B/l. szám
Beszámoló Magyarország 1993 évi
társadalmi, gazdaság és népesedési adatairól
Elõszó
Az új statisztikai törvény (1993. évi XLVI. tv.) amely 1993. május 15-én
lépett hatályba, a KSH feladatai között az alábbiról is rendelkezik:
"az Országgyûlés és a Kormány évenkénti tájékoztatása az ország
társadalmi, gazdasági, népesedési adatairól;"
A rendszeres, részletes és a felhasználók széles köréhez eljutó
tájékoztatási formákon túl e kötelezettség alapján készítette el a Központi
Statisztikai Hivatal azt az elemzést, amelyet 1994. április második felében az
Országgyûlés és a Kormány rendelkezésére bocsátott.
Az elemzés elkészítését és nyilvánosságra hozatalát röviddel követõen
hivatalba lépõ új Országgyûlést és a Kormányt a Hivatal ugyancsak tájékoztatni
kívánja a gazdasági és a társadalmi helyzet fontosabb jellemzõirõl. Ezért a
törzsanyagot változatlanul hagyva, de azt az 1994. I. negyedévrõl
rendelkezésre álló adatokkal kiegészítve a kiadványt ismételten az
Országgyûlés és a Kormány rendelkezésére bocsátjuk.
A gazdaság, a társadalom általános szervezettségében az elmúlt években
szükségszerûen bekövetkezett nagymértékû változások természetesen a folyamatok
mérésére hivatott statisztikai munkát sem hagyták érintetlenül. A gyökeres
változásokkal párhuzamosan változtak és változnak a statisztikai munka
eszközei és mérési területei is. A gyors változások esetenként a korábbi
adatsorokkal való összehasonlíthatóságot megnehezítik. Emiatt néhány területen
a felvázolt kép nem lehet teljes, ez azonban megítélésünk szerint az elemzés
felhasználhatóságát alapjaiban nem korlátozza.
A következõ idõszakban az információs rendszer további formálásában a
hazai igények kielégítése mellett az Európai Unió által megfogalmazott
követelmények következetes teljesítése szabja meg munkánk fejlesztési irányait
és ütemét.
Az ehhez szükséges szakmai feladatokat a Központi Statisztikai Hivatalnak
kell megfogalmaznia és megoldania, szoros együttmûködésben a hivatalos
statisztikai szolgálathoz tartozó szervekkel, e munka feltételeinek
megteremtésében, támogatásában ugyanakkor mind a Parlament, mind a Kormány
segítségére számítunk.
Tartalom
Beszámoló a társadalom és a gazdaság fõbb folyamatairól 5
I. Társadalmi folyamatok 5
1. Népesedési helyzet 6
A népesség nagysága, természetes szaporodás és korstruktúra 6
Születések száma, termékenység 9
Halandósági viszonyok 10
Házasságkötés, válás 11
A népesség térbeli elhelyezkedése és mozgása 12
2. Ellátási rendszer 14
Egészségügyi helyzet 14
Szociális ellátás 16
Oktatás 17
3. Munkaerõ 19
Foglalkoztatottság, munkanélküliség 19
A lakosság jövedelme 22
4. Infrastruktúra 23
II. Gazdasági folyamatok 26
1. A gazdaság tulajdonosi és szervezeti átalakulása 26
Privatizáció 26
Gazdasági szervezetek, gazdálkodási formák 28
Csõd és felszámolási eljárások 29
Külföldi tõke, vegyes vállalatok 29
A tulajdonosi szerkezet változása 30
2. A gazdaság teljesítménye 31
Összefoglaló megállapítások 31
Az ipari termelés alakulása és struktúrájának változása 34
Az építõipar teljesítménye 36
A mezõgazdaság teljesítménye 36
AElig;ru- és személyszállítás 39
Energiafelhasználás 40
A bruttó hazai termékek (GDP) felhasználása, a háztartások fogyasztása
40
Beruházás 42
3. Árak 43
A termelõi áralakulás 43
Külkereskedelmi árak 45
A fogyasztói áralakulás 45
4. Külgazdasági kapcsolatok 47
Külkereskedelmi áruforgalom 47
Idegenforgalom 49
A fizetési mérleg 50
Adósságállomány 52
5. A Budapesti Értéktõzsde forgalma 52
6. Fiskális és monetáris politika 54
Államháztartás, állami költségvetés 54
Betéti- és hitelkamatlábak 54
Betétek, hitelek 56
Melléklet 57
Néhány fontosabb társadalmi és gazdasági jelenség
Nemzetközi összehasonlítás
Beszámoló a társadalom és a gazdaság fõbb
folyamatairól
I. Társadalmi folyamatok
A rendszerváltás, a gazdaság átalakítása új folyamatokat inditott el a
társadalom tagozódásában. Ennek egyik jellemzõje, hogy a szellemi
foglalkozásúak arányának az 1980-as évek végéig tartó növekedését az 1990-es
évek elején stagnálás követte. A közép- és felsõszintû vezetõk körében
erõteljes fiatalodás következett be. A jövõ szempontjából jelentõs az önálló
iparosok és kereskedõk, általában a vállalkozók számának gyors gyarapodása,
bár ez a réteg a társadalomnak ma még csak egy viszonylag vékony szeletét
alkotja. Egy részük a korábbi fõfoglalkozás mellett mûködtetett "második
gazdaságból", másik részük az állami szektorból került a magángazdaságba.
Körükbe a beáramlás a 40 év alattiak körében volt a legerõteljesebb, így
jelentõs fiatalodás történt. Ennél kisebb növekedés figyelhetõ meg az önálló
parasztságnál, az utánpótlást itt is a fiatalabb generáció jelenti. Mindezek a
mozgások együttjártak a középrétegek fokozódó differenciálódásával, különösen
a fiatalabb korosztályokban.
A magánszektorban dolgozók aránya elsõsorban a piacérzékenyebb
ágazatokban - kereskedelem, szolgáltatás - nõtt.
A társadalmi tagozódás egyik fontos tényezõjévé vált a vagyoni helyzet. A
vizsgálat idején a háztartások 26%-a rendelkezett földtulajdonnal, további 6%
egyéb ingatlanban megtestesülõ termelõvagyonnal (üzlet, gyár, szálloda stb.).
Az átalakulás sajátossága, hogy a termelõvagyonnal rendelkezõk aránya alig
különbözik a magánszektorban, és az azon kívül levõk körében. Az önálló
iparosok, kereskedõk közül is csak 25%-nak van termelõvagyona, ami azt jelzi,
hogy e réteg a felhalmozás elején tart.
A szülõk 1948-as tulajdonosi helyzete lényegében nincs hatással az állam-
polgárok szektorok szerinti megoszlására, sõt, a nem magánszektorba tartozók
között nagyobb azoknak az aránya, akiknek a szülei rendelkeztek
termelõvagyonnal, mint a magánszektorbeliek között. Ehhez hozzájárulhatott,
hogy korábban a vagyonos szülõi háttér inkább hátrányt jelentett, mint elõnyt.
A társadalmi változások egyik minõségi jellemzõje az egyházak szerepének
megújulása. Ugyanakkor az is tény, hogy az egyházaknak számolni kell az utóbbi
évtizedek társadalmi hatásaival, amelynek következtében számottevõen
növekedett a felekezeten kívüliek aránya. Hosszú távon további jelentõs
változás, hogy - a holocaust következtében - csökkent az izraelita
felekezethez tartozók száma. A legnagyobb felekezetekhez tartozók között nincs
számottevõ különbség demográfiai és társadalmi jellemzõkben, de a felekezeten
kívüliek között lényegesen magasabb a szellemi foglalkozásúak aránya és az
iskolázottság. A népesség többsége elsõsorban házasságkötéskor (66%) és
keresztelések alkalmával (83%) veszi igénybe az egyházak szolgáltatásait, de a
rendszeres vallásgyakorlás csak a lakosság 13%-ára jellemzõ.
1. Népesedési helyzet
A népesség nagysága, természetes szaporodás és korstruktúra
Magyarország népesedési helyzetére európai összehasonlításban közepes
termékenység, rendkívül magas halandóság és viszonylag elõrehaladott
demográfiai öregedés jellemzõ. A demográfiai jelenségek alakulását meghatározó
tényezõk általában huzamosabb ideig érvényesülnek. Ahogy napjaink népesedési
helyzetét és a korstruktúrát befolyásolja még a korábbi évtizedek
termékenysége, halandósága, ugyanúgy a mai termékenységi, halandósági
viszonyok is hatnak majd a jövõ század népesedési helyzetére,
korstruktúrájára.
A népesség lélekszámának csökkenése a XX. század folyamán az elsõ
világháború idején következett be elõször, majd 1945-ben másodszor. A század
harmadik népességcsökkenési idõszaka - ezúttal nem háborús okok következtében
- 1981-ben kezdõdött. Az 1960-as évek eleje óta a termékenység olyan mértékben
csökkent, hogy színvonala már nem biztosítja a népesség reprodukcióját. Ezzel
lényegében azonos idõben következett be fordulat a halandóság alakulásában, az
addig javuló tendenciát folyamatos romlás váltotta fel. A természetes
szaporodás, vagyis a születések és a halálozások számának pozitív különbözete
1980-ig fennmaradt, 1981-tõl azonban a népesség száma csökken. Az 1980-as
évtizedben összességében 335 ezer fõvel, vagyis 3%-kal lett kisebb az ország
népessége. A legutóbbi népszámlálás szerint 1990. január 1-jén a népesség
száma 10 375 ezer fõ volt. A csökkenés folytatódik, az azóta eltelt négy év
alatt 97 ezerrel, ebbõl 1993-ban - elõzetes adatok szerint - 32 ezerrel
fogyott a népesség, amely 1994. január 1-jén 10 278 ezer fõ volt.
A népességszám csökkenése a megyék túlnyomó részére jellemzõ. A népesség
1990-1993 között mindössze 3 megyében növekedett (Fejér, Hajdú-Bihar és Pest),
mindenütt 1%-nál kisebb mértékben, míg a többi megyében és a fõvárosban
csökkent, legnagyobb mértékben - 2%-kal - Nógrád megyében, legkevésbé Csongrád
(0,3%), illetve Baranya megyében és a fõvárosban (0,4%).
Népességelõreszámítások szerint a népesség nagysága még a XXI. század
elsõ évtizedeiben is csökkenni fog, mivel gyakorlatilag elképzelhetetlen olyan
gyökeres változás akár a termékenység, akár a halandóság területén, amely a
természetes szaporodás eléréséhez szükséges mértékben növelné a születések,
illetve csökkentené a halálozások számát. Ennek alapvetõ oka a népesség
kedvezõtlen korösszetétele. A születõ generációk létszáma évrõl évre kisebb,
az idõsebb nemzedékek ezzel szemben viszonylag nagyobb lélekszámúak. Ennél
fogva alacsony születési és magas halálozási arány várható.
1993-ban a népesség 19%-a, közel 2 millió ember volt 60 éves vagy
idõsebb. A népesség öregedése a demográfiai hatások mellett számos társadalmi-
gazdasági feszültségnek is forrása. A nagy ellátó rendszerek -
nyugdíjrendszer, egészségügyi és szociális ellátás - iránti fokozott igények
és ennek megfelelõen a társadalmi költségek emelkedése mellett egyéb
megoldandó problémák sokasága is jelentkezik.
Születések száma, termékenység
A születések számának csökkenõ alapirányzatát nem változtatta meg, hogy
1990-ben és 1991-ben némileg több gyermek született, mint az azt megelõzõ
néhány évben. A csökkenés 1992-ben és 1993-ban tovább folytatódott, az 1993.
évi 116,5 ezer élveszületés a legalacsonyabb az elmúlt százhúsz évben és
mintegy 5 ezerrel kevesebb az elõzõ évinél. A születési arányszám 11,3
ezrelékre csökkent.
Az élveszületési arányszám tekintetében a megyék között történelmileg
kialakult különbségek továbbra is fennállnak, de a csökkenés a magasabb
születési arányszámú megyékben inkább érvényesült, ezért a megyék közötti
különbségek mérséklõdtek. A népességszámhoz képest még mindig Szabolcs-
Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben születnek a
legtöbben (12-14 ezrelék), míg a fõvárosban, Zala és Heves megyékben a
legalacsonyabb az élveszületési arányszám (9-11 ezrelék).
A születésszám visszaesésében fõleg a fiatalok termékenység csökkenése
játszik szerepet. A szülõ nõk között folyamatosan csökken a 25 évnél
fiatalabbak aránya. A változáshoz hozzájárult a fiatalok házasságkötési
arányának mérséklõdése, ami jóval nagyobb mértékû volt, mint a születésszám
csökkenése. A termékenység 1993-ban a 20-24 éves nõk körében csökkent a
legnagyobb mértékben az elõzõ évhez képest (8%-kal), míg a 25-29 éves nõk
szülési kedve 1993-ban valamelyest magasabb volt, mint 1992-ben.
Feltételezhetõ, hogy a 25 éven aluliak termékenység csökkenése a házasságkötés
és a gyermekvállalás késõbbre halasztását jelzi.
A születések között az elsõ és másodszülött gyermekek aránya
változatlanul a legjelentõsebb, 44%, illetve 35%, viszonylagos súlyuk azonban
csökkenõ. A harmadik, negyedik és ötödik gyermeküket szülõ nõk aránya ugyanis
mérsékelten emelkedik az 1980-as évek második felétõl. Ennek megfelelõen a
születési sorrend átlaga is növekedett az 1990. évi 1,88-ról 1,92-re 1993-ban.
A házasságon kívüli születések aránya az utóbbi években fokozatosan
növekszik. A jelenlegi 17%-os arány az eddigi legmagasabb, kétszerese a tíz
évvel ezelõtti és háromszorosa a húsz évvel korábbi aránynak.
A terhességmegszakítások száma 1993-ban mintegy 75 ezer volt, 14%-kal
kevesebb, mint az elõzõ évben és 17%-kal alacsonyabb, mint 1990-ben. A
csökkenés fõleg a házasok, a gyermekesek és az ismételten abortáló nõk között
figyelhetõ meg, akiknél a visszaesés az említett aránynál is jelentõsebb. A
folyamatban fõleg a felelõsségteljesebb fogamzásgátlási magatartás játszik
szerepet, az abortuszok számának jelentõs csökkenése ugyanis nem érintette a
születések mérséklõdésének trendjét.
Az a körülmény, hogy a születések egyre kisebb hányada származik 20 éven
aluli nõktõl, illetve a terhességmegszakítások számának csökkenése magyarázza,
hogy emelkedik a született gyermekek átlagos súlya és csökken körükben a
koraszülöttek aránya. Az 1993. évi 8,7%-os koraszülött arány hosszú évtizedek
óta a legalacsonyabb és ez is hozzájárult a csecsemõhalálozás csökkenéséhez.
Halandósági viszonyok
Demográfiai helyzetünk kedvezõtlen jelensége a rendkívül magas halan-
dóság. A halálozások száma 1993-ban 148,5 ezer volt. Ezer lakosra 14,4
haláleset jutott, ami európai összehasonlításban a legmagasabb halálozási
aránynak tekinthetõ.
A megyék közötti különbségek a halálozások esetében is eléggé állandóak,
a legnagyobb halálozási arányszám a nyolcvanas években és 1992-ben is Somogy,
Bács-Kiskun, Békés és Heves megyékben volt (15-16 ezrelék). A fõvárosban és
Csongrád megyében a többi megyéhez képest valamelyest javultak a halálozási
mutatók, míg a legkedvezõbb arányszám 1992-ben Veszprém és Fejér megyékben (13
ezrelék) alakult ki.
A halandósági viszonyokban bekövetkezõ változásokat összefoglalóan
tükrözi a várható átlagos élettartam alakulása. Magyarországon ez a mutató
1966-ig emelkedett. Ekkor a férfiak születéskor várható átlagos élettartama
67,5 évet ért el, azóta pedig - kisebb ingadozások mellett - csökken, 1992-ben
64,6 év volt. A nõk születéskor várható átlagos élettartama gyorsabban
emelkedett, mint a férfiaké, 1966-ig 72,2 évre nõtt, a legutóbbi 20 évben
azonban ez az érték mindössze másfél évvel emelkedett és 1992-ben 73,7 év
volt.
A csecsemõk és gyermekek halandósága számottevõ mértékben, a 25 évesnél
fiatalabb felnõtteké csak igen szerény mértékben javult. A halandósági
viszonyok romlása elsõsorban a középkorúak, kisebb mértékben a fiatalabb
felnõttkorúak életkilátásainak romlásából adódik. A csecsemõhalandóság, kis
megszakításokkal, lassú ütemben, de folyamatosan csökken. Az ezer
élveszülöttre jutó egy éven alul meghaltak száma 1993-ban 13 volt, szemben az
elõzõ évi 14-gyel és az 1990. évi 15-tel.
A fõbb halálokcsoportok sorrendjét tekintve elsõ helyen a keringési
rendszer betegségei szerepelnek, amelyek a halálozások mintegy 51%-át teszik
ki; ezt követik a daganatok (22%), a sérülések és mérgezések (9%), az
emésztõrendszer betegségei (7%), a légzõrendszer betegségei (5%). Az
öngyilkosságok száma a legutóbbi évtizedben 16-18%-kal csökkent, jelenleg az
összes halálesetnek 2-3%-át teszi ki.
Az egyes kiemelt jelentõségû halálokok vizsgálata arra utal, hogy az igen
kedvezõtlen magyar halandóság jelentõs mértékben az egészségtelen életmódban
és a kedvezõtlen életkörülményekben rejlõ okokra vezethetõ vissza
(táplálkozási szokások, alkoholfogyasztás, dohányzás stb.), de szerepet
játszanak benne az egészségügyi ellátás hiányosságai is.
Házasságkötés, válás
A házasságkötések száma jelentõsen csökkent, 1980-ban 80 ezer, 1990-ben
66 ezer, 1993-ban mintegy 53 és fél ezer házasságot kötöttek. A mérséklõdés
azzal is összefügg, hogy egyre nagyobb teret hódít a más országokban is
terjedõ, hivatalos bejegyzés nélküli együttélés. Erre utal egyebek mellett a
házasságon kívül született gyermekek számának és arányának emelkedése is.
