B/l. szám

Beszámoló Magyarország 1993 évi

társadalmi, gazdaság és népesedési adatairól

Elõszó

Az új statisztikai törvény (1993. évi XLVI. tv.) amely 1993. május 15-én

lépett hatályba, a KSH feladatai között az alábbiról is rendelkezik:

"az Országgyûlés és a Kormány évenkénti tájékoztatása az ország

társadalmi, gazdasági, népesedési adatairól;"

A rendszeres, részletes és a felhasználók széles köréhez eljutó

tájékoztatási formákon túl e kötelezettség alapján készítette el a Központi

Statisztikai Hivatal azt az elemzést, amelyet 1994. április második felében az

Országgyûlés és a Kormány rendelkezésére bocsátott.

Az elemzés elkészítését és nyilvánosságra hozatalát röviddel követõen

hivatalba lépõ új Országgyûlést és a Kormányt a Hivatal ugyancsak tájékoztatni

kívánja a gazdasági és a társadalmi helyzet fontosabb jellemzõirõl. Ezért a

törzsanyagot változatlanul hagyva, de azt az 1994. I. negyedévrõl

rendelkezésre álló adatokkal kiegészítve a kiadványt ismételten az

Országgyûlés és a Kormány rendelkezésére bocsátjuk.

A gazdaság, a társadalom általános szervezettségében az elmúlt években

szükségszerûen bekövetkezett nagymértékû változások természetesen a folyamatok

mérésére hivatott statisztikai munkát sem hagyták érintetlenül. A gyökeres

változásokkal párhuzamosan változtak és változnak a statisztikai munka

eszközei és mérési területei is. A gyors változások esetenként a korábbi

adatsorokkal való összehasonlíthatóságot megnehezítik. Emiatt néhány területen

a felvázolt kép nem lehet teljes, ez azonban megítélésünk szerint az elemzés

felhasználhatóságát alapjaiban nem korlátozza.

A következõ idõszakban az információs rendszer további formálásában a

hazai igények kielégítése mellett az Európai Unió által megfogalmazott

követelmények következetes teljesítése szabja meg munkánk fejlesztési irányait

és ütemét.

Az ehhez szükséges szakmai feladatokat a Központi Statisztikai Hivatalnak

kell megfogalmaznia és megoldania, szoros együttmûködésben a hivatalos

statisztikai szolgálathoz tartozó szervekkel, e munka feltételeinek

megteremtésében, támogatásában ugyanakkor mind a Parlament, mind a Kormány

segítségére számítunk.

Tartalom

Beszámoló a társadalom és a gazdaság fõbb folyamatairól 5

I. Társadalmi folyamatok 5

1. Népesedési helyzet 6

A népesség nagysága, természetes szaporodás és korstruktúra 6

Születések száma, termékenység 9

Halandósági viszonyok 10

Házasságkötés, válás 11

A népesség térbeli elhelyezkedése és mozgása 12

2. Ellátási rendszer 14

Egészségügyi helyzet 14

Szociális ellátás 16

Oktatás 17

3. Munkaerõ 19

Foglalkoztatottság, munkanélküliség 19

A lakosság jövedelme 22

4. Infrastruktúra 23

II. Gazdasági folyamatok 26

1. A gazdaság tulajdonosi és szervezeti átalakulása 26

Privatizáció 26

Gazdasági szervezetek, gazdálkodási formák 28

Csõd és felszámolási eljárások 29

Külföldi tõke, vegyes vállalatok 29

A tulajdonosi szerkezet változása 30

2. A gazdaság teljesítménye 31

Összefoglaló megállapítások 31

Az ipari termelés alakulása és struktúrájának változása 34

Az építõipar teljesítménye 36

A mezõgazdaság teljesítménye 36

AElig;ru- és személyszállítás 39

Energiafelhasználás 40

A bruttó hazai termékek (GDP) felhasználása, a háztartások fogyasztása

40

Beruházás 42

3. Árak 43

A termelõi áralakulás 43

Külkereskedelmi árak 45

A fogyasztói áralakulás 45

4. Külgazdasági kapcsolatok 47

Külkereskedelmi áruforgalom 47

Idegenforgalom 49

A fizetési mérleg 50

Adósságállomány 52

5. A Budapesti Értéktõzsde forgalma 52

6. Fiskális és monetáris politika 54

Államháztartás, állami költségvetés 54

Betéti- és hitelkamatlábak 54

Betétek, hitelek 56

Melléklet 57

Néhány fontosabb társadalmi és gazdasági jelenség

Nemzetközi összehasonlítás

Beszámoló a társadalom és a gazdaság fõbb

folyamatairól

I. Társadalmi folyamatok

A rendszerváltás, a gazdaság átalakítása új folyamatokat inditott el a

társadalom tagozódásában. Ennek egyik jellemzõje, hogy a szellemi

foglalkozásúak arányának az 1980-as évek végéig tartó növekedését az 1990-es

évek elején stagnálás követte. A közép- és felsõszintû vezetõk körében

erõteljes fiatalodás következett be. A jövõ szempontjából jelentõs az önálló

iparosok és kereskedõk, általában a vállalkozók számának gyors gyarapodása,

bár ez a réteg a társadalomnak ma még csak egy viszonylag vékony szeletét

alkotja. Egy részük a korábbi fõfoglalkozás mellett mûködtetett "második

gazdaságból", másik részük az állami szektorból került a magángazdaságba.

Körükbe a beáramlás a 40 év alattiak körében volt a legerõteljesebb, így

jelentõs fiatalodás történt. Ennél kisebb növekedés figyelhetõ meg az önálló

parasztságnál, az utánpótlást itt is a fiatalabb generáció jelenti. Mindezek a

mozgások együttjártak a középrétegek fokozódó differenciálódásával, különösen

a fiatalabb korosztályokban.

A magánszektorban dolgozók aránya elsõsorban a piacérzékenyebb

ágazatokban - kereskedelem, szolgáltatás - nõtt.

A társadalmi tagozódás egyik fontos tényezõjévé vált a vagyoni helyzet. A

vizsgálat idején a háztartások 26%-a rendelkezett földtulajdonnal, további 6%

egyéb ingatlanban megtestesülõ termelõvagyonnal (üzlet, gyár, szálloda stb.).

Az átalakulás sajátossága, hogy a termelõvagyonnal rendelkezõk aránya alig

különbözik a magánszektorban, és az azon kívül levõk körében. Az önálló

iparosok, kereskedõk közül is csak 25%-nak van termelõvagyona, ami azt jelzi,

hogy e réteg a felhalmozás elején tart.

A szülõk 1948-as tulajdonosi helyzete lényegében nincs hatással az állam-

polgárok szektorok szerinti megoszlására, sõt, a nem magánszektorba tartozók

között nagyobb azoknak az aránya, akiknek a szülei rendelkeztek

termelõvagyonnal, mint a magánszektorbeliek között. Ehhez hozzájárulhatott,

hogy korábban a vagyonos szülõi háttér inkább hátrányt jelentett, mint elõnyt.

A társadalmi változások egyik minõségi jellemzõje az egyházak szerepének

megújulása. Ugyanakkor az is tény, hogy az egyházaknak számolni kell az utóbbi

évtizedek társadalmi hatásaival, amelynek következtében számottevõen

növekedett a felekezeten kívüliek aránya. Hosszú távon további jelentõs

változás, hogy - a holocaust következtében - csökkent az izraelita

felekezethez tartozók száma. A legnagyobb felekezetekhez tartozók között nincs

számottevõ különbség demográfiai és társadalmi jellemzõkben, de a felekezeten

kívüliek között lényegesen magasabb a szellemi foglalkozásúak aránya és az

iskolázottság. A népesség többsége elsõsorban házasságkötéskor (66%) és

keresztelések alkalmával (83%) veszi igénybe az egyházak szolgáltatásait, de a

rendszeres vallásgyakorlás csak a lakosság 13%-ára jellemzõ.

1. Népesedési helyzet

A népesség nagysága, természetes szaporodás és korstruktúra

Magyarország népesedési helyzetére európai összehasonlításban közepes

termékenység, rendkívül magas halandóság és viszonylag elõrehaladott

demográfiai öregedés jellemzõ. A demográfiai jelenségek alakulását meghatározó

tényezõk általában huzamosabb ideig érvényesülnek. Ahogy napjaink népesedési

helyzetét és a korstruktúrát befolyásolja még a korábbi évtizedek

termékenysége, halandósága, ugyanúgy a mai termékenységi, halandósági

viszonyok is hatnak majd a jövõ század népesedési helyzetére,

korstruktúrájára.

A népesség lélekszámának csökkenése a XX. század folyamán az elsõ

világháború idején következett be elõször, majd 1945-ben másodszor. A század

harmadik népességcsökkenési idõszaka - ezúttal nem háborús okok következtében

- 1981-ben kezdõdött. Az 1960-as évek eleje óta a termékenység olyan mértékben

csökkent, hogy színvonala már nem biztosítja a népesség reprodukcióját. Ezzel

lényegében azonos idõben következett be fordulat a halandóság alakulásában, az

addig javuló tendenciát folyamatos romlás váltotta fel. A természetes

szaporodás, vagyis a születések és a halálozások számának pozitív különbözete

1980-ig fennmaradt, 1981-tõl azonban a népesség száma csökken. Az 1980-as

évtizedben összességében 335 ezer fõvel, vagyis 3%-kal lett kisebb az ország

népessége. A legutóbbi népszámlálás szerint 1990. január 1-jén a népesség

száma 10 375 ezer fõ volt. A csökkenés folytatódik, az azóta eltelt négy év

alatt 97 ezerrel, ebbõl 1993-ban - elõzetes adatok szerint - 32 ezerrel

fogyott a népesség, amely 1994. január 1-jén 10 278 ezer fõ volt.

A népességszám csökkenése a megyék túlnyomó részére jellemzõ. A népesség

1990-1993 között mindössze 3 megyében növekedett (Fejér, Hajdú-Bihar és Pest),

mindenütt 1%-nál kisebb mértékben, míg a többi megyében és a fõvárosban

csökkent, legnagyobb mértékben - 2%-kal - Nógrád megyében, legkevésbé Csongrád

(0,3%), illetve Baranya megyében és a fõvárosban (0,4%).

Népességelõreszámítások szerint a népesség nagysága még a XXI. század

elsõ évtizedeiben is csökkenni fog, mivel gyakorlatilag elképzelhetetlen olyan

gyökeres változás akár a termékenység, akár a halandóság területén, amely a

természetes szaporodás eléréséhez szükséges mértékben növelné a születések,

illetve csökkentené a halálozások számát. Ennek alapvetõ oka a népesség

kedvezõtlen korösszetétele. A születõ generációk létszáma évrõl évre kisebb,

az idõsebb nemzedékek ezzel szemben viszonylag nagyobb lélekszámúak. Ennél

fogva alacsony születési és magas halálozási arány várható.

1993-ban a népesség 19%-a, közel 2 millió ember volt 60 éves vagy

idõsebb. A népesség öregedése a demográfiai hatások mellett számos társadalmi-

gazdasági feszültségnek is forrása. A nagy ellátó rendszerek -

nyugdíjrendszer, egészségügyi és szociális ellátás - iránti fokozott igények

és ennek megfelelõen a társadalmi költségek emelkedése mellett egyéb

megoldandó problémák sokasága is jelentkezik.

Születések száma, termékenység

A születések számának csökkenõ alapirányzatát nem változtatta meg, hogy

1990-ben és 1991-ben némileg több gyermek született, mint az azt megelõzõ

néhány évben. A csökkenés 1992-ben és 1993-ban tovább folytatódott, az 1993.

évi 116,5 ezer élveszületés a legalacsonyabb az elmúlt százhúsz évben és

mintegy 5 ezerrel kevesebb az elõzõ évinél. A születési arányszám 11,3

ezrelékre csökkent.

Az élveszületési arányszám tekintetében a megyék között történelmileg

kialakult különbségek továbbra is fennállnak, de a csökkenés a magasabb

születési arányszámú megyékben inkább érvényesült, ezért a megyék közötti

különbségek mérséklõdtek. A népességszámhoz képest még mindig Szabolcs-

Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben születnek a

legtöbben (12-14 ezrelék), míg a fõvárosban, Zala és Heves megyékben a

legalacsonyabb az élveszületési arányszám (9-11 ezrelék).

A születésszám visszaesésében fõleg a fiatalok termékenység csökkenése

játszik szerepet. A szülõ nõk között folyamatosan csökken a 25 évnél

fiatalabbak aránya. A változáshoz hozzájárult a fiatalok házasságkötési

arányának mérséklõdése, ami jóval nagyobb mértékû volt, mint a születésszám

csökkenése. A termékenység 1993-ban a 20-24 éves nõk körében csökkent a

legnagyobb mértékben az elõzõ évhez képest (8%-kal), míg a 25-29 éves nõk

szülési kedve 1993-ban valamelyest magasabb volt, mint 1992-ben.

Feltételezhetõ, hogy a 25 éven aluliak termékenység csökkenése a házasságkötés

és a gyermekvállalás késõbbre halasztását jelzi.

A születések között az elsõ és másodszülött gyermekek aránya

változatlanul a legjelentõsebb, 44%, illetve 35%, viszonylagos súlyuk azonban

csökkenõ. A harmadik, negyedik és ötödik gyermeküket szülõ nõk aránya ugyanis

mérsékelten emelkedik az 1980-as évek második felétõl. Ennek megfelelõen a

születési sorrend átlaga is növekedett az 1990. évi 1,88-ról 1,92-re 1993-ban.

A házasságon kívüli születések aránya az utóbbi években fokozatosan

növekszik. A jelenlegi 17%-os arány az eddigi legmagasabb, kétszerese a tíz

évvel ezelõtti és háromszorosa a húsz évvel korábbi aránynak.

A terhességmegszakítások száma 1993-ban mintegy 75 ezer volt, 14%-kal

kevesebb, mint az elõzõ évben és 17%-kal alacsonyabb, mint 1990-ben. A

csökkenés fõleg a házasok, a gyermekesek és az ismételten abortáló nõk között

figyelhetõ meg, akiknél a visszaesés az említett aránynál is jelentõsebb. A

folyamatban fõleg a felelõsségteljesebb fogamzásgátlási magatartás játszik

szerepet, az abortuszok számának jelentõs csökkenése ugyanis nem érintette a

születések mérséklõdésének trendjét.

Az a körülmény, hogy a születések egyre kisebb hányada származik 20 éven

aluli nõktõl, illetve a terhességmegszakítások számának csökkenése magyarázza,

hogy emelkedik a született gyermekek átlagos súlya és csökken körükben a

koraszülöttek aránya. Az 1993. évi 8,7%-os koraszülött arány hosszú évtizedek

óta a legalacsonyabb és ez is hozzájárult a csecsemõhalálozás csökkenéséhez.

Halandósági viszonyok

Demográfiai helyzetünk kedvezõtlen jelensége a rendkívül magas halan-

dóság. A halálozások száma 1993-ban 148,5 ezer volt. Ezer lakosra 14,4

haláleset jutott, ami európai összehasonlításban a legmagasabb halálozási

aránynak tekinthetõ.

A megyék közötti különbségek a halálozások esetében is eléggé állandóak,

a legnagyobb halálozási arányszám a nyolcvanas években és 1992-ben is Somogy,

Bács-Kiskun, Békés és Heves megyékben volt (15-16 ezrelék). A fõvárosban és

Csongrád megyében a többi megyéhez képest valamelyest javultak a halálozási

mutatók, míg a legkedvezõbb arányszám 1992-ben Veszprém és Fejér megyékben (13

ezrelék) alakult ki.

A halandósági viszonyokban bekövetkezõ változásokat összefoglalóan

tükrözi a várható átlagos élettartam alakulása. Magyarországon ez a mutató

1966-ig emelkedett. Ekkor a férfiak születéskor várható átlagos élettartama

67,5 évet ért el, azóta pedig - kisebb ingadozások mellett - csökken, 1992-ben

64,6 év volt. A nõk születéskor várható átlagos élettartama gyorsabban

emelkedett, mint a férfiaké, 1966-ig 72,2 évre nõtt, a legutóbbi 20 évben

azonban ez az érték mindössze másfél évvel emelkedett és 1992-ben 73,7 év

volt.

A csecsemõk és gyermekek halandósága számottevõ mértékben, a 25 évesnél

fiatalabb felnõtteké csak igen szerény mértékben javult. A halandósági

viszonyok romlása elsõsorban a középkorúak, kisebb mértékben a fiatalabb

felnõttkorúak életkilátásainak romlásából adódik. A csecsemõhalandóság, kis

megszakításokkal, lassú ütemben, de folyamatosan csökken. Az ezer

élveszülöttre jutó egy éven alul meghaltak száma 1993-ban 13 volt, szemben az

elõzõ évi 14-gyel és az 1990. évi 15-tel.

A fõbb halálokcsoportok sorrendjét tekintve elsõ helyen a keringési

rendszer betegségei szerepelnek, amelyek a halálozások mintegy 51%-át teszik

ki; ezt követik a daganatok (22%), a sérülések és mérgezések (9%), az

emésztõrendszer betegségei (7%), a légzõrendszer betegségei (5%). Az

öngyilkosságok száma a legutóbbi évtizedben 16-18%-kal csökkent, jelenleg az

összes halálesetnek 2-3%-át teszi ki.

Az egyes kiemelt jelentõségû halálokok vizsgálata arra utal, hogy az igen

kedvezõtlen magyar halandóság jelentõs mértékben az egészségtelen életmódban

és a kedvezõtlen életkörülményekben rejlõ okokra vezethetõ vissza

(táplálkozási szokások, alkoholfogyasztás, dohányzás stb.), de szerepet

játszanak benne az egészségügyi ellátás hiányosságai is.

Házasságkötés, válás

A házasságkötések száma jelentõsen csökkent, 1980-ban 80 ezer, 1990-ben

66 ezer, 1993-ban mintegy 53 és fél ezer házasságot kötöttek. A mérséklõdés

azzal is összefügg, hogy egyre nagyobb teret hódít a más országokban is

terjedõ, hivatalos bejegyzés nélküli együttélés. Erre utal egyebek mellett a

házasságon kívül született gyermekek számának és arányának emelkedése is.

