Módosító javaslat!
dr. Gál Zoltán úrnak
az Országgyûlés elnöke
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
Az alábbi módosító indítványokat nyújtom be a
bûntetõeljárásról szóló T/5013.. sz. törvényjavaslathoz:
1.) A javaslat 9.§-ának (2) bekezdése a következõképpen
módosul:
"(2) A bûntetõeljárásban mind szóban, mind írásban az
[anyanyelvét] általa értett nyelvet használhatja.
INDOKOLÁS
A határok megnyitásával egyre több országból érkeznek
hazánkba, köztük olyanok is akik valamelyik világnyelven kiválóan
beszélnek és értenek, anyanyelvük azonban olyan, amelyhez nem, vagy
csak nagy nehézséggel lehet tolmácsot biztosítani. Nemzetközi
egyezmények nem az anyanyelvhasználat biztosítását követelik meg,
hanem az "általa értett nyelv" használatát. (Pl. Polgári és Politikai
Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk, Emberi jogi egyezmény 6.
cikk)
2.) A javaslat 48.§-a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki,
és a jelenlegi (3), (4) és (5) bekezdés számozása értelemszerûen
megváltozik.
"(3) A kirendelés hatályát veszti, ha a terhelt védelmérõl
meghatalmazás útján gondoskodnak."
INDOKOLÁS
Teljesen indokolatlan kirendelt védõ mûködése akkor, ha van
meghatalmazott védõ is. Ez ellentétes a jogintézmény céljával is. E
területen ezért indokolt megtartani a jelenleg hatályos törvény
megoldását.
3.) A javaslat 60.§-a maradjon el, és a §-ok számozása
értelemszerûen változzon.
INDOKOLÁS
A 60.§ a konkrét esetekben értelmezhetetlen. Ki mondja meg
például, hogy melyik az a konkrét eset amikor a házi õrizet nem tudja
úgy biztosítani az eljárás célját mint az elõzetes letartóztatás? Nem
lehet megmondani, hogy mekkora költség nem áll arányban az állam
büntetõjogi igényének érvényesítésével. Továbbá kétséges az is, hogy
ez a szabály kiállna-e egy alkotmánybírósági próbát. Az
Alkotmánybíróság ugyanis már számos határozatában kifejtette, hogy
alkotmányossági vizsgálatoknál nem tud tekintettel lenni gazdasági
szempontokra.
4.) A javaslat 78.§-ának (4) bekezdése maradjon el.
INDOKOLÁS
A jogban fõszabály szerint mindenki a saját cselekményéért
tartozik felelõsséggel. Ha a büntetõeljárásban eljáró személyek nem
szabályszerûen szerzik meg a bizonyítékot, akkor a megfelelõ szabályok
szerint felelõsséggel tartoznak, és felelõsségre is kell õket vonni.
Ez azonban nem lehet felmentõ ok a bûncselekményt elkövetõ személy
számára.
5.) A javaslat 86.§-ának (1) bekezdése a következõképpen
módosul:
"(1) A [tizenkettedik] tizenegyedik életévét meg nem haladott
személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától
várható bizonyíték mással nem pótolható. A kihallgatása esetén a hamis
tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellõzni kell."
INDOKOLÁS
Nincs semmi ésszerû indoka a jelenlegi korhatár
megváltoztatásának. A javaslat szerinti szabályozás azzal a
következménnyel is járna, hogy a 12 és 14 éves kor között lévõ
gyermekkorút arra kellene figyelmeztetni, ami nála nincs, a hamis
tanúzás következményeire.
6.) A javaslat 99.§-ának (2) bekezdése elmarad, (3) és (4)
bekezdésének számozása, továbbá a (4) bekezdésben az utalás
értelemszerûen megváltozik.
INDOKOLÁS
A javaslat (1) bekezdése általános meghatározást tartalmaz
arra vonatkozóan, hogy mikor kell szakértõt alkalmazni. A jelenlegi
(3) bekezdés a legfontosabb eseteket sorolja fel a (4) bekezdés pedig
megmondja, hogy a nyomozóhatóság mikor nem jogosult szakértõ
alkalmazására. A (2) bekezdés megfogalmazása szerint kötelezõ eseteket
tartalmaz, az indokolás szerint olyanokat amelyeknél a hatóságoknak
"meg kell fontolniuk", hogy alkalmaznak-e szakértõt. A felsorolás
pedig esetleges, nem kiérlelt. Nem érthetõ pl., hogy ha a halál meg a
maradandó fogyatékosság okának kivizsgálására szakértõt kell
kirendelni, akkor a kettõ közötti életveszélyes sérülés bekövetkezése
esetén miért nem. Úgy gondolom, hogy a kötelezõ szakértõ kirendelési
okok, további végiggondolására van szükség.
