Módosító javaslat!
Dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése
alapján a fogyasztóvédelemrõl szóló T/4939.. számú törvényjavaslathoz
a következõ
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztjük elõ:
A törvényjavaslat 39.§-a az alábbiak szerint módosul:
(A javaslat elfogadása esetén a további szakaszok számozása
értelemszerûen változik)
39.§
[Keresetindítás
(1) Az ellen, aki jogszabályba ütközõ magatartásával a
fogyasztók széles körét érintõ vagy jelentõs nagyságú hátrányt
okoz, a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, a fogyasztói érdekek
képviseletét ellátó társadalmi szervezet vagy az ügyész pert
indíthat a fogyasztók igényeinek érvényesítése iránt, akkor is, ha
a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kereset a jogsértés
bekövetkezését követõ egy éven belül nyújtható be.
(3) Az (1) bekezdés alapján indított per nem érinti a
fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértõvel szemben a polgári jog
szabályai szerint érvényesítse igényeit.]
A választottbíróság eljárása
A fogyasztók jogaival kapcsolatos jogviták tekintetében
állandó, vagy eseti választottbíráskodás egyaránt kiköthetõ a
választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény szabályai
szerint.
Indokolás:
A Törvényvavaslatban szereplõ megoldás - tekintettel az
Alkotmánybíróság több, hasonló ügyben meghozott határozatára -
alkotmányellenes.
Így pl. az
- 8/1990. (IV. 23.) AB határozat,
- 9/1992. (I. 30.) AB határozat és a
- 1/1994. (I. 7.) AB határozat
indokolásában kifejtettekre tekintettel az Alkotmányban
biztosított alapvetô emberi jog csorbítására alkalmas.
A Tervezet ezen rendelkezése - az alkotmány konkrét szövegét
tekintve - megítélésünk szerint az Alkotmány 57.§ (1), 54.§ (1), és
8.§ (2) és 2.§ (2) bekezdésében írottakkal is ellentétes.
Amennyiben a sérelmet szenvedett fogyasztók személye
megállapítható a Pp. általános szabályai szerint a vitában érdekelt
fél, azaz a sérelmet szenvedett fogyasztó (k) élhet(nek) a
keresetindítás jogával. A Pp. 2.§-as szerint pedig az ügyész élhet az
ügyésznek biztosított jogokkal.
Más személyek keresetindítási joga ugyancsak a fent idézett
Alkotmánybírósági határozatok alapján az Alkotmányba ütközônek
minôsülhet.
A 1/1994. (I. 7.) AB határozatában az Alkotmánybíróság az
alábbiakat mondta ki:
"Az eljárásjogi értelemben vett fél rendelkezési joga az
alkotmányos önrendelkezési jog egyik aspektusa, eljárásjogi
vonatkozása, amely az egyén autonómiáját érinti, illetôleg azzal
kapcsolatos. A fél rendelkezési jogának elvonása, illetôleg
"helyettesítése" sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését. A jogvitában
érdekelt félnek alkotmányos joga van arra, hogy ügyét bíróság elé
vigye. Ez a jog - hasonlóan a többi szabadságjoghoz - magában foglalja
annak szabadságát is, hogy e jogával ne éljen. Az Alkotmány 57. § (1)
bekezdése mindenkinek ahhoz biztosít jogosultságot, hogy saját jogát a
független és pártatlan bíróság elôtt maga érvényesítse. Alkotmányosan
indokolt kivételektôl eltekintve, senkinek sincs tehát joga ahhoz,
hogy más jogát - a jogosult akaratától függetlenül - bíróság elé
vigye. Az olyan szabályozás, amely a közvetlenül érdekelt, ún.
materiális fél akaratától függetlenül, sôt annak ellenére is általában
teszi lehetôvé más számára a bíróság "igénybevételét", a jogok és
kötelezettségek bíróság elé vitelét, az Alkotmány 57. § (1)
bekezdésében biztosított alapjogot sérti, mert az alkotmányos indokok
hiányában eleve nem lehet e jog sem szükségszerû, sem arányos
korlátozása."
Ugyanebebn a határozatában rámutatott az Alkotmánybíróság arra
is, miszerint "...az Alkotmány 54. § (1) bekezdése az emberi
méltósághoz való jogot minden ember veleszületett jogaként deklarálja,
amelytôl senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
Az Alkotmánybíróság 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában az
emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog"
egyik megfogalmazásának tekintette. Rámutatott arra, hogy a modern
alkotmányok, illetôleg alkotmánybírósági gyakorlat az általános
személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a
személyiség szabad kibontakozásához való jogként, az önrendelkezés
szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy
a magánszférához való jogként.
Az emberi méltósághoz való jog tehát magában foglalja az
önrendelkezés szabadságához való alkotmányos alapjogot, amelynek
korlátozása kizárólag az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt
rendelkezés keretei között történhet meg.
Eszerint a Magyar Köztársaságban az alapvetô jogokra és
kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg,
alapvetô jog lényeges tartalmát azonban törvény sem korlátozhatja.
Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta:
Az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme - egyebek között -
az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi jogait a
különbözô állami szervek, így a bíróság elôtt is érvényesítse. Az
önrendelkezési jog azonban, mint az általános cselekvési szabadsághoz
való jog, a jogérvényesítéstôl való tartózkodás, a nem cselekvés jogát
is magában foglalja. Mivel ez a jog az egyén autonómiájának védelmére
szolgál, általában mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy jogai
és törvényes érdekei védelmére nyitva álló és alkotmányosan
biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy
attól tartózkodik.
Az Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában a
szakszervezetnek a külön felhatalmazás nélkül is biztosított dolgozói
képviseleti jogát minôsítette alkotmányellenesnek, mert az a dolgozó
rendelkezési jogát sérti, amely rendelkezési jog szerves része az
Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való
jognak.
Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában
rámutatott arra, hogy a polgári per rendelkezési jogra vonatkozó
alapelvének sérelme egyben az önrendelkezés alkotmányos jogának
sérelmét jelenti, amely a jogállamiság alkotmányos elvével is
összeegyeztethetetlen [Alkotmány 2. § (1) bekezdés]. A jogállami
alkotmány - egyebek között - eljárási garanciákat nyújt az alanyi
jogok érvényesítésére, a jogérvényesítés azonban nem állhat
ellentétben a felek önrendelkezési jogával. A határozat rámutat arra,
hogy a fél alkotmányos joga annak eldöntése, hogy jogvitáját bíróság
elé vigye, avagy e jogával ne éljen. Az olyan törvényi rendelkezés,
amely a fél akaratától függetlenül általában teszi lehetôvé a bíróság
igénybevételét, nem tekinthetô az önrendelkezés alkotmányos joga
szükséges, elkerülhetetlen és arányos korlátozásának.
Amennyiben a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem
állapítható meg, bizonyíthatalanná válhat az igényeik mibenléte. Erre
azonban a második részben fogunk részletesen kitérni.
A törvény célját fenti alkotmányellenes megoldás helyett a
választottbírósági eljárás lehetõségének megteremtése szolgálja.
Budapest, 1998. február 12.
Miklós László Molnár Gyula
országgyûlési képviselõ országgyûlési
képviselõ
Kovács Tibor Takács Imre
országgyûlési képviselõ országgyûlési
képviselõ
Farkas Imre
országgyûlési képviselõ
Eleje Honlap