A válások száma a 80-as évek közepéig emelkedett, azóta csökken. 1993-ban

21,6 ezer válásra került sor, ami az eddigi legmagasabb (1987. évi) szintnél

30%-kal, az 1990. évinél 17%-kal kevesebb.

A népesség térbeli elhelyezkedése és mozgása

A települések száma 1994. január 1-jén 3114 volt, ebbõl 194 város és 2920

község. A tanácsrendszer megszûnésével kétszintûvé vált a területi

közigazgatás (megye, település) és a települések önkormányzatai egyenlõ

jogokat élveznek. A korábbi községegyesítések és a városokkal történt

egyesítések egy része 1991-tõl kezdve felbomlott, a kiválást igénylõ

községrészek önálló közigazgatást, önkormányzati jogokat kaptak. A községek

száma négy év alatt 16-tal növekedett, annak ellenére, hogy közben 26 község

városi rangot nyert. A meglévõ városok szétválásából további 2 város alakult.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében történt a legtöbb várossá nyilvánítás, ahol 6

községet emeltek városi rangra, ezáltal itt és Pest megyében található a

legtöbb városi rangú település (mindkét megyében 16). A legkevesebb város

Baranya és Gyõr-Moson-Sopron megyében van (5-5). Az ország népességének 1990.

évben 62%-a, 1993-ban 63%-a élt városokban. Budapest népességének aránya 1994.

január 1-jén 19,6% volt.

Az elõzõ években a népességszám csökkenése elsõsorban a kis lélekszámú

községeket érintette, így a községek átlagos népessége fõként az aprófalvas

megyékben csökkent. Ez a mutató az 1992. év végi népességszám alapján a

legalacsonyabb Zala megyében volt (571 fõ/község), de alig haladta meg Baranya

és Vas megyében. A községek átlagos népességszáma Pest megyében a legnagyobb,

1992. év végén 3700 fõ/község volt és itt található az ország legnépesebb

községe is: Gyál (közel 20 ezer fõ).

A lakosság belföldi lakóhelyváltoztatásainak száma, amely a természetes

népmozgalmon kívül befolyásolja a települések népességszámának alakulását, a

korábbiakhoz hasonlóan a 90-es években is tovább csökkent. A településhatárt

átlépõ költözések száma jelenleg 400 ezer körül van. A megyék között e

tekintetben is csökkentek a különbségek. A vándorlások jelentõs része megyén

belüli költözés. A népesség arányához viszonyítva valamivel többen költöznek

községekbe, mint városokba, az elõzõ évtizedhez képest a városok-községek

közötti vándorlás kiegyenlítettebb képet mutat.

A kelet-közép-európai politikai, társadalmi, gazdasági változások

hatására az utóbbi néhány évben megváltozott a Magyarországot érintõ

nemzetközi népesség-mozgások mértéke és jellege. Miközben az elvándorlás

(feltételezhetõen fõként a magasabb szakképzettségûek körében) ha nem nagy

mértékben is, de folytatódik, az elmúlt három-négy év során számottevõvé vált

a bevándorlás.

A rendelkezésre álló adatok a bevándorlók pontos számának meghatározására

nem alkalmasak, de a hosszú távú legális bevándorlási folyamatokat nagyjából

jól tükrözik. A Belügyminisztérium nyilvántartása szerint 1993-ban 96 ezer

külföldi élt

Magyarországon egy évnél hosszabb ideje. Az országba 1988 és 1991 között 80

ezer olyan külföldi állampolgár lépett be, aki egy évnél hosszabb ideig

tartózkodott itt. A legtöbben, csaknem 30 ezren 1990-ben érkeztek, azóta

csökken a számuk.

A rendszerváltást követõen a végleges áttelepülés szándékával érkeztek a

legtöbben. A határok nyitottsága azonban az ideiglenes vándorlásoknak is

nagyobb teret enged. A növekvõ számban érkezõ vállalkozók, diákok, s különféle

ideiglenes munkavállalók azonban rövidebb-hosszabb tartózkodás után távoznak

az országból. A letelepedést kérõk között is vannak akik hazatérnek, vagy

harmadik országba távoznak. Az egy évnél tovább Magyarországon élõ külföldi

állampolgárok közül 1990 és 1992 között 11 600-an hagyták el az országot.

Meglehetõsen nehéz a menekültek és a bevándorlók elkülönítése. A

Menekültügyi Hivatal 1988 és 1993 között 124 ezer menedéket kérõt regisztrált,

a legtöbbet, 53,4 ezer fõt 1991-ben, míg 1993-ban 5400 fõt. Az 1988-1990.

években a menekültek, menedékesek túlnyomó része Romániából származott, 1991

óta Jugoszláviából és utódállamaiból. 1993 végéig 3900 személy kapott menekült

státuszt, és 1993 decemberében 5200 fõ tartózkodott menedékes igazolvánnyal

Magyarországon.

2. Ellátási rendszerek

Egészségügyi helyzet

A népesség egészségi állapota a halálozási adatok szerint kedvezõtlenebb,

mint számos európai országban.

A heveny betegségek között nagy számban fordulnak elõ légzõszervi

megbetegedések, még azokban az években is, amikor nincs influenza-járvány.

Jelentõsebb számú, egymilliót meghaladó influenzás megbetegedést utoljára

1992-ben regisztráltak. A heveny fertõzõ betegségek közül említésre méltó a

járványos fültõmirigy gyulladás, az emésztõszervi fertõzések (szalmonella,

dizentéria, stb.), a vörheny és a fertõzõ májgyulladás. A járványos

fültõmirigy gyulladásban megbetegedettek száma öt évre visszatekintve 1993-ban

volt a legkevesebb (17,7 ezer). A szalmonellózis esetei viszont ismét

szaporodnak, a tavalyi mintegy 17 ezer megbetegedés az elmúlt tíz év

legmagasabb értéke. Az AIDS betegek száma növekszik, bár még mindig csekély.

A daganatos halálozás 1980 óta jelentõsen növekedett. A túlélési és

halálozási adatokból történt becslés szerint évente 42-43 ezerre tehetõ az új

rosszindulatú daganatos megbetegedések száma. A férfiak esetében a tüdõrák,

nõknél az emlõrák a leggyakrabban elõforduló rosszindulatú daganatos betegség.

A tüdõgondozók által regisztrált gümõkóros betegek száma közel 20 ezer, a

nem gümõkóros, krónikus légzõszervi betegségben szenvedõk száma folyamatosan

növekszik, 200 ezer körül van. A tényleges morbiditás ennél lényegesen többre

becsülhetõ.

Az alkoholisták száma nõtt, becslések szerint meghaladja a 800 ezret. Az

alkoholistáknak csak kis részét kezelik alkohol- és pszichiátria gondozókban.

A gondozottak száma az elmúlt években csökkent.

A társadalmi-gazdasági változások keretében megkezdõdött az egészségügyi

rendszer és ellátás átalakítása.

A körzeti orvosi hálózat helyébe a háziorvosi szolgálat lépett. A

háziorvosok száma 4700 felett van, csökken az egy háziorvosra jutó lakosok

átlagos száma, növekszik viszont a betegforgalom.

A rendelõintézeti szakorvosi ellátás helyzete bizonytalan. 1992-ben

csökkent elõször a betegforgalom. A teljesített évi orvosi munkaórák száma 8,9

millió volt, megközelítõen annyi, mint az elõzõ évben. A szakrendelõi

ellátásban a fõváros, Baranya és Csongrád megye lakossága van viszonylag

kedvezõ helyzetben, legrosszabb a helyzet Szabolcs-Szatmár-Bereg és Gyõr-

Moson-Sopron megye területén.

A kórházi ágyak száma 1990 óta kismértékben ugyan, de fokozatosan

csökken. A mûködõ ágyak száma 1993-ban 100 ezer volt. A 10 000 lakosra jutó

kórházi ágyak száma ennek megfelelõen szintén mérséklõdött, bár a népesség

fogyása miatt a mutató nem romlott számottevõen. Változatlanul a fõvárosban,

Heves, Veszprém és Gyõr-Moson-Sopron megyékben kedvezõbb a kép, míg a

legkevesebb kórházi ágy - a bõvítések ellenére - Pest megye lakosságára jut.

Az év folyamán megszüntetett ágyak kétharmadát aktív betegellátó osztályokról,

egyharmadát krónikus osztályokról vonták ki, ennek ellenére az aktív/krónikus

ágyak aránya változatlanul elõnytelen, 61:39. Az aktív betegellátó osztályok

ágyainak szakmák szerinti struktúrája nem változott. Számottevõ ágyfejlesztés

az intenzív osztályokon történt. A krónikus betegeket gondozó osztályokon

fokozatosan csökken a tüdõgyógyászati, az elmegyógyászati ágyak és a

szanatóriumi ágyak száma, mérsékelten nõ az utókezelõ és a rehabilitációs

osztályok ágyszáma.

Szociális ellátás

A lakosság széles körének a munkából származó, illetve a tõke utáni

jövedelme kiegészül egyéb forrásból (központi költségvetés, nyugdíj- és

egészség- biztosítás, önkormányzat, stb.) származó juttatással, jövedelemmel.

Ezek nagyobb része közvetlenül pénz formájában jut el a lakossághoz.

A költségvetés finanszírozza 1990-tõl - a társadalombiztosítás helyett -

a családi pótlékot. Ezen a címen támogatásban 1993-ban 1,5 millió család, 2,3

millió gyermek részesült. A kifizetett összeg meghaladta a 100 milliárd

forintot és 56%-kal több volt az 1990. évinél, a családi pótlék havi

összegének emelése következtében. Figyelembe véve a fogyasztói árak

megkétszerezõdését, a családi pótlék reálértéke csökkent.

A társadalombiztosítási alap 1993-ban ketté vált nyugdíjbiztosítási és

egészségbiztosítási alapra. Ez utóbbiból finanszírozzák a gyermekgondozási

segélyt és -díjat, összegük 1993-ban megközelítette a 26 milliárd forintot.

Gyermekgondozási segélyben 115 ezer fõ, gyermekgondozási díjban 143 ezer fõ

részesült. A gyedet igénybevevõk száma a bevezetés évétõl, 1985-tõl 1988-ig

nõtt, azóta csökken.

A bölcsõdei férõhelyek és a beírt gyermekek száma hosszabb ideje mérsék-

lõdik, a bölcsõdéskorúak 9%-át, közel 34 ezer gyermeket írattak bölcsõdébe.

Az önkormányzatok által fizetett pénzbeli szociális támogatások összege

1992-ben 9,3 milliárd forint volt. Rendszeres szociális segélyezésben 38 ezren

részesültek. A segélyezettek száma csökkent 1990 óta, az egy fõre jutó havi

összeg emelkedett, 1992-ben 4066 forintra. Esetenkénti segélyezésben 691 ezren

részesültek, a segélyezési esetek száma 1,2 millió volt, mintegy harmadával

több az 1991. évinél. Egy eseti segélyre 2358 forintot fizettek ki.

A fogyatékos gyermekek intézeti elhelyezését 5300 férõhely biztosítja. A

gondozott gyermekek egyharmada járóképtelen fekvõbeteg, a gondozottak 41%-a 18

éven felüli, túlkoros.

Az idõskorúak ellátásának több formája van. A szociális otthonok férõ-

helyeinek száma bõvült az utóbbi években, ami lehetõvé tette a gondozottak

számának növekedését. A szociális otthonoknak 43 ezer gondozottja volt,

mintegy négyezer fõvel több, mint 1990-ben. Ezenkívül folyamatosan nõtt az

idõsek klubjaiban a férõhelyek száma. A 41 ezer férõhelybõl két és fél ezer

szállást is biztosított. A szociális otthoni ellátottságban a megyék közt

meglévõ különbségek az utóbbi években nem változtak. A legkedvezõbb helyzetben

Baranya és Tolna megye van, míg a legkevesebb férõhely Vas megye és a fõváros

rászorultjaira jut az 1992. év adatai alapján.

Közel 1600 szociális gondozási központ mûködik, amelyben 4600 fõfoglalko-

zású gondozó dolgozik. Ezek a központok 71 ezer személyt részesítettek házi

segítségnyújtásban és 90 ezer személyt szociális étkeztetésben.

Oktatás

Az 1990-es években középiskolai képzésben a megfelelõ korúak nagyobb, míg

szakmunkásképzésben kisebb hányada tanul. A felsõfokú oktatásban a 18-22 éves

fiatalok növekvõ arányban vesznek részt.

Az 1993/94. tanévben - az óvodákat, az alap- és középfokú intézményeket

véve figyelembe - 1977 ezren, az elõzõ tanévinél 36 ezer (a három évvel

azelõttinél 98 ezer) fõvel kevesebben tanulnak. Az egymást követõ iskolás

korosztályok csökkenése miatt az általános iskolákban évrõl-évre alacsonyabb a

létszám. A gyermeklétszám csökkenésével az óvodákban és az általános

iskolákban javultak a tanulók elhelyezésének körülményei, de az iskolák

felszereltsége, a pedagógus ellátás és az oktatás színvonala területileg

változó.

A középfokú oktatási intézményekben az 1992/93. tanévig nõtt a tanulók

száma, a folyó 1993/94. tanévben viszont 4 ezerrel csökkent. Ezen belül

elsõsorban a szakmunkásképzõ iskolai képzés szûkült, míg az alacsonyabb

képesítést adó szakiskolai oktatás szélesedett. A középiskolákban tanulók

létszáma 1990-1992 között 31 ezer fõvel, 1993-ban további 7600 fõvel nõtt. A

közoktatás átalakulása már a közoktatási törvény elfogadása elõtt megindult.

Az 1993/94. tanévben 149 hat vagy nyolc évfolyamos gimnázium mûködik, összesen

12 ezer tanulóval. A 341 egyházi, alapítványi vagy egyéb nem állami

fenntartású közoktatási intézményben 43 ezren tanulnak.

A középiskolai oktatás intézményeiben is jelentõsek a különbségek a

megyék között. A 15-19 éves korú népességbõl a legtöbb - nappali tagozatos -

középiskolás Budapesten, Csongrád és Gyõr-Moson-Sopron megyében tanul, míg a

legkisebb az arányuk Pest megyében. Legnagyobb a zsúfoltság (az egy

osztályteremre jutó középiskolai tanulók száma szerint) Hajdú-Bihar, Heves és

Gyõr-Moson-Sopron megyékben (36, illetve 35 fõ), míg a legkisebb Komárom-

Esztergom és Somogy megye középiskoláiban (27 fõ).

Az 1970-es évek közepén született legmagasabb létszámú korosztály 1993-

ban fejezte be középiskolai tanulmányait. Ezért ez évben 72 ezren, az elõzõ

évinél közel 10 ezer fõvel többen tettek érettségi, képesítõ vizsgát és

további 8 ezer fõ technikusi képesítést szerzett. A végzõk több mint

egyharmada folytatja tanulmányait egyetemen vagy fõiskolán. Szakmunkásvizsgát

60 ezren, az elõzõ évinél 3 ezer fõvel kevesebben tettek. A 18 éves

korosztálynak közel harmada nem szerzett semmiféle szakképzettséget.

A felsõoktatás nappali tagozatain 1993/94-ben 103,7 ezren, az elõzõ

tanévinél 11 ezer (a három évvel korábbinál 27 ezer) fõvel többen tanulnak.

A felsõfokú továbbtanulás iránti érdeklõdés évrõl-évre növekszik, 1993-

ban másfélszer annyian jelentkeztek, mint 1990-ben. Az elsõ évfolyamra 35

ezren, az 1990 évinél 12 ezer fõvel többen iratkoztak be, a megfelelõ

korosztályok magas népességszáma mellett arányuk ugyanebben az idõszakban 16%-

ról 18%-ra nõtt.

Egyetemi, fõiskolai végzettséget a nappali tagozatokon 1993-ban 16 300-an

szereztek, ez a megfelelõ korosztály 11%-a. Az oklevelet szerzettek egyharmada

pedagógiai végzettségû.

3. Munkaerõ

Foglalkoztatottság, munkanélküliség

Az elmúlt években végbemenõ társadalmi-gazdasági változások erõteljes ha-

tást gyakoroltak a munkaerõ piacra. Ez a foglalkoztatottság nagymértékû

csökkenésében, valamint a munkanélküliség gyors ütemû emelkedésében nyilvánult

meg.

Az 1990 elejétõl 1993 elejéig terjedõ három év alatt a foglalkoztatottak

száma a nemzetgazdaság egészében 1,1 millióval, több mint 20%-kal csökkent.

Ugyanebben az idõszakban a nyilvántartott munkanélküliek száma 24 ezerrõl 663

ezerre emelkedett.

1993-ban a korábbiaknál valamivel kisebb ütemben folytatódott a

foglalkoztatottak számának csökkenése. A nemzetgazdaság egészében 6%-kal

dolgoztak kevesebben, mint az elõzõ évben. A munkanélküliek száma éves

átlagban meghaladta ugyan az 1992. évit, az éven belül azonban - év elejétõl

az év végéig - mérséklõdött.

A privatizáció kedvezõ munkahelyteremtõ hatása egyelõre alig érezhetõ.

1993-ban átlagosan a foglalkoztatottak egynegyede nyilatkozott úgy, hogy

magántulajdonban lévõ szervezeteknél van állásban, ugyanakkor a munkanélküliek

több mint 19%-a is ebbõl a körbõl került ki. AElig;llami tulajdonban lévõ

gazdálkodó szervezeteknél dolgozott a foglalkoztatottak 51%-a, miközben ezen

gazdálkodók adták a munkanélküliek 44%-át.

A munkaerõpiacról végleg, vagy átmenetileg kiszorulók között jelentõs

súlyt képviselnek a nyugdíjkorhatárt megelõzõen - rokkant-, elõ-, illetve

korengedményes nyugdíj mellett - nyugállományba vonulók. A három formát

együttesen 1993-ban több mint 105 ezren vették igénybe. Œj lehetõségként

jelentkezett 1993-ban a legalább 3 gyermeket nevelõ családok számára a

gyermeknevelési támogatás igénybevétele is, s a munkaerõpiactól emiatt

ideiglenesen távollévõk száma jelenleg 18-20 ezer fõre tehetõ.