A válások száma a 80-as évek közepéig emelkedett, azóta csökken. 1993-ban
21,6 ezer válásra került sor, ami az eddigi legmagasabb (1987. évi) szintnél
30%-kal, az 1990. évinél 17%-kal kevesebb.
A népesség térbeli elhelyezkedése és mozgása
A települések száma 1994. január 1-jén 3114 volt, ebbõl 194 város és 2920
község. A tanácsrendszer megszûnésével kétszintûvé vált a területi
közigazgatás (megye, település) és a települések önkormányzatai egyenlõ
jogokat élveznek. A korábbi községegyesítések és a városokkal történt
egyesítések egy része 1991-tõl kezdve felbomlott, a kiválást igénylõ
községrészek önálló közigazgatást, önkormányzati jogokat kaptak. A községek
száma négy év alatt 16-tal növekedett, annak ellenére, hogy közben 26 község
városi rangot nyert. A meglévõ városok szétválásából további 2 város alakult.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében történt a legtöbb várossá nyilvánítás, ahol 6
községet emeltek városi rangra, ezáltal itt és Pest megyében található a
legtöbb városi rangú település (mindkét megyében 16). A legkevesebb város
Baranya és Gyõr-Moson-Sopron megyében van (5-5). Az ország népességének 1990.
évben 62%-a, 1993-ban 63%-a élt városokban. Budapest népességének aránya 1994.
január 1-jén 19,6% volt.
Az elõzõ években a népességszám csökkenése elsõsorban a kis lélekszámú
községeket érintette, így a községek átlagos népessége fõként az aprófalvas
megyékben csökkent. Ez a mutató az 1992. év végi népességszám alapján a
legalacsonyabb Zala megyében volt (571 fõ/község), de alig haladta meg Baranya
és Vas megyében. A községek átlagos népességszáma Pest megyében a legnagyobb,
1992. év végén 3700 fõ/község volt és itt található az ország legnépesebb
községe is: Gyál (közel 20 ezer fõ).
A lakosság belföldi lakóhelyváltoztatásainak száma, amely a természetes
népmozgalmon kívül befolyásolja a települések népességszámának alakulását, a
korábbiakhoz hasonlóan a 90-es években is tovább csökkent. A településhatárt
átlépõ költözések száma jelenleg 400 ezer körül van. A megyék között e
tekintetben is csökkentek a különbségek. A vándorlások jelentõs része megyén
belüli költözés. A népesség arányához viszonyítva valamivel többen költöznek
községekbe, mint városokba, az elõzõ évtizedhez képest a városok-községek
közötti vándorlás kiegyenlítettebb képet mutat.
A kelet-közép-európai politikai, társadalmi, gazdasági változások
hatására az utóbbi néhány évben megváltozott a Magyarországot érintõ
nemzetközi népesség-mozgások mértéke és jellege. Miközben az elvándorlás
(feltételezhetõen fõként a magasabb szakképzettségûek körében) ha nem nagy
mértékben is, de folytatódik, az elmúlt három-négy év során számottevõvé vált
a bevándorlás.
A rendelkezésre álló adatok a bevándorlók pontos számának meghatározására
nem alkalmasak, de a hosszú távú legális bevándorlási folyamatokat nagyjából
jól tükrözik. A Belügyminisztérium nyilvántartása szerint 1993-ban 96 ezer
külföldi élt
Magyarországon egy évnél hosszabb ideje. Az országba 1988 és 1991 között 80
ezer olyan külföldi állampolgár lépett be, aki egy évnél hosszabb ideig
tartózkodott itt. A legtöbben, csaknem 30 ezren 1990-ben érkeztek, azóta
csökken a számuk.
A rendszerváltást követõen a végleges áttelepülés szándékával érkeztek a
legtöbben. A határok nyitottsága azonban az ideiglenes vándorlásoknak is
nagyobb teret enged. A növekvõ számban érkezõ vállalkozók, diákok, s különféle
ideiglenes munkavállalók azonban rövidebb-hosszabb tartózkodás után távoznak
az országból. A letelepedést kérõk között is vannak akik hazatérnek, vagy
harmadik országba távoznak. Az egy évnél tovább Magyarországon élõ külföldi
állampolgárok közül 1990 és 1992 között 11 600-an hagyták el az országot.
Meglehetõsen nehéz a menekültek és a bevándorlók elkülönítése. A
Menekültügyi Hivatal 1988 és 1993 között 124 ezer menedéket kérõt regisztrált,
a legtöbbet, 53,4 ezer fõt 1991-ben, míg 1993-ban 5400 fõt. Az 1988-1990.
években a menekültek, menedékesek túlnyomó része Romániából származott, 1991
óta Jugoszláviából és utódállamaiból. 1993 végéig 3900 személy kapott menekült
státuszt, és 1993 decemberében 5200 fõ tartózkodott menedékes igazolvánnyal
Magyarországon.
2. Ellátási rendszerek
Egészségügyi helyzet
A népesség egészségi állapota a halálozási adatok szerint kedvezõtlenebb,
mint számos európai országban.
A heveny betegségek között nagy számban fordulnak elõ légzõszervi
megbetegedések, még azokban az években is, amikor nincs influenza-járvány.
Jelentõsebb számú, egymilliót meghaladó influenzás megbetegedést utoljára
1992-ben regisztráltak. A heveny fertõzõ betegségek közül említésre méltó a
járványos fültõmirigy gyulladás, az emésztõszervi fertõzések (szalmonella,
dizentéria, stb.), a vörheny és a fertõzõ májgyulladás. A járványos
fültõmirigy gyulladásban megbetegedettek száma öt évre visszatekintve 1993-ban
volt a legkevesebb (17,7 ezer). A szalmonellózis esetei viszont ismét
szaporodnak, a tavalyi mintegy 17 ezer megbetegedés az elmúlt tíz év
legmagasabb értéke. Az AIDS betegek száma növekszik, bár még mindig csekély.
A daganatos halálozás 1980 óta jelentõsen növekedett. A túlélési és
halálozási adatokból történt becslés szerint évente 42-43 ezerre tehetõ az új
rosszindulatú daganatos megbetegedések száma. A férfiak esetében a tüdõrák,
nõknél az emlõrák a leggyakrabban elõforduló rosszindulatú daganatos betegség.
A tüdõgondozók által regisztrált gümõkóros betegek száma közel 20 ezer, a
nem gümõkóros, krónikus légzõszervi betegségben szenvedõk száma folyamatosan
növekszik, 200 ezer körül van. A tényleges morbiditás ennél lényegesen többre
becsülhetõ.
Az alkoholisták száma nõtt, becslések szerint meghaladja a 800 ezret. Az
alkoholistáknak csak kis részét kezelik alkohol- és pszichiátria gondozókban.
A gondozottak száma az elmúlt években csökkent.
A társadalmi-gazdasági változások keretében megkezdõdött az egészségügyi
rendszer és ellátás átalakítása.
A körzeti orvosi hálózat helyébe a háziorvosi szolgálat lépett. A
háziorvosok száma 4700 felett van, csökken az egy háziorvosra jutó lakosok
átlagos száma, növekszik viszont a betegforgalom.
A rendelõintézeti szakorvosi ellátás helyzete bizonytalan. 1992-ben
csökkent elõször a betegforgalom. A teljesített évi orvosi munkaórák száma 8,9
millió volt, megközelítõen annyi, mint az elõzõ évben. A szakrendelõi
ellátásban a fõváros, Baranya és Csongrád megye lakossága van viszonylag
kedvezõ helyzetben, legrosszabb a helyzet Szabolcs-Szatmár-Bereg és Gyõr-
Moson-Sopron megye területén.
A kórházi ágyak száma 1990 óta kismértékben ugyan, de fokozatosan
csökken. A mûködõ ágyak száma 1993-ban 100 ezer volt. A 10 000 lakosra jutó
kórházi ágyak száma ennek megfelelõen szintén mérséklõdött, bár a népesség
fogyása miatt a mutató nem romlott számottevõen. Változatlanul a fõvárosban,
Heves, Veszprém és Gyõr-Moson-Sopron megyékben kedvezõbb a kép, míg a
legkevesebb kórházi ágy - a bõvítések ellenére - Pest megye lakosságára jut.
Az év folyamán megszüntetett ágyak kétharmadát aktív betegellátó osztályokról,
egyharmadát krónikus osztályokról vonták ki, ennek ellenére az aktív/krónikus
ágyak aránya változatlanul elõnytelen, 61:39. Az aktív betegellátó osztályok
ágyainak szakmák szerinti struktúrája nem változott. Számottevõ ágyfejlesztés
az intenzív osztályokon történt. A krónikus betegeket gondozó osztályokon
fokozatosan csökken a tüdõgyógyászati, az elmegyógyászati ágyak és a
szanatóriumi ágyak száma, mérsékelten nõ az utókezelõ és a rehabilitációs
osztályok ágyszáma.
Szociális ellátás
A lakosság széles körének a munkából származó, illetve a tõke utáni
jövedelme kiegészül egyéb forrásból (központi költségvetés, nyugdíj- és
egészség- biztosítás, önkormányzat, stb.) származó juttatással, jövedelemmel.
Ezek nagyobb része közvetlenül pénz formájában jut el a lakossághoz.
A költségvetés finanszírozza 1990-tõl - a társadalombiztosítás helyett -
a családi pótlékot. Ezen a címen támogatásban 1993-ban 1,5 millió család, 2,3
millió gyermek részesült. A kifizetett összeg meghaladta a 100 milliárd
forintot és 56%-kal több volt az 1990. évinél, a családi pótlék havi
összegének emelése következtében. Figyelembe véve a fogyasztói árak
megkétszerezõdését, a családi pótlék reálértéke csökkent.
A társadalombiztosítási alap 1993-ban ketté vált nyugdíjbiztosítási és
egészségbiztosítási alapra. Ez utóbbiból finanszírozzák a gyermekgondozási
segélyt és -díjat, összegük 1993-ban megközelítette a 26 milliárd forintot.
Gyermekgondozási segélyben 115 ezer fõ, gyermekgondozási díjban 143 ezer fõ
részesült. A gyedet igénybevevõk száma a bevezetés évétõl, 1985-tõl 1988-ig
nõtt, azóta csökken.
A bölcsõdei férõhelyek és a beírt gyermekek száma hosszabb ideje mérsék-
lõdik, a bölcsõdéskorúak 9%-át, közel 34 ezer gyermeket írattak bölcsõdébe.
Az önkormányzatok által fizetett pénzbeli szociális támogatások összege
1992-ben 9,3 milliárd forint volt. Rendszeres szociális segélyezésben 38 ezren
részesültek. A segélyezettek száma csökkent 1990 óta, az egy fõre jutó havi
összeg emelkedett, 1992-ben 4066 forintra. Esetenkénti segélyezésben 691 ezren
részesültek, a segélyezési esetek száma 1,2 millió volt, mintegy harmadával
több az 1991. évinél. Egy eseti segélyre 2358 forintot fizettek ki.
A fogyatékos gyermekek intézeti elhelyezését 5300 férõhely biztosítja. A
gondozott gyermekek egyharmada járóképtelen fekvõbeteg, a gondozottak 41%-a 18
éven felüli, túlkoros.
Az idõskorúak ellátásának több formája van. A szociális otthonok férõ-
helyeinek száma bõvült az utóbbi években, ami lehetõvé tette a gondozottak
számának növekedését. A szociális otthonoknak 43 ezer gondozottja volt,
mintegy négyezer fõvel több, mint 1990-ben. Ezenkívül folyamatosan nõtt az
idõsek klubjaiban a férõhelyek száma. A 41 ezer férõhelybõl két és fél ezer
szállást is biztosított. A szociális otthoni ellátottságban a megyék közt
meglévõ különbségek az utóbbi években nem változtak. A legkedvezõbb helyzetben
Baranya és Tolna megye van, míg a legkevesebb férõhely Vas megye és a fõváros
rászorultjaira jut az 1992. év adatai alapján.
Közel 1600 szociális gondozási központ mûködik, amelyben 4600 fõfoglalko-
zású gondozó dolgozik. Ezek a központok 71 ezer személyt részesítettek házi
segítségnyújtásban és 90 ezer személyt szociális étkeztetésben.
Oktatás
Az 1990-es években középiskolai képzésben a megfelelõ korúak nagyobb, míg
szakmunkásképzésben kisebb hányada tanul. A felsõfokú oktatásban a 18-22 éves
fiatalok növekvõ arányban vesznek részt.
Az 1993/94. tanévben - az óvodákat, az alap- és középfokú intézményeket
véve figyelembe - 1977 ezren, az elõzõ tanévinél 36 ezer (a három évvel
azelõttinél 98 ezer) fõvel kevesebben tanulnak. Az egymást követõ iskolás
korosztályok csökkenése miatt az általános iskolákban évrõl-évre alacsonyabb a
létszám. A gyermeklétszám csökkenésével az óvodákban és az általános
iskolákban javultak a tanulók elhelyezésének körülményei, de az iskolák
felszereltsége, a pedagógus ellátás és az oktatás színvonala területileg
változó.
A középfokú oktatási intézményekben az 1992/93. tanévig nõtt a tanulók
száma, a folyó 1993/94. tanévben viszont 4 ezerrel csökkent. Ezen belül
elsõsorban a szakmunkásképzõ iskolai képzés szûkült, míg az alacsonyabb
képesítést adó szakiskolai oktatás szélesedett. A középiskolákban tanulók
létszáma 1990-1992 között 31 ezer fõvel, 1993-ban további 7600 fõvel nõtt. A
közoktatás átalakulása már a közoktatási törvény elfogadása elõtt megindult.
Az 1993/94. tanévben 149 hat vagy nyolc évfolyamos gimnázium mûködik, összesen
12 ezer tanulóval. A 341 egyházi, alapítványi vagy egyéb nem állami
fenntartású közoktatási intézményben 43 ezren tanulnak.
A középiskolai oktatás intézményeiben is jelentõsek a különbségek a
megyék között. A 15-19 éves korú népességbõl a legtöbb - nappali tagozatos -
középiskolás Budapesten, Csongrád és Gyõr-Moson-Sopron megyében tanul, míg a
legkisebb az arányuk Pest megyében. Legnagyobb a zsúfoltság (az egy
osztályteremre jutó középiskolai tanulók száma szerint) Hajdú-Bihar, Heves és
Gyõr-Moson-Sopron megyékben (36, illetve 35 fõ), míg a legkisebb Komárom-
Esztergom és Somogy megye középiskoláiban (27 fõ).
Az 1970-es évek közepén született legmagasabb létszámú korosztály 1993-
ban fejezte be középiskolai tanulmányait. Ezért ez évben 72 ezren, az elõzõ
évinél közel 10 ezer fõvel többen tettek érettségi, képesítõ vizsgát és
további 8 ezer fõ technikusi képesítést szerzett. A végzõk több mint
egyharmada folytatja tanulmányait egyetemen vagy fõiskolán. Szakmunkásvizsgát
60 ezren, az elõzõ évinél 3 ezer fõvel kevesebben tettek. A 18 éves
korosztálynak közel harmada nem szerzett semmiféle szakképzettséget.
A felsõoktatás nappali tagozatain 1993/94-ben 103,7 ezren, az elõzõ
tanévinél 11 ezer (a három évvel korábbinál 27 ezer) fõvel többen tanulnak.
A felsõfokú továbbtanulás iránti érdeklõdés évrõl-évre növekszik, 1993-
ban másfélszer annyian jelentkeztek, mint 1990-ben. Az elsõ évfolyamra 35
ezren, az 1990 évinél 12 ezer fõvel többen iratkoztak be, a megfelelõ
korosztályok magas népességszáma mellett arányuk ugyanebben az idõszakban 16%-
ról 18%-ra nõtt.
Egyetemi, fõiskolai végzettséget a nappali tagozatokon 1993-ban 16 300-an
szereztek, ez a megfelelõ korosztály 11%-a. Az oklevelet szerzettek egyharmada
pedagógiai végzettségû.
3. Munkaerõ
Foglalkoztatottság, munkanélküliség
Az elmúlt években végbemenõ társadalmi-gazdasági változások erõteljes ha-
tást gyakoroltak a munkaerõ piacra. Ez a foglalkoztatottság nagymértékû
csökkenésében, valamint a munkanélküliség gyors ütemû emelkedésében nyilvánult
meg.
Az 1990 elejétõl 1993 elejéig terjedõ három év alatt a foglalkoztatottak
száma a nemzetgazdaság egészében 1,1 millióval, több mint 20%-kal csökkent.
Ugyanebben az idõszakban a nyilvántartott munkanélküliek száma 24 ezerrõl 663
ezerre emelkedett.
1993-ban a korábbiaknál valamivel kisebb ütemben folytatódott a
foglalkoztatottak számának csökkenése. A nemzetgazdaság egészében 6%-kal
dolgoztak kevesebben, mint az elõzõ évben. A munkanélküliek száma éves
átlagban meghaladta ugyan az 1992. évit, az éven belül azonban - év elejétõl
az év végéig - mérséklõdött.
A privatizáció kedvezõ munkahelyteremtõ hatása egyelõre alig érezhetõ.
1993-ban átlagosan a foglalkoztatottak egynegyede nyilatkozott úgy, hogy
magántulajdonban lévõ szervezeteknél van állásban, ugyanakkor a munkanélküliek
több mint 19%-a is ebbõl a körbõl került ki. AElig;llami tulajdonban lévõ
gazdálkodó szervezeteknél dolgozott a foglalkoztatottak 51%-a, miközben ezen
gazdálkodók adták a munkanélküliek 44%-át.
A munkaerõpiacról végleg, vagy átmenetileg kiszorulók között jelentõs
súlyt képviselnek a nyugdíjkorhatárt megelõzõen - rokkant-, elõ-, illetve
korengedményes nyugdíj mellett - nyugállományba vonulók. A három formát
együttesen 1993-ban több mint 105 ezren vették igénybe. j lehetõségként
jelentkezett 1993-ban a legalább 3 gyermeket nevelõ családok számára a
gyermeknevelési támogatás igénybevétele is, s a munkaerõpiactól emiatt
ideiglenesen távollévõk száma jelenleg 18-20 ezer fõre tehetõ.
