
a zárszámadás adattartamának egyeztetését, ellenõrzését is.
Az auditált költségvetési beszámolókat az elõírt -
május 31-i - határidõre teljesítették.
Az ellenõrzés összességében a számviteli rend
javulását állapította meg a nyugdíjágazat területén.
A MéRLEGTéTELEK TARTALMA, VALóDISáGA, LELTáRRAL VALó ALáTáMASZTOTTSáGA
Az ÁSZ korábbi zárszámadási ellenõrzései kifogásolták
a befektetések, értékpapírok, leltározásának hiányosságait.
Ezeket az 1996. év vizsgálata során már nem tapasztalta. Az
Alap mérlegében korábban függõ bevételként kimutatott
visszaérkezett nyugdíjak összegét - az ÁSZ észrevétele alapján
- elszámolták egyéb bevételként, így annak a zárszámadásra
eddig gyakorolt torzító hatása 1996-ban már nem jelentkezett.
Az ellenõrzés azonban továbbra is fenntartja azon
álláspontját, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap beszámolója sem
elégíti ki a mérlegvalódiság elvét, mivel a járulék- és
folyószámla nyilvántartás helyzetét változatlanul
rendezetlennek tartja. A folyószámlák jelentõs részénél az év
végi adat nem a tényleges (valós) tartozást mutatja, rendkívül
jelentõs a feldolgozatlan ügyiratok száma is, ez különösen a
fõvárosban okoz gondot.
A behajtási tevékenység vizsgálata során szerzett
tapasztalatok alapján (aminek részletezését a jelentés 3.
pontja tartalmazza) a nyugdíjágazatra is vonatkoztatható
megállapítás, hogy kérdéses a rendszeres és a behajtásból
származó járulék-bevételi adatok megbízhatósága. Az így
megbontott adatokat az Alap beszámolója és az Önkormányzat
által elfogadott zárszámadása nem is tartalmazza, csak a
Kormány által beterjesztett törvényjavaslat 1. sz. melléklete
tünteti fel a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésének
teljesítési adatai között.
A ZáRSZáMADáS ADATTARTALMáNAK MEGíTéLéSE, MóDOSíTáSI IGéNYE
A Nyugdíjbiztosítási Alap zárszámadásának és
beszámolójának ellenõrzése után módosítások szükségesek a
zárszámadás adatait illetõen. A bevételeket 11 millió
forinttal meg kell növelni, a kiadásokat pedig 389 millió
forinttal kell csökkenteni, ami a hiányt 400 millió forinttal
mérsékli. A változásokat a következõk indokolják:
n a Postabanki befektetésre 1996. december 30-án 586 millió
forintot (378+150+58) utaltak át kamat- és
árfolyamnyereségként, de abból csak 575 millió forintot
könyveltek le. Az eltérés miatt a kamat- és hozambevételt
módosítani szükséges,
n a költségvetés által finanszírozott ellátások 170 millió
forintos postaköltségét egyszer már elszámolták, az 1996.
évi elszámolás tehát indokolatlan. Az OEP-nek átutalt 1993.
évi 151 millió forintos mûködési pénzmaradvány összegét sem
lehet kiadásként feltüntetni, mert azt az 1994. évi
zárszámadási törvény egyszer már rendezte. E két tétellel az
egyéb kiadások összegét kell csökkenteni,
n az ellenõrzési tevékenység ösztönzésére az Alap kiadásaként
az eredetileg elõirányzott 50 millió forintot szerepeltetik,
a ténylegesen felhasználható és kifizetett 24 millió forint
helyett, így indokolatlanul képzõdik a mûködési
költségvetésben 26 millió forint pénzmaradvány.
Hasonlóképpen nem fogadható el, hogy a világbanki program
hazai költségére kiadásként 159 millió forintot mutatnak ki,
a felhasznált 117 millió forinttal szemben, amibõl a
mûködési költségvetésben szintén pénzmaradványt képeztek.
Emiatt az Alap fõösszegei mellett a mûködési költségvetés
fõösszegét is csökkenteni kell 68 millió forinttal (26+42).
Módosítást indokol továbbá az 1.3.5. pontban tett
megállapítás (a mûködési költségvetésbõl törvényellenesen
megvalósított befektetésekkel összefüggésben).
A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak teljesülése
(a törvényjavaslat 1., 2. és 3. §-aihoz)
A KöLTSéGVETéSI TERVEZéSNéL FIGYELEMBE VETT MAKROGAZDASáGI PROGNóZISOK
ALAKULáSáNAK HATáSA
Az 1996. évre vonatkozóan az 1975. évi II. törvény a
nyugellátások emelésérõl úgy intézkedett, hogy azokat a
megelõzõ évi nettó átlagkereset tényleges növekedéséhez
igazodva évente két alkalommal meg kell emelni.
Az 1995. évi nettó kereseti index 12,6 %-os
nyugdíjemelést tett lehetõvé, miközben a fogyasztói árindex
23,6 % volt. Az egyéni nyugdíjindex 12,6 és 13,3 % közötti
volt, az akkor átlagot jelentõ 17 ezer forint alatti
ellátással rendelkezõk egyszeri 3000 forintos kiegészítésének
hatásával együttesen számítva.
Mindezek következtében a nyugdíjak reálértéke 1996-ban
jelentõs mértékben romlott.
A nyugdíjakat januárban 12 %-kal emelték meg, majd
júliustól 0,5 %-kal (!), ami az érintettek körében komoly
elégedetlenséget váltott ki. (A nyugellátások eredeti - 510,9
milliárd forintos - elõirányzata ugyanis 14 %-os
nyugdíjemelést tett volna lehetõvé, de azt a paraméterek
változása miatt 5 milliárd forinttal csökkentették.)
A nyugdíjágazatot is jelentõs mértékben érintették az
1975. évi II. törvénybõl adódó 1996. évi jogszabályi
változások, amelyek a bevételi és a kiadási oldalra egyaránt
hatást gyakoroltak.
A munkáltatói és az egyéni nyugdíjjárulék mértéke 1996-
ban nem változott (24,5 % + 6 %).
Módosult a minimálbérhez kapcsolódó járulék fizetés
szabálya (a járulékalapot a mindenkori minimálbér összegéhez
kötötték).
A járulékalap szélesítésére irányuló jogszabályban
megfogalmazott szándékokat az Alkotmánybíróság döntései
jórészt meghíúsították.
A kiadási oldal növekedése irányába hat a beszámító
keresetek valorizációjának javítása és a degresszió kismértékû
enyhítése.
AZ ALAP Fõ ELõIRáNYZATAINAK TELJESüLéSE
A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetését az 1996. évi
XIV. törvény 574,2 milliárd forintos bevételi, 590,4 milliárd
forintos kiadási fõösszeggel, 16,2 milliárd forint hiány
mellett hagyta jóvá.
Noha a pótköltségvetés készítésének kényszere a
nyugdíjágazatban nem volt egyértelmû, az mindkét Alapra
elkészült, a bevételeket 9,3 milliárd forinttal, a kiadásokat
4,3 milliárd forinttal csökkentették. Így a hiány 5 milliárd
forinttal emelkedett.
A bevételek végül is 560 milliárd forintra, a kiadások
pedig 584,6 milliárd forintra teljesültek.
A Nyugdíjbiztosítási Alap 24,6 milliárd forintos
hiánya egyértelmûen a bevételek elmaradása miatt következett
be.
Mindkét biztosítási alap bevételi pozícióját
alapvetõen a járulékbevételek alakulása határozza meg, ami
15,7 milliárd forinttal lett kevesebb az eredetileg
tervezettnél. A törvényjavaslat indoklása szerint ebben fõleg
a megalapozatlan rendkívüli behajtási hányad, a fizetési
fegyelem romlása és a járulékalappal összefüggõ
alkotmánybírósági döntések játszottak szerepet. A behajtási
tevékenységet egyebekben javulónak és eredményesnek minõsítik,
amit az ÁSZ zárszámadást megalapozó vizsgálatai (a megyei
egészségbiztosítási szerveknél) nem igazoltak vissza. Errõl
részletesen a jelentés 3. pontja szól.
A kiadási oldalon a nyugellátások a meghatározóak, az
összkiadásokhoz viszonyítva arányuk 86,4 %.
A nyugdíjkiadások az elõzõ évhez viszonyítva 13,9 %-
kal emelkedtek, összegszerûen 61,7 milliárd forinttal.
Ebbõl a különféle "automatizmusok" hatása
(létszámnövekedés, kiegészítõ ellátások növekedése, összetétel
változás, cserélõdés) 6,2 milliárd forint volt. A nyugdíjak
emelésére 55,5 milliárd forintot fordítottak, ami az elõzõ
pontban foglaltak szerint 12,6 és 13,3 % közötti egyéni
nyugdíjemelést jelentett.
AZ ALAP LIKVIDITáSI HELYZETE éVKöZBEN, AZ éV VéGI HIáNY éS ANNAK
FINANSZíROZáSA
A Nyugdíjbiztosítási Alap ellátási kötelezettségét az
év elsõ három hónapjának kivételével csak a Kincstári
Megelõlegezési Számla igénybevétele mellett tudta teljesíteni.
Az elsõ negyedévi kedvezõ pénzügyi helyzetet az 1994. évi
költségvetési hiány jóváírása eredményezte.
A hitelállomány az év közepére már elérte a kamat
fizetés (20 milliárd forintos) határát és az év végéig
folytatódott. A legmagasabb hitelállomány december 10-én volt,
72,5 milliárd forint.
Az év végi hiány (24,8 milliárd forint) rendezésébe az
államháztartási törvényt módosító 1996. évi CXXI. törvény
szerint be kell vonni a meglévõ likviditási tartalékot (a
nyugdíjágazatban ez 7,7 milliárd forint). A fennmaradó hiány
összegét a"szokásos módon" elengedik, a hiteljóváirással.
Mindez azonban korántsem jelenti az Alap végérvényes
konszolidációját, nem akadályozza meg a hiány,
újratermelõdését.
A nyugdíjbiztosítás mûködési költségvetése
(a törvényjavaslat 4. §-hoz és 2. sz. mellékletéhez)
A MûKöDéSI KöLTSéGVETéS BEVéTELEI
A mûködési költségvetés eredeti elõirányzata 1996.
Bvre 9974 millió forint volt, amit a pótköltségvetés 9892
millió forintra változtatott (a beruházási elõirányzat
csökkentése és a világbanki elõirányzat elõzõ évi
maradványának beállítása miatt).
A tényleges teljesítés összege 9851 millió forint, ami
az 1995. évit 1787 millió forinttal (22 %-kal) haladta meg.
A Nyugdíjbiztosítási Alaptól összesen 9054 millió
forintot vettek át folyamatos mûködésre és egyéb célokra.
Ebbõl - törvényellenesen - 754 millió forintot
átcsoportosítottak és fel is használtak befektetési célokra.
A mûködési költségvetés saját bevételeinek összege 409
millió forint volt, ami a tervezettnél 36 %-kal több.
A nyugdíjbiztosítás szervei által folyósított
ellátások 1996. évi - számított - mûködési költségeinek
megtérítésébõl 633 millió forint származott (részletekrõl a 4.
pont tesz említést).
Az 1995. évi pénzmaradvány igénybevételébõl 509 millió
forint bevétele volt az ágazatnak
A MûKöDéSI KöLTSéGVETéS KIADáSAI
Az összes mûködési kiadás 1996-ban 9539 millió forint
volt, ami 1144 millió forinttal (14 %-kal) volt több az 1995.
évinél. A kiadások egy fõre jutó összege 2,3 millió forintot
jelentett.
A kiadások fõbb adatait a 2. sz. melléklet szerinti
tanúsítványok tartalmazzák.
A SZEMéLYI JUTTATáSOK ALAKULáSA
Személyi juttatásokra összesen 3689 millió forintot
fordítottak.
Ezen belül a rendszeres juttatások összege 2286 millió
forint volt, ami havi átlagban 45 ezer forintos kifizetést
jelent.
Jutalmazásra 553 millió forintot használtak fel, egy
fõre jutóan - éves szinten - 127 ezer forintot.
Megbízási díj címén 50 millió forintot fizettek ki,
ebbõl a saját dolgozók részére 7 millió forintot.
n Az Állami Számvevõszék által megvizsgált szerzõdések
dokumentáltsága hiányos, illetõleg nem az érvényben levõ
ONYF fõigazgatói utasítás figyelembevételével készült.
Költségtérítésekre 439 millió forintot fordítottak
(ruházkodással, üdültetéssel, közlekedéssel, étkezéssel
összefüggésben).
A DOLOGI KIADáSOK ALAKULáSA
A 2. sz. melléklet szerinti tanúsítványok adatait
felhasználva a dologi kiadások eredeti elõirányzata 3070
millió forint, teljesítése pedig 2730 millió forint volt 1996-
ban.
Jelentõsebb kiadások az irodaszerekre, nyomtatványokra
kifizetett 421, az üzemeltetési szolgáltatásokra fordított
632, az általános forgalmi adóként felszámított 410 millió
forint.
A FELHALMOZáSI KIADáSOK TELJESüLéSE
A felhalmozási kiadások költségvetési elõirányzata
1395 millió forint volt, amit a pótköltségvetés 1195 millió
forintra módosított. A zárszámadásban a nyugdíjbiztosítás 500
millió forintról számolt be.
Legnagyobb tételt a beruházási elõirányzat eredetileg
1343 millió forintja jelentette, amit késõbb 200 millió
forinttal csökkentettek. Az 1996. évi XIV. törvény 3. §. (4)
bekezdés d.) pontja szerint a beruházási kiadásokra is
érvényes az az elõírás, hogy "ha a tényleges kiadás kisebb az
elõirányzatnál, azt megtakarításként más célra nem lehet
felhasználni." Ettõl eltérve az elõirányzatot mégis
átcsoportosították, abból 754 millió forintot befektettek a
két saját tulajdonú (VIR és NYUGBER-CENTER) Kft-be.
Az Állami Számvevõszék már az 1995. évi zárszámadási
ellenõrzés alkalmával is kifogásolta a beruházási folyamatba
közbeiktatott gazdasági társaságok miatt kialakult helyzetet,
aminek megszüntetésére a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat (noha
tehetett volna, de) nem tett intézkedéseket.
Míg 1995-ben az alkalmazott megoldáshoz az Alap saját
vagyonából teremtettek forrást, az 1996. évi helyzetet az
súlyosbította, hogy a további befektetéseket a folyó
járulékbevételek terhére valósították meg - hiányos
költségvetés mellett. Ezzel megsértették a Magyar Köztársaság
1996. évi költségvetésérõl szóló 1995. évi CXXI. Törvény 32. §-
ának a befektetési tilalomra vonatkozó szabályát is.
n A Röntgen utcai irodaépületet (ONYF székház) tulajdonjogát
1996-ban bejegyezték a VIR Kft. tulajdonaként, ahol az
Önkormányzat részesedése 65 %, ami a bevitt vagyon egy
részének azonnali "elvesztését" jelenti. A NYUGBER CENTER
Kft. 1996. évi vesztesége is negatív hatással jár. (A két
Kft-t is érintõ további vizsgálati megállapításokat a
jelentés 1.4.6. pontja részletezi.)
Az elõzõ megállapítások miatt módosítani kell a
Nyugdíjbiztosítási Alap zárszámadásának költségvetési
mérlegét, mert abban a 754 millió forint csak- kiadásként
szerepelhet, de nem lehet része a mûködési költségvetésnek.
A zárszámadásban teljesítésként elszámolt 500 millió
forintos felhalmozási kiadás összege a költségvetési beszámoló
adataiból nem vezethetõ le. Ott ezen a címen 1010 millió
forint szerepel. A különbség zömmel abból adódik, hogy a
célfeladatok zárszámadási adata a dologi, a felújítási és a
felhalmozási kiadásokat összevontan tartalmazza.
Az ONYF által kezelt központi keretbõl (349 millió
forint) 346 milliót ingatlanokra, 3 milliót pedig gépjármûvek
beszerzésére használtak fel.
Befejezték a nyíregyházi székház építését és elkezdték
a szombathelyit. Utóbbinál az Állami Számvevõszék
megállapította, hogy a kivitelezõvel megkötött szerzõdés
pénzügyi ütemétõl eltértek, mert 1996-ban 50 millió forinttal
többet fizettek ki a mûszaki teljesítés által indokoltnál. A
pénzt kamatbevétel ellenében utalták át, ami szabálytalan
befektetési tevékenységnek is minõsíthetõ.
Ingatlant vettek a szentesi kirendeltségnek,
visszavásárolták a debreceni és a bajai ingatlanokat, valamint
a Petneházy utcai - korábban - tervezett építkezés
tervdokumentációját a NYUGBER-CENTER Kft-tõl. A 201 millió
forintos vételárat szerzõdés és számla nélkül még 1996. elején
kifizették.
A felhalmozási célú kiadásoknál a közbeszerzésekrõl
szóló törvényi szabályozást a nyilvános eljárásoknál
betartották. A tárgyalásos eljárásnál több esetben
elmulasztották a közzétételt, volt ahol az eljárást sem
folytatták le.
A FõVáROSI éS PEST MEGYEI NYUGDíJBIZTOSíTáSI IGAZGATóSáG ELHELYEZéSE
Az igazgatóság elhelyezésének kérdése évek óta
napirenden van, különbözõ megoldási változatokkal. Az 1996.
évi XIV. törvény szerint (beruházási forrás hiánya miatt) az
ingyenes vagyonjuttatás keretében kellett volna az
elhelyezésre alkalmas ingatlant átadni. Erre a célra
eredetileg a BHG épületet szánták, de az a változat sem
valósult meg.
Az Önkormányzat az átalakítás magas költsége miatt az
elhelyezési koncepció újragondolása mellett döntött. A
legutóbbi elképzelés, hogy az igazgatóságot az eddig
életveszélyes állapotúnak tartott Fiúmei úti épületben
hagyják, annak teljes rekonstrukciója mellett. Ennek költségei
ma még nem ismertek, de nyilvánvalóan több milliárd forintról
van szó.