A nagyobb létszámot foglalkoztató gazdálkodók (20 fõ feletti) és a

költségvetési intézmények foglalkoztatottsági súlya az elõzõ évinél valamivel

kevésbé mérséklõdött. E körben 1993-ban 2 842 ezer fõt foglalkoztattak, 261

ezerrel kevesebbet, mint az elõzõ évben. (1991-ben 436 ezerrel, 1992-ben 416

ezerrel, 11, illetve 12%-kal csökkent itt a létszám.) Az 1993. évi 9%-os

létszámcsökkenésen belül erõteljes, 26%-os létszámveszteség jellemezte a

nagyüzemi mezõgazdaságot. Az alakulóban lévõ magán parasztgazdaságok újonnan

jelentkezõ munkaerõigénye - mivel ezek többségükben családi vállalkozások -

ezt a munkahelyveszteséget vélhetõen a közeljövõben sem fogja ellensúlyozni. A

feldolgozóipari szervezeteknél a nemzetgazdasági átlagot közelítõ, mintegy

10%-os létszámcsökkenés következett be. Jelentõsen, több mint 18%-kal esett

vissza - a mezõgazdaság csökkenõ kibocsátásával termelési bázisának egy részét

elvesztõ, külsõ és belsõ értékesítési nehézségekkel küzdõ - élelmiszeriparban

foglalkoztatottak száma és az átlagot jóval meghaladta a gépipar 15%-os

létszámcsökkenése.

A vizsgált körben közel 10%-os létszámveszteség jellemezte 1993-ban az

építõipar, valamint a szállítás, raktározás, posta és távközlés, 14%-os a

kereskedelem gazdálkodó szervezeteit. Mivel mindhárom területre jellemzõ a

szervezeti struktúrának a kislétszámúak irányába történõ eltolódása, ezen

ágazatok foglalkoztatotti súlya a fenti számok által jelzettnél

feltételezhetõen kevésbé csökkent. Az egészségügyi és szociális ellátásban 4%-

kal csökkent a létszám, a közigazgatás és társadalombiztosítás, továbbá a

pénzügyi tevékenység területén - az általános csökkenés mellett - mintegy 8-

8%-kal emelkedett, az oktatásban pedig nem változott a foglalkoztatottak

száma.

A foglalkoztatottak száma állománycsoportonként, 1993

(20 fõ feletti szervezetek adatai, ezer fõ)

A foglal-koztatottak

Fizikai foglalko-zásúak

Szellemi foglalko-zásúak

megoszlá-sa, %

Összesen

Mezõgazdaság, halászat 177,9 49,5 227,4 8,0

Ipar 681,6 200,4 882,0 31,0

ebbõl: feldolgozó ipar 586,3 169,6 755,9 26,6

Építõipar 107,5 28,2 135,7 4,8

Kereskedelem 142,9 88,4 231,3 8,2

Szállítás, posta és távközlés169,7 87,8 257,5 9,1

Közigazgatás, társadalombiztosítás 107,7 154,8 262,5 9,2

Oktatás 88,9 213,1 302,0 10,6

Egészségügy és szociális ellátás 131,0 122,1 253,1 8,9

Többi ágazat 137,3 152,7 290,0 10,2

Összesen 1744,5 1097,0 2841,5 100,0

A több éve tartó létszámcsökkenésen belül Budapesten és a dunántúli

megyékben az országos átlaghoz hasonlóan, vagy annál kedvezõbben alakult a

foglalkoztatás, az északi országrészben és az alföldi megyék nagy részében az

átlagosnál nagyobb mértékû fogyás volt jellemzõ.

A munkanélküliség kezdettõl fogva a legsúlyosabban Szabolcs-Szatmár-

Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyéket érintette. A legkisebb

munkanélküliségi arány mindvégig Budapestet, Gyõr-Moson-Sopron, Vas és Zala

megyéket jellemezte. A munkanélküliek száma 1993-ban hónapról-hónapra

csökkent, vagy csak kismértékben emelkedett. Az elõzõ év végéhez képest

jelentõsen mérséklõdött a munkanélküliség Baranya, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-

Szolnok és Pest megyében (3-7 ezer fõvel), valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg

megyében, ahol csaknem 10 ezer fõ volt a munkanélküliek számának csökkenése.

A megyék munkanélküliségi ráta szerinti rangsorában érdemleges változás

nem történt, de valamelyest csökkent a szélsõséges területi differenciáltság.

Mindamellett a hagyományosan legrosszabb helyzetû három megyében az országos

12%-kal szemben 20% körüli volt a decemberi ráta, még mindig több mint

háromszorosa a budapesti (6,3%) és mintegy kétszerese a dunántúli megyék

többségét jellemzõ munkanélküliségi szintnek.

A munkanélküliek számának 1993. évi mérséklõdése mellett a soraikba

történõ be- és kiáramlás kedvezõtlenül alakult. A belépõk aránya negyedévente

6-9% körül mozgott. A munkanélküliek körébõl elsõsorban azok kerültek ki, akik

viszonylag rövidebb ideje kerestek munkát. A több mint egy éve munkát keresõk

hányada viszont jelentõsen emelkedett. A tartósan munka nélküliek arányának

növekedését jelzi, hogy a IV. negyedévben a munkanélküliség átlagos idõtartama

elérte a 45 hetet, szemben az I. negyedévre jellemzõ 37 héttel.

A lakosság jövedelme

A lakosság reáljövedelme összességében az elmúlt négy évben folyamatosan

csökkent. Az egy fõre jutó reáljövedelem színvonala 1993-ban az elõzõ évinél

mintegy 6%-kal, a négy évvel korábbinál kb. 12%-kal volt alacsonyabb. A

folyamatos mérséklõdés mind a pénzjövedelmet, mind a természetbeni munka-,

illetve társadalmi jövedelmet jellemezte.

A pénzjövedelem legnagyobb tételeinek, a bérbõl és fizetésbõl élõk

keresetének, valamint a nyugdíjaknak a reálértéke csökkent, ugyanakkor a

magánvállalkozásból származó bevételek jelentõsen, feltehetõen reálértéken is

nõttek. A nominális jövedelmekben megjelentek, illetve jelentõssé váltak

egyes, korábban elõ sem forduló vagy alig számottevõ lakossági

jövedelemformák, mint a kamat, osztalék, valutajövedelem és hasonlók.

A foglalkoztatottak nettó nominális átlagkeresete 1993-ban megközelítette

a havi 18 400 forintot, azaz az elõzõ évhez képest mintegy 18%-kal emelkedett,

a négy évvel korábbinak pedig 2,2-szeresére. A fogyasztói árak emelkedése

1993-ban is és az elõzõ években is meghaladta az átlagkeresetekét. Színvonaluk

1993-ban az elõzõ évinél 22,5%-kal volt magasabb, az 1989. évinek pedig 2,6-

szeresét tette ki. Ebbõl adódóan az egy foglalkoztatottra jutó reálkereset az

utóbbi négy évben mintegy 16%-kal csökkent. Ezen belül 1993-ban a keresetek

reálértéke átlagosan 3,8%-kal maradt el az elõzõ évitõl.

A foglalkoztatottak havi átlagkeresete a nagyobb ágazatokban, 1993

(20 fõ feletti szervezetek adatai)

Bruttó Nettó Index, 1992 = 100,0

kereset, forint Nettó

Bruttó

Összesen 27 178 18 362 122,0 117,9

Mezõgazdaság, halászat 19 317 14 126 126,0 121,0

Ipar 27 583 18 566 124,9 119,9

ebbõl: feldolgozó ipar 26 397 17 933 124,8 119,8

Építõipar 23 880 16 552 118,9 115,2

Kereskedelem 27 183 18 278 123,7 119,4

Szállítás, posta és távközlés 28 35619 105 120,3 116,6

Közigazgatás, társadalombiztosítás 33 94422 028 116,0 113,3

Oktatás 24 445 16 982 112,4 110,6

Egészségügy és szociális ellátás 22 44615 916 112,6 110,6

A nyugdíjasok száma 1993. év végén 2 870 ezer fõ volt, az 1989. év

véginél 393 ezerrel, az egy évvel korábbinál 72 ezerrel (mintegy 3%-kal) több.

1993 márciusában a nyugellátásban részesülõk 59%-a kapott öregségi nyugdíjat,

egynegyede rokkantsági nyugdíjas volt, és megközelítette a 9%-ot az özvegyi

nyugdíjban részesülõk száma. (A fennmaradó rész baleseti járadékosokból,

mezõgazdasági szövetkezeti járadékosokból, árvaellátásban részesülõkbõl, stb.

tevõdött össze.) A nyugdíjakra kifizetett összeg 1993-ban 392 milliárd forint

volt, az elõzõ évhez képest összességében 22%-kal, egy ellátásra számítva 18%-

kal emelkedett. Az átlagos nyugdíj reálértéke 1993-ban az elõzõ évhez képest

kb. 3,5%-kal, a négy évvel korábbihoz viszonyítva mintegy 20%-kal volt kisebb.

A magánvállalkozások bruttó bevételei 1993-ban 25%-kal nõttek. Ezen belül

a mezõgazdasági termékek felvásárlásából 6,5%-kal, egyéb magánvállalkozói

tevékenységbõl több mint 30%-kal nagyobb bevételhez jutott a lakosság, mint az

elõzõ évben. Folytatódott az a korábban is megfigyelhetõ tendencia, hogy a

pénzjövedelmeken belül a bérjellegû jövedelmek aránya csökken, a vállalkozói

jövedelmeké emelkedik.

A szociális célokra fordított összeg mintegy 18%-kal nõtt. Ezt részben a

munkanélküliek járadékára, részben egyéb szociális támogatásokra és

ellátásokra fordították. A munkanélküli járadék havi összege 1993.

decemberében 9950 forint volt, az elõzõ évinél 13%-kal, a három évvel

azelõttinél 71%-kal több.

A jövedelmek differenciálódása, az átlagkereset és átlagnyugdíj

reálértékének csökkenése, a munkanélküliség magas színvonala és tartósan munka

nélkül lévõk növekvõ száma, valamint egyéb tényezõk hatására egyre többen

kerülnek hosszabb-rövidebb idõre a létminimum alá. 1989-ben mintegy 800 ezren,

1993 végén becslések szerint több mint 2 millióan voltak azok, akik olyan

háztartásban éltek, amelyekben az egy fõre jutó jövedelem nem haladta meg a

hivatalos létminimum szintjét.

4. Infrastruktúra

A gazdasági átalakulás ütemét, a piacgazdaságra való áttérés

hatékonyságát nagymértékben befolyásolja az infrastruktúrális háttér helyzete,

fejlettsége. Az infrastruktúra sokrétû, különbözõ fejlettségû területekbõl

tevõdik össze. Ezeken az un. kommunális ellátást biztosító területeken az

állam, az önkormányzatok és a lakosság önszervezõdései alapján az utóbbi

években végzett beruházások eredményei már éreztetik hatásukat.

Az országos közúthálózat hossza megközelíti a 30 ezer km-t, ami 100 km2-

ként 33 km utat jelent. Az úthálózat kiépítettsége a nyugati és az északi

megyékben az átlagosnál magasabb, a déli és délkeleti megyékben az átlagosnál

alacsonyabb. Az úthálózat 8%-a elsõrendû út. Ezen belül az autópályák és az

autóútak hossza 351 km volt.

A közúthálózat fejlszetésének keretében 1993-ban folytatódott az MO

autóút és az M1 autópálya építése. Tovább épültek egyes településeket

elkerülõ, vagy azok közlekedését egyéb módon könnyítõ és korszerûsítõ utak.

Számos közúti csomópontot átépítettek, a korszerûsített hídak száma meghaladta

a 30-at. Folytatódott a Tisza felsõ szakaszán a Cigánd-Dombrád közötti új híd

építése. Három fõútvonalra - a 47, 61 és 86 számú utakra - koncentrált

korszerûsítési munkák keretében 175 km hosszban végeztek útszélesítést,

burkolatmegerõsítést, illetve javították a vonalvezetést. 1993-ban 8 összekötõ

utat adtak át a forgalomnak, amely 41 km-rel növelte a közúthálózat hosszát.

Jelentõs összegeket fordítottak kerékpárutak építésére.

A telefonellátottság számottevõen javult az utóbbi években. A fõállomások

száma 1993. végén másfél millió volt, a négy évvel azelõtti állomány 1,6-

szerese. A fõállomások 92%-át lehetett távhívással is elérni, szemben az 1989.

évi 86%-kal. A beszélõhelyek (fõ- és mellékállomások együttes) száma 100

lakosra 21-22. A települések telefonnal való ellátottságában nagyok a

különbségek. A két legrosszabbul ellátott megye Pest és Szabolcs-Szatmár-

Bereg, ahol 1992-ben mindössze 9 távbeszélõhely jutott 100 lakosra. A két

legjobban ellátott megyében - Baranya és Gyõr-Moson-Sopron - 19, illetve 21

távbeszélõhelyet használ 100 lakos, míg Budapesten 43-at.

Országosan 1993. év végén közel 200 ezer bolt és vendéglátóhely üzemelt,

melyeknek 65%-át egyéni vállalkozók mûködtették. Kereskedelmi tevékenység

közel kétszer annyi boltban folyt, mint 1990-ben. Az átlagot jelentõsen

meghaladó mértékben bõvült a bolthálózat Budapesten, Pest, Gyõr-Moson-Sopron

és Somogy megyékben, míg Borsod-Abaúj-Zemplén és Tolna megyékben a növekedés

nem érte el a 70%-ot. Az egyéni vállalkozások körének bõvülése a folyamatban

meghatározó szerepet játszott. A vendéglátásban a fõ tendenciákat tekintve

hasonló, mértékében szerényebb (72%) volt a fejlõdés.

A lakásépítés folyamatosan csökkent, az épített lakások száma négy év

alatt 60%-kal esett vissza. A befejezett lakások számának nagyarányú

csökkenése mellett 1993-ban 123 ezer lakásépítési engedély volt érvényben, ami

28%-kal kevesebb, mint 4 évvel ezelõtt. Az építkezések idõbeni elhúzódásával

növekszik a folyamatban levõ lakásépítések súlya a befejezett lakások

részarányával szemben. Az engedélyezett lakásépítéseknek mindössze 17%-át

fejezték be az elmúlt év végén, 72%-a 1994-re áthúzódó, folyamatban levõ

építkezés maradt, 11%-a el nem kezdett, vagy meghiúsult építkezés volt.

Korábban a folyamatban levõ építkezések aránya 55-60% volt. A kevesebb újonnan

elkezdett építkezés mellett tehát a meghosszabbodott kivitelezési idõ (1993-

ban már átlagosan két év) okozza a befejezett lakások számának jelentõs

csökkenését. Mindez összefügg a megváltozott építtetõi körrel, építési

formával és technológiával, kivitelezõi struktúrával, valamint a lakásépítés

módosult pénzügyi hátterével. A lakások 87%-át a lakosság építteti, elsõsorban

1-2 lakásos családi házak formájában, többnyire házilagos kivitelezésben. A

korábbi nagyüzemi technológiák és a lakásépítésre szakosodott építõipari

szervezetek jelentéktelen arányt képviselnek.

Az épített lakások nagysága

Az épített lakások

Év átlagos száma E b b õ l

alapterülete darab 1 1,5 és 2 2,5 és több

(m2) szobás lakások részaránya (százalék)

Összesen

1989 88,0 51 487 6,3 32,6 61,1

1992 92,7 25 807 8,9 30,8 60,3

1993 94,8 20 925 9,1 30,5 60,4

Ebbõl: Budapest

1989 71,2 8 951 10,6 39,2 50,1

1992 89,0 3 829 11,4 27,1 61,8

1993 85,6 3 553 15,5 28,1 56,4

A lakások átlagos alapterületének növekedésén belül a kétszobásnál kisebb

és a három és félszobás és ennél nagyobb lakások részaránya növekszik, a

lakáspiaci helyzetnek megfelelõen, ahol a kis és nagylakások iránt van igazán

fizetõképes kereslet. A fõvárosi lakásépítés csökkenésén túl, annak

kedvezõtlen szerkezete tovább erõsíti a budapesti lakásállomány

differenciálódását, ami a leszakadó övezetek és a fejlõdõ városrészek

lakónegyedeinek minõségi különbségeiben tükrözõdik.

A lakások felszereltsége javult az utóbbi években. Nõtt a közüzemi

vízhálózatba és közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások száma, kismértékben

javult a közmû-olló. A fejlõdés ellenére a közmûellátás még nem kielégítõ,

területi differenciáltsága jelentõs. A közüzemi vízhálózatba 1992-ben a

lakások 75%-a, a közcsatorna hálózatba 43%-a volt bekapcsolva. A dunántúli

megyékben ezek az arányok általában 70-90%, illetve 30-50% között szóródtak,

az alföldi és az északi megyékben 50-65%-os, illetve 15-35%-os arányok voltak

jellemzõk. Ezek az arányszámok jól tükrözik az utóbbi megyecsoportok

átlagosnál jóval kedvezõtlenebb helyzetét.

Jelentõs a fejlõdés a vezetékes gázellátásban. A vezetékes gázt fûtési és

fõzési célra, 1993. végén 2,2 millió háztartás vette igénybe, 39%-kal több,

mint négy évvel korábban. A csõhálózat hossza 20 ezer km-rõl 38 ezer km-re

nõtt, a növekmény 70%-a az 1992. és 1993. évi fejlesztés eredménye.

II. Gazdasági folyamatok

A gazdaság tulajdonosi és szervezeti átalakulása

Privatizáció

A magántulajdon dominanciáján alapuló piacgazdaság kiépítésének egyik

feltétele az állami tulajdon lebontása, a privatizáció. A privatizációs

folyamat keretében az AElig;llami Vagyonügynökség felügyelete alá került az állami

vállalatok döntõ többsége (több mint 1800 vállalat). Ezek 60%-a társasággá

alakult át, több mint 20%-át felszámolták, vagy felszámolás elõtt áll, 10%-át

más vagyonkezelõ szervezetnek adták át, így 1993 végén már csak 6%, (108

vállalat) várt átalakításra.