A nagyobb létszámot foglalkoztató gazdálkodók (20 fõ feletti) és a
költségvetési intézmények foglalkoztatottsági súlya az elõzõ évinél valamivel
kevésbé mérséklõdött. E körben 1993-ban 2 842 ezer fõt foglalkoztattak, 261
ezerrel kevesebbet, mint az elõzõ évben. (1991-ben 436 ezerrel, 1992-ben 416
ezerrel, 11, illetve 12%-kal csökkent itt a létszám.) Az 1993. évi 9%-os
létszámcsökkenésen belül erõteljes, 26%-os létszámveszteség jellemezte a
nagyüzemi mezõgazdaságot. Az alakulóban lévõ magán parasztgazdaságok újonnan
jelentkezõ munkaerõigénye - mivel ezek többségükben családi vállalkozások -
ezt a munkahelyveszteséget vélhetõen a közeljövõben sem fogja ellensúlyozni. A
feldolgozóipari szervezeteknél a nemzetgazdasági átlagot közelítõ, mintegy
10%-os létszámcsökkenés következett be. Jelentõsen, több mint 18%-kal esett
vissza - a mezõgazdaság csökkenõ kibocsátásával termelési bázisának egy részét
elvesztõ, külsõ és belsõ értékesítési nehézségekkel küzdõ - élelmiszeriparban
foglalkoztatottak száma és az átlagot jóval meghaladta a gépipar 15%-os
létszámcsökkenése.
A vizsgált körben közel 10%-os létszámveszteség jellemezte 1993-ban az
építõipar, valamint a szállítás, raktározás, posta és távközlés, 14%-os a
kereskedelem gazdálkodó szervezeteit. Mivel mindhárom területre jellemzõ a
szervezeti struktúrának a kislétszámúak irányába történõ eltolódása, ezen
ágazatok foglalkoztatotti súlya a fenti számok által jelzettnél
feltételezhetõen kevésbé csökkent. Az egészségügyi és szociális ellátásban 4%-
kal csökkent a létszám, a közigazgatás és társadalombiztosítás, továbbá a
pénzügyi tevékenység területén - az általános csökkenés mellett - mintegy 8-
8%-kal emelkedett, az oktatásban pedig nem változott a foglalkoztatottak
száma.
A foglalkoztatottak száma állománycsoportonként, 1993
(20 fõ feletti szervezetek adatai, ezer fõ)
A foglal-koztatottak
Fizikai foglalko-zásúak
Szellemi foglalko-zásúak
megoszlá-sa, %
Összesen
Mezõgazdaság, halászat 177,9 49,5 227,4 8,0
Ipar 681,6 200,4 882,0 31,0
ebbõl: feldolgozó ipar 586,3 169,6 755,9 26,6
Építõipar 107,5 28,2 135,7 4,8
Kereskedelem 142,9 88,4 231,3 8,2
Szállítás, posta és távközlés169,7 87,8 257,5 9,1
Közigazgatás, társadalombiztosítás 107,7 154,8 262,5 9,2
Oktatás 88,9 213,1 302,0 10,6
Egészségügy és szociális ellátás 131,0 122,1 253,1 8,9
Többi ágazat 137,3 152,7 290,0 10,2
Összesen 1744,5 1097,0 2841,5 100,0
A több éve tartó létszámcsökkenésen belül Budapesten és a dunántúli
megyékben az országos átlaghoz hasonlóan, vagy annál kedvezõbben alakult a
foglalkoztatás, az északi országrészben és az alföldi megyék nagy részében az
átlagosnál nagyobb mértékû fogyás volt jellemzõ.
A munkanélküliség kezdettõl fogva a legsúlyosabban Szabolcs-Szatmár-
Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyéket érintette. A legkisebb
munkanélküliségi arány mindvégig Budapestet, Gyõr-Moson-Sopron, Vas és Zala
megyéket jellemezte. A munkanélküliek száma 1993-ban hónapról-hónapra
csökkent, vagy csak kismértékben emelkedett. Az elõzõ év végéhez képest
jelentõsen mérséklõdött a munkanélküliség Baranya, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-
Szolnok és Pest megyében (3-7 ezer fõvel), valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg
megyében, ahol csaknem 10 ezer fõ volt a munkanélküliek számának csökkenése.
A megyék munkanélküliségi ráta szerinti rangsorában érdemleges változás
nem történt, de valamelyest csökkent a szélsõséges területi differenciáltság.
Mindamellett a hagyományosan legrosszabb helyzetû három megyében az országos
12%-kal szemben 20% körüli volt a decemberi ráta, még mindig több mint
háromszorosa a budapesti (6,3%) és mintegy kétszerese a dunántúli megyék
többségét jellemzõ munkanélküliségi szintnek.
A munkanélküliek számának 1993. évi mérséklõdése mellett a soraikba
történõ be- és kiáramlás kedvezõtlenül alakult. A belépõk aránya negyedévente
6-9% körül mozgott. A munkanélküliek körébõl elsõsorban azok kerültek ki, akik
viszonylag rövidebb ideje kerestek munkát. A több mint egy éve munkát keresõk
hányada viszont jelentõsen emelkedett. A tartósan munka nélküliek arányának
növekedését jelzi, hogy a IV. negyedévben a munkanélküliség átlagos idõtartama
elérte a 45 hetet, szemben az I. negyedévre jellemzõ 37 héttel.
A lakosság jövedelme
A lakosság reáljövedelme összességében az elmúlt négy évben folyamatosan
csökkent. Az egy fõre jutó reáljövedelem színvonala 1993-ban az elõzõ évinél
mintegy 6%-kal, a négy évvel korábbinál kb. 12%-kal volt alacsonyabb. A
folyamatos mérséklõdés mind a pénzjövedelmet, mind a természetbeni munka-,
illetve társadalmi jövedelmet jellemezte.
A pénzjövedelem legnagyobb tételeinek, a bérbõl és fizetésbõl élõk
keresetének, valamint a nyugdíjaknak a reálértéke csökkent, ugyanakkor a
magánvállalkozásból származó bevételek jelentõsen, feltehetõen reálértéken is
nõttek. A nominális jövedelmekben megjelentek, illetve jelentõssé váltak
egyes, korábban elõ sem forduló vagy alig számottevõ lakossági
jövedelemformák, mint a kamat, osztalék, valutajövedelem és hasonlók.
A foglalkoztatottak nettó nominális átlagkeresete 1993-ban megközelítette
a havi 18 400 forintot, azaz az elõzõ évhez képest mintegy 18%-kal emelkedett,
a négy évvel korábbinak pedig 2,2-szeresére. A fogyasztói árak emelkedése
1993-ban is és az elõzõ években is meghaladta az átlagkeresetekét. Színvonaluk
1993-ban az elõzõ évinél 22,5%-kal volt magasabb, az 1989. évinek pedig 2,6-
szeresét tette ki. Ebbõl adódóan az egy foglalkoztatottra jutó reálkereset az
utóbbi négy évben mintegy 16%-kal csökkent. Ezen belül 1993-ban a keresetek
reálértéke átlagosan 3,8%-kal maradt el az elõzõ évitõl.
A foglalkoztatottak havi átlagkeresete a nagyobb ágazatokban, 1993
(20 fõ feletti szervezetek adatai)
Bruttó Nettó Index, 1992 = 100,0
kereset, forint Nettó
Bruttó
Összesen 27 178 18 362 122,0 117,9
Mezõgazdaság, halászat 19 317 14 126 126,0 121,0
Ipar 27 583 18 566 124,9 119,9
ebbõl: feldolgozó ipar 26 397 17 933 124,8 119,8
Építõipar 23 880 16 552 118,9 115,2
Kereskedelem 27 183 18 278 123,7 119,4
Szállítás, posta és távközlés 28 35619 105 120,3 116,6
Közigazgatás, társadalombiztosítás 33 94422 028 116,0 113,3
Oktatás 24 445 16 982 112,4 110,6
Egészségügy és szociális ellátás 22 44615 916 112,6 110,6
A nyugdíjasok száma 1993. év végén 2 870 ezer fõ volt, az 1989. év
véginél 393 ezerrel, az egy évvel korábbinál 72 ezerrel (mintegy 3%-kal) több.
1993 márciusában a nyugellátásban részesülõk 59%-a kapott öregségi nyugdíjat,
egynegyede rokkantsági nyugdíjas volt, és megközelítette a 9%-ot az özvegyi
nyugdíjban részesülõk száma. (A fennmaradó rész baleseti járadékosokból,
mezõgazdasági szövetkezeti járadékosokból, árvaellátásban részesülõkbõl, stb.
tevõdött össze.) A nyugdíjakra kifizetett összeg 1993-ban 392 milliárd forint
volt, az elõzõ évhez képest összességében 22%-kal, egy ellátásra számítva 18%-
kal emelkedett. Az átlagos nyugdíj reálértéke 1993-ban az elõzõ évhez képest
kb. 3,5%-kal, a négy évvel korábbihoz viszonyítva mintegy 20%-kal volt kisebb.
A magánvállalkozások bruttó bevételei 1993-ban 25%-kal nõttek. Ezen belül
a mezõgazdasági termékek felvásárlásából 6,5%-kal, egyéb magánvállalkozói
tevékenységbõl több mint 30%-kal nagyobb bevételhez jutott a lakosság, mint az
elõzõ évben. Folytatódott az a korábban is megfigyelhetõ tendencia, hogy a
pénzjövedelmeken belül a bérjellegû jövedelmek aránya csökken, a vállalkozói
jövedelmeké emelkedik.
A szociális célokra fordított összeg mintegy 18%-kal nõtt. Ezt részben a
munkanélküliek járadékára, részben egyéb szociális támogatásokra és
ellátásokra fordították. A munkanélküli járadék havi összege 1993.
decemberében 9950 forint volt, az elõzõ évinél 13%-kal, a három évvel
azelõttinél 71%-kal több.
A jövedelmek differenciálódása, az átlagkereset és átlagnyugdíj
reálértékének csökkenése, a munkanélküliség magas színvonala és tartósan munka
nélkül lévõk növekvõ száma, valamint egyéb tényezõk hatására egyre többen
kerülnek hosszabb-rövidebb idõre a létminimum alá. 1989-ben mintegy 800 ezren,
1993 végén becslések szerint több mint 2 millióan voltak azok, akik olyan
háztartásban éltek, amelyekben az egy fõre jutó jövedelem nem haladta meg a
hivatalos létminimum szintjét.
4. Infrastruktúra
A gazdasági átalakulás ütemét, a piacgazdaságra való áttérés
hatékonyságát nagymértékben befolyásolja az infrastruktúrális háttér helyzete,
fejlettsége. Az infrastruktúra sokrétû, különbözõ fejlettségû területekbõl
tevõdik össze. Ezeken az un. kommunális ellátást biztosító területeken az
állam, az önkormányzatok és a lakosság önszervezõdései alapján az utóbbi
években végzett beruházások eredményei már éreztetik hatásukat.
Az országos közúthálózat hossza megközelíti a 30 ezer km-t, ami 100 km2-
ként 33 km utat jelent. Az úthálózat kiépítettsége a nyugati és az északi
megyékben az átlagosnál magasabb, a déli és délkeleti megyékben az átlagosnál
alacsonyabb. Az úthálózat 8%-a elsõrendû út. Ezen belül az autópályák és az
autóútak hossza 351 km volt.
A közúthálózat fejlszetésének keretében 1993-ban folytatódott az MO
autóút és az M1 autópálya építése. Tovább épültek egyes településeket
elkerülõ, vagy azok közlekedését egyéb módon könnyítõ és korszerûsítõ utak.
Számos közúti csomópontot átépítettek, a korszerûsített hídak száma meghaladta
a 30-at. Folytatódott a Tisza felsõ szakaszán a Cigánd-Dombrád közötti új híd
építése. Három fõútvonalra - a 47, 61 és 86 számú utakra - koncentrált
korszerûsítési munkák keretében 175 km hosszban végeztek útszélesítést,
burkolatmegerõsítést, illetve javították a vonalvezetést. 1993-ban 8 összekötõ
utat adtak át a forgalomnak, amely 41 km-rel növelte a közúthálózat hosszát.
Jelentõs összegeket fordítottak kerékpárutak építésére.
A telefonellátottság számottevõen javult az utóbbi években. A fõállomások
száma 1993. végén másfél millió volt, a négy évvel azelõtti állomány 1,6-
szerese. A fõállomások 92%-át lehetett távhívással is elérni, szemben az 1989.
évi 86%-kal. A beszélõhelyek (fõ- és mellékállomások együttes) száma 100
lakosra 21-22. A települések telefonnal való ellátottságában nagyok a
különbségek. A két legrosszabbul ellátott megye Pest és Szabolcs-Szatmár-
Bereg, ahol 1992-ben mindössze 9 távbeszélõhely jutott 100 lakosra. A két
legjobban ellátott megyében - Baranya és Gyõr-Moson-Sopron - 19, illetve 21
távbeszélõhelyet használ 100 lakos, míg Budapesten 43-at.
Országosan 1993. év végén közel 200 ezer bolt és vendéglátóhely üzemelt,
melyeknek 65%-át egyéni vállalkozók mûködtették. Kereskedelmi tevékenység
közel kétszer annyi boltban folyt, mint 1990-ben. Az átlagot jelentõsen
meghaladó mértékben bõvült a bolthálózat Budapesten, Pest, Gyõr-Moson-Sopron
és Somogy megyékben, míg Borsod-Abaúj-Zemplén és Tolna megyékben a növekedés
nem érte el a 70%-ot. Az egyéni vállalkozások körének bõvülése a folyamatban
meghatározó szerepet játszott. A vendéglátásban a fõ tendenciákat tekintve
hasonló, mértékében szerényebb (72%) volt a fejlõdés.
A lakásépítés folyamatosan csökkent, az épített lakások száma négy év
alatt 60%-kal esett vissza. A befejezett lakások számának nagyarányú
csökkenése mellett 1993-ban 123 ezer lakásépítési engedély volt érvényben, ami
28%-kal kevesebb, mint 4 évvel ezelõtt. Az építkezések idõbeni elhúzódásával
növekszik a folyamatban levõ lakásépítések súlya a befejezett lakások
részarányával szemben. Az engedélyezett lakásépítéseknek mindössze 17%-át
fejezték be az elmúlt év végén, 72%-a 1994-re áthúzódó, folyamatban levõ
építkezés maradt, 11%-a el nem kezdett, vagy meghiúsult építkezés volt.
Korábban a folyamatban levõ építkezések aránya 55-60% volt. A kevesebb újonnan
elkezdett építkezés mellett tehát a meghosszabbodott kivitelezési idõ (1993-
ban már átlagosan két év) okozza a befejezett lakások számának jelentõs
csökkenését. Mindez összefügg a megváltozott építtetõi körrel, építési
formával és technológiával, kivitelezõi struktúrával, valamint a lakásépítés
módosult pénzügyi hátterével. A lakások 87%-át a lakosság építteti, elsõsorban
1-2 lakásos családi házak formájában, többnyire házilagos kivitelezésben. A
korábbi nagyüzemi technológiák és a lakásépítésre szakosodott építõipari
szervezetek jelentéktelen arányt képviselnek.
Az épített lakások nagysága
Az épített lakások
Év átlagos száma E b b õ l
alapterülete darab 1 1,5 és 2 2,5 és több
(m2) szobás lakások részaránya (százalék)
Összesen
1989 88,0 51 487 6,3 32,6 61,1
1992 92,7 25 807 8,9 30,8 60,3
1993 94,8 20 925 9,1 30,5 60,4
Ebbõl: Budapest
1989 71,2 8 951 10,6 39,2 50,1
1992 89,0 3 829 11,4 27,1 61,8
1993 85,6 3 553 15,5 28,1 56,4
A lakások átlagos alapterületének növekedésén belül a kétszobásnál kisebb
és a három és félszobás és ennél nagyobb lakások részaránya növekszik, a
lakáspiaci helyzetnek megfelelõen, ahol a kis és nagylakások iránt van igazán
fizetõképes kereslet. A fõvárosi lakásépítés csökkenésén túl, annak
kedvezõtlen szerkezete tovább erõsíti a budapesti lakásállomány
differenciálódását, ami a leszakadó övezetek és a fejlõdõ városrészek
lakónegyedeinek minõségi különbségeiben tükrözõdik.
A lakások felszereltsége javult az utóbbi években. Nõtt a közüzemi
vízhálózatba és közcsatornahálózatba bekapcsolt lakások száma, kismértékben
javult a közmû-olló. A fejlõdés ellenére a közmûellátás még nem kielégítõ,
területi differenciáltsága jelentõs. A közüzemi vízhálózatba 1992-ben a
lakások 75%-a, a közcsatorna hálózatba 43%-a volt bekapcsolva. A dunántúli
megyékben ezek az arányok általában 70-90%, illetve 30-50% között szóródtak,
az alföldi és az északi megyékben 50-65%-os, illetve 15-35%-os arányok voltak
jellemzõk. Ezek az arányszámok jól tükrözik az utóbbi megyecsoportok
átlagosnál jóval kedvezõtlenebb helyzetét.
Jelentõs a fejlõdés a vezetékes gázellátásban. A vezetékes gázt fûtési és
fõzési célra, 1993. végén 2,2 millió háztartás vette igénybe, 39%-kal több,
mint négy évvel korábban. A csõhálózat hossza 20 ezer km-rõl 38 ezer km-re
nõtt, a növekmény 70%-a az 1992. és 1993. évi fejlesztés eredménye.
II. Gazdasági folyamatok
A gazdaság tulajdonosi és szervezeti átalakulása
Privatizáció
A magántulajdon dominanciáján alapuló piacgazdaság kiépítésének egyik
feltétele az állami tulajdon lebontása, a privatizáció. A privatizációs
folyamat keretében az AElig;llami Vagyonügynökség felügyelete alá került az állami
vállalatok döntõ többsége (több mint 1800 vállalat). Ezek 60%-a társasággá
alakult át, több mint 20%-át felszámolták, vagy felszámolás elõtt áll, 10%-át
más vagyonkezelõ szervezetnek adták át, így 1993 végén már csak 6%, (108
vállalat) várt átalakításra.