INFORMATIKAI FEJLESZTéSEK
Az informatikai fejlesztések elõirányzata 840 millió
forint, a teljesítés (zárszámadás szerint) 841 millió forint.
A rendelkezésre álló forrásból hitelt törlesztettek, az új
székházak kábelezését oldották meg, különféle eszközöket
szereztek be, áttelepítették a NYUFIG számító központját,
szoftvereket béreltek stb.
Az 1996. évi fejlesztési kiadások helyett a folyamatos
kiadások között számoltak el egy szoftver vásárlást 12,4
millió forint értékben.
A VILáGBANKI PROGRAM TELJESíTéSE
Az ágazat eredeti költségvetése nem tartalmazott a
program hazai kiadásaira elõirányzatot, a pótköltségvetés
alapján viszont 159 millió forintot számszerûsítettek e célra.
Az elõirányzat elsõdleges forrása az 1995. évi 118 millió
forintos pénzmaradvány. A tényleges felhasználás ezzel csaknem
megegyezik, 117 millió forint. Az ötéves futamidejû
kölcsönnek 1996. a harmadik éve volt, a felhasználások
ugyanakkor még mindig nélkülözik a valódi szakmai tartalmat,
annak megvalósításában jelentõs a lemaradás.
A kölcsönfelhasználás eddig alig haladta meg az 1
millió dollárt, de az sem kapcsolódik közvetlenül az eredeti
célokhoz.
A FELúJíTáSI KIADáSOK TELJESíTéSE
A törvényi elõirányzat e célra 191 millió forint volt.
A zárszámadásban ezzel szemben 322 millió forintról számolnak
be, miközben a költségvetési beszámolóban 270 millió forint
szerepel. Az Állami Számvevõszék megállapítása szerint ez
utóbbi adat a helytálló, mert a zárszámadásban - helytelenül -
beruházási és dologi kiadásokat is felújításnak tüntettek fel.
Az irodaház felújításokra (Békéscsaba, Szolnok,
Debrecen, NYUFIG) megkötött vállalkozói szerzõdésekben a
pénzügyi teljesítés és a mûszaki teljesítés összhangja nem
volt biztosított.
AZ 1975. éVI II. TöRVéNY 120/A. §-áBAN FOGLALTAK VéGREHAJTáSA
A törvény szerinti adatszolgáltatási kötelezettség
teljesítésével kapcsolatos nyugdíjbiztosítási feladatok
teljesítésére, a szükséges feltételek megteremtésére a
költségvetési törvény 360 millió forintot biztosított.
Az Állami Számvevõszék vizsgálati igényére
összeállított elszámolásban 347 millió forintot mutatnak be, a
zárszámadásban ugyanakkor 273 millió forintot.
n Az adatszolgáltatási kötelezettség eredményessége - a
határidõre is figyelemmel - még nem minõsíthetõ, de az már
biztos, hogy a teljesítés nem lesz több 70 - 80 %-nál. A
most folyó regisztrálásból kimaradó biztosítottak szolgálati
idõ és kereseti adatainak beszerzése nyilvánvalóan sok
nehézséget fog okozni.
A Nyugdíjbiztosítási Alap befektetett eszközeinek, vagyonának
alakulása 1996-ban.
(a törvényjavaslat 4. sz. mellékletéhez)
Az Alap befektetett eszközeinek 1996. évi
záróállománya 22,7 milliárd forint volt, ami az elõzõ évhez
viszonyítva mintegy 4 milliárd forintos növekedést jelent.
Ezen belül:
n a tárgyi eszközök állományában 3,8 millió forintos csökkenés
következett be (mert az OEP egyes járuléktartozás fejében
átvett ingatlanokat - mûködési célra - kivásárolt),
n a befektetett pénzügyi eszközök állományértéke 3,7 milliárd
forinttal emelkedett (a részesedések értéke 4,9 milliárd
forinttal nõtt, az értékpapírok állománya pedig 1,2 milliárd
forinttal csökkent, az ingyenes vagyonjuttatással, a
járuléktartozás fejében átvett vagyonnal és a saját
hatáskörben elhatározott új befektetésekkel összefüggésben,
n az üzemeltetésre átadott eszközök állománya 272,2 millió
forinttal emelkedett.
A befektetett eszközök között a pénzügyi eszközök
értéke a meghatározó 22,4 milliárd forint, amibõl a
részesedések állománya az év végén 13,2 milliárd, az
értékpapírok állománya 9,2 milliárd forintot tett ki.
A mûködési szektorban a befektetett eszközök év végi
állománya 3,6 milliárd forint volt, ebbõl meghatározóak a
tárgyi eszközök (ingatlanok, gépek, berendezések, jármûvek,
beruházások, beruházásokra adott elõlegek) 3,3 milliárd
forintos összeggel.
A NYUGDíJBIZTOSíTáSI ALAP TARTóSAN BEFEKTETETT ESZKöZEINEK áLLOMáNYA
Az Alap befektetett pénzügyi eszközeinek 22.405 millió
forintos állománya a zárszámadási törvény-tervezet 4. sz.
mellékletével van logikai kapcsolatban, amelyben 1996. végére
a tartósan befektetett eszközök értéke 15.096 millió forint, a
vissztehermentesen átvett vagyon értéke 7.857 millió forint,
együttesen 22.953 millió forint volt. A két adat tehát nem
egyezik meg.
Az 548 millió forintos eltérést - a tartósan
befektetett eszközöknél az ÁSZ csak részben tudta levezetni.
Az 1994-ben a befektetések hozama tartalékból történt 499
millió forint értékû ingatlanvásárlásból még 1995-ben 399
millió forint érték-
ben a mûködési szektorba tettek át ingatlanokat.
Ugyancsak a mûködésnek adtak át felújítási célra 5 millió
forintot. E két összeget a tartalékok táblában már nem lehet
feltüntetni.
Nem szerepel viszont az 1996-ban államkötvény-
vásárlásra fordított 23 millió forint. Ez a befektetés
egyébként az 1996. évi központi költségvetésrõl szóló 1995.
évi CXXI. törvény 32. §-ában foglaltakat megsértve valósult
meg.
Az említett eltérés abból is adódik, hogy az Alap
mérlegében és számviteli nyilvántartásaiban a tulajdonában
lévõ vagyonelemek szerepelnek, míg a zárszámadásban -
megindokolhatatlanul - keveredik a befektetésekre felhasznált
pénzeszköz a tárgyiasult vagyonnal.
A 4. sz. zárszámadási mellékletben a tartósan
befektetett eszközök értékének az auditált mérlegadattal
kellene megegyezni, a táblázat belsõ tartalmának tisztázása
mellett.
INGYENES áLLAMI VAGYONJUTTATáS
Az ingyenes vagyonjuttatásból származó vagyon 7.857
millió forintos értéke a költségvetési beszámoló adataiból
levezethetõ.
A nyugdíjágazat 1995-ben 4.176 millió forint értékû
részvényt és 227 millió forint értékû ingatlant kapott.
Az 1996. év végéig további 7.148 millió forint értékû
részesedés került ténylegesen az Alap birtokába.
Az átvett vagyonból értékesítették a Borsodchem és a
TVK részvényeket, 3.051 millió forint értékben és 643 millió
forint értékvesztést kellett elszámolni. Mindez csökkenti az
ingyenes vagyon állományát.
A vagyonértékesítésbõl a Nyugdíjbiztosítási
Önkormányzat Postabank részvényeket vett. Ezzel és a korábbi
ingyenes banki részvény juttatással 4,1 milliárd forint
névértékû részesedéssel rendelkeznek a pénzintézetben. A bank
pénzügyi helyzetének 1997. eleji megrendülését követõen a
Kormány 12 milliárd forint összeghatárig úgy vállalt
kezességet, hogy feltételül a legnagyobb részvényesek által
vállalt viszontgaranciát szabta. Nyugdíjbiztosítási Alapot 5,9
milliárd forintos garanciális kötelezettség és kamatai
terhelik, amit 2003-ig kell megfizetni és pénzügyi hatása már
1997-ben jelentkezik.
A vagyonjuttatás eseményei 1997-ben felgyorsultak.
Eddig megközelítõen 32 milliárd forint értékû vagyon átadása
valósult meg, további 4 milliárd átadása még folyamatban van.
A zárszámadási törvényjavaslata 4. sz. melléklete
névértéken mutatja be az átadott vagyont. A tényleges átadási
érték ettõl eltér mindkét irányban. A névérték alatti
átvételek miatt kellett év végén a vagyonvesztést elszámolni
(643 millió forintot).
A JáRULéKTARTOZáS FEJéBEN áTVETT VAGYON
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi
zárszámadásáról szóló 1996. évi CX. törvény szerint az 1995-
ben járuléktartozás ellenében átvett vagyon 4.653 millió
forint volt, amibõl a Nyugdíjbiztosítási Alapot 2.595 millió
forint illet meg arányosan.
A zárszámadási törvényjavaslat 11. számú melléklete
szerint a vagyonállomány értékét 1957 millió forint érték
csökkenés (értékvesztés) csökkenti. Ennek megfelelõen az év
végi állapot 3934 millió forint, vagyis az 1996. évi
vagyonátvételek ellenére a járuléktartozás fejében átvett
vagyon értéke kevesebb az elõzõ évinél.
n A vagyonelemek tételes vizsgálata alapján a fõkönyvi
adatokból csak 1914 millió forint értékvesztést lehetett
számszerûsíteni. Ily módon a vagyonállomány értékét 43
millió forinttal meg kell növelni. Az eltérés a
nyugdíjágazatnál jelentkezik, ahol az 1110 millió forinttal
szemben a bizonyított értékcsökkenés 1067 millió forint. Az
eltérésre nem lehet magyarázatot találni.
Az átvett vagyon ingatlanokban és részesedésekben
testesül meg. A megállapodással átvett ingatlanok 100 %-os,
vagy többségi tulajdonlást jelentenek a biztosítási
önkormányzatok számára.
A legnagyobb veszteséget a biztosítási ágak a bírói
végzéssel idekerült DIGÉP (Diósgyõri Gépgyár) Kft-k, illetve a
DIMAG-DAM (Diósgyõri Acélmûvek) Kft-k miatt szenvedték el.
(440 és 1138 millió forintot.) A vagyonvesztésért mindkét
önkormányzat felelõs, mert olyan tulajdonosi magatartást
tanusítottak, aminek "eredményeként" a vagyont mára
gyakorlatilag "kiürített" Kft-k jelentik.
A DIGÉP Kft-k eseményeit a 3. sz. melléklet foglalja
össze.
Az ágazatok között a járuléktartozás fejében átvett
vagyon 1996-ban is csak eszmei hányadok alapján volt
megosztva, azt valójában az egészségbiztosítás birtokolta, a
nyugdíjbiztosítás csak a vagyon értékesítésekor jutott (volna)
az Õt megilletõ bevételhez. A vagyonból azonban 1996-ban
semmit nem értékesítettek, csupán az egészségbiztosítás
vásárolt ki néhány vagyonelemet. A vagyonátvétel eredeti
célja, értelme, hogy az értékesítésbõl az alapoknak folyó
bevétele legyen, eddig nem valósult meg.
A VAGYONGAZDáLKODáS BEVéTELEI éS KIADáSAI
A Nyugdíjbiztosítási Alap kamat- és egyéb
hozambevételeinek módosított elõirányzata 3.000 millió forint
volt. Az elért bevétel ezzel szemben a zárszámadás szerint (a
költségvetési beszámolóval megegyezõen) 4.456 millió forint.
Az ingyenes vagyonátadásból ered, 1123 millió forint osztalék
és árfolyamnyereség, 3187 millió forint kamatbevétel, 130
millió forint a Domínium Rt. részvényeinek értékesítésébõl
származik. A többi rövid lejáratú befektetések hozama,
illetõleg minimális összegben járuléktartozásos vagyon
osztaléka.
A költségvetési törvény a Lakásfedezeti kötvény
tõketörlesztésének részleteként 1.160 millió forinttal
számolt, ami realizálódott is.
A hiány mérséklése céljából - a pótköltségvetéssel -
2.900 millió forintos vagyonértékesítést írtak elõ az ágazat
számára. Ez 41 millió forint erejéig teljesült. A
végrehajtásra idõ hiányában sem volt mód. Az Önkormányzat
egyébként a vagyonfelélés költségvetési "kényszere" miatt 1997-
ben az Alkotmánybírósághoz fordult.
Ezeket a bevételi tételeket az elõírásoknak
megfelelõen be kellett vonni a folyó finanszírozásba.
Mindezeken kívül a Borsodchem és TVK részvények
értékesítésébõl, valamint a Lakásfedezeti kötvény
értékesítésébõl további 3136 millió forint bevétele
származott az Alapnak. A bevételekbõl újabb befektetéseket
bonyolítottak le (ebbõl a legjelentõsebb a Postabankban
szerzett további részesedés, amit az 1.4.2. pont ismertet). Az
1996-ban végrehajtott befektetések nagysága (4107 millió
forint) azonban a rendelkezésre álló forrásokat jóval
meghaladta. Ezt különféle "átcsoportosításokkal" oldották meg.
Így az Alap folyó kiadásai között szereplõ beruházási
elõirányzatot 754 millió forinttal csökkentették, amibõl 560
millió forintot a VIR Kft. üzletrészének megvásárlására, 194
millió forintot a NYUGBER-CENTER Kft. törzstõkéjének emelésére
fordítottak (errõl részletesebben a jelentés 1.4.6. pontja
szól). Bevonták a.befektetésekbe a befektetések hozama
tartalékba még rendelkezésre álló 88 millió forintot is.
Az ágazat befektetési politikáját az ellenõrzés -
különösen a Postabank vonatkozásában - nem tartja
körültekintõnek és elõrelátónak.
A vagyongazdálkodás ráfordításaira a költségvetés 100
millió forintot tervezett felhasználni. A zárszámadásban
teljesítésként 103 millió forint szerepel. Az Alap auditált
beszámolójában azonban csak 59 millió forint jelenik meg ezen
a címen. Az eltérésre nem sikerült magyarázatot találni, de
azzal az Alap bevételét és hiányát korrigálni kell.
A VAGYONGAZDáLKODáS SZABáLYOZOTTSáGA éS NYILVÁNTARTÁSI RENDSZERE
A társadalombiztosítás vagyongazdálkodásáról szóló
törvény 1996-ban sem született meg. Megalkotását az Áht.
kötelezõen írja elõ, ennek azonban az illetékesek nem tettek
eleget. A nyugdíjágazatban a 23/1995. (IV. 28.) sz. közgyûlési
határozat rögzíti a vagyongazdálkodás általános elveit,
eljárási szabályait.
Az ÁSZ már korábban is kifogásolta, hogy a
szabályzatban foglalt elnökségi jogosítványok ellentétesek az
1991. évi LXXXIV. törvénnyel, de azt nem módosították. Egy
esetben 1996-ban is (az idõ rövidségére hivatkozva) ismét az
elnökség hozott a közgyûlés jogkörét megilletõ döntést. A VIR
Kft-nek eladott Lakásfedezeti kötvény pénzügyi elszámolása
1996. decemberében megtörtént, miközben a közgyûlés errõl csak
1997. januárjában hozott jóváhagyó határozatot.
AZ öNKORMáNYZAT TULAJDONáBAN LéVõ EGYES KFT-K HELYZETE
A VIR Kft 1994 július 1-jétõl kezdte meg mûködését a
Postabank és Takarékpénztár Rt. és a DIGITÁL Kft alapításában.
Alaptõkéje 5 millió forint volt, amelyet a
Postabank 1255 millió forintra emelt a Röntgen utcai
irodaépület apportálásaival. A Kft-t a Nyugdíjbiztosítási
Önkormányzat 1994. novemberében 1,7 milliárd forintért
megvette, 1997. júliusig történõ részletfizetéssel.
Az ingatlan felújítására a Postabank 37,7 %-os
üzletrészt vásárolt 760 millió forint ellenében. A Kft.
megvásárlásakor a vételárban az épület felújítása már benne
volt. Erre opciós megállapodást kötöttek a felek, melynek
értelmében az önkormányzatnak módja lett volna az üzletrészt
(1000 forintért !) kivásárolni. Az önkormányzat azonban nem
élt ezzel a jogával (sõt azt 1997 februárjában átengedte a VIR
Kft-nek). A Röntgen utcai épület (amely az Önkormányzat és az
ONYF székháza lett) felújítására 1995-ben 165 millió forintos
tõkeemelést hajtottak végre. A felújítás 1995-ben be is
fejezõdött, de annak aktíválását még 1996-ban sem hajtotta
végre a Kft.
A Kft feladata 1996-ban szinte kizárólag az épület
üzemeltetése, a költöztetés lebonyolítása volt. Fõ bevételi
forrását az ONYF által fizetett bérleti díj jelentette. Az
üzemeltetést is alvállalkozókkal végeztették. Az üzemeltetés
elõnyeire vonatkozóan nem készültek gazdaságossági számítások.
A NYUGBER-CENTER Kft-t 1995. májusában alapították 600
millió forintos alaptõkével, a NYUFIG épületberuházásának
megvalósítására. Feladatai, mûködésének célja máig sem
tisztázódott.
A közgyûlés 1996. januárjában újabb 394,8 millió
forint átutalásáról döntött, amibõl 193,8 millió forint az
alaptõke emelést, 201 millió forint a bajai és debreceni
ingatlanok visszavásárlását szolgálta. A pénz átutalása
megtörtént, de a kapcsolódó intézkedések elmaradtak, ami
többletkiadásokkal járt.
A Kft finanszírozásában felépített és 1996. májusában
átadott irodaépület és a telek tulajdonviszonyai
rendezetlenek.
A beruházás megvalósulása után a Kft továbbra is
mûködik, minden érdemi cél és indok nélkül.
A két (65, illetve 100 %-os) önkormányzati tulajdonú
Kft létrehozása és mûködtetése miatt a mûködési
költségvetésben beruházásokra jóváhagyott összegek
befektetésnek minõsülnek, ami zárszámadáskor 1995 után 1996-
ban is gondként merül fel.