7.) A javaslat 106.§-ának (1) bekezdése maradjon el.
INDOKOLÁS
Ez a módosító javaslat pusztán technikai jellegû. A javaslat
benyújtása óta elfogadott egészségügyi törvény megváltoztatta a
szakkifejezéseket. Az indítványom pusztán arra kíván lehetõséget
nyújtani, hogy csatlakozó módosító indítvánnyal a két törvény
szakkifejezéseit összhangba lehessen hozni.
8.) A javaslat 119.§-ának (1) bekezdése a következõképpen
változik:
"(1) Szemlét a bíróság, [illetõleg] az ügyész [rendel el és]
vagy az ügyész felhatalmazása alapján a nyomozó hatóság tart, ha a
bizonyítandó tény felderítéséhez vagy megállapításához személy, tárgy
vagy helyszín megtekintése, illetõleg tárgy vagy helyszín megfigyelése
szükséges.
INDOKOLÁS
A (1) bekezdés szövege ellentétes a (4) bekezdés szövegével.
Az indítvány ezt az ellentmondást kívánja megszüntetni.
9.) A javaslat 129.§-a (2) bekezdésének c.) pontja a
következõképpen módosul:
((2) Szabadságvesztéssel büntetendõ bûncselekmény miatt
folytatott eljárásban a terhelt elõzetes letartóztatásának akkor van
helye, ha)
"c.) megalapozottan feltehetõ, hogy szabadlábon hagyása
esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével,
tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával
vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené, vagy veszélyeztetné a
bizonyítást,"
INDOKOLÁS
A javaslat indokolatlan mértékben szûkíti az elõzetes
letartóztatás lehetséges okait.
10.) A javaslat 131.§-ának (2) bekezdése elmarad a további
bekezdések számozása értelemszerûen változik.
INDOKOLÁS
A javaslat a jelenlegihez képest növeli a tárgyalás szerepét.
Így a tárgyaláson történõ bizonyítás is nagyobb hangsúlyt kap.
Ugyanakkor a büntetõeljárások idõtartama az ügyek több mint felében 6
hónapnál hosszabb. 1996-ban például a befejezett 61.401 ügybõl 34.388
hat hónapnál hosszabb idõ alatt fejezõdött be. Így teljesen
indokolatlan és megalapozatlan, hogy az elõzetes letartóztatás abban
az esetben amikor megalapozottan feltehetõ, hogy a terhelt szabadlábon
hagyása esetén megfélemlítené a tanukat, vagy eltüntetné az egyéb
bizonyítási eszközöket, legfeljebb hat hónapig tartson.
11.) A javaslat VIII. fejezetének VI. címe, azaz 147. és 148.§-
a, továbbá a VI. cím és az óvadék megjelölés is elmarad. A VIII.
fejezet címeinek és a §-ok számozása is megfelelõen változik.
INDOKOLÁS
Az óvadék intézménye részben a jó anyagi helyzetben lévõ
terhelteket juttatja elõnyhöz. Másrészt lehetõvé teszi azt is, hogy
különbözõ bûnszervezetek fizessenek a terhelt helyett, és ezzel
közvetetten a szervezett bûnözést segíti. Az pedig önmagában
ellentmondás, hogy az óvadék összegét a terhelt vagyoni viszonyai
határozzák meg, azonban azt olyan személy is kifizetheti akinek a
vagyoni viszonyai (egyébként jogosan) nem vizsgálhatók.
12.) A javaslat 149.§-ának (3) bekezdése a következõképpen
változik
"(3) Házkutatást a bíróság vagy az ügyész rendel el,
végrehajtásához a nyomozó hatóságot igénybe veheti."