Az AElig;VÜ 1279 társaságban vált érdekeltté. (Ezek átalakulás és alapítás
útján jöttek létre, vagy már az AElig;VÜ megalakulása elõtt létrehozott
társaságok.) A társaságok közül 1993 végéig 404 helyzete rendezõdött
eladással, 111-é egyéb módon (átadással, vagy felszámolással) és 764 társaság
áll részben vagy egészben értékesítés elõtt. Az állami vagyon magánkézbe
történõ átadásának jelenlegi helyzetét mutatja az AElig;llami Vagyonügynökséghez
tartozó társaságok tõke-tulajdonosi összetételében bekövetkezõ változás.
A társaságok tulajdonosi szerkezetének megoszlása, %
Megalakuláskor 1993. decemberbena)
AElig;VÜ 88 66
Önkormányzat 6 6
Magyar befektetõk 2 17
ebbõl: munkavállalók 0 5
Külföldi befektetõk 4 11
Összesen 100 100
_________
Forrás: AElig;VÜ Privatizációs Monitor
____________________
a) Az AElig;V Rt-nek átadott áramszolgáltatók és erõmûvek nélkül.
A hazai privatizáció elõrehaladását több tényezõ nehezíti, nevezetesen a
tõkehiány, a privatizálandó gazdasági egységek egy részének leromlott állapota
illetve eladósodottsága, továbbá az, hogy egyes vélemények szerint a jó
jövedelmezõségû vagy ilyen szempontból ígéretes vállalkozások jórészt már
gazdára találtak. Mindezek hatására 1993-ban lassulás tapasztalható a
privatizációban. Az 1993. évi összes bevétel - folyó áron - mindössze 4%-kal
haladta meg az elõzõ évit. Jelentõs változás tapasztalható a bevételek
szerkezetében is. A devizabevétel forintra átszámított összege 38%-kal (41
milliárd forintról 26 milliárd forintra) esett vissza. Ugyanakkor jelentõsen
megnõtt a hitelben, illetve kárpótlási jegy ellenében privatizált állami
vagyonból eredõ bevétel aránya.
A hazai befektetõk támogatása 1993-ban megerõsödött. Az ennek érdekében
kidolgozott keresletbõvítõ és hitelezési technikák közül ki kell emelni a
Munkavállalói Résztulajdonosi Programot (MRP), amit még 1992-ben hagytak jóvá,
de a program keretében megvalósuló értékesítés közel 90%-a 1993-ra esett. A
hazai befektetõket segíti a privatizációs lízing értékesítés, és az
Egzisztenciális (E) hitel is.
A hazai befektetõket támogató technikák segítségével történt eladások
(Milliárd Ft)
1992 1993
MRP 2,1 24,7
Lízing - 3,0
E-Hitel 9,1 21,7
Kárpótlási jegy 2,2 16,4
_________
Forrás: AElig;VÜ Privatizációs Monitor, 1994. január
A mezõgazdaságban is jelentõsen elõrehaladt a tulajdonviszonyok gyökeres
átalakítása, a magántulajdon alapján álló mezõgazdaság kiépítése. A kárpótlási
törvények alapján több mint egy millió fõ nyújtott be kárpótlási igényt; 1993
november elejéig összesen 20 millió aranykorona értékû, mintegy 960 ezer
hektár termõföld került az árverések során 250 ezer ember tulajdonába.
Gazdasági szervezetek, gazdálkodási formák
A társasági, az átalakulási, stb. törvények hatására megindult, és azóta
töretlen az új gazdálkodási formák terjedése és a kisszervezetek térhódítása.
Havonta mintegy 10-11 ezer vállalkozást alapítottak. A gazdálkodó egységek - a
gazdálkodási formák alapján - három nagy csoportba sorolhatók:
1. Vállalati típusú szervezetek. (Ide tartoznak mindazok a vállalatok,
gazdasági társaságok és szövetkezetek, amelyek jogi személyiséggel
rendelkeznek.) Számuk 1993. decemberében 86 ezer, gazdasági súlyuk a bruttó
termelés mintegy 72-74%-a.
2. Kisvállalkozások (egyéni vállalkozók és jogi személyiség nélküli
gazdasági szervezetek). Ezek száma 1993. decemberében 778 ezer (ebbõl egyéni
vállalkozás 689 ezer), részesedésük a bruttó termelésben 14-16%.
3. Költségvetési, társadalombiztosítási és egyéb nem nyereségérdekeltségû
szervezetek. Számuk 53 ezer, súlyuk a bruttó termelésben mintegy 12-13%.
A gazdasági szervezetek száma az elmúlt négy évben ugrásszerûen nõtt. A
vállalati típusú gazdasági szervezetek száma több mint öt és félszeresére, a
kisvállalkozásoké csaknem két és félszeresére, a 3. csoportba tartozó nem
nyereségérdekeltségû szervezeteké (egyesületek, pártok stb.) közel
kétszeresére emelkedett. Ennél lényegesebbek azonban az egyes nagy csoportokon
belül lezajlott változások. A vállalati típusú szervezetek körében
meghatározóvá váltak a korlátolt felelõsségû társaságok, míg a "hagyományos"
vállalatok és szövetkezetek részaránya lecsökkent.
Az újonnan alapított cégek többsége kis létszámú, néhány fõs vállalkozás,
a megszûnõk között magasabb részarányt képviselnek a nagyobb létszámot
foglalkoztató gazdasági egységek. Ez a tendencia jelentõsen megváltoztatta a
gazdasági szervezetek létszámnagyság szerinti megoszlását. A vállalati típusú
(jogi személyiségû) gazdasági szervezetek között a 20 vagy annál kevesebb
létszámmal tevékenykedõk számaránya négy év alatt 38%-ról 80% fölé emelkedett,
a jogi személyiséggel nem rendelkezõk pedig csaknem mind ebbe a
létszámkategóriába sorolhatók.
Csõd és felszámolási eljárások
A csõdtörvény életbe lépésének idõpontja - 1992. január 1. - óta a
Cégközlöny 3074 jogi személyiségû gazdasági szervezet csõdeljárás alá
helyezését tette közzé. Ezen belül a befejezett csõdeljárások száma 1993. év
végén 2382 volt; az esetek 47%-a végzõdött felszámolással, 51%-a hitelezõkkel
való kiegyezéssel. A csõdöt jelentett szervezetek mintegy fele kislétszámú (20
fõ alatti) korlátolt felelõsségû társaság.
Felszámolás alá 1993 végéig 4721 jogi személyiségû gazdasági szervezet
került. Ezek kétharmada kislétszámú szervezet és több mint fele korlátolt
felelõsségû társaság. A felszámolási eljárás alá vont cégek között - a mûködõk
számához mérten - az átlagosnál nagyobb arányban jelennek meg építõipari
szervezetek.
Külföldi tõke; vegyes vállalatok
A tõkehiánnyal küszködõ magyar gazdaság alapvetõ érdeke a külföldi tõke
bekapcsolása a gazdasági vérkeringésbe. A külföldi érdekeltségû vállalkozások
száma dinamikusan nõtt; 1991-ben 9 ezer, 1992-ben már 17 ezer külföldi
érdekeltségû vállalkozás nyújtott be beszámolót. 1993-ban újabb 4300 külföldi
érdekeltségû társaság alakult. Hasonló mértékben növekedett a hazánkba áramló
tõke mennyisége is, amely 1991 folyamán megkétszerezõdött, 1992-ben további
87%-kal nõtt és túlhaladta a 400 milliárd forintot. A külföldi befektetõk
érdeklõdése 1993-ban is fennmaradt, az ez évben létrejött vegyesvállalatokba
befektetett külföldi tõke meghaladta a 46 milliárd forintot. A külföldi tõke
közel 30%-a a feldolgozóiparba áramlott (nagyobb befektetések voltak a
gépiparban, a vegyiparban és az élelmiszeriparban). Jelentõs mértékû volt a
külföldi tõkebefektetés a kereskedelemben és a szállítási ágazatban is.
A külföldi tõke koncentráltságára jellemzõ, hogy a külföldi érdekeltségû
vegyes vállalkozások 5%-a rendelkezik a befektetett tõke 85%-ával. Ugyanakkor
a külföldi vállalkozások közel fele csak a törvény által elõírt 1 millió
forint jegyzett tõkével rendelkezik, s az összes külföldi tõkébõl való
részesedésük mindössze 0,8%.
A tulajdonosi szerkezet változása
Az elõzõekben tárgyalt folyamatok jelentõs változásokat hoztak a gazdaság
tulajdonosi szerkezetében. A belföldi magántulajdon aránya a bruttó hazai
termék (GDP) létrehozásában 1980-ban még csak 10%-ot tett ki, ez az arány
1989-re közel megkétszerezõdött, majd a következõ három év alatt a GDP 36%-át
érte el. A társasági törvény és az azt követõ konstrukciók utat nyitottak
számos új típusú tulajdonosi szervezet, valamint a külföldi tõke elõtt.
Mindezek következtében a bel- és külföldi magántulajdon az 1992. évi GDP-ben
már 44%-ot ért el.
A fõ tulajdonosi csoportok hozzájárulása a GDP-hez, %
Az állami tulajdon (köztulajdon) arányvesztése mögött a tulajdonosi
alszektorok - állami vállalatok, állami tulajdonú részvénytársaságok,
költségvetési intézmények - egymástól nagyon eltérõ fejlõdése, illetve
visszafejlõdése figyelhetõ meg. A hagyományos állami vállalatok részaránya
drasztikusan: 51%-ról 14%-ra csökkent, az állami részvénytársaságoké és más
vállalkozásoké 5%-ról 22%-ra nõtt. A költségvetési intézmények részesedése
ennél jóval stabilabb, 1989-ben a GDP-n belüli arányuk 14%, 1992-ben 17% volt.
A belföldi magántulajdon dinamizálásában a fõszerepet a társas vállal-
kozások játszák, mint ez a szektor tevékenységi formák szerinti
részletezésébõl kitûnik:
A belföldi magántulajdonosi csoportok hozzájárulása
a GDP-hez, %
1980 1989 1992
Társas vállalkozások 0 7 18
Egyéni vállalkozók 3 6 12
Lakosság kisegítõ gazdaságai 7 7 6
Non-profit intézmények 0 0 0
Összesen 10 20 36
A magánszektor arányát nem csak a GDP termelés egészében, hanem egy
szûkebb körben, a piaci módon szervezett tevékenységek között is érdemes
megvizsgálni, olyan megfontolás alapján, hogy a bruttó hazai termék
termelésében részt vevõ kormányzati szolgáltatások - pl. egészségügy, oktatás,
védelem - esetében a magán és az állami tevékenységek arányát nyilvánvalóan
nem csak azok a szempontok befolyásolják, mint a piaci szférában. A bruttó
hazai termék egészét tekintve 1992-ben a magántermelés aránya 44%-ot tett ki.
A költségvetési szolgáltatások nélkül számolva ez az arány 53%-ra nõ.
2. A gazdaság teljesítménye
Összefoglaló megállapítások
A magyar gazdaság teljesítménye (a bruttó hazai termék volumene) 1990 és
1993 között 20%-kal csökkent. (Ez az adat a gazdaság valamennyi szektorának a
teljesítményét magában foglalja, tulajdonformára és a gazdasági egységek
méretére való tekintet nélkül.)
A gazdasági teljesítmények számbavételének egyik érzékeny pontja a szürke
és fekete gazdaság megfigyelése. Megbizhatónak tekinthetõ kutatásoka) szerint
ebben a szférában a magyar gazdaság dokumentált (az adóbevallásokban is meg-
____________________
a) A kutatási program a Kék Szalag Bizottság kezdeményezésére, Kanada
Kormánya, az OECD, a KSH és a GKI Gazdaságkutató Rt finanszirozásával neves
hazai és külföldi szakértõk közremûködésével készült.
jelenõ) teljesítményén felül - annak mintegy 30%-át kitevõ - többlet
hozzáadott érték jön létre. A KSH ennek egy részét (közel felét) közvetett
módszerekkel számba veszi és megjeleníti a hivatalos GDP-ben. Az elmúlt négy
évben a fekete gazdaság aránya emelkedett, a Statisztikai Hivatal azonban
ennek növekvõ részét figyelte meg. Ezért a fekete és szürke gazdaság csak
kismértékben (néhány százalékponttal) torzította a GDP dinamikáját.
A 20%-os csökkenés a négyéves idõszak folyamán nem volt egyenletes; az
1990. évi 3,5%-os csökkenést 1991-ben 12%-os visszaesés követte. 1992-ben
tovább tartott a gazdasági hanyatlás, de a csökkenés üteme jelentõsen (4,5%-
ra) mérséklõdött. Az elõzetes számítások szerint 1993-ban a bruttó hazai
termék (GDP) volumene 1992-höz képest 0-2% között csökkent, gyakorlatilag
stagnált. Az egy fõre jutó GDP színvonala 1990-ben 38%-a volt az
ausztriainaka/ 1993-ban - becslések szerint - kevesebb, mint egyharmada. A
gazdasági teljesítmény visszaeséséhez külsõ és belsõ tényezõk egyaránt
hozzájárultak.
A gazdaság nemzetközi környezete a kilencvenes évtized elsõ éveiben
lényegesen kedvezõtlenebb volt mint korábban. Az a konjunktúrális háttér,
amelyet a nyolcvanas évek végén a gazdaságilag fejlett országok dinamikus
növekedése biztosított, 1990-ben megszûnt. Az OECD térségben a ciklikus csúcs
1989-ben volt, amit a hanyatlás évei követtek. A lefelé irányuló gazdasági
trendet az öböl-háború okozta krízis tovább mélyítette. Németország gazdasági
helyzetében a két német állam egyesülését követõen - jórészt annak
következtében - állt be átmeneti visszaesés. Az elõrejelzések alapján várt
gazdasági élénkülés az OECD európai térségében 1993-ban sem következett be. Az
USA-ban meginduló lassú fellendülés Nyugat-Európában még nem éreztette
hatását. A legfontosabb nyugati kereskedelmi partnereink stagnáló-romló
____________________
a/ Az ENSz, az Európai Közösségek és az OECD közremûködésével készített
Európai Összehasonlítási Program eredménye. A program a valuták tényleges
vásárlóerejének összehasonlításán alapszik.
gazdasági helyzete miatt nehezedtek a magyar export piacrajutási lehetõségei,
különösen az utóbbi két év során.
A kelet-közép-európai térségben folytatódott a gazdasági hanyatlás. A
volt Szovjetúnió és Jugoszlávia utódállamaiban más-más okok miatt a válság
évrõl-évre mélyül. A visegrádi országokban azonban 1993-ban már a visszaesés
mérséklõdésére, illetve kibontakozásra utaló jelek mutatkoztak. Némileg
emelkedett az ezekkel az országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk,
de a nyolcvanas évek mértékének még a kétharmadát sem éri el.
Ezek a körülmények párosultak néhány fontos belsõ tényezõvel, melyek
közül a kilencvenes évtized elsõ éveiben a legsúlyosabb a termelés
struktúrális válságának elmélyülése volt. Az örökölt alacsony hatékonyságú és
korszerûtlen termelési struktúrából eredõ problémák a KGST összeomlásával és
az import liberalizálásával felszínre kerültek. A volt szocialista országokban
eladott magyar ipari termékek mennyisége 1990-1991-ben - két év alatt - a
felére csökkent. Az export-kiesés termeléscsökkentõ hatása megduplázódott
amiatt, hogy az exportáló vállalatok termelés-visszaesése a számukra
beszállító ágazatok termelésének szûkülését is elõidézte, s ez a folyamat
tovagyûrûzött az egész nemzetgazdaságon, elérve a beruházást és a fogyasztást
is. A belföldi kereslet szûkülése pedig ugyancsak visszahatott a termelésre.
Átmenetileg súlyosbította a termelõ szféra helyzetét a privatizációs
folyamattal együttjáró számos szervezeti, mûködési és személyi bizonytalanság,
továbbá az egyre súlyosabb likviditási válság. Fokozta a nehézségeket a hazai
piacon fellépõ importverseny is. E kedvezõtlen hatásokat némileg (különösen az
elsõ években) mérsékelte a gazdaságilag fejlett országokba irányuló export
dinamikus növekedése.
A gazdaság több területén 1993-ban az elõzõ évektõl eltérõ tendenciák
bontakoztak ki. A belföldi kereslet csökkenésének évek óta tartó folyamata
megállt. Az elõzetes adatok szerint az áruk és szolgáltatások belföldi (végsõ)
felhasználása 9%-kal magasabb, mint az elõzõ évben volt. Jelentõsen nõttek a
készletek és a közösségi fogyasztás, megállt a beruházások csökkenése és
némileg emelkedett a lakossági fogyasztás is.
A külsõ kereslet ezzel ellentétes irányban változott. A sikeres export-
offenzíva 1992. második felében megtört, megkezdõdött és 1993-ban felerõsödött
a kivitel mérséklõdése. Az áruk és szolgáltatások kivitelének volumene 1993-
ban több mint 12%-kal esett vissza az elõzõ évhez.
Az ipari termelés alakulása és struktúrájának változása
Az ipari termelés 1990 és 1992 között - a volt KGST szétbomlása, az
örökölt elõnytelen ágazati struktúra válsága következtében - közel a
harmadával esett vissza. Az 50 fõnél többet foglalkoztató ipari egységek
termelésének csökkenése meghaladta a 40%-ot. A kis szervezetek dinamizmusa
mérsékelte, de nem ellensúlyozta a nagyoknál bekövetkezett visszaesést. (A kis
szervezetek aránya az ipar termelésében az 1989. évi 2%-kal szemben 1993-ban
mintegy 18% volt.) A szezonális hatásoktól megtisztított havi termelés 1992-
ben a mélypontnak számító 1991 decemberi szint körül ingadozott, ami éves
szinten 10%-os elmaradást jelentett az elõzõ évi volumenhez képest, majd 1993-
ban megindult a növekedés. Az elsõ félévben a termelés 2,4%-kal, majd a
második félévben 5,6%-kal bõvült az elõzõ év azonos idõszakához képest. A
termelés az év egészében 4%-kal emelkedett. Az ipari termelés 1993. évi
színvonala azonban az 1989. évinek kb. a 72%-ával azonos.
Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 1990-1991-ben számottevõen
csökkent, majd 1992-ben - a kis szervezetekben bekövetkezett növekedés
hatására - némileg emelkedett. 1993-ban az ipari termelés növekedése a létszám
jelentõs csökkenése mellett ment végbe, aminek következtében a termelékenység
javult, színvonala elõzetes adatok szerint megközelítette az 1989. évit.
Az ipari termelésa) 1993. évi 4%-os növekedése hátterében az egyes ipari
ágazatok, illetve alágazatok teljesítményének eltérõ dinamikája és ennek
következtében struktúrális átalakulása húzódik meg.
Az energiahordozók közül a széntermelés 11%-kal, 14 millió tonnára
mérséklõdött az elmúlt évben. A széntermelésen belül a feketeszén termelése
26%-kal, a barnaszéné 17%-kal, a lignité pedig 1%-kal volt kevesebb, mint egy
évvel korábban. Kõolajból az elõzõ évinél 6%-kal kevesebbet (1709 ezer tonnát)
hoztak felszínre. A földgáztermelés 8%-kal (5325 millió m3-re) bõvült. A
villamosenergia-termelés (33 milliárd kWh) 4%-kal emelkedett.
A kohászaton belül a vaskohászat termelése 3%-kal csökkent. Nem enyhültek
a felszámolás alatt lévõ nagyvállalatok súlyos gazdálkodási gondjai. A
vaskohászat számára versenyt támasztott az olcsó import is, s a nyersanyag-
utánpótlást a dunai embargó is nehezítette, drágult az energia és a fuvar is.
Folytatódott a gépipar termelési struktúrájának átalakulása: két és
félszeresére nõtt az irodai- és számítógépek, s mintegy 30%-kal a közúti
jármûvek termelése. Ugyancsak 30%-kal bõvült a híradástechnikai termékek
gyártása, míg a gépgyártás termelési volumene elmaradt az egy évvel
korábbitól.
A vegyiparban a növényvédõszergyártás 3%-kal, a tisztító- és
testápolószergyártás 6%-kal, a gyógyszer- és a mûtrágyagyártás 2-4%-kal
bõvült, míg a vegyi alapanyagok gyártása stagnált, a gumitermékeké pedig 14%-
kal elmaradt az egy évvel korábbitól.
A könnyûipari alágazatokban - a papírgyártás kivételével, ahol 11%-kal
csökkent a termelés - élénkülés tapasztalható, amelyben - az ágazatok egy
részénél - jelentõs szerepet játszott az anyagi forrásokat kevésbé igénylõ
____________________
a) Az ipar egészére közölt információk valamennyi ipari vállalkozás adatát
tartalmazzák, azok jogi státuszára és nagyságára való tekintet nélkül. Az
ágazati és alágazati adatok azonban egyelõre csak a 20 fõ feletti
vállalkozásokra vonatkoznak.
bérmunka konstrukció. A bérmunkában feldolgozott termékek exportja ugyanakkor
jelentõsen visszaesett.
Az élelmiszeripar termelés-csökkenését a hazai fogyasztás drasztikus
visszaesése és az export-lehetõségek beszûkülése mellett a mezõgazdasági
árualapok hiánya is gátolta. A húsipar termelése például 11%-kal, a
növényolajiparé 41%-kal csökkent.
Az ipar összes értékesítése 1993-ban 2,9%-kal bõvült. Az értékesítésen
belül a belföldi eladások 3,7%-kal meghaladták az elõzõ évit, míg az export
megegyezett az egy évvel korábbival. Az élelmiszer-, ital- és dohánygyártás
ágazat kivitelének volumene az egy évvel korábbinak 79%-át tette ki. A
növényolajipari és a húsipari termékek export értékesítése az átlagot
meghaladóan esett vissza.
Az építõipar teljesítménye
Az országos építési-szerelési tevékenység több mint egy évtizede tartó
lassú csökkenés után 1990-1991-ben igen nagymértékben (32%-kal) visszaesett. A
csökkenés 1992-ben is folytatódott, mértéke azonban már jóval kisebb volt
(4%), míg 1993-ban elõzetes becslés szerint a termelés volumene nem változott
lényegesen az elõzõ évhez képest. Az országos építés-szerelés zömét az
építõipari ágazat szervezetei adják. Ezek termelése 1993-ban közel 2%-kal
emelkedett.
Az építési kereslet több mint egy évtizede tartó csökkenése és
szerkezetének változása az építõipari szervezeteket rákényszerítette a piaci
viszonyokhoz való alkalmazkodásra. A korábbi nagyvállalatok helyébe kis- és
középszervezetekbõl álló vállalkozói rendszer alakult ki. A szervezeti
átalakulás 1989 után felgyorsult úgy, hogy 1993-ban már a jogi személyiségû
szervezetek 89%-a 50 fõnél kisebb létszámú volt és ezek a szervezetek
végezték az építési-szerelési tevékenység több mint felét.
Megváltozott az építõipari tevékenység struktúrája. Jelentõs arányel-
tolódás következett be az infrastruktúrális jellegû munkák (útépítés,
vezetéképítés, kereskedelmi és szolgáltató, valamint igazgatási és oktatási
célú épületek) javára. Ezzel egyidejûleg visszaesett az ipari célú építmények
és a lakásépítés aránya az építõipari tevékenységben.
A mezõgazdaság teljesítménye
A mezõgazdasági termelés fejlõdése a nyolcvanas évek elején megtört; az
ágazat teljesítménye 1989-ben gyakorlatilag az 1980. évi szinten állt. A
nagyüzemi gazdálkodásban súlyos gazdálkodási problémák halmozódtak fel: a
termelõszövetkezetek mintegy 40%-a a tartós mûködõképtelenség állapotába
került, és már a nyolcvanas évtizedben megindult a termelõalapok és a vagyon
felélésének folyamata. Mindez rendkívül kedvezõtlen indulási feltételeket
teremtett a kilencvenes évek mezõgazdasága számára. Az örökölt feszültségekhez
az 1990-1993 években további nehézségek társultak:
Három esztendõben (1990-ben, 1992-ben, és 1993-ban) súlyos aszály
pusztított.
A mezõgazdasági termékek értékesítési feltételei rosszabbodtak: a hazai
élelmiszerkereslet - a lakosság reáljövedelmének mérséklõdése miatt -
csökkent, megindult az importverseny, a KGST piac összeomlásával pedig
megnehezedtek a külpiaci értékesítési lehetõségek.
Mindezek következtében a mezõgazdasági termelés 1990-1993 években
mérséklõdõtt. A csökkenés mértéke meghaladta a 30%-ot. Különösen az 1992-es és
az 1993-as esztendõ volt kedvezõtlen, amikor is 20%-kal, majd további 6%-kal
esett vissza a termelés.
A növénytermelés teljesítménye a vizsgált idõszakban egyharmadával
csökkent. A gazdaságok jelentõs mértékben leépítették a talajerõ-utánpótlást.
Az egy hektár mezõgazdasági területre jutó mûtrágya-felhasználás az 1986-1990
években átlagosan 187 kg volt (hatóanyagban), 1993-ban pedig már csak 30 kg. A
termésátlagok így a korábbiaknál jobban függnek az idõjárástól. A
növénytermelés és kertészet termelési értékének több mint egyharmadát kitevõ
gabonatermelés 1993-ban 5,3 millió tonnával (37%-kal) kisebb volt, mint az
1986-1990 években átlagosan. A termelés visszaesését meghatározóan a
termésátlagok jelentõs csökkenése okozta: a búza és a kukorica átlagos hozama
1993-ban 63%-a volt az 1986-1990 évek átlagának.
A növénytermelési fõágazaton belül tartósnak ítélhetõ szerkezeti változás
nem történt; egyes években bekövetkezett átrendezõdések (pl. a cukorrépa
vetésterületének jelentõs növekedése) átmenetinek bizonyultak.
Az állattenyésztés bruttó termelési értéke 35%-kal maradt el az 1989.
évitõl. Az export bizonytalanságaihoz, a belföldi fizetõképes kereslet
csökkenéséhez szórványos állategészségügyi problémák is járultak. A
szarvasmarha és a sertésállomány 1993-ban mintegy hat tizede volt az 1986-1990
évek átlagának és 45%-os csökkenés következett be a tyúkféléknél is.
Az év végi állatállomány
Millió darab
Az agrárgazdaság - a termelés csökkenése, és a nehezedõ külpiaci
értékesítési körülmények ellenére - továbbra is jelentõs mértékben járult
hozzá az ország fizetési pozíciójának javításához. Az export szerkezetében
kedvezõtlen irányú módosulásnak tekinthetõ a feldolgozatlan mezõgazdasági
termékek részarányának az 1990-1992 években bekövetkezett növekedése, jóllehet
1993-ban ez a tendencia nem folytatódott.
Áru- és személyszállítás
A szállítási ágazat teljesítményének csökkenése, az 1990-es években
folytatódott. Az 50 fõ feletti szervezetek által elszállított áruk tömege
1993-ban 15%-kal, az árutonnakilométer-teljesítmény pedig közel 30%-kal
alacsonyabb volt az 1992. évinél. Az elszállított árutömeg 50%-kal, a
teljesítmény - kb. 60%-kal maradt el az 1990. évitõl.
A csökkenés összefügg a gazdaság más ágazataiban mutatkozó visszaeséssel,
de szerepet játszik benne a szállítási piac - különösen a közúti fuvarozás -
átalakulása is. A szállítási igények egy részét a más ágazatba tartozó
vállalkozások, valamint külföldi fuvarozók elégítik ki. Növekszik a lakosság
tulajdonában lévõ gépkocsik száma is.
Az árumennyiség mintegy 70%-át belföldön szállították, míg az összes
árutonnakilométer teljesítménynek - a nemzetközi forgalomhoz képest jóval
kisebb szállítási távolságok folytán - csak kb. 25-30%-a realizálódott
belföldön.
A nemzetközi szállítások 1989 óta évrõl-évre folyamatosan és számottevõen
csökkentek. Az 1993. évi teljesítmény 40%-a volt a három évvel korábbinak. A
csökkenés viszonylag mérsékeltebb volt a behozatali, nagyobb arányú a kiviteli
és különösen nagy a tranzit, illetve az országot nem érintõ szállításoknál. A
nemzetközi, azon belül különösen az átmenõ, illetve az országot nem érintõ
szállítások visszaeséséhez jelentõs mértékben hozzájárult a Szerbia elleni
embargó, továbbá az a tény, hogy a Magyarországon bejegyzett vállalkozások
tengeri szállítási tevékenysége 1993. júniusától megszûnt.
A személyszállítást az áruszállításnál ugyan mérsékeltebb, de szintén
jelentõs csökkenés jellemezte. A távolsági személyszállítás forgalma 1993-ban
mintegy 3%-kal, a helyi személyszállításé mintegy 2%-kal volt alacsonyabb az
elõzõ évinél és 15-20%-kal a három évvel korábbinál.
Az ország közúti gépjármû állománya számban tovább gyarapodott, de
megmaradt a korszerûtlen, nagyfogyasztású, környezetszennyezõ gyártmányok
túlsúlya. A személygépkocsi állomány az 1989. év végi 1,7 millióval szemben
1993. I. félév végén 2,1 milió darabból állt; átlagéletkora meghaladta a 10
évet, ami 2 évvel magasabb az 1989. év véginél. Az állomány több mint 80%-a
kelet-európai gyártmány. Bár a nyugati típusú gépkocsik száma emelkedett, ezek
átlagéletkora is 8-9 év volt. Nem kedvezõbb a kép a tehergépkocsik esetében
sem, sõt a 230 ezres állományon belül még nagyobb a kelet-európai, alacsony
mûszaki színvonalat képviselõ gyártmányok aránya; átlagéletkoruk 8,6 év.
Energiafelhasználás
Az energiafelhasználást az utóbbi években a termelõ ágazatokban mérsék-
lõdés, a lakosságnál és a kommunális szférában emelkedés jellemezte. Összessé-
gében az ország energia-felhasználása 1990-1992 években 20%-kal csökkent,
1993-ban az elõzõ évhez képest 1%-kal emelkedett és 1067 petajoulet tett ki.
Az energiahordozó forrásokban csökkent a szén és az import villamos energia
aránya, a szénhidrogéneké nõtt. Az atomerõmûvi villamos energia aránya 1990-
ben 10,3%, 1992-ben 12,7%, 1993-ban 12,0% volt. Az energia forrásoknak 1993-
ban 52%-a származott importból, szemben az 1992. évi 49 és az 1990. évi
csaknem 55%-kal.
A bruttó hazai termék (GDP) felhasználása, a háztartások fogyasztása
A belföldön felhasznált bruttó hazai termék (GDP) túlnyomó részét - az
utóbbi években mintegy 70%-át - a lakosság fogyasztása teszi ki. A lakossági
fogyasztás alakulásában az 1980-as évek végén fordulat következett be. Az
addigi folyamatos növekedést - a gazdaságpolitikai prioritások megváltozásának
hatására - a fogyasztás csökkenése váltotta fel.
A fogyasztás 1989. óta 10%-kal csökkent, valamivel kevésbé, mint a
jövedelmek. A fogyasztás 1990. évi 3,3%-os és 1991. évi 5,6%-os visszaesését
1992-ben 2%-os csökkenés követte, 1993-ban pedig már némi (1%-os) növekedés
jelentkezett.
A fogyasztás források szerinti összetevõi közül a vásárolt fogyasztás -
amelynek részaránya több mint 75% - csökkenése az elmúlt négy évben némileg
kisebb volt az összes fogyasztás változásánál, a sajáttermelésû fogyasztás
volumene közel 10%-kal emelkedett, a természetbeni társadalmi juttatásoké
viszont közel 20%-kal csökkent.
A fogyasztás (folyó áron mért) szerkezetében lényeges változások az
elmúlt néhány évben általában nem voltak, kisebb elmozdulások azonban
megfigyelhetõk.
Az élelmiszerfogyasztás aránya a kilencvenes években valamelyest
csökkent. Jelentõs volt a magasabb árú élelmiszerek (hús és tej)
fogyasztásának visszaesése, ami a lakosság alacsonyabb jövedelmû rétegeinél az
élelmiszervásárlásra fordítható jövedelem csökkenésével függött össze.
A fûtõanyagok és háztartási energia aránya a fogyasztásban lényegesen
növekedett. Ez döntõen az áremelkedések hatását tükrözi. A termékcsoport
átlagos árszínvonala ugyanis az elmúlt négy évben megnégyszerezõdött. E javak
fogyasztásának fizikai volumene csökkent ugyan, de ezt az áremelkedések
elfedték.
A tartós fogyasztási cikkek aránya csökkent, a fogyasztás volumene
azonban nem változott, az aránycsökkenés az árak viszonylag csekély
emelkedésének következménye volt. Az egyéb iparcikkek és szolgáltatások aránya
kismértékben emelkedett.
A fogyasztás mellett a lakosság jövedelemfelhasználásának lényeges eleme
a megtakarítás (errõl jelentésünk más részén, a "Fiskális és monetáris
politika" c. fejezetben részletesebben írunk), valamint a lakásberuházás,
aminek aránya fõleg a lakásépítkezések mennyiségének csökkenése miatt
mérséklõdött.
Beruházás
A nemzetgazdaság beruházásainak volumene 1989 és 1993 között 23%-kal
csökkent. A visszaesés 1991-ben volt a legnagyobb, 12%-os, 1992-ben viszont a
beruházások csak 2%-kal maradtak el az elõzõ évitõl, 1993-ban pedig az elõzõ
évi szinten maradtak.
A beruházási volumen csökkenése már a nyolcvanas évtizedben is jellemzõ
volt, míg a bruttó hazai termék ugyanebben az idõszakban általában növekedett.
A csökkenés megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a bruttó hazai
termék (GDP) beruházásra fordított hányada a nyolcvanas évek elején nemzetközi
összehasonlításban is magas volta), amely egyebek között egy sor késõbb
abbahagyott nagy beruházásból eredt (eocén program, Bõs-Nagymarosi vízlépcsõ
stb.). Ilyen körülmények között a beruházások csökkenésének voltak elõnyös
gazdasági hatásai is, például mérséklõdött a külkereskedelmi egyenlegre
____________________
a) 1992-ben a beruházások a másfél évtizeddel ezelõtti egyharmaddal szemben a
bruttó hazai termék egyötödét tették ki.
nehezedõ nyomás. A kisebb ingadozással már 14 éve tartó beruházás-csökkenés
azonban korlátozza a gazdasági növekedést. A beruházások közvetlenül és
közvetve is hatnak a munkaerõhelyzetre, csökkenésük hozzájárult a
munkanélküliség kialakulásához.
Az országban rendelkezésre álló géppark egy része a szûkülõ beruházások
következtében elavult, bár a beruházók kihasználták a megnyíló utakat korszerû
gépek beszerzésére, az importgép-beruházások dinamikája 1989 óta általában
meghaladta az összes beruházásét.
A beruházások struktúrájában arányeltolódás figyelhetõ meg. Az
infrastruktúra aránya nõtt. Különösen jelentõs fejlõdés mutatkozott a
telefónia területén. Az üzleti szféra beruházásait viszont visszavetették a
tulajdonosi átalakulás folyamatával együttjáró átmeneti bizonytalanságok, és a
tartósan magas hitelkamatlábak.
Hosszú ideig tartó csökkenés után 1992-ben jelentõsen nõtt a termelõ ágak
közül a feldolgozóipar és építõipar beruházásainak volumene (12%-kal, illletve
31%-kal). A mezõgazdaságban visszaesett a beruházási tevékenység - alig 37%-át
képezte az elõzõ évinek.
A beruházási kereslet csökkenésével a beruházások megvalósítási folyamata
is ésszerûbbé vált, a beruházások megvalósítási ideje csökkent. Ugyanakkor a
beruházások kezdésében mutatkozó ciklikus ingadozás a kilencvenes évek elejére
sem szûnt meg.