A törvényellenesen átcsoportosított források, majd a
létrehozott ingatlanok rendezetlen tulajdonviszonyú,
tisztázatlan tevékenységi körû gazdasági társaságokhoz
kerültek át, sértve ezzel a nyugdíjbiztosítás jelenlegi és
jövõbeni érdekeit.
az egészségbiztosítási alap 1996. évi zárszámadásának
ellenõrzési tapasztalatai
(a törvényjavaslat II. fejezetéhez, valamint 5., 6., 7., 8.,
és 9. mellékleteihez)
Az Alap beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének teljesítése
SZABáLYSZERûSéG, SZABáLYOZOTTSáG
Az egészségbiztosítás ellátási és ügyviteli szektorára
a költségvetési gazdálkodás számviteli rendjére vonatkozik. A
társadalombiztosítás pénzügyi rendszereinek sajátosságaiból
adódó eltérõ szabályok kidolgozására mindeddig nem került sor.
A sajátosságok szabályozására az Állami Számvevõszék
álláspontja szerint változatlanul szükség van, különösen az
ellátásokat szabályozó törvények, törvényi változások és a
számviteli törvény elõírásai közötti összhang megteremtése
érdekében.
Minderre 1995-ben és 1996-ban a könyvvizsgálatot végzõ
cég is rámutatott, különösen a két alap szétválása és
elszámolási kapcsolatai miatt.
Ennek a követelménynek a PM által kidolgozott D-jelû
nyomtatvány garnitúra sem felel meg maradéktalanul. Az egyes
sorok eltérõ értelmezései lehetõségei miatt a beszámolók
adattartalmában különbségek vannak az egészségbiztosítás és a
nyugdíjbiztosítás között.
Az auditált költségvetési beszámolókat az elõírt -
május 31-i - határidõre teljesítették.
A számviteli szakterület színvonalas tevékenységét
1996-ban is sikerült megõrizni, ami az ÁSZ zárszámadási
ellenõrzését is nagymértékben segítette.
A MéRLEGTéTELEK TARTALMA, VALóDISáGA, LELTáRRAL VALó
ALáTáMASZTOTTSáGA.
Az Egészségbiztosítási Alap mérlegének adósállomány
adata nem valós, mert a folyószámla nyílvántartás elavult és
pontatlan. A megyei egészségbiztosítási pénztáraknál jelentõs
mennyíségû ügyirathátralék csak fokozza a gondokat.
n A fõvárosban a hibás adatbázis miatt a már megszûnt egyéni
vállalkozóknak is bírságot szabtak ki a "hibás" bevallásért,
amire sok ezer beadvány érkezett, számosan bírósághoz is
fordultak.
A behajtási tevékenységbõl elért (kimutatott)
járulékbevételek adata sem tekinthetõ valósnak.
Mivel 1995. óta a költségvetési törvény nevesíti az
elérendõ behajtási összeget, az ÁSZ célul tûzte e tevékenység
(következésképpen a hozzá kapcsolódó zárszámadási adatok)
alapos vizsgálatát. A fõvárosban és több megyében lefolytatott
vizsgálatok azt bizonyították, hogy:
n az OEP nem alakította ki a behajtásból eredõ bevételek
analitikus és fõkönyvi egyeztetését,
n a behajtás összegébe és az érdekeltség alapjába beszámító
bevételeket nem szabályozták egyértelmûen, ami tág teret
engedett a "sajátos" helyi gyakorlat kialakulásának.
A T/4920.. számon benyújtott zárszámadási
törvénytervezetben a Nyugdíjbiztosítási Alapnál 22,1 milliárd
forint, az Egészségbiztosítási Alapnál 16,0 milliárd forintos
bevételt mutatnak ki a kintlévõségek behajtásából. Az ÁSZ
errõl az együttesen 38,1 milliárd forintos adatról állítja,
hogy nem valós, mert:
n a vizsgált pénztáraknál az adatok a nyilvántartásokból nem
vezethetõek le, és nem egyeznek meg a fõkönyvi könyvelés
adataival;
n a bemutatott összeg bizonyíthatóan tartalmaz téves
tételeket. Az e célra alkalmazott számlán nagy számban
megjelentek a rendszeres (havi) járulékbevételek és olyanok
is, amelyeknek behajtási "eredetét" az ÁSZ vitatja.
Az ÁSZ célvizsgálata nyomán az OEP felülvizsgálatot
rendelt el és központilag hajtottak végre korrekciókat. Ezek
az intézkedések sem voltak azonban alkalmasak a valós helyzet
elõállítására (az ÁSZ utólagos "szúrópróba"-szerû ellenõrzései
ezt igazolják).
A célelszámolási számla hibás tételeit (ami után a
kifizetett ösztönzés jogtalan volt) a rendszeres bevételek
között is megjelenõ behajtási eredetû tételek kigyûjtésével
egyszerûen kompenzálták - ami ellentétes az 1996. évi XIV.
törvény 14. §. (4) bekezdésével - és a 38,1 milliárd forintos
összeg után 762 millió forintos ösztönzési keretet
állapítottak meg, amit fel is használtak. A jogszerûségi
aggályok mellett ezen utóbbi adat valódisága is kérdéses.
n Az ÁSZ ellenõrzése csak célelszámolási számlára érkezett
befizetések egy részére terjedt (terjedhetett) ki. De ennek
alapján is 1408 millió forint az ami biztosan nem
behajtásból származik. Ennek jogtalanul kifizetett jutalom-
vonzata 28 millió forint.
A ZáRSZáMADáS ADATTARTALMáNAK MEGíTéLéSE, MóDOSíTáSI IGéNYE
Amennyiben az elõzõekben foglalt számszerû
megállapítást az Országgyûlés érvényesíteni kívánja (az ÁSZ
ennek megfontolását javasolja) akkor a zárszámadásban:
n a behajtási összeget 38,1 milliárd forintról 36,7 milliárd
forintra (a Nyugdíjbiztosítási Alapnál 21,3 milliárd
forintra, az Egészségbiztosítási Alapnál 15,4 milliárd
forintra),
n a behajtás ösztönzésére fordított 762 millió forintot, 734
millió forintra kell csökkenteni,
n a behajtás ösztönzésére fordított összeg változása érinti az
Egészségbiztosítási Alap kiadási fõösszegét, a mûködési
költségvetés bevételi és kiadási összegét és a pénzmaradvány
nagyságát is, az adatokat 28 millió forinttal mérsékli.
Az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek és kiadásainak teljesülése
(a törvényjavaslat 8., 9., és 10. §-aihoz)
A KöLTSéGVETéSI TERVEZéSNéL FIGYELEMBE VETT PROGNóZISOK TELJESüLéSE, A
JOGSZABáLYI KöRNYEZET ALAKULáSA
Az Egészségbiztosítási Önkormányzat 1995. novemberében
már számolt az egészségbiztosítási járulék mértékének
csökkenésével.
Ugyanakkor a járulékfizetési kötelezettséget
kiterjesztették volna (normatív módon megállapítva a
hozzájárulást) azon személyekre, akik után addig senki nem
fizetett járulékot, ám a természetbeni egészségügyi
szolgáltatásokat igénybe vehetik. A központi költségvetésbõl e
célra 26,8 milliárd forint megtérítésével számoltak.
n Ez a kérdés elvi és gyakorlati szinten mind élesebben
vetõdik fel, különösen a biztosítási alapok közötti
keresztfinanszírozás megszûnésével.
Az 1996. évre márciusban jóváhagyott költségvetési
törvényben a fenti címen mindössze 12 milliárd forint normatív
hozzájárulást irányoztak elõ.
1996. január 1-tõl 44 %-ról 42,5 %-ra csökkent a
munkáltatókat terhelõ járulékfizetési kötelezettség mértéke,
az egészségbiztosítási járulékot érintõen (19,5 %-ról 18 %-
ra).
A betegszabadság 10-rõl 15 napra nõtt.
A táppénz egyharmadát a munkáltatóknak kell fizetni.
Az Alkotmánybíróság a járulékalap szélesítését elõíró
jogszabályi változásokat érvénytelenítette (pl. a
tiszteletdíjak utáni tervezett fizetési kötelezettséget).
Ezek a változások, módosulások alapjaiban
befolyásolták az Egészségbiztosítási Alap bevételi
pozíciójának alakulását.
AZ ALAP Fõ ELõIRáNYZATAINAK TELJESüLéSE
Az Országgyûlés 1996. márciusában a
társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi
költségvetésérõl szóló XIV. törvényben az Egészségbiztosítási
Alap költségvetését 489,5 milliárd forintos bevételi, 491,0
milliárd forintos kiadási fõösszeggel fogadta el, 1,6 milliárd
forintos igen szerény mértékû hiány mellett.
Az év során hamar nyílvánvalóvá vált, hogy az Alap
pénzügyi helyzete a számítottnál lényegesen kedvezõtlenebbül
alakul és pótköltségvetést kell készíteni. Ezt a bevételek és
az ellátási kiadások alakulása egyaránt indokolttá tette.
Az 1996. decemberében megalkotott CXX. törvény a
bevételek összegét 476,7 milliárd forintban, a kiadások
összegét 515,6 milliárd forintban határozta meg, 38,9 milliárd
forintos hiánnyal.
A teljesítés ennél is kedvezõtlenebb lett, noha
pótköltségvetésben az év során felgyülemlett feszültségek nagy
részét már figyelembe vették. A zárszámadás szerint az
Egészségbiztosítási Alap az 1996. évet 465,5 milliárd forintos
bevételi, 509 milliárd forintos kiadási összeggel, 43,5
milliárd forintos hiánnyal zárta.
A járulék bevételek elmaradása volt a legnagyobb
probléma, a 369,7 milliárd forintos teljesítés 22,3 milliárd
forinttal maradt el az eredetileg tervezettõl. Ezen belül a
munkáltatói járulékok elõirányzatot meghaladóan alakultak. Az
egyéni egészségbiztosítási járulékot, a munkáltatói táppénz-
hozzájárulás azonban messze elmaradt az eredetileg
tervezettõl. A különféle járulék-bevételi elemek eltérõ
"viselkedésére" csak egy alaposabb elemzõ vizsgálat találhat
magyarázatot.
A rendkívüli behajtásból az Alapnak nem származott
bevétele. Ezzel szemben a kintlévõségek (rendes) behajtási
eredményét túlteljesítették, amit a törvényjavaslat indoklása
sikeresnek tart. A behajtási tevékenység vizsgálati
tapasztalatait a jelentés 3. pontja összegzi. Az ÁSZ a
helyszíni ellenõrzések alapján olyan elvi és gyakorlati
kifogásokat fogalmazott meg, ami mindenképpen az egész
behajtási rendszer átgondolását igényli. Legfontosabb a
szabályozási hiányosságok megszüntetése és az egységes,
ellenõrzött helyi gyakorlat kialakítása.
Az Egészségbiztosítási Alap kiadásai (509 milliárd
forint) összességében 6,6 milliárd forinttal maradtak el a
pótköltségvetésben elfogadott összegtõl. Ezen belül az egyes
ellátási kiadások eltérõen alakultak. Ezekrõl a jelentés 2.3.
és 2.4. pontja szól.
AZ EGéSZSéGBIZTOSíTáSI ALAP LIKVIDITáSI HELYZETE éV KöZBEN, AZ éV VéGI
ELLáTáSI HIáNY éS ANNAK FINANSZíROZáSA
Az Alap az év minden napján igénybe venni kényszerült
a Kincstári Megelõlegezési Számlát, egyre növekvõ összegben.
A legkisebb hitelösszeg 8.398 millió forint, a legmagasabb
77.071 millió forint volt. A 30 milliárd forintot meghaladó
hitel igénybevétele után már kamatot kell fizetni. Emiatt az
Alapnak 1996-ban 2745 millió forint kamatkiadása merült fel,
ami ugyancsak hozzájárult az éves ellátási hiány
kialakulásához.
A likviditási gondok, a költségvetési hiány
kialakulása az Egészségbiztosítási Alap esetében lényegét
tekintve állandósult. A hiányrendezés szokásos módja az év
végi hitelállomány elengedése technikai megoldásként
elfogadható, de nem kezeli azt az alapvetõ problémát, hogy az
egészségbiztosítás bevételei évrõl évre nem elégségesek a
törvényekben megfogalmazott ellátási feladatok
finanszírozásához. A forráshiányért a biztosítási önkormányzat
nem (vagy csak kis részben) tehetõ felelõssé.
Az Egészségbiztosítási Alap természetbeni ellátásai
(a törvényjavaslat 10. §. (1) és (2) bekezdéséhez)
Az 1996. évi CXX. (pótköltségvetési) törvény
készítésének szükségessége a kiadási oldalon alapvetõen a
természetbeni ellátásokhoz kapcsolódott.
Ezen juttatások kiadásainak eredeti elõirányzata 1996-
ra 304,1 milliárd forint volt, amit a pótköltségvetés 324,6
milliárd forintra emelt meg. A teljesítés 326,1 milliárd
forint volt.
A GYóGYíTó-MEGELõZõ EGéSZSéGüGYI ELLáTáSOK VIZSGáLATA
(a törvényjavaslat 6. sz. mellékletéhez)
A költségvetési törvény az elõirányzatot 217,5
milliárd forintban határozta meg, amibõl 215,9 milliárd forint
volt a kasszák elõirányzata és 1,6 milliárd forint a
célelõirányzatok fedezete.
A tervezéskor még nem volt konkrét döntés az
egészségügyi dolgozók 1996. évi bérfejlesztésérõl. A Kormány
és az érdekképviselet (EDDSZ) 1995. végén 27 %-os
bérnövekedésben állapodtak meg. Erre azonban az eredeti
elõirányzat csak részben tartalmazott fedezetet.
A forráshiányt elismerve a pótköltségvetésrõl szóló
1996. évi CXX. törvény a gyógyító ellátások elõirányzatát 7,3
milliárd forinttal, 224,8 milliárd forintra emelte. A
teljesítés ezzel megegyezõ és a számviteli nyilvántartásokból
levezethetõ volt. A kasszák szerinti teljesítés 223,6 milliárd
forint, a célelõirányzatoké pedig 1,2 milliárd forint.
A gyógyító-megelõzõ egészségügyi kiadások 16,5 %-kal
haladták meg az 1995. évi kiadásokat.
A kiadások jogcímek szerinti növekményei
Az 1995. évi CXIII. ("átmeneti") törvényben rögzített
5 %-os színvonaltartásra, az év elsõ négy hónapjában 3,1
milliárd forintot fordítottak.
A bér- és dologi kiadások szintentartása címén az OEP
29,4 milliárd forintot fizetett ki. A bérek 27, a dologi
kiadások 20 %-os növekedésének átlagosan 24 %-os elõirányzat-
emelés felelt meg, ami a finanszírozási formáknak megfelelõen
épült be a kasszák elõirányzataiba.
Szakmai fejlesztésekre 5,2 milliárd forintot
terveztek. Ebbõl megkétszerezték az iskola-egészségügyi
ellátás finanszírozását, támogatták az alapellátási ügyeletnél
bevezetett normatív finanszírozást és a fogászati
szolgáltatások körének újbóli kibõvítését, továbbá bõvültek az
un. speciális finanszírozású feladatok keretösszegei.
A kiadások kasszák szerinti alakulása
A)A háziorvosi ellátás finanszírozására összesen 22,4 milliárd
forintot fordítottak, ami az 1995. évit 18,5 %-kal haladta
meg. A területi ellátási kötelezettséggel rendelkezõ
szolgálatok átlagos havi bevétele 288 ezer forint, a többi
praxis esetében pedig 95 ezer forint.
Az újonnan induló körzetek díjazására szánt 180 millió
forintos fejlesztési keretbõl 155 millió forintot használtak
fel, a különbözettel a hajléktalanokat ellátó szolgálatokat
támogatták.
Folyamatosan nõtt a feladatukat vállalkozási formában ellátó
szolgálatok száma, arányuk 1996. végére meghaladta a 70 %-ot.
B)A fogorvosi ellátás 1995. évi szûkítése egyértelmûen negatív
hatást gyakorolt az ellátó rendszerre is. A szolgálatók
jelentõs részét a fenntartók átszervezték, megszüntették vagy
vállalkozásba adták.
A kialakult feszültségek enyhítésére a Kormány 2029/1996. (II.
9.) számú határozata intézkedett a fogorvosi szolgáltatások
támogatásának kiterjesztésérõl. Erre tekintettel 2500 millió
forinttal bõvítették a fogorvosi kassza elõirányzatát. Ebbõl
végül is csak 756 millió forintot használtak fel. A
keretmaradvány keletkezésének oka egyértelmûen a kapkodó,
átgondolatlan szabályozás.
Fogászati ellátásra 1996-ban összesen 5555 millió forintot
fizettek ki.
Az 1996-ban támogatott szolgálatok száma - az egyetemeken,
illetve az országos intézetekben mûködõ szakellátás
kivételével - mindenütt jelentõsen elmaradt a létszám -
normatívák alapján meghatározott szolgálat számtól, ami
önmagában bizonyítja az ellátó rendszer romlását.
C)A mentés-betegszállítás kasszát még 1995-ben jelentõsen
csökkentették, aminek pótlását az egyidejûleg bevezetett
lakossági hozzájárulással kívánták megoldani. A térítési
díjas konstrukció azonban meghiúsult.
A teljesítés a pótköltségvetésben meghatározott 6954 millió
forinttal megegyezõ volt, amibõl 6435,6 millió forintot az
OMSZ, 53,6 millió forintot további négy mentéssel foglalkozó
szervezet, 465 millió forintot pedig 47 betegszállítással
foglalkozó intézmény és vállalkozás kapott.
A betegszállító vállalkozások befogadása 1991-ben kezdõdött
el. Számuk azóta megsokszorozódott, azonban mindeddig nem
történt meg sem a tényleges igények és a területi lefedettség
vizsgálata, sem pedig a mentés és a betegszállítás feladatának
költségalapú szétválasztása. Így maga az elõirányzat sem
bontható ketté. Ebbõl adódóan az OMSZ finanszírozásában
állandósultak a feszültségek.
D) A járóbeteg szakellátás finanszírozása 1996-ban részben
feladat, részben teljesítmény szerint történt.
