Módosító javaslat!

dr. Gál Zoltán

az Országgyûlés elnökének

HELYBEN

Tisztelt Elnök Úr!

A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése

alapján a büntetõeljárásról szóló T/5013.. számú törvényjavaslathoz a

következõ

m ó d o s í t ó j a v a s l a t o t

terjesztem elõ:

A törvényjavaslat 4. §-át a következõképpen javaslom

módosítani:

" [A bizonyítási teher]

4.§

[A vád bizonyítása a vádlót terheli. A kétséget kizáróan nem

bizonyított tény nem értékelhetõ a terhelt terhére.]

A bizonyítás alapvetõ elvei

(1) A büntetõ eljárásban szabadon felhasználható minden olyan

bizonyítási eszköz és bizonyítási eljárás, amely a tényállás

megállapítására alkalmas lehet. Az eljáró hatóságok a bionyítékokat

egyenként és összességükben szabadon értékelik, és a bizonyítás

eredményét az így kialakult meggyõzõdésük szerint állapítják meg.

(2) A vád alapjául szolgáló bizonyítási eszközök rendelkezésre

bocsátása a vádló feladata. A kétséget kizáró módon nem bizonyított

tény a terhelt terhére nem értékelhetõ."

Indokolás

A modern büntetõeljárásjog fejlõdésében meghatározó

jelentõsége volt annak, hogy az adott törvények a kötött bizonyítási

rendszert fogadták-e el, avagy a szabad bizonyítási rendszer mellett

foglaltak állást. A legújabb jogfejlõdés eredményeként az alapvetõen

szabad bizonyítás elvén álló, de bizonyos korlátozásokat beépító ún.

"vegyes" rendszerek alakultak ki. A bizonyítási rendszer alapvetõen

meghatározza az eljárásjog többi elemét, ezért már az alapvetõ

rendelkezések között (és nem a késõbbi szabályoknál) kell kiemelni,

hogy javaslat is ezt fogadja el.

Miután a bizonyítási eljárást nem csak a "vádló" folytatja,

hanem a bíróságnak is megmaradnak - a jelentõs változások ellenére is-

jogosultságai, így mindenképpen helyesebb lenne a javaslattal

ellentétben annak megfogalmazása, hogy a vád alapjául szolgáló

bizonyítási eszközök rendelkezésre bocsátása a vádló kötelezettsége.

Budapest, 1998. február 09.

Jauernik István

MSZP