Az AElig;VÜ 1279 társaságban vált érdekeltté. (Ezek átalakulás és alapítás

útján jöttek létre, vagy már az AElig;VÜ megalakulása elõtt létrehozott

társaságok.) A társaságok közül 1993 végéig 404 helyzete rendezõdött

eladással, 111-é egyéb módon (átadással, vagy felszámolással) és 764 társaság

áll részben vagy egészben értékesítés elõtt. Az állami vagyon magánkézbe

történõ átadásának jelenlegi helyzetét mutatja az AElig;llami Vagyonügynökséghez

tartozó társaságok tõke-tulajdonosi összetételében bekövetkezõ változás.

A társaságok tulajdonosi szerkezetének megoszlása, %

Megalakuláskor 1993. decemberbena)

AElig;VÜ 88 66

Önkormányzat 6 6

Magyar befektetõk 2 17

ebbõl: munkavállalók 0 5

Külföldi befektetõk 4 11

Összesen 100 100

_________

Forrás: AElig;VÜ Privatizációs Monitor

____________________

a) Az AElig;V Rt-nek átadott áramszolgáltatók és erõmûvek nélkül.

A hazai privatizáció elõrehaladását több tényezõ nehezíti, nevezetesen a

tõkehiány, a privatizálandó gazdasági egységek egy részének leromlott állapota

illetve eladósodottsága, továbbá az, hogy egyes vélemények szerint a jó

jövedelmezõségû vagy ilyen szempontból ígéretes vállalkozások jórészt már

gazdára találtak. Mindezek hatására 1993-ban lassulás tapasztalható a

privatizációban. Az 1993. évi összes bevétel - folyó áron - mindössze 4%-kal

haladta meg az elõzõ évit. Jelentõs változás tapasztalható a bevételek

szerkezetében is. A devizabevétel forintra átszámított összege 38%-kal (41

milliárd forintról 26 milliárd forintra) esett vissza. Ugyanakkor jelentõsen

megnõtt a hitelben, illetve kárpótlási jegy ellenében privatizált állami

vagyonból eredõ bevétel aránya.

A hazai befektetõk támogatása 1993-ban megerõsödött. Az ennek érdekében

kidolgozott keresletbõvítõ és hitelezési technikák közül ki kell emelni a

Munkavállalói Résztulajdonosi Programot (MRP), amit még 1992-ben hagytak jóvá,

de a program keretében megvalósuló értékesítés közel 90%-a 1993-ra esett. A

hazai befektetõket segíti a privatizációs lízing értékesítés, és az

Egzisztenciális (E) hitel is.

A hazai befektetõket támogató technikák segítségével történt eladások

(Milliárd Ft)

1992 1993

MRP 2,1 24,7

Lízing - 3,0

E-Hitel 9,1 21,7

Kárpótlási jegy 2,2 16,4

_________

Forrás: AElig;VÜ Privatizációs Monitor, 1994. január

A mezõgazdaságban is jelentõsen elõrehaladt a tulajdonviszonyok gyökeres

átalakítása, a magántulajdon alapján álló mezõgazdaság kiépítése. A kárpótlási

törvények alapján több mint egy millió fõ nyújtott be kárpótlási igényt; 1993

november elejéig összesen 20 millió aranykorona értékû, mintegy 960 ezer

hektár termõföld került az árverések során 250 ezer ember tulajdonába.

Gazdasági szervezetek, gazdálkodási formák

A társasági, az átalakulási, stb. törvények hatására megindult, és azóta

töretlen az új gazdálkodási formák terjedése és a kisszervezetek térhódítása.

Havonta mintegy 10-11 ezer vállalkozást alapítottak. A gazdálkodó egységek - a

gazdálkodási formák alapján - három nagy csoportba sorolhatók:

1. Vállalati típusú szervezetek. (Ide tartoznak mindazok a vállalatok,

gazdasági társaságok és szövetkezetek, amelyek jogi személyiséggel

rendelkeznek.) Számuk 1993. decemberében 86 ezer, gazdasági súlyuk a bruttó

termelés mintegy 72-74%-a.

2. Kisvállalkozások (egyéni vállalkozók és jogi személyiség nélküli

gazdasági szervezetek). Ezek száma 1993. decemberében 778 ezer (ebbõl egyéni

vállalkozás 689 ezer), részesedésük a bruttó termelésben 14-16%.

3. Költségvetési, társadalombiztosítási és egyéb nem nyereségérdekeltségû

szervezetek. Számuk 53 ezer, súlyuk a bruttó termelésben mintegy 12-13%.

A gazdasági szervezetek száma az elmúlt négy évben ugrásszerûen nõtt. A

vállalati típusú gazdasági szervezetek száma több mint öt és félszeresére, a

kisvállalkozásoké csaknem két és félszeresére, a 3. csoportba tartozó nem

nyereségérdekeltségû szervezeteké (egyesületek, pártok stb.) közel

kétszeresére emelkedett. Ennél lényegesebbek azonban az egyes nagy csoportokon

belül lezajlott változások. A vállalati típusú szervezetek körében

meghatározóvá váltak a korlátolt felelõsségû társaságok, míg a "hagyományos"

vállalatok és szövetkezetek részaránya lecsökkent.

Az újonnan alapított cégek többsége kis létszámú, néhány fõs vállalkozás,

a megszûnõk között magasabb részarányt képviselnek a nagyobb létszámot

foglalkoztató gazdasági egységek. Ez a tendencia jelentõsen megváltoztatta a

gazdasági szervezetek létszámnagyság szerinti megoszlását. A vállalati típusú

(jogi személyiségû) gazdasági szervezetek között a 20 vagy annál kevesebb

létszámmal tevékenykedõk számaránya négy év alatt 38%-ról 80% fölé emelkedett,

a jogi személyiséggel nem rendelkezõk pedig csaknem mind ebbe a

létszámkategóriába sorolhatók.

Csõd és felszámolási eljárások

A csõdtörvény életbe lépésének idõpontja - 1992. január 1. - óta a

Cégközlöny 3074 jogi személyiségû gazdasági szervezet csõdeljárás alá

helyezését tette közzé. Ezen belül a befejezett csõdeljárások száma 1993. év

végén 2382 volt; az esetek 47%-a végzõdött felszámolással, 51%-a hitelezõkkel

való kiegyezéssel. A csõdöt jelentett szervezetek mintegy fele kislétszámú (20

fõ alatti) korlátolt felelõsségû társaság.

Felszámolás alá 1993 végéig 4721 jogi személyiségû gazdasági szervezet

került. Ezek kétharmada kislétszámú szervezet és több mint fele korlátolt

felelõsségû társaság. A felszámolási eljárás alá vont cégek között - a mûködõk

számához mérten - az átlagosnál nagyobb arányban jelennek meg építõipari

szervezetek.

Külföldi tõke; vegyes vállalatok

A tõkehiánnyal küszködõ magyar gazdaság alapvetõ érdeke a külföldi tõke

bekapcsolása a gazdasági vérkeringésbe. A külföldi érdekeltségû vállalkozások

száma dinamikusan nõtt; 1991-ben 9 ezer, 1992-ben már 17 ezer külföldi

érdekeltségû vállalkozás nyújtott be beszámolót. 1993-ban újabb 4300 külföldi

érdekeltségû társaság alakult. Hasonló mértékben növekedett a hazánkba áramló

tõke mennyisége is, amely 1991 folyamán megkétszerezõdött, 1992-ben további

87%-kal nõtt és túlhaladta a 400 milliárd forintot. A külföldi befektetõk

érdeklõdése 1993-ban is fennmaradt, az ez évben létrejött vegyesvállalatokba

befektetett külföldi tõke meghaladta a 46 milliárd forintot. A külföldi tõke

közel 30%-a a feldolgozóiparba áramlott (nagyobb befektetések voltak a

gépiparban, a vegyiparban és az élelmiszeriparban). Jelentõs mértékû volt a

külföldi tõkebefektetés a kereskedelemben és a szállítási ágazatban is.

A külföldi tõke koncentráltságára jellemzõ, hogy a külföldi érdekeltségû

vegyes vállalkozások 5%-a rendelkezik a befektetett tõke 85%-ával. Ugyanakkor

a külföldi vállalkozások közel fele csak a törvény által elõírt 1 millió

forint jegyzett tõkével rendelkezik, s az összes külföldi tõkébõl való

részesedésük mindössze 0,8%.

A tulajdonosi szerkezet változása

Az elõzõekben tárgyalt folyamatok jelentõs változásokat hoztak a gazdaság

tulajdonosi szerkezetében. A belföldi magántulajdon aránya a bruttó hazai

termék (GDP) létrehozásában 1980-ban még csak 10%-ot tett ki, ez az arány

1989-re közel megkétszerezõdött, majd a következõ három év alatt a GDP 36%-át

érte el. A társasági törvény és az azt követõ konstrukciók utat nyitottak

számos új típusú tulajdonosi szervezet, valamint a külföldi tõke elõtt.

Mindezek következtében a bel- és külföldi magántulajdon az 1992. évi GDP-ben

már 44%-ot ért el.

A fõ tulajdonosi csoportok hozzájárulása a GDP-hez, %

Az állami tulajdon (köztulajdon) arányvesztése mögött a tulajdonosi

alszektorok - állami vállalatok, állami tulajdonú részvénytársaságok,

költségvetési intézmények - egymástól nagyon eltérõ fejlõdése, illetve

visszafejlõdése figyelhetõ meg. A hagyományos állami vállalatok részaránya

drasztikusan: 51%-ról 14%-ra csökkent, az állami részvénytársaságoké és más

vállalkozásoké 5%-ról 22%-ra nõtt. A költségvetési intézmények részesedése

ennél jóval stabilabb, 1989-ben a GDP-n belüli arányuk 14%, 1992-ben 17% volt.

A belföldi magántulajdon dinamizálásában a fõszerepet a társas vállal-

kozások játszák, mint ez a szektor tevékenységi formák szerinti

részletezésébõl kitûnik:

A belföldi magántulajdonosi csoportok hozzájárulása

a GDP-hez, %

1980 1989 1992

Társas vállalkozások 0 7 18

Egyéni vállalkozók 3 6 12

Lakosság kisegítõ gazdaságai 7 7 6

Non-profit intézmények 0 0 0

Összesen 10 20 36

A magánszektor arányát nem csak a GDP termelés egészében, hanem egy

szûkebb körben, a piaci módon szervezett tevékenységek között is érdemes

megvizsgálni, olyan megfontolás alapján, hogy a bruttó hazai termék

termelésében részt vevõ kormányzati szolgáltatások - pl. egészségügy, oktatás,

védelem - esetében a magán és az állami tevékenységek arányát nyilvánvalóan

nem csak azok a szempontok befolyásolják, mint a piaci szférában. A bruttó

hazai termék egészét tekintve 1992-ben a magántermelés aránya 44%-ot tett ki.

A költségvetési szolgáltatások nélkül számolva ez az arány 53%-ra nõ.

2. A gazdaság teljesítménye

Összefoglaló megállapítások

A magyar gazdaság teljesítménye (a bruttó hazai termék volumene) 1990 és

1993 között 20%-kal csökkent. (Ez az adat a gazdaság valamennyi szektorának a

teljesítményét magában foglalja, tulajdonformára és a gazdasági egységek

méretére való tekintet nélkül.)

A gazdasági teljesítmények számbavételének egyik érzékeny pontja a szürke

és fekete gazdaság megfigyelése. Megbizhatónak tekinthetõ kutatásoka) szerint

ebben a szférában a magyar gazdaság dokumentált (az adóbevallásokban is meg-

____________________

a) A kutatási program a Kék Szalag Bizottság kezdeményezésére, Kanada

Kormánya, az OECD, a KSH és a GKI Gazdaságkutató Rt finanszirozásával neves

hazai és külföldi szakértõk közremûködésével készült.

jelenõ) teljesítményén felül - annak mintegy 30%-át kitevõ - többlet

hozzáadott érték jön létre. A KSH ennek egy részét (közel felét) közvetett

módszerekkel számba veszi és megjeleníti a hivatalos GDP-ben. Az elmúlt négy

évben a fekete gazdaság aránya emelkedett, a Statisztikai Hivatal azonban

ennek növekvõ részét figyelte meg. Ezért a fekete és szürke gazdaság csak

kismértékben (néhány százalékponttal) torzította a GDP dinamikáját.

A 20%-os csökkenés a négyéves idõszak folyamán nem volt egyenletes; az

1990. évi 3,5%-os csökkenést 1991-ben 12%-os visszaesés követte. 1992-ben

tovább tartott a gazdasági hanyatlás, de a csökkenés üteme jelentõsen (4,5%-

ra) mérséklõdött. Az elõzetes számítások szerint 1993-ban a bruttó hazai

termék (GDP) volumene 1992-höz képest 0-2% között csökkent, gyakorlatilag

stagnált. Az egy fõre jutó GDP színvonala 1990-ben 38%-a volt az

ausztriainaka/ 1993-ban - becslések szerint - kevesebb, mint egyharmada. A

gazdasági teljesítmény visszaeséséhez külsõ és belsõ tényezõk egyaránt

hozzájárultak.

A gazdaság nemzetközi környezete a kilencvenes évtized elsõ éveiben

lényegesen kedvezõtlenebb volt mint korábban. Az a konjunktúrális háttér,

amelyet a nyolcvanas évek végén a gazdaságilag fejlett országok dinamikus

növekedése biztosított, 1990-ben megszûnt. Az OECD térségben a ciklikus csúcs

1989-ben volt, amit a hanyatlás évei követtek. A lefelé irányuló gazdasági

trendet az öböl-háború okozta krízis tovább mélyítette. Németország gazdasági

helyzetében a két német állam egyesülését követõen - jórészt annak

következtében - állt be átmeneti visszaesés. Az elõrejelzések alapján várt

gazdasági élénkülés az OECD európai térségében 1993-ban sem következett be. Az

USA-ban meginduló lassú fellendülés Nyugat-Európában még nem éreztette

hatását. A legfontosabb nyugati kereskedelmi partnereink stagnáló-romló

____________________

a/ Az ENSz, az Európai Közösségek és az OECD közremûködésével készített

Európai Összehasonlítási Program eredménye. A program a valuták tényleges

vásárlóerejének összehasonlításán alapszik.

gazdasági helyzete miatt nehezedtek a magyar export piacrajutási lehetõségei,

különösen az utóbbi két év során.

A kelet-közép-európai térségben folytatódott a gazdasági hanyatlás. A

volt Szovjetúnió és Jugoszlávia utódállamaiban más-más okok miatt a válság

évrõl-évre mélyül. A visegrádi országokban azonban 1993-ban már a visszaesés

mérséklõdésére, illetve kibontakozásra utaló jelek mutatkoztak. Némileg

emelkedett az ezekkel az országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk,

de a nyolcvanas évek mértékének még a kétharmadát sem éri el.

Ezek a körülmények párosultak néhány fontos belsõ tényezõvel, melyek

közül a kilencvenes évtized elsõ éveiben a legsúlyosabb a termelés

struktúrális válságának elmélyülése volt. Az örökölt alacsony hatékonyságú és

korszerûtlen termelési struktúrából eredõ problémák a KGST összeomlásával és

az import liberalizálásával felszínre kerültek. A volt szocialista országokban

eladott magyar ipari termékek mennyisége 1990-1991-ben - két év alatt - a

felére csökkent. Az export-kiesés termeléscsökkentõ hatása megduplázódott

amiatt, hogy az exportáló vállalatok termelés-visszaesése a számukra

beszállító ágazatok termelésének szûkülését is elõidézte, s ez a folyamat

tovagyûrûzött az egész nemzetgazdaságon, elérve a beruházást és a fogyasztást

is. A belföldi kereslet szûkülése pedig ugyancsak visszahatott a termelésre.

Átmenetileg súlyosbította a termelõ szféra helyzetét a privatizációs

folyamattal együttjáró számos szervezeti, mûködési és személyi bizonytalanság,

továbbá az egyre súlyosabb likviditási válság. Fokozta a nehézségeket a hazai

piacon fellépõ importverseny is. E kedvezõtlen hatásokat némileg (különösen az

elsõ években) mérsékelte a gazdaságilag fejlett országokba irányuló export

dinamikus növekedése.

A gazdaság több területén 1993-ban az elõzõ évektõl eltérõ tendenciák

bontakoztak ki. A belföldi kereslet csökkenésének évek óta tartó folyamata

megállt. Az elõzetes adatok szerint az áruk és szolgáltatások belföldi (végsõ)

felhasználása 9%-kal magasabb, mint az elõzõ évben volt. Jelentõsen nõttek a

készletek és a közösségi fogyasztás, megállt a beruházások csökkenése és

némileg emelkedett a lakossági fogyasztás is.

A külsõ kereslet ezzel ellentétes irányban változott. A sikeres export-

offenzíva 1992. második felében megtört, megkezdõdött és 1993-ban felerõsödött

a kivitel mérséklõdése. Az áruk és szolgáltatások kivitelének volumene 1993-

ban több mint 12%-kal esett vissza az elõzõ évhez.

Az ipari termelés alakulása és struktúrájának változása

Az ipari termelés 1990 és 1992 között - a volt KGST szétbomlása, az

örökölt elõnytelen ágazati struktúra válsága következtében - közel a

harmadával esett vissza. Az 50 fõnél többet foglalkoztató ipari egységek

termelésének csökkenése meghaladta a 40%-ot. A kis szervezetek dinamizmusa

mérsékelte, de nem ellensúlyozta a nagyoknál bekövetkezett visszaesést. (A kis

szervezetek aránya az ipar termelésében az 1989. évi 2%-kal szemben 1993-ban

mintegy 18% volt.) A szezonális hatásoktól megtisztított havi termelés 1992-

ben a mélypontnak számító 1991 decemberi szint körül ingadozott, ami éves

szinten 10%-os elmaradást jelentett az elõzõ évi volumenhez képest, majd 1993-

ban megindult a növekedés. Az elsõ félévben a termelés 2,4%-kal, majd a

második félévben 5,6%-kal bõvült az elõzõ év azonos idõszakához képest. A

termelés az év egészében 4%-kal emelkedett. Az ipari termelés 1993. évi

színvonala azonban az 1989. évinek kb. a 72%-ával azonos.

Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 1990-1991-ben számottevõen

csökkent, majd 1992-ben - a kis szervezetekben bekövetkezett növekedés

hatására - némileg emelkedett. 1993-ban az ipari termelés növekedése a létszám

jelentõs csökkenése mellett ment végbe, aminek következtében a termelékenység

javult, színvonala elõzetes adatok szerint megközelítette az 1989. évit.

Az ipari termelésa) 1993. évi 4%-os növekedése hátterében az egyes ipari

ágazatok, illetve alágazatok teljesítményének eltérõ dinamikája és ennek

következtében struktúrális átalakulása húzódik meg.

Az energiahordozók közül a széntermelés 11%-kal, 14 millió tonnára

mérséklõdött az elmúlt évben. A széntermelésen belül a feketeszén termelése

26%-kal, a barnaszéné 17%-kal, a lignité pedig 1%-kal volt kevesebb, mint egy

évvel korábban. Kõolajból az elõzõ évinél 6%-kal kevesebbet (1709 ezer tonnát)

hoztak felszínre. A földgáztermelés 8%-kal (5325 millió m3-re) bõvült. A

villamosenergia-termelés (33 milliárd kWh) 4%-kal emelkedett.

A kohászaton belül a vaskohászat termelése 3%-kal csökkent. Nem enyhültek

a felszámolás alatt lévõ nagyvállalatok súlyos gazdálkodási gondjai. A

vaskohászat számára versenyt támasztott az olcsó import is, s a nyersanyag-

utánpótlást a dunai embargó is nehezítette, drágult az energia és a fuvar is.

Folytatódott a gépipar termelési struktúrájának átalakulása: két és

félszeresére nõtt az irodai- és számítógépek, s mintegy 30%-kal a közúti

jármûvek termelése. Ugyancsak 30%-kal bõvült a híradástechnikai termékek

gyártása, míg a gépgyártás termelési volumene elmaradt az egy évvel

korábbitól.

A vegyiparban a növényvédõszergyártás 3%-kal, a tisztító- és

testápolószergyártás 6%-kal, a gyógyszer- és a mûtrágyagyártás 2-4%-kal

bõvült, míg a vegyi alapanyagok gyártása stagnált, a gumitermékeké pedig 14%-

kal elmaradt az egy évvel korábbitól.

A könnyûipari alágazatokban - a papírgyártás kivételével, ahol 11%-kal

csökkent a termelés - élénkülés tapasztalható, amelyben - az ágazatok egy

részénél - jelentõs szerepet játszott az anyagi forrásokat kevésbé igénylõ

____________________

a) Az ipar egészére közölt információk valamennyi ipari vállalkozás adatát

tartalmazzák, azok jogi státuszára és nagyságára való tekintet nélkül. Az

ágazati és alágazati adatok azonban egyelõre csak a 20 fõ feletti

vállalkozásokra vonatkoznak.

bérmunka konstrukció. A bérmunkában feldolgozott termékek exportja ugyanakkor

jelentõsen visszaesett.

Az élelmiszeripar termelés-csökkenését a hazai fogyasztás drasztikus

visszaesése és az export-lehetõségek beszûkülése mellett a mezõgazdasági

árualapok hiánya is gátolta. A húsipar termelése például 11%-kal, a

növényolajiparé 41%-kal csökkent.

Az ipar összes értékesítése 1993-ban 2,9%-kal bõvült. Az értékesítésen

belül a belföldi eladások 3,7%-kal meghaladták az elõzõ évit, míg az export

megegyezett az egy évvel korábbival. Az élelmiszer-, ital- és dohánygyártás

ágazat kivitelének volumene az egy évvel korábbinak 79%-át tette ki. A

növényolajipari és a húsipari termékek export értékesítése az átlagot

meghaladóan esett vissza.

Az építõipar teljesítménye

Az országos építési-szerelési tevékenység több mint egy évtizede tartó

lassú csökkenés után 1990-1991-ben igen nagymértékben (32%-kal) visszaesett. A

csökkenés 1992-ben is folytatódott, mértéke azonban már jóval kisebb volt

(4%), míg 1993-ban elõzetes becslés szerint a termelés volumene nem változott

lényegesen az elõzõ évhez képest. Az országos építés-szerelés zömét az

építõipari ágazat szervezetei adják. Ezek termelése 1993-ban közel 2%-kal

emelkedett.

Az építési kereslet több mint egy évtizede tartó csökkenése és

szerkezetének változása az építõipari szervezeteket rákényszerítette a piaci

viszonyokhoz való alkalmazkodásra. A korábbi nagyvállalatok helyébe kis- és

középszervezetekbõl álló vállalkozói rendszer alakult ki. A szervezeti

átalakulás 1989 után felgyorsult úgy, hogy 1993-ban már a jogi személyiségû

szervezetek 89%-a 50 fõnél kisebb létszámú volt és ezek a szervezetek

végezték az építési-szerelési tevékenység több mint felét.

Megváltozott az építõipari tevékenység struktúrája. Jelentõs arányel-

tolódás következett be az infrastruktúrális jellegû munkák (útépítés,

vezetéképítés, kereskedelmi és szolgáltató, valamint igazgatási és oktatási

célú épületek) javára. Ezzel egyidejûleg visszaesett az ipari célú építmények

és a lakásépítés aránya az építõipari tevékenységben.

A mezõgazdaság teljesítménye

A mezõgazdasági termelés fejlõdése a nyolcvanas évek elején megtört; az

ágazat teljesítménye 1989-ben gyakorlatilag az 1980. évi szinten állt. A

nagyüzemi gazdálkodásban súlyos gazdálkodási problémák halmozódtak fel: a

termelõszövetkezetek mintegy 40%-a a tartós mûködõképtelenség állapotába

került, és már a nyolcvanas évtizedben megindult a termelõalapok és a vagyon

felélésének folyamata. Mindez rendkívül kedvezõtlen indulási feltételeket

teremtett a kilencvenes évek mezõgazdasága számára. Az örökölt feszültségekhez

az 1990-1993 években további nehézségek társultak:

Három esztendõben (1990-ben, 1992-ben, és 1993-ban) súlyos aszály

pusztított.

A mezõgazdasági termékek értékesítési feltételei rosszabbodtak: a hazai

élelmiszerkereslet - a lakosság reáljövedelmének mérséklõdése miatt -

csökkent, megindult az importverseny, a KGST piac összeomlásával pedig

megnehezedtek a külpiaci értékesítési lehetõségek.

Mindezek következtében a mezõgazdasági termelés 1990-1993 években

mérséklõdõtt. A csökkenés mértéke meghaladta a 30%-ot. Különösen az 1992-es és

az 1993-as esztendõ volt kedvezõtlen, amikor is 20%-kal, majd további 6%-kal

esett vissza a termelés.

A növénytermelés teljesítménye a vizsgált idõszakban egyharmadával

csökkent. A gazdaságok jelentõs mértékben leépítették a talajerõ-utánpótlást.

Az egy hektár mezõgazdasági területre jutó mûtrágya-felhasználás az 1986-1990

években átlagosan 187 kg volt (hatóanyagban), 1993-ban pedig már csak 30 kg. A

termésátlagok így a korábbiaknál jobban függnek az idõjárástól. A

növénytermelés és kertészet termelési értékének több mint egyharmadát kitevõ

gabonatermelés 1993-ban 5,3 millió tonnával (37%-kal) kisebb volt, mint az

1986-1990 években átlagosan. A termelés visszaesését meghatározóan a

termésátlagok jelentõs csökkenése okozta: a búza és a kukorica átlagos hozama

1993-ban 63%-a volt az 1986-1990 évek átlagának.

A növénytermelési fõágazaton belül tartósnak ítélhetõ szerkezeti változás

nem történt; egyes években bekövetkezett átrendezõdések (pl. a cukorrépa

vetésterületének jelentõs növekedése) átmenetinek bizonyultak.

Az állattenyésztés bruttó termelési értéke 35%-kal maradt el az 1989.

évitõl. Az export bizonytalanságaihoz, a belföldi fizetõképes kereslet

csökkenéséhez szórványos állategészségügyi problémák is járultak. A

szarvasmarha és a sertésállomány 1993-ban mintegy hat tizede volt az 1986-1990

évek átlagának és 45%-os csökkenés következett be a tyúkféléknél is.

Az év végi állatállomány

Millió darab

Az agrárgazdaság - a termelés csökkenése, és a nehezedõ külpiaci

értékesítési körülmények ellenére - továbbra is jelentõs mértékben járult

hozzá az ország fizetési pozíciójának javításához. Az export szerkezetében

kedvezõtlen irányú módosulásnak tekinthetõ a feldolgozatlan mezõgazdasági

termékek részarányának az 1990-1992 években bekövetkezett növekedése, jóllehet

1993-ban ez a tendencia nem folytatódott.

Áru- és személyszállítás

A szállítási ágazat teljesítményének csökkenése, az 1990-es években

folytatódott. Az 50 fõ feletti szervezetek által elszállított áruk tömege

1993-ban 15%-kal, az árutonnakilométer-teljesítmény pedig közel 30%-kal

alacsonyabb volt az 1992. évinél. Az elszállított árutömeg 50%-kal, a

teljesítmény - kb. 60%-kal maradt el az 1990. évitõl.

A csökkenés összefügg a gazdaság más ágazataiban mutatkozó visszaeséssel,

de szerepet játszik benne a szállítási piac - különösen a közúti fuvarozás -

átalakulása is. A szállítási igények egy részét a más ágazatba tartozó

vállalkozások, valamint külföldi fuvarozók elégítik ki. Növekszik a lakosság

tulajdonában lévõ gépkocsik száma is.

Az árumennyiség mintegy 70%-át belföldön szállították, míg az összes

árutonnakilométer teljesítménynek - a nemzetközi forgalomhoz képest jóval

kisebb szállítási távolságok folytán - csak kb. 25-30%-a realizálódott

belföldön.

A nemzetközi szállítások 1989 óta évrõl-évre folyamatosan és számottevõen

csökkentek. Az 1993. évi teljesítmény 40%-a volt a három évvel korábbinak. A

csökkenés viszonylag mérsékeltebb volt a behozatali, nagyobb arányú a kiviteli

és különösen nagy a tranzit, illetve az országot nem érintõ szállításoknál. A

nemzetközi, azon belül különösen az átmenõ, illetve az országot nem érintõ

szállítások visszaeséséhez jelentõs mértékben hozzájárult a Szerbia elleni

embargó, továbbá az a tény, hogy a Magyarországon bejegyzett vállalkozások

tengeri szállítási tevékenysége 1993. júniusától megszûnt.

A személyszállítást az áruszállításnál ugyan mérsékeltebb, de szintén

jelentõs csökkenés jellemezte. A távolsági személyszállítás forgalma 1993-ban

mintegy 3%-kal, a helyi személyszállításé mintegy 2%-kal volt alacsonyabb az

elõzõ évinél és 15-20%-kal a három évvel korábbinál.

Az ország közúti gépjármû állománya számban tovább gyarapodott, de

megmaradt a korszerûtlen, nagyfogyasztású, környezetszennyezõ gyártmányok

túlsúlya. A személygépkocsi állomány az 1989. év végi 1,7 millióval szemben

1993. I. félév végén 2,1 milió darabból állt; átlagéletkora meghaladta a 10

évet, ami 2 évvel magasabb az 1989. év véginél. Az állomány több mint 80%-a

kelet-európai gyártmány. Bár a nyugati típusú gépkocsik száma emelkedett, ezek

átlagéletkora is 8-9 év volt. Nem kedvezõbb a kép a tehergépkocsik esetében

sem, sõt a 230 ezres állományon belül még nagyobb a kelet-európai, alacsony

mûszaki színvonalat képviselõ gyártmányok aránya; átlagéletkoruk 8,6 év.

Energiafelhasználás

Az energiafelhasználást az utóbbi években a termelõ ágazatokban mérsék-

lõdés, a lakosságnál és a kommunális szférában emelkedés jellemezte. Összessé-

gében az ország energia-felhasználása 1990-1992 években 20%-kal csökkent,

1993-ban az elõzõ évhez képest 1%-kal emelkedett és 1067 petajoulet tett ki.

Az energiahordozó forrásokban csökkent a szén és az import villamos energia

aránya, a szénhidrogéneké nõtt. Az atomerõmûvi villamos energia aránya 1990-

ben 10,3%, 1992-ben 12,7%, 1993-ban 12,0% volt. Az energia forrásoknak 1993-

ban 52%-a származott importból, szemben az 1992. évi 49 és az 1990. évi

csaknem 55%-kal.

A bruttó hazai termék (GDP) felhasználása, a háztartások fogyasztása

A belföldön felhasznált bruttó hazai termék (GDP) túlnyomó részét - az

utóbbi években mintegy 70%-át - a lakosság fogyasztása teszi ki. A lakossági

fogyasztás alakulásában az 1980-as évek végén fordulat következett be. Az

addigi folyamatos növekedést - a gazdaságpolitikai prioritások megváltozásának

hatására - a fogyasztás csökkenése váltotta fel.

A fogyasztás 1989. óta 10%-kal csökkent, valamivel kevésbé, mint a

jövedelmek. A fogyasztás 1990. évi 3,3%-os és 1991. évi 5,6%-os visszaesését

1992-ben 2%-os csökkenés követte, 1993-ban pedig már némi (1%-os) növekedés

jelentkezett.

A fogyasztás források szerinti összetevõi közül a vásárolt fogyasztás -

amelynek részaránya több mint 75% - csökkenése az elmúlt négy évben némileg

kisebb volt az összes fogyasztás változásánál, a sajáttermelésû fogyasztás

volumene közel 10%-kal emelkedett, a természetbeni társadalmi juttatásoké

viszont közel 20%-kal csökkent.

A fogyasztás (folyó áron mért) szerkezetében lényeges változások az

elmúlt néhány évben általában nem voltak, kisebb elmozdulások azonban

megfigyelhetõk.

Az élelmiszerfogyasztás aránya a kilencvenes években valamelyest

csökkent. Jelentõs volt a magasabb árú élelmiszerek (hús és tej)

fogyasztásának visszaesése, ami a lakosság alacsonyabb jövedelmû rétegeinél az

élelmiszervásárlásra fordítható jövedelem csökkenésével függött össze.

A fûtõanyagok és háztartási energia aránya a fogyasztásban lényegesen

növekedett. Ez döntõen az áremelkedések hatását tükrözi. A termékcsoport

átlagos árszínvonala ugyanis az elmúlt négy évben megnégyszerezõdött. E javak

fogyasztásának fizikai volumene csökkent ugyan, de ezt az áremelkedések

elfedték.

A tartós fogyasztási cikkek aránya csökkent, a fogyasztás volumene

azonban nem változott, az aránycsökkenés az árak viszonylag csekély

emelkedésének következménye volt. Az egyéb iparcikkek és szolgáltatások aránya

kismértékben emelkedett.

A fogyasztás mellett a lakosság jövedelemfelhasználásának lényeges eleme

a megtakarítás (errõl jelentésünk más részén, a "Fiskális és monetáris

politika" c. fejezetben részletesebben írunk), valamint a lakásberuházás,

aminek aránya fõleg a lakásépítkezések mennyiségének csökkenése miatt

mérséklõdött.

Beruházás

A nemzetgazdaság beruházásainak volumene 1989 és 1993 között 23%-kal

csökkent. A visszaesés 1991-ben volt a legnagyobb, 12%-os, 1992-ben viszont a

beruházások csak 2%-kal maradtak el az elõzõ évitõl, 1993-ban pedig az elõzõ

évi szinten maradtak.

A beruházási volumen csökkenése már a nyolcvanas évtizedben is jellemzõ

volt, míg a bruttó hazai termék ugyanebben az idõszakban általában növekedett.

A csökkenés megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a bruttó hazai

termék (GDP) beruházásra fordított hányada a nyolcvanas évek elején nemzetközi

összehasonlításban is magas volta), amely egyebek között egy sor késõbb

abbahagyott nagy beruházásból eredt (eocén program, Bõs-Nagymarosi vízlépcsõ

stb.). Ilyen körülmények között a beruházások csökkenésének voltak elõnyös

gazdasági hatásai is, például mérséklõdött a külkereskedelmi egyenlegre

____________________

a) 1992-ben a beruházások a másfél évtizeddel ezelõtti egyharmaddal szemben a

bruttó hazai termék egyötödét tették ki.

nehezedõ nyomás. A kisebb ingadozással már 14 éve tartó beruházás-csökkenés

azonban korlátozza a gazdasági növekedést. A beruházások közvetlenül és

közvetve is hatnak a munkaerõhelyzetre, csökkenésük hozzájárult a

munkanélküliség kialakulásához.

Az országban rendelkezésre álló géppark egy része a szûkülõ beruházások

következtében elavult, bár a beruházók kihasználták a megnyíló utakat korszerû

gépek beszerzésére, az importgép-beruházások dinamikája 1989 óta általában

meghaladta az összes beruházásét.

A beruházások struktúrájában arányeltolódás figyelhetõ meg. Az

infrastruktúra aránya nõtt. Különösen jelentõs fejlõdés mutatkozott a

telefónia területén. Az üzleti szféra beruházásait viszont visszavetették a

tulajdonosi átalakulás folyamatával együttjáró átmeneti bizonytalanságok, és a

tartósan magas hitelkamatlábak.

Hosszú ideig tartó csökkenés után 1992-ben jelentõsen nõtt a termelõ ágak

közül a feldolgozóipar és építõipar beruházásainak volumene (12%-kal, illletve

31%-kal). A mezõgazdaságban visszaesett a beruházási tevékenység - alig 37%-át

képezte az elõzõ évinek.

A beruházási kereslet csökkenésével a beruházások megvalósítási folyamata

is ésszerûbbé vált, a beruházások megvalósítási ideje csökkent. Ugyanakkor a

beruházások kezdésében mutatkozó ciklikus ingadozás a kilencvenes évek elejére

sem szûnt meg.