A kasszára összesen 30,6 milliárd forintot fordítottak, amibõl
a teljesítménydíj 18,5 milliárd forint volt, 19,1 %-kal volt
több az elõzõ évinél. Emlékezetes, hogy a költségvetés
parlamenti vitája során az Országgyûlés - az egészségügyi
ellátó rendszer átalakításáról meghirdetett elveknek
megfelelõen - a járó beteg ellátás finanszírozását
részesítette elõnyben. Meg kell azonban állapítani, hogy az
átalakítás eddigi szakaszában a járó- és fekvõbeteg ellátás
arányainak érdemi átrendezõdése nem következett be.
E)Az Otthonápolás Kuratórium modellkísérlete (amit 1994-ben és
1995-ben finanszíroztak) 1996-ban befejezõdött. (Ismeretesek
az ÁSZ ezzel kapcsolatos korábbi megállapításai, kifogásai
is.)
A költségvetési törvény azzal, hogy a szakellátási feladatok
között 1996-ban "házi. szakápolásra" 600 millió forintot
irányozott elõ, tulajdonképpen a gyógyító ellátások közé
emelte, elismerte ezt az ellátási formát. Mindez a
modellkísérlet során felvetõdött számos kérdés
tisztázatlansága mellett történt, engedve az otthonápolás
iránti növekvõ társadalmi igényeknek.
Az otthonápolási kassza megnyitásakor tisztázatlanok
voltak az alábbi kérdések:
n Ki kerüljön szakápolásra?
Az eredeti jogalkotói szándék ezt az ellátási formát a
kórházi ellátás kiváltására, lerövidítésére szánta. Eközben
a már mûködõ szolgálatok kapacitásuk nagy részét az
otthonukban fekvõ tartós ápolást igénylõ betegek ellátására
fordítják. Az ápolási feladat a szociális ellátással is
összemosódik. Rendezetlen a gondozóintézetekben lakó
személyek szakápolásának finanszírozása.
n Mi legyen az otthonápolás szakmai ismérve?
Az alapdiagnózis erre nem feltétlenül alkalmas, de az
alapbetegség sem.
n Ki rendelje el a háziápolást ?
Jelenleg a háziorvos és a szakorvos indítványozhatja,
azonban egyikük sem érdekelt a háziápolás elrendelésében,
szakszerû elvégzésében és ellenõrzésében.
Mindezek alapján megállapítható hogy a házi ápolás
kasszára történt befogadása és rendszerszerû mûködtetése
elõkészítetlen és korai volt.
Irreális volt az az elvárás is, hogy kiváltsa a
kórházi ápolást. Valójában egy új ellátási forma fogalmazódott
meg, ami sem a fekvõ - sem a járó beteg szakellátással nem
konvertálható. Az igények sokkal inkább a krónikus és
szociális indikációjú betegellátás iránt mutatkoznak, mivel
itt hiányzik legjobban az intézményes ellátási forma.
A korai befogadást és a rendezetlenséget jelzi az is,
hogy az eredeti 600 millió forintos elõirányzattal szemben
mindössze 25 millió forintot fizettek ki a szolgáltatóknak.
Az 1997. évi költségvetésben ezen a címen már 1.250
millió forintot irányoztak elõ, ami márciusban 450 millió
forintra csökkent (az OEP forrásátcsoportosítása mellett). Az
elõzõek ismeretében elég különös, hogy a Népjóléti
Minisztérium levélben kérte az OEP-tõl a keret emelését.
F) Az ú.n. speciális finanszírozású ellátások közé tartoznak a
mûvese kezelések, a CT-MRI vizsgálatok, az egyéb "nagy értékû"
diagnosztikai eljárások, illetve az országosan még el nem
terjedt mûtéti eljárások, eszközök, implantátumok.
Ezekre az eredeti elõirányzat 13,6 milliárd forint volt, amit
a pótköltségvetésben 818 millió forinttal emeltek meg esetszám
növelés és normaemelés címén.
A tényleges teljesítés 14,5 milliárd forint.
A korábbi évek ellentmondásai, visszásságai után és a
végrehajtott ellenõrzések nyomán a speciális finanszírozású
ellátások tervezési, elszámolási, nyilvántartási rendszerében
1996-ban javulás indult meg. A tervezés áttekinthetõbb, a
keretek elosztása szakmailag is megalapozottabbá vált.
Továbbra is gondot jelent azonban:
n a CT-MRI diagnosztikai vizsgálatoknál a túlteljesítések és
az új befogadások finanszírozása;
n a nagy értékû alkatrészek, tartozékok cseréje, ami már
beruházás, de egyben mûködési feltétel is;
n az endoprotézisek és egyéb nagy értékû egyszer használatos
eszközök központi beszerzésének elmaradása;
n a mûvese kezeléseknél az akut és a krónikus besorolás
szakmai minõsítése és elszámolása.
G)A fekvõbetegellátás eredeti elõirányzata az 1996. évi XIV.
törvény szerint 123,4 milliárd forint volt. Ebbõl az aktív
ellátásé 109,6 milliárd, a krónikus ellátásé 13,8 milliárd
forintot tett ki. A pótköltségvetés az együttes elõirányzatot
128,6 milliárd forintra emelte, a teljesítés végül 129,8
milliárd forint lett (116,0 milliárd az aktív, 13,8 milliárd
forint pedig a krónikus kasszáé). A teljesítési adatok is
világosan mutatják, hogy az aktív fekvõbeteg ellátás kapacitás
leépítésébõl semmiféle megtakarítás nem származott, nem is
származhatott, hiszen az intézményi teljesítmények alakulása
és annak finanszírozása ezzel nem függ össze.
Az aktív fekvõbeteg ellátás finanszírozásának szabályozása 1996-ban
Az 1996. évi költségvetési tervezés idõszakában
elvárásként fogalmazódott meg az intézmények indokolatlanul
nagy szóródást mutató alapdíjainak kiegyenlítése.
Az ehhez szükséges intézkedések azonban elmaradtak (az
egységes szemléletû költségfigyelés feltételei, a gazdálkodási
szakmai normatívák, az 1992-ben vitatható megalapozottsággal
kialakított HBCS-rendszer revíziója).
A kiegyenlítéshez hiányoztak a szükséges források,
hivatalos fórumokon az egyidejûleg folyó ágyszám csökkentésbõl
származó "megtakarításoktól" várták a finanszírozási
feszültségek enyhítését.
Az 1995. évi LXXIII. törvénnyel bevezetett új
finanszírozási rend szerint az intézmények teljesítménydíját
egy országosan egységes alapdíj és a szakmai és intézményi
szorzókkal korrigált, súlyszámokban mért teljesítmény szorzata
adja. A 103/1995. (VIII. 25.) Kormányrendeletben leírt
finanszírozási modell garanciákat és korlátokat tartalmazott
az intézményi bevételek elfogadható sávban tartása érdekében
(az intézmények 1995. évi - bázis-bevételeinek 90 és 120 %-a
között).
A finanszírozást bonyolult matematikai összefüggéssel
írták le, ami már 1995. novemberében - az elsõ folyósítás
elõtt - változtatásra szorult. Ezt követõen az 1996. év során
még 4-szer változott a fekvõbeteg ellátás finanszírozása. A
korrekciók új ellentmondásokat hoztak felszínre, anélkül, hogy
a korábbiakat feloldották volna, elõrevetítve a finanszírozási
rendszer csõdjét, annak 1997-re is várható negatív hatását.
A bevételek kiszámíthatatlan, a teljesítményektõl
elmaradó, folytonos változása is jelentõsen hozzájárult az
egészségügyi intézményrendszer gazdálkodási nehézségeinek
kialakulásához, a likviditási helyzet tartós romlásához.
Az új finanszírozási szisztémát megrendítette az NM-
EDDSZ közötti bérmegállapodás végrehajtására elfogadott
módszer is, mert az erre szánt összegnek sem a bérarányos sem
a teljesítményarányos felosztása nem valósult meg.
Az intézményekre gyakorolt hatás alapján jogosan lehet
az 1996. évi finanszírozási rendszer csõdjérõl beszélni,
amihez hasonló megrázkódtatásokat az egészségügyi ellátó
rendszer maradandó károsodás nélkül valószínûleg már nem lesz
képes elviselni. A helyzet kialakulásáért elsõdlegesen az NM
szakmai felelõssége vethetõ fel, az OEP és a különbözõ egyéb
(érdekérvényesítésre törekvõ) szervezetek felelõssége mellett.
Kapacitás szabályozás, az 1996. évi LXIII. törvény végrehajtása
Az OEP-re jelentõs felelõsséget és feladatot rótt az
egészségügyi ellátási kötelezettségrõl és a területi
finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény
szerinti "területi struktúra" létrehozása.
Az 1995. év végén a kórházak szerzõdéses állománya
93.676 ágy volt, az év során megszüntetett több mint 10 ezer
ágy után. Errõl annak idején az ÁSZ is megállapította, hogy
nem volt igazi kapacitás leépítés, mert fõként nem mûködõ
ágyakról volt szó.
Az "ágyszám" a finanszírozásban elvesztette szakmai és
pénzügyi tartalmát is, sem a bevételek, sem a kiadások
szempontjából nem bír jelentõséggel.
A csökkentés elsõ fordulója egy "helyi alku folyamat"
volt, a regionális szakmapolitikai háttér és az intézmények
objektív szakmai minõsítése nélkül. A szerzõdéskötéseknél nem
érvényesült az a szakmai koncepció sem, hogy a fekvõbeteg
kapcítások csökkentésével egyidejûleg erõsödjön a járóbeteg
ellátás.
Az 1996. évi LXIII. törvény teremtette meg a kapacitás
szabályozás objektív törvényi feltételeit. Ezzel közel
egyidõben megjelent a 19/1996. (VII. 26.) NM rendelet is az
egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények szakmai
minimumfeltételeirõl.
A törvény gyakorlati hatásai csak 1997-ben
értékelhetõek. Az ÁSZ zárszámadási ellenõrzése a törvény OEP
általi végrehajtására irányult, amiben igen nagy feladat
hárult a megyei egészségbiztosítási pénztárakra és az OEP
központi apparátusára is.
Az I. fokú határozatokat 1996. XI. 8-ig minden
megyében meghozták, amelyek ellen 13 megyébõl érkezett
fellebbezés. Az OEP ezeket elbírálta. A II. fokú döntés ellen
5 megyébõl fordultak a bírósághoz (ebbõl 2 esetben peren
kívüli egyezség született.
Az intézményekkel megkötött szerzõdések szerint az
ágyszám 83.997-re csökkent, 66.931 az aktív, 17.066 a krónikus
ágyak száma. Ezen felül a népjóléti miniszter 1997. közepéig
1515 "normatíva feletti" ágy finanszírozását engedélyezte.
Az egészségügyi kockázatkezelõ pályázatok értékelése
Az ÁSZ áttekintette 38 - 1995-ben nagyösszegû
támogatásban részesült - pályázó teljesítésrõl készített
beszámolóját. Ennek alapján korábbi megállapítások, a
pályázati rendszerrel kapcsolatos fenntartások megerõsödtek. A
felhasznált összegeknek csak egy kisebb része járult valóban
hozzá az egészségügyi kockázatok csökkentéséhez, tág teret
engedve az egyéni és csoportérdekek érvényesítéséhez.
Az 1996. évi XIV. törvény 725 millió forintot
különített el a kockázatkezelõ programok támogatására, ami
fele volt az elõzõ évinek (részben a szakápolás kiemelése,
részben pedig a parlamenti vizsgáló bizottságnak - az ÁSZ
tapasztalatait igazoló - megállapításai miatt).
A pótköltségvetésben a forrás tovább szûkült, végül
is csak 360 millió forint állt rendelkezésre. Az 1996.
áprilisában meghirdetett pályázatok csökkentett összegû
fedezete így csak az év végén vált biztossá, a lebonyolításra
néhány nap állt rendelkezésre.
A kuratóriumok a három programon belül 9 témakörre
írtak ki pályázatot. Összesen 2928 pályázat érkezett, amibõl
1198 kapott kedvezõ elbírálást (ez 41 %-os támogatottsági
szintet jelent). Általában a kisebb összegû támogatások a
jellemzõek, 1 és 5 millió forint közötti támogatásban 4
pályázó részesült.
A szükséglet kommunikáció körében bizonyos fajta
szükségletek felmérései, illetõleg az ú.n. települési
egészségtervek kaptak támogatást. Noha a témák az eddigieknél
konkrétabbak voltak, az ÁSZ továbbra is aggályosnak ítéli a
hasznosulást.
A szûrés - gondozás keretében támogatott
tevékenységek, célok kapcsolhatók leginkább az egészségi
kockázatok kezeléséhez. Itt az ellenõrzés a korábban
kifogásolt esetekkel (pl. beruházások támogatása) nem
találkozott, de úgy látja, hogy a tevékenység akkor kapna
méltó megítélést, ha beépülne a gyógyító-megelõzõ ellátások
rendszerébe.
Az életmód-programok közül 20 nagyobb összegû
támogatást elnyert pályázat alapján elmondható, hogy
többségében elmaradtak azok a témák, ahol a szolgáltatás
hasznossága a biztosító számára kétséges volt. De továbbra is
felületesen megfogalmazottak a pályázók céljai, több esetben
nyilvánvaló lobbi-érdekek érvényesültek és elõfordult
beruházási célú támogatás is.
A kórházak 1996. évi adósságállományának részleges rendezése
Az egészségügyi intézmények, fokozódó pénzügyi
nehézségei már 1995-ben is ismertek voltak. A Kormány 1996.
elején foglalkozott a problémával, errõl kormányhatározat is
született. A végrehajtásért felelõs tárcák (NM, PM) közötti
véleményeltérések miatt azonban konkrét intézkedésre csak az
év végén - a pótköltségvetés keretében - került sor.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi
pótköltségvetésérõl szóló 1996. évi CXX. törvény 23. §-a úgy
intézkedett, hogy:
"Az egészségügyi szakellátást nyújtó, költségvetési
rend szerint gazdálkodó intézmények tartozásának
visszatérítendõ mûködési célú elõleg formájában történõ
részleges rendezésére szolgáló célelõirányzat 4.000 millió
forint."
Az elõlegfolyósítás (pénzügyi, elosztási, szerzõdéses,
visszatérítési, garanciális és egyéb) feltételeit a törvény
28. §-a tartalmazza részletesen, egyúttal elõírva azt is, hogy
az Egészségbiztosítási Alap kezelõje 1997. január 31-ig
beszámol a rendelkezések végrehajtásáról (a Kormánynak és az
Országgyûlés Szociális és Egészségügyi Bizottságának). Erre
azonban nem került sor.
A törvényi elõírások végrehajtását az ÁSZ megvizsgálta
az OEP-nél és - intézményi szinten - öt nagy fõvárosi és két
megyei kórházban is.
Az idõhúzás következtében elmaradtak a gyors
válságkezeléstõl várható elõnyök, viszont a lebonyolításra
maradt rendkívül rövid idõ alatt már nem volt mód
rendszerszemléletû, differenciált adósságrendezésre (amit a
törvény egyebek mellett, feltételül szabott).
A végrehajtás végsõ soron a likviditási problémák
átmeneti és felszíni kezelését jelentette. Ennek legfõbb
gondjai abban fejezõdnek ki, hogy :
n Az intézmények (megelõzõleg lezajlott) pénzügyi-gazdasági
átvilágításának tapasztalatait a pénz felosztásánál nem
hasznosították.
n A részleges adósságrendezés a kamatokra - késedelmi
pótlékokra - nem terjed ki, így azok 1997. elején újra
adósságnövelõ tényezõként jelentkeztek.
n Az intézmények egy része idõközben eljutott mûködõképessége
határára. A gazdasági megfontolások alapján végrehajtott
korlátozó intézkedéseknek a betegellátásra gyakorolt hatását
még sehol nem mérték fel.
n Az adósság kialakulásának (külsõ és belsõ) okai nem szûntek
meg.
n Az intézetek közötti nivelláció 1997-re elhatározott
lépéseihez a részleges adósságrendezés nem biztosított
kiegyensúlyozott alapot.
Szabályszerûségi szempontból azonban az intézkedések
lebonyolítása megfelelõ volt. Az OEP és a megyei pénztárak e
téren tett erõfeszítéseit el kell ismerni.
A törvényben elõírt feltételeknek 38 intézmény felelt
meg, amelyeknél a lejárt szállítói tartozásállomány közel 5
milliárd forint volt. Az adósság csökkentésére jóváhagyott 4
milliárd forintos elõirányzatból lineáris elosztási arány
alapján a tartozásnak egységesen 80 %-át lehetett kielégíteni.
A finanszírozási elõleg folyósítására 1996. december 20-án
került sor.
Az OEP a pénz elosztását és a folyósítás technikai
lebonyolítását végezte el. Ez egyfajta "kívülálló" magatartást
is jelentett, ami azért nem fogadható el, mert az adósság
kialakulásának egyik alapvetõ okát éppen a finanszírozás
ellentmondásai jelentették (vizsgált intézményeknél a tb.
támogatás a bevételek 90 %-át teszi ki).
Az adósságrendezés törvényi feltételeinek formai
végrehajtása elegendõ volt az elõleg folyósításához, ami
viszont így átmeneti segélyként funkcionált a tényleges
konszolidáció helyett (errõl egyébként a törvény nem is tesz
említést). A differenciálás a visszafizetés idõtartamának
meghatározásában jutott kifejezésre.
A 4 milliárd forintos "gyorssegélyre" az említett
hatékonysági gondok és ellentmondások ellenére is szükség volt
(hiszen az ellátórendszer mûködõképessége függött tõle).
Ugyanakkor az intézményekben már az ÁSZ vizsgálata 1997 év
elsõ féléve idején jelentkeztek az újabb likviditási
problémák. Ezért reálisan arra kell számítani, hogy a kórházak
mûködésében a pénzügyi zavarok megismétlõdnek.
Összességében az 1996. év végi részleges
adósságrendezés vizsgálati tapasztalatai is megerõsítik azt a
megállapítást, hogy az egészségügyben felhalmozódott
feszültségek átfogó rendszerszemléletû, következetes kezelése
nélkül fennáll, az ágazat és a betegellátás
visszafordíthatatlan károsodásának veszélye.