3. Árak
A termelõi áralakulás
A gazdaságban lezajlott nagyarányú szerkezeti, szabályozási és
tulajdonosi változások a termelõi árszínvonal alakulásában is tükrözõdtek. Az
utóbbi négy év folyamán (1990-1993) az ipari termelõi árszint az 1989. évihez
viszonyítva mintegy kétszeresére emelkedett. A növekedés mértéke hasonló volt
a belföldi értékesítésben és a forintban kifejezett exportban.
Árváltozás az iparban (%)
Ipari termelõi árak
Az ipar belföldi értékesítési
Az ipar export értékesítési
Év összesena) árai árai
változás az elõzõ évhez
1989
15,4 13,4 18,2
1990
22,0 24,2 12,4
1991
32,6 31,9 30,2
1992
12,3 9,7 16,0
1993
10,8 10,5 12,5
változás 1989-hez
1993
101,3 98,6 91,0
Az ipar belsõ piacán az áremelkedés 1990-91-ben gyorsult fel. Az ipari
export forint-alapon mért árindexe szintén 1991-ben mutatott kiugró
árnövekedést (30,2%-ot). A külkereskedelemben ebben az évben következett be a
rubelrõl a konvertibilis elszámolásokra való áttérés, és a jelentõs
piacváltás. Folytatódott az árak liberalizálása. Az inflációellenes
gazdaságpolitika és a gazdasági recesszió keresletcsökkentõ hatása azonban
1992-ben már érezhetõen, 1993-ban pedig tovább csökkentette az ipari
árnövekedés ütemét. Az iparhoz tartozó ágak közül 1993-ban a feldolgozóipar
áremelkedése valamivel magasabb volt az átlagosnál, míg a bányászat
áralakulása lényegesen elmaradt attól (6,9%).
A mezõgazdasági termékek felvásárlási árai 1989-hez képest 73%-kal, tehát
az ipari áraknál kisebb mértékben nõttek. Különösen nagy elmaradás mutatkozott
1992-ig a mezõgazdasági termelésben felhasznált iparcikkek áremelkedéséhez
____________________
a) Az árindex az árváltozáson kívül a belföldi és export értékesítés
arányváltozásainak hatását is tükrözi.
képest. (Közel 70 százalékpont, ami az agrárolló szétnyílását jelzi). Az
áremelkedés 1993-ban gyorsult fel, elsõsorban a növénytermelési és a
kertészeti termékeknél. Magas volt a búza (37,7%-os) és a kukorica (46,4%-os)
áremelkedése. Az állati termékek esetében az EK átmeneti húsembargója miatt
egy ideig túlkínálat volt húsból, ami mérséklõleg hatott az áremelkedésre.
1990 és 1993 voltak a nagy áremelkedés évei, ezzel szemben 1991-ben
lényegében az elõzõ évi szinten maradt a mezõgazdasági árszínvonal. Nem volt
lényeges eltolódás a növényi és állati termékek árszínvonala között.
A mezõgazdasági felvásárlási árak
(%)
A mezõgazdasági termékek
Növénytermelési és kertészeti
Év összesen termékek Élõ állatok és állati
termékek
változás az elõzõ évhez
1989
19,1 14,2 22,8
1990
28,5 35,0 24,4
1991
-0,9 -3,7 1,5
1992
8,6 1,7 13,8
1993
25,1 34,5 19,1
változás 1989-hez
1993
73,0 77,8 71,1
A külkereskedelmi árak
A kelet-európai kereskedelemben a világpiaci árakra való áttérés 1991-ben
az egész külkereskedelmi forgalom robbanásszerû árszintnövekedését okozta
(importban 46%-ot, exportban mintegy 30%-ot). Ezt követõen a külkereskedelmi
forintárak emelkedése mérséklõdött, s elsõsorban a forint-leértékelések
hatását tükrözte, a devizaárak ugyanis kevéssé változtak.
A behozatali árszínvonal 1993-ban 9,4, a kiviteli 11,9%-kal magasabb
volt, mint az elõzõ évben. Az import forintárak átlagos növekedése ez évben is
lényegében az árfolyamok változásának tulajdonítható. A kiviteli devizaárak
ugyanakkor kismértékben, mintegy 4%-kal meghaladták az elõzõ év szintjét, így
cserearányaink az 1991-ben elszenvedett jelentõs (10,4%-os) romlás után 1993-
ban kissé (2,3%-kal) javultak.
A fogyasztói áralakulás
A fogyasztói árszint négy év alatt (1990-1993) 2,6-szeresére emelkedett.
Az áremelkedés mértéke jelentõsen meghaladja a termelõi szférában
bekövetkezett árváltozásokat. Az elszakadást részint a termelõi és a
fogyasztói árak közé ékelõdõ kereskedelmi árrés gyors növekedése magyarázza,
részint a fogyasztói ártámogatások folyamatos leépítése. Több lépcsõben
módosultak az AElig;FA kulcsok is. Az infláció gyorsult 1991. közepéig. Ekkor az
árak növekedésének gyorsuló folyamatát lassuló ütemû árnövekedés váltotta fel.
Ezt a lassulást elõször az 1992. szeptember-októberben indult erõteljes
élelmiszer-áremelkedési hullám törte meg, majd az 1993. január havi (6,8%-os)
árnövekedés. Ez utóbbi a kétkulcsos AElig;FA bevezetésével, a fogyasztói
ártámogatások csökkentésével, illetve a fogyasztási adó emelésével függött
össze.
Fogyasztói árindex
(Változás, az elõzõ év azonos idõszaka = 100,0)
Az 1993. januári széleskörû és nagymértékû áremelkedést követõen hat-
hónapos nyugodt idõszak következett. Az árnövekedés ebben az idõszakban kisebb
volt, mint az elõzõ évben, sõt havonkénti átlagos mértéke 1%-on belül maradt.
Az újabb 1993. augusztusi AElig;FA intézkedések (az általános forgalmi adó 6%-os
kulcsának 10%-ra emelése) ismét gyorsuló árnövekedést okoztak az alapvetõ
élelmiszerek, a háztartási energiahordozók és néhány más jószág és
szolgáltatás körében.
Az utóbbi évek áralakulásának tartós vonása, hogy - a fogyasztói
árkiegészítések felszámolásával összefüggésben - a legmerevebb keresletû javak
- mint az egyes élelmiszerek, a háztartási energia, a gyógyáruk árai, a víz-
és csatornadíjak - az átlagosnál jobban nõttek. Ugyanakkor a ruházati,
valamint a tartós fogyasztási cikkek áralakulása mérséklõen hatott a
fogyasztási árindex egészére. Ez utóbbi árucsoportokban az áremelkedést
korlátozta a kereslet-csökkenés, valamint esetenként a behozatal
liberalizálása nyomán több terméknél már kialakult árverseny. Az
árarányváltozások következtében az alacsony jövedelmûeket az áremelkedés az
átlagosnál kissé nagyobb mértékben, a magas jövedelmûeket pedig kevésbé
érintette.
4. Külgazdasági kapcsolatok
Külkereskedelmi áruforgalom
A kivitel trendje 1989 második felétõl 1991 közepéig csökkenõ irányzatot
mutat. A csökkenés azért következett be, mert az ismert politikai és gazdasági
okok következtében a kelet-európai országokkal folytatott külkereskedelem
volumene kevesebb mint a felére esett vissza. Mérsékelte a visszaesést, hogy a
piacgazdálkodást folytató országok számára eladott termékek volumene ebben az
idõszakban is emelkedett. Az 1991 második felében a nyugati piacokra meginduló
export-offenzíva nyomán már olyan mértékû kivitel-növekedést sikerült elérni,
hogy ennek hatására az összexport is emelkedett.
A növekedést tápláló átmeneti tényezõk 1992. második felében fokozatosan
megszûntek, majd 1993-ban erõs (az elõzõ évi szinthez képest 13%-os) kivitel-
csökkenés mutatkozott. A csökkenés a fejlett piaci országok - ezen belül az EK
- viszonylatában volt a legerõteljesebb (kb. 18%). Jelentõsen visszaesett
kivitelünk többek között legnagyobb nyugati piacainkon, Németországban és
Ausztriában is. Ezzel szemben élénkülés tapasztalható a volt szocialista
országokkal folytatott külkereskedelemben.
A visszaesésben a külsõ okok (a nyugati országok elhúzódó recessziója,
protekcionista intézkedései és a többi kelet-európai ország növekvõ versenye)
mellett a mezõgazdaság csökkenõ teljesítményébõl fakadó árualap-hiánynak is
jelentõs szerepe volt. A mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelének
volumene 1993-ban 27%-kal volt kevesebb mint az elõzõ évben.
Az export árucsoportok szerinti szerkezetét 1990 és 1992 között a
gépexport arányának csökkenése és a fogyasztási iparcikk részesedésének
emelkedése jellemezte, 1993-ban azonban jelentõs változások következtek be; a
gépexport újra növekedni kezdett meghatározóan a közlekedési eszközök
csoportjában, ugyanakkor az élelmiszerek és a fogyasztási iparcikkek kivitele
visszaesett.
Az exportban a legnagyobb tömeget képviselõ úgynevezett volumen-hordozó
termékek egy része - az elmúlt években bekövetkezett kivitel-csökkenés
ellenére - tartja vezetõ helyét ( pl. a gyógyszer, az autóbusz, az ötvözetlen
lemez, a villamos fényforrás, és a lábbeli). Vesztettek jelentõségükbõl egyes
mezõgazdasági eredetû termékek, elsõsorban a sertéshús és a vágott csirke, míg
kiesett ezek közül a búza és a nyers napraforgó olaj.
Az import volumenének alakulását 1992-ig évente változó tendencia
jellemezte, a növekedés-csökkenés mértéke 5-8% között ingadozott. Ezt két
tényezõ determinálta: a termelés visszaesése, és a behozatal adminisztratív
korlátainak fokozatos feloldása. Az elõzõ évektõl eltérõen 1993-ban dinamikus
növekedés indult el az importban, a behozott termékek volumene 21%-kal nagyobb
volt, mint az elõzõ évben. Ebben rendkívüli tényezõk is szerepet játszottak
(mint például a szovjet adósság ellenében szállított repülõgépek, továbbá két
Boeing utasszállító gép megvásárlása), de ezt figyelmen kívül hagyva is
import-élénkülés volt tapasztalható.
A termelés változásával szoros kapcsolatban álló anyag, félkésztermék és
alkatrész behozatal a vizsgált idõszak elsõ három évében jelentõsen csökkent.
Ez a folyamat 1993-ban - az ipari termelés élénkülésével összefüggésben -
abbamaradt. A termékcsoport aránya mindemellett az összes importon belül az
1989. évi 51%-ról, 1993 végére 33%-ra esett vissza. Ugyanezen idõszak alatt a
fogyasztási iparcikkek aránya (13%-ról 21%-ra) emelkedett. Az
országcsoportonkénti szerkezetben is változások következtek be: a
piacgazdálkodású országok részesedése 56%-ról 69%-ra nõtt, az átalakuló
országok rovására.
A külkereskedelmi mérleg egyenlegének alakulását alapvetõen az export és
az import volumenének idõbeli változása határozta meg. Emellett 1991-ben
jelentõs szerepe volt az árváltozásoknak is, a rubel elszámolásról a dollár
elszámolásra való áttéréssel összefüggésben. Cserearányaink a keleti piacokon
ez évben csaknem 30%-kal romlottak. Az 1993. évi egyenlegromlás ezzel szemben
kizárólag a volumenfolyamatok következménye, ami a cserearányok kismértékû
javulása mellett következett be.
A külkereskedelmi forgalom egyenlege
1990 és 1993 között (folyó áron, milliárd Ft)
Év Összesen Ebbõl:
kelet-európai országok fejlett
országok
1990 + 58,7 + 18,7 + 37,3
1991 - 91,4 - 42,1 - 50,3
1992 - 34,9 - 43,1 - 11,2
1993 -342,6 -141,1 -200,2
Idegenforgalom
A Magyarországra látogató külföldiek száma 1990-ben az elõzõ évhez képest
51%-kal növekedett, 1991-1992-ben a növekedés megtorpant, majd 1993-ban ismét
gyorsult. A látogatók száma 41 millió volt. Hasonló módon alakult a hazánkba
érkezõ turisták (24 óránál tovább itt tartózkodó látogatók) száma is: az 1989.
évi 14,5 millióról 1990-re 20,5 millióra nõtt, a következõ évben ehhez képest
kis mértékben emelkedett, majd 1992-ben némileg csökkent. Az elmúlt évben a
turisták száma 13%-kal nõtt, és elérte a 22,8 milliót.
Bõvült a szálláshelyek kínálata, a korábban épített luxusszállodák köre
újabbakkal, részben - a magyar természeti adottságokra alapozva -
gyógyszállókkal egészült ki. A korlátozott tõkeerõvel rendelkezõ új befektetõk
inkább kisebb méretû és szerényebb minõségû, árban pedig versenyképesebb
szállodákat létesítettek.
A kapacitás-növekedés és a turistaforgalom emelkedése ellenére a kereske-
delmi szálláshelyeken regisztrált külföldi vendégek és vendégéjszakák száma
folyamatosan csökkent. Az 1992. évi 10 millió szálláshelyi éjszaka az 1989.
évinek csak 60%-át tette ki. A csökkenés 1993-ban tovább folytatódott. A
legnagyobb mértékû csökkenés a szervezett fizetõvendéglátás területén
jelentkezik. A beutazó külföldiek növekvõ arányban veszik igénybe a hatósági
regisztrálást elkerülõ magánszállásokat.
A külföldre látogató magyarok száma az 1989. évi 34%-os emelkedés után
évrõl-évre alig változott, 13-14 millió fõ körül alakult. 1993-ban 12 millió
magyar utazott külföldre, valamivel kevesebb, mint az elõzõ évben.
A fizetési mérleg
A folyó fizetési mérleg egyenlege - évtizedek óta nem tapasztalt módon -
három éven át (1990-92) folyamatosan aktív volt, 1993-ban azonban ismét
passzívvá vált.
A nyolcvanas évek végéhez képest mutatkozó jelentõs javulás több tényezõ
együttes hatására alakult ki, ezek közül a legfontosabb a devizabetét-képzési
szabályok liberalizálása volt. Fõként ezzel magyarázható az egyoldalú folyó
átutalások 1990-tõl kezdõdõ, évenkénti 700-900 millió dolláros aktívuma. Az
idegenforgalom hagyományosan aktív egyenlege, ami az 1988-ban hozott útlevél-,
deviza- és vámrendelkezések következtében vált átmenetileg passzívvá,
ugyancsak 1990-ben állt helyre.
Változás következett be 1993-ban, a folyó fizetési mérleg egyenlege közel
3,5 milliárd dollár passzívumot mutat. A romlás hátterében a külkereskedelmi
áruforgalomban bekövetkezõ változások állnak, bár az egyoldalú folyó
átutalásokból eredõ aktívum is visszaesett. Csökkent az idegenforgalomból
származó bevételi többlet is, ami a lakossági devizakeret 1992. július
elsejétõl 300 dollárra történõ felemelésének áthúzódó hatásával függ össze.
A folyó fizetési mérleg és fõ összetevõinek alakulása
(Millió USD)
1989 1992 1993
A folyó fizetési mérleg egyenlege- 1 437 324 - 3 455
Ebbõl:
a/árudevizaforgalom és fuvarfizetések 228 - 164 - 3 353
b/ idegenforgalom - 349 590 442
c/a tõkebefektetések jövedelme és
ráfordításai - 1 387 - 1 216 - 1 130
d/ egyoldalú folyó átutalások 126 859 732
______
Forrás: MNB
A bankrendszeren keresztül az országba beáramló pénzbeni külföldi mûködõ
tõke állománya 1993-ban 5,6 milliárd dollár volt. A külföldi befektetések
dinamikusan emelkedtek, jelezve ezzel, hogy Magyarország a politikai
stabilitás és a piacgazdaság intézményrendszerének viszonylagos fejlettsége
miatt kedvezõ megítélésben részesült.
Az országba 1993-ban beérkezõ 2339 millió dollár mûködõtõke az éves
fizetési mérleghiány 68%-át fedezte.
Adósságállomány
Az ország bruttó adósságállománya 1990 és 1992 között alig változott. Ez
a kedvezõ folyamat 1993-ban megtört, az adósságállomány 3,1 milliárd dollárral
növekedett és év végéig elérte a 24,6 milliárd dollárt. Az emelkedés
nagyobbrészt a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlása miatt következett
be. A devizakövetelések állománya a kilencvenes évtized elején - elsõsorban a
devizatartalékok növelése következetében - jelentõsen megemelkedett.
Magyarország konvertibilis adósság- és követelésállományának alakulása
az idõszak végén
(Milliárd USD)
1990 1991 1992 1993
Bruttó adósság 21,2 22,7 21,4 24,6
Bruttó követelés 5,3 8,1 8,4 9,6
Ebbõl:
devizatartalék 1,2 4,0 4,4 6,7
Nettó adósság 15,9 14,6 13,0 14,9
5. A Budapesti Értéktõzsde forgalma
Az értékpapírpiac újbóli megszervezésének fontos állomása volt az 1990.
évi VI. törvény (ÉPT), amelynek alapján június 19-én 23 brókercég és 19 bank
megalapította a Budapesti Értéktõzsdét. (Az ÉPT 1992. év végéig engedélyezte a
bankok és pénzintézetek számára az értékpapírforgalmazási tevékenység
folytatását.) 1993. év végén 46 brókercég és a Magyar Nemzeti Bank
kereskedhetett a tõzsdén.
Az értéktõzsde alapításának évében 6 részvényt vezettek be, ebbõl négyet
a jegyzett, kettõt a forgalmazott kategóriában. A következõ években
folyamatosan további társaságok részvényeit vitték a tõzsdére, mellettük egyre
nagyobb volumenben jelentek meg államkötvények és kincstárjegyek, továbbá
különbözõ befektetési alapok jegyei és a kárpótlási jegy is. 1993. év végén 28
részvény mellett 17 kötvény, 10 kincstárjegy, 6 befektetési jegy és a
kárpótlási jegy szerepelt az értékpapírok listáján. A bevezetett értékpapírok
névértéke az induló 0,5 milliárd forintról 441,8 milliárd forintra,
árfolyamértéke ( a tõzsdei kapitalizáció) 2,9 milliárd forintról 457,0
milliárd forintra emelkedett 1993. év végére.