3. Árak

A termelõi áralakulás

A gazdaságban lezajlott nagyarányú szerkezeti, szabályozási és

tulajdonosi változások a termelõi árszínvonal alakulásában is tükrözõdtek. Az

utóbbi négy év folyamán (1990-1993) az ipari termelõi árszint az 1989. évihez

viszonyítva mintegy kétszeresére emelkedett. A növekedés mértéke hasonló volt

a belföldi értékesítésben és a forintban kifejezett exportban.

Árváltozás az iparban (%)

Ipari termelõi árak

Az ipar belföldi értékesítési

Az ipar export értékesítési

Év összesena) árai árai

változás az elõzõ évhez

1989

15,4 13,4 18,2

1990

22,0 24,2 12,4

1991

32,6 31,9 30,2

1992

12,3 9,7 16,0

1993

10,8 10,5 12,5

változás 1989-hez

1993

101,3 98,6 91,0

Az ipar belsõ piacán az áremelkedés 1990-91-ben gyorsult fel. Az ipari

export forint-alapon mért árindexe szintén 1991-ben mutatott kiugró

árnövekedést (30,2%-ot). A külkereskedelemben ebben az évben következett be a

rubelrõl a konvertibilis elszámolásokra való áttérés, és a jelentõs

piacváltás. Folytatódott az árak liberalizálása. Az inflációellenes

gazdaságpolitika és a gazdasági recesszió keresletcsökkentõ hatása azonban

1992-ben már érezhetõen, 1993-ban pedig tovább csökkentette az ipari

árnövekedés ütemét. Az iparhoz tartozó ágak közül 1993-ban a feldolgozóipar

áremelkedése valamivel magasabb volt az átlagosnál, míg a bányászat

áralakulása lényegesen elmaradt attól (6,9%).

A mezõgazdasági termékek felvásárlási árai 1989-hez képest 73%-kal, tehát

az ipari áraknál kisebb mértékben nõttek. Különösen nagy elmaradás mutatkozott

1992-ig a mezõgazdasági termelésben felhasznált iparcikkek áremelkedéséhez

____________________

a) Az árindex az árváltozáson kívül a belföldi és export értékesítés

arányváltozásainak hatását is tükrözi.

képest. (Közel 70 százalékpont, ami az agrárolló szétnyílását jelzi). Az

áremelkedés 1993-ban gyorsult fel, elsõsorban a növénytermelési és a

kertészeti termékeknél. Magas volt a búza (37,7%-os) és a kukorica (46,4%-os)

áremelkedése. Az állati termékek esetében az EK átmeneti húsembargója miatt

egy ideig túlkínálat volt húsból, ami mérséklõleg hatott az áremelkedésre.

1990 és 1993 voltak a nagy áremelkedés évei, ezzel szemben 1991-ben

lényegében az elõzõ évi szinten maradt a mezõgazdasági árszínvonal. Nem volt

lényeges eltolódás a növényi és állati termékek árszínvonala között.

A mezõgazdasági felvásárlási árak

(%)

A mezõgazdasági termékek

Növénytermelési és kertészeti

Év összesen termékek Élõ állatok és állati

termékek

változás az elõzõ évhez

1989

19,1 14,2 22,8

1990

28,5 35,0 24,4

1991

-0,9 -3,7 1,5

1992

8,6 1,7 13,8

1993

25,1 34,5 19,1

változás 1989-hez

1993

73,0 77,8 71,1

A külkereskedelmi árak

A kelet-európai kereskedelemben a világpiaci árakra való áttérés 1991-ben

az egész külkereskedelmi forgalom robbanásszerû árszintnövekedését okozta

(importban 46%-ot, exportban mintegy 30%-ot). Ezt követõen a külkereskedelmi

forintárak emelkedése mérséklõdött, s elsõsorban a forint-leértékelések

hatását tükrözte, a devizaárak ugyanis kevéssé változtak.

A behozatali árszínvonal 1993-ban 9,4, a kiviteli 11,9%-kal magasabb

volt, mint az elõzõ évben. Az import forintárak átlagos növekedése ez évben is

lényegében az árfolyamok változásának tulajdonítható. A kiviteli devizaárak

ugyanakkor kismértékben, mintegy 4%-kal meghaladták az elõzõ év szintjét, így

cserearányaink az 1991-ben elszenvedett jelentõs (10,4%-os) romlás után 1993-

ban kissé (2,3%-kal) javultak.

A fogyasztói áralakulás

A fogyasztói árszint négy év alatt (1990-1993) 2,6-szeresére emelkedett.

Az áremelkedés mértéke jelentõsen meghaladja a termelõi szférában

bekövetkezett árváltozásokat. Az elszakadást részint a termelõi és a

fogyasztói árak közé ékelõdõ kereskedelmi árrés gyors növekedése magyarázza,

részint a fogyasztói ártámogatások folyamatos leépítése. Több lépcsõben

módosultak az AElig;FA kulcsok is. Az infláció gyorsult 1991. közepéig. Ekkor az

árak növekedésének gyorsuló folyamatát lassuló ütemû árnövekedés váltotta fel.

Ezt a lassulást elõször az 1992. szeptember-októberben indult erõteljes

élelmiszer-áremelkedési hullám törte meg, majd az 1993. január havi (6,8%-os)

árnövekedés. Ez utóbbi a kétkulcsos AElig;FA bevezetésével, a fogyasztói

ártámogatások csökkentésével, illetve a fogyasztási adó emelésével függött

össze.

Fogyasztói árindex

(Változás, az elõzõ év azonos idõszaka = 100,0)

Az 1993. januári széleskörû és nagymértékû áremelkedést követõen hat-

hónapos nyugodt idõszak következett. Az árnövekedés ebben az idõszakban kisebb

volt, mint az elõzõ évben, sõt havonkénti átlagos mértéke 1%-on belül maradt.

Az újabb 1993. augusztusi AElig;FA intézkedések (az általános forgalmi adó 6%-os

kulcsának 10%-ra emelése) ismét gyorsuló árnövekedést okoztak az alapvetõ

élelmiszerek, a háztartási energiahordozók és néhány más jószág és

szolgáltatás körében.

Az utóbbi évek áralakulásának tartós vonása, hogy - a fogyasztói

árkiegészítések felszámolásával összefüggésben - a legmerevebb keresletû javak

- mint az egyes élelmiszerek, a háztartási energia, a gyógyáruk árai, a víz-

és csatornadíjak - az átlagosnál jobban nõttek. Ugyanakkor a ruházati,

valamint a tartós fogyasztási cikkek áralakulása mérséklõen hatott a

fogyasztási árindex egészére. Ez utóbbi árucsoportokban az áremelkedést

korlátozta a kereslet-csökkenés, valamint esetenként a behozatal

liberalizálása nyomán több terméknél már kialakult árverseny. Az

árarányváltozások következtében az alacsony jövedelmûeket az áremelkedés az

átlagosnál kissé nagyobb mértékben, a magas jövedelmûeket pedig kevésbé

érintette.

4. Külgazdasági kapcsolatok

Külkereskedelmi áruforgalom

A kivitel trendje 1989 második felétõl 1991 közepéig csökkenõ irányzatot

mutat. A csökkenés azért következett be, mert az ismert politikai és gazdasági

okok következtében a kelet-európai országokkal folytatott külkereskedelem

volumene kevesebb mint a felére esett vissza. Mérsékelte a visszaesést, hogy a

piacgazdálkodást folytató országok számára eladott termékek volumene ebben az

idõszakban is emelkedett. Az 1991 második felében a nyugati piacokra meginduló

export-offenzíva nyomán már olyan mértékû kivitel-növekedést sikerült elérni,

hogy ennek hatására az összexport is emelkedett.

A növekedést tápláló átmeneti tényezõk 1992. második felében fokozatosan

megszûntek, majd 1993-ban erõs (az elõzõ évi szinthez képest 13%-os) kivitel-

csökkenés mutatkozott. A csökkenés a fejlett piaci országok - ezen belül az EK

- viszonylatában volt a legerõteljesebb (kb. 18%). Jelentõsen visszaesett

kivitelünk többek között legnagyobb nyugati piacainkon, Németországban és

Ausztriában is. Ezzel szemben élénkülés tapasztalható a volt szocialista

országokkal folytatott külkereskedelemben.

A visszaesésben a külsõ okok (a nyugati országok elhúzódó recessziója,

protekcionista intézkedései és a többi kelet-európai ország növekvõ versenye)

mellett a mezõgazdaság csökkenõ teljesítményébõl fakadó árualap-hiánynak is

jelentõs szerepe volt. A mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelének

volumene 1993-ban 27%-kal volt kevesebb mint az elõzõ évben.

Az export árucsoportok szerinti szerkezetét 1990 és 1992 között a

gépexport arányának csökkenése és a fogyasztási iparcikk részesedésének

emelkedése jellemezte, 1993-ban azonban jelentõs változások következtek be; a

gépexport újra növekedni kezdett meghatározóan a közlekedési eszközök

csoportjában, ugyanakkor az élelmiszerek és a fogyasztási iparcikkek kivitele

visszaesett.

Az exportban a legnagyobb tömeget képviselõ úgynevezett volumen-hordozó

termékek egy része - az elmúlt években bekövetkezett kivitel-csökkenés

ellenére - tartja vezetõ helyét ( pl. a gyógyszer, az autóbusz, az ötvözetlen

lemez, a villamos fényforrás, és a lábbeli). Vesztettek jelentõségükbõl egyes

mezõgazdasági eredetû termékek, elsõsorban a sertéshús és a vágott csirke, míg

kiesett ezek közül a búza és a nyers napraforgó olaj.

Az import volumenének alakulását 1992-ig évente változó tendencia

jellemezte, a növekedés-csökkenés mértéke 5-8% között ingadozott. Ezt két

tényezõ determinálta: a termelés visszaesése, és a behozatal adminisztratív

korlátainak fokozatos feloldása. Az elõzõ évektõl eltérõen 1993-ban dinamikus

növekedés indult el az importban, a behozott termékek volumene 21%-kal nagyobb

volt, mint az elõzõ évben. Ebben rendkívüli tényezõk is szerepet játszottak

(mint például a szovjet adósság ellenében szállított repülõgépek, továbbá két

Boeing utasszállító gép megvásárlása), de ezt figyelmen kívül hagyva is

import-élénkülés volt tapasztalható.

A termelés változásával szoros kapcsolatban álló anyag, félkésztermék és

alkatrész behozatal a vizsgált idõszak elsõ három évében jelentõsen csökkent.

Ez a folyamat 1993-ban - az ipari termelés élénkülésével összefüggésben -

abbamaradt. A termékcsoport aránya mindemellett az összes importon belül az

1989. évi 51%-ról, 1993 végére 33%-ra esett vissza. Ugyanezen idõszak alatt a

fogyasztási iparcikkek aránya (13%-ról 21%-ra) emelkedett. Az

országcsoportonkénti szerkezetben is változások következtek be: a

piacgazdálkodású országok részesedése 56%-ról 69%-ra nõtt, az átalakuló

országok rovására.

A külkereskedelmi mérleg egyenlegének alakulását alapvetõen az export és

az import volumenének idõbeli változása határozta meg. Emellett 1991-ben

jelentõs szerepe volt az árváltozásoknak is, a rubel elszámolásról a dollár

elszámolásra való áttéréssel összefüggésben. Cserearányaink a keleti piacokon

ez évben csaknem 30%-kal romlottak. Az 1993. évi egyenlegromlás ezzel szemben

kizárólag a volumenfolyamatok következménye, ami a cserearányok kismértékû

javulása mellett következett be.

A külkereskedelmi forgalom egyenlege

1990 és 1993 között (folyó áron, milliárd Ft)

Év Összesen Ebbõl:

kelet-európai országok fejlett

országok

1990 + 58,7 + 18,7 + 37,3

1991 - 91,4 - 42,1 - 50,3

1992 - 34,9 - 43,1 - 11,2

1993 -342,6 -141,1 -200,2

Idegenforgalom

A Magyarországra látogató külföldiek száma 1990-ben az elõzõ évhez képest

51%-kal növekedett, 1991-1992-ben a növekedés megtorpant, majd 1993-ban ismét

gyorsult. A látogatók száma 41 millió volt. Hasonló módon alakult a hazánkba

érkezõ turisták (24 óránál tovább itt tartózkodó látogatók) száma is: az 1989.

évi 14,5 millióról 1990-re 20,5 millióra nõtt, a következõ évben ehhez képest

kis mértékben emelkedett, majd 1992-ben némileg csökkent. Az elmúlt évben a

turisták száma 13%-kal nõtt, és elérte a 22,8 milliót.

Bõvült a szálláshelyek kínálata, a korábban épített luxusszállodák köre

újabbakkal, részben - a magyar természeti adottságokra alapozva -

gyógyszállókkal egészült ki. A korlátozott tõkeerõvel rendelkezõ új befektetõk

inkább kisebb méretû és szerényebb minõségû, árban pedig versenyképesebb

szállodákat létesítettek.

A kapacitás-növekedés és a turistaforgalom emelkedése ellenére a kereske-

delmi szálláshelyeken regisztrált külföldi vendégek és vendégéjszakák száma

folyamatosan csökkent. Az 1992. évi 10 millió szálláshelyi éjszaka az 1989.

évinek csak 60%-át tette ki. A csökkenés 1993-ban tovább folytatódott. A

legnagyobb mértékû csökkenés a szervezett fizetõvendéglátás területén

jelentkezik. A beutazó külföldiek növekvõ arányban veszik igénybe a hatósági

regisztrálást elkerülõ magánszállásokat.

A külföldre látogató magyarok száma az 1989. évi 34%-os emelkedés után

évrõl-évre alig változott, 13-14 millió fõ körül alakult. 1993-ban 12 millió

magyar utazott külföldre, valamivel kevesebb, mint az elõzõ évben.

A fizetési mérleg

A folyó fizetési mérleg egyenlege - évtizedek óta nem tapasztalt módon -

három éven át (1990-92) folyamatosan aktív volt, 1993-ban azonban ismét

passzívvá vált.

A nyolcvanas évek végéhez képest mutatkozó jelentõs javulás több tényezõ

együttes hatására alakult ki, ezek közül a legfontosabb a devizabetét-képzési

szabályok liberalizálása volt. Fõként ezzel magyarázható az egyoldalú folyó

átutalások 1990-tõl kezdõdõ, évenkénti 700-900 millió dolláros aktívuma. Az

idegenforgalom hagyományosan aktív egyenlege, ami az 1988-ban hozott útlevél-,

deviza- és vámrendelkezések következtében vált átmenetileg passzívvá,

ugyancsak 1990-ben állt helyre.

Változás következett be 1993-ban, a folyó fizetési mérleg egyenlege közel

3,5 milliárd dollár passzívumot mutat. A romlás hátterében a külkereskedelmi

áruforgalomban bekövetkezõ változások állnak, bár az egyoldalú folyó

átutalásokból eredõ aktívum is visszaesett. Csökkent az idegenforgalomból

származó bevételi többlet is, ami a lakossági devizakeret 1992. július

elsejétõl 300 dollárra történõ felemelésének áthúzódó hatásával függ össze.

A folyó fizetési mérleg és fõ összetevõinek alakulása

(Millió USD)

1989 1992 1993

A folyó fizetési mérleg egyenlege- 1 437 324 - 3 455

Ebbõl:

a/árudevizaforgalom és fuvarfizetések 228 - 164 - 3 353

b/ idegenforgalom - 349 590 442

c/a tõkebefektetések jövedelme és

ráfordításai - 1 387 - 1 216 - 1 130

d/ egyoldalú folyó átutalások 126 859 732

______

Forrás: MNB

A bankrendszeren keresztül az országba beáramló pénzbeni külföldi mûködõ

tõke állománya 1993-ban 5,6 milliárd dollár volt. A külföldi befektetések

dinamikusan emelkedtek, jelezve ezzel, hogy Magyarország a politikai

stabilitás és a piacgazdaság intézményrendszerének viszonylagos fejlettsége

miatt kedvezõ megítélésben részesült.

Az országba 1993-ban beérkezõ 2339 millió dollár mûködõtõke az éves

fizetési mérleghiány 68%-át fedezte.

Adósságállomány

Az ország bruttó adósságállománya 1990 és 1992 között alig változott. Ez

a kedvezõ folyamat 1993-ban megtört, az adósságállomány 3,1 milliárd dollárral

növekedett és év végéig elérte a 24,6 milliárd dollárt. Az emelkedés

nagyobbrészt a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlása miatt következett

be. A devizakövetelések állománya a kilencvenes évtized elején - elsõsorban a

devizatartalékok növelése következetében - jelentõsen megemelkedett.

Magyarország konvertibilis adósság- és követelésállományának alakulása

az idõszak végén

(Milliárd USD)

1990 1991 1992 1993

Bruttó adósság 21,2 22,7 21,4 24,6

Bruttó követelés 5,3 8,1 8,4 9,6

Ebbõl:

devizatartalék 1,2 4,0 4,4 6,7

Nettó adósság 15,9 14,6 13,0 14,9

5. A Budapesti Értéktõzsde forgalma

Az értékpapírpiac újbóli megszervezésének fontos állomása volt az 1990.

évi VI. törvény (ÉPT), amelynek alapján június 19-én 23 brókercég és 19 bank

megalapította a Budapesti Értéktõzsdét. (Az ÉPT 1992. év végéig engedélyezte a

bankok és pénzintézetek számára az értékpapírforgalmazási tevékenység

folytatását.) 1993. év végén 46 brókercég és a Magyar Nemzeti Bank

kereskedhetett a tõzsdén.

Az értéktõzsde alapításának évében 6 részvényt vezettek be, ebbõl négyet

a jegyzett, kettõt a forgalmazott kategóriában. A következõ években

folyamatosan további társaságok részvényeit vitték a tõzsdére, mellettük egyre

nagyobb volumenben jelentek meg államkötvények és kincstárjegyek, továbbá

különbözõ befektetési alapok jegyei és a kárpótlási jegy is. 1993. év végén 28

részvény mellett 17 kötvény, 10 kincstárjegy, 6 befektetési jegy és a

kárpótlási jegy szerepelt az értékpapírok listáján. A bevezetett értékpapírok

névértéke az induló 0,5 milliárd forintról 441,8 milliárd forintra,

árfolyamértéke ( a tõzsdei kapitalizáció) 2,9 milliárd forintról 457,0

milliárd forintra emelkedett 1993. év végére.