GYóGYSZERTáMOGATáS ALAKULáSA 1996-BAN
A gyógyszertámogatások eredeti költségvetési
elõirányzata 72,0 milliárd forint volt. A tervezésnél a PM 5
milliárd forintos kiadásmérséklõdéssel számolt a
vényellenõrzés bevezetésének hatásaként.
A pótköltségvetés 81,9 milliárd forintra növelte az
elõirányzatot. Ezen kívül értendõ a vérzékenység kezelésére
szánt, a pótköltségvetésben ugyancsak felemelt összeg, 1250
millió forint.
A gyógyszerkiadások végül is 84,2 milliárd forintra
teljesültek, a vérzékenység kezelésének elõirányzatát sikerült
megtartani.
A gyógyszerforgalom - fogyasztói áron mérve - 1993.
és 1996. között csaknem megduplázódott. Ettõl elmaradt a
támogatások növekedési üteme (178 %), ami értelemszerûen a
lakosság által fizetett térítési díj igen jelentõs (247 %-os
növekedésével járt együtt.
A Kormány 1996-ban is több ízben foglalkozott a
gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök forgalmazásával,
árképzésével, a támogatási rendszer átalakításával, a
kapcsolódó szociálpolitikai kérdésekkel. A tervezett
intézkedések azonban csak részlegesen valósultak meg, és nem
is jártak érdemleges eredménnyel.
A társadalombiztosítás gyógyszerkiadásait alapvetõen:
n az árszínvonal;
n a támogatási rendszer és
n a fogyasztási, rendelési "szokások"
határozzák meg.
Az árak 1996. májusától 13,3 %-kal emelkedtek
átlagosan, ebbe az irányba hatott az infláció, az árfolyam-
politika, a vámpótlék, a statisztikai illeték, a gyógyszerek
választékának és összetételének alakulása (1996-ban 3291 féle
gyógyszer volt forgalomban !).
Jelentõs szerepe van a kereskedelmi árrésnek is. Az
árrések "valorizálása" - mely elsõsorban a nagyszámú
magánpatika létfeltételeinek biztosítását szolgálja - tovább
növeli a gyógyszerkiadásokat.
A támogatási rendszer 1996. elején változott,
általában csökkent a támogatottsági szint, szûkült a
támogatott gyógyszerek és a közgyógyellátás keretében adható
gyógyszerek köre is. Ez azonban mindössze 1 %-kal csökkentette
a támogatás átlagos szintjét, mert pl. közben kiugróan nõtt a
100 %-os támogatottságú gyógyszerek rendelése (a külön
keretes gyógyszer-kör bõvülésének is köszönhetõen).
A gyógyszerárak stabilizálása érdekében az 1996.
januártól tervezett áremelések elhalasztása miatt a
gyógyszergyártók és forgalmazók (négy hónapra) 4 milliárd
forint árkompenzációt kaptak.
A gyógyszerfogyasztás mennyiségileg csökkent, de ezen
belül egyes gyógyszercsoportok részaránya nõtt.
A gyógyszerrendelés racionalizálása évek óta
célkitûzés. Így 1996-ban 5 gyakori betegségre vonatkozóan
terápiás protokollok közzétételére került sor és újabbak
kidolgozása is folyamatban van. Ezeknek azonban még
kimutatható pénzbeli hatásuk nincs. 1996. évtõl mûködik a
megyei vényfeldolgozó rendszer (KEVER). Az orvosi
gyógyszerrendelés és a gyógyszertári elszámolások eddiginél
hatékonyabb ellenõrzését, megismerését teszi lehetõvé. A
rendszer elõnyeként nem a pénzügyi megtakarítás lehetõsége
említhetõ, a szakértõk szerint ennél fontosabb a "visszatartó
hatás" a gyógyszerrendelési szokások pozitív befolyásolása.
Az Állami Számvevõszék, a zárszámadási vizsgálat során
kiemelt figyelmet fordított az ú.n. különkeretes gyógyszer-
támogatási rendszer kialakulására és mûködésére.
Az egészségbiztosítás 1996-ban a gyógyszerekkel
kapcsolatos kiadásaiból közel 5 milliárd forintot tett ki az
ú.n. külön keretes gyógyszerek köre. (Felsorolásukat a 4. sz.
melléklet tartalmazza.)
A rendelkezésre álló (egyébként igen szûkös és
hiányos) dokumentáció alapján 1992-tõl az említett gyógyszerek
keretösszegének "robbanásszerû" növekedése figyelhetõ meg
(1992-ben ez az összeg közel 500 millió forint volt, ami 1996-
ra tízszeresére emelkedett) miközben a gyógyszerek fogyasztói
árának támogatása ezidõ alatt 44 milliárd forintról 84,2
milliárd forintra (tehát alig kétszeresére) nõtt.
A különkeret kialakításának általános szakmai célját,
a keretösszegek éves emelésének indoklását alátámasztó
dokumentumokat az OEP nem bocsátotta az ÁSZ rendelkezésére. Az
ellenõrzés feltételezése szerint - koncepcionális szinten -
ilyen nem is létezik. A külön keret az idõk folyamán eseti és
egyedi döntések sorozatával "spontán" jött létre. A bekerülés
elvei sem voltak tisztázottak, mint ahogyan a rendszer
mûködtetésének jogszabályi alapjai sem.
Egyes különkeretes elõirányzatok 1994. óta jelennek
meg az Egészségbiztosítási Alap éves költségvetéseiben
(elõször a vérzékenység kezelésének elõirányzatát nevesítette
a törvény, majd 1996-ban a sclerosis multiplex kezelésére
szolgáló gyógyszerkiadásokat és 1997-ben az influenza elleni
térítésmentes védõoltást). A különleges elbírálás
indokoltságára ezeknél a gyógyszereknél (pontosabban
betegségcsoportoknál) sem lehet egyértelmû szakmai indokokat
találni.
Az OEP a 2/1995. (II. 8.) NM rendelet 7. §. (3)
bekezdésével, illetõleg az Egészségbiztosítási Önkormányzat
egyes - elnökségi szinten (?) meghozott - döntéseivel próbálta
legalizálni a különkeret létezését, a mûködtetését. A
kialakult helyzetet, annak nyilvánvaló ellentmondásait azonban
ezek az intézkedések sem jogilag, sem szakmailag nem rendezték
el megnyugtatóan.
Az általános érvelés, hogy egyes súlyos, életveszélyes
betegségekben szenvedõ emberek gyógyításánál eredményesen
alkalmazhatóak bizonyos nagyon drága, külföldi készítmények,
amit a támogatás "normál" rendszerében nem vagy csak nehezen
lehet/ne/ kezelni és ezért valamilyen különleges, zárt
rendszerben kell a rászorulóknak - az esélyegyenlõség elvét
szem elõtt tartva - biztosítani, az alapelveket tekintve
aligha vitatható. A gyógyszerek nagy értéke és a betegek
viszonylag alacsony esetszáma miatt a HBCS (homogén
betegségcsoportok) súlyszámrendszerében sem lehet megfelelõen
kezelni ezt a problémát, hasonlóan a nagy értékû
implantátumokhoz, drága mûszeres vizsgálatokhoz,
beavatkozásokhoz.
Ezen általános érvek elfogadása mellett az ellenõrzési
tapasztalatok alapján azonban súlyos aggályok is
megfogalmazhatók.
n Így nem áll rendelkezésre olyan hitelt érdemlõ megnyugtató
dokumentum, ami a különkeretes gyógyszerek, gyógyszergyártók
és forgalmazók kiválasztását magyarázná. (Az 1996. évi 5
milliárd forintos forgalmat hat cég bonyolította le.)
n Az elkülönített keret kisebb részének forrása (1996-ban 503
millió forint) a gyógyító-megelõzõ ellátás elõirányzatán
belül az aktív fekvõbetegellátás kasszája volt, ami azért
törvénytelen, mert a finanszírozás rendszerében
értelemszerûen benne van a kórházak gyógyszerkiadása is,
továbbá a gyógyszertámogatás (ami a járóbetegellátás
keretében rendelt gyógyszerek társadalombiztosítási
támogatására szolgál) és a gyógyító-megelõzõ ellátás
költségvetési elõirányzata nem átjárható, egyikbõl a másikba
átcsoportosítani nem lehet
n Az Egészségbiztosítási Önkormányzat az említett NM
rendelettel ellentétben nem gyógyszerekre vonatkozóan
állapított meg a hozzájárulást, hanem betegségcsoportra, így
nyitva hagyta a bekerülõ gyógyszerek körét.
n A beteg emberek részére a gyógyszerekhez való hozzáférés
esélyegyenlõségét nem biztosították. A külön keret létezése
még szakmai körökben sem volt igazán ismert, nyilvános.
n A külön keretbõl finanszírozott gyógyszerek egy része
törzskönyvezetlen, amelyeknek behozatalát csak orvosi
indoklás mellett, egyedi engedélyezés teszi lehetõvé. Az OEP
azonban olyan gyógyszerek forgalmazásához is hozzájárult,
amelyek nem rendelkeztek OGYI (Országos Gyógyszerészeti
Intézet) engedéllyel. Más esetekben az engedélyezett
mennyiség többszörösét hozták be az országba.
n Az OEP úgy állapította meg a gyógyszerek árát (illetve
állapodott meg az árban), hogy valójában nem ismerte a
költségszerkezetet és a készítmények külföldi (más
országokbeli) árát.
Az OEP 1996-ban a rendszerbe ujonnan bekerülõ
gyógyszereket még csak formálisan sem vitte az Önkormányzat
Elnöksége elé, jóváhagyásra. Az aktív fekvõbeteg ellátás
kasszája terhére elkülönített összeget jóval meghaladó
nagyságban történt szerzõdéskötés, más esetekben szerzõdés
nélküli kifizetésekre került sor. A keretekkel való
gazdálkodást, a szerzõdéskötéseket és az ellenõrzést is
kizárólagosan az OEP Gyógyszerügyi Fõosztálya végezte. Ilyen
"belterjes"körülmények között a visszaélések lehetõsége sem
zárható ki.
Az 1996. évi költségvetési törvényben - nevesítve - a
vérzékenység gyógykezelésére 1250 millió forintot, a sclerosis
multiplex terápiájára 400 millió forintot különítettek el,
amely részét képezi az elszámolás szerinti 4933 millió
forintos teljesítésének, beleértve a gyógyító-megelõzõ ellátás
terhére finanszírozott gyógyszereket is. A zárszámadási
ellenõrzés a részére bemutatott adatokat megfelelõ
dokumentumok hiányában hitelt érdemlõen és teljeskörûen nem
tudta vizsgálni, annak valódiságáról nem gyõzõdhetett meg.
El kell ismerni azonban, hogy 1997-ben az OEP és az NM
részérõl is tettek erõfeszítéseket a különkeretes gyógyszerek
terén tapasztalt ellentmondások rendezése, a szabályozás
hiányosságainak kiküszöbölése, az elszámolások
áttekinthetõsége érdekében.
Az ÁSZ álláspontja azonban az, hogy a megtett
intézkedések nem elégségesek. A zárszámadási ellenõrzés (amely
messze nem volt - nem lehetett - kellõ mélységû és
részletességû) keretében megállapított anomáliák, a
dokumentáltság hiányosságai, illetve a megismertek
ellentmondásos tartalma, a keretek és felhasználásuk
jogszabályi hátterének rendezetlensége miatt csak egy
célirányos, tényfeltáró vizsgálat után lehet a különkeretes
gyógyszerek mai rendszerét szabályozottá, szakmailag
megalapozottá, áttekinthetõvé és ellenõrizhetõvé tenni. A
legfontosabb cél - a hozzáférhetõség esélyegyenlõsége - sem
valósulhat meg enélkül. Ezért nem tartja a megoldás (a
rendezés) kézenfekvõ módjának (noha a jó szándékot nem
kérdõjelezi meg) az ÁSZ azt, hogy az Egészségbiztosítási Alap
1997. évi pótköltségvetési és az 1998. évi költségvetési
javaslata szerint deklarálnák a külön keret létezését,
létjogosultságát.
A javasolt vizsgálat során ki kell térni:
n a célszerûség (a külön keret általános célját megvilágosító)
alapelveire, az elérendõ célkitûzésekre, a várt
eredményesség megfogalmazására;
n a jogszerûség kérdésére (a külön keretek törvényi
megjelenítése és a kapcsolódó jogi szabályozás összhangjának
megteremtése stb.);
n a keretösszeg nagyságrendjére forrására, szakmai tartalmára;
n az árelfogadás mechanizmusára, szakszerûségére;
n a gyógyszerek elosztásának, felhasználásának, elszámolásának
és ellenõrizhetõségének kérdésére;
n a források felhasználásának eredményességére, egyes kijelölt
intézmények ellenõrzése útján, stb.
A GYóGYáSZATI SEGéDESZKöZöK TáRSADALOMBIZTOSíTáSI TáMOGATáSA
A gyógyászati segédeszközök ártámogatására 1996-ban
11,5 milliárd forintos keretet hagyott jóvá az Országgyûlés,
majd ezt a pótköltségvetésben 13 milliárd forintra emelték.
Teljesítés 12,1 milliárd forint lett.
A gyógyászati segédeszközök támogatási igénye 1992-tõl
dinamikusan nõtt, az elõirányzatokat évrõl évre túllépték, ami
felvetette a támogatási rendszer korszerûsítésének kérdését
is. Erre 1995-ben került sor, a rendszer szigorítása, a
támogatási mértékek csökkentése formájában. Az új támogatási
rendszertõl várható megtakarító hatást azonban mintegy
"ellensúlyozta", hogy 1996-tól megszûnt a támogatások ÁFA-
alapot csökkentõ jellege. Hasonlóan a gyógyszerárak alakulását
befolyásoló tényezõkhöz, itt is jelentkezik az
árfolyamváltozás, az infláció, az összetétel-változás, a
termelõi árak alakulása.
A vonalkódos vények használatát 1996-tól a gyógyászati
segédeszközöknél is elõírták, a jogszerû igénybevételre
irányuló ellenõrzések elõsegítése céljából. A vényadatok
számítógépes feldolgozása és kiértékelése e területen azonban
még nem megoldott. Az éves vény darabszám 1,3-1,4 millió,
ebbõl azonban csak a gyógyszertárakban forgalmazott eszközök
vényfeldolgozása történik számítógépen, de itt is csak a
pénzügyi összesítés és nem a vényszintû ellenõrzés valósul
meg. Ennek fogadása a megyei egészségbiztosítási pénztáraknál
nem megoldott, feltételei nem biztosítottak.
Nem megoldott a szolgáltatók ellenõrzése a minõség és
a szerzõdéses feltételek betartása szempontjából sem.
A gyártók és a forgalmazók köre nagymértékben
kibõvült, miközben nincs kapacitás-határa a befogadásnak
(ellentétben az egészségügyi ellátás szolgáltatóival), ami
szintén jelentõs többletfeladatot ró a megyei szervekre. Több
megyére kiterjedõ fiókhálózattal rendelkezõ szervezetek
tevékenységét szinte lehetetlen nyomon követni.
A közgyógyellátottak jelentõs arányban vesznek igénybe
- ingyenesen - gyó-gyászati segédeszközöket, több esetben
visszaélések is történtek.
Az elmúlt évben sem sikerült megvalósítani a
gyógyászati segédeszközök újra hasznosítását, a használatba
adás rendszerének kiépítését, holott ennek bevezetésétõl a
kiadás mérséklõdésén túl az ellátás javulását is várták.
Az Egészségbiztosítási Alap pénzbeli ellátásai
(a törvényjavaslat 10. §. (4) - (7) bekezdéseihez)
A pénzbeli ellátásokra 1996-ban összesen felhasznált
összeg 122 milliárd forint volt, ami az eredeti elõirányzatnál
9, a pótköltségvetéssel módosított elõirányzatnál 6 milliárd
forinttal kevesebb. A kiadáscsökkenés az egyes ellátásoknál
jelentkezõ többlet, illetve megtakarítások egyenlege.
A korhatár alatti rokkant és baleseti ellátások
tényleges kiadása 79,3 milliárd forint, közel azonos a
módosított elõirányzattal és 11 milliárd forinttal haladja meg
az elõzõ évit. A növekedésbõl a nyugdíjemelés 8 milliárd
forintot tesz ki és 3 milliárd forint a létszámnövekedés és
cserélõdés hatása. Az ellátásban részesülõk havi átlagos
létszáma 408 ezer, egy fõre átlagosan 16,2 ezer forint jut.
Terhességi-gyermekágyi segélyre a 9,5 milliárd
forintos elõirányzattal szemben 8,3 milliárd forintot fizettek
ki. A megtakarítás a születések számának, valamint a fizetett
segély átlagkeresethez viszonyított mértékének csökkenése
miatt következett be.
A táppénzkiadások eredeti elõirányzata 42,8 milliárd
forint volt, amit a pótköltségvetés 38,1 milliárd forintra
változtatott. A teljesítés ezzel szemben 33 milliárd forint,
még az 1995. évinél is kevesebb.
Jelentõsen csökkentek a táppénzes napok (az 1995. évi
63 millió napról 45 millió napra!), illetõleg a táppénzes
esetek (az 1995. évi 1590 ezerrõl 1225 ezerre). Ezt nem
ellentételezte, hogy az egy táppénzes napra jutó fajlagos
kiadás 630 forintról 730 forintra nõtt. A csökkenés okai
összetettek, mert:
n megemelkedett a betegszabadság idõtartama,
n bevezették a munkáltatói táppénz-hozzájárulást,
n az elõbbiekben ismertetett adatok szerint általában is
csökkent a táppénz igénybevételel (aminek munkaerõpiaci,
szociális és egyéb okai is vannak),
n megszûnt a nyugdíjasok táppénzre való jogosultsága,
n a táppénz idõtartamának két évre való engedélyezését is
megszüntették.
Nem ismert a táppénz ellenõrzések esetleges
kiadáscsökkentõ hatása. Az ellenõrzõ fõorvosi szolgálat
mûködésére 230 millió forintot használtak fel. Az ellenõrzések
szakmai hasznosságának értékelése nem volt része a
zárszámadási vizsgálatnak.