Az indulás évében naponta átlagosan 27 üzletet kötöttek a tõzsdén, az
összes forgalom 6,12 milliárd forintot tett ki. 1993-ban a napi átlagos
üzletkötésszám 94 volt, az éves forgalom pedig 185,7 milliárd forint. (A
forgalmi adatok - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen - kétszeresen, az
eladási és a vételi oldalt is figyelembe véve szerepelnek.) A tõzsdei forgalom
folyamatos és jelentõs növekedése mellett összetétele is lényegesen módosult
az idõszak folyamán. A piacot egyre inkább a hitelviszonyt megtestesítõ
értékpapírok, fõleg állampapírok uralták. Az 1993. évi forgalom mintegy 85%-át
ezek a papírok adták, míg a részvényforgalom aránya - az 1991. évi 98 és az
1992. évi 18%-kal szemben - 10% körül alakult. Az év második felében azonban
jelentõsen megélénkült a részvények piaca is.
A Budapesti Értéktõzsde forgalma
(Milliárd forint, kétszeresen)
1990a/ 1991 1992 1993
Részvények 6,12 12,70 6,01 18,26
Kötvények - 0,30 12,36 73,38
Kincstárjegyek - - 15,06 85,00
Befektetési jegyek - - 0,03 0,10
Kárpótlási jegyek - - 0,21 8,95
Összesen 6,12 13,00 33,67 185,69
__________
Forrás: BÉT
A részvények iránti kereslet alakulása a tõzsdeindexben is tükrözõdött.
A részvények piaci értékének változását jelzõ mutató az 1991. január 2-i
bázishoz (1000) képest 1991 augusztusától tartósan 1000 pont alá süllyedt,
1992. évi maximuma 914 pont, minimuma 748 pont volt. 1993. év elejére további
____________________
a/ Június 21 - december 31.
csökkenõ tendencia volt jellemzõ, májusban 667 pontos minimummal. Az év
második felétõl azonban élénkülés kezdõdött, szeptembertõl 1000 pont fölé
emelkedett az index és december végére 1269 pontos maximumot ért el.
6. Fiskális és monetáris politika
Államháztartás, állami költségvetés
Az államháztartás mérlege 1990-ben lényegében egyensúlyban volt, 1991-tõl
kezdõdõen azonban a kedvezõtlen gazdasági folyamatok az államháztartás
helyzetében is éreztették hatásukat. Az államháztartás meghatározó része a
központi költségvetés, amelynek bevételei - alapvetõen a termelés visszaesése
és a lakossági fogyasztás mérséklõdése következtében - jelentõsen elmaradtak a
kiadásoktól, bár több területen történtek erõfeszítések a kiadások
mérséklésére. A gazdasági szervezetek költségvetési támogatása például
nominális értéken is alig emelkedett 1990 és 1993 között, a fogyasztói
árkiegészítések pedig nominálisan a felére csökkentek.
A központi költségvetés bevételei, kiadásai és egyenlege milliárd Ft-ban
Bevétel Kiadás Egyenleg
1990 tény 649,9 642,3 -1,4
1991 tény 716,5 830,6 -114,1
1992 tény 793,3 990,4 -179,1
1993 módosított elõirnyzat 939,7 1153,0 -213,3
1993 tény 939,7 1139,3 -199,7
______
Forrás: PM
A hiány 1993-ben a GDP 6%-át tette ki, ami a nemzetközi rangsorban már
csak a közepesnél gyengébb helyet jelent. A hiány finanszírozása mindeddig
belföldi értékpapír kibocsátásával történt. A lakossági megtakarítás-állomány
jelentõs növekedése következtében 1992-ben ehhez elegendõ belföldi forrás állt
rendelkezésre, 1993-ban azonban a lakossági megtakarítások már nem fedezték a
deficitet.
Betéti- és hitelkamatlábak
A betéti- és hitelkamatlábak közötti rés az utóbbi években szokatlanul
nagyra nyílt Magyarországon, aminek az a fõ oka, hogy a hitelnyújtás kockázata
megnövekedett. A helyzetet nehezíti, hogy a viszonylag magas inflációt nem
lehet elég pontosan elõrejelezni.
A bankok 1990-1991-ben - még jelentõs nyereség, illetve költségvetési
befizetések mellett - a hitelkockázat növekedésére a betéti és hitelkamatok
közötti rés szétnyitásával reagáltak. Ez a helyzet folytatódott 1992-ben is,
egészen az év vége felé kezdõdõ elsõ hitelkonszolidációig. A bankok 1992-ben
azonban már lényegében nem teljesítettek költségvetési befizetéseket.
A jelentõs kamatrés egyik következménye az volt, hogy a lakossági meg-
takarítások kamatai az elmúlt években - egy néhány hónapos periódus
kivételével - nem fedezték a pénz értékvesztését. Ennek ellenére a kamatokat
is tartalmazó névleges megtakarítások összege 1992-ig növekvõ tendenciát
mutatott. A magas kamat miatt a hitelkihelyezés egyre nagyobb nehézségekbe
ütközött. Kevés volt az olyan szintû jövedelmezõséget igérõ fejlesztés, amely
az igen magas hitelkamatok, illetve a teljes adósságszolgálat megtérülését
biztosította volna. Ez a folyamat komoly szerepet játszott a beruházások
csökkenésében, különösen 1990-1991-ben.
A gazdaságpolitka 1992-tõl kezdve az infláció mérséklõdésére alapozva a
kamatlábak csökkentésére törekedett, amit fõleg a diszkont kincstárjegyek
kamatának, és a jegybanki alapkamatnak a csökkentésével ösztönöztek.
A kamatlábak 1992 -tõl kezdõdõen esni kezdtek evvel párhuzamosan tovább
növekedett a kamatrés, amely 1993-ban 9-10 százalékpont volt. A kamatcsökkenés
1993. második negyedévében már olyan mértékû volt, hogy hatására a lakossági
megtakarítás-állomány növekedése lelassult és megcsappant a kincstárjegyek
iránti érdeklõdés is. A megtakarítási hajlandóság növelése érdekében
szükségessé vált az állampapir aukciók hozadékszintjének növelése és a
jegybanki kamatemelés. Ez fõleg az egy évnél rövidebb lejáratú hitelek esetén
éreztette hatását.
Az utóbbi években elõtérbe került a kockázatok fedezésének másik mód-
szere, az adós- és hitelkonszolidáció. Ez a kamatrés mérséklésének irányába
hat.
Betétek, hitelek
Az üzleti szféra bankbetétei 1990 vége és 1993. december 31-e között 314
milliárd forintról 523 milliárd forintra, vagyis folyó áron 67%-kal nõttek.
Ugyanezen idõszak alatt az üzleti szféra hiteltartozásai 638 milliárd
forintról 767 milliárd forintra, 20%-kal emelkedtek. A betétek és
hitelkihelyezések növekedésének eltérõ üteme mutatja egyfelõl a jó minõségû és
egyben jövedelmezõ hitelnyújtási lehetõségek szûkösségét, másfelõl a bankok
biztonsági célokat szolgáló tartalékképzésre való törekvését.
A termelõi árak alakulását figyelembe véve megállapítható, hogy a betétek
reálértéke kisebb mértékben csökkent, míg a hiteleké jelentõsen visszaesett.
A lakossági betétek és hitelek esetében a tendenciakülönbség még élesebb.
A bruttó megtakarítások (készpénz, takarékbetét, értékpapír, biztosítási
díjtartalék) összege 1990 vége és 1993 december 31. között folyó áron
megkétszerezõdött, 670 milliárd forintról 1388 milliárd forintra nõtt.
Ugyanezen idõszak alatt a lakossági hitelek állománya - fõleg a lakáshitelek
gyorsított visszafizetése következtében - 369 milliárd forintról 283 milliárd
forint alá csökkent. A lakosság motívációi természetesen nem azonosak az
üzleti szféráéval, de közös bennük az, hogy a magas hitelkamatok
vissszatartották õket a nagyvolumenû új hitelfelvételektõl.
A fogyasztói árak 1990 decembere és 1993 decembere közötti 95%-os
emelkedését figyelembe véve a bruttó lakossági megtakarítás-állomány
reálértéke a három év alatt lényegében változatlan maradt.
A megtakarítások és hitelfelvételek egyenlegeként az üzleti szféra 1993
végén valamivel kevesebb összeggel tartozott a bankoknak, mint 1990 végén. A
lakosság nettó megtakarítói pozíciója ezzel szemben 301 milliárd forintról
1105 milliárd forintra nõtt. A lakossági és az üzleti szféra együttes nettó
megtakarítása 1990 végén mindössze 23 milliárd forint volt, ez 1993. végéig
861 milliárd forintra emelkedett.
A megtakarítások nettó állományának növekedése túlnyomórészt a költség-
vetési deficit finanszírozását szolgálta. A jegybanknak az államháztartással
szembeni követelése 1991. január 31. és 1993. december 31. között 669 milliárd
forinttal (1493 milliárd forintról 2162 milliárd forintra) nõtt.
Nemzetközi összehasonlítás
Népesedési helyzet
A világ és azon belül Európa országainak túlnyomó részében - Magyar-
országtól eltérõen - 1990-1992 között is nõtt a népesség száma. A növekedés az
európai országokban általában igen kis mérték¾ - 0,1-1,5% közötti - volt, a
világ többi országában jelentõsebb. A nagy népesség¾, 100 milliónál több
lakost számláló országok többsége a fejlõdõ országokhoz tartozik. Ezekben az
országokban, a korábbiakhoz hasonlóan, a vizsgált idõszakban is jelentõs
gyarapodás ment végbe, de a növekedés mértékében elég nagy különbségek
figyelhetõk meg. Indonéziában és Pakisztánban két év alatt több mint 6-6%-kal,
Indiában 5%-kal, Braziliában 4%-kal, Kínában viszont csak 3%-kal emelkedett a
népesség száma. A fejlett országok közül háromban haladja meg a lakosság száma
a 100 milliót. Közülük az Amerikai Egyesült AElig;llamokban a fejlett országokhoz
képest kimagaslónak tekinthetõ, 2%-os növekedés következett be. Japánban és
Oroszországban viszont igen mérsékelten, mintegy fél-fél százalékkal nõtt a
lakosság száma 1990-tõl 1992-ig.
Az európai országok között Magyarország mellett található még néhány -
szám szerint 6 - ország, ahol 1992-ben kevesebben éltek, mint két évvel
korábban. Közülük azonban csak Bulgáriában és Észtországban függött ez össze a
természetes népmozgalom alakulásával. A másik négy országban - Csehországban,
Olaszországban, Portugáliában és Romániában - az élveszületések száma nagyobb
volt, mint a halálozásoké, tehát valamilyen mérték¾ természetes szaporodás
mellett, feltehetõen a negatív elõjel¾ külsõ vándorlási különbözet révén
következett be a népességszám csekély mérséklõdése. Németország lakóinak száma
viszont, a természetes fogyás ellenére, két év alatt 1,5%-kal nõtt.
Oroszországban az említett kis mérték¾ növekedés ugyancsak a születéseket
meghaladó halálozás, azaz természetes fogyás mellett következett be.
Az élveszületési arányszámot Magyarország mellett (nálunk 1992-ben 11,8,
1993-ban 11,3 ezrelék volt) 27 országban - 25 európai országban, valamint az
USA-ban és Japánban - vizsgáltuk. Közülük öt országban 10 ezrelék alatti
mutatót találtunk 1991-1992-ben, és nyolc ország helyezkedett el a
magyarországihoz közeli, 10-11,9 ezrelékes sávban. Az országok nagyobb
részében (tizennégy esetben)12 ezrelék fölötti, ezen belül négy országban 14
ezrelékes vagy annál magasabb élveszületési arány volt megfigyelhetõ
(Irország, Norvégia, Svédország, USA).
A Magyarországon tartósan magas, 1992-1993-ban 14,4 ezrelékes halálozási
arányszám mind a 27 vizsgált országban ennél alacsonyabb volt. Tizenegy
országban az ezer lakosra jutó halálozások száma 1991-1992-ben nem érte el a
10-et, további tizenhárom országban pedig a 12 ezreléket, és mindössze három
országban volt 12 és 13,1 ezrelék között (Bulgária, Észtország, Oroszország).
A csecsemõhalandóság Magyarországon és a többi volt szocialista országban
igen lassan javul és a 90-es évek elején is még számottevõ különbség volt a
fejlett országok és a kelet-európai térség mutatója között. Ezer élveszülöttre
a vizsgált nyugati országokban 4-9 egy éven aluli halálozás jutott. Ezen az
országcsoporton belül egyedül Portugáliában volt ez a mutató 10 fölött (10, 8
ezrelék). A kelet-európai országokban 10 és 20 ezrelék között alakult ezekben
az években a csecsemõhalandóság, de Romániában 22,7 ezrelék volt. Az általános
képtõl Szlovénia tért el, ahol 1992-ben 8,9 egy éven aluli haláleset jutott
ezer élveszülöttre.
A születések és halálozások különbözeteként az országok túlnyomó részében
természetes szaporodás - a halálozásokat meghaladó születésszám -
tapasztalható. Halálozási többlet, azaz természetes fogyás, Magyarország
mellett négy országban - Bulgária, Észtország, Németország, Oroszország -
következett be 1992-ben.
Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma, amely Magyarországon a 80-as
évek második felében 6,3-6,9 ezrelék, 1992-1993-ban 5,5 ezrelék körül alakult,
a vizsgált további 22 ország több mint felében a csökkenõ magyar mutató
sávjában, azaz 5-6 ezrelék között (7 ország) vagy az alatt (5 ország) volt
1991-1992-ben. A viszonylag magas házasságkötési arányszámú, tehát a 6
ezreléket elérõ, illetve meghaladó országok között fejlettebb (Dánia, Egyesült
Királyság) és kevésbé fejlett országok (Portugália, Jugoszlávia) egyaránt
megtalálhatók, hasonlóan az alacsony házasságkötési mutatóval rendelkezõ
országokhoz (pl. Franciaország, Irország, Görögország).
Gazdasági események
A piacgazdálkodást folytató fejlett országok gazdasági növekedése a 90-es
évek elején a korábbiaknál jóval lassúbb volt. Az OECD országok bruttó hazai
terméke, amely 1988-1990-ben több mint 10%-kal emelkedett, 1993-ban 3,6%-kal
haladta meg a három évvel korábbi, 1990. évi szintet. (Ez három év alatt
kisebb növekedést jelent, mint pl. az 1988. évi 4,4% volt.)
A gazdasági lanyhulás idõben és térben eltérõen érvényesült a vizsgált
országokban. Észak-Amerikában (USA, Kanada) a többi országnál korábban kezdõ-
dött: 1990-ben a növekedés már igen szerény volt, és 1991-ben csökkent a GDP,
amit 1992-1993-ban érzékelhetõ növekedés követett. Az európai OECD országokban
1991-1992-ben alig nõtt, 1993-ban pedig csökkent a bruttó hazai termék.
Japánban számottevõ ütemcsökkenés csak 1992-ben volt megfigyelhetõ, ami után
1993-ban ott is csökkenés következett be. Az idõbeli eltolódások miatt az
OECD-hez tartozó (lényegében a fejlett piacgazdasággal rendelkezõ) országokban
összességében az elmúlt években szerény mértékben bár, de folyamatosan nõtt a
gazdasági összteljesítmény.
Az országcsoportra rendelkezésre álló utolsó (1993. decemberi)
elõrejelzés 1994-ben lassú kilábalást vár, ami elsõsorban az észak-amerikai,
3%-ot meghaladó növekedés következménye lehet, de a várakozások szerint némi
(1,5%-os) növekedés lehetséges Európában is, sõt Japán teljesítménye is
meghaladhatja - mintegy fél százalékkal - az 1993. évit.
Az elõzetes számítások, becslések szerint 1993-ban az európai OECD
országok többségében csökkent a gazdasági összteljesítmény. Magyarország leg-
nagyobb külkereskedelmi partnerei közül Németországban kb. másfél százalékkal,
Ausztriában mintegy fél százalékkal, Olaszországban viszont alig maradt el a
GDP volumene az elõzõ évitõl. Franciaországban és Spanyolországban kb. 1-1%-os
volt a mérséklõdés. Angliában, az általános európai irányzattól eltérõen,
1991-1992-ben csökkent (2,2, ill. 0,6%-kal) a GDP, 1993-ban viszont már
emelkedett, 2%-kal. Szembet¾nõ két skandináv ország, Finnország és Svédország
immár harmadik éve tartó és elég jelentõs mérték¾ gazdasági visszaesése.
Finnország bruttó hazai terméke az 1990. évi stagnálás után 1991-1993-ban
együttvéve 13%-kal csökkent. Svédországban 1990-ben még kis mértékben nõtt, a
következõ három évben viszont ugyancsak folyamatosan csökkent a GDP, összesen
mintegy 6%-kal.
Az európai országok 1993. évi visszaeséséhez mind a hazai végsõ felhasz-
nálás, mind a készletállomány csökkenése hozzájárult. A végsõ felhasználás
mérséklõdésén belül a beruházások számottevõen elmaradtak az elõzõ évi
szinttõl, a magánfogyasztás nagysága gyakorlatilag nem változott, a közösségi
fogyasztás pedig valamelyest emelkedett. Némi eltéréssel a változások iránya
hasonló volt Japánban is. Észak-Amerikában viszont a GDP összetevõi is másképp
alakultak: a magánfogyasztás az Egyesült AElig;llamokban több mint 3%-kal,
Kanadában mintegy 1,5%-kal emelkedett, s a bruttó felhalmozás növekedése az
USA-ban megközelítette a 10%-ot, Kanadában kisebb mérték¾ (1% körüli) volt.