INDOKOLÁS
Magyarországon évente körülbelül negyvenezer házkutatást
hajtanak végre. Ha a házkutatást csak a nyomozási bíró rendelhetné el
(ill. halaszthatatlan nyomozati cselekmény esetén hagyhatná jóvá
utólag) ezt az indítványozást is figyelembe véve olymértékben
megnövelné a bíróságok és az ügyészségek létszámszükségletét amely nem
teljesíthetõ. Az ügyész nincs a kormánynak alárendelve, ezért
garanciális szempontok sem indokolják a hatáskör-áthelyezést. További
aggály az is, hogy egy ilyen megoldás vagy a "halaszthatatlannak"
nyilvánított nyomozati cselekmények számát szaporítaná, adott esetben
kitalált indokokra tekintettel vagy pedig a bûnüldözés eredményességét
csökkentené.
13.) A javaslat 149.§-ának (6) bekezdése elmarad, a bekezdések
számozása értelemszerûen megváltozik.
INDOKOLÁS
A javasolt rendelkezés alkotmányossági aggályokat is felvet,
miért a közjegyzõi és az ügyvédi irodát emeli ki a javaslat? Ha ilyen
típusú szabályozásra szükség van akkor miért nem tartozik ide pl. az
orvosi rendelõ vagy kórház, ahol szintén õriznek az esetleges
terhelten kívüli, más személyekre vonatkozó iratokat. A javasolt
szabályozás következményeként a megjelölt helyeken nem lehetne a
házkutatást halaszthatatlan nyomozati cselekményként foganatosítani,
így azért is elfogadhatatlan.
14.) A javaslat 149.§-ának (7) bekezdése a következõképpen
módosul:
"(7) [Az ügyész és a] A nyomozóhatóság az ügyész vagy a
bíróság határozata nélkül tarthat házkutatást, ha a házkutatás
késedelmes foganatosítása a (2) bekezdésben felsorolt célok elérését
veszélyeztetni."
INDOKOLÁS
A változtatást a 149.§ (3) bekezdésének javasolt módosítása
teszi szükségessé.
15.) A javaslat 149.§-ának (8) bekezdése elmarad.
INDOKOLÁS
A javaslat érdemi része veszélyezteti a büntetõeljárás
eredményességét. Ha házkutatást végzõ valamilyen szabályt szeg, akkor
azért felelõsségre kell vonni! De ezen az alapon nem lehet felmentési
okot teremteni a bûncselekmény elkövetõje javára. A büntetõeljárásban
eljáró hatóságokat nem azzal kell fegyelmezni, hogy ha szabályt
szegnek akkor felmentik a terheltet, hanem egyéb eszközökkel. A
javasolt megoldás egyébként korrupció forrása is lehet.
16.) A javaslat 165.§-ának (5) bekezdése a következõképpen
módosul:
"(5) Az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást
írásban vagy szóban adhatja. Az utasítást a nyomozó hatóság kérésére
írásba kell foglalni.
INDOKOLÁS
A javasolt módosításra garanciális okokból van szükség.
17.) A javaslat 176.§-ának (2) bekezdése a következõképpen
módosul:
"(2) Egy éven túl a legfõbb ügyész jogosult a nyomozás
határidejének meghosszabbítására.
[Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a
meghosszabbítás legfeljebb az ellene folyó büntetõeljárás
megindításától számított két évig terjedhet.]
INDOKOLÁS
A rendelkezésre álló statisztikai adatokból azt nem lehet
tudni, hogy évente hány olyan ügy van, amelyben a nyomozás idõtartama
a két évet meghaladja. Azt azonban igen, hogy tízezer körül van
azoknak az ügyeknek a száma, ahol a büntetõeljárás idõtartama
meghaladja a két évet. Ezeken belül olyan ügyek is vannak, ahol már a
nyomozás is két éven túl húzódik. Az új eljárási törvény bevezetése
(ezt gyakorlati szakemberek is megerõsítik) lassítani fogja az
eljárást, vagyis nagy valószínûség szerint a két éven túli ügyek száma
nõni fog. Így hatásában a két éves határ felállítása a különösen
súlyos és bonyolult büntetõügyek terheltjeinek felelõsség alóli
szabadulását jelentené. Ez így van még akkor is, ha a
nyomozásmegszüntetés nem res iudicata.
18.) A javaslat 203.§-ának (7) bekezdése elmarad.