Betegségekkel kapcsolatos segélyekre, kártérítési
járadékokra összesen 1442 millió forintot használtak fel,
szemben az 1700 millió forintos elõirányzattal. Ezen belül
segélyekre 439 millió forintot és a kártérítési járadékra 743
millió forintot.
Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése
(a törvényjavaslat 10. §. (11.) bekezdéséhez, 11. §-ához és
7. sz. mellékletéhez)
A MûKöDéSI KöLTSéGVETéS BEVéTELEI
Az 1996. évi XIV. törvényben jóváhagyott eredeti
elõirányzat 13.900 millió forint, amit a pótköltségvetéssel
15.346 millió forintra emeltek meg (a Világbanki kölcsön
belföldi kiadásainak és a behajtás ösztönzésének fedezésére).
A mûködési költségvetés összes bevétele végül is
15.533 millió forintra teljesült, ami az 1995. évinél 2979
millió forinttal (23,7 %-kal) több.
A mûködés saját bevétele 286 millió forint volt,
szemben a 80 millió forintos elõirányzattal.
Az Egészségbiztosítási Alaptól a folyamatos mûködés
céljaira 10.920 millió forintot vettek át. A központi
költségvetés megtérítéseibõl 1307 millió forint származott,
amibõl a folyósított ellátások mûködési kiadásaira 980 millió
forintot kaptak.
A világbanki kölcsönnel összefüggõ kiadásokra - a
pótköltségvetésben - 1346 millió forintot terveztek.
Informatikai célokra 400 millió forintot vettek át az Alaptól.
Behajtás ösztönzésére 762 millió forintot hívtak le
szemben a 600 millió forintos elõirányzattal.
A Fõvárosi és Pest megyei Pénztár elhelyezésére és
beruházásokra a módosított elõirányzat 776 millió forint
volt.
Az egészségbiztosítás ellenõrzési rendszereinek
fejlesztésére 224 millió forint bevételhez jutott a mûködési
költségvetés.
A MûKöDéSI KöLTSéGVETéS KIADáSAI
Az egészségbiztosításnál felmerült mûködési kiadásokat
- fõbb jogcímek szerint - az 5. sz. mellékletben szereplõ
tanúsítványok tartalmazzák.
Az összes kiadás 14.228 millió forint volt, ami 2,2
milliárd forinttal (18 %-kal) több az 1995. évinél. A teljes
munkaidõben foglalkoztatottak létszámára vetítve átlagosan 2,2
millió forintos kiadást jelent.
SZEMéLYI JUTTATáSOK
Személyi juttatásokra összesen 6466 millió forintot
fordítottak. Az OEP létszám és bérgazdálkodását a 7/1996. sz.
fõigazgatói utasítás szabályozta. A bérezés alapvetõen a
törvényi elõírásoktól függ, a jutalmazási keret azonban a
"forrás függvényében" rugalmasan változik. Az ágazat 1996-ban
is elérte, hogy a forrás jelentõsen növekedjen.
A rendszeres személyi juttatások átlaga havi 39 ezer
forintról 45 ezer forintra nõtt.
A nem rendszeres juttatások közül a jutalom átlaga
éves szinten 207 ezer forint volt, a fõigazgatóságon 477 ezer
forint (ami 8 havi bérnek felel meg).
A behajtás ösztönzésére ezen felül a 762 millió
forintos keretbõl, jutalmazási célokra 421 millió forintot
fordítottak, ami egy fõre vetítve 120 ezer forintos (a
fõigazgatóságon 241 ezer forintos) további juttatást
jelentett. (A behajtás ösztönzésével kapcsolatos ÁSZ
megállapításokat a jelentés 2.1.2. és 3. pontjai
tartalmazzák.)
Megbízási díj címén 157 millió forintot fizettek ki,
ami az elõirányzott 296 millió forintnál kevesebb, viszont 70
%-kal több az 1995. évinél. A megbízások dokumentáltsága nem
megfelelõ, hiányos, a teljesítéseket érdemben nem vizsgálják.
Különféle költségtérítésekre 484 millió forintot
fordítottak.
DOLOGI KIADáSOK
Dologi kiadásokra 1996-ban összesen 3871 millió
forintot fordítottak, aminek 2/3 része üzemeltetési,
fenntartási költség volt.
Az ellenõrzés véletlenszerûen választott ki egyes
kiadási tételeket, a külföldi kiküldetések, illetõleg a
reprezentációs célú ráfordítások közül. A kiadások elszámolása
szabályszerû volt. A reprezentációs kiadásokat azonban
esetenként a túlzott nagyvonalúság jellemezte. Egy-egy
közgyûlés megtartása például három-négyszázezer forintba
került és ezeken kívül is több költséges rendezvényt tartottak
az önkormányzati testületek. Hasonló gyakorlatot követett a
fõigazgatóság is a vezetõi értekezletek, szakmai
tanácskozások, a személyes jellegû ajándékozások esetében
(utóbbiaknál az ellenõrzés a megfelelõ dokumentáltságot is
kifogásolta.).
FELHALMOZáSI KIADáSOK
A zárszámadásban nevesített felhalmozási kiadások
összege 819 millió forint, ami a tanúsítvány szerinti 1005
millió forintos teljesítésbõl (a dologi, a felújítási, a
felhalmozási célú kiadások keveredése miatt) nem vezethetõ le.
A kiadások nagyobb részét a MEP-ek ingatlan
beruházásai (vásárlásai) és a különbözõ eszközbeszerzések
teszik ki.
A közbeszerzésekrõl szóló törvényt, csak részben
tartották be. A tárgyalásos eljárásnál több esetben
elmulasztották az eredmény közzétételét. A nyílt eljárásoknál
nem a meghirdetett szempontok szerint értékelték az
ajánlatokat.
A FõVáROSI éS PEST MEGYEI EGéSZSéGBIZTOSíTáSI PéNZTáR ELHELYEZéSE
Az igazgatási szerv elhelyezésére dologi kiadásként
309 millió forintot irányoztak elõ, ami a Wesselényi utcai
székházra korábban megkötött opciós bérleti szerzõdés szerinti
bérleti díjat fedezte volna. Erre azonban nem került sor, mert
késõbb az ingatlan megvásárlásáról döntöttek. Az ebbõl képzett
pénzmaradvány (az eredeti cél meghiúsulása miatt) az ÁSZ
szerint indokolatlan.
Az épület mûszaki átadása idõközben megtörtént, a
használatba vétel azonban csak a (világbanki kölcsönbõl
tervezett) technikai fejlesztések, informatikai feltételek
megteremtése után lehetséges.
Az adás-vétel körülményeit a Népjóléti Minisztérium
törvényességi szempontból kifogásolta, a felmerült aggályok
tisztázását pedig jogi útra terelte.
INFORMATIKAI FEJLESZTéSEK
Az informatikai fejlesztések eredeti elõirányzata 400
millió forint volt amit meg kellett volna növelni az 1996. évi
CX. törvényben rögzített 32 millió forintos informatikai
pénzmaradvánnyal (mert az más célra nem használható) és az
1996. évi LXXVIII. törvényben a családi támogatások
igénylésének feldolgozásához adott 260 millió forintos
megtérítésbõl informatikára szánt 107 millió forinttal. A
valós elõirányzat így 539 millió forint. A zárszámadás szerint
ez 174 millió forintra teljesült. Az átadott dokumentumokból
ezzel szemben 250 millió forint állapítható meg, ami még
mindig nem mutatja a teljes felhasználást (mert a DEJÁK
program kiadásait nem itt számolták el).
A kiadások teljesülése az elõirányzat 50 %-át sem éri
el. Év végén a le nem kötött keret még 364 millió forint volt.
Ennek oka a szakfeladatok elõkészítési hiányosságai, a
döntésképtelenség volt.
A kiadások 90 %-át, az eszközbeszerzés és a bérelt
softverek karbantartása jelentette.
Az Országgyûlés 10/1995. számú határozatában egységes
informatikai bázison való járulékbeszedés - ellenõrzés és
behajtás megkezdését 1996. januárjára ütemezte. A fejlesztés
megvalósítása 1996. végére jutott odáig, hogy az üzemszerû
telepítést egy megyében elkezdjék. Nem zárult le az
informatikai és a pénzügyi audit, ami az országos telepítés
feltétele is. A DEJÁK projekt beépült az OEP szervezetébe,
mûködési költségeit (144 millió forintot) is ott számolták el.
FELúJíTáSOK
A felújítások költségvetési elõirányzata 207 millió
forint volt, a teljesítés a zárszámadás szerint 169 millió
forint. Jelentõsebb felújításokat végeztek a békéscsabai, az
egri, a gyõri, a nyíregyházi, a pécsi, a tapolcai és a
sátoraljaújhelyi iroda épületeken.
A VILáGBANKI KöLCSöN HAZAI HOZZáJáRULáSA
Az 1996. évi XIV. törvény eredetileg nem határozott
meg elõirányzatot, hanem megengedte a mûködési költségvetés
ilyen címen történõ túllépését. A pótköltségvetés
számszerûsítette az elõirányzatot, az év végén 1346 millió
forintot engedélyezett. Az átvizsgált dokumentumok szerint a
teljesítésként elszámolt 315 millió forint olyan kiadásokat is
tartalmaz, amit nem lehet elfogadni (a programmal foglalkozó
köztisztviselõk illetményei és juttatásai valamint a
kifizetett jutalmak). Jelentõsek az eltérések a Programiroda
nyilvántartási és a Pénzügyi Fõosztály elszámolásai között,
ami több kiadási tétel megbízhatóságát kérdésessé teszi.
Az egészségbiztosítást érintõen is igaz, hogy az
ötéves futamidejû kölcsön harmadik évében a szakmai programok
megvalósulásában jelentõs a lemaradás, azt alapvetõen
hátráltatják az önkormányzat és a kormány közötti
koncepcionális nézetkülönbségek. Az ebbõl eredõ gondokat a
futamidõ esetleges meghosszabbítása sem oldja meg.
A kölcsönfelhasználás 3,5 millió USD volt, amibõl
eddig tanácsadói szolgáltatásokra 2,3 USD-t költöttek.
1995. éVI éS AZ 1996. éVI PéNZMARADVáNY
Az egészségbiztosítás mûködési költségvetésének
pénzmaradványa 1995-ben 559 millió forint volt, amit személyi
juttatásokra, dologi kiadásokra és kisebb részben felújítási-
felhalmozási célokra különítettek el.
Az 1996. évi pénzmaradvány 1.305 millió forint, amibõl
1262 millió forint az elõirányzatokból elért "megtakarítás"
eredménye. Az ÁSZ vitatja a 2.5.6. pont szerinti 309 millió
forint és a 2.1.2. pont szerinti 28 millió forint
indokoltságát.
Az Egészségbiztosítási Alap befektetett eszközeinek, vagyonának
alakulása 1996-ban
Az Alap befektetett eszközeinek 1996. évi
záróállománya 10,3 milliárd forint volt, ami 1995-höz
viszonyítva 1,9 milliárd forintos növekedést jelentett. Ezen
belül:
n a tárgyi eszközök állománya 141 millió forintról 1,7
milliárd forintra nõtt az egészségbiztosításnak ingyenesen
juttatott ingatlanok (IDEX székház, Bánk bán utcai irodaház)
következtében,
n a befektetett pénzügyi eszközök állománya az 1995. évi 8,2
milliárd forintról 6,5 milliárd forintra csökkent (az
alapvetõen az egészségbiztosítás által járuléktartozás
fejében átvett vagyon forgóeszközök közötti elszámolása
miatt),
n az üzemeltetésre átadott eszközök állománya 31 millió
forintról 2,1 milliárd forintra növekedett (fõként az
ingyenesen kapott Club Aliga üdülõkomplexuma miatt).
A mûködési szektorban a befektetett eszközök év végi
állománya 6,5 milliárd forint volt, ebbõl meghatározó a tárgyi
eszközök 6,2 milliárd forintos összege. Utóbbiból az
ingatlanok értéke 5,3 milliárd forintot tesz ki.
Az alap befektetett eszközeinek 10.319 millió forintos
mérleg szerinti értéke a zárszámadási törvény-tervezet 9. sz.
mellékletében az Egészségbiztosítási Alap tartalékait bemutató
táblázat 10.058 millió forintos összesített adatánál 261
millió forinttal több. Az eltérést az okozza, hogy a
járuléktartozás fejében átvett vagyont a befektetett eszközök
között, és forgóeszközként (árú részesedés) is
nyilvántartanak.
AZ EGéSZSéGBIZTOSíTáSI ALAP SAJáT FORRáSú TARTóS BEFEKTETéSEI
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi
zárszámadásáról szóló 1996. évi CX. törvény szerint a tartós
befektetések értéke 904 millió forint.
Az 1996. évi befektetéseket a befektetések hozama
tartalékból valósították meg.
A Gyógyszerkutató üzletrészek vásárlására összesen 89
milliárd forintot fordítottak.
A Club Aliga Holding Rt megalapítására 10 millió
forintot használtak fel. Decemberben 30 millió forinttal
emelték meg az Rt alaptõkéjét. Ezt az összeget átutalták
ugyan, de a cégbírósági rendezése nem történt meg.
A zárszámadás 9. sz. mellékletében a befektetések
hozama tartalék záróállománya 29 millió forint, amit 1997-ben
(az Áht. értelmében) be kell vonni a folyó finanszírozásba.
JáRULéKTARTOZáS ELLENéBEN áTVETT VAGYON
Az 1996. évi CX. törvény szerint az így átvett vagyon
összetétele 4653 millió forint, amibõl 2058 millió forint
illette az Egészségbiztosítási Alapot.
1996-ban a vagyonalap tovább nõtt részben bírói
végzés, részben az adósok vagyonfelajánlása következtében,
összességében 1270 millió forinttal, amibõl 559 millió forint
illette az Alapot.
A járuléktartozás fejében átvett vagyon témájáról a
jelentés 1.4.3. pontja szól részletesen.
A VISSZTEHERMENTESEN JUTTATOTT VAGYON
A törvény szerint az Egészségbiztosítási Alapot 25-29
milliárd forint értékû vagyonjuttatás illeti meg. Ennek
teljesítése az 1995. év végi határidõig nem történt meg, a
vagyonátadás elhúzódott, végsõ soron csak 1997-ben fejezõdött
be.
A zárszámadás 9. sz. melléklete szerint 1996 végéig az
átadott vagyon névértéken 8996 millió forint. A névérték és az
átadási ár közötti differencia esetenként igen jelentõs, ezért
a táblázat adatai a valós vagyoni helyzet bemutatására nem
alkalmasak.
Az önkormányzat számára a KVI és az ÁPV Rt. adott át
vagyont, 1996-ban kizárólag ingatlanokat.
A Club Aliga üdülõegyüttes átvételi megállapodása
1995. december végén keletkezett. Az átvett vagyon mûködõ
vagyon volt, amelynek átadás-átvételére egyik fél sem volt
felkészülve. Az üzemeltetési kérdések rendezése még 1996-ban
sem zárult le. (Az ezzel kapcsolatos részletes
megállapításokat a jelentés 2.6.6. pontja ismerteti.)
Az ÁPV Rt-tõl átvett ingatlanok részben saját mûködési
célra, részben további hasznosításra szolgálnak.
Az IDEX irodaépületet 1060 millió forint értékben
vették át. A megállapodást úgy kötötték, hogy az épületet
tartós bérleti jog terhelte. A bérlõ elhelyezését az átadó nem
oldotta meg, holott azt 60 napon belül vállalta. A közüzemi
számlákat az átvevõ fizeti, amit az átadó idõarányosan térít
meg. Ilyen körülmények között az épület forgalomképtelen és
hasznosításra is alkalmatlan.
A Bánk bán utcai épületet 550 millió forint átadási
értékkel vették át, amelynek még két másik tulajdonosa is van.
Az Önkormányzatot megilletõ épületrész üresen áll, õrzésérõl
gondoskodnak.
n Mindkét elõbb említett ingatlan hasznosítása összefügg a
Fõvárosi és Pest megyei Egészségbiztosítási Pénztár
elhelyezésének (évek óta húzódó) megoldatlanságával.
Az Egészségbiztosítási Alap az 1995. évi
vagyonjuttatás, illetve vagyonkonverzió (Borsodchem részvények
eladása az ÁPV Rt-nek) révén 1996-ban 1645 millió forint
értékû Postabank részvénnyel rendelkezett. A nyugdíjágazathoz
hasonlóan részt vettek a bank "konszolidációjában". Tulajdoni
hányada alapján a viszontgarancia összege 2,4 milliárd forint.
(Közgyûlési jóváhagyással 2,5 milliárd forint erejéig
résztvettek a törzstõke 1997. évi emelésében is.)
A vagyonjuttatás nagyobb része áthúzódott 1997-re.
Átadási értéken 27,5 milliárd forint összetételû vagyonhoz
jutott az egészségbiztosítási ágazat. Ebbõl egy vagyonelem
ingatlan (a Hírlapkiadó székháza) a többi fõleg
áramszolgáltatói és erõmûvi részvény. Az áramszolgáltatók
esetében az átadási érték (összesen 13.231 millió forint) és a
részvények névértéke (összesen 23.911 millió forint) között
nagyságrendi eltérés van.
Az Egészségbiztosítási Önkormányzat vagyonnal
kapcsolatos 1997. évi döntéseit - a Kormány felkérésére -az
ÁSZ a közeljövõben átfogóan megvizsgálja.
A VAGYONGAZDáLKODáS BEVéTELEI éS KIADáSAI
Az Alap kamat és hozambevételeinek költségvetés
szerinti elõirányzata 600 millió forint volt, a teljesítés
ezzel szemben 491 millió forint. Az ingyenesen juttatott
vagyonból 351 millió forint osztalék (OTP és Postabank
részvények után), tartós befektetésbõl 66 millió forint (CA
befektetési jegy kamata), tartozásos vagyonból 1,2 millió
forint (Mátrai Erõmû osztaléka) származott. A bérházak
hozambevétele 18 millió forint, a gyógyszertárak elõleg
túligénylése miatti kamat 51 millió forint.
