Miért egy a három ?
Interpelláció Kovács László külügyminiszter úrhoz a
magyar-szlovák határátkelõhelyek tárgyában
Tisztelt Külügyminiszter Úr!
Szûkebb térségünknek egyik, eddig senki által kétségbe nem vont evidenciája,
hogy a határátkelõhelyek száma: az áthaladás lehetõsége, gyorsasága,
kultúráltsága nemcsakk az általánosságban oly sokat emlegetett jószomszédi
viszony, a politikai kapcsolatok lényeges eleme, de a nemzetek közöti emberi,
kereskedelmi és más, mindennapi kontaktusok alapkérdése is. Különösen fontos
ügy ez Magyarország számára, hiszen a nemzetközi és a magyar-szlovák, magyar-
ukrán, magyar-román stb. "közlekedés" lehetõsége mellet a természetes magyar-
magyar nemzeti, rokoni, családi kapcsolatok fönntartásának elemi feltételét is
jelenti.
Ezért tartotta fontosnak az elõzõ kormányzat a három magyar-szlovák
átkelõ:Letkés, Sátoraljaújhely, és Pácinközös megnyitását, ezért szorgalmazta
azt minden magyar-szlovák tárgyaláson, a két ország közti toloncegyezmény
aláírásával összefüggésben, ugyanis a toloncegyezmény magyar részrõl történõ
aláírásánakellentétele a három átkelõ szlovák megnyitása volt.
Külügyminiszter úr augusztus 5-én Pozsonyban aláírta a toloncegyezményt, meg
is nyitották Letkést a köztársasági elnök úr jelenlétében, ám a másik két
igéret, az ellentételezés 2/3-a nem teljesült, holott építkezni a szlovák
oldalon sem szükséges, a létszámhiányra vonatkozó szlovák indok elõadása
pedig szokatlan érvelés nemzetközi megállapodás teljesítésekor.
Kérdezem: Külügyminisztériumunk miért nem ragaszkodott a korábbi magyar
feltételek betartásához, a másik két átkelõ megnyitásához is? Tájékoztatták-e
a köztársasági elnök urat Letkésen, hogy tovább kellene mennie két másik
ünnepékyes megnyitóra is, illetve arról, hogy ottléte az 1/3-os ígéret
betartását szentesíti? Tekintettel a szlovák belpolitika viszonyaira és a
választásokat követõ új helyzetre, egy esetleges újabb Meciar-kormányra,
Külügyminiszter úr milyen esélyt lát a most most lerontott magyar pozíció
javitására, vagyis az eredeti szlovák ígéret maradéktalan betartására?
És végül: célszerü dolog-e, nemzeti érdekeket szolgál-e puszta igéretekre
szerzõdést aláírni?
Figyelemmel és érdeklõdéssel várom Külügyminiszter Úr válaszát.
Budapest, 1994. szeptember 14.
(Dr. Csapodi Miklós)
MDF