INDOKOLÁS
A javaslat abszurd. Az esetek többségében azt jelentené, hogy
magát az érintettet (is) értesítenék az indítvány elõterjesztésével
egyidejûleg a vele szemben alkalmazandó különleges eszköz alkalmazását
kérõ indítványról. Így pl. alkotmánybíró mentelmi jogának a
felfüggesztésére az Alkotmánybíróság teljes ülése jogosult, a
Honvédelmi Tanács tagja esetében a Honvédelmi Tanács dönt,
országgyûlési képviselõ esetén az országgyûlés maga.
19.) A javaslat 424.§-a a következõképpen módosul:
"424.§ A bíróság elsõ fokon jogerõs vagy másodfokon [illetõleg
harmadfokon] felülbírált jogerõs ügydöntõ határozata, illetõleg a
másodfokú [és a harmadfokú] bíróság jogerõs ügydöntõ határozata vagy
határozatának meghatározott része ellen - a terhelt javára -
rendkívüli felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt büntetõjogi
felelõsségének megállapítására vagy kényszergyógykezelésének
elrendelésére a büntetõjog szabályainak megsértése miatt került sor."
INDOKOLÁS
A javaslat ezen a ponton érthetetlen módon tért el minden
korábbi tervezettõl. A korábbi tervezeteknek megfelelõen nem indokolt
a harmadfokon hozott jogerõs határozat ellen is megengedni a
felülvizsgálatot. Egyébként ezt a módosulást úgy tûnik maga az
elõterjesztõ sem vette észre, mert az indokolás még a korábbi (e
módosító indítvánnyal visszaállítani javasolt) szöveg magyarázatát
tartalmazza.
20.) A javaslat 534.§-a (2) bekezdésének a) pontja elmarad, és
a bekezdés pontjainak jelölése értelemszerûen változik.
INDOKOLÁS
A jogintézmény új, hatása vitatható. Teljesen indokolatlan
ilyen nagyszámú és súlyos bûncselekményre kiterjeszteni. A javaslat a
jelenlegi állapotában lehetõvé teszi a tárgyalásról lemondást néhány
kivételtõl eltekintve az egész gazdasági és vagyon elleni fejezet
elkövetõi számára.
21.) A javaslat 596.§-a és az azt megelõzõ cím elmarad, a
javaslat §-ainak számozása értelemszerûen változik.
INDOKOLÁS
1973 óta gyökeresen megváltozott az Alkotmány, az alkotmányos
rend és benne az igazságügyminiszter szerepe is. Ebbe a rendbe már nem
illik bele az igazságügyminiszter "kegyelmezõ" szerepe. Különösen
sajátos ez az elengedési lehetõség a vagyoni elõny vonatkozásában,
mert ezt - egyszerûsítetten megfogalmazva - korrupcióért adják és
kapják. Nem lehet elképzelni olyan esetet amikor a megvesztegetettnek
vissza kell adni a megvesztegethetõségéért szerzett javait. Nem
véletlen, hogy a Btk. ilyen esetekben még mérséklést sem engedélyez.
22.) A javaslat 570.§-a (1) bekezdésének b) pontja a
következõképpen módosul:
(1) A bíróság a próbaidõre felfüggesztett büntetés
végrehajtását az ügyész indítványára vagy hivatalból elrendeli, ha
"b) az elitéltet a próbaidõ alatt elkövetett bûncselekmény
miatt a Btk. 91.§ (1) bekezdésének b) pontjában, illetõleg (3)
bekezdésében meghatározott büntetésre ítélték, és az újabb
bûncselekmény miatt eljáró bíróság és a végrehajtás iránt nem
intézkedett"
INDOKOLÁS
A felfüggesztett pénzbüntetés végrehajthatóvá válásának
feltételeirõl eredetileg a Btk. 91.§-ának (2) bekezdése rendelkezett.
Késõbb a 91.§ egy új (2) bekezdéssel egészült ki, és a pénzbüntetés
végrehajthatóságára vonatkozó szabály átkerült a 91.§ (3) bekezdésébe.
Még késõbb, a 91.§ (2) bekezdése hatályát vesztette. A Be. módosításai
nem követték ezeket a változásokat. Így jelenleg a Be-ben rossz az
utaló szabály. A rossz utaló szabályt azonban egy jóra kell
felváltani. Ha csak nem az a jogalkotói akarat, hogy a végrehajtásában
felfüggesztett pénzbüntetést utólag soha ne lehessen végrehajthatóvá
változtatni.
Budapest, 1998. február 9.
dr. Kónya Imre dr. Kutrucz Katalin
Eleje Honlap