A hiány mérséklése céljából a költségvetési törvény
2,1 milliárd forint értékû vagyon eladását írta elõ, ebbõl
mindössze 4 millió forint teljesült.
A vagyongazdálkodás ráfordításai címen 5 millió forint
kiadást terveztek. A CODEX Rt-nél letétbe helyezett
értékpapírok lebonyolítási járuléka és a bérházak
karbantartási kiadása együttesen 7 millió forint volt.
A VAGYONGAZDáLKODáSI TEVéKENYSéG SZABáLYOZOTTSáGA
Az Országgyûlés a társadalombiztosítás
vagyongazdálkodásáról szóló törvényt 1996-ban sem alkotta meg.
Ezt az ÁSZ 1993-tól fogva minden zárszámadási jelentésében
súlyos hiányosságként állapít meg. Korábban volt is már
beterjesztett törvényjavaslat, amit visszavontak, újabbat
pedig a Kormány nem készített. Vagyoni kérdésekkel kapcsolatos
szabályozás minimális szinten a költségvetési törvényben,
illetõleg az államháztartási törvényben fogalmazódik meg. Ez
azonban a külön törvényi szabályozást nem helyettesíti, annak
hiánya a vagyongazdálkodás minõsítését, az ellenõrzést szinte
ellehetetleníti.
A járuléktartozás fejében átvett vagyon esetében a
Közgyûlés nem gyakorolta a tulajdonosi jogokat, a döntéseket
kizárólag az Elnökség hozta meg. Ez ellentétes az
önkormányzati irányításról szóló 1991. évi LXXXIV. törvénnyel,
miszerint a tulajdonosi döntések kizárólag a Közgyûlést
illetik meg.
Az ágazat vagyongazdálkodási koncepcióját is csak 1997-
ben fogalmazták meg, a Közgyûlés márciusban fogadta el.
(Késõbb is születtek azonban a koncepcióval ellentétes
döntések, egyebek mellett azért is érte annyi kritika az
Egészségbiztosítási Önkormányzat vagyonnal kapcsolatos
döntéseit).
A vagyon analitikus nyílvántartása kézi feldolgozással
történik, ami továbbra sem alkalmas a vagyonmozgások
követésére. A nyílvántartásból a részvények fizikai állapota
(darabszám és érték) és az elhelyezés nem következõ.
EGYES VAGYONELEMEK KüLöN VIZSGáLATA
Az ÁSZ a zárszámadási ellenõrzést megelõzõ vagyonnal
kapcsolatos témavizsgálata részletesebben áttekintette két
vagyonelem helyzetét.
A CARBON-KÖZRAKTÁR Kft. üzletrészt 1994-ben
járuléktartozás fejében vették át, 143 millió forint értékben.
A Kft közraktározással nem foglalkozik, tevékenysége
leszûkül a Tatabányai Szénbányák volt irodaépületének
bérbeadására, amelyben a megyei egészségbiztosítási pénztár is
elhelyezést nyert. A felújítást a Tatabányai Szénbányák Fa
végezte járuléktartozása fejében a két ágazat számára, azonban
maga az épület a Kft tulajdona. A felújítás bekerülési
költsége azonban máig tisztázatlan.
A Kft 1994-ben és 1995-ben is veszteséges volt, a
tulajdonosok kezdeményezték a végelszámolást. Az
Egészségbiztosítási Önkormányzat csak ebben a "végsõ"
helyzetben kezdte keresni a megoldást a végelszámolás
elkerülésére, a felhalmozódott adósságok rendezésére. Az 1996-
os évben azonban bevételek (amelyeknek nagy része a MEP által
elõre egyösszegben fizetett bérleti díj) csak a mûködésre
voltak elegendõek, az adósság tervezett ütemû rendezésére nem.
A Club Aliga üdülõegyüttes Egészségbiztosítási
Önkormányzat tulajdonába kerülésének alapja a Kormány
2206/1995. (IX. 8. számú) határozata volt. A kormányhatározat
több sikertelen privatizációt követõen, olyan hatalmas
felújítási igény mellett született, amit az üdülõ
hasznosításának bevételei nem képesek fedezni.
Az üdülõt a Kincstári Vagyonkezelõ Szervezet adta át
1995 decemberében, az átadás-átvétel elemi feltételei nélkül.
Az átadási érték többször módosult, a követelések és
kötelezettségek téves számbavétele miatt. A végleges érték
(amit a KPMG állapított meg) 2.127 millió forint. A vagyon
nagyobb része ingatlan, a többi üzemeltetési vagyon és
képzõmûvészeti alkotás.
Sem az átadó, sem az átvevõ nem volt felkészülve a
mûködõ létesítmény átadására, fogadására. Az üzemeltetést
végzõ költségvetési szerv (PM fejezet, KVI cím) kiadásai és
bevételei az 1996-os állami költségvetésben már nem
szerepeltek, de annak megszüntetésérõl, a kincstári számla és
adószám törlésérõl nem gondoskodtak.
Az Egészségbiztosítási Önkormányzat közgyûlése 1996.
februárjában döntött arról, hogy az üzemeltetésre, 10 millió
forint alaptõkével gazdasági társaságot alapít, CA Holding Rt.
néven.
Így az Rt és a CA költségvetési szerv egy ideig még
"párhuzamosan" léteztek, ebbõl számos gazdálkodási,
elszámolási bonyodalom származott, ami az 1996. évi beszámoló
elkészítését is megnehezítette. Az üzemeltetést 1996.
közepétõl már az Rt végezte, de a költségvetési szerv
megszüntetésérõl a KVI csak az év végén döntött, ekkor zárták
le az addig folyamatosan használt számláit is. Az
üzemeltetési vagyon átadásából az OEP költségvetésben 28
millió forintos vagyonvesztés keletkezett (a vagyont az év
során a mûködés céljaira használták fel, hiszen fõként
készletekrõl volt szó).
A helyzet mielõbbi rendezését a megalakult Rt.-nél az
ügyvezetés alkalmatlansága is gátolta.
A közgyûlés határozata alapján 1996. végén 30,4
millió forintos alaptõke emelést hajtottak végre, a
halaszthatatlan állagmegóvási munkák és beszerzések forrásának
biztosítására. Ugyanekkor döntöttek az ingatlan apportálásáról
is.
A társaság gazdálkodásának elsõ éve veszteséges volt.
A mûködéssel kapcsolatos gondok, a rendezés igénye áthúzódott
1997-re is, amelynek eseményeire az ÁSZ tervezett
vagyonvizsgálata tér ki majd részletesen.
A behajtási tevékenység vizsgálatának tapasztalatai
(a törvényjavaslat 17. §-ához)
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi
költségvetésérõl szóló 1996. évi XIV. törvény 17. §-a - a
behajtásból származó bevételek teljesülése érdekében - elõírta
a teljes adósságállomány felülvizsgálatát, a jogszabályi
eszköztár bõvítését és hatékonyabb érvényesítését A
végrehajtást az önkormányzatok és a Kormány közös feladatává
tette.
A tartozások alakulása 1996-ban, a behajtásból elért bevételek
A kintlévõségek állománya 1996. végén 224 milliárd
forint volt, ami 1 milliárd forinttal kevesebb az 1995.
évinél. Ez azonban nem jelez kedvezõ fordulatot a tartozások
növekedésének a 90-es évek elejétõl tartó tendenciáját
illetõen. Mindössze arról van szó, hogy az egyes köztartozások
behajtásával összefüggõ törvények módosításáról szóló 1996.
évi LX. törvény adta lehetõségeket "kihasználva" a felszámolás
alatt álló cégek tartozásából a várhatóan meg nem térülõ
összeget - 34,6 milliárd forintot - kivezettek a számviteli
nyilvántartásokból. Ez nem a törvény szerinti lemondás a
követelésekrõl, csupán azoknak számviteli szempontú
értékelése, a valódiság elvének érvényesítése érdekében.
A költségvetési törvények 1995-tõl azzal is
kifejezésre juttatják a kintlévõségek mérséklésének
fontosságát, hogy azokban nevesítve - külön soron - megjelenik
a behajtási tevékenységbõl származó bevétel összege. Az 1996.
Bvre vonatkozóan eredetileg 54 millió forintot terveztek
elérni behajtásból, ezen belül 24 milliárd forint volt az
u.n. rendkívüli behajtás összege. Ezt módosította a
társadalombiztosítás 1996. évi pótköltségvetésérõl szóló 1996.
évi CXX. törvény 43 milliárd forintra, amibõl a rendkívüli
behajtás nagysága már csupán 7 milliárd forint volt.
A zárszámadásban végül is 38,1 milliárd forintos
behajtási bevétel szerepel (amit az Állami Számvevõszék a
jelentés 2.1.2.pontjában foglaltak miatt nem tekint valós
adatnak). A behajtási tevékenységet segíteni hivatott
ösztönzési - ellenõrzési rendszer igen hatékonyan mûködött,
különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a
tervezettnél jóval kisebb behajtási bevételhez az
elõirányzottnál lényegesen több kifizetés kapcsolódott. A két
ágazatnál az eredeti 400+ 50 millió forintos keretösszeggel
szemben valójában 762 +24 millió forintot használtak fel,
zömmel jutalmazásra.
A rendkívüli behajtásból semmi nem realizálódott, mert
az egyes tartozások - kormányzati közremûködést is feltételezõ
- rendezése érdekében szükséges intézkedések elmaradtak (pl. a
MÁV tartozásának kiegyenlítésére).
A behajtási tevékenység jogi háttere, szabályozottsága
Az érvényben lévõ jogszabályokat áttekintve a
legfontosabb következtetésként adódik, hogy a kintlévõség, a
behajtási tevékenység fogalmát (értelmezési tartományát) nem
tekinthetjük egyértelmûen szabályozottnak. Erre a
társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, a
végrehajtására vonatkozó 89/1990. (V. 1.) MT. rendelet és az
elõzõ pontban említett 1996. évi LX. törvény elõírásai nem
adnak világos választ. A kételyeket nem oszlatják el az
Országos Egészségbiztosítási Pénztár belsõ utasításai,
szabályzatai sem. Teljesen összemosódott a
járuléktartozásokkal kapcsolatos méltányossági jogkör
gyakorlása és a behajtási tevékenység egyes cselekményeinek
minõsítése.
Mindezek következtében - ezt az ÁSZ helyszíni
ellenõrzései bizonyították - a megyei egészségbiztosítási
pénztáraknál egymástól is eltérõ, igen változatos helyi
gyakorlat honosodott meg. Közös jellemzõje, hogy a behajtási
tevékenységet meglehetõsen "rugalmasan" kezelték, értelmezték.
Ezt teljesen érthetõvé teszi az apparátus anyagi érdekeltsége,
hiszen minél több behajtási bevételt mutattak ki, annál több
ösztönzési kerettel gazdálkodhattak.
A gyakorlatban behajtási cselekményeknek minõsülnek:
n a fizetési felszólítás,
n az azonnali beszedési megbízás, letiltás,
n az adósság átütemezése, (gyakran pótlékmentes)
részletfizetés engedélyezése, az erre irányuló
megállapodások,
n a csõdtörvény hatálya alá tartozó eljárások,
n az ingó- és ingatlan végrehajtás esetei,
n az u.n. adóskonszolidációs megállapodások,
n a tartozás fejében átvett vagyontárgyak értékesítése és így
minden ezekbõl származó bevételt behajtási bevételnek
tekintenek.
Az utóbbi két esztendõben azonban a behajtási
cselekmények között (fõleg az eredményességet tekintve)
egyértelmûen meghatározóvá váltak a "frissen" keletkezett, nem
ritkán az esedékes kötelezettségek teljesítésének
átütemezésére, (pótlékmentes) részletfizetésének
engedélyezésére kötött megállapodások. Ezek azok az esetek,
amelyeknek jogszabályi hátterét - a méltányosság gyakorlásával
is összefüggésben - az ÁSZ nem tekinti rendezettnek. Az 1975.
évi II. törvény - méltányosságból - megengedi a pótlékok,
bírságok és az eljárási költségek mérséklését, elengedését. A
tõketartozásra adható fizetési könnyítés szabályait azonban
még keret, jelleggel sem szabályozza. (Ilyen "joghézag" az
adózás rendjérõl szóló törvényben nincs.) Csak az esedékes -
havi - tartozásra engedik meg, hogy a tárgyhónapot követõ hó
10-i határideje helyett, kivételesen 20-ig lehessen azt
megfizetni.
A megfelelõ szabályozás hiányára mutat rá a
tartozások kiegyenlítési sorrendjével kapcsolatos viták
(perek) felmerülése is. A jelenlegi szabályozás a tõketartozás
kiegyenlítését "hátra" sorolja. Az adós számára a tartozás
"normál" úton történõ rendezése hátrányosabb, mintha
megállapodást köt, amikor is elengedhetik a pótlékokat és a
tõketartozás megfizetésére -. sokszor irreálisan kedvezõ
feltételek mellett - halasztást engedélyeznek. Így az adós
egyfajta kamatmentes hitelt kap az egészségbiztosítási
pénztártól, miközben a biztosítási alapok kamatot fizetnek a
KESZ használatáért.
A szabályozás hiányosságai mellett a helyzetet
súlyosbítja, hogy az ellenõrzés elmulasztása miatt az
indokolatlan engedmények kiszûrésére sem kerül sor, így az
esetleges visszaéléseket sem tudják megakadályozni.
A kialakult gyakorlat önmagában hozzájárult a
biztosítási alapok bevételi pozíciójának és a fizetési
fegyelem romlásához.
A behajtásból származó bevételek elkülönítésére alkalmazott
célelszámolási számla mûködése
A törvényi szabályozás kimondja, hogy a kintlévõségek
csökkentésére irányuló intézkedések eredményeképpen a
kintlévõségek behajtásából eredõ - az erre a célra szolgáló
célelszámolási számlára befolyó - járulékbevételeknek 2 %-a
fordítható a hatékonyabb mûködés feltételeinek megteremtésére,
illetve anyagi ösztönzésre.
Az OEP számlarendje ugyan korrekt módon elõírja az itt
megjelenõ tételek ellenõrzését, a behajtási szempontból oda
nem illõek kiszûrését. Ezt azonban a megyékben figyelmen kívül
hagyták és a célelszámolási számlán megjelenõ tételek
összességét - kontroll nélkül - beszámították az ösztönzés
alapjába. Az ÁSZ célvizsgálata tömegesen talált a számlán
hibás tételeket, amelyek egyértelmûen a rendes havi járulékok
tévesen a célelszámolási számlára történõ befizetésébõl
eredtek. Az is elõfordult, hogy behajtási eredetû összegeket a
rendszeres járulékok számlájára fizettek be az adósok. Ezt
követõen az OEP elrendelte a szükséges ellenõrzéseket (az
auditálás befejezését megelõzõen néhány nappal), amit azonban
idõ hiányában és a feladat nagysága miatt csak formálisan
lehet végrehajtani.
A hibás tételek mellett olyanok is voltak, amelyeknek
behajtási jellegét az ÁSZ vitatja. Az ÁSZ és az OEP között
határozott véleményeltérés van abban, hogy lehet -e a
kintlévõségekkel kapcsolatos minden hivatali teendõ ellátását
egyúttal behajtási cselekménynek is tekinteni. Nem fogadható
el például:
n az ügyfelek által folyó havi járulékra még az esedékesség (a
következõ hónap 10-e) lejárta elõtt kért és kapott
halasztás. Elõfordult ugyanis, hogy elõre - akár több
hónapra - adtak haladékot (és ezután még ösztönzésben is
részesültek).
n az olyan tartozások megfizetése, amelyik semmilyen behajtási
cselekménnyel nem függ össze (a késedelmesen, de önként
teljesített befizetések, a méltányossági kérelmek
teljesítése, az évi egyszeri egyenlegközlõ értesítéseket
követõ fizetések, az ügyfelek "nemleges" tartozás igazolás
iránti kérelmével összefüggõ fizetések stb.),
n a csõdtörvény hatálya alá tartozó eljárásokból származó
bevételek, ha az eljárást nem az egészségbiztosítás szervei
kezdeményezték, különösen az eljárás ideje alatti rendszeres
járulékfizetések
csak azért, mert a megyei szerveknek ezzel
kapcsolatosan feladatokat kell ellátni.
A célelszámolási számlát, annak eddigi mûködését az
ÁSZ alkalmatlannak ítélte eredeti rendeltetése betöltésére, a
behatási bevételek korrekt elkülönítésére, sem pedig az
ösztönzési forrás nagyságának meghatározására. Az egyértelmû
szabályozás, fogalomrendszer és megbízható, rendszeresen
ellenõrzött nyilvántartási rendszer nélkül ez nem is
képzelhetõ el.
Az ösztönzési keret felhasználása
A zárszámadásban kimutatott behajtási bevétel 38,1
milliárd forint, aminek 2 %-át, 762 millió forintot - fõként
személyi ösztönzés céljára - 1996-ban felhasználtak. Az összeg
jogszerû felhasználását vizsgálati tapasztalatai és behajtási
tevékenység értelmezésével összefüggõ (elõzõekben kifejtett)
elvi kifogásai alapján az ÁSZ vitatja. A jogosulatlan
kifizetések teljes körû számszerûsítésére azonban nincs
lehetõség.
Az akciós és a rendszeres járulék-bevételi számlák
tételeinek (formális) felülvizsgálata után a hibás tételeket
egyszerûen "kicserélték", ezzel támasztva alá a kifizetések
jogosságát. A kompenzáció az OEP önkényes értelmezésén alapul,
amit nem enged meg a költségvetési törvény, ráadásul éppen a
célelszámolási számla alkalmatlanságát bizonyítja.
A gyakorlatban az ösztönzési keretösszeget a mûködési
költségvetés pótlólagos forrásának tekintették, nagyrészt a
behajtási és a folyószámla szakterületeken dolgozók
jutalmazására fordították, egy fõre jutóan mintegy 120 ezer
forintos összegben.
A hatékonyabb mûködéshez szükséges feltételek
megteremtését célzó felhasználás számos esetben vitatható
(reprezentáció, rendezvények, kirándulás, üdültetés stb.
támogatása, más szakterületek eszközbeszerzései, ingatlanok
karbantartása).