Az indulás évében naponta átlagosan 27 üzletet kötöttek a tõzsdén, az

összes forgalom 6,12 milliárd forintot tett ki. 1993-ban a napi átlagos

üzletkötésszám 94 volt, az éves forgalom pedig 185,7 milliárd forint. (A

forgalmi adatok - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen - kétszeresen, az

eladási és a vételi oldalt is figyelembe véve szerepelnek.) A tõzsdei forgalom

folyamatos és jelentõs növekedése mellett összetétele is lényegesen módosult

az idõszak folyamán. A piacot egyre inkább a hitelviszonyt megtestesítõ

értékpapírok, fõleg állampapírok uralták. Az 1993. évi forgalom mintegy 85%-át

ezek a papírok adták, míg a részvényforgalom aránya - az 1991. évi 98 és az

1992. évi 18%-kal szemben - 10% körül alakult. Az év második felében azonban

jelentõsen megélénkült a részvények piaca is.

A Budapesti Értéktõzsde forgalma

(Milliárd forint, kétszeresen)

1990a/ 1991 1992 1993

Részvények 6,12 12,70 6,01 18,26

Kötvények - 0,30 12,36 73,38

Kincstárjegyek - - 15,06 85,00

Befektetési jegyek - - 0,03 0,10

Kárpótlási jegyek - - 0,21 8,95

Összesen 6,12 13,00 33,67 185,69

__________

Forrás: BÉT

A részvények iránti kereslet alakulása a tõzsdeindexben is tükrözõdött.

A részvények piaci értékének változását jelzõ mutató az 1991. január 2-i

bázishoz (1000) képest 1991 augusztusától tartósan 1000 pont alá süllyedt,

1992. évi maximuma 914 pont, minimuma 748 pont volt. 1993. év elejére további

____________________

a/ Június 21 - december 31.

csökkenõ tendencia volt jellemzõ, májusban 667 pontos minimummal. Az év

második felétõl azonban élénkülés kezdõdött, szeptembertõl 1000 pont fölé

emelkedett az index és december végére 1269 pontos maximumot ért el.

6. Fiskális és monetáris politika

Államháztartás, állami költségvetés

Az államháztartás mérlege 1990-ben lényegében egyensúlyban volt, 1991-tõl

kezdõdõen azonban a kedvezõtlen gazdasági folyamatok az államháztartás

helyzetében is éreztették hatásukat. Az államháztartás meghatározó része a

központi költségvetés, amelynek bevételei - alapvetõen a termelés visszaesése

és a lakossági fogyasztás mérséklõdése következtében - jelentõsen elmaradtak a

kiadásoktól, bár több területen történtek erõfeszítések a kiadások

mérséklésére. A gazdasági szervezetek költségvetési támogatása például

nominális értéken is alig emelkedett 1990 és 1993 között, a fogyasztói

árkiegészítések pedig nominálisan a felére csökkentek.

A központi költségvetés bevételei, kiadásai és egyenlege milliárd Ft-ban

Bevétel Kiadás Egyenleg

1990 tény 649,9 642,3 -1,4

1991 tény 716,5 830,6 -114,1

1992 tény 793,3 990,4 -179,1

1993 módosított elõirnyzat 939,7 1153,0 -213,3

1993 tény 939,7 1139,3 -199,7

______

Forrás: PM

A hiány 1993-ben a GDP 6%-át tette ki, ami a nemzetközi rangsorban már

csak a közepesnél gyengébb helyet jelent. A hiány finanszírozása mindeddig

belföldi értékpapír kibocsátásával történt. A lakossági megtakarítás-állomány

jelentõs növekedése következtében 1992-ben ehhez elegendõ belföldi forrás állt

rendelkezésre, 1993-ban azonban a lakossági megtakarítások már nem fedezték a

deficitet.

Betéti- és hitelkamatlábak

A betéti- és hitelkamatlábak közötti rés az utóbbi években szokatlanul

nagyra nyílt Magyarországon, aminek az a fõ oka, hogy a hitelnyújtás kockázata

megnövekedett. A helyzetet nehezíti, hogy a viszonylag magas inflációt nem

lehet elég pontosan elõrejelezni.

A bankok 1990-1991-ben - még jelentõs nyereség, illetve költségvetési

befizetések mellett - a hitelkockázat növekedésére a betéti és hitelkamatok

közötti rés szétnyitásával reagáltak. Ez a helyzet folytatódott 1992-ben is,

egészen az év vége felé kezdõdõ elsõ hitelkonszolidációig. A bankok 1992-ben

azonban már lényegében nem teljesítettek költségvetési befizetéseket.

A jelentõs kamatrés egyik következménye az volt, hogy a lakossági meg-

takarítások kamatai az elmúlt években - egy néhány hónapos periódus

kivételével - nem fedezték a pénz értékvesztését. Ennek ellenére a kamatokat

is tartalmazó névleges megtakarítások összege 1992-ig növekvõ tendenciát

mutatott. A magas kamat miatt a hitelkihelyezés egyre nagyobb nehézségekbe

ütközött. Kevés volt az olyan szintû jövedelmezõséget igérõ fejlesztés, amely

az igen magas hitelkamatok, illetve a teljes adósságszolgálat megtérülését

biztosította volna. Ez a folyamat komoly szerepet játszott a beruházások

csökkenésében, különösen 1990-1991-ben.

A gazdaságpolitka 1992-tõl kezdve az infláció mérséklõdésére alapozva a

kamatlábak csökkentésére törekedett, amit fõleg a diszkont kincstárjegyek

kamatának, és a jegybanki alapkamatnak a csökkentésével ösztönöztek.

A kamatlábak 1992 -tõl kezdõdõen esni kezdtek evvel párhuzamosan tovább

növekedett a kamatrés, amely 1993-ban 9-10 százalékpont volt. A kamatcsökkenés

1993. második negyedévében már olyan mértékû volt, hogy hatására a lakossági

megtakarítás-állomány növekedése lelassult és megcsappant a kincstárjegyek

iránti érdeklõdés is. A megtakarítási hajlandóság növelése érdekében

szükségessé vált az állampapir aukciók hozadékszintjének növelése és a

jegybanki kamatemelés. Ez fõleg az egy évnél rövidebb lejáratú hitelek esetén

éreztette hatását.

Az utóbbi években elõtérbe került a kockázatok fedezésének másik mód-

szere, az adós- és hitelkonszolidáció. Ez a kamatrés mérséklésének irányába

hat.

Betétek, hitelek

Az üzleti szféra bankbetétei 1990 vége és 1993. december 31-e között 314

milliárd forintról 523 milliárd forintra, vagyis folyó áron 67%-kal nõttek.

Ugyanezen idõszak alatt az üzleti szféra hiteltartozásai 638 milliárd

forintról 767 milliárd forintra, 20%-kal emelkedtek. A betétek és

hitelkihelyezések növekedésének eltérõ üteme mutatja egyfelõl a jó minõségû és

egyben jövedelmezõ hitelnyújtási lehetõségek szûkösségét, másfelõl a bankok

biztonsági célokat szolgáló tartalékképzésre való törekvését.

A termelõi árak alakulását figyelembe véve megállapítható, hogy a betétek

reálértéke kisebb mértékben csökkent, míg a hiteleké jelentõsen visszaesett.

A lakossági betétek és hitelek esetében a tendenciakülönbség még élesebb.

A bruttó megtakarítások (készpénz, takarékbetét, értékpapír, biztosítási

díjtartalék) összege 1990 vége és 1993 december 31. között folyó áron

megkétszerezõdött, 670 milliárd forintról 1388 milliárd forintra nõtt.

Ugyanezen idõszak alatt a lakossági hitelek állománya - fõleg a lakáshitelek

gyorsított visszafizetése következtében - 369 milliárd forintról 283 milliárd

forint alá csökkent. A lakosság motívációi természetesen nem azonosak az

üzleti szféráéval, de közös bennük az, hogy a magas hitelkamatok

vissszatartották õket a nagyvolumenû új hitelfelvételektõl.

A fogyasztói árak 1990 decembere és 1993 decembere közötti 95%-os

emelkedését figyelembe véve a bruttó lakossági megtakarítás-állomány

reálértéke a három év alatt lényegében változatlan maradt.

A megtakarítások és hitelfelvételek egyenlegeként az üzleti szféra 1993

végén valamivel kevesebb összeggel tartozott a bankoknak, mint 1990 végén. A

lakosság nettó megtakarítói pozíciója ezzel szemben 301 milliárd forintról

1105 milliárd forintra nõtt. A lakossági és az üzleti szféra együttes nettó

megtakarítása 1990 végén mindössze 23 milliárd forint volt, ez 1993. végéig

861 milliárd forintra emelkedett.

A megtakarítások nettó állományának növekedése túlnyomórészt a költség-

vetési deficit finanszírozását szolgálta. A jegybanknak az államháztartással

szembeni követelése 1991. január 31. és 1993. december 31. között 669 milliárd

forinttal (1493 milliárd forintról 2162 milliárd forintra) nõtt.

Nemzetközi összehasonlítás

Népesedési helyzet

A világ és azon belül Európa országainak túlnyomó részében - Magyar-

országtól eltérõen - 1990-1992 között is nõtt a népesség száma. A növekedés az

európai országokban általában igen kis mérték¾ - 0,1-1,5% közötti - volt, a

világ többi országában jelentõsebb. A nagy népesség¾, 100 milliónál több

lakost számláló országok többsége a fejlõdõ országokhoz tartozik. Ezekben az

országokban, a korábbiakhoz hasonlóan, a vizsgált idõszakban is jelentõs

gyarapodás ment végbe, de a növekedés mértékében elég nagy különbségek

figyelhetõk meg. Indonéziában és Pakisztánban két év alatt több mint 6-6%-kal,

Indiában 5%-kal, Braziliában 4%-kal, Kínában viszont csak 3%-kal emelkedett a

népesség száma. A fejlett országok közül háromban haladja meg a lakosság száma

a 100 milliót. Közülük az Amerikai Egyesült AElig;llamokban a fejlett országokhoz

képest kimagaslónak tekinthetõ, 2%-os növekedés következett be. Japánban és

Oroszországban viszont igen mérsékelten, mintegy fél-fél százalékkal nõtt a

lakosság száma 1990-tõl 1992-ig.

Az európai országok között Magyarország mellett található még néhány -

szám szerint 6 - ország, ahol 1992-ben kevesebben éltek, mint két évvel

korábban. Közülük azonban csak Bulgáriában és Észtországban függött ez össze a

természetes népmozgalom alakulásával. A másik négy országban - Csehországban,

Olaszországban, Portugáliában és Romániában - az élveszületések száma nagyobb

volt, mint a halálozásoké, tehát valamilyen mérték¾ természetes szaporodás

mellett, feltehetõen a negatív elõjel¾ külsõ vándorlási különbözet révén

következett be a népességszám csekély mérséklõdése. Németország lakóinak száma

viszont, a természetes fogyás ellenére, két év alatt 1,5%-kal nõtt.

Oroszországban az említett kis mérték¾ növekedés ugyancsak a születéseket

meghaladó halálozás, azaz természetes fogyás mellett következett be.

Az élveszületési arányszámot Magyarország mellett (nálunk 1992-ben 11,8,

1993-ban 11,3 ezrelék volt) 27 országban - 25 európai országban, valamint az

USA-ban és Japánban - vizsgáltuk. Közülük öt országban 10 ezrelék alatti

mutatót találtunk 1991-1992-ben, és nyolc ország helyezkedett el a

magyarországihoz közeli, 10-11,9 ezrelékes sávban. Az országok nagyobb

részében (tizennégy esetben)12 ezrelék fölötti, ezen belül négy országban 14

ezrelékes vagy annál magasabb élveszületési arány volt megfigyelhetõ

(Irország, Norvégia, Svédország, USA).

A Magyarországon tartósan magas, 1992-1993-ban 14,4 ezrelékes halálozási

arányszám mind a 27 vizsgált országban ennél alacsonyabb volt. Tizenegy

országban az ezer lakosra jutó halálozások száma 1991-1992-ben nem érte el a

10-et, további tizenhárom országban pedig a 12 ezreléket, és mindössze három

országban volt 12 és 13,1 ezrelék között (Bulgária, Észtország, Oroszország).

A csecsemõhalandóság Magyarországon és a többi volt szocialista országban

igen lassan javul és a 90-es évek elején is még számottevõ különbség volt a

fejlett országok és a kelet-európai térség mutatója között. Ezer élveszülöttre

a vizsgált nyugati országokban 4-9 egy éven aluli halálozás jutott. Ezen az

országcsoporton belül egyedül Portugáliában volt ez a mutató 10 fölött (10, 8

ezrelék). A kelet-európai országokban 10 és 20 ezrelék között alakult ezekben

az években a csecsemõhalandóság, de Romániában 22,7 ezrelék volt. Az általános

képtõl Szlovénia tért el, ahol 1992-ben 8,9 egy éven aluli haláleset jutott

ezer élveszülöttre.

A születések és halálozások különbözeteként az országok túlnyomó részében

természetes szaporodás - a halálozásokat meghaladó születésszám -

tapasztalható. Halálozási többlet, azaz természetes fogyás, Magyarország

mellett négy országban - Bulgária, Észtország, Németország, Oroszország -

következett be 1992-ben.

Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma, amely Magyarországon a 80-as

évek második felében 6,3-6,9 ezrelék, 1992-1993-ban 5,5 ezrelék körül alakult,

a vizsgált további 22 ország több mint felében a csökkenõ magyar mutató

sávjában, azaz 5-6 ezrelék között (7 ország) vagy az alatt (5 ország) volt

1991-1992-ben. A viszonylag magas házasságkötési arányszámú, tehát a 6

ezreléket elérõ, illetve meghaladó országok között fejlettebb (Dánia, Egyesült

Királyság) és kevésbé fejlett országok (Portugália, Jugoszlávia) egyaránt

megtalálhatók, hasonlóan az alacsony házasságkötési mutatóval rendelkezõ

országokhoz (pl. Franciaország, Irország, Görögország).

Gazdasági események

A piacgazdálkodást folytató fejlett országok gazdasági növekedése a 90-es

évek elején a korábbiaknál jóval lassúbb volt. Az OECD országok bruttó hazai

terméke, amely 1988-1990-ben több mint 10%-kal emelkedett, 1993-ban 3,6%-kal

haladta meg a három évvel korábbi, 1990. évi szintet. (Ez három év alatt

kisebb növekedést jelent, mint pl. az 1988. évi 4,4% volt.)

A gazdasági lanyhulás idõben és térben eltérõen érvényesült a vizsgált

országokban. Észak-Amerikában (USA, Kanada) a többi országnál korábban kezdõ-

dött: 1990-ben a növekedés már igen szerény volt, és 1991-ben csökkent a GDP,

amit 1992-1993-ban érzékelhetõ növekedés követett. Az európai OECD országokban

1991-1992-ben alig nõtt, 1993-ban pedig csökkent a bruttó hazai termék.

Japánban számottevõ ütemcsökkenés csak 1992-ben volt megfigyelhetõ, ami után

1993-ban ott is csökkenés következett be. Az idõbeli eltolódások miatt az

OECD-hez tartozó (lényegében a fejlett piacgazdasággal rendelkezõ) országokban

összességében az elmúlt években szerény mértékben bár, de folyamatosan nõtt a

gazdasági összteljesítmény.

Az országcsoportra rendelkezésre álló utolsó (1993. decemberi)

elõrejelzés 1994-ben lassú kilábalást vár, ami elsõsorban az észak-amerikai,

3%-ot meghaladó növekedés következménye lehet, de a várakozások szerint némi

(1,5%-os) növekedés lehetséges Európában is, sõt Japán teljesítménye is

meghaladhatja - mintegy fél százalékkal - az 1993. évit.

Az elõzetes számítások, becslések szerint 1993-ban az európai OECD

országok többségében csökkent a gazdasági összteljesítmény. Magyarország leg-

nagyobb külkereskedelmi partnerei közül Németországban kb. másfél százalékkal,

Ausztriában mintegy fél százalékkal, Olaszországban viszont alig maradt el a

GDP volumene az elõzõ évitõl. Franciaországban és Spanyolországban kb. 1-1%-os

volt a mérséklõdés. Angliában, az általános európai irányzattól eltérõen,

1991-1992-ben csökkent (2,2, ill. 0,6%-kal) a GDP, 1993-ban viszont már

emelkedett, 2%-kal. Szembet¾nõ két skandináv ország, Finnország és Svédország

immár harmadik éve tartó és elég jelentõs mérték¾ gazdasági visszaesése.

Finnország bruttó hazai terméke az 1990. évi stagnálás után 1991-1993-ban

együttvéve 13%-kal csökkent. Svédországban 1990-ben még kis mértékben nõtt, a

következõ három évben viszont ugyancsak folyamatosan csökkent a GDP, összesen

mintegy 6%-kal.

Az európai országok 1993. évi visszaeséséhez mind a hazai végsõ felhasz-

nálás, mind a készletállomány csökkenése hozzájárult. A végsõ felhasználás

mérséklõdésén belül a beruházások számottevõen elmaradtak az elõzõ évi

szinttõl, a magánfogyasztás nagysága gyakorlatilag nem változott, a közösségi

fogyasztás pedig valamelyest emelkedett. Némi eltéréssel a változások iránya

hasonló volt Japánban is. Észak-Amerikában viszont a GDP összetevõi is másképp

alakultak: a magánfogyasztás az Egyesült AElig;llamokban több mint 3%-kal,

Kanadában mintegy 1,5%-kal emelkedett, s a bruttó felhalmozás növekedése az

USA-ban megközelítette a 10%-ot, Kanadában kisebb mérték¾ (1% körüli) volt.

