Módosító javaslat!
dr. Gál Zoltán
az Országgyûlés elnökének
HELYBEN
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése
alapján a büntetõeljárásról szóló T/5013.. számú törvényjavaslathoz a
következõ
m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t
terjesztem elõ:
A törvényjavaslat 221. §-át a következõképpen javaslom
módosítani:
"221.§
(1) Ha a bûncselekmény elenyészõ súlya miatt a gyanúsított
felelõsségre vonása nem szükséges, az ügyész a vádemelést határozattal
mellõzi. Ebben az esetben megrovást alkalmazhat (Btk. 71.§)
(2) [A vádemelés mellõzésérõl szóló határozatot közölni kell a
sértettel is. A sértett indítványozhatja, hogy az ügyész emeljen
vádat.] A határozat ellen a sértett, feljelentõ és az egyéb érdekelt
panasszal élhet. Ha a terhelt a megrovást kimondó határozat ellen
panaszt jelent be, és nyomozás megszüntetési ok nem állapítható meg,
akkor az ügyész vádat emel."
Indokolás
A javaslat indokolása szerint figyelemmel a 3.§(2) bek.-re
("büntetést kiróni ... intézkedést alkalmazni egyedül a bíróság
jogosult"), ügyész megrovást nem alkalmazhat. A Javaslat nem
következetes, mert ugyanakkor a vádemelés elhalasztása kapcsán a
terheltre lényegesen kedvezõtlenebb intékedések megtételére jogosítja
fel az ügyészt. (Magatartási szabályok megállapítása -lényegében
pártfogó felügyelet alá rendelés-, kártérítési kötelezettség elõírása,
jóvátétel biztosítása a sértett részére, köz számára munka végzés stb.
224.§.)
Feltétlenül szükséges fenntartani az ügyészi megrovás
intézményét, mert az ügyész a bírói útról történõ kívánatos elterelés
mellett kifejezheti a hatóság rosszallását a csekélyebb tárgyi súlyú
bûncselekmények miatt (pl. a szabálysértési értékhatárt alig meghaladó
értékû dolog jogtalan eltulajdonítójával szemben). A megrovás a
bûnügyi nyilvántartásba bekerülne, így utólag lehetõség lenne a
sorozatosan csekély tárgyi súlyú bûncselekményeket elkövetõ személyek
súlyosabb felelõsségre vonására. A sértetti jogok elismerése is
megköveteli, hogy a hatóságok az elenyészõ súlyú, cselekmények esetén
is alkalmaznak szankciót. A szabálysértési hatóságok "büntetés
kiszabási" gyakorlatával összevetve is feltétlenül szükséges lenne,
mert nyilvánvaló, hogy a kevésbé társadalomra veszélyes
szabálysértések miatt kiszabott pénzbírsággal szemben a jelentõsebb
tárgyi súlyú -de a maga kategóriájában jelentéktelenebb- bûncselekmény
szankció nélkül hagyása az elkövetõket arra orientálná, hogy
"érdemesebb" bûncselekményt elkövetni, mint szabálysértést. Az is
prognosztizálható, hogy jelentõsen csökkenne a csekély tárgyi súlyú
bûncselekményeknél a felderítésre irányuló tevékenység, hiszen ha a
terhelt még csak megrovásban sem részíthetõ, akkor a nyomozó hatóságok
aligha fogják a felderítést erõltetni.
Budapest, 1998. február 09.
Jauernik István
MSZP
Eleje Honlap