Adósságkezelõ intézkedések az 1996. évi LX. törvény alapján
Az egyes köztartozások behajtásával összefüggõ
törvények módosításáról 1996. közepén megjelent törvény
lehetõséget adott arra, hogy:
n az 1991. évi IL. (csõd) törvény hatálya alá tartozó
eljárások keretében a gazdálkodó szervezetek
járuléktartozásáról a két önkormányzat közgyûlésének közös
határozatában meghatározott feltételek mellett a követelés
behajtására jogosult szervezet lemondhat, ideértve annak
engedményezését is. A megszûnt szervezetek esetében pedig az
ötezer forintot meg nem haladó követelést el lehet törölni,
n a csõdtörvény hatálya alá nem tartozó u.n. aktív
járulékfizetõk esetében pedig arra, hogy az adós tartozását
más átvállalja, illetve azért kezességet vállaljon.
A törvény végrehajtására született az
Egészségbiztosítási Önkormányzat 41/1996 (11. 04.) sz.
határozata, amit 1997. januárjában erõsített meg a
Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat. Ennek nyomán lépett életbe a
2/1997. OEP utasítás.
Az 1996. év során a törvény végrehajtására érdemi
intézkedések nem születtek. Egyedi esetekben fordult elõ
engedményezés és tartozásátvállalás. Elsõdlegesen az utóbbiak
kapcsán azonban nagyon súlyos aggályok is megfogalmazódtak.
n Az átvállaló (rendszerint gazdasági-befektetési
tanácsadással foglalkozó cég) az OEP igazgatási szervével
hasonló, vagy még elõnyösebb feltételekkel köt megállapodást
a tõketartozás (pótlékmentes) megfizetésére, mint amit az
adóssal eredetileg kötöttek, illetve köthettek volna. Az
adós és az átvállaló között természetesen létezik egy külön
megállapodás, amely szerint a tartozást az adós rövid idõn
belül megfizeti. Ennek befektetésével az ügylet szereplõi
jelentõs haszonra tesznek szert, miközben az átvállaló az
egészségbiztosítás szervének csak hosszú idõ múlva fizeti
meg a tõketartozást. Az ilyen esetekkel kapcsolatosan az ÁSZ-
nak törvényességi, célszerûségi és eredményességi kifogásai
is vannak.
Sem az említett közgyûlési határozat, sem az OEP
utasítása nem tartalmaz olyan eljárási szabályokat, ami az
igazgatási szerveket a társadalombiztosítási bevételek
teljesüléséhez fûzõdõ felelõs magatartásra késztetné. A
kialakulóban lévõ gyakorlat az 1996. évi LX. törvény
szellemével (a kintlévõségek behajtásának ha
tékony eszközökkel történõ segítése) ellentétes,
sokkal inkább a gazdaság egyes szereplõinek érdekeit szolgálja
és nem járulékbevételek befolyásához fûzõdõ össztársadalmi
érdekeket.
A törvény végrehajtása kapcsán, de általánosságban is
helytelen, hogy a behajtási tevékenység szabályozásában a
nyugdíjágazat nem vett részt, holott a döntések a
Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi pozícióját is érintik és a
járulékellenõrzés feladatán keresztül a tevékenységek
összefüggenek.
A behajtási tevékenységet érintõen túlzottan nagy a
megyei igazgatási szervek hatásköre, munkájukat ugyanakkor az
OEP nem segíti és nem ellenõrzi kellõ mértékben. Az egységes
eljárási rendtõl e téren sem lehet eltekinteni.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992.
évi LXXXIV. törvényt is módosító 1997. évi XLVIII. (az
önkormányzati irányítással kapcsolatos) törvény 11. §. "új"
(3) bekezdése szerint az önkormányzatok közgyûlése az
Alapokkal való gazdálkodást érintõ, az igazgatási szervek
jogkörébe talt hatáskörök gyakorlására elveket és szabályokat
állapíthat meg.
Ide tartozik a járuléktartozások rendezésére irányuló
eljárásokban a részletfizetés, a fizetési halasztás, a
késedelmi pótlék, a járulékbírság, a mulasztási bírság, az
eljárási költség mérséklésének, elengedésének, a
csõdeljárásban a tartozásokról való lemondás, illetõleg
engedményezés elveinek meghatározása is.
A törvényi szabályozás nem szól a tartozásátvállalás,
kezességvállalás elveinek meghatározásáról, ami egyértelmûen
ideértendõ.
Az elvek, az azokban megfogalmazódó szándékok és
érdekek (pozitív és negatív irányban is) befolyásolhatják az
elkövetkezõ évek költségvetési pozíciójának alakulását. E
kérdésekben az edddigieknél felelõsebb magatartást kell
tanúsítani.
Az ÁSZ vizsgálati tapasztalatai nem igazolják a
behajtási tevékenységrõl eddig hirdetett igen kedvezõ képet. A
rendszeres járulék bevételi elõirányzatok elmaradása önmagában
kérdésessé teszi, hogy amellett eredményes behajtási
tevékenységet lehessen folytatni. Inkább arról van szó, hogy
az adósokkal kötött megállapodások hatására a rendszeres
járulékbevételek egy része átterelõdött a behajtási bevételek
közé, nem kis részben az ösztönzési rendszer mûködéséhez
fûzõdõ markáns apparátusi érdekek miatt.
Sajnálatos, hogy ezeket az összefüggéseket 1996-ban
sem a megyék belsõ, sem az OEP felügyeleti-szakmai
ellenõrzései nem tárták fel.
Az ÁSZ ellenõrzései nyomán 1997-ben azonban számos
olyan intézkedés született, amelynek célja a vázolt
visszásságok rendezése. Ezeket a törekvéseket mindenképpen
pozitívan kell értékelni.
a társadalombiztosítási igazgatási szervei által folyósított,
a biztosítási alapokat nem terhelõ ellátások finanszírozása
(a törvényjavaslat 5. és 12. §-aihoz, valamint 3. és 8. sz.
mellékleteihez)
Ezen ellátások 1996. évi 228.2 milliárd forintos
kiadása 6 %-os emelkedést jelent az elõzõ évihez viszonyítva.
Ezen belül a nyugdíjszerû ellátások kiadásai 16,8 %-kal, az
egészségbiztosítás által folyósított ellátások kiadásai pedig
3 %-kal növekedtek.
Változott és bõvült az idetartozó ellátások köre
(egyebek mellett új alapokra helyezõdött a családi pótlékra
való jogosultság megállapítása stb.).
A nyugdíjszerû ellátások kiadásai és megtérítésük
Az Önkormányzat által elfogadott zárszámadási
törvényjavaslat 3. sz. melléklete szerint 1996-ban az ágazat
által folyósított ellátások kiadásainak összege 86,5 milliárd
forint volt, szemben a bevételek (megtérítések) 90,7 milliárd
forintos összegével. Ebbõl úgy tûnhet, mintha az Alap
többletbevételhez jutott volna, noha nem ez a valós helyzet. A
megtérítések között ugyanis a tárgyévi kiadásokhoz nem
kapcsolódó tételeket is szerepeltetnek.
A bevételek helyessége az Állami Számvevõszék szerint
81,5 milliárd forint, a kiadásoké 86,3 milliárd forint, az
egyenleg tehát negatív (-4.8 milliárd forint).
Ha figyelembe vesszük az elõzõ évek korengedményes
nyugdíjkiadásainak elmaradt megtérítését is, a hiány 10,3
milliárd forint. Ezt mérsékli a visszaérkezett ellátások 530
millió forintos összege.
Az ONYF elszámolt a finanszírozókkal. A kapcsolódó
postaköltségeknél az Állami Számvevõszék azt tapasztalta, hogy
a könyvelési és a különbözõ nyilvántartási adatok között
számottevõ eltérések mutatkoznak. Az elõnyugdíj esetében a
november és a december havi megyei postaköltségeket az
elszámolásban kétszer szerepeltették, aminek következtében
1.483 ezer forintos többlet mutatkozott.
Az Állami Számvevõszék által kiemelten vizsgált nyugdíjszerû ellátások
A KORENGEDMéNYES NYUGDíJ
A jogszabályi feltételek változása miatt a "régi
típusú" korengedményes nyugdíjazások száma és a kifizetett
összeg (1995-ben = 9573 millió forint, 1996-ban =7407 millió
forint) is mérséklõdött.
Megnõtt viszont az "új típusú korengedményes
nyugdíjak" száma (amikor is a korhatár eléréséig a
munkáltatónak elõre kell befizetnie a nyugdíj összegét). Ezen
a módon 1995-ben 172 millió forintot, 1996-ban 3019 millió
forintot fizettek ki.
A korengedményes nyugdíjak miatti (régi) kintlévõség
8,5 milliárd forint. Az adósság behajtása során a fizetési
felszólítást a NYUFIG nyújtja be, és esetenként megállapodást
köt az adóssal. Ennek eredményessége igen csekély, 1996-ban
mindössze 317 millió forint folyt be. A behajtás további
cselekményeit a MEP-ek végzik. Ennek során, tartozás fejében,
három gazdálkodótól közel 100 millió forint értékben vettek át
vagyonelemeket - aminek tulajdonjoga a NYUFIG - ot illeti meg.
Ezt a vagyont a 11. sz. Mellékletben nem szerepeltetik.
A KáRPóTLáS ALAPJáN FOLYóSíTOTT éLETJáRADéK
A személyi kárpótlással összefüggõ életjáradék (3,6
milliárd forint) kiadása az elõzõ évinél 13 %-kal kevesebb, az
új igénylõk létszámának csökkenése okán.
A vagyoni kárpótlás alapján folyósított életjáradék
(1,8 milliárd forint) viszont kétszerese az 1995. évinek. Ez
alapvetõen az igényelbírálás elhúzódásával van kapcsolatban.
Az életjáradékban részesülõk száma jelentõsen megnõtt
(egy év alatt 17 ezer fõvel gyarapodott), ami 1997-ben
várhatóan tovább növekszik (az igénybejelentés
meghosszabbított határideje miatt).
Az egészségbiztosítás szervei által folyósított ellátások
Az ide tartozó ellátásokra 1996-ban összesen 141,7
milliárd forintot fordítottak, ami megközelítõleg azonos az
elõzõ évivel és 5,6 %-kal magasabb az eredeti (134,2 milliárd
forintos) elõirányzatnál.
A pótköltségvetési törvény az elõirányzatot 138,9
milliárd forintra emelte - összefüggésben a közgyógyellátási
kiadásokkal.
A teljesítés során azonban (éppen a közgyógyellátás
kivételével) a kiadások túllépték az elõirányzott összegeket.
Különösen jelentõs volt a növekedés a GYED, a GYES esetében
(23,9, illetve 18,1 %-os).
Az ellátások túlnyomó részét a központi költségvetés
finanszírozza 140,7 milliárd forintos nagyságrendben (ebbõl a
családi pótlék 99,5, a GYED 22,3 és a GYES 14,2 milliárd
forintot tesz ki).
Az egészségbiztosítás még a mérleg auditálása elõtt
elszámolt a költségvetéssel.
Az ellátások közül az Állami Számvevõszék zárszámadási
ellenõrzése kiemelten foglalkozott a családi pótlék
alakulásának, folyósításának kérdéseivel. A jogosultság
szabályozásában 1996-tól lényeges változások léptek életbe (a
juttatás jövedelem függõvé vált, az általános alanyi jog
helyett).
Az OEP felmérése szerint a családok 40 %-át a változás
nem érintette, többségüket azonban igen.
Az új igények bejelentése, elbírálása rengeteg
többletfeladattal járt együtt (adminisztráció, ügyfélforgalom,
számítástechnikai program), a kifizetésekben még hónapok
között is nagy volt az ingadozás.
Az új rendszer - az ellenõrzés tapasztalatai szerint -
azonban nem eredményezett érdemi változásokat, a családi
pótlék kifizetések összege nem csökkent. A kiadások szerény
mértékû (5,4 %-os) mérséklõdését inkább a létszámalakulás
befolyásolta.
A bejelentett jövedelmek és élethelyzetek
valódiságának ellenõrzését a MEP-ek nem tudják elvégezni, az
nem is tehetõ feladatukká.
Az ellátásokhoz kapcsolódó mûködési költségek megtérítése
Az ellátások folyósítása, azok idõközbeni bõvülése
egyre nagyobb feladatot és anyagi terhet ró az ágazatokra.
Ezért "természetes" a mûködési költségek megtérítésének
igénye, amire a jogszabályok most már lehetõséget is
biztosítanak. Ez a gyakorlatban megegyezés, illetve
szerzõdésben rögzített feltételek szerint történik.
A finanszírozáshoz 1996-ban már csak a munkáltatók és
az Országos Munkaügyi Központ nem járult hozzá (a
korengedményes nyugdíj, illetõleg az elõnyugdíj kapcsán).
A megtérítendõ költségeket mindkét ágazat számítással
határozza meg, a valós költségeket továbbra sem tudják
kimutatni.
A nyugdíjbiztosítás zárszámadásában ebbõl 633 millió
forintos bevételt tüntetnek fel megtérítés címén, de az összes
megtérítés ennél több, 874,6 millió forint, mert ilyenek a
mûködési bevételek között is szerepelnek.
Az egészségbiztosításnál 1307 millió forintos bevétel
származott a folyósított ellátások mûködési költségeinek
megtérítésébõl.
III. Javaslatok
Az Állami Számvevõszék a társadalombiztosítás pénzügyi
alapjainak 1996. évi zárszámadásáról szóló T/4920.. számú
törvényjavaslat tárgyalásához - zárszámadási ellenõrzési
tapasztalatai alapján - javasolja, hogy:
az Országgyûlés
n fogadja el az alapok zárszámadásához tett (a jelentés
1..számú mellékletében összefoglalt) számszaki
észrevételeket.
n kötelezze a Kormányt a társadalombiztosítás sajátosságait
tükrözõ, hiányzó törvények (elsõdlegesen a
vagyongazdálkodási törvény) mielõbbi benyújtására,
n kérje fel a biztosítási önkormányzatokat a járuléktartozás
ellenében átvett vagyon mielõbbi értékesítésére, a további
veszteségek elkerülése érdekében,
n a különkeretes gyógyszerek támogatási rendszerének törvényi
szabályozását megelõzõen, vagy attól függetlenül kérje fel
az Állami Számvevõszéket, hogy (az NM, az OEP, a Kamarák,
Szakmai Kollégiumok, Országos Intézetek szakértõinek
részvételével) vizsgálja meg a külön-keret kialakításának
okait, mûködtetésének szakmai indokoltságát, szabályozási-
ellenõrzési, elszámolási követelményeit,
n világosan határozza meg a társadalombiztosításnak
ingyenesen juttatott vagyon célját, rendeltetését
(privatizáció, azaz tovább értékesítés és a bevételek
bevonása az alapok folyó költségvetésének finanszírozásában,
ami egyenlõ a vagyon "felélésével", illetõleg a vagyon
megõrzése, gyarapítása, hozambevételek elérése, szabályozott
vagyongazdálkodási követelmények alapján).
a Kormány
n a költségvetési tervezés szakaszában a bevételi és kiadási
tételek elõirányzatainak meghatározásánál a realitásokat
jobban érvényesítse, csak olyan elvárásokra, paraméterekre
építsen amelyeknek megvalósulására (beleértve a szükséges
intézkedéseket is) van esély. A tervezési munka folyamatában
az önkormányzatok és a Kormány hatékony együttmûködése
alapján el kell érni, hogy az Országgyûlés elé konzenszuson
alapuló költségvetési javaslat kerüljön. Csak ez által
érvényesíthetõ a végrehajtásért viselt közös felelõsség és
kerülhetõ el, hogy évközben pótköltségvetés készítésére
kerüljön sor,
n tekintse át az egyes köztartozások alakulását az 1996. évi
LX. törvény rendelkezései alapján - különös tekintettel a
társadalombiztosítási járulékok tartozásátvállalásaira -
majd tegyen javaslatot annak módosítására az adósok és
tartozás átvállalók esetleges visszaélései (haszonszerzései)
megakadályozása céljából.
a Népjóléti Minisztérium és az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár
n közösen tekintse át a házi szakápolás terén szerzett eddigi
tapasztalatokat, vizsgálja felül az új ellátási forma
helyét, szerepét az egészségügyi ellátó rendszerben.
Minderrõl tájékoztassák az Országgyûlés Szociális és
Egészségügyi Bizottságát. Ugyanezt meg kell tenni az aktív
fekvõbeteg-ellátás finanszírozásával és a kórházak kapacitás
szabályozásával összefüggésben is,
n vizsgálja felül a gyógyászati segédeszközök támogatási
rendszerének mûködését, jogszabályi hátterét, teremtsék meg
a vény ellenõrzés, a minõség ellenõrzés és az ármegállapítás
kontrolljának feltételeit.
Az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási
Önkormányzat közösen határozza meg a kintlévõségek
kezelésének, behajtásának elvi alapjait, eljárási rendjét.
A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tûzze napirendre a
tulajdonában lévõ Kft-k helyzetének áttekintését, a társaságok
tevékenységének értékelését és hozza meg az Alap vagyonának
megõrzése érdekében szükséges intézkedéseket. Egyúttal mutassa
be az Alap tartalékait az auditált költségvetési beszámoló
adattartalmának megfelelõen.
az Országos Egészségbiztosítási Pénztár
n belsõ utasításaiban szigorúan szabályozza, hogy mely
esetekben és milyen feltételek mellett lehet engedélyezni a
tartozások átvállalását, a kezesség vállalást,
n az érvényes törvényi elõírások keretei között, az egységes
területi gyakorlat kialakítása érdekében, egyértelmûen
szabályozza, hogy mely cselekmények minõsülnek behajtási
jellegûnek, és melyek tartoznak a méltányossági jog
gyakorlásának témakörébe. Ezen túlmenõen rendszeresen
ellenõrizze a behajtási szakterület tevékenységét, a
kapcsolt ösztönzési rendszer mûködését. Ehhez alakítsa ki a
megfelelõ nyilvántartási rendszert is.
Budapest, 1997. október 29.
Sándor István
alelnök
Eleje Honlap