A munkanélküliségi ráta az európai OECD országokban harmadik éve

emelkedik. Nagysága 1992-ben 9,6%, 1993-ban 10,7% (a Közös Piac országaiban

11,3%) volt. Az átlagot jóval meghaladja Spanyolország több mint 22%-os,

valamint rország és Finnország 17-18%-os munkanélküliségi arányszáma. A

növekedés ellenére szerény a munkanélküliek aránya Svájcban (4,5%),

Portugáliában (5,6%) és Ausztriában (6,8%). Az európai országok többségében ez

az arányszám 8-12% között volt 1993-ban. Japánban ugyancsak emelkedett a

munkanélküliségi ráta, de csak kis mértékben, és színvonala az országok nagy

többségéhez képest igen alacsony: 2,5%, az elõzõ évi 2,2%-kal szemben. Az

Egyesült AElig;llamokban az 1992. évi 7,4%-ról 1993-ban 6,9%-ra csökkent a

munkanélküliek aránya.

A fogyasztói árak emelkedésének mértéke a fejlett országokban együttvéve

1990 óta évrõl-évre kisebb. Az 1990. évi 5,8%-ról 1991-ben 5,2%-ra, 1992-ben

4%-ra mérséklõdött a fogyasztói árak éves növekedése. Kétszámjegy¾ infláció

1992-ben a 24 OECD ország közül mindössze kettõben (10 évvel korábban még 13-

ban) volt, Törökországban 70%, Görögországban 16%, s az országok nagy

többségében (19 országban) nem haladta meg a 4%-ot a fogyasztói árak 1992. évi

emelkedése. Az ütem mérséklõdése 1993 elsõ háromnegyed évében is folytatódott,

mindenekelõtt az európai régióban, annak ellenére, hogy itt néhány országban -

Belgium, Németország, Svédország - az elsõ kilenchavi adatok alapján kissé

erõsödött az áremelkedés. Az OECD országokban együttvéve 1993. január-

szeptemberében 3,6%-kal emelkedett a fogyasztói árak színvonala.

A gazdasági lanyhulás együtt járt a nemzetközi kereskedelem - mind a

kivitel, mind a behozatal - megtorpanásával. A nyugat-európai régióban a

kivitel stagnálása mellett a behozatal volumene számottevõen visszaesett. Az

átlagosnál nagyobb a becsült import-csökkenés Németországban és

Olaszországban.

A javak és szolgáltatások külkereskedelmi volumenének változása

(%-os változás az elõzõ évhez képest)

Behozatal

Kivitel

1991 1992 1993 1991 1992 1993

Egyesült AElig;llamok -0,5 8,7 9,3 6,4 6,4 2,6

Kanada 2,7 4,9 6,5 0,8 7,9 8,3

Japán -4,5 0 1,7 4,9 4,9 1,3

Európai OECD országok 4,1 3,8 -4,4 5,1 3,8 0,1

Ezen belül:

Ausztria 8,9 1,4 -1,8 8,2 0,3 -3,3

Németország 12,1 2,6 -9,9 13,7 0,1 -10,2

Olaszország 2,9 4,6 -9,5 0,3 5,0 9,9

OECD országok összesen 0,8 5,2 2,3 5,6 5,1 1,6

A középeurópai (volt szocialista) országokban az 1990-es években a bruttó

hazai termék és a fõbb ágazatok teljesítménye csökkent, a munkanélküliség

jelentõssé vált, a fogyasztói árak nagy mértékben, esetenként rendkívüli

arányban emelkedtek. Az összességében kedvezõtlen helyzet, a rendelkezésre

álló adatok szerint, 1993-ban a vizsgált országok többségében tovább romlott,

de a visszaesés esetenként enyhült, sõt egy-egy területen némi javulás

(növekedés) is érzékelhetõ volt.

A bruttó hazai termék 1990-1992-ben a visegrádi csoport országaiban

eléggé hasonló mértékben, három év alatt összesen 17-22%-kal (átlagosan kb.

20%-kal) csökkent. Romániában a visszaesés ugyanebben az idõszakban

megközelítette a 30%-ot, Bulgáriában pedig mintegy 37%-ot tett ki. Az ipari

termelés a vizsgált három év alatt (1990-1992) a visegrádi országokban 32-37%-

kal, Bulgáriában 47%-kal, Romániában 54%-kal esett vissza. 1993-ban a

korábbiaknál differenciáltabb kép alakult ki az iparban: Lengyelországban,

ahol már 1992-ben is némileg, 3,5%-kal nõtt az ipari termelés, 1993-ban

tekintélyes mérték¾, 7,4%-os további emelkedés következett be. Magyarországon

és Romániában a korábbi évek termelés-csökkenését ugyancsak növekedés (4,

illetve 1,2%) váltotta fel. Csehországban az ipari termelés a korábbiaknál

kisebb mértékben, 7,4%-kal csökkent. Szlovákiában viszont az elõzõ évit

meghaladó, 17%-os ipari termelés csökkenés volt megfigyelhetõ.

A munkanélküliek száma ezekben az országokban 1990-ben még kicsi volt,

kivéve Lengyelországot, ahol már 1990 végén több mint 1 millió munkanélkülit

tartottak nyilván. 1991-ben minden országban jelentõsen nõtt a munka nélkül

maradottak száma, amit 1992 folyamán Csehországban és Szlovákiában

mérséklõdés, a többi országban újabb emelkedés követett.

1993 folyamán, Magyarország kivételével, minden vizsgált országban nõtt a

munkanélküliség. Az év végén a munkanélküliek aránya Csehországban így is

alacsony, 3,5% volt, a többi országban viszont meghaladta a 10%-ot: Romániában

10,2, Magyarországon 12,1, Szlovákiában 14,4, Lengyelországban 15,7,

Bulgáriában - számítások szerint - 17-18%-ot tett ki.

A fogyasztói árak nagymérték¾ emelkedése minden országra jellemzõ volt,

de mértéke és idõbeli megjelenése országonként különbözött. Lengyelországban

1990-ben volt a csúcspont, a következõ években jelentõsen csökkent az

áremelkedés üteme, bár még mindig a legmagasabb a visegrádi csoport országai

között. Csehországban és Szlovákiában az 1991. évi nagyarányú növekedés után

1992-ben sokkal kisebb mértékben - a két számjegyet alig elérve - emelkedtek

az árak, de mindkét országban 1993-ban ismét számottevõen élénkült a

fogyasztói árak mozgása. Romániában 1990 óta folyamatosan nõ az infláció

üteme.

A fogyasztói árak alakulása

(az elõzõ év azonos idõszakának %-ában)

1990 1991 1992 1993

Csehország 110a/ 157 111 121

Magyarország 129 135 123 123

Lengyelország 686 170 143 135

Szlovákia 110a/ 161 110 123

Románia 105 266 310 356

A nemzetközi pénzügyi helyzetre vonatkozó - részleges - adatok szerint a

Cseh és Szlovák Köztársaság folyó fizetési mérlege 1991-1992-ben, Csehországé

1993-ban többletet mutatott. Csehország külföldi adóssága viszonylag kicsi és

alig változik: 1992-ben kissé nõtt, 1993-ban némileg csökkent. Az ország

nemzetközi deviza tartalékai nõttek, 1993. év végén meghaladták a 3,7 milliárd

dollárt. A cseh korona dollárhoz viszonyított árfolyama 1991. és 1993. között

gyakorlatilag nem változott, az ECU-höz viszonyítva néhány koronával (36-ról

34-re) csökkent.

Lengyelország folyó fizetési mérlege mind 1991-ben, mind 1992-ben

hiánnyal zárult. Az 1992. évi hiány kisebb volt az elõzõ évinél. 1993-ban

azonban jelentõsen nõtt a deficit, amely az év végén megközelítette a 2,3

milliárd dollárt. A külföldi adósság nemzeti valutában nõ, dollárban kissé

mérséklõdik. A nemzetközi deviza tartalékok összege, az 1992. évi kisebb

emelkedés után 1993. I. félévében csökkent, június végén nem egészen 3,3

milliárd dollárt tett ki. A zloty árfolyama a dollárhoz viszonyítva 1991. és

1993. között 95%-kal (10 583-ról 20 627 zloty-ra) emelkedett.

a/ A Cseh és Szlovák köztársaság adata.

Összefoglaló

A társadalmi folyamatokat alapjában véve az jellemzi, hogy az átmenettel

szükségszerûen együttjáró különbözõ megrázkódtatások mellett kialakulóban

vannak már a piacgazdaságra jellemzõ társadalmi struktúrák. A magánszektorban

foglalkoztatottak aránya növekszik, a magánszektorban és a még nem privatizált

és állami szektorban foglalkoztatottak iskolai végzettség és kor szerinti

vizsgálata arra utal, hogy a jól képzett fiatalabb, dinamikusabb társadalmi

csoportok azok, amelyek a magángazdaságban egyre növekvõ számban keresik a

lehetõségeiket.

A kereseti és jövedelmi viszonyok alakulása arra utal, hogy a

reáljövedelmek csökkenése 1993-ban lényegében megállt. A jövedelemkülönbségek

azonban természetszer¾leg növekedtek. A társadalmi ellátórendszerek

infrastruktúrája, az egészségügy, az oktatás helyzete ellentmondásosan alakul,

javulásra és gondokra utaló jelek egyarán megfigyelhetõk. Az egészségügyi

ellátórendszer átalakítása következtében bizonyos értelemben javultak az

ellátás feltételei, és ugyanez mondható el a közoktatási rendszerrõl is, ez

utóbbinak részben sajnos a csökkenõ tanulólétszám is oka volt. Növekedett a

felsõfokú oktatásban résztvevõk száma.

A népesedési helyzet az immár több évtizedes kedvezõtlen halandósági és

termékenységi folyamatok hatására továbbra is rossz, súlyos és a közeljövõben

ennek javulását várni nem lehet. A népesedési helyzetet illetõen az a

legnagyobb baj, hogy a kedvezõtlen folyamatok igen hosszú idõre meghatározzák

a népesség jövõbeni struktúráját és sorsát.

A gazdaság helyzetét összefoglalóan az jellemzi, hogy a reálfolyamatok

esetében 1993-ban a csökkenés megállt, bizonyos esetekben már szerény

növekedés is észlelhetõ. Problematikus, sok esetben kedvezõtlen ezzel szemben

a pénzügyi, elsõsorban a fizetési mérlegre és a költségvetési hiányra

vonatkozó adatok alakulása.

A magyar gazdaság teljesítménye (a bruttó hazai termék volumene) 1990 és

1993 között 20%-kal csökkent. (Ez az adat a gazdaság valamennyi szektorának a

teljesítményét magában foglalja, tulajdonformára és a gazdasági egységek

méretére való tekintet nélkül.)

A gazdasági teljesítmények számbavételének egyik érzékeny pontja a szürke

és fekete gazdaság megfigyelése. Megbízhatónak tekinthetõ kutatások szerint

ebben a szférában a magyar gazdaság dokumentált (az adóbevallásokban is

megjelenõ) teljesítményén felül - annak mintegy 30%-át kitevõ - többlet

hozzáadott érték jön létre. A KSH ennek egy részét (közel felét) közvetett

módszerekkel számba veszi és megjeleníti a hivatalos GDP-ben. Az elmúlt négy

évben a fekete gazdaság aránya emelkedett, a Statisztikai Hivatal azonban

ennek növekvõ részét figyelte meg. Ezért a fekete és szürke gazdaság csak

kismértékben (mintegy 4-5%-kal) befolyásolhatta a GDP négy év távlatában mért

dinamikáját.

A 20%-os csökkenés a négyéves idõszak folyamán nem volt egyenletes; az

1990. évi 3,5%-os csökkenést 1991-ben 12%-os visszaesés követte. 1992-ben a

csökkenés üteme jelentõsen (4,5%-ra) mérséklõdött. Az elõzetes számítások

szerint 1993-ban a bruttó hazai termék (GDP) volumene 1992-höz képest 0-2%

között csökkent, tehát gyakorlatilag már stagnált.

A gazdaság nemzetközi környezete a kilencvenes évtized elsõ éveiben

lényegesen kedvezõtlenebb volt, mint korábban. Az a konjunktúrális háttér,

amelyet a nyolcvanas évek végén a a gazdaságilag fejlett országok dinamikus

növekedése biztosított, 1990-ben megszünt. Az OECD térségben a ciklikus csúcs

1989-ben volt, amit a hanyatlás évei követtek. A lefelé irányuló gazdasági

trendet az öböl-háború okozta krízis tovább mélyítette. Németország gazdasági

helyzetében a két német állam egyesülését követõen - jórészt annak

következtében - állt be átmeneti visszaesés. Az elõrejelzések alapján várt

gazdasági élénkülés az OECD európai térségében 1993-ban sem következett be. Az

USA-ban meginduló lassú fellendülés Nyugat-Európában még nem éreztette

hatását. A legfontosabb nyugati kereskedelmi partnereink stagnáló-romló

gazdasági helyzete miatt nehezedtek a magyar export piacrajutási lehetõségei,

különösen az utóbbi két év során.

A kelet-közép-európai térségben folytatódott a gazdasági hanyatlás. A

volt Szovjetunió és Jugoszlávia utódállamaiban más-más okok miatt a válság

évrõl évre mélyül. A visegrádi országokban azonban 1993-ban már a visszaesés

mérséklõdésére, illetve kibontakozására utaló jelek mutatkoztak. Némileg

emelkedett az ezekkel az országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk,

de a nyolcvanas évek mértékének még a kétharmadát sem éri el.

Ezek a körülmények párosultak néhány fontos belsõ tényezõvel, melyek

közül a kilencvenes évtized elsõ éveiben a legsúlyosabb a termelés

strukturális válságának elmélyülése volt. Az örökölt alacsony hatékonyságú és

korszer¾tlen termelési struktúrából eredõ problémák a KGST összeomlásával és

az import liberalizálásával felszínre kerültek. A volt szocialista országokban

eladott magyar ipari termékek mennyisége 1990-1991-ben - két év alatt - a

felére csökkent. Az export-kiesés termeléscsökkentõ hatása megduplázódott

amiatt, hogy az exportáló vállalatok termelés-visszaesése a számukra

beszállító ágazatok termelésének sz¾külését is elõidézte, s ez a folyamat

tovagy¾r¾zött az egész nemzetgazdaságon, elérve a beruházást és a fogyasztást

is. A belföldi kereslet sz¾külése pedig ugyancsak visszahatott a termelésre.

A gazdaság több területén 1993-ban az elõzõ évektõl eltérõ tendenciák

bontakoztak ki. A belföldi kereslet csökkenésének évek óta tartó folyamata

megállt. Az elõzetes adatok szerint az áruk és szolgáltatások belföldi (végsõ)

felhasználása 9%-kal magasabb, mint az elõzõ évben volt. Jelentõsen nõttek a

készletek és a közösségi fogyasztás, megállt a beruházások csökkenése és

némileg emelkedett a lakossági fogyasztás is.

A fõbb nemzetgazdasági ágak legfontosabb jellemzõi

Ipar

A termelés 1990 és 1992 között - a volt KGST szétbomlása, örökölt

elõnytelen ágazati struktúra válsága következtében - közel harmadával esett

vissza, majd 1993-ban megindult a növekedés, a termelés 4%-kal haladta meg az

1992. évi szintet.

Építõipar

Az országos építési-szerelési tevékenység több mint egy évtizede tartó

lassú csökkenés után 1990-1991-ben igen nagymértékben (32%-kal) visszaesett. A

csökkenés 1992-ben is folytatódott, mértéke azonban már jóval kisebb volt

(4%), míg 1993-ban elõzetes becslés szerint a termelés volumene nem változott

lényegesen az elõzõ évhez képest.

Mezõgazdaság

A mezõgazdasági termelés fejlõdése a nyolcvanas évek elején megtört; az

ágazat teljesítménye 1989-ben gyakorlatilag az 1980. évi szinten állt. A

nagyüzemi gazdálkodásban súlyos gazdálkodási problémák halmozódtak fel: a

termelõszövetkezetek mintegy 40%-a a tartós m¾ködõképtelenség állapotába

került, és már a nyolcvanas évtizedben megindult a termelõalapok és a vagyon

felélésének folyamata. Mindez rendkívül kedvezõtlen indulási feltételeket

teremtett a kilencvenes évek mezõgazdasága számára. Az örökölt feszültségekhez

az 1990-1993 években további nehézségek társultak:

Három esztendõben (1990-ben, 1992-ben és 1993-ban) súlyos aszály pusztított.

A mezõgazdasági termékek értékesítési feltételei rosszabbodtak: a hazai

élelmiszerkereslet - a lakosság reáljövedelmének mérséklõdése miatt -

jelentõsen csökkent, megindult az importverseny, a KGST piac összeomlásával

pedig megnehezedtek a külpiaci értékesítési lehetõségek.

Mindezek következtében a mezõgazdasági termelés 1990-1993 években tovább

mérséklõdött. A csökkenés mértéke meghaladta a 30%-ot.

Beruházás

A nemzetgazdaság beruházásainak volumene 1989 és 1993 között 23%-kal

csökkent. A visszaesés 1991-ben volt a legnagyobb, 12%-os, 1992-ben viszont a

beruházások csak 2%-kal maradtak el az elõzõ évitõl, 1993-ban pedig az elõzõ

évi szinten maradtak.

A csökkenés megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a bruttó hazai

termék (GDP) beruházásra fordított hányada a nyolcvanas évek elején nemzetközi

összehasonlításban is magas volta/ , amely egyebek között egy sor elhibázott

nagyberuházásból eredt (eocén program, Bõs-Nagymarosi vízlépcsõ stb.).

A fizetési mérleg

A folyó fizetési mérleg egyenlege - évtizedek óta nem tapasztalt módon -

három éven át (1990-92) folyamatosan aktív volt, 1993-ban azonban ismét

passzívvá vált.

____________________

a/ 1992-ben a beruházások a másfél évtizeddel ezelõtti egyharmaddal szemben a

bruttó hazai termék egyötödét tették ki.

Adósságállomány

Az ország bruttó adósságállománya 1990 és 1992 között alig változott. Ez

a kedvezõ folyamat 1993-ban megtört, az adósságállomány 3,1 milliárd dollárral

növekedett és év végéig elérte a 24,6 milliárd dollárt. Az emelkedés

nagyobbrészt a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlása miatt következett

be.

Eleje Honlap