Országgyûlési képviselõ

T/5304/5..

Módosító javaslat!

Dr. Gál Zoltán úrnak

az Országgyûlés elnökének

Helyben

Tiszelt Elnök Úr !

A Házszabály 94. §-ának (1) bekezdése és 102. §-ának (1)

bekezdése alapján a távhõszolgáltatásról szóló T/5304. számú

törvényjavaslathoz a következõ

módosító javaslatokat

terjesztem elõ:

1.

A törvényjavaslat 1. §-a (4) bekezdésének a.) pontja a

következõk szerint módosul, a b.) pont változatlan marad, míg a c.) pont

törlésre kerül:

(4) Nem tartozik a törvény hatálya alá

a.) a kizárólag saját felhasználási célra hõt termelõ

létesítmény , valamint az a hõtermelõ tevékenység, amit a termelõ,

szolgáltató közbeiktatása nélkül, közvetlenül a fogyasztónak egyedi

közüzemi szerzõdés alapján biztosít,

...

c) a központi költségvetési szervek vagyonkezelésében lévõ

távhõtermelõ és távhõszolgáltató berendezés

Indoklás

A törvény tervezete célja szerint egységesen kívánja szabályozni

a távhõ termelésére, szolgáltatására és fogyasztására vonatkozó

tevékenységeket és kapcsolatrendszereket, ezért indokolatlan az 1. §.

(4) bekezdés a) és c) pontjaiban megfogalmazott megkülönböztetés.

2.

A törvényjavaslat 3. §. (1) bekezdésének r.) pontja a

következõk szerint módosul:

(1) A törvény alkalmazásában

-2-

r) fogyasztó: az a természetes, vagy jogi személy, jogi

személyességgel nem rendelkezõ gazdálkodó szervezet, vagy ezek

közössége, aki (amely) a szolgáltatóval távhõszolgáltatásra vonatkozóan

szerzõdéses jogviszonyba kerül.

A fogyasztó lehet: lakossági fogyasztó és

egyéb fogyasztó

ra) lakossági fogyasztó: a lakóépület és a vegyes célra

használt épület tulajdonosa, vagy az ilyen épületben lévõ lakás és

nem lakás céljára szolgáló helyiség (épületrész) tulajdonosa,

bérlõje, használója, vagy azok közössége

rb) egyéb fogyasztó: az ra) pontban nem említett épület,

vagy az ilyen épületben (építményben) lévõ helyiség (épületrész)

tulajdonosa, vagy azok közössége

Indoklás

A fogyasztó fogalmának a tervezet szerinti, tágabb meghatározása

csak a mért szolgáltatás teljeskörû (3 éven belül végrehajtandó)

megvalósításáig bírhat jelentõséggel. Ezen átmeneti idõszakra vonatkozó

szabályok megalkotására a törvény vagy a Kormány, vagy az önkormányzatok

részére adjon felhatalmazást. A lakossági és egyéb fogyasztó

megkülönböztetés a dotáció eltörlése óta teljesen felesleges. 1991 õsze

elõtt volt csak jelentõsége, amikor a lakossági fogyasztó dotált volt.

3.

A törvényjavaslat 3. §. (2) bekezdése a következõk szerint

kiegészül:

(2) A hatósági ár megállapítója az árak alkalmazása tekintetében

az áralkalmazási feltételekrõl szóló rendeletében további fogalmakat

határozhat meg, illetve az e törvényben meghatározott fogalmakat

kiegészítheti .

Indoklás

Az ország különbözõ területein a helyi technikai adottságok

eltérõen alakultak ki és fejlõdtek, ezért az önkormányzatok számára a

szolgáltatás biztonságának megõrzése, illetve elérése érdekében lehetõvé

kell tenni a helyi sajátosságok érvényesítését.

4.

A törvényjavaslat 40. §. (1) és (2) bekezdése a következõk

szerint módosul, míg (4) bekezdése törlésre kerül.

(1) A szolgáltatott távhõ elszámolása hõmennyiség mérés vagy átalány

szerintitávhõszolgáltatás esetében) átalány szerint is történhet.

-3-

(2) Mérés szerinti elszámolás esetén a A távhõszolgáltató a

szolgáltatott távhõ mennyiségét a fogyasztói hõközpontban,

illetõleg a szolgáltatói hõközpontban és a hõfogadó állomásonaz

elszámolási mérõhelyen köteles mérni és elszámolni.

(4) Az átalány szerinti távhõszolgáltatás esetében átalánydíjas

elszámolást kell alkalmazni. Az átalánydíj megfizetése az épületnek vagy

épületrésznek a szolgáltatást igénybe vevõ használóját (pl. bérlõjét,

vagy haszonélvezõjét, vagy tulajdonosát) terheli.

