dr. Gál Zoltán
Házelnök Úrnak
Tisztelt Elnök Úr!
Az Országgyûlés 1994. szeptember 20-i ülésén a sjatótörvény szükségessége
tárgyában kérdést kívánok feltenni Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak.
Tisztelt Miniszter Úr!
Két héttel ezelõtt a Kormány egy minisztere - a parlamentben egy képviselõi
kérdésre adott válaszban - tudomásunkra hozta, hogy az egyik nyilatkozatát a
sajtó jelentõs torzítással közölte. Az elhangozott nyilatkozat alapján a
miniszter olyan színben tûnt fel, mintha törvényellenesen kívánná
minisztériumát mûködtetni, mert a pótköltségvetés elviselhetetlen terhei miatt
nem tudja, tehát nem fogja megfizetni a tb. járulékot.
A miniszteri válaszból megtudtuk, hogy errõl szó sincs. A miniszter mindössze
készpénz szûkében azt vetette fel, hogy esetlen ingatlannal fizet a
társadalombiztosításnak.
Ezzel a kérdés le is kerülhetne a napirendrõl.
Mégsem mehetünk el szónélkül egy lényes elem mellett. Hogyan fordulhat elõ,
hogy egy miniszter nyilatkozatát meghamisítják? A feladat nehézségével
kínlódó, megoldást keresõ hivatalok helyett a törvényeket nagyvonalúan kezelõ,
önkényeskedõ, azaz hatalmával visszaélõ miniszter képe alakult ki a
hallgatókban. Az érintett miniszter válasza teljes mértékben tisztázta a
félreértést. Igaz, nem köszönte meg, hogy a képviselõi kérdés lehetõvé tette
számára, hogy a nagy nyílvánosság elõtt állíthatta helyre megtépázott hó
hírét. Ám most ne ezzel foglalkozzunk. Arra kívánok rámutatni, hogy mai
jogrenszerünkben a nyilatkozót semmi nem védi meg a riporterek önkényétõl, a
politikai manipulációtól, avagy esetenként csak a szakmai hibák káros
következményeitõl. Nincs olyan sajtótörvényünk, amely hatékonyan lépne fel ez
ellen a jelenség ellen. Gondolom senkit nem lep meg, hogy ebben az ügyben nem
elsõsorban a megcsúfolt miniszter becsületét védem. Hasonló rosszindulatú vagy
hozzá nem értõ riporteri magatartásnak a közélet minden szereplõje ki van
téve, s mindannyian védtelenek vagyunk.
Miniszter Úr!
Konkrét kérdésem a következõ. Készül-e az Ön minisztériumában egy új, a fenti
problémát is megoldó sajtótörvény? Ha igen, mikorra számíthatunk rá? Ha nem,
mirét nem? Miben látja a fenti gondok megoldásának lehetõségét? Sajnos a média
törvény még az elektronikus médiumok területén sem ad a nyilatkozóknak kellõ
jogi védelmet.
Végezetül hangsúlyozni szeretném, hpgy a példában szereplõ jelenségek nem
általánosak. Nem a tisztességes riporterek ellen szólalok meg, hanem egy olyan
jelenség ellen, amellyel a kontárok vagy a szolgalelkûek egy egész szakma
jóhírét rongálják. Sokat beszélnek a hír szentségérõl és a vélemény
szabadságáról. Ám a szentségtörõk mai sajtóviszonyaink között büntetlenek
maradnak. Miniszter Úr, meddig?
Budapest, 1994. szeptember 19-én.
Dr. Surján László
KDNP