A munkanélküliségi ráta az európai OECD országokban harmadik éve
emelkedik. Nagysága 1992-ben 9,6%, 1993-ban 10,7% (a Közös Piac országaiban
11,3%) volt. Az átlagot jóval meghaladja Spanyolország több mint 22%-os,
valamint rország és Finnország 17-18%-os munkanélküliségi arányszáma. A
növekedés ellenére szerény a munkanélküliek aránya Svájcban (4,5%),
Portugáliában (5,6%) és Ausztriában (6,8%). Az európai országok többségében ez
az arányszám 8-12% között volt 1993-ban. Japánban ugyancsak emelkedett a
munkanélküliségi ráta, de csak kis mértékben, és színvonala az országok nagy
többségéhez képest igen alacsony: 2,5%, az elõzõ évi 2,2%-kal szemben. Az
Egyesült AElig;llamokban az 1992. évi 7,4%-ról 1993-ban 6,9%-ra csökkent a
munkanélküliek aránya.
A fogyasztói árak emelkedésének mértéke a fejlett országokban együttvéve
1990 óta évrõl-évre kisebb. Az 1990. évi 5,8%-ról 1991-ben 5,2%-ra, 1992-ben
4%-ra mérséklõdött a fogyasztói árak éves növekedése. Kétszámjegy¾ infláció
1992-ben a 24 OECD ország közül mindössze kettõben (10 évvel korábban még 13-
ban) volt, Törökországban 70%, Görögországban 16%, s az országok nagy
többségében (19 országban) nem haladta meg a 4%-ot a fogyasztói árak 1992. évi
emelkedése. Az ütem mérséklõdése 1993 elsõ háromnegyed évében is folytatódott,
mindenekelõtt az európai régióban, annak ellenére, hogy itt néhány országban -
Belgium, Németország, Svédország - az elsõ kilenchavi adatok alapján kissé
erõsödött az áremelkedés. Az OECD országokban együttvéve 1993. január-
szeptemberében 3,6%-kal emelkedett a fogyasztói árak színvonala.
A gazdasági lanyhulás együtt járt a nemzetközi kereskedelem - mind a
kivitel, mind a behozatal - megtorpanásával. A nyugat-európai régióban a
kivitel stagnálása mellett a behozatal volumene számottevõen visszaesett. Az
átlagosnál nagyobb a becsült import-csökkenés Németországban és
Olaszországban.
A javak és szolgáltatások külkereskedelmi volumenének változása
(%-os változás az elõzõ évhez képest)
Behozatal
Kivitel
1991 1992 1993 1991 1992 1993
Egyesült AElig;llamok -0,5 8,7 9,3 6,4 6,4 2,6
Kanada 2,7 4,9 6,5 0,8 7,9 8,3
Japán -4,5 0 1,7 4,9 4,9 1,3
Európai OECD országok 4,1 3,8 -4,4 5,1 3,8 0,1
Ezen belül:
Ausztria 8,9 1,4 -1,8 8,2 0,3 -3,3
Németország 12,1 2,6 -9,9 13,7 0,1 -10,2
Olaszország 2,9 4,6 -9,5 0,3 5,0 9,9
OECD országok összesen 0,8 5,2 2,3 5,6 5,1 1,6
A középeurópai (volt szocialista) országokban az 1990-es években a bruttó
hazai termék és a fõbb ágazatok teljesítménye csökkent, a munkanélküliség
jelentõssé vált, a fogyasztói árak nagy mértékben, esetenként rendkívüli
arányban emelkedtek. Az összességében kedvezõtlen helyzet, a rendelkezésre
álló adatok szerint, 1993-ban a vizsgált országok többségében tovább romlott,
de a visszaesés esetenként enyhült, sõt egy-egy területen némi javulás
(növekedés) is érzékelhetõ volt.
A bruttó hazai termék 1990-1992-ben a visegrádi csoport országaiban
eléggé hasonló mértékben, három év alatt összesen 17-22%-kal (átlagosan kb.
20%-kal) csökkent. Romániában a visszaesés ugyanebben az idõszakban
megközelítette a 30%-ot, Bulgáriában pedig mintegy 37%-ot tett ki. Az ipari
termelés a vizsgált három év alatt (1990-1992) a visegrádi országokban 32-37%-
kal, Bulgáriában 47%-kal, Romániában 54%-kal esett vissza. 1993-ban a
korábbiaknál differenciáltabb kép alakult ki az iparban: Lengyelországban,
ahol már 1992-ben is némileg, 3,5%-kal nõtt az ipari termelés, 1993-ban
tekintélyes mérték¾, 7,4%-os további emelkedés következett be. Magyarországon
és Romániában a korábbi évek termelés-csökkenését ugyancsak növekedés (4,
illetve 1,2%) váltotta fel. Csehországban az ipari termelés a korábbiaknál
kisebb mértékben, 7,4%-kal csökkent. Szlovákiában viszont az elõzõ évit
meghaladó, 17%-os ipari termelés csökkenés volt megfigyelhetõ.
A munkanélküliek száma ezekben az országokban 1990-ben még kicsi volt,
kivéve Lengyelországot, ahol már 1990 végén több mint 1 millió munkanélkülit
tartottak nyilván. 1991-ben minden országban jelentõsen nõtt a munka nélkül
maradottak száma, amit 1992 folyamán Csehországban és Szlovákiában
mérséklõdés, a többi országban újabb emelkedés követett.
1993 folyamán, Magyarország kivételével, minden vizsgált országban nõtt a
munkanélküliség. Az év végén a munkanélküliek aránya Csehországban így is
alacsony, 3,5% volt, a többi országban viszont meghaladta a 10%-ot: Romániában
10,2, Magyarországon 12,1, Szlovákiában 14,4, Lengyelországban 15,7,
Bulgáriában - számítások szerint - 17-18%-ot tett ki.
A fogyasztói árak nagymérték¾ emelkedése minden országra jellemzõ volt,
de mértéke és idõbeli megjelenése országonként különbözött. Lengyelországban
1990-ben volt a csúcspont, a következõ években jelentõsen csökkent az
áremelkedés üteme, bár még mindig a legmagasabb a visegrádi csoport országai
között. Csehországban és Szlovákiában az 1991. évi nagyarányú növekedés után
1992-ben sokkal kisebb mértékben - a két számjegyet alig elérve - emelkedtek
az árak, de mindkét országban 1993-ban ismét számottevõen élénkült a
fogyasztói árak mozgása. Romániában 1990 óta folyamatosan nõ az infláció
üteme.
A fogyasztói árak alakulása
(az elõzõ év azonos idõszakának %-ában)
1990 1991 1992 1993
Csehország 110a/ 157 111 121
Magyarország 129 135 123 123
Lengyelország 686 170 143 135
Szlovákia 110a/ 161 110 123
Románia 105 266 310 356
A nemzetközi pénzügyi helyzetre vonatkozó - részleges - adatok szerint a
Cseh és Szlovák Köztársaság folyó fizetési mérlege 1991-1992-ben, Csehországé
1993-ban többletet mutatott. Csehország külföldi adóssága viszonylag kicsi és
alig változik: 1992-ben kissé nõtt, 1993-ban némileg csökkent. Az ország
nemzetközi deviza tartalékai nõttek, 1993. év végén meghaladták a 3,7 milliárd
dollárt. A cseh korona dollárhoz viszonyított árfolyama 1991. és 1993. között
gyakorlatilag nem változott, az ECU-höz viszonyítva néhány koronával (36-ról
34-re) csökkent.
Lengyelország folyó fizetési mérlege mind 1991-ben, mind 1992-ben
hiánnyal zárult. Az 1992. évi hiány kisebb volt az elõzõ évinél. 1993-ban
azonban jelentõsen nõtt a deficit, amely az év végén megközelítette a 2,3
milliárd dollárt. A külföldi adósság nemzeti valutában nõ, dollárban kissé
mérséklõdik. A nemzetközi deviza tartalékok összege, az 1992. évi kisebb
emelkedés után 1993. I. félévében csökkent, június végén nem egészen 3,3
milliárd dollárt tett ki. A zloty árfolyama a dollárhoz viszonyítva 1991. és
1993. között 95%-kal (10 583-ról 20 627 zloty-ra) emelkedett.
a/ A Cseh és Szlovák köztársaság adata.
Összefoglaló
A társadalmi folyamatokat alapjában véve az jellemzi, hogy az átmenettel
szükségszerûen együttjáró különbözõ megrázkódtatások mellett kialakulóban
vannak már a piacgazdaságra jellemzõ társadalmi struktúrák. A magánszektorban
foglalkoztatottak aránya növekszik, a magánszektorban és a még nem privatizált
és állami szektorban foglalkoztatottak iskolai végzettség és kor szerinti
vizsgálata arra utal, hogy a jól képzett fiatalabb, dinamikusabb társadalmi
csoportok azok, amelyek a magángazdaságban egyre növekvõ számban keresik a
lehetõségeiket.
A kereseti és jövedelmi viszonyok alakulása arra utal, hogy a
reáljövedelmek csökkenése 1993-ban lényegében megállt. A jövedelemkülönbségek
azonban természetszer¾leg növekedtek. A társadalmi ellátórendszerek
infrastruktúrája, az egészségügy, az oktatás helyzete ellentmondásosan alakul,
javulásra és gondokra utaló jelek egyarán megfigyelhetõk. Az egészségügyi
ellátórendszer átalakítása következtében bizonyos értelemben javultak az
ellátás feltételei, és ugyanez mondható el a közoktatási rendszerrõl is, ez
utóbbinak részben sajnos a csökkenõ tanulólétszám is oka volt. Növekedett a
felsõfokú oktatásban résztvevõk száma.
A népesedési helyzet az immár több évtizedes kedvezõtlen halandósági és
termékenységi folyamatok hatására továbbra is rossz, súlyos és a közeljövõben
ennek javulását várni nem lehet. A népesedési helyzetet illetõen az a
legnagyobb baj, hogy a kedvezõtlen folyamatok igen hosszú idõre meghatározzák
a népesség jövõbeni struktúráját és sorsát.
A gazdaság helyzetét összefoglalóan az jellemzi, hogy a reálfolyamatok
esetében 1993-ban a csökkenés megállt, bizonyos esetekben már szerény
növekedés is észlelhetõ. Problematikus, sok esetben kedvezõtlen ezzel szemben
a pénzügyi, elsõsorban a fizetési mérlegre és a költségvetési hiányra
vonatkozó adatok alakulása.
A magyar gazdaság teljesítménye (a bruttó hazai termék volumene) 1990 és
1993 között 20%-kal csökkent. (Ez az adat a gazdaság valamennyi szektorának a
teljesítményét magában foglalja, tulajdonformára és a gazdasági egységek
méretére való tekintet nélkül.)
A gazdasági teljesítmények számbavételének egyik érzékeny pontja a szürke
és fekete gazdaság megfigyelése. Megbízhatónak tekinthetõ kutatások szerint
ebben a szférában a magyar gazdaság dokumentált (az adóbevallásokban is
megjelenõ) teljesítményén felül - annak mintegy 30%-át kitevõ - többlet
hozzáadott érték jön létre. A KSH ennek egy részét (közel felét) közvetett
módszerekkel számba veszi és megjeleníti a hivatalos GDP-ben. Az elmúlt négy
évben a fekete gazdaság aránya emelkedett, a Statisztikai Hivatal azonban
ennek növekvõ részét figyelte meg. Ezért a fekete és szürke gazdaság csak
kismértékben (mintegy 4-5%-kal) befolyásolhatta a GDP négy év távlatában mért
dinamikáját.
A 20%-os csökkenés a négyéves idõszak folyamán nem volt egyenletes; az
1990. évi 3,5%-os csökkenést 1991-ben 12%-os visszaesés követte. 1992-ben a
csökkenés üteme jelentõsen (4,5%-ra) mérséklõdött. Az elõzetes számítások
szerint 1993-ban a bruttó hazai termék (GDP) volumene 1992-höz képest 0-2%
között csökkent, tehát gyakorlatilag már stagnált.
A gazdaság nemzetközi környezete a kilencvenes évtized elsõ éveiben
lényegesen kedvezõtlenebb volt, mint korábban. Az a konjunktúrális háttér,
amelyet a nyolcvanas évek végén a a gazdaságilag fejlett országok dinamikus
növekedése biztosított, 1990-ben megszünt. Az OECD térségben a ciklikus csúcs
1989-ben volt, amit a hanyatlás évei követtek. A lefelé irányuló gazdasági
trendet az öböl-háború okozta krízis tovább mélyítette. Németország gazdasági
helyzetében a két német állam egyesülését követõen - jórészt annak
következtében - állt be átmeneti visszaesés. Az elõrejelzések alapján várt
gazdasági élénkülés az OECD európai térségében 1993-ban sem következett be. Az
USA-ban meginduló lassú fellendülés Nyugat-Európában még nem éreztette
hatását. A legfontosabb nyugati kereskedelmi partnereink stagnáló-romló
gazdasági helyzete miatt nehezedtek a magyar export piacrajutási lehetõségei,
különösen az utóbbi két év során.
A kelet-közép-európai térségben folytatódott a gazdasági hanyatlás. A
volt Szovjetunió és Jugoszlávia utódállamaiban más-más okok miatt a válság
évrõl évre mélyül. A visegrádi országokban azonban 1993-ban már a visszaesés
mérséklõdésére, illetve kibontakozására utaló jelek mutatkoztak. Némileg
emelkedett az ezekkel az országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk,
de a nyolcvanas évek mértékének még a kétharmadát sem éri el.
Ezek a körülmények párosultak néhány fontos belsõ tényezõvel, melyek
közül a kilencvenes évtized elsõ éveiben a legsúlyosabb a termelés
strukturális válságának elmélyülése volt. Az örökölt alacsony hatékonyságú és
korszer¾tlen termelési struktúrából eredõ problémák a KGST összeomlásával és
az import liberalizálásával felszínre kerültek. A volt szocialista országokban
eladott magyar ipari termékek mennyisége 1990-1991-ben - két év alatt - a
felére csökkent. Az export-kiesés termeléscsökkentõ hatása megduplázódott
amiatt, hogy az exportáló vállalatok termelés-visszaesése a számukra
beszállító ágazatok termelésének sz¾külését is elõidézte, s ez a folyamat
tovagy¾r¾zött az egész nemzetgazdaságon, elérve a beruházást és a fogyasztást
is. A belföldi kereslet sz¾külése pedig ugyancsak visszahatott a termelésre.
A gazdaság több területén 1993-ban az elõzõ évektõl eltérõ tendenciák
bontakoztak ki. A belföldi kereslet csökkenésének évek óta tartó folyamata
megállt. Az elõzetes adatok szerint az áruk és szolgáltatások belföldi (végsõ)
felhasználása 9%-kal magasabb, mint az elõzõ évben volt. Jelentõsen nõttek a
készletek és a közösségi fogyasztás, megállt a beruházások csökkenése és
némileg emelkedett a lakossági fogyasztás is.
A fõbb nemzetgazdasági ágak legfontosabb jellemzõi
Ipar
A termelés 1990 és 1992 között - a volt KGST szétbomlása, örökölt
elõnytelen ágazati struktúra válsága következtében - közel harmadával esett
vissza, majd 1993-ban megindult a növekedés, a termelés 4%-kal haladta meg az
1992. évi szintet.
Építõipar
Az országos építési-szerelési tevékenység több mint egy évtizede tartó
lassú csökkenés után 1990-1991-ben igen nagymértékben (32%-kal) visszaesett. A
csökkenés 1992-ben is folytatódott, mértéke azonban már jóval kisebb volt
(4%), míg 1993-ban elõzetes becslés szerint a termelés volumene nem változott
lényegesen az elõzõ évhez képest.
Mezõgazdaság
A mezõgazdasági termelés fejlõdése a nyolcvanas évek elején megtört; az
ágazat teljesítménye 1989-ben gyakorlatilag az 1980. évi szinten állt. A
nagyüzemi gazdálkodásban súlyos gazdálkodási problémák halmozódtak fel: a
termelõszövetkezetek mintegy 40%-a a tartós m¾ködõképtelenség állapotába
került, és már a nyolcvanas évtizedben megindult a termelõalapok és a vagyon
felélésének folyamata. Mindez rendkívül kedvezõtlen indulási feltételeket
teremtett a kilencvenes évek mezõgazdasága számára. Az örökölt feszültségekhez
az 1990-1993 években további nehézségek társultak:
Három esztendõben (1990-ben, 1992-ben és 1993-ban) súlyos aszály pusztított.
A mezõgazdasági termékek értékesítési feltételei rosszabbodtak: a hazai
élelmiszerkereslet - a lakosság reáljövedelmének mérséklõdése miatt -
jelentõsen csökkent, megindult az importverseny, a KGST piac összeomlásával
pedig megnehezedtek a külpiaci értékesítési lehetõségek.
Mindezek következtében a mezõgazdasági termelés 1990-1993 években tovább
mérséklõdött. A csökkenés mértéke meghaladta a 30%-ot.
Beruházás
A nemzetgazdaság beruházásainak volumene 1989 és 1993 között 23%-kal
csökkent. A visszaesés 1991-ben volt a legnagyobb, 12%-os, 1992-ben viszont a
beruházások csak 2%-kal maradtak el az elõzõ évitõl, 1993-ban pedig az elõzõ
évi szinten maradtak.
A csökkenés megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a bruttó hazai
termék (GDP) beruházásra fordított hányada a nyolcvanas évek elején nemzetközi
összehasonlításban is magas volta/ , amely egyebek között egy sor elhibázott
nagyberuházásból eredt (eocén program, Bõs-Nagymarosi vízlépcsõ stb.).
A fizetési mérleg
A folyó fizetési mérleg egyenlege - évtizedek óta nem tapasztalt módon -
három éven át (1990-92) folyamatosan aktív volt, 1993-ban azonban ismét
passzívvá vált.
____________________
a/ 1992-ben a beruházások a másfél évtizeddel ezelõtti egyharmaddal szemben a
bruttó hazai termék egyötödét tették ki.
Adósságállomány
Az ország bruttó adósságállománya 1990 és 1992 között alig változott. Ez
a kedvezõ folyamat 1993-ban megtört, az adósságállomány 3,1 milliárd dollárral
növekedett és év végéig elérte a 24,6 milliárd dollárt. Az emelkedés
nagyobbrészt a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlása miatt következett
be.