Indoklás

A törvény kimondja, hogy 3 éven belül át kell térni a mérés

szerinti elszámolásra. Erre való tekintettel indokolatlan az átalány

szerinti elszámolásról beszélni. Mért szolgáltatás esetén csak az

elszámolási mérõhelyen van mód mérésre és annak alapján elszámolásra.

5.

A törvényjavaslat 40. §. (5) bekezdése a következõk szerint

módosul és jelölése (4) bekezdésre, valamint ezzel összhangban a (6)-(7)

bekezdések jelölése (5)-(6) bekezdésre változik:

(4) Mérés szerinti távhõszolgáltatás esetén a

szolgáltatás helyét, mértékét és tartalmát, a mért távhõ és díja

épületrészenkénti megosztásának és kiegyenlítésének módját az

érdekeltek megállapodása rögzíti. Amennyiben a távhõvel ellátott

épületnek, épületrészeknek több tulajdonosa van, a mért fogyasztás

díjának kiegyenlítése a tulajdonosok egymással történõ

megállapodása szerint együttesen, vagy épületrészenként külön is

történhet. Külön történõ díjfizetés esetén a díj épületrészenkénti

megosztása és a megosztás szerinti számlázás - a tulajdonosok által

meghatározott elve szerint - a távhõszolgáltató feladata.

Egyebekben a díjfizetés feltételeire a települési önkormányzatnak a

díjalkalmazási feltételekrõl szóló rendelete az irányadó.

Indoklás

A 40. §. foglalkozik a mérés szerinti elszámolással.

Az (5) bekezdés részletezi a szolgáltató díjelszámolással

kapcsolatos kötelezettségét. A jogalkotó szándéka az volt, hogy

épületrészenként történõ mérés és külön épületrészenkénti fizetés esetén

a mért hõenergia felosztása és számlázása a szolgáltató kötelezettsége

maradjon.

-4-

Az épületrészenkénti elszámolás ebben az esetben lakásszintû

elszámolást jelent, ugyanis a törvény 3.§. (1) bekezdés ra., alpontja

épületrész alatt a lakóépületben és vegyes célra használt épületben lévõ

lakást, ill. nem lakás céljára szolgáló helyiséget ért.

A szolgáltató számlázási kötelezettségének a tulajdonosok által

meghatározott elvek alapján köteles eleget tenni.

A törvényi megfogalmazásból a tulajdonos elõzõek alapján

kiovashat egy olyan kötelezettséget a szolgáltató számára, ami nem

tehetõ a szolgáltató feladatává, kizárólag abban az esetben, ha arra

vonatkozóan a felek között megállapodás jön létre.

Ebben a szellemben fogalmazott a törvényalkotó 40. §. (5) bek.

elsõ mondatában. A törvénytervezet mostani megfogalmazása alapján a

tulajdonosok a külön számlázás alapjául a fûtési költségmegosztók

alkalmazását is meghatározhatják, mint felosztási elvet, a szolgáltató

véleményének kikérése nélkül.

Ez a következõ veszélyeket hordozza magában.:

A szolgáltatót idegen tulajdonban lévõ eszközökön (radiátorokon)

a tulajdonosok elhatározásából és költségén szakvállalat által

felszerelt költségmegosztók adatainak figyelembevételével kötelezi a

számlázásra.

Úgy gondoljuk, a szolgáltatót törvény sem kötelezheti idegen

tulajdonban lévõ berendezésen történõ munkavégzésre.

A tulajdonosok a gyakorlatban elõforduló 4-6 féle

költségmegosztó módszer közül önállóan választják ki a számukra

legkedvezõbbet, ebbe a döntésbe a szolgáltató beleszólni nem tud és nem

is akar. A szolgáltató sem létszámmal, sem eszközzel (számítógép,

szoftver, raktári készlet) nem rendelkezik és nem is tud berendezkedni,

hogy kövesse a tulajdonosok által kiválasztott költségmegosztó

módszereket.

A tapasztalatok alapján a költségmegosztásban résztvevõ

tulajdonosok azon része, akik nem tudnak megtakarítani, a módszert

ellenzik és a költségmegosztás külön költségeit sem hajlandók

megfizetni.

Gazdálkodó szervezet törvényben sem kötelezhetõ számára

veszteséges tevékenység folytatására.

Természetesen a szolgáltató a tulajdonosok által választott és a

szolgáltatóval kötött külön megállapodás értelmében a szakvállalat által

elkészített költségfelosztást elfogadja és az alapján a törvényben

elõírt kötelezettségeinek eleget tesz.

Veszprém, l998. február 16.

Dióssy László

SZDSZ

Eleje Honlap